Most értem haza pár perce. 15:37. Enni akartam előbb, de hát anyám nem tud főzni sajnálatos módon. Komolyan mondom, havonta egyszer főz valami írtózatosan finomat, a hónap többi napján meg valami szart, amit senki sem eszik meg. Tudom hogy van akinek nincs mit megenni és nem kéne emiatt hisztiznem, de nekünk van mit megennünk, van miből kaját venni, akkor olyan főzzön már amit meg is eszünk!!! De tényleg nem eszi senki, max. ő a pasijával, mi meg tesómmal max. megkóstoljuk mert botrányos... Na mindegy.

Amúgy most gyorsan beakarom fejezni a blogolást (sok sikert nekem ahhoz, valszeg 2 óra múlva is még itt gépelek), mert mindenképp elakarom olvasni a maradék bejegyzést, azaz még kb. 170 bejegyzést. Péntekig. Ami nem hiszem hogy menni fog, de muszáj mennie. Tegnap is éjfélig olvastam. Egyrészt mert kell a meglepihez, másrészt meg van egy tervem, amit kb. tegnap óta szövögetek, és ahhoz kell az, hogy elolvassam az egészet. És ez most nem ilyen blogolós dolog, hanem egy nagyon komoly dolog, ami befolyásolni fogja az életemet ezután. Szóval péntekig muszáj elolvasnom egyszerűen. Ha nem, akkor csak jövőhét pénteken tudom megvalósítani a tervem, az meg már úgy nem jó, mert addigra elmegy tőle a kedvem. Erről nem írtam eddig és nem is szeretnék MÉG, mert valszeg úgyis megfutamodok és nem csinálom meg, de nagyon szeretném, szóval max. akkor írok erről ha meg is valósítottam.

Az éjszakám ismét csodás volt. Ugye éjfélig olvastam, kb. egy órát még forgolódtam és 4:30-kor már szólt az ébresztő. Remélem még valaha kitudom aludni magam rendesen. Amúgy az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy felvagyok ülve az ágyba, beszélek, és tesóm hozzám beszél. Akkor ébredtem fel és így néztem egy ideig hogy mi a faszt csinálok. Annyira emlékszem, hogy Justin Bieberrel álmodtam, és valamiért azt hittem hogy ő fekszik a mellettem lévő ágyba, és nem tesóm. Szóval elkezdtem ott beszélni tesómhoz, mintha Justin Bieber lenne. Nem tudom miket kérdezgettem, az utolsó kérdés amit feltettem, az az volt, hogy "hahó, itt vagy?" Ekkor ébredtem meg, mikor ezt a mondatot kimondtam, és ezután mondta tesóm azt, hogy "mi bajod van?" Egy fél percig csak lestem hogy mi van, mi történik, aztán rámtört a röhögőrcs majd visszaaludtam. Hát mikor ez eszembejutott ma számvitelin, alig bírtam visszatartani a röhögést. El is meséltem Csengének, aki olyanokat mondott, hogy ismét szétröhögtem az agyam. Csak óvatosnak kellett lennünk, mert a számvitelis tanár szigorú. De megoldottuk. Olyanokat mondott, hogy: "és arra ébredtél volna hogy éppen leszúrod" meg "ott verted volna szerencsétlent". 

Reggel persze olyan fáradt voltam hogy alig bírtam kinyitni a szemem. Szóval visszakapcsoltam az ébresztőt még 20 percre... Maradjunk annyiban hogy kicsit ideges reggelem volt. Ja és kezd kifogyni az alapozóm meg a korrektorom is, pénzem meg nincs, szóval ez szupii. Azaz van még egy alapozóm, de kb. 3 árnyalattal sötétebb mint az arcom. 

A buszmegállóba tökre fáztam. Ez volt az első reggel, hogy tényleg fáztam. Na ne. Nagyon nem hiányzik nekem ez a szar idő. Én meg a lyukas nadrágomat vettem fel, mármint amelyiknek a térdén van lyuk, szóval vagy 100x elkellett ma mondanom, hogy "nem, nem fázok benne". Hát istenem. Ha még egyszer valaki megkérdezi nagyon kiakadok. Ha fázok akkor mi van? Én bajom. Ha meg nem, akkor is az én bajom. Nem kell megkérdezni folyton hogy fázok-e. Ha fázok akkor teszek ellene vagy valami. Ez a kérdés mindig is kiakasztott és életem végéig ki fog akasztani. 

