Jól bekajáltam, ittam jó forró teát (szóval mindjárt szétsülök), úgyhogy készen állok az írásra. Komolyan mondom, egész nap eszembejutott az a gondolat, hogy de jó lesz majd hazajönni és végre írni. Most csak az az egyetlen egy dolog zavar, hogy tiszta dzsuva a laptop. Na mindegy.

Mikor is írtam utoljára? Csütörtökön. Másnap nem mentem suliba, mert szarul is voltam meg semmi életkedvem se volt, szóval úgy voltam vele, hogy én tuti nem megyek be oda nyomorogni. És ekkor kezdődött el a még nagyobb nyomorgás, mert péntektől egészen vasárnap estig ki se mozdultam a szobámból. Jó, egy kicsit túlzok. Egyszer kimentem az udvarra hogy lemossam a körömlakkot (bent nem lehet, mert szétverik a fejem az acetonszag miatt), és akkor így rendesen ledöbbentem, hogy "azta, ilyen a friss levegő? ilyen a természet?". Olyan voltam, mintha egy barlangba lettem volna egy évig bezárva. Egyszerűen szörnyű volt. Még csak nem is élveztem. Nyáron ha napokig csak fekszek a sötét szobába, hát tök jól elvagyok, nem is akarok kimenni, nem akarok konkrétan semmi mást csinálni, csak bent lenni és feküdni, mert annyira élvezem. Most viszont a tehetetlenség miatt voltam egész nap ágyba. És nem a betegség miatt, mert hát csak egy kicsit náthás voltam, attól még nem lettem fekvőbeteg. Nem. Egyszerűen ki nem tudtam menni mert szar idő volt, meg amúgyis, mit csináljak kint? Nézzem a füvet? Buksival se lehet semmit csinálni, mert amint elengedem, olyan gyorsasággal ki is szökik. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, untam a gépezést, olvasni nem volt kedvem, az időjárás is rontott az egészen, Boldi is hiányzott, szóval elég fos hétvégén vagyok túl. Már rendesen felüdülés volt számomra hogy ma kiléptem a házból és emberek között voltam meg ilyenek. 

Boldival a "békülés" után már minden faszántos volt, folyton beszéltünk meg küldtük egymásnak a képeket, szóval az volt kb. a nap legjobb része. Itt egy kis részlet, amin egy csomót röhögtem: "most bejöttünk kicsit pihenni, úgy fúj a szél, hogy az téged kb odébbrakna :D de nem vinne sehova, mer nem engedném."

Hát milyen édes már? Amúgy elkezdtem kínomba Sims 4-ezni, és ez a nagy hobby se fog sokáig tartani, érzem. A Sims-sel mindig úgy vagyok, hogy játsszok kb. 4 napot, de azt folyamatosan, szinte megállás nélkül, aztán vagy fél évig eszembe se jut. Aztán megint eszembe jut, megint játszok egy pár napig, és utána megint leszarom. Így vagyok a GTA-val is. Ezzel kapcsolatban van egy nagyon vicces sztorim. Szóval tesóm bejött és nézte ahogy játsszok, én meg így tökre beleéltem magam és ott magyaráztam neki, hogy "figyeld, ez Boldi, ez meg én vagyok, ez a szobánk, ez meg a gyerekünk szobája lesz majd ha megszületik" stb. Erre tesóm ilyen full felnőttes hangon megszólalt, hogy: "Boldi tudja hogy te miket csinálsz?" Olyan jót röhögtem.

Úgy volt, hogy Boldi vasárnap este ér haza, de mivel szar idő volt, ezért már reggel elindultak, így este tudtunk már skypeolni. Végre. Nagyon jó volt végre látni. Vagy 4 órán keresztül beszéltünk, és már tényleg NAGYON hiányzott, és alig vártam, hogy végre élőbe is láthassam. Ezért úgy döntöttem hogy meglepem és bemegyek nulladikra. Mert hétfőnként neki van, de nekem nincs, és sose megyek be. Most viszont megakartam lepni meg már látni is akartam. 

Ez a nap több szempontból is jó volt. Ugye láttam végre Boldit. A másik dolog meg, hogy végre felvettem a Vans-t!!! Tudom hogy még csak február 22.-e van, de LESZAROM! Én olyan boldog vagyok. Már november óta nézegetem a köpönyeg.hu-t hogy mikor lesz végre jó idő, és ez a nap is elérkezett, ugyanis 12 fokot mondtak! Csenge egyébként ugyanolyan cipőt vett amilyen nekem van, szóval ma ikerbe toltuk. 

