„Hirtelen nagyon rám tört a "BOLDIT AKAROM" érzés és elkezdtem bőgni.”
„Miután jól kisírtam magam bementem a szobámba és tesómmal néztem a Titanicot. Éppen az a rész ment, ahol Jack meg Rose állnak a hajó orránál és ott repülést imitálnak meg csókcsatába keverednek egymással. Ez a rész olyan mélyen megérintett, hogy egy kiadós bőgés után miszerint "nekem mié nem adatik ez meg élet pls" után körülbelül tesóm arcába üvöltöttem, hogy "leszarom, én most azonnal ráírok Boldira, még akkor is, ha rámszakad az ég". Kivettem a telefont a fenekem alól (ráültem), felnyitottam, és abban a pillanatban láttam, hogy jött egy üzenetem. Bolditól.”
„Tesóm kifutott a szobából (állítása szerint zsepiért, de szerintem csak halálra rémült és félt hogy esetlegesen megtámadom), én meg eksztázisba esve sírtam.”
„Mellette Gréti karbatett kézzel mosolyog a kamerába. Boldi is mosolyog. Én meg sírok.”
„Legszivesebben most azonnal ráírnék és megkérdezném, hogy most akkor JÁRNAK-E. És ha nem akkor fognak-e. Meg hogy velem miért nincs ilyen kapcsolata, hogy random kihívjon a tóba képeket csinálni.”
„Hétfőtől meg visszatérek, nem tudom hány naponta fogok írni, de ha történik valami akkor írok. Ha nem, szerintem akkor is, de mindegy.”
„Ez volt a suli első napja, amit hiszitek vagy sem, baromira vártam. Meglepő, mi? Pff. Szóval eléggé vártam már, és nem csak Boldi miatt (de), hanem még egy csomó más dolog miatt is (nem).”
„Tele volt a busz 9-esekkel, és visszaemlékeztem a tavalyi évemre, amikor én is izgultam meg féltem, hogy milyen lesz a sulim. Azóta meg már annyi minden változott, te jó ég. Nem csak a körülmények hanem én is. Kívülről meg belülről is. Emlékszem, tavaly ilyenkor nem volt szemöldököm.”
„Ervin ugye Boldi osztálytársa, de Boldiék már a templomban voltak amikor mi, az E-sek még csak indultunk. Így Ervin velünk volt végig. Csomóan megkérdezték, hogy most akkor ő új osztálytársunk? xD”
„Meg a régi tanárnál ha 12 perces futás volt, és közöltem egy fél kör múlva, hogy nem futok tovább, beírt egy egyst és kész. Ez meg azt mondta, hogy akkor is futni kell. Namármost nem értem hogy akkor mivel büntet meg? Megver? Vagy mi?”
„Így tegnap se tudtam Boldival együtt buszoni, és ma se. Plusz tegnap reggel se, amikor Boldi foglalta nekem a helyet a buszon, mert hát honnan a jóistenből kellett volna nekem tudni, hogy ő foglalja nekem.”
„Tesómmal amúgy azon vesztünk össze hogy az én sulis táskámba pakolt, mert az enyém piros az övé meg kék, és neki nem kell a kék. Hát nekem se, ennek két elég gyerekes oka van: A) én fogtam meg elősször a pirosat B) Boldinak is kék táskája van, és milyen lenne már, ha nekem is. Értitek. Ha neki meg kék, nekem meg piros, az úgy pont jó. Te jó ég, megyek elásom magam.”
„És ne értsetek félre, szóval nekem TÉNYLEG Boldi KELL, de azért álljunk meg egy pillantra és gondolkodjunk el azon hogy MENNYIRE jól néz ki Máté. A sulinkba jár 900 diák, annak a háromnegyed része fiú, de nekem csak ők ketten tetszenek... Vagyis úgy értem hogy ők néznek ki jól, ők azok akikre azt mondom, hogy naezigenöcsém.”
„Aztán a szünet hátralevő részében próbáltam elkapni a pillantását, de nem nagyon tudtam eldönteni hogy most rám néz vagy mögém, ugyanis kb. 100 kilométer távolságból csak két fekete pontot láttam a szeme helyén.”
