Annyira halogatom már ezt az írást dolgot, hogy az elképesztő... De most odateszem magam, ha törik, ha szakad. 

Szóval több, mint két hete nem írtam, és nincs is nagyon normális indokom erre, egyszerűen nem írtam és kész. 

Most megpróbálok összeszedni pár emlékezetes dolgot vagy leírom ami éppen eszembejut, aztán nézem tovább a Fűrész 2-t.

Nem fogok sorrendbe menni, ami eszembe jut, azt leírom, és kész.

Szóval most éppen érettségi szüneten vagyok, hétfő-kedd nincs suli (hétfő este van éppen), aminek nagyon örülök, habár folyton arra emlékeztet ez, hogy jövő ilyenkor mennyire fogok szopni. (Nagyon.)

Boldi 2 napos osztálykiránduláson van, sőt, az egész iskola kb., és úgy volt, hogy mi is megyünk, csak mivel a legszánalmasabb osztályba kerültem ami ezen a bolygón valaha is létezett, ezért elmaradt. Konkrétan szerintem mi vagyunk az egyetlenek a suliban, akiknek elmaradt  a kirándulásuk. Alapból csak fel a Mátrába mentünk volna egy kibérelt házba és konkrétan egész nap főztünk volna (?), semmi extra, de lemondtuk az idő miatt, mert esőt mondott (ehhez képest egész nap ilyen 50 fok volt, de mindegy). Amúgy egész múlthéten olyan osztálybalhé volt hogy úr isten, ilyenben se volt még nagyon részem. Utána áttettük a kirándulást másik időpontra, de sokaknak nem volt jó, így ofő teljesen kiakadt és elkezdődött a balhé, merthogy nekünk semmi se jó, és akkor inkább hagyjuk az egészet. Konkrétan akárhányszor együtt volt óránk, lebaszott minket, hogy csak mi lehetünk ilyen GÁZAK, meg SZÉGYENEK vagyunk és hogy ő LEAD majd minket jövőre, stbstb. Esküszöm egyik nap, sőt, egyik órába még úgy volt, hogy elmarad, a következőbe meg hogy mégis lesz, aztán a következő órába megint elmaradt, aztán megint úgyvolt hogy lesz.. Én már idegileg kikészültem, mert én személyszerint kicsit örültem hogy elmarad, ugyanis: 1) Visszakaptam volna a pénzem, és éppen ruhákra gyűjtök, szóval tök jó lett volna az a kis extra. 2) Ezekkel a nyomorultakkal semmi kedvem nincs együtt lenni két napig, nézni ofő kétszinű pofáját, ahogy éppen imád minket, de amúgy máskor elhord minket a fekete földig. Szóval már odáig fajult a helyzet, hogy a töritanárnő beszélt rá minket arra, hogy beszéljünk ofővel, hogy mégis menjünk, én meg már úgy voltam vele, hogyha még egyszer szóbakerül ez az egész kirándulás dolog, megütök valakit úgy izomból. Igazából már az sem érdekelne ha mennénk, csak akkor döntsük már el hogy mi a fasz van, tisztára beleélem már magam minden második órába hogy EZAZ, visszakapom a pénzt, aztán meg mindig csalódok, hogy ja nem, mégis lesz kirándulás. Döntsék már el hogy akkor mi a fasz lesz. A legutóbbi információim szerint LESZ, majd valamikor júniusba, és a tropikáriumba megyünk... Nos, én oda Boldival szeretnék mindenáron, mert félek a cápáktól és Boldi megvédene, szóval nem nagyon örülök ennek az ötletnek, és hálistennek mások sem nagyon. 

