Kivételesen most nem akarok aludni délután, szóval próbálom valahogy ébren tartani magam. Bele is kezdenék akkor a mai napba.

Boldival bementünk nulladikra szokásosan, ezúttal viszont vittem töltött paprikát. Azt fogyasztottuk el fél 8-kor az iskolában, hát kicsit sem néztek hülyének minket az emberek. A büfés asszonyok akik megmelegítették nekünk a kaját, ott hüledeztek, hogy "úr isten" stb. Boldi kb. 10 perc alatt benyomott két gombócot, én még utolsó óra után is azt ettem. 

Valamikor kajálás után következett be a balhé kitörése, ami az egész napunkra kihatott. Ugyanis én ott ölelgettem meg puszilgattam Boldit szokásosan, ő meg csak állt ott. Konkrétan ennyi történt, de ez engem annyira kiakasztott, hogy utána egész nap nem szóltam hozzá szinte. Már egy jó ideje ezt csinálja amúgy, hogy szinte alig CSINÁL valamit, csak úgy van ott, meg mikor skypeolunk és mondjuk ölelgetem a pólóját vagy mondok neki valami olyat, akkor csak mosolyog. Régebben meg nem ez volt. Kb. egy hete csinálja ezt. Csak eddig valahogy nem tűnt fel ennyire. De ez volt a pont az i-re, vagy mi, mert egyszerűen olyan szarul esett hogy én tényleg ott puszilgatom a karizmát ő meg csak áll ott és néz. Úgyhogy ezután a nap további részébe nem szólaltam meg csak ha nagyon kellett, nem volt köztünk szinte semmilyen kontaktus mert egyszerűen nem akartam hogy legyen. Miután elmondtam neki hogy mi is a bajom, nagyon aranyos volt és tényleg nehéz volt visszatartani magam, mert ott puszilgatott és ölelgetett, de elég gáznak érzem azt hogy csak azután csinál ilyeneket miután felvilágosítottam rá. Én nem azt mondom hogy éjjel nappal csókoljuk egymást meg lógjunk egymáson, de azért ha ölelgetem vagy puszilgatom akkor ne álljon már úgy ott mint egy hülye, hanem akkor ő is csináljon valamit, ha meg nem akar akkor szóljon és kész. Mert ez így írtó gáz. Tudom hogy sokszor túlreagálom a dolgokat, de ezt nem érzem úgy hogy túlreagálnám. Oké, talán nem ártott volna ha hozzászólok néha kedvesen, de nem tudtam, egyszerűen annyira idegesített az egész, és valahogy így akartam visszavágni neki, hogy bebunkózok meg leszarom a fejét. Az egyik oldalam, a kemény oldalam így állt a dolgokhoz, próbált minél flegmább meg bunkóbb lenni, a másik oldalam viszont annyira megsajnálta Boldit hogy az hihetetlen, mert tényleg annyira szomorú lett, ahogy azokkal a nagy bociszemeivel nézett rám és várt valamilyen reakciót, én meg csak néztem rá fapofával. De egyszerűen elegem lett. A kedvem így ezzel el is baszódott, nagyon rossz volt hogy egész nap szinte semmi kontakt nincs köztünk Boldival. Ezt nagyrészben magamnak köszönhetem, de végülis az ő hibája is, mert nem a semmi miatt akadtam ki. Egyszerűen annyira szar volt, esküszöm hogy érzem azt az érzést ami akkor elkapott, az a "tejóég mit csinálok én itt mikor láthatólag ő nem akarja hogy ezt csináljam", tényleg olyan volt mintha csak úgy ELVISELNE aztán ennyi. Rendesen mérges voltam rá. De mellette sajnáltam is, mert tök rossz volt hogy miattam volt szomorú. Szóval egész nap ez a két oldal harcolt bennem, mert tényleg nagyon szeretem Boldit és ritka szar volt úgymond nélküle ez a nap, de egyszerűen annyira mérges voltam rá amiatt.. mert már egy hete ez van kb. Az jutott eszembe hogy nincs is túl sok különbség a járásunk előtti időszak meg a mostani időszak között.. na mindegy.

Statisztikán kiosztotta tanárnő a kettes témazárómat, ami azért lett kettes, mert másfél órás alvással írtam. És mégcsak nem is a nagy képleteket vagy szabályokat rontottam el. Nem. Szimplán nem tudtam két számot összeadni az elején normálisan, így az egész borult. 

Bioszon folytattuk az érdekes dolgokat, mostanába tényleg figyelek is mert érdekelnek a dolgok. Mikor pl. a vörösvérsejtről meg ezekről volt szó akkor majd elaludtam. Na mindegy. Tanárnő beakarta írni a googleba hogy szakállfertőzés, helyette beírta az URL cím helyére, hogy "www.szakállfertőzés" és megnyomta az entert... Hát nekem folyt a könnyem a röhögéstől.

