Elég fárasztó amúgy ez a mindennapi blogolás. Egyszerűen vannak napok amikor semmi kedvem nincs írni. De elhatároztam, hogy minden nap fogok, szóval tartom is magam ehhez. 

Boldival kicsit szar hangulatba váltunk el tegnap este, mert ismét  skypeoltunk, és tudom hogy csak jót akart, de akkor is felbaszott. Szóval az volt a lényeg, hogy már lassan éjfél volt, én meg 4:40-kor keltem a reggel, szóval folyton mondogatta, hogy menjek aludni. Én meg mindig mondtam, hogy "még 5 percet maradok" meg ilyenek, és az első 15 alkalommal bele is ment, aztán éjfél előtt 10 perccel meg mondta, hogy most tényleg menjek, mire mondtam, hogy az a 10 perc mit számít már. Erre ott folytatta, hogy korán fogok kelni meg minden, menjek aludni, szóval felkaptam a vizet és mondtam, hogy jó, akkor megyek, csövi. Mire ott forgatta a szemeit, hogy akkor hisztizzek. Mire mondtam, hogy nem hisztizek, csak nem tudom mit izél már azért a 10 percért. Mintha annyit számítana. Szóval eléggé furán váltunk el. Reggel nem is írtam neki, pedig minden reggelemet úgy kezdem, hogy megírom neki hogy jóreggelt (mert ugye én kelek mindig előbb), de most nem írtam. 

Kb. 4 órát aludtam összesen, de ehhez képest elég fitt voltam, sminkelés közbe ott énekelgettem Troye Sivan dalokat. Úristen, hallgassátok meg tőle az Ease című számot... Hát reggel 1x meghallgattam, és utána egész nap az ment a fejembe. Amúgy én minden zenével úgy vagyok, hogy elősször nem tetszik annyira, aztán minél többet hallgatom, annál jobban megtetszik, a végén meg már ilyen full megszállott leszek.

Reggel nem volt egy ismerős arc sem a buszmegállóba, szóval egyedül ácsorogtam ott. Boldi írkált olyanokat, hogy mindjárt indul a busz meg hogy vár a szokásos helyen, de csak megnéztem és ennyi, nem írtam rá semmit. A buszon már minden normális volt amúgy, nem volt semmi kínos hangulat vagy ilyenek. Megállapítottuk, hogy nagyon beteges tud lenni néha, mert folyton tiszta erőből megszorítja a kezem ami már néha fáj, vagy van amikor olyan erősen ölel hogy már úgy érzem mindjárt kettétörök, meg folyton mondogatja hogy verjem meg. (?) Meg néha csók közbe ilyen durvábban magához húz meg ilyenek. De ez egyáltalán nem zavar. Szerintem tök szexi. Jó, az annyira nem, mikor már érzem hogy nem jut elég vér a kezembe, de olyankor csapkodni szoktam, hogy engedjen el, de sürgősen, ha nem akarja hogy kórházba kerüljek. Utazás közbe egyszer mondta, hogy "Gergő ma nem jön suliba", mire hirtelen összezavarodva fordultam hátra és összeráncolt szemöldökkel pislogtam rá a mögöttünk Gergőre, aki ilyen "mi a faszt lesel" fejjel nézett vissza rám. Aztán visszafordultam Boldihoz és értetlenül néztem rá, mire mondta, hogy "azt nem mondtam hogy nincs itt, csak azt, hogy suliba nem jön". Ment kézizni. Azért. Rögtön Máté jutott eszembe, esküszöm. Ahogy szóbajött a kézi, rögtön Mátéra gondoltam, hogy akkor tuti megy ő is. Rá fél percre Boldi közölte, hogy "Máté is megy", én meg ilyen "igen?". Meg jóval később az egyik szünetbe mondtam Boldinak, hogy én álmomba néha beszélek, mire mondta, hogy "ott ordítanád Máté nevét alvás közbe", én meg ilyen WTF fejjel néztem rá. Teljesen rávan kattanva erre a Mátés témára, legalábbis folyton felhozza, hogy "még mindig nem mondtad el hogy miért nem bírjátok egymást" stb, de az az igazság hogy nem is nagyon akarok neki erről beszélni, mert teljesen fölöslegesnek tartom. 