Apropó cápák, Boldival múlthéten szombaton felmentünk kettesbe Pestre az állatkertbe, és annyira jó volt. Van egy csomó kép, a blog végére rakok is párat szerintem, vlogoltunk is (mondjuk azóta se vágtam össze, és Boldi szerintem már kicsit pipa miatta), egyszerűen tökéletes nap volt. Sőt, még egy hírességgel is találkoztunk, és pont felvettem a vlogba!! Tehát éppen sétáltunk valahol Pesten, fogalmam sincs hol. Éppen beszéltem a kamerába valamit, aztán mutattam az embereket körülöttünk séta közbe. Egyszercsak hallok valakit fütyürézni, felnézek rá, és kijött velünk szembe a családjával? A barátok köztből LACI! És felvettem videóra! Éppenhogy felvettem, éppenhogy elsétált mellettünk, magam felé irányítom a kamerát, és izgatottan közlöm a nézőkkel (tesóm meg Csenge), hogy "ÉPPEN MOST TALÁLKOZTUNK EGY HÍRESSÉGGEL!" Amúgy hazafele kicsit necces volt a dolog, mert én felkaptam a vizet és egy kerek órán keresztül míg sétáltunk a vonat izéhez, meg se szólaltunk. Egyszerűen nagyon felbaszott Boldi. Írtózatosan kedves és imádnivaló hogy mindent fizet, de néha már kicsit kellemetlen nekem. Kifejezetten mondtam is neki, hogy majd én fizetem a buszt, meg az állatkerbe a jegyet is, meg konkrétan mindent, de nem engedte egyszerűen, és úgy felidegesített. Persze tudom hogy nagyon kedves tőle meg minden, és néha még oké, de nekem olyan bűntudatom van hogy rám költi mindig a pénzét. Aztán meg elkezdett esni az eső, és nem vot nálunk kabát mert alapból tök jó idő volt, Boldi meg ideakarta adni a pulcsiját. Mondtam neki, hogy nem kell köszi, mert alig esett meg ilyenek, szóval nem zavart, erre leszarta hogy mit mondok, levette a pulcsiját és rámadta. Úristen, na ekkor kaptam fel a vizet és olyan ideges voltam hogy csak NA. Tudom hogy jót akart meg tényleg kedves tőle, de ha azt mondom hogy NEM, akkor NEM!!!!!!! Azért hadd legyenek már saját döntéseim, nagyon nem szeretem ha helyettem döntenek. Na mindegy. Szóval kétszer aludtam ott egymás után, és tök jó volt vele, egyszerűen nagyon jó. Ettem ananászlevest is. Gondoltam megemlítem, mert eddig sose ettem, és nem csak azért, mert utálom az ananászt, hanem azért is, mert még nem is hallottam ilyenről. Mit is írhatnék még az ott eltöltött két napomról... Ja igen, a fürdések. Tejóég, hogy nekem egyszer együtt fürdés közbe fog megállni a szivem, az is biztos. Már előre látom ahogy ott samponozás közbe a nagy izgalomba megáll a szivem és pucéran esek össze. Nagyon szeretek Boldival zuhanyozni, egyszerűen imádom megmosni a haját meg mindenét, de valami roppant kellemetlenül érzem magam miatta. És nem azért, mert ott állok anyaszült meztelenül, és nem is azért, mert ő is ott áll anyaszüt meztelenül (az hogy az istenbe zavarhatna?????), hanem a SZÜLEI miatt! Mert ez így nem lett kimondva soha hangosan, hogy mi együtt fürdünk (mondjuk az nagyon fura lett volna), szóval folyton leosonunk a sötétbe, én még a papucsomat is leveszem hogy ne hallják a csoszogásomat. Alig tudom élvezni a dolgot, mert folyton izgulok, hogy esetleg kijön valaki és mittudomén mit csinál, esetleg rájön hogy ketten vagyunk bent. És ez ezúttal be is következett, drága istenem. Mert általába akkor megyünk le amikor már elvileg a többiek alszanak. Erre most láttuk már mikor leértünk hogy ég a villany, szóval Boldi előre ment a cuccaival és ott beszéltek az anyjával, én meg abban a minutumban hogy meghallottam az anyjának az első kiadott hangját, úgy rohantam vissza a szobájába. Én szerintem szívrohamba fogok meghalni, de ezt most komolyan mondom. Aztán vártunk még vagy fél órát és lementünk fürdeni, de fürdés közbe meghallottuk hogy valaki kijött a szobából!!! Boldi az egyébként full nyugodt ilyenkor, nem nagyon érdekli, de én ott magyarázok egyfolytába és ilyen haldokló hangokat adok ki. Múlthéten meg kiterveltem egy tervet, hogy oké, fürödjünk, de ő menjen ki előbb, aztán én még fürdök tovább, hogy úgy tűnjön, külön fürödtünk. Értitek. Mikor meg meghallottam hogy kijött valaki a szobából, és a fürdővel szembeni konyhába ment be, hát nagyon kikészültem. Konkrétan kikergettem szegény Boldit. Kint az apja megkérdezte, hogy én mikor megyek fürdeni, mire mondta Boldi, hogy most. Úristen, kicsit sem volt feltünő hogy együtt voltunk bent. Tudom nem kéne ekkora hűhót csapnom emiatt de én nekem ez nagyon kínos. Nagyon nagyon. Na mindegy. Majdcsak hozzászokok.

