Nem tudom hirtelen hogy kezdjek bele ebbe a bejegyzésbe, ugyhogy belevágok a közepébe. Mivel három napja beteg vagyok, és az egészségem mellett a hangulatom is tropára ment, minden idegesit. Ha elirok itt is egy szot, szétvet az ideg. Na mindegy. A doki már csak holnapra irt ki, ami azt jelenti hogy már csak holnap élvezhetem az itthonlétet. Bár nem mintha annyira élvezetes lenne. Más. A nyár baromi jonak igérkezik, Végleg hazaköltözik apum németböl, és nyáron kiválaszthatok két hetet, amikor elutazunk ketten Németországba. Ez annyira király! Melledleg nyáron szereznem kell egy pasit is. Vagy elöbb. Egyébként nagyon nem várom a jövöhetet. Viktor és Laura már már hivatalosan is együtt vannak. Mármint a tegnapi tablofotozáson - amely borzasztoan sikerült - is végig ölelkeztek, fogták egymád kezét, engem pedig a hányinger keringetett. Mi lesz ha majd egész nap azt kll bámulnom. Föleg hogy egy társaságban vagyunk..  Egyébként Levi igazán felfoghatná már hogy nem akarok járni vele. Csiknak is megmondtam, hogy jelenleg nem akarok pasit (pedig de, csak nem öt) , és nem fogja fel. Felhozza Viktort, hogy biztos miatta, stb. Bövebben is irnék csak telefonrol szar. Bár gépröl sem igazán eröltettem meg magam. Majd valamikor lesz egy értelmes is...

Szentséges habakok.. El sem hiszitek, honnan irok. GÉPRŐL. Bizony. Anyum pasijának a gépéről. Előre is szeretnék bocsánatot kérni, ha félregépelek valamit, de már nagyon elszoktam a billentyűzettől, mellesleg farsang alkalmából műkörmöket növesztettem. Ja, és közbe skypeon hallgatom ahogy az osztálytársaim (3-an, köztük Viktor) beszélgetnek. Tulajdonképpen nem tudom, miért hivtak be, mert engem se nem látni, se nem hallani. De azért édik. (Viktor.)
Azt sem tudom miről irjak. Igazából mikor nem irhatok, irni akarok. Ha meg itt a lehetőség, egyedül vagyok itthon, simán kiirhatnám magamból a fájdalmat, nincs kedvem. És nem tudom miért. Napközbe csomó olyan dolog történik velem, ami után megjegyzem, hogy ezt beleirom a blogba! Aztán meg ugy gondolom, jelentéktelen, én ugyis tudom mi történt, akkor minek irkáljam le ?!
Tudom mit irtam utoljára. Hogy következő bejegyzésben lesz pasim, stb. Erre ugyanott tartok. Levi szeret, én szeretem Viktort, Viktor meg Laurát. A farsangin Levivel csomót táncoltunk, a Kingsbe is kézenfogva mentünk, aztán tessék.. Meglátom Viktort és nem tudom mit akarok. Miért van az, hogy sosem tudom mit akarok? Most pl. nincs kedvem blogolni. Azt se tudom mit irjak. Pedig én annak vagyok a hive, hogy kilométeres bejegyzéseket irok. De most nem tudok másról. Csak akartam egy kis helyzetjelentést irni, hogy tessék, élek. Talán majd kitörlöm ezt. De áhh. Mindegy, tessék élek, elégedjetek meg ezzel. Mi legyen Levivel? És Viktorral? Félek a jövőtől.
 

