Hát. Nekem már tököm ki van hogy minden ilyen gyorsan változik. Komolyan az utolsó bejegyzésemkor még semmi bajom nem volt az ég világon... Legalábbis semmi komoly. Most meg...

Kezdjük akkor Istvánnal, mert múltkor vele fejeztem be. Hát nem csak a bejegyzést fejeztem be vele, hanem az egész István történetet úgy ahogy van most már. Soha többé nem akarok vele beszélni, olyan hülyét csinált most hétvégén belőlem.

Kezdjük ott hogy az ő ötlete volt az egész "este 9-kor gyere és majd hazamész a 11-es busszal" történet. Már éppenhogy el nem indultam itthonról amikor felhív, hogy ne menjek. De ilyen írtózatos flegma hangon megkérdezte előbb, hogy "nah mondjad, akkor most mikor is ér be a buszod?" mire mondtam ilyen ledöbbenten hogy kb. fél 10 fele mert fél órás az út nagyjából, erre elkezdi: "hát arra a pár órára semmi értelme. Ne tegyük át máskorra?" Most erre mi a lófaszt kellett volna válaszolnom? Mondtam hogy oké, és akkor elkezdett így poénkodni hogy "holnap nálad alszok" meg ilyenek, mire mondtam hogy ahaoké, jólvan szia. Azóta nem beszéltünk semmit, nem írt én meg egyértelműen nem írtam, ma a suliba egymásra se néztünk, azaz én néztem őt de ő még csak fel se pillantott a könyvéből. Hát én most jelentem ki hogy leszarom. Az elején mikor irogatni kezdett júniusba tényleg nem érdekelt és idegesített, aztán most hogy tényleg érdeklődök iránta (érthetetlen okokból) hülyére vesz. És ez már nem az első. Most lett elegem. Oké nem értem ha Istvánnál ilyen gyorsan elegem lett akkor Boldinál miért nem sokallok már be... Kitudja.. De Istvánnál besokkaltam és most lett teljesen elegem, engem már nem érdekel. Vegyen hülyére mást. Leszarom. Tényleg. Ahogy Csenge írta: "kár érte, mert nem néz ki olyan szarul".

Amúgy most nagyon kész vagyok. Nem is tudom hogy most írjak-e erről vagy ne. Nem nagyon akarok. De gondolom muszáj valamilyen szinten. A lényeg hogy itthon megint áll a báll azért mert kiömlött az ecet... Nem olvastad félre, tényleg emiatt.. Elvileg én öntöttem ki pedig ott se voltam de mindegy. A lényeg hogy megint én vagyok mindenért lebaszva, tesóm visszaköltözött a szobámba szóval a maradék boldogságom is eltünt az életemből. Mert tényleg a szobám volt az egyetlen hely ahol nem baszogatott senki, fent lehettem ameddig csak akartam, azt csináltam amit csak akartam erre most visszaköltözött az a balfasz és konkrétan levegőt nem kapok. Nem csinálhatok semmit. Nem nézhetem túl hangosan a sorozatomat, nem hallgathatom hangosan a zenét, nem tudok tanulni mert nézi a tv-t, minden szar. A fülhallgatómat tönkretette (ellopta és ma magával vitte, mikor hazahozta nem működött) szóval zenét se tudok már se itthon, se a buszon hallgatni. Az elmúlt pár nap olyan szinten szar volt hogy tényleg olyanok jutottak eszembe hogy inkább kinyírom magam. És ezt nem poénból írom, tényleg átfutott az agyamon hogy legalább akkor nem lenne semmi bajom az ég világon. Mert nekem már tényleg semmi boldogságom nincs ezen a világon. Már semmi nem villanyoz fel, leszarok mindent. Semmi életkedvem, nem akarok reggelente felkelni, nem akarok hazajönni a suliból mert tudom hogy csak a szar vár. Itthon mindenki üvöltözik velem vagy flegmázik, a suliba nincsenek barátaim, egész nap egyedül állok a folyosókon és lesek ki a fejemből. Az egyetlen boldogságom ami van az Boldi, de néha már ő is annyira kikészít ezzel az egész "csak barátok vagyunk" dologgal hogy áááá. De mégis: ő az egyetlen ok amiért reggel mégis felkelek, amiért várom a sulit vagy amiért izgatott vagyok. Komolyan ha ő nem lenne én nem tudom mit kezdenék magammal. Senki más nincs aki kiváltja ezt belőlem. Mindenki más hidegen hagy. Mindenki és minden. Semmi de semmi kedvem semmihez és senkihez, csak hozzá. 

