A 40. bejegyzés alkalmával köszöntelek titeket az új kinézettel. :] Remélem tetszik. Próbáltam most nyáriasabbra venni a figurát, színekkel és képekkel, amik a vidámságot tükörzik. Remélem valamennyire sikerült, és jobban tetszik nektek mint az eddigi kinézetek. A betűtípus megint szürke, tényleg bocsi de ezen véleményem szerint csak az mutat jól, hogy nézne már ki ha feketével írnék. o.O Oldalra raktam több modult is, majd idővel megöltöm az "about" menüt is, tényleg. :) Írtam egy üdvözlő szöveget is, vagy valami hasonlót, top10 zenét, ami a jelenlegi lejátszási listámat tükrözi, illetve összeírtam körülbelül 100 dolgot amit meg kell még csinálnom, és 5 percenként írok hozzá újakat. xD A diziről ennyit. :) Ma voltam medencézni apumnál. Idén nyáron elősször medencéztem, mert nem volt gusztusom felvenni bárki előtt is a bikinit.. Így is vagy 20x lehúzta rólam hugom a felsőt, és tök para mert félek hogy apum látta. XD Awkward. De egész jó volt amúgy. Csak a víz kissé retkes volt már. Meg gusztustalan.. vagyis számomra ez nagyon.. Ahogy belegondolok hogy mik vannak abba a vízbe benne.. Nyál, bogarak, meg ilyenfajta dolgok... Mindjárt megyek is hajatmosni. XD Nem vagyok amúgy ennyire finnyás, csak... hát, de, mégis. Holnap meg strandra megyünk, tesóm, apum, meg én. Várom már, csak az a baj hogy már 10kor jön értünk, én meg akkor még alszok. :( Remélem jó nap lesz. ^^ Bár előre félek, mármint a víztől.. ott is mik úszkálhatnak a vízbe (!).. Nem nagyon szeretek nyilvános strandra járkálni.. Holnap jönnek Patrikék haza (unokatesóm, Ausztriába laknak). 2 hétet lesznek körülbelül Mo.-n, abból 1-et biztos nálunk alszik.. Még nem is lenne baj, ha 1.) Megkérdezné. 2.) Tudna viselkedni. 3.) Én is néha aludnék nála. De ő kérdezés nélkül bejelentette, hogy ő nálunk fog aludni. OK. Viselkedni nem tud, de komolyan. Felsorolhatnék 100 okot, de most valahogy nem visz rá a lélek. Még életembe nem voltam náluk (mármint a magyarországi házukba), nem hogy ott aludtam volna.. Elég is, nem akarok rá gondolni, a következő 1 hétben úgyis egész végig a nyakamon lesz. Bár azért vannak jó pillantai, egész jól el lehet vele szórakozni. (Egyébként fiú. Ez fontos információ.) Megyünk majd strandra, pizzázni, meg ilyenek. Ja azt elfelejtettem írni, hogy nagyon nagyképű, folyton menőzik az ájfónjával, meg azzal hogy gazdag családból származik ezáltal a zsebpénze körülbelül egyenlő 30-40 ezer forinttal... Na most már tényleg elég belőle. :)) Szerintem később majd jelentkezem. Teljesen lefárasztott ez a "új dizi" készítés, körülbelül 3 órán keresztül csináltam. (Nem látszik az eredménye amúgy.) Remélem nem adtam meg a bemutatkozó szövegben túl sok információt, komolyan szerintem az egyik legnagyobb félelmem az hogy bárki akit ismerek elolvassa a blogom. Mostanába igaz hogy nem írok olyan "intim" dolgokat, de régebben megesett.. Óvatos leszek, sok információt nem fogok kiírni. Mondjuk akik ismernek személyesen, már ennyiből is kitudják következtetni hogy ez én vagyok. (Csak én vagyok mániákus Ian Somerhalder és Ed Westwick rajongó körülbelül egész Magyarországon.) Jaaa, el is felejtettem. A kérdezőbe (ASK ASK ASK, nagy, narancssárga színekkel kiírva) lehet írni kérdéseket (? ez mondjuk egyértelmű) illetve kéréseket, hogy miről írjak, min javítsak, stb. :) Tényleg megköszönném! A chat-en pedig majd még javítok, csak most tényleg nincs kedvem, nagyon elfáradtam (nem csak a szerkesztés, a medencézés miatt is. Tesóm körülbelül 20x arcontérdelt, 40x lenyomott a víz alá, ja és nyeltem vagy 5 liter vizet is.) Kellemetlen. 
