2015.11.09. 19:32, szandi
Hosszú nap volt a mai. Igazából már rég készen lennék a bejegyzéssel, csak 40 percen keresztül beszélgettem Csikszivel telón, és csak most sikerült letenni, szóval itt vagyok.
Na, most vagyok itt. Azóta fürdeni is voltam. Anyum végre vett borotvát, szóval nem érzem magam úgy mint egy őserdő. Vagy mint egy férfi.
A pénteki "átbaszlak titeket" dolog után anyámék elmentek. Este hazaértek, de úgy be voltak baszva, hogy ezentúl kétszer is átgondolom ha piához nyúlok. Nem mintha eddig olyan rettenetesen berúgtam volna. Mondjuk legutóbbi ivászatom során sikeresen végigsmároltam az éjszakát. Na mindegy. Hagyjuk ezt a témát. A lényeg, hogy hazaértek full részgen, aztán egy hatalmas balhé kerekedett ki az egészből. Anyám úgy támadt rám, hogy én feküdtem az ágyba, laptoppal az ölembe és gépeztem. Így kezdett el üvölteni. 3 órával később még mindig abban a pózban voltam, és még mindig ugyanúgy üvöltözött. Hát, ilyen szombat éjszakát se kívánok senkinek. A lényeg, hogy másnap bocsánatot kért meg ilyenek, de amúgy kurvára leszarom. Azt is hogy üvöltözött, meg azt is hogy bocsánatot kért. Mindenfajta gusztustalan dolgot vágott a fejemhez, meg tesóm fejéhez, aztán meg úgy csinál mintha mi sem történt volna. Már az is szóba jött hogy a hónap végén kiküld minket apumhoz, meg minden szar. Ekkor kicsit megijedtem, de tudattam volna hogy másnap úgyse lesz az egészből semmi. Másnap felléptem apumra skypeon, aki mondjuk 1 hónapig leszarta a fejünket, de mindegy. Egyszerűen nem tudom miért nincsen normális családom. Tényleg nem értem. Bolond az összes.
Tegnapelőtt, azaz szombaton ráakadtam egy dokumentumsorozatra. Pewdiepie barátnője, Marzia említette az egyik videójában, és gondoltam utánanézek, mert tök érdekesen hangzott. Hát, azt kell hogy mondjam, itt vagyok két nappal a sorozat felfedezése után, és már ki is végeztem az összes részét. Jó, mondjuk csak 6 részes, szóval nem volt nagy munka, de wow. Hát mindenkinek ajánlom aki bírja az ilyeneket. A lényege az egésznek, hogy igaz történet alapján készült egy bizonyos ember életéről, Robert Durst-ről, akiről azt feltételezik, hogy 3 embert ölt meg. A dokumentumfilm készítői sikeresen készítettek vele interjút is, szóval nagyon hidegrázós ahogy elmeséli hogy hogyan darabolta fel a holttestet. Annyit meg kell hogy említsek, hogy igenis mutatják a holttesteket is, úgyhogy aki nem bírja az ilyet, az ne kezdjen bele. Én se bírom az ilyet, szóval nem tudom miért kezdtem bele, de az az igazság, hogy nem voltam tisztában azzal, mire vállalkozok. Régebben folyton néztem ilyeneket az ID Discovery-n, de azok is folyton megráztak, merthát azért mégiscsak igaz sztorik, meg gyilkosok meg emberek akiket megöltek, stb. De arra mondjuk nem számítottam, hogy az első rész első 2 percében mutatnak egy feldarabolt hullát, szóval mondhatni kicsit beszartam. Konkrétan felordítottam és kiléptem az egészből. Utána mind a 6 részt ilyen ultrakicsi ablakba néztem, mert folyton fostam hogy mutatnak még többet. Hát, mutattak is, szóval jó ötlet volt. Mindenesetre ajánlom, mert tényleg nagyon nagyon jó, és az utolsó rész kb. utolsó pár perce olyan szinten ledöbbentő, hogy konkrétan végigfutott az egész testemen a hideg, és tiszta hatása alatt vagyok. Olyannyira, hogy alig aludtam valamit. Próbáltam