2016.03.30. 20:54, Szandi852456
Végre suli. Már nem is tudom hány hete nem voltam. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy beteges módon szeretek suliba járni. Habár bevallom, ez a fura szeretet egyre inkább csökken. Asszem ez csak az év végi kimerülés. Annyira furcsának tartom hogy 2 hónap és vége. Még csak most volt szeptember. Hihetetlen.
Mindegy. Holnap nem tudom lesz-e blog, mert vlogolni fogok. Ez lesz a harmadik. Minden hónapban egy. Éppen hogy belefér.
A szünet egész jó volt. Boldi kétszer is itt aludt. Elősször megbeszélve, aztán másodjára csak úgy betoppant és közölte, hogy itt alszik. Na jó, azért nem így történt. Alapból locsolkodni jött, és nem hiszitek el, de megtanult egy verset a kedvemért. Még régebben küldtem neki egy Odaátos locsolóverset amit az egyik Odaátos csoportba raktak ki, erre megtanulta. Hát az agyamat eldobom. No comment. Utána meglocsolt a Beyonce parfümmel (anyumnak nagyon megtetszett) aztán itt izélt, hogy megy a busza meg ilyenek, de mindketten tudtuk hogy úgyis itt alszik. Nagyon jó volt majdnem 4 teljes napot vele tölteni. Nem is nagyon csináltunk semmit, egész nap feküdtünk és Szökést néztünk, beszélgettünk, meg elvoltunk. Nagyon jó volt. Boldival minden nagyon jó. Én tudom hogy minden bejegyzésbe leírom, és már marhára unalmas lehet, de én tényleg nagyon szeretem és úgy érzem napról napra csak egyre jobban erősödik ez az érzés. Néha annyira elkap ez a "szeretem Boldit" érzés, hogy már a sírás határán vagyok. Komolyan. Rendesen érzem hogy mindjárt elsírom magam, annyira nagy ez az érzés.
Na akkor áttérek a mai napra. Laza 3 (?) hét után újra 4-kor felkelni nem volt a legfaszább dolog, de végülis egész jól bírtam. Sajna éjjel vagy 5x kimentem wc-re, és tök nehezen aludtam mindig vissza, szóval nem volt túl jó éjszakám, de mindegy. Reggel vagy 40 percen keresztül sminkeltem, egyszerűen olyan lassú voltam hogy fú. A hajamat befontam, és mostantól így is fogom mindig hordani (?), mert nem akarom már vasalni egyáltalán. A szünet alatt kb. 4x raktam rá intenzív hajpakolást, jobb is lett a helyzet, sőt, vágtam is egy kicsit a végéből, szóval most már csak annyi a dolgom, hogy nem vasalom. Csak mert már undorítóan nézett ki véleményem szerint.
Boldi nem jött nulladikra, mert ugye gyakorlatos nap volt, ezért egyedül voltam egész reggel. Azaz majdnem. A városi buszra várva Vivivel meg Rolival beszélgettem. Azon röhögtünk, hogy Roli mondta, hogy adjam be a telómat egy olyan izére. Ahol pénzt adnak érte. Mire rámtört rendesen a röhögőgörcs, mert ezért a bánatért szerintem 5 forintot nem fizetnének. Apropó. Ma megrendeltem az új telóm. Nem hittem volna hogy valaha is ilyet fogok írni, de megértem ezt a napot is. 1-4 nap és meg is jön, hát én olyan boldog vagyok. Végre lecserélem ezt a retket. Huawei P8 Lite. Ááá, annyira várom.
Szóval azon az abszurd ötleten röhögtünk ott Vivivel, mert szerintem ha bemennék egy olyan boltba a telómmal, azon nyomban ki is küldenének miután jól kiröhögték magukat. A buszon nagyon sokan voltak, szóval beültem egy csávó mellé és hallgattam a zenét, csak a telóm ma ultra nagy faszba vágta magát és még gyakrabban fagyott le mint szokott.
