Nagyon gyorsan túl akarok esni az íráson, mert minél előbb leakarok feküdni aludni. Elősször leírnám a napomnak a végét, aztán ugrok majd át az elejére.

Szóval itthon nagyba gépeztem, kajáltam, amikor hirtelen bejött anyám, és itt prédikált, hogy "ennyi lesz köztünk az össz komunnikáció?" stb. Mert hazajöttem, odaszóltam egy halit aztán be is zúztam a szobámba. Ez a rutinom mostanság. Mondjuk eddig is ez volt, max. néha odamentem és megkérdeztem mizu, de mostanába valahogy azt a lépést is kihagyom. Érthető okok miatt, véleményem szerint. Hiszen kinek van kedve olyan emberekkel beszélgetni, akiket rühell? Ja, meg akik rühellik. Hát, szerintem nem sok embernek, ezért ahogy csak tehetem, úgy kerülöm ki őket. Nemhogy még oda menjek beszélgetni. Aha. Egyébként is, mégis miről beszéljek velük?? Főleg anyám pasijával? Anyámmal meg aztán végképp. Nem is tudom. Eddig is mindig csak a szart kaptam tőle, minden áldott nap legalább egyszer odaszólt valami bántót, de valahogy leszartam, úgy viselkedtem mint akit nem hat meg és ugyanúgy dumáltam vele. De most valahogy más. Most már úgy érzem hogy nem engedhetem hogy így beszéljen velem, és ezért is kerülöm. Egyszerüen ránézek és elkap a hányinger. Szóval itt prédikált, hogy ők most elmennek, de majd nemsoká jönnek, és ha estig nem változok meg (???), akkor kirak a házból. Konkrétan kirúgott. Hát ja. De ezt így halál komolyan mondta, hogy nem fog kivenni a suliból, nem fog csinálni semmit, egyszerűen csak összepakolja a cuccaimat és kirakja őket a ház elé, én meg aztán mehetek velük arra, amerre látok. Mennyire szomorú lehet az életem, ha erre azt írom, hogy örültem neki? Esküszöm hogy elmosolyodtam. Persze nem tartozik legnagyobb álmaim közé hogy apum házába legyek minusz X fokba télen, fűtés, víz, áram és pénz nélkül, de hát alkalmazkodni kell a körülményekhez. Komolyan örülnék ha kirakna. Nem érdekelne az, hogy fáznék, büdös lennék, unatkoznék, éhen halnék esetleg, vagy magányos lennék. Magányos? Ugyan. Ennél jobban már nem megy. Én csak örülnék hogy megszabadultam tőlük. Az áramot valahogy be lehet kapcsolni azt tudom, mert apum nyáron ott mutogatta, hogy ha nagyon kell áram akkor valamit meg kell nyomni, de nem emlékszem rá teljesen. Majd megoldom. Víz... hát, az kicsit nehézkés lesz, illetve a fűtés is, mert befagy a lyukam. De mégis ezerszer boldogabb lennék ott, mint itt. Meg mégis mi az, hogy változzak meg estig? Majd pont 3 óra alatt fogok megváltozni. Vagy ő ezt most hogy gondolta? Hogy hazajönnek, én meg majd odamegyek dumcsizni meg minden? Mert arra váhat. Egyszerűen nem is akarok megváltozni. Úgyis mindenért levagyok hordva, mit érdekel már engem hogy éppen mi miatt. Boldinak is írtam a híreket, aki nagyon nem vágta földhöz magát hogy a barátnőjéből hajléktalan lesz. Annyit írt, hogy beszéljem meg velük, ami nagyon aranyos meg minden, de ezekkel az állatokkal nem lehet normálisan kommunikálni. Ha nagyon akarnám, akkor talán menne. Talán odamehetnék bocsánatot kérni (a semmiért), könyöröghetnék hogy ne rakjon ki, de minek? A bocsánatkérés nem lenne őszinte, és mégis miért könyörögjek azért, hogy ne rakjon ki? Rakjon csak ki. Én annak csak örülök. Habár kicsit furcsa lesz hajléktalanként élni az életemet, de hát ez van. Mondjuk nem leszek hajléktalan, mert lesz tető a fejem fölött. Na mindegy. Majd lesz valahogy. Mindenesetre nem fogok most ezért izgulni. Ja, csak annyit még erről, hogyha holnap nem lesz bejegyzés, akkor annak meg lesz az oka. (Igen. Ha holnap nem lesz bejegyzés éjfélig, akkor az azt jelenti, hogy kiköltöztem és nincs netem. De visszatérek hamarosan. Elmegyek majd a könyvtárba vagy valami. Habár eléggé elkeserít már előre, hogy nem lesz bejegyzés és megszakad az eddigi szakadatlan folyamat.)