Boldira vagy Norbira gondolni, hátha megnyugodok, de nem jött össze. Nem tudom miért hittem azt, hogy azért mert rájuk gondolok, megfogok nyugodni. Csak mert miattuk még egyszer nem voltam nyugodt. Lillának reggel meséltem erről, és elvileg ezen a héten nálam alszik és annyira megtetszett neki, hogy azt akarja, nézzem meg vele megint. Én nem tudom mennyire fogja ezt bírni a lelkem, de oké. Nem is csoda hogy nem vagyok normális. Folyton ilyeneket nézek. Az AHS se valami guszta ha már itt tartunk. De ott legalább tudom hogy az kamu. Itt viszont kajak mutatták a rendőrségi fotókat a holttestekről meg minden. Ja, amúgy a sorozat címe: The Jinx. Gondoltam ez hasznos információ lehet. Youtubeon van előzetes, és mindenki halálra dicsérte, imdb-n is szinte max pontot kapott, szóval ja, nagyon jó. Mondjuk tegnap este, miután már mindenki elaludt és éjfél körül én is úgy döntöttem, nem ártana aludni is, akkor kicsit paráztam. Konkrétan nem mertem kimenni a wc-re, feloltottam minden lehetséges lámpát, és a biztonság kedvéért a zseblámpát is. Nem tudom mit hittem, hogy majd Robert Durst előugrik a semmiből, vagy mi? Tekintve hogy egy másik kontinensen van, egy börtönben. Na mindegy.
Ma reggel tusvonalat akartam húzni, ezért 20 perccel korábban keltem. Mint később rájöttem full feleslegesen, mert valamiért 3 perc alatt sikerült tökéletesre meghúzni mindkettőt. Máskor meg ott szerencsétlenkedek és már szinte véresre törlöm a szemem, annyiszor elrontom. Ma a sminkem, hát, nem akarok nagyképűnek hangzani, de szerintem nagyon jó lett. Amúgy előbb ettem gyrost, és most itt büdösödik a hagyma mellettem. Nagyon guszta ez az orrfacsaró bűz. Rendesen meghozza az ihletem.
Reggel miközbe nagy beleéléssel vasaltam a hajam, anyám bejött és ott magyarázott, hogy az egyik valaki aki szokott engem látni a buszmegbe, beszólt anyumnak, hogy "öltöztessen fel engem normálisan", merthogy "miért járok novemberbe tornacipőbe".
Namármost. Szerintem ez full kamu. Mármint miért menne oda egy ezer idegen anyámhoz, hogy ezt így közölje vele? Szerintem ezt anyám csak kitalálta, mert nagyon szúrja a szemét, hogy converse-be meg vansbe járok novemberbe, és ezt folyton szóvá is teszi, csakhogy én leszarom. Ezért szerintem úgy döntött, hogy ezt hazudja, hátha meghat. Hát, nem igazán hatott meg. Nem tudom mit várt, ha azt leszarom amit ő mond, akkor majd az érdekelni fog amit egy ezer idegen pofázik?
Ha meg tényleg igaz ez, akkor az ÍRTÓZATOSAN gáz, hogy valakinek ennyi szabadideje van, hogy ezzel foglalkozzon. Meg hogy ez a legnagyobb baja, hogy én milyen cipőbe járok novemberbe. Ezt nagyon birom amúgy. Mi olyan rossz abba, ha én novemberbe tornacipőbe járok? Nincs -100 fok, hó sincs, sőt, néha még a nap is süt. Vagy bundás télicsizmába kéne járnom? Úgyhogy annyira nem hatott meg. Ha akarok akkor papucsba megyek, senkinek semmi köze hozzá. Anyám meg megtanulhatná már, hogy legkevésbé az érdekel, amit mást gondol rólam. Sajna azt nem mondta el hogy ki volt ez a felháborodott falulakó, szerintem azért, mert hirtelenjében nem tudott kigondolni egy kamunevet. De ha valóban igaz, sajnálom hogy nem mondta el a nevét vagy valamit, mert tuti közöltem volna az illetővel, hogy foglalkozzok a saját dolgaival. Utána meg a képébe nyomtam volna a mezítelen lábamat.