Életemben tél volt... és akikkel találkoztam utam során, azon a férfiak voltak az egyedüli nyaraim. Éjszaka azzal a látomással aludtam el, hogy táncolok, nevetek és sírok velük. Három év múlva egy véget nem érő világkörútra mentem és az emlékük volt egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, amik igazi boldog idők voltak. Énekes voltam, nem valami népszerű, akinek egyszer olyan álmai voltak, hogy gyönyörű költővé válik... de egy szerencsétlen eseménysorozat szétmorzsolta azokat az álmokat, összetörte őket, és az esti égbolt milliónyi csillagára osztotta fel, mely alatt újra és újra kívántam egyet... csillogó és megtört. De nem igazán bántam, mert tudtam, hogy minden arról szól, hogy megkapsz minden dolgot, amit életed során csak akartál, és aztán elveszíted, azért, hogy megtudd, milyen az igazi szabadság. Amikor az emberek, akiket régen ismertem rájöttek, hogy mit csináltam, hogyan éltem, rákérdeztek a miértre. De nem érdemes megbeszélni ezeket olyan emberekkel, akiknek van otthonuk, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen más emberekben keresni a biztonságot, egy otthont, ahol bárhova álomra hajthatod a fejed. Mndig is egy furcsa lány voltam, anyukám azt mondta, hogy kaméleon lelkem van. Egy erkölcsi iránytű sem tudott északnak irányítani, nem volt tartós személyiségem. Csak egy belső határozatlanság, mely olyan széles volt bennem, mint amilyen hullámzó az óceán. És ha azt mondom, hogy nem terveztem, hogy így alakuljon, akkor hazudnék... mert arra születtem, hogy a másik nő legyek. Senkihez nem tartoztam... aki mindenkihez tartozik, akinek semmije nincsen... aki mindent azonnal akart, minden tapasztalatot, és aki megszállottan akarta a szabadságot, mely annyira megijesztett engem, hogy nem is tudtam beszélni róla... és az őrület egy nomád pontjára kényszerített , amely egyszerre elkápráztatott és elkábított. Minden este imádkoztam, hogy megtaláljam az embereimet... és végül meglettek... a szabad úton. Nincs mit veszítenünk, nincs mit nyernünk, nincs semmi, amire többé vágytunk... kivéve arra, hogy életünket egy mestermunkává formáljuk.
Koszonom ezt a csdalatos monologot Lanatol, ami a Ride cimu szamaban felolvas. Es koszi a forditast barki is forditotta.

Mindig is tudtam, hogy a dolgok borzasztoan gyorsan megvaltozhatnak. De konyorgom, ketto nap? Sorban veszitem el magam mellol az embereket. Viktor eldobott, pofara ejtett, jatszott velem, mindegy hogy fogalmazunk, ugyanazt jelenti. Atvert. Es most borzasztoan faj. Faj, hogy magyarazat es indoklas nelkul kozolte velem, hogy nem. Ha nem kerdezek ra, el se mondja. De miert nem? Ez az egy mondat motoszkal mar a fejemben miota elmondta. Vagyis leirta. Mert annyi gerinc nem volt benne, hogy a szemembe mondja. Nem akartam sirni. De kellett. Ki jott belolem az elmult ket ev. Hullamokban tort ram a siras. Egyik nap minden klassz, mosolygunk egymasra.  a kovetkezo nap meg ... belemrug. Es az a legfajobb, hogy ezek utan ugyanugy szeretem. Pedig utalnom kene. Ki kell torolnom az eletembol, vegleg. Mar tobbet nem remenykedek. Az utolso erommel is abban remenykedtem, hogy masnap meggondolja magat. Pedig nem erdemel meg. Milyen ironikus ez a kibaszott elet! Akit te szeretsz, az leszar, aki teged szeret, azt meg leszarod. Ott van egy csomo fiu aki szerelmet vallott, es en ennel a faszfejnel ragadtam le ket eve? Mindig ugy ereztem, koztunk soros kapcsolat van. Lehet hogy tenyleg van. De ot nem erdekli, en meg nem akarom hogy engem erdekeljen. Minden szerelmes szamrol o jut eszembe, pedig nem szabadna miatta tobbet szenvednem. Hiszen eddig vegig csak szenvedtem miatta.Ha minden OK volt, akkor is szenvedtem, mert feltem hogy elmulik. Mostantol nem fogom utalni. Kedves leszek vele es baratsagos, mert a remeny mindig ott van, haha egyszer erez majd valamit. Es akkor en leszek a, aki jatszik vele. Persze faj. Faj, hogy ez van. De nem tehetek ellene semmit, es ha nem vagyok neki eleg jo, az az o hibaja. Majd megmutatom neki, hogy mit veszitett.