A suliba Boldival odamentünk a kőfalhoz, szóval elhaladtunk a padok előtt is, ahol Dani teljesen belevolt temetkezve a telefonjába. Szerintem láthatta hogy jövünk, így "elbújt", vagy nemtom. Mindenesetre nem köszönt, pedig általában szokott. Nagyon sajnálom őt egyébként. Tényleg. Annyira kis aranyosnak tartom még mindig. Csenge szerint tegnap az egyik szünetbe végig engem bámult. Jól kibasztam vele. Ott szemezgettem vele hetekig, aztán bejelöltem, elkezdtünk köszöngetni, szóval adtuk egymásnak nagyba a jeleket, erre mit vesz észre? Hirtelen együtt vagyok Boldival. Jó nagy köcsög vagyok. De egyébként nem is nagyon lépett semmit, szóval ő baja. Mondjuk ennek egy kicsit örülök. Milyen gáz lett volna már, ha pont akkor írt volna rám vagy valami, amikor Boldival éppen folytak azok a nagy beszélgetések.. Hát a nagy stresszbe tuti elájultam volna párszor. Jólvan ez így. Sose cserélném le senkire se Boldit. Csak azért sajnálom Danit is, mert biztos egy nagyon kedves srác, mellesleg jól is néz ki, és áá. Meg valahogy látom a szemeibe mikor ránézek, hogy ilyen szomorú. Vagy csalódott. Nem tudom. Ja, és nagyon jó karizmai vannak. A Boldiéival vetekszik. 

Boldival elhelyezkedtünk a kőfalnál, aztán egy laza háromnegyed órás romantikázás következett, és ez kellett nekünk. Egy nyugodt hely. Egész héten csak ilyen fura csókjaink voltak az emberek miatt, de most, hogy ott voltunk kettesbe, nem volt ott senki más, azért sokkal jobban elengedtük magunkat. A legközelebbi ember hozzánk kb. 5 méterre volt (aki Dani volt, szegény, egyem meg a kis szivét), szóval ez már haladás az eddigiekhez képest. Még mindig nem olyan mintha pl. a szobájába lennénk kettesbe, de ez van. Hát mit is mondhatnék, amit még nem írtam le eddig? Boldit megcsókolni a világon a legjobb érzés... de tényleg. Egyszerűen.. olyan.. nem is tudom megfogalmazni. Olyan finom. Ez most nagyon furán hangzik amúgy. De esküszöm finom, és egyre csak többet akarok, és esküszöm hogy ki se akarok szállni a szájából soha, mert annyira jó, hogy az leírhatatlan. Ahogy liftezik közbe a gyomrom meg minden... valami eszméletlen jó.

Időközbe azt vettük észre, hogy Dóri meg Panna folyton felénk néznek (a padon ültek) és vigyorognak. Ezt igazából Boldi vette észre, mert az egyik ölelkezésnél összeakadt a tekintete Dórival. (?) Elég kellemetlen volt a továbbiakban úgy folytatni a dolgokat, hogy ők mosolyogva bámultak 5 méterről. 

Boldinak szerintem az életcélja az, hogy tönkretegyen, mert olyan komoly csók technikákkal bombázott meg kora reggel, hogy azt hittem, ott tépem szét a kockás ingjét. Komolyan mondom, megöl. Kikészít. Közbe ott simogattam az izmait, az meg néha így random befeszítette, nekem meg komolyan olyan érzésem támadt, mintha a mennyországban lennék. Egyszerűen olyan hatással van rám, hogy azt szavakba se lehet önteni. Rendesen érezni a vibrálást köztünk. Hihetetlen jó. 

Becsöngetés után ő felment én meg mentem a kettes teremhez, de előtte az ajtóba az osztálytársaim szeme láttára még elköszöntünk. Hehe. 

