Hát csak ki kellett ejtenem a számon azt, hogy "unalmas", és rögtön felfordult az egész életem. Na jó, ez azért egy NAGYON erős túlzás. De tényleg, tegnap itt panaszkodtam, hogy milyen unalmasak a napjaim, nem történik semmi se, erre ma mit ad az isten? Csomó minden történt. Na jó, annyira nagyon sok minden azért mégse. De határozottan pörgősebb volt ez a napom, mint az eddigi 4. 

Kivételesen egyedül vagyok a szobába, az égvilágon senki nem zavar . Anyámék elmentek szóval tesóm átment a szobájukba tévézni. Fura ez csönd. Nem vagyok hozzászokva. 

Mellesleg most tökre van kedvem blogolni is. Persze mindjárt elájulok a fáradtságtól, de nem érdekel. Tényleg vártam már hogy hazajöjjek és ezt leírjam. Ismét egy csoda.

Kezdeném is. Szóval a reggel nem voltam biztos benne, hogy Boldi ott lesz-e a buszon, mert engem teljesen összezavar ez az A meg B hét, de azért reménykedtem. Amikor felszálltam és megláttam, leültem mellé. Az elején írtó fura volt minden, alig beszéltünk és nem nagyon értettem hogy most miért. Megkérdeztük ugye hogy miújság, mondtuk hogy semmi, hideg van, aztán kb. 10 percig meg se szólaltunk. Végül Boldi drága, egyem a kis szívét, felhozott pár témát és arról beszéltünk egy kicsit. Ha tőlem függött volna, egész úton néma csöndben ülünk, mert semmi téma nem jutott eszembe. Az utolsó 5 percbe meg már úgy megeredt a nyelvünk, hogy konkrétan leszállás közbe is csak mondta a magáét. De tényleg. Pár emberrel mögöttem szállt le és odáig elhallottam ahogy magyaráz (nekem). Nagyon beleélte magát. Amúgy a buszon közölte velem, hogy nincs is nulladikja. Nos, körülbelül 2 másodperc kellett míg lepörgettem a fejemben a dolgokat, és a képébe üvöltöttem: "akkor én se megyek be, és akkor dumcsizhatunk egy egész órát!" Hát azt a fejet látni kellett volna. Az az ijedtség ami tükröződött a szemeiben. El is kezdtem röhögni annyira vicces volt. Ő még mindig abban a hitben él, hogy nekem van nulladikom, habár múltkor kimagyaráztam magam, hogy ez amolyan korrep, szóval nem kötelező. Mikor mondtam neki, hogy milyen ijedt fejet vágott, mondta, hogy dehogyis, nem azért, hanem ő úgy tervezte hogy törizni fog végig. Hát itt kicsit elszomorodtam és mondtam, hogy "ja, oké, jólvan" és letettem a tervemről. Éppen azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan bújjak el előle a suliba (mert ugye nekem sincs nulladikom, de ő ezt nem tudja), amikor elkezdte mesélni hogy mit vesznek töriből. Idézem: 

 

B: Olaszország és Németország kialakulását kell tanulnom.. ti azt már vettétek?

É: Ja. 

B: És tudod? Mondd azt lécci hogy igen.

É: Hát. Ja. Mer?

B: Mert akkor elmagyarázhatnád most.

 

És ekkor esett le a tantusz! Azt akarta hogy ott maradjak vele tanulni. De az a hangsúly ahogy mondta hogy "mondd azt lécci hogy igen", és közbe megbökött a könyökével... Én meg épp bevágtam a hisztit, mert hogy elutasított.. (De aztán kiderült hogy ugye mégse.) Amúgy meg kurvára nem tudtam mi az az Olaszország és Németország kialakulása, csak úgy rávágtam hogy tudom. Hogy azért mégse nézzen hülyének. Holott az vagyok.

Mint már oly sokszor említettem, mióta olvasom a régi bejegyzéseket teljesen kivagyok készülve, szóval eme történések után nemes egyszerűséggel majdnem elkezdtem bőgni, annyira jól esett. És az elém tárulkozó lehetőségek is nagy örömmel töltöttek el. Éppen magam elé nézve mosolyogtam és próbáltam visszaszippantani az orromból csordogáló takonyt, amikor leesett valami és konkrétan éreztem ahogy lassul a szívverésem és lesápadok.