„Klau meg egész nap azzal csesztetett, hogy mivel ő egy busszal jön Boldival (én nem sajna), a reggel pont előtte szállt le és megérezte Boldi illatát. Aztán most amikor a bejáratnál bevágódott eléjük Boldi, elvileg akkor is érezte, és úgy jellemezte az illatát, hogy: "cukros". Na, ezt nem tudom hogy értette.”
„Amúgy ma mentünk fel a lépcsőn Klauval és a nagy tömegbe megkérdezte Klau, hogy érzem-e ezt az édes illatot. Én meg mondtam, hogy ja. Erre mondta, hogy ez Boldi illata, mire én mondtam, hogy ez egy női parfüm illata, mire azt mondta, hogy lehet, hogy Boldi női parfümöt használ, mire én ismét ideges lettem és inkább nem szóltam egy szót se.”
„A buszon foglaltam a helyet Ervinnek de nem ült le mellém (?), így egész úton egyedül ültem, ami kb. sosem szokott előfordulni. Most is rengetegen álltak de senki se ült le mellém xD Lehet hogy büdös vagyok.”
„Sokkal jobb lett volna ha csak ott maradunk a suliba és a folyosón lézengünk vagy egy terembe rohadunk. Semmi kedvem sem volt ücsörögni a parkban és várni hogy mikor böki ki a szemem egy galamb.”
„Aztán meg elfoglalhattuk magunkat abba a nyomorult 10 percbe. Mire bekapcsolódott a gép addigra le is telt, szóval mindegy.”
„5. óra kémia volt, aminek annyira örültem hogy majdnem sírvafakadtam. Pff. Amúgy már vettük is az új anyagot, az év első óráján, de hát ki csodálkozik? Plusz feleltetni akart minket, de aztán rájött, hogy még nem is tud mit kérdezni.”
„Mire én beértem csak a legelső padba maradt hely, szembe a tanári asztallal... Na mindegy, szóval leültem oda, de gyűlölök ott ülni, mert úgy érzem hogy hátulról bámulnak. Pedig valszeg leszarnak, de mindegy.”
„Meg órán a mögöttem ülő Krisztinek elkezdett csipogni a telefonja, mert kapott üzenetet facebookon, de vagy percenként, és a velem párhuzamosan ülő Noel folyamatosan rámnézett, mert azt hitte hogy az én telóm csipog. Én meg ilyen unottan bámultam rá vissza mire mindig elfordult.”
„Nyelvtan előtt odajött hozzánk a D-sek közül (Boldi osztálytársai) Patrik meg Martin. Martin az az egyik osztálytársam, Réka palija, Patrik meg az egyik haverom. Csomó mindenkivel jóba van az osztállyal köztük velem is, így míg vártuk a tanárt azon röhögtem, hogy a földön kúszik.”
„Én: Tippelj, hogy hány centi vagyok.
B: 170.
Én: Miiiiiiii? Te jó ég! Dehogy! Az max te vagy.
B: Ja. Nem túl jó az ítélőképességem ilyen téren.
Én: Vettem észre.”
„Aztán tovább beszélgettünk, majd mikor beértünk a suliba ÉREZTEM magunkon a pillantásokat, amiket sose tudok igazán megszokni, mert akárhányszor vele mutatkozom mindenki minket bámul. Ennek nem tudom a pontos okát, de van pár tippem: A) Nekik is feltünt hogy tökéletesek vagyunk egymásnak és pont összeillünk, a Jóisten is egymásnak teremtett minket, B) Nem tudják hova tenni, hogy miért lóg Boldi egy lúzerrel, tehát velem.”
„5. óra földrajz volt, ahol szintén vettünk egy anyagot és ennyi. Ja, meg a tanár ilyen viccesen tanít meg magyaráz és mindig annyira kell röhögnöm az óráin. Most is mondott egy poént, mindenki síri csendbe ült mert fogalmam sincs miért, de nem tartották viccesnek, nekem viszont annyira kellett röhögnöm, hogy azt hittem inkább kikéreckedek vagy valamit csinálok, mert azt hittem megfulladok. Amúgy ezt mondta: "Ha átmennék Erdélybe, és elkezdenék torkom szakdtából üvöltözni meg mutogatni, hogy "Ez MAGYARORSZÁG!!!" akkor biztos, hogy szitává lőnének".”