A buszon Boldi helyén ezúttal Brendon volt, aki aludt. Vagyis azt hiszem. Mindenesetre bevolt csukva a szeme és ilyen furán előre volt dőlve. Megböktem, mire felriadt és elvette a táskáját. Kicsit beszélgettünk, aztán olyan kómásak voltunk hogy inkább hallgattuk mindketten a zenét. Amúgy a buszon hidegebb volt mint kint. Rendesen látszott a leheletünk. Ja és nagyon halkan szólt a fülembe a zene, de az mp3-mat betettem a zsebembe. Nyilván kiakartam venni hogy hangosabbra vegyem a zenét, de akkor megböktem volna Brendont, és nem akartam felébreszteni. Szóval rendesen tippelnem kellett hogy éppen melyik szám szól. 

A városba beérve aztán leszálltam a buszról, és csak a boltba esett le hogy el se köszöntem tőle. Na, mindegy. Elindultam hát a pláza felé, de még nem volt nyitva. 7-kor nyit ugye és akkor volt kb. 6:58. Amikor odaértem ketten álltak ott: Klaudia meg Luca. Nem igazán beszéltünk, köszöntünk és ennyi.

A boltba vettem egy cerbonát, egy milky wayt meg 6 db sonkáspogácsát. Ja, és elősször 7 db-ot akartam, de időközbe meggondoltam magam, szóval valahogy így jött ki a mondat: "hé...hatot szeretnék". 

A suliba beérve odamentem az életkedvvel teli osztálytársaimhoz... Komolyan mindegyik olyan búbánatos fejjel nézett maga elé hogy nem is csoda hogy nincs életkedvem. Úgyhogy visszadugtam a fülest. Egy élmény ebbe az osztályba járni. Aztán odajött Csenge és vele beszélgettem. 

0. és 1. óra is matek volt. Hát az elsőn majdnem elaludtam, a másodikon meg nagy balhé alakult ki. Ugye megint nem működik a rendes telóm, szóval egy ilyen pót van. Samsung Diva vagy mi. És azzal akartunk Csengével képet csinálni (?), ígyhát csináltunk is. Én fogtam a telót, ami nem volt túl jó ötlet. Az első padba ülünk, konkrétan előttünk állt a tanárnő, én meg a magasba lendítettem a telót és csináltam egy csomó képet. Csenge szólt, hogy kicsit feltűnek vagyunk, de én csak mosolyogtam a kamerába. A hátsóba. Merthogy nincs első kamerája. Ekkor hirtelen a tanárnő megszólalt, hogy "na kérem ide azonnal", én meg csak mosolyogtam tovább a kamerába. Ezt a pillanatot meg is örökítettem: Csenge arca homályos és félig látszódik csak, mert elkapta a fejét úgy megijedt, én meg szilárdan mosolygok a kamerába. Nagyon jó kép lett. Csak sajna kikellett törölnöm. Szó szerint ott állt a fejem fölött a tanárnő és várta hogy kitöröljem. Az egész csoport minket figyelt. Ekkor megszólaltam poénból, hogy "előbb hadd töltsem fel instagramra." Ez nem csak azért volt lehetetlen, mert a tanárnő nem engedte, hanem azért is, mert azon a telón nincs instagram. Wifi sincs, kezdjük ott. Szóval kitöröltem sajnos. Ezután beszólt, hogy "amúgy se lettek jó képek", és elvette a telót. Na álljunk csak meg, mi az, hogy nem lettek jó képek? Csenge egy videót is csinált (véletlenül), az meg van, majd meg nézem később. 

