Nagyon durva hogy már csütörtök van. Még csak most volt hétfő! És komolyan semmi értékelhetőt nem csináltam. Mondjuk ez nem csoda. Ez eddigi 17 évem alatt se sikerült.

Tegnap már fél 9-kor lefeküdtem aludni, aztán megébredtem fél 11 körül és láttam hogy írt Balázs. Utána vagy háromnegyed órán keresztül beszélgettünk még. Minden elküldött üzenetem után várni kellett 2 percet a válaszára, és abban a két percben MINDIG elaludtam! Kajak. Mindig arra ébredtem hogy írt. Szóval a végére már teljesen kiment az álmosság a fejemből. Amúgy küldött magáról egy képet edzés után. Esküszöm az életemre hogy nagyobb a bicepsze mint a feje!!! Nagyon durva... Amúgy nem is az izmára nagyítottam rá, hanem a telójára. iPhone 6 <3 <3 <3 

Ja, meg mondta, hogy ha edzenék akkor fullosabb lennék. Szóval elhatároztam hogy mostantól edzek, meg minden, de baszki, nemrég értem haza és kurvára semmi kedvem hozzá. Csak leakarom ezt írni utána meg aludni, kinek van még kedve itt guggolászni fél óráig??? Hát nekem nem... Majd hétvégén vagy téliszünetbe.. Jaja.. Téliszünetbe kipattintom magam...

Anyám addig basztatott most hogy kihúzódott a laptop. Örülök neki nagyon. 

Reggel hálisten nem volt nulladikom, mondjuk ettől függetlenül ugyanolyan kómásan ébredtem. Emlékszem tavaly minden reggel tök fitt voltam, mert annyira vártam a napot. A régi szép idők. Esküszöm semmi motivációm nincs az életben. Semmi sem érdekel. Idáig süllyedtem. Egész nap csak aludni akarok és ennyi. Már a sorozatok se érdekelnek. Csak zenét hallgatni és aludni akarok egész nap. Ennyi az össz kívánságom. Bármire gondolok, leszarom. Jó, Dani meg Boldi néha izgalomba hoznak, de aztán rájövök, hogy tök fölöslegesen.

1. óra előtt ültem az öltöző előtt és vártam hogy Dani kijöjjön tesiről. Ki is jött, és köszöntünk. Hát ezt ennél jobban nem tudom részletezni. Vagyis tudnám, de most minek ismételjem magam? Aranyos volt persze, nem volt rajta szemüveg, és ahj, miután kijött már átöltözve, hát istenem, olyan jól néz ki. De mindegy. Ennél többre nem is számítok már. Amúgy nem tudom mit pofázok itt össze, ide se figyelek. Tesóm itt basztat, a zene szól a fülembe én meg tátogom a szöveget, ezekmellett pedig gyrosos csipszet eszek (kurva jó.) Na, de most már koncentrálnom kell. Na jó, 17:22 van, majd 18:00-kor jövök, mert amit itt leművelek, az nyomorgás. 

17:49 van, megpróbálom folytatni. Olyan fáradt vagyok hogy tényleg nem tudok ide figyelni. Na, miután Danival megvolt a napi köszönés, mosolyogva mentem be statisztikára. Amúgy tényleg örülnék ha beszélgetnénk végre, mert ez kicsit uncsi hogy csak köszöngetünk néha.. Erre Csenge azt mondta, hogy túl gyorsan megunom a dolgokat, mert kb. 2 hete ha tart ez, még annyi se, és már unom. Igenis unom, mert nem akarok itt nyomorogni, ha akar valamit, akkor jöjjön oda, mondjon valamit, ne csak nézzen meg köszönjön. Hát faszommááááá. Esküszöm holnap odamegyek hozzá. Na jó nem esküszök. De most már elegem van ebből a semmittevésből.

Utána odajött Balázs és megkérdezte, hogy miért vagyok teljesen feketébe öltözve. Megvontam a vállam, met gőzöm sincs. Azt mondta hogy "de amúgy jól áll", aztán elment. 

