Most értem haza a suliból. Egész nap azon kattogott az agyam, hogy mennyire elhanyagoltam mostanába a blogolást. Az ősziszünet alatt végigolvastam az összes 2013-as bejegyzést, mert készülök egy "meglepetéssel" (?) a 300. bejegyzés alkalmából, és csomó dologra rájöttem. Például hogy régebben sokkal viccesebb voltam. Esküszöm ez volt az első ami feltűnt. Az is feltűnt, hogy régebben tényleg mindent leírtam, még azt is ami nem volt túl fontos, de így mégis jó volt visszaolvasni most. Most meg már csak leírom a lényeges dolgokat, azokat is csak vázlatosan, aztán ennyi. Igazából az is feltűnt, hogy valahogy életkedvem sincs már nagyon. Ugye egyenlőre csak a 2013-as évet olvastam el, és anyám... Hát egyszerűen érződik a bejegyzéseken hogy van életkedvem, boldog vagyok, poénkodok stb. Mostanába ez egyáltalán nem látszódik se a bejegyzéseimen, se rajtam. Mindig leírtam hogy várom a reggeleket hogy lássam a suliba Boldit, és hogy ez az egyetlen ok amiért felkelek. Hát, az őszintét megvallva, ez marhára elhalványúlt. Imádom Boldit, hogy ne imádnám, de ez a reggeli izgulás meg várás valahogy elmúlt. Reggel felkelek, de nem úgy mint régen, hogy görcsöl a hasam meg izgulok, hanem csak úgy felkelek és elmegyek suliba. Mert muszáj. Minden apróságot feljegyeztem ami Boldival történt, most meg van hogy nem is írom le hogy köszöntünk vagy hogy mit beszéltünk. Azt hiszem ez azért van, mert 2 év után valahogy belefáradtam és meguntam a dolgokat. Esküszöm mindjárt fogok valamit, bármit, és elkezdem vele ütlegelni tesómat, mert hihetetlen hogy nem fogja fel hogy HAGYJON BÉKÉN. Legalább egy nyomorúlt órára míg leírom ezt a szart. De nem. Itt pofázik hogy nála van az osztálytársa ellenőrzője. És mégis mi a búbánatos faszomat kezdjek vele? Amúgy éppen ebben a pillanatban küldtem el Boldinak az egyik blogbejegyzés részletét. Na, erről majd később. Addig talán válaszol is. Habár őszintén kétlem. 

Most hogy ugye elolvastam kb. 120 bejegyzést, azon kívül hogy mégjobban megutáltam az írásomat, elkapott az ihlet is, szóval most tök nagy kedvvel írok. Jó, azért nem csattanok ki a boldogságtól, de na. Pedig ma beszéltem Boldival. Komolyan, most ezeket az apró dolgokat, hogy beszélek Boldival, tökre megbecsülöm, és másképp látom őket. Mert így hogy elolvastam a nyafogásaimat, hogy "bármit megadnék hogy hozzámszóljon", meg hogy egy egész bejegyzést szenteltem csak annak, hogy köszönt, hát... Ahhoz képest most kb. leszarom. Na jó nem, nyilván szeretek vele beszélni de már régen nem hat meg úgy. Ez eddig le sem esett. De tényleg így van. Régebben ha csak megláttam már a torkomban dobogott a szívem és úgy éreztem kimúlok. Most ha meglátom, semmi reakció. Ez nem azt jelenti hogy nem szeretem. Szeretem nagyon. És szerelmes vagyok bele, ezt tudom. De valahogy elmúlt ez a "ÚRISTEN!!!!" érzés. Biztos visszajönne, ha mondjuk végre lépnénk is valamit Az Ügy érdekében. De mivel nem lépünk, így nem igazán akar visszajönni. Legutoljára akkor volt ilyen "ÚRISTEN!!!" pillanatom, amikor megtetszett Norbi. Esküszöm amikor megláttam így a torkomban dobogott a szívem meg minden. És akkor is elgondolkoztam ezen, hogy Boldinál már nem is érzem ezt... Szóval ez fura. Emlékszem kilencedikben minden "Boldis szünet" előtt éreztem hogy mindjárt elhányom magam mert annyira izgultam hogy látni fogom meg beszélni fogunk. Ma meg konkrétan ott állt előttem és semmi reakciót nem váltott ki belőlem, pedig ő hívott oda. Nyilván örültem neki meg jó volt beszélgetni vele, de nemtom. Úgy érzem magam mint egy emós. Nem érzem az érzéseket. Vagyis nem tudom ezt hogy magyarázzam el. Tudom, hogy örülök hogy beszéltünk, de valahogy mégse örülök. És kb. minden érzelemmel így vagyok. Nem szomorkodok már kb. soha, azaz tudom hogy én éppen szomorú vagyok, de így semmi reakció. Van erre egy nagyon jó szó, de nem jut eszembe. Ja, nem is szó. Az Odaát 6. évadában ugye Sam elveszíti a lelkét és nem érez semmit. Mivel nincs lelke. Na, hát én lennék ezesetben Sam. Mert tényleg nem érzek semmit. Megvan a kifejezés: tompa. Elvagyok tompulva. Mintha valami buborékba lennék és nem hatolnának be az érzelmek, csak az agyamig. Az agyam tudja, hogy most jó nekem, mert Boldival beszéltem, de az énem többi része meg így úgy van vele, hogy oké... Meg néha átjön a buborékon belülre az érzelem, de kb. 10 percet ott van aztán kiszivárog.