Most pénteken meg Boldi eljött suli után és itt volt kicsit, tök jó volt, néztünk Szökést meg ilyenek. Már csak 9 rész van hátra a Szökés 1. évadából. Kicsit szégyellem magam hogy több mint 4 hónap kell 1 évadhoz, mert én nyáron 1 hét alatt néztem meg 1 évadot, de mivel nem találkozunk olyan gyakran és ha találkozunk is max. 2 részt nézünk meg, ezért nem igazán haladtunk. Hogy az Odaátot hogy fogjuk megnézni azzal a 11 évaddal, azt nem tudom.. de én megakarom.. MEGAKAROM!!!!

Amúgy olyan rossz hogy most ilyen szabadság van vagy mi, és Boldival nem vagyunk együtt a hülye kirándulás miatt.  Olyan jó lenne pedig. Kifejezetten Boldi hiányom van. Egyszerűren megvagyok szokva hogy mindig látom vagy hallom a hangját. Most is beszéltünk kicsit telón de az kb. lófasz. Olyan jó lenne ha itt lenne most. Komolyan eltudnám sírni magam úgy hiányzik. Amúgy arra jöttem rá, hogy én mégjobban szeretem Boldit mint eddig. Azaz míg nem voltunk együtt, azt hittem hogy annál jobban már nem vagyok képes senkit szeretni, sőt, még az első pár hónapban is így voltam vele, de most egyszerűen... én nem is tudom. Visszatekintve az a szerelem iránta fel se ér a mostanihoz. Én úgy szeretem őt hogy azt ki se lehet fejezni se szóban se írásban, sehogy. És tényleg ez a legszebb érzés. A legjobb érzés. 

Akkor ennyit Boldiról most. A suliba is történt pár dolog, például a pénzügy tanárnőm majdnem másfél hónap hiányzás után közölte velünk, hogy várandós, én meg olyat néztem, hogy úristen. Mindenki nagyba gratulált én meg csak tágranyílt szemekkel lestem. Nem is tudom miért döbbentem le ennyire. Ez azt jelenti hogy jövőre nem ő fog minket tanítani és nem is lesz ott az érettségin, pedig 9. óta ő tanít minket, és ez eléggé nagy szívás. Mondjuk az egész érettségi egy nagy szívás lesz, de ne is beszéljünk erről, mert herótom van ettől a témától.

Csengével tegnap az esti órákban annyira belefolytunk egy témába, hogy mindketten majdnem elsírtuk magunkat. A téma pedig a következő volt: a végzősök. Ugyanis múlthéten jöttek utoljára suliba. Én már vagy 2 hónapja ezen agyalok, hogy de szar lesz nélkülük, de nem nagyon hangoztattam egészen mostanáig. Kiderült, hogy nem vagyok ezzel egyedül, csak Csenge egészen mostanáig nem agyalt ezen, amíg fel nem hoztam a témát. Egyszerűen szörnyű belegondolni hogy mostantól nem látom őket. Nem mintha olyan fontos szerepet játszottak volna az életembe, de mégis ott voltak, és most annyira fura lesz hogy nem lesznek ott. Például Dani. Nahát Dani egy külön történet, de nagyon fura lesz hogy nem fogunk naponta háromszázszor köszönni (akár egy szüneten belül többször is). Annyira ÉRDEKES hogy a szián kívül még SEMMI MÁST nem szóltunk egymáshoz, egyszerűen SEMMIT!!!, de mégis ott volt az a fura kapcsolat köztünk még anno. Sőt még most is szerintem, egyszerűen ahogy köszönünk, benne van a köszönésbe az a "flörtöltünk de te összejöttél egy másik pasival" féle dolog. Engem nem érdekel Dani egyáltalán már, mióta Boldi van azóta nem érdekel, és előtte se érdekelt annyira nagyon komolyan, de mégis kedvelem valamilyen fura módon. Aztán ott van még Balázs is, soha többé nem fogunk ott ülni suli után a padon beszélgetni, nem fog többet felkérni arra hogy csókolózzunk, semmi nem lesz már vele kapcsolatban. Idegesített sokszor, és nem azt mondom hogy hiányozni fog, de tök fura lesz hogy már nem lesz. Rengeteg embert feltudnék még sorolni, de a lényeg, hogy nagyon rossz (?) lesz így nélkülük. Sose gondoltam volna hogy majd a végzősök miatt (akikkel kb. alig beszéltem) fogom szarul érezni magam. Oké hogy szentimentális ember vagyok, de ez azért még nekem is kicsit meredek. Írtam is Csengének, hogy én jövőre olyan lelki roncs leszek hogy az csak na. Ide is hányszor leírtam, talán már kilencedikben is, hogy én 12.-be végig egy szenvedő, depressziós ember leszek, mert a szivem nem fogja bírni azt a sok érzelmet. Úristen, bele se follyunk még, még ne!!!

