Hát a mai nap elég érdekes volt. Legalábbis Boldi szempontjából. Ugye írtam az előző bejegyzésbe, hogy most nem vagyunk túl jóba, mert eléggé megbántott azzal a Dávidos dologgal. Tegnap este skypeoltunk, de csak keveset és szinte alig beszéltünk, azaz ő próbálkozott, de én még mindig a sértett fázisba voltam így nem igazán foglalkoztam vele. Azóta kibékültünk már amúgy, de még mindig bánt, és nem bánom hogy most hisztiztem két napig. Azaz nem is hisztiztem... csak megvoltam bántva. És még mindig megvagyok, de inkább megpróbálom túltenni magam rajta. 
Szóval ma Boldi portás volt, azaz ügyeletes, de fent. Tehát a tanárinál. Ahol tavaly is volt, meg ahol én is voltam. A fenti portásnak ugye az a feladata, hogy kihívja a diákok által keresett tanárokat. Ami ennél is fontosabb az az, hogy a fiúknak öltönybe kell lenniük. 
Jól olvastátok.
Míg a sértett fázisba voltam, na, már akkor elgondolkoztam azon, hogy mégis hogyan tudnék rá úgy haragudni, ha látni fogom majd öltönybe. Főleg, hogy közölte, fekete csőnadrág lesz rajta. Jajahm. Jól olvastátok.
Hívott ugyan nulladikra, de elutasítottam a felkérését, így nem mentem. Ja, amúgy kihagytam a reggelt. Szóval tegnap telekentem a hajam kókuszolajjal és egész nap rajta hagytam, majd este lemostam. Legalábbis azt hittem. Konkrétan négyszer mostam meg a hajam, utána meg vizesen befontam. Reggel ahogy kiengedtem a fonatokat, akkor tudatosult bennem, hogy a fél hajam még mindig tiszta kókuszolajos, szóval egy kicsit pánikba estem. Volt még 5 percem a buszig, így természetesen nem tudtam megmosni. Persze azért megpróbáltam. Így a csap alá dugtam a fejem és elkezdtem mosni a fejem búbját, hogy legalább egy kicsit lemossam róla az olajat. Aztán még szárítottam is, és ezt mind 5 perc alatt. Sokat nem segített, de legalább már nem állt csomóba a hajam a kókuszolajtól. Így egész nap a zsíros részeket a fülem mögé tűrtem. Fantasztikusan néztem ki, mit ne mondjak. Vagy százszor elismételtem Boldinak, hogy én ma hajat mosok. Ha ezt megírtam, megyek is megmosni. Holnap amúgy nem hiszem hogy lesz blog, mert vlogolni fogok megint. Boldi ideadta a go prot.
A suliba érve felakartam menni a tesicuccomért, de Boldival összenéztünk, úgyhogy elindultam felé. Hát enyhén szivenütött a látványa. Több okból is. Egyrészt baromira szomorú fejet vágott, egyszerűen szörnyű volt látni azt a szomorú fejét. Másrészt meg.... hát igen... az öltöny... De erre majd visszatérek még párszor... 
Tegnap amúgy mondta skypeon, hogy visszanézte a vlogomat, elolvasta az írásaimat meg minden, és komolyan kezdtem már megsajnálni. Nagy geciként viselkedtem szokásomhoz híven. De ezúttal TÉNYLEG megbántott. Én nagyon szeretem Boldit és nagyon rossz volt ilyen szomorúnak látni, főleg hogy tudtam, hogy miattam ilyen szomorú, mert bunkóskodok vele és flegmulok. Ettől függetlenül nem akartam már rögtön megbocsájtani neki stb., így egészen az utolsó szünetig bunkó voltam. Így visszagondolva kicsit bánom, mert istenem, hát most nem követett el halálos bűnt, de akkor, abban a pillanatban egyszerűen nem tudtam normálisan viselkedni. Még ha rossz is volt szomorúnak látni (miattam), akkor is úgy éreztem, hogy ezzel visszaadom neki. Vagy mi. Így 1. óra előtt kb. 10 percet voltam ott, de szinte semmit nem beszéltünk, alig értünk egymáshoz, mert amint ő próbált közeledni, én ilyen furán elhúzódtam stb... Tényleg gázul viselkedtem, de akkor nem érdekelt.
