Péntek óta halogatom az írást, de egyszerűen nincs kedvem. Nem tudom mi van velem... Egyszerűen soha nincs kedvem írni. Na mindegy. 

Szóval vasárnap van ma, én meg éppen a pénteki napomat tervezem leírni. Hogy ebből mi lesz, azt nem tudom. Nem hiszem hogy valaha is csináltam ilyet, hogy 2 nappal később írtam le a napomat, de azért most megpróbálkozom vele. 

Hétfőn nem mentem be Boldival nulladikra, mert neki órája volt, nekem meg a szparira kellett mennem 7:50-re, szóval semmi értelme nem lett volna. Ez volt az első alkalom hogy a szparin vagyunk hétfőnként, és nem mondom, elég szar. Hidegbe kisétálni nem a legjobb, de nemsoká jönnek a szép idők és akkor már nem lesz annyira vészes. Én elképesztően várom már a jó időt. Tényleg el sem tudjátok képzelni hogy mennyire. Hogy miért?

 

- Nem kell hordanom ezt a nagy macikabátot, amibe olyan vagyok, mint egy szumós

- Végre hordhatom a Vans-t meg a Converse-t, sőt, terveim között van hogy veszek még egy Vans-t, mert ez már két éves lesz, és kezd kicsit kinyúlni, meg a cipőfűzője így elvékonyodott (?)

- Mikor felkelek, akár nulladikra megyek akár nem, már világos lesz és nem kell zseblámpával világítani amikor kilépek a házból

- Boldi újra előveszi majd a szekrény mélyéből a térdnadrágokat meg a snapbackeket... ja, és természetesen a trikókat...

- Mindenkinek sokkal jobb lesz a kedve ha szép az idő

- Bármikor elmehetünk Boldival sétálni, nem fogunk megfagyni

- Az a bizonyos "tavasz" illat 

- Többet lehetek kint Buksival

- Több természetes fény, nincs már az a nyomasztó "mindig sötét van" dolog

 

Hát én már nagyon várom. Ha ez eddig nem esett volna le.

Egyébként most nem vagyunk túl jóba Boldival. Kicsit haragszom rá. Mesélte tegnap, hogy Dáviddal ugye mentek dolgozni, és Dávid faggatta, hogy hogy-hogy nem jön hozzám meg ilyenek, mire mondta Boldi, hogy nem lehet minden hétvégén a szülők miatt meg ilyenek, meg amúgy is gyorsan haladunk... Hát az utolsó 4 szó verte ki nálam a biztosítékot. De basszameg, ha ilyet mond, legalább ne mondja már vissza nekem. Az a leggázabb hogy neki le sem esett, hogy ezt nem kellett volna, csak miután számon kértem, akkor mondta, hogy neki ez most esett le. Igazából lehet hogy szokásomhoz híven túlnagyítom a dolgot, de ez őszintén böki a csőrömet. Oké, azt megbeszéltük Boldival a multkor hogy tényleg gyorsan haladunk, de ezzel mindketten okésak vagyunk, de akkor is. Most ezt miért kell elmondani Dávidnak? Mi a bánat köze van Dávidnak ehhez? Ez a dolog elindított bennem egy folyamatot, szóval az elmúlt fél napban leginkább azon agyaltam, hogy vissza kéne venni. Persze nem magam miatt, mert felőlem aztán... na mindegy, szóval arra akarok kilyukadni tulajdonképpen, hogy mostantól ha találkozunk hétvégén (azaz megyünk egymáshoz vagy egymásnál alszunk) akkor nem lesz semmi, mert akkor majd nem kell azt mondania másnak, hogy gyorsan haladunk. Tudom hogy marha gyerekes ez a gondolatmenet, de ez most engem olyan szinten felbaszott, hogy nem is érdekel. Nem lesz majd akkor semmi, és akkor nem fogunk túl gyorsan haladni. Ezt persze neki nem így fogom mondani, hogy "azt mondtad gyorsan haladunk, hát tessék, akkor most nem fogunk", hanem csak mondani fogom majd, hogy most nincs kedvem meg inkább nem szeretném stb. Pedig de. Ez itt a probléma. Hogy nagyon nehéz lesz nem belevetni magam az örömök óceánjába (?), de meg kell próbálnom. És nem csak emiatt. Szóval tényleg úgy gondolom hogy gyorsan haladunk, de ez engem eddig nem zavart. Csak most gondolkoztam el ezen kicsit komolyabban. Igazából engem az zavar, hogy Dávidnak így panaszkodik. Mi a rák köze van Dávidnak ehhez? Én se mondom Csengének ezt! Sőt, semmit se mondok Csengének konkrétan! Semmi ilyesmit legalábbis. Meg mondjuk mást se. Szinte alig beszélek neki Boldiról. Max. a ciki vagy az undorító sztorikat mesélem el neki, hogy röhögjünk egy jót. (Amikor pl. összefikáztam Boldit véletlenül, vagy amikor kifújtam Boldi orrát stb). Oké, Vivinek meséltem pár dolgot, de Vivi az... hát Vivi az Vivi, ő igazából teljesen leszarja, neki csak a pasija létezik és ennyi. Kicsit megbántam hogy neki elmondtam dolgokat, de egyrészt nem kötöttem Boldi orrára (ha most Boldi nem szólt volna erről, akkor engem is hidegen hagyott volna), másrészt meg Vivi tényleg nem számít úgy... Dávid meg igen. És nagyon rosszul esett hogy ezt így (el)mondta Dávidnak. Mert én se kötöm Csenge, vagy bárkinek az orrára, hogy Boldival most éppen mi van. Jó, Dórinak meg Laurának írtam egy dologgal kapcsolatban, mert tanácsra volt szükségem. Szóval azt muszáj volt, mert kétségbe voltam esve meg minden. 

