Most két olyan dolgot is írok, amit már régen nem: 1. Egyedül vagyok itthon, néma csöndben!!! 2. Jó napom volt. Na hát igen. Tudom. Én se hiszem el.

Mostanába folyton arra gondolok, hogy tavaly ilyenkor minden reggel kipattant a szemem és egy csepp fáradtság nem volt bennem. Most meg egyszerűen úgy kell kényszerítenem magam hogy felkeljek, annyira álmos vagyok. Meg fázok is. Tényleg. Rendesen reszkettem a reggel. Ettől függetlenül erőt vettem magamon és elindultam a buszmegállóba. Nehéz volt. Mikor megállt a busz, nem nyílt a hátsó ajtó szóval páran szitkozódva, én meg imádkozva mentünk előre, ami kicsit nehézkés volt, mert rengetegen álltak, szóval úgy kellett átpréselődnöm egy ilyen 10 centis kis résen. A másik buszra felszállva pedig leültem Boldi mellé. Idézem a buszon folytatott összes beszélgetésünket:

 

É: Szia

B: Szia, miújság?

É: Hát, nemsok. Veled?

B: Semmi.

 

Ennyi. ENNYI!!! Aztán pár perc múlva ránéztem, ő visszanézett rám és ilyen tök boldogan rámosolyogtam. Semmi okom nem volt rá, csak boldog voltam hogy ott ülök mellette meg minden, és rámosolyogtam. Erre nem hogy visszamosolygott volna, hanem megkérdezte ilyen tök bunkón, hogy "miaz". Ezután lehervadt a mosoly az arcomról, és közöltem vele, hogy "semmi". Na, gondoltam, fasza kis nap elé nézek. Elősszöris majdnem tömegnyomorban veszek el, életem szerelme pedig úgy döntött, hogy ma szar kedve lesz. De jó. Egy örök emlék marad ahogy ott reggel, háromnegyed 7-kor ülök néma csöndben Boldi mellett, és mindketten az előttünk ülő szerelmes, smárolgató párt nézzük fapofával. Sose felejtem el.

Aztán leszálltunk, én tiszta idegesen, ott csapkodtam a kapaszkodót, Boldi meg félig alva. Útközbe mosolyogva mondott valamit, mire felnéztem rá fapofával és morogtam egyet. Ezután nem igazán beszéltünk már. Egyszerűen úgy fel tud idegesíteni a buszon. Mint egy néma! Értem én hogy zúg a busz meg minden, de úristen, azért beszélheténk, tekintve, hogy heti max. 2 órát ha egymás társaságába töltünk. Abból meg a nagyrészébe kussba ülünk egymás mellett, a másik részébe pedig ott van valamelyik haverja. Ha meg rámosolygok, akkor mosolyogjon vissza, ne csak nézzen. Jó, kicsit para lehetett ahogy hirtelen felé fordulok és elkezdek vigyorogni, de na. Amúgy általában visszaszokott mosolyogni, nmtom mi lelte ma. Ezután beálltunk az asztalokhoz, de egy távolabbihoz, nem a megszokotthoz, és akkor feloldódott a dolog. Alapból nem nagyon értem mi miatt volt ez a feszültség, de a következő pillanatba már röhögtünk. Amúgy mikor Boldival nem vagyunk túl jóba akkor ilyen összehúzott szemekkel fürkésszük egymást. Valamilyen szinten vicces azért. Amúgy tesóm tegnap ide adta az emlékkönyvét, hogy rajzoljak ma bele a suliba, meg adjam oda Boldinak, hogy ő is rajzoljon bele. (?) Na, hát ezt elmondtam Boldinak is, aki erre azt mondta röhögve, hogy "nem tudja mit rajzoljon", de tesóm megparancsolt rá, szóval jöhőtéten muszáj lesz rávennem. Ha csak egy pontot ír oda, az is elég, tesóm így is azt hiszi valami nagy sztárról van szó mert évente 1x látja a többi 364 napon meg csak hall róla. Megnéztük Boldival az emlékkönyvet és komolyan az egyik rajzon annyira röhögtünk, hogy Boldi már majdnem guggolt, én meg szimplán ráfeküdtem az asztalra és a sírás kerülgetett. Mert tesóm egyik osztálytársa a következőt rajzolta: Felírta nagybetűvel, hogy KRISZTI SZÜLINAPJA, aztán lerajzolta tesómat, ilyen abnormálisan nagy kezekkel, majd mellé rajzolt egy asztalt, kezekkel meg lábakkal, és fölé írta: TÁNCOLÓ ASZTAL. Hát valami írtózatosan vicces. Majd beszkennelem ha visszakaptam. (Csengénél van.)