Nagy valószínűség szerint megfogok bukni statisztikából, amire ma órán ébredtem rá, szóval most halálfélelmem van. Én el nem merem mondani anyámnak, mert tuti Bolditól tiltana el vagy ilyenek. Mellesleg még jól agyon is verne. Szóval nem tudom mi lesz ebből. Fogggalmam sincs. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen fosul állok belőle. Annyira nem hat meg engem személyszerint, mert félév, meg kijavítom évvégére stb, csak anyám ezt valamiért halál komolyan veszi, mintha ezen múlna az életem, szóval ja. 

Statisztikán amúgy miután kiosztotta tanárnő az egyes dolgozatomat, táblákat szerkesztettünk. Lényegében az volt a feladat, hogy az osztály tanulóit kellett besorolni magasság szerint. Feltette az ominózus kérdést, miszerint "ki a legalacsonyabb az osztályban?", mire esküszöm nektek, a fél oszály kb. 0,5 másodperc alatt beordította a nevemet, én meg csak pislogtam ott. Tanárnő megkérdezte, hogy hány centi vagyok, mire büszkén (valójában szégyenkezve) mondtam, hogy 155 centi vagyok. Erre Fruzsi előre ordított, hogy "de cuki alacsony vagy", én meg ilyen fapofával visszanéztem rá. Hát igen. Én vagyok 155, Boldi meg van vagy 185-190, szóval igen, el lehet minket képzelni, tessék csak nyugodtan. Enyhén begörcsöl néha a nyakam vagy a lábam amikor a közelébe vagyok, maradjunk annyiban, Boldinak meg lassan gerincferdülése lesz, annyit hajolgat. Veszélyes egy kapcsolatban élek, az már egyszer biztos. 

Boldival amúgy úgy beszéltük meg, hogy holnap nem megyek be nulladikra, mert nekem nincs neki meg van, és 15 percre fölösleges, de szerintem mégis bemegyek és meglepem. Igaz, hogy fél 12 van és még a bejegyzés felénél se tartok kb, illetve még enni is akartam (?), de szerintem tényleg megteszem. Gyorsan be is fejezem az írást, aztán megyek, enni majd eszek valamikor... holnap délután. Jah. 

Ja, jut eszembe hirtelen. Még mikor a kőfalnál voltunk Boldival, az óra végén a tesiöltözőből jöttek ki ugye a 12.D-sek, mi meg Boldival ott nagyba faltuk egymást, szóval szegény Dani valószínűleg az egészet végignézte... Illetve István is. Ami nem tudom ki a halált érdekel, de gondoltam megosztom. 