Ezután szereztem egy kisötöst és amikor kimentem hogy megmutassam neki a feladatot, megkérdeztem tőle hogy visszakaphatom-e a telót, mire azt mondta, hogy nem. De később visszaadta, azzal az egy feltétellel, hogy ez nem fordul többet elő. Csengével kb. minden órán csinálunk képeket, és ez is most csak azért tűnt fel neki, mert nem vagyok normális és a magasba lendítve a telefont csináltam a csodálatos selfieket. Szóval ja. De megigértük neki. Még a táblát is letöröltem óra után, Csenge meg közbe elmesélte neki, hogy azért csináltunk a telóval képet, mert olyan régi és szar, hogy kíváncsiak voltunk, milyen minőségű képeket csinál. Amúgy egész jókat. Csengével azon szakadtunk, hogy jobb a kamerája mint az Alcatelnek.

0. óra után amúgy Csengével elmentünk a suli melletti boltba illetve a büfébe. Már majdnem bementünk a boltba mikor a járdán jött velünk szembe Boldi, és köszönt. Tök aranyos volt. Utána mikor mentünk a büfébe, Boldi ott állt háttal nekem a padoknál, de folyton hátrafordult, és amikor mögé értünk, megint hátranézett és így összemosolyogtunk. 

A büfében állva amúgy odajött Rachel, aki közölte velünk, hogy nem tudja hol van óránk. Szóval csatlakozott ő is hozzánk. Arról beszéltünk, hogy milyen hülyén vannak elrendezve az osztálytermek, pl. a harmadikon van a 20-as terem, de a 29-es meg az elsőn. Kivételesen ő is hozzászólt a témához. Két mondatot.

Matekok után Csengével leültünk a padra és vártuk Norbit. A második matekóra végén tökre elkapott az izgalom és annyira mondogattam Csengének, hogy izgulok, hogy ő is elkezdett izgulni, de nemtudta miért. Végül nem is láttuk Norbit, és kiderült hogy nem is volt ma suliba.

Tegnap ezt elfelejtettem leírni, de Csengével éppen sétáltunk le valamelyik óra előtt a lépcsőn, amikor dugó alakult ki. Két sáv volt, az egyikbe voltunk mi, amelyik ugye le ment, és volt a másik, amelyik fel. Nos, a mellettünk lévő sávban hirtelen megláttam Norbit, aki tök közel volt hozzánk meg minden, én meg felüvöltöttem hangosan, hogy "Csenge, itt van Norbi!". Hát kész. Gratulálok magamnak. Nem is csoda hogy ma nem jött suliba. Megijedt biztos.

Tökre elszomorodtam hogy nem láttam, szóval tök nyomott hangulattal ültem be pénzügyre. Egész órán ilyen fos hangulatom volt, aztán elkalandoztam és a pénteki napon agyaltam, lejátszottam a fejemben mindent, hogy hogyan fog megtörténni stb, és úristen. Elértem csupán a gondolataimmal, hogy hevesebben dobogjon a szivem. Kajak. Egyik percbe még ilyen tök unott volt a szívdobogásom is, csak hallgattam hogy mit mond a tanár, öt perccel később meg annyira dobogott hogy kajak hallottam, meg leizzadtam, és mikor Csenge hozzámszólt, ilyen kitágult szemekkel néztem rá. Állítása szerint. Meg levelezni akart órán én meg csak ilyen pár szóval válaszoltam mert annyira máshol járt az agyam. Mi lesz majd velem élőbe, úr isten. Ezen is elgondolkoztam amúgy, hogy mielőtt megtörténik a dolog, beírom a telóba a mentők számát, aztán max. meg kell nyomni a hívásgombot. 

Na most itt volt egy 3 perces szünet mert azt hallgattam ahogy Csenge hangüzenetbe énekli az Adele-Hellot. Ha még egyszer meghallom ezt a számot nagyon kiakadok. 

Irodalom előtti szünetbe angolházit másoltam. Órán meg mentünk tovább az anyaggal, csakhogy nem tudtam figyelni mert a nap belesütött a szemembe egész órán. Szóltam Tominak hogy húzza el a függönyt, de odáig nem jutott el, mert kihívták felelni. (Egyest kapott.)