Ezt nem így terveztem, nem akartam erről írni, de hát mindegy. Szóval az a nagy világmegváltó tervem amit pár napja szövegetek, az az lett volna, hogy én jövőhét pénteken elmondok Boldinak mindent.. Gondolom nehéz volt ezt kitalálni.. pff.. Szóval a lényeg hogy nagyon komolyan kiterveztem már minden részletet, hogy milyen ruha lesz rajtam, milyen ruha lesz rajta (mondjuk ebbe nekem nem nagyon van beleszólásom), mit fogok mondani, hogyan fogok viselkedni stb. Sőt, több lehetséges verziót is kidolgoztam. Persze a legfőbb dolog ami a szemem előtt lebegett mindig az volt, hogy kettesbe legyünk. Hogy ne legyen körülöttünk tömeg, tényleg kettesbe legyünk és legyen elég idő ahhoz, hogy mindent eltudjak mondani neki. Mondjuk ahhoz három óra se lenne elég de mindegy. Az utóbbi dologról, miszerint vagy fél órán keresztül kettesbe leszek Boldival, nos, erről teljesen lemondtam, mert suli közbe mindig ott vannak a haverjai, 0. előtt meg csak 15 percünk van. Erre mikor leesett ma, hogy konkrétan majdnem egy kerek órát kettesbe leszek Boldival a kihalt folyosókon, olyan szinten elképedtem, hogy vagy két percig csak néztem magam elé bágyadtan, mert arra gondoltam: ezt a sors akarta így, ez a sors ajándéka, megajándékozott egy órával, tessék, ki kell használnom. Eljött az idő. Ilyen gondolatokkal bombáztam magam, majd végül úgy döntöttem, lesz ahogy lesz. Gyorsan lenyugtattam magam és próbáltam poénkodni Boldival (megjegyzem, sikeresen, ott szakadt a röhögéstől, mert úgy ültem mint egy pasi (?)).

Most hogy elolvastam ugye a bejegyzéseket, teljesen átértékeltem a helyzetet, és tényleg próbáltam élvezni a pillanatokat, mert mostanába (nem ezen a héten, hanem előtte) annyira magától értetődőnek vettem hogy ilyen a kapcsolatunk. Szóval tényleg tök boldog voltam, egyszerűen örültem hogy mellette ültem meg hogy együtt sétálunk a suliba. Ezek az apró dolgok, amikhez már hozzá vagyok szokva, fel se tűnnek már milyen sokat jelentettek egykor.

Most is sokat jelentenek, de már hozzájuk vagyok szokva.

A lényeg hogy a suliba beérve teljesen üresek voltak a padok, nem töltötték fel őket szokásosan a D-sek. Csak pár ember ült szétszórtan. Boldival elmentünk a büfés asztalok irányába, majd megkérdezte, hogy "hova menjünk", mire mondtam, hogy "hát vagy ide, vagy üljünk le", mire mondta, hogy "igen, inkább üljünk le". A szivem nagyon elkezdett kalimpálni, mert elképzeltem, hogy talán ez lesz az a nap, és ezek az utolsó nyugodt perceim ebben az életben. Kiválasztottunk egy szimpatikus padot (ami annyit jelent, hogy én levágódtam random az egyikre, Boldi meg követett), majd leültünk. Boldi úgy maradt ahogy bejött, kabátba meg sapkába, én meg levettem a kabátomat. Egyébként nagyon jól áll neki az a kabát. Konkrétan ez volt az első mondatom hozzá mikor felszálltam a buszra. Megköszönte. Aztán most a padon megdicsértem a cipőjét is. Megköszönte. Aztán a pulcsiját is. Megköszönte. Aztán szakadtunk a röhögéstől, merthogy konkrétan minden ruhadarabját megdicsértem. Közölte velem, hogy az egész szettje új. Pff, mintha nem tűnt volna fel. 

Kezdjük a kabáttal. Sima fehér, szürke mintákkal. Hasonlít a régihez. Természetesen jól áll neki.

A sapkája maradt a régi, a kék-zöld Vans ami 9. óta rohad a fején.

Új nadrág volt rajta, de a nadrágok jellemzésében sosem voltam jó. Nem mintha olyan gyakran jellemeznék nadrágokat. De a lényeg, hogy jó. Neki minden jól áll, maradjunk annyiban.

A pulcsija... Úr istenem. Hát a pulcsija. Jó, az volt az utolsó rúgás a gyönge kis lelkembe, egyszerűen mikor megláttam a pulcsiját azt hittem elájulok. Semmi extra, de Bolditól nem is kell semmi extrát várni. Sima szürke kapucnis, cipzáros pulcsi, de olyan jól áll neki, hogy jaj. 

A cipője meg Vans, ami elvileg téli. Ja, meg magyarázott valami olyasmiről is, hogy a lábnyomata a hóba ilyen különleges lesz, vagy mittudomén. A lényeg hogy ott bólogattam mint aki érti.