Hát, én sem értem mi a rákról pofáztam itt negyed órán keresztül. Látszik hogy két és fél órát aludtam az éjjel. Kezdem elveszíteni a józan eszemet. Szóval lépjünk is tovább, kezdeném a napommal. És most minden részletre odafigyelek meg minden. Mert mostanába tényleg ennyi a bejegyzés, hogy felsorolásszerűen közlöm hogy melyik csávóval mi volt a kapcsolatom... Hát mi ez??? Hova tűnt a régi Szandi, aki 2 órán keresztül blogolt arról, hogy Boldi ránézett??? HOVA??? Asszem amúgy csak felnőttem. Ja, ez elég logikus. 15 éves fejjel jóhogy nyáladzok Boldi után meg ilyenek. 17 éves fejjel mondjuk még mindig nyáladzok utána, de már nem olyan intenzíven. Amúgy most rám írt egy pasi úgy, hogy Sya. Ezt is Istvánnak hívják, nem is tudom mit csodálkozok. Ja, István. Hát vele a hétvégén olyan szinten összevesztem, hogy elhatároztam: leszarom. Őszintén. Nem érdekel. Tudom hogy ezt már tízmilliószor leírtam, de most tényleg így érzem. És nem csak Boldi miatt, mert ha Boldi se lenne, akkor se érdekelne már István. Amúgy ez is egy érdekes dolog, mert pl. ha Norbi elém állna és megkérdezné tőlem, hogy járnék-e vele, így láthatatlanba rögtön igent mondanék. Kilencedikbe meg még csak rá se néztem senki másra. Jó, Máté feltűnt, de tényleg csak NÉZTEM. Néha. Most bemásolnám hogy mit beszélgettünk Istvánnal. Nem tudom miért, mert csak felidegesítem magam. 17 kínkeserves évem alatt egyetlen egy olyan ember nem volt, aki ilyen mértékű idegességet tudott volna kiváltani belőlem. Esküszöm nektek, még Boldi se idegesített fel soha ennyire. Rendesen remegtem és azt hittem beverem a laptopot. Az alapsztori annyi, hogy ugye úgyvolt hogy lejön hozzám a hétvégén, mert az analfabéta fejemmel úgy gondoltam ez jó ötlet. Leírtam neki a buszmenetrendet, mire megnézte, sőt, még küldött is rá egy olyan lájk jelet, de csak két nap múlva válaszolt szavakkal. Aztán random írt:

 

I: ne haragudj

É: hogy?

I: Hogy nem írtam

É: *lájkjel*

I: ? En próbálok ertelmesen beszelni de igy is lehet

É: ezt most ugye nem gondoltad komolyan

I: Mit ?

É: ugyanezt csináltad te is

I: Hogy ?

É: hát ilyen nyomorult jelet küldtél arra amit írtam

I: De az meg mindog nem en kuldtem az hogy veletlenul ranyomok vagy benyomodik a zsebembe az nem direkt van soha nem küldenek ilyen szarokat

É: jó, rendben

I: Inkabb hagyuk

É: szerintem is

I: Jolvan szia

É: hát én nem erre gondoltam de oké, szia

I: Akkor mire ? Most megis mit vársz ?

É: én arra értettem hogy hagyjuk, hogy ne veszekedjünk ilyen hülyeség miatt, én nem várok semmt nem tudom most mibajod

I: En nem veszekszek, Csak nem vagyok belenyugodva abba ami van

É: és mégis mi van?

