Tökre elvagyok szokva az írástól, szóval nem is nagyon tudom hogy hogyan kezdjem el ezt. Szeptember elseje, ami csak egyet jelenthet: újra következnek a blogok. Nem ígérem hogy minden nap fogok írni, de nagyon-nagyon-nagyon igyekszem, mert tavaly is elhatároztam, és nagyon sokáig bírtam is (konkrétan addig amíg össze nem jöttünk Boldival, utána elég zavaros nem csak a blog, hanem úgy az egész életem). Szóval nem ígérek semmit, de igyekekezni fogok nagyon hogy azért amikor csak tudok, írjak. Mégha nem is érdekesek a napjaim, akkor is írni akarok. 

Akkor elősszöris szeretném kicsit összegezni a nyaramat, mert azt valahogy sose sikerült, pedig terveztem. Hát azt hiszem túlzás nélkül mondhatom hogy eddig ez volt a legjobb nyaram, tényleg nagyon nagyon jó volt végig. Akik olvasnak, na azok tudják a legjobban hogy nekem szinte minden nyár egy nagy szenvedés volt eddig, és csak az okozott örömöt hogy nézzem Boldi chat ablakját és számolom vissza a napokat a suliig. Hát szerintem eddig ez volt az első olyan már nagyon régóta, hogy kifejezetten NEM vártam az iskolát, sőt. Tavaly ilyenkor én voltam a legboldogabb, hogy végre suli, idén meg tiszta depresszióba vagyok esve hogy minden nap mehetek oda, aztán hazaesek jó későn, és mivel idén tanulni is akarok, ezért mégdúrvább napjaim lesznek. Persze a nyaram csak és kizárólag Boldi miatt volt jó, tényleg nagyjából mindent sikerült megcsinálnunk amit elterveztünk (Balcsi, Debrecen, sok séta, sok együttalvás, sorozatok, filmek, strand, stb). Nagyon sajnálom hogy vége a nyárnak, de sajnos nem tarthat örökké. 

Akkor hát következzék a mai napom, az utolsó évnyitóm ebben az életben (ha minden igaz). Fura végzősnek lenni. Nagyon fura volt elősször hallani azt, hogy 12.E osztály, mert ez már tényleg a vége. Még csak most voltunk kilencedikesek. Na de most nem akarok belefolyni ilyen mély dolgokba mert mindannyian tudjuk hogy engem mennyire meghatnak ezek a dolgok, és nem akarok most sírni. Majd a szalagavatós vagy a ballagásos bejegyzéskor bőghetünk együtt, ígérem. 

Reggel nem volt túl nagy szenvedés számomra a felkelés, mert én már egész héten korán keltem, ugyanis utolsó hétre hagytam az 50 órám maradékát. Volt még 18 órám hátra, abból hetet-hetet a régi suliban töltöttem ahol osztottam a könyveket meg ilyenek, a maradék négyet (valójában öt órát voltam, de mindegy) meg az állatmenhelyen. Örülök hogy végre befejeztem, jól elhúztam, de legalább készen van. Amúgy szeptember végétől már elvileg a teszkóba fogok dolgozni, szóval gyertek bátran, valahol a polcok közt megtaláltok. Ezt úgy írom mintha tudnátok hogy ki vagyok. Jó, mondjuk nem túl nehéz rájönni, de mindegy. Egyenlőre még nem zaklatott senki a magánéletemben, szóval nem nagyon zavar. Amúgy csomószor elgondolkozok azon, hogy milyen jó lenne már, ha így vásárolgatnék Pesten és csomóan odajönnének sikítva, hogy úristeen, te vagy Szandi?? Én meg: igen! xddd Tudom hogy ilyen nem lesz soha meg nem is akarom, csak néha belegondolok hogy az milyen fura lenne. Meg ha lenne ilyen találkozó ahova eljönnek az olvasóim és így beszélünk csomó dologról amiket írtam meg visszaidézünk dolgokat stb. Ez amúgy fasza lenne, de tekintve hogy kb. 2 ember olvas, ez elég valószínűtlen.