A buszon szinte végig Halsey-t hallgattam. Tegnap este fedeztem fel az albumát, és wow. Nem írok most róla többet, majd tervezek még egy olyan albumos bejegyzést, ahol Lana Del Rey, Halsey, Justin Bieber, 5 Seconds of Summer albumokat jellemzek. Ja, meg One Direction. Annyi jó szám, olyan kevés idő... *sóhaj*
Miután leszálltunk Vivivel a buszról, elmentünk boltba. Vettem Tuc-os milkacsokit meg ilyen oregánós/paradicsomos olaszos izét. Ez aztán az értelmes körülírás. Amúgy nem tudom ezt miért éreztem úgy hogy le kell írnom. Ki a jó istent érdekel hogy mit zabáltam ma.
1. óra tesi volt. Előtte Lillával beszélgettem ugye a dokumentumsorozatról meg az AHS-ról. Tesin meg ismét kézilabdával idétlenkedtünk. Párszor megdicsért tanárnő és olyan jól esett, hogy magam is meglepődtem. Nem értem amúgy, kb. 3 éve mindig gyakoroljuk a kézit, de még egyszer nem játszottunk. Általánosba pont fordítva volt, egyszer sem gyakoroltunk ilyen lépéseket meg minden, csak mindig játszottunk. Mindig úgy élveztem. Nagy játékos voltam ám az akkori időkben. Régebben azt hittem, hogy mivel Máté is kézizik, meg én is kéziztem, ezért valamilyen szinten egymásnak vagyunk teremtve, de hát ez nem így jött össze. Mindig élveztem amúgy a játékot. Kivéve amikor egyszer tőből letört a mutatóujjamon a köröm, mert az egyik debil osztálytásam olyan erővel dobta nekem. Utána megtéptem. Régi szép idők.
Tesi után direkt elterveztem, hogy majd körbesétálok a sulin és direkt hátul megyek fel, hogy lássam Boldit és esetleg váltsunk pár szót. Ennek a kivitelezése nagyon nehéz volt, ugyanis Rachel egész nap a nyomomban lohol, mármint a szó szoros értelmében kell ezt venni, és ha követ Boldihoz is, akkor abból sok jóra nem számíthatok. Szóval mondtam Rachelnek miután átöltöztem (rám várt az öltözők előtt), hogy a harmadikon leszünk, de én most nem arra megyek, hanem másmerre. Egyébként azt nem értem, hogy ha nem tudja hol leszünk, miért nem követ mást. Miért pont engem. Ugyanabba az osztályba járunk. Ahhoz meg nem kell sokat beszélni hogy felsétáljon a harmadikra. Szóval ezt nem értem teljesen. Amúgy kiderült róla, hogy pánszexuális. Pontosan nem tudom hogy ez mit jelent, szóval bocsánat ha nem túl tág az ismeretem ezzel kapcsolatban, de valami olyasmit jelent, hogy neki mindegy mi az, ő beleszerethet. Szóval lehet akár nő, férfi.. Na, itt megakadtam, mert több lehetőség nem jut eszembe. Transzfesztita? Vagy mi? Kutya? Macska? Annyira nem érdekel hogy utánanézzek, de Dóri pénteken azzal poénkodott, hogy milyen lenne már, ha Rachel belémszeretne. Több se hiányzik a boldogságomhoz, csak az, hogy a lány amerikai cserediák osztálytársam belémszeressen. Na, szóval mondtam Rachelnek hogy nem egyfele megyünk, amit fel is fogott, de egy ideig nyilván egy útvonalon kellett mennünk. Mivel a d-sek akkor jöttek vissza a szpariról, a teljes tervem fuccsba ment, mert én valamiért azt hittem, hogy ott fog ülni a radiátoron Boldi. Hogy ezt miért hittem, azt nem tudom. Szóval már nekem tökmindegy volt hogy kivel megyek. Rachel amúgy azt hiheti hogy valami nagy híres ember vagyok a suliba, pedig nem. De most is ahogy sétáltunk fel (Rachel mögöttem volt végig) nem viccelek, vagy 40 embernek köszöntem! A 3 perc séta alatt. Még én is ledöbbentem. Szó szerint ennyi hallatszik belőlem: Szia! szia. szia!! szia. heló. szia. hali. szia. szia. szia. Hátrenéztem, Rachel meg csak úgy nézett. Amúgy időközbe Boldi is befáradt a suliba, konkrétan szinte neki mentem, tök ari volt. Azaz elősször megláttam Petit, aztán gondoltam, na, akkor Boldi is itt lesz, én konkrétan fél lépéssel mögötte jött Boldi.