Utóirat: Köszönöm hogy mostanában ilyen sokan jöttök. Remélem tetszik a blog, vagy nem tudom mit szokás ilyenkor mondani, de köszönöm. :) 
XOXO - Sz

Imádom az ilyen "hajnalokat", amikor csak úgy rám jön az írás. :) Aludnom kéne egyébként, mert reggel 8-kor kelek. Megyünk be a városba ruhát nézni. Koszorúslány leszek elvileg, bár semmi kedvem hozzá. Elhatároztam egyébként magamban hogy soha a büdös életbe nem kérek többé kritikát, mert rohadtul nem bírom. Lehet az építő vagy éppen nem. Ez nem a kritikaíróknak szól, hanem úgy alapjáraton a kritikáknak. Ugyebár kértem 2 kirikát két különböző oldalról. És bár beismerem, vannak benne igazságok, úgy felhúztam magam rajta.. xD Szóval soha többé! Egyébként tényleg köszönöm a kritikákat, nem hiszem hogy megfogom őket fogadni (bár szeretném), de szeretnék leszögezni egy nagyon fontos dolgot: ez az én blogom. Magamnak írom. Nem érdekelnek a látogatók. Vagyis, persze, valamilyen szinten örülök hogy jöttök sokan, meg páran olvasnak, de alapjáraton ezeket magamnak írkálom, és hogy miért? Ha ezt megkérdem magamtól, általában úgy válaszolok rá, hogy: "pár év múlva jó lesz visszaolvasni". Vagy csak mert szeretek írni. Nem vagyok benne tehetséges. Na és? Attól még írok, mert örömömet lelem benne. Az már egy más tészta, hogy nem értek hozzá. Régebben úgy voltam vele, hogy én szeretnék az írással komolyabban is foglalkozni, könyveket, novellákat írni, de mostanra beláttam hogy ahhoz még sokat kell tanuljak, és alap tehetség sincs meg bennem, amivel akár egy novellát meg írhatnék. Szóval maradt a blog, ez az én menedékem, ez az a hely ahova bármikor jöhetek kiönteni a szívem. Akinek nem tetszik hogy hogy, mikről, és mit írok, az ne olvasson. :) Ennyi. Csak ennyit szerettem volna most leszögezni. A kritikaíróknak még egyszer köszönöm, mindenképp megpróbálok egy-két dolgon javítani. [Ezt már el is kezdtem, ugyebár adtam a bejegyzésnek egy normális címet. Amúgy zárójelben megjegyezném hogy eddig azért nem voltak címek, mert egy idő után nem tudok normálisat kitalálni. Majd meglátjuk ezúttal hogy megy.] Hú, amúgy most kicsit depresszív állapotba estem. Ráébredtem arra, hogy marhára nincs tehetségem semmihez. O_O. De komolyan. Eddig azt hittem, az íráshoz még némiképp konyítok, de visszaolvasva egy két bejegyzést elkezdtem azon gondolkodni, hogy egész végig bevoltam szívva? Na, mivel hajnali 2:08 van, összegyűjtök egy két dolgot. 
 

• Írás: Ugyebár szeretek írni. Csak nem tudok. Szerintem. Próbáltam már fanfictionokat írni, de nem igazán jött össze. Novellaírásba is belekedtem, de valahogy nem volt az igazi. Az, hogy egy könyvbe (!) is belekedztem, meg kész katasztrófa. Maga az ötlet is. A történet nem lett volna annyira gáz, már ha lett volna. Csakhogy nem volt. Úgy voltam vele, majd útközbe beugrik hogy miről szól. Kb. 150 oldalon keresztül nem történt semmi tájleíráson kívül. A lomtárba végezte. RIP. Szerintem több mint 2 éve blogolok kisebb - nagyobb kihagyásokkal, ez talán az egyetlen olyan dolog amit szeretek csinálni bárhol, bármikor. Blogolni. És tényleg nem érdekel hogy nem tudok írni, nincsenek jó képességeim hozzá, mert szeretem csinálni, és szerintem ez a legfontosabb. :)
   
• Rajzolás: Bizony. Szeretek rajzolni. Szeretek kreatív lenni. Csak éppen nem tudok. Annyi kreativitás nincs bennem mint egy kőben. Próbáltam már kész rajzokról másolni, az eredmény valami katasztrófális lett. Egyszer sikerült lerajzolnom egy ilyen nagyon cuki kis figurát. Arra nagyon büszke voltam, folyton azt rajzolgattam a könyvekbe, füzetekbe. Ez egy éve volt, azóta is elönt a büszkeség ha rágondolok. *szip-szip*. Pedig milyen jó lenne már deviantartra meg facebookra, meg még száz egyéb oldalra feltölteni a szebbnél szebb rajzokat.. *-* Csak nem szorult belém túl sok kreativitás.. Tulajdonképpen minden rajzórán aludtam, mikor a tanár rám szólt hogy csináljak valamit - majd végül könyörgött hogy legalább egy fát rajzoljak le, hogy ne buktasson meg -, akkor jöttem rá hogy valamit nagyon elcseszek, és sosem lesz belőlem művész. Ja, juteszembe, egyszer festettem egy pálmafát. Az egész jó lett. Akartam rá két csókolózó emberkét, végül egy nagy paca lett belőle (?). KÉP [Kizárólag erős idegzetűeknek.]
