Na. Hát reméltem hogy úgy kezdhetem ma a bejegyzést, hogy "végre egy szuper nap!", de nem. Idézem saját magamat tegnapról: "Azt hiszem menstruálni fogok hamarosan." illetve "Egy kibaszott médium vagyok.". Utóbbi mondatom ma is ismét bebizonyosodott, ugyanis első mondat ma be is következett! Halljátok, tényleg előre látom a jövőt. Vagyis nem látom, csak megérzem. 

Reggel vártuk Vivivel a városi buszt. Általában 20 percet kell várni rá, nos, 30 perc után még mindig semmi nyoma nem volt a busznak. Vivi attól félt, hogy nem fognak tudni találkozni a pasijával óra előtt, én pedig attól, hogy nem fogok tudni leülni Boldi mellé és nem lesz időnk beszélni a suliba. Rengeteg várakozás után aztán megérkezett. Mármint a busz. Csakhogy nem a megszokott, így elől kellett felszállni. Ja, és tele is volt, így álltunk. Vivitől kérdezgettem fél percenként, hogy "látod Boldit valahol?" ő meg mindig mondta, hogy "nem". Aztán mikor végre megérkeztünk és sétáltam a hátsó kijárat felé, majd megláttam Mátét, na, akkor tudatosult bennem, hogy ma Boldinak nincs is nulladikja. Basszameg. Annyira keverem ezt az A meg B hetet. Nem fogja fel az agyam hogy hogyan is működik ez. Szóval Boldinak holnap lesz nulladika. Örülnék ha ezt megtudnám jegyezni végre. Ja, amikor Mátéhoz értem, köszöntünk. Én úgy hogy heló, hüvösen, ő pedig úgy, hogy szia, viszonylag normálisan. Aztán megakadt a sor én meg ott álltam Máté fölött, hát írtó kellemetlen volt. 

Boltba nem volt már időm elmenni, szóval rohantam fel a teremhez. A lépcsőfordulónál megállított Bécy, régi udvarlóm, akivel nem beszélünk mióta lehordtam a fekete földig, erre most ott próbált megölelni én meg ott lökdöstem. Tiszta bolond az az ember. Matekon tanárnő kiosztotta a témazárókat, hát, remélem mondanom sem kell hogy egyes lett. Elkezdi tanárnő: "le voltam döbbenve". De ari. Hát megnyugtattam hogy a következő dogám jobb lett, csak javítsa ki. Megkért hogy szedjem össze a dogákat, és mikor Dorkától szedtem be, az ott izélt, hogy miért lett egyes meg hogy szedjem össze magam. Úr isten! Kb. hetente ha 1x beszélünk és így kioktatott. Láttátok volna a fejemet.

Szünetbe elmentem boltba aztán vissza is mentem, mert ugye duplamatek volt. Csenge mind a két órán témazárót írt, szóval egyedül üldögéltem és oldottam a feladatokat. Sőt, egyszer Tuzi félreszámolt valamit és senki nem vette észre, csak én. Vagy 20x átszámoltam hogy aztán nehogy beégjek hogy én számoltam félre. De igazam volt, szal tök büszke voltam.

Ezután jött a pénzügyi a hármasba. Rohantam le mint egy félőrült, mert emlékeztem hogy ilyenkor elhaladnak előttünk a 12.D-sek. A lehető legrosszabb helyre ültem le, de mindegy. Ki csodálkozik ezen. Konkrétan szart se láttam. Egyrészt mert ott volt előttem agy asztal (?), másrészt meg Rachel beállt elém. Ott ültem egyébként ahol a D-sek szoktak nulladik előtt. Mellettem volt az az üvegablak, és amellett meg a büfés asztalok ahol Boldival szoktunk állni. Ott volt egy kis rés és ott figyeltem az embereket, a sorban elhaladó 12D-seket, minden idegszálammal arra koncentráltam hogy ott legyen Dani és megpillantsam, de nem. Kajak nem jött. Feltudjátok ezt fogni? Csak mert én nem. Amúgy a büfés asztalnál állt egy pali és mivel ugye folyton arra néztem hogy lássam az elhaladó embereket, szerintem azt hitte hogy őt lesem. Mert csomószor rámnézett és így elmosolyodott. Én meg csak ilyen fapofával néztem vissza rá. 

