Egyszerűen olyan unalmas, monoton és egyhangú volt ez a hetem meg ez a napom is, hogy az valami förtelem... A legizgibb dolog a tegnap reggelem volt, amikor ugye elaludtam. Azért ez elég szomorú. Ma beszélgettem Viktorral pár percet a folyosón, és mikor megkérdezte hogy mizu, konkrétan akkor esett le, hogy unalmas vagyok, mert nem tudtam neki mit mondani! Általában mindig mesélek neki valamit hogy mi történt vagy Boldival kapcsolatban esetleg, vagy Mátéval, de most szó szerint csak álltam ott és közöltem vele, hogy SEMMI! Ugye akkor döbbentem rá arra hogy unalmas vagyok, szóval kiöntöttem neki a szívem hogy egyszerűen annyira monoton és szar most az életem hogy az fáj... Főleg most hogy ugye visszaolvastam a bejegyzéseket, minden nap volt valami izgi, vagy Boldval, vagy bárkivel, mindig volt ami miatt törhettem a fejem vagy ami mondjuk bármiféle érzelmet kiváltott belőlem... Mostanába annyi a napom, hogy reggel felkelek, elmegyek suliba, lézengek egész nap mint egy hülye, nem csinálok nagyon semmit, hazajövök, blogolok aztán alszok. Nagyvonalakban. Oké, itthon nem is várom hogy ilyen izgi dolgok történjenek, de a suliba legalább... Régebben mindig történt valami, most meg egyszerűen semmi. Bemegyek a suliba és egész nap ott vagyok az osztályommal, velük beszélek néha vagy csak állok a folyosón, órán meg csak ülök. Régebben meg folyton jártam a folyosókat, beszélgettem Boldival, Viktorral, bárkihez odacsapódtam, tök jól elvoltam mindig. Hát én ezt annyira szomorúnak és elkeserítőnek tartom hogy mindjárt sírok. A szünet előtti hetek még tök jók voltak, aztán most, a szünet után, mintha nemtommi lenne. Ez a hét valami szörnyű volt. Nem történt kifejezetten semmi rossz, de jó se, egyszerűen unalmas és monton volt. Még Norbi se dobta fel a napjaimat, mert nem is jár iskolába... Pedig tényleg folyton arra gondolok hogy remélem jön már suliba meg de látnám már. Erre nem jön szinte egész héten. Még István se bassza az idegrendszerem mert kb. 1 hete nem is beszéltünk. Ja, és ő se jár iskolába. Mi a szar? Mátéval meg néha köszönünk, néha meg nem, pl. ma is köszöntünk de mintha valami temetésen futottunk volna össze... Egyébként gőzöm nincs miért hozom fel mindig Mátét az ilyen felsorolásokban. Eddig se volt vele túl sok kapcsolatom most meg aztán végképp nincs. Boldival meg hát annyi kapcsolatom volt ezen a héten mint Jared Padaleckivel, szóval nagyjából semmi. Hétfőn beszélgettünk egy kicsit, na, az jó volt viszonylag, aztán ennyi. Tennem kell ez ügy érdekében. Mármint az unalmas életem ellen. Ugye a tervem ami jövőhéten következik be (?) majd tuti izgi lesz, szóval azt már várom, ha másért nem is, hát azért hogy végre történjen VALAMI és ne csak úgy legyek a semmibe. Hittanon konkrétan azon gondolkoztam hogy mi értelme az életemnek. Nem voltak a fejemben öngyilkos gondolatok meg semmi, egyszerűen szimplán elgondolkoztam azon, hogy miért élek. Mert hogy lószart se csinálok az is biztos. Eddig szent tervemnek és küldetésemnek hittem hogy megszerezzem Boldizsár elérhetetlen szívét, de most már az se visz lázba. Norbi jelenleg kb. az egyetlen aki tényleg úgy igazán lázba hoz és úgy vagyok vele hogy tényleg VÁROM hogy lássam meg ilyenek. Erre nem jön suliba. Hát szép mondhatom. Egyszerűen annyira unott és semleges lettem hogy az valami elképesztő. Mintha évről évre egyre jobban rohadnék! Rohadok! Jövőre mi lesz? Melegítőbe járok suliba vagy mi?

