#3032015.11.18. 20:00, szandi
Tegnap miután elküldtem a bejegyzést, bejelöltem Danit. Ez volt kb. 6-7 órakor. Teljesen pánikba voltam esve hogy nem jelöl vissza, komolyan azt hittem hogy nem is fog és már bebeszéltem magamnak mindent. Aztán 10 órakor, mikor éppen egy videót néztem amit Brendon küldött (valami ritka gusztustalan volt, komolyan itt öklendeztem) amikor jött egy értesítésem. Dániel hivatalosan 22:04 perckor visszaigazolt! Hát én olyan boldog voltam.
Ja, István. Hát pár perc írásos beszélgetés után nemes egyszerűséggel felhívott telefonon, és vagy 50 percen keresztül dumáltunk. Pontosítok, ő dumált, én hallgattam. Komolyan annyira leakartam néha rakni. Csak magáról tud beszélni. Aztán a vége fele kezdett izgi lenni a beszélgetés, és pont ekkor döntött úgy anyám, hogy bejön. Szóval míg István az érzéseit ecsetelte és a csókunkra emlékezett vissza, addig anyám direkt pakolászott és közbe nézett. István meg várta a választ, én meg csak: aha, aha. Mert hát hogy beszélhetnék vele ilyen dolgokról, mikor a fél család bent van a szobámba? Aztán megbeszéltünk egy találkozót szombatra, de én ma lefogom mondani. Én bele se gondoltam hogy mire mondok igent, csak úgy rávágtam. Aztán megbeszéltük hogy ma 1. óra után feljön hozzám, de az se jött össze mert én boltba mentem helyette. Egyszerűen nem akarok már Istvántól semmit. És ma meg is fogom írni neki. Vagy hívjon fel és akkor elmagyarázom neki. Most írtam Istvánnak, hogy "amúgy gondolkoztam". Hát tessék. Ez a hét a lezárások hete, ugyanis ma lezárom Istvánnal remélhetőleg VÉGLEG a dolgot, pénteken meg Boldival. Na erről majd később, így is a szívroham kerülget ha erre gondolok. Most szakítottam Istvánnal. Képletesen értem. Szegény. De nem szegény. 17 napig le se szart. Mindig ezt csinálja. Egy hónapig leszar kb. aztán meg mintha mi sem történt volna, talizni akar meg minden. Hát velem ne. Meg amúgy is, most mit húzzam az agyát? Sose fogom őt szeretni. Bármennyire is próbáltam nem tudom magam elképzelni vele. Ezt most meg is írtam neki és most tök nagy bűntudatom van. Úristen, ezt írta: "szerintem is jobb lesz így". Ennek emlékezetkiesése van, vagy mi? Csak mert tegnap ilyenkor azt ecsetelte a telóba, hogy ő többet akar tőlem. Na, mindegy. Hát ennyi volt Istvánnal. Kicsit azért megkönnyebbültem.
Ma miközbe vártuk Vivivel a városi buszt, hirtelen felémfordult és közölte velem, hogy lefeküdtek Norbival. Mármint nem az én Norbimmal, úr isten. A pasija-Norbival. Nem tudom ezt nekem miért kellett megtudnom, de oké. Láttam hogy várja a kérdéseimet, szóval feltettem pár kérdést meg ilyenek. Mondjuk tényleg kíváncsi voltam kicsit. Annyira beleélte magát hogy az csak na. Hadd ne fejtsem ki. A lényeg hogy más se hiányzott nekem reggel fél 7-kor, mint Vivi (részletes) szexuális életét hallgatni. Meg elkezdi: "ez olyan, hogyha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni". Hát ez fantasztikus. Tényleg. Kíváncsi vagyok én valaha fogok-e ilyeneket mondani. Nem valószínű, tekintve hogy mostanába meglepően sokat agyalok azon, hogy zárdába vonulok. Komolyan azt osztályom 90%-a nagyba éli a szexuális életét meg minden, én meg olyanokon izgulok hogy vajon Boldi ott lesz-e a buszon, vagy hogy Dani jön-e suliba. Na mindegy. Amúgy Vivi azt mondta, hogy.. na jó, írtózatosan furcsa ilyeneket leírni, egyrészt mert megkért rá, hogy ne mondjam el senkinek, én meg leírom 30-40 embernek, másrészt meg nem igazán gépeltem még be ilyen szavakat. A lényeg, hogy Vivi mondta, hogy Norbi, hát, hogy fogalmazzak szépen, jóistenem... A hátsó bejáraton szeretne bemenni. Vagy mi. Jézusom. Boldi ilyet mondana kettétörném a kezét. Nem mintha aggódnom kéne amiatt hogy ilyen kívánságai lennének felém, de mindegy.
Aztán felszálltunk a buszra, végre. Már esküszöm kezdtem gáznak érezni magam, mert Vivi ott nagyba mesélte hogy minden hétvégén ott van Norbinál és !ElVaNnAk! én meg közbe mit csinálok hétvégén? Alszok. Egész végig. Szóval már örültem hogy végre a buszon vagyok. Megláttam Boldit, leültem mellé és tök jó kedvem volt hogy végre beszélünk meg minden. Aha. Hát szó szerint idézem a buszon folytatott ÖSSZES beszélgetésünket:
B: szia
É: szia
B: miújság?
É: hát, nemsok, veled?
B: velem se.
* kínos csönd, általában ilyenkor hoz fel valami témát, most meg csak ült *
É: amúgy tök vicces hogy Peti mindig észrevesz, te meg csak mész előre *viccesen*
B: hát van ez így *fapofával*
Na, itt kaptam fel a vizet és itt döntöttem el, hogy én nem próbálkozok tovább. Akkor némuljon el, mit bánom én. Egész úton dühösen meredtem magam elé, mert annyira felidegesített azzal, hogy egyszerűen nem szólalt meg! Máskor tényleg folyton beszélünk vagy legalább néha monduk valamit, de most végig csak ült csöndbe, én meg már tiszta ideg voltam, komolyan magamba már megfogalamztam a szöveget amivel majd elküldöm a búbánatos picsába, mert hogy én már kurvára unom a hangulatváltozásait, az is biztos. Egyszerűen annyira mérges voltam rá, hogy bele se gondoltam, hogy esetleg valami bántja. Akkora egy köcsög ember vagyok. Na mindegy. Szóval amikor leszálltunk, még mindig nem szólaltunk meg (!). Én dühösen trappoltam előre, ő meg egy hang nélkül követett. Aztán mondta, hogy tegnap látott a 0. utáni szünetbe menni a boltba (?) és hogy mostanába nem szoktam menni. Hát, de, szoktam, csak nem vele. Itt próbált beszélgetni, de én csak lehurrogtam egy egy szavas válasszal, hogy "ja". Aztán beálltam az asztalokhoz, már nagyba felkészültem a szövegre amit eldarálok, miszerint "ELEGEM VAN HOGY EGYIK NAP ILYEN VAGY, A MÁSIK NAP MEG OLYAN, MI BAJOD VAN NEKED???". Azt hittem oda se jön, mert most mit nyomorogjon ott tovább velem? De odajött, és komolyan mondom vagy 5 percig néma csöndbe álltunk! Ilyen bánatos képpel nézte az oszálytársait, komolyan én éreztem magam kellemetlenül hogy odajött. Ekkor mondtam neki, hogy "amúgy nyugodtan odamehetsz". Erre azt mondta, hogy "nem akarok én már sehova se menni", de ezt olyan hangsúllyal, hogy majdnem megszakadt a szivem. Megkérdeztem tőle hogy mi a baj, mondta hogy semmi, de végül kiszedtem belőle annyit, hogy otthon van valami gáz. Úgy láttam nem akar erről beszélni szóval hagytam, ezután magamat szidtam fejben, hogy én meg még leakartam baszni szegényt amiért nem szólt hozzám. Pedig csak egyszerűen szar kedve volt, szomorú volt erre én rá voltam dühös. Istenem. Tényleg egy szar ember vagyok. Mondtam neki hogy nem nagyon tudok mit mondani erre, de ne szomorkodjon, majd megoldódik meg ilyenek, meg hogy mosolyogjon. Halványan elmosolyodott aztán ismét csak nézett maga elé. Annyira sajnáltam, és úristenem, úgy kellett visszafognom magam hogy ne közöljem vele akkor, hogy én szeretem és rám számíthat meg ilyenek. (Attól függetlenül hogy vagy tízszer elátkoztam a buszon azt a napot amikor megismertem.) Ekkor, pontosan ekkor döntöttem el, hogy én pénteken ha törik, ha szakad, én elmondom neki. Komolyan, esküszöm hogy pénteken én elmondom neki. Én ezt már nem tudom csinálni tovább gyerekek. Tényleg nem. Még egy hetet nem birok így ki. Én már annyira belefáradtam ebbe az egészbe, hogy ha most pénteken nem mondom el neki, akkor soha. Megkérdeztem, hogy pénteken bejön-e nulladikra, mire mondta, hogy nem tudja, és megkérdezte, hogy jöjjön-e. Erre megvontam a vállamat, hogy nekem mindegy. Utána olyan aranyos dolgot mondott, idézem: "bejövök és majd törizünk". Mert mondtam neki hogy témazárót fogok írni belőle. Hát. Én tudom hogy most ott van Dani meg minden. És hogy most érte vagyok megpusztulva meg ilyenek. De ilyenkor annyira nem érdekel. Se Dani se Norbi se senki. Ilyenkor egyszerűen bármit megtennék azért hogy Boldival mi együtt legyünk és hogy szeressen ő is úgy ahogy én őt, és uhh. Én nem tudom hogy lehetséges az hogy valaki egyszerre okozza a legnagyobb örömöt meg a legnagyobb fájdalmat. Na mindegy.
Amúgy egyszer rácsaptam az asztalra tiszta erőből, amikor már megint elnémultunk mindketten, és ráüvöltöttem, hogy mosolyogjon már. Erre elkezdett röhögni azon, hogy hogy rácsaptam az asztalra. Meg mondtam neki, hogy nagyon rossz így látni hogy szomorú, és tök aranyosan elmosolyodott.
Aztán odajött Dávid, felrakta a fejét a padra, és közölte, hogy ő alszik. Senki sem hívta oda, de mindegy. Aztán megkérdezte hogy "mi van velem", mire megkérdeztem, hogy "beteg vagy?" mert ilyen rekedtes volt a hangja. Amúgy írtó fura azt írni hogy Dávid. Senki se hívja így. Senki. Mindenki a családnevén hívja. Aztán becsöngettek és elindultam. Integettem Boldinak és hátraszóltam, hogy "ne szomorkodj", mire ő ilyen aranyosan rám mosolygott, Dávid meg vágott egy ilyen "ez a szerencsétlen még mindig próbálkozik?" fejet. Dejó. Aztán ahogy sétáltam fel a lépcsőn az elsőre, úristenem. Kit láttam meg? Danit!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Egymásra néztünk, nekem leesett az állam, ő meg ment a teremhez. Ahogy felértem beállt egy bizonyos pózba, futólag egymásra néztünk aztán ahogy elhaladtam előtte, éreztem hogy néz. Amikor odaértem az osztályomhoz, olyan eksztázisba voltam esve hogy nem is gondolkoztam azon hogy esetleg valaki meghallja, konkrétan odamentem Csengéhez és beleüvöltöttem az arcába, hogy "ITT VAN!!!!!!". Ezt Klaudia meg Luca meghallották, na és ekkor jöttek rá szerintem hogy nekem bejön Dani, mert a nap hátralevő részének minden percében engem figyeltek és analizáltak.
Dani... Hát, úristen. Én annyira boldog voltam hogy végre jött suliba. És annyira jól nézett ki, hogy csak úgy néztem. Tudjátok, az jutott eszembe, hogy Dani = Boldi + Máté, mert a stílusa full Mátés, de a testalkata meg Boldis, és akkor a feje meg Danis. Jaj, hagyjuk.
Matekon végig azt hajtogattam Csengének, hogy "tudják!! TUDJÁK!" mert annyira bámultak Klauék hogy az valami elképesztő, és közbe hallgatóztak is végig. Szóval szerintem 100% hogy tudják. Leesett nekik. Jaj ne.
Amúgy órán egy percet se figyeltem a matekra, végig két dolgon járt az agyam: az egyik a Boldival való beszélgetésem, meg az, hogy mekkora egy gennyláda ember vagyok, a másik pedig az, hogy Dani milyen jól néz ki, és hogy remélem rámír ma. Amúgy tényleg örülnék ha rámírna, de tuti nem fog. Mondjuk arra gondoltam még, hogy mivel Viktor a haverja, ezért hátha Viktor segíti kicsit.. Mert Viktor írt rá Klaura, ő kezdett el ismerkedi és így jöttek össze, szóval ha Dani kiönti a szívét Viktornak velem kapcsolatban, akkor hátha mondja neki hogy írjon rám. Amúgy lehet hogy full félreértem az egészet és az égvilágon semmi szándéka sincs velem kapcsolatban. Na mindegy. De akkor miért bámul(juk egymást)?
Biosz előttre beszéltük meg ugye Istvánnal a találkozást, de én mentem (inkább) a boltba. Meg amúgy se láttam sehol. Ugyanis egy folyosón voltunk a 12.D-sekkel. Csengével rohantunk a lépcső irányába hogy még időbe visszaérjünk, és ekkor egy nagyon kellemetlen szituáció alakult ki, ugyanis. Jaj. Hát ahogy rohantunk a lépcső irányába, a lépcső fölött ott állt Dani. Klaudia meg Luca éppen mentek Dani fele és ilyen kedvesen odaköszöntek Daninak, hogy "szia", Dani meg mosolyogva (!) visszaköszönt. Ekkor felnéztem, bele Klaudia szemébe, aki tuti hogy tudja. Egyszerűen láttam a szemeibe. Nem néztem rá Danira, túlságosan feltünő lett volna, de az az összenézés Klauval.. Úristen.. Én nagyon kétségbe vagyok esve most, mert nem mondanám hogy túl jóba vagyunk és mivan, ha elhordanak minden szarnak Dani előtt? Az is lehet, hogy Lucának bejön Dani, és ezért hordanak majd le. Kitudja. Van egy olyan érzésem hogy hamarosan a maradék kapcsolatom is megfog szakadni Danival, Klauéknak köszönhetően. A boltba végig Csengét basztattam azzal, hogy "tudják, tudják, úristen! ne". Szegény. A sok hisztimet végihallgatni.. nem lehet egyszerű élete.
Aztán visszamentünk (3 tábla csokival) és bementünk a terembe. Én (direkt) elmentem vízért, mert összeakartam nézni Danival. Mert ma még nem sikerült, csak futólag, és az előbb meg nem mertem mert ott voltak Klauék. Pedig pont mosolygott. Szóval elmentem. Csak akkor láttam meg egy nagy tömeg közepén, amikor jöttem ki a mosdóból, és háttal állt nekem. Amint kijöttem, Viktor mondott valamit, mert Dani hátrafordult, és ahogy észrevett, visszafordult. Ezt nem tudtam mire vélni. De ezekszerint akkor szoktak rólam beszélni. Vagy nem.
Amúgy mikor mentem ki az üvegemmel, Klaudia meg Luca így összenéztek. Kell ennél több bizonyíték? TUDJÁK!!!!
Bioszon tanárnő kiosztotta a dolgozatokat, ami hármas lett. Nagyon örültem neki. Aztán egy dokumentumfilmet néztünk a szalmonelláról. Elhatároztam, hogy soha többé nem eszek csirkehúst, de ebből úgy se lesz semmi.
Óra után beálltunk Csengével a terem elé, ahonnan a 12.D-sek szivárogtak ki. Ahogy Dani kiért, elfordult a wc irányába, szóval jól megnéztem hátulról. Hát kurvajól néz ki. Ezt Csengével is közöltem, aki szintén megerősített, hogy "ez így van". Aztán megkérdezte, hogy "eddig hogy nem tűnt fel nekem". Nem tudom. Tényleg nem tudom. Esküszöm idén láttam elősször.
Aztán beállt ugyanoda ahova múlthéten, a lépcső kilátójára Klauhoz, Viktorhoz és Lucához. Megint úgy állt hogy ráláttunk egymásra, folyton kihajoltunk és úgy néztünk egymásra. Egyszerűen. Olyan. Jó. Pali. Utána bemehettünk a terembe szóval bementem, de ahogy ültem a helyemen pont kiláttam rá, és még így is csomóször összenéztünk. Egyszer éppen meséltem Csengének valamit miközbe Daninak háttal ültem, és Csenge hirtelen közbeszólt, hogy "végig téged néz". Úristeeeeeeen. Aztán ahogy ment le, olyan aranyosan köszönt el Lucáéktól. Bárcsak nekem is köszönne. Na ne. Álljon meg a menet. Mik ezek a kívánságok? NEM! NEM! Nem. Nem érdekel hogy köszön-e. Jól néz ki és kész. Nem akarok bele esni vagy ilyenek. Nem akarom ezt komolyan venni mert úgyis csak csalódás lesz a vége. Próbálom lazán venni. De úgy látom nem nagyon megy.
Az Apostolból írt dolgozatom hármas lett, úgy, hogy el se olvastam. Szóval ennek nagyon örültem. Ismét. Csenge felelt szóban, amúgy meg Arany életét vettük. Tegnap írták ki a csoportba hogy az a házi, és általában leszarom, de most kijegyzeteltem tisztességesen az életrajzát és tök büszke voltam magamra. (?)
Tesin egy ideig csináltam a feladatokat, de utána leültem mert fájt a hasam és nem akartam kötelet mászni.
Tesi után felmentem a szekrényemhez, és pont ott állt a fizika tanár, szóval megkérdeztem hogy pénteken írhatok-e javítót. Miközbe próbáltam meggyőzni, oldalranéztem és láttam hogy ott áll Boldi és engem néz. De nem integettünk meg semmi, igazából össze se néztünk, csak láttam hogy néha felémpillant. Amúgy javíthatok, szóval majd puskát kell írnom. Csenge azt mondta segít, szóval remélem jó lesz.
Csengének az a terve hogy jövőhét csürtökön Rachellel menjünk el cukrászdába. Bevallom semmi kedvem, de belementem.
Hittanon bejött egy pap és ő tartotta az órát, hát olyan monoton hangja volt hogy majdnem elaludtam. Réka egész órán a hajammal játszott, konkrétan közölte hogy dobjam hátra az egészet és ott fonta, vagy Isten tudja mit csinált, csak annyit éreztem hogy néha kitép egy-két szálat én meg összerándulok a fájdalomtól.
Pénzügyi előtti szünetbe egy folyosón voltunk Daniékkal. Hát, sok minden itt sem történt. Elősször beálltam egyedül, ő meg velem szemben állt csak pár méterrel arrébb és néha egymásra néztünk. Aztán Csenge szólt hogy húzzam fel a földről, és miután fölhúztam és visszaálltam az előző helyemre, már odament valaki Danihoz és beszélgettek. Úgy, hogy Dani háttal volt nekem. Ott háborogtam, hogy mit képzel magáról, hogy háttal áll nekem. De most tényleg. Uhh, nagyon jó a hátsója. Aztán bement a terembe utolsónak, és ahogy becsukta az ajtót, így kicsavarta a törzsét és rámnézett.
Amúgy Rachel mesélte, hogy Amerikába tiltva van a vallás az iskolákban és hogyha ilyen keresztes nyaklánc van rajtad vagy valamilyen vallásos cucc, át kell öltöznöd. A tanárok sem beszélhetnek a vallásukról vagy ilyenek. Tök durva.
Pénzügy unalmas volt. A következő szünetbe megint egy folyosón voltunk Daniékkal, ugyanott ahol előzőleg is, csak Danit nem láttam sehol. A sulirádióból megszólalt Justin Bieber egyik száma az új albumról. Hát azt a fangirl rohamot ne tudjátok meg. Mindenki húzta a száját mikor közöltem, hogy EZ JUSTIN BIEBER EGYIK ÚJ SZÁMA!, és mikor Rachelnek is mondtam, ő is húzta a száját, és mondta, hogy Amerikába vagy utálják, vagy imádják. Erre mondták Zsófiék, hogy ők utálják, én meg imádom. Tök durva amúgy, pl. általánosba be nem mertem volna bevallani ilyet. Mondjuk akkor nem is szerettem, de nem ez a lényeg. Szóval pl. általánosba Lana Del Rey zenéiért voltam meghalva, de tökre szégyelltem és nem beszéltem soha erről, aztán most meg Justin Bieber (!) számait üvöltöttem a folyosón, és közöltem mindenkivel, hogy "imádom". (Amúgy a Company szólt. Ha esetleg van még valaki aki hozzám hasonlóan szereti.)
Aztán elmentem a wc-re, és a wc-vel szembeni padon ott ült Dani. Kicsit ledöbbentem, de azért reménykedtem benne hogy ott lesz. Mikor kijöttem pont a könyvét bújta, szóval akkor nem néztünk össze, de később Csengével elmentünk megint, és egy nagy torlódás volt az ajtóba, szóval jól kivehetően láthatta az elhájasodó hátsómat. Mikor meg kijöttünk egymásra néztünk. Jaj, remélem valaha azt is írhatom majd, hogy "köszöntünk" vagy valami. Mert azért ez így elég gáz, hogy "egymásra néztünk", és ezt így leírom egy bejegyzésbe harmincszor.
Mikor becsöngettek, én már a terem előtt álltam. Ő ekkor jött el a padtól és állt be az osztályához. Jött az angoltanáruk (UGYAN AZ AZ ANGOLTANÁRUNK!!!) amikor a tanárnővel megállt beszélgetni az ajtó előtt. Én néztem Danit, Klaudiáék meg néztek engem ahogy nézem Danit, és ahogy észrevettem hogy ők azt nézik ahogy én nézem Danit aki éppen a tanárnőt nézte, akkor így elkaptam a tekintetem, és ennél egyértelműbb nem is lehetnék.
Számvitelin se volt semmi. Képzeljétek, egyes lett a dogám. 42%-kal. Tökre kiakadtam.
Ezután jött egy nyomi statisztika gyakorlat, hát elszámolgattam de nagyon örültem már amikor kicsöngettek. Amúgy órán számolgattam az apróimat amikor tanárnő hátrajött hogy "na, szandra, mit csinálunk?" mire mutattam neki a füzetemet, hogy már mind a három táblázatot kiszámoltam (!), szóval nem szólhatott be. Csak mert szerintem engem nem nagyon kedvel és mindenbe beleköt.
Ezután leültem a padra, de Balázst nem láttam sehol. Aztán odajött Boldi osztálytársa, Dávid, akit multkor elkísértem a vonatállomáshoz, és megkérdezte hogy mi van Boldival meg ilyenek. Közöltem vele a pénteki tervemet, és így, hogy elmondtam már egy embernek, tudatosult bennem, hogy én ezt most tényleg komolyan gondolom, és tökre beszartam. Elősször azt mondta, hogy várjak még, aztán mondtam hogy én már belefáradtam meg minden. Erre azt mondta, hogy megérti végülis, 2 év után nem csoda hogy leakarom zárni. Megkérdezte hogy hogyan fogom felhozni a témát vagy ilyenek, mire konkrétan közöltem vele, hogy halvány lila gőzöm sincs. Mondta, hogy játsszuk el hogy ő Boldi, és ez kísértetiesen hasonlított a tegnapi beszélgetésemhez Viktorral. Persze ez se jött össze, ugyan mit mondhatnék? Fogalmam sincs hogyan mondjam el Boldinak. Gőzöm sincs. Aztán mondta hogy szurkol meg ilyenek. Ja, és meséltem neki hogy Boldi ötlete volt pl. az is, hogy mindketten ingbe menjünk meg ilyenek, és mondta, hogy akkor lát esélyt, sőt... Hát jó... Mindegy. Majd kiderül. Lelkileg fel kell készülnöm és valami szöveggel se ártana előállnom, mert nem akarok csak ott dadogni. Kajak most írok egy levelet aztán felolvasom. Vagy nemtom. Az olyan izé. De ha saját magamnak kell ott megfogalmaznom, abból katasztrófa lesz. Mondjuk így is katasztrófa lesz, szal mindegy végülis. Anyum előbb vett bort (?), szóval szerintem péntek reggel azzal indítom a reggelt. Ha valakinek van valamilyen ötlete, hálás lennék, mert tényleg fingom sincs mit mondjak, vagy mennyit mondjak el. Mondjak el MINDENT? Vagy csak úgy említsem meg hogy amúgy kedvelem? Mi a faszt csináljak???
|