Na, hát tegnap este kellett volna ugye megírnom az aznapi blogot, de egyrészt teljesen kiment a fejemből, másrészt meg 10-kor kidőltem, és csak 12 órával később keltem fel. Már kezd kicsit elegem lenni ebből a nyomorult betegségből. Pihenek egy csomót, alszok egy csomót, iszom a sok teát, szedem a C vitamint, a robitusint, algoflexet, orrsprayt is használok, már lassan egy gyógyszertárat lehetne nyitni a szobámból, és még mindig marha szarul vagyok. Fasza. Nem tudom hogy fogok így meggyógyulni holnapra. (Sehogy.)

Mindenesetre gyorsan túl akarok most esni ezen, mert kitaláltam egy tök jó ajándékötletet Boldinak valentin napra, és tudom hogy majd csak 14-én lesz, de jobb, ha most elkezdem és nem hagyom szokásomhoz híven az utolsó pillanatra. Szóval a kicsit sem egyedi ötletem az, hogy összeírom azt a rengeteg dolgot amit szeretek benne. De ezeket valamilyen kreatív formában szeretném megmutatni neki, szóval azon még agyalok. Csak mert multkor ugye volt az az összeszólalkozás hogy nem tudta elmondani mit szeret bennem, én meg sírtam... Na, és miután azt megbeszéltük, megkérdezte, hogy én mit szeretek benne, de nem válaszoltam rá, mert még mindig bántott a dolog. Sőt, még mindig bánt, de mindegy. És ezért gondoltam erre az ötletre. Így most az a tervem hogy összeírom azokat a dolgokat. Hát jó sok lesz, már előre látom. Nem a legegyedibb vagy a legérdekesebb ötlet, de szerintem örülni fog neki.

Tegnap reggel bementünk ugye Boldival nulladikra. Egy teljesen másik busz jött, szóval elől szálltam fel. Ami mondjuk nem tudom ki a halált érdekel, de mindegy. Sokat nem beszélgettünk, mert egyrészt ez a busz hangosabb volt az előzőnél is (pedig nem hittem volna hogy az leheteséges), másrészt pedig ismét minden bajom volt. Hálistennek a suli nyitva volt, mondjuk nem teljesen értem, hogy miért hittem azt, hogy nem lesz nyitva. Mindegy. Így beálltunk a szokásos helyünkhöz, a kőfalhoz. Hát, nem számítottam arra, hogy sírni is fogok, de hát Boldival soha sem lehet tudni, mi fog történni. Szóval Boldi tök romantikusba vágta magát, ami azt jelenti nála, hogy ilyen extra elbűvölően néz bele mélyen a szemembe, közbe meg mondja, hogy "nagyon szeret", én meg ilyen tágranyílt szemekkel, sápadtan pislogok vissza rá, mert ilyenkor lazán rámjön a sírhatnék, és vagy 2 percig meg se szólalok,  ami egy idő után egy kissé kínos, de nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok megszólalni. Ilyenkor általában megcsókolom vagy megölelem, és utána közlöm vele, hogy én is nagyon szeretem. Na, és ezzel eddig nincs is gond. De most így megkérdezte, hogy "tudod ugye? hogy mennyire szeretlek?" én meg ugye nem tudom, de ezt nem mondhattam a szemébe, így mondtam, hogy "aha". Hát ezt nagyon nem vette be (ismer), ezért ezután teljesen megkattant és azt hajtogatta, hogy "de tudjad" meg "miért nem tudod? nem hiszed el?" stb. Én meg próbálom elhinni meg felfogni, de nem megy, szóval ez van, nem erőltetem a dolgot. Biztos hülyének néztek most, de ez van. Akárhányszor mondja, hogy szeret, nem nagyon hiszem el. Nem azt mondom hogy hazudik vagy ilyenek. Csak így meghallom ahogy mondja, és oké, közbe így kettéreped a szivem a boldogságtól meg minden, de áá. Nem tudom megmagyarázni. Nem ÉRTEM egyszerűen. Vagy NEM TUDOM, hogy MIÉRT? Ezt már a multkor nagyon hosszasan kifejtettem... Eddig én a kőfalon ültem ő meg előttem állt, de ekkor leszálltam és elkezdtem sétálgatni, mert mondta, hogy ezt fejtsem ki neki. Így beálltam a kőfalra lerakott cuccainkhoz, és azokat basztatva kezdtem el a monológomat. Igazából EGYÁLTALÁN nem akartam belefolyni ebbe vagy erről beszélni. Valami ilyesmit mondtam neki: "Mégis hogy hihetném el hogy szeretsz? Hogy? Elmondom neked hogy ez most milyen érzés. Most gondolj bele abba, hogy.. várj.. te nem szeretsz egy hírességet se.. Ajj.. Na mindegy. Ez most nekem olyan, mintha Jared kötőjel Justin hirtelen odajönnének és így közölnék velem, hogy szeretnek, úgy, hogy eddig teljes mértékben leszartak, holott én nem normális módon szerettem őket 2 éven keresztül. (Igazából Jaredet még csak 1 éve szeretem, Justint meg pár hónapja, de mindegy - a szerk.) Na, ugyanez a helyzet veled is. 2 éven keresztül szerettelek úgy, ahogy még soha senkit, de te teljesen leszartál. *itt kezdtem el sírni* Még annyira se szerettél, mint egy barátot, hogy esetleg a szünetekbe rám írj. Még nyáron se írtál soha. *Itt már egyre jobban sírtam, mert eszembe jutott a sok-sok szenvedés, a nyári visszaszámlálások, a hiányérzet, a fájdalom, hogy mennyire fájt hogy nem írt..* Egyszer sem írtál egész nyáron, ami 2 és fél hónap Boldi, két és fél hónapon keresztül leszartál, akár meg is halhattam volna, nem is tudtál volna róla. Ilyen szinten nem érdekeltelek. És akkor hirtelen közlöd velem, hogy ja, amúgy szeretsz. És akkor ezt higyjem el." A monológom alatt néha így összezárta a szemeit, mintha fájdalmai lennének, és utána meg mondta, hogy nagyon sajnálja hogy ilyen volt, meg tudom jól hogy ő soha senkinek nem ír. Na és? Változtat ez valamin? Ettől függetlenül ugyanúgy szenvedtem, ugyanúgy fájt, és hiába kér bocsánatot, nem tesz semmit. Végül annyiba maradt a dolog, mert becsöngettek. Beraktam a cuccaimat a szekrénybe és kivettem a tesicuccot, majd lefele menet még elmondta párszor hogy szeret és hogy higyjem el, majd mondta, hogy "imádlak.. mindennél jobban", én meg őszintén remélem, hogy egyszer tényleg el is fogom ezt hinni neki. 