Reggel viszonylag könnyen sikerült felébrednem, szerintem ez leginkább Boldi miatt volt, meg amiatt, hogy tudtam: VÉGRE FELVEHETEM A VANS-T!!!!!!!! YEEEEE! Újra önmagam lehetek. Hát valami eszméletlen jó érzés volt kimenni a házból. Már undorom volt rendesen. Mellesleg már nem is volt vaksötét, lábamon ott volt a Vans, tudtam hogy nemsoká látni fogom Boldit, szóval minden tök fasza volt. Hát én már elmondhatatlanul várom a tavaszt. Akkor mi lesz majd??? Olyankor mindig tele vagyok életkedvvel és örömmel. Amúgy nem. De most igen. Érzem. 

Direkt egy megállóval előbb szálltam le, hogy Boldi ne is számítson rám. Így eltudtam menni a faszábbik boltba, mert a másik megállónál a bolt az ilyen lepukkadt, és a pogácsán és az egyfajta ízesítésű orbit rágón kívül mást nem is nagyon lehet ott kapni. Fő célom a mentolos mentos beszerzése volt, konkrétan két boltba is voltam de egyikbe se volt, szóval tiszta bánatba estem. Gyorsan túltettem magam rajta igazából. A buszmegállóba megettem egy fornettit miközbe anyám egyik régi piás haverja a buszmegállóból bámult (de a nyaka ilyen 180 fokba kivolt fordulva). Mikor aztán megjött a busz, hátul fel is szálltam rá, és hát Boldi feje aranyat ért. Oké, mindig aranyat ér a feje, de most nagyon. Meg is lepődött meg örült is neki, szóval elértem a célom. Én meg csak örültem hogy örül meg hogy végre látom. Egész út alatt rágóztam egyébként, amit kb. sose szoktam már csak néha, de ha rágózok is, azt olyan feltűnően, hogy olyan nincs. Kb. már kijön az állkapcsom a helyéről, olyan intenzitással rágok. Közbe ilyen jó kis cuppogós hangokat adok ki. Nagyon guszta. Nem tudom írtam-e már, de nagyon jó volt végre látni Bolit meg megcsókolni meg minden. Jó, nem voltunk olyan sokáig távol egymástól, de nagyon rossz volt már, és annyira jó volt végre vele lenni. 

Elkisértem a szparira, mert ott volt nulladikja, ott elvoltunk, aztán visszasétáltam a suliba. Azaz előbb elmentem és vettem menost. Mentos függő lettem. A suli előtt találkoztunk Csengével meg Pannával, Csengével meg rögtön egymás mellé vágtuk a lábainkat és összehasonlítottuk a cipőinket. Hát igen, az övé még friss, még új, az enyém már lassan két éves. Ettől függetlenül nincs túl nagy különbség, az enyém kicsit kopottabb de ennyi, ugyanúgy ott a hátoldalán a piros felirat meg nem lyukas stb. Fanninak az osztályomból kb. 2 hónap után szétszakadt meg ilyenek (ettől függetlenül hordja, sőt, egész télen azt hordta, nem is volt csizmája). Na, azt nem tudom hogy sikerült neki. Mármint ilyen rendes lyukak voltak rajta. Fogalmam sincs mit csinált vele. Direkt szétszúrkálta vagy mi a fasz? Na mindegy.

A suliba leültünk Csengével a tesi öltözők előtti padra és ott beszélgettünk, és annyira belefolytunk a témába (tuti valami faszság volt amúgy), hogy fel se tűnt, hogy már mindenki bent van az öltözőbe, csak mi trécselünk kint. Ez csak akkor esett le nekünk, amikor tanárnő rám (!) ordított, hogy haladjak be öltözni. 