Biosz utáni szünetbe Csengével előkaptuk a főttkajánkat. Ő tejfölös rizst evett, amiről még sosem hallottam így megkóstoltam (nem volt rossz), én meg a töltött paprikámat. Dorkáék ott kérdezgették, hogy miért eszünk főttkaját. Na vajon miért. Nagy gondolkodás szükséges hozzá. Csengével meg megbeszéltük tegnap hogy ma ugyanúgy öltözünk fel, legalábbis nagyjából, mire arra is rákérdeztek, hogy ez miért van így. Úr isten. 

Matek elég unalmas volt most, leginkább figyeltem meg ilyenek. Illetve tanárnő elkezdett mesélni a szóbelizésekről mert ő is szóbeliztet, erre még kb. be se fejezte a mondanivalóját mire Luca elkezdi: "na, akkor hogy jött ki a végeredmény?" Erre kb. mindenki ilyen "ezt nem mondod komolyan" fejjel nézett rá. Hogy a faszba lehet ilyen gyökér?

Matek után töri jött. Boldit kiakartam kerülni, semmi kedvem nem volt vele lenni. Ehhez képest természetesen lejött hozzám, de egész szünetbe csak álltunk némán egymás mellett. Azaz... történt egy JÓ dolog végre. Ugyanis hirtelen meghallottam Justin hangját!!! Mondom ilyen nincs. Ránéztem Boldira tágranyílt szemekkel, aztán odarohantam Csengéhez, hogy értesítsem. Ezután Boldival átáltunk egy ilyen hangszóró alá hogy jobban halljuk, ugyanis ilyen kurva halkan szólt. Boldogan mosolyogva meredtem magam elé, amikor hirtelen a szám közepénél megállították a zenét és beraktak valami mást, sokkal hangosabban... Az ideg a szemeimben... el nem tudjátok képzelni.. Egyébként a Love Yourself szólt. Boldi érdeklődött is a címe iránt, de szerintem csak azért hogy kiengeszteljen. Ez nem jött össze neki, ugyanis ugyanúgy leszartam a fejét, majd közöltem vele, hogy "nem muszáj itt lennie, elmehet nyugodtan", ugyanis nem hiszem hogy túl szórakoztató volt ott állni mellettem némán. Persze nem ment sehova. Lehet kicsit túlzásba vittem a bunkóskodást de esküszöm hogy jólesett. Egyszerűen visszaakartam vágni neki valahogy. Lehet nem így kellett volna de ez van.

Órán Tina felelt, és most látszódott a legjobban hogy igenis pofára megy az osztályozás. Ugyanis Tina nem tudott lószart se, erre megkapta a kettest. És nagyon sok olyan felelő volt már aki ennél jóval többet tudott és egyest kapott. Most írnám azt hogy lásd: én, de rossz példa lenne mert én tényleg egy mukkot nem tudtam. Na mindegy. Amúgy tanárnő még mindig full beteg, esküszöm nem értem miért jár be ha kb. állni nem tud a lábán. Feleltetés közbe hirtelen megszólalt, hogy "nagyon rosszul van a sok antibiotikumtól", aztán hirtelen fogta magát és kirohant az osztályból inni. Vagy 5 percig távol volt, Csengével már azon gondolkoztunk hogy mi van, ha megfulladt vagy valami és a terem előtt döglődik. (Csenge szavaival élve.) Ezen annyira kellett röhögnöm, hogy az elképesztő, mert elképzeltem hogy tanárnő feje ott a csap alatt és folyik rá a víz. Nagynehezen aztán visszatért, lihegve, leizzadva, én nem is tudom mit csinálhatott, mindenesetre nem bírtam abbahagyni a röhögést mert még mindig láttam magam előtt az elképzelt képet, így folyton elfordultam, mert féltem hogy szemberöhögöm. 

Tesin röplapdáztunk, azaz elkezdünk megint mindent az alapoknál. Esküszöm minden évbe ez van. Én természetesen Bettivel kerültem össze, aki egyszer tiszta erőből hasba vágott a labdával, szóval ezután kicsit nehezen kaptam levegőt. Megérdemeltem szerintem. 

Tesi után a 20 percesbe Boldival voltam az alagsorba, de ilyen gyászos még sose volt köztünk a hangulat. Ismét felidegesített, mert elmondta csomószor hogy ő mennyire szeret, mire ráordítottam, hogy "jólvan, ezt nem mondani kell", és kajak majdnem elsírta magát... Na mindegy. Nincs kedvem kifejteni ezt bővebben. A lényeg hogy még mindig nem jutottunk előrébb a dologba, ő próbált kiengesztelni én meg próbáltam figyelmen kívül hagyni hogy mennyire édes. 