Most hogy ezt így leírtam, jöjjön a roppant érdekfeszítő napom... Ami olyan unalmas volt hogy konkrétan leírni sincs kedvem, de mindegy. 

Ja amúgy végigblogoltam 2 hónapot. A szeptembert meg az októbert is, minden egyes sulis napon írtam, és erre tök büszke vagyok. Vagy valami olyasmi.

Reggel nem történt semmi érdekes. Mondjuk ez az egész napomra vonatkozik. Statisztikán mentünk tovább az anyaggal aztán óra végén kiosztotta a témazárókat. 

Amúgy most valamilyen oknál fogva meghallgattam a Cuki - Cuki vagyok című számát (ne tagadd, te is ismered) és most ez megy a fejembe. 

Erről most eszembejutott Drake - Hotling bling vagy blink című számra. Lusta vagyok megnézni mi a rendes címe. Egyszerűen olyan jó az a szám, de nem tudom teljesen élvezni a buszon, mert örökre beleégett a retinámba az a debil tánc. 

Bioszon dogát írtunk. Óra előtt egy végzős nyomi sráccal beszéltem akivel még a pótvizsgán barátkoztam össze. Tényleg minden fura alakot összeszedek. Óra elején meg még vagy 10 percig ismételtünk meg mindenki nagyba tanult. Ekkor tanárnő odafordult hozzám, ugyanis míg mindenki tanult meg beszélte meg a dolgokat, én csak ültem és meredten bámultam a lapot. Megkérdezte hogy azért nem ismétlem át, mert annyira tudom? Erre mondtam, hogy nem, azért nem ismtétlem át, mert nincs nálam a könyvem. 

Írtam most Laurának hogy milyen uncsi minden stb, szal konkrétan leírtam a rövidített változatát annak amit az előbb írtam, erre azt válaszolta, hogy "beteg leszel". Szerintem valamit nagyon félreértett vagy nem tudom de nem értem hogy kapcsolódnak ezek össze :o

Mondjuk látom ebben fantáziát. Lehet tényleg beteg leszek. Agybeteg.

Reggel amúgy elmentem suli előtt boltba és összefutottam Klauval meg Ervinnel. Mostanába nagyon jóba lettek. Pff. Ha meg ott van Klaudia Ervin közelébe, akkor Ervin kb. leszar. Mondjuk máskor is, szóval mindegy.

Matekon kivételesen aktív voltam. Meg ettem. 

Töri előtt ültem a padon és tanultuk Csengével a törit amikor feltűnt egy tök helyes pali. Amúgy ez hazugság mert már vagy szeptember óta feltűnt csak nem nagyon foglalkoztam vele. Mondjuk most se. A lényeg hogy nagyon jól néz ki és István osztálytársa. Ja, meg Klau pasijának a haverja szóval folyton ott lóg Lucáékkal, ezért is tűnt fel. Nagyon durván helyes   És ilyen kis aranyos. És folyton egymás szemébe nézünk ilyen hosszú ideig aztán elkapjuk a tekintetünket. Most 2 emberrel mellettem ült és éppen kitörtem a nyakam hogy nézhessem az izmos karját, amikor felém nézett és így egymásra néztünk. Aztán mikor felálltam, mert mentünk be a terembe, láttam hogy a könyvből felemeli a fejét és így végig engem nézett. Mellesleg annyit azért hozzá kell tennem hogy pont olyan a teste mint Boldinak, csak kicsit izmosabb, mert gyúr. De tényleg olyan. Áh istenem, mit is erőlködök. Telejesen felesleges lenne bejelölni meg írkálni neki, mi a fasznak? 