Visszatérve a suliba. Boldi busza később ért be mint az enyém, szóval addig elmentem a boltba és vettem Csengének szülinapjára egy csokit meg topjoyt, ugyanis ma lett 18. Egy hét múlva meg én leszek!!!!! Wohooo!!!! BeBaSzok. Amúgy nem. Pár hete voltam Csengével inni és hát soha többé nem iszok, eldöntöttem. Soha nem voltam még másnapos, de nem is akarok soha az lenni életem során, mert azt hittem haldoklom körülbelül. Utána találkoztunk Boldival a buszmegbe és bementünk a suliba. Fura volt ismerős arcokat látni, feltünt csomó emberen a változás stb. A harmadikon voltunk mindketten, szóval ott beszélgettünk meg ilyenek, meg néha az osztályunkkal is voltunk stb. Odaadtam Katának (Kata amúgy Csenge lenne) az ajándékait, aki örült neki, aztán megérkezett... megérkezett... az új osztálytársunk. Úristen, hát tegnap este írta ki ofő a csoportba, hogy jön egy olasz cserediák, és idézem: "Szandi? :) ugye számíthatok rád?" Fú, én olyan ideggörcsöt kaptam. Na ne. Még egy Récsöl. Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon unom ezt a bébiszitter szerepet. Ofő konkrétan már az első nap elvárta, hogy én minden szünetbe az olasz nyakába lógjak, ugyanis az egyik szünetbe, mikor épp semmi dolga nem volt senkinek, kimentem Boldihoz beszélgetni, mire feljött ofő a lépcsőn és közölte, hogy akkor majd keres más valakit, mert úgy látja hogy rossz embert bízott meg, merthogy én nem vagyok vele szünetekbe stb... Úgy felidegesített. Na mindegy. Amúgy nem tudom az olasz nevét egyenlőre, úgyhogy marad az olasz elnevezés. Csenge tegnap imádkozott szerintem lefekvés előtt, hogy jó pasi legyen, de nem az sajnos, összevan nőve a szemöldöke. Mondjuk Boldinak is, de neki kiszoktam szedni.

Igazából minden óra osztályfőnöki volt, semmi érdekes, csak a szokásos. Ofő beleköt mindenkibe, én idegesen szidom ofőt Csengének, Csenge röhög, az olasz rajzolgat valamit, Lilla mögöttem beszél, de hogy kinek, azt nem tudom, mert nincs padtársa, szóval már megvolt a hangulat. Hiányzott nagyon mit ne mondjak. Mellesleg azt még nem is mondtam, hogy az olasz nem tud nagyon angolul, csak olaszul, szóval mégcsak beszélgetni se nagyon lehet vele. A nap végén nagyjából fél órán keresztül próbáltam megértetni vele, hogy az apja MÁR LENT VÁRJA, ő meg mindenáron azt akarta, hogy felhívjam az apját, hogy jöjjön el érte. Fúú. Mellesleg az se segít sokat, hogy Boldi féltékenykedik az olaszra, akivel nem is tudok egyrészt kommunikálni, másrészt semmilyen formában nem vonzódom hozzá. Amúgy ofő egyszer leküldött vele ebédelni, akkor tök jó fej volt, mert azt mondta, hogy ha kérek, ehetek a kajájából, meg nekemadta a szilváit. Szóval míg ő ette a főzeléket, én ettem a szilvákat, és szerintem azt hiszi valami éhenkórász vagyok, mert mikor végzett, elvettem a kenyerét, amihez amúgy hozzá se nyúlt, és a visszafele úton megettem. Most amúgy az ugrott be, hogy képzeljétek el, kilencedikbe már nincs kémia!!! (Meg biosz, meg földrajz, de az kit érdekel.) Na hát nem tudom miért nem születtem 3 évvel később, mert akkor megúszhattam volna a kémia bukásomat, de mindegy. Felvagyok háborodva ezen. Én nagyon sok mindenen felvagyok háborodva a mai nap. Például amiért a LEGJOBBAN felvagyok háborodva, és amiért tiszta depressziós vagyok: LECSERÉLTÉK ÁGOTÁT!!!! LECSERÉLTÉK ÁGUSZT! A VILÁG LEGJOBB MATEKTANÁRJÁT! Így bizony. Kaptunk egy újat. Aki egyszer volt helyettesíteni pár éve, de akkor nagyon irritált, szóval alig várom. Ráírtam Ágotára facebookon, hogy ez most mi lenne pontosan. Másolom:

