Vasárnap reggel 9 óra van. Itt vagyok apumnál. Itt ugyebár nincs netem, szóval gondoltam leírom az elmúlt pár nap történéseit, aztán ha délután hazamentem, kirakom az oldalra is.

Szóval a csütörtöki gyereknap. Ez volt a harmadik és egyben utolsó gyereknap amin résztvettem, mert jövőre nekünk már nem lesz sajnos. Ezt nagyon sajnálom, mert én mindig nagyon élveztem őket, és ez most sem volt másképp. Az elmúlt két év gyereknapjain egyfolytába Boldit hajkurásztam, csak rá gondoltam stb., most meg RENDESEN ott volt velem. 9.-be nem is jött a gyereknapra, és emlékszem, aznap tetszett meg komolyabban Máté, aka A Katona is. 10.-be pedig jött, és szerintem az volt az eddigi kedvenc gyereknapom, mert a semmiből hirtelen elkezdett szakadni az eső, Boldi ugye ideadta az esernyőjét meg minden, szóval nagyon emlékezetes volt. Azt a napot szivesen olvasom vissza akármikor, mert az ilyeneknél érzem úgy, hogy Boldi talán már régóta érzett irántam valamit, csak ő se tudott róla. Vagy valami ilyesmi. 

Idén is egész jó volt. Vártam kicsit az esőt, mert szerintem tök jó lett volna ha megint ránk szakad az ég, de az ezúttal nem következett be. Sástóra sétáltunk fel, és a 40 perces utat a mi osztályunk 1 óra 30 perc alatt tette meg, mert egyfolytába eltévedtünk és akárhányszor valami ülőhelyet láttunk, rögtön leültünk egy 10 percre pihenni. A túrát (azt írtam ide most hogy túrót) szokásosan élveztem, tökre szeretek túrázni, csakhát nem szoktam. Útközbe Csengével voltam végig, vele beszélgettem meg ilyenek. Mikor jó késve megérkeztünk, ehettünk zsíroskenyeret is, majd miután kettőt bezabáltam, Boldival leültünk egy padra Gergő és Peti mellé és néztük a sorversenyeket. Boldi amúgy direkt úgy öltözött fel mint tavaly, tudjátok, az a "naplementés" póló meg az a térdnadrág, és úgy volt, hogy majd átveszi a trikóját, de végül nem vette át (????). Jaj az a trikó... hogy az tavaly mennyi mindent okozott nekem... Akit érdekel az olvassa vissza, 2015.06.11., az Eddigi bejegyzéseknél ott lesz. A sorversenyeket nem tudom hova tenni, nem értem miért van 11. osztályba sorverseny, úgy kellett amúgy összekaparni a népet hogy játsszanak. Én egy fa, majd Boldi mögé bújtam el, akárhányszor megláttam tanárnőt közeledni. 

Amúgy most ez nem ide tartozik, de nekem a laptomon van egy "-" nevezetű mappám, azon belül is almappák, ahova minden egyes Boldival kapcsolatos képet lementek. Meg ugye ott vannak a vlogok is ahol egy csomó közös jelenetünk van. És arra gondoltam, hogy majd az 1 éves évfordulóra összevágok egy ilyen fasza kis videót. Abba belevágom a közös jeleneteinket ilyen szépen, meg a képeket is időrendi sorrendbe, odaírom hogy mikor készültek vagy milyen emlékek kapcsolódnak hozzá, alatta meg ilyen jó kis sírós romantikus szám szól... Tudom az még soká lesz, de az amúgy is sok meló, úgyhogy majd nemsoká elkezdem, és mindig amikor lesznek úgy képek, közéjük vágom azokat, így majd időbe kész lesz. Csak az a baj hogy nem tudom milyen zenét vágjak be alá. Vagy zenéket. Mert elég hosszú videó lesz ugyanis:

Közös képek mappa: 125 kép

Egyéb: 33 kép 

+ ugye az állatkert.. meg még kb. 6 hónap van addig, szóval addigra ez még nagyon fog bővülni. Multkor már néztem zenéket de egyik se tetszik. Mindegyik olyan depressziós. Szóval ezen még gondolkodnom kell. Mert szerintem ez egy tök jó ötlet, minden emlék meg minden képekben meg videókban összevágva.

