Elérkezett ez a nap is. Sose akartam ezt leírni, de tessék: tegnap nem volt blog. Tegnap nem írtam. Megszegtem a szent ígéretemet, miszerint idén minden egyes sulis nap blogolok.
Viszont ez annyira nem keserít el, mert ennek ellenére végig videóztam a napot. Oké, azért van különbség a kettő között, de most tuti hogy nem fogom leírni a tegnapi napom. Ezt a blogot amúgy is magam miatt vezetem, és nem arról van szó hogy semmi emlékem nem lesz a tegnapi napról, ugyanis van egy (megvágott) 53 perces videóm róla. Persze ott nem dumálok így az érzéseimről meg ilyenek, mint ahogy azt írásba tenném, de amúgy se volt semmi olyan "kiakarom írni magamból" dolog, így annyira nem bánt a dolog. Ma viszont már írok, szóval kezdeném is. Előtte viszont elmegyek fürdeni, pillcsike.
Na, itt vagyok. Szóval reggel mentem nulladikra, ahogy azt minden szerdán is teszem. Tettem pár számot a telómra, és a fél fülemmel azt szoktam a buszon hallgatni. Mondjuk asszem ezt már írtam. Na mindegy. Nem túl élvezetes, de legalább hallgatok valamit, és így kevesebb az esélye annak, hogy bealszok. A buszmegállóba Vivivel beszélgettem, majd a buszon beültem Boldi mellé és vele dumálgattam. A betegségemet illetően már sokkal jobban vagyok, annyi már csak az össz. bajom hogy kicsit folyik az orrom és néha köhögök, de hálistennek az a "beton van az orromba" dolog elmúlt. 
Boldival leszállás után bementünk szokásosan a suliba, és ez már annyira szokásos, hogy kedvem sincs leírni. Komolyan, szinte minden reggel ugyanez a rutin van. Felszállok Boldi mellé, beszélgetünk a buszon, leszállunk aztán megyünk a suliba a kőfalhoz. Ez most sem volt másképp. A kőfalnál elvoltunk egy kis ideig, aztán be is csöngettek. Neki nem volt se nulladik se első órája, de mégis bejött miattam nulladikra, így míg én órákon voltam, addig ő a suliba csövelt és a laptopján csinált valamit (mert elhozta). Később mesélte, hogy Bécy (nem tudom ki emlékszik még rá, a régi szép idők...) odament hozzá (full ismeretlenül) és elkezdett vele beszélgetni. Boldi szerint normális volt. Fura. 
Becsöngetés után Boldi felkisért a teremhez, aztán már jött is tanárnő. Órán nem igazán történt semmi, kivételesen figyeltem és csináltam is a feladatokat, szóval van amit már értek. A házit ehhez képest nem értem, na nem mintha elővettem volna, de megfordult a fejembe a gondolat. Ami már haladás. Találtam amúgy a neten hivatalos Justin Bieber naptárat, és megakarom venni. Csak nincs lóvém. De szükségem van arra a naptárra. Jó lenne minél előbb beszerezni, mert már mindjárt február van. 
Matekon tehát nem volt semmi. Utána biosz következett, de tanárnő nem volt suliba, vagy nem tudom mi baja van, így bejött az ügyvitelis/statisztikás tanárnő (Eliza) és statisztikáztunk. Így holnap ugye elmarad az első óra. Ami engem nem érint. Sóhaj. Pedig mennyit aludhatnék. Áhh. Na, mindegy. Hív a kötelesség. Ezen az órán is figyeltem, mert 7. órába ismét statisztika következett, ahol dogát írtunk ebből. Tanárnő amúgy nem mondta ki konkrétan egyszer sem, hogy doga lesz, csak így utalt rá, hogy "tanácsolom hogy nézzétek át az anyagot óra előtt", és természetesen mindenkinek leesett, hogy ez mit jelent, és azon röhögtünk Csengével, hogy tanárnő azt hiszi, nem esik le nekünk. Aztán ma elkezdi: "na jó, mondjuk ki, dolgozat lesz", és így várta a meglepett fejeket, de mindenki csak fapofával nézte. Szóval figyeltem és próbáltam memorizálni a dolgokat. 