„A Rossannba belépve elkezdett csipogni a riasztó, vagy nem tudom minek nevezik azt, ahol átsétálnak az emberek és jelzik ha loptak. Én meg ugye nem loptam, mert akkor léptem be az üzletbe. (...) Luca annyira megijedt hogy inkább kiment az üzletből.”
„Aztán Boldi észrevette hogy szerencsétlenkedek és hogy majdnem elejtettem a kb. 40 rajzot, azt mondta, hogy "várj, megfogom neked", ami írtó cuki volt tőle. Na és ezt most megpróbálom normálisan leírni. Szóval fogta a mappa alját mindkét kezével, én meg az egyikkel lapoztam a lapok között, a másik kezemet meg én is rátettem a mappa aljára. És. És. És. Szóval összeért a kezünk. De nem csak az ujjbegyünk hanem kb a fél kezünk egymáson volt és éreztem hogy megfeszül a keze de aztán ott hagyta és én is ott hagytam, és direkt húztam az időt, nézegettem a számomra semmit mondó rajzokat, mert én csak vonalakat láttam bennük, és élveztem hogy fogjuk egymás kezét, mert hát végülis azt csináltuk, vagy ha nem is, mondjuk azt, hogy igen. (...) Rá 2 percre amikor már másról volt szó, Boldi hirtelen felemelte a kezét vizszintesen és azt mutatta, hogy hogy remeg a keze. Megkérdeztem hogy miért remeg a keze, mire azt mondta, hogy nem tudja, néha szokott. Ennek SZERINTEM több oka is lehet. A) Elvonási tünetei vannak (számítógép, telefon, játékok, bmx, kitudja), B) Ez Luca elmélete: szerinte miattam remegett a keze, mert hogy egymáshoz ért a kezünk meg ilyenek, ami szerintem faszság mert még nekem se remegett a kezem holott azért valljuk be, azt hinné az ember.”
„Az ilyen napok után jövök rá hogy se Máté, se Martin, se a Jóisten iránt se tudnék ilyet érezni.”
„A reggel arra ébredtem, hogy apum puszilgat (?) majd mikor észhez tértem, mondta, hogy boldog szülcsit meg ilyenek. Aztán rájöttem, hogy 16 lettem, ami mondjuk nem volt igaz, mert 18:45-kor születtem csak meg, akkor meg éppen magamhoz illően zabáltam. Mármint ma, nem 16 évvel ezelőtt.”
„A tükörbe nézve elgondolkoztam, hogy valóban így néz-e ki egy 16 éves, majd rájöttem, hogy valószínűleg nem.”
„Elindultam a buszmeg felé, magabiztosan, ahogy egy születésnaposhoz illik, de 5 perc séta után a szél tönkretette a tökéletesen belőtt sérómat így szomorúan baktattam tovább, plusz a zebránál is majdnem elütöttek, szóval szuper volt.”
„Az egyik pillanatban még figyeltem az elsuhanó lótrágyás tájat, a másikban pedig elfehéredett ujjakkal kapaszkodtam, hogy le ne boruljak az alattam lévő lépcsőfokon álló csajra. Csakhogy ez nem jött össze és kb. ráborultam szerencsétlenre.”
„Jó fej volt a haverja mert köszönt nekem is meg rám mosolygott, aztán mikor elment, és Boldi éppen felém fordult és köszöntött, akkor válaszoltam anyum palijának az SMS-ére.
Anyum palija: Boldog születésnapot Én: köszi Én:
Szóval a nagy semmi. Küldtem neki kettő full üres üzenetet. Ez azért volt, mert Boldi pont akkor fordult felém, és úgy ledöbbentem attól amit mondott, hogy elkezdtem szó szerint nyomkodni a telót, és kínoba küldtem szerencsétlennek két üzenetet.”
„Ezután mondta, hogy "Isten éltessen", én meg mégjobban vigyorogtam és ISTENEM, azt hittem inkább lefekszem a földre és elkezdek vergődni.”