1. óra tesi volt ahol talajgyakorlatokat végeztünk. Óra elején mikor futottunk, Boldi bejött a lelátóra (a lelátó bejáratának a másik oldalán van a tanári) és ott integetett. Aztán bemelegítésnél ismét bejött, de nekem fel se tűnt. Karolina kezdett el szólítgatni, hogy nézzek fel, aztán felnéztem, Boldi meg ott állt az ajtóba és nagyokat rágva a szenyájából nézett körül. Természetesen mindenki felnézett a lelátóra, így tanárnő is odanézett és közölte Boldival, hogy "ki lehet menni", mire Boldi mondta, hogy "jó", de nem mozdult. Erre tanárnő mondta, hogy "de most", mire Boldi integetett egyet nekem (majd tanárnőnek) és kiment. Aztán a mellettem álló Fanni kezdett el kérdezgetni Boldiról, hogy hanyadikos meg mi a teljes neve (?). 
Tesi után (ezúttal nem sikerült fejen állnom...) megint odamentem Boldihoz de ismét az előző dolog játszódott le, így becsöngetésnél rohantam is inkább matekra. Ahol tanárnő vagy 120x ránk szólt, mert folyton beszéltünk. Úgy, hogy külön padba ülünk. Mármint Csengével. Aztán Csenge megelégelte és ott ordított tanárnővel, hogy nem csak mi pofázunk hanem mindenki, miért mindig ránk kell szólni. Ami amúgy tök igaz. Mindig ránk szól. Amúgy a mai nap nem az én napom volt kinézet szempontjából. Nem elég, hogy a hajam tiszta kókuszolajos volt, amit kb. minden emberrel közöltem is, nehogy azt higyjék, hogy igénytelen vagyok. Nem. Ez nem elég. Ehhez társult még az is, hogy kaptam anyumtól egy pólót, de túl kicsi, viszont én mégis felvettem. Nekem igazából fel se tűnt addig, amíg Csenge nem világított rá a tényre. Aztán azon röhögtünk nem normális módon, hogy milyen vicces lenne ha megrepedne a hátamon. (?)
Óra után megint meglátogattam Boldit, de egyrészt ott volt Dávid, Bede meg az ofője (?), másrészt folyton jöttek emberek stb, így ismét nem volt semmi. Még beszélgetés se nagyon. Annyiból állt a szünet, hogy Boldi kétségbeesetten néz engem, én meg idegesen nézek magam elé és fújtatok. Azátn mikor végre elment mindenki, Boldi magához akart húzni, én meg éppen hajlandó lettem volna arra, hogy visszaöleljek, és ne csak álljak ott mint egy fasz, erre a mögöttem lévő irodából nem ki jött az igazgató? Így Boldi lehunyta a szemét és megremegett az idegtől, én meg közöltem vele, hogy "na mentem", aztán idegesen eltrappoltam.
Törin nem volt semmi, a márc 15-ös műsorról beszéltünk aztán meg Jedló felelt ötösre. Tanárnő az egekig magasztalta, hát azt hittem mindjárt feláll és megcsókolgatja vagy minimum szentté avatja. Biztos jó érzés lehet ötösre lefelelni töriből. Én nem tudhatom. milyen az az érzés. 
Óra után, azaz a 15 perces szünetbe fel se mentem Boldihoz, egyszerűen olyan szinten elegem volt. Csenge ott kérdezgette hogy miért nem megyek, mire rávágtam, hogy "mert nem", meg "leszarom". Erre mondta, hogy "de flegmába vágtad magad". 
Szerintem meg kell am jönnie vagy nemtom. Tiszta fasz vagyok megint az emberekkel.
Számvitelin nem volt semmi. Elültünk a helyünkről közvetlenül Klaudia meg Luca elé, mert a mi helyünkről nem láttuk a rajzot. De nekem folyton vissza kellett futnom a terem másik oldalára mert vagy a füzetemet hagytam ott, vagy az eredménykimutatást (asszem az a neve.)