Statisztika után irodalom jött. Szünetbe elővettem a hétfőn vásárolt kekszemet, és Zsófiék azon röhögtek, hogy már biztos penészes. (?) Ezen kívül elmeséltem nekik, hogy milyen jól összevágtam a videót és hogy mennyire vicces. Majd ha lesz kedvem, leírom ide, hogy mik vannak a videóba. Vicces nagyon. Csak elég lélekjelenlétet kell gyűjtenem ahhoz, hogy megírjam. 53 perces, szóval lesz egy kis dolgom. Valszeg nem lesz belőle semmi, ahogy ismerem magam.
Irodalom órán irodalmaztunk ugye, nem volt valami érdekes. Ez egy ilyen uncsi nap volt. 
Óra után tesi jött, ahol átmentünk a szparira. Odafele és visszafele is egyedül baktattam, szóval jól elvoltam a gondolataimmal. Ezt most úgy írom mintha ilyen világmegváltó dolgokon agyaltam volna. Pedig nem. Tuti valami faszságon.
Ezután hittan jött, előtte viszont volt egy 15 perces szünet. Megkerestem Boldit majd mentünk a suttogóba a padra. Becsöngetés után értem le a teremhez, és már mindenki bent volt, szóval ismét elkéstem. Belépve a terembe tanárnő odaszólt, hogy "nem most kell udvarolgatni", mire Csenge mondta, hogy "náluk az a lépés kimaradt". Amúgy ja. Boldival mi nem nagyon udvarolgattunk egymásnak. Azaz csak én neki. Két éven keresztül. Itt ki is fújt a történet. (Most azt írtam a fújt helyett, hogy fúlyt. Megyek lassan aludni szerintem.)
A hittandogám amúgy hármas lett, ami tök jó 0 tanulással szerintem. Ezenkívül egy filmet néztünk a dilemmáról, ahol egy pasinak kellett eldöntenie hogy a 4 ember közül ki haljon meg, végül az a balfasz saját magát nyírta ki. 
Óra után jött egy pénzügy, ami előtt Boldival összefutottunk az 5-ös előtt. Ott beszélgettünk éppen amikor odajött Dávid és vagy 5 percen keresztül könyörgött Boldinak, hogy az csináljon meg neki valamilyen házit, Boldi meg ott hajtogatta, hogy "nem tartja ezt jó ötletnek". Eközbe én álltam ott kettejük közt és néztem ki a fejemből. Néha nekidőltem Boldinak, de amúgy meg Dávid izmait néztem. Mert edz. Kilencedikbe ilyen kis dagi volt, most meg tiszta izmos. 
Pénzügyin is figyeltem. Hát mi van velem? Egy új ember lettem. Értem is a feladatot meg minden. Mert most ilyen számolást veszünk. Büszke vok magamra. Vajon meddig tart ez. 2 nap kb. 
Pénzügyi után a 20 perces szünetbe Boldival voltunk lent az alagsorba. Hát, igen. Becsöngetés után jött egy számviteli, de ez a tanárnő se volt, így ofő jött be és a hiányzásokat néztük. Én egy hete hiányoztam (Fekete Szerda), de nem voltam orvosnál meg semmi, így igazolásom se volt, de végül legazolta ofő. Vagy valami ilyesmi. Amúgy elég uncsi óra volt, ma ilyen hatalmas röhögések se voltak Csengével meg semmi. 
Óra után rohantam fel a géptermekhez hogy még átnézzem a statisztikát, közbe meg ettem a büfében vásárolt hatalmas szenyám maradékát. A dogáról annyit, hogy háromszor kellett újra elkezdenem, és miután megbeszéltük, hogy mik lettek az eredmények, majdnem elsírtam magam, mert fullra elszámoltam valamit az elején, így az egész fos lett. Ezaz. 
Kicsöngetés után még 20 percet a suliba voltam Vivivel meg Rachaellel (?), aztán hazajöttem. Uncsi nap volt, nincs sok kedvem írni, majd holnap jövök. Bye.