Több mint 3 év blogolás után még mindig úgy gondolom, hogy az írás elkezdése a legnehezebb. Miután belelendülök, leütni se lehetne olyan sebességgel írok, meg se állok szinte soha. De míg megírom az elejét, az nagyjából húsz perc... és az egész kb. 3 sor.

Sose tudom hogy hogy kezdjek bele. Szóval ezért ilyen kínosak ezek a kezdések. *énekli a Justin Bieber - Sorry című számot*

Kezdjük akkor a hétvégével. Szóval ez a hétvége HATÁROZOTTAN jobb volt mint az elmúlt 2-3. Még csak eszembe se jutott Dani, sőt Boldi se nagyon! Hát tiszta fejlődőképes vagyok. Ahhoz képest hogy múlthétvégén már érvágáson gondolkoztam. Egyébként nem. De nem álltam távol tőle. Szóval ehhez képest ez a nyomorult 2 nap nagyon gyorsan eltelt. Talán azért mert nem vártam már betegesen a hétfőt, hanem kivételesen örültem is hogy hétvége van, és csak lazultam, nem idegeskedtem meg ilyenek. Fura volt, azt kell hogy mondjam. Általában addig idegesítem saját magam míg le nem fekszek aludni.

Pénteken és szombaton tesóm nem aludt itthon, szóval tök jó volt. Sorozatoztam, gyertyáztam, és őőő, hát itt ki is fújt a történet. Vasárnap meg bementünk a városba, de nem oda, ahova suliba járok, hanem oda, ahol Boldi lakik. Természetesen ahogy elhaladtunk a bmx pálya mellett, reménykedve pillantottam ki az ablakon, de persze nem volt ott. Mondjuk reggel 11-kor nem tudom mit vártam. Vettem végre csizmát. Ami jó, mert egész múlthéten a várost jártam csizmát keresve, de nem találtam. Most bementem a Deichmannba, aztán random fogtam egyet és megvettem, hát bánom is én már hogy hogy néz ki, csak legyen. Mondjuk tetszik azért, de jobban megnézve nem a legjobb. Egész nap úgy éreztem magam mint kis grofo, mert ilyen hegyesebb orra van. Azért nem annyira vészes, de én már bebeszéltem magamnak hogy mindenki arról beszél, hogy milyen cigányos a cipőm. Bementem a müllerbe is ahol vettem szárazsampont meg körömlakklemosót, ja, és kipróbáltam egy csomó rúzst a számon. Természetesen. Hát, én még egy rúzsba se voltam ennyire szerelmes, mint ebbe. Sajnos még nincs nálam, mert nem tudtam megvenni, de a héten elemgyek a rossmannba és beszerzem. Csak ennyit mondok: Astor 027. Hát kész végem, utána egész nap saját magamat néztem a tükörbe, hogy milyen faszául áll. Ami kicsit fura, de igaz. Utána átmentünk a szomszédba és kiválasztottunk egy karácsonyfát. Mondta a nő, hogy 23.-án mehetünk érte, de én úgy értettem, hogy 23 ezer forint a fa. Láttátok volna a fejemet. 

A legfontosabb bejelentésem: újra elkezdtem edzeni. Jaja, szombaton és vasárnap is itt ugrálgattam ész nélkül. Tiszta jó. Ma járni nem tudtam, de nem baj. Ma pihenő nap van, meg szerdán is, szóval heti 5x fogok edzeni. Kb. másfél napig diétáztam is, aztán szó szerint remegve rohantam ki ma 6. óra után a boltba, hogy vegyek csokit, amit aztán angolórán be is nyomtam. Egy egész tábla csokit! Esküszöm már tiszta elvonási tüneteim lettek. Nem hiszem hogy ez normális. Szóval ezt a diéta dolgot inkább hanyagolom, mert imádok enni sajnos. De edzek, szal az valamit kompenzál.. nem? Hát nem hiszem, de mindegy. Mondjuk nyáron se diétáztam, de vagy 1 hónapig edzettem aztán tökre látszódtak az eredmények.

Térjünk akkor át a mai napra. Amúgy azon gondolkoztam ma hazafele, hogy tök szívesen olvasnék rólatok. Mert ti minden nap olvastok rólam de én nem tudok semmit rólatok. Szal ha van blogotok vagy valami akkor írjátok meg kommentbe vagy nem tudom de tök szívesen megismernélek titeket :D Lehetnénk LB-k.

Ma reggel a buszon vagy tíz percig azt hallgattam, ahogy Vivi meséli hogy hétvégén miket csináltak a pasijával. Egy élmény volt végighallgatni. Amúgy tökre örülök neki meg minden de tök szar ilyeneket hallgatni. Vagyis nem is az hogy szar, inkább elkeserítő, mert mikor a rákos büdös életbe lesz olyan, hogy a palim majd ilyen gyertyafényes vacsorát csinál nekem meg ilyenek. Hát soha. Na mindegy. Szóval tökre elszomorodtam és az út hátralevő részét magamba fordulva töltöttem el és azon gondolkoztam mi értelme van az életemnek.

1. óra tesi volt. Sok minden nem történt, tanárnő osztályozta a hosszú meg a rövid indítást illetve a forgást, és meglepő módon ötöst kaptam. Tesi után elvittem a cuccaimat a szekrénybe, de nem láttam Danit. Egyébként egész nap úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Megmondtam Csengének is, hogy én nem fogok hülye módjára szaladgálni meg idegeskedni miatta. Tudom, tudom. Sokszor megígértem már ezt. De most tényleg betartom. Mert nem érdekel. Ha akar valamit, akkor csináljon valamit. Ha meg nem, akkor engem ne bámulgasson. Ezúttal tényleg szeretnék így hozzáállni, de nem tudom hogy fog menni. Mindenesetre Boldival sokszor próbáltam már, de egyszer se jött össze. De ő azért más. Dani meg... nemtom. Ma olyan izé volt. Jaj istenem nem tudok fogalmazni. Így, hogy nem vártam annyira a hétfőt és nem akartam mindenáron azt hogy jó napom legyen, nem is lett olyan szörnyű. Nem stresszeltem rá a napra, szóval viszonylag jó is volt. Mostantól így élek. Amúgy annyiszor elhatároztam én már annyiféle dolgot, de szinte soha nem sikerült betartanom őket, szóval nem is értem miért próbálkozok. Holnap ilyenkor meg nagyba írni fogom hogy KÖSZÖNT DANI YEEEE. Pffff.

Csengét lekisértem a büfébe. A büfétől jó messzire egy padon ülve megláttam Boldit (meg Petit) és odaintegettem nekik. Leginkább Boldinak. Ő vissza is integetett (Peti nem), aztán folyton felém nézett. A kis bolytos sapkájába ült, olyan édes volt. Egyszerűen nem lehet lerobbantani azt a sapkát a fejéről. 

Utána felmentünk, de a lépcsőknél nem fértünk el mert ott álltak a 12.D-sek. Ott volt Martin, az a gülüszemű srác, és köszöntünk egymásnak, viszont Istvánnal nem, pedig ő is ott volt. Ja, apropó István. Hétvégén nagyba tekertem le a facebookon, amikor megláttam, hogy "Istvánnak 17 új ismerőse lett" vagy valami ilyesmi. Megnéztem kíváncsiságból hogy kik azok, és esküszöm mind a 17 lány!!! Hát a fejemet rámerném tenni hogy az összesre ráírkált. Annyira kétségbeesetten vágyik egy kapcsolatra, hogy az már nevetséges. Oké, én is. De én azért nem művelek ilyeneket. Na jó de igen. Norbira is ráírtam. Danit is bejelöltem. Szóval nem vagyok én se valami szent. De azért ez írtó gáz szerintem! Mellesleg tudjátok ki lett újból az ismerőse? KIARA! A volt csaja! Akit a kedvemért kitörölt. Nem én mondtam neki hogy törölje ki, csak szóvátettem hogy "mit kommentel a képeid alá", mire kitörölte. Erre most, hogy végeztünk, újra bejelölte. JESSZUS!

Szóval kicsit nehézkés volt a feljutás, mert voltak vagy tizen, konkrétan a lépcsőnél, az egyik srác meg úgy ahogy van eltakarta az egész utat, szóval így odaszóltam neki, hogy "bocsi", mire valaki odaordított neki, hogy "mozogjá má geci, hát nem férnek el tőled". Ezután Balázs, aki nem tudom hogy került oda, elkezdett utánam ordítani, hogy "szerelmem", én meg nem akartam megfordulni, de annyira ordított már, hogy kénytelen voltam, aztán megfordultam, vigyorgott egyet és ennyi. 

Matekon félrecsúszott az egész melltartóm, szóval kikéreckedtem megigazítani. Útközbe beleakadt az új kis grofos csizmám a táskámba és nem sokon múlt hogy telibe lefejeljem a földet. Ezután olyan szintű röhögőgörcs jött rám emiatt, hogy vissza kellett ülnöm a helyemre. Tanárnő megkérdezte, hogy mi az, én meg elmeséltem, de esküszöm senki sem röhögött, csak én. Mindenki fapofával nézett, egyedül Klaudia mutatott valamiféle reakciót, aki lenézően rámnézett. Amúgy tanárnő mondta megint hogy csütörtökön korrep, és tényleg nem ártana mennem mert azt se tudom mi van most, de baszki, hát most őszintén... Boldival eltölteni kettesben egy órát VS matek korep... Nem is tudom... Lehet beráncigálom Boldit matek korepre. Az olyan romantikus lenne. Ott aludna unalmába, én meg szerelmesen nézném.

Szünetbe elsétáltam Boldi előtt, de ő az előttem álló Rachelt stírölte! Esküszöm eldobom az agyam ha bejön neki! Beszarok ha az ilyen molettebb lányok jönnek be neki, én meg itt hajtok a fogyásért. Komolyan mondom ha kiderül hogy Rachel bejön neki, én kiiratkozok ebből az iskolából. Folyton úgy nézi. Miért őt nézi? Ott állt élete szerelme előtte! (Én. Nem Rachel.) Ezután aggodalmakkal teli ültem le a padra és imitáltam a töritanulást. Daniékkal voltunk egy folyosón, remélem írnom sem kell hogy nem volt ott. Én nem tudom hol a jóistenbe van folyton, de sosincs ott ahol lennie kell. Az új hódolóm, aki pénteken odajött és még mindig nem tudom a nevét, olyan parásan bámult, hogy inkább teljes testemmel Csenge felé fordultam, és Rachelt kérdezgettük hogy milyen volt a hétvégéje. Ami mondjuk engem annyira nem érdekelt, de Csengét igen, szóval megkérdeztem. Törin nem történt semmi, mindenki imádkozott az óra első 10 percében hogy ne ő feleljen. Miután kihívta tanárnő Tomit felelni, Csenge odafordult hozzám és közölte, hogy "azt hittem téged fog", és kajak én is azt hittem, szóval nem kizárt hogy a közeljövőben én fogok. Na nehh. Hát az szörnyű lenne. 

Számviteli előtt egy folyosón voltunk Boldiékkal. Csak ismételni tudom önmagam: remélem írnom sem kell, hogy Boldinak se hírét, se hamvát nem láttam. Nagyon kellett egyébként pisilnem, de nem mentem el, mert ott voltak a C-sek és SEMMI kedvem nem volt Mátét látni. Így is vagy 30x összefutottunk, de nem köszöntünk meg semmi, kb. egymásra se nézünk annyira kínos az egész. Brendonnal se akartam összefutni mert most haragszik hogy nem mentem el velük inni, Rolit alapból kerülöm mert nem akarok puszilkodni, Viktor multkor megbántott mert kiröhögött, szóval ja, a kapcsolatom a 11.C osztállyal nem valami jó most. Mondjuk a D-sekkel se. Ervinnek kedvesen odaköszöntem ma hogy "szia", mire közölte, hogy "csá". Boldit ha kétszer láttam sokat mondok, Dávid egyszer köszönt de annyira kapkodta a tekintetét hogy szerintem azt se tudta kinek köszön, Petit hagyjuk, Gergő szerintem beteg... Na mondjuk azt nem értem hogy az utóbbi kettőt miért soroltam fel. Velük alapból nem nagyon kommunikálok, max. Petivel, de vele is elég érdekes kapcsolatom van.

Ja, amúgy hétvégén bementem a t-mobileba és nagyjából 5 másodpercen keresztül a kezemben tartottam egy iPhone 6S Plus telefont, rózsaszínbe. Úgy ám. Esküszöm nektek, utána ott könnyeztem a kocsiba. Nem túlzok, tényleg ott törölgettem a könnyeimet, és azt hajtogattam, hogy "annyira...szép..." 

Számvitelin végig beszélgettünk Csengével, azaz röhögtünk. Méghozzá azon, hogy ugye meséltem neki hogy Beni multkor csak úgy leült mellém és elkezdett ukulelezni. Erre mondta, hogy milyen lett volna ha elkezdte volna énekelni azt a "somewhere over the rainbow" című számot ilyen szar hangon xD Erre mondtam, hogy majd elkérem tőle az ukulelet és Dani előtt lenyomok egy számot. 

Meg azon is röhögtünk, hogy Rachel folyton kiírja facebookra az ilyen rasszizmussal kapcsolatos szövegeit, mert állítása szerint "nem tud úgy végigtekerni az idővonalán, hogy ne találkozna rasszizmussal". Csenge meg csütörtökön volt egy ilyen orvosnál aki megnyomogatta a hátát és kínai volt, és ott mondta nekem nagy hangosan, hogy "az a hülye kínai teljesen szétnyomta a hátam, csütörtök óta fáj". Erre mondtam neki hogy fogja be a száját, mert ha meghallja Rachel hogy ilyet mond, akkor kiakad. És ekkor így elkezdtem félhangosan üvölteni, magyarul, hogy "Rachel, itt egy rasszista", és erre mondta Csenge, hogy milyen lenne már ha Rachel felborítaná a padot és így nekimenne Csengének, hogy "mit ugatsz?" Aztán Csenge megharagudna rám, letiltana facebookon és kiírná az adatlapom linkjét, hogy "őt törölje ki mindenki, egy senkiházi, ne barátkozzatok vele". És erre mondtam azt, hogy "elküldenéd Daninak", mire elkezdi: "írnám neki hogy tessék, itt a kurvád". Hát én olyan szinten röhögtem hogy azt leírni se tudom....Úr isten.... De az a hangsúly ahogy mondta meg minden. Lehet így egyáltalán nem vicces de ahogy mondta olyan jól jött ki, hogy végem volt.

Nyelvtan előtt ugye egy folyosón voltunk Daniékkal. Múlthéten ilyenkor már reszketve vártam ezt a szünetet, most meg a szó szoros értelmében leszartam. Ott álltam és lestem ki a fejemből. Aztán odajött Lilla és mondta, hogy mutassam meg neki melyik a "palim". Erre odajött Sarló, és megkérdezte, hogy "kiről van szó". Mondtam nekik hogy nincs még itt, meg amúgy láttam hogy mennek le az osztálytársai a lépcsőn, szóval gondoltam tuti megint teremcsere van. Egyáltalán nem reménykedtem abban hogy hirtelen felbukkan Dani, szóval amikor ez megtörtént, a szar is belémfagyott. Ilyen dadogó hangon közöltem Lillával, hogy "ott van, a szemüveges", mire mindketten hátrafordultak és megállás nélkül bámulták a fél méterre lévő Danit. Ott izéltem, hogy "ne nézzétek már ilyen feltünően", szóval arrébb álltak és onnan nézték tovább, feltünően. Mindegy, nem baj, legalább már egyedül voltam ott és nem láthatta Dani azt, hogy akik bámulják, azokkal egy társaságot alkotok. Dani amúgy az egyik osztálytársának magyarázott hogy hol lesznek, aztán odament a szekrényéhez és ott pakolászott. Lilla, Sarló meg én, mindhárman bámultuk, ahogy izomtól dagadó karjával keres valamit a táskájában. Aztán felállt, bezárta a szekrény és elsétált előttem. Rámnézett, köszönt, és elment. Lilláék odajöttek és röhögtek (!), aztán ilyen izésen mondták, hogy hát nem rossz, jobb mint a képeken de elég fura. (!) Úr isten! El is mentem inkább wc-re! Oké, nem egy Boldi. De akkor is tök ari. Meg szerintem helyes is. Ők meg azt mondták, hogy fura a feje! De a teste jó. Na de akkor is. Teljesen felvoltam háborodva. Akkor inkább ne mondjanak semmit. Én se izélem Sarló paliját hogy összevan teljesen nőve a két vastag fekete szemöldöke vagy ilyenek. Na mindegy, szóval ott ingattam a fejem a wc-n ülve, hogy mik vannak. 

Nyelvtanon nem történt semmi. Patríciának elment teljesen a hangja, szó szerint nem tud beszélni, de azért próbálkozik a nyomorultja, de csak ilyen fuldokló hangokat ad ki. Elősször le se esett a dolog, csak annyit hallottam hogy ilyen hörgő hangok jönnek hátulról, aztán hátranéztem hogy ki a rák hörög, és akkor esett le a dolog, amikor láttam hogy Patríciának mozog a szája meg artikulál a kezeivel, de hang nem jön ki a száján. Nekem is volt ilyen kilencedikbe, de senkinek nem tűnt fel hogy nincs hangom, mert amúgy se beszéltem soha.