Kb. 20 perc után mondta, hogy ő most levetkőzik. Ekkor minden figyelmemet rászenteltem, nem mintha eddig bármi másra figyeltem volna. De az a paraszt csak lehúzta a cipzárt, én meg tök csalódott voltam, mert azt hittem elkezd majd sztriptízelni vagy valami... Kb. 20 perccel később aztán felállt és levette teljesen a kabátot, én meg úgy néztem mint aki ki van éhezve. Mondjuk ez nem tér el nagyban az igazságtól. Ha tőlem függött volna most teljes mértékben ki lennék elégülve. A lényeg, hogy mikor elősször megláttam az új pulcsiját, teljesen lehidaltam, aztán vissza ült mellém, de ilyen kurva közelre, konkrétan alig volt köztünk hely, én meg azt hittem, én tényleg azt hittem, hogy ott halok meg. Most itt sírok. Egyszerűen annyira jaj. Úgy hiányzott ez az érzés Boldival kapcsolatban. Ez a "megvagyok pusztulva érte" érzés. Nem tudom mi a fasz van velem. De akkor a padon rájöttem hogy jöhet akár Norbi vagy István, vagy bárki, én soha a büdös életbe nem fogom túltenni magam Boldin... Mindig valahogy visszakerülök hozzá... És ilyenkor mikor így beszélünk, akkor tudatosul bennem hogy úristenem, hát én még mindig szeretem. Az "így beszélünk" alatt azt értem, hogy nem a folyosón összefutva kb. 3 percet, hanem amikor tényleg hosszú időn keresztül csak egymásra figyelünk és beszélgetünk, és jaj istenem. Én nem értem miért sírok most. Teljesen kivagyok készülve minden elképzelhető módon. Én annyira szeretem azt a gyereket hogy wow. Csakhogy ezt teljesen elfelejtettem, és ahhoz hogy újra emlékezzek erre, az kellett hogy elolvassak mindent a kezdetektől. Nos, elolvastam, és most jobban szeretem mint valaha. Természetesen tudtam az egy óra alatt, hogy bármikor megszólalhatok és elmondhatom neki a dolgokat, de annyira tökéletes volt minden, hogy nem akartam elrontani. Mellesleg úgy bevoltam szarva mint még soha, és akárhányszor arra gondoltam, hogy esetleg a következő mondatom az lesz, hogy "Boldi, beszélnünk kell", elkapott a hányinger. Ígyhát csöndben maradtam. Tudom, egyszer eljön az idő amikor nincs visszaút, de ma nem akartam elcseszni semmit. Annyira tökéletes volt ez a szűk egy óra. Egyszerűen tökéletes. Csak ott ültünk a padon Boldival és beszélgettünk, na meg töriztünk, és istenem, úgy hiányzott már ez. Talán tavaly volt utoljára ilyen, hogy rendesen elbeszélgetünk, idén még nem nagyon szerintem.

Evezzünk kicsit szebb vizekre, mert már tényleg úgy sírok mint egy dankóros. Szóval, ugye egyszercsak lekapta a sapkáját a fejéről, majd ilyen szexin megrázta a haját. Termszetesen írnom sem kell, hogy nagyon durva volt ezt végignézni. Elősszöris megkérdeztem tőle, hogy ma kivasalta-e a haját, mert hát nem igazán látszott. Habár az utolsó mondatot nem közöltem vele, mert tuti kiakadt volna szegény. Vasalta, mire megkérdeztem hogy most konkrétan kié is az a hajvasaló. Mert azért elég durva lenne ha lenne egy saját hajvasalója. Erre azt válaszolta, hogy nem tudja, csak úgy van. De az a hajrázás. Úr istenem. Boldi miért ilyen szexi? Egyszerre szexi meg aranyos is, és én elképzelni se tudom hogy miket tennék vele.

Az első 20 percbe csak beszélgettünk, és mondta, hogy amikor becsöngetnek, akkor vegyük elő a törit xD Kb 5 perc késéssel elő is vettük (semmi kedvünk nem volt hozzá) és elkezdtünk tanulni. Ugye várta hogy én elmagyarázzam neki. Hát aha. Jó vicc. Ez a kettes leckébe volt, mi meg az ötösnél tartunk, meg amúgy se vagyok a történelem valami aktív tanulója, szóval kicsit vicces volt. Néha random 3 perces néma csöndet tartottam, mert próbáltam felfogni azt, ami le van írva, és átfogalmazni úgy, hogy Boldi is megértse. Boldi párszor fordítva fogta a térképet, néha random elejtette a füzetemet (de bocsánatot kért), párszor majdnem kiverte a kezemből a könyvét (?), azt hitte Olaszországra hogy Oroszország stb... Amúgy Boldival egy élmény tanulni. De tényleg. Nagyon jó volt. Nem csak vicces, de maga a tény, hogy tanulunk, tök jó volt. Viszont folyton visszakérdezett, hogy "de hát miért?" mire nem tudtam válaszolni, mert hát honnan tudjam??? Nem voltam ott!