I: Hogy lehetne köztünk valami es nincs semmi

É: most is lejöhettél volna de nem jöttél, vissza se írtál

I: Es ha mentem volna mi lenne jobb ? Attol nem szeretned az a gyereket akinek mindig elfelejtem a nevet ? Ha most elmegyek mi lett volna ? En ehhez nem tudok jópofát vágni

É: erre bármit írok szarul jön ki szóval.. de amúgy azt akartam írni hogy ezzel csak egyre inkább elbaszod azt is amit érzek.. hogy nem írsz vissza meg ilyeneket csinálsz..

I: De en nem akarom elbaszni sőt. .. csk en igy nem tudok oszinten erezni es nem tudok önmagam lenni nem tudom azt mutatni aki valójában vagyok

É: én meg nem tudok hirtelen hipp hopp beléd szeretni és hidd el ezzel nem segítessz

I: De nem is akarom hogy hipp hopp belem szeress de amig ez van nekem meg van kotve a kezem

É: figyelj ez rajtad múlik.. ezt úgy értem hogy ha nem akarsz úgymond tovább "harcolni" vagy hogy fogalmazzak akkor csak írd meg.. ha meg igen akkor meg nem értem miért csinálsz ilyeneket.. nem értem alapból miért foglalkozol velem mikor marhára nem érek ennyit. de am ha nem is tudod önmagad adni akkor nem is ismerlek még

I: Ha nem erénél annyit nem harcolnék

É: hát..

I: Marmint nem ugy önmagam ne ertsd felre

É: hát úgy jött le

I: Marmint ahogy beszélek meg minden ugy onmagam vagyok de ha a kapcsolatunkrol can szo ugy mar nem egészen

É: ezt nem igazán értem

I: Egyszer talán megérted

É: jó
 

"Egyszer talán megérted" Hol vagyunk? Valamilyen szerelmes regényben? Meg "jólvan szia" Úr isten! Most meg hol vagyunk? Oviba?

Hát én esküszöm olyan szinten ideges voltam... És nem tudom miért... Lekéne szarnom. Hát, most már leszarom.

Akkor jöjjön a napom. A csodálatos, fantasztikus napom. Istenem, bárcsak egy kicsivel is pozitívabb lennék, de egyszerűen nem tudok.

Ja igen. Részletek. Azok fontosak.

Kezdjük a tegnap estével. 23:30-ig szerkesztettem az oldalon azt a bizonyos meglepetést (istenem, olyan nagy hűhót csapok körülötte, aztán egy nagy szar), végül úgy döntöttem, ideje aludni. Aha. Hát konkrétan hajnali fél 3 körül sikerült elaludnom. Egyszerűen annyira hozzávoltam szokva ahhoz, hogy a szünetbe hajnali 4-5-6 körül mentem aludni, hogy egyszerűen semmi álmosság nem volt bennem. Elkezdtem hát hallgatni a zenét az mp3-amon. Tesóm a mellettem lévő ágyban aludt, én meg a zenékre tátogva mutogattam a levegőbe. Hát én végigmentem minden lehetséges zenén. Volt amikor ráztam a fejem a 5SOS-ra, volt amikor Selena-ra ráztam magam (az ágyban), és a végén oda kötöttem ki hogy könnyes szemmel hallgatom Demit, miközbe azokon a dolgokon agyaltam amiket olvastam. Ugye sikerült végre elolvasnom az egész folyamatot, hogy konkrétan hogyan lettünk jóba Boldival, és ez annyira megviselt, hogy komolyan olyanokon agyaltam, hogy én holnap odamegyek és elmondom neki. Mondjuk, ez elég sokszor megfordul a fejemben, de most tényleg tök komolyan gondoltam. Ott könnyeztem mint egy hülye és közbe elfogott a mélységes szomorúság. Pontosan én sem tudom miért, de tényleg annyira szomorú voltam hogy wow. Megkérdezte ez a csávó hogy hanyadikos vagyok, mire majdnem azt írtam, hogy 2011. Hát, majdnem. 

