2016.03.12. 18:58, szandi
Most vagyok túl egy 1 órás edzésen (!), szóval most tök büszke vagyok magamra. Itt nézegetem már a karizmomat, hátha látom már a változást (nem látom).
Vasárnap délután fél 7 van (vagy ez már este?), és valójába már tegnap leakartam írni a napomat, de Boldival skypeoltunk, szóval gondoltam majd ma megírom.
Szóval tegnap volt a nagy fellépésünknek a napja. Reggel Boldival bementünk nulladikra mint szinte minden nap, és már próbáltam felkészíteni magam arra a látványra ami tudtam hogy várni fog, de rájöttem, hogy erre a látványra nem lehet felkészülni. És megszokni se lehet soha. Szóval az elmúlt lassan 3 év alatt számtalanszor leírtam hogy Boldi mennyire jól néz ki öltönybe, és ismét csak ismételni tudom önmagam, mert egyszerűen nem hiszem el hogy egy másik emberi lény ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem. Maga a tökéletesség. Nincsenek szavak rá. Én meg mellette mint valami nem is tudom mi. Mai napig nem sikerült rájönnöm hogy mi a lófaszt lát bennem. Na mindegy. Szóval elég frusztrált voltam a nap során, és nem a fellépés miatt vagy ilyenek, mert valljuk be, sok szerepem nem volt, hanem Boldi látványa miatt, mert akárhányszor megláttam, én azt hittem hogy... hát én inkább le se írom hogy mit hittem mit teszek.
A suliba beérve rögtön mentünk fel a harmadikra, mert még megkellett írnia egy 10 perces bioszdogát. Azaz a doga nem 10 perces, de ő 10 perc alatt megírta. Míg vártuk a tanárnőt addig odaadtam neki a Tangle Teezert, és tökre örült neki meg minden, habár mondta hogy "ez drága" stb. De azért örült neki, komolyan ki se lehet(ett) robbantani a kezéből, egész nap fésűlte magát (valójában a fejét vakargatja, mert szerinte jó érzés, de mindegy).
Amíg ő a dogát írta, addig én kicsit felfrissítettem a sminkem, ami nálam ismét annyit jelentett, hogy előkaptam az emberekkel teli folyosón a hatalmas, kétoldalas tükrömet és ott sminkeltem. Amúgy láttam Mátét öltönybe, mert Boldi a C-sekhez ment be dogát írni, és haha! Nevetséges! Hol van ő Bolditól!!!!!!!!!!!!!!!!!! MESSZE!!! NAgYOn mEsSzEE!!
Miután Boldi megírta a dogát, elkisért a művházba mert nekem mennem kellett 7:45-re próbálni, szóval ez egy rendhagyó nulladik volt. A művházba egy ideig nem tudtam hova kell menni és nem is segített senki, szóval végül a hangokat követve megtaláltam az öltözőt. Helyem már nem maradt, ezért természetesen Csenge cuccaira pakoltam az enyéimet és levágódtam a helyére. Nagyon fasza kis öltöző volt, szinte az egész fal bevolt borítva tükrökkel, szóval olyan volt, mintha valami időhurokba kerültem volna. Ilyen kéne nekem itthonra.
A hölgyek már nagyba vették fel azt a ruhát, a színek a piros-fehér-zöld köpenyeket vették magukra, én meg álltam ott és lestem magam a tükörbe, mert konkrétan semmi dolgom nem volt az égvilágon. Egyszer elpróbáltuk az egészet, de a próba előtt és után természetesen megálltam a színpad közepén és az üres nézőteret nézve elképzeltem, hogy egy nap majd én is szinpadra állok és megmutatom tehetségem... Aztán rájöttem hogy ilyen soha nem lesz.. de hazafele kajak ezen gondolkoztam végig miközbe hallgattam a zenét, hogy milyen fasza lehet már ott kint állni és énekelni...(vagy rappelni)
Ott volt a rendszergazda is, aki a vetítést kezelte, és tök jó fej volt. Igazából eddig nem bírtam, mert egyrészt ki van gyúrva mint az állat és azt hiszi ő itt az isten (olyan 30 év körüli lehet), mindig úgy közlekedik mintha ő lenne maga a megváltó, a másik meg hogy multkor beszólt nekem meg Boldinak, hogy "menjünk szobára". De most jó fej volt, szólt hogy ahova beálltunk oda pont belát a nézőközönség, úgyhogy menjünk hátrébb stb. Aztán sorban érkeztek az iskolai diákjai. A szinpad jobb oldalán voltunk mi Csengével és a kirakott székeken ültünk. Pont ráláttunk egy ajtóra ahol özönlöttek be a diákok, és pont megláttam Boldit is, aki az istennek se akart észrevenni, pedig ott fókuszáltam rá meg minden.
Aztán Réka elmondta az üdvözlőszöveget, megszólalt a himnusz majd a Kossuth induló. Csengével azt beszéltük tegnapelőtt, hogy milyen vicces lenne ha beosonnék a hangtechnikushoz, kicserélném a CD-t és a Kossuth induló helyett Justin szólalt volna meg.. Tiszta fasza lett volna. Na mindegy. Nem történt ilyen sajnos. Nekünk, azaz a statisztáknak, azaz a jelentéktelen embereknek csak az első dal elejénél kellett bevonulnunk, szóval vagy 3 percig csak ott álltunk a szinpad oldalán és vártuk, hogy végre megmutathassuk tehetségünket. Csenge tisztára izgult (?), én meg az ingemet igazgattam, mert a mellrésznél a két gomb között így kidudorodott és fullra belehetett látni oldalról, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele, a melleimet azért csak nem vágom le emiatt, szóval tiszta ideg voltam (habár Boldinak tetszett a dolog természetesen... ahogy azt többször említette.. azt mondta, hogy ha röhögök, akkor mégjobb, mert így ugrálnak a dolgok.. úr istenem). Aztán bevonultunk a szinpadra. Én voltam a sor elején, szóval a közönség engem pillantott meg elősször. Amint beálltam a helyemre rápillantottam az elsötétített közönségre és próbáltam megkeresni Boldit. Aztán rájöttem hogy pont olyan helyen ül, ahol nem lát, szóval ja. De mikor kicsit mozdultunk akkor megláttuk egymást és ott vigyorogtam a szinpadon. Később Boldi megkérdezte, hogy küldtem-e puszit. Hát nem küldtem. De szerinte olyan volt. Te jó ég. Kétszer játszottuk el az előadást, másodjára már ott voltak a tévések is meg minden. Gyerekek, benne leszek a tv-be. Egy apró kis pont leszek a televízói képernyőjén, de akkor is. Ott leszek. Én erre annyira büszke vagyok. Amúgy szerintem nagyon tré volt az előadás... Rövid is volt, értelmetlen, de hát nekem aztán nyolc. Én úgyis csak álltam ott meg énekeltem. Amúgy az első előadásnál amikor a színek ott táncoltak, Rebeka majdnem fejbeverte Karolinát, és ezt annyira viccesnek tartottam valamiért, hogy rendesen elröhögtem magam a szinpadon, Csenge meg amint meghallotta és meglátta hogy röhögök, rögtön ő is csatlakozott. Egyszerűen szörnyű volt, annyia kellett röhögnöm hogy az elképesztő, alig birtam visszafogni magam.
Miután vége lett a második fellépésünknek is, mindenki visszament egy csoportkép után az öltözőkbe és ott csináltunk képeket meg ilyenek, megbeszéltük a dolgokat stb. Mindenesetre szép emlék marad. (?)
Irodalom órára pont visszaértünk, de természetesen nem irodalmaztunk hanem ofővel megbeszéltük a dolgokat. Az óra előtti 20 perces szünetbe Boldival voltam, aki nekem adta az egyik szenyóját (olyan fini) és megdicsért, mert szerinte "én voltam a legügyesebb" (ismét kiemelném hogy az égvilágon semmi szerepem nem volt). De azért milyen aranyos már. Órán miután megbeszéltük a dolgokat és agyon lettünk dicsérve, tanárnő bekapcsolta a gépet meg a kivetítőt és mondta, hogy hallgassunk zenét. Berakott ilyen ősrégi francia zenéket (?), aztán Csenge is rakott be egy francia zenét, én már nem értem mi folyik itt és miért hallgat mindenki franciát. Csenge az teljesen megszállotja lett a dolognak. Mondjuk vannak jók. De én leginkább a nyelvet szeretem. Annyira szépen cseng. Mikor voltunk Boldi osztályával színházba és a Szentivánéji álmot néztük, szólt benne egy szám ami annyira megtetszett mindenkinek, hogy az egész osztály azt hallgatja. Az a címe, hogy "formidable", nagyon jó szám. Még nekem is tetszik. Ezt is beraktuk tegnap, erre Fanni hirtelen felállt és megállította (!), majd berakta Enrique Iglesiastól (tuti nem így kell írni de lusta vagyok utánanézni) a Bailandot... Amúgy az se rossz szám de kicsöngettek a refrén előtt szóval tök mindegy.
Szünetbe Boldival voltam aztán angolon eluntam az életem. Nem is tudom már mit csináltunk, de alig vártam hogy kicsöngessenek.
Ezután... azt hiszem életemben elősször, elmaradt a töri!!! Hát ilyen se lesz többet. Csupán azért maradt el, mert a töritanárnővel együtt készültünk a műsorra, és ez volt az ajándéka tőle. Mivel én mindenáron a 14:45-tel akartam menni, ezért volt 2 szabad órám. Az első szabad órámban ott ültem a folyosón és lestem ki a fejemből. Előtte való szünetbe Boldival voltam, aki a szünet végén felment órára, én meg ott maradtam és hát, oda jött a régen nem látott barátom is, Balázs. Aki elősször puszikat küldözgetett a levegőbe, majd nyomott egy puszit az arcomra és berohant az öltözőbe átöltözni tesire (?). A szünet végén megint odajött és leült, de ilyen full közel volt hozzám és ott magyarázott, hogy hagyjam el Boldit meg ilyenek. Amúgy tudom hogy ezeket poénból mondja de akkor is. Meg ott puszilgatott. Én persze elhúzódtam meg minden. Aztán elment, Boldi meg megérkezett aki látta a fejemet és mondta, hogy "most mondjam, amíg még itt van Balázs és megtudja ütni" (?). Ezért inkább megvártam míg Balázs egyben kimegy az iskolából. Boldi nem nagyon örült a dolognak, eléggé ideges volt aztán hangosan felordított, hogy "fúj", amikor mondtam neki, hogy agyjon egy puszit az arcomra ő is. Ezután ott voltunk 1 óráig a kőfalnál, ELVOLTUNK aztán mentünk a buszhoz. Megkérdezte hogy nem megyünk-e sétálni aztán megyek későbbi busszal, de inkább hazajöttem. Holnap megyek hozzá és ott alszok, szóval már tökre várom. Majd írók róla.