Néha amúgy mikor nagyon meguntuk, kicsit elterelődött a téma a töritől és tök másról beszéltünk. Közbe az ő kezébe ott volt a füzetem, a könyve meg ott volt a kezembe, szóval a látszat megvolt. Éppen magyaráztam neki valamit a törivel kapcsolatban, amikor hirtelen megszólalt, hogy "jó a cipőd". Erre teljesen lefagytam, konkrétan a szavam is elállt, szó szerint, és ilyen fapofával néztem rá, mert hát miez?? Egy dicséret? Úr isten. Olyan értetlenül néztem rá hogy erre még ő is felfigyelt. Megköszöntem, aztán közöltem vele, hogy amúgy már vagy egy hónapja ezt hordom, ha nem kettő. (Ugye a fehér alacsonyszárú converse) Erre azt mondta, hogy "nem baj, attól még jó". Aztán jöttek ugye szóba a szettek, mondta hogy rajta az egész mindenség új, mire mondtam, hogy rajtam is, mire megdicsérte, hogy jól néz ki. Vagy valami ilyesmit mondott, nem igazán tudom visszaidézni ugyanis akkora lelki traumán estem át. Boldi sose szokott ilyeneket mondani, szóval nagyot néztem, de tök jól esett. Aztán random megkérdeztem tőle, hogy felvehetem-e a sapkáját. Mert visszaolvasva rájöttem, hogy 9.be amikor még semmi kapcsolat nem volt szinte köztünk, az volt a nagy vágyam, hogy egyszer felvegyem. Gondoltam miért ne? De előtte a nadrágokról beszéltünk, szóval kicsit viccesen jött ki. Boldi közbe amúgy a sapkájával játszott.

 

É: Szóval ez a nadrág ami most rajtam van, kivételesen nem hosszú rám, hanem pont jó. Felpróbálhatom? *ekkor a szemmel a sapkára mutatok, mert időközbe én még a törikönyvet bújtam*

B: Mit? A nadrágomat?

É: Úr isten! Nem! A sapkádat!

 

Itt elkezdett röhögni meg magyarázni, hogy milyen értetlenül kérdezek, és hogy kb. összefolyt a két mondat ezért nem nagyon értette hogy mit akarok felpróbálni. Hagytam hogy kiröhögje magát, közbe tovább olvastam a törit. Ki is ment a fejemből hogy én felakartam próbálni a sapkát, magyaráztam tovább a törit, mikor felém nyújtotta, hogy "tessék". A törikönyvet olyan gyorsasággal vágtam le magam mellé, hogy csak úgy csattant. Éppen próbáltam felvenni a sapkát (és arra gondoltam könnyekkel küszködve: a kilencedikes énem most nagyon boldog és hálás lenne), amikor Boldi elrontotta a pillanatot és közölte, hogy vigyázzak, mert tetves a sapka. Erre mondtam, hogy még nem az, de majd az lesz, ha felveszem. Szerintem nagyon romantikusak vagyunk. 

Felvettem és Boldira vigyorogtam, aki szintén elvigyorodott, és ez egy nagyon szép pillanat volt, mert mindketten vigyorogtunk egymásra. Ami mostanába elég ritkán fordul elő, valljuk be. Ismét bezsebeltem egy dicséretet (mi van ezzel a gyerekkel ma, nem értem) ugyanis azt mondta, hogy "esküszöm jól áll, tök jó". Mondtam hogy megnézem magamat a tükörbe, mire megkérdezte, hogy mégis hol találok tükröt, mert időközbe felálltam. Erre mondtam, hogy a fürdőbe. Mosdót akartam mondani, csak valamiért fürdő jött ki, Boldi meg ott szakadt a röhögéstől, hogy már hogy lenne az iskolába fürdő. Jaj de vicces. Elindultam hát a sapkával a mosdó irányába, elhaladva egy csomó ember előtt akik értetlenül bámultak rám. Hát megértem. Pár osztálytársam is ott ült és ilyen kitágult szemekkel néztek, hogy mégis mi a lófaszt művelek, ugyanis ilyen könnyes szemekkel simogattam a bolyhot a fejemen és közbe mosolyogtam. A tükörbe belenéztem és rájöttem, hogy Boldi vagy vak, vagy csak kedves akar lenni, mert úgy néztem ki mint egy ovodás. Mondjuk ő is úgy néz ki benne mint egy ovodás, de mindegy. Levettem és elszomorodtam, hogy hülyén nézek ki benne, és úgy sétáltam vissza. Tök messze voltunk egymástól Boldival, amikor egymásra néztünk és mindketten elkezdtünk szakadni a röhögéstől. Mikor visszaértem kiderült, hogy azért röhögött annyira, mert ilyen nagy vidáman mentem a mosdóba fejemen a sapkával, aztán ilyen tök letörten jöttem ki, a sapka meg a kezembe lógott. xD Én meg nem tudom pontosan min röhögtem, egyszerűen megláttam Boldit röhögni és nekem is röhögnöm kellett. A kurva életbe, hogy nem szagoltam bele a sapkába. Nagyon utálom most magam ezért. De most már azt is elmondhatom, hogy 2 év után a fejemen volt a sapkája. Lassan már mindegyik sapkája volt a fejemen. Habár, ha jobban belegondolok, TÉNYLEG mindegyik sapkája volt már a fejemen. Volt a Nike SB feliratos, volt a piros Vans, meg most ez. Omg.