Áttérve akkor a reggelre. Boldival megbeszéltük tegnap, hogy ma ne a szokásos helyünket foglalja, hanem a leghátsót. Így is tett, szóval egész út alatt zavartalanul csókolóztunk. Azaz volt egy kis gond, méghozzá a busz, mert össze-vissza ugrált, így mi is ugráltunk, és csomószor lefejeltük egymást meg ilyenek. De azért tök jó volt. Ez volt eddig talán a legkedvencebb reggelem Boldival. A suliba beérve megláttam Fannit egy piros-fekete kockás ingbe (amilyen nekem is van, csak ez crop ing), és majdnem lehidaltam, mert én is azt vettem föl. Meg Csenge is. Szóval ma az osztályból három lányon volt szinte ugyanolyan ing. Fasza. Boldival ezután odamentünk a kőfalhoz és lepakoltunk meg ilyenek. Mindig sokk hatásaként ér amikor leveszi a kabátját, mert ilyenkor így alaposan végigmérem, és feltudnék sírni mint egy újszülött csecsemő, annyira jól néz ki. Egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mennyire jól néz ki. Hányszor leírtam már, de tessék, leírom újra: én még soha életembe nem láttam Boldinál szebb embert. Komolyan mondom. Egyszerűen mindene tökéletes. Ezt 2 év után is ugyanígy gondolom. Csak álltam ott nekidőlve a radiátornak és néztem, néztem és néztem, egyszerűen nem tudtam betelni a látványával, és még mindig nem hiszem el, hogy az enyém, szóval csak ingattam ott a fejem mosolyogva, és próbáltam feldolgozni. Nem nagyon ment. Kb. csöpögött a nyál a számból, de mindegy. 

Tegnap mesélte, hogy töltött paprika náluk a kaja. Nekem meg az az egyik kedvencem, szóval mondta, hogy hoz. Elősször azt hittem hogy poénból mondja, de aztán leesett, hogy tényleg hozni fog. Szóval előkapta a két ételhordót és röhögve elsétáltunk a büféig. Az osztálytársaim mind minket néztek, Fanni meg is kérdezte, hogy mi az, a büfébe meg Viki szólt oda, hogy "pörköltet esztek?". A büfés nénik megmelegítették a kaját, azaz bocs. Betették fél percre a mikróba, aztán visszaadták. Szóval mikor visszaültünk a kőfalra és megkóstoltuk, akkor döbbentünk rá, hogy jéghidegek. Na de mindegy. Boldi előkapott egy-egy kanalat, sőt, még kenyeret is hozott (?), szóval ott kajáltunk reggel fél 8-kor a suliba a kőfalon ülve töltött paprikát. Folyton összeröhögtünk, mert nagyon vicces volt, de közbe jó is, szóval áá, egyszerűen az egyik kedvenc emlékeim közé tartozik. Miután megettük meg elvoltunk még becsöngetésig. Megint azzal szórakoztunk, hogy ő egyenesen áll teljesen, én meg próbálom megcsókolni. Ez eddig nem jött össze, de most igen. Ugrottam egy akkorát, hogy csak na, és sikerült egy harmatgyenge puszit adnom neki. Nagyon vicces volt. De legalább sikerült. Viszont elfáradtam. 