Mindenesetre utána gyorsan leraktuk a skypeot, azóta meg egyszerűen nincs kedvem beszélni vele. Facebookon általában úgy köszönünk reggelente, hogy jóreggelt meg egy szív vagy valami, most meg csak annyit írt, hogy írjak, ha felkeltem. Írtam is, aztán meg rögtön azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem ma találkozni, mire írtam, hogy inkább hagyjuk a mai napot. Egyrészt jobban szeretem ha egy programot napokkal előtte megbeszélünk, hogy feltudjak készülni rá, másrészt mára már szőttem terveket (oké, nem világmegváltó tervekről van szó, csak hajpakolást akarok feltenni meg albumokat hallgatni max. hangerőn és ordítani a dalokat, szal magyarul lányos napot tartani), harmadrészt meg tényleg ez az első olyan alkalom ebben az életben, hogy nem akarok találkozni vele. Sőt, beszélni se nagyon. Eddig is folyton felkaptam a vizet minden szar miatt, de fél óra múlva már teljesen elfelejtettem és nem volt semmi gáz. De ez most nagyon betett. Szerintem ennyire még nem sértett meg. Vagyis.. nem is megsértett, mert nem mondott semmi rosszat vagy csúnyát, egyszerűen csak hogy ezt így elmondja Dávidnak, mikor megbeszéltük még az elején hogy mi nem vagyunk olyanok hogy kiteregetünk mindent mások előtt... Meg az egész hangsúly meg a fogalmazás olyan, mintha ez őt zavarná, mármint hogy gyorsan haladunk. Hát, akkor mostantól nem fogunk. Aztán látta hogy nem nagyon válaszolgatok, szóval felhívott telefonon, de ott se voltam valami bőbeszédű. Mondta, hogy a szülei mondták neki, hogy mennek fel a Mátrába kutyát sétáltatni, és mehetnék én is velük, és a szivem majdnem megszakadt, mert ez az első hogy a szülei meghívnak valahova meg minden, de valahogy mégse akarok menni, szóval mondtam, hogy nem. Menjen csak a szüleivel meg a kutyákkal, én el leszek itt. Tényleg normálesetben simán mentem volna, hát milyen jó ötlet már meg minden, de most egyáltalán nem akarok menni. Meg hát itt is örültem volna ha előbb szólnak. Most egy igazi hisztis picsának tűnhetek, és nem is védem meg magam, mert tényleg az vagyok, de tudjátok mit, nem érdekel. Nem érdekel. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan fogom majd visszafogni magam ha együtt alszunk vagy valami. Hát én nem is tudom. Leütöm magam vagy valami.