Végül nagynehezen sikerült elaludnom. De tényleg a szivemre ment ez az egész. Nem kellett volna elolvasnom úgy érzem. Teljesen belevagyok betegedve az egészbe. Én se tudom mibe pontosan, de ha azokra a dolgokra gondolok amiket olvastam, egyszerűen érzem hogy nem vagyok jól. A sok emlék felkavart. Vagy mi. Mindenesetre ma egész nap ilyen zombi módjára közlekedtem, meg folyton elbambultam és újra meg újra lejátszottam a fejembe azokat amiket olvastam. És még ott a 2014-es meg a 2015-ös év. Ha sokáig nem írnék, kórházba kerültem. Az érzelmek megöltek. A síromra azt írjátok: "Boldizsár a sírba vitte."

A buszon Vivi mellém ült és hallgattuk a zenét. Ezt ennél részletesebben sajnos nem tudom megfogalmazni. Amúgy ma az új tapadós nadrágom volt rajtam, ami olyan mint Norbinak és Lukenak. Hát nagyon tetszik. Csenge is megdicsérte meg minden, tök jól éreztem magam benne. Jövőhét keddre tartogatom a nagy bevonulómat, amikor Boldi is és Norbi is belémszeretnek. Azért nem holnap kedd, mert holnap Boldinak nincs nulladikja, és akkor nem látná az új ingemet. Ezenkívül ma egy sima csíkos póló meg a fehér alacsonyszárú Conversem volt rajtam. A sminkemet full sötétségbe csináltam, mert megint elromlott a telóm (mikor mentem Brendonhoz elejtettem, és három fele repült) így nem tudtam a zseblámpát bekapcsolni. Mivel a telefont se sikerült. Ehhez képest eléggé megvoltam elégedve a végeredménnyel. Nagyon fasza szemeket csináltam magamnak. Ez nem szó szerint értetődő.

Amúgy mondjon bárki bármit, nekem bejön Drake új száma. Az a hotlinge bling vagy blink vagy mi a címe. A lényeg hogy ilyen nyomorultul táncol benne. Nekem nagyon bejön, rá is raktam az mp3-mamra és arra lazultam a buszon. Igaz, hogy folyamatosan láttam magam előtt azt a szörnyű táncot, szóval nem bírtam 100%-oasan élvezni. Majdcsak halványul a kép.

Mikor megállt a busz Vivi megkérdezte hogy megyek-e boltba. Végül elmentünk az albán pékségbe és vettem egy sonkáspapucsot. Virslispapucs nem volt sajnos. Már reggel 8-kor kifogytak belőle. Azt hittem megyünk majd szokásosan cigizni, de mondta hogy már nem cigizik, mert az orvos megtiltotta. Vagy mi. Szóval bementünk egy 100 forintosba ahol vettem csokit magamnak és a drágalátos padtársamnak matekra, hogy tudjuk zabálni. Ezután bementünk a suliba ahol leültem Betti mellé és kemény 5 perc alatt magambatömtem a sonkáspapucsot. Még mindig a virslispapucs a nyerő, de ez sem rossz. Kitti odajött hogy megkérdezze, írunk-e számvitelből, mire mondtam, hogy "nem", de közbe potyogtak ki a számból a kajadarabok. Na, mindegy.
Bettivel amúgy jól eldumcsiztunk, jó barim. Ő a legnyomibb az osztályba, nem is csoda hogy megtaláltuk egymást.
Mivel ugye sok emlék volt a fejemben a 2013-as Boldiról, esküszöm izgatottan vártam már a tesit, mert ugye közöstesi meg minden, és múltórán is leste ahogy pucsítok ami számomra határozottan egy sikerélmény... Aztán mondta tanárnő hogy mehetünk öltözni. Ez kicsit furcsa volt számomra. Két öltöző van, az egyikbe mindig Boldiék cucca van, a másikba megy egy másik osztályé, akiknek együtt van nulladikjuk Boldiékkal. Most viszont csak a másik osztály jött ki, és ha a másik öltöző üres, akkor... Hát igen. Nos,  nekem kb. 10 perc kellett ahhoz, hogy leessen a dolog. De olyat koppant, hogy áúcs. A biztonság kedvéért be is néztem a tornaterembe, és ja, üres volt. Végre valahára várok valamit, erre persze hogy nem következik be. Már olyanokon agyaltam, hogy "nekik elmaradt a suli?" amikor közölte tanárnő, hogy a szparin vannak. De jó. Ez tehát azt jelenti, kedves Olvasóim, hogy ebben a tanévben Boldit már nem fogom látni tesicuccban. Sőt, lehet jövőre se. Az az álmom, miszerint együtt tesizzek Boldival, soha, soha, de soha nem fog beteljesedni. 