Ugye ekkor jöttem rá hogy a hosszasan kitervelt tervem hiábavaló.
A harmadikon Csengével beszélgettünk meg Rebeka mesélt a műkörméről, elvileg azért nem akart suliba jönni, mert akkora rakták az időpontot. Mármint a műkörmöse. Hát én teljesen megértem. Matekon ettem végig meg összefoglaltunk, mert holnap témazáró. Jó tudni.
Töri előtt Csenge felmondta nekem az egész leckét, aztán elrohant, merthogy megakart kérdezni valakitől valamit. Engem meg ott hagyott. Utánaordítottam, hogy "várjon meg, mert el kell sétálnom az ex előtt", úgyhogy bevárt. Amúgy az ex ezesetben István lenne, és tudom hogy az "ex" az nem a legpontosabb megnevezés, de valami olyasmi. Akivel egyébként 9 napja egy szót nem váltottam. Még csak nem is köszöntünk. Azaz egyszer talán.
Csenge mint később kiderült, jól tette hogy felmondta nekem az egész leckét, ugyanis Lotti sikertelen felelése után a tanárnő kihívta őt. 4-esre felelt le, időközbe meg csomószor rámnézett ilyen kétségbeesett fejjel, hogy segítsek neki, de rossz emberhez fordult, ugyanis annyira elkezdtem izgulni, hogy ott rázkódtam meg ilyenek, szóval a tanárnő folyton rámnézett. Már vártam a percet mikor szólít meg, hogy hagyjam abba a súgást. Úgy érzem cserben hagytam Csengét. Én tényleg próbáltam súgni, de na. Én nekem nem megy ez. Múltkor úgy nem mertem elővenni a puskát a tolltartómból, hogy a tanárnő a terem végében állt, háttal, és valamit olvasott... Szóval ja.
Számviteli előtt egy nagyon jó dolog történt. Szóval a szituáció töri után történt. Sétáltam fel a másodikra, de megláttam Boldit meg pár haverját. Melléjük beálltam kb. 2 méterre, mert beakartam várni Csengét. Boldival időközbe folyton egymásra néztünk meg egymásra mosolyogtunk, nagyon jót tett szivemnek ez a gesztus. Aztán Boldiék elindultak felém, hogy ugye a teremhez menjenek, ezáltal elmentek mellettem is. Pont ekkor ért Csenge is mellénk, de ő engem nem vett észre, Boldi viszont igen. Ígyhát Boldi odajött, megkérdezte hogy miújság, mondtam hogy semmi. Ekkor közöltem vele, hogy amúgy egy folyosón leszünk, szóval elindultunk együtt. Ez kicsit hülyén jött ki, amit szóvá is tett, idézem: "engem vártál?". Erre mondtam hogy "nem, barátnőmet vártam". Ami nem hazugság, de elég hihetetlennek hangzik, mivel ott voltam vele, a barátnőm meg nem volt sehol. Na mindegy. Aztán a lépcsőknél Gergő, Dávid meg Peti az alagsor irányába mentek (!), és odaszóltak Boldinak, hogy "gyere már", vagy valami ilyesmit. Ekkor Boldi felémfordult, és mondta, hogy: "én akkor most ide lemegyek", én meg mondtam, hogy "oké, szia", és mentem tovább a másodikra. Kicsit csalódott voltam, gondoltam talán most tudtunk volna beszélni vagy valami, meg amúgy sem értettem miért mennek le az alagsorba, mikor a másodikon vannak. Már indultam fel a lépcsőn, amikor Boldi odaszólt, hogy "nem jössz?", én meg rávágtam, hogy "de."