Törire se vittem valamiért a könyvem (?) és tökre bevoltam szarva. De szó szerint rettegtem, mert ha olyan a kedve a tanárnak, akár meg is üthet. De aztán csak kaptam -5 pontot. Mert a füzet hátuljára írkálni kell ilyen pontokat, vagyis ha jó megoldást mondunk kapunk, ha meg rosszat akkor elveszünk stb. Eddig volt 5 pontom, hozzáírtam ma 3-at (?) és elvettem 5-öt, szóval van 3 pontom. Másnak ilyen 40-50 pontja van de mindegy. Engem hálistennek sose szólít fel mert a nevemet se tudja...

Amúgy lassan minden órán kihúzzuk nála a gyufát és olyankor nem visítozni szokott, hanem eljátssza a nagy megbántottat, nem szól hozzánk meg ledarálja az anyagot. Ma is ez volt. 

Töri után mentünk a szparira. Kidobóztunk utána takarodtunk vissza a bánat iskolába. Visszafele hallgattam a zenét és éppen Troye Sivan - Wild című számának a vége szólt amikor odaértünk a suli elé. Tök filmbeli volt az egész, egyszerűen tök szép pillanat volt. Szóval szólt a zene, néztem a sulit, amögött kisütött a nap...El is érzékenyültem kicsit.

Ezután felvittem a táskámat a terem elé és a kabátommal/tesicuccommal felmentem a szekrényemhez. Szépen lassan sétáltam, mert 20 perces szünet volt és egyszerűen tudtam hogy a terem előtt csak elunom az életem. Reménykedtem hátha összefutok valakivel, BÁRKIVEL, akivel esetleg beszélgethetek vagy valami, hogy azért mégse álljak abba a nyomorult 20 percbe a terem előtt, némán... Hát össze is futottam, méghozzá Boldizsárral. Ott voltak az öltözők előtt, nekem meg pont el kellett ott mennem. Persze rögtön kiszúrtam vagy húsz méterről. Ott állt Petivel meg Gergővel. Nem tudtam hogy odamenjek-e vagy se, de mindannyian felém voltak fordulva meg engem néztek, sőt, még mosolyogtak is, de én persze végig Boldi szemébe néztem és ő is az enyémbe. Szóva odamentem, és Boldival pont egyszerre kérdeztük meg szó szerint ugyanazt: "miújság?" Szép pillanat volt. Asszem. Ja, és új kabát volt a kezébe. Miután túltettem magam ezen (nem igazán ment) folytattuk a beszélgetést (merthogy mikor kiszúrtam a kabátot, elnémultam), de nem tartott valami sokáig. Hirtelen az osztálya elindult fel. Peti meg Gergő elmentek, elköszöntek tőlem (meg Bolditól (?)), és gondoltam, hát nembaj, Boldi biztos ott marad velem beszélni, azért mégiscsak hétfő óta nem beszéltünk... Erre közli, hogy ő megy, mert nem tudja hol lesznek. Erre mondtam neki, hogy a másodikon lesznek (ott a szekrényem, és láttam hogy Ervin ott kóborolt), de mégis elment! Hát jólvan akkor. Kb. 3 percet ha beszéltünk. Mellesleg 20 perces szünet volt de mindegy...Meg se kérdezte hogy tegnap miért nem voltam nulladikon. Konkrétan semmi értelmeset nem beszéltünk. Szeretem mikor ilyen jóba vagyunk. Ugye írtam hogy mostanába hidegen hagy meg nem igazán érdekel... Hát miután tegnap is vagy éjfélig olvastam a kibaszott bejegyzéseimet, ahol ott nyáladzok Boldiról, teljes letargiába estem a mai """"beszélgetés"""" után. Esküszöm olyan szinten megviselt az egész helyzet hogy ügyviteli doga közbe azt hittem elbőgöm magam. Na, legalább végre valami reakciót kiváltott belőlem, de megint kilencedikbe éreztem magam, mert akkor volt az a hobbim, hogy egész órán könnyezek miatta. Jaj istenem mekkora hiba volt visszaolvasni a sok írást róla... Kajak megbántam... Ha nem olvastam volna vissza akkor előbb utóbb talán túlteszem magam végre rajta, hiszen már így is alig volt valami... Erre én balfasz visszaolvastam majdnem mindent és most úgy érzem magam mint egy hülye. Na mindegy. Holnap remélhetőleg nem alszok el és megyek vele a buszon. Majd meglátjuk mi lesz. Lehet elkezdek megint remegni mellette vagy ilyenek. Ki tudja. Amúgy annyira jól nézett ki. Olyan nagyon jól. Teljesen ki vagyok most készülve. De tényleg. Egyszerűen nem tudom mi a lófaszt csináljak Boldival. Tönkretesz. Van amikor megpusztulok érte (az elmúlt két évem) és van amikor nem érdekel (az elmúlt 1 hét), és az lenne a kérdésem, hogy vajon mikor lesz már ennek vége. Mert már nagyon unom. 