Óra után ismét nem akartam odamenni Boldihoz, így beálltam a nyelvtan terem elé és ott beszéltem Rékával pár szót, aki folyton rám köhögött. (?) Elmentünk wc-re, mert nekem pisilni kellett ő meg vizet akart tölteni, amikor is visszafele pont összeakadt a tekintetem a tízmillió méterre lévő Boldival, így kicsit gáz lett volna ha nem megyek oda. Szóval odamentem, de full hiába, mert megint nem volt semmi értelmes. Legalább annyit elértünk, hogy kicsit megöleltük egymást, erre nem odajött Peti? Faszom. Hát az ideg. Na mindegy. Sok másra nem is emlékszem erről a szünetről, csak hogy megint elég hidegen váltunk el. Ez volt a leghidegebb elköszönés, mert közöltem vele, hogy "na mentem szia", ő meg ilyen összeráncolt szemöldökkel, ÍRTÓZATOSAN SZOMORÚ TEKINTETTEL mondta, hogy "..szia.." Hát annyira kis szomorú volt. Csak akkor leszartam. Istenem. Szegény. Akkora fasz vagyok. Később mondta, hogy az egész napja egy nagy szar volt, meg a tegnapi is, és az egészről én tehetek. Azaz ő, mert ő pofázott Dávidnak, szal magának köszönheti. Most nem tehetek róla hogy magamra vettem. Igenis zavar, inkább kimutatom minthogy magamba folytsam és úgy csináljak, mintha minden rendben lenne, mert nincs minden rendben, ugyanis kurvára bassza a csőrömet hogy Dávidnak ilyeneket mondogat. 
Irodalom előtt a 20 percesbe megint odamentem hozzá, és ez volt a békülős szünet. Igazából nem beszéltük meg a dolgot, mert azt már megbeszéltük párszor, csak az abból állt, hogy ő elmondja a hosszú monológját, én meg bólintok egyet. Szóval nem beszéltünk semmi ilyesmit, egyszerűen egyrészt már untam ezt a dolgot és nem akartam rosszba lenni vele, másrészt meg öltönybe volt...... (Lehet azt hiszitek hogy ez egy szar indok... de nem az...)
Szóval hirtelen fogtam magam és megöleltem óvatosan, aztán visszaölelt óvatosan, majd megcsókolt óvatosan, én meg óvatosan visszacsókoltam, és utána ott mosolygott és megjött az életkedve, és rögtön nekem is jobb kedvem lett. Egyszerűen nagyon fura nekem hogy így tudom befolyásolni Boldi hangulatát... Mert ez eddig fordítva volt. 
Amúgy töltöm az új sorozatom (Fargo) 2. részét, és előbb 80%-on volt most meg lecsökkent 78%-ra :O 
A fontos közleményem után akkor folytatnám is tovább. Utána odajött Dávid ismét, és egész jó fej volt, megfogta a karizmomat és elismerően bólintott egyet, ami jól esett az ő részéről, mert ő ilyen nagy gyúrós. Megkínáltam a Győri Édesemmel Boldival meg egymást etettük vele (?). Ez már határozottan annak a jele, hogy kibékültünk. Amúgy Boldi folyton a kajámat zabálja. Folyton csórja. Tök édi. Amúgy kaptam tőle egy snickerst. Épp most eszem.
Szóval ez a szünet végre jól telt. Itt tudatosult bennem, mármint a béküléskor, hogy mennyire szeretem.. Oké amúgy is tudom, de akkor nagyon éreztem. Amikor végre 2 nap után megcsókoltam rendesen és megöleltem erősen, ahogy belenéztem a szép szemeibe... Annyira szeretem...
Irodalom után Boldi kint várt a lépcső kiálló izéjén, pedig már hazamehetett volna. Lekisért az elsőre, ahol angolom volt, és ott álltunk hárman (Csenge is csatlakozott). Csenge megkért, hogy segítsek neki a németháziba, de míg kitalálta hogy mit fordítsak le, addigra pont becsöngettek, szóval nem lett az egészből semmi, így idegesen elrohant, Boldi meg kiröhögte. (?) 
Na, és akkor azt hiszem most jött el az ideje annak, hogy hálát adjak a jóistennek amiért ilyen palival áldott meg. Egyszerűen a kurva életbe nem fogom felfogni hogy mivel érdemeltem ki ezt. Leírhatatlanul jó nézett ki. Mármint szó szerint leírhatatlanul. Nem tudom megfogalmazni. Nem találom a szavakat. Egyszerűen... Én tudom hogy azt írtam tegnap, hogy mostantól nem lesz semmi ha egymásnál alszunk, mert túl gyorsak vagyunk stb.. de tudjátok mit szarok bele az elveimbe... hát azt hittem ott tépem szét rajta azt a zakót meg az inget. Én nem is tudom gyerekek. Én annyira kész voltam hogy azt hittem elájulok. Az az elegáns cipő, vele az a fekete csőnadrág, ahhoz a fehér ing, a zakó meg a nyakkendő, a szürke órája a kezén, na meg az a tökéletes arc, haj... illat... én nem.. én szerintem kikészültem. 