É: De izé. Nem zavarok?
B: De. De azért gyere.
Hát, ezt is megbeszéltük. Amúgy nem hiszem hogy zavartam volna, mert akkor nem hívott volna le. Vagy mi. De tök jól esett hogy lehívott magával.
Boldival rengeteg emlékem van már, de a mai a kedvenceim közé tartozik. Leértünk, körbenéztem kicsit, mert nem igazán szoktam ide le járkálni, aztán levágódtam egy padra. Amire Boldi azt mondta, hogy "fura". Mármint a pad. Nem az, hogy levágódtam rá. Aztán fogta magát és leült mellém (!), én meg ott kapkodtam a levegőt. Éppen mikor Boldi ült le mellém, akkor Peti kérdezett tőlem valamit, de nem értettem, mert éppen akkor suhant el Boldi Péter és köztem, szóval ja. De valami ilyesmit értettem: "mi a helyzet Szandi?" Nem voltam ebben biztos, ugyanis ez Petihez kedves. Túlságosan is kedves. Visszakérdeztem, hogy "tessék?", de mire válaszolt volna, Boldi belepofázott valamit. Boldi ma nagyon nem akarta hogy Petivel akár egy szót is váltsak, mert egyszer pont elsuhant köztünk, aztán pont mondott valamit, majd következett a harmadik. Szóval Boldi büszkén mutogatta a házidolgozatát, amit egy ilyen tartóban tárolt. A tartóval Boldi elkezdte csapkodni a lábamat (?), aztán pár perccel később Peti kezébe került a tartó. Ekkor Peti valamilyen oknál fogva úgy döntött, ő is elkezd ütlegelni azzal, és nem tudom mi ez a mánia a gépészeknél, hogy verik a nőket, de elég fura. Ekkor Boldi kikapta Peti kezéből a tartót, és közölte egy újabb lesújtott ütés után, hogy idézem: "ezt csak nekem szabad". Hát szerintem ez olyan szinten aranyos beszólás volt, hogy csak ott mosolyogtam.
Közbe mellettünk ott volt egy random asztal, csak úgy, a folyosó közepén, arra volt felfeküdve Dávid és írta a házidolgozatát. Hát nem ari Boldi? Otthon megírja, tök jól megcsinálta (gondolom), Dávid meg teljes erőbedobással, izzadtan ott igyekezett az iskola folyosóin megcsinálni. Hát ha magamat hasonlítanom kéne az egyikhez, határozottan Dávid lennék. Dávid egyszercsak rámnézett és így elkezdett vigyorogni, én meg így visszamosolyogtam rá, mire megkérdezte tőlem (2 méterről arrébb), hogy "mivan". Erre közöltem vele, hogy "semmi". Boldi érdeklődve figyelte kibontakozó beszélgetésünket, de annak itt vége is szakadt.
