Kíváncsi leszek hogy fog menni az írás ezekkel a körmökkel. Kezdek már hozzászokni, de laptopon még mindig nagyon rossz. 

Reggel Boldi annyira feldobta a kedvem, hogy egész nap emiatt vigyorogtam. Mostanába szinte minden nap bebizonyítja, hogy ő az igazi. Szóval ahogy felszálltam a buszra és indultam volna felé, megláttam, hogy hirtelen megfogja a táskáját és feláll. Teljesen ledöbbenve értem oda, mert fogalmam sem volt hogy mégis miért állt fel. Aztán leesett a dolog, és annyira ledöbbentem, hogy majdnem elsírtam magam. Esküszöm könnyes szemmel mondogattam neki, hogy "imádlak Boldi".

Na, ez így most kissé zavaros lehet. Szóval tegnap hazafele említettem neki, hogy milyen jó neki hogy mindig belül ül mert ott tök kényelmes és nem esik ki az ülésből stb. Ezt bele se írtam tegnap a blogba, egyszerűen eszembe se volt, mert tényleg csak úgy említettem neki, és nem is nagyon mondott rá semmit. 

Erre ma direkt felállt és beengedett, hogy belül üljek! Pedig kajak nem hisztiztem miatta tegnap vagy kértem meg rá, csak úgy mondtam neki, hogy milyen jó neki hogy mindig belül ül. És amikor láttam azt az izgatott, vigyorgós fejét ahogy táskával a kezébe áll és várja hogy beüljek, annyira elhatalmasodtak rajtam az érzések, hogy azt ne tudjátok meg. Emlékezett rá és megjegyezte, eltervezte előre hogy befog engedni, hát hogy lehet ilyen figyelmes? És kedves? Nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, ott mondogattam neki, hogy "feldobtad a napom" meg "imádlak". LOL ha tudná hogy mennyire! Amúgy tök boldog volt hogy boldog vagyok, ott vigyorgott ő is és mondta hogy "örül amiért örülök". 

Tudom ez egy ilyen kis semmmiség hogy jaj, beengedett, na és akkor mi van, de el se tudjátok képzelni mennyire jól esett hogy ilyen kis figyelmes volt. 

Szegény el se fért az én helyemen a hosszú lábai miatt. Az egyiket feltette arra a kiálló izére, ahova nekem mindkettő lábam felfért, a másik lábam meg ott lógott a semmibe. Ismerős. Ott nyafogott hogy milyen szar meg hogy "ne szokjak hozzá". Chööö. Beszélgettünk is kicsit, de aztán csak ültünk. Boldi bámult maga elé és próbált kényelmesen elhelyezkedni, én meg mosolyogtam ki az ablakon. 

Mondtam neki, hogy "nézd a szám, rajta van az új rúzs", mire megdicsérte, hogy "szép" meg "jól néz ki", aztán hozzátette, hogy "kék". Na, hát az utolsót nem teljesen értettem, mert a rúzsom nem kék, hanem ilyen sötét rózsaszín, de mindegy.

Mikor megállt a busz, Dávid hátrajött hogy leszálljon. Felémnyújtotta a kezét, én meg automatikusan felé nyújtottam az enyémet, szóval majdnem kezetfogtunk. Mikor ez leesett, az üres buszon felordítottam, hogy "HÜLYE", mire a buszsofőr hátrafordult, hogy mi folyik ott. Utolsónak szálltam le a buszról, amit Boldi szóvá is tett, idézem: "utoljára szállsz le a buszról". 

A suli elé érve megpillantottam hogy kidíszitették az iskolát karácsonyi díszekkel, és ez ismét olyan nagyon megérintett, hogy felüvöltöttem: "jaj ne". Kajak majdnem elsírtam magam, úgy elkapott ez a karácsonyi hangulat, nem mellesleg Boldi ott volt mellettem meg minden... Hát ezek az idők nagyon fognak majd hiányozni pár év múlva. Ezek a reggelek, ahogy Boldival kómásan sétálunk a sulihoz minusz 30 fokba, körülöttünk karácsonyi fények... Istenem, én nem akarom hogy ennek valaha is vége legyen, mert én egy érzelmi roncs leszek. Így is az vagyok mondjuk. Nem tudom mi lesz még akkor...

A suliba beálltam egy távolabbi büfés asztalhoz, ő meg miután lekezelt az osztálytársaival, követett. Aztán éppen meséltem neki valamit, amikor elkezdte levenni a kabátját, és amikor megláttam a kockás inget, szó szerint egy kis szünetet kellett tartanom. Valami ilyesmi hangzott el: "szóval elégg.... -5 másodperces szünet-.... gé vá-várom már.." Gyerekek, nem hiszem hogy ez egészséges, de tényleg nagyon nagy önkontroll szükséges ahhoz hogy rá ne vessem magam. 

Miután egy kicsit lenyugodtam és elengedtem az asztalt, amibe tiszta erővel kapaszkodtam mert félő volt hogy olyat teszek amit magam is megbánok, hirtelen megláttam Rebekát. Miután Rebeka végzett a büfébe és elment, leírom mi történt:

 

É: Na szóval Boldi, beszélgessünk csak el egy kicsit...