Inkább beillesztem mit írtam Laurának, mert tudom hogyha megint be kell gépelnem elsírom magam:

 

"Anyam.. konkretan azert all a balhe mert kiomlott az ecet amirol en nem is tudtam.. mindig en vagyok mindenert lehordva barmi tortenik... folyamatosan uvolt velem egy szep szava nincs hozzam. Mindig en vagyok a szar. Mindig elmondja mennyire utal es mennyire banja h megszulettem meg ilyenek. Azert baszott le es azert koltozott tesom vissza a szobamba mert kiomlott az ecet.. es ott se voltam mikor tortent... tenxleg minden aprosagert engem basz le. Semmi kedvem hazajonni soha mert tudom hogy csak a szar var... most is kint ulok az udvaron a hidegbe tanulok mert bent nem lehet hangos a tv vagy pedig epp uvolt valaki velem.. nem csak anyam a baj.. kriszta is akkora egy geci tonkretette a fulhallgatomat es nem adja vissza az mp3at (az ove de o sose hasznalja csak igy akar buntetni a semmiert) most ott a szobamba nezi a tvt eddig a szobam volt a menedek nem uzavart senki most ott van o... hianyzik nagyon agyon nagyon apum mert o az egyetlen ebbe a kikurt vilagba aki nem ordit vrlem soha.. erre elhuzott nemetbe es aprilisig nem is latom.. a suliba se jobb a helyzet sokkal nincsenek barataim egyedul allok mindig boldinak is csak egy haver vagyok.. annyira egyedul erzem magam laura semmi ertelme elnem en szerintem tenyleg nincs..en tenyleg csak leakarok fekudni aludni es soha tobbe fel nem kellni mert mar semmi sem erdekel semmi sem hoz lazba egesz nap agyhalott vagyok busan nezek magam ele es csak sirni akarok."

 

Ezt most vissza se olvastam mert nem akarom. Szóval ez a helyzet. Nagyon padlón vagyok most. Igazából már régóta padlón vagyok, ez ilyen folytonos dolog nálam, nálam sosincs minden okés. Csak ezt sose írom le vagy sose mutatom ki. Mindig poénkodok meg mosolygok meg jófej vagyok de valójában legbelül olyan szinten egyedül érzem magam hogy az már fizikailag fáj.

Szóval mikor azt írtam Laurának annyira sírtam hogy majdnem megfulladtam. Felakartam hívni apumat de nincs pénz a telómon pedig annyira jó lett volna beszélni vele. Ő meg Boldi az egyetlenek akiket szeretek. Komolyan mindenki mást leszarok. Szóval apummal nem tudtam beszélni, de gondoltam ott van Boldi.. Igazából nem futtattam le a gondolatmenetet teljesen az agyamba, csak sírtam és arra gondoltam hogy én nekem beszélnem kell Boldival, mert annyira, olyan szinten egyedül éreztem magam hogy azt hittem belehalok. Komolyan nagyon nagyon nagyon rossz volt. Nem is tudom kifejezni azt az ürességet. Na mindegy. Szóval rátévedt a kezem Boldi nevére és írtam neki.. Csak ürességet éreztem semmi mást, nem voltam már szomorú se se semmi, csak ürességet éreztem és arra gonoltam: "később tuti megbánom, de mivel most nem érzek semmit, ezért írnom kell neki". Szóval írtam neki. Közbe végig bömböltem a sírástól és alig láttam valamit a könnyeimtől, de miután beszéltünk ANNYIVAL jobb lett minden. De tényleg minden annyival jobb lett. Most már sokkal jobban vagyok, lenyugodtam, nem sírok, és annyira örülök hogy ráírtam. Sose csináltam még ilyet hogy ráírok a problémáimmal, és még sose volt olyan hogy ilyen nyíltan és őszintén beszéljen ő az érzéseiről. Egyszerűen... én tényleg nem tudom kifejezni mennyire szeretem ezt az embert és mennyire hálás vagyok neki, és magamnak is hálás vagyok  amiért pont ma, két évvel ezelőtt úgy döntöttem reggel sulibamenet hogy megfordulok. Mert akkor pillantottam őt meg, pont két évvel ezelőtt és akkor estem bele abba a kútba amiből azóta is próbálok kimászni. Itt a beszélgetés, semmi köszönés, semmi:

 

É: Boldi mi baratok vagyunk vagy haverok?