A buszról leszállva Rolival az oldalamon bementünk a suliba, aztán felmentem a másodikra és leültem a földre. Előtte köszöntem Tuzinak is. Unatkoztam, szóval elmentem wc-re meg ilyenek, semmi extra. Mikor már kezdtünk egyre többen lenni és végre megérkezett Csenge is, hát tiszta jó volt. Levágódott mellém a földre és közöltük egymással, hogy milyen jó végre együtt. Már vagy 3 hete nem láttuk egymást. Az előadás óta igazából. Persze facebookon minden nap beszélünk, sőt skypeoltunk is, de akkor is. Szinte 10 percet se voltunk együtt, már közölte is velem, hogy a 3 hét alatt ennyit nem röhögött. Hát dettó. Habár mikor egyszer Boldival voltam, annyira rámtört a röhögőgörcs, hogy olyat még nem látott a föld. Meg Boldi se. Hát én azt hittem megpusztulok a röhögésbe. Na mindegy.
Matektanárnő egy rövid farmerruhát vett ma fel (?), mire csomóan beszólogattak neki, hogy "mit hisz, hogy 40 fok van?" ami szerintem kicsit geciség, de tanárnőnek nem nagyon esett le a dolog. Mivel 2 hétig nem voltam suliba, ezért azt se tudtam mi a bánatról volt szó, ugyanis magamhoz hűen egy büdös szót nem pótoltam be. Hogy mit fogok én kezdeni magammal azt őszintén nem tudom, mindenesetre nagyjából megértettem az óra végére a feladatot. A matekfüzetem betelt, az utolsó lapra préseltem rá kb. 3 oldalnyi dolgot, szóval szerintem tök ügyes vagyok. Az elején ilyen nagy szétfolyt számok meg minden, aztán rájöttem hogy nincs több lapom és annyira összesűrítettem a dolgokat hogy azt elolvasni nem lehet. Az unalmas matek után Csengével szó szerint rohantunk a boltba. Vettünk mindenféle jót, elköltöttem a maradék pénzemet is kajára, hát grat magamnak. Becsöngetés után értünk vissza a suliba, és valamikor ekkor közölte velem Csenge, hogy témazárót írunk bioszból. Jó tudni. Szerencsére a biosztanárnő nem volt, sőt, nem is lesz egész héten, ezért bejött a német tanárnő és szabadfoglalkozás volt. Majdnem. Elősszöris meghallottam a teljes nevemet, ezért odanéztem, hogy mégis mit akar tőlem a német tanárnő, mert eddigi 3 évem alatt egy szót nem váltottam vele. Mint kiderült, azt akarta megkérdezni, hogy szoktam-e beszélni Rachaellel. Gyászosan bólintottam egyet (mert nem szoktam), aztán visszafordultam Csengéhez. Időközbe tanárnő kiosztott lapokat, de nekünk pont nem jutott, szóval ott kunyeráltunk lapot. Mivel mi hiányoztunk Csengével, ezért megkellett írnunk a március 15-ei beszámolót. Mármint nem azért kellett megírnunk mert hiányoztunk, hanem azért, mert hiánoyztunk akkor, amikor a többiek megírták. Értitek. Fél oldalba le is írtam a dolgokat, például hogy majdnem leájultam a szinpadról meg ilyenek, toltam ott a rizsát, aztán a következő 5 percbe Csengét idegesítettem, aki még nagyba írt, de én egyfolytába beszéltem hozzá hogy összezavarjam. Már ott ordított hogy kussoljak, én meg csak beszéltem tovább. Utána az előttünk ülő Csabi elkérte a lapjainkat hogy elolvassa a fogalmazásunkat, de Csenge nem akarta hogy az övét elolvassa (?), én viszont nem bántam, szóval odaadtam. Ezután azt figyeltem meg ahogy Csabi kivesézi és kiröhögi az egész fogalmazásomat Tomival. Még a felénél se tartott amikor visszaadta, mert hogy "uncsi" ugyanis "csak tényeket közlök". Úristen! Szemétláda. Időközbe