Angolon tanárnő felültette Rachelt a padra (?) és az volt a feladat hogy kérdezzünk tőle. Engem szólított fel elsőként (???), mire mondtam neki, hogy "tanárnő, én már minden lehetséges kérdést feltettem neki", de így is kérdeznem kellett. Chö.

Amúgy tanárnő még óra elején megkérdezte Racheltől, hogy van-e kedvenc színésze vagy színésznője, mire Rachel mondta, hogy nincs. Rá 3 perccel később Rebeka jelentkezett hogy van egy kérdése. Tanárnő felszólította, erre megkérdezte ugyanezt (!), és mikor mondták neki, hogy ezt már kérdezte tanárnő, teljesen le volt döbbenve! Úr istenem.

Hittan előtt ugye Viktorral beszélgettem. Órán meg arról beszéltünk, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy Mária úgy lett terhes, hogy nem érintkezett férfival. Hát nyilvánvalóan megáldotta a Szentlélek. Csengével ezen tanakodtunk, hogy ez mekkora faszság. De most tényleg. Hogy lenne már terhes úgy hogy nem is feküdt le senkivel? Hogy áldhatná már meg a jóisten? De ezt most halál komolyan kérdezem. Van olyan aki ezt elhiszi? Mivel ugye a 3. nevem Mária, ezért Csengével azon röhögtünk hogy engem is megáld majd a Szentlélek, mert más nem nagyon fog. Aztán írtunk egy ilyen mondatot a füzetbe: "Szentlélek lelke beleszált Máriába." Erre mondtam Csengének, hogy a Szentlélek szó helyett képzelje oda azt, hogy Norbi. Aztán ezen szakadtunk. "Norbi lelke beleszált Máriába". Lool. 

Csenge most írta hogy milyen sok udvarlóm van. ÉS MIT KEZDJEK VELÜK, HA PONT AZ NEM UDVAROL, AKINEK KÉNE. 2 éve próbálok rájönni arra, hogy az olyanok, akik akár csak egy icike picikét is tetszenek, azok miért szarnak le. Azóta se sikerült rájönnöm. Számomra ez az élet nagy kérdése, és ha leszállna közénk az Úrjézus, tutkó ezt kérdezném meg tőle. Erre szerintem még ő sem tudja a választ. Egyszerűen ilyen szerencsétlennek születtem és kész.

Ezután mentem a buszmegbe Csengével, Rékával meg Zsófival. Aztán odajött Tomi, Dóri, majd Rachael (?), és olyan volt mintha valami osztálytalálkozó lett volna a buszmegálló közepén xD A buszon álltam, ami nagyon fura volt, mert már vagy egy éve nem álltam buszon, és annyira begörcsölt a karom a kapaszkodástól, hogy azt hittem leszakad. Hát, ennyi volt az érdekfeszítő napom. Megyek, még érdekesebbé teszem. Ez alatt azt értem hogy fürdök, majd éjfélig olvasok tovább. Bye