Vasárnap van, 16:51. Boldiért 4-re jöttek, azóta meg csak gépezgetek. Elég sok mindent kell most átgondolnom igazából. 

Tegnap vagy 3 órán keresztül takarítottam a szobámat. Ilyen nem nagyon szokott előfordulni, szóval Boldi tényleg megváltoztat. Lol. 4 körül ért be a busz, szóval lesétáltam a buszmegállóba és megvártam. Nehézkés volt a leszállás, mert nem tudta hogy pontosan hol kell leszállni, ugyanis nem látott ki a retkes ablakból. Végül csak sikerült neki, de elmesélte hogy a legelső megállónál leszállt az egyik lábával, aztán látta, hogy a semmi közepébe van és gyorsan visszaugrott. xd 

Eléggé izgultam, szerintem jobban mint ő, szóval mire végigsétáltuk a 20 perces utat, közöltem vele, hogy "én inkább kint megvárom". Mikor beláttam, hogy ez egy elég szar ötlet, bementem én is. Hát elég fura volt Boldit az én környezetemben látni. Nagyonis. Ahogy beértünk, odajött mindenki hozzá, szóval végülis egyáltalán nem volt gáz és kivételesen egyik családtagom se gondolta úgy, hogy megszégyenít. Még anyám palija is odajött és kezetfogott Boldival. Boldi természetesen mindannyiunknál magasabb, így mindenki felnézett rá konkrétan. Tesóm közölte vele, hogy "mekkora vagy", anyum nyomatta a szövegeit, hogy "örülök hogy itt vagy" (azért elég jófej volt most), én meg csak álltam ott egy fél percig, aztán berontottam a szobámba. 

Anyum közölte velünk, hogy "nem fog zaklatni minket" meg ilyenek, szóval gyorsan behúztunk a szobámba. Itt Boldi felkapott az ölébe, és áá, egyszerűen nagyon jó volt ott látni a szobámba. Olyan gyorsan eltelt ez az egy nap. Bárcsak visszatekerhetnék az elejére. Annyira jó volt. Felraktam tegnap a karácsonyi égőket az ággyal szembeni ablakomra (ne kérdezzétek miért, egyszerűen megtetszettek), szóval csak az világított a szobába, egyébként semmi más. Így feküdtünk az ágyamba és órákon keresztül csak beszélgettünk, csókolóztunk, egyszerűen nagyon nagyon jó volt. Aztán elkezdtük nézni a High School Musicalt. Az első felét csöndbe néztük végig, de folyton elröhögtem magam Boldi arckifejezései láttán (nem tetszett neki túlságosan, maradjunk annyiban). A film második felébe meg ilyen nagyon hülye pózba vágtuk magunkat és úgy néztük tovább. Én feküdtem a hátamon keresztbe az ágyon, Boldi meg mellettem, csak ő féloldalasan feküdt. Így néztük a filmet, közbe ettük a gyros-os csipszet a popcornnal (együtt a kettőt. annál jobb nincs, esküszöm). Időközbe teljesen megbolondultunk mindketten. Tisztára behülyültünk, ott szivattuk egymást. Boldi elkezdett etetni, de folyton tömte belém a popcornt, egyszerre egy csomót, nekem meg már konkrétan nem fért bele a számba. Meg véletlenül beleejtette a popcornt a hajamba. Közbe ott szivattuk egymást hogy "te fogyatékos, a filmet lessed ne engem", mire mondta, hogy "kussolsz", meg ilyenek, de ilyen halál komoly fejjel meg hansúllyal. Nagyon vicces volt. Aztán az utolsó számnál megkért, hogy énekeljek (?), de nem akartam hogy közbe lássa az eldeformálódott, erőlködő fejemet, így ráhajtotta a fejét a mellkasomra én meg a feje fölött ott énekeltem a HSM - Breaking Free című számát, azaz csak az elejét, utána zavarba jöttem. (Közbe mutogattam is az ég fele meg ilyenek.) Boldi aztán felült, rámnézett és ilyen tök komolyan mondta, hogy jó vagyok meg ilyenek. Hát tom. Nem hiába énekelek annyit egész áldott nap. A rapp tudásomat meg még nem is hallotta. Eldobná az agyát.