Statisztika után biosz jött. A lépcsőn felfele menet találkoztunk Boldival, így félreálltunk és egy 3 mondatos beszélgetés után el is váltak útjaink. Biosz előtt a teremben elkezdtem enni a fejméretű pogácsamat, nagyon fini volt egyébként, tuti veszek holnap is. Kb. 130 forint volt, és kurva nagy. Kajak akkora mint az arcom. Ami elég nagy. Nem csak képletesen. Lool. Poén. Bioszon tanultunk rendesen, de a tanárnő egyenletes hangjától rendesen elálmosodtam, szóval ott kellett kényszerítenem magam arra, hogy el ne aludjak. Ezt úgy próbáltam elérni, hogy tiszta erőből elkezdtem csipkedni magam meg ilyenek, de sokat nem segített. Csenge az óra egyik pillanatában hozzámszólt, én meg így rendesen rázkódtam egyet. Ja, amúgy jut eszembe, statisztikán Réka elém ült mert dogát írt, és tőlem kért segítséget. Lediktáltam neki egy csomó mindent, és Csenge tök büszke volt rám, hogy nem buktam le meglepő módon, és hogy elég bátor voltam. Egyébként belül haldokoltam, annyira izgultam, de nem mutattam ezt. Miután végre kicsöngettek bioszról, kábán kitántorogtam a teremből, majd Csengével lementünk a büfébe hogy vizet vegyek, ugyanis én itthon hagytam az üvegemet. Matekon kaptam egy kisötöst, mert Csengéről lemásoltam a helyes megoldást, szóval kigyűlt a nagyötösöm. Ezaz. Rámfért. Órán beszélgettem Brendonnal meg Boldival is. Brendon portás volt ma, reggel taliztunk is a buszról leszállva. Úgy nézett ki mint aki egy percet sem aludt, végül kiderült, hogy aludt, nagyjából 2 órát. Facebookon azt ecsetelte, hogy mennyire fázik ott és hogy ott van előtte a laptopja. Elhozta a laptopját a suliba, miközbe portás volt. Hát igen, bemutatom Brendont. Aztán írta, hogy mindjárt elkezd walking deadet nézni, mire közöltem vele, hogy csatlakozok én is. Boldival meg arról beszéltünk, hogy hol talizzunk. Természetesen a karifánál, hol máshol. Én azt hittem hogy tegnap lebontják, mert hát dec. 6 meg minden, de Boldival meglepő módon vettük észre, hogy még mindig ott van, annyi különbséggel, hogy nem világítanak az égők. Mikor odaértem kicsöngetés után a karácsonyfához, Boldi még nem volt ott, szóval leraktam oda a táskát, majd odamentem Brendonhoz, aki pár méterre volt a tanárinál portás. A kis fehér laptopján ott gépelt, nagyon vicces volt. Közölte ismét hogy fázik, én meg közöltem vele, hogy nagyon csini, mire azt mondta, hogy "tudom". Ezután hátrafordultam és megláttam Boldit, aki vigyorogva nézte a jelenetünket Brendonnal. (Brendon ül a mini padon, előtte a fehér laptop, félig alszik körülbelül, én meg előtte állok és magyarázok.) Végül elköszöntem Brendától (Boldi nevezte így el), és odamentem Boldihoz. A padra leülve közöltem vele, hogy kaptam egy matek ötöst, majd beszélgettünk tovább stb. Aztán odajött egy srác meg egy csaj, hogy arrébb mennénk-e hogy odaférjenek, szóval arrébb mentünk. Időközbe elhaladt előttünk a fizika tanárom is, aki Boldinak elvileg matekot tanít, ha nem tévedek, és értetlenkedve nézett ránk, hogy "ti ismeritek egymást?". Becsöngetéskor Boldival mindketten vágtunk egy szenvedő fejet, mert az a legrosszabb hang amit ilyenkor hallani lehet. Tényleg. Egyszerűen borzalmas. Mellesleg sietnem is kellett, mert törim volt és ha arról kések, engem keresztrefeszít a tanárnő az egész iskola szeme láttára. Boldi elköszönésnél úgy markolt bele (erősen) a hátsómba, hogy mögöttem ott volt vagy 6 fiú, sőt, lehet hogy tanárok is jártak arra, szóval teljesen meglepődtem ettől a heves gesztustól, mert tegnap még szinte hozzámérni se mert. Lehet csak nagyon felvolt izgulva. Na mindegy. (xddddd) Rohanva elindultam a töriteremhez, és amikor jó messziről kiszúrtam, hogy már bementek, azt hittem agyvérzést kapok. Félénken bekopogtam majd benyitottam, de hálistennek még tanárnő a szertárba volt, szóval csak Csenge röhögő arcát láttam, aki az arckifejezésemen röhögött (tényleg nagyon fostam). Törin hosszúesszét írtunk, de csak gyakorlásképpen szerencsére, viszont holnap tz-t írunk. Yee. Tanárnő egyszer megállt a padomnál és elkezdte olvasni a félig megírt esszémet, én meg hirtelen nem tudtam hova tegyem a kezem, szóval így a levegőbe tartottam és közbe remegtem. (?) Nagyon ijesztő az a tanár amúgy. Előtte Klaudiánál állt meg és teljesen lecseszte, hogy milyen faszságokat írt, rendesen én éreztem már gázul magam, szóval nagyon féltem hogy az enyémhez mit fog szólni. Hálistennek nem volt semmi baja vele csak annyi, hogy kötőjel nélkül írtam le az Osztrák-Magyar Monarchiát. 