Tesire nem vittem nadrágot szóval abba kellett tesiznem amibe mentem. És mivel ez új nadrág, és még tapad meg minden, nem akartam kinyújtani. Ígyhát úgy futottam, hogy nem hajlítottam be a térdem, sőt, konkrétan úgy csináltam a dolgokat, mintha egy robot lennék. De nem baj. Védtem a nadrágom, és soha többé nem tesizek benne. Most ez a kedvencem. Nagyon szeretem. Szerelmes vagyok belé. Na jó, azért nem.

Amúgy kézilabdákkal szerencsétlenkedtünk egész órán. Hát fantasztikus volt. Bettivel voltam együtt, természetesen. Egyszer annyira beleéltem magam a dobásba, hogy rendesen leguggolt, mert félt hogy erőből elkapja a labda.

El is felejtettem írni. Szóval óra előtt Rachelhez odamentem. Aki mondjuk még mindig nem Rachel, hanem Rachael, de mindegy. Próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, én tényleg próbáltam. De ez a csaj néma. Tegnap kirakott ilyen 30 napos kihívást, és az első napot meg is írta, mire ma mondtam, hogy ez tök jó ötlet. Gondoltam erre majd mond valamit, vagy elkezdünk erről beszélni, erre csak mosolyogva bólogatott, és azt mondta, hogy "Yeah". Tegnap facebookon rámírt osztályfőnök, hogy első óra után menjek el Rachellel a gazdasági irodába elintézni valami menzapapírokat, mire írtam hogy oké. Erre írta ofő, hogy "egy angyal vagyok". Nos, én ezt sértésnek vettem, ugyanis az angyalok írtó köcsögök. Mármint az Odaátban. Úgyhogy megakartam írni neki, hogy én démon vagyok, nem angyal (a démonok sokkal jobb fejek), de végül úgy döntöttem, nem írom meg. Még azt hinné csatlakoztam valami sátánista csoporthoz. 

Utána ráírtam Rachelre, hogy holnap ugye 1. óra után mi lesz a dolgunk, mire írta, hogy "oh yeah." Erre megkérdeztem, hogy milyen volt a szünete. Mire írta, hogy "pretty good. yours?" Erre írtam egy regényt, angolul, hogy miket csináltam meg milyen volt. Csak az utolsó mondatomra reagált. Azt írtam, hogy "végre kezdtem magammal valamit, nem csak aludtam :D", mármint ezt angolul, nem magyarul, de úgy képzeljétek el hogy előtte volt még vagy 20 sor. Erre ezt írta rá: "that's always a good sign!". Tyűha. Megerőltette magát. A suliba is folyton próbálok vele beszélgetni de nem szólal meg! Válaszol a kérdésemre aztán ennyi. Nemhogy visszakérdezne vagy ilyenek. Mondjuk ma angol előtt hirtelen odafordult felém és megkérdezte, hogy meghallgattam-e már a 5SOS új albumát. Szúrós szemmel válaszoltam, ugyanis tudom, hogy ő nem IGAZI rajongó. Természetesen már meghallgattam, elmondtam azt is, hogy melyik szám a kedvencem róla, mire azt mondta, hogy neki is az. Aha. Hát érdekes. Na mindegy. Mióta azt mondta, hogy az "American Idiot" a kedvenc száma tőlük, azóta nem bízom benne. Ugyanis az nem is 5SOS szám, az csak egy cover.

Még csak most tartok a tesióránál, és már többet írtam mint az utóbbi 5 bejegyzésben összesen. Ez határozottan egy jó jel. Most megyek fürdeni, mert bűzlök. Mármint azért bűzlök, mert a faluba ma van ilyen égetős nap, szóval mindenki égeti a cuccait, szal ilyen 20 méteres füstbe jöttem haza. 

Na itt vagyok. Majdnem kitörtem a nyakam hogy kimásztam a fürdőkádból mert annyira siettem. Most tesóm csinál nekem szenyát, mert közöltem vele hogy "éhes vagyok, de nincs időm enni". Merthogy írnom kell. Most nagyon élem ezt az írást. Amúgy annyira nem. Már mennék valami sorozatot nézni. De még messze van a vég. De ez jó. Mert mikor olvastam ugye a cuccost volt hogy két hétig nem írtam... Miafasz... Szóval jaaa. Amúgy esküszöm nem tudom miket hordok itt össze. Úgy olvassátok ezeket a sorokat hogy 2 és fél órát aludtam kb. 