Pénzügyin végig az irodalmat tanultam, holott a tanárnő ott állt előttem. De nem szólt semmit. Közbe írtam ami a ki volt vetítve meg minden de csak az irodalomra összpontosítottam, mert milyen meglepő, tegnap egy szót nem tanultam. Az óra utolsó 10 percében tanárnő mondta hogy foglaljuk el magunkat, hát nem túlzok ha azt írom hogy az egész osztály irodalmat magolt. Még csak nem is tz vagy ilyenek, de nekem muszáj javítanom. 

Most megnéztem egy Justin Bieber koncertvideót, és rájöttem, hogyha én valaha is eljutnék egy koncertre, nem csak az övére, hanem úgy bárkijére, én nem tudnék viselkedni. Itt mindenki tök nyugis a közönségbe, csak úgy lazulnak, buliznak... Hát én megőrülnék, ott bőgnék meg verném magam a földhöz. 

Most, hogy ezt is megbeszéltük, jöjjön az irodalom. Rohantam volna fel pénzügy után hogy tanuljam, mert egy szót nem tudtam Petőfi forradalmi költészetéről, erre annyit hallok, hogy mögöttem valaki ordít, hogy idézem: "szendi". Összeráncolt szemöldökkel néztem hátra, hogy ki a jóisten ez és ki vagy mi az a szendi, mert valaki tényleg őrült módjára üvöltött ezt. Aztán rájöttem hogy Rachel az, és engem keres. Megkért hogy menjek el vele az irodába hogy megkérdezzek valamit, mire hátrafordultam és mondtam Csengének, hogy "ennyit a tanulásról". Erre Csenge közölte, hogy "de geci vagyok". Miután elintéztük Rachel dolgát, mentem volna fel tanulni, erre odajött Csikszi. Utána beengedett minket ofő a terembe, hogy tanuljunk. Nos, ezt mindenki másképp értelmezte. Én például a füzetem felett izzadtam és próbáltam memorizálni a dolgokat, Csenge meg teleírta a szöveggyűjteményét, a kezét, és a padot is puskákkal. Hát engem már a gondolattól is kirázott a hideg hogy tele van puskával a padtársam egész teste és felszerelése. Tanulás közbe arra gondoltam, én is beleírok egy szót a szöveggyűjteménybe, méghozzá azt, hogy "rapszódia", de nem mertem. 

Ofő minden padsor első emberének odanyújtott 5 papírt hogy húzzon ki egy tételt és a kihúzott tételt fogja az egész padsor írni. Én megfenyegettem Lottit, hogy jobban jár ha a szerelmi költészetet húzza, és nem hiszitek el, de kajak azt húzta. Mondjuk később hátrafordult és mondta, hogy ahogy ofő nyújtotta a lapokat, látta hogy melyik a szerelmi költészetes. Szóval mázlim volt, mert azt tudtam a legjobban. Írtó kis betűkkel írtam több mint egy oldalt, szóval azért szerintem lesz egy négyes remélhetőleg. Ahhoz képest hogy csak óra elején kezdtem el tanulni viszonylag jól tudtam.

Itt még mondhatni nem viselt meg annyira az a tény, miszerint Dani lóg az iskolából. De miután túl voltam a dolgozaton, olyan mérges voltam. Ajj he. Hát komolyan mondom. Igazán jöhetne már. 

Angol előtti szünetben ugye egy folyosón vagyunk Norbiékkal. Csenge pont Norbival szemben állt, szóval gondoltam odamegyek hozzá. Ott voltunk mi egy társaságba: Csenge, Zsófi, Panna és én. Mellettünk, szó szerint mellettünk pedig Norbi társasága, és Norbinak háttal álltam. Próbáltam részt venni a beszélgetésben, de folyton hátra kellett néznem hogy megfigyeljem Norbi lábait. Omg ilyen közelről valami elképesztőek. Kár hogy ma nem a fekete tapadós nacimat vettem fel. Na majd jövőhéten. Mielőtt visszamentem a terem elé, mondtam Csengének hogy nézze meg rám néz-e Norbi, és később mondta, hogy rámnézett! Futólag. Nagyjából fél másodpercig. Na de akkor is! Yee! 