Angol előtti szünetbe én olyan izgalmi állapotokba voltam, hogy wow. Akkor még nem tudtam hogy Norbi nem jött suliba szóval tök izgatottan néztem el az oszálya fele, de aztán lassan leesett hogy nincs ott. Ezenkívül befejeztem a házimásolást, mire ofő odajött, hogy "na, kész a házi?" Upsz. Ja meg ott magyarázott, hogy Rachelt vigyem el egyszer suli után a turkálóba, hogy vegyen magának új ruhákat. Meg hogy adjam meg neki a telószámomat, hogy Rachel befogadószülei engem is hívjanak. Kezd ebből kicsit elegem lenni, mindenki tőlem kéri számon Rachelt hogy hol van, miért nem tesizik, miért ez, miért az. Nem vagyok az anyja, honnan tudjam miért nem jött éppen be suliba? Meg tényleg szívesen segítek de hát baszki, folyton hozzám jönnek hogy Rachel így meg Rachel úgy. Unom kicsit. És ez nem Rachel ellen szól.

A szünet maradék részébe Kittivel, Rebekával, Vivivel meg Rachellel voltam egy társaságban. Nos, az első 3 ember aktívan részt vett a beszélgetésben, mi Rachellel csak néztük őket.

Amúgy kiderült, hogy nem is 7. lettem a helyesíró versenyen, hanem az 5. Ofő meg vinni akar valamilyen nagy helyesíró versenyre. 

Angolon eléggé levoltam törve, mert ugye rájöttem hogy Norbi nem jött suliba. Ezenkívül csak angoloztunk, nem volt semmi. 

Számviteli előtt végig ültem a padon a lányokkal és beszélgettem velük. Lilla múltkor ugye itt volt és megtetszett neki az egyik parfümöm. Én sose használom mert szerintem büdös, de neki tetszett szóval ma elvittem neki, mert nekem csak ott porosodna. Szóval azt mondta válasszak ki valamit a rossmannba vagy a dm-be és megveszi nekem. Én szerintem a Maybelline szempillaspirált választom mert kifogyott pedig nagyon szerettem, és az új is jó, a Lovely-s, de annyira mégse.

Csak mikor mentünk be a terembe, akkor esett le hogy egy folyosón voltunk Boldiékkal. Most mondjátok meg. Tavaly ilyen elő nem fordult volna. Mindig pontosan tudtam hogy hol lesz stb. Most meg rendesen néztem amikor erre rájöttem.

Számvitelin tanárnő kihívott dolgozatot írni (?). Ez ilyen táblázatos doga volt és az óra első 3 percében Csenge elmagyarázta, szóval arra a tudásra alapozva számoltam ki a dolgokat, és 2 szám kivételével mindent tudtam. Mikor elmeséltem Csengének hogy mit nem tudtam, teljesen kikelt önmagából és elkezdi: "EZT POFÁZTAM, HOGY EZT HOGY KELL! ISTENEM!" Nagyon vicces volt. Amúgy ez az óra annyira unalmas mindig. Tanárnő csak úgy ledarálja az anyagot és ennyi. Mellesleg semmi hangsúly nincs a mondataiba, egy hangszínnel beszél folyamatosan szóval olyan mint egy altató. 

Tesi előtt a bejárattal szemben ültünk az osztállyal mert ugye ma már megyünk a szparira. Hálisten. Már annyira hiányzott. Ez amúgy full szarkazmus volt, nem tudom átment-e. Csengével a 20 perces szünet alatt azt vártuk, hogy mikor szólal már meg a sulirádióba Adele-Hello, mert tegnap ráírtam Brendonra, aki ugye sulirádiós, hogy tegye be. Valami remixváltozatot küldött el, hogy az jó lesz-e, mert állítása szerint "az eredetin elaludnának a diákok". Ezen nagyon jót röhögtünk Csengével, és hozzátettük, hogy "és mindeki ott bőgne". Erre elképzeltük, hogy Norbi ott bőgne a folyosón a zene hallatán, és kész. Hát végem volt. Aztán a szünet felénél megláttuk hogy Brendonék még csak most jönnek vissza a szpariról. Végül csak megszólalt a szám, Csenge meg annyira izgatott lett, hogy felmentünk az elsőre. Mert ott jobban lehetett hallani. Pont ott volt a wc-kkel szemben a sulirádiós szoba vagy mi, gondoltam odamegyek és megköszönöm Brendonnak. Csenge megijedt a sok pasitól, úgyhogy befutott a wc-be, én meg beakartam menni, csakhogy nem tudtam. Nikó állt ott mint egy kidobóember (de tényleg, ilyen terpeszben állt meg összefonta a karjáit), én meg mondtam neki, hogy "Brendonnal szeretnék beszélni". Mire azt mondta, hogy "nincs bent". Ezután elkezdtem verni, szóval beengedett. Abba a kis szobába voltak vagy huszan és mindannyian rámnéztek. Hát kicsit megbántam hogy odamentem, mert azt hittem kb. 2-en lesznek bent és ennyi. Na mindegy, Brendonnal gyorsan megbeszéltük a dolgokat ("köszi", "szivi"), aztán Csengével végighallgattuk a számot és visszamentünk a többiekhez. 