Nagyon finom ez a szenya. Időközbe rámírt még egy pali. Szerintem István osztálytársa de nem biztos. Ismerős a feje. Na mindegy. Elkezdi: "11.-es vagy ugye?" Hát, gyakorlatilag ja. Fejben nem annyira.

Tesi után jött a matek. Csengével óra előtt a nadrágomról beszéltünk, hogy mennyire tapad, és hogy mennyire belémfog szeretni Norbi. Matekon meg csokit ettünk. Ja, és már megint annyira röhögtünk valamin, hogy a tanárnő ránk szólt, hogy szét fog ültetni minket. Istenem, mostantól leírom ha valamin ennyire röhögünk. Nem jut eszembe. Most nagyon idegesít ez mert annyira vicces volt hogy azt hittem ELÁJULOK! Házidogát adott fel amúgy a tanárnő a szünetre, amit el is kezdtem. A szó szoros értelmében csak elkezdtem, mert felírtam nagybetűkkel, hogy HÁZIDOLGOZAT, utána pedig az első feladatot. És ennyi.

Ez a gyerek ezt írta: "végre 12.-es vagyok, jövőre takarodok el ebből a szar suliból". Juj. Nekem ilyeneket ne írkáljon mert én már-már betegesen szeretem a sulimat. Ezt elmondtam most tesómnak is, aki ezt mondta: "igen, mert itt találkoztál életed szerelmével". Ó, hogy oda ne rohanjak. Életem szerelme. Chö. Írtam neki most is egy egész novellát erre ezt írta vissza: :DDDDD. Aha. Életem szerelme. Az. Hogyne. 

Matek előtt egyébként elmentünk Rachellel a gazdasági irodába. Megoldottuk a problémát aztán kerestük a termet. Mert én nem tudtam hogy hol leszünk, vagy az elsőn vagy a harmadikon. Hát, lementünk az elsőre, de rájöttünk hogy a harmadikon vagyunk. Nagyon kínos amúgy Rachellel ennyit sétálgatni a suli körül mert nem szólal meg. Mellesleg mindenki megbámul minket mert ő még új arc. Gyúrós Johnny utánunk üvöltötte, hogy "good morning". A lépcsőfordulóba a radiátoron meg ott ült Peti és Boldi. Köszöntünk aztán ennyi. Na látjátok, most is. Régebben: "és köszönt! úgy köszönt, hogy "szia", és közbe ilyen aranyosan mosolygott. annyira örülök hogy köszönt és észrevett.". Most meg: "köszöntünk aztán ennyi". 

Jézusom, most jut eszembe. Hétvégén beszélgettem Mátéval! Facebookon. Persze elősször le sem esett hogy ő az mert Brendon nevében írt. Olyanokat írkált, hogy nincs otthon senki, menjek át, mert csinálhatnánk dolgokat. Ezeket Brendon nevében. Elősször azt hittem, Brendon van annyira bebaszva hogy azt se tudja mit ír, de aztán leesett hogy ez tuti Máté... Amúgy nem tudom Máténak mi ez a mániája hogy folyton írkál részegen... Még józan állapotában sosem kommunikáltam vele. Azaz kétszer. 

Matek után sétáltunk le Csengével a töriteremhez amikor mondott valami vicceset én meg elröhögtem magam. Pont mikor elröhögtem magam akkor fordultam meg és ott állt Boldi aki engem nézett. Szerintem azt hitte hogy rá mosolygok, pedig nem. Aztán kb. pár emberrel mögöttünk jött amikor elsétáltam Balázs előtt. Aki természetesen nem hagyhatta ki hogy ne csináljon vagy mondjon valamit, szóval fogta a hajamat és így megsimogatta. De ezt úgy, hogy már pár lépcsőfokkal lentebb álltam, de mivel elég hosszú hajam van, ott lógott a hajam a levegőbe. Boldi szerintem ezt is látta. Most írhatnám azt, hogy "bíztos féltékeny volt", vagy "bíztos felfigyelt erre", de nem írom, mert szerintem pont hogy leszarta.