Angolon tanárnőnek az az ötlete támadt, hogy minden órán lesznek emberek akiknek pontot ad, és a pontok alapján a hónap végén majd kap mindenki egy órai munka jegyet. Még nem dolgozta ki a dolgokat rendesen, de azt mondta holnapra megcsinálja. Lehet egyest is kapni meg minden. Ezt azért csinálta hogy motiváltak legyünk és jelentkezzünk órán. Ami bejött amúgy, és tök ideges vagyok emiatt, mert eddig csak én jelentkeztem (vagy ordítottam be a választ), most meg egy csomóan, és tanárnő csomószor nem szólított fel, szóval szúrós szemekkel néztem magam elé. Kiadott egy feladatlapot amin volt vagy 5 feladat. Míg a többiek az elsőt ellenőrizték én megcsináltam mind az ötöt (?). Ja, és míg mondjuk az A feladat megoldását olvasta valaki, én már akkor jelentkeztem a következőre, hogy észrevegyen. Nagyon beleéltem magam. Ha meg helyettem valaki mást szólított fel, rácsaptam a padra. Amúgy kaptam is egy pontot óra végén. Tök jó.

Számviteli előtt beálltam a szekrényemhez és... hát, csak álltam. Jó volt. Nagyjából három percig. Aztán odajött Csikszi meg Csenge, ja meg még valaki. Ki is? Ja, Rachel. Majdnem elfelejtettem sziámi ikremet. Amúgy a d-sekkel voltunk egy folyosón, de az egész D osztály a suttogóba ült a padon. Aztán becsöngetés után másztak fel a lépcsőn, de mivel engem körülvettek az emberek, észre se vettek. Mármint a d-sek. Amúgy mikor megláttam az emeletről az egy emelettel lentebbi padon ülő KOCKÁS INGET VISELŐ Boldizsárt, kis híján szívrohamot kaptam. Esküszöm. Őt figyeltem a Csikszi és Rachel közötti 3 centis résen. Nem csak őt, hanem a szerencsétlenkedését is, mert valamiért lement a lépcsőn, aztán rájött hogy fent lesznek és ilyen halálvággyal mászott fel. Komolyan még a szeme is csukva volt. Valamilyen rejtélyes oknak köszönhetően észrevett és köszönt, lehet azért mert teljesen kihajoltam a kis résen. Csenge ekkor mondott valamit Boldiról, aztán innentől kezdve kb. csak róla volt szó. Ugye Csenge nem tudja hogy én 2 éve szerelmes vagyok (?) Boldiba, csak annyit tud hogy barátok vagyunk. És mondta ilyen viccesen, hogy lehet hogy Boldi azt mondja a haverjainak hogy mi együtt vagyunk. Hát a szivem majdnem megszakadt, mert azt nem kell nekik mondani, így is azt hiszik. Nem csak ők, a fél iskola. Meg elkezdi Csenge: lehet, hogy Boldi titokba szerelmes belém. Láttátok volna azt a fancsali képet amit vágtam. Az a sírás/röhögés közötti állapot. Huhh. Kemény volt. Aztán bent mondta hogy emlékszik hogy 9.-be mennyire bele voltam zúgva Boldiba. Ekkor visszakérdeztem, hogy "ezt ő honnan tudja?" mire mondta, hogy az egész osztály akkoriban arról beszélt, hogy én hogy hajtok Boldi után. De jó. Tökre örülök. Mondjuk annyira nem érdekel. Mondtam Csengének hogy Boldi a legjobb barátom, mire mondta hogy de ari. Ja, meg így megjegyeztem, hogy "szerintem amúgy tök jól néz ki", mire azt mondta Csenge, figyeljetek, készüljetek a katasztrófára: "szerintem egyáltalán nem". Hát őő, most próbáltam leírni, megfogalmazni azt, amit akkor éreztem, de képtelenség leírni. Azt a magas szintű sokkot még nem tapasztaltam életem során. Eddig mindenki azt mondta akárkivel beszéltem Boldiról, hogy tök helyes meg jól néz ki meg minden. Erre Csenge ezt mondta! Én meg ott hüledeztem. Szó szerint. Hát ilyet. Még Csikszi is azt mondta Boldira hogy jól néz ki!!!!!!! Még anyum is. Ja meg elkezdi Csenge: "amúgy ti hogy hogy nem vagytok együtt?" mire ezt válaszoltam: "hát. nem tudom. ez egy jó kérdés". Ami ezt illeti, ez egy igazán fantasztikus kérdés. Na, majd holnap megkérdezem Boldit. 

