Életemben tél volt... és akikkel találkoztam utam során, azon a férfiak voltak az egyedüli nyaraim. Éjszaka azzal a látomással aludtam el, hogy táncolok, nevetek és sírok velük. Három év múlva egy véget nem érő világkörútra mentem és az emlékük volt egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, amik igazi boldog idők voltak. Énekes voltam, nem valami népszerű, akinek egyszer olyan álmai voltak, hogy gyönyörű költővé válik... de egy szerencsétlen eseménysorozat szétmorzsolta azokat az álmokat, összetörte őket, és az esti égbolt milliónyi csillagára osztotta fel, mely alatt újra és újra kívántam egyet... csillogó és megtört. De nem igazán bántam, mert tudtam, hogy minden arról szól, hogy megkapsz minden dolgot, amit életed során csak akartál, és aztán elveszíted, azért, hogy megtudd, milyen az igazi szabadság. Amikor az emberek, akiket régen ismertem rájöttek, hogy mit csináltam, hogyan éltem, rákérdeztek a miértre. De nem érdemes megbeszélni ezeket olyan emberekkel, akiknek van otthonuk, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen más emberekben keresni a biztonságot, egy otthont, ahol bárhova álomra hajthatod a fejed. Mndig is egy furcsa lány voltam, anyukám azt mondta, hogy kaméleon lelkem van. Egy erkölcsi iránytű sem tudott északnak irányítani, nem volt tartós személyiségem. Csak egy belső határozatlanság, mely olyan széles volt bennem, mint amilyen hullámzó az óceán. És ha azt mondom, hogy nem terveztem, hogy így alakuljon, akkor hazudnék... mert arra születtem, hogy a másik nő legyek. Senkihez nem tartoztam... aki mindenkihez tartozik, akinek semmije nincsen... aki mindent azonnal akart, minden tapasztalatot, és aki megszállottan akarta a szabadságot, mely annyira megijesztett engem, hogy nem is tudtam beszélni róla... és az őrület egy nomád pontjára kényszerített , amely egyszerre elkápráztatott és elkábított. Minden este imádkoztam, hogy megtaláljam az embereimet... és végül meglettek... a szabad úton. Nincs mit veszítenünk, nincs mit nyernünk, nincs semmi, amire többé vágytunk... kivéve arra, hogy életünket egy mestermunkává formáljuk.
Koszonom ezt a csdalatos monologot Lanatol, ami a Ride cimu szamaban felolvas. Es koszi a forditast barki is forditotta.

Mindig is tudtam, hogy a dolgok borzasztoan gyorsan megvaltozhatnak. De konyorgom, ketto nap? Sorban veszitem el magam mellol az embereket. Viktor eldobott, pofara ejtett, jatszott velem, mindegy hogy fogalmazunk, ugyanazt jelenti. Atvert. Es most borzasztoan faj. Faj, hogy magyarazat es indoklas nelkul kozolte velem, hogy nem. Ha nem kerdezek ra, el se mondja. De miert nem? Ez az egy mondat motoszkal mar a fejemben miota elmondta. Vagyis leirta. Mert annyi gerinc nem volt benne, hogy a szemembe mondja. Nem akartam sirni. De kellett. Ki jott belolem az elmult ket ev. Hullamokban tort ram a siras. Egyik nap minden klassz, mosolygunk egymasra.  a kovetkezo nap meg ... belemrug. Es az a legfajobb, hogy ezek utan ugyanugy szeretem. Pedig utalnom kene. Ki kell torolnom az eletembol, vegleg. Mar tobbet nem remenykedek. Az utolso erommel is abban remenykedtem, hogy masnap meggondolja magat. Pedig nem erdemel meg. Milyen ironikus ez a kibaszott elet! Akit te szeretsz, az leszar, aki teged szeret, azt meg leszarod. Ott van egy csomo fiu aki szerelmet vallott, es en ennel a faszfejnel ragadtam le ket eve? Mindig ugy ereztem, koztunk soros kapcsolat van. Lehet hogy tenyleg van. De ot nem erdekli, en meg nem akarom hogy engem erdekeljen. Minden szerelmes szamrol o jut eszembe, pedig nem szabadna miatta tobbet szenvednem. Hiszen eddig vegig csak szenvedtem miatta.Ha minden OK volt, akkor is szenvedtem, mert feltem hogy elmulik. Mostantol nem fogom utalni. Kedves leszek vele es baratsagos, mert a remeny mindig ott van, haha egyszer erez majd valamit. Es akkor en leszek a, aki jatszik vele. Persze faj. Faj, hogy ez van. De nem tehetek ellene semmit, es ha nem vagyok neki eleg jo, az az o hibaja. Majd megmutatom neki, hogy mit veszitett.

Egy masik temara atterve, most hogy kepletesen befejeztem Viktorral (gyakorlatilag meg fogalmam sincs), vegre van idom masra. Batran ismerkedhetek barkivel. Igazabol sokat gondolkodtam az utobbi napokban. Itt vagyok en, 14 evesen.Nem egosegbol, de itt hevernek a labaim elott a pasik. (Erthetetlen okokbol) Masnak ennyi evesen mar 19 pasija volt, nekem meg egy se, ami komolyabb lett volna. Igazabol meg komolytalan se.. Na mindegy. Szoval itt az ideje. Hetfon Levivel beszelek egyet, Adammal beszelek egyet, XYnal is meg YXel is. Es eldontom. Mert Viktor miatt mindenkinek nemet mondtam, pedig igazabol amazokat is kedvelem. Szoval mikor kovetkezore irok, nem lesz mar tobbe Depis Szingli Mindenert Hisztizek Szandi. Hanem a Pasim Van Es Boldog Vagyok Szandi. A sok Lana zene miatt igazabol az eletkedvem is elment, mert azert valljuk be, egyik se valami vidam. Es az osszes Viktorra emlekeztet. Megoldom, attol meg Lanat fogok hallgatni es nem terek at Dupstep Pawava. Sosem szerettem az olyan zeneket. Igazabol ugy erzem vegre megtalaltam hogy mit is szeretek. Marmint milyen zenet. A melabkolikus Lana es Demi. Ok az en mufajom. Rajtuk kivul nem is hallgatok nagyon mast. Akad persze mas is, pl. Keane. Nem tudom mert, de valahogy jobban szeretem a melankolikus, siros zeneket. Lehet ezen kene valtoztatni es nem bognek egyfolytaba. Ja, ez mondjuk eleg logikus.

Mas. Hetfon megkapom a felveteli pontszamokat, es felek. Ugyhogy akarki is vagy, szurkolj. Bar tudom hogy engem nem olvas nagyon senki Laurab kivul, de ez talan jo is. Alapbol parazok hogy nehogy kideruljon a blogom.. Ha eg is tortenne, abbol eleg nagy balhe lenne. Brr. Majd jovok. Hallgassatok sok Lanat es bogjetek. Bar szerintem az csak az en elvont hobbim. 

Szandi x