A szparin kb. 15 percet tesiztünk, leginkább erősítettünk meg futottunk. Szerintem fűtöttek ott vagy nem tudom, de ömlött rólam a víz.

Ezután már nem volt több óránk, csak az osztály egyik felének, de ilyenkor ugye még mindig másfél órát csövezek a suliba. Gondoltam elmegyek a boltba veszek sampont meg fogkrémet. Eszembe se volt Rachel, én csak menni akartam már el. Erre már nagyba sétálok ki a szpari udvaráról, amikor vagy 10-en elkezdtek ott ordibálni felém, hogy menjek vissza és mondjam meg Rachelnek hogy mehet haza.. Én annyira felbasztam magam hogy az hihetetlen... Már félúton voltam kb. haza, és képesek visszahívni. Hát nehogymár. Az osztály nagyrésze angolt tanul kb. tíz éve, nehogymár annyit ne tudjanak kinyögni hogy "go home" vagy valami... Hát faszom ki volt már de tényleg. Még ha ilyen hosszú, bonyolult, összetett mondatokat kell kérdeznem tényleg megértem, de azért ennyire ne legyenek már életképtelen de tényleg. Olyan életkedvvel vonszoltam vissza magam, hogy amikor Kitti jött velem szembe elkezdett röhögni és azt mondta: "Szandinak már a fasza ki van szerintem", én meg csak morogtam egyet. Szó szerint. Mikor végre visszaértem, közölték velem, hogy "már mindegy, Réka már elmondta neki". De örülök neki! Úristenem. Aztán Rachel természetesen csatlakozott hozzám, szerencsétlen rajtam kívül mással nem tud kommunikálni. Ma is mondta hogy kísérjem el hogy befizesse a menzát, és tényleg neki szívesen segítek meg minden de amikor az osztálytásaim egy nyomorult mondatot nem tudnak kinyögni angolul, akkor kicsit felmegy bennem a pumpa..

Ezután együtt sétáltunk vissza a suli fele és arról beszéltünk, hogy Amerikába most reggel hét van meg ilyenek. Most már nem, de amikor beszéltünk, akkor annyi volt. Persze még ekkor is fordítanom kellett, isten ments hogy egyszer úgy beszéljek vele hogy ne kelljen fordítanom. Réka hátrafordult és ott kérdezgette hogy miről beszélünk. Istenem. Nem mindegy? Egyszer ered meg Rachel nyelve és akkor is fordítanom kell. 

Ezután én mentem a boltba ő meg vissza a suliba (várta a buszt). Megvettem a cuccokat aztán visszamentem én is a suliba. Amúgy a boltba a nőnek iphone 6 plus volt, hát én majdnem sírtam, mert annyira szép az a telefon. Olyan jó nagy meg minden. Én meg ott szenvedtem a Samsung Divámmal. 

A suliba ültem a padon szokásomhoz híven. Már hiányzott ez, hogy csak úgy üljek és nézzek a semmibe. Istvánnak ekkor lett vége a gyakorlatának és konkrétan elment mellettem. Szerintem amúgy nem vett észre, de kifejezetten örülök ennek. A tegnapi srác aki rámírt, na, az az osztálytársa, és tök jó fej. Daninak hívják asszem. Ja nem. Bence. Most néztem meg. Na mindegy. Szóval facen tök jól elbeszélgettünk ami nálam nagy szó, mert akárhányszor rámír valami csávó kb. lesápadok. De vele jól elbeszélgettem és még röhögtem is. Most meg köszönt élőbe. Hogy Norbi miért nem képes ilyenekre, sose fogom fel. Vagy bárki, aki nekem is tetszik. Nem fér az agyamba. 