Becsöngetéskor ő felment én meg leültem a padra Tomi meg Csabi mellé. Nagyon nem foglalkoztak velem, sőt, szerintem fel se tűntem nekik (?), szóval mindegy. A terembe Csengével köszöntünk, hogy "csá", aztán elültetett minket tanárnő, mert pár ember dogát írt az első két padba, mi meg ugye a második padba ülünk. Az első padsor első helye viszont üres volt, szóval odaültünk. A padon valamiért ott volt egy zöld növény, és nem tudtam hova tenni, szóval kb. a számba lógtak egész órán a levelei. Egyébként jövőhéten ilyenkor, azaz csütörtökön, akik javítani akarnak írhatnak dogát, szóval jól meg kell tanulnom az egész füzetet, hogy legalább egy négyest írjak. 

Óra után biosz jött. Ilyenkor tanárnő beenged minket a terembe, szóval a padnál ülve ettük Csengével a fekete erdő Boci csokit, amire tegnap azt írta, hogy "elég szar, de majd te megeszed". Itt ismét elültettek minket, ezúttal az első padsor leghátsó padjába, és Csengével megállapítottuk, hogy ez a nekünk való hely. Bárcsak ott ülhetnénk örökké. Kajak tök jó takarásba voltunk, beszélgettünk, ettünk, stb. Mondjuk ugyanezt csináljuk elől is, szóval végülis mindegy. 

Boldi reggel a buszon a kezembe nyomott egy fekete alkoholos filcet. Nos, ennek is van egy története, ugyanis Csengének az a mániája, hogy órán firkálgatja a kezemet. Multkor rárajzolt egy keresztet, mire odafordultam hozzá és ilyen fapofával közöltem vele, hogy "éget". Tegnap meg amőbáztunk a kézfejemen. Azóta is ott van, pedig fürödtem meg kezet is mostam jópárszor. Néha ő is megengedi hogy írjak vagy rajzoljak rá valamit, de nem szokott ez túl gyakran előfordulni, szóval Boldi ma adott egy alkoholos filcet, hogy éljem ki magam Csengén. Aha. Hát pont a fordítottja lett, mert bioszon Csenge ott firkálgatta alkoholos filccel a kezemet. Rárajzolt egy szivet és beleírta hogy Csenge, de nem látszódik semmi, csak egy nagy paca. A csuklómra meg egy kis szivet (az egész jó lett), mellé meg nagybetűkkel, hogy JUSTIN, és az I betűre egy szivet. (Ezt én kérvényeztem.) Miután ráírta, feltünt nekünk, hogy kezd szétfolyni az írás a bőrömön, szóval ezután azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha hirtelen az egész karom befeketedne. (?)