   
• Sportok: A sport meg én körülbelül két külön dolog. Még azt sem mondhatnám, hogy szeretem/élvezem, mert nem. Ki nem állhatom. A tesi órákon általában (míly meglepő) aludtam. Ott is körülbelül könyörögni kellett, hogy megfogjak egy labdát és eldobjam. Bár bevallom, kézizni szerettem. Egészen addig, míg tőből le nem tört az egyik körmöm (az egyik "kedves" osztálytársam nekidobta erőből a labdát). Azóta valahogy nem érzem jól magam a pályán. Nem egyszer kaptam sírógörcsöt mikor a pedofil tesitanárom kényszerített a fejenállásra/kötélmászásra/mozgásra. "De tanárbáááá' nekem ez nem megy. Kérem hagyjon aludni. Nem érdekel ha megbuktat. Nekem nincs kedvem 0. órában, 7 órakor fejenállni, már ne is haragudjon." - mondtam nem is egyszer. Meg a jól bevállt trükk: "megjött" - "fáj a lábam/hasam/fejem/hajam satöbbi" - "nincs tesicuccom". Sport - Szandi: 1:0.
   

Hát igen. Előbb-utóbb csak kiderül hogy miben vagyok tehetséges. Egy biztos: a lustálkodásban mindenképp. Ja, meg a Márióba is egész jól teljesítek, bár abból szerintem nem lehet megélni.
LDR Challange Day #3 Favourite song out of Born To Die [Kedvenc számod a Born To Die-ból]: Ez egy nagyon nehéz döntés. Summertime Sadness. A nap bármelyik percében képes vagyok meghallgatni. De az igazat megvallva, nincs az albumon olyan szám, amit nem imádnék. xoxo

Hát én ezt nem hiszem el, a kurva életbe már, harmadjára írom ezt a kurva bejegyzést, mert már kétszer kiléptem. Komolyan ha most nem nyírom ki magam, akkor soha. Mi van ma velem? Na mindegy, ha már kétszer leírtam, akkor harmadjára is sikerülni fog, és ezúttal esküszöm nem lépek ki. Csak kimarad egy két rész, amit már betéve tudok. Szóval. A Lana Challange #2: Your favourite song out of the Paradise Edition [A kedvenc számod a Paradise Edition-ból]. Rövid leszek és ezúttal tömör: American. A reggel arra keltem, hogy anyu a kedvenc Jolly & Szuzy (nem tudom hogy kell írni) CD-jét hallgatja. Rossz volt arra kelni, higyjétek el. Aztán rébredtem hogy mit is álmodtam: Bence (igen, az a Bence akiről az elmúlt pár napban írkáltam) és én apum háza előtt álldogáltunk és beszélgettünk/hülyéskedtünk. A ház előtt van egy körülbelül 30-40 centiméter magas kőhalmaz, amolyan dísznek. Oda felállt Bence, én meg közbe fogtam a kezét. Megcsúszott, de mivel fogtam, ezért nem esett el. Aztán szemeztünk és lekapott. Nagyon nagyon nagyon jó volt. Sokkal jobb mint az eddigi - valós - csókjaim. Kár hogy csak álom volt. Amúgy reggel megakartam neki írni, hogy mit álmodtam, de nem volt fent. Még jó. Ha meg írtam volna neki, akkor valószínűleg belefolytja magát a Balatonba. (Nyaralni van a mázlista.) Szóval ennyi... Hiányzik amúgy, hogy beszéljek vele. :/ Aztán 3 órási busszal felmentünk Petrával a városba, ahol ugye találkoznom kellett volna a csajjal, aki a pólókat árulja. Nem jött el, csomót vártam rá. Írtam neki SMSt, hívtam is de nem vette fel/nem válaszolt. Akkor kapja be. Annyira nem fontos nekem az a 2 póló, hogy idegesítsem magam miatta. Azért az emberség és becsület itt is meglátszik. Annyit azért írhatott volna, hogy még se jó, vagy valami... Ha egyedül mentem volna be akkor fordulhattam is volna vissza, de mivel Petra ott volt, bementünk a plázába, felpróbáltunk pár ruhát majd fényképezkedtünk bennük (?) satöbbi. Bár néha idegesített, pl. amikor felpróbált vagy 15 blézert, vagy amikor azt ecsetelte, hogy turiba járni gáz. Akkor minek jár? xD Szerintem tök jók a turik, én egyáltalán nem szégyenlem, nagyon jó cuccokat lehet kapni. Ma is szereztem egy piros bolerót illetve egy fekete - fehér