„Ha holnap belémcsap a villám, vagy elüt egy busz, boldogan fogok meghalni. Ezt megmondtam anyám palijának is, aki azt mondta, ezzel nem jó viccelni, mire én azt válaszoltam, hogy nem viccből mondtam.”
„Aztán tovább beszélgettünk Klaudia melleiről, és mondtam, hogy "hát de tényleg, kiböki vele a szemeimet", mire Ervin elkezdte nézni az enyéimet én meg megcsapkodtam a telefonnal, Boldi meg valami szóviccet kreált de nem értettem nagyon hogy mit, mert annyira röhögött.”
„Egy másik szünetben járkáltam a folyosón, indultam le az udvarra amikor megláttam a katonát, azaz Mátét. Na ez elég kellemetlen volt, mert rámnézett, én is rá, de azt nem tudtam hogy köszönt-e, mert közbe fújta az orrát, és eltakarta vele a száját. Szóval bámultuk egymást egy ideig ilyen fapofával, ő közbe fújta az orrát, majd odaköszöntem neki a biztonság kedvéért, ő meg elvette a kezét a szája elől és visszaköszönt. Tök vicces volt.”
„Klau aki mögöttem állt, bent a mosódba mondta, hogy látta, hogy Boldi végig engem nézett, miközbe bementem a mosdóba és közbe evett.”
„Duplatesi végén, amikor mentünk be az öltözőkbe, megláttam Boldit ahogy kimegy a suliból. Izzadtan, büdösen és tesicuccba öltözve kiáltottam oda Klaunak, hogy: "Klau! Siess! Ott megy! A 15:10-essel fog menni, mint mi! Nem szabad lekésnünk!" És ezt torkom szakadtából, az egész osztály melankóliába esve sétálgatott, fel se tünt nekik hogy megvesztem.”
„Boldi: Kit rúgtam meg véletlenül?
Én: Klaut *rámutatok Klaura*
Boldi: Bocsi, Szandit akartam megrúgni
Klau: Semmi gond
Dávid: Hát ez aztán kedves Boldizsár. "Bocs, Szandit akartam megrúgni"
Én: *vonogatom a vállam*
Boldi: *röhög*”
„Mondtam valami olyasmit, hogy "basszus, hogy fogunk ide felférni, aztán meg még a leszállás se lesz könnyű", és erről magyaráztam full feleslegesen, amikor.. Te jó ég. Szóval megfogta a derekam és gyengéden maga elé tolt, hogy hamarabb fel tudjak szállni, és ahogy ezt most írom, annyira dobog a szivem, hogy azt szerintem még ti is halljátok, aztán amikor már előtte álltam, még mindig nem vette le a kezét a derekamról hanem rajta hagyta, mind a kettőt a derekam két oldalán. Én annyira zavarban voltam, hogy csak motyogtam valami köszi félét, vagy lehet hogy nem is azt, de valamit motyogtam, tiszta vörös voltam fogadok, ő meg csak fogta a derekam és úgy álltunk egy ideig. Közbe a karom hozzáért az ő kezéhez éreztem hogy feláll a szőr a karján és még közelebb raktam a karom az övéhez.”
„Senki sem visítozik meg sikítozik velem együtt. - Mondta ezt Szandra, aki ma töltötte be a 16-ot.”
„Itthon tesóm ideadta az ajándékát aminek nagyon örültem (John Green-Alaska nyomában, meg egy pulcsi), és ő az egyetlen akitől kaptam is valamit. Mindenki mástól vagy pénzt vagy lószart kaptam. Mármint nem szó szerint lószart, csak értitek.”
„Úgyis tök rég sírtam boldogságtól. Ja, olyan még nem volt, ja, oké.”
„Beszéltünk még pár szót aztán elköszöntünk, és anyum az a nem normális, mikor elhajtottunk mellettük, dudált egyet, te jó ég, hát ekkora szégyent.”
„Most szenteljünk még egy pár mondatot arra, hogy ez mennyire is lehet véletlen. Nos, hosszas gondolkodás és elmélkedés után (fél perc) rájöttem, hogy ez nem lehet véletlen.”
„Csak anyum tényleg kihagyhatta volna a dudálást. Mennyire gáz már. Boldi biztos azt hiszi hogy én dudáltam vagy valami. Jóég.”