Töri előtt leültünk a padokra Csengével. Feltűnt hogy egy folyosón vagyunk Istvánékkal, konkrétan a mellettünk lévő padon ott ültek az osztálytársai, majd megérkezett ő is. Ott állt. Hát semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. Elhatároztam hogy leszarom, és le is szarom. Vagy mi. Elmentünk Csengével a büfébe és vettem vizet, amikor meg sétáltunk visszafele, annyira beleéltem magam a magyarázásba, hogy a teljes 12.D osztály előtt kirepült a számból a rágó. Hát ennél kínosabb dolog nem hiszem hogy valaha is történt velem, de mindegy.

Törin amúgy Luca felelt, aki felelés közbe elbőgte magát. Nem tanult semmit, a tanárnő meg ott oktatta, de még csak nem is ordított vagy ilyenek, csak mondta hogy "miért nem tanultál?", mire Luca elkezdett bőgni. Hát mindenki le volt döbbenve. Egész órán ott szipogott. Esküszöm utána még vagy két órán keresztül sírt. Következő szünetbe elmentem mosdóba és elmentem mellette. Ránéztem véletlenül és láttam hogy szétvan sírva a szeme, és mivel én egy jó ember vagyok, odamentem és mondtam neki, hogy ne sírjon mert kijavítja meg ilyenek. Hát most mondjátok meg. 

Töri után egy folyosón voltunk Boldiékkal. Éppen beszélgettem Pannával meg Csikszivel, amikor megláttam Petit meg Boldit. Ezek esküszöm össze vannak nőve. Na mindegy. Beálltak tőlem olyan 3 méterre de nem mentem oda meg semmi, beszélgettem tovább. De akárhányszor odanéztem mindketten felém néztek. Aztán megittam a vizemet a szünet közepe táján szóval elmentem a mosdóba hogy öntsek bele vizet. Elmentem mellettük de nem néztem rájuk. A wc előtt ott ültek a C-sek, és kajak úgy néztem rájuk hogy forgattam a szemem. xD Nem direkt meg semmi, egyszerűen rájuk néztem és ez volt az első reakcióm. Aztán visszafele ránéztem Boldira, és már majdnem elsétáltam mellette, mikor közölte, hogy négyes lett a hittan dogája. Csak így random. Mert nem látta rajtam hogy megállnék, mentem egyenesen, annyi volt hogy ránéztem és rámosolyogtam, mert hát valljuk be, elég szép látvány, erre így közli hogy négyes lett a hittandogája. Ha nem fékezek rá, akkor meg se tudtam volna állni, olyan lendülettel mentem. De megálltam, és elkezdtünk beszélgetni. Ott állt Peti is, de nagyon fura dolog történt, mert nem szólt bele, sőt, ők ketten nem is beszéltek, csak én meg Boldi. Durvább dolgot is mondok: elment. Kb. pár perc múlva elment. Köszönöm. Ja amúgy már ott álltam pár perce amikor ránéztem Petire és köszöntem neki, hogy "szia". Erre mondta, hogy "szia", mire Boldi elkezdett röhögni. Mármint azon, hogy már ott vagyok egy ideje és így ráköszönök. Miután elment, elmeséltem Boldinak hogy miket csináltam a szünetbe (ő kérdezte), és mikor meséltem neki hogy voltam Brendonnal a városba, a szemölöke felszaladt a homlokáig. Elkezdtem röhögni ezen, és ezután ő is, de komolyan mikor ezt így közöltem vele teljesen levolt döbbenve. Itt szóba hoztam azt, hogy mi még nem is találkoztunk sulin kívül. Erre azt válaszolta, hogy de, a buszmegállóba. Ha-ha-ha. Mondtam neki azt is, hogy Brendonnal kb. nyár óta vagyok jóba és már találkozunk, vele meg már két éve, és még egyszer sem találkoztunk. Hát, nagyon nem hatotta meg a dolog. Ezután eszembejutott, hogy olvastam azt is, mikor beleültem a vizes padba mellé (akit érdekel: 2014.02.11) , és ezt elmeséltem neki is. Erre olyan szinten elkezdett röhögni, hogy öröm volt nézni. Itthon ugye azt a részletet küldtem el neki. Átírtam kicsit. Azaz, az egészet átírtam úgy ahogy van, de mindegy. Erre írta azt, hogy :DDDDDD. Meg kicsúszott a számon az is, hogy 9. óta "naplót" írok, mire ott kérdezgetett, hogy "miket szoktam írni" meg hogy "hogy tudok mindig újakat írni". Hát, kedves Boldi, elég nagy szerepet játszassz ebben. Istenem, ha tudná. Ha tudná, hogy 9. óta minden egyes "naplóbejegyzésbe" szerepel. Pfff. 