pólót. Utána beültünk a "mekibe", kajáltunk majd hazajöttünk. Itthon csináltam körülbelül 1000 képet magamról/Buksiról/közös képet Buksival. Úgy gondoltam, talán ha lesz egy normális kép, amin nem nézek ki úgy mint egy visszamaradott, talán, esetleg (!) kirakom a blogomra. De, sajnálatos módon ilyen kép nem született. Úgyhogy ezúttal is sajnálom. Tényleg. Talán 10 év múlva ráveszem magam. Janem. Mert ha ezúttal is kilépek, akkor a holnapot nem érem meg. Hmm, nem is tudom miről írkáltam még ,ennél sokkal hosszabb lett az előző 2 bejegyzés.. Talán azért mert mindent kifejtettem, csak már nincs kedvem harmadjára is leírni ugyanazokat. Amúgy ha most is kitörlöm/kilépek, szerintem nem írom újra. Keresztülfejelek a monitoron, valószínűleg. Jó lenne már kialudni magam, mert olyan szinten karikás a szemem, mintha odafestettem volna azokat a lila karikákat. Éhes vagyok, de nem hiszem hogy jó ötlet lenne éjfél után 7 perccel enni. Meg amúgy sincs nagyon mit. Oké , tényleg fogalmam sincs még miről írjak. Szomorú vagyok, mert az előző kettő bejegyzés, amiket ugye véletlenül kitöröltem / kiléptem, sokkal jobbak lettek, de hát ez van. :( Majd jelentkezem. xoxo

Belekezdek egy 30 napos Lana Del Rey Challange-ba (kihívás). Miután ezzel végeztem, jön a Demi Lovato-s is. ^^ Őhm, hát az első napot nem igazán tudom kifejteni, mert lényegében csak egy szavas választ lehet rá adni, de azért leírom. Ezenkívül egyébként még nem tudom mit írjak, majd összekaparok valamit. Na akkor. 
Day #1 - First Lana Del Rey song you've ever heard (Az első Lana Del Rey szám, amit hallottál)
Hát ez kéremszépen nem más, mint a Video Games. Szerintem az emberek 80%-a innen ismeri Lanát. Éppen sirattam az eltünt kutyáimat. December volt. A Viva TV reklámjában láttam azt hiszem a videoklippet, vagy egy kis részletet belőle, és az elején utáltam. Aztán amikor ezt a "sötét" korszakomat éltem, akkor meghallgattam rendesen, és meglepődtem milyen jól lehet rajta sírni. Aztán végül naponta százszor meghallgattam, majd ezerszer.. megtanultam a dalszövegét... Nem olvastam utána Lanának, semmi ilyesmi, csak ezt az egy számát ismertem és hallgattam. Egy ideig. :) Ez a rövidke kis történet lényegében azt is elmondja hogy hogyan ismerkedtem meg vele úgymond. Holnap megyek Petrával be a városba. Apródon találtam egy rohadt jó pólót, Nirvanás ^^ 1000 forintért adja csak + 1 póló, ami csak 400 ft és az van ráírva hogy I LOVE CARTOONS. Majd hozok képet. Meg megyünk turizni is (ha gáz ha nem, én imádok turizni). Az a baj, hogy most anyagilag nem állunk túl jól, szóval anyu adott 1400 forintot turizásra, apumtól meg kapok szintén 1400 forintot a pólókra. De apumhoz ma úgyis megyek, és kérek még +500 forintot. Remélem ad, mert azért a busz se valami olcsó.. Remélem tudok jó cuccokat turizni, csak attól félek, hogy mivel Petrával megyek, és ugyanaz az ízlésünk/méretünk, ezért lehet hogy... összeverekedünk. Na mindegy. Majd kettéosztjuk a boltot. Vagy valami ilyesmi. Megoldjuk. De ha valami olyat turiz ki amiért én ölni tudnék, megölöm. Vagy felrobbantom az egész boltot, és akkor nem lesz senkié. Tegnap megnéztük a Fűrész 2-t, hát szerintem nagyon jó. Sokkal jobb mint az első rész, mondjuk ez a kettő összekapcsolódik. Tegnap este ráírtam Martinra. Nem tudom miért, általában ő szokott, de valahogy akartam vele csak úgy szimplán beszélgetni. Kérdezz felelekeztünk hajnali fél négyig. Ma meg fél egykor keltem. Esküszöm soha többé nem maradok fent olyan sokáig. Max 3-ig, eddig is az volt a minimum, csak tegnap nem igazán tudtam aludni az egész Cory ügy miatt... Egész nap twitteren nézegetem az új képeket róla/róluk. Mélységesen szomorú vagyok még mindig. :( Írtam is Iannek egy pár üzenetet twitteren, hogy szeretem és hogy ne haljon meg soha. (?) Amúgy csomó dolgot kéne vennem (körömlakklemosó, Mogyinak kaja, sampon...) de egyszerűen csóró vagyok. Hát holnap 1400ért turizok, 1400 a két póló, és akkor még van 500 forintom (már ha apum ad) az pedig már alapból a busz... Anyum tegnap kapott pénzt, és már nincs egy forintja se. Minden szarra elbassza azt a kurva pénzt. Ebbe a mondatba most komolyan 3 csúnya szó szerepelt? OMG le kell szoknom sürgősen. Bájdövéj, ha megyünk Németbe apummal, oda is kéne pénz ugye ruhákra stb... Ma ha megyek hozzá lefényképezem a biciklit amit elszeretne adni, itthon felrakom apródra és várok. Remélem megveszik. 30K-ért adjuk, és apum azt mondta abból ~7K az enyém. Az marha jó lenne, mert tényleg körömlakklemosóra sincs pénzem. Turizni se nagyon akarok, mert arra is csak költöm a pénzt... Muszáj valahonnan pénzt szereznem! Tettem fel apródra is hírdetéseket pólókról/pulcsikról amiket nem hordok, de egy lélek nem jelentkezik, pedig olcsón adom... Ma beakartam menni a hivatalba, hogy megkérdezzem lehet-e újságot hordani, de nem merek. (?) Meg valószínűleg úgy se engedik. Ha hazajöttem írok Orsinak, a XY Állatmenhely vezetőjének (igazából az sintértelep, de mindegy), hogy mikor tudnék menni önkénteskedni. :) Végre valami hasznosat is csinálnék. Na de most megyek, kifestem a körmöm már amennyire lehet, meg Vámpírnaplózok meg ilyenek... De ez kit érdekel? Na mindegy. Jaj baszki most esett le hogy 2 órával ezelőtt felkentem az arcpakolást (!) és még mindig nem mostam le. Remélem nem lesznek a pofámon fura kiütések. XOXO

Nem is tudom, hogy ez tényleg a 36. bejegyzés-e, vagy nem. Tulajdonképpen nem is érdekel. Nem tudok szóhoz jutni. Reggel óta sokkos állapotban vagyok, és nem tudom felfogni. Egyszerűen képtelen vagyok. Az agyam nem akarja befogadni ezt a szomorú és sajnos borzasztó igazságot. Cory Monteith meghalt. Mikor reggel bekapcsoltam a gépet, és elolvastam a hírt, körülbelül elröhögtem magam. Aztán elolvastam a kommenteket, és rájöttem hogy ez marhára nem poén. Na utána aztán tényleg sokkos állapotba kerültem. Ha ilyen dolog történik, amit az agyam képtelen befogadni általában a következő dolog történik: a fejemben már összeesküvés - elméletket gyártok, kifejtem a dolgokat és végig gondolom őket. Ez fejben van. Aztán ami a számon kijön, az már teljesen más dolog, egyszerűen azt nem tudom irányítani. Körülbelül csak ültem a gép előtt és negyed órán keresztül csak annyit mondtam: Úristen. Jézusom. Aztakurva. Ez nem igaz. Úristen. You must be kidding be. Ez nem igaz. Valaki itt nagyon szórakozik. Jézusom. Úristen. Szent Isten. Drága Jóisten. Szóval körülbelül végigmentem a Biblia minden szereplőjén. Néztem a közös képüket Leával (https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/q71/64026_535829123137507_1329334423_n.jpg) és ... és nem jutottam szóhoz. A következő lépés az volt, hogy utánanéztem a neten, tényleg igaz-e. Mikor láttam, hogy a TMZ is lehozta a hírt, akkor már biztos voltam benne, hogy ez igaz. A helyzet az, hogy én nem voltam éppen Cory rajongó. Én mindig is Ian Somerhalder (és az utóbbi időben Ed Westwick) rajongó voltam/vagyok, ami a színészeket illeti. Persze rengeteg olyan színész/színésznő van, akiket szeretek, de nem rajongok értük. Így voltam Cory-val is. A Glee-ből ismertem meg, mint hozzám hasonlóan több millióan. Nem tudtam, hogy drog problémái vannak. Mikor áprilisban mindenhol azt lehetett olvasni, hogy rehabra vonul, akkor jöttem rá. Mindenki írta neki twitteren hogy kitartást, stb. De nem értem. Ha bevonult rehabra, miért halt bele túladagolásba? A rehabnak nem az lenne a fő célja, hogy leszoktassa az embert a drogról? Bár lehet én látom rosszul a dolgokat, de nekem ez akkor sem tiszta. Szóval tényleg szerettem őt. szerettem ahogy színészkedik, ahogy énekel. Angyali hangja volt, mindig örültem mikor énekelt mert borzasztóan szép hangja van. Akarom mondani volt. Nagyon jó színész is volt, renetegszer megnevettetett, megsiratott. A Glee volt az egyik legkedvencebb sorozatom, tényleg. Nem azért, mert most is az.. De lenne egy kérdésem. Ezentúl mi lesz a Glee-vel? Cory meghalt, Kyle rákos, Heather terhes, Lea pedig valószínűleg most teljesen ki van akadva és bizonyára kiírják egy kis időre. Azon se lepődnék meg, ha kiszállna a Gleeből. A Glee egy nagyon összeszokott kis csapat volt, főleg az első három évadban. Szerintem az első három évad volt az, ami még Glee. A negyedik évadban már új szereplők voltak, a régiek háttérbe szorultak. De mégis ott voltak! Most viszont, a stáb fele eltünik, és ez így nem az igazi. A 4. évad sem volt már az igazi, ezentúl pedig főleg nem lesz az. Még mindig próbálom feldolgozni hogy meghalt. 31 éves volt, tehetséges, fiatal színész és énekes. Előtte állt még a boldog élet, a szerelem, a karrier... Tudjátok kit sajnálok most a legjobban? Leát. De őszintén. Az előbb olvastam, hogy telefonon mondták el neki, ő pedig teljesen kiakadt. Twitterre sem írt ki semmit, nem nyilatkozott ki semmit. Ezt teljesen megértem egyébként. 2 hét múva összeakartak házasodni! Annyira szerették egymást. A sorozatban is és a való életben is egy pár voltak. És ez a legszomorúbb. Mert ha tényleg folytatódni fog a Glee (és ennek nagy sikert/jövőt nem adok) akkor Leának lesz a legnehezebb feladata. Egyébként tényleg nem tudom mi lesz a sorozatból. Keresnek egy másik Finnt, és úgy csinálnak mintha ő lenne Cory? Ez nagyon nagy hülyeség lenne. Kiírják a sorozatból Finn karakterét? Ez még ésszerű is lenne, de.. valahogy itt nincs jó megoldás. Szerintem a sorozatnak vége is lehetne. Szép volt, jó volt, de Cory meghalt, és ezáltal az egész sorozat is. Tényleg ráébredtem arra, hogy éreztetni kell azokkal akiket szeretünk, hogy mi ott vagyunk neki. Én nagyon elfogult vagyok Iannel és Eddel, és ha velük történt volna ilyesmi, szerintem már ... nem is tudom hol lennék, valahol a diliház és a kórház között. Már most, hogy egy olyan színész halt meg, akihez még olyan szinten nem kötőttem, hogy ez a dolog ennyire megrázott... akkor mi lenne ha például Ed halna meg? Bár erre gondolni sem merek. Ha valaki megkérdi tőlem egy héttel ezelőtt, hogy szerintem ki fog meghalni következőre a színészek/énekesek közül, 100% hogy nem Coryt mondom. Eszebe se jutott volna! Nem néztem róla riportokat, videókat, de amennyit láttam azokból, nyiltan állíthatom hogy kedves, nyitott személyiség volt akit mindenki szeretett. Egyszerűen nem tudom felfogni. Szomorú vagyok nagyon, reggel óta sokkos állapotban vagyok és sírok. Emlékvideókat nézek, képeket nézek, és sírok. És nem birom felfogni. Valaki ébresszen fel, mondja azt, hogy ez csak egy rémálom volt. KÉRLEK. Olyan borzasztó érzés. Petra ma itt volt, és mondta hogy "minek kellett drogozni?". Azt hittem odamegyek és belebaszom a fejét az ablaküvegbe. Éppen az egyik szeretett színészem halt meg, gyászolok meg minden, ő meg ilyen flegmán odaveti. Nem tudom mi a faszt képzel magáról, de ha következőre meghal Rihanna vagy valaki akit ő szeret, a pofájába röhögök. Cory választotta ezt az utat, oké. De ő próbált leszokni, rehabra járt. Voltak tervei. Összeakart házasodni Leával. Színészkedni és énekelni akart. És ez annyira rossz. A Glee tagjai vajon mit érezhetnek most?... Borzasztó lehet nekik, akivel 4 évig együtt dolgoztak, hirtelen meghal. Cory, aka Finn volt a Glee vezető arca, végig vitte a sorozatot, ha ő nincs, szerintem nem is lett volna GLEE a glee. Szerintem a Glee-nek vége. Nincs értelme tovább boncolgatni ezt a témát. Cory-val együtt meghalt a Glee is. Kitartás kívánok innen is Cory családjának, a Glee stábjának, a barátainak, a családjának, na meg persze a hozzám hasonló több millió Gleek-nek. #StayStrongLea 
Van az a szám. A Gleeből. A Don't Stop Believing. Abba van az a szöveg, hogy "he took the midnight train going anywhere". Aki akarja fordítsa le. És megértik. Cory didn't die. He took the midnight train going anywhere. I LOVE YOU CORY. 

               R.I.P. CORY MONTEITH
 

Íme egy kis bemutatkozás. Ezt be kell küldenem az új iskolámba holnap, de gondoltam beillesztem a blogomba is. Egy pár adatot kihúzok belőle, mert ugye ez privát blog. Holnap írhatom le az egészet kézzel (? ez kinek az ötlete volt? ezért van e-mail, facebook!!!), és még biztos javítgatok itt-ott, de íme nyers állapotában:
Szeretnék bemutatkazni egy pár oldalon keresztül. XY vagyok, XY-án születtem, XY-n. Ez a város XY-ban található. XY-on lakom kiskorom óta. Édesapám XY, aki Németországban született, és német származású. Anyukám XY, ő Romániból származik. Van egy hugom is, XY Krisztina, 8 éves. Mivel apum nem tud magyarul, ezért anyu kénytelen volt megtanulni németül. Én és a hugom kiskorom óta anyanyelvi szinten tudunk beszélni németül, hiszen másképpen nem tudnánk kommunikálni apuval. Jártam már Németországban is, és Romániában is hosszú ideig. Az előbbi országba éltem is egy évig. 2010-ben kiköltöztünk anyuval, ahol nehezen, de végül sikerült beilleszkednem az új iskolába, társaságba. Végül visszaköltöztünk Magyarországra, mert honvágyam volt. Anyu és apu már nincsenek együtt, bár nem váltak el. A kapcsolatom velük nagyon érdekes. Anyuval általában veszekszünk, de mindig kibékülünk. Apuval viszont mindig egy hullámhosszon vagyunk, szinte sosem vitatkozunk. Ez már nem mondható el a tesómról. Vele mindig veszekszünk, néha még verekedünk is, de csak játékból. Az általános iskolai éveim  nagyon sokszínüek voltak. Voltak időszakok, mikor sok barátom volt, ám voltak időszakok amikor egy barátom se volt, mindenki kiközösített. A 8. osztály végére azonban jól kijöttem mindenkivel, és nagyon fognak hiányozni. Még mindig tartom velük a kapcsolatot, sokszor kimegyek velük sétálni vagy beszélgetek velük a neten. A legjobb barátnőm XY Petra. Ő a XY Gimnáziumba fog járni szeptembertől, ezért nem igazán fogunk tudni találkozni, csak ritkán. Remélem a barátságunk kibírja ezt. 1 éve vagyunk legjobb barátnők, előtte ki nem állhattuk egymást. Most már mindent elmondunk egymásnak, megbízunk egymásban, és nagyon szeretem.Még sosem vesztünk össze. Nagyon sok háziállatom volt már, ugyanis imádom az állatokat. Rengeteg macskám volt, bár mostanra egy sincs. Inkább kutyapárti vagyok. Volt három kutyám: Marley, Buksi és Füles. Marley elszökött, és sajnos azóta sem találom. Buksi is elszökött már, de hála az égnek visszakerült hozzám. Füles volt a kimondatlan kedvencem. Nagyon szerettem. Az egyik rokonom hozta nekem. Az elején ki nem állhattam, mert előtte veszítettem el Marleyt. Végül nagyon megszerettem és elválaszthatatlan barátok lettünk. Sajnos idén januárban kiszökött a kerítésen, és becsúszott egy kamion alá. Nagyon szomorú voltam, sokat sírtam, és miközben ezeket a sorokat írom is könnyezek, mert nagyon - nagyon szerettem, és sosem fogom elfelejteni. Mostanra már csak Buksi maradt nekem, és rá nagyon fogok vigyázni. Mellette van még egy hörcsögöm is, Mogyi. Ő a szobámban van, és néha nem enged aludni. De alapjáraton elférünk egymás mellett. :) A barátaim szerint csöndes és visszahúzódó vagyok. Ez részben azért van, mert nem szeretek feleslegesen beszélni, részben pedig azért, mert ilyen a természetem. Sokan azt hiszik azért vagyok csöndes, mert szégyenlős vagyok, pedig ez nem igaz. A régi osztályom 3/4 része ha rám gondol, csak egy visszahúzódó lány lát, aki általában a padján ül és olvas. Ám az az 1/4 rész tudja, hogy ha valakit tényleg megismerek és megkedvelek, és megnyílok előtte, akkor bevadulok. Ha Petra nálam van, vagy én vagyok nála, általában elszabadul a pokol. Röhögünk, üvöltözünk, stb. Szerintem ezt nem sokan néznék ki belőlem. Nem bízok meg bárkiben, ezért  számomra nagyon fontos a bizalom. Főleg egy barátban. Ezekmellett fontosnak tartom még azt, hogy legyen hozzám őszinte, figyelmes, és szeressen olyannak amilyen vagyok. Ha magamat kéne jellemeznem, akkor az első dolog ami az eszembe jut, az az, hogy borzasztóan makacs vagyok. Emellett lusta vagyok, bár ezen próbálok változtatni. Nem vagyok magammal teljesen elégedett, de igyekszem. Nagyon tudok szeretni, de utálni is. A hobbiaim talán nem jellemzik a korosztályom nagyrészét... Nagyon szeretek olvasni és írni. Azt, hogy olvasok, azt mindenki tudja. Az iskolában minden szünetbe olvastam. Amint hazaértem, olvastam. Csak olvastam és olvastam. Szerintem már ki olvastam több mint 300 könyvet bár ezt csak úgy tippeltem. Mindenféle könyvet szeretek, nincsenek kimondott kedvencek. Az viszont, hogy írok, nem igazán tudja senki rólam. Naplót is írtam, de abba hagytam egy-két dolog miatt, azóta át tértem a blogolásra, ahova nap mint nap begépelem a napomat, a gondolataimat. Ez egy privát oldal, szinte senki se tudja. Emellett belekezdtem már egy regénybe, de a felénél abbahagytam, mert valahogy nem volt az igazi. Novellákat is írtam már, de ezeket inkább megszoktam magamnak tartani. Nagykoromban szeretnék az írással foglalkozni, még hogyha csak hobbiként is, mert nekem ez jelenti a kikapcsolódást. Persze tudom, hogy még rengeteget kell fejlődnöm. Az osztályom nagyrésze persze kiröhögött hogy "könyvmoly" vagyok, satöbbi... De ezeket a dolgokat nem veszem fel. Ezek a dolgok mellett szoktam mást is csinálni: sorozatfüggő vagyok. Nagyon szeretek sorozatokat nézni. Szeretek biciklizni, Buksival sétálni, a barátaimmal lógni, vagy csak kiülni a kertbe hintázni. Zenét is nagyon szeretek hallgatni, minden nap hallgatok, több órán keresztül. Ennyi lenne a bemutkozásom, biztos hogy kihagytam belőle valamit, de azt hiszem majd a 4 év folyamán úgy is ki tetszik ismerni valamennyire. :)
- Ez borzasztóan nyálas lett ,a fele nem is igaz. Anyámmal úgy szar a kapcsolatom ahogy van. Krisztával nem poénból, hanem igazából verekszünk, sőt, szarrá verjük egymást. Petrával közel sem annyira jó már a kapcsolatom mint az elején... Itt ott megváltoztattam a dolgokat, de mindegy... Jó az. Holnap ezt írhatom le egy lapra!!! Azért nem lesz semmi... Főleg hogy június 15-e óta nem írtam semmit, csak gépen. Aztán mehetek a postára feladni. Majd jövök, most megyek Vámpírnaplókat nézni. Végülis még csak háromnegyed kettő lesz. xoxo