Igazából alig hagytuk el a szobámat. Konkrétan reggel fél 7-kor mentünk aludni, de az is egy külön történet, mert nem úgy terveztük.. Jaj nekem... (Igen, ennyiből már úgy nagyjából ki lehet következtetni hogy nem igazán bírtunk magunkkal.)

Hmm, miket csináltunk még. Elkezdtük nézni A szökést is, és nagyon tetszik neki. Én annyira izgalomba jöttem, hogy az első 15 másodperc után meg kellett állítanom és rendesen becsukott szemmel kellett lenyugtatnom magam, mert egyszerűen annyira szeretem azt a sorozatot, hogy az nem normális. Ma reggel is megnéztünk még egy részt, azaz dél fele, szóval összesen 2 részt néztünk meg, és aki ismer az tudja, hogy ez számomra nevetséges eredmény. Én nyáron mikor néztem, egymás után megnéztem 10 részt kb., szóval ja. Boldi mondta hogy várjam meg, ne nézzem nélküle, de nem tudom hogy vissza tudom-e tartani magam. A cél elérése érdekében (-->nem Szökés maratont tartani) úgy gondoltam, elkezdek egy új sorozatot, szóval miután megírtam ezt, megnézem a Making a Murderer című sorozatot. Mármint az első részét. Talán a másodikat is. Igen, az is börtönös. Igen, igen, betegesen szeretem a börtönnel kapcsolatos dolgokat. Lásd: A szökés, Orange is The New Black, The Jinx, ezekmellett folyton ilyen krimi könyveket olvasok, most is a Halálsoront olvastam Stephen Kingtől ami börtönben játszódik, nyáron órákig néztem youtubeon börtönös dokumentumfilmeket, stb... Egyszerűen nagyon lekötnek a börtönök. Meg úgy maga a bűnügy meg a krimi dolog nagyon érdekes szerintem és imádom. Belegondolok hogy milyen lehet rendőrnek lenni meg ilyenek, milyen lehet kimenni egy helyszínre és meglátni a holttestet, főleg egy brutális gyilkosságnál, hát én nem tudom hogy képesek aludni. A boncmesterek meg pláne. Rohadtul tisztelem azokat az embereket. Vajon mi motiválhatta őket hogy boncmesterek legyenek? Vagy hogy rendőrök? Mondjuk szívesen kipróbálnám, de a harmatgyenge lelkem nem hiszem hogy elbírná viselni. Na, hát úgy terveztem hogy ebben a bejegyzésben leírom hogy mi történt a hétvégén Boldival, erre itt pofázok a börtönökről. 