Számvitelin röhögtünk, de most már kicsit elegem van hogy nem tudom min. Még direkt gondoltam is arra, hogy na, ezt megjegyzem. Ja, megvan. Azt hiszem. Jaaaa igen. Meséltem neki hogy Rebeka kilencedikbe összeakart jönni Boldival, mikor tudta jól hogy nekemis bejön. Erre mondta Csenge, hogy milyen lenne már, ha ő most odamenne Danihoz/Norbihoz (mostanába ez elég kérdéses) és ott ismerkedne velük, miközbe tudja hogy nekem ő(k) kell(enek). Ebből fakadt a röhögés, mert mondtam, hogy soha többé nem szólnék hozzá és órán ott szórnám rá az átkokat latinul. Mint egy sátánista. Meg feketére változna a szemem. Ő meg szenteltvízzel locsolna hogy védje magát, engem meg égetne a szenteltvíz és ott üvöltenék fájdalmamban. Meg ráírnám a padra hogy Csenge és áthúznám. Hát ilyeneken röhögünk mi.

Óra után mentünk át a szparira. De tanárnő helyett egy tanár jött, akivel eddig még nem is voltunk tesin. Hát egy élmény volt... Úristen, remélem soha többé nem leszünk ezzel a tanárral. Mondjuk néha vicces volt, de amúgy egész végig ORDÍTOTT! Kezdjük azzal, hogy már az indulás nehézségekkel volt teli, mert a szünet közepén indultunk el (!), volt aki még ebédelt vagy éppen máshol volt. Mikor ezt közölték vele, azt mondta, hogy "nem érdekli". Amúgy egy kb. 28-30 éves férfiről beszélünk. Egész jó felsőteste van, de kb. itt ki is fújt a történet. Ilyen páwa haja van. Na mindegy. Szóval elindultunk, de ő rohant. Ilyen futólépésbe ment, és folyamatosan ordított, hogy "haladjunk hölgyeim". Mi Csengénel ott voltunk az elején szóval nagyjából bírtuk a tempót, de közbe röhögtünk is meg minden, szóval mire odaértünk folyt rólunk a víz. Ott kaptunk kb. 2 percet hogy átöltözzünk (?) és közölte, hogy kint leszünk, szóval vegyünk fel pulcsit/kabátot. Én kabátot vettem fel, hát gyönyörű lehettem ahogy a szumó kabátomba rohangáltam. Miután futottunk 6 kört (!!!!), úgy döntött, hogy mi most akkor súlyt fogunk dobni. 3-4 kilós vasgolyókról beszélünk. Kb. negyed óráig csak magyarázott a dobás szabályairól meg ilyenek, ja, meg hogyha súlydobó versenyre megyünk mik a követelmények. Nem hiszem hogy ez bármelyikünk fejébe megfordult volna, de mindegy. Aztán fel kellett állni 4 embernek egymással szembe. Mikor nekem kellett dobnom, elősször fel se tudtam emelni egy kézzel a labdát, kettővel kellett. Mikor meg eldobtam, akkor ordított a tanár, de akkorát, hogy rendesen összerezzentem, mert kiderült, hogy nem is dobni kell, hanem gurítani vagy mi... Fel se fogtam a feladatot. Utána egyenként kellett "dobni." Oké, hát ismét sikerült hülyét csinálni magamból, de mindegy. Ugyanis ahogy mentem a helyemre, ahonnan dobnom kellett, Tuzi éppen akkor gurította felém a labdát. Vagy golyót. Vagy mit. Én meg kiraktam a lábam hogy megállítsam. Hát ez nem volt túl jó ötlet, mert nem gondoltam bele hogy egy 4 kilós vasgolyóról beszélünk, szóval olyan szintű fájdalom hasított bele a lábamba hogy majdnem összestem. Felordítottam egy "ÁÁÚÚÚ"-t, aztán a lábamat átölelve sikítoztam tovább. Mindenki röhögött, a tanár meg fogta a homlokát és ordított, hogy megmondta tisztán, ne csináljunk ilyet. Ezután fogtam a golyót könnyes szemmel és dobtam egyet, de annak a súlya vitte az enyémet is, szóval konkrétan majdnem orraestem. A tanár megint ordított hogy "EZT NEM HISZEM EL". Mindenki más meg röhögött, mert közbe ilyen fura sírós hangokat adtam ki. Amúgy eskü könnyes volt a szemem. Nem csak a szégyentől, a fájdalomtól is. 