Az öltözőbe beérve kemény dolgok fogadtak. Elősszöris minden jelenlévő a hangosan artikuláló és magyarázó Rebekára összpontosította teljes figyelmét, ugyanis: Rebeka pénteken.. hát én nem is tudom hogy kell ezt megfogalmazni. Kitetováltatta? Betetováltatta? A lényeg, hogy a szemöldöke most már tetoválva van. Hát bevallom csak így kettőnk között, hogy nekem egyáltalán nem tetszik, se a formája, se a színe, habár azt mondta, hogy majd ha leesik a var (?) meg ilyenek, akkor jobb lesz. Hát a saját érdekében ajánlom. Ez volt egyébként a nap sztorija, kb. harmincszor hallgattam végig az egészet akarva-akaratlanul is, akárhova fordultam Rebeka mozgó száját láttam ahogy azt ecseteli, hogy "nagyon fájt neki". Szerintem ezzel fogok álmodni. A nap másik nagy sztorija, ami egyébként már egész múlthéten sztori volt, csak én valahogy teljesen lemaradtam az egészről szokásomhoz híven, az az, hogy Lotti szakított a pasijával, Zsoltival. Na, hát ez még nem olyan nagy pletyka, megesik az ilyen, azonban Lotti úgy viselkedik Zsoltival, mint valami kutyával, Csenge állítása szerint Lotti nyelvtanon (külön nyelvtancsoportba vaygunk) ott mondogatta hogy "hát leszarom Zsoltit, már elegem volt belőle, leszarom", stb. Hogy hogy lehet egy ember ilyen szívtelen azt nem értem meg soha, de Csengével ezután olyanokat írkáltunk egymásnak facebookon, mint: "szegény Zsolti, olyan kis aranyosnak tűnik" mire én: "hát igen.. hogy készült valentin napra is szerencsétlen.." (mert egyszer pont meghallottam hogy az egyik osztálytársával a valentin napról dumálnak, és Zsolti ott magyarázott, hogy "reméli, nem jön meg a mikulás"). Ez volt a múlthét sztorija. A mai nap sztorija viszont az volt, hogy hétvégén volt egy nagy parti egy szórakozóhelyen, ahova mindketten mentek, természetesen külön. Amúgy nem tudom miért Lotti meg Zsolti kapcsolatáról írok tíz perce és miért nem arról hogy mi volt ma velem, de mindegy. A buliba Zsolti folyton odament Lottihoz és ott táncolt neki (?) mire Lotti mondta, hogy hagyja őt békén stb, de Zsolti nem állt le, csak táncolt tovább. (?) A teljes sztorit nem hallottam, mert rendesen körbeállták Lottit az öltözőbe, de a következő dolog amit meghallottam, hogy Zsolti ott ordított Lottinak, hogy "te fasszopó csicska kurva", vagy valami ilyesmi, mire Lotti fogta magát, és beleöklözött Zsolt arcába. Ezután Zsolt eltünt egy kis időre, majd visszatért, ismét ott ordította Lottinak a szebbnél szebb kifejezéseket, mire Lotti ismét ököllel arcba vágta, mire Zsolti megint eltünt. Aztán harmadjára is feltünt, és megint ott ordított, mire Lotti mondta neki, hogy "te megakarsz halni bazdmeg?" (Ezen nagyon hangosan felröhögtem. Pedig nem is nekem mesélte. Én csak hallgatóztam.) 

Aztán elvileg Zsolti valamilyen számomra érthetetlen ok miatt elkezdte Rebekát fogdosni, majd gyomorba vágta Lottit, hát lehet hogy amúgy nem is ez volt, de én valahogy így raktam össze a sztorit. Mindenesetre 99%-ban biztos vagyok abban, hogy nem teljesen így volt, mert elég furán hangzik hogy egyik pillanatba még Rebekát molesztálja, aztán hirtelen gyomorba vágja Lottit. Szerintem nagyon félreértelmeztem a dolgokat. Habár kitudja. Ezután jött tanárnő hogy menjünk, de a sztorinak még nem volt vége, szóval próbáltam Lotti közelébe maradni, hogy megtudjam a dolog végkimeletét, de ez nem jött össze, szóval többet én sem tudok. Mikor ezt elmeséltem később Boldinak, külön kiemeltem, hogy "kérlek mi sose verekedjünk", mert egyrészt meghalnék, mármint komolyan meghalnék ha ő megütne, másrészt az nem lenne túl faszántos, mert ha nem is halnék meg, akkor ő halna meg, mert megölném. 

Tesin kötelet másztunk, hát remélem írnom sem kell hogy nem tudok kötelet mászni, szóval inkább hagyjuk is. Viszont egyszer azt hittem én jövök a sorba, szóval nagy lazán elindultam (akkor elősször és utoljára), hogy na, én most megyek és felmászok a tetejére, amikor hirtelen rámszólt Panna, hogy ő jön. Mi a fasz? Nem teljesen mindegy ki ki után jön? Hol vagyunk? Az oviba? Rendesen megforgattam a szemem aztán mondom jó, akkor menj, mássz! Mássz!!!! Mássz keresztül a plafonon is! Én nem tartalak vissza.