B: ???

É: ??

B: baratok de miért?

É: Csak nagyon szomoru vagyok es csak tudni akartam

B: nemond már mi a baj?

É: Nagyon szar minden

B: hogyhogy?

É: Nem akarlak a hulye hisztimmel untatni

B: ezt meg te sem gondolod komolyan

É: Hat de.. csak nagyon egyedul erzem magam mert itthon minden nagyon rossz, hianyzik apum, mindenert en vagyok a rossz barmi tortenik en vagyok lehordva... senkinek egy szep szava sincs hozzam mindenki bunkozik velem vagy semmibe vesz es nagyon rossz...

B: megértelek hogy rossz, de én is csak annyit mondhatok hogy biztos jobb lesz.. egyedül ne érezd magad, mert nem vagy egyedül. bunkó emberek léteznek, mindig is lesznek, de hidd el nekem aki téged semmibe vesz, az nagy hibát követ el, de csakis magával szemben.

É: De aranyos vagy.. koszi Boldi tenyleg hogy leirhattam meg minden

B: Alap dolog

 

Úr istenem.. Hát én nem is tudtam már mi miatt sírok, csak úgy sírtam. Mi az az utolsó mondat? "de hidd el nekem aki téged semmibe vesz, az nagy hibát követ el, de csakis magával szemben." Hát mikor ezt elolvastam én olyan szinten sírtam hogy őszintén megijedtem saját magamtól. Mondjuk ez elég irónikus mert lényegében ő is semmibe vesz.. legalábbis azt hogy SZERETEM!!!!! SEMMIBE VESZI HOGY SZERELMES VAGYOK BELÉ!!!!!!!!!!! Na mindegy. A lényeg hogy ezzel annyit segített hogy azt ő el sem tudja képzelni. Én csak annyira megakarom ölelni. De tényleg. Olyan szorosan amennyire csak tudom. 

Akkor áttérek a mai napra. Hát elég fos kedvem volt egész nap igazából. Csenge mikor meglátott közölte is hogy "olyan álmosan nézel ki". Hát nem csoda, alig aludtam éjjel, nagyjából sírással telt el a fél éjszakám. Ja, és hogy még szebb legyek: akkora pattanás van közvetlenül a bal szemöldököm felett hogy kezdem azt hinni, az már nem is pattanás, hanem egy fejlődésben lévő harmadik szem...

Tesóm amúgy közbe itt rajzol mellettem és mindjárt arcon könyökölöm. Mondjuk inkább nem mert most jó fej volt, kikapcsolta a tv-t mert mondtam neki hogy írok. 

A reggelem már fantasztikusan kezdődött egyébként. Én szentül megvoltam győződve arról hogy ma első óra tesibe bent leszünk a D-sekkel, mivel iszonyat szar idő volt, kicsit esett is az eső és marha hideg volt. Szóval kicsit megjött a kedvem mert gondoltam, végre összejön és együtt tesizünk Boldival, végre láthatom meg minden. Nekem tényleg meg se fordult a fejembe hogy esetleg kint leszünk, mert olyan szar idő volt! Ugye kint most cserélték le a tesipályán a földet vagy mit ilyen műanyagra szóval az esőtől amúgyis csúszik mint a szar. Szóval mikor tanárnő elsétált előttem és így közölte, hogy "szóljál a többieknek hogy kint leszünk", én azt hittem hogy... hát nem is tudok ide hasonlatot írni olyan szinten kiakadtam! Alapból a mostani lelki állapotom miatt minden szaron bekönnyezek, szóval már meg se lepődtem mikor már tiszta könny volt a szemem és csak azt hajtogattam a mellettem ülő szegény Bettinek, hogy "Betti, én ezt nem hiszem el. én ezt nem fogom fel bazdmeg!" Aztán kimentünk és az egész órán olyan csúnyán néztem magam elé hogy ha a nézéssel ölni lehetne, az egész osztály halott lenne mostanra. Ja, és mellesleg 15 percet futottunk esőbe, a párától olyan lett a hajam mint egy oroszlánnak, és hát, szimplán olyan ideges voltam hogy én ilyenfajta idegeskedést soha senkinek nem kívánok. Szét tudtam volna verni valakit. Úgyhogy inkább a futásba fektettem az energiám és eléggé jól esett. 