Statisztikát ugorjuk is át úgy ahogy van. Bioszon egész végig a székletről volt szó, hát komolyan mondom nem hiszem el, mától nem járok be biosz órákra. Amúgy pont most írt rám Balázs. Csak emlegetnem kellett. Mondjuk Danit is folyton emlegetem, aztán nem is ír. 

Matekon töriházit írtam, szóval ismételten nem tudtam mi történik a táblán. Amúgy azt vettem észre magamon, hogy szinte minden matek órán kimegyek a mosdóba. De nem mindig azért mert tényleg kell, hanem csak úgy. Olyankor általában megnézem magam a tükörbe. 

Ma nem jött Klaudia suliba, szóval Luca egész nap magányosan álldogált. Szegény, úgy sajnálom. De amúgy meg mernék esküdni arra, hogy én a reggel láttam... Mert mikor Dani kijött az öltözőből, Viktorral jött ki, és Viktor odament Klaudiához és megcsókolta... Legalábbis szerintem. Aztán lehet már tényleg kezd elmenni az eszem.

Töri előtt egy folyosón voltunk ugye Daniékkal. Dániel sikeresen felidegesített, ugyanis egy ideig ott állt tőlem nem messze és néztük egymást, aztán fogta magát és beállt a terem el, TAKARÁSBA. Hát normális ez? Kajak tiszta ideg voltam. Végre tudnánk nézni egymást erre konkrétan elbújt. Csenge szerint nem akar túl feltünő lenni. Hát ahhoz már túl késő, Dani!!!! Csak úgy szólok! Szóval tiszta idegbe fordulva mondtam Csengének, hogy mégis mit képzel magáról, Rachel meg érdeklődve nézett és próbálta megfejteni, miről van szó. Egyébként a padokon végig 12.D-sek ültek, csak mi hárman ültünk ott a 11.E-ből. Én, ugyebár Dani miatt, Csenge, mert nem volt jobb dolga, és Rachel, mert mindenhova követ, akárhova megyek. Aztán hirtelen láttam hogy valaki elindult felém, de nem nagyon figyeltem rá, csak akkor, amikor már Csenge is arra nézett. Ugye pont az öltözők mellett ültünk, szóval gondoltam biztos oda megy be, sőt, nem is gondoltam semmire, de aztán hirtelen megállt előttem a srác, fogalmam sincs ki az, és elkezdett nekem beszélni. Dani osztálytársa, és eddig annyi volt köztünk a kontakt, hogy folyton bámul, én meg akaratlanul ránézek. Pl. ma is, éppen nézett, visszanéztem rá véletlenül, és akkor így elmosolyodott én meg visszamosolyogtam. A hülye fejemmel. De hát most mit tehetnék? Nézzem fapofával? Automatikusan visszamosolyogtam, aztán köszöntünk. Lehet úgy van velem, mint én Danival! Úristen. Na szóval, valami ilyesmi dolog történt:

 

A Srác: Szia, ne haragudj hogy zavarlak. Hogy hívnak?

Én: Őőő szia, Szandi vagyok.

A Srác: *felémnyújtka a kezét, megrázzuk egymás kezét, elmondja a nevét, de nem emlékszem rá* Ne haragudj hogy folyton bámullak, de nagyon szép vagy.

Én: Hát köszi. 

 

Ekkor meg elhúzott. Szó szerint fogta magát és elment. Csenge teljesen ki volt pirosodva, nem tudom mitől, aztán elkezdett röhögni, hogy ez volt élete legviccesebb pillanata, Rachel várta a magyarázatomat, én meg ilyen keservesen megszólaltam, hogy "miért nem Dani?". De KOMOLYAN! DÁNIEL miért nem tud ilyet csinálni? Miért nem jön oda és mutatkozik be? Mondjuk az ÍRTÓ fura lenne, valljuk be. De egyszerűen nem hiszem el hogy mindig ez van. Csenge ezután felsorolta, hogy abból az osztályból 5 pasi van oda értem (?) én meg közbe magyaráztam Rachelnek a történéseket, aki röhögött. Kínomba már én is.