Ezután nem volt több órám ugye. Csengével sétáltunk ki a szpariról amikor a tanár előreszólt, hogy akinek nincs már több órája, az mehet isten hírével. Később mondtam Csengének, hogy "na szia Csenge, megyek isten hírével", de ezt ilyen szarkasztikusan, aztán megfordultunk és ott állt a tanár. Jaa. Hoppáá.

Leültem a szokásos helyemre a suliba és vártam ugye a buszt. Hirtelen odajött Rachel és mondta hogy ő is a buszt várja, szóval kb. fél óráig beszélgettünk. Tök érdekes dolgokat mondott Amerikáról. Mesélte hogy az egyik barátnőjének a szülei a 9/11-es épületekbe dolgoztak, de aznap pont közbejött valami szóval nem mentek dolgozni. Mekkora mázli már. Ez úgy jött fel, hogy megkérdeztem hogy volt-e már a 9/11-es emléképületnél, mert én nagyon nagyon elakarok menni oda. (Volt már amúgy. Dejó neki..) Kiderült hogy nézi az Odaátot (de csak a kilencedik évadig látta), és hogy ő is hallgat Halsey-t!!!! Szóval tök jól elbeszélgettünk. Én meg annyira beleéltem magam a beszélgetésbe, hogy néha tök gyorsan akartam beszélni, túlságosan is gyorsan, szóval néha így összeakadt a nyelvem. Néha mutattam neki hogy "egy pill", és megfogalmaztam a fejembe a dolgot. Mert tök izgalomba jöttem hogy ő is hallgat Halsey-t stb. Aztán ment a buszhoz, ekkor odajött Viktor meg az egyik haverja. A haverja az olyan mint valami 5 éves, tökre felidegesített. Néha szoktam vele beszélni meg a boltba is összeszoktunk futni, de úgy felidegesített most. Ott basztatta Viktor haját meg minden miközbe mi beszéltünk. Meg ott állt előttünk. Simán le is ülhetett volna, így csak takarta a kilátást. Aztán megláttam hogy jönnek le a D-sek a lépcsőről, mármint a 11D-sek, és mondtam Viktornak, hogy "na ne, mindjárt meglátom az inges Boldit és elsírom magam". Aztán meg is érkezett Boldi. Kivel? Na vajon kivel? Petivel. Gondolom ő eszetekbe se jutott. Elsétáltak előttünk, de nem vettek észre. Azaz pontosítok: Boldi nem vett észre. Peti ő igen, kedvesen hátrafordult és köszönt. Ezt Viktor nem látta, szóval ebből egy nagyon vicces párbeszéd alakult ki:

 

Viktor: Na?

Én: Köszönt.

Viktor: Boldi?