Csengének nem kell hétfőn 1. órába jönnie mert fel van mentve tesiből vagy mi.. de csak hétfőnként. (?) Na mindegy. Szóval vele alapból egész reggel facebookon beszélgettünk, úgyhogy miután átöltöztem éppen írtam volna neki mire látom hogy éppen ír xD Aztán befordultam a szekrényemhez és ott állt a szekrényemnél, egymásra néztünk aztán így le se esett hogy egymást nézzük csak írtunk volna mindketten egymásnak, aztán leesett és elkezdtünk röhögni xD Nagyon vicces volt. 

Matekon dogát írtunk, de senki nem tudott kb. semmit mert ezt nem érti senki.. Tomi be is üvöltötte torka szakadtából, hogy: "TANÁRNŐ SENKI NEM ÉRT LÓSZART SEM". Mindenki próbált segíteni mindenkinek, én konkrétan lefényképeztem a feladatokat amiket tudtam és facebookon elküldtem Dominikának, közbe Csenge feltartotta a dolgozatát én meg másoltam. Nos, az utolsónál lebuktunk szóval tanárnő elvette mindkettőnk dolgozatát és azt mondta ha ugyanaz lesz akkor mindkettőnké egyes. Ami tuti nem lesz mert csak egy feladatot másoltam le (félig, mert megzavart). 5 pontot levon a puskázás miatt alapból, szóval örülök ha kettes lesz. De azért kicsit vicces volt. Izgalmas volt. xD

Töri előtt ott ült István a padon és majdhogynem a szájába vette a törikönyvet... Én meg próbáltam valami szemkontaktust létesíteni vele (de hogy mi a halál faszáért azt nem tudom) de ugyebár nem jött össze. Törin amúgy nem történt semmi, hétfőn témazáró. 

Tesóm bekapcsolta a tv-t. Jézusom ha mostantól ilyen szar lesz a blog akkor bocsi de nagyon tűrtőztetnem kell magam hogy ne fogjam a tv-t és hajítsam ki a (zárt) ablakon. 

Ja a reggelt amúgy kihagytam. Vivivel jöttem de ő egész végig hallgatta a zenét ( ÉN UGYEBÁR NEM TUDOM ) én meg Csengével beszélgettem fészen. Aztán megálltunk a pláza előtt cigizni. Azaz ő cigizett. Vagy százszor. Csenge szerint passzív dohányos vagyok ami BORZALMAS! Szörnyű vagyok. Vivi konkrétan meg is kínált cigivel... Hát kell a ráknak.. nekem nem kell. 

Számviteli előtt álltam a folyosón és lestem magam elé. Boldiékkal egy folyosón vagyunk ilyenkor ugye, nyilván ki is szúrtam őt de háttal állt nekem. Nem akartam odamenni vagy elmenni előtte meg ilyenek, mert elhatároztam magam hogy visszafogom magam ezen a héten (aha, éppen az előbb írtam rá... na jó). De nagyon nehéz volt mert tök szívesen odamentem volna dumálni. De nem! Nem mentem. Ott álltam. Aztán ránéztem hirtelen és pont akkor fordult meg, egymásra néztünk aztán egymásra mosolyogtunk. Utána visszanéztem magam elé, nyomkodtam a telóm aztán láttam félszemmel hogy elindult felém. Hát én olyan boldog voltam. Ahogy odaért hozzám elraktam a telót, köszöntünk és kb. az egész osztályom felénk nézett én meg olyan BÜSZKE voltam!!!!! (hogy ilyen palim van - tettem hozzá gondolatban) 

Nagyon béna volt szegény, mármint olyan hülye ürüggyel jött oda hogy rendesen szemberöhögtem. Odajött és ilyen írtózatosan bénán (de aranyosan) közölte, hogy "izé, odaadjam most a hittan füzetet vagy.. hát majd máskor? holnap?" én meg mondtam hogy jó lesz majd holnap mert ma nincs hittanom. De olyan aranyos volt. Szerintem ez csak egy ürügy volt. Mert már megbeszéltük hogy bármikor odaadhatja nekem nem fontos. Nagyon örülök hogy odajött. Olyan sokat számít ez nekem. Amúgy az én fogalmazásomat hittanból szó szerint lemásolta és beadta. Én négyest kaptam rá Boldi meg hármast. xDDDD 

Elbeszélgettünk meg minden aztán ment mert jött a tanára.