Egy masik temara atterve, most hogy kepletesen befejeztem Viktorral (gyakorlatilag meg fogalmam sincs), vegre van idom masra. Batran ismerkedhetek barkivel. Igazabol sokat gondolkodtam az utobbi napokban. Itt vagyok en, 14 evesen.Nem egosegbol, de itt hevernek a labaim elott a pasik. (Erthetetlen okokbol) Masnak ennyi evesen mar 19 pasija volt, nekem meg egy se, ami komolyabb lett volna. Igazabol meg komolytalan se.. Na mindegy. Szoval itt az ideje. Hetfon Levivel beszelek egyet, Adammal beszelek egyet, XYnal is meg YXel is. Es eldontom. Mert Viktor miatt mindenkinek nemet mondtam, pedig igazabol amazokat is kedvelem. Szoval mikor kovetkezore irok, nem lesz mar tobbe Depis Szingli Mindenert Hisztizek Szandi. Hanem a Pasim Van Es Boldog Vagyok Szandi. A sok Lana zene miatt igazabol az eletkedvem is elment, mert azert valljuk be, egyik se valami vidam. Es az osszes Viktorra emlekeztet. Megoldom, attol meg Lanat fogok hallgatni es nem terek at Dupstep Pawava. Sosem szerettem az olyan zeneket. Igazabol ugy erzem vegre megtalaltam hogy mit is szeretek. Marmint milyen zenet. A melabkolikus Lana es Demi. Ok az en mufajom. Rajtuk kivul nem is hallgatok nagyon mast. Akad persze mas is, pl. Keane. Nem tudom mert, de valahogy jobban szeretem a melankolikus, siros zeneket. Lehet ezen kene valtoztatni es nem bognek egyfolytaba. Ja, ez mondjuk eleg logikus.

Mas. Hetfon megkapom a felveteli pontszamokat, es felek. Ugyhogy akarki is vagy, szurkolj. Bar tudom hogy engem nem olvas nagyon senki Laurab kivul, de ez talan jo is. Alapbol parazok hogy nehogy kideruljon a blogom.. Ha eg is tortenne, abbol eleg nagy balhe lenne. Brr. Majd jovok. Hallgassatok sok Lanat es bogjetek. Bar szerintem az csak az en elvont hobbim. 