 

Csenge listája:

- István, ugyebár ezt nem kell kommentálnom

- Az a gülüszemű srác, Martin (kajak majd kiesnek a szemei), folyton írkál facebookon

- Dani (?) hát, bámuljuk egymást meg köszöngetünk, sőt, már fészen is az ismerősöm

- Az a Balázs, aki egyszer rámírt, hogy tetszek neki, aztán azóta se hallottam felőle, de mindig ilyen remegő hangon köszön

- Ez az ismeretlen srác, akinek nem tudom a nevét

 

Megmondom őszintén, ez engem teljesen hidegen hagy. Én teljes mértékben meg lennék elégedve csupán azzal, ha Dani fogná magát és odajönne BESZÉLGETNI, vagy ha Boldizsár hirtelen elém állna és közölné, hogy szeret. Semmi mást nem kérek. Mondjuk határozottan előrehaladás az, hogy egy Dani kaliberű palinak feltűntem. Nem panaszkodom, ez tényleg nagy előrelépés. Sokra nem megyek vele, de hát ez van. Egyébként most is fent van, és úgy kell lefognom magam, hogy ne írjak rá. Amúgy meg mit írnék neki? Csá Danci, bejössz. Látom én is neked. Na amúgy mizu?

Élőbe amúgy kajak oda akarok menni hozzá. Nem tudom mi a halálnak, de oda akarok. Csak hogy azért betudjam mérni nagyjából hogy milyen élőbe. Lehet hogy nem is tud beszélni.

A kínos szituáció után Csenge egész törin ezen röhögött, én meg kínkeserves arckifejezéssel néztem az egyre nagyobbakat ordító tanárnőt. 

Töri után mentünk a szparira. Megláttam Dani táskát emelő, befeszített izmos karját, meg Danit is, ahogy megy fel az emeletre. Közbe odaköszönt a magányosan és depressziósan magába forduló, egyedül ácsorgó Lucának. Hozzá se ment oda, pedig egy társaságot alkotnak néha. Akkor mit várok? Hú ez a gyerek. Istenem, minden pali ilyen életképtelen? NEM TUDNAK CSAJOZNI EGYSZERŰEN. Boldi néma, Norbi azt se tudja ki vagyok, Dani meg úgy viselkedik mint egy általános iskolás, hogy 20 méterről bámul meg néha köszön, aztán ennyi. Jaj istenem.

A szpari után elsétáltam a padon ülő Boldiék előtt. Ott volt Gergő, Dávid, Peti meg Boldi, és mindannyian köszöntek. Odaakartam menni, ó istenem, annyira odaakartam menni, mert nem hangoztatom, de olyan Boldi hiányom van hogy teljesen elvagyok keseredve. Mikor beszéltünk utoljára? Kedden? Hát az nagyon régen volt... Egyszerűen annyira odaakartam menni hozzájuk, beszélgetni Boldival, röhögni Dávidon, kínosan összenézni Petivel... csak úgy ott lenni... De nem akartam zavarni meg amúgy is folyton oda megyek, plusz oda se hívtak, szóval csak köszöntünk aztán felmentem. Szomorúan ültem a padon a nyomorult 20 perces szünetbe. Mellettem Zsófi meg Viki röhögtek egy csajon, akinek segg álla van. 

Angol után ismét elkapott az idegrángás. Éppen amikor elsétáltam Boldiék terme mellett, akkor jöttek ki Petivel. Pont egymás mellé kerültünk Boldival, és már tökre örültem hogy beszélünk, erre konkrétan csak köszönni tudtunk, mert Peti odaszólt Boldinak, hogy "nem kávézunk?" Boldi meg erre mondta, hogy "hát jó". Úristen. Olyan kávét adok nekik. Aztán fent leültem a radiátorra egyedül, és vártam Boldit, mert ha egyedül állok ott magányosan a radiátornál, hátha megszán és odajön. Aha, csakhogy nekem van egy kísérőm is, Rachel, aki rögtön beállt mellém. Nem akarok bunkó lenni, de minden áron megakartam szabadulni tőle, szóval odamentem a csoport többi részéhez és leraktam a táskámat oda. Ő persze megint követett. Ezután szépen lassan, lépésenként hátráltam vissza a radiátorhoz, úgy, hogy ne vegye észre. Sikerült, ott álltam nagyjából fél percig egyedül és vártam Boldit. Aztán láttam hogy Rachel megint közeledik és ismét beállt mellém, én meg feladtam. Egyszerűen feladtam. Persze ekkor döntött úgy Boldi hogy feljön, kezébe a forró kávéval. Elgondolkoztam azon hogy odamegyek hozzá és a fejébe öntöm, de elvetettem az ötletet. Egymásra néztünk, én rámosolyogtam ő meg vissza, és már ez a kis mosoly is tökre feldobta a kedvemet. Amúgy kicsit megtorpant a lépcsőnél, de aztán meglátta Rachelt és ment tovább. 