Amúgy ettől függetlenül még imádom mint a szart meg minden, szóval időközbe nagyba készül a valentin napi ajándéka. Teljesen DIY az egész, lényegében vettem egy A5-ös keményfedelű füzetet (100 laposat) és nagyon faszául elkezdtem csinálni. Beleírok 60 dolgot amit szeretek benne, beleragasztok képekeket, pár emléket meg ilyenek, szerintem kurvajó lesz, csak ilyen kreatívan akarom megcsinálni, így egy oldal elkészítése kb. 20 perc, de nem baj. Még van 6 napom rá, amit mondjuk nem tudom hogy fogok kivitelezni, de meg kell oldanom.

Ennyit arról, hogy leírom a pénteki napom. Igazából tök gyorsan eltelt a nap, ami a sulit illeti. Bementem órákra, azokon vagy figyeltem vagy Csengével röhögtem, de egy dolog közös volt mindegyikben: rúzsoztam. Ugyanis szinte minden szünetbe Boldival voltam, és utána természetesen rúzsozni kell. Egyik csókunk után Boldinak tiszta rózsaszín lett a szája (meg a szája alatt és fölött), és le se jött neki, szóval tök viccesen nézett ki. 

Suli után rögtön mentünk is pizzázni. Ugyanoda mentünk ahova a multkor, csak most másik asztalhoz ültünk, konkrétan a bejárat melleti kétszemélyesbe. A pincérnők feltünően kedvesek voltak, komolyan annyira vigyorogtak hogy már kellemetlen volt nézni. Boldi szerint a borravaló miatt. Hát nemtom. Szerintem bejött nekik Boldi. Multkor ugye ketten ettünk 1-1 pizzát, ami szar ötlet volt, mert én kb. a háromnegyedét meghagytam, szóval most egyet vettünk és kétfele osztottuk. A pizzát kb. 10 perc alatt meg is hozták, pedig multkor várni kellett vagy egy órát rá, szóval amikor megláttam hogy közeledik a pizza, rendesen felordítottam és mutogattam, hogy "AA!". Emlékszem a multkor kajálásunkra, amikor mindketten halálra izgultuk magunkat, olyan szinten, hogy enni se tudtunk normálisan. Hát az egy nagyon kellemes mégis kellemetlen emlék. Alig beszéltünk mert annyira izgultunk meg minden. Régi idők. Most meg ott zabáltunk meg pofáztunk közbe. De mégis romantikus volt, mert néha megfogta a kezem meg néha felvette azt a csábos fejét, ami azt jelenti, hogy féloldalasan mosolyog és ilyen nagyon igézően néz... én meg lefordulok a székről... Balfasz mivoltomhoz méltóan egy fél pizzát se tudtam megenni, így az utolsó szeletet átdobtam Boldinak. Tök gáz amúgy, itthon simán megtudnék enni egy egész pizzát is, de valahogy máskor sose megy. Esküszöm még mondtam is Boldinak, hogyha lenne valami sorozat akkor seperc alatt megenném. Mert itthon is azt csinálom ha eszek: berakok valami sorozatot vagy youtube videót, aztán úgy eszem meg a kaját, hogy fel se tűnik. Ott meg ugye koncentrálni kell hogy hogyan egyek meg ilyenek, szóval nem megy. Vagy valami ilyesmi. Igazából nem tudom mi a fasz bajom van olyankor. Nálunk az egy belső poénnak számít, hogy én mindig ilyen nagyon apró falatokat veszek a számba bármiről is legyen szó, és azt percekig rágom, míg ő egy szelet pizzának a felét betömi egyszerre a szájába és még meg se rágta, de már tolja be a következőt. Volt amikor meg kellett állnia szegénynek és vagy 10 percig nem evett, csak hogy valamennyire utolérjem. De amúgy mikor itthon eszek akkor se zabálok ész nélkül, én mindig csak ilyen kis mennyiséget rakok a számba, mert kicsi a szám, aztán nem akarok megfulladni. 