Szandi x

Huh, kegyetlenul regen irtam. Most sem fogok tulsagosan sokat irni, ugyanis telefonrol eleg nehez. Elore is bocsanat, ha felregepelek valamit, vagy osszefuggestelen mondatokat irok, de mar nagyon hianyzott az, hogy irjak. Rengeteg lehetosegem lett volna ra, akar konyvtarban, akar a barataimnal. De nem ment. En csak a sajat technikai eszkozomon vagyok hajlando irni. Ez van. Mivel a laptopom tonkrement, es majd csak aprilis tajekan kapok ujat, addig telefonrol nyomom a virtualis eletet. Igazabol teljesen hozzaszoktam mar az ekezet nelkuli szoveghez, a kis kepernyohoz, es ugy alapjaba veve mindenhez. Kaptam egy uj telefont. Alcatel OT 955. Jo kis telefon, szeretem. Es erre mar jobban fogok vigyazni, igerem. Kaptam egy horcsogot is. Mogyi, es borzasztoan imadom. Igazabol sok mibdent kaptam. De egyik sem felejteti el velem azt, hogy az elmult idoszakban mennyi mindent veszitettem. Ezt a bejegyzest konnyek nelkul szeretnem megirni, ugyhogy csak roviden irok az egyik legnagyobb vesztesegre amit eletemben ert. Elveszitettem az egyik csaladtagomat. Mar emlitettem parszor a blogban. Fules. Elveszitettem, orokre. Majd egyszer megigerem, irok rola. Ha kepes leszek ra. Mar az emleketol konnyek gyulekeznek a szemeimben, ughyhogy nem, meg nem allok ra keszen. Szoval elveszitettem Fulest. Ot orokre. Eltavolodtam a barataimtol, mar csak felszinesen tartom veluk a kapcsolatot. Ez mellett azonban meg is ugy erzem, most vagyok a csucson. Hetvegente programom van, az osztalytarsaimmal, akikkel eddig a kommunikacio barmely formaja elmaradt.. nos, veluk finoman is szolva joba vagyok. A fiuk erdeklodnek irantam, az elmult honapokban korulbelul tizenot fiuval kavartam. Marmint nem ugy. Hanen mindig az volt, hogy talan vele osszejon. De nem. Es hogy miert nem? Szerintem ezt konnyu kitalalni. Termeszetesen Viktor miatt. Aki az egyetlen ebbe a rohadt osztalyba, akit nem erdeklek. Jo, ez talan nem teljesen igy van. Az osszes fiut elutasitottam, mert vegig az lebegett a szemeim elott, hogy ott van Viktor. Akit szeretek. Aki bevallotta, hogy tetszek neki, aztan azt mondta megse. Aki masnap viszaszivta, es azt mondta megis. Aki miatt ugy osszevagyok zavarodva hogy a vilagomat nem tudom. Azt mondta, tobbet kene talalkoznunk, es akkor talan mukodne. Talan. Van amikor minden nap beszelgetunk, mosolygunk, flirtolunk. Van amikor napokig ram se nez, es csak remelni tudom, hogy ugyanugy erez. Igazabol belefaradtam. Egyik nap mosolyogva jovok haza, mert beszelgettunk, vagy megdicserte a hajam, mint pl. ma. Egy masik nap pedig szomoruan, letorten jovok haza, mert max egy sziat ha odadobott. Belefaradtam, hogy mindig probalok neki megfelelni. Probalok ugyanolyan lenni, amilyen voltam. De sosem tudom mit gondol vagy erez. Minden nap rettegve megyek be az iskolaba, hogy vajon ma milyen kedve van, es hogy fog viszonyulni hozzam. Lassab ugy erzem, ha en nem kezdemenyeznem a beszelgeteseket, akkor nem is lennenek. Az is faj, hogy Facebookon fent van, de sosem ir ram. En meg nem merek, mert felek, hogy idegesitsem. Ordogi egy kor ez. De meg birom, mert egyszer talan vegre elerem azt amit akarok. Amire ket eve varok. Nem tudom meddig birom ezt. Ha megint nem jelentkezek honapokig, az azt jelenti, kinyiffantam. Ez meg termeszetesen nem minden. Van meg egy dolog, ami miatt izgulok non stop. Ketto honappal ezelott megvolt az elso csokom. :) Ja, csak hogy nem emlekszem ra. Mert reszeg voltam. Klassz. Mindegy, a lenyeg, hogy tul voltam rajta, mert folyton azon stresszeltem, hogy mennyire gaz hogy csok szuz vagyok. A tortenet roviden annyi, hogy Martin, az egyij osztalytarsam athivott. Jo, nem kontorfalazok a sajat blogomban. Athivott inni. Atmentem, ittam egy korty palinkat. Meg sort. Nem hittem volna, hogy annyira kiut. Aztan mrgtortent, es hazajottem. Igazabo azota rgyikunk se beszelt errol. Megveszeltuk hogy titok marad. Amugy csomot olelkeztunk, csikiztuk egymast, es tok jo volt. Naja, csak van egy kis bokkeno. Viktor legjobb baratja. BaDumTss. Klassz. Tehat folyton parazok, hogy elmondja valakinek. Annyira szanalmas vagyok. Na mindegy. Kamaszodok. 