Időközbe, azaz a jelenben, mikor ezt írom, összevesztünk Boldival. Istenem, miért van folyton ez? Miért kell mindig balhéznunk? Áhh. Amúgy annyi a lényeg, hogy mondtam neki, hogy 8-kor kereken megyek tanulni. Alapból nem voltam túl vidám az itthoni dolgok miatt meg minden, de aztán valamiért elkezdtem olvasni azokat a kigyűjtött vicces idézeteket amiket a 300. bejegyzés alkalmából összegyűjtöttem, és párat beillesztettem neki. Itt röhögtünk meg minden, egy kis ideig teljesen elfelejtettem hogy amúgy mi is van, szóval mikor közölte, hogy "kicsim, fél 9 van..", akkor teljesen letaglózódtam. Ezután konkrétan elküldött tanulni, szóval felkaptam a vizet, mert annyira felbaszott ezzel. Majd megyek tanulni ha akarok. Mondtam neki, hogy majd fél óra múlva megyek és tanulok, addig még olvasgatom ezeket mert tök viccesek és végre jó kedvem van egy kicsit. Erre ott mondta, hogy ő csak jót akar nekem meg ilyenek. De nem érdekel basszameg. Majd tanulok ha akarok. Úgy utálom amikor megmondják hogy mit csináljak. Most természetesen teljesen elment a kedvem a tanulástól és valószínűleg ki se fogom nyitni a redvás füzetet. Ha nem szólt volna egy szót se, 9-kor szépen elvonultam volna tanulni és akkor nem lett volna  a balhé. De nem. Neki szólnia kellett mindenáron. Hiszen azon a fél órán múlik az életem!!!! Uhh. Ezután természetesen tökre felkaptam a vizet, és mondtam, hogy "jó, akkor megyek is tanulni, szia", mire megkérdezte, hogy "most haragszol?" Erre rávágtam, hogy "igen, mert majd én azt tudom hogy mikor akarok tanulni menni, nem kell nekem mondogatni", meg "végre jó kedvem volt, erre sikeresen elbasztad." Ezután mondtam neki, hogy ma már nem is leszek, aztán viszontlátásra, egy harmatgyenge szeretlekkel el is köszöntünk majd kinyomtam a skypeot a rákba. Ő közbe ilyen szenvedő, szomorú arckifejezéssel nézett, én meg ilyen full flegmán, de tudjátok mit, nem érdekel. Esküszöm nem érdekel. Elegem van. Örüljön. Eltakarodtam. Holnap és holnapután nem találkozunk, és komolyan elment az egész kedvem a vasárnaptól is. Leakarom mondani. Nem érdekel. Nem érdekel. Kurva ideges vagyok most, mert utálok Boldival ilyen szar hangulatba elválni, nem akarok vele rosszba lenni, de mégis mérges vagyok rá. Áhh. Inkább folytatom a napom mesélését úgy, mintha ez most nem történt volna meg.

Biosz után matek jött. Kivételesen egy percet se matekoztunk, csak megbeszéltük a keddi pizzázást (a 100. óra miatt buleeeeeet csapunk). Csengével felesbe rendelünk majd egy pizzát, de konfliktushelyzet alakult ki, ugyanis ő hawaii-s pizzát akart, én meg sajtos sonkás kukoricásat. Végül én győztem. Érvem az volt, miszerint "gyümölcs nem való pizzára". Aztán elszabadult a pokol. Tanárnő ott beszélgetett a többiekkel, Csenge meg odajött hozzám. Én közöltem vele csak úgy a semmiből, hogy tökre leborotválnám a fejem, mert akkor újra kinőne a hajam és sokkal szebb meg dúsabb lenne. Ebből persze embertelen röhögés lett, mert mondta, hogy milyen vicces lennék kopaszon, és hogy lenne egy ilyen szar műanyagparókám is. Időközbe meg már nőne vissza a hajam, szóval ilyen full tüsi hajam lenne a paróka alatt, és tesin futás közbe lerepülne rólam, rá valakinek az arcára. Meg Boldi smárolás közbe véletlenül lehúzná a parókát és ott kérdezgetné, hogy ez mi a szar, én meg ott magyarázkodnék, hogy "nem akartam hogy ezt lásd". xd Vagy alvásnál lecsúszna a fejemről és valahogy rákerülne Boldi fejére, és arra kelnék, hogy Boldi fésülgeti a parókát a fején xddddd Ilyeneken szakadtunk, de már olyan szinten, hogy nagyon. 

Óra után véletlenül pont megláttam Boldit a suttogóba a padnál, szóval odamentem. Hát ja, elvoltunk meg minden. Most valahogy nincs kedvem részletezni a Boldis dolgokat. 

A töri viszonylag gyorsan eltelt. Tesin kimentünk a szparira. Ezek elég uncsi órák voltak. Ezután következett a 20 perces szünet, szóval miután bepakoltam a cuccokat a szekrényembe, odaakartam menni Boldihoz, mert tudtam hogy hol lesz órája. Éppen sétáltam arra, amikor megláttam, hogy jön velem szembe. Ránéztem, de nem nézett rám csak akkor, amikor már kb. egymás mellé értünk, de nem ismert fel! Ráköszöntem, hogy szia, mire rámnézett megint és elkezdett szakadni a röhögéstől. Ezután leültünk a padra és elvoltunk megint. Én zabáltam a pogácsámat meg ilyenek. Velünk szembe ott állt a falnál Gergő, Dávid és Peti. Mondtam Boldinak, hogy "jé, pont ők a legjobb haverjaid, nem?" mire ilyen tök büszkén rájuk nézett és mosolyogva mondta, hogy "de igen", és ezen annyit röhögtem, mert tök vicces volt. 