Ja amúgy töri előtt egyszer már elmentem előtte (muszáj volt akkor) de háttal állt nekem, viszont pont amikor mögé értem hátrafordította a fejét (kicsit para volt, konkrétan kifordult a feje) és köszönt, de nem is akárhogy: CSŐ. Így köszönt! Hogy CSŐ!!!!!!! Olyan csövet adok én neki... Mi az hogy cső? Hát én úgy ledöbbentem hogy vissza se köszöntem csak így néztem: O.O CSŐ?!?!?!?! Juj... Most meg úgy köszönt el hogy "szerbusz". Múltkor meg németül köszöntünk el. Hát vannak ilyen hülyeségeink. Ja meg most szünetbe azzal szórakoztunk hogy ki tudja kifordítani a lábát. A lábfejét. A talpát. Na. Hogy ilyen 180 fokba. Mint a fogyatékosok ott baszakodtunk és röhögtünk. Aztán közöltem vele hogy "na a két hülye elvan" és erre elkezdett röhögni xD Kicsit sem nézhettek hülyének. 

Egész nap ilyen nyomott hangulatom volt, de mikor vele beszéltem egyszerűen teljesen elfelejtettem a problémáimat... Nagyon fura amúgy.. De tényleg így van. Egyszerűen nem foglalkoztam semmi mással csak azzal hogy ő ott van és hogy mit meséljek neki, mit válaszoljak stb. Annyira eltudom engedni magam vele hogy az hihetetlen... 

Számvitelin nem volt semmi. Nyelvtanon se. Nyelvtan előtt István megint elment mellettem lehajtott fejjel. Hát menjen is úgy. Ne is nézzen rám. Chö. Amúgy Balázs is elment mellettem és így megcirógatta az arcom. Komolyan ezek a kis gesztusok tök jól esnek. Leszarom hogy nincs mögötte jelentés és nem szeretetből csinálja csak azért mert jól megkúrna, de azért jól esik. Ez most normális? Hogy ennek én örülök? Na mindegy. 

Irodalom órán átmentünk a művházba hangversenyre. Namármost, nekem a tervem az volt hogy minél közelebb üljek a D-sekhez, szóval Bettivel megbeszéltük hogy mindenképpen utolsók leszünk, mert akkor mi leszünk az elsők ha elindulunk. xD Na értitek. És mivel előttünk a D-sek vannak ezért én pont valamelyik D-s (talán Boldi?!?!?!) mellé kerülök. Ami kicsit sem lenne feltünő. Na mindegy. Természetesen ebből se lett semmi mert egy retek faszkalap osztályom van. Nem voltak képesek normálisan beállni a sorba, ott ültek a földön meg a padon meg minden szar, szóval ránk szólt az igazgató helyettes asszem vagy nem tudom, de csak annyit tudok hogy utoljára mentünk ki a suliból... Szóval nem hogy a D-sek mellé, még csak a KÖZELÜKBE SE kerültem. Boldi mögöttem volt kb. 100 sorral. Na mindegy. A hangverseny nem volt rossz, különböző zenei stílusokat mutattak be. Ott volt Bebe vagy ki, ő énekelt. Hát szerintem nincs jó hangja. Vagy nem tudom, nekem nem tetszett. Viszont énekelt The Beatlest-t amit imádok. Tényleg imádom azt a bandát. Úgyhogy ott tátogtam meg partiztam rá. Nem volt rossz amúgy a műsor, érdekes volt, csak Bebe kicsit idegesítő volt mert folyton üvöltözött hogy tapsoljunk meg énekeljünk. Aztán az utolsó szám a "zene nélkül mit érek én" volt és az 500 emberből kb. 400 felállt és táncolt meg énekelt meg minden. Hát én ültem a seggemen és lestem hogy mi van. Azon gondolkoztam hogy vajon Boldi táncol-e. Még Betti is állt és táncolt meg tapsolt holott megszólalni se szólal meg soha. Aztán csináltunk szelfit meg mindent. Mármint Bebe. Mindenesetre nem volt rossz. 

Miután végeztünk ezzel nem kellett már visszamennünk a suliba csak a cuccainkért, de előtte a parkba fényképezkedtünk. Mármint ofő rendelt egy ilyen fotóst mert ugye a sulifotós szar, és csináltunk osztályfényképeket. Ezek se lettek valami jók de hát mit csodálkozok én ezen. Szerintem a legtöbb képen éppen pislogok vagy nem is a kamerába nézek. Na mindegy, nem nagyon érdekel.