Aztán odajött a kedves barátom Balázs is. Végül Zsolt is. Meg István egyik osztálytársa, Peti. Petinek is és Balázsnak is iphone 6-ja volt és komolyan a sírás szélén álltam. Amúgy Balázs olyan vicces. Ezzel a "bejössz" dologgal folyton megnevettet. Pl. most is mondta, hogy menjek hétvégén a szalagavató after partyra, mire megkérdeztem, hogy minek. Erre azt válaszolta, hogy azért, hogy csókolózhassunk. Ezen mindenki nagyon jót röhögött, csak ő nem. Aztán felémfordult és ilyen halál komoly hanggal elkezdett nekem szerelmet vallani, hogy mióta meglátott kilencedikbe azóta szerelmet érez irántam, de eddig még nem merte bevallani nekem stb. Nagyon sírtam. Aztán elkezdi: "egy pill és jövök". Odament Vanesszához és ott smárolgattak vagy három percig, aztán visszajött hozzám. Erre mondtam neki, hogy "jó gyorsan túltetted magad rajtam", és tökre felröhögött. Aztán megkérdezte, hogy kavarok-e még Istvánnal meg ilyenek, én meg mondtam, hogy nem. Hát, ezt is megbeszéltük.

Aztán ők mindannyian elmentek, végül pár perccel később én is indultam a buszmegállóba. Elmentem a pláza előtt ahol Balázs állt és beszélgetett pár emberrel, aztán mikor meglátott átjött az úton és odaszólt, hogy várjam meg. Együtt elmentünk a buszmegállóba és séta közbe megkérdezte hogy mit csinálok ma. Mondtam neki hogy hazajövök és nagyon semmit, mire mondta, hogy ő meg hazamegy és egész nap rámgondol. 

A buszmegállóba aztán megláttam Csengét aki őrültek módjára rohant felém. Balázzsal ekkor elköszöntünk és Csenge lehordott a fekete földig, mert megbeszéltük hogy 20-ra odamegyek a buszmegállóba, én meg kb. 35-re értem oda. Teljesen kiment a fejemből Balázs miatt. Upsz. Aztán míg meg nem érkezett a buszom ott beszélgettünk meg röhögtünk. Annyit tudunk röhögni hogy az már nevetséges. Semmi komoly dologról nem tudunk beszélni mert tuti valamelyikünk mond valami olyat ami miatt ránk jön a röhögés. 

Ja, jut eszembe. Mikor ott ültem a padon és Balázs ott ült mellettem, Boldi éppen jött le a lépcsőn. Balázzsal éppen összeröhögtünk valamin amikor Boldi köszönt, én meg ugye visszaköszöntem, de közbe így röhögtem Balázs miatt. Boldi ilyen tök szigorú fejet vágott és elősször rámnézett aztán megnézte magának Balázst is, de kajak ilyen tök szigorúan, összehúzott szemöldökkel nézett minket. Ilyenkor elgondolkozok amúgy azon, hogyha esetleg Boldinak bejövök és érez irántam valamit, és látja hogy folyton Balázzsal vagyok (látta már ahogy Balázs magához ölel, ahogy beszélünk, ahogy fogdossa a hajam stb), meg azt is látta hogy István megölelt, meg meséltem neki hogy Brendonhoz is elmentem stb... Hát a helyébe fullra elmenne az egésztől a kedvem. Vagy pedig leszarja az egészet úgy ahogy van és nem agyal ilyeneken. Lol.
Amúgy Boldinak új cipője van. Nagyon jó. Természetesen.

Ennyi volt ma. Most megyek olvasom tovább a cuccost. Amúgy a napom abból áll hogy suliba vagyok, utána meg vagy blogolok vagy blogot olvasok. Szóval ja. De muszáááááj. Muszáj. Ha most nem, csak jövőhét pénteken tudom megcsináli amit meg kell, és addig nem birom ki. Szóval olvasásra fel. Most megint vagy éjfélig olvashatom a nyomorult írásomat. Neeh.