Visszatérve akkor a gyereknapra. A sorversenyek után már mehettünk is vissza (?), ez az egész nekem kb. fél órának tűnt, de szerintem azért, mert egy KISSÉ késve érkeztünk meg. A többiek már biztos unták. Visszafele már mehetett akárki akárkivel (odafele ugye osztályonként volt), úgyhogy én Boldival mentem természetesen. Kézenfogva túrázni tök jó, mert nem féltem annyira az életem. Mögöttünk egy ideig Peti meg Gergő volt, és egyszercsak Gergő megszólalt, hogy van egy hajszál a táskámon, mire Peti mondta, hogy "van ott több is", mert a táskámon lógott a hajam. Erre Gergő behajolt a táskám alá és full olyan volt mintha a seggemet kezdené el bámulni ilyen kurva közelről. Én csak lestem tágranyílt szemekkel hogy mivan, Boldi meg annyit mondott, hogy "hé". xd Aztán kiderült hogy egy hajszál lógott a táskám alján vagy valami ilyesmi. De tök vicces volt. Amúgy teljesen kihagytam a sztoriból a kisvasút dolgot. Szóval azon is ültünk kétszer, ilyen 10méter/óra sebességgel. Nem tudom ki emlékszik Szilveszterre, a kilencedikes hódolómra, de mostanába megint nagyon aktív lett az életembe és egyfolytába keres. Nagyon kedves gyerek (még Boldi is ezt mondta), csak valahogy nem fogja fel agyilag hogy van barátom, mert rendesen szerelmet vall meg ilyenek. Csengével meg Boldival folyton szivatjuk, de nem ÚGY szivatjuk, csak úgy, hogy ő ne tudjon róla, meg egyáltalán nem durván, csak poénból. Pl. Boldi elnevezte Szilvesztárnak meg Szilvinek. A kisvasúton is ott ült velem szembe majdnem és tisztára remegett stb. Szerencsétlen. Úgy sajnálom. A megérkezésünk után aztán mindenki szétvált, Boldival mentünk a buszhoz, de aztán Dávid felhívta, hogy kocsival van, és még ketten beférnek, szóval mentünk vele természetesen. Még gyorsan kiszálltam apámnál és elhoztam onnan az ottalvós cuccaimat, aztán Dávid kirakott Boldiék háza előtt. Ezután meg Boldinál voltam egészen szombat délig. Hát..érdekes napok voltak. Megnéztünk a Szökés 2. évadából 5 részt (!!!), kirakóztunk egy csomót, mert mostanába ilyen kirakóbuzi lettem, segítettünk kint az udvaron, mert most ilyen füvet raktak le vagy mi. Nekem amúgy annyi volt a dolgom hogy emelgessem a fóliát. Pedig szerintem simán elbírtam volna a 20 kilós gyepet. Na mindegy. Aztán csütörtök este a kanapén feküdtünk én meg elaludtam. 11 körül (kb. 1 órávak ésőbb) Boldi felébresztett, hogy menjünk fürdeni. Úgy volt hogy kádba fürdünk, és azt hittem majd most lemegyünk és együtt megcsináljuk a vizet (miközbe engem a szívroham kerülget a szülei miatt). Erre az ajtóba befogta a szememet, és mikor kinyithattam, tökre ledöbbentem. Megcsinálta jó habosra a vizet, a kád szélén gyertyák égtek, a villany le volt kapcsolva.. Annyira romantikus volt, hogy nagyon. Annyira édes volt hogy meglepett. Úgy szeretem. De olyan forróra csinálta meg a vizet hogy majdnem meghaltunk. Mikor fent voltunk már a szobájába még mindig ott ájuldoztunk. Nagyon durva volt, kajak azt hittem kimúlok. De ezenkívül nagyon jó volt, 1 óráig fetrengtünk a vízbe és el is fértünk a kádba!!! Mert itt nem fértünk el egyáltalán. 