 

ÉN: Jo napot Tanarno! Azt a pletykat hallottam miszerint iden mar nem on fog tanitani minket matekbol. Igaz ez a hir mert nagyon remelem hogy ez csak egy hazugsag :'( :'(
 

ÁGOTA: Jó napot Szandi! Sajnos igaz, nagyon sajnálom én is... :'( 

 

ÉN: Jaj tanarnő én teljes lelki traumába es depresszióba estem mióta megtudtam ezt a hírt. Már megis csapott a bukás szele. :O nagyon fog hiányozni nekünk :'(
 

ÁGOTA: Ti is nekem, de bármikor segítek neked/ nektek, hogy sikerüljön az érettségid/-tek.

ÉN: Köszönjük <3

 

Hát teljesen kivagyok készülve. Ez az év már most egy katasztrófa. Mi lesz később.

Amúgy voltunk a templomba is. Álltunk. Ez ilyen hagyomány, hogy a végzősöknek már nem marad hely. Azaz az A,B,C osztályok 80% hogy ülnek, a D-sek közül is páran, az E-sek, a NŐK meg állnak egész idő alatt. Hát nagyon unalmas volt. Főleg állva. Mondjuk Csengével azért röhögtünk párszor, mert ugye vannak azok a hülye zenék a templomba, és eszembejutott, hogy mikor voltunk misén a múltkor, akkor odasúgta Csenge mise közbe a zene alatt, hogy "Justin", én meg ott szakadtam. Most is ezen röhögtünk, meg azon, hogy felkötöm magam arra a zászlóra, mert nem bírom már. Erre Csenge azt mondta, hogy akkor a fiúk beállnának alám és néznék a bugyimat, Boldi meg ordibálna, hogy ne. 

Amúgy kihagytam az iskolai ünnepséget a mise előtt. Hát az meg még uncsibb volt, mert nem láttam szokásosan semmit az egészből, és melegem is volt, meg minden bajom volt már. Nagyon fáradt vagyok, de mindent sikerült teljesítenem. Mert van egy listám, amit minden nap szeretnék teljesíteni: edzek, írok, tanulok, skypeolok. Nem pont ebben a sorrendben. Így foglalkozok a testemmel, a bloggal, a tanulmányaimmal és a kapcsolatommal is. Mondjuk ma még nem kellett tanulni, de remélem ezentúl is sikerülni fog.

Ja, még egy fontos dolgot kihagytam. Ugyebár a tavalyi végzősöket sirattuk elég rendesen Csengével... Hát páran visszajöttek technikumra. Akik visszajöttek: Norbi. Igen. A jólábú Norbi. Hát bekaphatja. Multkor mikor voltunk inni Katával, akkor is találkoztunk. Aztán visszajött még Balázs. Aki úgy üdvözölt, hogy megölelt. Jaj istenem. Hát azt látni kellett volna. Csengével épp mentünk le a büfébe, de útközbe rájött, hogy fenthagyta a pénztárcáját. Na, én ekkor láttam meg Balázst, és így a csodálkozás lett urrá az arcomon, az ő arcán meg az öröm. Gyorsan felakartam menni a lépcsőn, mert sejtettem mi lesz, de nem voltam elég gyors. Hátulról átölelt, én meg felordítottam. Idézem: "nee". Egy másik szünetbe meg mentem a szekrényemhez, mert ofő kiadta a parancsot hogy mindenki takarítsa ki a szekrényét (az enyémbe ott voltak a múltévi kajás edények amikbe vittem a carbonarát meg ezeket... fúj), Balázs meg ott állt a szekrényemnél, és elkezdi: "na mivan, most úgy sincs itt a barátod, úgy se látja", stb. Boldinak meg elmondtam ezeket, aki közölte, hogy szájbaveri, de mondtam, hogy ne. Nem akarok balhét. Nagyjából ennyi említendő ember jött vissza. Dani nem jött vissza, pedig azt hittem visszafog.. és István se, aminek nagyon-nagyon örülök, mert nem akarom minden nap látni az alkoholista képét.

Szóval ilyen volt az első nap.