Én: Nem, a haverja.

 

Viktor itt tényleg sírva röhögött. Aztán Peti leült a 3 méterrel arréb lévő padra, Boldi meg eléállt. Gondolom ekkor közölte Peti Boldival, hogy én amúgy ott voltam, mert ahogy ránéztem Boldira, ő röhögve nézett rám. Na, hát ez egy nagyon szép pillanat volt, mert egymásra néztünk, köszöntünk, azaz tátogtunk egy sziát. De még mindig bámultuk egymást! Mosolyogva! Azaz ő szakadt a röhögéstől. Én meg mosolyogtam. De végig egymás szemébe néztünk. Aztán intett egyet a kezével, de nekem a kezem a zsebembe volt, szóval egy kis időbe telt míg kivettem, de mikor kivettem, még mindig egymást néztük. Szóval csomó ideig csak egymás szemébe bámultunk. Amúgy szerintem az egész kb. 5 másodperc volt, de mindegy. 

Utána tovább néztem Boldit, Boldi nézte Petit, Viktor meg nézte ahogy nézem Boldit. Aztán megkérdezte, hogy "még mindig csak beszéltek?" én meg: "ja". Mire ő: "hát az elég szar." Mire én: "hát ja". Ezután valami olyasmit magyarázott Viktor, hogy lehet hogy Boldi is ugyanúgy érez mint én, csak nem meri bevallani mert ő is azt hiszi amit én, hogy csak barátok vagyunk. Szóval valami ilyesmiről magyarázott, amikor így megkérdeztem tőle, hogy "szerinted akkor mondjam el neki?" Erre azt válaszolta, hogy igen. Na, itt eljátszottuk a szituációt, hogy ő Boldi, és esküszöm már így izgultam. Mi lenne még akkor. Pff. Aztán mondtam Viktornak, hogy most ő legyen Szandi, én meg leszek Boldi, mire vagy 2 percig gondolkozott a szövegen, végül közölte, hogy "hát, a te szereped a legnehezebb". Hogy ez mennyire igaz. Aztán éppen erről beszéltünk amikor jött az egyik csaj barátnője és belevágva a szavamba (!) elkezdte ölelgetni Viktort. Viktor felállt és elkezdett beszélgetni vele, én meg felkaptam a vizet. Mikor újra leült hozzám és mondta, hogy "na, igen, szóval...", nem szólaltam meg. Pár perc múlva hajlandó voltam megszólalni, ekkor közöltem vele, hogy "ja igen, hol is tartottam mielőtt valaki beleszólt a mondanivalóba?" Viktor elkezdett röhögni, gondolom azt hitte hogy poénkodok, de nem poénkodtam. Amúgy mivel megjött tiszta ideg vagyok meg szomorú, meg minden bajom van. Hazafele a buszon hallgattam One Direction - If I could fly meg Justin Bieber - Purpose című számokat és majdnem sírtam! Miközbe ültem a buszon, és ettem a virslispapucsot. Jaj. Mert elképzeltem Boldit az ingbe meg minden. Minden bajom van már. Rohadék pasik.

Most megyek mosogatni mert anyám itt fenyegetőzik. Majd jövök holnap. 
JA várjunk csak. Most jut eszembe valami. Miközbe ültem Rachellel a padon suli után, ugye jöttek ki a 12D-sek az alagsorból. Amikor láttam hogy István sétál ki onnan, nem tudom miért, de valamiért odaüvöltöttem, hogy SZIA ISTVÁN, ő meg ilyen ledöbbenve (de mosolyogva) köszönt vissza. Én nem mosolyogtam, csak úgy köszöntem. Nem tudom miért. Ez kb. az első kommunikációnk 17 napja. Szép. 
Később: Rámírt. Na jó. MIT TETTEM???????? Én csak köszöntem!!! De MIÉRT?! MIÉRT ÍRT RÁM???? Ja, amúgy Danit bejelöltem. Igazából szerintem jobb lenne ha lefeküdnék aludni, mert éber állapotban meggondolatlan döntéseket hozok. 
 

3. rész