Úristen, utána nagyon durva dolog történt. Vagy előtte. Nem tudom. A lényeg hogy Daniéknak arra volt órájuk, szóval folyton hátrafordultam és lábujjhegyre állva néztem magam mögé, hogy ott van-e. Nem tudtam hogy ez ilyen feltünő, de Boldi hirtelen megszólalt, hogy "nagyon keresel valakit", én meg ilyen full pirosan közöltem vele, vigyorogva (!), hogy "neem, csak körülnéztem". Úristen. Na mindegy. Egyébként nem volt ott Dani. Utána meg mondtam neki hogy Brendon felkapta a vizet, mert elhívott hétvégén kocsmázni én meg mondtam hogy nem megyek, mert ott lesz VALAKI, AKIVEL NEM AKAROK TALÁLKOZNI. Itt természetesen Mátéra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Boldi ezután nem hagyott békén, és azt kérdezgette, hogy kiről van szó. Elmondtam neki, mire megkérdezte hogy miért? Hát, úgy voltam vele, most inkább nem mesélem el a Mátéval folytatott roppant értelmetlen és összezavaró "kapcsolatunkat", ami alatt a szó szoros értelmében egy mondatot nem váltottunk egymással, ezért csak ennyit mondtam neki: "hát, ez bonyolult, a lényeg, hogy nem vagyunk túl jóba". Ezután mondta hogy meséljem el, hát konkrétan a szemébe röhögtem, mert írtó vicces lett volna ha tényleg elmesélem neki, és mondtam, hogy inkább hagyjuk. 

Aztán mondta, hogy tegnap bejött nulladikra és azt hitte én is ott leszek, mire mondtam, hogy nekem csütörtökönként nincs is nulladikom. Ezután azt mondta, hogy ő már lassan minden nap bejár nulladikra, és bejárhatnék én is, mert akkor nem unatkozna. Elősször is, nem értem hogy miért jár be nulladikra, ha nincs is órája. Jó, tudom. Én tavaly egész évbe ezt csináltam. De csakis miatta! (Meg Máté miatt.) Neki meg semmi oka rá. Mert őszintén kétlem hogy miattam járna be nulladikra. Tuti nem. Hát év elején a számológépemet nem volt képes behozni, most meg csak úgy bejárkál minden nap. Mondtam neki hogy amilyen hülye vagyok, be is jövök, és mondta hogy nem baj, majd törizünk meg ilyenek. Hát egy álmom vált valóra ezzel. Rögtön számításokat végeztem a fejemben, és arra jutottam, hogy jövőhéten konkrétan 3x fogunk bejönni nulladikra, és ebből kettő olyan lesz, hogy lesz 1 óránk beszélni! Szerdánként bejövünk, de akkor mindkettőnknek órája van, szóval max. 20 percet leszünk együtt. Péntekenként is bejövünk, de neki kéthetente nulladikja van, szóval kéthetente 1 órát leszünk együtt. Csütörtökönként is bemegyünk, de olyankor se neki se nekem nincs nulladikunk, szóval ez azt jelenti drága olvasóim, hogy mostantól minden héten lesz legalább egyszer olyan nap, hogy Boldival 1 órán keresztül kettesbe leszünk!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezaz. És most megint péntek van, azaz hétvége, és nem tudom hogy fogom túlélni ezt a két napot, de szerintem amint ezt megírom megyek is aludni, aztán vasárnap délután felkelek. Ez lenne a legjobb. Mert hogy én nem akarom végignyomorgni ezt a két napot, az is biztos. Tisztára ráz a hideg ha a hétvégére gondolok.