A másnap is tök jól telt, kirakóztunk, Szökést néztünk stb... de aztán este akkora balhé kerekedett, hogy jaaj.. Én soha többé nem akarok ilyet... Nem hiszem hogy ilyen durva volt már valaha. Szóval úgy kezdődött, hogy feküdtünk az ágyába és beszélgettünk meg csináltunk képeket. Aztán ott poénkodtunk meg minden. Boldi egy szál boxerba volt mert melege volt. Na és akkor mi szoktunk úgy poékodni, hogy azt mondjuk, hogy "alszok", és akkor várjuk hogy a másik "felébresszen" minket ilyen puszikkal stb. STB. STB!!! És Boldi épp ezt csinálta, én meg ott puszilgattam STB!!! STB!!! Aztán mondtam, hogy "most én alszok", és vártam, hogy ugye csináljon valamit. De miközbe én puszilgattam és próbáltam "felébreszteni", poénkodtam, POÉNKODTAM, AHOGY A NAP MINDEN MÁSODIK PERCÉBEN, hogy "mit pucérkodsz itt Boldi?" DE POÉNKODTAM!!! VICCES HANGSÚLLYAL MONDTAM!!!!!!!!!! Na és akkor ugye vártam hogy most ő "ébresszen fel" engem. De nem csinált semmit, helyette hirtelen felült, aztán felállt, elkezdett felöltözni, én meg azt se tudtam mi van. Látszott rajta hogy van valami baja de el nem tudtam képzelni hogy mi. Megkérdeztem tőle de azt mondta hogy semmi, aztán felöltözve levágódott a székéra én meg ugyanúgy ott ültem az ágyon és néztem hogy MI VAN???? Én tényleg nem értettem hogy mi baja van. Fogalmam sem volt. Tippem se volt. Aztán megkérdezte hogy nézzünk-e Szökést, mondtam hogy ja, szóval néztünk két részt, de én egyik alatt se néztem rá. Aztán elkezdett ott puszilgatni meg ilyenek de nem érdekelt, annyira felidegesített ezzel a dologgal, hogy csak úgy fogja magát és feláll meg felöltözik, látszik hogy van valami baja és nem mondja el. Aztán a második rész vége fele már így egész normálisak voltunk mindketten, kezdtük kicsit elfelejteni a dolgot, legalábbis én, de azért még ott volt bennem hogy mégis mi baja lehetett. Megkérdeztem tőle poénból hogy elolvashatom-e a Grétivel folytatott beszélgetését messengeren, mire mondta hogy igen. Én meg megláttam hogy még márciusba, amikor már rég együtt voltunk, írt egy kacsintós fejet egy csajnak. Rámentem és kiderült hogy semmiség, de akkor se értem miért írt mondjuk kacsintós fejet... Na mindegy... Ekkor kikapta a kezemből a telót, hogy "inkább ne olvassam" (későbbi elmondásai alapján ezt poénból csinálta de nekem nagyon nem jött át), mire mondtam, hogy jó, akkor ne és elfordultam. Amúgy míg én olvastam addig ő egy játékpisztollyal lőtte a seggem, és akárhányszor hozzáragadt az a töltény vagy mi, ott röhögött. (???) De egyébként én se kaptam fel a vizet, én is poénból fordultam el, hogy "jó akkor ne". Ő meg rárakta a telóját a hátamra, hogy olvassam tovább, mire én lelöktem, hogy nem akarom. Erre felkapta a vizet és elkezdte kihordani a játékpisztolyait meg minden, annyira felbaszott megint ezzel a viselkedéssel hogy nagyon. Aztán megint eszembejutott hogy az előbb mit művelt le, hogy egyszercsak fogta magát és elment mellőlem, szóval ez a kettő kombó nagyon kiakasztott és életemben elősször talán úgy éreztem, hogy nem akarok Boldival lenni. Rendesen szarul éreztem magam ott, és rendesen haza akartam menni. Ezt közöltem is vele, hogy "ez az első mióta itt vagyok, hogy haza akarok menni", és ezt nem kellett volna. Nem kellett volna elmondanom neki, mert ebből akkora balhé lett, és azóta is annyira szarul érzem magam miatta... Ez az egy mondat annyira beütött neki, hogy konkrétan SÍRT!!!!! Azaz ahogy ő fogalmazott később, "erősen könnyezett". De csak később kezdett el. Akkor még nem. Ugyanis mikor közöltem vele, megkérdezte, hogy megölelhet-e, mire mondtam, hogy ne érjen hozzám. Mert tényleg nem akartam. Aztán elkezdtem sírni kicsit illetve elkezdtem pakolászni a cuccaimat, hogy én megyek haza. Összepakoltam mindent, közbe ő követett meg mondta, hogy ne menjek meg beszéljük meg, nyugodjak le stb., de csak az lebegett a szemem előtt, hogy takarodjak el innen. Nem akartam ott lenni. Tényleg nem. Aztán végül csak azért nem mentem haza, mert nem nagyon tudtam hogy mit mondhatnék a szüleinek, hogy miért megyek haza hirtelen este 9-kor. Ezt mondtam Boldinak is, hogy csak azért nem megyek, mert túl bonyolult lenne, megvárom a reggelt aztán az első busszal megyek haza. Tudom így utólag hogy mekkora egy szemét voltam és hogy mennyire megbántottam, de abban a pillanatban ez nem jött át, én tényleg csak haza akartam menni. Mondtam neki hogy nem akarok ott lenni vele, nem érzem jól magam, legszivesebben hazamennék stb. Aztán hátatfordított az ajtóba, gondolom akkor már könnyezett és nem akarta hogy lássa, de ilyen sírós hangon megkérdezte, hogy "tényleg csak azért nem mész haza mert túl bonyolult lenne?" mire rávágtam, hogy igen, aztán kiment a mosdóba. Én annyira mérges voltam rá akkor hogy nem érdekelt semmi. Aztán visszajött és kicsit még veszekedtünk, megmondtam neki hogy mi a bajom, és ugye nekem az volt a bajom hogy nem tudtam neki mi a baja. Aztán kiderült, hogy az volt a baja, hogy én kinevettem őt az ágyba. Mert ugye mondtam neki hogy "mit pucérkodik itt". De azt annyira poénból mondtam és annyira nem sértésként, hogy fú. Miért röhögném ki? Egyfolytába pucérkodik. Ez hülye. Meg valami olyasmit is mondott, hogy "látta rajtam hogy nincs kedvem", úgyhogy mérges lett. Vagy valami ilyesmi. Én őszintén nem tudom hogy miből látta hogy nekem nincs kedvem tudjátok mit csinálni, kajak nem értem. Ez az egyik. A másik meg, ha egyszer az életben esetleg úgy is döntenék, hogy jaj most nincs kedvem lefeküdni vele, akkor mi a lófasz van? Akkor fogja magát és otthagy? Kajak csalódtam kicsit benne, mert látszik azért rajta hogy pasiból van, egyszer nincs kielégítve és már fel is megy benne a pumpa. De egyébként kajak nem tudom miből vette ki hogy nincs kedvem. Ott poénkodtam azzal az "alszok" dologgal ahogy ő, meg előtte már csomószor volt ilyen, hogy "alszunk", aztán felébresztjük egymást a végén meg mindannyian tudjuk hogy mi lesz a dologból... Meg ez az egész "ott hagylak az ágyba" dolog annyira felbaszott. Na a lényeg, hogy ezután vagy 2 órán keresztül figyelmen kívül hagyott. Lement kajálni nélkülem (hozzáteszem full éhes voltam és csak másnap reggel ettem valamit), és mondjuk megkérdezte hogy éhes vagyok-e én meg nemet mondtam, de csak azért, mert nem akartam ott kínosan eltölteni az időt miközbe eszünk... Szóval úgy voltam vele inkább nem eszek. Tehát evett. Vagy fél óráig lent volt, én addig ugyanúgy a kanapén ültem vagy feküdtem. Aztán feljött, gondoltam majd beszélünk vagy valami. Már kezdett besötétedni ekkor. Amúgy próbáltam aludni is kicsit, mert úgy voltam vele, legyen már reggel hogy hazamehessek. Ilyen fura autós hangokat hallottam, mondom nem hiszem el hogy komolyan még ilyenkor is autós videókat néz. Erre felnéztem és a laptop előtt ült, fejhallgatóval, és autós játékkal JÁTSZOTT!!!!!!!!!! JÁTSZOTT!!!!!!!!!!!!!!! Én nyitott szájjal lestem vagy 2 percig a jelenetet, mert annyira ledöbbentem. Aztán abbahagyta a játékot, kiült a teraszra, onnan is ilyen autós hangokat hallottam, mondom tuti a tabletjén néz valamit vagy nemtom, én meg végig ott feküdtem. Ez ilyen jó másfél óra volt, talán két óra is. Aztán mondta hogy menjek fürdeni, és ez kicsit fájt, mert úgy volt tegnap hogy ma is kádba fürdünk, de így már persze nem. Én egyszerre voltam nagyon mérges, és egyszerre akartam kibékülni is. Egyre mérgesebb lettem amiatt, hogy ignorál meg tök jól elvan, miközbe én ott fekszek mint egy bot. Aztán ő is fürdött, addigra én már befeküdtem az ágyba és vártam hogy jöjjön ő is. Erre fogott egy pokrócot és lefeküdt a kanapéjára. Azt a döbbentséget látni kellett volna a fejemen. Visszanézném. Mondtam neki, hogy "te most komolyan ott alszol? hallod ne hülyéskedj már, gyere az ágyadba", mire mondta, hogy nem. Az egészet azért csinálta, minden ignorálást, a kanapén való alvást is, mert én azt mondtam, hogy nem akarok ott lenni, nem akarok vele lenni, és ezért próbált minél jobban úgy viselkedni, mintha ő nem lenne ott... Még ilyen helyzetekbe is csak rám tud gondolni, hogy nekem jó legyen.. Habár nekem egyáltalán nem volt jó. De én végig azt hittem, hogy azért nem szól hozzám meg ilyenek, mert haragszik rám, közbe csak azért nem, hogy békén hagyjon, ahogy kértem. Milyen szarul eshetett neki basszameg amikor mondtam neki hogy ne érjen hozzám meg hogy nem akarok vele lenni... ha nekem ilyet mondana én nem is tudom mit csinálnék.. De ez akkor nem esett le egyáltalán mert mérges voltam. Aztán mondtam neki, hogy jó, akkor én se alszok az ágyába, és leültem a lépcsőjére ami a szobájába van. Ott ültem a következő fél órába, ő meg a kanapéján feküdt. Közöltem vele, hogy amíg nem fekszik az ágyába, addig a lépcsőn fogok ülni. Annyira hülyeségnek éreztem ezt, miért ne aludhatna az ágyába? Akkor már alszok inkább én a kanapén. Erre azt mondta, hogy biztos nem engedi hogy én a kanapén aludjak. Időközbe megint szóbajöttek az előző dolgok, és megkérdezte tőlem, hogy láttam-e már őt könnyes szemmel, mert ez elég sok mindent elárul a helyzetről, meg hogy még soha semmi nem esett neki ennyire szarul. Ekkor kezdtem megsajnálni, de eszembejutott valamiért, hogy én mennyit sírtam miatta és hogy ő nekem mennyi fájdalmat okozott már az elmúlt pár évben. Ezt közöltem is vele és erre már ő sem tudott mit mondani. Valahogy nem tudom összehasonlítani a két dolgot. Én éjszakákat sírtam át miatta, minden egyes nap szenvedés volt amíg őt hajkurásztam, annyiszor megbántott, elutasított, hogy azt össze se lehet számolni. De így utólag már látom a helyzetet és hogy tényleg nagyon szarul esett neki, és az utolsó dolog amit akarok az az, hogy megbántsam Boldit. Aztán már szinte könyörögtem, hogy feküdjön az ágyába, végül megegyeztünk abban, hogy mindketten az ágyba fogunk aludni. Elősször befeküdtem én, majd ő, és ekkor még mindig mérges voltam kicsit, de már nem annyira, egyre inkább kezdtem sajnálni és egyre inkább kezdtem szarul érezni magam. Ő úgy feküdt le mint egy bot, megmozdulni se mert szinte, én meg elősször betakaróztam, majd őt is betakartam, végül úgy feküdtem le, hogy ráhajtottam a fejem a vállára, de csak ennyi volt a testi kontaktus. És mikor már úgy voltam vele, hogy na én alszok, akkor éreztem hogy folyik a könny a szeméből rá az arcomra, meg hogy szipog, és kész, belebújtam a nyakába meg átkaroltam, és a fülébe súgtam hogy mennyire sajnálom és hogy nem akartam megbántani ennyire, sőt, semennyire, ő meg csak sírt, azaz "erősen könnyezett", engem meg már annyira nem érdekeltek az előzőek, nem érdekelt semmi, csak azt akartam hogy abbahagyja a sírást és hogy tudja hogy mennyire sajnálom. Ott ölelgettem meg puszilgattam, annyira szarul éreztem magam hogy az elképesztő. Soha nem akarom megbántani Boldit, soha soha, és annyira rosszul érzem magam hogy ez most sikerült. De én csak az igazat mondtam. Amit nem kellett volna. Csak odaakartam kicsit szúrni neki, hogy tessék, te ott hagysz az ágyba, én meg itthagylak, megyek haza, csá. Még sose láttam Boldit sírni és az, hogy miattam sír, annyira megérintett, hogy már én is könnyeztem kb, szóval ott feküdtünk, a két roncs. Végül kibékültünk, bocsánatot kértem százmilliószor ő meg mondta hogy megbocsájt, ölelgettük egymást meg minden, aztán volt egy kis békülős szex és aludtunk. Jaj de részletesek vagyunk ma. Amúgy soha többé nem akarok Boldival így összeveszni. Sehogysem. Soha nem akarom őt megbántani semmivel. Ő nekem a legfontosabb és a legutolsó dolog amit szeretnék az az, hogy miattam sírjon és miattam érezze rosszul magát. Soha nem akarnék ilyet...

Aztán másnap a 12:20-assal jöttem apumhoz, azóta itt vagyok. Olvasgatok meg ilyenek, gondoltam ha már nincs jobb dolgom megírom ezt is. Amúgy azóta is ugyanúgy szarul érzem magam, tegnap reggelizés közbe miközbe Boldi próbálta megsütni a grillsajtot (?), hirtelen felálltam a székből és megöleltem, és ismét bocsánatot kértem, és esküszöm mintha megint könnyes lett volna a szeme, komolyan megtudnék rá esküdni. Én annyira sajnálom hogy megbántottam ezzel. Nem is tudom már mit tehetnék hogy elmúljon a bűntudatom. Legszivesebben ma is vele lennék, meg úgy örökre. Alig várom hogy holnap újra találkozzunk és megölelhessem.