B: Miről?

É: Rebekáról.

B: *elátkoz magába*

É: Ti jártatok nem? Kilencedibe?

B: Dehogy. Hát volt valami de nagyon távol álltunk attól.

É: *hálát ad a jóistennek* Ahha

B: Miért? Ilyen pletykák terjengtek?

É: Hát ja. Mindig nekem mesélte a dolgaitokat, hogy miket írtál neki meg mikről beszéltetek stb, aztán a következő héten meg elhordott minden szarnak, hogy milyen gyerekes vagy.

B: *röhög*

 

Nem érdekel hogy befeketítettem Rebekát! EZ AZ IGAZSÁG! És a kilencedikes énem most örömtáncot járna Rebeka fején. Szóval nem bánom egyáltalán. És örülök hogy ezt tisztáztuk. Ezután Boldi ott mondogatta félig viccesen félig szomorúan (?) hogy "ő gyerekes", mire mondtam neki vígasztalásképp, hogy "hát, szerintem nem vagy gyerekes", mire ilyen aranyosan megköszönte. Amúgy ez hazugság volt, mert egy kicsit azért gyerekes. Néha. De ezt azért mégse mondhattam neki. 

Becsöngetés után felmentem az elsőre, majd rögtön a mosdóba, mert ilyenkor mindig az az első dolgom, hogy megnézem, mit látott Boldi. Egyébként Dani a padon ült, de folyton eltakarták. Visszaérve a terem elé, Csenge kétségbeesetten és mérgesen közölte velem, hogy azt hitte már nem is jövök, meg írt sms-t stb. Amit egyébként hallottam, de valamiért azt hittem hogy Boldi telója szól, szóval nem foglalkoztam vele. Idézem az SMS-t:

 

Hol vagy? 

Egy folyosón vagyunk tanúval ott ül a padon ahol az osztálya szokott lenni

Danival*

 

Tanúval xDDDD Olyat röhögtem. Amúgy Csenge szerint Dani egy csomó ideig egyes egyedül ült a padon és oda tudtam volna menni. Azért Boldi meg Dani közt ha választanom kéne, elég egyértelmű lenne a döntés szerintem, szóval annyira nem bántam.

Amúgy ahogy sétáltam fel a lépcsőn, István ott csövelt a lépcső tetején és kénytelen voltam elmenni mellette. Köszöntünk, hát nem mondom, nem volt túl kedves köszönés a részéről, meg a részemről se, szóval ja. Azért remélem Boldival soha nem kerülünk ilyen helyzetbe, hogy éppenhogy köszönünk egymásnak vagy még azt se. 

Amúgy olyan jó hogy Boldival szinte minden reggel együtt vagyunk. Most is heti 4x. Hát tiszta jó. És sose uncsi. Holnap meg végre egy egész órán át együtt leszünk <333333 

Most csak az érdekes dolgokat említem, nincs kedvem pl. a matekról írni ahol szar se történt. 1. óra biosz volt, de az utolsó 20 percben bemondták a bemodón, hogy az egész 11. és 12. évfolyam menjen a zsibongóba. Én erről tudtam, mert Boldi szólt előre hogy lesz valami, szóval tök boldog voltam hogy nem kell tovább bioszozni. Amúgy tanultunk a sárgarépáról, hogy jó a szemre meg a hajra stb, és LÁTJÁTOK, ÉN MEGMONDTAM. 

Tök izgi volt egyébként mert láttam Boldit és Danit is. Boldi mögöttem állt és habár 99%-ban biztos vagyok abban, hogy észre se vett, azért ott dobáltam a hajam. Amúgy a gyűlésen az igazgató mondott egy beszédet arról, hogy mostanába sok lett az iskolai rongálás meg ilyenek, engem ez nagyon nem érintett mert nem szokásom rongálni az iskolát, szóval leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy néha hátrafordultam és ránéztem Boldira, aki csukott szemmel állt. Mikor vége lett, Rachel egyszerűen nem hagyott békén és ott kérdezgette, hogy miről volt szó meg ilyenek, én meg megmondtam neki szépen, hogy majd fent elmondom a terembe, mert fontosabb dolgaim is akadtak! Mint például az hogy felgyorsítsam a tempómat hogy Boldi mellé kerüljek. Ami egyébként össze is jött, de LESZART! Felháborító, tudom, de tök vicces volt. Ott sétáltak Petivel, én meg odaköszöntem nekik. Ezután előttük sétáltam, Peti meg még vagy 30x köszönt (!), én meg mindig visszaköszöntem, és vártam hogy Boldi is csatlakozzon a megállás nélküli köszönőpartiba, helyette VÉGIG beszélt! Petinek! Aki fullra leszarta Boldit, nem is figyelt rá, mert ugye engem szivatott, de Boldi meg ott beszélt tovább neki. Hát nagyon vicces volt. Amúgy Boldi rám se nézett. Lehet nem vett észre. De azért csak feltűnt neki hogy Peti megállás nélkül köszön valakinek. Bár nem biztos. Tényleg csak magyarázott folyamatosan és közbe mutogatott. (?)