Ezután a remek tesi után felmentem a harmadikra, ahol Boldi már várt. Ott volt az a nyomorult teknős tanárnő aki multkor ott visítozott velünk, ezért szinte egymáshoz se értünk Boldival, ami kicsit frusztráló volt. 

Matekon próbáltam figyelni meg minden, mert holnap duplaórás témazáró nekem meg még csak egyeseim vannak, és ha ez is egyes lesz, én halál komolyan mondom hogy felkötöm magam. Sokat nem segített ez az egy óra matek, mert egyrészt tanárnő nem is nagyon magyarázott semmit, csak Rebeka hiányzásával foglalkozott, közbe meg Tuzi ott szerencsétlenkedett a táblánál. Ha megírtam ezt, megyek és átnézem a matekot meg megtanulom az irodalmat, mert holnap írok belőle kb. csak én, és ötösre szeretném. Szóval ez a matek nem volt túl szerencsés sajnálatos módon, egyszerűen azt se tudom mi van most, valami vektorokból írunk, de van ott kör meg háromszög is, én nem értek már semmit... Pedig nem is csinálok semmit matekon, nem telózok, nem beszélgetek már Csengével se csak ha valami fontos közölni való van, az óra nagyrészében írok, de mégse értek egy mukkot se. Szerintem hülye vagyok.

Matek után jött egy töri... egy igen emlékezetes töri. Óra előtt át se néztem semmit, mert pénteken nem voltam és nem pótoltam be a lemaradást, de úgy voltam vele, majd ma elkérem Csengétől aztán kész, úgy se fog engem feleltetni mert nemrég feleltem írásba. 

Oké, szünet tök jó volt, Boldi lejött hozzám és vele beszélgettem meg megettük a csokimat (majdnem kidobtam úgy, hogy még volt benne két kocka!!!). Aztán órán tanárnő kiosztotta a témazárókat, amire nem is tanultam kb. semmit, de azért úgy éreztem hogy egész jól sikerült. Nem tudom hogy, de hármas lett, szóval én olyan boldog voltam, hogy majdnem összepisiltem magam örömömbe. Csengének is kettes lett meg az előttünk ülő Csabinak is, emiatt valamiért mégjobban örültm a hármasomnak, egyszerűen majdnem sírtam örömömbe. Ilyeneket mondtam Csengének mint: "hát én eszméletlen okos vagyok. milyen jó vagyok már. hármas lett!!! én olyan boldog vagyok! én vagyok a világ legboldogabb embere!" Időközbe tanárnő a névsort nézte, kereste a következő áldozatot, de még csak meg se fordult a fejembe hogy engem esetleg kihívhat, esküszöm meg se fordult a fejembe. Én csak örültem a hármasomnak, egyszerűen megtudtam volna csókolni tanárnőt (?) örömömbe. Erre éppen amikor kimondtam, hogy "én olyan okos vagyok!", akkor meghallottam a nevemet. Hát azt a fejet szivesen visszanézném. Az a döbbenet a képemen. Rendesen éreztem ahogy kifut a vér a fejemből. Természetesen amikor ott vagyok órán, figyelek, van vázlatom, sőt, talán még tanulok is, akkor fix hogy nem hív ki... Hát tudtam már abban a pillanatban amikor meghallottam a nevem hogy egyest kapok, ugyanis lófaszt se tudtam. A témazáró után két leckét vettünk, az egyiken ott voltam de nem tanultam meg, a másiknál meg nem voltam ott és be se pótoltam még, szóval tudtam hogy ez karó lesz. Mondta, hogy feltesz 5 kérdést, ahányat tudok, olyan jegyet kapok. Aham. Oksa. Az első kérdés után közöltem vele, hogy nem voltam múltórán és nem pótoltam még be, mire mondta, hogy ez a múltórai óra előtti anyag. Hát ezután ott próbált ordítani velem, de nem sikerült neki, mert beteg és alig van hangja. De ott magyarázott, hogy miért kettesekkel bukdácsolom végig az évet, meg kezdhetnék valamit magammal meg ilyenek. Amúgy most írtam egy hármas tézét de nem baj. Jó tudom az nem egy ötös de hozzám képest az kurva jó. Főleg hogy alig tanultam rá, csak órán figyeltem. De inkább nem szóltam semmit. Aztán még ott kérdezgetett tovább, én meg ugye nem tudtam válaszolni, mert azt se tudtam mi a bánatot kérdez, szóval csak pislogtam rá, aztán leültem az egyesemmel. Utánam feleltek még hárman asszem, mindannyian négyeseket meg ötösöket kaptak, és annyira elszomorodtam, mert ha ott lettem volna múltórán akkor tuti tudtam volna valamit. Én annyira örültem annak a nyomorult hármas témazárónak, erre most kaptam hozzá egy egyest. Nagyon jó. Tisztára elszomorodtam. Óra után megvártam Boldit míg kiér teremből, aztán elmeséltem neki hogy mi volt. A suttogóba leültünk egy padra és kb. egész szünetbe erről beszéltünk, egyszerűen úgy elszomorított. Pedig már elképzeltem hogy majd a nyakába ugrok, hogy HÁRMAS LETT A TÉZÉM BAXOOOOOD. Erre ilyen bánatképpel mentem oda. 