„Majd a suliba ha kettesbe leszünk elmagyarázom neki a dolgokat, meg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Pedig amúgy nem sajnálok semmit, csak azért mégiscsak a formalitás kedvéért.”
„Meg azt is megfogadtam, hogy 3-asnál rosszabb jegyet nem szerzek egész évben. Most adok mindenkinek egy percet hogy jól kiröhögje magát.”
„Amúgy a következő percben már tök másról beszéltünk meg röhögtünk tovább, szóval mindegy. Szerintem azt se tudja milyen hónapot írunk.”
„Kb. 5 perc volt még a becsöngetésig neki meg nem volt házija, és ott sürgetett hogy haladjak, nekem meg a sürgetéstől olyan érzésem volt, hogyha nem tudom le diktálni neki normálisan akkor agyon lőnek vagy ilyenek.”
„Boldi meg ott állt az esőbe és várta a buszt. Nem érdekelte hogy megázik. Na mindegy.”
„És hazafele sétálva megéreztem egy illatot, és akkor arra gondoltam, hogy de vicces, rám ragadt Boldi illata, haha. Aztán 10 perc múlva is éreztem, és nagyjából pont a házunk előtt esett le a dolog, és előkaptam azt a szövetet, amibe az esernyőket szokták tárolni, megszagoltam, és ott a ház előtt megálltam, a zuhogó esőben, és ennyit suttogtam magam elé: baszki.”
„Leültem Dávid mellé aki aludt, és az első kérdésem az volt hozzá, hogy "hol van Boldi?". Ő meg motyogta, hogy nem tudja, aztán visszaaludt.”
„A tanárnő elég beteg, mutatott egy képet a kivetítőn egy FÉRFI IZÉRŐL (hát bocs, beszélek én itt menstruációról meg mindenről, de ez még nekem is erős), amin egy herpesz volt. Luca szegényem rosszul lett, én őt vígasztaltam, a többiek meg mind fújogtak vagy röhögtek. A tanár meg mondta, hogy "használjatok óvszert!!! sosem lehet tudni, nem mindig vannak külső nyomai a herpesznek!!!", mire Luca azt mondta, hogy mindenképp beszéljek erről Boldival. Hahaha. Haha. Hah. Pff.”
„Mondtam Ervinnek, hogy remegnek a térdeim, mire mondta, hogy az övéi meg fájnak. Nem pont erre a reakcióra vártam, de oks.”
„Mert most ilyen recepteket veszünk és azt mondta, ha holnap mindenki tudni fogja a szavakat meg mindenki el fog tudni mondani egy receptet angolul, akkor ehetünk. Az angol csoportomat ismerve nem vagyok benne teljesen bíztos hogy ebből lesz kajálás.”
„A lépcsőre felérve pedig ki jött velünk szembe? Boldi. Hát ja, ki más? Odaköszönt, hogy "heló", én meg visszaköszöntem, hogy "heló", de az ő helója elég furán jött ki, mert mielőtt kimondta volna, éppen megtörölte az orrát a pulcsijával (?), plusz direkt ilyen hülyén köszönt, ilyen mély hangon. Én ezt betudtam bunkó köszönésnek, szóval ezután vagy 5 percig arról magyaráztam a lányoknak, hogy "mekkora bunkó! nem tud normálisan köszönni??? elősször éppenhogy köszön, aztán meg 10 oktávval mélyebb hangon! mi baja van neki????".”
„Amúgy az osztályom háromnegyed részének van barátja, és nem tudom mi ez az új trend, de mindegyikük a pasijuk pulcsijába volt egész nap. Hittanon ültem, néztem magam elé, és azon gondolkodtam, mi értelme van az életemnek. Rájöttem, hogy semmi, mert hát mikor fogok én majd Boldi pulcsijába fetrengeni órákon? Nos, soha. Egyrészt azért, mert nem lesz rá alkalmam, másrészt, meg ha valamilyen csoda folytán lenne is, elég hülyén néznék ki benne, mert leérne a bokámig.”