Olyan jó volt Boldival tanulni meg beszélgetni mindenféléről, hogy az az egy óra úgy elrepült, mintha kb. 5 perc lett volna. Boldi elővette a telóját és írt Petinek hogy hol lesznek (én megtudtam volna nézni, mert leírtam az órarendjét, de nem akartam beégetni magam), és ahogy megnyitotta a messengeres ablakát, lecsekkoltam kikkel beszélt. És amin nagyon megdöbbentem, hogy ott voltam a sorba. Kb. az utolsó voltam, és én hétfőn írtam neki, szóval hétfő óta kb. 4 emberrel beszélt. Az egyik az anyukája volt, a másik Peti, a harmadik az egyik osztálytársa, a másik kettőt meg nem tudtam kivenni, de tuti nem Grétike volt, vagy bármilyen más csaj. Ennek nagyon megörültem. Boldival megbeszéltük hogy máskor is csinálhatnánk ilyet, és remélem komolyan is gondolja. Egyszerűen annyira jól összejött ez a reggel, és nem is terveztem. Egyet nem értek. Hogyha tudta, hogy neki nincs nulladikja, akkor miért jött be? Azt mondta erre mikor megkérdeztem, hogy azért, mert tanulni akarta a törit. Szerintem ez hülyeség... Ezért korábban kelni meg buszozni egy csomót hogy aztán tanulhasson a suliba... Hát nem tudom... Jövőhéten tuti nem lesz ilyen, mert akkor tényleg lesz nulladikja, de talán 2 hét múlva. Annak nagyon örülnék, mert tényleg baromi jó volt. 

Mikor eltettük már a töricuccot, levette a telójáról a kék gumihátlapot és elkezdett csapkodni vele. Erre én elkezdtem csapkodni őt, de az egész telefonnal, szóval abbahagyta. 

Nekem ugye tesi volt az első órám, szóval onnan meg se kellett mozdulnom, ugyanis pont az öltözők előtt ültünk. Viszont fel kellett mennem a szekrényemhez a tesiccucért, meg beakartam tenni a kabátomat is, ő meg odaakart menni az osztályához, mert nem tudta hol lesz. A d-sek mindig a földszinten gyülekeznek és utána együtt mennek órára (???) szóval ő odament, én meg fel a szekrényekhez. De ahogy sétáltunk el az osztálytársaim (meg Luca) előtt, mindegyikük végigmért minket, és egyszerűen annyira jó volt. Mellesleg útközbe megköszönte hogy töriztem vele, én meg mondtam, hogy szivesen. Erre mondta, hogy szerinte hatásos volt, mire mondtam, hogy szerintem meg nem. Merthogy egy értelmes mondatot nem tudtam kibökni a törivel kapcsolatban, az is biztos. De legalább próbálkoztam. Lol. Mikor elváltak útjaink ( :'(((((( ) ilyen tök mosolygósan köszöntünk el, és amikor az osztályához értünk azok is mind végigmértek minket, és ajj. Szerintem minden egyes D-s és E-s ember amikor meglátott minket, arra gondolt: mikor jönnek már ezek össze? Legalábbis ilyen unott fejeket láttam. 

Ma nem jött Klaudia suliba szóval Luca egész nap csöndben állt és nézett maga elé. Hát ő baja. Én oda nem mentem az biztos. Nem érdekel hogy most köcsög vagyok, sose fogom elfelejteni hogy ők miket tettek velem, szóval pont leszartam hogy ott ácsorog magányosan. Ugyanis senki sem szólt hozzá. 

Tesin megint kézi volt, kapura dobtunk meg ilyenek. Viszont tele voltam adrenalinnal a Boldival való találkozás miatt, így futottam mint egy versenyló. 

Matekon feladatokat oldottunk (én is!) meg Dorkával Rachel segítségét kérve írtuk meg az angolháziját. Mármint Dorka háziját. Mert megkellett címezni egy levelet, én meg nem szoktam túl gyakran angolul leveleket címezni, még magyarul se, szóval kellett a vérbeli amerikai segítsége.

Norbi ma se jött suliba, szóval matek után ki se mentem a terem elé. Általában kimegyek hogy lássam, mert egy folyosón vagyunk ilyenkor és mindig elsétál előttem, így láthatom közelről kb. 3 másodpercig. Ez ma sajna elmaradt, szóval ki se mentem. Szünetbe megírtam az angolházit, órán meg Csengével elveszítettük a józan eszünket, mert olyan szinten röhögtünk mint még soha. De halál komolyan mondom, szerintem én még soha nem röhögtem ilyen erősen. De szerintem még ő se. 

Az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül leborítottam a tolltartómat a padról és kiborult az egész tartalma(?). Tomi segített felszedni, aztán szépen visszapakoltam a cuccokat amikor megtaláltam a kettétört vonalzómat. Ezt odamutattam Csengének, és mondtam neki, hogy "ez fegyvernek is minősülhet". Ekkor robbant a bomba. Csengével túl nagy a képzelőerőnk, az a baj. Ezért lesz minden beszélgetésünkből előbb utóbb röhögőgörcs.