Irodalom előtt gondoltam hátul megyek fel, mert ott voltak Boldiék. Persze beengedtők őket a terembe, szóval nem voltam valami elégedett. Ezért leültem a padra az osztálytársaim közé és elkezdtem enni a répámat. Csomóan ott röhögtek, meg kérdezgették hogy miért eszek répát. Na vajon miért? Vajon miért eszek répát? Mert azt akarok enni esetleg? Jaj istenem. Hogy ezek semmi mellett nem tudnak elmenni egy szó nélkül. Mindenhez van valami hozzáfűznivalójuk. Holnap majd zellert viszek meg egy nagy fejes káposztát, aztán ott ropogtatom majd. Lilla kért egy kis répát, aztán közölte hogy "undi". Csikszi odajött és megkérdezte hogy mit eszek (?) aztán elkezdett szagolgatni, és közölte, hogy "jó a szagom". Fanni röhögve nézett a répámra, Zsófi közölte, hogy ő nem szereti, Tomi meg összezavarodott tekintettel nézte ahogy eszek. Amúgy most mi olyan nagy szám abba hogy nyers répát eszek? Tök jó! Van benne A,B,C,D,E meg K vitamin, ha nem tévedek. Jót tesz a látásnak meg minden. Nem valami finom, de a hétvégén olvasgattam róla csomó jó dolgot, szóval 3 napja minden nap eszek 1-2 répát. Kíváncsi vagyok Boldi mit fog majd szólni ha csütörtökön nulladikba ott fogom enni a répát. Két lehetőség van. Vagy kiröhög, vagy pedig fel se tűnik neki. 

Irodalom órán tanárnő közölte, hogy holnap 3 (! háromHáromHÁROM H - Á -R - O - M!!!!) irodalom óra lesz. Alig várom.. de legalább közgés tantárgyak helyett lesz, szóval még mindig jobb. Óra végén közölte, hogy elmarad az utolsó óra, én meg önkívületi állapotba elkezdtem csapkodni a padot és beleordítottam Csenge arcába, hogy "EZAZ!". Megkérdezte miért örülök ennek így. Nos, erre nem válaszolhattam az igazságot, miszerint AKKOR EGY BUSSZAL MEGYÜNK BOLDIVAL, szóval mondtam, hogy "csak úgy". 

Angol előtt kirohantam ugye csokit venni meg rágót. De útközbe kiesett a rágó a zsebemből, szóval majdnem agyvérzést kaptam mikor ez tudatosult bennem. 

Angolon Rachellel megettük a csokimat. Vígasztal a tudat hogy nem egyedül nyomtam be egy egész tábla milkát.

Ezután ugye nem volt hálisten több órám, szóval rohantam a buszmegállóba Boldihoz. Aha. Hát elvileg mindkettőnknek 7 órája volt, szóval én megvoltam róla szentül győződve, hogy ott lesz valahol a buszmegbe. Nem tudom hol a jó édes búbánatba volt, de hogy a buszmegállóba nem, az is biztos. Szóval ez sem jött össze, na nem baj. Megvártam hát azt a buszt amivel alapból mentem volna és ennyi. Ja, de előtte még történt egy nagyon izgi dolog. Éppen álltam a buszmegbe, nézelődtem, amikor megláttam Viktort meg Danit! Ők nem vettek észre, de én őket igen. Nos, ekkor még élt bennem a remény, hátha meglátom Boldit valahol aztán csatlakozok hozzá, ezért gondoltam kettő legyet ütök egy csapásra: megnézem mikor jön Boldi következő busza illetve elmegyek Dani (meg Viktor) előtt.

Ahogy elsétáltam előttük, ránéztem Danira, ő is rám és köszöntünk. Aztán ránéztem Viktorra is, a jóisten tudja miért, akinek éppen mozgott a szája, de nem tudtam eldönteni hogy miért, ezért gondoltam köszönök neki is. Azt nem tudom hogy visszaköszönt-e, mert robogtam előre, de mindenesetre fura volt az ex barátnőmnek a pasijának köszönni. Utána rájöttem hogy Boldi vagy elment már egy előbbi busszal vagy pedig a suliba várja a buszt, szóval feladtam és visszaálltam a helyemre. Dani állt az ő állomásánál, én az enyémnél, és folyton egymásra néztünk, pedig volt köztünk vagy nem is tudom.. Rossz a méterérzékem, de kb 3. állomás. Aztán felszállt a buszra, és nem tudom miért, lehet miattam, nem tudom, de arra az oldalra ült ahol én álltam, és ahogy elment a busszal, rám mosolygott!!!!!! Kajak. Néztük egymást pár pillanatig, aztán hirtelen rám mosolygott, szóval visszamosolyogtam, és tök aranyos volt. 

Amúgy apum küldött németből csomagot. Küldött ilyen német kajákat amiket imádok, szóval asszem el is temethetem a diétámat. Tudtátok hogy van mentolos milka? Teljesen le vagyok döbbenve. Tesómmal előbb verekedtünk érte, mert ő mindenáron megakarja enni, én meg mindenáron elakarom vinni Boldinak, mármint hogy megmutassam neki és megkóstoljuk együtt. (Én nyertem.)

Hétvégén amúgy elszórakoztam kicsit és összeszerkesztettem a kedvenc albumjaimat kb. 2011-től kezdve. Majd a téliszünetbe csinálok ilyen albumpontozásokat meg ilyenek, ahogy már egyszer csináltam. 

Ja, és mivel holnap elseje, elakarok kezdeni egy ilyen 31 napos kihívást. Semmi köze a karácsonyhoz, csak egész évbe akartam ilyet, aztán itt az utolsó hónap, gondoltam kihasználom. Hétköznap a blog végére írom oda, hétvégén meg külön bejegyésbe fogom rakni, szóval mostantól 31 napon keresztül lesz blog :D Yee 
UPDATE: Az istennek se tudok 31 egy dolgot összegyűjteni, szóval nem tudom mi lesz ebből. Mindenesetre elkezdem, majd meglátjuk... 

1.

2.

 

Most két olyan dolgot is írok, amit már régen nem: 1. Egyedül vagyok itthon, néma csöndben!!! 2. Jó napom volt. Na hát igen. Tudom. Én se hiszem el.

Mostanába folyton arra gondolok, hogy tavaly ilyenkor minden reggel kipattant a szemem és egy csepp fáradtság nem volt bennem. Most meg egyszerűen úgy kell kényszerítenem magam hogy felkeljek, annyira álmos vagyok. Meg fázok is. Tényleg. Rendesen reszkettem a reggel. Ettől függetlenül erőt vettem magamon és elindultam a buszmegállóba. Nehéz volt. Mikor megállt a busz, nem nyílt a hátsó ajtó szóval páran szitkozódva, én meg imádkozva mentünk előre, ami kicsit nehézkés volt, mert rengetegen álltak, szóval úgy kellett átpréselődnöm egy ilyen 10 centis kis résen. A másik buszra felszállva pedig leültem Boldi mellé. Idézem a buszon folytatott összes beszélgetésünket:

 

É: Szia

B: Szia, miújság?

É: Hát, nemsok. Veled?

B: Semmi.

 

Ennyi. ENNYI!!! Aztán pár perc múlva ránéztem, ő visszanézett rám és ilyen tök boldogan rámosolyogtam. Semmi okom nem volt rá, csak boldog voltam hogy ott ülök mellette meg minden, és rámosolyogtam. Erre nem hogy visszamosolygott volna, hanem megkérdezte ilyen tök bunkón, hogy "miaz". Ezután lehervadt a mosoly az arcomról, és közöltem vele, hogy "semmi". Na, gondoltam, fasza kis nap elé nézek. Elősszöris majdnem tömegnyomorban veszek el, életem szerelme pedig úgy döntött, hogy ma szar kedve lesz. De jó. Egy örök emlék marad ahogy ott reggel, háromnegyed 7-kor ülök néma csöndben Boldi mellett, és mindketten az előttünk ülő szerelmes, smárolgató párt nézzük fapofával. Sose felejtem el.

Aztán leszálltunk, én tiszta idegesen, ott csapkodtam a kapaszkodót, Boldi meg félig alva. Útközbe mosolyogva mondott valamit, mire felnéztem rá fapofával és morogtam egyet. Ezután nem igazán beszéltünk már. Egyszerűen úgy fel tud idegesíteni a buszon. Mint egy néma! Értem én hogy zúg a busz meg minden, de úristen, azért beszélheténk, tekintve, hogy heti max. 2 órát ha egymás társaságába töltünk. Abból meg a nagyrészébe kussba ülünk egymás mellett, a másik részébe pedig ott van valamelyik haverja. Ha meg rámosolygok, akkor mosolyogjon vissza, ne csak nézzen. Jó, kicsit para lehetett ahogy hirtelen felé fordulok és elkezdek vigyorogni, de na. Amúgy általában visszaszokott mosolyogni, nmtom mi lelte ma. Ezután beálltunk az asztalokhoz, de egy távolabbihoz, nem a megszokotthoz, és akkor feloldódott a dolog. Alapból nem nagyon értem mi miatt volt ez a feszültség, de a következő pillanatba már röhögtünk. Amúgy mikor Boldival nem vagyunk túl jóba akkor ilyen összehúzott szemekkel fürkésszük egymást. Valamilyen szinten vicces azért. Amúgy tesóm tegnap ide adta az emlékkönyvét, hogy rajzoljak ma bele a suliba, meg adjam oda Boldinak, hogy ő is rajzoljon bele. (?) Na, hát ezt elmondtam Boldinak is, aki erre azt mondta röhögve, hogy "nem tudja mit rajzoljon", de tesóm megparancsolt rá, szóval jöhőtéten muszáj lesz rávennem. Ha csak egy pontot ír oda, az is elég, tesóm így is azt hiszi valami nagy sztárról van szó mert évente 1x látja a többi 364 napon meg csak hall róla. Megnéztük Boldival az emlékkönyvet és komolyan az egyik rajzon annyira röhögtünk, hogy Boldi már majdnem guggolt, én meg szimplán ráfeküdtem az asztalra és a sírás kerülgetett. Mert tesóm egyik osztálytársa a következőt rajzolta: Felírta nagybetűvel, hogy KRISZTI SZÜLINAPJA, aztán lerajzolta tesómat, ilyen abnormálisan nagy kezekkel, majd mellé rajzolt egy asztalt, kezekkel meg lábakkal, és fölé írta: TÁNCOLÓ ASZTAL. Hát valami írtózatosan vicces. Majd beszkennelem ha visszakaptam. (Csengénél van.)

Úristen, utána nagyon durva dolog történt. Vagy előtte. Nem tudom. A lényeg hogy Daniéknak arra volt órájuk, szóval folyton hátrafordultam és lábujjhegyre állva néztem magam mögé, hogy ott van-e. Nem tudtam hogy ez ilyen feltünő, de Boldi hirtelen megszólalt, hogy "nagyon keresel valakit", én meg ilyen full pirosan közöltem vele, vigyorogva (!), hogy "neem, csak körülnéztem". Úristen. Na mindegy. Egyébként nem volt ott Dani. Utána meg mondtam neki hogy Brendon felkapta a vizet, mert elhívott hétvégén kocsmázni én meg mondtam hogy nem megyek, mert ott lesz VALAKI, AKIVEL NEM AKAROK TALÁLKOZNI. Itt természetesen Mátéra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Boldi ezután nem hagyott békén, és azt kérdezgette, hogy kiről van szó. Elmondtam neki, mire megkérdezte hogy miért? Hát, úgy voltam vele, most inkább nem mesélem el a Mátéval folytatott roppant értelmetlen és összezavaró "kapcsolatunkat", ami alatt a szó szoros értelmében egy mondatot nem váltottunk egymással, ezért csak ennyit mondtam neki: "hát, ez bonyolult, a lényeg, hogy nem vagyunk túl jóba". Ezután mondta hogy meséljem el, hát konkrétan a szemébe röhögtem, mert írtó vicces lett volna ha tényleg elmesélem neki, és mondtam, hogy inkább hagyjuk. 

Aztán mondta, hogy tegnap bejött nulladikra és azt hitte én is ott leszek, mire mondtam, hogy nekem csütörtökönként nincs is nulladikom. Ezután azt mondta, hogy ő már lassan minden nap bejár nulladikra, és bejárhatnék én is, mert akkor nem unatkozna. Elősször is, nem értem hogy miért jár be nulladikra, ha nincs is órája. Jó, tudom. Én tavaly egész évbe ezt csináltam. De csakis miatta! (Meg Máté miatt.) Neki meg semmi oka rá. Mert őszintén kétlem hogy miattam járna be nulladikra. Tuti nem. Hát év elején a számológépemet nem volt képes behozni, most meg csak úgy bejárkál minden nap. Mondtam neki hogy amilyen hülye vagyok, be is jövök, és mondta hogy nem baj, majd törizünk meg ilyenek. Hát egy álmom vált valóra ezzel. Rögtön számításokat végeztem a fejemben, és arra jutottam, hogy jövőhéten konkrétan 3x fogunk bejönni nulladikra, és ebből kettő olyan lesz, hogy lesz 1 óránk beszélni! Szerdánként bejövünk, de akkor mindkettőnknek órája van, szóval max. 20 percet leszünk együtt. Péntekenként is bejövünk, de neki kéthetente nulladikja van, szóval kéthetente 1 órát leszünk együtt. Csütörtökönként is bemegyünk, de olyankor se neki se nekem nincs nulladikunk, szóval ez azt jelenti drága olvasóim, hogy mostantól minden héten lesz legalább egyszer olyan nap, hogy Boldival 1 órán keresztül kettesbe leszünk!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezaz. És most megint péntek van, azaz hétvége, és nem tudom hogy fogom túlélni ezt a két napot, de szerintem amint ezt megírom megyek is aludni, aztán vasárnap délután felkelek. Ez lenne a legjobb. Mert hogy én nem akarom végignyomorgni ezt a két napot, az is biztos. Tisztára ráz a hideg ha a hétvégére gondolok.

Ezután egy olyan dolog történt, amitől 2 kerek éve RETTEGEK. Konkrétan az egyik legnagyobb félelmem valóra vált. És pont erről írtam valamelyik nap, gyorsan visszakeresem. Megvan, idézem: "Osztályfőnökin tanárnő kivetítte mindenkinek a jegyieit. Egy élmény volt megint hallani a suttogásokat meg a nevetéseket a nevem láttán. Lassan hozzászokhatnának. Olyan másfél év után. Réka is előreordított valami poént a nevemmel kapcsolatba, mire ilyen írtózatosan flegmán hátraszóltam, hogy "most úgy teszek mintha ezt meg se hallottam volna". Nem érdekel hogy bunkó voltam, kurvára unom már ezeket a "vicceket". Még jó hogy Boldi nem tudja. Halálomíg cikizne vele."

Nos. Nem tudom már hogy jött szóba, de valahogy szóba jött a dolog, és csak így tök random közölte, hogy amúgy tudja a második nevem.. Vagy harmadik, vagy hanyadik az... Hát én... én olyan sokkot kaptam hogy pislogás nélkül meredtem rá. Tavaly össze is verekedtünk emiatt, mert megakarta nézni a diákomat, de én nem engedtem, mert tudtam hogyha meglátja a nevemet kiröhög. Én eddig teljesen abban a tudatban éltem, hogy Boldi nem tudja!!!! Esküszöm! Erre így közli, hogy már vagy egy éve tudja. Úr istenem, aki a mennyekben vagy. Azt a szégyenérzetet... Hát én azt hittem lesüllyedek a föld alá. Állítása szerint "egyszer figyelmetlen voltam" és akkor meglátta a diákomon. Én olyan állapotba kerültem hogy Boldi rendesen megijedt, és ott nyugtatgatott, hogy "hé, semmi baj, nem is gáz, ne sírj már". Amúgy nem sírtam, csak nagyon erősen bekönnyeztem, és közbe legyeztem magam. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy Boldi az igazi, mert még csak el se mosolyodott vagy kezdett el röhögve mutogatni (ahogy Ervin, vagy bárki más aki megtudta a nevem), hanem tényleg úgy kezelte mintha semmiség lenne, és mondta hogy nem gáz meg ilyenek. Már egy éve tudja a teljes nevem, és még csak szóba se hozta, nem cikizett miatta.... Tényleg ő az igazi. 

Amúgy kajak azt hittem ott fogok elkezdeni bőgni. Nagyon nagy sokk ért mikor ezt közölte. Egyszerűen annyira szégyenlem azt a rohadt nevet, és nem akartam hogy megtudja, mert annyira GÁZ. Erre tudja, már egy éve, és nem szólt róla, mert tudja jól hogy mennyire utálom. Én TÉNYLEG szeretem ezt az embert. De KOMOLYAN. Nagyon. Ott vígasztalt miközbe én meredten néztem magam elé, és azt suttogtam megállás nélkül, hogy "ezt a szégyent..ezt a szégyent.." Utána próbált felvidítani azzal, hogy pofánvágott a sapkájával. Amúgy már egy ideje becsöngettek de nem ment fel mert éppen vígasztalt, szóval mikor látta hogy kezd kitisztulni a tekintetem és nem fogok sírva fakadni bármelyik pillanatban, gyorsan felment hogy beérjen órára. 

Én ugyebár nem mentem be a nemlétező órámra, szóval elmentem a büfébe és vettem egy ilyen kurva nagy szendvicset. Megláttam Viktort szóval odamentem hozzá a padra. Igazából nagyon nem beszéltünk, ő a haverjával dumált én meg ettem a szenyámat és a történéseken agyaltam. Aztán elmeséltem Viktornak hogy Boldi tudja a nevemet, és hogy ez mekkora szégyen, mert ultragáz a nevem. A mondat végén hozzátettem, hogy "ugye?" és erre nem hogy azt mondta volna vígasztalásképp, hogy "dehogyis, nem gáz", hanem nem szólalt meg csak visszafolytott vigyorral nézett rám. Na, ekkor jött el a pillanat mikor felkaptam a vizet és elmentem. Visszaültem az öltözők elé és ettem tovább a szenyám. Utána Pannáról írtam le a töri meg az irodalomházit. 

Tesin gyakoroltuk a kosárbadobást aztán kidobóztunk. Blablabla, semmi érdekes. Matekon Csengével annyira röhögtünk, hogy tanárnő full idegesen ránk üvöltött, azaz bocs, rám üvöltött (!), hogy fogjam be. Pedig nem csak én röhögtem. Na mindegy. Te tényleg full agresszív volt. Amúgy azon röhögtünk hogy ugye van az a 12.D-s srác, Martin, aki Dani osztálytársa és ilyen nagy gülü szemei vannak. De ezt nem bántásból mondom. És akkor Csengével elképzeltük hogy jönne velem szembe Martin, köszönne, és így kiesnének a szemei... Ő meg visszagyömöszölné őket és mondaná, hogy "nem akartam hogy ezt lásd". Amúgy feladatokat oldottunk meg ilyenek. Tanárnő megkérdezte hogy kész van-e a házim, mire mondtam hogy nem, mert teljesen el vagyok veszve matekból. Erre mondta, hogy csütörtökönként lesz matek korrep!!!!!!!!!!! Hát lol, jókor, pont amikor Boldival leszek. Szóval bocs matek korrep, bocs érettségi, de Boldi fontosabb. (???)

Fizikán ugyanabba a terembe voltunk, szóval nem mentünk ki. Tanárnő mondta hogy a fizika tanár helyett ő lesz, és dogát fog irattatni. (?) Igazából az egész osztály puskázott, de ezt tanárnő meg is engedte, ott dicsért minket, hogy milyen jó a csapatmunka. Én Csenge telójáról írtam le a cuccokat. Kajak mindenki halál csöndbe volt és puskákról írta a dogát. 

Doga után meg Csengével csináltunk közös képeket, aztán Zsófi meg Réka is csatlakoztak szóval lettek jó képek. Szünetbe egy folyosón voltunk Boldiékkal de én leültem a mosdókkal szembeni padokra. Odajött Réka pasija, Bede, és csináltunk egy olyan képet, ahol ő is rajta van. Nagyon jó kép, belőlem szó szerint csak a nagy orrom látszódik. De tényleg. Zsófi és Réka feje közt kikandikál egy hatalmas orr. Az lennék én. Ezután Csegének meg Zsófinak odaadtam az irodalomházit, Rékának meg segítettem az angolházijába.

Órán tanárnő kiosztotta az irodalom fogalmazásokat, és tessék, gyönyörködjetek benne ti is:

 

Csengével sétáltunk le az egyik teremhez ma, amikor odaszólt vagy 4 ember, 20 méterről, hogy "szia szandiii", erre Csenge mondta, hogy "geci téged minden második ember ismer". Ez egyébként nem igaz, de tényleg mindig amikor Csengével megyünk valahova, ennyi hallatszik belőlem: szia, szia, heló, szia, heló, szia, sziasztok. xD

Angolon néztük tovább azt a próbaérettségit. Ezúttal nem ettem, hanem törit tanultam. Tegnap a jobbik diáknak a próbaérettségijét mutatták be, ma meg a rosszabb diákét. Hát. Szabi az annyira röhögött hogy én még ilyet nem láttam. Mert a srác a tv-be semennyire se tudott angolul, és olyan vicces mondatokat mondott, hogy még én is felnevettem párszor, pedig nem szeretek más nyomorán röhögni. Tanárnő meg megállította a kazettát és ott prédikált, hogy mi is lehetünk majd a helyébe és nem kéne kiröhögni.

Töri előtt beálltam a büfés asztalokhoz egyedül, hogy tanuljak és hogy lássam majd az öltözőkből kijövő Danit. Aha, hát a szünet végére a fél osztály ott volt, mert mindegyik rólam írta a házit. Ennyit Daniról. Amúgy nem is láttam szinte egész nap. Azaz egyszer lementünk Cengével a büfébe csokit venni, és akkor jött le velem szemben a lépcsőn. Nem vett észre, de ahogy megláttam, felordítottam, hogy ÚRISTEN!!! Csenge meg kérdezgette, hogy MIVAN?! Utána ott sétált mögöttünk, de nem vett észre. 

Amúgy Luca ott állt és várt valakit az asztal másik végébe. Mikor leért Réka, odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy "Réka kész a házid?" Réka meg mondta hogy nem, most fogja ő is leírni rólam. Tényleg az egész osztály szinte rólam írta, és ha mondjuk Luca megkérdezte volna, felőlem ő is leírhatta volna. Én úgy voltam vele, tuti nem fogom felajánlani, bármennyire is élem (?) a kedves korszakomat, ennyire hülye nem vagyok. 

A szünet hátralevő részében Csengével próbáltuk megfejteni, hogy honnan szól a zene. Az asztaloknál van egy ilyen hangszóró vagy miaz, bemondó, és nem tudtuk megállapítani hogy onnan szól a zene vagy sem. Végül már úgy voltam vele hogy mindjárt felmászok az asztalra és odanyomom a fülem hogy rendsen megtudjam állapítani. Erre mondta Csenge, hogy tuti pont akkor jönne ki a töritanár és ott átkozódna, hogy azonnal másszak le. Ahogy ezt elképzeltem... lool

Törin nem történt semmi érdekes. Azaz tanárnő felakart szólítani, farkasszemet néztünk vagy 10 másodpercen keresztül, de nem tudja a nevemet ezért gyorsan felszólította Rékát. Nagyon vicces volt.

Kicsöngetés után kivételesen nem maradtam ott egy órát nyomorogni a suliba, hanem mentem a buszmegállóba. Vivi beszélt rá. Egyébként ezzel megy mindig Boldi is. Jogosan kérdezhetitek hát, hogy akkor miért nem megyek azzal. Nos, azért, mert egyrészt az a busz amit én várok az kihoz a ház elé, másrészt meg van hogy fel se engednek arra a buszra amelyikkel Boldi megy, hanem küldenek egyet külön oda, ahol én lakok, és mindig leszól a buszsofőr, hogy akik X-en laknak, azok várják meg a következőt... Mert mindig tömegnyomor van. Na, hát gondoltam csinálok valami izgiset is, aztán hátha összejön, mert ez az évem eddig elég snassz. Vivi ment a másikkal én meg beálltam a buszmegállóba Boldi mellé. Nagyon vicces volt, mert odamentem Boldihoz és köszöntem neki. Ekkor Boldi visszaköszönt. Ezután magam mellé néztem ahol ott állt az egyik osztálytársa, Ádám. Na jó, inkább így írom le, így rövidebb:

 

Én: Szia

Boldi: Szia

Ádám: Szia

Én: Szia

Gergő hátrafordul: Szia

Én: Szia

Dávid odaordít: Szia

Én: Szia

Martin hátrafordul: Szia

Én: Szia

 

Én: Mehetek ezzel a busszal?

Boldi: Hát felőlem.

Én: De nem a te engedélyedet kértem, úgy értettem, hogy fel engednek-e...

 

Uhh. Aztán mondtam hogy foglalom neki a helyet, csak akkor siessen. Aha, hát ez nem jött össze, de mindegy. Amúgy elkezdtük ott lökdösni egymást, az embertömeg közepén. Egyszer meglöktem és konkrétan majdnem kiesett a busz elé, de szerintem rájátszott, mert utána ott imitálta a sírást (?). De olyan tök jó érzés mikor így random lökdössük egymást. Tudom hogy írtó gyerekes meg 17 évesek vagyunk (???), de akkor is. 

Ja, és olyan aranyos volt, mert maga elé engedett. De tényleg. Mindjárt sírok. Olyan kedves. Néha. Aztán ott üvöltözött Martinnal meg Gergővel, hogy milyen bunkók hogy nem engednek előre. Ugye lelöktem Boldit a járdaszegélyről az útra, szóval egy 20 centivel magasabb voltam nála. Nagyon fura volt szinte egyvonalba lenni Boldi fejével :O 

Persze tele volt a busz, szóval nem volt kettes szabad hely. A hátsó ötösbe volt egy, de hallottam hogy valaki mondja valakinek, hogy "Boldinak foglaljuk már". Szóval levágódtam egy csaj mellé, így kb. 4 üléssel mögöttem volt az ötös ülés. Ott ült Gergő, Dávid, meg még egy páran. Mögöttem Martin. Ádám állt, ő hátraállt a fiúkhoz és ott beszélgetett velük. Aztán megérkezett Boldi is, és elment hátra. Már vettem volna elő a fülhallgatót, mert gondoltam velük fog beszélgetni meg minden, amikor hirtelen fogta magát és hátulról odajött hozzám, szóval beállt mellém. Azaz fölém. Lerakta a földre a táskáját és úgy beszélgettünk egész úton! Úgy, hogy én ültem, ő meg állt. És simán mehetett volna Dávidékhoz beszélni, de ő odajött hozzám és velem beszélgetett. Amúgy a 15 perces út alatt annyira megfájdult a nyakam, hogy a buszról leszállva meg kellett masszíroznom. Mert ugye ő állt, és alapból vagy 2 méteres, én meg szeretek úgy beszélgetni az emberekkel hogy rájuk nézek, vagy Boldi esetében egész végig bámulom, ezért teljesen beállt a nyakam. Megállapítottam, hogy Boldinak jó nagy orrlyukai vannak, és hogy ebből a szögből nagyon helyes. Nem is tudom, annyi mindenről beszéltünk, és olyan boldog voltam hogy ezzel a busszal jöttem, hogy nagyon. Éppen beszélgettem Boldival valamiről amikor hallottam hogy Dávid szól, de beakartam fejezni a mondatot. Boldi azonban közbevágott, és mondta, hogy "szól Dávid", szóval az ülés rései közt idegesen hátrafordultam és megkérdeztem hogy mit akar. Egész út alatt olyanokat ordítottak egyébként hogy BOR én meg nem értettem hogy miért, gondoltam ez ilyen belső poén. Hát azóta se tudom mit jelent, de Dávid megkért rá, hogy mondjam Boldinak, hogy bor. Én meg mondtam, hogy nem fogom Boldinak azt mondani, hogy bor. Ezen vitatkoztunk, közbe akik mögöttem ültek mind engem figyeltek, hogy miért dugom át a fejem azon az 5 centis résen és ordítom, hogy "NEM FOGOM AZT MONDANI!" A többiek meg mind röhögtek. Nagyon jó volt. Tök menőnek éreztem magam. Holott tuti nem voltam az, de mindegy. Megkérdezte Boldi hogy kiről írtam hittan fogalmazást, mire mondtam mosolyogva, sejtelmesen, hogy "szent Máriáról", és ezen felröhögtünk. Ha-ha. 

Mondtam neki felháborodottan, hogy még ma nem is vert a teló hátlappal, mire vagy 5x visszakérdezett, hogy mi bajom van. Aztán már rendesen üvöltöttem, akkor felfogta végre, és elkezdi: "jaaj, hát miért nem ezzel kezdted?". Erre mondtam, hogy ezzel kezdtem, de mindegy. Utána valamivel "felidegesítettem" szóval mondta, hogy ezért nem fog megütni a hátlappal, csak a telóval, úgyhogy belevágta a telefonját a karomba. Remélem belilul. Egyszerűen nagyon jó volt, jobb lett volna ha ott ül mellettem, de na, nem panaszkodok. Örülök ennek is. Aztán mondta, hogy nem fog kiengedni, hanem megyek vele haza és törizünk. Boldinak meg kéne fontolnia azt, amit kimond, mert én három másodperc alatt leizzadtam, ugyanis full beleéltem magam. Amúgy a törizés szót mindig olyan sejtelmesen mondja. Lehet nem is törizést ért alatta. Legalábbis Vivi szerint. Nos, remélem. Szívesen töriznék vele. Olyan törit adnék neki, hogy az csak na. Mikor leszálláshoz készülődtem, mondta, hogy jó hétvégét, én meg mondtam, hogy nektek is, többesszáma, ő röhögött, aztán leszálltam. Végülis, a buszon még nem szégyenítettem meg magam, éppen eljött az ideje. 

A másik buszon aztán annyian voltak hogy szó szerint éppenhogy felfértem, rendesen fel voltam kenődve az ajtóra. De nem érdekelt, fullra megérte. Idén ez volt az első hogy Boldival együtt jöttünk haza. Mostantól asszem ezt beiktatom.

Tegnap amúgy Lilla mondta, hogy ő nem nézné ki azt Boldiból, hogy csókolózott már. Hát én igen. Azért ez egy elég nevetséges feltételezés. De az valóigaz hogy Boldi nem egy csajozógép. Nem tudom hogy amit velem művel azt annak szánja-e, mindenestre jobb mint ha közölné, hogy "basználak". Mint Balázs. Szóval engem nem zavar hogy ilyen általános szinten van.

Na most mennem kell. Túl kell élnem kb. 60 órát. Majd hétfőn jövök. Szurkoljatok hogy ne haljak meg a sok alvásba.
Amúgy itt az utolsó rész, a tizedik. Remélem tetszett. Mondjuk szó szerint semmilyen reakciót nem kaptam miattuk, de azért remélem tetszett.

10. rész

Nagyon durva hogy már csütörtök van. Még csak most volt hétfő! És komolyan semmi értékelhetőt nem csináltam. Mondjuk ez nem csoda. Ez eddigi 17 évem alatt se sikerült.

Tegnap már fél 9-kor lefeküdtem aludni, aztán megébredtem fél 11 körül és láttam hogy írt Balázs. Utána vagy háromnegyed órán keresztül beszélgettünk még. Minden elküldött üzenetem után várni kellett 2 percet a válaszára, és abban a két percben MINDIG elaludtam! Kajak. Mindig arra ébredtem hogy írt. Szóval a végére már teljesen kiment az álmosság a fejemből. Amúgy küldött magáról egy képet edzés után. Esküszöm az életemre hogy nagyobb a bicepsze mint a feje!!! Nagyon durva... Amúgy nem is az izmára nagyítottam rá, hanem a telójára. iPhone 6 <3 <3 <3 

Ja, meg mondta, hogy ha edzenék akkor fullosabb lennék. Szóval elhatároztam hogy mostantól edzek, meg minden, de baszki, nemrég értem haza és kurvára semmi kedvem hozzá. Csak leakarom ezt írni utána meg aludni, kinek van még kedve itt guggolászni fél óráig??? Hát nekem nem... Majd hétvégén vagy téliszünetbe.. Jaja.. Téliszünetbe kipattintom magam...

Anyám addig basztatott most hogy kihúzódott a laptop. Örülök neki nagyon. 

Reggel hálisten nem volt nulladikom, mondjuk ettől függetlenül ugyanolyan kómásan ébredtem. Emlékszem tavaly minden reggel tök fitt voltam, mert annyira vártam a napot. A régi szép idők. Esküszöm semmi motivációm nincs az életben. Semmi sem érdekel. Idáig süllyedtem. Egész nap csak aludni akarok és ennyi. Már a sorozatok se érdekelnek. Csak zenét hallgatni és aludni akarok egész nap. Ennyi az össz kívánságom. Bármire gondolok, leszarom. Jó, Dani meg Boldi néha izgalomba hoznak, de aztán rájövök, hogy tök fölöslegesen.

1. óra előtt ültem az öltöző előtt és vártam hogy Dani kijöjjön tesiről. Ki is jött, és köszöntünk. Hát ezt ennél jobban nem tudom részletezni. Vagyis tudnám, de most minek ismételjem magam? Aranyos volt persze, nem volt rajta szemüveg, és ahj, miután kijött már átöltözve, hát istenem, olyan jól néz ki. De mindegy. Ennél többre nem is számítok már. Amúgy nem tudom mit pofázok itt össze, ide se figyelek. Tesóm itt basztat, a zene szól a fülembe én meg tátogom a szöveget, ezekmellett pedig gyrosos csipszet eszek (kurva jó.) Na, de most már koncentrálnom kell. Na jó, 17:22 van, majd 18:00-kor jövök, mert amit itt leművelek, az nyomorgás. 

17:49 van, megpróbálom folytatni. Olyan fáradt vagyok hogy tényleg nem tudok ide figyelni. Na, miután Danival megvolt a napi köszönés, mosolyogva mentem be statisztikára. Amúgy tényleg örülnék ha beszélgetnénk végre, mert ez kicsit uncsi hogy csak köszöngetünk néha.. Erre Csenge azt mondta, hogy túl gyorsan megunom a dolgokat, mert kb. 2 hete ha tart ez, még annyi se, és már unom. Igenis unom, mert nem akarok itt nyomorogni, ha akar valamit, akkor jöjjön oda, mondjon valamit, ne csak nézzen meg köszönjön. Hát faszommááááá. Esküszöm holnap odamegyek hozzá. Na jó nem esküszök. De most már elegem van ebből a semmittevésből.

Utána odajött Balázs és megkérdezte, hogy miért vagyok teljesen feketébe öltözve. Megvontam a vállam, met gőzöm sincs. Azt mondta hogy "de amúgy jól áll", aztán elment. 

Statisztikát ugorjuk is át úgy ahogy van. Bioszon egész végig a székletről volt szó, hát komolyan mondom nem hiszem el, mától nem járok be biosz órákra. Amúgy pont most írt rám Balázs. Csak emlegetnem kellett. Mondjuk Danit is folyton emlegetem, aztán nem is ír. 

Matekon töriházit írtam, szóval ismételten nem tudtam mi történik a táblán. Amúgy azt vettem észre magamon, hogy szinte minden matek órán kimegyek a mosdóba. De nem mindig azért mert tényleg kell, hanem csak úgy. Olyankor általában megnézem magam a tükörbe. 

Ma nem jött Klaudia suliba, szóval Luca egész nap magányosan álldogált. Szegény, úgy sajnálom. De amúgy meg mernék esküdni arra, hogy én a reggel láttam... Mert mikor Dani kijött az öltözőből, Viktorral jött ki, és Viktor odament Klaudiához és megcsókolta... Legalábbis szerintem. Aztán lehet már tényleg kezd elmenni az eszem.

Töri előtt egy folyosón voltunk ugye Daniékkal. Dániel sikeresen felidegesített, ugyanis egy ideig ott állt tőlem nem messze és néztük egymást, aztán fogta magát és beállt a terem el, TAKARÁSBA. Hát normális ez? Kajak tiszta ideg voltam. Végre tudnánk nézni egymást erre konkrétan elbújt. Csenge szerint nem akar túl feltünő lenni. Hát ahhoz már túl késő, Dani!!!! Csak úgy szólok! Szóval tiszta idegbe fordulva mondtam Csengének, hogy mégis mit képzel magáról, Rachel meg érdeklődve nézett és próbálta megfejteni, miről van szó. Egyébként a padokon végig 12.D-sek ültek, csak mi hárman ültünk ott a 11.E-ből. Én, ugyebár Dani miatt, Csenge, mert nem volt jobb dolga, és Rachel, mert mindenhova követ, akárhova megyek. Aztán hirtelen láttam hogy valaki elindult felém, de nem nagyon figyeltem rá, csak akkor, amikor már Csenge is arra nézett. Ugye pont az öltözők mellett ültünk, szóval gondoltam biztos oda megy be, sőt, nem is gondoltam semmire, de aztán hirtelen megállt előttem a srác, fogalmam sincs ki az, és elkezdett nekem beszélni. Dani osztálytársa, és eddig annyi volt köztünk a kontakt, hogy folyton bámul, én meg akaratlanul ránézek. Pl. ma is, éppen nézett, visszanéztem rá véletlenül, és akkor így elmosolyodott én meg visszamosolyogtam. A hülye fejemmel. De hát most mit tehetnék? Nézzem fapofával? Automatikusan visszamosolyogtam, aztán köszöntünk. Lehet úgy van velem, mint én Danival! Úristen. Na szóval, valami ilyesmi dolog történt:

 

A Srác: Szia, ne haragudj hogy zavarlak. Hogy hívnak?

Én: Őőő szia, Szandi vagyok.

A Srác: *felémnyújtka a kezét, megrázzuk egymás kezét, elmondja a nevét, de nem emlékszem rá* Ne haragudj hogy folyton bámullak, de nagyon szép vagy.

Én: Hát köszi. 

 

Ekkor meg elhúzott. Szó szerint fogta magát és elment. Csenge teljesen ki volt pirosodva, nem tudom mitől, aztán elkezdett röhögni, hogy ez volt élete legviccesebb pillanata, Rachel várta a magyarázatomat, én meg ilyen keservesen megszólaltam, hogy "miért nem Dani?". De KOMOLYAN! DÁNIEL miért nem tud ilyet csinálni? Miért nem jön oda és mutatkozik be? Mondjuk az ÍRTÓ fura lenne, valljuk be. De egyszerűen nem hiszem el hogy mindig ez van. Csenge ezután felsorolta, hogy abból az osztályból 5 pasi van oda értem (?) én meg közbe magyaráztam Rachelnek a történéseket, aki röhögött. Kínomba már én is.

 

Csenge listája:

- István, ugyebár ezt nem kell kommentálnom

- Az a gülüszemű srác, Martin (kajak majd kiesnek a szemei), folyton írkál facebookon

- Dani (?) hát, bámuljuk egymást meg köszöngetünk, sőt, már fészen is az ismerősöm

- Az a Balázs, aki egyszer rámírt, hogy tetszek neki, aztán azóta se hallottam felőle, de mindig ilyen remegő hangon köszön

- Ez az ismeretlen srác, akinek nem tudom a nevét

 

Megmondom őszintén, ez engem teljesen hidegen hagy. Én teljes mértékben meg lennék elégedve csupán azzal, ha Dani fogná magát és odajönne BESZÉLGETNI, vagy ha Boldizsár hirtelen elém állna és közölné, hogy szeret. Semmi mást nem kérek. Mondjuk határozottan előrehaladás az, hogy egy Dani kaliberű palinak feltűntem. Nem panaszkodom, ez tényleg nagy előrelépés. Sokra nem megyek vele, de hát ez van. Egyébként most is fent van, és úgy kell lefognom magam, hogy ne írjak rá. Amúgy meg mit írnék neki? Csá Danci, bejössz. Látom én is neked. Na amúgy mizu?

Élőbe amúgy kajak oda akarok menni hozzá. Nem tudom mi a halálnak, de oda akarok. Csak hogy azért betudjam mérni nagyjából hogy milyen élőbe. Lehet hogy nem is tud beszélni.

A kínos szituáció után Csenge egész törin ezen röhögött, én meg kínkeserves arckifejezéssel néztem az egyre nagyobbakat ordító tanárnőt. 

Töri után mentünk a szparira. Megláttam Dani táskát emelő, befeszített izmos karját, meg Danit is, ahogy megy fel az emeletre. Közbe odaköszönt a magányosan és depressziósan magába forduló, egyedül ácsorgó Lucának. Hozzá se ment oda, pedig egy társaságot alkotnak néha. Akkor mit várok? Hú ez a gyerek. Istenem, minden pali ilyen életképtelen? NEM TUDNAK CSAJOZNI EGYSZERŰEN. Boldi néma, Norbi azt se tudja ki vagyok, Dani meg úgy viselkedik mint egy általános iskolás, hogy 20 méterről bámul meg néha köszön, aztán ennyi. Jaj istenem.

A szpari után elsétáltam a padon ülő Boldiék előtt. Ott volt Gergő, Dávid, Peti meg Boldi, és mindannyian köszöntek. Odaakartam menni, ó istenem, annyira odaakartam menni, mert nem hangoztatom, de olyan Boldi hiányom van hogy teljesen elvagyok keseredve. Mikor beszéltünk utoljára? Kedden? Hát az nagyon régen volt... Egyszerűen annyira odaakartam menni hozzájuk, beszélgetni Boldival, röhögni Dávidon, kínosan összenézni Petivel... csak úgy ott lenni... De nem akartam zavarni meg amúgy is folyton oda megyek, plusz oda se hívtak, szóval csak köszöntünk aztán felmentem. Szomorúan ültem a padon a nyomorult 20 perces szünetbe. Mellettem Zsófi meg Viki röhögtek egy csajon, akinek segg álla van. 

Angol után ismét elkapott az idegrángás. Éppen amikor elsétáltam Boldiék terme mellett, akkor jöttek ki Petivel. Pont egymás mellé kerültünk Boldival, és már tökre örültem hogy beszélünk, erre konkrétan csak köszönni tudtunk, mert Peti odaszólt Boldinak, hogy "nem kávézunk?" Boldi meg erre mondta, hogy "hát jó". Úristen. Olyan kávét adok nekik. Aztán fent leültem a radiátorra egyedül, és vártam Boldit, mert ha egyedül állok ott magányosan a radiátornál, hátha megszán és odajön. Aha, csakhogy nekem van egy kísérőm is, Rachel, aki rögtön beállt mellém. Nem akarok bunkó lenni, de minden áron megakartam szabadulni tőle, szóval odamentem a csoport többi részéhez és leraktam a táskámat oda. Ő persze megint követett. Ezután szépen lassan, lépésenként hátráltam vissza a radiátorhoz, úgy, hogy ne vegye észre. Sikerült, ott álltam nagyjából fél percig egyedül és vártam Boldit. Aztán láttam hogy Rachel megint közeledik és ismét beállt mellém, én meg feladtam. Egyszerűen feladtam. Persze ekkor döntött úgy Boldi hogy feljön, kezébe a forró kávéval. Elgondolkoztam azon hogy odamegyek hozzá és a fejébe öntöm, de elvetettem az ötletet. Egymásra néztünk, én rámosolyogtam ő meg vissza, és már ez a kis mosoly is tökre feldobta a kedvemet. Amúgy kicsit megtorpant a lépcsőnél, de aztán meglátta Rachelt és ment tovább. 

Annyira szeretem Boldit. Tudom uncsi már ezt 2 éve hallgatni, de tényleg... Egyszerűen annyira szeretem, és olyan nehéz őt szeretni, mert nem engedi. És most nem tudom mit nyáladzok itt, de tényleg nagyon nehéz, és rossz, és fájdalmas. Ahj.

Angolon Rachel mesélt a hálaadásról, mert ugye ma van, utána meg tanárnő berakott egy kazettát (!) a lejátszóba, és azt néztük meg, ahogy egy csaj érettségizik angolból. Izgalmas volt nagyon, közbe megettem a kinder buenómat, de tanárnő pont akkor fordult hátra és nézett bele a szemembe, amikor jó nagyot haraptam belőle. Amúgy szerintem írtó béna volt a csaj. Mármint az érettségizős. Később megkérdeztem Racheltől hogy szerinte milyen volt, mire azt mondta, hogy én sokkal jobban beszélek angolul mint az a csaj, és tökre meghatódtam.

Hittanon hátraültem Lillához és beszélgettünk. Azért ültem el mert Csenge elment orvoshoz. Amúgy az volt a házi hittanból, hogy megnézzük a nevünknek a jelentését. Én elfelejtettem, de régebben megnéztem szóval emlékeztem arra. Idézem béna nevem jelentését: Harcra kész, az embereket oltalmazó

Hát én nem tudom miben nyilvánul az meg, hogy embereket oltalmazó, de szerintem ez a meghatározás hibás. A harcra kész meg pláne, mert sosem vagyok harcra kész, mindig halasztok minden elképzelhető dolgot.

Juj, most jut eszembe, hogy Csengével mint röhögtünk matekon. Hát én annyira röhögtem hogy már rendesen a pad alá voltam bújva, és már szó szerint folyt a könny az arcomon. Életembe nem röhögtem még így.

Szóval meséltem Csengének hogy el kell mennem a titkárságra ilyen igazásolást kérni, hogy tényleg ebbe a suliba járok, mert apumnak el kell küldeni németbe mert kell valamilyen papírhoz. Erre Csenge mondta, hogy lehet hogy csak át akar iratni német suliba és azért kér ilyen iratokat. Már itt röhögtem, aztán mondta, milyen lenne már, ha elraboltatna apum suli után. Éppen sétálnánk a városba amikor egy fekete helikopterből lejönne egy feketébe öltözött pasi egy ilyen kötélen és felkapna. Csenge meg ott ordítana, hogy SZANDI MI TÖRTÉNIK??? Én meg rúgnék a levegőbe stb. Aztán a helikopterbe elvennék tőlem az igazolást és mondanák, hogy "végre megszereztük", aztán a helikopter vezetője meg apum lenne, öltönybe, és hátraszólna, hogy "szia kislányom", én meg ordítanám sírva, hogy GYŰLÖLLEK!! Hát én még életembe nem röhögtem ennyire... Esküszöm azt hittem kimúlok a röhögésbe. Aztán tanárnő ránk szólt, hogy mi ilyen vicces lányok, erre Csenge benyögte, hogy "Szandi majdnem eltörte az ujját", én meg ilyen "te mi a faszról beszélsz?" fejjel néztem rá, és megint kitört belőlünk a röhögés, mert semmi ilyesmi nem történt, csak hirtelen ez jutott eszébe. 

Szóval hittanra visszatérve, el mondtam tanárnőnek hogy mit jelent a nevem, mire a táblához rohant és felírta a nevemet a táblára a jelentéssel együtt. Szóval ezt írta fel: Szandra = oltalmazó. Ezután Tomi felüvöltött, hogy "nem is jár az osztályunkba ilyen nevezetű ember", de ezt halál komolyan mondta, egyszerűen olyan összezavarodott fejet vágott, hogy azt megjátszani tuti nem tudta volna. Mindenki elkezdett röhögni, aztán Tominak leesett a dolog és hátraüvöltötte, hogy "bocsi, bocsi, tudod hogy imádlak", én meg visszaordítottam, hogy "Tomi, ez fájt". Ezután Csikszi is hátrafordult meglepetten, mert akkor jött rá, hogy ott vagyok. Megfogta a kezem, rám vigyorgott, aztán közölte, hogy szeret. Mármint szó szerint azt mondta, hogy "szeretlek", én meg csak ilyen kínosan mosolyogtam meg bólintottam egyet. Boldival holnap eljátszom ezt kajak. Na jó nem. Abban a minutumban rohanna ki ordítva az iskolából. Meg a világból.

Suli után Lillával elindultunk a városba csizmát nézni nekem, de időközbe Viki közölte, csak úgy, hogy jön ő is. Nem voltam túl boldog. Aztán kiderült hogy azért jön velünk, mert találkozik egy pasival, akivel amúgy nem is akar, és azt akarta, hogy amikor odamegy hozzá a pasi, mi távolítsuk el az alanyt, és mondjuk Vikinek, hogy "gyere már", szal rázzuk le magyarul a pasit Lillával. Lilla erre azt mondta, hogy "majd Szandi, ő ilyen nagyszájú, mindenre azt mondja hogy leszarom", mire felröhögtem, mert ez nem is igaz. Mármint az igaz, hogy mindenre azt mondom, hogy leszarom, de az nem igaz hogy nagyszájú vagyok. Lol. Alig szólalok meg egy nap, ha meg igen, akkor az az, hogy leszarom. Olyan pozitív személyiség vagyok, hogy az hihetetlen. Aztán oda is jött  pasi, aki közölte, hogy jön ő is velünk cipőt nézni. Hát erre se gondoltam volna ma reggel, hogy 3 ember fog utánam rohanni a cipőboltokba, ebből az egyik egy full ismeretlen srác, aki amúgy szerintem be volt tépve... Aztán ők ketten elmentek a társaságunkból, így ketten maradtunk Lillával. Nos, cipőt nem találtam, viszont amikor sétáltunk a zebra fele, bő 1 kilométerre tőlünk megláttam Viktort meg Danit. Dani is kiszúrt, mert szó szerint a nyakát kifordítva nézett hátra. Oda kellett volna intenem, de tök cink lett volna ha nem int vissza. Többet soha nem tudtam volna a szemébe nézni. Ezután Lillával elmentünk a buszmegállóba, de megkértem hogy sétáljuk 3x körbe az egészet, hátha meglátom Danit. Nagyvonalakban elmeséltem neki a Danis dolgot, és mikor megnézte facebookon, elkezdett röhögni. Chö. Tiszta felháborító. Oké, a facebook képe nem a legjobb, de az januári! Azóta tisztára ki lett gyúrva meg minden. Élőbe sokkal jobb. De Lilla csak röhögött. Fájt. Aztán annyit beszélgettünk, hogy konkrétan lekéstem a buszom. Úgyhogy egy későbbivel mentem. Azt akarta hogy menjek el hozzá és majd 7 óra fele hazajövök, szóval felhívtam anyumat Lilla telójáról (á j f o n h a t ) de aztán gyorsan lettem és mondtam hogy inkább megyek a kövi busszal. Nem volt túl sok kedvem hozzá igazából. Aztán hazajöttem és ennyi. Balázs lassan leállhatna azzal hogy ilyen undormány perverz képeket küld. Lassan olyan a messenger mappám a telómon mintha valami pornómániás lennék.

9. rész

Balázzsal most éppen vitatkozunk facebookon, mert állítása szerint én nem tetszik neki, én meg itt bizonyítom, hogy de igen, tetszek neki. Mert ma várt suli után, de én meg Lillával mentem cipőt nézni szóval nem ültem szokásosan ott a suliba. El is felejtettem Balázst, mert meg se beszéltük hogy talizunk, de szerinte ez már egy ilyen szokás, szóval amikor hazajöttem, egy üzenet várt tőle, hogy hol voltam és hogy szégyen vagyok. (?) Amúgy azzal érveltem, hogy az ember nem kezd el csak úgy random puszilgatni meg ölelgetni olyan embereket, akik nem tetszenek neki. Amúgy tudom hogy csak szivat. Ezt onnan tudom, hogy most írta.

Szóval a mai nap Dani szempontjából határozottan jobb volt, Boldi szempontjából meg olyan szinten gyászos, hogy leírni sincs kedvem. Mondjuk nincs is mit, Boldival még csak egymás közelébe se kerültünk ma. Miért van az, hogy ha Boldival tök jó minden, akkor Danival nem történik semmi? És ez fordítva is igaz. Na mindegy.

Tegnap mikor hazaértem azt láttam, hogy a hatalmas tükröm ketté van törve. Rögtön átrohantam anyámékhoz, hogy EZ NEM ÉN VOLTAM!, aztán később kiderült hogy anyum törte el véletlenül, mert rádobott valamit. De ez engem nem zavart, hiába hogy kettétört, még mindig láttam magam meg minden. Erre ma hazajövök, keresem, mert amint hazaérek mindig az az első dolgom hogy lecsekkolom hogy néztem ki egész nap, erre nem találtam. Sehol. Számonkértem a famíliát hogy hova tűnt a tükör, mire anyám közölte, hogy kidobta! Úristen! Az volt az egyetlen normális tükör! A többi ilyen full kicsi, még sminkelni se tudok benne!!!!! Abba meg nem hogy sminkelni, de még az egész szettemet megtudtam nézni meg minden. Nagyon elvagyok most keseredve. Honnan szerezzek egy tükröt??? Ha veszek a városba, mégis hogy hozom haza? Istenem........ Amúgy az indoka erre az volt, hogy nem jó, ha a házba törött tükör van. Én elősször azt hittem hogy ezt úgy érti, hogy esetleg megvághatjuk magunkat vele vagy ilyenek, de aztán kiderült, hogy valamilyen nyomorék babona miatt.. Most nem tudom mit kezdjek magammal a nagy tükröm nélkül. Előbb kint üvöltöttem hogy "MOST MIBE NÉZZEM MAGAM? MI? MIBE?" mire tesóm rámszólt, hogy ne hisztizzek. De igenis hisztizek. :'(

Amúgy nem is csoda hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Az elmúlt pár évben vagy 10 tükröt eltörtem.

Reggel nulladikkal indítottam. Rolival beszélgettem a buszmegállóba. Hát én nem tudom hogy közöljem vele hogy hagyjuk ezt a puszilkodást. Tudom, a legapróbb dolgokon akadok fent, de tényleg tök kellemetlen. Meg mikor leszálltam a buszról csak mentem előre, fülembe a fülessel, aztán beugrott mellém és közölte, idézem, "majd ha megálltunk adok puszit". Úr isten. Ezt a szöveget lenyomatnám Boldi előtt, az életbe nem hallanék többet felőle. Már most látom azt az értetlen arckifejezését a szemeim előtt. Ja, amúgy Boldival álmodtam. Mikor felkeltem egy pillanatig azt hittem hogy tényleg megtörtént, és olyan nagymértékű sokkba estem, hogy csak ültem egy ideig az ágyon és azon agyaltam, hogy mivaaan. Aztán leesett hogy csak álmodtam, és úgy megkönnyebbültem. Az álmomba konkrétan közöltem Boldival hogy tetszik nekem, de ezt úgy, ahogy már ezerszer elképzeltem, a padon ülve, és annyira valóságos volt az egész, hogy beszarok. Elkezdtem neki mondani a szövegemet, erre pár mondat után megállított, és mondta, hogy "tudom. de figyelj, nekem te csak haver vagy". Ennyire emlékszem az álomból, ja, meg arra, hogy utána csak sírtam egész nap meg minden. Tudom hogy azt írtam, médium vagyok, de remélem ez esetben tévesek a megérzéseim. Még csak nem is azon vagyok felháborodva, hogy azt mondta hogy csak haver vagyok, hanem azon, hogy HAVER. A HAVER szón vagyok kiakadva. Legalább akkor már BARÁT legyen vagy valami, mi az, hogy HAVER??? Tudom hogy ez csak álom volt, de egész nap ezen kattogott az agyam, hogy mi az, hogy HAVER. 

A buszmegállóba míg Roli magyarázott valamiről, Isten tudja miről, addig én ezen agyaltam magamba fordulva. Tiszta szomorú voltam, mert ha valóban médium vagyok, akkor ez szívás. 

Tökre fáztam amúgy, mert a hülye agyammal a lyukas nadrágomat vettem fel. Hát, ezentúl se fogom felvenni, szóval viszlát, majd tavasszal találkozunk. Tisztára levoltak fagyva a térdeim.

A buszon beültem leghátra, Roli meg mellém. Aztán mondta, hogy üljünk előrébb, mert pont az ajtó mellett ültünk, ezért elég hideg volt, szóval előre ültünk. Hova? Na vajon hova? A Szokásos Helyünkre (mármint Boldival, nem Rolival.) Jó érzés volt ott bent ülni. Nem sokszor tapasztalom meg, mert általában Boldi ül belül. Sőt, nem általában, hanem mindig. Nagyon kényelmes. A körforgalomnál se kellett az életemért kapaszkodni, csak úgy ültem. Roli meg majdnem kiborult, mert időközbe elaludt. 

Ezután nem mentem boltba hanem rögtön bementem a suliba, mert tudtam hogy egy folyosón vagyunk Daniékkal. Láttam is Danit, a mosdók melletti pad legszélén ült. Én szó szerint a folyosó másik végében voltam, de minden áron akartam vele valamilyen kommunikációt, mert ez már a harmadik nap, és nem hiszem el, hogy még csak egymásra se néztünk. Pannával elmentünk a pékségbe, közbe ránéztem Danira, de túl messze volt, szóval nem tudom hogy észrevett-e. Visszaérve lepakoltam a kajámat aztán elmentem mosdóba. Ekkor se volt semmi. Miután kijöttem, úgy voltam vele, jó, leszarom akkor. De megállított Lilla meg Csikszi beszélni. Nekik ott volt órájuk, mert ugye matek volt a nulladik és két csoportra vagyunk osztva. A mázlisták. Pont ott van órájuk ahol Daninak. Erre nekem ott kell rohangálni mint valami kilométer hiányosnak. Szóval Csikszivel beszélgettem, de úgy, hogy közbe Danira rálássak. Csikszi röhögött valamin amit mondtam, szóval megölelt és mondta hogy szeret. Na, reménykedve fordultam hátra, hogy vajon Dani látta-e, de nem, mert eltakarták. Fasza. Amúgy nem tudom miért akartam hogy lássa. Tényleg gőzöm sincs. Ha Boldival látott volna így tuti kifutok a világból. Vannak fura dolgaim. Aztán elállt előle az a csávó és fullra egymásra láttunk. Csomószor összenéztünk de nem köszöntünk. Míg Csikszi beszélt, addig én folyton mögé néztem és Danit lestem. Aki éppen áthajolt a mellette ülőn és rámutatott valamire, azt se tudom mire, mert ezáltal a mozdulat által befeszült a karja, én meg kiéheze, szinte már leesett állal figyeltem a jelenetet. Közbe röhögött is, szóval valami nagyon szép látvány volt. Tényleg. 

Aztán Csikszi szólt, hogy jött a tanárnőm ezért mennem kellett. Kár. Olyan szép kilátásom volt.

Matekon ettem a baconos papucsomat meg írtam a feladatokat. Új matekfüzetem van, 125 lapos, nagyon vastag. Zsófi számvitelin előre szólt és kérdezett valamit, de én teljesen mást értettem:

 

Amit értettem: Nagy alakú a füzet?

Amit válaszoltam: Igen.

 

Amit valójában mondott: Hány lapú az a füzet?

Amit erre válaszoltam ugyebár: Igen.

 

Szóval ezen csomót röhögtünk mert nagyon viccesen jött ki. 

Kisötöst is kaptam matekból, mert most értem ezt a feladatot. Amúgy ezt most gyorsan megakarom írni, mert most tényleg mindenből házi van vagy tanulnivaló, és nem ártana mondjuk megcsinálni őket.

Óra után kivételesen nem mentünk Csengével boltba, így normál tempóban mentünk fel a harmadikra. Esküszöm fura volt, folyton futunk. Fent láttam Danit, de ezután bementem a terembe, direkt nem mentem el mosdóba stb, nem akartam feltünő lenni. Bioszon a gyomormosásról meg tükrözésről volt szó, hát, egyre jobbak ezek a témák.

Biosz után direkt leültem a mosdókkal szembeni padra, mert Dani eddig MINDIG elment mosdóba óra után. Aztán jó 5 perc után mondom jó, én nem ülök ott tovább, és ahogy mentem vissza, pont akkor jött ki a teremből, de nem a wc irányába ment, hanem Klauékhoz. Szóval ülhettem volna ott egész szünetbe. Persze ilyenkor nem megy el. Miért is menne? Itt se volt semmi kontakt köztünk, ő pár percet ott volt Klauékkal aztán lemenet.

Irodalom órán tanárnő elmondta a fogalmazás jegyeket. Ugye ez az a fogalmazás, amit 0 tanulással írtam meg, csak óra előtt tanulmányoztam át kicsit. Petőfi szerelmi költészete. Négyes lett a fogalmazás, ötös a helyesírás. Woow, tökre ledöbbentem. Úgy örülök. Ha mondjuk itthon tanulnék is valamit, simán lehetnék ötös. 

Ezután jött egy tesi. Gyorsan átöltöztem aztán kiálltam az öltöző elé nézelődni. Oldalra nézve megláttam az iskolába beérkező Boldit. Ez volt 9:50-körül. Szerdánként kéthetente 10-re kell jönnie, viszont bent van délután 6-ig. Itt nagyon szar kedvem volt mert ugye Danival nem történt semmi, Boldival se nagyon mert akkor érkezett csak meg, meg alapból tiszta szarul éreztem magam a kinézetem miatt meg minden. Előfordul. De ahogy megláttam Boldit mosolyogni meg ott röhögni, úgy elöntött a szeretet, hogy csak néztem mosolyogva, és azon gondolkoztam, hogy mindjárt odamegyek és megölelem, mert úgy szeretem. 

Tesin kosraztunk. Rachel is tesizett kivételesen, szóval vele voltam. Tanárnő az óra utolsó 10 percében felkapta a vizet, mert megkért minket hogy ne pattogtassuk a labdát erre szinte mindenki pattogtatta, ezért futnunk kellett. Rachel ott értetlenkedett futás közbe, hogy most miért kell futni. Elmagyaráztam neki a dolgot de nem nagyon értette hogy most emiatt miért kell futni. Tomi meg felkapta a vizet valamiért, szóval utána tanárnővel ott veszekedtek. Amúgy kosarazás közbe aki már dobott, az odakellett adja egy olyannak a labdáját, akinek nem volt még a sorba. Na, hát Klaudia állt pár emberrel előttem, és elindult felém a labdával. Gondoltam biztos ideadja, mert most ebbe mi van, hiába hogy rühelljük egymást, ez a feladat. Erre hirtelen lekanyarodott Tuzi felé, és ilyen nyálas hangon mondta neki, hogy "tessék Tuzi." A szemem előtt. Én meg már így tartottam a kezem. Azt az égést. Tiszta cink volt. De milyen nyomorult már. Ha ez a feladat akkor ez a feladat, most hiába hogy nem birom Nikit, mégis odaadom neki a labdát. Aztán egyszer ott álltam szerencsétlenül, mert nem volt labdám, na akkor viszonylag jó fej volt mert ideadta, de azt is olyan fejjel, mintha valami fertőző beteg lennék. Csicska nyomorult fasszopó. Juj de csúnyán beszélek úr istenem. Nagyon sajnálom. Amúgy ki gondolta volna 1 évvel ezelőtt hogy ilyeneket fogok rá írni? Lehet hogy 1 év után majd Boldit csicskázom le. Mármint rendesen. Így is folyton lecsicskázom, de csak poénból. Lehet hogy 1 év után már utálni fogom :O Mondjuk most is utálom néha. De úgy értem hogy RENDESEN. Na, hát ezt elképzelhetetlennek tartom.

Tesi után felvittem a tesicuccom a szekrénybe, de mikor beraktam, akkor vettem észre, hogy meglepően könnyű. Belenéztem, és nem volt benne a cipőm. Szóval megint lerohantam, ahol Betti rögtön a kezembe nyomta, úgyhogy rohantam is vissza. Mikor megint mentem le, megláttam Danit az egyik folyosónak a végén, szóval gondoltam arra megyek le. Hát, itt kicsit zavaros a történet, mert oké, elmentem arra, sőt, még úgy is állt hogy tudtunk volna köszönni, éreztem is hogy néz, erre nem néztem rá. Én nem tudom mi bajom van nekem.

Hittanon Csengével annyira röhögtünk valamin, hogy már szó szerint fájt a hasam és nem tudtam kiegyenesedni. Most nagyon erősen próbálok emlékezni arra, hogy min röhögtünk, de egyszerűen nem jut eszembe. Jajj azt hiszem megvan. Ja igen. Ma van Norby szülinapja, szóval mondtam Csengének, hogy odamegyek mindjárt hozzá és felköszöntöm élőbe. (Ezt poénból mondtam.) 

 

Cs: Megölelnéd.

É: Igen, te meg lefényképeznél minket.

Cs: Azt raknád be profilképnek. Odaírnád a kép címéhez: Szerelmemmel.

É: Ja, de a képen én ölelném, ő meg éppen tolna el magától.

Cs: Odaírnám kommentbe: mi a szar ez?

É: Én meg odaírnám: Norby csak eljátssza! Valójában szeret!

Cs: Norby meg írná, hogy nem is.

É: Én meg írnám, hogy hé Norby, szégyellsz? 

Esküszöm így nem olyan vicces, de akkor egyszerűen nem tudtam kiegyenesedni úgy fájt a hasam. Amúgy ma lett 18 éves a barom. Csengével tegnap lehordtuk facen a fekete földig, mert kirakott profilképnek egy közös képet egy csajjal, én meg már itt mondtam a mi atyánkat, amikor rámentem a csaj oldalára és megláttam hogy kapcsolatba van. Norbi legjobb haverjával. Hogy miért ezt rakta be profilképnek, nem tudom. Szóval ezért hordtuk le a fekete földig. (?) Nem tudom írjak-e neki amúgy. Majd meglátom.

Pénzügyi előtt egy folyosón voltunk Daniékkal. Láttam pont ahogy elmegy a mosdók irányába, szóval fogtam magam és leültem a mosdóval szemben lévő padokra. Egyedül ültem ott konkrétan a fiú wc előtt, de mindegy. A teló a kezembe volt, azt nyomkodtam céltalanul. Úgy voltam vele, most már aztán 1000% hogy köszönni fogunk meg egymásra fogunk nézni. Aztán kijött, én már izzadtam meg minden bajom volt, teljesen ki voltam. Ránéztem, ő rámnézett, köszönt, én is köszöntem, és úúúúúúúúúú, rögtön megjött a kedvem. Még mosolygott is közbe kicsit. Nekem termszetesen fülig ért a szám. Annyira aranyos! És végre majdem 3 nap után köszöntünk. És ez még nem minden!

A történéseket boldogan meséltem el Csengének. Nagyon boldog voltam. Egy nyomorult köszönés miatt. Aham. Okés. Klaudia meg olyanokat mesélt Lucának tegnap, hogy Viktor majd elviszi egy egész hétvégére romantikázni. Én meg örülök ha köszönnek nekem. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Én vagyok a legaljának a legalja.

Aztán ott állt tőlünk nem messze Dani, háttal, és azt kell hogy mondjam, olyan háta van, hogy simán elférnék rajta. 

Pénzügyön nem volt semmi. Tényleg, az égvilágon semmi. Ezek a közgés tantárgyak olyan unalmasak, hogy kajak majdnem elaludtam rajtuk.

Miután kicsöngettek Csengével kiakartunk menni a boltba. Éppen a pénzt számoltam a folyosón, amikor Dani kijött a teremből. Ismét egymásra néztünk, konkrétan megállt a pénz a kezembe, és azt hittem hogy majd csak nézzük egymást, erre köszönt. Megint. Kb. 45 perccel előbb köszönt, de nem baj. Hát milyen aranyos már??? Csenge azt mondta, hogy tök aranyos hangja van. Kiderült amúgy hogy csak a következő szünetbe lehet kimenni. Én mindenáron kinder buenót akartam venni, mert most az a kedvenc csokim. Egyszerűen egész nap azon kattogott az agyam, hogy nekem ennem kell kinder buenót. Erre nem engednek ki. Chöö. ÉN CSAK EGY ROHADT KINDER BUENÓT AKAROK VENNI EMBEREK! Szóval elmentünk a suli büfébe, de ott nem volt. Mi ez a rendszer? Kérelmet fogok benyújtani. Na mindegy, azért vettem egy snickerst. Miközbe sorba álltunk, elment mellettünk Máté, aki suttogott valami köszönésfélét. Csengének magyaráztam hogy ő az a seggfej Máté akiről beszéltem, de ezt így full hangosan, erre megfordultam és ott állt a másik oldalamon. Na mindegy. Nem számít. Amúgy Csengének az volt a reakciója Dani köszönésére, hogy "de miért köszön?" Hát nem tudom!!! De nem zavar.. Csak örülnék ha mondjuk beszélgetnénk is vagy valami. A büfében állva aztán rámjött az ötperc, és közöltem Csengével, hogy ha most felmegyünk, tuti ott fog ülni a padon a mosdókkal szemben (mindig ott ül és tanul), és én odafogok menni hozzá. Esküszöm megakartam tenni. 

Felmentünk, én lekanyarodtam a mosdók fele. Csengétől még gyorsan megkérdeztem hogy hogy nézek ki, mire azt mondta, hogy "szörnyen". Aztán teljes sokk hatása alá kerültem mikor megláttam, hogy ott sincs Dani. Visszamentem hát az osztályomhoz, és akkor láttam meg a lépcsőn álló és beszélgető Danit. Ahogy odaértem Csengéhez, ő teljes erőből elkezdett röhögni, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Hát igen. Tudom. Pedig tényleg odamentem volna. Hogy miről beszéltünk volna azt nem tudom, de odamentem volna.

Számvitelin Lilla meg Tina dogát írtak és elénk ültek be, szóval mindketten segítségért könyörögtek. Csenge nagy hangosan súgta nekik a választ, puskákat gyártott meg minden, én meg olyanokat súgtam kétségbeesetten, hogy "lefogunk bukni, én érzem". 

Tomi amúgy órán közölte, hogy elhagyta a füzetét, és valószínűleg a másik terembe van, ahol előzőleg voltunk. Namármost, az előző terem az az a terem, ahol Daniéknak éppen akkor volt angoluk! Szóval az a mázlista Tamás bemehetett volna hozzájuk órára. Azért írom azt, hogy bemehetett VOLNA, mert nem ment be, ugyanis félt. (?)

Ezután Csengének nem volt több órája de nekem igen. Ettől függetlenül kimentem vele és elmentem a pláza boltba, vettem végre kinder buenót. Amúgy 40-kor csöngettek be én meg akkor még nagyba a kasszánál álltam. Végül nem késtem el, de tökre bevoltam szarva hogy nem engednek vissza a suliba. (?)

Statisztika gyakorlaton teremcsere volt, szóval az Apple gépes termekbe voltunk. Rachel amint meglátta őket, tökre boldog lett. Én is, ugyanis láttam magamat a monitorba. Rachellel megettük a kinder beunót, és képzeljétek, Amerikába nincs olyan. Szóval mondta hogy ha majd megy vissza, egy egész kartonnal visz, mert annyira ízlett neki. 

Ezután ugye elmentem Lillával csizmát nézni nekem, de nem találtam semmi jót. Amúgy Lillával beszéltünk Mátéról/Balázsról/Boldiról, és ez lett belőle. Azaz Vanesszáról beszéltünk, hogy milyen unszimpi csaj, és így jött szóba az egész.

 

É: Mert járt ugye Mátéval is, most meg Balázzsal jár, aztán az meg engem puszilgat meg minden.

L: Ja Máté az az osztálytársa?

É: Aha.

L: Balázs meg akivel most jár?

É: Aha.

L: Az az amelyikkel mindig együtt vagy?

É: Mi? Nem, az Boldi. 

L: Ja tényleg.

É: Balázzsal csak néha vagyok együtt.

L: Amúgy nekem bejött kilencedikbe.

É: Balázs?

L: Neem, a másik.

É: Máté??

L: Neem.

É: BOLDI????

L: Aha.

É: ?!?!?!?!?!?!??!?!?! 

 

Úristen. Fasza. Ott mesélte nekem hogy ráírt meg beszélgetni akart vele élőbe csak nem mert stb. Tisztára kiakadtam. Ráírt Boldira kilencedikbe! Én is ráírtam Boldira kilencedikbe, meg Rebeka is. Ki tudja még ki. Teljesen rávoltak akadva a csajok. Most már csak én csüngök rajta. Remélhetőleg. Amúgy mondtam Lillának, hogy "nekem is bejött kilencedikbe". Lol, ha tudná, hogy még azóta is bejön. Az agyát eldobta volna. 

Utána hazajöttem, de megint nem Jóska volt, a szomszéd, szóval nem hozott ki a busz a ház elé. Ezért ismét sétálhattam haza 20 percig. Anyum most hozott kinder buenót a boltból, szóval azt megeszem, fürdök, tanulok, aztán alszok. 

 

Azt kell hogy mondjam, ez a hét eddig valami gyászos. Tudom, mindenbe a pozitívat kell látni, de kajak nem látom. Pedig keresem. 2 napja tart a suli, és 2 napja semmilyen kommunikáció nem zajlott le köztem és Dani között. Még csak egymásra se néztünk. Boldival kivételesen egész okés a dolog, le is vagyok döbbenve. Mondjuk inkább nem szólom el magam.

Képzeljétek, suli után vettem virslispapucsot, erre hazaérek, és anyám a kezembe nyom még egyet. Meg egy pizzát. Most itt vannak mellettem. Nagy a kísértés, de úgy vagyok vele, előbb megírom ezt. 6-kor fel lép apum skypera, most van fél 4, addigra végzek. Szóval.

Reggel Vivi nem azzal a busszal jött amelyikkel én, szóval helyette Rolival beszélgettem. Igazából semmi kedvem nem volt, de hát mit tehet az ember. Kajak még a fülhallgatót se húztam ki a fülemből, de ő csak beszélt. Nem esett le neki. Na mindegy. Amúgy Rolinak az a legújabb szokása hogy puszilkodni akar... Ugye Viktorral már vagy 4 éve folyamatosan megpusziljuk egymást ha találkozunk, erre nemrég bejelentette Roli, hogy mi is puszilkodjunk. Én nem tudom ennek az embernek hogy nem esnek le a dolgok, de egyszerűen tök egyértelmű volt hogy én ezt nem nagyon akarom... Konkrétan közöltem vele hogy nem tartom ezt jó ötletnek, de nem nagyon zavartatja magát. Mellesleg mindig tök kínos, mert nekem eszembe sincs hogy most puszilkodjunk, erre ilyen hirtelen odahajol mindig. És nem úgy puszil meg ahogy Viktor, ilyen tök puhán meg jól, hanem így nekibassza a fejét a fejemnek aztán cupp. Anyáám. 

A buszra felszállva Boldit láttam meg, aki nyakát kitörve fordult hátra hogy megnézze, jöttem-e. Hogy a bánatba ne mentem volna. Valahol hátul baktattam, mert a nagy majom pasik előre tolakodtak. Sokat nem beszélgettünk, de azért megkérdezte hogy miújság én meg elmeséltem neki hogy van 3 új háziállatom, méghozzá 3 kakas. Úgy ám. Nem akarok kötődni hozzájuk meg semmi, szóval nem nagyon foglalkozok velük, ugyanis megfogjuk őket enni. Azaz én nem. Tesóm elnevezte őket meg minden, hát jó hülye, már előre látom ahogy ott bőg. Aztán meg jóízűen elfogyasztja őket. Amúgy lehet Boldi azt hiszi valamilyen tanyán lakok, hogy kakasaink vannak. Úristen. Még jó hogy az egereket nem említettem.

Olyan aranyos mindig, mert amikor leszállok rögtön jön utánam. Ugye ő mindig utoljára szeret leszállni, de van amikor én előbb leszállok. Na, ő olyankor nem marad fent a buszon és várja meg míg mindenki leszáll, hanem rögtön ugrik utánam. Hát nem édes? De. Amúgy a facebookos Boldi és az élő Boldi két teljesen különböző ember. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne.

A suliba beálltam a büfés asztalokhoz, ő meg miután lekezelt az osztálytársaival, odajött. Pár perc után ki jött oda? DÁVID. Mármint a haverja Dávid. Teljesen ki voltam akadva. Miért jön oda folyton? Ez már a második alkalom. Kb. a nulladik előtti negyed óra az egyetlen időszak amikor kettesbe lehetünk. Ezen kívül mindig ott van valaki. Erre Dávid ezt is elcseszi. Köszönöm szépen. Egyébként nagyon nem zavart senkit, egy másik asztalhoz állt és házit írt. De akkor is ott volt, és így hogy beszélgessek Boldival? Mikor már előre láttam, hogy akármit mondok Boldinak, Dávid majd ilyen vigyorogva rámnéz, mert rögtön kifogja olvasni a szavaimból azt, hogy még mindig megvagyok halva érte. Mármint Boldiért, nem érte. Így hát néma csöndbe álltunk. Aztán Dávid meg Boldi elkezdtek beszélgetni meg röhögni, de szokásosan azt se tudtam miről van szó, mert vagy olyanról beszéltek amit nem értettem, mert ilyen belső fiú poén, vagy pedig ott se voltam mikor történtek a dolgok, vagy pedig el se magyarázták, csak mondták, hogy "emlékszel amikor..." stb. Szóval ők jókedvűen röhögtek, én meg szó szerint fapofával néztem rájuk. Sőt, mutatni akartam hogy UNOM a dolgot, ezért ott sétálgattam meg nézelődtem. Dávid leszarta a nyomoromat, de Boldi csomószor odafordult, hogy "nem?" Én meg mondtam, hogy "de", holott azt se tudtam mi baja van. Aztán mérgembe és unalmamba gondoltam feloldom a telefonomat és nézegetem Justin Bieber félmeztelen tesetét (az a háttérképem a telefonon és a laptopon is), amikor Boldi hirtelen megszólalt, hogy "jó az inged". Nos, ezt elsőnek is hallottam, de gondoltam nem árt ha hallom mégegyszer, mellesleg mikor mondta nem is őt néztem, hanem Justint. Szóval felnéztem rá és így megkérdeztem, hogy "tessék"? Mire belenézett a szemembe és mosolyogva elismételte, hogy "jó az inged". Én meg mosolyogva válaszoltam, hogy "köszi". A piros-fekete kockás Luke Hemmings ingem volt rajtam, azaz még most is rajtam van, mert nemrég értem haza, és ki ér rá átöltözni. Amúgy folyton megdicséri. Azt hiszem 3x volt eddig rajtam, de mindig megdicsérte. Olyan aranyos. Dávid reakcióját nem láttam, azaz nem figyeltem, de gondolom nagyon jól szórakozott magába. Pár percecl később mondtam Boldinak, hogy "neked is jó a felsőd", de amikor ezt mondtam, tiszta zavarba voltam, mert nem csak ő, hanem Dávid is engem néztek és ajj. Boldi az a hülye meg nem értette hogy mit mondtam, szóval ott mondtam már kb. negyedjére, hogy "JÓ A FELSŐD", mire Dávid lefordította, hogy "azt mondja, hogy jó a fejed". Boldi erre vágott egy fura fejet, én meg mondtam, hogy "nem a fejed, a fölsőd". Aztán megint leszartak egy ideig. Dávid úgy döntött hogy lefekszik aludni, szóval feltette a kapucniját a fejére és lefejelte az asztalt. Boldi elkezdte szivatni, én meg néztem az érett, 17 éves fiúkat. Az egyik alszik, a másik meg veri. Oké. Ha Boldi még egyszer azt meri mondani, hogy ő agyilag nem 14, akkor megütöm. 

Aztán becsöngettek, én meg közöltem velük, hogy "nem megyek be nulladikra." Ezt egyébként nem gondoltam komolyan, csak gondoltam megszegem a némasági fogadalmat és kinyögök valamit. Hát bejött, legalább röhögtek. Amúgy halál komolyan gondolták, Boldi megkérdezte, hogy "akkor mi lesz velem", mire mondtam, hogy "kapok egy igazolatlant, mi lenne". Aztán közöltem velük, hogy amúgy csak viccelek. Boldi erre közölte, hogy egy hazug vagyok, én meg mondtam, hogy nem érdekel. Aztán elköszöntem tőlük és felmentem. 

0. óra matek volt. Meg az első is. Nulladikon gyakoroltunk, első órán meg írtunk egy dogát. Nálam kialakult egy szisztéma, mert matekból valahogy így vannak a jegyeim: 1,5,1,5,1,5. Kajak. Ez most egyes lesz valószínűleg. Amúgy mikor gyakoroltunk tanárnő teljesen kifordult önmagából. Én még nem láttam sose ilyennek. Úgy ránk ordított hogy én még én is befogtam a szám. Dolgozatírás közbe meg rájöttem hogy szart se tudok, szóval csak ültem a széken és néztem a dogát. Aztán az utolsó 15 percbe rájöttem, hogy na, azért mégiscsak írni kéne valamit, szóval megerőltettem magam és segítségért könyörögtem. Dominika konkrétan előreadta az ő dolgozatát és lemásoltam egybe az egyik feldatot, szóval kettes talán meg lesz.

Ja, amúgy míg gyakoroltunk, Lucának kellett megoldania az egyik feldatatot. Mi Csengével közbe azon röhögtünk, hogy Csenge az arcomba nyomta a telefont és lőtt egy nem túl előnyös képet. Erre Luca felordított tiszta hangosan, hogy "FOGJÁTOK MÁR BE A SZÁTOKAT". Ezután meg elnémultunk, nem csak mi, az egész osztály, de nem azért mert ő azt mondta, hanem a felháborodás miatt. Odafordultam Lucáék irányába, és automatikusan vágtam egy flegma fejet. Nem direkt, egyszerűen éreztem ahogy a jobb szemöldököm az egekbe szökik. Ezt Luca nem látta, mert éppen belemerült a matekfeladatba, de Klaudia igen. Egymás szemébe néztünk és ő is felvonta a szemöldökét, azt az undormány vastag, előnytelen szemöldökét, aztán fújt egyet és belenézett a füzetébe. Utána megint röhögtünk valamin Csengével, amikor hallottam hogy Klaudia ilyen szarkasztikusan utánozza a röhögésünket. Úristen, de cinkek. Utána végig rólunk beszéltek hogy milyen pofátlanok vagyunk hogy röhögünk, meg hogy milyen flegma fejet vágtam stb. Jézus máriám. Legközelebb tudjátok mit fogok csinálni, beüvöltöm nekik, hogy HÉ LÁNYOK, HA VAN VALAMI PROBLÉMÁTOK MONDJÁTOK HANGOSAN, NE TARTSÁTOK MAGATOKBA! Amúgy eskü nem direkt néztem olyan csúnyán. Csak ez a bunkó hangnem eléggé felháborított. "Maradjatok már csöndben", úristen, mintha ők nem pofáznának folyton. Komolyan ha akár egy szót mernek egymással beszélni következő órán, odaszólok, hogy kuss legyen, picsák! 

0. és 1. óra között meg elmentünk Csengével boltba, de akkora sor volt, hogy késtünk 3 percet óráról. Ez egyébként fel se tünt senkinek. Még a tanárnak se.

2. óra pénzügyi volt. Lentről felvitték a suttogóba az összes padot, szóval a radiátornál álltam. Néztem az elvonuló 12.D-seket, és kb. az első Dani volt. Nincs kedvem most róla írni. Nem is tudnék mit. Jól nézett ki, izmos volt, jó szögben állt rajta a szemüvege, és hadd ne fejtsem ki a testnevelés óra utáni bedurrantott karizmait.

Ezután megettem vagy 4 pogácsát egyhuzamba, szóval kicsit fájó gyomorral mentem be órára. Amúgy Norbi is elvonult előttem. Meg Boldi is. Komolyan, tiszta élvezet volt ez a szünet. Ja, Balázst se hagyjuk ki. Mármint ő nem elsétált előttem, mert az nagyon nem érdekel senkit, hanem odajött, átölelt és homlokon csókolt. Tegnap meg amikor mentünk le Csengével a büfébe, hirtelen elkapott és nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. Esküszöm nem zavar, tök aranyos. Bárcsak Boldi is így köszöntene. De jó lenne istenem. Csak úgy megpuszilna. Amúgy nem tudom minek kéne történnie ahhoz hogy ez bekövetkezzen. 

Pénzügyin tanárnő mondta, hogy elfelejtette hozni a könyvét, szóval odaadtam neki. Rájöttem hogy tök rendes vagyok. Néha. Általában egy bunkó fasz vagyok, de néha tök kedves vagyok. Példának okáért, tegnap felajánlottam Boldizsárnak, hogy megírom a hittan fogalmazását. Folyton megdicsérem a ruháját, meg úgy mindenét. Csengének is ma mondtam hogy jó a haja. Odaadtam tanárnőnek a könyvemet. Hirtelen ennyi jut eszembe. Nem túl sok. Amúgy ez most kurvára egoistának hangzott de nem annak szántam. 

Ezután jött egy irodalom. Nem is tudom mit csináltam szünetbe. Semmit valószínűleg, mert nem emlékszem semmire. Órán se volt semmi érdekes. 

Miután kicsöngettek, tudtam hogy egy folyosón leszünk Norbiékkal, de nem nagyon érdekelt. Rachellel beszélgettem, aki megkérdezte, hogy akkor hogy lesz csütörtökön. Mert úgy volt hogy megyünk cukrászdába. Ezután mint egy postagalamb, Racheltől elsétáltam Csengéig majd vissza, hogy megbeszéljük a dolgot. Egyszerűbb lett volna mondjuk ha Rachel odamegy Csengéhez vagy fordítva, és nem nekem kellene rohangálnom mint egy őrült. Ezáltal csomószor elmentem Norbi mellett, remélem írnom sem kell hogy hidegen hagytam. Amúgy ma valami katasztrófa volt a hajam. Tegnap hullámos volt, mert befontam. Este ismét befontam. Reggel kiengedtem, szép hullámos volt, és bántam is egész nap hogy nem hagytam úgy. De gondoltam teszek bele pár hullámot hajvasalóval. Oké, tettem is, szép is lett, erre mikor tükörbe néztem a suliba miután elbúcsúztam Bolditól, megláttam, hogy a hajam az egészet kidobta és full egyenes az egész. Azaz félig egyenes, néhol meg ilyen random hullámok voltak... Gyönyörű volt mondhatom... Katasztrófa...

A cukrászdázást át tettük jövőhétre, igaz nekem semmi kedvem hozzá, de mindegy.

Angolon tanárnő kiosztotta a témazárókat. Jó gyorsan kijavította. Konkrétan pénteken meg tegnap írtuk, erre mára már ki is javította. Ötös lett, azaz ötös alá, alá, alá, alá, alá. 73 ponttól volt ötös, nekem meg pont ennyi volt. Amúgy Racheltől megkérdeztem hogy miket rontottam el, mire azt mondta, hogy szerinte az összes jó. Úgyhogy kimentem tanárnőhöz reklamálni, hiába hogy ötös lett, nekem magyarázza meg, hogy mit rontottam el, mert egy vérbeli amerikai azt mondta, hogy semmit. Erre ott hablatyolt valamit. Ahogy sétáltam vissza a helyemre, Rachellel ilyen "mi baja van?" fejjel egymásra néztünk, és azt mondta, hogy ne törődjek vele, mert full jókat írtam. Azért ez tök jó. 

Elfelejtettem vinni az új könyvet, szóval mikor azt nézegettük, hátrafordultam Damjánhoz és megkérdeztem tőle, hogy oda ülhetek-e. Bólintott egyet szóval átültem. Amúgy azt kellett kiválasztani a könyvből hogy miből akarunk majd prezentációt csinálni. Damjánnal esküszöm még egy szót nem váltottam. Ez a harmadik éve hogy egy angolcsoportba járunk, de köszönésen kívül egy szó nem hagyta el a szánkat a másik felé. Mondjuk ha jobban belegondolok, most se. Én megkérdeztem tőle, ő meg csak bólintott, szóval meg se szólalt. 

Ezután számviteli jött. Ilyenkor vagyunk Boldiékkal egy folyosón, de kivolt halva az egész folyosó. Már meg se lepődtem. Becsöngetés után másztak fel a suttogóból. Mindegy. Hagyjuk. Amúgy ahol én álltam, onnan pont le lehetett látni a suttogóba. Megláttam Klaudiát két pasival, de ez nagyon messze volt, szóval nem tudtam megállapítani hogy kik azok. Esküszöm még le is guggoltam hogy élesebb képet kapjak, és megállapítottam, hogy az egyik Viktor, a másik Dani. Aztán mikor sétáltak fel, akkor láttam, hogy az nem is Dani meg Viktor, hanem Tomi meg Csabi! Úristen! Tomira azt hittem hogy Dani. Ami kicsit vicces. Egyébként Tomi nagyon fura. Eddig ilyen nagy borostája volt meg tiszta szőr volt az egész feje, erre tegnap úgy jött suliba hogy egy szál szőr nem volt az arcán. Azóta nem bírok ránézni. Annyira fura. Hiányzik a borostája. Már majdnem szakáll volt. RIP. Remélem visszanöveszti. Előttem ül órán ugye, szóval néha azt figyelgettem. Remélem egyszer Boldi is elkezd borotválkozni. De mivel egy szál szőr sincs az arcán, ezért kétlem. 

Számvitelin nem volt semmi. Unalom volt az egész. Szó szerint számoltam vissza a perceket a füzetembe. Csenge meg beleírt egy nagy D betűt. 

Ezután lementünk, mert mentünk a szparira. MÍg vártuk a tanárnőt a 20 perces szünetbe Tomival beszélgettem. Közbe csatlakozott Csabi is. Elmondtam nekik hogy van 3 kakasunk, de megfogjuk ölni őket. Ezután arról beszéltünk, hogy ki evett már lovat meg ilyenek. 

Ja, a szünet elején meg odajött Csikszi, hogy ismerem-e SP-Maradnék című számát, és tudom-e a dalszöveget, mert neki nem jut eszébe. Ugyebár erről a számról egy külön bejegyzést is írtam, hogy a halálba ne ismerném, szóval ott énekeltem. Kajak végigénekeltem a számot, ő meg ott táncolt.

A szparin futottunk szinte végig, meg erősítettünk kicsit, aztán ennyi. Kb. negyed órát tesiztünk aztán mehettünk is átöltözni. Nekem ezután már nem volt több órám, szóval mentem vissza a suliba. Most ilyen nyílt hét van a suliba, szóval az összes padot felvitték a suttogóba. Ugye ilyenkor mindig leülök a padra és várom a buszt meg Danit, mert ilyenkor jönnek fel az alagsorból gyakorlatról. Dani általában ilyenkor felmegy az emeletre. Gondoltam most ahelyett hogy lent állnék a pad helyén, felmegyek a suttogóba és a radiátoron várom. Szóval úgy ültem, hogy bármelyik oldalról is jön fel, tuti egymásra fogunk nézni és köszönni fogunk. Hmm, mikor is volt ez. 13:35. 13:35-től egészen 14:35-ig, szóval kerek egy órán át álltam ott mozdulatlanul a radiátornál, de hogy én Danit nem láttam, az is biztos. Sőt, egy 12.D-st se. Az elején kicsit csalódott voltam meg mérges, mert egyébként csizmát kellett volna vennem, helyette Danit vártam, de aztán rájöttem, hogy mit csodálkozok? Csoda lett volna ha ez összejön. Időközbe amúgy odajött Viktor, aztán mondta, hogy elmegy a pékségbe de mindjárt jön. Nos, szerintem azóta is a pékségbe van, de mindegy. Aztán odajött az a 10.-es aki multkor elkezdett nekem játszani azon az ukulelen vagy min. Tök jó fej amúgy. Volt japánba egy hónapot szóval arról mesélt. Amúgy magasabb mint Boldi. Magasabb mint Dani. Konkrétan mindenkinél magasabb. Rendesen beállt a nyakam míg beszélgettünk. Aztán puszival köszönt el. Még ez is kellemesebb volt mint a Rolis puszi. Amúgy miközbe beszélgettünk ,a lépcsőn jött le Boldi és köszöntünk. Ilyenkor az jut eszembe, hogy mi van, ha esetleg ő is érez valamit, de folyton látja hogy minden második hímneművel beszélgetek, ezért leszarja, mert azt hiszi, hogy valamelyik bejön. Ez szerintem elképzelhető. Balázzsal is már csomószor látott pl. ölelkezni meg ilyenek. Na, az ölelkezés kicsit erős kifejezés, Balázs általában ölel, én meg állok. De akkor is.

Utána ellkisért a buszmegállóba, mert időközbe megláttam hogy Csenge vagy 6x hívott telón. Megbeszéltük hogy 20-ra megyek a buszmegállóba hozzá, erre 35-kor indultam el. Fullra elfelejtettem. Amúgy tényleg jó fej Beni. A Kis herceget olvassa meg minden. Meg mondta hogy folyton jár Pestre, szóval majd járhatnánk együtt vásárolni meg ilyenek. Ez tök jó ötlet, mert Csikszivel nem szándékozok többet menni.

A buszmegállóba aztán Beni elment én meg odamentem Csengéhez. Majd odajött Vivi is. Elmeséltem Csengének a történetemet, miszerint 1 órán keresztül csöveltem a radiátoron a nagy semmiért. Jól kiröhögött, aztán elmentem a pékségbe. Hazajöttem és ennyi. Most megeszem mind a kettő virslispapucsomat, sőt, még a pizzát is. Majd valamikor a távoli jövőben elkezdek edzeni is. Semmi motivációm sincs. Tök jó lenne Danival edzeni. Tök jó lenne Danival beszélgetni. Tök jó lenne mondjuk, ha látnám is néha. Na mindegy.

8. rész

 

Egész hétvégén azt vártam már hogy hétfő legyen, de hogy minek, azt nem tudom. Mostantól komolyan nem várok semmit. Semmit. Ma eldöntöttem, hogy mostantól sodródok az árral. Nem fogok én várni, remélni vagy eltervezni semmit. Lesz, ami lesz. 

Nem mondom hogy szar nap volt. Csak nem erre számítottam. Tökre vártam már hogy Danival szemezzünk meg köszönjünk, reménykedtem hogy esetleg beszélünk is, mert sose lehet tudni mi fog történni... Aha. Jó. Mindegy. Legalább iskolába jött. 

Szóval hétvégén azon kívül hogy már-már betegesen vártam a hétfőt, sok mindent nem csináltam. Megnéztem pár sorozatot, mert eléggé levagyok mostanába maradva, illetve szombaton felmentünk a városba csizmát nézni, de persze nem találtam olyat ami nekem tetszene. Azaz pontosítok: volt egy ami tetszett, erre anyám pasija (!) lefújogta, mert hogy szar. Szóval nem vettük meg. Legközelebb engem ne is vigyenek ha cipőt kell venni, minek? Majd ők eldöntik hogy nekem melyik jó. Pfff. 

Aludtam is egy csomót. Tényleg. Főleg szombaton. Konkrétan felkeltem reggel 10-kor, aztán két órával később lefeküdtem aludni, aztán felkeltem megint majd pár órával később megint elmentem aludni... Csupán azért, hogy gyorsabban teljen az idő. Mert ha éppen nem aludtam, szétuntam a fejem. Oké, sorozatokat néztem, de esküszöm azok se kötöttek le. Mellesleg felmentem valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően Klau pasijának, Viktornak az instagramjára, és majdnem kiesett a szemem a helyéről, ugyanis kirakott egy edzés utáni képet, DANIVAL. Jó kép, azt kell hogy mondjam. Ruha van rajtuk, csak úgy mondom. De még a fekete pólón keresztül is látszik az a tökéletesen kidolgozott bicepsz...Mármint a Danié. A Viktoré gusztustalan. Hogy én mit meg nem adnék azért hogy megtapogathassam... Esküszöm fizetnék is érte. Vicc nélkül. Szóval az a kép kicsit betett. Kicsit nagyon. Csengének mikor elküldtem, ez volt az első reakciója: "az a kar". Amúgy nem vagyok oda ezekért a kigyúrt állatokért, de Dani esküszöm jól néz ki. Meg azért nem ilyen undorítóan izmos, hanem ilyen pont jól... Na jó, nem. Boldi az a pont jó izomzatú gyerek, Dani felette áll, mert ő izmosabb, jóval. De mondjuk Dani kondiba jár meg minden, Boldi meg mostanába bmx-ezni se nagyon bmx-ezik, mégis akkora a karja hogy anyáám...

Ezenkívül más nem nagyon volt. Azaz felmentem az instagram profilomra kb. 3 hónap után és rám jött a roham, konkrétan szinte az összes képet kitöröltem. Most már megbántam. Na mindegy.

Reggel annyira izgatott voltam, hogy csak na. Hát mostantól többet se leszek, mert beleuntam hogy mindig tökre várom a hétfőket, meg úgy általában az iskolát, aztán azzal a gondolattal hagyom el a sulit, hogy "na, megyek, kivetem magam a kocsik elé". Mondjuk ez nem jó vicc, mert tegnap elütötték az egyik sulis csajt. De amúgy semmi baja. 

Mivel nem szándékozok magamnak több fájdalmat okozni, mert bár mondták már rám azt, hogy mazoista vagyok, mégsem tartom magam annak, ezért arra a döntésre jutottam, hogy leszarom. Ja, ezt már írtam az elején. Na de nem baj, legalább megerősítem magam: mostantól leszarom. Nem várok én már az égvilágon semmit.

Reggel tiszta feketébe hagytam el a házat, komolyan, mint valami gót. A városba elmentem a boltba, majd a suliba. Tényleg semmi extra, minden nap ez van, fölösleges leírni. Mikor jöttem le a szekrényemtől a tesicuccommal a kezembe, Klaudia meg Luca jöttek fel velem szembe. Egymásra néztünk, és nem köszöntek. Mondjuk én se, de ezzel úgy felidegesítettek, hogy csak na. Ott magyaráztam lent Bettinek, hogy hogy lehetnek ekkora izetlenek, aki csak bólogatott. Míg nem volt ez az egész Danis dolog, addig még köszöntek is. Azóta nem. Istenem, most az miért fáj nekik hogy nekem bejön Dani? Meg lehet hogy én is neki? Klaudiának ott van Viktor, akkor mit védi Danit? Lucának meg aztán végképp semmi oka, lehet, hogy bejön neki Dani, de hogy azzal a savanyú képével nem fogja megszerezni, az is biztos. Mert Luca egyszerűen egy olyan negatív és elutasító személyiségű ember, hogy nem is értem magam, hogy hogy lehettem vele jóba.

Tesin kosaraztunk. Csodás volt. Eszembe jutott hogy Norbi szeret kosarazni, úgyhogy szomorúan pattogtattam a továbbiakban a labdát. Amúgy lehet hogy ez az információ nem is igaz. Az egyik osztálytása mondta, aki állítása szerint nem is szokott vele beszélgetni. Na mindegy.

Tesi után felmentem a harmadikra és lepakoltam a cuccaimat. Aztán lementem a másodikra a kabátommal meg a tesicuccommal Csengével, ennek legfőbb oka az volt ugye, hogy Daniék ott  voltak a szekrényemnél. Itt azért még meg kell jegyeznem, hogy még tényleg boldogan és reménykedve vártam a dolgokat. Szóval a mai napra még nem érvényes a legújabb elhatározásam, miszerint leszarom. Amúgy tényleg leszarom. Tudjátok hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy ha nem szarnám le, akkor most tuti mennék hajat mosni, hiába hogy tegnap mostam. De tegnap raktam rá tojásos hajpakolást, és csak ma, a suliba esett le, hogy záptojás szagot árasztok. Szóval ha fikarcnyira is érdekelne a holnapi nap, akkor megmosnám, mert ugyan ki akar záptojás szagot árasztani? Mert én nem. De most már nem érdekel, szóval nem mosom meg. Minek?????? Boldi miatt akivel reggel együtt fogok menni? Úristen, mi a lófasznak. Az se tűnne fel neki ha pucéran mennék, majd pont a frissen mosott hajam fogja felkelteni a figyelmét. Dani miatt? Ugyan. Úgy se fogunk beszélni, úgy se fogunk 3 méternél közelebb kerülni egymáshoz, akkor meg mit számít. Valószínűleg még találkozni se fogunk, amekkora szerencsém van. Szóval ja. Én már TÉNYLEG leszarom. Ilyen még nem volt egyébként. Mármint hogy tudom hogy büdös vagyok, de valahogy nem érdekel. Majd megmosom holnap este. Sőt, lehet hogy soha többé nem mosom meg. 

Dani ott állt a szekrényemtől pár lépésnyire. Nekem annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam betenni a kulcsot a kulcslyukba (?), ezért Csenge segített. Én addig folyton oda pillantgattam, és esküszöm az egész osztály néha-néha rámnézett, de ő nem. Most vagy nem vett észre, mert éppen beszélgetett valakivel, vagy kiszeretett belőlem. Kitudja. Mindenesetre egy pillantásra se méltatott, szóval idegesen mentem le Csengével a büfébe. A büfébe Niki odaszólt, hogy várjuk meg, mire Csenge mondta, hogy oké. Ez engem mélységesen felháborított, mert ki nem állhatom Nikit. Úgyhogy mikor aztán laza háromnegyed óra után végzett is Niki a büfébe, majd előttünk trappolt a ló lábaival, megkérdeztem Csengétől: "minek vártuk meg?" Mire Csenge azt válaszolta: "nem tudom". Amúgy ezt a beszélgetést Niki végighallgatta, de mindegy.

Komolyan mondom, amikor sétáltunk vissza a harmadikra, konkrétan elmentünk Dani előtt, de le se szart. Tök mérges voltam. Ezt vártam én egész hétvégén? 

Fent Rachel mesélt arról, hogy este skypeolt a családjával meg tökre hiányzik neki meg minden, de én olyan mérges voltam, hogy csak azt hajtogattam folyton: "oooohh, hmmm". 

A matekórák mostanába kiesnek, szóval lépjünk is tovább. Konkrétan csak annyira emlékszem, hogy tanárnő egyszer rámszólt, hogy fogjam be a számat. Minden más kiesett.

Na, kicsöngetés után ismét izgalmi állapotokba kerültem, mert tudtam, hogy egy folyosón leszünk Daniékkal! Töri előtt ugye mindig egy folyosón vagyunk, általában egy padon meg minden. Szóval már NAGYON vártam. Remélem írnom sem kell hogy tök fölöslegesen. Ahogy rohantam le, megláttam a szembe jövő Petit meg Boldit. Köszöntek, én is köszöntem, de én annyira boldog voltam amitt a tény miatt, hogy egy rohadt folyosón leszek Danival, hogy teljes erőből rájuk mosolyogtam. Mindketten ilyen összehúzott szemöldökkel néztek rám, hogy mi bajom van. Gyorsan megjegyeztem magamba, hogy milyen édi Boldi amikor összehúzza a szemöldökét, aztán rohantam tovább.

Leültünk Csengével az utolsó padra. Én ott remegtem meg minden, tökre vártam, erre TELJESEN fölöslegesen, mert egész szünet alatt nem láttam Danit! Az összes osztálytársa ott volt kb, még szerencsétlen István is ott vonaglott előttem, de Dani nem. Nem tudom hol a jóistenbe volt. Ahogy beértem a terembe azt hittem felborítom a padot. Amúgy pont ezen röhögtünk Csengével matekon. Beszéltünk ugye arról az instagram képről amit Viktor kirakott. Most ezt megpróbáltam mondatokban leírni de tök értelmetlen, szóval leírom párbeszédesen.

 

Cs: Amúgy Dani sokkal izmosabb mint Viktor.

É: Ja, Viktor olyan mint egy lufi. Amúgy remélem Dani nem iszik ilyen fehérje port vagy mit.

Cs: Nem hiszem. Amúgy ha összejönnétek mennétek együtt gyúrni meg minden. Egy év alatt fullra kipattintanád magad, aztán be se férnél az ajtón.

É: Igeen. Tényleg. De jó lenne. Ott lőnénk a selfieket a kondiba. 

KÉSŐBB

É: Remélem rámnéz majd most Dani.

Cs: Nem nézne rád, te meg bemennél hozzájuk órára és ráborítanád a padot.

É: Igen, ráüvöltenék, hogy "HÉ TE, MIÉRT NEM NÉZTÉL RÁM?"

Cs: Nekivágnád a falnak.

 

Hát már folyt a könnyem a röhögéstől. Meg leborotválnám a hajam és vennék szemüveget, hogy úgy nézzek ki mint Dani, és mindig mondanám, hogy "Dani a példaképem". Amúgy lehet hogy ezek fullra nem viccesek. De akkor nagyon azok.

A töri tz-m KETTES lett!!! Hála a jó istennek! El se hiszem. Ugye azt hittem hogy egyes lesz, mert tanulás helyett Danit bámultam. Úgyhogy mikor közölte tanárnő hogy nem lett egyes, én úgy megkönnyebbültem. Mindenki kérdezte hogy hanyas lett, én meg ilyen nagy boldogan mondtam, hogy KETTES!!!!!!!!:) A többiek meg mind néztek, hogy ez miért jó. De én nagyon örülök neki. Kb. ez volt a napom fénypontja. Komolyan. Itt már el voltam kicsit keseredve, de azért még élt bennem a remény, hogy még mindig ott van a nyelvtan előtti szünet. Valamiért azt gondoltam, hogy az a szünet szent és sérthetetlen, és hogy 100%-osan ott lesz. Nem tudom pontosan miért, de én ezt hittem.

Amúgy jelenleg Anne Frank naplóját olvasom, mert egyrészt régen elszerettem volna olvasni, másrészt ha elolvasunk egy töris könyvet és mesélünk róla a tanárnőnek, akkor kaphatunk ilyen pontokat. 

Számvitel előtti szünetbe ismét azt hittem hogy agyvérzést kapok. Mostantól minden reggel beveszek egy nyugatót, mert ha így folytatom, gyomorfekélyem lesz. Hát ennyi idegességtől nem is csodálkoznék. Szóval ott álltam egyedül egy ideig, nyugodtan. Élveztem a csendes perceket. Gondolkodtam az élet nagy dolgan, mélyeket lélegeztem...Igazából csak azt vártam, hogy Boldi felérjen az emeletre és eltudjak menni a wc-re, hátha odahív. Aztán a csendes percek után hirtelen felfordult az egész ÉLETEM. Na jó, ez túlzás. Túlzás. Pont et a szót kellett definiálnom a nyelvtan dogába. (Sikertelenül.) Szóval az egész egyszerre történt: hirtelen megláttam a KOCKÁS INGET VISELŐ BOLDIZSÁRT felérni az emeletre. Már éppen készültem belőni a séróm, hogy majd menőn elvonuljak mellette, amikor Lilla tapsolva meg visítva odajött, hogy jelentkezni lehet a dm boxra. Nos. Nekem mindkettő baromi fontos volt. Úgy értem Boldi meg a dm box, Lilla annyira nem. Szóval nem tudtam mit tegyek. Lilla jelentkezett, aztán ugye én is szerettem volna, mert nekem nincs telónetem de neki van, de aztán lelassult a nete meg minden... Közbe folyton hátranéztem Boldira, hogy ott van-e még meg minden és ajj, tök ideges voltam, mert nagyon szerettem volna beszélni vele, hogy legalább valami jó dolog legyen a napomba. Lilla a kezembe nyomta az iphone 6-ját (!!!!!!!!!!!!) én meg gyorsan kitöltöttem mindent. Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy amikor kezeim közé került az a szent telefon, azon nyomban éreztem a kötődést. Én éreztem a szívem legmélyén, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és egyszer majd eljön az az idő, mikor egymáséi leszünk. Az a telefon maga a tökéletesség, hát én olyan imádattal fogtam remegő kezeim között, mintha nem is tudom mit fogtam volna. 

Úristen, most néztem meg az e-ellenőrzőt, és a pénteken írott fizika dogám négyes lett!!! Ha nem bukok le puskázással, akkor ötös lett volna tuti. De jóóó. Eddig bukásra álltam belőle, most 2,5-re. Na, a tudás. Amúgy szó szerint az egészet lepuskáztam, de mindegy.

Visszatérve a szünetre. Szóval mire sikeresen kitöltöttem mindent, sőt, még az e-mailt is megerősítettem, végre kifújtam a levegőt. Gondoltam: na végre, még van vagy 5 perc a szünetből, még simán tudunk beszélgetni Boldival. Mosolyogva, reményteli gondolatokkal megfordultam, erre mit látnak szemeim? Beengedték őket a terembe. Egy rohadt D-s se volt a folyosón. Hát. Hagyjuk, jó? Én erre már nem tudok mit írni.

Amúgy tényleg kellett pisilni, de úgy voltam vele, nem érdekel. Majd bepisilek. Kit izgat? Egyszerűen nem érdekel semmi!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NEKEM MIÉRT NEM JÖN ÖSSZE SEMMI??? AMÚGY???

Számvitelit úgy ahogy van ugorjuk is át, mert ha egy hangyákról szóló dokumentumfilmet kellene néznem, még az is jobban felkeltené az érdeklődésemet.

Ezután jött a nyelvtan. A várva várt nyelvtan, amit konkrétan péntek dél óta várok. Tényleg tök boldogan mentem le, és ott is voltak a 12.D-sek, Dani kivételével. Gondoltam biztos nemsoká jön. Hát, lehet hogy jött VOLNA, ha éppen azon a folyosón lettek VOLNA, de jött az ofőjük és közölte velük, hogy a suttogóba lesz valamilyen előadás, és azt nézik meg. Szóval egy emelettel feljebb lesznek. Na, mikor ezt így leolvastam a tanár szájáról, ne tudjátok meg. Szerencsére senki nem volt mellettem, így nem tudtam ordibálni. Így magamba fordulva néztem az osztálytársait, akik sorban vonultak el előttem. A szünet hátralevő részében néha-néha odajött pár osztálytársa, ott keringtek egy kicsit, aztán rájöttek hogy nem itt lesznek szóval elmentek. Ott volt még pár táska a földön, és én megvoltam győződve arról, hogy az egyik a Danié. Hát, egyik se volt a Danié, ezt szögezzük le.

Nyelvtanon dogát írtunk. Egyébként egész szünetbe mindeki arra tanult, tényleg csak én voltam olyan fogyatékos hogy álltam és szenvedtem. Pfff. Ettől függetlenül viszonylag tudtam mindent. Most megnéztem az e-ellenőrzőm, és szinte mindenből hármas vagyok. Deszar.

Amúgy miután megírtuk a dogát, feladatokat oldottunk, és tanárnő ugye az én asztalomnál szokott ülni, csak velem szembe. Szóval ott olvasta fel az idézeket, én meg pont belepillantottam a könyvébe és vele együtt olvastam az idézetet (fejjel lefelé). Mondta, hogy aki kitalálja, hogy kitől idézte azt az idézetet, az rögtön ötöst kap. Én tudtam, hogy Arany János Toldijából van, mert ugye vele együtt olvastam szóval láttam. De nem mondtam be a választ!!!!!! Hogy lehetek ekkora nyomorék? Pedig tökre rámfért volna az az ötös. De a lelkiismeretem nem birta volna. Komolyan, simán ölnék embert meg kibeleznék különböző élőlényeket, de ha a csalás kerül szóba, én nem bírnék azzal a tudattal együtt élni. (Azért csak a ÚRISTEN ITTTTTTTTTT MOST MEGÁLLT BENNEM A LEVEGŐ MERT RÁMÍRT BOLDI! EBBEN A PILLANATBAN. SZÓVAL AZÉRT NINCS ANNAK A MONDATNAK FOLYTATÁSA. ÚRSITSEN. Amúgy azt kérdezi hogy nekünk kellett-e hittanból fogalmazást írni. De jó hogy ilyenkor eszébe jutok. Esküszöm azt kellett volna írnom rá: "xd"

Na, szóval a félbehagyott mondat folytatása: Azért csak a biztonság kedvéért: nem ölnék embert, és boncolni se nagyon akarok.

Visszatérve Boldira. Most felajánlottam neki hogy megírom neki a hittan fogalmazását. Komolyan, miért nem szeret? De most ezt halál komolyan kérdezem. Ilyen dolgokat csinálok a kedvéért. Még a sajátomat se írtam meg, erre megírom az övét. Hát, feszítsenek most keresztre ha ezt értem. Mármint hogy miért nem képes szeretni. Képzeljétek el, elutasított. Azt írta, hogy ne fáradjak vele, meg hogy "azmilyenmár". Ja, meg hogy "inkább ne, úgysincs füzetem". Úristen, én megyek és nem is tudom mit kezdek magammal. Írtam neki: hát jó nincs mit. Kiléptem belőle és éppen itt panaszkodtam, amikor hallottam hogy írtak. Gondoltam biztos Csenge az, erre Boldi, méghozzá küldött egy olyan matricát, amelyik rázza a seggét. Multkor küldtem azt neki, erre írta azt, hogy "xd", és erre sértődtem be. Erre most ő küldött ilyet. Idézem a beszélgetésünket:

 

Ő: *seggrázós matrica*

É: xd (kit idézek?)

Ő: xd

É: xd

Ő: xd

É: xdxd

 

Tesómnak éppen ordítom torkom szakadtából, hogy "GYŰLÖLÖM!!!TISZTA SZÍVEMBŐL GYŰLÖLÖM!!"

Szerintem folytatom a napomat. Boldival most itt baszakszunk, próbálunk beszélgetni (én) de ő csak felbasz. Amúgy direkt idegesít. Itt írkálja az xd-ket. Ezt már direkt csinálja. Most írt egy ilyen fejet: :) szerintem csak szarkasztikusan küldte, de erre nem írok semmit. Azt akarom, hogyha Boldi chat ablakára menjek, ezt az üzenetet lássam: :) Amúgy lehet nem szarkasztikuasn írta. Mert küldtem neki egy ilyen mérges matricát és oda írtam: "amikor látom hogy xd-t írsz". Erre ezt írta: "dx". Erre küldtem egy sírós matricát. Erre írta a szmájlit. Szal kitudja. De azért ariiiii.

Irodalom előtt odajött Dávid, de nem Boldi haverja Dávid, csak simán Boldi osztálytársa Dávid. Ugye ő azt hitte hogy én pénteken beszéltem Boldival, szóval tök izgatottan jött oda, hogy "na hogy ment". Mondta azt is, hogy egész hétvégén emiatt izgult. De aranyos. Közöltem vele, hogy beszartam, és nem mondtam neki semmit, mire mondta, hogy kár. Aztán képzeljétek, lenyomott egy ilyen motivációs szöveget, majd a végén hozzátette, hogy most menjek oda és mondjam el neki. Most. Hát engem annyira felcsigázott azzal a szöveggel meg minden, hogy konkrétan készen álltam megváltani a világot. Komolyan tök izgalomba jöttem, és közöltem vele: jó. Menjünk. Keressük meg Boldit. Igazából egy dolog tartott vissza. Méghozzá az, hogy ott vannak az osztálytársai. Tudom, nevetséges indok, de esküszöm emiatt nem akartam. Nem amiatt, hogy jaj, itt az idő, vagy jaj, mit fog mondani rá, vagy én mit mondjak, hanem amiatt, hogy ott vannak az osztálytársai, és mit fognak gondolni, ha félrehívom Boldit. De amúgy ha ez a tényező nem lett volna, esküszöm megteszem! Komolyan mondom! Legközelebb megkérem Dávidot hogy hívjon fel telón nulladik előtt és nyomjon le egy ilyen szöveget, mert esküszöm rábeszélt. Három perc alatt rábeszélt, olyan szinten, hogy konkrétan TÉNYLEG megmertem volna tenni. Megmondtam neki, hogy többet nem fogom elhatározni azt, hogy én elmondom Boldinak. Legközelebb ha rámjön, akkor megyek és elmondom neki, nem fogom húzni hogy jaj majd pénteken, hanem abban a pillanatban. Rögtönzök. Vagy mi. (Ugye írtam a multkor, hogyha legközelebb ilyen szöveget nyomatok, hogy elmondom Boldinak, ne vegyétek komolyan. Hát, ne is.)

Aztán odajött Panna, aki amúgy végighallgatta az egészet. Mondtam neki, hogy nem bánom hogy tudja, csak ne mondja el senkinek. Amúgy olyan fura hogy most Csenge az akivel a legjobban jóba vagyok, és mégse tud erről a fontos dologról. De nem is akarom elmondani neki. Nem tudom miért. Talán ő az egyetlen az ismeretségi körömből akivel minden nap beszélek, de nem tud erről a Boldis dologról. 

Irodalom órán nem volt kész a házim, ofő meg pont ellenőrizte. Csengének kész volt, úgyhogy mondta hogy gyorsan másoljam le azt a két sort. Tudjátok mi következik itt: remegés, györcs, stb. Ofő felolvasta a névsort és mindenkinek mondania kellett hogy kész van-e vagy nincs. Ugye én az utolsó vagyok, szóval csomó időm volt leírni azt a két mondatot, de annyira féltem hogy lebukok, hogy míg leírtam azt a két szerencsétlen mondatot, teljesen leizzadtam. Csenge meg röhögött. És nem buktam le. Csoda. 

Angol előtt sok minden történt. Elősszöris, összefutottam Viktorral. Elkezdtünk puszilkodni a lépcső közepén, szóval az exem, Martin, majdnem lelökött onnan azzal az emberi bábuval, ami bioszon volt. Most azt nem tudom hogy direkt vagy véletlenül, mindenesetre rámorogtam egyet. Utána lementem a terem elé, de unatkoztam, szóval felmentem a szekrényemhez. Nem tudom pontosan miért, tényleg semmi célom nem volt, csak sétálgatni akartam kicsit. Megláttam Boldiékat. Elsétáltam mellette, mosolyogva köszöntünk aztán a látványa miatt ismét elkezdett remegni a kezem és vagy 3 percig baszakodtam a zárral. Amúgy nem hiszem hogy normális ez a folytonos remegés. Na mindegy. Miután látszólag kerestem valamit a kabátom zsebébe meg minden, gondoltam visszamegyek a terem elé. Hogy ennek a céltalan bolyongásnak mi értelme volt, nem tudom. De végülis jól sült ki a dolog. Kivételesen. Ahogy sétáltam Boldi irányába, ki jött velem szembe? Ervin. Megkérdezte hogy melyik busszal megyek meg ilyenek. Ekkor már Boldival szembe voltunk, és láttam hogy Boldi néz! Nem néztem rá, de egyszerűen láttam meg éreztem hogy engem néz folyamatosan, a teste is teljesen felém volt fordulva (Peti ott állt előtte). Tök jó volt. Amúgy nem tudom pontosan miért bámult. Aztán Ervin elment, én meg így felnéztem Boldira. Ugye ő engem nézett, szóval összeakadt a tekintetünk és elkezdtünk mosolyogni. Köztünk volt vagy egy méter, de egyébként egymással szemben álltunk. Egyikünk se mozdult meg, csak ott álltunk és néztük egymást mosolyogva. Hát gondoltam jó, akkor én lemegyek, mert ez fura hogy csak állunk, ő nem mozdul én meg nem akarok odamenni Petiékhez, szóval már indultam el, már tényleg mozdult a testem, amikor Boldi hirtelen közelebblépett és megkérdezte hogy miújság. Ott vigyorogtam mint egy hülye. Elkezdtünk beszélgetni, de ugye ez a folyosón történt, ahol közlekedni szokás, szóval mögöttem folyton elakart menni valaki, de nem tudott, mert ott álltam, ezért folyton közelebb kellett lépnem Boldihoz. Ezáltal majdnem összeért a testünk. Hát nem is csoda hogy azt hiszik páran hogy együtt vagyunk. Ha csak úgy random odanéz valamelyik osztálytársa, konkrétan azt látja hogy egymásra vagyunk mászva. Éppen meséltem neki beleélve, hogy az egyesnek hitt töri tézém kettes lett, de fel se fogta, mert odajött Bede, és ilyen áramütős/rezgős hangokat adott ki miközbe a melleim felé célzott... Ne kérdezzétek... Én ott álltam ilyen ledöbbent fejjel, Boldi meg már annyira röhögött hogy teljesen bevolt pirosodva a feje... Aztán jött Dávid és felém nyújtotta az öklét, hogy öklözzünk egyet, tudjátok, az a pacsi féleség, én meg elősször ledöbbentem, aztán leöklöztem vele, Boldi meg ismét röhögött. Komolyan, tiszta piros volt a feje. Miután túltette magát a röhögésen (egy kis időbe telt míg visszatért a normális színe) nekem már nem is volt a fejembe a törijegyem, éppen azon agyaltam hogy milyen debilek a 17 éves fiúk, amikor megkérdezte ilyen ÍRTÓZATOSAN aranyosan, hogy "szóval hanyas is lett a törid? kettes?" és olyan kedvesen kérdezte, és olyan jól esett hogy érdekli, tényleg érdekli és nem csak leszarja, hogy én azt hittem hogy nem is tudom mit csinálok. Hogy lehet egy ember egy tündér és egy fasz is egyszerre? 

Aztán a kezembe nyomott egy szöget (?) és mondta, hogy ajándék. Remélem mondanom sem kell hogy kiraktam a polcomra. 

Megdicsértem az ingjét, mert hát kockás ing Boldin, azért khm, nem semmi, és tök aranyosan mondta hogy köszi. 

Csengének most küldtem facebookon egy képet magamról, ahol egy (műanyag) fegyvert tartok a fejemhez. Majdnem Boldinak küldtem. Az aztán szép lett volna. Belegondolni is szörnyű.

Amúgy Dávid mostanába olyan kedves velem. Fura. Nagyon fura.

Ezután lementem az angolterem elé és őő, hát álltam. Aztán angolon folytattuk a tz-t, de a doga lapok olyan szarul lettek nyomtatva, hogy kb. egy szót sem lehetett kivenni. Tanárnő ezt azzal indokolta, hogy "szegény az iskola". Aha. Azért van kb. 50 Apple gép. Na mindegy.

Angol után jött egy osztályfőnöki, de a védőnő jött be. Ofő nem jött be órára, szóval egész órán róla beszéltünk a védőnővel. Mindenki mondta a véleményét ofőről, Csikszi az asztalt csapkodva szidta, Réka üvölve védte, Csenge a hajamat fogdosta én meg pro és contra érveket sorakoztattam fel, természetesen a Boldi VS Dani témában. Dani ma eléggé alulteljesített, tekintve hogy az égvilágon semmi kommunikáció nem volt köztünk. Legalább Boldi feldobta ma a napom. Nem csak a suliba, hanem ezzel is, hogy rámírt. Persze csak azért írt rám mert kellett neki valami, de mindegy. Megszoktam.

Ezután egy korábbi busszal jöttem haza, szóval már egy ideje itthon vagyok. Itthon felidegesítettem saját magam, mert anya megint olyan kaját főzött, ami nem is finom, szóval mérgembe csináltam tejbegrízst. Fini lett. Most megyek csinálok popcornt is. További terveim a napra: semmi. Walking Dead. Alvás. Befonom a hajam. Visszaolvasom a Boldis beszélgetést százszor. Nézegetem Dani karizmát. Sziasztok.
Később: Na, ez most kb. fél órával később írom. Szóval megírtam Boldinak hogy négyes lett a fizikám. Gondoltam közlöm vele, mert hát ő fényképezte a puskát meg minden. Oké, írta is rá hogy ügyes vagyok meg ilyenek, aztán írtam azt is hogy amúgy ötös lett volna csak lebuktam stb... Szóval magyarul: próbáltam vele beszélgetni... És most nem azért hogy jajjj beszélgessünk Boldival! Meg ez nem ilyen kínkeserves témakeresés volt.. Tényleg leakartam ezt írni neki, vártam hogy írjon rá valamit, például kérdezze meg hogy hogy buktam le vagy mittudomén, bármit, de ennyit írt rá: ":dd" Hogy lehet ilyen? Erre azért igazán írhatna valamit... 9. óta ez egy olyan dolog amivel az őrületbe tud kergetni... egyszerűen LEHETETLENSÉG elbeszélgetni vele facebookon! És nem miattam!! MIATTA! Mert nem normális. Azért egy normális ember ír erre valamit. Vagy mittudomén. Áh hagyjuk. Felidegesít. Nem is tudom ezt minek írom le. Egyszerűen csak felidegesít. Letiltom. (Na jó, nem. De letiltanám.)

7. rész