más is történt, ugyanis a telóm már a legvégét járja és teljesen meghalt, nem mozdult semerre. Boldi valamilyen rejtélyes oknak köszönhetően csinált egy facebook chat csoportot aminek a tagjai: Boldi, Csenge meg én. Amúgy jó kis csoport, folyton írkálunk oda minden faszságot. Na, és abba a csoportba írkált Csenge az ő telójáról Boldinak, hogy nekem meghalt a telóm és hogy tiszta ideges vagyok meg ilyenek. Kicsit túljátszotta magát mert olyanokat írt már Boldinak hogy "mindjárt kiküldik a teremből" stb. Nekem már a könnyem folyt a röhögéstől. Beillesztem a beszélgetést:
Csenge: Szandinak le van fagyva a telója :'(
Boldi: szegény :(
CS: Igen az :(
Le van fagyva teljesen
Tiszta ideg
B: mondjad neki csókoltatom
CS: Most még idegesebb lett
Mindjárt szétveri az asztalt
Meg a telóját
B: nee
CS: Pedig dee
Már rá is szólt a tanár
Mindjárt kiküldik a teremből
B: nyomja 15 másodpercig a bekapcsolót
ÉN: Szia kicsim nagyon ideges vagyok
B: nyugodj meg cicám! :*
Szóval vicces volt. "Biosz" után irodalom jött. A terembe befelémenet ofő megállított, hogy adjam oda Rachaelnek a húsvéti ajándékát az osztálytól, amit már szünet előtt odaakart adni neki, de mivel nem voltam ott fordítóként, ezért nem adta oda. Na, hát itt essek három részre ha értem ezt. Ofő nem beszél amúgy rosszul angolul, folyton dumcsizik Rachaellel, szóval ezt nagyon nem értem. Na mindegy. Az egész osztáy szeme és füle hallatára elmotyogtam Rachaelnek hogy ezt az osztálytól kapja, aki felordított hangos amerikai hangjával, hogy "köszönöm szépen", mire mindenki ott ájuldozott, hogy de aranyos. Aha. Az. Utána mentünk tovább az anyaggal meg ilyenek, ja, meg kivittem neki az igazolást. Ennyi történt irodalmon.
Amint kiléptem a teremből már meg is láttam Boldit a lépcső kiálló izéjén, szóval odarohantam és a nyakába ugrottam, mert habár tegnap este taliztunk utoljára, akkor is nagyon hiányzott már.
Sokat nem tudtunk együtt lenni, mert mennem kellett tesire. Kint voltunk a szparin, szóval míg tanárnőt vártuk a porta előtt, addig még egy kicsit együtt voltunk és Klaudiáék előtt tettük a fejünket. Ez egyébként egy hazugság, mert nem tettük a fejünket, csak azt csináltuk amit mindig, de valamiért boldogsággal önt el, ha ezt Klaudiáék látják.
Tesin egész órán futottunk, de úgy, hogy 2 perc futás, 1 perc pihenés, én meg teljesen meghaltam az óra végére. Az oda meg vissza út unalmas volt, azaz Csengével beszélgettünk és ennyi. Ja, amúgy egész órán töltőn volt a telóm, mert Boldi ide adta a hordozható akksiját, az enyém ugyanis teljesen lemerült míg próbáltam behozni valamit. Hát igen, ennyitől lemerült. Ja, és rájöttem, hogy full fölöslegesen adja ide, mert oké hogy felmegy 30%-ról 90%-re, de utána 5 perc alatt vissza is esik, szóval mindegy. Ez a töltő halott. Az egész teló halott.
Na, most vagyunk túl egy hatalmas vitán Boldival, szóval nincs nagyon kedvem folytatni az írást. Jó, azért nem volt annyira hatalmas, de ez most elég komoly volt. Ezt onnan tudom, hogy úgy raktuk le a skypeot, hogy "szia", és nem mondta ki egyikünk se, hogy "szeretlek" vagy hogy "jóéjt", csak mérgesen odavágtunk egy sziát és ennyi. Mindegy. Nem érdekel ez most. Vlogolni sincs kedvem. Szarok rá.