Kiderült, hogy sétálni megyünk tesin, szóval mehettem vissza a szekrényhez. Már mindenki órán volt, tiszta üresek voltak a folyosók. Aztán hirtelen megláttam Boldit, aki kétségbeesetten jön felém, hogy tudom-e, hogy hol vannak, mire a mellettünk lévő teremre mutattam. 

Tesin tehát elmentünk sétálni. Én nem tudom tanárnő miért tartotta azt jó ötletnek, hogy a minuszokba körbesétáljuk a várost, de ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem. Mindenesetre én nem élveztem túlságosan, mivel csak mégjobban megfáztam szerintem, de mindegy. A fél órás sétálást egyedül töltöttem el, ami igazából nem zavart, legalább nem kellett beszélnem, így kíméltem a torkomat. Vagy mi. Meg folyton belebújtam a sálamba, hogy ne a hideg levegőt lélegezzem be. Elvoltam. Próbáltam nem megfulladni.

Visszatérve odamentem Csengéhez meg Zsófihoz a padhoz, akik fel vannak mentve tesiből, ezért sétálni sem jöttek. (?) Ott hagytam náluk a táskámat, szóval azt felkapva mentem fel az elsőre, de előtte még háborogtam kicsit, mert Csenge elmesélte az álmát, amibe egy csomó mindenki benne volt, csak én nem. Az elsőn Boldival voltam, mert egy folyosón voltunk. Ilyen hosszú köpeny volt rajtam, aminek nem tudom a nevét, és Boldi folyton benyúlt alá és úgy fogdosta a seggemet, és azon röhögtünk, hogy lehet hogy full átlátszó és mindenki látja. Megvan. Kardigán. Az a neve. Ja, meg azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha csók közbe összeakadna a tekintetem Petivel. (?)