Most jutott eszembe amúgy a matek óra. A matek óra az egybe van amúgy? Vagy külön? Matekóra. Matek óra. Nem tudom megnézni a google-ba mert torrentet töltök és ilyenkor nem tudok netezni (?). Szóval matekon én oldottam meg egy feladatot, de nem a táblánál, csak úgy szóban. Ugye én az ajtó melletti padsor első padjában ülök, szóval legelől, és mindenki aki ismer tudja, hogy nekem ilyen nagyon halk hangom van. Csengével folyton azon röhögünk, hogy amikor ordítok, még akkor is halk vagyok, és hogy amikor beszélünk, 95%-ban a másik fél nem hallja hogy mit beszélek és mindig visszakérdez. De nem azért mert szégyenlős vagyok vagy ilyenek, egyszerűen ilyen a hangom. Szóval ott oldottam nagyba a feladatot, tanárnő is kb. bele volt bújva az arcomba hogy halljon valamit, amikor hátul így csomóan elkezdtek beszélni, mert azt hitték hogy éppen nem csinálunk semmit, ugyanis nem hallották a hangom. Ekkor tanárnő rájuk szólt, hogy "figyeljetek már, Szandi éppen oldja a feladatot", mire valaki megszólalt tök hangosan, hogy "igen?", de ilyen full ledöbbenten. Erre mondta tanárnő, hogy "igen, csak most halkan beszél, mert beteg". Hát én annyira kész voltam. Annyira röhögtem hogy fu. Ekkor összenéztünk Csengével és megszólaltam, hogy nem vagyok beteg, nekem alapból ilyen a hangom. Nagyon vicces volt. 

Visszatérve akkor a délutánra. Nagyon jól éreztem magam Boldival. Egyszerűen nagyon jól. Viszont legközelebb már én is akarok fizetni. Ezt előre leszögezném. Pizzázás után elmentünk a Rossmannba, hogy nézzünk nekem szemöldökceruzát, és multkor is ugyanez volt. Ismét nem volt szemöldökceruza, szóval én teljes idegbe voltam. Viszont vettem körömlakklemosót meg körömlakkot. Boldival választottuk ki. Nagyon egyedi szín lett. Vörös. Szeptember óta vörös/piros a körmöm, szóval mindegy. Azaz most 1 hétig kék volt, mert kifogyott a piros, de csomóan mondták, hogy fura vagyok kék körmökkel. Azaz csak én mondtam ezt, de mindegy. Időközbe amúgy tökre belejöttem az írásba, nemtom feltűnt-e. 

Ezután meg csak sétáltunk órákon keresztül a városba. Nem is tudom mennyi ideig, azt se tudtam hány óra van, mert teljesen elveszett az időérzékem. Csak sétáltunk és beszélgettünk, néha megálltunk pihenni mert én elfáradtam meg pisilnem is kellett, szóval egyszerűen nagyon nagyon nagyon jó volt. Ez az egyik kedvenc emlékem Boldival. Nála volt végig a go pro, de elfelejtette, pedig tudtunk volna fasza képeket is csinálni. Ha jobban belegondolok, tényleg körbesétáltuk kb. a várost. Te jó ég, nagyon sokat sétáltunk, de annyira jó volt. Mindenféléről elbeszélgettünk, egyszerűen sosem volt csönd. Tökéletes volt. Egyébként rákérdezett Martinra (a szilveszteres Martin), én meg nagynehezen elmeséltem neki, mire mondta, hogy örül, hogy nem lett vele semmi, mert akkor most mi nem lennénk meg ilyenek. Olyan aranyos volt. Úgy szeretem. Annyira rossz hogy most is "rosszba" vagyunk. Utálom ezt. De tényleg rosszul esett ez. Na mindegy. Szóval nagyon jó volt. Ezt gyakrabban megismételhetnénk szerintem. De jó lesz majd ha szép idő lesz, istenem. Hát én besírok. Nagyon várom. Kb. 6-ig voltunk talán? Nem nagyon tudom. A lényeg, hogy egy busszal mentünk, de ő leszállt előbb, hogy megvárjon egy másik buszt, én meg egyenesen jöttem haza, mert a szomszéd a buszsofőr és kirakott az utcába. A buszon végig csókolóztunk, szóval nagyon jó lezárása volt a napnak. Tényleg egy nagyon nagyon jó nap volt Boldival. 

Hát, ennyi lenne. Majd jövök holnap elméletileg.