Számvitelin is dogát írtam, de ez szerintem egész jól ment. Két táblázat volt, és a lényeg hogy egy-egy számolásnál ugyanannak az eredménynek kellett volna kijönnie. Hát, kiszámoltam mindent, de ezekszerint szarul, mert nem ugyanaz lett az eredmény, de megnyugtat, hogy szinte senkinek se. 

Rájöttem most hogy én többet akarok tanulni. Kajak. Eddig hazajöttem és sose tanultam, mindig reggel pakoltam be stb. De mostmár változtatni akarok ezen mert tényleg javítani szeretnék. Szóval már mától kezdve tanulok. Most is ha ezt megírtam, megyek és tanulok meg bepakolok, házit írok stb, mert év elején tök motivált voltam, tele is voltam jó jegyekkel, most meg már így leszarom az egészet és kb. bukásra állok matekból, pedig év elején kb. csak négyeseim meg ötöseim voltak. Szóval ja. Ez az új tervem. Szurkoljatok. Minden nap hazajövök és rögtön tanulok. Vagy mi.

Számviteli utáni szünetbe Boldival voltam. Egyébként minden szünetbe, szóval az jó volt. Nyelvtanon szokás szerint nem történt lószar se, de tényleg, az az óra annyira unalmas, hogy az elképesztő. A 20 perces szünetbe Boldival szokásosan a harmadik emeleti lépcső egyik kiálló izéjén voltunk és tanultunk. Azaz én tanultam irodalmat, mert dogát írtam kövi órába. A teknős nő megint ott szaladgált össze-vissza, szóval nem nagyon értünk ismét egymáshoz, de egyszercsak feltünt hogy a nőcike mellett ott van Vivi meg a palija, pár lépéssel arrébb Keve meg Dominika, Dóri meg a palija stb, szóval mindenhol ilyen smároló emberek voltak, szóval a nagy idegbe fogtam Boldit és így tiszta erőből lesmároltam. Aztán meg mintha nem történt volna semmi, tanultam tovább. 

A doga szerintem egész jól ment hozzám képest. Komolyan ezt is simán megtudtam volna írni négyesre vagy ötösre ha itthon tanulok. De nem tanultam rá semmit csak óra előtt, így lesz kb. kettes vagy hármas, szóval ja. Itt vannak a bajok. Ezen kell változtatni úgy érzem. De szerintem ez már határozottan jó jel. Hogy beismerem meg elhatározom hogy változtatni akarok ezen. Mint amikor nyáron elkezdtem edzeni. Az elején kurva nehéz volt, aztán belejöttem és imádtam csinálni. (Egészen addig, amíg majdnem le nem bénultam.)

Szünetbe megírtam gyorsan az angolházit, aztán Boldival beszélgettem. Egyébként neki már nem is volt több órája, szóval 2 órát ott várt miattam. Milyen édes már. Angolon nem történt semmi érdekes, párszor válaszoltam a feltett kérdésre aztán ennyi. 