Ezután egy olyan dolog történt, amitől 2 kerek éve RETTEGEK. Konkrétan az egyik legnagyobb félelmem valóra vált. És pont erről írtam valamelyik nap, gyorsan visszakeresem. Megvan, idézem: "Osztályfőnökin tanárnő kivetítte mindenkinek a jegyieit. Egy élmény volt megint hallani a suttogásokat meg a nevetéseket a nevem láttán. Lassan hozzászokhatnának. Olyan másfél év után. Réka is előreordított valami poént a nevemmel kapcsolatba, mire ilyen írtózatosan flegmán hátraszóltam, hogy "most úgy teszek mintha ezt meg se hallottam volna". Nem érdekel hogy bunkó voltam, kurvára unom már ezeket a "vicceket". Még jó hogy Boldi nem tudja. Halálomíg cikizne vele."

Nos. Nem tudom már hogy jött szóba, de valahogy szóba jött a dolog, és csak így tök random közölte, hogy amúgy tudja a második nevem.. Vagy harmadik, vagy hanyadik az... Hát én... én olyan sokkot kaptam hogy pislogás nélkül meredtem rá. Tavaly össze is verekedtünk emiatt, mert megakarta nézni a diákomat, de én nem engedtem, mert tudtam hogyha meglátja a nevemet kiröhög. Én eddig teljesen abban a tudatban éltem, hogy Boldi nem tudja!!!! Esküszöm! Erre így közli, hogy már vagy egy éve tudja. Úr istenem, aki a mennyekben vagy. Azt a szégyenérzetet... Hát én azt hittem lesüllyedek a föld alá. Állítása szerint "egyszer figyelmetlen voltam" és akkor meglátta a diákomon. Én olyan állapotba kerültem hogy Boldi rendesen megijedt, és ott nyugtatgatott, hogy "hé, semmi baj, nem is gáz, ne sírj már". Amúgy nem sírtam, csak nagyon erősen bekönnyeztem, és közbe legyeztem magam. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy Boldi az igazi, mert még csak el se mosolyodott vagy kezdett el röhögve mutogatni (ahogy Ervin, vagy bárki más aki megtudta a nevem), hanem tényleg úgy kezelte mintha semmiség lenne, és mondta hogy nem gáz meg ilyenek. Már egy éve tudja a teljes nevem, és még csak szóba se hozta, nem cikizett miatta.... Tényleg ő az igazi. 

Amúgy kajak azt hittem ott fogok elkezdeni bőgni. Nagyon nagy sokk ért mikor ezt közölte. Egyszerűen annyira szégyenlem azt a rohadt nevet, és nem akartam hogy megtudja, mert annyira GÁZ. Erre tudja, már egy éve, és nem szólt róla, mert tudja jól hogy mennyire utálom. Én TÉNYLEG szeretem ezt az embert. De KOMOLYAN. Nagyon. Ott vígasztalt miközbe én meredten néztem magam elé, és azt suttogtam megállás nélkül, hogy "ezt a szégyent..ezt a szégyent.." Utána próbált felvidítani azzal, hogy pofánvágott a sapkájával. Amúgy már egy ideje becsöngettek de nem ment fel mert éppen vígasztalt, szóval mikor látta hogy kezd kitisztulni a tekintetem és nem fogok sírva fakadni bármelyik pillanatban, gyorsan felment hogy beérjen órára. 

Én ugyebár nem mentem be a nemlétező órámra, szóval elmentem a büfébe és vettem egy ilyen kurva nagy szendvicset. Megláttam Viktort szóval odamentem hozzá a padra. Igazából nagyon nem beszéltünk, ő a haverjával dumált én meg ettem a szenyámat és a történéseken agyaltam. Aztán elmeséltem Viktornak hogy Boldi tudja a nevemet, és hogy ez mekkora szégyen, mert ultragáz a nevem. A mondat végén hozzátettem, hogy "ugye?" és erre nem hogy azt mondta volna vígasztalásképp, hogy "dehogyis, nem gáz", hanem nem szólalt meg csak visszafolytott vigyorral nézett rám. Na, ekkor jött el a pillanat mikor felkaptam a vizet és elmentem. Visszaültem az öltözők elé és ettem tovább a szenyám. Utána Pannáról írtam le a töri meg az irodalomházit. 

Tesin gyakoroltuk a kosárbadobást aztán kidobóztunk. Blablabla, semmi érdekes. Matekon Csengével annyira röhögtünk, hogy tanárnő full idegesen ránk üvöltött, azaz bocs, rám üvöltött (!), hogy fogjam be. Pedig nem csak én röhögtem. Na mindegy. Te tényleg full agresszív volt. Amúgy azon röhögtünk hogy ugye van az a 12.D-s srác, Martin, aki Dani osztálytársa és ilyen nagy gülü szemei vannak. De ezt nem bántásból mondom. És akkor Csengével elképzeltük hogy jönne velem szembe Martin, köszönne, és így kiesnének a szemei... Ő meg visszagyömöszölné őket és mondaná, hogy "nem akartam hogy ezt lásd". Amúgy feladatokat oldottunk meg ilyenek. Tanárnő megkérdezte hogy kész van-e a házim, mire mondtam hogy nem, mert teljesen el vagyok veszve matekból. Erre mondta, hogy csütörtökönként lesz matek korrep!!!!!!!!!!! Hát lol, jókor, pont amikor Boldival leszek. Szóval bocs matek korrep, bocs érettségi, de Boldi fontosabb. (???)

Fizikán ugyanabba a terembe voltunk, szóval nem mentünk ki. Tanárnő mondta hogy a fizika tanár helyett ő lesz, és dogát fog irattatni. (?) Igazából az egész osztály puskázott, de ezt tanárnő meg is engedte, ott dicsért minket, hogy milyen jó a csapatmunka. Én Csenge telójáról írtam le a cuccokat. Kajak mindenki halál csöndbe volt és puskákról írta a dogát. 

Doga után meg Csengével csináltunk közös képeket, aztán Zsófi meg Réka is csatlakoztak szóval lettek jó képek. Szünetbe egy folyosón voltunk Boldiékkal de én leültem a mosdókkal szembeni padokra. Odajött Réka pasija, Bede, és csináltunk egy olyan képet, ahol ő is rajta van. Nagyon jó kép, belőlem szó szerint csak a nagy orrom látszódik. De tényleg. Zsófi és Réka feje közt kikandikál egy hatalmas orr. Az lennék én. Ezután Csegének meg Zsófinak odaadtam az irodalomházit, Rékának meg segítettem az angolházijába.

Órán tanárnő kiosztotta az irodalom fogalmazásokat, és tessék, gyönyörködjetek benne ti is:

 

Csengével sétáltunk le az egyik teremhez ma, amikor odaszólt vagy 4 ember, 20 méterről, hogy "szia szandiii", erre Csenge mondta, hogy "geci téged minden második ember ismer". Ez egyébként nem igaz, de tényleg mindig amikor Csengével megyünk valahova, ennyi hallatszik belőlem: szia, szia, heló, szia, heló, szia, sziasztok. xD

Angolon néztük tovább azt a próbaérettségit. Ezúttal nem ettem, hanem törit tanultam. Tegnap a jobbik diáknak a próbaérettségijét mutatták be, ma meg a rosszabb diákét. Hát. Szabi az annyira röhögött hogy én még ilyet nem láttam. Mert a srác a tv-be semennyire se tudott angolul, és olyan vicces mondatokat mondott, hogy még én is felnevettem párszor, pedig nem szeretek más nyomorán röhögni. Tanárnő meg megállította a kazettát és ott prédikált, hogy mi is lehetünk majd a helyébe és nem kéne kiröhögni.

Töri előtt beálltam a büfés asztalokhoz egyedül, hogy tanuljak és hogy lássam majd az öltözőkből kijövő Danit. Aha, hát a szünet végére a fél osztály ott volt, mert mindegyik rólam írta a házit. Ennyit Daniról. Amúgy nem is láttam szinte egész nap. Azaz egyszer lementünk Cengével a büfébe csokit venni, és akkor jött le velem szemben a lépcsőn. Nem vett észre, de ahogy megláttam, felordítottam, hogy ÚRISTEN!!! Csenge meg kérdezgette, hogy MIVAN?! Utána ott sétált mögöttünk, de nem vett észre. 

Amúgy Luca ott állt és várt valakit az asztal másik végébe. Mikor leért Réka, odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy "Réka kész a házid?" Réka meg mondta hogy nem, most fogja ő is leírni rólam. Tényleg az egész osztály szinte rólam írta, és ha mondjuk Luca megkérdezte volna, felőlem ő is leírhatta volna. Én úgy voltam vele, tuti nem fogom felajánlani, bármennyire is élem (?) a kedves korszakomat, ennyire hülye nem vagyok. 

A szünet hátralevő részében Csengével próbáltuk megfejteni, hogy honnan szól a zene. Az asztaloknál van egy ilyen hangszóró vagy miaz, bemondó, és nem tudtuk megállapítani hogy onnan szól a zene vagy sem. Végül már úgy voltam vele hogy mindjárt felmászok az asztalra és odanyomom a fülem hogy rendsen megtudjam állapítani. Erre mondta Csenge, hogy tuti pont akkor jönne ki a töritanár és ott átkozódna, hogy azonnal másszak le. Ahogy ezt elképzeltem... lool

Törin nem történt semmi érdekes. Azaz tanárnő felakart szólítani, farkasszemet néztünk vagy 10 másodpercen keresztül, de nem tudja a nevemet ezért gyorsan felszólította Rékát. Nagyon vicces volt.

Kicsöngetés után kivételesen nem maradtam ott egy órát nyomorogni a suliba, hanem mentem a buszmegállóba. Vivi beszélt rá. Egyébként ezzel megy mindig Boldi is. Jogosan kérdezhetitek hát, hogy akkor miért nem megyek azzal. Nos, azért, mert egyrészt az a busz amit én várok az kihoz a ház elé, másrészt meg van hogy fel se engednek arra a buszra amelyikkel Boldi megy, hanem küldenek egyet külön oda, ahol én lakok, és mindig leszól a buszsofőr, hogy akik X-en laknak, azok várják meg a következőt... Mert mindig tömegnyomor van. Na, hát gondoltam csinálok valami izgiset is, aztán hátha összejön, mert ez az évem eddig elég snassz. Vivi ment a másikkal én meg beálltam a buszmegállóba Boldi mellé. Nagyon vicces volt, mert odamentem Boldihoz és köszöntem neki. Ekkor Boldi visszaköszönt. Ezután magam mellé néztem ahol ott állt az egyik osztálytársa, Ádám. Na jó, inkább így írom le, így rövidebb:

 

Én: Szia

Boldi: Szia

Ádám: Szia

Én: Szia

Gergő hátrafordul: Szia

Én: Szia

Dávid odaordít: Szia

Én: Szia

Martin hátrafordul: Szia

Én: Szia

 

Én: Mehetek ezzel a busszal?

Boldi: Hát felőlem.

Én: De nem a te engedélyedet kértem, úgy értettem, hogy fel engednek-e...

 

Uhh. Aztán mondtam hogy foglalom neki a helyet, csak akkor siessen. Aha, hát ez nem jött össze, de mindegy. Amúgy elkezdtük ott lökdösni egymást, az embertömeg közepén. Egyszer meglöktem és konkrétan majdnem kiesett a busz elé, de szerintem rájátszott, mert utána ott imitálta a sírást (?). De olyan tök jó érzés mikor így random lökdössük egymást. Tudom hogy írtó gyerekes meg 17 évesek vagyunk (???), de akkor is. 

Ja, és olyan aranyos volt, mert maga elé engedett. De tényleg. Mindjárt sírok. Olyan kedves. Néha. Aztán ott üvöltözött Martinnal meg Gergővel, hogy milyen bunkók hogy nem engednek előre. Ugye lelöktem Boldit a járdaszegélyről az útra, szóval egy 20 centivel magasabb voltam nála. Nagyon fura volt szinte egyvonalba lenni Boldi fejével :O 

