Ma Boldi ugye nem jött suliba (ment egyetemet nézni), szóval elég uncsi napom volt. Azóta egyébként kibékültünk, nagynehezen megbeszéltünk mindent, szóval ja, nincs gáz. Tiszta szar volt egész nap úgy lenni, hogy mi most rosszba vagyunk. Nem tudtunk sehogy kommunikálni mert nekem nincs telónetem. Egyszer ugyan hívott, de nem vettem fel, mert csak később vettem észre. Itthon már skypeoltunk rögtön és habár az elején fura volt, végül megbeszéltünk mindent. 

1:22 van. Elnézéseteket kérem, ha esetleg eddig azt hittétek, hogy elköltöztem (csak mert úgy befejeztem be az előző bejegyzést, hogyha éjfélig nem lesz bejegyzés, akkor az azt jelenti, elköltöztem.) Szóval nem, nem költöztem el, csupán nem volt semmi időm írni, mert mióta hazaértem kb. csak Boldival skypeolok. 

Szóval a napom elég unalmas volt. Nagyon nincs kedvem részletezni, mert már nagyon késő van és álmos vagyok, viszont mégse akarok írás nélkül lefeküdni. 

Reggel a boltba vettem egy tábla milkacsokit, egy kinder buenót, majd a büfébe egy hatalmas nagy szendvicset. Ezeket mind betoltam még 6. óra előtt, szóval szerintem jó úton haladok az elhízás felé. Ma végre kirúzsozhattam magam, hosszú idő után elősször, és őszintén mondom, nagyon jó érzés volt. Már hiányzott. Mióta Boldival vagyok, azóta a reggeli sminkelésnél ez a lépés valahogy kimarad, mert teljesen fölösleges, Boldi által úgy se éli meg a nap végét (vagy a szünet végét). 

Tesin megint helyettesítés volt, az a debil páwa tanár jött be, aki mostanába olyan sapkába nyomul, ami olyan, mint egy paróka, és az egész iskola azon szakad. Ezt az órát sajnos nem pofázta végig, így talajgyakorlatokat végeztünk. Előre bukfencezni tudok tökéletesen, nincs is azzal semmi gond, de hátrafele egyáltalán nem tudok. Valahogy pont a sor elejére kerültem, így az egész osztály szeme láttára szégyenítettem meg magam, mert egyszerűen semmi lendületem nem volt, csak eldőltem. A tanár már elvörösödött fejjel masszírozta az orrnyergét, mindenki más meg csak röhögött (aztán 2 próbálkozás után elfutottam inkább onnan, mert nagyon csúnyán nézett rám). Miután szinte az egész osztály úgy bukfencezett, mint én, ott prédikált, hogy mi lesz majd, hogyha a gyerekünk meg kér majd minket, hogy mutassuk meg neki, hogyan kell bukfencezni. Nos, akkor majd elküldöm a gyerekemet a búbánatba, hogy hagyjon a faszságaival. 

Tesi után hatalmas nagy tanulásokba volt mindenki az irodalom témazáró miatt. Matekon szintén mindenki tanult. Megkértük tanárnőt, hogy ne matekozzunk, de nem ment bele. Ettől függetlenül nem szólt érte, ha valaki tanult. Csengével minden 5. perc olvasás után közöltük egymással, hogy "szart se tudok", aztán ettük tovább a csokit. Megkínáltam tanárnőt is, de nem kért, viszont azt mondta, hogy aranyos vagyok. 

Óra után Csengével felrohantunk a könyvtárhoz, hogy kikölcsönözzük a könyvet, hátha tudunk belőle pár hasznos infót szedni dogaírás közbe. Erre nem bevolt zárva? Lol. Tanárnő beengedett minket a terembe, ahol mindenki nagyba tanult, Csenge teleírta puskákkal az egész testét ÉS a padot, én meg ott hajtogattam kétségbeesetten, hogy "én nemtok semmit!!". Pedig amúgy tanultam rá, tényleg. Tegnap este itt tanultam. Nagyon durván tolom. 

A dogáról annyit, hogy szerintem egész jó lesz. Írtam 3 oldalt, nagyjából minden lényegeset beleírtam, szóval kíváncsi leszek, hogy milyen lesz. A 15 perces szünetbe is bent voltunk és írtunk, ez viszont nem érdekelt rajtunk kívül senkit, szóval a folyosókon nagyba szólt a zene. Egész héten ilyen ősrégi (kb. 5 éves) számok szóltak, amiket mi Csengével IMÁDUNK, szóval ott, dogaírás közbe elkezdtünk tátogni meg táncolni, ja, meg azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha felállnék a padra és ott nyomatnám. Irodalom témazáró közbe ilyeneket műveltünk. 

Miután végre túlestem a hülye irodalmon, jött az angol. Ugye tudtam hogy felelni fogok, ettől függetlenül sokat nem tanultam rá, sőt, egyáltalán nem, csak óra előtt olvastam el egyszer az elég silányan kidolgozott tételemet. Órán aztán le is feleltem ötösre, szóval ennek örülök. Habár így is csak 4,5-re állok (múlthéten még 4,85 voltam.. sírok.)

Órán valamiért mindenki rosszul lett, de kajak, kivéve engem. Tanárnő megkérdezte, hogy kik nincsenek rosszul, mire kb. ketten raktuk fel a kezünket. Bármi is az, remélem engem messziről elkerül.

Ezután jött a 20 perces szünet, ahol egyébként nem ártott volna átolvasni a törit, de csak ültem ott a padon és lestem ki a fejemből. Néha ránéztem a telómra, hátha hív Boldi, de nem hívott. Órán Tuzi felelt le egy erős egyesre, de amúgy nem értem, egy csomó mindent elmondott erre karót kapott. Hát, ez van. Nemsoká én is szopni fogok belőle, érzem. Óra után aztán ott bolyongtam egy ideig a folyosón, de ezúttal nem a 2:45-öst vártam meg, hanem a sima 2 órásit, mert ezúttal nem hazajöttem, hanem apum házához. Céltalan bolyongásom alatt megláttam Boldi osztálytársát Lacit, aki full idegbe volt, szóval nem nagyon lehetett vele beszélni. Egy idő után kirohant az udvarra telefonálni, és még idegesebben jött vissza, szóval konkrétan abból állt a beszélgetésünk, ahogy ő magyarázza nekem, hogy "az ilyen embereket válogatott módszerekkel ölné meg", én meg mondogatom, hogy "nyugi van". 

Apumnál a -50 fokba voltam nagyjából 3 óráig. Kitakarítottam egy kicsit meg ilyenek, a nagy unalomba meg levágtam a hajam. Egyik percbe bánom, a következőbe meg nem. Nagyon gusztustalanul nézett ki. Végülis olyan sokat nem vágtam belőle, de azért látszik. Meg sokkal egészségesebb lett. Majd visszanő. 

Na, majd vasárnap este írok, mert akkor talizok Boldival. Addig is, legyetek jók.