Annyira szeretem Boldit. Tudom uncsi már ezt 2 éve hallgatni, de tényleg... Egyszerűen annyira szeretem, és olyan nehéz őt szeretni, mert nem engedi. És most nem tudom mit nyáladzok itt, de tényleg nagyon nehéz, és rossz, és fájdalmas. Ahj.

Angolon Rachel mesélt a hálaadásról, mert ugye ma van, utána meg tanárnő berakott egy kazettát (!) a lejátszóba, és azt néztük meg, ahogy egy csaj érettségizik angolból. Izgalmas volt nagyon, közbe megettem a kinder buenómat, de tanárnő pont akkor fordult hátra és nézett bele a szemembe, amikor jó nagyot haraptam belőle. Amúgy szerintem írtó béna volt a csaj. Mármint az érettségizős. Később megkérdeztem Racheltől hogy szerinte milyen volt, mire azt mondta, hogy én sokkal jobban beszélek angolul mint az a csaj, és tökre meghatódtam.

Hittanon hátraültem Lillához és beszélgettünk. Azért ültem el mert Csenge elment orvoshoz. Amúgy az volt a házi hittanból, hogy megnézzük a nevünknek a jelentését. Én elfelejtettem, de régebben megnéztem szóval emlékeztem arra. Idézem béna nevem jelentését: Harcra kész, az embereket oltalmazó

Hát én nem tudom miben nyilvánul az meg, hogy embereket oltalmazó, de szerintem ez a meghatározás hibás. A harcra kész meg pláne, mert sosem vagyok harcra kész, mindig halasztok minden elképzelhető dolgot.

Juj, most jut eszembe, hogy Csengével mint röhögtünk matekon. Hát én annyira röhögtem hogy már rendesen a pad alá voltam bújva, és már szó szerint folyt a könny az arcomon. Életembe nem röhögtem még így.

Szóval meséltem Csengének hogy el kell mennem a titkárságra ilyen igazásolást kérni, hogy tényleg ebbe a suliba járok, mert apumnak el kell küldeni németbe mert kell valamilyen papírhoz. Erre Csenge mondta, hogy lehet hogy csak át akar iratni német suliba és azért kér ilyen iratokat. Már itt röhögtem, aztán mondta, milyen lenne már, ha elraboltatna apum suli után. Éppen sétálnánk a városba amikor egy fekete helikopterből lejönne egy feketébe öltözött pasi egy ilyen kötélen és felkapna. Csenge meg ott ordítana, hogy SZANDI MI TÖRTÉNIK??? Én meg rúgnék a levegőbe stb. Aztán a helikopterbe elvennék tőlem az igazolást és mondanák, hogy "végre megszereztük", aztán a helikopter vezetője meg apum lenne, öltönybe, és hátraszólna, hogy "szia kislányom", én meg ordítanám sírva, hogy GYŰLÖLLEK!! Hát én még életembe nem röhögtem ennyire... Esküszöm azt hittem kimúlok a röhögésbe. Aztán tanárnő ránk szólt, hogy mi ilyen vicces lányok, erre Csenge benyögte, hogy "Szandi majdnem eltörte az ujját", én meg ilyen "te mi a faszról beszélsz?" fejjel néztem rá, és megint kitört belőlünk a röhögés, mert semmi ilyesmi nem történt, csak hirtelen ez jutott eszébe. 