Volt egy kis balhé is sajnos. Beszélgetés közbe mondta, hogy kérdezzek tőle valamit, bármit, akármit amire kíváncsi vagyok, én meg hosszas gondolkodás után megkérdeztem tőle, hogy mit szeret bennem. Erre komolyan mondom, 20 perc múlva is ugyan ott ültünk és gondolkozott. Ez hihetetlenül rosszul esett. Csak azt tudta mondani, hogy mindent, de engem nem elégített ki ez a válasz. Nem is tudom mire vártam. Igazából csak szerettem volna egyszer az életben hallani, ahogy kimondja. Ő rengeteg írásomat elolvasta, azaz kisebb részleteket, ahol 100%-os őszinteséggel leírom az érzéseimet. Ezeket felfedtem neki, pedig nem azért íródtak. De mégis megmutattam neki. Én tőle soha semmilyen konkrétumot nem kaptam, hogy most akkor MIÉRT szeret vagy MIT szeret, és tudom hogy ezt éreztetni kell, és érezteti is, de én hülye egyszerűen csak nagyon akartam hallani ahogy kimondja azokat a dolgokat amiket szeret bennem. Megkérdezte, hogy én tudnék-e erre válaszolni, mire hihetetlenül megráztam a fejem, hogy már hogy ne tudnék? Órákon keresztül tudnám ecsetelni a dolgokat amiket szeretek benne. Olyan szinten megbántott ezzel, hogy el is sírtam magam, és inkább elmentem fürdeni. Utána elment ő fürdeni, és mikor már mindketten bent voltunk a szobába, egyszerűen gyászos volt a hangulat. Én nagyon megbántva éreztem magam, mert hát milyen válasz az, hogy mindent? Főleg miután megkérdezte, hogy "nem hiszed el ugye? még mindig nem hiszed el hogy szeretlek?" vagy valami ilyesmi, belegondoltam a dolgokba és tudatosult bennem (ekkor kezdtem el könnyezni), hogy nem, tényleg nem hiszem el. Hogy hihetném el? Mégis hogy? Évekig hajtottam utána, évekig szerettem tiszta szívemből, ő meg teljesen leszart. Semmiféle érzelmet nem mutatott irántam. Sose tudtam hogy esetleg miket kedvel bennem, melyik tulajdonságaimat szereti vagy úgy alapjáraton, mi az, ami miatt barátok voltunk? Sose beszéltünk ilyenekről. Aztán hirtelen a semmiből kitalálja, hogy ő szeret, én meg higyjem el. Csak úgy, mindenféle magyarázat nélkül higyjem el, hogy ő szeret. Ez most nekem olyan, mintha Jared/Justin hirtelen betoppanna és így közölnék velem, hogy hé, amúgy szeretlek. Ugyanolyan a helyzet körülbelül. Értük is megvagyok halva, de tudom hogy ők nem szeretnek, mert hát azt se tudják ki vagyok (szomorú, tudom), és ha hirtelen közölnék, hogy szeretnek, hát tuti nem hinném el. És most ezt sem hiszem el. 2 évig nem érzett irántam semmit, aztán hirtelen igen, de miért? MIÉRT???????????? Mit szeret bennem? Vagy miért szeret? Egyszerűen csak hallani akartam ahogy egyszer az életben nem én öntöm ki valakinek a szivem, nem én mondom el az érzéseimet őszintén a másik ember szemébe, hanem fordítva. És mikor ez nem történt meg, akkor tényleg nagyon fájt. Nem elég, hogy nagyon sok írásomat elolvasta, de még azon az ominózus pénteki napon is a szemébe mondtam őszintén mindent. Azóta is őszintén elmondok mindent, bármi van elmondom neki, elmondom neki mindig hogy mennyire szeretem a szempilláit, a száját, az izmait, egyszerűen mindenét. Ő meg... áhh, hagyjuk. Nem akartam elrontani a hangulatot meg semmi, szóval inkább megpróbáltam túltenni magam ezen és úgy voltam vele, majd máskor foglalkozok ezzel a témával, most nem fogok emiatt itt izélni. Most hogy ezt leírtam egyébként, megint itt könnyezek, mert tényleg rosszul esett.. Miért van az, hogy Boldi okozza számomra a legnagyobb boldogságot, és mégis ő tud a legjobban megbántani? 

Ja igen, ezután kezdtük el nézni A szökést. Mielőtt elindítottam volna a részt, megfogta a csuklómat és hirtelen elkezdte sorolni a dolgokat, és minden egyes felsorolt dolog után megcsókolt, és nem azt mondom hogy nem estek jól a szavai vagy hogy nem hittem el őket, de olyan írtózatosan elkeserítőnek és szomorúnak tartottam, hogy nagyjából fél óra kellett neki ahhoz, hogy ezeket kimondja, hogy majdnem elbőgtem magam kínomba. Az egyik felem tudja, hogy Boldi szeret, de a másik felem meg nem tudja elhinni. Az agyam elhiszi, a szivem viszont nem, vagy valahogy így. Vagy fordítva. Nem is tudom. A lényeg, hogy elhiszem hogy szeret, de mégse. Már miért szeretne? Pont engem? Áhh. Hagyjuk. Igen, megint sírok. Megyek nézem a sorozatot. Majd mindjárt folytatom. 