Ügyvitelin írtunk a füzetbe leginkább, én meg az alkoholos filccel rajzolgattam. Felírtam nagybetűkkel, hogy PURPOSE (aki kitalálja hogy ez mi, annak jár egy kekszes milka). Éppen azt szinezgettem meg minden miközbe magamba dúdoltam a számot, amikor Dorka odaszólt, hogy mit rajzolok. Erre mondtam, hogy csak úgy firkálgatok, de az ott erőszakoskodott, hogy "de mit?" meg "de mutasd már", szóval a végén a pofájába toltam, hogy nesze nézzed bazdmeg, ezt rajzoltam. Örüljé. Fú de felbaszott. Óra végén játszottunk még kb. 5 percet ilyen pletykásat, azaz hogy tanárnő felolvas egy hosszú szöveget egy embernek, annak meg tovább kell adni a következő embernek. Hát elég silányan teljesítettek, de azért vicces volt. 

Angolon nagyon vicces dolog történt. Szóval egész órán feleltünk a Housing tételből, amire ugye egyest kaptam, mert nem írtam meg időbe (fullra elfelejtettem). Elősször felelt Viktor, majd Szabi. Állítólag 1 perc alatt kellett volna elmondaniuk az egy oldalas tételt (én ezt még mindig nem értem... ez LEHETETLENSÉG), de mindketten fejenként vagy 20-20 percet beszéltek. Az utolsó 3 percnél tanárnő közölte, hogy én következek. Nagyon jó fejnek bizonyultak egyszer az életben az angol csoporttársaim, mert egy csomóan feltették a kezüket és ott kérdezgettek tanárnőtől mindenféle hülyeséget, hogy húzzák az időt. Tök jó fejek voltak. Aztán végül csak fel kellett állnom, de már esküszöm csak 1 perc volt az órából, viszont ez az asszony nem fogta fel azt a tényt, miszerint mindjárt ránkcsöngetnek. Így hát felálltam és elmondtam egy mondatot. Pont amikor kimondtam az utolsó szót, csöngettek egyet, mire mindenki elkezdett röhögni és tanárnő mondta, hogy "majd holnap folytatod". Igazából sokat nem tanultam rá, majd improvizálok. Az megy nekem. (És egyes lenne...)

Utolsó óra hittan volt. Elég unalmas volt, ismét csak ettem meg röhögtem Csengével. Hétfőn vettem mézes győri édest, és ma fejeztem be. Durva vok. Óra után megakartam keresni Boldit, de nem volt rá szükség, mert amint kimentem a teremből, megláttam a padon ülve. Odamentem hozzá és beszélgettünk egy kicsit, de egyébként neki órája volt, csak kijött (?). Nagyjából 10 percet voltunk ott, és tök jó volt... Áhh, miért kell folyton vitáznunk, nem értem. Most olyan szar hogy rosszba vagyunk meg hogy ilyen fosul váltunk el. Tiszta szar. Kajak megint elment a kedvem. Pedig előbb egész jó volt. Még az se hatott meg annyira hogy kivágtak ebből a retek házból. Na mindegy. Holnap még suliba se jön.. fasza. Inkább megyek is. Utána amúgy nem volt már semmi, Rolival meg Vivivel jöttem haza és velük dumáltam meg ilyenek, semmi extra. 

Most megyek befonom a hajam, aztán elolvasgatom még párszor a jegyzeteimet, mert holnap ugye tz-t írunk Az ember tragédiájából. Majd holnap jelentkezem (elméletileg).