Boldi megkérdezte tőlem, hogy: "mutassak Vincés képet?", de én ezt úgy hallottam, hogy "mutassak vicces képet?", szóval mondtam, hogy persze. A kezembe nyomta a telót, de egy kép volt megnyitva a kutyájáról (Vince, ugye), és ott értetlenkedtem, hogy "most ebbe mi a vicces?" xD Aztán megbeszéltük a félreértéseket, és ott maradt a teló a kezembe. Egyrészt azt kívánom, bár ne maradt volna, másrészt meg örülök. Szóval Boldi megengedte hogy lapozgassak a képei között. Ezt úgy kell érteni, hogy én ilyen bátortalanul akartam lapozni egyet, de közbe gondoltam magamba, hogy mi van, ha szól, hogy ne lessem a képeit. Nem tudtam hogy ő engem néz, úgyhogy meglepődtem mikor mondta, hogy nézzem nyugodtan. xD Kicsit össze is rezzentem. Na mindegy. Szóval lapoztam egyet, ő nézte velem együtt, és ott volt egy selfie (!) én meg talán kicsit túl sokat időztem el a képen... Igen, talán... Konkrétan 3 percig lestem azt a képet, ahol egy sziklán ül és olyan jól néz ki, hogy omg. Aztán leesett, hogy nem ártana lapozni is, mert kicsit fura lehet hogy a ráközelített fejét bámulom percek óta. Szóval tekertem egy csomót, volt pár kép a kutyáiról stb, aztán.. Aztán volt két közös képe Grétivel. Hát a szivem az kicsit megfájdult, de nem baj. Mikor a Grétis képek jöttek, na, ahogy meglátta őket, elfordult Peti fele és neki kezdett el magyarázni valamit, én meg csak ültem ott és nagyokat nyeltem. Aztán ő még mindig Petivel beszélt mikor én hátradőltem a padon és még vagy 3x végiglapoztam a képeit. A selfieken elidőztem egy kicsit, aztán ráközelítettem Gréti fejére meg ilyenek, hát nem mondom hogy nem fájt, de na. Aztán visszanyomtam a kezébe. Utána azon röhögött ismételten, hogy nekem nem ér le a lábam a padról, ha egyenesen ülök. Ő meg ha egyenesen ül, még akkor is kényelmesen leér a lába. Ezen mindig nagyon jókat röhög. Aztán volt egy laza 3 perces néma csend, amiután egyszerre akartunk megszólalni. Nagyon vicces volt, mert szó szerint egyszerre kezdtünk el beszélni. xD Megengedte hogy elősször elmondjam én (!).
Becsöngetés előtt pár perccel Boldi megint elkezdett ütögetni, ezúttal a telója gumi hátlapjával, majd a lábával kezdte el lökdösni a lábamat. Én is visszalöktem, szóval ott lökdöstük egymást a lábunkkal, és közbe így összemosolyogtunk. Szerelmes szívemnek több se kellett, azt hittem ott halok meg a boldogságba, szóval jót is tett a csengő. Szinte az egész D osztállyal egyetemben indultam fel a másodikra, de mondjuk azóta se sikerült rájönnöm, miért voltak két emelettel lentebb. Boldival mi ketten mentünk legelől, és tényleg bárhol mehetett volna, bármelyik haverjával vagy osztálytársával, ő ott jött mellettem, és aa. Mögöttünk sétált a csürhe, szóval minket követtek, de Boldi majdnem besétált az első emeltre, mert azt hitte, az a második. (?) Fent ahogy bementünk azon az ajtón, ott állt az üvegajtónál Rebeka és minket nézett. Nagyon nézte Boldit, gondolom köszönni akart neki vagy valami, de ez nem jött össze, mert szerintem Boldi rá se nézett. Ők ekkor már bent voltak a terembe, szóval bementek, és Klaudiának meg Lucának sikerült pont azt elkapniuk, ahogy Boldival összemosolyodtunk és elköszöntünk, én meg ilyen szerelmesen meredek magam elé miközbe sétálok Csengéékhez. Hát sok mindent nem beszéltünk Rékáékkal, mert konkrétan csak mosolyogva meredtem magam elé, és úgy dobogott a szivem, hogy wow. Nem kezdeném el most megint jellemezni a Boldival való kapcsolatomat, hogy ez most mi ami most van meg ilyenek, mert nem akarom. Szóval lépjünk is tovább.