Megpróbálom idézni. Úgy képzeljétek el, hogy minden egyes mondat után sírtunk a röhögéstől. Volt hogy 2 percig próbáltam kinyögni egy mondatot, de nem ment, annyira kellett röhögnöm.

 

É: Ez fegyvernek is minősülhet, figyeld.

Cs: Amúgy igen. És ezzel szúrnád le a töritanárt. Kimennél felelni és így düss. 

É: Neee. Aztán sorba leszúrnék mindenkit az osztályba.

Cs: Megbolondulnál. Ott szúrkálnál engem is, hogy "szar padtárs vagy".

É: Ja, aztán mennék a börtönbe.

Cs: "A B****n merénylője", így hívnának.

É: Nee. De tegyük fel hogy téged életben hagylak. Akkor jöhetnél meglátogatni a börtönbe.

Cs: Ja. De te időközbe megbolondulnál és így tikkelne a szemed, meg fejelgetnéd az üvegablakot ami köztünk van.

É: Az a baj, hogy ezt tényleg el tudom képzelni. 

Cs: Én is amúgy. Tudod van az a kis rés az üvegablakon, ott bedugnám a kezem, hogy "tessék Szandi, hoztam neked valamit", te meg belevágnád a kezembe a vonalzót.

É: Igen. Meg ott köpködném az üvegablakot.

Cs: Ja, így mondanád hogy "kösz a semmit* aztán köpnél egyet.

É: Tiszta terrorba tartanám az egész börtönt.

Cs: Leszúrnád az őröket is meg minden. Egy ilyen vasizével nyújtanák be neked a kaját.

 

Ez még folytatódott hosszú, hosszú perceken keresztül. Konkrétan az egész osztály tök nyugodtan ült, nézték a kivetítőt (valamilyen kísérletekről néztünk videókat), mi ketten Csengével meg ott vertük a padot és fuldokoltunk. Mindenki szúrós szemmel nézett ránk hogy hagyjuk már abba, a tanár is ránk szólt, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Esküszöm folytak le a könnycseppek az arcomon. Én még soha életembe nem röhögtem ilyen erősen szerintem.

Egyszer sétáltam le a lépcsőn amikor oldalra néztem és ott állt Máté. Mármint a lépcsőn. Engem nézett. Azért is néztem oda, mert éreztem hogy valaki néz, amúgy fel se tűnt volna. Ránéztem és köszönt, aztán visszaköszöntem. Fura volt.
Amúgy a büfébe mentem. Vettem egy rántotthúsos szenyát, és éppen mikor mondtam hogy mit kérek, Nikó haladt el mellettem és beüvöltött a büfés néninek, hogy ne szolgáljon engem ki. (?)

Irodalom óra előtt az egész osztályba az volt a téma, hogy Niki milyen büdös. 9.-be rengeteget írtam Nikiről, mert rávolt teljesen akadva Boldira. Na, hát róla van szó. Igazából már 9. óta ilyen büdös, de mostanába nagyon durván. Erre az izzadságszagra gondolok. Mert ahogy sétál a folyosón, szó szerint húzza maga után a bűzfelhőt, és mindenki rögtön fuldoklik, olyan magas szinteken az. Szóval ez volt a téma ettől a szünettől fogva. Ofő ahogy odaért hozzánk, közölte, hogy "tesitek volt? vagy miért van ilyen büdös?". Bent a terembe meg kinyitották Fanniék az összes ablakot hátul (hátul ül Niki is) és mikor tanárnő közölte, hogy csukják be, mert hideg van, mondták hogy tuti nem, inkább megfagynak, mert annyira büdös van ott hátul. Előlre hozzánk hálisten nem terjedt el. Mikor ofő befejezte az irodalmazást, Fanni mondta neki, hogy "tanárnő tessék egy előadást tartani a tisztálkodásról", tanárnő meg tökre zavarba volt meg minden. Párszor hátranéztem Nikire de nem tudom leesett-e neki hogy róla van szó. Aztán most ugrok egy kicsit az időbe, töri előtti szünetben vagyunk amikor már az a téma, hogy valaki írt egy levelet Nikinek. Nem igazán értettem miről van szó, aztán felmentem a szekrényhez és mire leértem elfoglalták a helyem szóval leültem egy másik padra Dorina mellé. Aztán odajött Dóri és mondta nekünk, hogy azért sajnálja Nikit, mert milyen szarul eshet már neki a levél is meg minden. Szóval rákérdeztem erre a leveles dologra, és valamelyik osztálytársunk, azt hiszem egy másik Dóri, írt kézzel egy levelet Nikinek, hogy nagyon zavaró szagot áraszt és hogy fürödjön meg. A levelet meg elvileg Csikszi adta oda Nikinek. Niki meg el is olvasta angolon, ugye előző órán, de nemtudom mi volt a reakciója mert nem vagyunk együtt angolon. 

