#3472016.02.01. 16:18, szandi
Igen, igen, tudom. Nem írtam csütörtökön. Pénteken meg azért nem, mert ugye nem volt suli. Szóval igen, megszegtem a szent törvényt miszerint minden sulis nap írok. Hát, sajnálom. Tök fosul érzem magam miatta. Sok minden nem történt, elég uncsi nap volt szóval sok mindenről nem maradtatok le meg semmi, de akkor is, mi van, ha majd 20 év múlva arra gondolok: hé, mit csináltam vajon 2016. január 28-án? Hát, akkor nem fogom tudni. Na, mindegy, bele is kezdenék akkor a mai napomba, mert ismételten fáradt vagyok mint egy ló (?), és mennék már aludni. Mondjuk még csak 5 óra van, de mindegy. Miután ezt gyorsba megírtam, takarodok aludni egy-két órát, aztán skype Boldival és alszok tovább. Most ő csinált vlogot nekem, szóval azt fogom megnézni skypeolás közbe. Kicsit csaltam és belenéztem, hát kezd kicsit elegem lenni hogy folyton a tokámat veszi. Kissé zavaró visszanézni az ilyen közeli felvételeket a mozgó, hájas tokámról..
Boldi egyébként itt aludt szombaton. Tesóm meghívta ugye a farsangjára, de ő dolgozni volt így nem tudott eljönni. Helyette este 9-kor elhozta az apja (nem volt túl boldog miatta, mármint az apja), és másnap 3 körül ment, ha jól emlékszem. Lol, ez tegnap volt, és nem emlékszem. Természetesen írtózatosan jó volt Boldival lenni. Nem voltak itthon anyuék, csak tesóm, őt meg kizártuk, szóval tök jól elvoltunk. Egyszerűen annyira szeretem Boldit. Tényleg. És minden találkozásunk után csak mégjobban szeretem. Hihetetlen. Már lassan fáj, hogy mennyire szeretem. De tényleg. Néha így nem tudom feldolgozni ezt a sok érzelmet és sikítani tudnék. Nagyon fura. Persze eddig is szerettem, hát már évek óta szeretem, de most valahogy még annál is jobban, pedig nem hittem volna, hogy olyan lehetséges.
Belefolynék a hétvégébe szívesen, de nem hiszem hogy az blogtéma lenne, szóval inkább áttérnék a mai napra. xD A lényeg, hogy majd ha ezt visszaolvasom pár év múlva, akkor ennyiből tudni fogom, hogy miről van szó: csapó1-2 (Amúgy lehet hogy nem. Lehet hogy majd összezavarodott tekintettel bámulom a képernyőt percekig.)
Szóval akkor a mai nap. Reggel ahogy felkeltem, tudatosult bennem, hogy kurvára álmos vagyok, és elhatároztam, hogy én bizony itthon maradok. Tényleg elhatároztam hogy én itthon maradok és nem mozdulok az ágyból, mégis felkeltem, mert az agyam hátsó (értelmes) zugába megszólalt egy (értelmes) hang, hogy "kelj fel". Szóval felkeltem, de esküszöm hogy eltudtam volna aludni állva. Ugyanis Boldival ismételten alig aludtunk valamit, max. 4-5 órát aludtunk és az se volt részemről valami nagy alvás. Amúgy egyszer reggel kimentem a wc-re, és mikor bejöttem, én csak álltam ott egy kis ideig és néztem a (rózsaszín) ágyneműmbe betakarózott Boldit, ahogy ott békésen alszik, és engem úgy elkapott a boldogság, hogy most, ahogy erre a kis képre visszagondolok, mindjárt elsírom magam. Én annyiszor elképzeltem ezt, hogy Boldi ott alszik az ágyamba, és most teljesen ki vagyok készülve. Igen, gondolom feltűnhet nektek, hogy kb. most kezdenek így élesedni a dolgok.. Még mindig nem mondom hogy teljesen felfogtam a dolgot, de már egyre jobban, ami részemről azt jelenti, hogy folyamatosan sírni tudnék a boldogságtól, mert hihetetlen hogy tényleg az enyém Boldi. Egyszerűen hihetetlen. Na mindegy. Kicsit eltértem ismét a témától. Szóval nagynehezen elkészülődtem, de az istennek se tudtam volna egy normális tusvonalat húzni, így egész nap egy félig meghúzott tusvonallal nyomultam. Nagyon örülök ennek, mit ne mondjak. Hétvégén mikor mentem tesóm farsangjára, hát olyan tusvonalat húztam hogy lemosni se akartam konkrétan. Erre most vagy fél óráig baszakodtam ott azzal a szarral. Na mindegy. Reggel mindenáron akartam enni műzlit, de nem volt már a hűtőbe tej, szóval lementem a garázsba hogy hozzak. Mert mi ott tároljuk a tejet valamiért. (?) Szóval lementem és az esőbe ott próbáltam kinyitni a rohadt ajtót, fullra eláztam mire végre beértem, de mindegy. Végülis nem számít hogy akkor vasaltam hajat meg minden. Nem számít. Ott se találtam tejet, szóval felrohantam és felébresztettem anyumat, hogy hozzon nekem tejet, mert éhes vagyok, és 10 perc múlva megy a buszom. Ő valahogy talált tejet, nem értem hogy, szóval végül ettem műzlit hajvasalát közbe. Csengével azon röhögtünk ma, hogy milyen vicces lett volna, ha a nagy sietésbe felcseréltem volna a dolgokat, és a hajvasalót kezdtem volna el enni, a műzlit meg ráöntöttem volna a hajamra. (?)
A buszon ismét elaludtam zenehallgatás közbe, és ezen sürgősen változtatnom kéne. Mármint hogy folyton alszok a buszon. Nagyon rossz. Főleg hogy miután felébredek, nem igazán tudom hogy hol vagyok és hogy mi történik éppen, ezért csak pislogok össze-vissza. Eddig nem volt ilyen problémám, tényleg csak az utóbbi 1 hónapba jelentkezett ez a gond, pedig nem változott sokat az alvásom, ugyanolyan keveset alszok, mint előtte. Na mindegy. Pénzt nem vittem, mert gondoltam félrerakom a fülesre, de én azt hittem, hogy van még a táskámba egy kis apró. Hát, nem volt, szóval nem mentem boltba. A suliba felmentem a tesicuccomért aztán az öltöző előtti padra leültem, és lestem ki a fejemből. Majd odajött Csenge és vele beszéltem. Amúgy ma nagyon komolyan kirúzsoztam magam. Általában csak egy kicsit végigviszem rajta a rúzst, de most ilyen rendesen rányomtam és full erős színe volt. De nagyon tetszett. Mert ha nem tudnátok, nekem ilyen nagy néger szám van. És szerintem egész jól mutat rajta a sötét rúzs. Amúgy lehet hogy full hülyén áll. De nekem tetszik. Igaz, hogy sokáig nem maradt fent és szinte minden órán újra kellett csinálnom, mert Boldi folyton lenyalta. (?)
Öltözés közbe tudatosult bennem, hogy Klaudia nem jött iskolába. A hétvégén lett 18 éves, szóval töltötte fel a képeket fészre a bulijáról. Chanel torta meg ilyenek. Hadd ne fejtsem ki. Viktor meg öltönybe (!) ment a szülinapjára. Sőt, a farsangra is. Mert Klaudia tesója táncolt, és megnézték, szóval jött Viktor is, amivel nincs is baj, csakhogy öltönybe jött. Olyan jót röhögtem.
Tesin amúgy azt a 48 ütemes szarságot csináltuk, azaz én csak hadonásztam ott össze-vissza. Tavaly még tudtam, de azóta fullra elfelejtettem. Utána felmentünk a lelátóra és a gerendán kellett végigsétálni. Na, hát ezzel nem volt túl nagy baj, csak annyi, hogy ott fent hirtelen elszédültem és majdnem lezuhantam. Utána meg úgy kellett megcsinálni, hogy fel kellett ugornunk a gerendára és így előrelendíteni a lábunkat. Csak én nem tudom valamiért előrelendíteni a lábamat, sőt, lendíteni se tudom, szóval ott rugdostam a levegőt, tanárnő meg röhögött. (?) Ja, nem is mondtam még a legújabb fejleményeket. Pénteken ugye nem volt suli, én meg elfelejtettem szólni Rachaelnek. Ezt is csak onnan tudom, hogy Rachael felháborodottan rámírt aznap, hogy örülne, ha legközelebb szólnék neki. Emiatt most én lettem a közutálat tárgya, merthogy mekkora egy geci vagyok, hogy nem szóltam neki. Elősször is Dorka kérdezgetett erről az öltözőbe, de úgy tette fel a kérdést, hogy "elfelejtetted?" Nem bazdmeg, direkt nem szóltam neki. Hülye vagy? Utána tesin, miközbe ott csináltuk a felüléseket, azaz én színleltem a felüléseket, akkor meg a tesitanárnő kezdett el ott szidni minket, hogy ne legyünk már ilyenek hogy nem szólunk neki. Most átugranék nyelvtanra, ugyanis ott folytatódott a lebaszás, ugyanis ofő konkrétan engem baszott le, hogy miért nem szóltam Rachaelnek, és hogy "nem tesz jót a szerelem". Én teljes mértékben felvagyok háborodva az emberek viselkedése miatt. Ugyanis nekem egyáltalán nem kötelességem Rachaellel foglalkozni. Természetesen szívesen segítek neki ha kell, eddig akárhányszor kért valamit szívesen segítettem neki, elkísértem mindenhova, fordítottam mint az állat. Most az, hogy egyszer az X hónap alatt elfelejtettem neki szólni, hogy nem lesz suli, most az nem a világ vége. Persze, szarul érzem magam és nyilván nem direkt csináltam, de nekem egyáltalán eszembe se volt Rachael, mivel már nem is kommunikálunk szinte semmit, ugyanis egész nap a rákos telefonját nyomkodja. Mellesleg, ofő is tud minimálisan angolul, ő is simán szólhatott volna neki, tekintve, hogy ő az osztályfőnök. Meg mi van Lillával? Vagy Vivivel? Ők is szoktak beszélni vele. Miért gondolja mindenki azt, hogy én vagyok Rachael bébiszittere? Nem értem. Tény, hogy én beszéltem vele eddig a legtöbbet meg mindent én fordítok, de nehogymár most ezért engem basszon le mindenki mert egyszer elfelejtettem szólni neki. Na mindegy. Szóval ez nagyon felbaszott. Főleg mikor ofő még hozzátette, hogy "nem tesz jót a szerelem". Mivan? Ez a két dolog hogy a bánatba kapcsolódik össze??? Úgy felbaszott.
Tesi után felmentem a harmadikra. Ott közöltem Csengével a hírt, hogy nincs lóvém, szóval mondta, hogy vesz nekem kaját. Tök jó fej. Szóval lementünk a büfébe, csak rengetegen voltak, szóval ő visszafordult én meg megláttam Boldit szóval odamentem. Beszéltünk egy kicsit, odaadta a pendriveját a vlogjával aztán mentem is fel, mert becsöngettek. Tanárnő az ajtóba állt ugye, Csengével meg ott dicsérgettük, hogy milyen jól néz ma ki meg ilyenek, mire mondta ilyen zavarba jőve, hogy "jaj de aranyosak vagytok ma lányok". Tök zavarba jött, nagyon vicces volt. Órán elővettem a törit, tanárnő szeme láttára, szóval mondta, hogy menjek ki a táblához. Érthetetlen módon tudtam a feladatot, kb. 3 perc alatt meg is csináltam, szóval a feladat megoldása végén nem csak tanárnő, de még én is (és az egész csoport) lefagyva nézték a táblát. Így nem kaptam órai munka egyest. Hogy ezt hogy a bánatba csináltam, kajak nemtom. De örültem neki. Luca amúgy egész nap egyedül ácsorgott. Szar lehet ha az ember egyetlen barátja beteg. Jó, persze nekem is fura lenne meg fos ha Csenge nem jönne, mert vele vagyok a legtöbbet, de attól függetlenül odamehetnék akkor bárkihez dumálni. Lucára viszont senki nem kíváncsi... és ezt magának köszönheti.
Matek után odamentem Boldihoz a padra. Ott a nagy cuppogások hallatán Dávid odafordult, és közölte velünk, hogy "sok lesz már". (?) Törin hálistennek nem én feleltem, de egyre jobban érzem, hogy közeledik a vég. Egyébként nagyon uncsi óra volt, Niki felelt, közbe meg azt lestem, hogy hogyan bassza el szépen fokozatosan a haját. Mert az a célja hogy a sötétbarna hajából szürkét csinál. (?)
Töri után Csengével sétáltunk fel a másodikra, amikor megláttam szó szerint eőttem sétálni Boldit. Mondtam Csengének, hogy "hé, itt van Boldi", Csenge meg ott értetlenkedett, hogy "hol? nem látom, hol?" és kajak ott volt előttünk. Tök vicces volt. Aztán Boldival félreálltunk a másodikon és a C-sek között elvegyülve (?) beszélgettünk. Azaz ő tanult valamit, én meg álltam mellette. Aztán odajött Dávid röhögve, de közbe evett, szóval röhögés közbe ilyen nagy kajadarabok repkedtek ki a szájából, egyenesen felém. Gondoltam kitérek a támadás elől, így odamentem Viktorhoz, akit szerintem még idén nem is láttam. Megkérdeztem hogy hogy van meg minden, beszéltünk egy kicsit, és lehet hogy kicsit bunkóság volt otthagyni Boldit, de végülis ott volt Dávid, meg VIktor nagyon jó barátom és már nagyon rég nem láttam, plusz műtötték is meg minden. Aztán visszamentem Boldiékhoz, Boldi meg ilyen mérgesen átkarolta Dávidot, mintha ő lenne a csaja. (?) Ezután Dávid röhögött tovább, én eskü nemtudom min röhögött, de végig röhögte a szünetet, Boldival meg azon röhögtünk, hogy hogy röhög. Illetve én néha a szájából kirepülő kajadarabokra fókuszáltam, és próbáltam megfejteni, hogy az mégis milyen étel lehet. Boldi egyszer fogta magát és nagyon magához ölelt meg minden, nem tudtam mi baja van, aztán megláttam hogy ott áll Máté tőlünk pár lépésnyire, szóval rögtön leesett a dolog. Olyan vicces, akárhányszor meglátja Mátét, bekattan egy kicsit.
Számvitel jött, ami nagyon uncsi volt. Táblázatot írtunk, közbe meg Csengével röhögtünk valamin. Amúgy nem tudom már melyik órán, de valamelyik órán nagyon röhögtünk, Zsófiék meg előreszóltak, hogy ne röhögjünk már így. Mert azon röhögtünk, hogy Csenge rábaszta a széket a lábfejemre. És tökre felvoltunk háborodva, hogy már miért ne röhöghetnénk, mikor mindeki beszélt vagy röhögött. Hát kajak, tököm ki van hogy folyton ránk szólnak. Oszt ők is beszélnek. Szánalom. Na mindegy.
Számviteli után lementünk Csengével a büfébe és vettem egy pogácsát. Közbe Tomi (Csenge kiszemeltje) életében elősször köszönt Csengének, szóval mindenki boldog volt. Nekem volt pogim, Csengének meg köszönt Tamás. Tök jó. Ezután visszamentem a terem elé egyedül, és Dórival meg Fannival beszélgettem, mert azt hiszik, hogy anyum palija az apám, én meg ott háborogtam, hogy ő nem az apám.
Nyelvtanon ugye tanárnő lebaszott, ezenkívül ott teázgatott. Mert beteg szegény. Chh. Most nagyon felbaszott, szóval most nem birom a fejét. Nem nyelvtanoztunk, helyette mellém ült Dominika és ofővel ott vagdosták a márc. 15.-ei szövegeket, én meg a telómat nyomkodtam.
Óra után irodalom jött. Boldival ott álltunk a lépcső kiálló izéjén, aminek még mindig nem tudom a nevét. Boldi ma kifejezetten jól nézett ki, ami jó volt. Nem mintha máskor nem nézne ki jól. De ma különösebbképpen leakartam vetni magam a lépcső tetejéről. Mesélte, hogy az osztálytársának, Kevének Dominika (aki az osztálytársam ugye) ilyen szív alakba kiszívta a hasát, és hogy ez milyen fura meg gáz meg ilyenek. Hát engem nem hat meg nagyon, nem vagyok oda annyira az ilyen szivogatós dologért. Boldival megbeszéltük, hogy mi nem fogjuk szívni egymást addig amíg a másik be nem lilul, de a karmolgatás maradhat. Jól van akkor. Arról nem tudnék leszokni. Amúgy az jutott eszembe, hogy ha akarnám se tudnám kiszívni Boldi hasát, mert tök csikis, szóval ott vihogna.
A 20 perc gyorsan eltelt szokásosan. Irodalom órán nem irodalmaztunk, mert ofő szarul érezte magát, illetve közölte, hogy elmarad az utolsó óra. Ennek annyira megörültem, hogy Csenge fülébe ordítottam, hogy "YEEAH". Boldival még így se mentünk együtt, mert ő sietett haza tanulni (?), én meg ugye azzal akartam menni amelyik kihoz a ház elé.