„Ránéztem, ő rám, aztán vágott rám egy pofát, mire a mellette ülő Dávid elkezdett röhögni, én meg nem tudtam mit csináljak, mármint röhögjek, mosolyogjak, vagy vágjak én is hülye pofát??? Szóval csak bámultam rá ilyen fejjel: :| És elmentem. Teljes mértékben felvoltam háborodva a viselkedése miatt.”
„Luca amúgy egész nap megakarta ütni Boldit, mert szerinte nem viselkedhet így velem.
Luca: Mindjárt oda megyek és megütöm.
Én: Én meg megölelem.
Luca: Hülye! Nem viselkedhet így veled!
Én: Igazából nem is érdekel... ezekért a pillantokért megéri..
Luca: Hülye! Meg kell ütni!
Én: Nem kell megütni, én megölelni akarom.
Luca: Nem fogod megölelni.
Én: Te meg nem fogod megütni.”
„Én: Feltünt amúgy valami?
Boldi: Nem.
É: Tudood. Kedd van.
B: Aha.
É: És itt vagyok. Nulladikon.
B: Nemár, kajak itt vagy? Észre se vettem.
É: -.-
B: ???
É: Hát keddenként nem szoktam itt lenni!
B: Dehogynem. Minden nulladikon melletted ülök, ami heti 3.
É: Hát akkor te valakivel nagyon összekeversz, mert a heti 3 nulladikodból egyszer ülsz mellettem.
B: Kajak?
É: Aha.”
„É: Amúgy kérdezhetek valamit?
B: Aha.
É: Pénteken észrevettél?
B: Várjál, mikor? Hanyas busznál?
É: Hát 6. óra után, tudod.
B: Ja, miért, ott voltál?
É: Aha, de le szartad a fejem.
B: Hol álltál?
É: Melletted.”
„B: Holnap ünneplőbe kell jönni...
É: Aha.
B: Én majd harisnyába jövök. (???)
É: Oké.
B: Amúgy szerinted kirúgnának ha egy szál alsógatyába jönnék suliba?
É: Hát azt nem tudom. De kipróbálhatnád.”
„B: Amúgy neked szokott olyan lenni, hogy hazaérsz és rohadt fáradt vagy, és csak úgy elalszol?
É: Nem.
B: Ja. Nekem mindig. Tegnap is elaludtam töri tanulás közbe.
É: Az gáz.
B: Jaja.
B: Dogát írunk töriből.
É: És tanultál?
B: Nem, mert elaludtam.
É: Ja, tényleg.”
„*Megmutatom neki a FaceQ-s önarcképeket a telómon, amiket a blogra is csatoltam*
É: Na, szerinted melyik vagy te?
B: *Rámutat a lányokra*
É: Boldi, te fiú vagy.
B: Ja, tényleg.”
„É: Tudod hogy mikor született Balassi Bálint?
B: Mivan?
É: Tudod. Irodalom. Balassi Bálint.
B: Öö, nem.
É: Mindegy. Ma dogát írok irodalomból, és megkellett tanulni az életrajzát, és amikor tanultam, szembe tűnt valami.
B: Na mi?
É: A születési dátuma. 1554. október 20. Érted. Október 20. (Neki is akkor van a szülinapja.)
B: Kajak?
É: Aha. Szóval ugyanakkor születtetek.
B: Hát neméppen, van pár száz év köztünk.
É: Ja tényleg.”
„0. után Klauékhoz mentem, akik azt mondták, hogy egész végig engem kerestek (?), aztán rájöttek, hogy korepen vagyok. (?) Luca boldog volt, mert látta Danit, én boldog voltam, mert Boldival minden rendben, Klau meg, nos, fogalmam sincs miért volt boldog, de az volt.”
„Matekon nem figyeltem, mert valamiért úgy gondoltam, hogy én most profi matekos vagyok, csak mert egyszer voltam korepen. (?) Javítottuk a házit, de én azt megírtam a tanárral nulladikba, szóval mikor kérdezte a tanár, hogy "mekkora ennek az oldalnak a hossza?", én jelentkeztem, mindenki megdöbbenve nézett rám, mert sosem jelentkezek, a tanár rámnézett, elvigyorodott, és közölte, hogy "tudom, hogy te tudod", mire én is rámosolyogtam, és egyfajta kötelék van most szerintem köztünk.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés