Na. Kicsit későn kezdek el írni. Konkrétan 23:44 van. Yee. Na mindegy. Amúgy az asztalnál ülök. Az elmúlt 2 évben nem blogoltam asztalnál, mindig csak az ágyban fekve. De fura. Elég álmos vagyok amúgy, de ezt még megírom természetesen. Korán kelek holnap mert el kell készülnöm, rendet kell raknom meg minden, mert délután 5 fele jön Boldi. Jó későn. De megmondtam neki, hogy egész éjjel fent leszünk, ha akarja, ha nem. Ő ennek annyira szerintem nem örül, tekintve hogy reggel korán megy dolgozni. Így járt. 

Ugye az volt a tervem, hogy reggel meglepem Boldit a buszon... Szerintetek összejött? Hogy jött volna össze? Az ébresztő szólt, igen, csakhogy kinyomtam, és félálomba beállítottam egy órára későbbre. Amúgy esküszöm olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam rendesen kinyitni a szemem. Ez a fő oka a dolognak. Sőt, az egyetlen. 

A buszon beültem leghátulra és egész úton olvastam. Leszállva a buszról elmentem a boltba és vettem fornettis pogácsát, majd elmentem a suli mellett lévő olcsó boltba és vettem mentost meg csokit matekra. (Ezek aztán a roppant érdekes információk. Ha ezt majd visszaolvasom 10 év múlva, szerintem elalszok olvasás közbe.)

1. óra tesi volt, ahol tanárnő osztályozta a fekvőtámaszt. Míg sorra kerültem, addig Panna fárasztott. Esküszöm vagy 20 percen keresztül beszélt, de megállás nélkül úgy, hogy én egész idő alatt meg se szólaltam, csak bólogattam és a vádlimat nyomogattam. (Boldi folyton nyomogatja és mondja, hogy "úhh, az a vádli", és tessék, tudtam én hogy nem hiába edzettem rá annyit a nyáron). 10 fekvőtámaszt csináltam, viszonylag szabályosat, úgyhogy kaptam egy ötöst. Ezazz. Igazi testépítő leszek úgy érzem. 

Tesi után felbotorkáltam az elsőre. Kiszúrtam a velem szembe jövő Csengét (felmentett tesiből) aki ott kérdezgette tőlem, hogy "biztos hogy itt leszünk?" én meg "miért ne lennénk itt?" Aztán kiszúrtam Boldit is, szóval odamentem hozzá. Közölte, hogy "milyen elegáns vagyok ma" (fehér ing volt rajtam), aztán ott beszélgettünk meg ilyenek. Az ujjamra húzott valami karikát, mire elérzékenyülve mondtam, hogy "igen". Ezen elkezdett röhögni. Órán dicsekedtem Csengének, hogy megkérték a kezem. Ezaz. Férjes asszony leszek. Az a vicc, hogy meg se kérdezte vagy szóba se hozta, csak én vágtam rá, hogy igen. Lol. Amúgy valamiért úgy érzem most, hogy az összes plüssállat engem bámul, és rendesen félek. Te jó ég. Matekon másik terembe voltunk, én meg kikéreckedtem vizet tölteni (az ajtóba még Csenge is gyorsan odahajította az övét), aztán az óra hátralevő részében csokit ettünk Csengével. 20 perc alatt megettünk egy tábla csokit, de rájöttünk, hogy szünet nélkül is menne kb. 5 perc alatt. Ez elég elkeserítő. De olyan fini. Kedvencünk a LU kekszes milka. Hmm nyami. De ennék most. 

Matek után még mindig egy folyosón voltunk a D-sekkel. Ahogy kiértem a teremből, Boldi ott botorkált össze-vissza az ajtónál, nem tudom mit csinált, de aztán odamentem hozzá majd a folyosó másik végére sétáltunk az osztályához. Ott elvoltunk szokásosan, de több szögből is figyeltek minket. A lépcsőfordulóba Gergőék néztek (Boldi szerint ez meglepő, mert ők leszarnak általában minket), a folyosó jobb oldalán meg Csikszi és Kitti beszéltek feltünően rólunk. Ezt onnan tudom, hogy Csikszi felénk mutogatott vékony, csontos karjával, Kitti meg mosolyogva nézett minket. Halál biztos vagyok benne hogy a magasságbeli különbségeket diskurálták. A fejemet rámerném tenni. Ma nagyon Boldis hangulatom volt, meg igazából tegnap is. Igen. Ez a két nap valami nagyon fura volt. Alapból odáig vagyok érte, de ebbe a két napba aztán végképp. Egyszerűen le nem szállok róla, folyton bújok meg puszilgatok meg mindent csinálok már. Szegény. Megjósoltam neki, hogy nem ő fog felelni töriből, aztán miután jól megtapogattam az alkarját, elváltak útjaink. Fizikán Csengével rajzoltunk, azaz a kockás füzet kockáira rajzoltunk X-eket de úgy, hogy egyet mindig kihagytunk. Remélem értitek mire gondolok. Ő óra végére befejezte, habár vagy 5x elcseszte. A végére egy kész pánik alakult ki, mert nekem még volt kb. 30 kockám amiket ki kellett öltenem, de már csak 3 perc volt az órából. Csenge ott mondogatta, hogy "már csak 2 perc... már csak 1 perc..", én meg a pániktól elfelejtettem hogy hogyan kell X-eket rajzolni, szóval nem sikerült befejezni, így csöngetéskor elhagyta a torkomat egy ilyen morgásszerű hang, amin Csenge percekig röhögött, én meg mérgelődtem. Szó szerint 45 percen keresztül X-eket rajzolgattam, hát már mindenhol csak azokat látom. Fizika után Boldival megint találkoztunk. Felültünk a harmadik emeleti lépcsőforduló radiátorára és ott kajáltunk meg beszélgettünk. Az a 15 perc seperc alatt eltelt, szóval mikor becsöngettek, rendesen ledöbbentünk mindketten, mert kb. 5 percnek tűnt. Bedének az a mániája valamilyen érthetetlen oknál fogva, hogy nekem úgy köszön, hogy "szia Boldi", Boldinak meg úgy, hogy "szia Szandi". Ez most sem volt másképp. Nagyon vicces. Csak nem értem miért teszi ezt. Már bent voltak a terembe, habár a tanárnőjük még nem volt ott, de Boldi beakart menni. Hát igen, beakart VOLNA menni, de nem tudott, mert nem engedtem. Egyszerűen nem engedtem el, csak ölelgettem tovább. De idegesítő lehetek, te jó ég. 

Azt elfelejtettem amúgy írni, és már nincs kedvem visszamenni az elejére hogy bepótoljam. Szóval reggel anyám meg tesóm bejöttek a szobámba és itt csinálta anyum a haját. Közbe én ugye hallgattam Justin Bieber - No pressure című számát és rappelgettem magamba stb. A végén az lett belőle természetesen, hogy elrappeltem az egész számot anyumnak, aki első alkalomkor folyton belepofázott, szóval tiszta idegesen rontottam a laptophoz hogy előlről kezdjem. A második alkalommal már tökéletesen ment minden, de nem nagyon dobták földhöz magukat. Pedig annyira büszke vok magamra. De amúgy már ott ordítozott a végén hogy haladjak a buszhoz, ugyanis 6:50-kor megy a busz, én meg 6:48-kor még vörös pofával nyomattam a rappet. 

Irodalom órán írtunk a füzetbe Az ember tragédiájáról, de a fogyatékos osztályom miatt ofő tiszta ideges lett, mert egyszerűen nem tudnak tempóra írni, folyton visszakérdeznek, hogy "mi?", és harmincszor el kell ismételni egy mondatot. Mondjuk néha én is lemaradtam, szóval nemtom mit pofázok itt.

Angol előtt kivételesen nem találkoztunk Boldival. Ja de. Lol. Szünet elején ott ültem az ötös terem előtti padon Tomival és házit írtam, aztán megjelent Boldi. De nem beszéltünk sokat mert ment tesire öltözni. 

Angolon folytattam a rajzomat. Azaz befejeztem, aztán új célommá tűztem ki, hogy minden X-et kiszinezek pirosra. Még itthon is csináltam. Tiszta függő lettem. De meglepő módon lenyugtat. Majd megmutatom ha kész leszek vele. 

Csapatmunkába kellett amúgy dolgozni órán, szóval Fanni kizáros alapon mellém ült. A saját szobánkat kellett jellemeznünk a másiknak, annak meg le kellett írnia. Fanni azt mondta, hogy "double door", de én ezt úgy értettem, hogy "dumbledore", szóval ezen röhögtünk egy csomót. 2 és fél év alatt ez az első, hogy Fannival röhögünk valamin. 