Töri utáni szünetbe nem találkoztunk Boldival, mert csak a hosszúszünetekbe szoktunk, legalábbis mintha ez a szisztéma kezdene kialakulni. Így ott ültem a padon és nem nagyon csináltam semmit, azaz Csengét röhögtettem, aki 3 méterre állt és azt nézte, ahogy a középső ujjammal vakarom a homlokomat meg ilyenek (?). Nekem amúgy hogy van pasim? De most tényleg? 

A szparin öltözésnél Panna közölte pont akkor, amikor Klaudiák bejöttek, hogy "olyan aranyosak vagytok Boldival, főleg hogy te ilyen kis pici vagy, ő meg ilyen magas". Én ilyenkor csak mosolygok, nem nagyon mondok semmit, max. megköszönöm, de az úgy milyen már, hogy köszi? Fura. Órán csak játszottunk, de nem volt valami szórakoztató a számomra, szóval leginkább csak szenvedtem. Visszafele sétálva Boldi írt, hogy foglaljam le a kőfalat, mire írtam, hogy nem tudom, mert még a suliba se vagyok. A lépcsőn felfele sétálva pont jött velem szembe, szóval megfordult és jött velem fel a másodikra a szekrényemhez. Ott bepakoltam a cuccaimat aztán keresésnek indultunk, hogy mégis hová tudnánk leülni. Mindenhol voltak konkrétan, és gondoltuk hogy az alagsorba is lesznek, de azért lementünk, hátha. Meglepő módon volt hely, nem volt zsúfolásig tele, szóval az egyik padra leültünk és beszélgettünk meg minden. Aztán jöttek ilyen gépész tanárok akik összemosolyogtak Boldival (?) meg ilyenek. Boldi mesélte, hogy a tesitanárommal voltak ma, és tanárnő ott izélte Boldit, direkt a nevén szólította egy csomószor merthogy ismeri általam és tud mindent. Szinte.  Ugyebár. Mert ő vígasztalt meg stb. Szóval Boldi ott mondogatta Petinek, hogy "hé, tudja a nevem".  xdd Aztán az alagsorba megláttam az egyik közgés tanárnőmet Boldi egyik gépész tanárával (együtt vannak) és azon röhögtünk Boldival, hogy még ők is az alagsorba járnak le romantikázni. Egyébként nem romantikáztak csak álltak egymással szembe és beszélgettek, de akkor is. Milyen arik már. Boldival becsöngetés után váltottunk egy nagyon fájdalmas arckifejezést, mert ezután már tudtuk hogy többet nem találkozunk a nap folyamán. Teljes pánikba rohant a töriteremhez, mert arról ő sem akart késni, de persze ő is elkésett, szóval az ajtó előtt még gyorsan megcsókolt aztán berontott. Ügyvitelin csak írtunk a kivetítőről meg beszélgettünk. Időközbe fel se tűnt, hogy Rachel nem ül mellettem, csak akkor vettem észre, mikor tanárnő megkérdezte, hogy hol van. Erre azt válaszoltam, hogy honnan tudjam. Elővettem ilyen kis lapokat és unalmamba elkezdtem rájuk írkálni hogy JUSTIN BIEBER <3 meg ilyenek, mikor hirtelen a mellettem lévő Dóri (a kevésbé kedvelt Dóri, aki reggel végigbámulta a smárolásainkat Boldival) kikapta a kezemből a lapokat és elkezdett rá rajzolni... Szerencsére még időben letudtam tépni a Justin Bieber feliratot. Nem mintha szégyellném, nem erről van szó. Büszke rajongó vagyok. Csak véletlenül azt írtam a Bieber helyett, hogy Bieer. Nem tudom mi van velem hogy nem tudom leírni szerencsétlennek a nevét. Mindenesetre egy idő után visszaadta, és ez szerepelt a lapon: BOLDI + SZANDI = <3 Sokáig!! :) By: Dóri + egy halom szív