Ezenkívül csináltunk Csengével közös képeket majd ki is csöngettek, mert a márc. 15-ei próbákban mi nem veszünk részt. Óra után Boldival találkoztunk még egy kicsit (utoljára), és közölte, hogy Dávid úgy hívja őt, hogy papucs. Ja nem, ezt még előző szünetbe közölte. Azért papucs, mert hogy folyton velem van. Vagy valami ilyesmi. Szal elpuhult. Vagy mi. Nem nagyon értem. Ja, amúgy előző szünetbe elment Dávid meg Boldi ofője mellettünk, és Dávid ott ordította Boldinak, hogy "PAPUCS", az ofője meg hogy "ne is figyelj rá." És ránk se szólt az ofője, hogy ne ölelkezzünk meg ilyenek. Tök jó fej. Az enyém meg ott háborgott, hogy nem tesz jót. Pff.
Angolon nem történt semmi, unalmas volt mint a szar. Rendesen a kezemen számoltam vissza az időt a kicsöngetésig. 10 percig ugyanabba a pózba állt a kezem.
Óra után mehettem haza, de előtte még volt 20 percem, addig meg Zsófival és Csengével voltam. Zsófi egy kínai rappet mutatott, ami tök szar, de mégis jó, írjátok be youtubera, hogy Chinese Rap Full (nincs kedvem belinkelni, fél 12 van). Utána mentem a buszhoz, de a buszon ülve hívott Csenge, hogy ott hagytam a kulcsot. Na mindegy. Itthon nem volt semmi, most meg megyek aludni. Csövike. (Ezaz. Végre írtam egy normálisat. Jó érzés.)
#3462016.01.24. 23:04, szandi
Már kezd kicsit nevetségessé válni ez a betegség... Már egy hete beteg vagyok, és egyszerűen olyan mintha napról napra egyre szarabbul lennék. Tegnap este érkezett el szerintem a végpont, annál lentebb már szerintem nem nagyon lesz. Azóta is az tart egyébként. Nem igazán van kedvem hosszasan kifejteni hogy milyen állapotú a takony az orromban, szóval hagyjuk. A lényeg hogy kifújni se tudom meg semmi, egyszerűen be van dugulva és kész, és majd megfulladok. Na mindegy. Valamikor csak elmúlik. De már néha sírni támad kedvem miatta.
Kezdem a tegnapi nappal, azaz a vasárnappal. Leszerettem volna még tegnap este írni, de valahogy elmaradt. A lényeg, hogy reggel 10-re (?) mentem Boldihoz, és ott voltam este 7-ig körülbelül. Nagyon jó volt természetesen, azaz nagyjából. Igazából hazafele arra gondoltam, hogy amint hazaérek őszintén leírok ide mindent, de ugye végül nem írtam, most meg már úgymond elment a bátorságom hogy itt ilyen nagy szavakat használjak, szóval nem igazán tudom mi legyen most. Mert volt ismételten egy kis balhé.. Azaz nem balhé, nem tudom miért írok mindig balhét. A lényeg hogy ott sírtam szégyenembe meg minden. Áhh, szörnyű volt. Egyszerűen annyira utáltam magam hogy az hihetetlen. Úgy kifejteném, de áhh. Mindegy. A lényeg hogy elbasztam valamit, amiről amúgy nem igazán tehetek, mert nem én befolyásolom, de akkor is olyan szarul éreztem magam miatta, hogy elsírtam magam. Boldi az ismételten bizonyította hogy ő a legjobb barát ezen a földön, mert ott ölelgetett és puszilgatott meg vígasztalt, hogy semmi baj, ne izéljek emiatt, őt nem zavarja meg ilyenek, és a végén már amiatt is sírtam, hogy milyen rendes. De egyszerűen olyan szinten elkapott az önutálat meg minden, hogy azt leírni nem lehet. Egyszerűen fél pillanat alatt hirtelen megláttam a lelki szemeim előtt leperegni az összes balfasz dolgomat, hogy mi mindenbe vagyok szar és hogy mennyire egy nyomorult ember vagyok, hogy azt hittem összeesek. Na, mindegy. Van ilyen. Túl kell esni az ilyen dolgokon, aztán már csak jó lesz, addig meg nincs mit tenni.
Bánom már hogy nem írtam tegnap. Most nem igazán jutnak eszembe dolgok. Amik eszembe jutnak, azokat most ide leírom:
- Valahogy a földre kerültünk, ő feküdt, én meg rajta ültem, és azt játszottuk, hogy ő a rabszolgám, szóval azt mondja, amit én mondok. (?) Ezt természetesen kihasználtam, és ilyeneket mondattam vele, hogy "2015 legjobb albuma Justin Bieber - Purpose" meg "tiszta szívemből és lelkemből, minden erőmből szeretem és imádom, tisztelem és elfogadom, illetve támogatom Justin Biebert". (Habár ezt nem mondta végig. Azt mondta, odáig nem süllyed le, mire felpofoztam, hogy egy szar rabszolga.)
- Felvett a hátára és úgy sétálgatott körbe-körbe a szobába, közbe meg párszor nem figyelt és telibe lefejeltem a plafont. Csináltunk képet is. Fantasztikus kép lett, remélem mondanom sem kell. Úgy ülök a hátán, mintha az lenne a világ legkényelmesebb helye, kajak ilyen nagy lazán. Vicces volt.
- Ugye beteg vagyok. Ha ez nem esett volna még le az elmúlt 35 alkalommal amikor leírtam. Boldi meg egyszerűen áá... hát én nem is tudom feldolgozni hogy milyen jó ember. Kajak hozott fel nekem orrcseppet, és mondta hogy feküdjek fel az ágyára és lógassam le a fejem. Szóval amíg ott voltam azalatt az idő alatt vagy ötször megismételtük ezt, hogy én ott lógtam az ágyról, ő meg ott csepegtette a nagy, taknyos, kiszáradt, unodorítóan kinéző orromba az orrcseppet. És nem vágott ilyen "mindjárt elokádom magam" fejet, hanem ott puszilgatott meg minden. Hogy lehet ilyen aranyos? Meg folyton befulladtam mert nem kaptam levegőt se a számon, se az orromon keresztül, szóval volt hogy csak ott lihegtem és azt hittem elájulok, ő meg ott ölelgetett meg minden, és jaj nekem, hát én megfogtam az isten lábát. Vagy bokáját. Nem tudom hogy van ez a mondás. A lényeg hogy kurvára szerencsés vagyok. Nagyon szeretem Boldit. Tényleg nagyon nagyon. (Ha még ez sem esett volna le az eddigi 2 év és 3 hónap alatt...)
- Volt egy családi ebéd is, ahol ott volt az apukája meg az anyja... Hát nem mondom, nem az volt életem legkellemesebb fél órája, de nem volt olyan vészes se. Az apja ott kérdezgette, hogy miről szól a Szökés, mire Boldi rám nézett és elkezdi: "miről is szól?" Hát én eddig visszafogtam magam meg minden, szinte levegőt se vettem ott a szülei előtt, de ezzel a kérdéssel úgy ledöbbentett, hogy felordítottam: "ezt most nem mondod komolyan", és örülhet, hogy nem borítottam fel az asztalt. 3 rész Szökés után nem bírja elmondani, hogy miről szól??? Később kiderült amúgy, hogy csak hagyni akarta, hogy érvényesüljek, és hogy mondjuk megszólaljak. Szóval elmeséltem remegő hanggal, hogy nagyjából miről szól, de kb. semmi reakciót nem kaptam rá. Esküszöm hallottam a tücsökciripelést. Az anyja csak ette tovább a levest, az apja meg csak nézett, aztán végül kreált valami poént, én meg nem szeretem ha a Szökéssel poénkodnak, szóval kissé elkezdett rángani a szemem. Valami olyasmi volt, hogy megkérdezte, hány évados, mire mondtam, hogy négy, és most lesz majd az ötödik. Mire elkezdi: "azóta se sikerült megszökni?" Én meg ilyen kényszeredetten felröhögtem. De amúgy nem sok kellett hogy lespoilerezzem, hogy KETTŐ BÖRTÖNBŐL IS MEGSZÖKÖTT, JÓ? KETTŐBŐL! NEM TUDOM EZ MENNE-E MAGÁNAK. Nyilván viccelek amúgy. Örülök hogy végre beszéltünk valamit. Mondjuk vele multkor is beszéltem. Csak Magdi szarja le a fejemet úgy ahogy van. Azaz megkérdezte hogy hova megyek tovább tanulni meg ilyenek. Honnan a faszból tudjam. Nem is nagyon akarok. Aztán megkérdezte hogy milyen lett a félévi, mire mondtam, hogy közepes (amúgy kajak, 2,9-es az átlagom), mire mondta, hogy "hát a továbbtanuláshoz ennél jobban kell teljesíteni" meg ilyenek. És utána ilyen full kínos csend lett. Szerintem Boldi látta rajtam hogy mindjárt földhöz vágok valamit mert nagyon lesett a fél szemével. Meg ilyen őzgerinc volt a kaja, azaz nem szó szerint őzgerinc, hanem ilyen őzgerincformában sült valami. És még maradt egy szelet belőle, mire mondta Magdi a kutyáknak, hogy "ezt nektek odaadom, jó? megkapjátok ti", mire Boldi apja ott izélt, hogy "ne add már oda a kutyáknak a finom kaját", mire mondta Magdi, hogy "befogod a szádat". (?) Erre Boldi fogta magát és elvette azt az utolsó szeletet és megette. xd Magdi meg teljesen fel volt háborodva, merthogy "ő azt már elígérte a kutyáknak" (?). Boldi aztán kaja után bevitt egy szobába, ahol Magic feküdt, de kajak olyan volt mintha már nem is élne szegény. Ott mesélte Boldi hogy mik a tünetek meg ilyenek, és tényleg nagyon sajnálom szegény Magic kutyát meg nagyon rossz lehet neki és TÉNYLEG érdekelt is, de amint kiszúrtam a könyvespolcot amin vagy 10 Stephen King könyv volt, hát én majdnem agyvérzést kaptam. Ez egyébként Matyi szobája volt. Hát Matyival mi nagyon jól kijönnénk szerintem. Így is jól kijövünk, mondjuk annyit még nem beszéltünk, de basszameg, ha Stephen Kinget olvas, akkor rossz ember nem lehet. Szegény Boldi ott magyarázott Magicről, én meg így leguggoltam a könyvespolchoz és tágranyílt szemekkel simogattam a könyvek gerincét, majd felnyögtem, hogy "úr-isten-Boldi-NÉZD!!!!".
- Megnéztünk 2 Szökés részt is. Az elsőt jókedvből, a másodikat azért, hogy abbahagyjam a bőgést. (?) Mert ugye ekkor volt az hogy elkeseredtem egy bizonyos dolog után, és közöltem vele, hogy én inkább hazamegyek. Ekkor kapcsoltuk be a második Szökés részt, sőt, még popcornt is hozott meg nachost sajtszósszal. Jézus máriám, és mielőtt bekapcsolta volna a tv-be a Szökést, pont a Music Channel ment vagy mi, valamilyen top 10, és pont akkor volt a 4. helyezett, a ONE DIRECTION - PERFECT!!! Úristen, hát ennyi kellett nekem. Esküszöm nektek én tényleg nagyon szomorú voltam és haza akartam menni, egyszerűen kibaszottul szar kedvem lett és nagyon utáltam akkor magam, de amint megláttam és meghallottam a One Directiont, mintha megnyomtak volna rajtam egy gombot. Rögtön jó kedvem lett, ott tátogtam meg mondtam Boldinak, hogy "figyeld, figyeld, ott van Harry, látod? Harry!!!! nézd a haját!!". Minden áron megakartam tudni, hogy ki az első hely (ami nyilvánvalóan Justin volt...) de nem vártuk meg végül, mert már lassan mennem is kellett. De tuti Justin volt az első. Tuti. Áhh. Lehet túlságosan megszállott vagyok a sztárok terén, de engem annyira boldoggá tudnak tenni. Egyszerűen megnézek egy Odaát részt amiben Jared szerepel, és rögtön jobb kedvem lesz. Vagy meghallgatok egy One Direction albumot, vagy Justin albumát és rögtön jobb minden. Lehet beteges hogy már mennyire szeretem őket, de nagyon nem zavar. Mondjuk Boldi azt mondta, hogy elég fura, hogy olyan képeket szerkesztek, ahol Jareddel smárolunk (?), és lehet van benne valami. De hát nem volt jobb dolgom betegen! Na. Amúgy Boldi azt mondta tegnap, hogy én nem is a zenéket szeretem, hanem az előadókért vagyok oda... Szerintem ezt az Odaátra is értette valamilyen szinten, és ezt már Brendon is írta, hogyha nem lenne Jared benne, akkor nem is nézném. Na, nem tudom hogy most miért vett ilyen irányt a bejegyzés, egyáltalán nem terveztem így, de most akkor szeretném ezt kicsit kifejteni. Igen, igen. Fő oka annak, hogy nézem az Odaátot, az Jared Padalecki, mert egyszerűen szerelmes vagyok bele. DE! Ha nem lenne benne, akkor is nézném. Mert egyszerűen baromi jó sorozat. Az egyik legjobb. A történet, a szereplők, minden. És most azért mert történetesen az egyik főszereplő felér egy istennel, ez nem azt jelenti hogy csak miatta nézem. Ott van pl. A szökés is. Az a kedvenc sorozatom az egész világon, és mégse Wentworth miatt nézem. Persze, jól néz ki, mert ő volt az első sztár aki bejött, még anno 8 évesen (?), de nem miatta nézem. Nem is foglalkozok vele. Oké, Jareddel igen, bevallom. De Wentworthal kurvára nem. Nem rajongok érte meg semmi. Mégis IMÁDOM a Szökést. Akkor áttérve a zenékre. Igen, Justint csak mostanába szerettem meg, mert kurva jól áll neki a hosszú szőke (most már lila/szürke) haj. És igen, ha meglátom, elkezdenek remegni a térdeim. De ettől függetlenül szeretem a zenéit is. Ugyanez van a One Directionnal is. Ott leginkább Harryért vagyok oda ugye. De pl. ott van mittudomén.. Troye Sivan. Hát tiszta szívemből imádom az albumát, de mégse vagyok érte oda. Egyáltalán. Mégis minden nap meghallgatom az albumát. Szóval ennyit erről. Bár tudnám ezt most miért fejtettem ki. Asszem csak azért, hogy meggyőzzem saját magamat. xD Oké, tényleg néha túlzásba viszem a sztárok iránti imádatomat, pl. amikor három órán keresztül szerkesztek egy képet Jareddel, csak hogy minél élethűbb legyen, vagy amikor fél óráig bámulom nyitott szájjal Justin új instagram képét, ahol nincs rajta póló. És igen, talán sírni tudnék ha meglátom a One Directiont a TV-be. Talán egy kicsit elkap a szédülés amikor meglátom Harry hosszú göndör haját. Na és???? Akkor mi a fasz van??? Leszakad az ég? Most ez fáj valakinek hogy én szeretem őket? Kétlem. Kicsit idegesítő lehet, de na. Ez vagyok én. Ez hozzám tartozik. Csak mert ez kicsit elszomorított valamelyik nap amikor Boldi mondta, hogy fura, hogy ilyeneket csinálok. Rögtön az jutott eszembe, hogy nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Mert én is elfogadom és nem szólok be neki amikor a buzi autóival jön. Ő meg folyton szidja Justint, hogy "fejbelőné magát a koncertjén" (mert mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha elmennénk ketten a koncertjére) stb. A One Directionra meg tudjátok mit mondott tegnap skypeon? Hát rendesen lefagytam. Ott dúdoltam akaratlanul a Perfect-et, mire megkérdeztem tőle, hogy "na, felismered? ki az előadó?" mire elkezdi: "az az egy irányú hülyeség". (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Hát álljon meg a menet! Ezután határoztam el, hogy akárhányszor felhozza a Miatát (az valami autó), akkor tuti hogy beszólok valamit. Szóval ezután mondtam is a Miatára, hogy "az az Audi vagy mi..", mire lerakta a skypeot. (?)
Azta, kicsit eltértem a témától. Na, mi van még.
- Aztán kikisért a buszmegállóba, de ez is nagyon vicces volt. A lényeg, hogy éppen csináltunk valamit, de már majdnem jött a busz, szóval siettünk. És mikor végeztünk, akkor így mondta, hogy "na, menjünk, megy a buszod", és ezután egész úton azt mondta, hogy most bűntudata van, mert olyan, mintha csak azért mentem volna oda, mert amint végeztünk már mentünk is. xD Kb. már rohantunk a buszmegállóba. Hogy minek? Hát a nagy semmiért, mert ott esett le, hogy nem is vittem pénzt a buszra. Egészen odáig le sem esett, és ez is véletlenül derült ki, mert éppen meséltem neki, hogy odafele elblicceltem a jegyet, mert elfelejtettem pénzt vinni reggel. Erre így rámnézett tök komolyan, hogy "nincs nálad pénz?" nekem meg akkor esett le, hogy jééé, tényleg, a jegyre kell az is. Szóval felhívtam anyumat, hogy jöjjenek értem. Az vagy egy órába telt, szóval addig Boldival ott sétálgattunk a városba, tök jó volt. Utána így megbeszéltünk minden olyan dolgot, és itthon skypeon mondtuk is, hogy tök jó, hogy így megtudjuk egymással beszélni ezeket full őszintén, és hogy egyáltalán nem kínos. Annyira jó.
