Sokat gondolkodtam már a tetkókról, hogy  szeretnék-e majd és milyet? Hova? Miért? Mert természetesen olyat szeretnék, ami jelentéssel bír. Hiszen éretlmetlen lenne egy olyan motívumot vagy szöveget magamra varratni és életem végéig magamon hordani, aminek semmi jelentősége sincs, csak menő, vagy tömeg. Mondok is példát. Igen közkedvelt lett manapság a never give up-os szöveg. Hé emberek! Ha nincs számotokra jelentése, minek varratattjátok magatokra? Természetesen akinek sokat jelent ez a 2 szó, az nyugodtan. Ha sokat cikizték suliba, ha romokban állt az élete de sikerült felállnia. Ha bármi rossz dolog történt vele, mégis sikerült megnyomni az újrainditás gombot. (Demi Lovato - példának okáért .Cikizték, mert kövér volt. Drogozott, majd abbahagyta és nézzétek csak meg, napjaink egyik leghíresebb egyedéről beszélünk, aki mentor az amerikai X-faktorban, dolgozik a következő albumán, gyönyörű és elfogadja magát.) Tehát ha nektek nem volt ilyen bajotok, vagy csak azért akarjátok magatokra varratni mert menő lett, akkor ne. Megfogjátok bánni! Bagoly mondja ugyebár, pár hónappal ezelőtt én is akartam, de aztán rájöttem hogy ez egy szar ötlet. Ha már egy életre szóló dolgot akarunk magunkon viselni, akkor jól gondoljuk át/meg , hogy mi is legyen az pontosan! Fontos, hogy bírjon jelentéssel, és hogyha ránézel rögtön eszedbe jusson valami emlék, érzések, stb.Sosem értettem azokat, akik egy pillangót, csillagot, hello kittyt, vagy a mostani menőséget - a gangnam style feliratot varrattatja magára. Minek ? Gondolkozzatok már!  Na mindegy. Tehát én is sokat agyaltam, hogy mi legeyn az, és vártam az ihletre, arra hogy felüvöltsek. ez az! ezt szivesen hordanám magamon.
És azt hiszem, sikerült megtalálnom ezt.

Egy szalszöveg részlet. Lana Del Rey - Ride. Igazából az utószava az egésznek.
Live fast, die young. Be wild, have fun.
Élj gyorsan, halj meg fiatalon. Légy vad, szórakozz!
Nekem speciel jelentéssel bír:) Amit mondjuk most nem írnék le ide. Igazából a jelentése nem túl sok. Csak megfogott a szöveg. Mert nagyon függök az emberektől. Érdekel mások véleménye, és kibaszott szarul tudom magam érezni ha valaki leszólja a cipőmet, hajamat vagy bármimet. És próbálok mostantól úgy élni, hogy leszarjam ez egészet:) Leszarjam ki mit mond, ki mit gondol, és csak éljek magamnak, szórakozzak, legyek boldog, és szarjam le az egész világot. Kb az egész számomra a szabadságot jelenti, amiben eddig nem volt túl sok részem. Lehet, hogy hülyeség. Sőt. De én úgy gondolom, hogy ez az én testem, és azt csinálok vele amit csak akarok. És ha ez valakinek nem tetszik, akkor az nyaljon higanyt:) Levágattam a hajamat, csináltattam frufrut. Ma nem mertem emiatt suliba menni, mert féltem ki mit gondol. Aztán odafele rájöttem, hogy kit érdekel?! Kit izgat, hogy holmi hülye emberek, akik nem tudnak mással foglalkozni, megbámulnak? Kiröhögnek? Nem érdekel. Kihúztam magam és büszke voltam magamra, hogy letudom szarni az egészet. És nem is cikiztek ki, tök jól fogadták. Na ennyi. Nem kell görcsölni. A változás JÓ. Egyik osztálytársamnak ovi óta ugyanolyan haja van. Na őt kéne kiröhögni már:)))))))

Vissza a tetkókra. A szöveg megvan. A betűtípuson nagyon nagyon sokat agyaltam, keresem a megfelőt. Igazából annyi jó betűtípus van, hogy hihetetlen.:) Random összegyűjtöttem 3-at, ezek baromira nagyon tetszenek. Mindjárt linkelek képeket. Hogy hova lesz? Na azt magam sem tudom. Elég hosszú szöveg, mert úgy akarom hogy olvasható legyen. A mérete? Fogalmam sincs:) Tényleg nem tudom. Az se biztos még, hogy ez lesz, meg még ugye 14 évesen nem lehet tetkóm. Bármi változhat addig. De jelenleg EZ kell. Ha most valaki ideállna, hogy megcsinálja, SIMÁN!:) Lehet , hogy ez csak egy fellángolás, de ez most jelen pillanatban annyira kellene, mint egy pohár víz. Annyira beleégett ez a pár sor a fejembe, hogy folyton rá gondolok. Ez még persze változhat, azért leirom még párszor...:D Na, tehát még nem tudom mi lesz tényleg:) Majd kiderül. Nekem tetszik nagyon nagyon! Vagy a karomra belső felére szeretném, a csukló fölé, vagy mell melletti részre, na, a borda környékére, féloldalasan.

Elég a pofázásból, képek:) Lehet ám irni, hogy melyik a legjobb!

1. kép

2. kép

3. kép

Hozzátenném, lehet hogy csak a "Live fast, de young" lesz. És egyik csuklómra a Live fast, másikra a Die young :)
Majd jelentkezem!

xoxo

Ezt a bejegyzést most egy pohár forró tea és szerelmes dalok társaságában fogom megírni. Ja, és persze zsepik. Azok sosem hiányozhatnak. Természetesen Viktorról fog szólni. Ki másról ? Pff

Hát.. Viktor. Ő egy nagyon bonyolult személy. Azt hiszem sikerült nagyjából kiismernem x év alatt. Sokáig csak barátként tekintettem rá, aztán mellé ültettek, minden nap közeli kapcsolatban voltunk az iskolában, beszélgettünk, röhögtünk, és beleszerettem, azt hiszem.. Sőt, biztos vagyok benne! Akkor tényleg nagyon nagyon szerelmes voltam bele, ehhez kétség sem férhet. Szerettem mindennél jobban. Egy idő után, mikor rájöttem hogy mit érzek, és hogy ő nem viszonozza érzéseimet, minden áldott este sírva aludtam el. A telefonomba volt kb 5 zene, amiket elkereszteltem sírószenéknek, és non stop azt hallgattam, és sírva aludtam el. Talán még mást is csináltam. Így visszagondolva hülyeségnek tűnt, de úgy éreztem csak úgy tudom levezetni a feszültséget. Nevetségesnek hangzok most, tudom. Kislány vagy, mit akarsz? Sajnos ezt tényleg nem én döntöttem el. Úgy éreztem meg kell tennem, és megtettem. Minden este.
Aztán megváltoztak a dolgok. Elültettek mellőle. Évvégén - a mostani exbarátnőimmel - egyetemben bevallottuk neki hogy mit érzünk. Mindannyian rajongtunk érte, de azt hiszem csak én szerettem igazán. NEM úgy kellett volna elmondanom neki. Nem is csodálkozom, hogy kiakadt. Hirtelen 5 csaj vall neki szerelmet.. Istenem, hogy mekkora barom voltam. És még ő is értetlen kisfiú volt. Nem mondom, most is az, de akkor azért mégis visszamaradottabb volt. Mindannyian azok voltunk. Nagyon megbántam, hogy akkor bevallottam neki. Négyszemközt kellett volna, és rendesen elmagyarázni a dolgokat neki. Nem így, hogy sorba állunk és szépen sorba oda vágunk egy szeretleket. Atyaég. Golyót a fejembe.
Azon a nyáron nem tartottuk egyáltalán a kapcsolatot. Nem beszéltünk, nem találkoztunk, semmi. Szeptemberbe levegőnek néztük egymást. Aztán elkezdtünk újra beszélgetni facebookon, összemelegedtünk újra. Mi lett a vége? Elkezdtem járni társastáncra, megismerkedtem Patrikkal, azt hittem lesz valami és sikerül elfelejteni Viktort, de sajnos nem így történt. Kibasztam Patrikkal, Viktor meg ellenem fordult, ribancozgatott, veszekedtünk sokat - de még milyen sokat!... - és abbamaradt újra a "kapcsolatunk". Időközbe elmentünk az osztállyal egy erdeitáborba, ahol egyébként békésen telt minden, jóba voltam mindenkivel, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, üvegeztünk of corse, minden jó volt. Azt hiszem ott kezdtem el újra azt érezni mint régen. Megint kezdődött minden előről. Az Adele számoktól kezdve Avril Lavigne-ig minden szart meghallgattam és végigbőgtem az éjszakát. Szokásos.
Ezután jött ugye a Patrikos dolog. Kiszeredtem belőle pár hónap után. Mármint Viktorból. Nem éreztem már semmit. Rájöttem hogy ennek semmi értelme. Az órákig tartó sírások, stb. Annak sem láttam sok értelmét hogy titokba, kiguvadt szemekkel nézem és közbe megszakad a szivem. Tehát kiszerettem belőle, már csak barátként tekintettem rá, de amikor elmentünk egymás mellett, valahogy ellenszenvet éreztem, mert minden alkalommal tudatosult bennem, hogy miatta sírtam órákat. Időközbe összejött egy csajjal, persze még mindig féltékeny voltam, mert teljesen SOSEM szerettem ki belőle, mindig éreztem valamit. Ha nem is szerelmet, azért a régi érzések egyrésze még bennem élt.
7. osztály közepe táján újra elkezdtem valami komolyabb dolgot érezni. Lehet hogy a külseje miatt.. ? Nőtt kb 1 métert, a kezei hatalmasak lettek, a lába 45ös, menő ruhák, menő haj, egyszerűen meghaltam ha ránéztem. Ha elment mellettem megsemmisülten bámultam magam elé, nem tudtam betelni vele. Ez nem volt szerelem, csak valami hasonló.. Ezt tudom. 2012-es nyár. Ráírtam facebookon, kihívtam sétálni. A válasza az volt, hogy ha majd ráér, eljön.
Azóta sem ér rá.
Nagyon nagyon sokat beszéltünk. Mindenről. Éreztem, hogy közeledik felém, bókolt és törődött velem. Megkérdezte mindig, hogy hogy vagyok, mit csináltam ma, történt-e valami érdekes, stb. Jól esett hogy végre valaki törődik velem. Sosem törődtek velem igazán, ő viszont tényleg megtette azt amire már nagyon régóta vágytam. Egy idő után arról kezdtem el álmodozni, hogy milyen jó lenne megfogni a kezét, és úgy sétálni, etcetc, tehát ilyen dolgok.. Falunapkor, a születésnapomon együtt mentünk ki. Sajnos ott volt az ő barátja, Dani, és az én barátnőm Petra is. Nem sikerült nagyon kettesbe lennünk.. Elkezdett durcizni, félrehívtam és megkérdeztem mi a baja. Beszéltünk kb 3 percet, aztán megöleltem. Ez volt az a pillanat amire már évek óta vártam. Hogy megöleljem és megszagoljam (?), hogy érezzem az illatát és csak a pillanatnak élni.
Hát baszottul csalódtam. Nem volt az egész több mint 5 másodperc, a póz is fura volt mert az egyik kezemben a jégkása, a másikban a táskám volt, mellesleg ő 2 méteres, én meg vagyok 150et nyomom kb, úgyhogy kicsit furcsa és kényelmetlen volt. Azért sikerült megszimatolnom (??? csak én vagyok ennyire beteg?) és az illata sem maradt meg bennem. Semleges volt. Nagyon csalódott voltam.. Persze örültem, mert azért mégiscsak megtörtént amire már ooolyan régóta vártam, de így visszagondolva, baromi rossz volt. Ez szeptember 8-án volt, és most 26-a van. Hogy azóta mi történt? Minden gyökeresen megváltozott a kapcsolatunkban.
Egy hülye pletyka, amit ő elhitt. Meg se kérdezte, hogy igaz-e, hogy mi van egyáltalán, hanem HITT a semmirekellő pletykáknak. Azóta EGY SZÓT sem váltottunk. Én nem fogok kezdeményezni. Egész nyáron hívtam, hogy jöjjön ki. Bocsánatot kértem kb ezerszer, mert minden apró dolgon felkapta a vizet. Mit várt? Nem fogok térden állva könyörögni, ÚJRA, hogy bocsásson meg, mert az egész egy alaptalan, szánalmas pletyka. Nem köszön, én se köszönök. Pókör fésszel megyünk el egymás mellett. Eddig előre engedett az ajtóba pl, most simán nekem jön, és fellök. Ha mégis elengedne nem köszönöm meg, hanem csak elsétálok mellette. Ha beáll mellém a sorakozónál, egyszerűen úgy csinálunk mintha nem is ismernénk egyást. És ez megy kb 3 hete.
Ez most úgy tünhet, mintha leszarnám. Ha direkt bunkóskodnék. De tudjátok mi az igazság? Minden egyes alkalommal, amikor levegőnek néz, meghalok egy kicsit. Mert fáj. Baromira fáj hogy pár nap alatt az egész el lett baszva. Hogy az egyik nap még aranyos vagyok, a másiknap meg rám se néz. Nem köszön. Őszintén le kéne hogy szarjam, de NEM TUDOM. Nem vagyok szerelmes. De szeretem. És ha nem lett volna ez, talán még újra szerethettem volna úgy mint régen. Az egész kapcsolatunk mindig is egy nagy rakás bizonytalanság volt. Sosem tudtuk, hogy mi lesz velünk másnap. Kiszámithatlan volt az egész. És az is marad.
Tudjátok mi fáj a legjobban? Hogy amikor még jóba voltunk, nekem szidta a "többieket". Most meg - röhögés - velük van. ÉRTITEK? Velük lóg! Azokkal, akiket nekem szidott! Ez mekkora kétszinűség már?! Én SOSEM beszélem őt ki, mert sosem tennék ilyet, mert szeretem! De ő... gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy kibeszél engem. És ez fáj a legjobban. Hogy nem tudom miket mond rólam másoknak. Hogy nem tudom mit érez amikor rám néz, hogy mit gondolhat amikor nem köszönök, hogy egyszerűen mit érez ha ott állok fél méterre tőle.
Azt hiszem ez már sosem lesz a régi, de talán nem is baj. Talán jobb is így. Csak azért szar. Mert szarul esik az egész. Mert szeretem.

Bocsánat, hogy hülyeségeket irkálok. Bocsánat, hogy rengeteg benne az elírás, de gondolkodni nem tudok mert most szét megy a fejem. Bocsánat, hogy itt rimánkozok a blogomba, miközbe a megoldani kéne a problémákat, hogy oda kéne menni, eléálni és megkérdezni: ez most mi a faszom lenne? Bocsánat, hogy.... bocs, hogy élek.

Mennyire, de mennyire undorodom most magamtól. Az egész blogbejegyzés egy nagy rakás szar, próbálok menőn írni és fogalmazni, de tudjátok mit? Leszarom. Mindent leszarok. Mindenkit. Anyámat. Az iskolát. Dokit. Apumat. Hugomat. A tanárokat. Petrát. A barátokat. Az életemet.


Viktort.

Nem fogok itt most megint kétoldalas nyitóbeszédet írni. Én előre szóltam, hogy abba fogom hagyni a blogolást. Nem is állt szándékomban kitörölni semmit, vagy kiírni hogy zárás. Minek? Úgyis visszatérek egy idő után. Mint pl. most. Úgyhogy.. ennyi lenne a beszéd. :]
Egyszerűen elegem van. Ja, várjunk, ez nem újdonság. Nekem a nap minden percében elegem van valamiből. Hogy mi akasztott ki ma? Oké, akkor belekezdek a sorolásba.. Kissé hosszú lista lesz. 

• A SZOMSZÉD
  Ma megállított, hogy kioktasson. Rám szólt, hogy Füles átszökött, és a három legszebb csirkéjét megette. Ez természetes, hogy PONT a legszebbeket eszi meg, ugye? Nevetséges. Mondta, hogy kössem ki, vagy zárjam be, de valamit kezdjek vele, mert még egy csirkét megeszik, ki kell fizetni az összes csirke árát. Bazdmeg. Ő miért nem zárja be, vagy vágja le a csirkéket? Vagy esetleg miért nem csinálja meg a kerítését...? Ez csak természetes, hogy mi kezdjünk valamit a problémával, ő meg szépen hátradőlve, a csirkékkel az ölébe nevessen rajtunk. Nyilván nem én szóltam Fülesnek, hogy JÉ, Füli nézd már! a három legszebb csirkéje van kint, nyírd már ki őket, légy oly szíves! Nem tudom mit hitt. Meg hogy neveljem meg. Hát baszki, mit csináljak? Hogy neveljem meg? Nem nézhetem 24 órán keresztül hogy mit csinál. Nyilván nem. Szerintem az se hat, ha szólok neki: Füles, légyszi ne ölj már meg több csirkét! Vagy mit értett a nevelés alatt? Kezdjem el korbáccsal ütlegelni és állati hangokat kiadva kántáljam hogy nincs több csirkeölés? vagy csirkék forever? Behalok. Nem tudom hol él ez. Az fix, hogy leszarom, kifizetem a kibaszott csirkéit, cserébe ő meg vonuljon be az idősekotthonába. 
  
   
• FÜLES
  Ugye az előző kisregényben már róla is szó volt, az is egy oka annak, hogy miért remegtem az idegtől Füles miatt. Miután a vénasszony kioktatott, fogtam magam és elvittem a kutyát apámhoz. Utána rögtön mentem Petrához, tehát ott hagytam. Ő kikötötte meg minden, de basszus, én annyira remegtem. A fél falun végig kell vinni egy kutyát, majd megmagyarázni németül apámnak, hogy vigyázzon már rá legalább pár órát, stbstb. Elegem van, esküszöm belőle. Persze, IMÁDOM, de néha olyan szinten elegem van belőle, hogy már azzal fenyegetőztem, hogy elvitetem. Persze sosem tennék ilyet. Na de értitek.
  
   
• ANYÁM
  Az egész szobámat tönkreBASZTA. Átrendezte az engedélyem nélkül. Kegyetlen szar lett. Összevissza van minden, ISTENEM, baromi szar lett. Ha valaki ezt meglátná, körbehányná a szobát. 
  A másik dolog meg, hogy végre elment dolgozni, de ugyanbiza mikor fog már végre főzni, vagy ESETLEG bevásárolni? Konkrétan éhezem, semmi, de semmi kaja sincs itthon, a száraz kenyér kivételével. Apámhoz járok már konkrétan enni, mert itthon megpusztulnék. Nehogy egyszer is anyakint viselkedjen. Tegnap este bebaszott mint állat, elősször Dokival, majd velem kezdett el veszekedni, hát mondom mi a kurvaisten van már, hogy folyton belém köt. 
   

Top 3-mas listánk végére értünk, köszönjük hogy velünk tartottak, csatlakozzanak hozzánk máskor is, viszontlátásra, további jó éjszakát.