Na vagyok. Lenyugodtam. Amúgy egyáltalán nem hargaszom Boldira meg semmi. Szóval ezután már szóba se jött a dolog meg minden olyan volt mint előtte. De ettől függetlenül tényleg bánt egy kicsit. 

Na, egy kicsit vidámabb vizekre evezve. Kb. fél 5 fele elhatároztuk hogy aludni fogunk. Igen ám, csak hogy nem úgy alakultak a dolgok, és valamiért 2 órával később aludtunk el. Hát igen. Elvoltunk. Maradjunk annyiban. De ezúttal NAGYON elvoltunk. Kb. 2 órán keresztül. Minden elképzelhetőt képzeljetek el most. Vagyis inkább ne. Inkább próbálom a viccesebb dolgokat leírni, minthogy most itt ilyen komolyan leírnám. Szóval Boldi ott mondogatta az alsóinkra célozva, hogy "ezek maradnak, ezek tuti maradnak", aztán 5 perccel később meg már elveit eldobva tépkedte a cuccost. Én meg ott izéltem, hogy "aha, tuti maradnak, vettem észre". Meg úristen, hát én szerintem ezt a bejegyzést privátra fogom állítani vagy nem is tudom. Na mindegy. Szóval ez a hülye teljesen megbolondult és ott izélt (nagyon vicces volt amúgy), hogy "naa, egy kis cumi" meg ilyenek. Hát nagyon bolond. Közbe én ott vonaglottam meg minden bajom volt már, nem is figyeltem arra hogy mit mond, mert közbe ott munkálkodott, csak néha random eljutottak a fülemhez ilyen kifejezések, hogy "kóstold meg" stb, és ott szakadtam a röhögéstől. Aztán mikor hirtelen elindultam lefelé, így teljesen ledöbbent és kérdezte hogy "mit művelsz", aztán mikor leesett neki, olyan boldog lett. Tök aranyos volt. 

Miután végeztünk mindennel, beszélgetüttünk még egy kicsit és megállapítottuk, hogy nem vagyok teljesen tiszták. Vagyis.. ma vagyunk 1 hónaposak. És kurvára gyorsan haladunk. De nekünk nem tűnik gyorsnak egyáltalán... Na mindegy. Nem aludtunk túl sokat, kb. 3 órát. Miután felébredtünk, mondtam neki hogy kimegyek wc-re, de valójában reggelit csináltam neki, szóval megleptem és tökre örült neki. Anyám meg ott izélt, hogy miért nem csináltam neki normális reggelit, miért műzlit és joghurtot vittem.. Jézusom.. Aztán megnéztünk ugye még egy Szökés részt, beszélgettünk stb. Amúgy anyám teljesen megvolt menve és folyton bejött. Merthogy kész az ebéd stb. De bekopogott meg minden, csak nem várta meg a választ, hogy "gyere", hanem a kopogás után fél másodperccel bedugta a fejét, mi meg ilyen látszólagos kényelmetlen pózba, izzadtan hevertünk, mert olyan gyorsan kb. lehetetlenség volt normális pózba vágódni. Boldi meg ilyen viccesen mondta az egyik alkalom után, hogy "anyud egy kicsit....gyorsan benyit". xD Anyum az itt megterítette az íróasztalomat kajával, kajak olyan volt mint valami étterem vagy nem is tudom, szóval Boldival itt ettünk az ágyamon. Kajálás után leengedtem a redőnyt és hát igen. Hagyjuk is inkább. A lényeg hogy most a hétvége alatt rengeteg belső poént kifejlesztettünk Boldival, és mégjobban megszerettem. Komolyan nincs olyan dolog benne, amit ne szeretnék. Egyszerűen mindent imádok benne, rajta, vele kapcsolatban.. Mindent. 