Aztán megjött anyum pasija, aki elősször jól lebaszott, hogy miért késtem le a buszt (mert nekik azt hazudtam, csak nem mondhattam azt hogy nem vittem pénzt...) aztán meg próbált jó fej lenni és kérdezgetett Boldiról (?).
Szóval lényegében egy nagyon jó nap volt, minden szar dolog ellenére. (Szar dolgok: a betegségem/AZ)
Akkor áttérek a mai napra. Reggel mikor felébredtem, esküszöm úgy voltam vele, hogy szarok bele, én nem megyek ma suliba. Komolyan. Le is zártam a telót, be is csuktam a szemem, egyszerűen készen álltam arra, hogy elmerüljek az álmaimban. Annyira kényelmes volt minden, kaptam levegőt, egyszerűen fél pillanat alatt visszatudtam volna aludni. Csak valamiért mégis felkeltem. Nem tudom miért. Gondolom Boldi miatt. Nem igazán emlékszem a gondolataimra, csakhogy végül felkeltem. xD Látjátok, ezért nem kellett volna múltkor hiányozni, mert most már konkrétan leszarom, hogy hiányzok-e vagy nem...
A buszon Vivi nem vett észre, szóval valami Gergő ült be mellém. Végigaludtam konkrétan az utat, de ne aggódjatok, most már rajta vagyok az ügyön. Rakom rá szépen lassan egyenként a Troye dalokat a telómra, aztán legalább fél füllel hallgatatom majd őket. Hova süllyedtem, úr isten. Amúgy már nem is találom az mp3 usb kábelét, hogy megnézzem, nem javult-e meg esetleg magától. Fasza. Nemtom hova tünt.
A városba elmentem boltba és megvettem a szokásost, tök fölösleges leírni hogy miket, mert szerintem mindenki betéve tudja már. A suliba felmentem a tesicuccomért meg beraktam a kabátomat, aztán lent ácsorogtam egyedül, végül bementem öltözni. Hát ja, nagyon érdekfeszítő volt szerintem is. Tesin voltunk kb. tizen, mert az osztály nagyrésze felmentett, a másik fele meg nem jött suliba. Futkároztunk egy sort majd be kellett hoznunk a padokat (igen, nekem kellett behozni az egyiket. én nemtom miért szivat tanárnő) és azokon egyensúlyoztunk meg ilyenek. Nem volt túl megerőltető, végülis csak végig kellett sétálni rajtuk meg ilyenek, de nem vagyok se hajlékony, se sportos, se nőies, így ott trappoltam a padokon, majd mikor guggolva kellett megfordulni rajta, majdnem borultam egy szép nagyot. A közepe táján rámjött a köhögési roham, szóval a mögöttem lévő Bettinek hajtogattam egy-egy köhögés között, hogy "itt fogok meghalni tesi órán" meg "mindjárt beokádok". Egy idő után ő is elkezdett valamiért köhögni, szóval ott köhögtünk... a két szerencsétlen.
Tesi után megálltam az öltözők előtt mert tudtam hogy Boldiéknak ott lesz órájuk. Nem kellett rá sokat várnom, már jött is és arrébb álltunk hogy ne legyünk útba. Közöltem vele, hogy még mindig beteg vagyok, és én tényleg szívből sajnálom szegényt hogy ekkora egy balfasz nője van. Ezt most nem szarkazmusból vagy iróniából vagy miből írom, hanem őszintén. Boldi amúgy azt mondta valamelyik nap skypeon a "szarkazmus" helyett, hogy "szarkasztika". Azóta se tudom hogy most ezt komolyan mondta, vagy csak poénból.
Becsöngetéskor aztán mentem fel a harmadikra, ahol Csengével beszélgettem, leginkább azon röhögtünk, hogy nem kapok levegőt. Habár nem tudom ebbe mi a vicces, de akkor valamiért nagyon az volt.
Mint kiderült, matekon dogát írtunk (?), szóval ja, ismét képbe vagyok, az a lényeg. Amúgy írkáltam valamit, sőt, tanárnő arca elé toltam az óra egyik pontján a dolgozatomat, hogy "jó-e a képlet", és azt mondta, hogy jó. Az úgy oké, de behelyettesíteni nem tudtam normálisan, szóval miután megakadtam, nem nagyon foglalkoztam már vele, csak ültem. Lucának nagyon viszket szerintem alul, mert mostanába minden órán beszól valamit valakinek. Most például azon akadt ki, hogy Jedló a dolgozat beadása után negyed órával vitte ki az övét, és csak annyi volt a büntetése, hogy levont tanárnő a dogájából -5 pontot. Luca meg ott háborgott, de persze csak magába, ott szépen halkan, nehogy más meghalja, hogy "én tanárnő helyébe egyest adtam volna rá". Én is csak azért vettem ezt észre, mert már direkt figyelem, mikor mit szól be és kinek. A kifakadása után pont összenéztünk, én meg pont ettem a csokit, szóval vicces volt, mert ő ilyen nagy szigorúan lesett, én meg fapofával rágcsáltam a csokit.
Tesin amúgy nem volt semmi bajom a köhögésen kívül, de matekon megint bedugult úgy az orrom mint tegnap este, mármint ezt úgy értem, hogy nem lehet kifújni meg semmi, egyszerűen tele van és kész (habár nemtom mivel), szóval ott szenvedtem. A nap folyamán rájöttem arra (azaz közvetlenül matek után), hogyha így befulladok és nem kapok levegőt az orromon, annyi az össz dolgom, hogy felállok és sétálok kicsit. Utána sokkal jobb. Meg ha állok, akkor is. Csengével azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha egész órán állnék, és nem lennék haljandó leülni. A töri tanárnő meg már ott ordítana, hogy üljek le, én meg nem ülnék le.
Matek után gyorsan bementünk Csengével a mosdóba. Én személy szerint azért, hogy megnézzem, nem kenődött-e szét a fika a fejemen. Ezután mentünk a töri terem felé, de én leváltam útközbe és odamentem Boldihoz a padra. Az egyik ölelkezésnél így összeakadt a tekintetem Dáviddal, és ilyen kínosan volt vicces. Aztán Dávid leült mellém, és tök jó fej volt kivételesen, megkérdezte hogy beteg vagyok-e meg ilyenek. Emlékszem régebben mennyire jóba voltunk... Hiányzik azért néha. Boldi amúgy folyton azt hitte hogy már becsöngettek, de ez így kb. minden együtt töltött szünetre érvényes. Folyton bepánikolva kérdezgette, hogy "becsöngettek, nem? nem?", és még volt vagy 5 perc a szünetből. Végül becsöngetésnél mentem törire, ahol elősször voltunk mindannyian egy terembe ma, és ekkor szembesültünk azzal, hogy marha kevesen vagyunk. Asszem a 33 emberből 20-an voltunk, vagy valahogy így. Nagyon üres volt a terem. Ami törinél egyáltalán nem jó, mert így nagyobb az esély arra, hogy feleltet vagy felszólít. Felelni nem feleltünk szerencsére, viszont random felszólított embereket és ilyen nyomoronc kérdéseket tett fel. Hálát adok még mindig a jóistennek hogy az én nevemet nem tudja, így általában biztonságba vagyok. Ha egyszer felszólítana a nevemen, tuti nem tudnék válaszolni a kérdésre a döbbenettől. Amúgy nem volt túl izgi óra, megint nem kaptam levegőt szóval imádkoztam hogy ne szólítson fel. Egyszerűen nagyon szar érzés mikor nem kap az ember sehogysem levegőt. Se szájon, se orron keresztül, sehogy, és csak ott fuldoklik. Hát igen. Ez az életem mostanába. Szerintem arcüreggyulladásom van. Habár nemtudom ez most honnan jött. Tanárnő amúgy felszólította Lottit, aki miután nem tudta a választ, vihogott egyet. (?) Erre tanárnő felkapta a vizet és ott kérdezgette, hogy "most min röhögsz? azon röhögsz, hogy milyen hülye vagy?" Lotti meg azt mondta erre, hogy "igen". (?)
Töri után Boldival találkoztunk ott ahol az előbb voltunk, majd felsétáltunk a másodikra. Mondtam neki, hogy semmiképpen se üljünk le sehova, mert befulladok, inkább álljunk, mert akkor jobb. Így a szekrényemhez beálltunk, ahova beraktam a tesicuccomat (eddig cipeltem magammal) majd arrébb álltunk mert jöttek az osztálytársaim is oda. Ott tök jól elvoltunk egészen egy bizonyos pontig, amikoris éppen meséltem valamit, de megláttam Mátét. Nagyon sajnálom, nem tehetek róla. Egyszerűen hiába hogy nem birom Mátét már és nem is érdekel meg semmi, mégis megnéztem, elég komolyan. De nem direkt! Fel se tünt igazából, csak amikor már Boldi bevágta a durcát. Mert éppen így meséltem, majd megjelent Máté és így elfelejtettem fullra hogy mit akartam, szóval össze-vissza beszéltem minden hülyeséget és közbe Mátét bámultam hátulról. Tudom hogy írtó nagy köcsögség és ha Boldi ilyet csinálna tuti kettéfejelném, de tényleg nem direkt volt, csak úgy megnéztem, hogy mi van rajta meg ilyenek. Hát igen, gratulálok magamnak, ezután Boldi teljesen bedurcázott. Ő nem olyan mint én, szóval sokáig nem tartott a hisztije. Konkrétan nem is beszéltünk erről, csak miután történt ez a hebegés utána így elröhögte magát ilyen kínosan és megrázta a fejét. Utána meg nem szólalt meg csak nézett ilyen fapofával és nekidöntötte a fejét a szekrénynek. Nem akartam semmit mondani ezzel kapcsolatban és ő se mondott semmit, szóval annyiba maradt a dolog, de megpróbálok változtatni ezen, mert én se akarnék ilyet látni. Főleg hogy tudja, hogy nekem bejött Máté.
Számviteli tanárnő helyett az ügyvitelis/statisztikás tanárnő jött be és statisztikáztunk. Így csütörtökön nem lesz első órám. Nem mintha ez engem érintene, mert nem hogy első órára, de még nulladikra is bejövök. Ha ezt valaki tudná, eldobná az agyát.
Számviteli után nyelvtan jött. Boldit megvártam a teremnél, szóval ezután ott maradtunk a másodikon (nekem az elsőn, neki a harmadikon volt órája.) Konkrétan Máté és Brendon előtt smároltunk 10 percig, szóval az fura volt, de nem nagyon zavarta ez egyikünket se. Mintha Boldi még örült is volna neki, hogy Máté ezt látja.
Nyelvtanon igazából csak beszélgettünk meg jegyeket írkáltunk. Kicsöngetéskor elővettem a csokis győri édesemet és megkínáltam tanárnőt, szóval ott maradtunk még kicsit beszélni. Ami elég fura volt, mert eddig ilyen nem nagyon volt. Na mindegy. Most se az élet dolgait vitattuk, csak megkérdezte hogy szoktam-e Rachaellel beszélni, mire mondtam, hogy nem. Ezt megbeszéltük. Mit beszéljek vele? Egész nap azt a szart nyomkodja.
Irodalom előtt a 20 percesbe Boldival voltam a lépcső kiálló izéjén. Meg kell holnap érdeklődnöm, hogy ennek mi a pontos elnevezése, mert kilencedik óta nem sikerült erre rájönnöm. A másik kiálló izénél meg Klaudia meg Luca voltak, és történt egy nagyon jó dolog. Legalábbis nekem ez egy sikerélmény. A lényeg, hogy Boldival ott tök jól elvoltunk. Én háttal voltam a lányoknak, ő meg szembe velük. Valami korlátszerűség lehet a neve. Na mindegy. És akkor Boldival ott csókolóztunk utána meg így megöleltem, ő meg így kurva erősen belemarkolt a seggembe, mire felröhögtem. Jézusom, ezt így elolvasni milyen béna. Élőbe jobb. Na, és akkor így kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mit csinálnak éppen Klaudiáék, mire ilyen vigyorogva belesúgta a fülembe, hogy éppen akkor néztek bele mindketten a szemébe, amikor Boldi rámarkolt a hátsómra. Hát én olyan boldog voltam ettől a történettől, hogy azt el nem hiszitek.
Ezután Boldinak még volt egy órája és mehetett haza, nekem meg még volt három. Ideadta a goproját, mert holnap végig vlogolom a napomat. Nemtom miért, csak úgy. Kíváncsi vagyok mi lesz abból. A retek fejemet fogom venni egész nap. Várom. Ha elég vállalható lesz, kirakom. Hát igen, arra aztán várhattok.
Ezután Boldi lement, én meg valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően jó ötletnek tartottam, hogy odamenjek Pannához. Hát, nem volt túl érdekfeszítő, szóval örültem amikor végre megjött ofő. Irodalom órán rájöttem, hogy a múltórai anyagot be se pótoltam még, szóval firkálgattam egész órán. Lerajzoltam az élet fáját, de miután Csenge belerondított áthúztam, és lerajzoltam az élet botját. Ne kérdezzétek mi a fasz bajom van. Óra után mentem angolra, de a lépcsőfordulóba még összefutottunk Boldival. Aki közölte, hogy siet, szóval egy gyors puszi után rohant is. Angolon rákérdeztem a jegyemre, és nem, nem lett meg az ötös, szóval kicsit elszomorodtam. Ezenkívül reménykedtem benne ismét, hogy nem szólít fel, ugyanis nem tudtam volna megszólalni, annyira nem kaptam levegőt. Amúgy Lotti meg Rebeka befoglalták a helyem, mert én mentem be utoljára, szóval most ott szoptam szinte az első padba. Kösz.
Egy szenvedéssel teli angol után jött az utolsó óra, az osztályfőnöki. Óra előtt a wc-kkel szembeni padoknál voltam Csengével, Rékával meg Zsófival. Mögöttünk a radiátornál ott volt Klaudia meg Luca, de hogy minek, azt nem tudom. Mármint általában az osztálytól két kilométerre állnak, most meg ott álltak mellettünk. Mindenesetre senki nem foglalkozott velük. Mi Csengével röhögtünk mint a nem normálisak, Zsófiék meg azon röhögtek, ahogy mi röhögünk. Amúgy azon röhögtünk, hogy felelevenítettük az eddigi legnagyobb röhögéseinket, mármint a röhögéseknek a tárgyát, és kész, vége. Aztán jött ofő és még a terembe is ugyanúgy röhögtünk, majd megbeszéltük így négyen, hogy általában én röhögök a legjobban és hogy szinte mindenen röhögök. De amúgy nem. Csak Csengén. Amúgy irodalom órán mondta tanárnő, hogy "csengettek", én meg hirtelen csak annyit fogtam fel, hogy "csenge", és ilyen nagy ijedten ránéztem Csengére. Na, pl. ezen is vagy 5 percet röhögtem. Pedig így már nem is vicces, de akkor meghaltam.
Órán csak átvettük a márc. 15.-ei szövegeket, ami kicsit nehezen ment, mert az osztály nagyrésze ott se volt. Óra után még fél órát ott csöveltem a suliba, a goprot nyomkodtam, csináltam pár próbafelvételt, de visszanézve inkább kitöröltem őket és elmentem hányni. Végül lementem a földszintre és ott untam tovább az életem, majd hirtelen odajött Balázs. Hát ez nagyon vicces volt, mert ilyen tök fegyelmezetten ült le mellém, szinte meg se szólalt, nem is köszönt, csak bólintott egyet. Majd megkérdezte, hogy "barátod?", mire mondtam, hogy "otthon van", és erre mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, fullra ellazult, felvett egy ilyen laza pózt, kifújta a levegőt és elkezdte huzogatni a szemöldökét, hogy "na miujság?" xd Nagyon vicces volt. Aztán egy ideig jött a hülyeségeivel, hogy még elég időnk van a buszig csókolózni, meg hogy "volt-e már valami Boldival", mire csak ott izéltem, hogy hagyjon. Ja meg elkezdi: "hozzád mert egyáltalán nyúlni?" Úristen. Ha tudná. Csak nem kötöttem az orrára. Aztán meg ilyen tök komolyan rám nézett és mondta, hogy "de amúgy összeilletek nagyon", én meg ilyen nagy boldogan: "IGEN???". Mire mondta, hogy igen, mert Boldi is ilyen kis szendének tűnik, mint én. Lool. Amúgy ja. Boldival mindketten ilyen kis visszafogottak vagyunk. Legalábbis úgy tűnhet. Pedig nagyon bolondok vagyunk valójában.
Na, most megyek, mert 11 óra van és holnap megyek nulladikra. Mellesleg videóznom kell egész nap. Arra nagyon kíváncsi leszek. Szerintem elő se merem majd venni a suliba, nem hogy majd még ott nagyba a folyosón veszem magam. Jaj. De amúgy ezt csak poénból csinálom, nem azért hogy kirakjam valahova. Csak így magunknak Boldival meg Csengével. Poénnak. Na, mek, jóccakát.
#3452016.01.23. 19:14, szandi
Elérkezett ez a nap is. Sose akartam ezt leírni, de tessék: tegnap nem volt blog. Tegnap nem írtam. Megszegtem a szent ígéretemet, miszerint idén minden egyes sulis nap blogolok.
Viszont ez annyira nem keserít el, mert ennek ellenére végig videóztam a napot. Oké, azért van különbség a kettő között, de most tuti hogy nem fogom leírni a tegnapi napom. Ezt a blogot amúgy is magam miatt vezetem, és nem arról van szó hogy semmi emlékem nem lesz a tegnapi napról, ugyanis van egy (megvágott) 53 perces videóm róla. Persze ott nem dumálok így az érzéseimről meg ilyenek, mint ahogy azt írásba tenném, de amúgy se volt semmi olyan "kiakarom írni magamból" dolog, így annyira nem bánt a dolog. Ma viszont már írok, szóval kezdeném is. Előtte viszont elmegyek fürdeni, pillcsike.
Na, itt vagyok. Szóval reggel mentem nulladikra, ahogy azt minden szerdán is teszem. Tettem pár számot a telómra, és a fél fülemmel azt szoktam a buszon hallgatni. Mondjuk asszem ezt már írtam. Na mindegy. Nem túl élvezetes, de legalább hallgatok valamit, és így kevesebb az esélye annak, hogy bealszok. A buszmegállóba Vivivel beszélgettem, majd a buszon beültem Boldi mellé és vele dumálgattam. A betegségemet illetően már sokkal jobban vagyok, annyi már csak az össz. bajom hogy kicsit folyik az orrom és néha köhögök, de hálistennek az a "beton van az orromba" dolog elmúlt.
Boldival leszállás után bementünk szokásosan a suliba, és ez már annyira szokásos, hogy kedvem sincs leírni. Komolyan, szinte minden reggel ugyanez a rutin van. Felszállok Boldi mellé, beszélgetünk a buszon, leszállunk aztán megyünk a suliba a kőfalhoz. Ez most sem volt másképp. A kőfalnál elvoltunk egy kis ideig, aztán be is csöngettek. Neki nem volt se nulladik se első órája, de mégis bejött miattam nulladikra, így míg én órákon voltam, addig ő a suliba csövelt és a laptopján csinált valamit (mert elhozta). Később mesélte, hogy Bécy (nem tudom ki emlékszik még rá, a régi szép idők...) odament hozzá (full ismeretlenül) és elkezdett vele beszélgetni. Boldi szerint normális volt. Fura.
Becsöngetés után Boldi felkisért a teremhez, aztán már jött is tanárnő. Órán nem igazán történt semmi, kivételesen figyeltem és csináltam is a feladatokat, szóval van amit már értek. A házit ehhez képest nem értem, na nem mintha elővettem volna, de megfordult a fejembe a gondolat. Ami már haladás. Találtam amúgy a neten hivatalos Justin Bieber naptárat, és megakarom venni. Csak nincs lóvém. De szükségem van arra a naptárra. Jó lenne minél előbb beszerezni, mert már mindjárt február van.
Matekon tehát nem volt semmi. Utána biosz következett, de tanárnő nem volt suliba, vagy nem tudom mi baja van, így bejött az ügyvitelis/statisztikás tanárnő (Eliza) és statisztikáztunk. Így holnap ugye elmarad az első óra. Ami engem nem érint. Sóhaj. Pedig mennyit aludhatnék. Áhh. Na, mindegy. Hív a kötelesség. Ezen az órán is figyeltem, mert 7. órába ismét statisztika következett, ahol dogát írtunk ebből. Tanárnő amúgy nem mondta ki konkrétan egyszer sem, hogy doga lesz, csak így utalt rá, hogy "tanácsolom hogy nézzétek át az anyagot óra előtt", és természetesen mindenkinek leesett, hogy ez mit jelent, és azon röhögtünk Csengével, hogy tanárnő azt hiszi, nem esik le nekünk. Aztán ma elkezdi: "na jó, mondjuk ki, dolgozat lesz", és így várta a meglepett fejeket, de mindenki csak fapofával nézte. Szóval figyeltem és próbáltam memorizálni a dolgokat.
Statisztika után irodalom jött. Szünetbe elővettem a hétfőn vásárolt kekszemet, és Zsófiék azon röhögtek, hogy már biztos penészes. (?) Ezen kívül elmeséltem nekik, hogy milyen jól összevágtam a videót és hogy mennyire vicces. Majd ha lesz kedvem, leírom ide, hogy mik vannak a videóba. Vicces nagyon. Csak elég lélekjelenlétet kell gyűjtenem ahhoz, hogy megírjam. 53 perces, szóval lesz egy kis dolgom. Valszeg nem lesz belőle semmi, ahogy ismerem magam.
Irodalom órán irodalmaztunk ugye, nem volt valami érdekes. Ez egy ilyen uncsi nap volt.
Óra után tesi jött, ahol átmentünk a szparira. Odafele és visszafele is egyedül baktattam, szóval jól elvoltam a gondolataimmal. Ezt most úgy írom mintha ilyen világmegváltó dolgokon agyaltam volna. Pedig nem. Tuti valami faszságon.
Ezután hittan jött, előtte viszont volt egy 15 perces szünet. Megkerestem Boldit majd mentünk a suttogóba a padra. Becsöngetés után értem le a teremhez, és már mindenki bent volt, szóval ismét elkéstem. Belépve a terembe tanárnő odaszólt, hogy "nem most kell udvarolgatni", mire Csenge mondta, hogy "náluk az a lépés kimaradt". Amúgy ja. Boldival mi nem nagyon udvarolgattunk egymásnak. Azaz csak én neki. Két éven keresztül. Itt ki is fújt a történet. (Most azt írtam a fújt helyett, hogy fúlyt. Megyek lassan aludni szerintem.)
A hittandogám amúgy hármas lett, ami tök jó 0 tanulással szerintem. Ezenkívül egy filmet néztünk a dilemmáról, ahol egy pasinak kellett eldöntenie hogy a 4 ember közül ki haljon meg, végül az a balfasz saját magát nyírta ki.
Óra után jött egy pénzügy, ami előtt Boldival összefutottunk az 5-ös előtt. Ott beszélgettünk éppen amikor odajött Dávid és vagy 5 percen keresztül könyörgött Boldinak, hogy az csináljon meg neki valamilyen házit, Boldi meg ott hajtogatta, hogy "nem tartja ezt jó ötletnek". Eközbe én álltam ott kettejük közt és néztem ki a fejemből. Néha nekidőltem Boldinak, de amúgy meg Dávid izmait néztem. Mert edz. Kilencedikbe ilyen kis dagi volt, most meg tiszta izmos.
Pénzügyin is figyeltem. Hát mi van velem? Egy új ember lettem. Értem is a feladatot meg minden. Mert most ilyen számolást veszünk. Büszke vok magamra. Vajon meddig tart ez. 2 nap kb.
Pénzügyi után a 20 perces szünetbe Boldival voltunk lent az alagsorba. Hát, igen. Becsöngetés után jött egy számviteli, de ez a tanárnő se volt, így ofő jött be és a hiányzásokat néztük. Én egy hete hiányoztam (Fekete Szerda), de nem voltam orvosnál meg semmi, így igazolásom se volt, de végül legazolta ofő. Vagy valami ilyesmi. Amúgy elég uncsi óra volt, ma ilyen hatalmas röhögések se voltak Csengével meg semmi.
Óra után rohantam fel a géptermekhez hogy még átnézzem a statisztikát, közbe meg ettem a büfében vásárolt hatalmas szenyám maradékát. A dogáról annyit, hogy háromszor kellett újra elkezdenem, és miután megbeszéltük, hogy mik lettek az eredmények, majdnem elsírtam magam, mert fullra elszámoltam valamit az elején, így az egész fos lett. Ezaz.
Kicsöngetés után még 20 percet a suliba voltam Vivivel meg Rachaellel (?), aztán hazajöttem. Uncsi nap volt, nincs sok kedvem írni, majd holnap jövök. Bye.
#3442016.01.21. 23:05, szandi
Tegnap nem volt blog. DE! Ne ijedjetek meg. Nem azért, mert elfelejtettem/nem volt kedvem stb. Hanem azért, mert nem voltam suliba, szóval tök fölösleges lett volna arról írnom, hogy miket csináltam itthon, ugyanis a válasz erre a kérdésre nem más, mint az, hogy semmit. Igazából nem voltam ANNYIRA szarul hogy ne tudtam volna menni, bevallom az igazat. Mondjuk tényleg eléggé fájt a torkom és levegőt sem kaptam, illetve nem akartam újra átélni az előző napi kínszenvedéseket az órákon, ezért úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Plusz ugye Boldi se volt suliba, szóval konkrétan minden motivációmat elveszítettem a nappal kapcsolatban. Ezt természetesen mára teljes mértékben megbántam, ugyanis mindenki tudja, hogy nekem az egyik fő célom az volt ezzel az évvel kapcsolatban, hogy egyszer sem hiányzok... Tavaly is ez volt a célom, de akkor kb. áprilisig bírtam ha jól emlékszem. Most meg??? Még csak január van!!! Tiszta búbánatba vagyok esve emiatt. Most már aztán hiányozhatok amennyit csak akarok, nem nagyon fog meghatni. Ez nagyon elkeserít. Pedig annyira menő lett volna ha egyetlen egy órát sem hiányzok idén. Hát, ez van. Kár.
Így hát a tegnapi nap teljes egészét az ágyban fekve töltöttem. Lehet segített volna ha egy kicsit kimegyek a friss levegőre, de nem tettem, így bent rohadtam a poshadt, bacis levegőbe. Ma már mentem suliba, pedig még szarabbul is vagyok, mint eddig voltam. Sőt, holnap is megyek, és érzem, hogy holnap meg még szarabbul leszek. Na mindegy.
Mielőtt belekezdenék a mai napomba, mindenkit szeretnék megkérni arra, hogy hallgassa meg Troye Sivan - for him. című számát. Hát én tegnap félálmomba meghallgattam életemben elősször, és rendesen kitágultak a szemeim, mert mondom hé, mi ez a jó szám??? Aztán ma reggel sminkelés közbe vagy hatszor meghallgattam egymás után, majd egész áldott nap ez ment a fejembe. Hát valami eszméletlen jó. Ezt a számot is hozzáírom a "Számok, Amelyeknek Szólniuk Kell A Temetésemen" című listához (majd egyszer tényleg összeírom ezeket és kirakom ide, ne aggódjatok.)
Hát, a reggelem valami förtelmes volt. Nem is a felkeléssel volt gond, sőt nem is azzal, hogy álmos voltam, hanem azzal, hogy egyszerűen nem kaptam levegőt. Ez a nap előrehaladtával egyre borzasztóbb lett, és most tartok ott, hogy egyszerűen muszáj a számon keresztül levegőt vennem, különben megfulladok. Kíváncsi leszek hogy lesz ebből alvás. Amilyen szerencsés vagyok, megmurdelek álmomba. Amúgy pár bejegyzést visszaolvasva rájöttem, hogy nem igazán tudtam egészen pár hónapig, hogy mi is az a vessző.. Egyszerűen egybeolvadnak a mondatok meg minden. Őszintén sajnálom. Én nem tudom hogy miért nem használtam eddig normálisan a vesszőket. Néha még most se tudom hogy hova kell rakni és hova nem.
A buszról leszállva elmentem a boltba és vettem egy pogácsát meg egy csokit. Ezeket a -30 fokba a buszmegállóba, egyedül el is fogyasztottam, azaz elkezdtem őket enni, mert hát éhes is voltam, meg nem volt jobb dolgom társaság híján. Eddig amúgy az volt a bajom, hogy folyik az orromból a cuccos, és kajak visszasírom azt az állapotot. Mert akkor csak szipognom kellett vagy kifújni és kész. Most már az a bajom, hogy egyszerűen nem kapok levegőt. Nem tudom kifújni se, semmi sem segít, be van dugulva és viszontlátásra, nem lehet rajta segíteni. Szóval miután nagynehezen letelt az a 20 perc, megjött a másik busz és a buszra felszállva Boldi beengedett a leghátsó ülés belső helyére. (Állítása szerint felmelegítette nekem, ami tök ari volt tőle.) Nagyon nem beszélgettünk, ugyanis itt már a végét jártam, egyszerűen nem kaptam levegőt, nem éreztem szagokat, illatokat, a torkom is kapart, könnyezett a szemem, hangom se nagyon volt, hát egyszerűen borzalmas érzés volt. Kajak minden bajom volt már. Ezek a tünetek egyébként leginkább ülve jelentkeztek. Órákon is minden bajom volt, de szünetekbe elvoltam. Fura. Mindenesetre már tökre hiányzott Boldi, mert ugye tegnap nem találkoztunk, sőt nem is skypeoltunk (túl ronda voltam), szóval jó volt végre vele lenni. A suliba elhaladtunk a 12.D-sek mellett, akik közül Dani odaköszönt, hát én tudom hogy folyton leírom és már kurva unalmas lehet, de nekem a szivem szakad meg érte. Itthon megkérdeztem Csengét fészen, hogy szerinte ha nem lenne Boldi, akkor Danival vajon lett-e volna valami, mire azt írta, hogy nem hiszi, mert Dani olyan kis félős, max akkor, ha én léptem volna. (Aztán azon röhögtünk, hogy Dani csak két szót ismer, a "szia" meg a "lehozzuk" szavakat, ugyanis eddig csak ezt a két szót hallottuk a szájából akár élőben, akár Milán vlogjaiban, és ha odamennék hozzá ismerkedni, ezeket hajtogatná folyamatosan.) Boldival ezután odamentünk a szokásos helyünkhöz, a kőfalhoz, és a következő 1 órát ott töltöttük. Az az egy óra szokásosan marha gyorsan eltelt. A vége fele elővettem a statisztikát, hogy tanuljam, mert 1. órában abból írtam javítót a kettesért, és hát mit ne mondjak, itthon sokat nem tanultam rá. Azaz elővettem meg olvasgattam a fürdőkádba, de nem mondanám túl nagy tanulásnak. Amit reggel leműveltünk Boldival az se volt a világ legnagyobb tanulása, ugyanis az elején elkezdtem én olvasgatni, aztán levágtam a füzetet egy "hát én ezt nemtom" felkiáltással. Ezután elvette ő a füzetet és olvasgatott random mondatokat belőle, és tisztára fel volt háborodva, amikor közöltem vele, hogy "én ezt nem értem", mert állítás szerint "ő felfogta". Utána levágta a füzetet a kőfalra és a füzet fölé álltunk mindketten. Ő lehajolt és úgy olvasta fel a dolgokat, közbe ugye egyvonalba került a feje az enyémmel, szóval én ahelyett hogy mondjuk figyeltem volna arra, amit mond, és mondjuk próbáltam volna megjegyezni a dolgokat annak érdekében hogy ne húzzanak meg félévkor statisztikából, ehelyett elvarázsolva, szerelmesen pislogva néztem rá. Oké, ez még nagyon nem is zavarta, ugyanúgy olvasta tovább, de aztán nem bírtam magammal és elkezdtem puszilgatni a nyakát meg simogattam a hátát stb., és itt kezdett elgyengülni, láttam rajta, majd rám is szólt, hogy "kicsim, tanulunk". (Erre természetesen felkaptam a vizet és ezután a lapokat majdnem kiszaggatva lapoztam.)
Egyébként egyszer Boldi lemutatott a földre, hogy "az mi". Odamentem, és egy telefon volt az! Gondoltam rá, hogy benyúlom, de le volt kódolva. (Nem amúgy. Nyilván nem nyúltam volna be. (?)) Tök izgi volt, mert ott volt egy idegen teló a kezünkbe, és nem tudtuk, mit csináljunk vele. Feloldottuk amennyire tudtuk, és a háttérképen egy csókolózó szerelmespár volt, akiket mindketten felismertünk. Legalábbis azt hittük. Dani osztálytársa volt a srác, én meg rögtön arra gondoltam, na, most bemegyek Daniékhoz tesire és beviszem a srácnak a telót. Boldival azonban egy dolgot nem értettünk: az a srác még csak nem is volt a közelbe, akkor hogy került oda a telója? Boldi szerint valamelyik kilencedikes srác ellopta (ők mentek gyakorlatra és ők voltak csak arra ahol megtaláltuk a telefont). Végül annyiban maradtunk, hogy majd ha kijönnek a tesiteremből Daniék, akkor odaviszem a srácnak, hogy megtaláltuk a telóját. Aztán a szünet vége előtt pár perccel jött hirtelen két srác akik szintén gyakorlatra mentek volna, de hirtelen meglátták a telót és félrevonulva elkezdtek sugdolózni. Boldival a NAGYON feltünően súgdolózó srácokat figyeltük, akik közül az egyik hirtelen odajött és a telót felkapva ennyit mondott: "ti találtátok meg? örök hála srácok, imádlak titeket". Boldival meg csak úgy lestünk. Ezekszerint mégse Dani osztálytársáé volt. Most gondoljatok már bele. Bementem volna Daniékhoz tesire, odamentem volna ahhoz a full idegen sráchoz egy full idegen telóval, hogy "megtaláltuk a telódat". Hát hogy kiröhögött volna, te jó ég. (Am tényleg hasonlított a két srác. Mindkettőnek ilyen nagy páwa haja volt.)
Órán megírtam a javítót, de kajak alig tudtam valamit. Azaz minden kérdéshez írtam választ, de halál biztos voltam benne, hogy ezt elbasztam. Itthon egyébként közöltem anyummal a dolgokat és egész normálisan fogadta, szóval annyira nem hatott meg hogy esetleg megfogok most félévkor bukni, de nyilván örültem volna neki, ha átmegyek. Leírtam amit tudtam, aztán reménykedtem a legjobba.