Most volt itt egy kis szünet, mert HSM dalszövegeket tanultam. Holnap azt nézzük Boldival, és nem akarok beégni. Persze a legtöbb számhoz tudom a dalszöveget, de azért jobb így, hogy átnéztem őket.

Töri előtt mindenki nagy tanulásokba volt a témazáró miatt. Én is leültem a töri teremmel szemben lévő illetve a tesiterem mellett lévő padra és olvasgattam céltalanul a füzetet. Boldi írt fészen, hogy most jönnek vissza a szpariról, hol vagyok. Megírtam neki aztán odajött. Beszéltünk kicsit meg szorított a töri miatt, aztán felment. A dolgozat nem ment túl jól, szóval hagyjuk is. 

Óra után odamentem a kőfalhoz, mert Boldival megbeszéltük, hogy suli után ott maradunk még. Leginkább azért, mert nekem 1 óra múlva ment a buszom, szóval ott maradt velem. #BoyfriendGoals 

A kőfalnál voltunk egy jó órát, és megállapítottuk, hogy sokkal jobb délután, mint reggel korán. Valamiért a természetes fénynek volt ehhez köze szerintem. Egyszerűen nagyon jó volt ott vele lenni. Nem igazán tudom kifejteni hogy miket csináltunk, csupán azt, amit folyton, szóval "elvoltunk". Egészen 40-ig. Akkor gondoltam úgy, hogy menjünk a buszmegbe, mert ugye 5 perc múlva ment a buszom. Csakhogy akkor esett le, hogy a kabátom még a szekrénybe van. Gyorsan kiakartam keresni a kulcsot a táskámból, de nem találtam sehol. A táska teljes tartalmát kiborítottam de egyszerűen nem találtam a kulcsomat. Az iskola már teljesen üres volt, egyik osztálytársam sem volt már ott, így senkitől sem tudtam elkérni a kulcsot. Én nem találtam az enyémet. A kabátom a szekrényembe. 5 perc múlva megy a buszom. Mi a faszt csináljunk? Hát pánikolva felmentünk a szekrényhez, de nem tudom miért. Boldi próbálta feltörni a zárat, én meg mondtam neki egy idő után, hogy menjünk a buszmegbe, akkor megyek kabát nélkül. Ideadta a pulcsiját, de inkább nem vettem fel, mert szó szerint leér a vádlimig, de most legalább itt van még egy pulcsija, amivel aludhatok. (Visszaadom neki, nyugi. Habár nem szivesen.) Kicsit fáztam megmondom őszintén, nem voltam túl melegen felöltözve. Boldi kikisért a buszmegállóba, ott még beszélgettünk egy 10 percet (késett  a busz), aztán felszálltam és az ablakból integettünk stb. Tök romantikus volt. A hazafele úton kiolvastam a Stephen King - Halálsoron című könyvet amit pár hete kezdtem el olvasni, és öcsém. Nagyon, nagyon, nagyon jó könyv. Borzasztóan megérintett. Bemásolnám most a kedvenc idézemetet a könyvből. Ez a könyv utolsó mondata, és a hideg rázott mikor olvastam: 

 

˝Mindnyájan meghalunk, tudom, hogy nincs kivétel, de néha, ó, Istenem, olyan hosszú a halálsor.˝

 

Tényleg mindenkinek BORZASZTÓAN ajánlom ezt. Boldi azt mondta, szívesen elolvasná, ha lenne rá ideje, de nincs, szóval nem fogja. Kár. 70 Stephen Kingből 1 pipa. Hétfőn elmegyek a könyvtárba és kiveszek még egy SK könyvet. Még nem tudom melyiket, majd random az egyiket megfogom és elolvasom. Határozottan ő a kedvenc íróm Martina Cole és John Green mellett. Az ő műveik egyszerűen hihetetlenül megtudnak érinteni. 

Itthon leginkább csak gépeztem, azaz egyszer el is aludtam közbe, szóval szerintem megyek is. Remélem jól fog sikerülni a holnap. Azaz a ma. Mert már elmúlt éjfél. Upsz. Kicsit félek az egésztől, az az igazság. Elég undormányul néz ki a fürdőszobánk mert még újítás alatt áll, lassan 2 éve (?), szóval ja. Meg attól is félek hogy anyám beéget. Szokásához híven. Áá, nem tudom mi lesz itt, de nagyon fosok. Azért várom is. Holnap ilyenkor már Boldival leszek. <333333