Most kicsit szégyellem magam. Vagy nem is tudom.. mármint hogy így kiöntöttem a szivem Boldinak. Sose beszélünk ilyenekről főleg nem fészen. De tényleg annyira szarul éreztem magam hogy muszáj volt ráírnom. Muszáj volt beszélnem vele. És annyira megnyugtatott és tényleg annyira szeretem. Áhh. Ma van KÉT ÉVE (!) hogy az életembe lépett és még mindig ugyanúgy szeretem! Sőt, jobban. Ez már nem normális.. Na mindegy. Ki gondolta volna akkor, pont két évvel ezelőtt azon a reggelen amikor megpillantottam és arra gondoltam, hogy "jéé", hogy két évvel később ő lesz a LEGFONTOSABB ember az életemben???????? De durva. 

Amúgy néztem hétvégén egy filmet (pillangó hatás a címe) és kurva jó film. Nézzétek meg. Elsősorban. Másodsorban pedig ez a pillangó effektus teljesen az agyamra ment mert minden dologba belebeszélem. Itt van hogy mit jelent, szerintem nagyon érdekes:

 

Képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?" 

Mi van, ha nem a szárnycsapásától függ minden? 

Ha megyek az utcán, és véletlenül eltaposok egy pillangót, mi történik? 

Mondjuk az a lepke néhány perc múlva elszállt volna egy kerítésen keresztül, ahol egy macska elkapja. 

A cica így jól lakik és nem megy ki az utcára, ahol elütötte volna egy kocsi. 

Az autós nem száll ki, és nem ért volna haza. 

Így nem tudja megakadályozni, hogy kirabolják az otthonát. 

A rabló nem hagy részleges ujjlenyomatot a kilincsen, így el tudják kapni, és nem úszta volna meg a többi lopását sem. 

A betörő letartóztatása után a cellatársa nem öli meg, mert nem akar osztozkodni az újságán. 

A cellatárs magánzárkába kerül, ahol más ember lesz, és mikor kiengedik pappá válik. (pl. 20 év) 

A templomi életében elfelejti a vétkeit, így mindenkivel jót tesz. 

Ennyi idővel később lehetséges, hogy abba a templomba fogok járni, hiszen elköltöztem, és találkozok ezzel az emberrel, aki törleszti nekem az adósságát a jó tételével, hiszen én tapostam el neki azt a pillangót! 

De lehet, hogy egy pillangó eltaposása rosszra is fordulhat... 

Tegyük fel, hogy eltaposok egy lepkét.(fehérnyárfamoly) 

Az később nem száll fel egy fűzfára és nem rak le petéket, és így nem látják őket. 

Több évvel később kivágják azt az erdős területet, hiszen egyetlenegy védett fajt sem él ott. 

A fából malária elleni szereket készítenek, és még sok embert meggyógyítanak más betegségek ellen. 

Az egyik ilyen ember nem hal meg, de néhány esztendővel később beáll egy terrorista szervezethez. 

A munkásságai során több ezer emberrel együtt robbantja fel magát. 

Mi van ha a gyerekem is pont ott van? 

Talán nem kellett volna eltaposnom azt a pillangót... 

Vagy igen? 
 

Szóval értitek. Nekem ez teljesen az agyamra ment. Mi van ha aznap reggel nem fordulok meg? Vagy aznap reggel nem megyek suliba, vagy másik busszal megyek? Ez persze nem csak ebben a Boldis helyzetben érvényes. Mi van ha tegnap nem ömlik ki az ecet? Akkor most nem lenne itt tesóm? Vagy akkor más ok miatt lenne itt tesóm? Mert én hiszek abban hogyha valaminek meg kell történnie akkor az meg is fog. Ha aznap reggel nem megyek suliba vagy nem fordulok meg, akkor másnap tűnt volna fel. Akkor máskor veszem észre és máskor tetszik meg. Ha tegnap nem ömlött volna ki az ecet, valami mással "húztam volna ki a gyufát" és akkor más ok miatt lenne itt tesóm.

Ebbe érdemes belegondolni. Mondjuk nem ajánlatos mert nekem TÉNYLEG az agyamra ment. Most megyek fürdeni. Majd holnap jövök. Bye. Ja bocs: Cső.