Óra után a lépcsőn összefutottunk Boldival, de pont a világ legnagyobb tömege volt körülöttünk. Mi viszont mindenáron beszélni akarunk, ezért nagy nehézségek árán félrevonultunk, és mondtam neki, hogy "ment, de négyesre tuti nem", mire mondta, hogy "de, tuti meglesz". Aham. Oksa.
Ezután biosz következett. Ismét behozta tanárnő azt a műanyag babát, majd kivette a belsőszerveit és körbeadogatta. Csenge elkezdte rágcsálni a műanyagtüdőt, én meg a műanyagszivet "kitéptem" a mellkasomból és Csenge kezébe nyomtam, hogy "tessék".
Ja, meg Csenge megkérdezte, hogy milyen óránk lesz, mire én így összeszorítottam a szemem és a kezemet a halántékomra tettem, mint aki nagyon koncentrál valamire, mire Csenge hangosan felröhögött, hogy "mint egy médium". Ezután ismét az asztal alatt feküdtünk körülbelül.
Szünetbe Csenge random közölte, hogy ő felszeretné töltetni a száját (?), mire mondtam neki, hogy szivassa ki a zsírt a testéből és azt lövesse be a szájába. Nos, ez egy nagyon hülye ötlet volt a részemről, mert Csenge kb. 20 kiló, szóval semmi zsír nincs a testébe. Erre a remek ötletre Csengének az volt a válasza, hogy akkor a száján max. egy kis buboréknyi részbe lenne zsír, mert többet nem tudnának kiszívni belőle. Hát én ezen annyira röhögtem hogy majdnem bepisiltem. Ezután valahogy szóbajött, hogy akkor az arcából szívnák ki a zsírt és ilyen nagyon vékony arca lenne, én meg mondanám majd neki, hogy "de jó a kontúrvonalad, milyen palettát használtál?" mire mondaná, hogy "ez az eredeti arcom Szandi, ez nem smink". Meg a felfújt szájtól meg a vékony arctól nem tudna röhögni, szóval nála a röhögés csak annyiból állna, hogy így felkunkorodna egy kicsit a hatalmas műszája, én meg mondanám neki, hogy "Csenge megváltoztál, mostanába mintha nem röhögnél a poénjaimon". Már guggoltam körülbelül a földön annyira röhögtem, közbe meg Klaudia szúrós pillantásait próbáltam elnyelni, aki az ablaküvegen keresztül szuggerálta ahogy csapkodom a földet.
Matekon a koliba voltunk, szóval átsétáltunk a folyosó másik oldalára. Ott Daniék voltak pont, szóval nagy vígan elmasíroztam Dani előtt, aki le se szart. Én megértem teljesen. A kolis terem az ilyen 1 méteres össz-vissz szóval nagyon kicsi. Így a hangok is elterjedtek mindenhova, így tanárnőnek a szokásosnál is többször kellett rászólnia az osztályra, mert valaki mindig beszélt vagy röhögött, és ha csak halkan is, az is hangosnak hallatszott. Én közbe tanultam a törit, mert mostanába eléggé fosok tőle. Lehet azért, mert Csenge minden óra előtt rám néz és közli sápadtan, hogy "te fogsz felelni". De csak lehet. A nagy tanulás közbe odafordultam hirtelen Csengéhez, hogy mi az a propaganda, de ő sem tudta. Így beordította tanárnőnek, hogy "TANÁRNŐ, MI AZ A PROPAGANDA?" Tanárnő az tök jó fej volt szokásához híven, már éppen mondta volna a választ, amikor Luca hirtelen közbeszólt (!), hogy "matek óra van, nem a propagandáról kéne beszélni amikor nem értjük a feladatokat". Hát én nekem az állam leesett kb. egészen az első emeletig (a harmadikon voltunk). Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, szóval csak Csengével közöltem, hogy "meg fogom ütni". Ezután tanárnő nem mondta el a választ (!), hanem folytatta a feladat megoldását. Itt már fejben szőttem a terveket, olyan halál komolyan vettem ezt a visszavágást, hogy az hihetetlen. Rendesen lejátszottam fejbe hogy miket fogok mondani és hogy majd a többféle válasza közül melyikre mit fogok reagálni. Időközbe Tomi is kiakart volna menni wcre, mert kakilnia kellett (?), de tanárnő nem engedte ki, "mert még nincs vége a feladatnak". Erre Tomi azt mondta, hogy "akkor az osztály közepére szarik". Erre Csenge elkezdett mesélni valami sztorit a bátyjáról, hogy az egyszer összeszarta a szobáját (?), de egyáltalán nem figyeltem rá, mert már nagyon rákészültem a visszavágásra. Kajak annyira komolyan vettem az egészet, hogy az hihetetlen. Már rendesen remegtem. Időközbe Dorka is háborgott mögöttem, mert megkérdezte tanárnőt, hogy most akkor hogy lesz a matek érettségink (ami jövőre lesz??? kit érdekel ez most???), de tanárnő nem volt hajlandó válszolni a kérdésre addig, amíg meg nem oldjuk a feladatot. Miután végre valahára megoldottuk azt a szerencsétlen feladatot, tanárnő végre kiengedte Tomit üríteni. Ekkor Dorka beordította, hogy "persze ilyen hülyeségekre van idő, de arra nincs, hogy megbeszéljük hogy lesz az érettségi". Na, itt jött el az én időm, ugyanis ekkor szólaltam meg jó hangosan, hogy "a propagandára sincs idő". Ezen páran felröhögtek. Hát igen, ez volt a nagy visszavágás. Igazából nem ez volt a tervem, hanem valójában a feladat megoldása után rögtön közbekartam szólni, hogy "tanárnő, most hogy végre megoldottuk ezt a feladatot, aminek megoldásának a fél perces késletetése miatt valószínűleg ránk szakadt volna a plafon, eltetszik mondani, hogy mi az a propaganda?". Ezt így szó szerint bemagoltam. (TÉNYLEG nagyon komolyan vettem.) Sajna ez a tervem nem jött össze, de így is elégedett vagyok magammal, ugyanis nemcsak hogy páran felröhögtek, hanem Klaudia is rámnézett, de ilyen "úristen, ez nekünk szólt" fejjel, majd odafordult Lucához és mindketten elkezdtek ugatni valamit. Persze nem hangosan, csak ott magukba, de hát mit vártam tőlük? Az órát rendesen remegve hagytam el, szerintem tök izgi óra volt. Tetszett ez a szópárbaj. Amúgy szerintem a csoport nagyrészének le se esett a dolog, de mindegy. Én nagyon jól elvoltam. Rendesen leizzadtam meg minden.
Töri előtt leültem a padra a kedves osztálytársaim közé és a füzetet bámultam merev tekintettel. Még mindig az adrenalin hatása alatt voltam. Éppen mondtam Csengének, hogy "hát nekem most nincs kedvem megkeresni Boldit" ő meg éppen közölte, hogy "de köcsög vagyok", amikor hirtelen megláttam Boldit. Milyen ari már hogy megkeres. Én meg fullra leszartam. xd Na jó nem. Csak törit akartam tanulni. Ami persze nem jött össze, mert Boldi megjelenése után három perccel levágtam a könyvet meg a füzetet a földre. Elmeséltem Boldinak a """"szópárbajt"""" aki szerintem büszke volt rám, mert mondta, hogy "az én nőm". Hát igen. Kemény vagyok. Fél órás tervezgetés után (csoda hogy le nem írtam egy lapra az előre legyártott szöveget) remegő hangon megszólaltam, hogy "a propagandára sincs idő". Igen. Piszkosul kemény vagyok.
Boldival úgy köszöntünk el, hogy intettünk egyet egymásnak a levegőbe (?), mire Klaudia (egy másik) közölte, hogy "ez aztán a romantikus elköszönés". Amúgy előtte elköszöntünk rendesen is, csak az ajtóba intettünk egyet a levegőbe egymásnak, aztán meg el is röhögtük magunkat mindketten.
Törin nem feleltem hála legyen a drága jó istennek, szóval annak örültem. Viszont kettesre zárt le, pedig asszem valami 2,60 valamennyi vagyok. Lehet rosszul tudom. Nem müxik most az e-napló szóval nem tudom megnézni sajna.
Töri után tesi jött. Most már új tesirend van, szóval ma nem mentünk ki a szparira, hanem bent voltunk a suliba. Boldival nem találkoztunk, hanem gyorsan átöltöztem aztán az öltözőben ülve hallgattam Lilla kifakadásait, aki minden egyes bejövő emberrel közölte, hogy "Ádám fogyatékos, mert májusba akar nyaralni menni, amikor neki iskola van", vagy valami ilyesmi. Előttem Lilla ugye teljesen kikelt önmagából, a jobb oldalamon Klaudiát hallgattam, aki Lucának magyarázott, de esküszöm minden második szava "Viktor" volt (mondjuk neki általánosságban is az), a bal oldalamon meg Betti ácsorgott, de úgy, hogy öltözésnél direkt útba legyen, nehogy véletlenül elférjek. Yee. Ezután úgy döntöttem inkább ki megyek, különben az öltözőben lévő lámpára fogom felkötni magam rövid időn belül. Éppen a tükörbe bámultam egyre jobban ragyásodó képemet, amikor Fruzsi megkérdezte, hogy "neked mióta van palid?". Nem tudom mennyire ciki az, ha azt írom, hogy rögtön rávágtam, hogy 1 hónap 11 napja, de hát na.
Tesin végre tanárnő volt, aki mondjuk teljesen kiborult, de mindegy. Mert megint ilyen fogyatékos talajgyakorlatokat csináltunk, aztán mindenki csinált mindent, csak szarul. Csabi például minden feladatnál csak szaltózott egyet hátrafele, tanárnő meg ordított, hogy "ez a nullával egyenlő". Aztán mikor Csabi végre hajlandó volt egyet gyertázni, de nagyon nem jött össze neki és eldőlt (?), akkor meg azt ordította tanárnő, hogy "hát igen, nulla hasizom, nulla hasizom", Csabi meg ennek örömére bukfencezett egyet. Ja, meg amikor tanárnő megmutatta hogy mit kell csinálni, valamelyik tébolyult osztálytársam elkezdett azon röhögni, hogy tanárnőnek hogy szállt a haja bukfencezés közbe (?), mire tanárnő ismét kiborult, és ott magyarázta, hogy "lehet csak röhögni, majd én is röhögve írom be az egyest meg a szaktanárit".
Valamiért tanárnő az osztály legkisebb tagját, azaz engem küldött be többek között hogy hozzak ki egy 50 kilós matracot. Hálisten H. Vivi segített, különben tuti ott lapít ki az a méretes matrac. Volt vagy 8 matrac, mindegyik mögött 2 ember. Én Nikivel kerültem össze, hát igen, nem a legkedvencebb emberem ezen a földön. Kicsit akartam csak szájbakúrni amikor visítva elémvágódott és közölte, hogy "ő fog elsőnek menni". Ezután röhögött egyet, én meg visszaröhögtem, de olyan szarkasztikusan, hogy még a mellettünk álló Réka is odanézett. Ezután meg Niki miatt még helyet is kellett cserélnünk Csengével meg Rékával, csak hogy ő Vivi meg Patríciához legyen közel. Mintha nem lenne teljesen mindegy hogy kik vannak mellettünk miközbe bukfencezünk. De nem. Nem mindegy. Ezen múlik az, hogy hogyan alszik ma éjjel. A legtöbb feladattal nem volt gond, gondolok itt a következőre: előrebukfenc. Hát igen. Ennyi. Ennyi az össz. A többivel mind adódtak gondok. Most nem fejteném ki ismét hogy mennyire nem tudok hátrabukfencezni és hogy gyertyaállásnál a tokám majdnem kilapította a fejemet. Nem. Nem akarok negatív dolgokról írni. Inkább írnék a pozitív tapasztalataimról amik a mai testnevelés órán értek. Ugyanis FEJENÁLLTAM! Tudjátok, egyre több olyan dolgot teszek meg mostanába, amiket eddig nem tettem meg. Ebbe se folynék inkább bele, köszönöm szépen. Viszont eddig rettegtem a fejenállástól, egyszerűen meg se próbáltam, mert féltem hogy ott törik ketté a gerincem vagy törik le a fejem a nyakamról. Erre ma? Ott rugdostam a levegőt mint valami kiscsikó. Nikinek kellett volna egyébként segítenie megtartani, de leszarta a pofámat. Végül szóltam neki, hogy hé, társak vagyunk, jó lenne ha segítenél és megfognád a lerágott körmű mancsaiddal a kidolgozott vádlimat, hogy ne boruljak fel. Előtte közöltem vele, hogy "lehet, hogy hányni fogok", mire csak annyit mondott, hogy "oksa". Amúgy ő ilyen nagy táncos meg tesis, szóval vagy három percen keresztül állt fejen meg ilyenek. Hát már én untam helyette. Na mindegy. Aztán megfogta a lábam meg minden, és fejen álltam! Még sose álltam fejen. De most igen. Viszont a szemeimet nem mertem kinyitni, és közbe elmondtam egy üdvözlégyet, de akkor is fejenálltam. Utána könnyeimmel küszködve ugrálgattam, majd közöltem Csengével is, hogy "FEJEN ÁLLTAM!!", aki közölte halál nyugodtan, hogy "aha, láttam". Ezután ez még kétszer megismétlődött csak már a bordásfalnál, és akkor Réka meg Csenge segített mert Niki elhúzott tőlem jó messzire. Amikor visszavittem a matracot a szertárba, odafordultam tanárnőhöz (aki még mindig tiszta ideg volt és egy pillanatig féltem hogy esetleg nekemtámad) és közöltem vele, hogy "fejenálltam" és hogy "ez életem legszebb napja", mire ott röhögött.
Tesi után mentem fel a szekrényekhez, amikor Boldi jött velem szembe. Megint nem vett észre, pedig még egymásra is néztünk, de aztán a köszönés után csak leesett neki, hogy a nője vagyok, így röhögve felkísért a szekrényemhez. Közölte, hogy "le fog fogyni a sok lépcsőzéstől", és ezt nem tudom hogy értette, mert ennél jobban már nem nagyon tud hova fogyni. Egyébként 80 kiló (ja bocs, már 81), de esküszöm vagy 50-nek tippelném. Hát igen. A sok izom. Egy deka háj nincs rajta én mondom. Ja, erről jut eszembe. Milán valamelyik vlogjába a minap csinált egy interjút Viktorral, Klau pasijával... Hát ne tudjátok meg mennyire akartam kiszúrni a szemem egy villával miután megnéztem a videót. Szinte az egész videó abból áll, ahogy Viktor meséli hogy ő hány kilóval kezdte az edzést és most hány kiló, meg "pirított tésztát evett ma ebédre, meg egy kis zabot reggelire". Mikor Milán meg megkérdezte tőle, hogy miért edz, ezt válaszolta, idézem: "hogy jól nézzek ki, mint mindig". (?????????????????????????)
Boldival közöltem a szekrényemnél, hogy fejen álltam, de vagy százszor, mire megdicsért, hogy ügyes vagyok, de vagy százszor. Ezután leültünk a suttogóba és ott beszélgettünk meg ettük a pogimat, elmeséltem neki háromszor hogy hogyan is történt az az ominózus fejenállás meg minden. Boldinak amúgy eszméletlen jó illatú az arca. De nem azért mert rak rá valamit vagy ilyenek. Egyszerűen a bőre annyira finom illatú hogy én azt szagolgatom egyfolytába meg ott puszilgatom az arcát ész nélkül. Rohadt módon idegesítő lehetek, de leszarom, annyit vártam ezekre, hogy nem nagyon tud érdekelni ha idegesíti. Amúgy valahol most kezd leesni a dolog. Igen, 1 hónapja és 11 napja vagyunk együtt, és kb. most kezdem úgy felfogni hogy mi van. Még mindig nem teljesen, de már valamennyire kezd leesni, szóval néha amikor együtt vagyunk csak nézem hitetlenkedve és nem tudom felfogni, hogy ez igaz.. Erre a témára még visszatérek valamikor, amikor majd tényleg felfogtam mindent (talán pár év és megszokom.)
Ezután ő ment törire én meg ügyvitelire. Ügyvitelin dogát írtunk, én meg a doga befejezése után kiakartam volna menni wcre hogy rendesen kifújjam az orrom, de tanárnő nem engedett ki. Pedig eddig mindig mindenkit kiengedett, de most azt mondta, hogy "befenyített kicsit". (?) Hát nem értem hogy most ezért miért nem mehettem ki wc-re, de mindegy. Meg fel volt háborodva amikor első órába valaki ivott órán. Már nem azért de.. 11 éve járok suliba de még mindig nem értem miért nem lehet órán inni.. Az oké hogy enni nem.. De inni??? Hát haljak szomjan? Vagy essek össze??? Miért ne ihatnék? Meg azt birom mikor ilyenkor mondják, hogy "ők sem isznak". Hát igyanak. Ki a fasz mondta hogy ne igyanak? Mit bánom én ha most megáll fél percre az óra és iszik egy kortyot? Az se érdekelne ha ott ebédelne meg.
A doga amúgy egész könnyű volt, szóval azzal nem volt baj. Ja, és óra vége fele közölte, hogy kijavította az első órában megírt dolgozatokat. Nekem azt akarta mondani, hogy megvan a kettes, de helyette azt mondta, hogy kettes lett a doga, szóval teljesen ledöbbentem, hogy na ne, akkor nincs meg a kettes átlag, mire mondta, hogy "jaa nem, négyes lett a dolgozat, szóval megvan a kettes", én meg tökre megörültem neki. De hogy hogy a rákba lett négyes azt nemtom. Ezután megint olyan pletykás játékot játszottunk hogy tanárnő elmond egy sztorit és tovább kell adni, aztán a végén egy full nagy hülyeség jön ki. Hát én ezt a játékot múltórán se élveztem és most se élveztem, nem értem most ennek mi a lényege, mindenesetre óra után robogtam Boldi terme elé, hogy közöljem vele a nagyszerű hírt (és mert megbeszéltük, hogy ott talizunk). Amikor kijött, elmondtam neki, mire megölelt, megcsókolt és közölte, hogy ügyes vagyok. Jut eszembe, itthon még nem is közöltem anyámmal hogy nem bukok meg. Ja. Upsz. Amúgy Boldinak meséltem ugye hogy mikor kémiából álltam szarul tavaly évvégén, az volt a nagy álmom, hogyha átmegyek akkor mondom neki hogy "kettes lettem!!" ő meg megölel. Tudjátok. Sokszor írtam le ide is. Na és amikor tavaly évvégén nem buktam meg, ugye mentem hozzá nagy vígan hogy elmeséljem neki és vártam az ölelést, mire kaptam egy pacsit, és tök csalódott voltam miatta. Most meg mikor mondtam neki hogy meglett statisztikából a kettes, ugye megcsókolt meg minden, aztán mondta, hogy "ja várj, mégse, adj egy pacsit". :DD
Ezután felmentünk a suttogóba és még egy pár percet együtt voltunk, aztán jött is az angoltanárom. Közöltem a tanárnővel, hogy tegnap ugye nem voltam szóval nem tudtam megírni a javítót, és hogy most akkor négyes leszek vagy javíthatok-e most? Javíthattam, hát kaptam két feladatot és a szavakat kellett megfelelő igeidőkbe rakni. Szerintem egész jól ment, majd meglátjuk. Ezenkívül Rachael mesélt az amerikai iskolákról, de esküszöm ha nem most beszélünk erről huszadjára, akkor hülye vagyok.
Kicsöngetés után kimentem a teremből és felnéztem a lépcsőkre, ahol kiszúrtam Csengét. Neki integettem, aztán mentem tovább, amikor a lépcsőfordulóba Boldi rohant le. Hát igen. Ott volt Csenge mellett, és őt észre se vettem. xdd Hittan előtt elvoltunk még egy kicsit az 5 perces szünetbe, aztán mennem is kellett órára. Itt közöltem tanárnővel, hogy tegnap nem voltam, szóval nem írtam dogát, mire mondta, hogy akkor megírom most. (Így ma írtam 3 dogát!!!) Beültem Csenge elé és megírtam kb. 10 perc alatt. Az elsőt IQ-ból megírtam, a másodikat Csenge lesúgta, a harmadikhoz meg mindketten hülyék voltunk, szóval azt hagytam. Ezután visszaültem a helyemre és azon röhögtünk Csengével, hogy valamiért kidugtam a nyelvem hegyét. De csak a hegyének a hegyét, szóval ilyen fél mm látszódott a nyelvemből. Ezután valamiért mondta, hogy milyen vicces lenne, ha ilyen kígyónyelvem lenne (?), én meg mondtam, hogy az is vicces lenne, ha ilyen nagy vastag, hosszú nyelvem lenne, és rátapadna mindenre. Mert akkor rátapasztanám a faliórára és odahoznám a padra, hogy megnézzem mennyi az idő. (?) Én ezen olyan jól elszórakoztam, hogy már folyt a könnyem. A betegségem legnagyobb hátránya, hogy nem tudok rendesen röhögni, mert közbe fuldoklok. Ettől függetlenül röhögök ugyanúgy, szóval a vége az lett, hogy köhögtem meg röhögtem egyszerre, már a könnyem is folyt meg a taknyom is, egyszóval egy roncs voltam. Ilyen állapotokba csapkodtam a padot, Csenge meg már azon röhögött, hogy hogy röhögök. Csengével a beszélgetéseink 98%-a röhögésből áll, de ezt egyikünk se bánja. Az a legviccesebb, hogy ő nem is tudja mennyire vicces az, amiket mond, és ő általában nem is azon röhög, hanem azon, ahogy én röhögök.
Óra után Boldival faszául kikerültük egymást, de végül megtaláltuk egymást, szóval ott voltunk vagy negyed órát a suliba. Nekem már nem volt több órám, a buszt vártam, neki meg inventora volt vagy mi, és az olyan, hogy bámikor kijöhet onnan. (?) Beszéltünk a hétvégéről is, hát szerintem még mindig hanyagolni kéne ezt a mostani hétvégét aztán majd jövőhéten csapatjuk. Ezt még mindig nem beszéltük meg, szóval ez még kérdéses, mert ő nagyon szeretne találkozni, és én is, higyjétek el, de egyrészt beteg vagyok mint a szar, másrészt meg talán így jobban megkedvel az anyukája, ha nem lógok folyton Boldin. Vagy mi. Leginkább a betegség miatt nem akarok most, mert kajak haldoklom. Én mondom. Sose gondoltam még bele hogy mennyire jó érzés levegőt kapni. Majd ha meggyógyulok, megbecsülöm. Minden egyes levegővételt megfogok becsülni, esküszöm.
Na, itthon nem volt semmi, szal megyek aludni. Holnap csak 3 rövidített óra lesz megtartva, szóval 10-kor végzünk. Boldival ettől függetlenül bemegyünk nulladikra (lehet niytva se lesz a suli). Majd jövök holnap. Valamikor, valamivel. Jóccakát.
#3432016.01.19. 22:55, szandi
Hát, kellett nekünk Boldival vasárnap a -20 fokba lenni 10 órán keresztül. Tessék, itt az eredménye. Ismételten olyan náthás lettem mint a szar. Egyszerűen úgy folyik az orromból a takony, mint a csapból a víz. Nem viccelek. Megállíthatatlan. Hiába fújom ki, fél perccel később már szinte a számba folyik. Ez még csak ma alakult ki, de már tiszta piros és sebes az orrom. Fasza. Mellesleg egy hatalmas ragya is van a pofám közepén, szóval nem most élem az életem fénypontját.
Tegnap este Boldival skypeoltunk kb. fél tizenegyig, de az utolsó óra az már csak ilyen kínszenvedés volt, mert egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy csak ültem néma csöndbe és pislogtam a laptopra, Boldi meg röhögött, hogy "milyen aranyos vagyok". (?) Utána meg még blogoltam is, szóval amint letettem a fejem a párnára, ki is dőltem. Ezután aludtam körülbelül 5 szánalmas órát, majd kelhettem is fel.
Roli beült mellém a buszon, én meg közöltem vele, hogy fáj a torkom. Elkezdtem túrkálni a táskámba mentost keresve, hogy kiduguljon az orrom, mire megkérdezte, hogy "strepsilst keresel?", mire mondtam, hogy nem, mert nincs. Erre előkapott a zsebéből 2 db strepsilst és nekem adta! Hát milyen jó fej már. El is szopogattam egyet. Ezenkívül vagy 30 mentost megettem, hogy levegőt kapjak. Roli mesélte, hogy hétvégén elmegy vonattal Tatára vagy hova, ami innen olyan 150 kilométerre van, csak azért, hogy találkozzon egy csajjal, akit chatrouletten ismert meg (!). Az fasza. És kiderülne hogy egy pasi vagy ilyenek. Nagyon sírnék.
A buszról leszállva megkérdeztem tőle, hogy amúgy Viktorral mi van? Él még egyáltalán? Mert idén még nem is láttam szerintem. Szép kis barát vagyok, ugyanis kiderült, hogy műtötték a hátát, én meg nem is tudtam róla konkrétan. Laza 19 nap után feltűnt. Előbb írtam neki fészen hogy hogy van meg ilyenek, egy kicsit késve, de na.
Ezután ott álltunk Rolival a minusz ezer fokba 20 percen keresztül, nekem meg már minden bajom volt. Álmos voltam, fáztam, haza akartam menni... De legalább volt társaságom. Ha egyedül állok ott, az a legszarabb. Azaz ha tudok zenét hallgatni, akkor még elviselhető, de már vagy egy hónapja nem hallgatok zenét így olyankor ha nincs társaságom, csak állok ott egyedül. A buszon meg mostanába folyton elalszok. Egyszerűen muszáj valahogy megoldanom hogy zenét tudjak hallgatni. Kár hogy csóró vagyok.
A buszra felszállva Boldit láttam meg elősször a leghátsó ülésbe. Mostanába ez a megszokott helyünk, és szerintem jobb mint a Régi Hely. Mikor felszálltam és ránéztem, olyan bánatos képpel nézett rám, hogy teljesen lesápadtam, és megkérdeztem tőle, hogy "mi a baj???". Esküszöm olyan volt, mint aki mindjárt elbőgi magát. Azt hittem már Magic-kel lett valami vagy ilyenek, de kiderült, hogy semmi baja sincs. Nos.. a haja. Sapka volt rajta, szóval nem láttam sokat, de általában a sapka alól kilóg a haja. Most szinte SEMMI nem lógott ki. Folyton azt vette észre, hogy bambán bámulom a hajának a helyét, és én megvagyok győződve arról, hogy a szemem is rángatózott közbe. Ilyenkor, mikor meglátta azt a csüggedt ábrázatomat, ő is vágott egy savanyú képet, így ott ültünk mindketten magunkba roskadva, és elgondolkoztunk azon, hogy mégis mi a kurva anyámért kellett levágattatni a csodálatos haját. Ő elvileg 3 centit mondott a fodrásznak, erre az vagy 5 centit levágott. )(Ezért vágom én a saját hajam.) Ezen kívül egyébként eldumálgattunk, de a vége fele felbaszott, mert csókot kértem (azaz csücsörítettem), ő meg nem adott. Hát, igen. Csengének tegnap írtam, hogy adjon tanácsokat, hogyan tudnék leszokni arról, hogy minden faszság miatt felkapom a vizet, mire azt írta, hogy "néha le kell nyelned a dolgokat", és ha Boldinak ezt elmesélném, olyan jót röhögne, hogy folyna a könnye. Hehe.
Boldi szóvá is tette miközbe mentünk át a zebrán, hogy "van valami baj?", mire válaszoltam ilyen morgó hangon, hogy "nincs". Kajak, ilyenkor egyszerűen elviselhetetlen mérget érzek, konkrétan a semmi miatt, és így visszatekintve rá meg TUDOM, hogy nem kéne emiatt hisztiznem meg minden, de akkor nem segíthetek rajta.
A suliba én odaköszöntem az osztálytársainak, de ő nem (???) aztán leültünk a tesiöltözőnél lévő padra. Ott aztán mondtam, hogy vegye le a sapkáját, de azt mondta, hogy "előbb készüljek fel lelkileg", majd mondta, hogy vegyem le én... Levettem, és... hát... nem voltam túlságosan elragadtatva. Egyébként így a nap végére már azt mondom, hogy egész jó. Már hozzászoktam. Annyira nem vészes. Majd visszanő. Így olyan, mint egy általános iskolás. Nagyon édes. Meg azt mondta hogy neki sokkal jobb így, nem lóg a szemébe meg minden, és ha neki jó, akkor nekem is. (Ez egyébként egy hazugság. Hol érdekel engem, hogy neki kellemetlen a hosszú haj? Hát ki nem szarja le? Kurva jól néz ki úgy.)
Ezután mondta, hogy hozott nekem valamit. Egy ajándékot. Az ajándék a következő: egy avia benzinkutas bögre. Hát nem ari? Már kaptam tőle aviás tollat is. Kettőt, hogy pontos legyek. (Az egyikre rajzolt egy szivet. A másikat én díszítettem ki Justin Bieber feliratokkal. Kezd kicsit furcsa irányt venni a rajongásom Justin iránt.) Hogy honnan van neki ennyi aviás cucca, azt nem tudom. Mondjuk tegnap elmagyarázta, de nem nagyon fogtam fel. Naptárat is akart hozni, de azt mondta, hogy nem fért volna bele a táskámba. Becsöngetéskor ő elment órára (késett), de megosztotta előtte a netet velem. Szóval volt telónetem. Sokat nem tudtam vele kezdeni, mert mégis mit csinálhattam volna? Netezek itthon eleget. Mellesleg a telóm úgy se tölt be semmit. Ha van is telónetem, azt csak beszélgetésre használom. Szóval Csengével váltottam pár szót, meg Boldinak küldtem pár matricát. Elmentem pékségbe is majd be is nyomtam a virslis papucsot. Elmentem ezáltal Klaudia meg Luca mellett, akiknek kedvesen odaköszöntem. Úgy bizony. Egy új ember lettem. Egyébként még mindig rühellem őket mint a szar, de valamiért akkor kedves voltam.
Kicsöngetéskor Boldi leült mellém, én meg ittam a krémcsokimat. Beszélgettünk egy kicsit de aztán mennünk kellett órára. A búcsúcsókunknál odaszólt az egyik tanár, de ilyen nagyon bunkón, hogy "elég a bohóckodásból, menjetek órára". Mi az, hogy bohóckodás? Boldi beszarva közölte, hogy "eddig ez volt a legdurvább", és istenemre mondom nem értem, mitől fosik ennyire.
Na, fiatalok, 17:40 van, én elteszem magam egy kicsit, majd később folytatom. 1 óra múlva újra itt.
22:06 van... Upsz. Igazából vagy 2 órát aludtam, aztán meg skypeoltam Boldival, és nemrég raktuk le. Elég szarul vagyok. Nem akarok holnap suliba menni, de sajnos muszáj, mert javíthatok angolból az ötösért, meg beszélnem kell a föcitanárral Rachael ügyében, szóval kötelességeim vannak. Holnap amúgy nem jön Boldi suliba, sőt, az egész osztálya nem jön, mert mennek színházba. Fasza. Viszont megbeszéltük, hogy küldünk egymásnak képeket napközbe (amit nem tudom én hogyan fogok megoldani telónet nélkül), szóval azt már várom. Már van egy Boldis mappám, ahova berakom az összes közös képünket meg minden képet ami dec. 10 óta készült.
1. óra matek volt. Csak annyi maradt meg az órából, hogy Csenge hozott epres milkát, de miután kibontotta, megláttuk, hogy kicsapódott rajta a tej (?), pedig még elvileg jó volt vagy egy hétig. Én feláldoztam magam és megkóstoltam, de így szétmállott a számba meg tiszta szar íze volt, szóval ott köpdöstem meg fuldoklottam, tanárnő meg rámszólt, hogy álljak le. De baszki. Hát már megfulladni se lehet. Aztán Csenge utasítására odamentem a kukához és kidobtam a csokit, de mielőtt elengedtem volna, beordítottam az oszályba, hogy "nem kell valakinek poshadt epres csoki?" (Senki nem kért.)
2. óra pénzügy volt. Igazából nem nagyon emlékszem az előtte lévő szünetre. Vagy ültem a padon Csengéékkel, vagy Boldival váltottam pár szót. Mindenesetre órán dogát írtunk, de én olyan fosul voltam, hogy egyáltalán nem tudtam a dogára koncentrálni. Pedig tanárnő tök figyelmetlen volt ma, simán letudtam volna írni Csengéről, de egyszerűen semmi erőm nem volt, folyton fújnom kellett az orrom, nem láttam semmit, mert folyton bekönnyezett a szemem, egyszerűen szörnyű volt. Egész nap kabátba voltam, esküszöm egyszer sem vettem le, mert annyira fáztam. Óra után Boldival összefutottunk a lépcsőnél, szóval félreálltunk, és közöltem vele, hogy haldoklom. Ő mondta, hogy adja az energiát meg ilyenek, de sokat nem segített. Szerintem még lázam is volt. Itthon mondjuk megmértem, és csak 37.1 fok volt, mondjuk előtte vettem be egy gyógyszert.
3. óra irodalom volt. A wc-vel szembeni padoknál álltam Zsófi meg Csenge felett és velük dumáltam, meg Zsófi adott a sütijéből. Egyébként tegnap este rámírt egy tök random gyerek, fogalmam sincs ki az, még életembe nem láttam, de ebbe a suliba jár. A lényeg, hogy rögtön a lényegre tért és közölte velem, hogy neki bejön Jedló az osztályomból, és lényegében segítségért könyörgött. Én rögtön Cupido szerepébe képzeltem magam, szóval szünetbe oda is mentem Jedlóhoz és elmeséltem neki a dolgokat (egyébként szinte soha nem beszélek vele), mire mondta, hogy... úristen. Idézem: "nem érdekel. engem nem érdekel senki. engem csak a tanulás meg az iskola érdekel". Azta. Bárcsak fele ennyire érdekelne a suli. Aztán ledöbbenve elmentem. Itthon megírtam a srácnak, aki megköszönte a segítséget. Amúgy ezzel kapcsolatban van egy nagyon vicces sztorim. Szóval éppen beszélgettem facebookon Csengével meg a föci tanárommal (megbeszéltük hogy holnap mikor menjünk fel az irodájába Rachaellel). Na, és akkor Csenge mondta, hogy küldjem el neki ennek a srácnak az adatlapját, én meg hirtelen majdnem a föcitanárnak küldtem el... Az milyen gázos lett volna már. Itt szakadtam utána, mert elképzeltem hogy mit írt volna rá tanárúr. "Ez kicsoda Szandra???"
Irodalomra valami helyettesítő tanár jött be. Fogalmam sincs mi van ofővel. Óra elején odamentem Klaudiához (egy másikhoz) és kifizettem a pizzát, de ezt így jelentés közbe, szóval rámszólt az a tanárnő, hogy ne most fizessek és álljak be a helyemre. Szóval vagy 3 percet várni kellett miattam az osztálynak, mert ha már ott voltam akkor ki is akartam fizetni, aztán míg visszabotorkáltam a terem egyik végéből a másik végébe... Tök vicces volt ahogy így mindenki figyelt. Amúgy egész jó volt ez a tanárnő. Igaz voltak pár furcsa dolgok. Például nem tud normális jegyzetet diktálni, csak random szavakat dobál meg írkál fel a táblára, sőt, még rajzol is, amiket elvileg nekünk is le kellett volna, de én nem rajzoltam le. A másik fura dolog meg az volt, hogy a versolvasásnál annyira beleélte magát, hogy nagyon koncentrálnom kellett, hogy el ne röhögjem magam. Így suttogott maga elé meg közbe mutogatott. Tök vicces volt.
Szünetbe Rachaellel elmentünk a föcitanárhoz, de nem volt ott az irodába, szóval mentünk is vissza a teremhez. Így át tettük az egészet holnapra, mert a 20 perces szünetbe én mondtam, hogy nem érek rá (Boldival akartam lenni), suli után meg neki ment a busza. Angolon kivetítette tanárnő a jegyeket, és Damjánnal ugyanúgy állunk: 4,5, sőt, ugyanolyan jegyünk van, annyi különbséggel, hogy neki pár ötössel több. De neki is úgy van, hogy van csomó ötös, egy négyes meg egy egyes. Nekem szintén. Szóval megengedte, hogy holnap javíthassunk, és konkrétan bármit kérdezhet. Fasza. Leginkább ilyen igeidők lesznek meg ilyenek, azokba meg nem vagyok túl jó, de majd odateszem magam. Csak kapjak levegőt. Ja, amúgy holnap nem is lesz angol, szóval a holnapi hittanról elmehetek és beülhetek tanárnő egyik angolórájára. Megnéztem, és a 10.C-sekhez fogok beülni. Ez engem a legkevésbé se hat meg. Ha két órával később írnám, akkor Danival lehetnék. Ami szintén nem érdekel, de azért tök jó lenne. Amúgy mikor Daniról írkálok, azt ne úgy vegyétek, hogy jaj, megvagyok halva érte meg ilyenek. Tényleg csak tök szivesen megismerném meg összehaverkodnék vele, mert olyan kis kedvesnek tűnik meg minden.
A számviteli nagyrésze unalmasan telt, egészen az óra utolsó 10 percéig, ugyanis a pizzát intéző Klaudia (ugye a másik) hirtelen felordított, hogy "megjött a pizzánk, lemehetek a portára?". Ezek után senki sem figyelt a tanárnőre, mindenki a pizzákat várta. Amik aztán meg is jöttek. Kaptunk 2 kólát is ajiba, mert valami 13 ezret fizettünk összesen. Tanárnő mondta, hogy "viselkedjünk, különben kihajítja a pizzákat az ablakon". Erre az osztály egyik fele, akik ugye nem velünk vannak matekon, ott mondogatták, hogy "csak nyugodtan". Pff. Féltékenyek csak. Kicsöngetés után kezdtek kissé bonyolodni a dolgok. Elősszöris tesi következett, így az osztály azon része, akik a másik matekcsoportba vannak, ők mentek normálisan tesire. A másik csoportot, azaz minket pedig elkért a matektanárnő tesiről, és megbeszéltük, hogy a porta előtt találkozunk, majd együtt elmegyünk a koliba. Így hát lesétáltunk a portához és a portával szembeni padokra lepakoltunk meg leültünk. Aztán hirtelen megjelent Boldi mögöttem, szóval vele lementem az alagsorba. Gondoltam tuti majd csak szünet végén megy fel a csoport a koliba, addig el leszek Boldival meg minden. Mert a koliba csak kulccsal lehet bemenni, és ha nincs kulcsod, akkor baszhatod. Szóval a táskámat otthagytam és lementem Boldival az alagsorba. Ott tök jól elvoltunk meg minden. Egyébként az egyik szünetbe, már nem is tudom melyikbe, lementem hozzá és ott voltunk az ő osztályánál. Hát én teljesen kikészültem. Egyszerűen annyira jól nézett ma ki. Lehet a haja miatt. Az elején tényleg nem tetszett, de egyre jobban bejön. Plusz full feketébe volt, ja, meg tesi után volt, szal így ömlött róla a víz, bevoltak durranva az izmai, szóval teljesen kivoltam készülve idegileg. Az alkarján kidagadtak az erek, ami az egyik gyengepontom, szóval azokat bámultam meresztett szemekkel, meg ilyen félpercenként közöltem vele, hogy mennyire jól néz ki. Itthon skypeolásnál is mondtam neki, hogy "hihetetlen vagy", mire megkérdezte, hogy "miért", én meg mondtam, hogy "hát mert annyira szép arcod van, annyira helyes, hogy az felfoghatatlan." Tök zavarba jött. De ez az igazság. Egyszerűen áá.. tökéletes... komolyan mondom.. Nekem az.. Visszatérve az alagsorra. Ja hát igen, elvoltunk meg minden, aztán becsöngetéskor megláttuk, hogy a matekcsoportom már nincs ott, szóval pánikolva fogtam a táskát és rohantam fel. Boldival elköszöntünk a lépcsőfordulóba, utána meg elmentem a koli fele, de nem volt ott senki. Megláttam az egyik Dórinak a pasiját, szóval megkérdeztem tőle, hogy nem tudja-e hogy hol vagyunk (?), mire mondta, hogy valahol a koliba. Oda is mentem, csakhogy oda kulcs kell ugye, és pont kaptam volna elő a telóm, hogy valahogy értesítsem Csengét, hogy elvesztem, amikor ő pont odaért az ajtóhoz a kulccsal. Nagyon vicces volt. Kurva jó volt az időzítés. Egy ideig nem bírta kinyitni az ajtót, szóval ott röhögtettem azzal, hogy fogtam a táskámat és eljátszottam mintha nekivágnám az ajtónak, meg így dörömböltem rajta, hogy "engedj be te szemétláda". Kiderült, hogy ők már ott nagyba kajáltak, szó szerint csak én hiányoztam onnan. Tanárnő megkérdezte őket, hogy "ki megy megkeresni Szandit?", mire ugye Csenge jelentkezett, és belegondoltam, hogyha ő pl. nem jött volna ma suliba, akkor kurvára leszarták volna hogy hol vagyok. xD Ezen röhögtünk is Csengével egy csomót, hogy akkor ott dörömbölnék egész órán az ajtóba meg ilyenek. A pizza nem volt a legjobb, de hát a pizza az pizza, szóval 4 szeletből kettőt megettem, a másik kettőt meg félretettem Boldinak. Az óra negyrészében Csengével röhögtünk a szokásos faszságainkon illetve a tükörbe nézve ott panaszkodtam neki, hogy "egyszerűen borzalmasan csúnya vagyok". De kajak. Én nemtom Boldi mi a faszt lát bennem. Esküszöm. Volt egy kis balhé is, mert Vivi, Jedló meg Rebeka valamin olyan szinten elkezdtek röhögni hogy az elképesztő. De így sipítva. Nagyon hangos volt, rendesen megfájdult a fülem tőle. Szóval ők ott sikítozva röhögtek, a többiek meg mind üvöltötték, hogy kuss legyen. Csengével csak külső megfigyelőként vettünk részt a történésekben, majd arról beszéltünk, hogy mi röhöghetünk akármennyire, sose jön ki hang a torkunkon, csak ilyen némán, artikulátlanul csapkodunk. (Ami szerintem a jobbik eset.)
Ezután nekem már nem volt több órám, szóval a nagy pizzásdobozzal ott jártam a folyosókat. Csengének még maradt egy szelet, én meg ugye Boldinak elakartam vinni az enyéimet. Csenge elment órára, én meg beálltam azzal a teremmel szembe, ahol Boldinak volt órája. Kb. minden egyes elhaladó ember ránézett a pizzás dobozra, és láttam az irigykedő fejeket. Istenem, annyira fáj az orrom. Miért lettem megint beteeeg? (Azért, mert -20 fokba voltál egy fél napig, te nyomorult.) Boldival felmentünk a radiátorhoz ami a lépcsőfordulóba van, és ott ette a pizzát. Közbe jöttek fel az emberek a lépcsőn, legtöbbjük D-s, és egyszerűen tök jó fejek. Azaz a legtöbbjük. Páran mondták Boldinak hogy jóétvágyat, a legtöbbjük odaköszönt nekem meg minden... Dávid ráfeküdt a pizzásdobozra és elakarta lopni (?), Ervinnek odaszóltam, hogy "szia", mire fel se nézett a telójából, csak bólintott egyet (?), szóval ja... Ja, és amin majdnem elsírtam magam, az a következő jelenet volt: Boldival ülünk a radiátoron. Boldi nagyokat rágva eszi a pizzát, én mosolyogva nézem. Aztán fent a lépcsőn hirtelen megjelenik Gergő, és int egyet Boldinak, hogy bementek. Ezután Peti is eljátszotta ugyanezt. Igen, ezen sírtam el magam majdnem. Hát milyen jó fejek??? Kajak. Ott mondtam Boldinak, hogy dejó fejek, mire ő is mondta, hogy ugye? Teljesen megérintett ez a jelenet.
Elköszönésnél Boldi tök arin megköszönte a pizzákat aztán felment. Én ezután lementem az aulába, csakhogy.. ja igen, Rachael. Róla nem írtam még. Szóval ő egész múlthéten beteg volt, így amikor megbeszéltük ezt az egész pizzázást, nem volt ott. Felvetődött, hogy mi legyen vele, hogy most akkor ő is enni fog vagy nem? Erre azt mondta a matektanárnő, hogy akkor neki ne szóljunk, őt küldjük el tesire az osztály másik felével. Ez szerintem írtó nagy köcsögség volt, de hát ez van. Így Csengével megbeszéltük, hogy kerüljük Rachaelt a pizzánkkal, nehogy megsértődjön vagy ilyenek. Erre én lementem az aulába ahol Rachael ott ült egyedül a padon, és már csak mellette volt hely, én meg nem akartam hülyét csinálni magamból hogy hirtelen hátat fordítok és visszamegyek, szóval odamentem és leültem mellé. Ott ültem kb. 40 percen keresztül néma csöndbe, mert Rachael egyszerűen szarba se vett. Régebben azért néha eldumálgattunk, most semmi. Hát, ez van. Viszont egyszer hirtelen felémfordult, és ilyen bánatosan megkérdezte, hogy "én miért nem mehettem pizzázni veletek?" mire majdnem megszakadt a szivem, mert olyan szomorúan kérdezte meg minden. Én meg most mégis mit mondhattam erre? Nagyon kínos szituáció volt. Összedadogtam valami "nem voltál itt mikor rendeltük" féle dolgot, mire összeráncolt szemöldökkel, amolyan "ahaaaaa, ok" fejjel elfordult. Szegény.
Kicsöngetés után miután már Rachael elment, odajött Csenge, Vivi, Roli, Balázs meg Boldi. Kb. egyszerre. Elősször odajött Balázs, aki szinte rámült. Megkérdezte, hogy "barátodra vársz?" mire mondtam, hogy igen. Erre fogta magát, felállt és elment, de előtte így megcirógatta a tarkómat. (?) Aztán jött Csenge meg Vivi. Csenge majdnem szétverte a fejem, mert ráraktam a pizzásdobozt a radiátorra, és szerinte emiatt elszáradt a pizzája. Vivi beszélt valamit, de nemtom mit, aztán megjött Boldi is aki leült mellém. Alighogy leült, elhagyta egy szép hosszú káromkodás a száját, mert már jött is az angoltanára. Ez nagyon nem hatotta meg, még vagy öt percig ott ült. Aztán odajött Dávid, aki tökre felbaszott. Ott kérdezgette, hogy miért maradtam ott a suliba ilyen sokáig, ha csak 6 órám volt. Erre mondtam neki, hogy a buszom miatt, mire azt mondta, hogy "de hát van vagy 600 busz". Nem akartam ott elkezdeni magyarázkodni, hogy " de ez kivisz a ház elé!!", szóval csak ültem ott és lestem. Erre elkezdi: "te most kajak Boldizsár miatt maradtál itt ennyit?" mire mondtam, hogy "nem, mondom hogy a busz miatt". De amúgy meg ha Boldi miatt is maradtam volna, akkor mi a lófasz van? Mintha eddigi életem során nem vártam volna Boldira 1 órát. Annál jóval többet is, basszameg. Aztán el kellett köszönnünk Boldival, de előtte odaszóltam Dávidnak, hogy forduljon el, mert tök kellemetlen volt hogy ott nézett. Boldival a csók közbe meghallottuk, ahogy Dávid ott izél, hogy "juuuj", szóval beleröhögtünk a csókba, tök vicces volt. Aztán elmentek. Időközbe odajött Roli, Vivi elment, Panna meg odajött, illetve Csenge is ott volt. Ettük a vaniliás karikát amit a matektanárnőtől kaptunk, azaz Csenge kunyerálta ki, és csomót röhögtünk, mert Roli kérdezte, hogy ki az a Rachael, mire mondta Panna, hogy "hát...biztos tudod ki az.. elég feltünő". Csengével ezen annyira röhögtünk, hogy majdnem meghaltunk. Mert Rachael kicsit ducibb, maradjunk annyiban. Meg elmeséltem nekik a kínos beszélgetést Rachaellel, mire elkezdi Panna: "szegény biztos azt hiszi, hogy azért nem engedtük hogy pizzázon velünk, mert kövér". Hát nekem ilyen eszembe se jutott, szóval annyira röhögtem, hogy rendesen megakadt a vaniliás karika a torkomon, és vagy 5 percen keresztül köhögtem és fuldoklottam. Aztán Csenge véletlenül kiverte a kezemből a vaniliás karikát, majd 3 perccel később én teljesen véletlenül levertem a pizzásdobozt és kiesett belőle a pizzája. Nagyon vicces volt. De kajak véletlenül csináltuk mindketten.
Ezután mentünk a buszmegbe. Ott ettük tovább a vaniliás karikát meg beszélgettünk, közbe csatlakozott Vivi, Panna meg elment. A faluba leszálltunk Vivivel és megvártuk a következő buszt ami kivisz minket a ház elé szinte, közbe megint szóbajöttek ilyen szex dolgok, hát Vivivel kajak nem lehet másról beszélni. Nem tudom hogy bír ennyit dumálni arról a témáról. Én általában meg se szólalok, csak hallgatom hogy miket mesél tágranyílt szemekkel.
Itthon első dolgom volt fürödni, aztán csak szenvedtem. 11 óra lesz, szóval megyek, mert holnap nulladik. Ezaz. Bárcsak itthon tudnék maradni.. Ajj. Amúgy ma unalmamba visszaolvastam egy 2015 októberi bejegyzést, szóval ez egész új. Idézem:
"Néha csinálok amúgy olyat hogy tök random bejegyzésre rámegyek és beleolvasok. És tegnap rákattintottam egy 2013. októberi bejegyzésre, szóval pont két évvel ezelőttire, és ezt írtam benne:
"Pedig annyira szeretném... annyira nagyon akarom.... látni hogy rámnéz, hozzám beszél, röhög a vicceimen satöbbi.. Úristen, hát már akkor elalélnék, ha csak rám mosolyogna.. :("
És ezen majdnem elkezdtem bőgni mikor olvastam. Két évvel ezelőtt ezt írtam. Bárcsak tudtam volna akkor azt amit most tudok, hogy ez valóra fog válni... Hihetetlen. Tényleg nagyon fura, mert nekem így a köztes állapot valahogy kimaradt. Az ahogy jóba lettünk. Nekem csak az van meg hogy az elején egyáltalán nem voltunk semmilyen viszonyba aztán a következő dolog amire emlékszem, hogy már jóba vagyunk. Most meg már kurvára jóba vagyunk. De hogy ez hogy történt? Hát fogalmam sincs.. Gondolom kiderülne ha visszaolvasnám az egészet. De olyan furcsa ezt visszaolvasni, hogy ezt én írtam pont két évvel ezelőtt, és rá két évvel ez be is valósult, szinte minden nap átélem ezt hogy rámnéz, hozzám beszél, röhög a vicceimen... "már akkor elalélnék, ha csak rám mosolyogna..", naponta többször is rám mosolyog, és ááá.... azóta is elájulok ha rám mosolyog, pedig 2 éve írtam ezt! És akkor még semmilyen viszonyba nem voltunk most meg már...
Ezt is írtam régebben: "Van egy álmom. Az álmom az, hogy soha többé nem kell kémiáznom." És ezt is elértem. Hát akkor most leírom ide, aztán talán pár hónappal később ha ezt elolvasom akkor ismét írhatom, hogy "ezt is elértem": Van egy álmom. Az álmom az, hogy Boldi szeressen. Tessék. Remélhetőleg még talizni fogok ezzel a szöveggel, amit az a szöveg fog követni, hogy "elértem". Juj de izgi."
Szóval: elértem. Megyek sírni, sziasztok. Ezt egyébként Boldinak is beillesztettem, aki a szöveg elolvasása után 5 percig csak némán, mosolyogva nézett, aztán közölte, hogy "szeretlek". Hát, igen. Elértem...
#3422016.01.18. 23:16, szandi
Jézus máriám... Hétfő van, 22:37, de még soha nem voltam ennyire fáradt szerintem. Rendesen KÍNZÁS most írni. Pedig mikor hazaértem, esküszöm arra gondoltam, hogy dejó, van ihletem meg kedvem is, leülök aztán írok végre egy normálisat. Aha. Csak valahogy elneteztem az időt, aztán jött Boldi is az új hajával (erről majd bővebben később...), szóval csak most maradt rá időm. Szörnyű vagyok. Előbb Boldinak mutattam skypeon a kamerába egy diagrammot egy csokipapírral, hogy mennyire lejt a minősége az írásomnak. (Nagyon.)
Kajak. December 10-éig minden ment tökéletesen, írtam minden nap jókedvvel, erővel, aztán utána valahogy sose maradt rá időm. Hát igen. Nem is gondolok bele mi lenne, ha még tanulnék is néha itthon..
Holnap egyébként nem lesz nulladikom, elmarad, de én mégis megyek Boldi miatt. Bevallom, az égvilágon semmi kedvem, rohadt módon fáradt vagyok és nagyon jó lenne még pluszba egy órát aludni, de hát ez van. Belegondolok hogy tavaly meg tavalyelőtt hányszor bejártam miatta nulladikra úgy, hogy nem is volt szinte soha nulladikom és szinte alig beszéltünk, és ilyenkor arra gondolok, igenis felkelsz aztán mész, mert vár a palid.
Akkor kezdeném a hétvégével. Igazából ezt tegnap akartam megírni részletesen, de gondoltam belesűrítem a maiba. Pedig egész eseménydús volt, de egyrészt a dolgok nagyrészét nem szeretném kifejteni, másrészt meg nagyon fáradt voltam ismét, szóval hagytam. A lényeg, hogy apum házába voltunk reggel 10-től este 6-ig, full kettesbe a minusz -100 fokba. Igaz, hogy volt két ilyen melegítőnk, de sokat nem segített, viszont remélem elég ha azt írom, hogy a vége fele már egyáltalán nem fáztunk. Maradjunk ennyiben. A huncutkodáson kívül (?????????) egyébként néztünk Szökést, ettünk csipszet, mutattam neki pár fotóalbumot (igazából egyet, utána rávetettem magam azzal a felkiáltással, hogy "majd később folytatjuk"). Nagyon jó volt egyébként. Tényleg. Nem zavart minket senki (kivéve a vége fele az anyukája, ott hívta, hogy mikor megy már haza), tök jól elvoltunk, és ismét úgy érzem hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. És ezt nem csak AZOK a dolgok miatt mondom, hanem amiatt is főleg, hogy... nos, igen. Megtörtént. Nagyon féltem az elsőtől, féltem hogy mi lesz majd a reakciója, féltem hogy milyennek fog tartani, mert még sosem csináltam ilyet. Igen, jól gondoljátok. Elrappeltem neki a Justin Bieber - No Pressure-t, teljes egészében, beleélve magamat, vörös pofával. Azt nem mondom hogy el volt ájulva, szerintem teljesen lesokkolódott és átgondolta az életét, de én azért marha büszke voltam magamra, mert egy hibát se vétettem. Ismét csak azt tudom írni, hogy csinálhatunk Boldival konkrétan bármit, soha sem kínos a dolog. Tényleg. Mindig is ettől tartottam régen, hogy majd kis szégyenlős leszek, nem merek majd önmagam lenni, nem merek majd olyan dolgokat csinálni, mert "hogy fogok utána a szemébe nézni" stb., de megtaláltam azt az embert aki előtt teljesen önmagamat adhatom és nem kell szégyellnem semmimet... (Kivéve az orromat.)
Most hétvégén az a terve, hogy ott aludjak, de megmondtam neki is, hogy nem tartom túl jó ötletnek. Nem azért, mert nem akarok, istenem, hogy ne akarnék, hanem az anyja miatt... Még mindig úgy gondolom hogy nem bír és hogy meg van neki rólam a véleménye, és nem lenne jó ötlet minden hétvégén találkozni meg ilyenek, legalábbis még nem. Szóval én úgy gondoltam hogy a mostani hétvégét hagyjuk, max. pénteken elmegyünk suli után kajálni vagy valami, aztán majd jövőhéten felőlem megkérdezheti. Azt mondta erre, hogy megérti a gondomat, de ő akkor is nagyon szeretné, ha mennék. Nos, én is, de nekem nagyon kellemetlen még mindig az anyukájának a szemébe nézni, mert egyszerűen érzem, hogy nem kedvel.
Akkor áttérnék a mai napra, mert mindjárt leszédülök az ágyról. Egyébként ülök. Kurvára fáj a hátam. Pedig Boldi tegnap megmasszírozta, de nagyon nem élveztem, mert közbe Justin Bieber albumát hallgattuk (Boldi legnagyobb örömére) és a dalokat ordítottam torkom szakadtából. Ja, igen. Justin Bieber albumát hallgatni miközbe Boldi masszíroz, nos, nem hiszem hogy van annál jobb dolog az életben.
Reggel Vivivel elmentünk a suli melletti boltba. Megvettem a szokásos dolgokat (mentos, milka) aztán mentünk is fel a szekrényekhez. Tesin nem vettem át a nadrágot, mert gondoltam leülök, de végül csak nem ültem le. Hogy miért, azt nem tudom. Egy másik tanárral voltunk megint, mert a tanárnő beteg, de most szerencsére nem a páwa tanárral, hanem a kicsit normálisabbikkal. Megint bukfenc volt meg ilyenek, csak ezúttal volt fejállás meg ilyen faszságok, hát én szépen kihátráltam a feladatokból. Egyébként 6 db matrac volt felsorakoztatva egymás mellett. Mindegyik matrac mögött volt 5-6 ember. Nos, mi Kittivel ketten álltunk a 6. matrac mögött, szóval elég gyorsan véget ért a sorunk. Egyszerűen fizikailag képtelennek érzem azt, hogy én hátrafelé bukfencezzek, ezért ott csapkodtam a matracot, hogy "nekem ez nem megy". Aztán terpeszből kellett bukfencezni, és ezzel nem is lenne gond, csak a fél centis lábaimmal nem igazán tudtam egy másfél méteres terpeszt lenyomatni, ezért ott bénáztam, és mindenki azon röhögött. Ha-ha, de vicces.
Az öltözőből kifele menet Boldit láttam meg, aki ott állt és várt. Milyen édes már. Váltottunk pár szót, aztán mentem matekra. Csengének megmutattam az új frizkómat, ami egyébként ugyanolyan mint volt, csak 5 centivel rövidebb. Nos, nem volt elragadtatva tőle (én sem vagyok igazából, hiányzik a hosszú, töredezett, egészségtelen és fakó hajam). Órán kajáltam meg feladatokat oldottam (!), szóval kaptam egy kisötöst. Holnap ugye nem lesz 0. matek csak 1., akkor matekozunk aztán 6. órában tesi helyett pizzázunk. Ezaz. Ja, igen, ez is egy konfliktusforrás volt Boldi és köztem ma, ugyanis mondtam neki, hogy majd viszek neki is egy szeletet, mire ott izélt, hogy de egyem meg nyugodtan meg ilyenek. De bazdmeg. Ha azt mondom hogy viszek, akkor viszek. Ki a faszt érdekel hogy csak fél pizzám lesz, ha én megszeretném osztani vele. Miután jól behiztiztem, közölte velem, hogy "akkor bazd meg", mire felkaptam a vizet, és közöltem vele, hogy "bazd meg te".
Töri előtt ültem a padon Rebeka meg Csenge mellett és közbe "tanulmányoztam" (erős idézőjelbe téve) a történelmet. Csakmert még nem feleltem, és a háromnegyed osztály igen, és bevallom, fostam. Aztán Boldi kijött a szemben lévő teremből és odajött, majd kb. másfél perc múlva el is ment (?).
Számviteli előtt 15 perces szünet volt, de nem tudtam Boldival lenni, legalábbis úgy volt, szóval ezt mondtam is neki előtte, hogy ne keressen. Tegnap ugyanis rámírt a tavalyi meg a tavalyelőtti föcitanárom, hogy Rachaellel menjünk el a kollégiumi irodájába, mert "biznisz van". (Ezek az ő szavai.) Gőzöm sem volt hogy hol van az a bizonyos kollégiumi iroda, mert még soha nem voltam a koliba, csak órán. Azon belül meg a rendes koliba egyszer sem. Ja, de, egyszer mikor kilencedikbe kikéreckedtem pisilni nyelvtanról, akkor megakartam keresni a kolis wc-t, de nem találtam sehol, szóval benyitottam egy rendes kolis szobába, ahol rendesen lakott egy gyerek. Ennyi kapcsolatom volt eddig a kolival. Szóval matekon megkérdeztem tanárnőt, de ő se tudta, csak annyit mondott, hogy valahol az ebédlő fölött. Így hát Rachaelt elrángattam oda. Akivel egyébként szinte egy szót nem kommunikáltunk, ami elég kínos volt. Vagyis részemről nem, mert nem nagyon érdekel, de.. áhh mindegy. Kb. 2-3 hónapja van itt, de még egy mondatot nem tud magyarul. Nem tudom hogy akar így megtanulni, mikor nem is próbálkozik. Na mindegy. Végül megtaláltam a tanárurat, aki nagy boldogan behívott minket a lepukkant irodájába. A lényeg, hogy rendelni akar valami kisautót ami egy sorozatban szerepel, de nem szállítanak Magyarországra, szóval azt akarta megkérdezni Rachaeltől, hogy a szülei megtudnák-e neki rendelni és kiküldeni Magyarországra. Én majdnem felröhögtem, mert azt hittem valami komoly iskolai cucc lesz, erre csak kihasználja. Sírok. Holnap mehetünk vissza oda, mert Rachael szülei belementek, szóval ja. Ez kb. 5 percet vett el az életemből meg a szünetemből, szóval még volt laza 10 percem. Visszafele bele is botlottam Boldiba, aki mondta, hogy menjünk el valamerre, így elmentünk az iskola másik végébe egy radiátorhoz (?) és letelepedtünk oda. Ez az egész nap egy kicsit gyászos számomra, mert mondta, hogy délután megy fodrászhoz, azaz megszabadul a hosszú hajától. Én emiatt egész nap melankóliába voltam esve, de tényleg. Akárhányszor eszembejutott, hogy most vagy két hónapig nem lesz ilyen hosszú a haja, majdnem elsírtam magam. Így a szünet nagyjából abból állt, hogy én bele voltam bújva a nyakába, simogattam hátul a haját és sírós hangokat adtam ki, ő meg evett.
Számvitelin Csengével tönkretettük a könyvem borítóját, mert arra firkálgattunk stabiloval, az meg nem jön le túl könnyen, szóval most az egész könyvborítóm egy hatalmas nagy paca. Egyébként olyanokat írkáltunk rá (beszélgettünk konkrétan), hogy:
Cs: adok egy darab szart
É: milyen típusú szarról beszélünk?
stb... Hát ne kérdezzétek inkább... Nyelvtan előtt Vikivel, Rachaellel meg Zsófival voltam egy társaságban. Oldalra nézve néha megpillantottam Dánielt, aki szintén érdeklődve pislogott néha felém. Eskü lennék a haverja. Esküszöm az élő istenre. Vikire rájött az ötperc, szóval ott ölelgetett mindenkit, köztünk engem is, de én nem nagyon értek az emberrekkel való fizikai értintkezésekhez, így csak harmatgyengén megérintettem a vállát.
Nyelvtanon ofő általában ott ül velem szembe, szóval az én padommal szemben lerak mindig egy széket, így szemben ül velem és így kommunikál az osztállyal. Általában a nyelvtan órák 99%-át fapofával ülöm végig, mikor mindenki más szakad, én akkor is csak ülök, kajak SOHA nem szólalok meg. Egészen máig. A lényeg, hogy a március 15. műsorról beszéltünk amit ugye mi fogunk megcsinálni, ofő meg közölte valakivel, hogy "nyugi, nem fogunk a fejünk tetején pörögve brékelni", mire elkezdtem kuncogni. Erre ofő teljesen ledöbbent, rácsapott egyet a közös padunkra, aztán felordított, hogy "úristen, Szandika valamiféle reakciót mutatott az órámon!! kuncogott!!!! gyorsan írja fel valaki" meg ilyenek. Én meg csak ilyen fapofával néztem vissza rá. De ez tök vicces volt azért. Boldi is csomót röhögött rajta. Ez azért elég sokat elárul rólam. Utolsó órán, osztályfőnökin amikor bementem, Viki éppen azt ecsetelte Csengééknek, hogy "ofő azt hiszi Szandiról hogy ilyen kis szende meg csöndes, közbe meg...." és ezt tök jó volt hallani. Csak mert általánosba sokszor hitték azt, hogy néma vagyok. Néha még itt is azt hiszik.
Irodalom óra helyett osztályfőnöki volt. Óra előtt Boldival a harmadik emeleti lépcső kiálló izéjén voltunk. Ebből ugye kettő van, egyik a jobb, a másik a bal oldalon. Nos, jobb oldalon voltunk mi Boldival. Ott szórakoztunk, röhögtünk, beszélgettünk. A másik oldalon ott állt Klaudia meg Viktor, és úristenem... Szóval Klaudiát hátulról átkarolta Viktor, és így néztek le a lépcsőről. Semmiféle reakciót nem mutattak, fapofával álltak ott egymást karolva, közbe szólt az a szám, nemtom mi a címe, az van benne, hogy "jó, jó, jó, jó, de jó nekeeeem, az öreg raszta tanítja everything is allright..", na, tudjátok, ők meg így a dalra ringatóztak. Ezt belesúgtam Boldi fülébe, és kész, hát ott sírtunk a röhögéstől. Nagyon vicces volt.
Miután Boldi lement mert angol tzt írt (ekkor láttam utoljára a hosszú haját.. ég veled, kicsim!!), Vivi jött oda, és az volt kb. az első mondata hozzám, hogy "úúú, hogy markolta már a hátsódat Boldi", én meg ilyen WTF fejjel néztem rá. De am ja. Komolyba tolja Boldi mostanság. Nem bánom egyáltalán.
Angolon kiderült, hogy 4-es leszek évvégén, és kérlek szépen titeket hadd ne kelljen most erről bővebben írnom, így is eléggé elvagyok szomorodva Boldizsár haja miatt...
Ugye duplaofői volt. Mindkettőn a március 15.-ei szerepeket osztottuk be. Nekem meg Csengének nincsen szövegünk, mi kellékesen leszünk, és azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, hogy így vinném be a széket a szinpadra, meglátnám a sok embert és a széket a földhöz vágva kirohannék. Meg ofő mondta hogy majd a dalokat mindenkinek énekelnie kell, mire Csengével azon röhögtünk, hogy majd mi is beállunk ilyen kellékes csöves ruhába, vagy majd az elhúzható függönyön kidugjuk a fejünket és ott éneklünk majd. A második ofői előtt meg tanárnő beengedett minket bánatára, sőt, a hülye fejével úgy hagyta a gépet meg a kivetítőt is, így Fanni berakta Milánnak a vlogjait (amikről írtam a multkor) és azokat néztük ilyen nagy felbontásba. Ofő aztán felháborodva közölte velünk, hogy ki engedte meg ezt, de aztán nem szólt semmit, csak megkérdezte, hogy mit néztünk.
Hmm. Mi volt még ma. Vettem hazafele virslispapucsot. Fini volt. Itthon Boldival skypeoltam, és az elején be se kapcsolta a skypeot, mert mondta, hogy előbb készítsem fel magam lelkileg. Írta előtte, hogy nem maradt túl hosszú, szóval már rettegtem a végeredménytől. Aztán bekapcsolta a kamerát, és konkrétan leesett az állam... Remélem emlékeztek hányszor írtam régebben hogy mennyire viccesen néz ki rövid hajjal.. Nos, tartom magam ehhez... Nagyon fura... Áááá. :'( Sírok.. Csengének jól kipanaszkodtam magam, aki azt írta, hogy "ne rinyáljak, majd visszanő", és igaza van meg minden, de áááá, a HAJAA!!!! ÁÁÁÁÁ!!!!!!! Megyek inkább aludni. Amúgy vettem ma végre kókuszolajat. Hónapok óta akarok már, de valamiért sose vettem. Azóta kb. az egész testemet bekentem vele és kurvajó. A hajam is nagyon jó puha lett tőle. Próbáljátok ki. Na, most megyek, mert mindjárt megdöglök. Majd jövök holnap. Páááá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