Az jutott eszembe egyébként most fürdés közbe, hogy régebben ha arra gondoltam, hogy nekem majd valaha ilyet kell csinálnom, rendesen elszörnyedtem. El nem tudtam volna képzelni hogy én valaha is képes leszek ilyenekre, mert rohadt szégyenlős vagyok meg minden. De Boldi egyszerűen el tudja érni hogy ne legyenek gátlásaim, hogy ne legyek szégyenlős stb. Tudom hogy már írtam ezt, de az a legmegdöbbentőbb a számomra, hogy utána se kínos egyáltalán. Egyáltalán. Nem kerüljük a témát meg semmi, beszélünk róla meg ilyenek és szerintem ez annyira jó. Én nem akartam egyáltalán elsietni a dolgokat Boldival, de mint már a kapcsolatunk előtt is megjósoltam, ha a közelébe vagyok, egyszerűen nem tudok parancsolni magamnak. Nem tudom azt mondani hogy nem. És én ezt megjósoltam már ősrégen. Amúgy az egyik beszélgetéskor megkérdeztem tőle, hogy ő már csinált-e ilyeneket mással, és azt mondta hogy nem. Ez azért tök jó szerintem.

Aztán Boldi elaludt (?), én meg ott néztem ahogy alszik. (Illetve röhögtem azon, hogy néha beremeg. Kajak néha így rándult egyet a keze vagy a szája. Írtó aranyos volt.) Aztán én is elaludtam, és kb. 2 óra alvás után felkeltünk. Aztán már csak a készülődés volt mert jöttek érte a szülei. Ők nem jöttek be, Boldi éppenhogy beugrott az autóba és már el is mentek. Nem tudjuk mikor lesz legközelebb ilyen, mert az anyjának az a terve, hogy havonta csak 1x engedi meg hogy egymásnál aludjunk (?), szóval ja. Nemtom. Szerintem jobb lenne minden második héten vagy valami ilyesmi. Havi 1 az elég kevés, így is csak a suliba tudunk pár percet találkozni. 

Így a bejegyzés végére még annyit, hogy az elmúlt 1 hónap volt életem egyik legjobb hónapja, ha nem a legjobb. Azt tapasztalni minden egyes nap az elmúlt egy hónapban hogy valaki mindig ott van, valakit mindig érdekelsz, az valami elképesztően jó érzés. Főleg ha az a valaki egy olyan ember, akit már évek óta szeretsz... 1 hónap, habár számomra jóval többnek tűnik. Számomra már lassan 26 hónapja tart ez, ami eszméletlenül sok idő. Remélem 1 hónapnál még ezerszer több lesz. 

Amúgy tesóm is folyton benyitogatott ilyen faszságokkal, ami elég gáz volt. Később megkérdezte, hogy "ti mit szoktatok amúgy csinálni amikor bemegyek és csak úgy fekszetek?" én meg: "hát izé. beszélgetünk!". 

A végére még gondoltam beillesztem az egyik értelmes beszélgetésünket Boldival facebookon, szerintem nagyon szórakoztató:

 

B: mizujs?

É: nemsok

 és veled?

B: semmikül

micsi

É: writingolok

van mit

B: huha

ki kérdezte ?

É: :D 

apám

B: én?

É: mi te?

nem szól minden rólad

B: én vagyok az apád

de igen

B: akkor ez elég komoly vérfertőzés volt

pfuujj

am nem

1általán nem szól minden rólad

B: attól hogy a fazék lábas, a tyúk nem eszik tojast

É: pff

B: látod milyen hülye vagy?

É: nekem érthetően ha kérhetem

nem értek balfaszul

 

B: *kép a bicójáról*

É: fasza

B: neki nincs

É: neked sincs

 

B: lehet hogy el kene beszelgetnunk

É: miről?

B: hogy az iskolaban mivel fűtenek

és mekkora szamla lehet

É: téged kéne bedobni már a tűzbe

B: ránkférne

jot tenne a kpcsinknak ha elégnék

É: 1 hónap elég volt úgy gondolod?

B: nem, de égni jobb lehet

gondolom

É: égsz te eleget

B: melletted nem nehéz