Számvitelin tanárnő kiosztotta a dogámat (4), aztán újabb táblázatokat töltöttünk ki. Nyelvtanon nem történt semmi, azaz kijavítottam az egyes dogámat egyesre. Ehhez már tehetség kell. De esküszöm tanultam rá, szóval ilyen ledöbbenve kérdeztem vissza, hogy "most komolyan? hát ezt nem hiszem el". Tanárnő meg ilyen halál komolyan kérdezte, hogy tudtam-e egyáltalán hogy doga lesz, csakmert egy értelmes mondatot nem írtam. Komolyan le vagyok döbbenve! Ott tanultam óra előtt, meg fel is mondtam meg minden! Sőt, miközbe írtam, arra gondoltam: igen. igen, ez jó lesz. Aham. Hát mégse.
Irodalom óra előtt Csikszivel röhögtük szét az agyunkat, mert most az a nagy terve, hogy bemutat a főnökének aki egyébként 26 éves, és összehoz vele. Én amúgy kínomba röhögtem, mert Csikszi ezt halál komolyan gondolja. Most is azért hívott hogy erről meggyőzzön. Jaj ne. Mikor közöltem vele most a telóba, hogy én nekem nem jön be a pali meg ne beszéljen vele miattam, rendesen elkezdett sírni!
Nyelvtanon amúgy tanárnő teljesen ki volt akadva, mert pénteken valahogy szóbajött az, hogy ő a felvételi írásakor olyan szoknyát hordott, amin átlátszott a fekete bugyija. Szóval ez volt a téma pénteken irodalomórán, és ő ezt annyira a szívére vette, hogy állítólag egész hétvégén ezen agyalt, sőt, még a szoknyát is elővette, hogy megnézze, mert állítása szerint neki tuti nem látszódott át semmije. Én ebből kimaradok, mert nem hogy tanárnő ruhájára, még a felvételi írására se emlékszem. Szóval teljesen ki volt készülve, hogy ez neki nem esik jól, meg hogy nem hiszi hogy ez egy egészséges kapcsolat tanár-diák között, ha ilyenekről beszélnek stb.
Irodalom előtt pedig éppen sétáltam fel a lépcsőn, amikor tudjátok ki jött szembe velem? Norbi! Esküszöm azt hittem már meghalt, vagy valami baja van, mert egy hete láttam utoljára suliba, illetve facebookra se posztolt ilyen faszságokat. De szerencsére nincs baja. Mikor megláttam, azt hittem szívrohamot kapok, úgyhogy rohantam fel a harmadikra hogy elmeséljem Csengének a hírt. Mondtam, hogy nézze meg a szívverésem, mire mondta, hogy ő nem érez semmit. Itt kicsit kétségbeestem, hogy nem dobog a szivem, de aztán rájöttünk, hogy rossz oldalon nézi. Aztán ő is ledöbbent, hogy mennyire dobog a szivem.
Angol előtt megláttam Viktort a padon ülve és odamentem hozzá. Rachel azt hitte ott leszünk, de nem ott voltunk, szóval követett és leült mellénk. Ami kicsit fura volt, mert mi ott beszélgettünk meg röhögtünk Viktorral (meg Rolival), ő meg csak ott ült. Jaj. Viktorral amúgy összebalhéztunk, merthogy facebookon ilyen 4 óránként válaszol. Én tényleg mérges voltam, de ő ott röhögött (?). Amúgy ott állt tőlünk fél lépésnyire Máté. Egyszer összeakadt a tekintetünk, de félrenéztem. Nem bírtam a szemébe nézni.