Szünetbe felmentünk Boldival a harmadikra. Az osztályomat már beengedte ofő a terembe, szóval mindenki bent volt, csak a szerelmesek voltak kint (meg Csabi, aki a telóján játszott valamivel). Időközbe be is csöngettek, ofő viszont késett vagy negyed órát, szóval az tök jó volt. Csabi amúgy pont velünk szembe állt és kb. végighallgatta az egész dolgot, ami csak utólag esett le, de mindegy. Szóval Boldi drága ráébredt, hogy holnapután megyünk színházba az osztályával, nekem meg csak most szólt, szóval nincs ruhám meg semmi. Na mindegy. Nem ez a lényeg. Azt megoldom. De mikor ilyen perverz hangsúllyal elkezdte súgni a fülembe, hogy "későn lesz vége a színháznak" meg "nem kéne buszoznod olyankor" illetve "ott aludhatnál", na hát akkor kiakadtam! Oké, ez egy nagyszerű ötlet, de kicsit bonyolultabb ennél. Ugyanis. Hogyan viszem el a cuccaimat hozzá? A könyveimet? Csakmert másnap suli van. A másik meg hogy nem hiszem hogy a szülei annyira örülnének nekem. Szóval ez egy elég fos ötlet ha jobban belegondolunk. Akkor már szerintem inkább hétvégén legyünk együtt amikor nem csak pár órát vagyunk együtt, hanem akár egy egész napot. Mert így odamegyek, alszunk (?), felkelünk, megyünk suliba és ennyi. Hétvégén meg tudunk filmezni, sorozatozni, csomó dolgot tudnk csinálni. Szerintem.

Aztán végre megjött ofő is, aki ott izélt, hogy majd ő is elhozza a férjét és ott fognak csókolózni a folyosókon (?). Órán nem volt semmi, az ünnepségre gyakoroltunk meg énekeltünk. Óra végén tanárnő megkérdezte Bolditól, hogy "tetszett-e neki az éneklés". Hát Boldi ott se volt, mert míg folyt az óra addig teljesen máshol tartózkodott, de azért azt mondta, hogy nagyon jók vagyunk. 

Ezután Boldival odamentünk a kőfalhoz mert még volt kb. 20 percünk a buszig. Ott csókolóztunk, írjuk le szépen, amikor jött az a pali, a számítógépes ember, nemtom mi a neve.. ja igen, a rendszergazda, aki ilyen tök fiatal, kb. 26 év körüli, és ahogy elsétált mellettünk, mi ugye visszavettünk a dologból, erre odaszólt, hogy "menjetek szobára, nem lenne ott jobb mint az iskolába?" meg ilyenek. Úristen. Amúgy igaza van. Na mindegy. Aztán mentünk a buszmegbe, de nagyon szerencsétlen helyet fogtunk ki. Aztán azzal az ötlettel állt elő, hogy leszáll velem a faluba és sétáljunk meg ilyenek. Ez a hirtelen támadt ötlet nagyon tetszett, szóval leszálltunk és sétáltunk a napsütésbe egy csomót, megmutattam neki a fámat amit az osztályommal ültettünk még nyolcadikba, a régi házunkat, a sulimat, a temetőt (?), aztán a játszótérnél ragadtunk le ahol elkezdtünk hintázni. Csináltunk fasza kis képeket is a határba, nagyon viccesek lettek. Boldival még egyetlen egy normális képem nincs azt kell hogy mondjam. Úgy értem egy olyan, amire azt mondom, hogy na ez igen, ezt kiraknám bárhova. Egyszerűen mindegyiken olyan fosul nézek ki, hogy elképesztő. Na mindegy. Tök jó volt amúgy csak úgy sétálgatni meg hintázni stb, a végére már megint teljesen kikészítettük egymást, szóval ilyen vérben forgó szemekkel búcsúztunk el. Itthon azt hittem leleszek baszva három dolog miatt is: 1) Vans cipőbe hagytam el a házat februárban. 2) 2 órával később értem haza a megszokottnál. 3) Nem raktam rendet tegnap a ruhásszekrényembe, és olyan, mintha összehányták volna ruhákkal. De egyik miatt se lettem lebaszva, sőt, anyum megengedte hogy szerdán ott aludjak Boldinál, nem mintha én akarnék, de ő azért megengedte. Most megyek tanulni (!!!), majd jövök holnap. 

Hétvégén amúgy megnéztem a Lolitát, és úristen, az lett az egyik kedvenc filmem. Mármint az 1997-es verzió. Láttam a korábbit is, a fekete-fehéret, de az nem tetszett annyira. Angolul néztem amúgy, szóval megakarom majd magyarul is, meg a könyvet is elakarom olvasni, de ááá, imádom. NAGYON.