Ezután jött az ő tanára is meg az enyém is, és elköszöntünk. Szóban is, meg máshogy is, mert mindketten a magasba lendítettük a kezünket. Nem pacsiztunk vagy ilyenek, csak úgy a magasba lendítettük a kezünket. Ari volt. Meg fura. Egy kicsit kínos is.

Számvitelin megint ránktört a röhögőgörcs Csengével, aki ezután közölte velem, hogy elakar ülni mellőlem, mert miattam nem tud figyelni. Már nem azért, de egész áldott nap azt hallgattam, ahogy Adele - Hello című szám első két sorát énekli (a többit nem jegyezte meg). Szóval, ezt átgondolnám a helyébe. 

Óra után Boldi mentem le nyelvantra, és Boldi megint mögöttem sétált pár emberrel. Ha nem ismerném, még azt mondanám, hogy engem követett. Haha.

Nyelvtan előtt egész végig a nyelvtant tanultam mert dogát írtunk. Azaz javítót. Ki kellett javítnom az egy pontos dogámat. Ami nem tudom hogy sikerült, majd meglátjuk. 

Irodalom órán irodalmaztunk. Illetve ofő közölte, hogy Petőfi megcsalta Júliát, sőt, az is kiderült, hogy Kölcsey meleg volt! Hát az állam leesett! El se merte mondani. Elkezdi: "nem tudom hogy elmondjam-e". Hát jobb lett volna ha nem! Mindenki más leszarta de nekem tökre leesett az állam. Nem tudom egyébként hogy miért, csak megdöbbentem. 

Angol előtt odajött Rebeka meg Kitti és elmesélték hogy a hétvégi buliba az egyik angolcsoportos srác, aki írtózatosan nyomi, részegen ott táncolt neki és azt ordibálta önkívületi állapotba Rebekának, hogy "REBEKA KÉSZ AZ ANGOL HÁZID?". Hát ezen nagyon röhögtem.

Angolon meg kb. csak én szólaltam meg de mindegy. Mindenki más csak kussba ül, folyton nekem kell beüvöltenem a választ kölönben a tanárnő kiakad és egész órán fegyelmez. Még Rachel se szólalt meg pedig ő aztán igazán válaszolhatna. Mivel az anyanyelvén kérdeznek. Meg elkezdett röhögni tanárnőn mert rosszul ejtett ki egy szót. 

Osztályfőnökin a védőnő jött be és az abortuszról beszélt. Érdekes volt meg tényleg figyeltem is, de alig lehetett valamit hallani abból amit mondott, mert maga elé suttogott kb. Hozzátenném hogy a második padba ülök szóval elég közel voltam hozzá, és szinte alig értettem valamit. Mindenesetre elég megrázó óra volt. Eddig nem igazán foglalkoztam ezzel az abortusz dologgal, de akármikor szóbajött, nem tudtam eldönteni, hogy most ez jó vagy nem... De ezután az óra után rájöttem hogy ez tök kegyetlen meg minden. Ha már volt esze dugni akkor legyen esze védekezni is. Már bocsánat a fogalmazásért, de most na. Mindegy, nekem nem kell ilyenek miatt aggódnom. Bocsánat ismételten a fogalmazásért, de engem még Máté se dugna meg. Most nagyon izének érzem magam hogy ilyeneket írkálok ide, de ma új ember lettem. És ez a véleményem, szal leírom. Máté ugye csak azt akarja a lányoktól, hát, tőlem még azt se. Nem azt mondom hogy én azt akarom, ez csak egy észrevétel. 
Hazafele egy busszal jöttem Tomival. Általában nem szoktunk egy busszal menni mert két külön faluba lakunk, de ez a busz mindkét faluban megállt, úgyhogy egy ideig ácsorogta ma buszmegbe, de mikor megláttam odamentem hozzá és tökre örült. Egymás mellé is ültünk a buszon. Tomival a 2 év alatt sokat nem beszélgettem, általában csak röhögünk, de most tényleg jól elbeszélgettünk. Puszival köszönt el, és azt mondta, hogy ezt mostantól vezessük be. Olyan ari. 

Na, most megyek. Ezenkívül más nem igazán történt. Hazajöttem aztán szó szerint azóta írok. És most van 7 óra. Most vagy 3x kihúztam a laptopot és újra kellett írnom a felét, de nem bánom. Azóta már 8 óra múlt lassan. Mindegy. Visszatértem.