Tesi után hittan jött. Az előtte lévő szünetbe Boldival voltam, lejött a hittan teremhez és ott beszélgettünk. A nagy ölelkezésbe véletlenül pofán könyököltem egy csajt, szóval eléggé szarul éreztem magam utána.
Hittanon úgy volt hogy dogát írok a Trueman Show-ból (igen, egy filmből), de át tettük holnapra. Amúgy megkérdezte tanárnő hogy holnap vagy jövőhéten akarjuk-e megírni, erre Jedló ott izélt, hogy holnap, mert ő annyit készült rá. Hogy lehet egy filmből készülni? Én nem értem. Na mindegy. Ezenkívül nem volt semmi az órán, Csengével azon röhögtünk hogy milyen vicces lenne ha össze pillanatragasztózná az ujjait (mind az ötöt). (?)
Pénzügyből dogát írtunk. Az előtte lévő szünetbe Boldival voltam, úgyhogy sokat nem készültem a dogára, de Csengével összefogtunk és valamit összehoztunk. Nagyjából 15 perc alatt végeztünk is az egésszel, utána egész órán beszélgettünk, de ilyen full hangosan meg minden, tanárnő meg nem szólt. Habár nem lepődöm meg, Dorka tanárnő szeme előtt ott fordulgat minden dogánál hátra és ilyen hangosan súgja a válaszokat, tanárnő meg leszarja. Szerintem úgy van vele, hogy csináljuk csak nyugodtan, majd érettséginél szopni fogunk a 0 tudásunkkal.
A 20 perces szünetbe Boldival voltunk az alagsorba és a sajtos melegszenyáját ettük, amit annyira szeretek, mondjuk most más sajt volt benne. Utána megettük a műzliszeletemet meg ettünk gumimacit is, szóval jó szünet volt. Ja, mikor sétáltunk le a lépcsőn, hajszálhíján beleütköztünk Daniba. Hát nem mondom, elég gázos szitu volt. Ez a Danis sztori még mindig nagyon érzékeny pont nálunk, pedig lassan 4 hónapja. Multkor is visszaolvastam neki a nagy vallomásom előtti napot, mármint amit írtam ugye, és mondtam neki egy pontnál, hogy azt inkább nem olvasom fel, mert rosszul érintheti (Danis rész volt). Aztán felkapta a vizet merthogy én elolvastam (?). Aztán csomószor ha köszön Dani vagy valami akkor látom rajta hogy izél. Vagy ha csak ránézek Danira már látom ahogy figyel. Jaj istenem. Engem nem érdekel Dani. Már.
A teljes számviteli órát azzal töltöttem el, hogy imádkoztam a drága Jézushoz hogy ne kerüljek sorra, mert ilyen táblázat kitöltős faszság volt, aztán azt se tudtam mi a bánat van. Szerencsére megúsztam, de nem sokon múlott, rendesen felordítottam, hogy "köszönöm Istenem, köszönöm hogy szeretsz!", páran meg furán néztek rám. Nem értem miért. Amúgy most olyan szar kedvem van. Én annyira nem szeretek rosszba lenni Boldival. Így hogy lesz holnap vlog? Az lesz március utolsó napja. Annyira készültünk már rá meg minden, de így hogy? Így hogy szálljak fel a buszra úgy hogy közbe videózok? Hát gyászos jelenetet csak nem veszek fel! Akkor nem lesz vlog? De én akarok. De így nem. Akkor mindegy. Nem érdekel. Kajak nem. Leszarom az egészet.
Utolsó óra statisztika gyakorlat volt, ahol nem volt semmi, unalmas volt az egész, telóztam végig aztán ennyi volt, utána mentem apumhoz ahol szintén nem volt semmi érdekes. Azaz mondta hogy ma megrendelhetem a telót, aminek annyira örültem hogy majdnem sírtam, aztán valahogy sikerült rábeszélnem egy cicára is (?), szóval lesz kiscicám. Hát, elég fura nap volt.
Megyek aludni. Ha tudok. Komolyan sírni tudnék. Én nem akarok így aludni. Basszameg.