Hát igen. Láttátok volna a fejemet mikor megláttam. Kényszeredett mosollyal megköszöntem tőle (?), aztán inkább elraktam a lapokat. Ügyviteli után angol következett. Óra elején vettem észre, hogy nem raktam be a felszerelésemet valamiért, de tanárnő nem szólt érte semmit, így egész órán rajzolgattam. Még mindig nehéz felfognom hogy hogy járhat pl. Kitti ebbe az angolcsoportba. Hát hülye mint a segg. Ezt most nem azért mondom hogy bántsam, de tényleg. Egyszerűen egy mondatot nem tud összerakni. Na mindegy. Igazából nem érdekel. Csak a fél óra azzal ment el, hogy tanárnő próbált segíteni neki összerakni azt a mondatot konkrétan, hogy "What is your opinion about....?" Most szerintem ez egy emeltszintű angolcsoportba nem olyan nagy elvárás. Kitti meg csak ott hebegett-habogott és vagy 50x elismételte, hogy "nemtudom, nemtudom, nemtudom". Aztán megnéztük a jegyeket is, és ismét nem azért mondom hogy most magamat izéljem, tényleg én vagyok az egyik legönutálóbb ember ezen a földön, de nekem van az egész angolcsoportba a legjobb átlagom. Konkrétan 1 db négyesem van, a többi mind ötös. Erre elkezdi tanárnő: "ebből még lehet ötös." Mi a fasz??? 4,85-re állok!!! Jó hogy már meg nem buktat. Közbe amúgy megérkezett Rachel is, de nem tudom hol a bánatba volt. Igazából meg se kérdeztem mert annyira nem érdekel. Alig beszélünk már. Hát ez van. Most miről beszéljek vele? Ő se próbálkozik. Neki kéne, ő a cserediák, neki kéne megtanulnia magyarul. Na mindegy.

Hittanon rámtört ismételten a röhögőgörcs Csenge miatt. A keresztelkedésről volt szó, és mondta tanárnő, hogy bárki megkeresztelhet bárkit, ha annyit mond, hogy "XY, megkeresztellek téged", vagy valami ilyesmi. Csenge ekkor közölte, hogy ő nincs megkeresztelkedve, szóval kereszteljem meg. Én így is tettem, koncentráló fejjel közöltem vele, hogy én most megkeresztelem őt. Ezután ott örültünk, hogy ezaz, most megvan ő is keresztelkedve, mire tanárnő mondta, hogy "ez csak akkor érvényes, ha halálközeli élményben van része az illetőnek". Ekkor ránéztem Csengére ilyen "nabazdmeg" fejjel, mire ő kb. 0,05 szekundum alatt megfogta a tollát, rámnézett mosolyogva, majd úgy csinált, mintha torkon szúrta volna magát. Hát belőlem olyan szinten kitört a röhögés, hogy azt hittem ott halok meg. Látni kellett volna azt a boldog arckifejezést neki, közbe a toll a kezébe... Hát sírtam. 

Óra után még volt fél órám a buszig, szóval össze-vissza járkálgattam a suliba. Elmentem a pékségbe is de nem volt olyan mini pogácsájuk, de határozottan megérte elmenni, ugyanis... Uhh. Jó. Szóval. Amint beléptem a pékségbe, éreztem hogy valami történni fog. Aztán míg néztem az árukat, hirtelen megcsapta a fülemet... Justin Bieber - Sorry szólt a rádióból... Hát én olyan boldog voltam. 

A buszmegállóba Rolival beszélgettem, közbe facebookon Csengével, Brendonnal meg Boldival. Hmm, azóta nem is nagyon történt semmi, hazajöttem és azóta gépezek meg ilyenek. Szombaton 100% hogy jön Boldi, szóval tökre izgulok már meg minden. Habár ismét elég érdekesen váltunk el skypeon. A kurvaéletbe. Nekünk nem szabadna ilyen késői órákban skypeolnunk. Vagy nem is tudom. Szerintem velem van a baj. Mindenen felkapom már a vizet. Tiszta kiállhatatlan vagyok. Még csak nem is nézek ki jól. Én nem tudom mit akarhat tőlem Boldi. Bolond szegény.