Namármost, hát tényleg elég bántó lehet hogyha valaki így felhívja a figyelmedet arra, hogy büdös vagy. Ha velem ilyen történne, vagy ha én lennék Niki helyébe, tuti kiiratkoztam volna a suliból. De tényleg. Annyira égne a pofámról a bőr. Oké hogy igaz meg minden, de ez elég nagy bunkóság volt, mármint ez a leveles dolog, meg hogy egész nap ilyen utalásokat tett mindeki arra, hogy milyen marha büdös. Na mindegy. Szóval most ez volt a napi sztori az osztályba. 

Mellesleg van pasija Nikinek. Több mint egy éve. Komolyan mondom már csak nekem nincs. Na, megint témánál vagyunk, na de most tényleg! Nem magamat akarom isteníteni vagy ilyenek, de Boldi igazán örülhetne hogy odáig vagyok érte! (?) Mert azért nézek ki valahogy néha, meg nem vagyok büdös meg semmi. Ez ugyanígy vonatkozik Norbertre is. Az is teljes mértékben leszarja. Erre ott van Niki, büdös mint a szar, meg nem is valami szép se kívülről se belülről, erre több mint egy éve van pasija. Kajak még ha jó lenne a belsője és kedves lenne vagy vicces, vagy valami, aszondom jóvan, biztos beleszerett a belsejébe vagy valami. De belülről is annyira idegesítő, hogy az valami elképsztő. 9. óta nem birom, azt hiszem írtam is 9.-be a gólyanap után, hogy már van is akit nem birok, az pedig Niki. Hát az azóta se változott. Erre itt vagyok én, néha nézek ki valahogy, néha nem, részletkérdés, belülről meg szerintem egész oké vagyok.. Most tartok ott hogy belsőleg már nagyjából sikerült elfogadnom magam és szerintem néha igenis vicces vagyok, meg néha kedves is. Néha. Erre tessék. Hát Boldit néha úgy felvilágosítanám! Hé Boldi, szeress!

Angolon amúgy feküdtem a padon. De azért csináltam a feladatokat meg beordítottam a válaszokat. Viszont szó szerint kivoltam feküdve. Tanárnő kiadott egy feladatot, de én már akkor megcsináltam amikor még nem is kellett, szóval ott feküdtem a könyvön és néztem magam elé. Hátrajött hozzám, gondolom megakarta nézni hogy miért nem dolgozok, de odajött, látta hogy kész és így megsimogatta a karomat és mosolygott. xD

Törin feleltünk aztán mentünk tovább az anyaggal. Ja amúgy szerintem benyelt valami vírust a gépem vagy nem tudom, de a blogomon ilyen szexhírdetések jelennek meg folyton... Kicsit zavaró.. 

Órák után 1 kerek óráig ültem a suliba mint egy hülye. Vártam azt a redvás buszt. Akartam írni egy kicsit a telómba, mármint valami helyzetjelentést amit majd ide bemásolok, de azon a gagyi telón utálok írni, szóval végül csak ennyit írtam. "Kurvára unatkozok."

Az 1 óra alatt sok nem történt, Balázs smárolt Vanesszával (mellettem), a másodikon folytak a szalagavató próbák, a portásnéni azaz Jabba meg minden bejövő emberrel elkezdett ordibálni... csak a szokásos...

Angol előtt amúgy Viktorral beszélgettem a padon ülve (Rachel is odajött, de mindegy) és elmondtam neki hogy megtaláltam a szerelmeslevelet amit írtam neki még 8.-ba xD Azt mondta mutassam majd meg neki, hát mindenképpen megfogom mert nagyon vicces. Amúgy kurvára nem az mert akkor szar volt, de most már kicsit azért vicces...
Meg miközbe beszélgettünk, láttam hogy Boldi jön le a lépcsőn, a lépcső meg pont a pad mellett van, szóval tökéletesen egymásra láttunk. Ahogy sétált le, a lépcső közepe táján egymásra néztünk, és én nem értem miért, de tökre elkezdett vigyorogni. Én elősször csak mosolyogtam rá kedvesen, aztán láttam hogy ő mennyire elvigyorodik, szóval én is elvigyorodtam. De kajak ilyen full boldog volt az arca. Olyan aranyos volt.

A buszmegállóba megláttam Zsófit (ez nem az osztálytársam Zsófi, hanem az általános iskolás osztálytáram Zsófi), akihez rögtön odamentem és mondtam neki hogy sajnálom a mamáját meg részvétem, mert Viktor mondta angol előtti szünetbe hogy múlthéten meghalt. Mikor ezt közölte Viktor nagyon ledöbbentem, aztán felhoztunk pár emléket róla. Hát nem voltak valami kellemesek, azt kell hogy mondjam. Viktor elmesélte hogy egyszer az arcába fingott, én meg elmeséltem hogy anyámat is meg engem is ott kurvázgatott folyton. Isten nyugtassa.