Persze tele volt a busz, szóval nem volt kettes szabad hely. A hátsó ötösbe volt egy, de hallottam hogy valaki mondja valakinek, hogy "Boldinak foglaljuk már". Szóval levágódtam egy csaj mellé, így kb. 4 üléssel mögöttem volt az ötös ülés. Ott ült Gergő, Dávid, meg még egy páran. Mögöttem Martin. Ádám állt, ő hátraállt a fiúkhoz és ott beszélgetett velük. Aztán megérkezett Boldi is, és elment hátra. Már vettem volna elő a fülhallgatót, mert gondoltam velük fog beszélgetni meg minden, amikor hirtelen fogta magát és hátulról odajött hozzám, szóval beállt mellém. Azaz fölém. Lerakta a földre a táskáját és úgy beszélgettünk egész úton! Úgy, hogy én ültem, ő meg állt. És simán mehetett volna Dávidékhoz beszélni, de ő odajött hozzám és velem beszélgetett. Amúgy a 15 perces út alatt annyira megfájdult a nyakam, hogy a buszról leszállva meg kellett masszíroznom. Mert ugye ő állt, és alapból vagy 2 méteres, én meg szeretek úgy beszélgetni az emberekkel hogy rájuk nézek, vagy Boldi esetében egész végig bámulom, ezért teljesen beállt a nyakam. Megállapítottam, hogy Boldinak jó nagy orrlyukai vannak, és hogy ebből a szögből nagyon helyes. Nem is tudom, annyi mindenről beszéltünk, és olyan boldog voltam hogy ezzel a busszal jöttem, hogy nagyon. Éppen beszélgettem Boldival valamiről amikor hallottam hogy Dávid szól, de beakartam fejezni a mondatot. Boldi azonban közbevágott, és mondta, hogy "szól Dávid", szóval az ülés rései közt idegesen hátrafordultam és megkérdeztem hogy mit akar. Egész út alatt olyanokat ordítottak egyébként hogy BOR én meg nem értettem hogy miért, gondoltam ez ilyen belső poén. Hát azóta se tudom mit jelent, de Dávid megkért rá, hogy mondjam Boldinak, hogy bor. Én meg mondtam, hogy nem fogom Boldinak azt mondani, hogy bor. Ezen vitatkoztunk, közbe akik mögöttem ültek mind engem figyeltek, hogy miért dugom át a fejem azon az 5 centis résen és ordítom, hogy "NEM FOGOM AZT MONDANI!" A többiek meg mind röhögtek. Nagyon jó volt. Tök menőnek éreztem magam. Holott tuti nem voltam az, de mindegy. Megkérdezte Boldi hogy kiről írtam hittan fogalmazást, mire mondtam mosolyogva, sejtelmesen, hogy "szent Máriáról", és ezen felröhögtünk. Ha-ha. 

Mondtam neki felháborodottan, hogy még ma nem is vert a teló hátlappal, mire vagy 5x visszakérdezett, hogy mi bajom van. Aztán már rendesen üvöltöttem, akkor felfogta végre, és elkezdi: "jaaj, hát miért nem ezzel kezdted?". Erre mondtam, hogy ezzel kezdtem, de mindegy. Utána valamivel "felidegesítettem" szóval mondta, hogy ezért nem fog megütni a hátlappal, csak a telóval, úgyhogy belevágta a telefonját a karomba. Remélem belilul. Egyszerűen nagyon jó volt, jobb lett volna ha ott ül mellettem, de na, nem panaszkodok. Örülök ennek is. Aztán mondta, hogy nem fog kiengedni, hanem megyek vele haza és törizünk. Boldinak meg kéne fontolnia azt, amit kimond, mert én három másodperc alatt leizzadtam, ugyanis full beleéltem magam. Amúgy a törizés szót mindig olyan sejtelmesen mondja. Lehet nem is törizést ért alatta. Legalábbis Vivi szerint. Nos, remélem. Szívesen töriznék vele. Olyan törit adnék neki, hogy az csak na. Mikor leszálláshoz készülődtem, mondta, hogy jó hétvégét, én meg mondtam, hogy nektek is, többesszáma, ő röhögött, aztán leszálltam. Végülis, a buszon még nem szégyenítettem meg magam, éppen eljött az ideje. 

A másik buszon aztán annyian voltak hogy szó szerint éppenhogy felfértem, rendesen fel voltam kenődve az ajtóra. De nem érdekelt, fullra megérte. Idén ez volt az első hogy Boldival együtt jöttünk haza. Mostantól asszem ezt beiktatom.

Tegnap amúgy Lilla mondta, hogy ő nem nézné ki azt Boldiból, hogy csókolózott már. Hát én igen. Azért ez egy elég nevetséges feltételezés. De az valóigaz hogy Boldi nem egy csajozógép. Nem tudom hogy amit velem művel azt annak szánja-e, mindenestre jobb mint ha közölné, hogy "basználak". Mint Balázs. Szóval engem nem zavar hogy ilyen általános szinten van.

Na most mennem kell. Túl kell élnem kb. 60 órát. Majd hétfőn jövök. Szurkoljatok hogy ne haljak meg a sok alvásba.
Amúgy itt az utolsó rész, a tizedik. Remélem tetszett. Mondjuk szó szerint semmilyen reakciót nem kaptam miattuk, de azért remélem tetszett.

10. rész

1

1