Ügyvitelin dogát írtunk. Tuzi lesúgta a felét, a másik felét meg üresen hagytam és így adtam be. Erre tanárnő odajött, hogy miért nem tudom kitölteni a maradék részeket, ha azok kellettek volna ahhoz, hogy a kitöltött részeket kiszámoljam. Aztán megkérdezte hogy Tuzi súgta-e le, mire Tuzi vigyorogva (?) mondta, hogy nem, tehát fullra lebuktunk de mindegy. Legkevésbé sem érdekelt. 

Ügyviteli utáni angolszünetbe odamentem Viktorhoz és vele bsezéltem, mire hirtelen odatoppant Boldi... Ez is elég kínos volt, mert Boldival szinte meg se szólaltunk, Viktor meg kínjába elkezdte a telóját nyomkodni. Szerintem ő is érezte a dolog kellemetlenségét szóval egy idő után elment. Angolon a falon lévő plakátokat olvasgattam miközbe tanárnő valamelyik nyomingerrel beszélt. Aztán hirtelen felszólított, hogy térjek vissza a földre meg ilyenek, mire közöltem vele, hogy itt vagyok ám, csak a plakátokat olvastam...amiket gondolom azért raktak ki hogy elolvassák őket... Hát ennyit erről.

Angol után jött egy hittan. Óra előtti szünetbe Boldi ismét odajött és próbált kiengesztelni, én meg csak néztem rá fapofával. Aztán előhúzott valahonnan, fogalmam sincs honnan egy tábla csokit, mintha a farzsebéből húzta volna elő, de nem értem hogy akkor hogy ült.. Esküszöm ezen agyaltam hogy mégis honnan húzhatta elő. Na mindegy. A lényeg hogy a kedvenc csokimról van szó. Megköszöntem meg minden de utána megforgattam a szemem sóhajtva. Mert milyenmár hogy csokival próbálja visszavásárolni a szerelmemet. Erre vágott egy annyira elkeseredett és szomorú fejet, hogy az valami elképesztő, majd megkérdezte olyan szomorúan hogy én így még soha nem hallottam, hogy "most miaz?". Hát ez a reakció tőle engem annyira elgyengített hogy az csak na, megfogtam gyorsan a kezét és mondtam hogy "nincs semmi, köszi szépen" és ekkor tudatosult bennem hogy mekkora egy retek ember vagyok, de hát erre már párszor rájöttem. Szegény Boldi, istenemre esküszöm hogy nem tudom mit szeret bennem. Tényleg nem tudom. Ezután megöleltem meg megpusziltam és annyira elfogott a bűntudat az egésznapi viselkedésem miatt, hogy majdnem elsírtam magam.

Hittanon filmet néztünk, és amíg tanárnő a géppel baszkurált, addig én előkaptam a töltött paprikámat, mert gondoltam most elfogyasztom a maradékot szépen csendben míg tart a film. Aham. Elő is vettem, fel is nyitottam az ételhordót meg minden, ott szaglásztam a kaját meg mosolyogva néztem magam elé, amikor hirtelen Rékát hallottam magam mögül megszólalni, hogy "tedd már el azt a paprikát". Erre hátrafordultam és mondtam neki, hogy "hát de miért? olyan finom!", majd ránéztem Csengére aki alig bírta visszatartani a röhögést. Aztán felnéztem és tanárnő Csenge állítása szerint már vagy 3 perce pislogás nélkül, meredten bámult. Én visszanéztem rá, kezembe a kanállal, mire megszólalt, hogy "mintha egy menzába lennénk!" és ott magyarázott, mire azt válaszoltam, hogy "nem ettem belőle", mire azt mondta, hogy "az egész tanteremben érezni lehet az illatát!!!", én meg: "csak megnéztem mennyi van még benne". Ami egy hazugság volt, mert megakartam enni. Így egész órán a kajámmal szemeztem. Csenge amúgy egész órán ezen szakadt, de tényleg, mikor én már kb. el is felejtettem a dolgot ő még mindig röhögött és az asztalt csapkodta könnyező szemmel, majd közölte velem, hogy "még soha életébe nem röhögött ennyire". 

Kicsöngetés után Boldi már ott várt a terem előtt, én meg szépen elfogyasztottam a maradék töltött paprikámat. Boldi szerint "nagyon édes volt ahogy ettem", de szerintem annyira nem. Aztán odajött az osztályfőnöke és ott magyarázott Boldinak hogy mostanába milyen fáradtnak néz ki meg hogy szedje össze magát. Jézusom. Emiatt magamat kezdtem el hibáztatni, szóval már megint elindult egy gondolatmenet a fejembe aminek nem kellene, de nem tehetek róla. Mindegy. Talán Boldinak jobb lenne nélkülem. Vagy nem is tudom. Hagyjuk. 

Majd jövök. Ja, holnap megyek körmöshöz, szóval még faszább lesz az írás. Ezaz.