Zsófi meg majdnem elsírta magát, ilyen bánatosan nézte a földet és tökre megsajnáltam. Nagyon kínos volt amúgy mert nem tudtam mit mondjak, szóval csak álltam ott. 

A buszra felszállva rögtön elkezdtem hallgatni a zenét, aztán kb. 2 szám után kikapcsolt az mp3-om ugyanis lemerült.. És még félúton se voltunk.. Nagyon ledöbbentem mert tegnap este töltöttem, szóval egy ideig csak így néztem az mp3-at:   :O

Leszállva a buszról összefutottam anyám palijának a rokonaival, köztük Palcsi, régebben írtam róla. Hát írtózatosan hülyén nézett ki azzal a kalappal a fején. Szegény. 

Itthon anyum ilyen nagy boldogan bevezetett a konyhába, hogy végre főzött valami finomat is (mert múltkor panaszkodtam hogy mi ez a sok szar. na jó, szebben megfogalmazva) és tényleg finit főzött szóval nagyba mentem volna zabálni, amikor elkezdte a balhét... Apum kb. 1 hónapja nem keresett minket se telón se skypeon, 4-én volt a szülinapja de fel se lépett skypera vagy ilyenek, én meg nem tudtam felhívni mert nincs pénz a telómon (anyuméról se tudtam mert nincsenek jóba és nem akarta hogy felhívjam). Szóval ott izélt most nekem hogyha holnapig nem lép fel apum skypera akkor lemegy a házába és elad mindent a tv-jétől kezdve mindent.. Meg hogy ha nem küld pénzt neki, merthogy megint elköltötték minden szarra a pénzüket, akkor a hónap végén ő, tesóm meg én kiköltözünk németbe, a paliját meg elhagyja... Hát én belevágtam a szavába (kezemben a kajával), hogy én biztos nem megyek, ezért nem fogom otthagyni a sulit, nekem le kell érettségiznem stb. Aztán bementem a szobámba és zabáltam. Erre követett, és ott magyarázott, hogy mondjam meg az osztályfőnökömnek hogy kifogok iratkozni meg ilyenek. Ez bolond. Aztán szépen felfeküdtem, ettem, bekapcsoltam a laptopot amikor bejöttek üvöltve a házba a pasijával. Mert időközbe kiment. Ott ordibáltak kint az ajtó előtt, de esküszöm nektek, az első ordítánál tudtam, hogy ez kamu. Odafordultam tesómhoz, aki könnyezve nézte a tévét (nagyon komolyan vette), és ezt mondtam neki miközbe a villával mutogattam: "hallgasd már, ez kurvára kamu! ezt csak eljátsszák!" Erre elkezdett ordibálni velem hogy nem vagyok normális hogy azt hiszem kamuból veszekednek. De szentül megvoltam győződve arról, hogy ez nem lehet igaz, ezt csak eljátsszák. Annyira hallani lehetett a hangjukon hogy csak kamuznak, meg anyum palija folyton csapkodta a kezével a szekrényt, mire anyum ordított vele, hogy ne csapkodja már. A következő pillanatban anyum csapta rá a kezét a szekrényre, majd megszólalt: "ne csapkodj megmondtam!" Erre a palija elkezdi: "te csapkodtál most he!" Úr isten. Én bent megpusztultam a röhögéstől olyan szarok voltak. Aztán benyit anyám és elkezdi: "lányok, ma veletek alszok. én nem alszok ezzel". Úristen, ott forgattam a szemem, tesóm meg nagy pánikba volt esve hogy mi folyik most. Aztán kiment anyám palija a házból, bejött anyám a szobába és megint kezdte a magáét, hogy mondjam meg ofőnek hogy kifogok iratkozni. Erre mondtam, hogy én biztos nem, meg ha ők mennek, én maradok. Erre kérdezte, hogy mégis hol fogok lakni? Mire azt válaszoltam, hogy majd odaköltözök Boldihoz. De tényleg. Azért csak befogadna. Ha mondanám neki hogy anyám megveszett és nincs hol laknom konkrétan, tuti befogadna. Éppen azt ecseteltem belemélyülve, hogy "úristen, mik lennének ott...te jóég..." amikor így közölte hogy csak basztattak minket... Hát nagyon gáz ez szerintem. Vagyis én leszarom mert úgy se vettem komolyan. Mikor igazi a balhé akkor se veszem a szivemre. De tesóm már ott bőgött. De gecik. Úristenem. Merthogy megbeszélték ketten, a két balfasz, hogy ránk ijesztenek.. Ekkora nyomorultakkal hogy hozhatott össze a sors, nem értem...

Na mindegy. Most mennem kell tejbegrízt csinálni mert egyrészt akarok, másrészt tesóm rámparancsolta. Habár nem értem mit parancsolgat nekem. Na, majd hétfőn jövök. Remélem gyorsan eltelik ez a hétvége.