Matekon matekoztunk, még abba a szerencsétlen fél órába is matekoznunk kellett. Én személy szerint azzal szórakoztam, hogy próbáltam érezni az ízeket. Mert ott volt előttem az oreós milka, és nem éreztem az ízét. Nem kívánok senkinek sem ilyen érzést. Az óra nagyrészében hátradöntött fejjel, befogott orral voltam, mert folyton fújkáltam az orrsprayt. Lehet amúgy hogy abba nem is orrspray van, hanem sima víz. Mert volt vagy 5 spray-em, és emlékszem hogy multkor az üresekbe vizet raktam, de nem tudom már miért. És lehet hogy ez is olyan. Nagyon örülök neki ha az elmúlt pár napban vizet fújkáltam az orrlyukamba.

Tanárnő amúgy mostanába nagyon izé, folyton ordít. Csengével kb. 2 szót váltottunk gyorsan óra elején, és már ránk szólt, hogy azonnal üljek a pad másik oldalára (?). Ezen az órán amúgy tök jók voltunk Csengével, tényleg nem beszéltünk meg semmi, viszont az osztály többi része igen, szóval tanárnő már néha teljesen kikelt önmagából, és kajak ijesztő volt. Amúgy egyáltalán nem szigorú meg semmi, szóval kicsit vicces volt ahogy ott próbál ordítani, de nem tud. 

Ezután a szünetbe megint Boldival voltam. Elvoltunk, beszélgettünk, de a háttérbe folyton hallani lehetett, ahogy Bede üvölt, hogy "fúúj, undorító" meg "gusztustalanok vagytok". 

Fizikán kisírtam a lelkem körülbelül, annyira röhögtem. Óra után el is akartam mesélni Boldinak, de teljesen elfelejtettem. Viszont hazafele sétálva eszembejutott, és majdnem kitörtem a nyakam a jeges úton, annyira röhögtem. Szóval a történet annyi, hogy ugye van az a vlogolós Milán. És mondta Csenge hogy nekünk is elkéne kezdeni vlogolni. Erre mondtam, hogy "igen, de a te telóddal", mire mondta, hogy "hát nem is a te szaroddal, annak olyan szar az első kamerája hogy csak két pixelt lehetne látni és nem tudnának megkülönböztetni minket". Ezután amúgy csináltunk egy videót az ő telójábal, de még nem néztem vissza. Sok nem történik benne, csak annyi, hogy mögöttem pont ott van a fizika tanár háttal, én meg huzogatom a szemöldököm meg ráközelítek a hátsójára. Aztán a nagy röhögésbe tanárúr odajött és így ráütött az ujjával a fejem tetejére (?), mire megkérdeztem Csengétől, hogy "hallottad hogy hogy kongott az ürességtől?"

Kicsöngetés után már nem volt senkinek se több órája, így Boldival odamentünk a kőfalhoz. Most volt az értekezlet ugye a félévikkel kapcsolatban. Szinte teljesen üres volt a suli, én meg attól féltem, hogy kifognak minket kergetni (?), mert egyszer mesélte Vivi, hogy őket is kizavarták Norbival. Ilyen nem történt szerencsére. 10-kor csöngettek ki és a 11-es busszal mentünk. Random megkérdeztem Boldit, hogy nincs-e kedve eljönni, mire mondta, hogy menjek el én. Nekem full úgy jött le hogy ő nem szeretne idejönni, szóval azt nem nagyon értettem. Nem csak ebből szűrtem ezt le, hanem még később is mondtam neki, és akkor is azt mondta, hogy menjünk hozzá. Írt is az anyjának facebookon, aki azt írta, hogy inkább ne menjek, mert "abba a mocsokba ne vigyen" (?), így már éppen hívni akartam anyumat, hogy mehetünk-e oda, amikor Boldi mondta, hogy inkább menjek el hozzá vasárnap.. Így megyek hozzá vasárnap, azaz holnap valamikor délelőtt és este meg jövök haza. Délután meg nem lesznek otthon a szülei mert mennek moziba, szóval kettesbe leszünk. Juj. Amúgy Boldi mondott valamit, hogy "majd akkor vasárnapra.......", mire mondtam, hogy "jó, én meg leborotválom addigra a lábam". Tök vicces volt. 

Remélem holnapra kicsit jobban leszek. Már a torkom is kezdi. Nem vagyok túl boldog emiatt. Jó lenne ha nem fuldokolnék ott. Ma pizza lesz itthon a kaja, és örülnék annak is, ha érezném az ízét. :'( :'(