Amúgy ma Danival rekordot döntöttünk. NÉGYSZER köszöntünk egymásnak! NÉGYSZER!!!! Egyet mondjuk nem értek, hogy miért köszönünk akárhányszor meglátjuk egymást. Mert volt ma is olyan hogy egy tanítási óra telt el a két köszönés között. Sorolom őket:

 

1. köszönés: Csengével lementünk a büfébe venni nekem valami szenyát, mert Boldi miatt nem mentem el boltba, répát meg elfelejtettem berakni. (Igazából már hányingerem van tőle, de mindegy.) Éppen sétáltunk vissza amikor történt az ominózus pillanat. Velünk szembe jött Viktor meg Dani, de egy ilyen embertömeg mellett kellett elhaladnunk. Viktor előreengedte Danit, Csenge meg előreengedett engem, szóval Danival egymásra néztünk és mosolyogva köszöntünk egymásnak. Ezután Csengével szinte sikítva rohantunk fel a lépcsőn, majd elkezdtünk röhögni, mert belegondoltunk, hogy mi van, ha Dani hátrafordult, és annyit látott belőlünk, hogy örömmámorba fürödve sikítozunk.

 

2. köszönés: Sétáltam le tesire amikor ő velem szembe sétált fel. Ismét mosolyogva köszöntünk.

 

3. köszönés: Na, erre nem nagyon emlékszem, valamikor pénzügy előtt elment mellettem azt hiszem és köszöntünk, de ez eléggé kiesett.

 

4. köszönés: Utolsó óra előtt Csengével kirohantunk a boltba. Mikor kipirosodva, csokival a kezembe visszaértünk a terem elé, ott állt Dani! Csak úgy, egyedül. Ismét köszöntünk, amit Klaudia és Luca tökéletesen végignéztek, ezután ők ott sugdolóztak, Csenge meg próbált rábeszélni, hogy menjek oda. Ha Klaudiáék nem lettek volna ott, és Dani nem indult volna el a szekrénye fele, meg is teszem. 

 

Szóval tök ari hogy köszönünk meg minden, de igazán beszélgethetnénk is vagy valami... Na mindegy.

Tesi után kiesett a zsebemből az apró, és egy párat sikerült is megtalálni, de párat nem láttam sehol. Aztán felmentem a szekrényemhez és éreztem hogy valami nem stimmel, mert olyan volt mintha jönne szét a csizmám. Rendesen megálltam a lépcső közepén és megnéztem a cipőm talpát, mert azt hittem ráragadt valami vagy kezd szétjönni. Aztán rájöttem hogy a pénz esett bele! LOL! De csak 3 óra múlva vettem ki, mikor Csengével mentünk a boltba. (?)

Hittan helyett töri volt, szóval mindenki parázott. Becsöngetés után én ott álltam az ajtóba közvetlenül. Páran mondták hogy induljak már be, páran meg hogy ne, és ez tényleg egy nagy dilemma, mert már azért is csesztek le minket ha engedély nélkül bementünk, és azért is, ha nem mentünk be, szóval tényleg nem tudtam mit tegyek. Aztán belökdöstek (?).

Rebeka felelt, egyesre, utána meg ott prédikált a töritanárnő, hogy szégyelljük a pofánkat amiért kibeszéltük egy védőnőnek ofőt. Jaj de uncsi már ez a téma te jó ég.

Pénzügy előtt beálltam egy terem elé, ahonnan pont Boldi jött ki. Aki kivételesen oda is jött, mert kivételesen egyedül álltam, habár Csenge meg Rachel is kezdtek megindulni felém, de Boldinak előbb sikerült. Nem maradt ott sokat, de azért jól esett hogy odajött.

Számvitelin egy táblázatot töltöttünk ki, a tanárnő meg felszólított. Tippeltem, hát nem jött be, szóval rákérdezett pár fogalomra meg ilyenek, én meg azt se tudtam milyen órán vagyok, szóval néma csöndbe, nagyokat pislogva néztem vissza rá. Kicsit cink volt.

Statisztika gyakorlaton dogát írtunk, ami szerintem egész jó lesz. Amúgy teremcsere volt, én meg elfelejtettem szólni Rachelnek, mert hirtelen kiment a fejemből hogy van egy lányom, akire napi 7-8 órában figyelnem kell, ezért ott se volt órán. Hazaérve egy üzenet várt tőle, hogy volt-e 7. óránk, mert neki nem szólt senki. Hoppá.

Most megyek mert nagyon fáj a fejem és fáradt vagyok. Amúgy Encsi, akartam írni kommentet a blogodhoz de nem tudok. De hangosan felröhögtem egy pár résznél, szóval van egy olvasód. Emese, neked meg válaszoltam komiba, azóta is epekedve várom az üzid. 

 

1

1