Angolon írni kellett egy történetet amíg pár ember dogát írt. Megadott 3 közmondást és azokat bele kellett építeni a sztoriba. Bármilyen történetet lehetett írni, és elősször nem jutott semmibe eszembe, de aztán ilyen blogolósra írtam az egészet. Szerintem kurvajó lett, de mikor felolvastam, senki nem röhögött. Amúgy nem magamtól olvastam fel, de én voltam az első aki végzett, szóval tanárnő rögtön lecsapott rám. Még Rachel se röhögött! Szerintem tök szellemes meg vicces volt az egész, ott röhögtem olvasás közbe, erre nem is röhögtek. Vagyis egyszer, de azért, mert félreolvastam valamit. Olyan szomorú voltam ezután, hogy senki nem értékeli a humoromat, hogy az csak na. Mondjuk átfutott az agyamon, hogy mivel az angolcsoportom 80% egy szót nem ért angolul, lehet azért nem röhögtek. De pl. a tanárnő és Rachel értenek angolul, és mégse röhögtek! Én meg ott szakadtam! Saját magamon! Hova süllyedek.
Csenge amúgy küldött tegnap egy vidit, ahol egy csaj megmutatja hogy hogy borotválja az arcán a szőrt. Mióta megnéztem a videót, azóta észrevettem, hogy full szőrös az arcom! Olyan vagyok mint egy MAJOM! De azért nem fogom leborotválni vagy ilyenek. De nagyon zavar. Órán tépkedtem kicsit de majdnem behugyoztam a fájdalomtól. Lehet Boldi ezért nem jön össze velem, mert szőrös az arcom.
Osztályfőnökin bejött egy csaj és kikellett tölteni egy telefonnal kapcsolatos kérdőívet. Mivel nekem most nincs használható telefonom, ezért a kb. 40 kérdésből ha 10-re tudtam válaszolni. Fasza. Csengével amúgy nagyon röhögtünk órán, de már nem tudom min. Ja de. Betti tesin közölte velem, hogy utálja ofőt, de ezt ne mondjam el senkinek. Erre én elmondtam Csengének. Hát nem én vagyok a legmegbízhatóbb ember, valljuk be, de ezután olyat röhögtünk Csengével, mert elképzeltük a következő szituációt: Csenge visszamondja ofőnek, hogy Betti utálja őt. Ekkor ofő számonkéri Bettit, hogy mi ez a pletyka, Betti meg amikor ráeszmél, hogy lebukott és beárultam, hátrafordul, közli velem, hogy "kösz a bizalmat", és köp egyet. Hát én ezen annyira röhögtem, hogy rosszul lettem.
Ezután álltam a buszmegállóba vagy fél órán keresztül és hallgattam a zenét. Ja, meg vettem virslistáskát. A buszmegállóba hallgattam nagy lazán a zenét, mikor odajött valami csaj és ott magyarázott nekem. Elősször le sem esett hogy hozzám beszél, hallgattam tovább a zenét (de közbe néztem őt), de aztán leesett a tantusz és kihúztam a fülhallgatót. Az egyiket. Azt hittem az időre kíváncsi vagy hogy melyik buszra várok vagy ilyenek, erre elkezdett ott magyarázni, hogy látta már messziről hogy milyen szép vagyok, meg hogy milyen hosszú a hajam és hogy érdekelne-e ilyen modell casting stb.. Hát elküldtem rögtön hogy engem hagyjon az ilyenekkel xd
Ja, meg mikor mentem a pékségbe, jött velem szembe egy pasi. Valami 40 éves körül lehetett, és esküszöm nem tudom ki az, de mégis. Szóval egymásra néztünk és láttam hogy felismer, és én is felismertem, szóval köszöntünk, de gőzöm sincs azóta se hogy ki az. Itt kattog az agyam azóta is, hogy ki lehet az, mert tudom hogy ismerem valahonnan, de nem tudom hogy honnan.
Na, majd holnap jövök. Bye
:OOO Micsodaa? Mikor ez elolvatam, kajak ilyen fejet vágtam:
Ja, meg: