2016.01.13. 23:51, szandi
23:07. Jókor kezdek el írni. Igazából most raktuk le Boldival a skypeot, én meg aludtam délután egy jó másfél órát, szóval most még simán felefér (mondjuk ettől függetlenül kurvára álmos vagyok, de hát ez van.)
Ihletem ismét nem sok, de majd időközbe hátha megjön. Szerintem írás iránt érzett semleges érzéseimet mostanába annak köszönhetem, hogy alig alszok, és hullafáradtan szerintem senkinek nincs kedve írni. Most, hogy aludtam egy kicsit és nem érzem úgy magam, mint aki bármelyik pillanatban kifekszik, így annyira nem is vészes a helyzet. Életkedvemmel az a helyzet, hogy már egy kicsivel jobb, leginkább annak köszönhetően - ismét -, hogy aludtam. Szerintem. Itthon még mindig nem szól senki hozzám, de hát ez van, igazából ennek csak örülök, addig is békén hagynak. Nagyon várom már a vasárnapot, mert Boldival elmegyünk apum házába és ott el leszünk kettesebe. Igaz, hogy nincs áram/víz, konkrétan semmi, de nem baj. Megoldjuk valahogy. Elvileg főzünk is majd meg minden, habár tényleg érdekel hogy áram nélkül ez hogy fog menni. Majd megkérdezem drága édesanyámat. A kulcsot is el kell még kérnem tőle, valószínűleg szemen döf vele, de ez van. A cél érdekében bármit. Holnap el is megyek szerintem és kicsit rendet rakok vagy valami, mert nem tudom apum milyen állapotokba hagyta ott a házat. Mindeképpen meg kell érdeklődnöm hogy hogyan tudnék áramhoz jutni... Víz nem lesz, az tuti, szóval az egy külön kérdés hogy hogy fogok mondjuk pisilni. Mondjuk van kinti wc, de a kézmosás meg ezek.. Mert ugye apum most németbe van, és ilyenkor kb. halott az egész ház. Mindenesetre már várom nagyon.
Napom legunalmasabb része általában a reggel. Ezekről nem is nagyon szeretek írni, mert hát nem történik igazából semmi érdekes: felkelek, sminkelek, felöltözök, hajatvasalok, kimegyek a buszmegbe, felszállok a buszra, leszállok, megvárom a következőt, időközbe néha beszélgetek valakivel aztán már ott is vagyok a buszon. Ez ma sem volt másképp.
Egyébként van egy végzős srác, Milán, aki 12.D-s (Dani osztálytársa) és egy utcába lakunk. Szinte minden nap egy busszal megyünk. Nem vagyunk beszélőviszonyba, de mindig köszönünk egymásnak. Na, ő elhatározta pár napja, hogy vlogolni fog, amolyan "út az érettségiig" féle vlogokról van szó, és már 3 napja folyamatosan tölti fel a vlogokat, ami szerintem nagyon jó. Már tegnap is írni akartam erről, de semmi kedvem nem volt semmihez, szóval kihagytam. A videók nagyon egyszerűek, telóval lettek felvéve és max. 3 percesek, semmi extrák tényleg, de nekem nagyon tetszenek. A második videóba vagy fél percen keresztül felgyorsítva látható Dani, ahogy valamilyen gépész izén ott nemtom mit csinál. (Köszönjük ezt a részletes leírást.) Csengével természetesen PERCEKIG röhögtünk ezeken a videókon, mert feljött, hogy lehet, hogy fel sincs gyorsítva Dani része, csak alapból ilyen gyorsan mozog. Hát besírtam. Meg az első videóba mutatják Viktort, Klau pasiját, aki épp eszik. Erre Milán megkérdezi tőle, hogy "mit eszel?", mire Viktor mit csinál? BEFESZÍT! Jézusom! Úgy felbaszott! Hogy lehet ekkora egy egocentrikus öntelt majom? Kérte valaki hogy mutassa a lufi izmait? Hát kétlem. Na mindegy. Igazából nem ismerem meg semmi, csak mivel Klau pasija, ezért jó hogy irritál. Visszatérve a videókra, én nagyon élvezem őket, és minden nap már tűkön űlve várom, hogy feltöltsön egyet. xD Ja, meg Csengével azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha az egyik videóba benne lennék a háttérbe és mondjuk éppen bambulnék vagy aludnék a buszon nyitott szájjal. Meg hogy az is milyen vicces lenne ha kirúgnák Milánt a suliból amiért ott videózik, és akkor csinálna egy búcsú videót ahol az igazgatóiba van meg ilyenek. xD
Na, akkor visszatérve a mai napomra. Az előbb magyaráztam, hogy minden reggelem ugyanolyan, erre most esik le, hogy ma történt kivételesen valami. Lol. Szóval ott álltunk Vivivel meg Milánékkal a buszmegállóba és vártuk a 40-es buszt. Az késett egy csomót, és már azt hittük nem is jön. Aztán írt Boldi egy SMS-t, hogy már úton vannak és hogy álljak előre, mert másik busz lesz. Egy egész normális busz jött a régi tragacshoz képest, szóval Boldival megállapítottuk, hogy jöhetne mindig ez. Habár nekem hiányozna a régi, mert kilencedik óta azzal megyek nulladikra, és rengeteg emlék köthető hozzá. Tényleg rengeteg. Kint még szinte full sötét volt, szóval Boldival kb. alig láttuk egymást. Boldi hirtelen csak úgy közölte velem, hogy "gyönyörű vagy" én meg köpni-nyelni nem tudtam, mert A) rohadt módon nem vagyok az, B) Boldi szájából ilyet hallani még mindig elég... szívbemarkoló, maradjunk annyiban. Mivel késett a busz, ezért kb. 10-re értünk be a városba, azaz volt nagyjából 5 percünk a suliba együtt. Ja, de még leszállás előtt történt egy nagyon viccse dolog. Előttünk ült Dávid, aki hátrafordult miután megállt a busz, hogy megyünk-e vele boltba. Ezt a kérdést Boldi nem értette, szóval vagy háromszor visszakérdezett, hogy "mi?", a végén meg Dávid elordította magát, hogy JÖSSZ BOLTBA BAZDMEG? De ezt ilyen kurva hangosan, idegbeteg fejjel. Nagyon vicces volt. Nem mentünk boltba, hanem mentünk rögtön a suliba, fel a másodikra. Hát ott megtörtént Boldival az első komolyabb vitánk. Vagyishát.. ezt se mondanám vitának. Csak kicsit összeszólalkoztunk, méghozzá egy hatalmas hülyeség miatt. Szóval éppen csókolóztunk, de mostanába ilyen új trükköket mutat, én meg ilyenkor teljesen kikészülök mert annyira JÓ, hogy nem birom ép ésszel felfogni. Na, ez most se volt másképp, ismét mutatott egy új technikát, én meg hirtelen nem tudtam hova tenni azt, hogy ez mennyire JÓ, hogy így elkaptam a fejem és a földet néztem. Igazából arra koncentráltam, hogy el ne ájuljak. Erre Boldi megkérdezte, hogy most mi van, mert szerintem azt hitte hogy nem tetszett vagy valami bajom lett, merthát végülis hirtelen fogtam magam és elrántottam a fejem. Ő teljesen félreértette a helyzetet. Én a kérdésre úgy válaszoltam, hogy nincs semmi, de közbe mosolyogtam, de ő meg nem, folyton csak kérdezgette, hogy most mi volt ez. Én meg nem akartam közölni vele, hogy konkrétan le kellett nyugtatnom magam, hogy ne tépjek le róla mindent hirtelenjében, ezért azt mondtam ugye, hogy nincs semmi. Ezután már én lettem ideges, hogy miért nem tudja felfogni, hogy nincs SEMMI, miért kell megkérdezni százszor. Nem is tudom már hogy volt pontosan, a lényeg, hogy így elkaptam a kezemet is és zsebre tettem, mire megint ott izélt, szóval egy jó 2 perces néma egymást-bámuljuk-fapofával dolog után közöltem vele szinte sírva, hogy "grat". Erre ott háborgott, hogy "mi grat? mi grat???" én meg: "semmi! mit kell fennakadni ilyenen, nincs semmi és kész", mire mondta, hogy "én akadok fent mindenen???" Végül jött a tanárnőm, szóval egy gyors puszival elköszöntünk, de kajak azt hittem elsírom magam. Egyszerűen nagyon fura mostanába ez a dolog. Én nem akarok vele veszekedni meg haragba elválni. De úgy fel tud idegesíteni.
Így hát matekon csak bevágódtam a padba aztán szinte egész órán a történéseken agyaltam. Még csokit se ettem. Nem is nagyon emlékszem az órára.
Ezután biosz jött. Hát én rendesen azt hittem hogy elalszok. Esküszöm el kellett fordulnom tanárnőtől, le kellett hajtanom a fejem és be kellett csuknom a szemem egy fél percre, hogy legalább egy kicsit pihenjek, különben azt hittem, hogy rendesen levágódok és elalszok. Éreztem ahogy így dőlt el a fejem. Szörnyű volt. Fél percenként ásítottam is, minden bajom volt egyszerűen. Én voltam a világ legboldogabb embere, amikor végre kicsöngettek.
Az első irodalom óra valahogy teljesen kiesett. Utána tesi következett volna, de tanárnő elkérte mert pénteken témazárót írunk, így helyette volt még egy irodalom. Szünetbe, a két irodalom óra között ott álltam egyedül a folyosón és vártam Boldit, mert tudtam hogy ők is a harmadikon lesznek. Tele volt a folyosó, valamiért nagyon sokan voltunk, így kb. ki se látszódtam az embertömegből a nagy magasságommal, Boldi mégis kiszúrt és odajött. Nem beszéltünk meg konkrétan semmit szavakkal, de pillantásokkal is megtudtuk állapítani a dolgokat, szóval ezután már nem volt semmi gáz. Becsöngetés után ofő trappolt el mellettünk, aki pont látta ahogy Boldi megölel, és odaszólt Boldinak, hogy "de szeretiii", mire Boldi rámnézett, és mondta, hogy "hát igen". Aztán már a fél osztályom bent volt az osztályba, mi meg Boldival még mindig ott voltunk, mire ofő odaszólt, de nem is nekem, hogy menjek, hanem Boldinak, hogy "Boldizsár, menjél órára". Nagyon vicces volt. Az ajtóba meg így közölte velem ofő, hogy "nagyon szép gyerek, jól választottál". Csengét hallottam a háttérbe, aki megszólal, hogy "mi a szar", és kész, hát nagyon nevettem. De milyen ari már. Am tom hogy jól válaszottam. Tisztába vok vele. Azóta Boldit azzal szivatom, hogy milyen szép gyerek.
Ezen az órán befejeztük végre Az ember tragédiáját, és komolyan tetszik a mű. Holnap megszeretném nézni megint. Youtubeon fent van. Mondjuk csak pár jelenetet akarok. Elolvasni kellett volna amúgy, de hát na. Stephen King izgibb. Azzal egyébként nem haladok túl sokat. Hazafele olvastam egy kicsit, de olyan álmos voltam, hogy inkább elraktam és aludtam. Ja, órán egyébként nagyon vicces dolog történt. Szóval Dóri ott próbálta kinyomni a kézkrémet a tubusból, de nem nagyon jött össze neki. Közvetlenül fölötte állt ofő. Csengével csak mi ketten láttuk azt, amit Dóri csinált, mert csak mi láttunk rá, szóval a szemünk így fel-le ingázott ofőről Dórira. Aztán Dóri hirtelen rábaszott egyet a tubusra, amiből a fél tartalom kispriccolt a pólójára. Csengével rögtön elkezdtünk szakadni a néma terembe, mire tanárnő megkérdezte, hogy azon röhögünk-e, amit mond, mire mondtuk, hogy nem. Erre beordította Réka, hogy "ne aggódjon tanárnő, ők mindig ilyenek". De olyan vicces volt. Hát milyet rávágott már. Aztán tiszta dzsuva lett az egész pólója. Meg az a fej neki. Hirtelen nem tudta mi történt, csak úgy leste a krémes pólóját.