Huh. Hát. Nemtudom hogy valaha túl fogom-e tenni magam azon hogy Boldi mennyire tökéletes.. nem csak külsőleg de belsőleg is.. Még ha vannak is hibái azokat is imádom.. nagyon.
Szóval angolon nem volt semmi érdekes, azaz folyton az órámat igazítottam, mert mindig megfordult. Tanárnő meg azt hitte, hogy azért nézem, mert sietnék ki, szóval egyszercsak felszólított, hogy "do you want to meet your lover? because you're always looking at your watch", mire mindenki elkezdett röhögni, én meg mondtam, hogy "nem, csak mindig megfordul". Hogy basszad meg. Eskü nem az időt néztem. Ennek van egy másik magyarázata is, méghozzá az, hogy nem tudom leolvasni az órát, de azt inkább nem mondtam el hangosan az angolcsoportom előtt.
Mikor kimentem a teremből, Boldi ott várt, és valójában mindketten tudtuk hogy megvár, de egyikünk se mondta ki. Persze amikor rendesen órája van és max. 1 órát kéne várnia rám akkor nem vár, de így, hogy 3 órával előbb hazamehetett volna, nem meg várt? Erre varjatok gombot. Nem mintha bántam volna. Ezután a kettes elé kellett menni, azaz a töri terem elé, mert próbáltuk a márc 15.-ei ünnepséget. Boldival óra előtt (sőt, még becsöngetés után is, mert egy ideig nem jöttek a tanárnők) ott voltunk a büfés asztaloknál, és kb. fél percenként közöltem vele, hogy milyen jól néz ki, és ő is velem, hogy milyen jól nézek ki, ami tudom hogy nem igaz, de mindegy. Mert tényleg nem néztem ki jól. Meg amúgy se nézek ki jól, de ma különösebben fosul néztem ki. Mindegy, ez van. Aztán órán elmondták a szövegeket az emberkék, elénekeltük párszor a dalt aztán mehettünk is dolgunkra. Niki kapott egy iphone 6-ot, erről bővebben nem is szeretnék írni, mert már gyülekeznek a könnyek a szememben. Boldi lecserélte a háttérképét rám (?), szóval én is lecseréltem a háttérképét rá. Ezt így meg is beszéltük óra után a büfés asztaloknál, ahol egy csók után (mindketten áthajoltunk az asztalon, azaz én kb. feküdtem rajta), a mögöttünk lévő Réka elkezdett ordítani Bedének, hogy "látod, ők még szeretik egymást!" (?). Ezután Boldival oda fordultunk és Réka kiakadását hallgattuk, aki olyanokat ordított torka szakadtából nekünk, hogy "ez el fog múlni" meg ilyenek. Erre Kitti ott izélt, hogy "kedves vagy Réka", Bede meg Boldival röhögött valamin, amit én nem hallottam, mert Bede Boldi fülébe súgta. Réka teljesen kiakadt amúgy. De közbe mosolygott, szóval nem tudom hogy most tényleg kiakadt vagy csak poénkodott. Aztán Boldival felmentünk a cuccaimért a szekrényhez, de itt történt egy nagyon durva dolog. Ugyanis. Éppen a lakattal baszakodtam, amikor hirtelen megcsókolt. De tök váratlanul meg minden. Szóval éppenhogy sikerült kinyitni a lakatot, még el se engedtem, ő meg hirtelen tiszta erősen megcsókolt és bumm, hát ami a gyomromba lejátszódott az nagyon komoly volt. Esküszöm a világ legjobb érzése. Hihetetlen jó volt. Ezt csinálhatná gyakrabban. Aztán meg én ilyen csillagokat látva kutattam a szekrénybe és olyanokat mondogattam, hogy "jaj nekem.. jaj..", ő meg csak állt ott. Aztán mentünk a buszmegbe, majd a buszon sikerült egymás mellé ülnünk szóval az utat végigbeszéltük. Próbáltam minél alaposabban megfigyelni, mert nem tudom mikor lesz legközelebb így. Jó soká. Addig meghalok szerintem. Habár mondtam neki hogy ha legközelebb jön hozzám, akkor így jöjjön, nem mintha sokáig rajta maradna, de na. Azért tök jó lenne.
Leszállás után vettem egy pizzát a pékségbe, és én úgy döntöttem, hogy az egészséges életmódot illetve az edzést átrakom jövőhétre, remélem ez nem zavar senkit. Holnap jövök, mindjárt lejött a sorozatom, aztán megyek lemosom a zsírt a hajamról.