Szóval hittanra visszatérve, el mondtam tanárnőnek hogy mit jelent a nevem, mire a táblához rohant és felírta a nevemet a táblára a jelentéssel együtt. Szóval ezt írta fel: Szandra = oltalmazó. Ezután Tomi felüvöltött, hogy "nem is jár az osztályunkba ilyen nevezetű ember", de ezt halál komolyan mondta, egyszerűen olyan összezavarodott fejet vágott, hogy azt megjátszani tuti nem tudta volna. Mindenki elkezdett röhögni, aztán Tominak leesett a dolog és hátraüvöltötte, hogy "bocsi, bocsi, tudod hogy imádlak", én meg visszaordítottam, hogy "Tomi, ez fájt". Ezután Csikszi is hátrafordult meglepetten, mert akkor jött rá, hogy ott vagyok. Megfogta a kezem, rám vigyorgott, aztán közölte, hogy szeret. Mármint szó szerint azt mondta, hogy "szeretlek", én meg csak ilyen kínosan mosolyogtam meg bólintottam egyet. Boldival holnap eljátszom ezt kajak. Na jó nem. Abban a minutumban rohanna ki ordítva az iskolából. Meg a világból.

Suli után Lillával elindultunk a városba csizmát nézni nekem, de időközbe Viki közölte, csak úgy, hogy jön ő is. Nem voltam túl boldog. Aztán kiderült hogy azért jön velünk, mert találkozik egy pasival, akivel amúgy nem is akar, és azt akarta, hogy amikor odamegy hozzá a pasi, mi távolítsuk el az alanyt, és mondjuk Vikinek, hogy "gyere már", szal rázzuk le magyarul a pasit Lillával. Lilla erre azt mondta, hogy "majd Szandi, ő ilyen nagyszájú, mindenre azt mondja hogy leszarom", mire felröhögtem, mert ez nem is igaz. Mármint az igaz, hogy mindenre azt mondom, hogy leszarom, de az nem igaz hogy nagyszájú vagyok. Lol. Alig szólalok meg egy nap, ha meg igen, akkor az az, hogy leszarom. Olyan pozitív személyiség vagyok, hogy az hihetetlen. Aztán oda is jött  pasi, aki közölte, hogy jön ő is velünk cipőt nézni. Hát erre se gondoltam volna ma reggel, hogy 3 ember fog utánam rohanni a cipőboltokba, ebből az egyik egy full ismeretlen srác, aki amúgy szerintem be volt tépve... Aztán ők ketten elmentek a társaságunkból, így ketten maradtunk Lillával. Nos, cipőt nem találtam, viszont amikor sétáltunk a zebra fele, bő 1 kilométerre tőlünk megláttam Viktort meg Danit. Dani is kiszúrt, mert szó szerint a nyakát kifordítva nézett hátra. Oda kellett volna intenem, de tök cink lett volna ha nem int vissza. Többet soha nem tudtam volna a szemébe nézni. Ezután Lillával elmentünk a buszmegállóba, de megkértem hogy sétáljuk 3x körbe az egészet, hátha meglátom Danit. Nagyvonalakban elmeséltem neki a Danis dolgot, és mikor megnézte facebookon, elkezdett röhögni. Chö. Tiszta felháborító. Oké, a facebook képe nem a legjobb, de az januári! Azóta tisztára ki lett gyúrva meg minden. Élőbe sokkal jobb. De Lilla csak röhögött. Fájt. Aztán annyit beszélgettünk, hogy konkrétan lekéstem a buszom. Úgyhogy egy későbbivel mentem. Azt akarta hogy menjek el hozzá és majd 7 óra fele hazajövök, szóval felhívtam anyumat Lilla telójáról (á j f o n h a t ) de aztán gyorsan lettem és mondtam hogy inkább megyek a kövi busszal. Nem volt túl sok kedvem hozzá igazából. Aztán hazajöttem és ennyi. Balázs lassan leállhatna azzal hogy ilyen undormány perverz képeket küld. Lassan olyan a messenger mappám a telómon mintha valami pornómániás lennék.

9. rész