Óra után megvártam Boldit, akivel aztán lesétáltunk az alagsorba. Ott leültünk egy padra, de nem bírtunk konkrétan semmit csinálni, mert a pénzügy tanárnőm ott sétálgatott (ügyeletes volt) és nagyon ránk tapadt, folyton megállt és lesett minket. Egy kicsit vicces volt azért, mert akárhányszor elfordult, gyorsan váltottunk egy csókot aztán visszaültünk alaphelyzetbe.
Hittanon csokit zabáltunk Csengével, illetve tanárnő az óra első 3 percében odaszólt, hogy "szét fog robbantani minket". Csenge ezután ott háborgott nekem, hogy miért mindig csak ránk szólnak. Nos, nem akartam még jobban felidegesíteni, szóvval inkább nem mondtam, hogy mi beszélünk és röhögünk a leghangosabban, és valószínűleg ezért szól ránk minden tanár. Ja igen, óra végén tudatosult bennem, hogy kurvára átáztam, szóval Csengével elmentünk a wcre. Még azt a tragikus történést is, miszerint tiszta undorító volt az egész altájam, még ezt a dolgot is eltudtuk poénkodni. Pedig ez egy elég gusztustalan dolog, mégis ott röhögtünk a következő órán ezen. Mert ilyen nagy lepel volt rajtam, és valahogy, kitudja hogy, az is olyan lett, Csenge meg nem hitte el, szóval megmutattam neki, mire mondta, hogy "és így csöpögne belőle a vér". xddddd
Következő szünetbe elmentem wc-re, hogy még egyszer megbizonyosodjak róla, hogy nem látszódik semmi. Hálistennek fekete nadrágot vettem fel. Mikor kijöttem a wc-ről, Boldi ott állt a táskámmal szembe és lesett ki a fejéből. Odamentem aztán lementünk megint az alagsorba, ahol ugyanaz történt mint az előző előtti szünetbe: megvártuk míg tanárnő elfordul, aztán nyomattuk.
Statisztika gyakorlat előtt Boldival ismét kicsit összekaptunk, mert közöltem vele, hogy valszeg megfogok bukni statisztikából, mire ott izélt, hogy nem kéne. Na ne mond. Szóval mentem is inkább órára. A dogáról ne beszéljünk, ma elhatároztam hogy hétfőtől kezdve újra tanulok. Hát igen, sok sikert nekem, röhögjetek egy jót így estére a nyomoromon. Óra után Boldival megbeszéltük hogy talizunk még egy 20 percet amíg nem jön a buszom, szóval lent már várt a kőfalnál. Ott elvoltunk, de az a 20 perc kb. 5 percnek tűnt. Időközbe jöttek le az osztálytársaim, Dominika pl. odaszólt, hogy "nincs szex a folyosón", más csak normálisan elköszönt. A buszmegállóba Boldival azzal szórakoztunk megint, hogyha teljesen kiegyenesíti a lábát és hátát és TELJESEN egyenesen áll, akkor még ugrálva se érem el a száját. Nagyon vicces hogy mindig ilyen görnyedten áll, én meg a lábujjhegyemen.
Az ablakból még szerelmesen integettünk egymásnak (én puszit is küldtem, ő nem, de gondolom nem akarta hogy a buszon mindenki azt lesse, ahogy egy 2 méter magas izomtömeg ott küldi a puszikat).
A buszon ugye olvastam egy kicsit aztán aludtam. Hiányzik a zenehallgatás. Nagyon. :'(
Itthon ugyebár senkivel nem beszéltem csak ilyen 1-2 szót, szóval fasza. Öröm itthon lenni. Hazafele leszálhattam volna és megvárhattam volna a csatlakozást hogy kihozzon a ház elé, de inkább sétáltam, hogy minél később érjek haza. Ez azért elég sok mindent elárul, nem?
Boldi pénteken nem jön suliba, aminek egyáltalán nem örülök, de hát ez van. Úgy volt eddig, hogy majd elmegyünk hétvégén pizzázni, de most változott a terv és ugye megyünk apumhoz. Azaz a házhoz. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fogunk mi ott főzni. Az még oké hogy lesz áram, mert azt belehet kapcsolni, de hogy hogy fogunk pl. elmosogatni, azt nem tudom.
Na, majd jövök holnap. 23:50, viszonylag gyorsan befejeztem, és nem is lett olyan fos. Örülök.