Más órákról nem nagyon maradt meg semmi. Amiről még nem írtam az talán még a köztem és ofő közti viszony. Habár ezt írhattam volna az osztálykirándulós részhez is, de most így sikerült. Szóval ofővel sose volt komolyabb kapcsolatom, 10 mondatot nem váltottunk szerintem még egymással. Erre most úgy betalált engem, hogy olyan nincs. Tudni kell rólam hogy én órákon szinte meg se szólalok. Nem az hogy szinte, tényleg soha. Ezt úgy értem hogyha éppen nem Csengével beszélek. Ha épp beszélgetés folyik ofővel és más hozzászól a témához vagy ilyenek, én csak ülök ott és hallgatom. Ha meg tanítás van akkor se jelentkezek soha, max. angolon. Úgyhogy nem nagyon értem ofő viselkedését felém, és hogy hogy értette azt, hogy "szedjem össze magam". Vázolom a dolgot. Tehát órán megkérdezte, hogy ki hozta a kiránduáspénzt, én meg nem adtam oda neki, mert nem is tudom miért, hanem csak szünetbe. Erre szünetbe ezen felháborodott, hogy miért nem órán adtam oda mikor kérte, és hogy "szedjem már össze magam, mert ő ezt nem bírja". Konkrétan ez volt talán a harmadik hogy idén hozzászóltam vagy hogy bármit is csinálok a jelenlétébe, akkor hogy értette hogy szedjem össze magam??? Meg egyszer irodalom óra végén amikor a kivetítőn néztünk valamit, bekaptam egy mentost, erre ott izélt, hogy miért rágózok. Én meg mondtam, hogy ez nem rágó, hanem mentos, mire kiparodizálta a mondatomat és ott magyarázott. A másik megmaradt dolog pedig, hogy éppen engem meg Csengét szidott le egyik órán mert beszéltünk, és így a székem mellett állt. Leejtette a tollat a kezébe, én meg ugye ültem, de azért lehajoltam így ülve is, hogy felvegyem a székem mellé leesett tollat. Csakhogy ő gyorsabban lehajolt és felvette mint én, így felémfordult és azt mondta: "meg ne mozduljál". Én annyira felháborodtam ezen. Mert tényleg felakartam venni azt a szájbatekert tollat. Jézusom most jöttem rá hogy ezt már leírtam. Legalábbis azt hiszem. Na mindegy. Nem ártott volna elolvasni az utolsó 2 bejegyzést hogy nagyjából tudjam mi van. Mert nekem olyan mintha már fél éve nem írtam volna.

Amúgy megint elkezdtem edzeni. Egy egész hétig csináltam múlthét előtti héten, aztán 1 hétig meg se moccantam, most meg megint 2 napig csináltam. Ma is elkezdtem, de 5 perc után mikor láttam hogy lejött a Fűrész 2. része, inkább visszafeküdtem. 

Hát ennyi lenne most. Megpróbálok gyakrabban írni mert ez nem állapot. Tényleg megpróbálok. Ha nem is minden nap, legalább kétnaponta szeretnék. 

 

1

1