Tök fáradt vagyok, mert általában ilyenkor már nagyba alszok. (22:30) Úgyhogy előre is bocsánatot kérek ha félregépelek valamit, vagy összefüggéstelen mondatokat gyártok. 

Jöjjön megint egy "napi bejegyzés", még ha unjátok is páran, úgy ítéltem meg, hogy ez is jobb, mint a semmi. Basszus, tényleg rohadt fáradt vagyok, eddig kb. 4-5 mondatot írtam, de vagy 10x átolvastam őket, mert olyan értelmetlennek tűnnek. xD

0. óra hittan. Tegnap ültetés volt, sajnos vagy nem sajnos, de elültettek Klaudia mellől. Igazából szerettem ott ülni, tudtam puskázni, beszélgetni, de figyelni is, úgyhogy ha úgy vesszük, tökéletes hely volt. Mivel picike vagyok, nem nagyon akart ofő hátraültetni, de végül kihisztiztem, hogy Luca mellé ülhessek, így a harmadik padsor utolsó padjában ülök vele. Rohadt jó, tudok puskázni, telózni a laza órákon, de ugyanúgy tudok figyelni is. Klau hiányozni fog így órákról, mert mindig rengeteget szakadtunk meg megszoktuk már egymást, de kicsit örülök is neki, hogy így alakult. 

Szóval hittanon nagyon nem volt semmi, írni kellett egy fogalmazást, beadtam, az óra hátralevő részében pedig csak úgy voltam.

1. óra fizika. A fizika tanár jó fej, lehet nála puskázni, ha nem veszi észre, de ha észre veszi se nagyon szól, úgyhogy tegnap az egész délutánomat azzal töltöttem, hogy puskákat gyártottam, végül meguntam és inkább beképeltem wordbe és felraktam a telómra. Végül kiderült, hogy nem is írjuk meg. Csillagászati dolgokat lestünk a kivetítőn, de ezt már föciből átvettük év elején, úgyhogy nagyon nem figyelt senki, még a tanár se. Nem volt nagyon semmi, ettem, facebookoztam, úgyhogy ja, elvoltam. Meg Lucával sztorizgattunk.

2. óra irodalom. Az óra előtti szünetbe csak leültünk Klauval, Viviel meg Lucával a szekrények elé, de valahogy pont úgy ültünk, hogy akik jöttek fel a lépcsőn, pont ránk láttak, mi meg rájuk. Nem direkt alakult így, egyszerűen csak oda dobtuk le magunkat. Éppen ettem a lekváros buktámat és Klauval beszéltem valamiről, Vivi meg Lucával röhögött valamin. Egyszercsak feltünt, hogy jön fel pár ember a lépcsőn, de nagyon nem foglalkoztam vele, mert kb. 3 percenként jött fel egy embercsorda. Most azonban megpillantottam egy fehér kabátot, egy zöld bolytos sapkát és egy hozzá tartozó imádnivaló kipirosodott arcot. (he?)

Na, hát én éppen ettem és beszélgettem egyszerre, majd hirtelen sokkot kaptam és nem tudtam hogy nyeljem le előbb a kaját, vagy közöljem Klaudiával, hogy ott jön Boldi, vagy pedig próbáljam meg nem bámulni... És ez kb. 5 mp alatt történt. Elősször is lenyeltem a kaját, aztán ránéztem Boldira, majd mondtam Klaunak, hogy "ott jön Boldi", Boldi meg pont rám nézett, és szerintem leolvasta a számról... Aztán Lucáék is észrevették (beavatottak), és szerintem mind a négyen úgy bámultuk, hogy majd kifolyt a szemünk a helyéről. Végül mikor felért, nem hiszitek el, de köszönt (!!!), méghozzá úgy, hogy "sziasztok". WÁÁÁÁÁÁ. Én meg ilyen elvékonyodott cérnahangon "sszssziiiaaa". Fúh. Mikor már hallótávolságra kívül esett, elkezdtünk kb. sikítgatni meg ugrálni, meg minden bajom volt már, majdnem sírvadakadtam körülbelül, Klau vállán könnyeztem. Na jó, ez beteges, de sosem szokott köszönni senkinek (Ervin is megmondta, hogy nagyon ritka az, ha ő valakinek köszön), plusz.. áá, szóval értitek. Ahhoz képest hogy közgé előtt nem köszönt szerdán, most meg igen.. Bár lehet csak szimplán késztetést érzett rá, mert úgy bámultuk, hogy irtó nagy bunkóság lett volna, ha nem köszön oda, de akkor is. Klau meg mondta nekem pont a verset, és megállt félúton a szava, mikor meglátta ő is. XD Úgyhogy elég furán nézhettünk ki. De ez megint egy olyan sorsos duma, mert ha pl. nem oda ülünk, hanem a padra, ahonnan pl. egyáltalán nem is láthattam volna... Úgyhogy szerintem ez sem véletlen, vagy nemtom, de elég érdekes.

Feldobódva mentem be irodalomra, és nagyon az se érdekelt, hogy egyest kaptam, mert nem tudtam a verset. Majd következő órára meg kell tanulnom, pluszba meg el kell mondjak még egy régebbit, amit mondjuk általánosban tanultunk. Úgyhogy tanulhatom azt is... de annyira nem érdekelt, mert KÖSZÖNT!!! Egyébként mentségemre szóljon, hogy a háromnegyed osztály nem tanulta meg (normálisan) a verset.

3. óra matek,  haladtunk tovább az anyaggal, nem volt nagyon semmi említésre méltó.

4. óra angol. Na, és akkor megint kezdődnek az érdekes dolgok. Péntek, angol előtti szünet = Boldi. Igazából már megszoktam, hogy ilyenkor semmi sem történik, mert miért is történne, úgyhogy nem is vártam nagyon, max azt, hogy láthatom egy kicsit. De arra egyáltalán nem számítottam, ami aztán megtörtént.

Megpróbálom érthetően leírni, mert elég bonyolult. Szóval a harmadik emeletről (azt hiszem) mentem lefele az elsőre. Már mikor lefordultam a lépcsőn, megpillantottam Boldit (ez valami varázserő, vagy nemtom, de kajak 10 kilométeres körzetben megpillantom 1 ezredmásodperc alatt). Nem nagyon akartam rá nézni vagy ilyenek, úgyhogy csak leakartam dobni a táskám és leülni jó messzire tőle. Csak hogy ez nem jött össze, mert a szűk folyosón nehezen fért el majdnem 40-50 diák... Keveredve láttam a d-s fiúkat, az a-s fiúkat és e-s lányokat. Sietősen lépkedtem, próbáltam minél előbb elhaladni Boldi előtt, de mivel rengetegen voltak, volt, amikor 1-2 percre meg kellett állnom, hogy tudjak lépni egy lépést. Amúgy kicsit meglepődtem, mert ami elősször szembetünt Boldi után, hogy 3 srác ül a földön, és egy ... laptopot nyomkodnak. Hát, oké. Kicsit furán néztem, eléggé megdöbbentem, de hát mindegy. Kockák. A folyosó legvégére akartam eljutni, hogy ledobjam a táskám, és végre valahára sikerült. Nem néztem Boldira se, úgyhogy minden oké volt. Csak hogy kifogyott a vizem, és tök szomjas voltam. Na meg látni is akartam, bevallom... Úgyhogy üveggel a kezembe elindultam megint... csakaztán Fanni megállított, hogy elkérje az angolházimat, úgyhogy vissza xD Odaadtam neki, aztán tényleg elindultam, és megint PONT Boldi előtt 1 lépésnyire állt le a sor. Na mindegy. Amúgy nem nyomkodott semmit, ami kicsit meglepett. Körülötte amúgy álltak páran, de ott annyira nem volt tömegnyomor. Mikor visszaértem a mosdóból, Fanni a kezembe nyomta a munkafüzetemet, úgyhogy ott álltam egy angol munkafüzettel (amiről kiderült, hogy a 2 házi közül csak 1et írtam meg), plusz egy ásványvizes üveggel. És megint hol állt meg a sor??? Annyian voltak, mint az oroszok, komolyan. Éppen vártam, hogy Máté elengedjen, valahogy úgy, hogy ne nyomjanak agyon, amikor hallottam, hogy Boldi így... nem is tudom mit csinált. Sóhajtozott, köhögcsélt, és annyira feltünő volt, hogy odapillantottam. Miután meggyőződtem róla, hogy nem, nem fuldoklik és rohamot sem kapott, feltünt, hogy .. furán fog hangzani, de hogy direkt csinálta. Rögtön az jött le nekem ebből, hogy azért köhögcsélt meg ilyenek, hogy odafigyeljek, vagy nemtom... Ez így elég szürreálisnak hangzik de mindegy. Odafordultam, és megkérdeztem, hogy "miaz?" xD Ügyes... Aztán elkezdte mondani, hogy nem akar úszni, stb, úgyhogy ott maradtam mellette, és így elkezdtünk... hát, elkezdtünk beszélgetni. A héten már harmadszor. (Ja, azt még nem írtam. A lényeg, hogy tegnap (csütörtökön) megvártak Ervinnel a bolt előtt, és akkor is váltottunk pár szót, és figyelte, hogy röhögök-e a poénjain, irtó aranyos volt, ahogy néha rámsandított, hogy lássa, röhögök-e.) Na visszatérve: beszélgettünk. Végül odajött Ervin, Dávid meg még páran, és így elvoltunk. Egyre jobban látom Boldiban ezt a kis bunkó stílust, mármint pár kérdésemre írtó bunkóan válaszolt, de valahogy nem tudott megbántani velük. Bunkó/flegma stílus keveredik benne egy kicsit, de annyira nem vészes, csak első ránézésre nem jött ez le nekem. Csomó új infót kiderítettem róla, például hogy kontaktlencsés, megvan neki a Tescobol megszerezhető összes Angry Birds plüssállat (?), hogy az egyik Angry Birds plüssálat a háttérképe (???), hogy milyen telefonja van, miért nem szeret úszni, stb. Azt meg nem is említem, hogy baromi sokszor összakadt a tekintetünk, egymásra néztünk, mosolyogtunk, és aaannyira jó volt. Ott állni mellette. Beszélni vele. Itthon rám írt Ervin, és mondta, hogy elég feltünő vagyok. De nem érdekel. Szerintem Ervin féltékeny, vagy fogalmam sincs, de akárhányszor felhozom Boldit, megváltozik a hangulata és bebunkózik. Meséltem neki is ezeket a dolgokat, hogy szerintem Boldi beszélgetni akart velem, vagy próbálta felhívni magára a figyelmemet, ő meg rögtön lehülyézett, hogy tuti nem, csak beképzelem. Rögtön elbaszódott a kedvem, mert mi van, ha igaza van? Ha az egészet csak beképzelem, mert annyira nagyon akarom ezt? :( 

Utána közgazdaság volt, majd duplatesi, majdnem belehaltam, de végül túléltem. Suli után rögtön maradtam a régi falumba, mert alsós farsang volt és meg kellett néznem tesómat. Nagyon fos volt, mármint nem tesóm, hanem így az egész. A sok kisgyerek meg ilyenek. Azt hittem ledöföm magam a műanyag villával. Már minden bajom volt. Többek között láttam a két exemet is. Gergő az egy nyomorult azóta is, viszont Martin elég jól megférfiasodott. Tök jól néz ki anyum szerint is. Anyám már rögtön kombinált, hogy jöjjek össze vele megint, de úgy látszik eddig nagyon nem vette észre, hogy 4 hónapja minden áldott nap kb. 600x elhagyja a számat az a bizonyos "Boldi" név. 

A nyitótánc tök szép volt, de fele annyira se, mint a miénk tavaly. :) Csak kicsit vagyok elfogult. Furcsa, hogy már 1 volt, hogy én is táncoltam, mintha csak 1-2 hónapja lett volna. Akkor még nagyba izgultam a felvételi miatt. Ki gondolta volna akkor, hogy rá 1 évvel ilyen leszek? Teljesen más ember vagyok, másképp nézek ki, másképp viselkedek, más emberek vesznek körül... Tök gyorsan változik minden.

Kb. 8-kor értünk haza, azóta csak gépezek, miután ezt meg írtam meg megyek aludni szerintem, írtó álmos vagyok.

Kicsit visszatérve még erre a Boldis témára. Nem tudom mi történik mostanába, de folyamatosan vele álmodok, folyton beszélünk, és nagyon nagyon hosszú idő óta most érzem azt, hogy talán van még egy kis remény ezzel kapcsolatban. Félek leírni ezeket a sorokat, mert nem szeretném elszólni magam vagy ilyenek, de ez a hét fantasztikus volt kb. minden szempontból, főleg abból a bizonyos szempontból. Annyira szeretem. Komolyan. Minden beszélgetés után egyre jobban érzem azt, hogy imádom. Nagyon nagyon szeretem. 
X