Szentséges habakok.. El sem hiszitek, honnan irok. GÉPRŐL. Bizony. Anyum pasijának a gépéről. Előre is szeretnék bocsánatot kérni, ha félregépelek valamit, de már nagyon elszoktam a billentyűzettől, mellesleg farsang alkalmából műkörmöket növesztettem. Ja, és közbe skypeon hallgatom ahogy az osztálytársaim (3-an, köztük Viktor) beszélgetnek. Tulajdonképpen nem tudom, miért hivtak be, mert engem se nem látni, se nem hallani. De azért édik. (Viktor.)
Azt sem tudom miről irjak. Igazából mikor nem irhatok, irni akarok. Ha meg itt a lehetőség, egyedül vagyok itthon, simán kiirhatnám magamból a fájdalmat, nincs kedvem. És nem tudom miért. Napközbe csomó olyan dolog történik velem, ami után megjegyzem, hogy ezt beleirom a blogba! Aztán meg ugy gondolom, jelentéktelen, én ugyis tudom mi történt, akkor minek irkáljam le ?!
Tudom mit irtam utoljára. Hogy következő bejegyzésben lesz pasim, stb. Erre ugyanott tartok. Levi szeret, én szeretem Viktort, Viktor meg Laurát. A farsangin Levivel csomót táncoltunk, a Kingsbe is kézenfogva mentünk, aztán tessék.. Meglátom Viktort és nem tudom mit akarok. Miért van az, hogy sosem tudom mit akarok? Most pl. nincs kedvem blogolni. Azt se tudom mit irjak. Pedig én annak vagyok a hive, hogy kilométeres bejegyzéseket irok. De most nem tudok másról. Csak akartam egy kis helyzetjelentést irni, hogy tessék, élek. Talán majd kitörlöm ezt. De áhh. Mindegy, tessék élek, elégedjetek meg ezzel. Mi legyen Levivel? És Viktorral? Félek a jövőtől.