Majd, valamikor a tavoli jovoben meg jelentkezem. Igerem. Csak szerintem inhuvelygyulladast kaptam, ugyanis begorcsolt a kezem. Maskor megfontolom, hogyha telefonrol akarok begepelni egy ekkora mennyisegu szoveget. Geprol ez meg se kottyanna, telefonrol viszont.. hat, igen. Ilyen.

Szandi xxx

Twitterre Barbi, a régi legjobb barátaim közé tartozó személy, akivel az utóbbi időben Viktor miatt újra jóba lettünk, megosztotta a blogját. Én természetesen nem, annyira hülye azért nem vagyok, hiszen elég személyes dolgokról írok. Na mindegy. 3 bejegyzése van eddig, stb, ez lényegtelen. Az utolsó bejegyzésében viszont írt egy ilyen mondatot: "A kis szemét dög. Ja, és ekkor lekoptatott minket. Viszont emiatt két volt barátnőnkkel szóba állunk mivel őket is átverte." A szemét dög Viktor lenne, a két volt barátnő pedig mi Petrával. Számomra ez a mondat kissé felháborító. Mi az, hogy "szóba állunk"? Én a helyébe valami olyasmit írtam volna,hogy "emiatt jóba lettünk" vagy valami ilyesmit, mert a "szóba állunk" olyan hideg benyomást kelt, mintha kényszerből beszélnének ismét velünk. Pedig az iskolában nem ez jön le, sőt, minden majdnem olyan, mint régen. Azért majdnem, mert természetesen semmi sem lesz már pont olyan ,mint régen, túl sok minden történt már köztünk, de ez akkor is számomra undorító kifejezés volt. Szerintem nem tudja, hogy olvasom a blogját, mert akkor megválogatta volna a szavait. Vagy mégsem? Hmm, ki tudja. Kíváncsi vagyok, rólam - rólunk - esik-e még szó. Remélem. 
A másik dolog, amiről szerettem volna írni, hogy úgy érzem, Petrával kezd megromlani a kapcsolatunk, mióta újra - Barbara szavaival élve - szóba állunk egymással. (Mármint a többiekkel). Mivel már nem csak egymással, hanem velük is beszélgetünk, foglalkozunk órán, szünetben, ezért én úgy gondolom féltékeny lett. Én már régebb óta észrevettem ezt, hogyha valaki mással beszélek akár iskolában, akár facebookon, fel van háborodva, és mindig mondogatja, hogy ne cseréljem le, stb. Attól, mert LB-k vagyunk/voltunk - már én sem tudom - nem kell folyton egymás nyagán lógni, mert így be fog pókhálósodni a kapcsolatunk. Szünetekbe Barbival, Zsófival és Klaudiával, vagy akár Laurával is szívesen beszélnék, de nehéz, mert Petra folyton ott liheg a hátamban. Ha megyek WC-re, jön utánam. És tudjátok mi idegesít még borzasztóan? Lehet, hogy gyerekesen fog hagnzani, de legalább őszinte vagyok: hogy lopja a szövegemet. Rengeteg kifejezést, beszólást, akár szót is, amit én néztem, tanultam, vagy találtam ki, eltanulja tőlem, és úgy használja, mintha az övé lenne. Tudom, hogy nem az én tulajdonom, bárki használhatja, de elég szembetűnő, hogy másnál az én szövegeimmel akar bevágódni. Mondok egy két példát is a hatás kedvéért:

- Egyszer tesiórán, mikor tanárbá próbált rábeszélni a fejenállásra, de én hősiesen ellenáltam, odasúgtam Petrának: "Tanárbá szánalmas próbálkozásainak egyike".  Jót röhögött rajta, majd észrevettem pár nappal később, hogy ugyanezt a kifejezést használja Anikóra, csak ugye kicserélte a nevet. És azóta kb. naponta visszahallom ezt, és a végén én már nem is nevetek rajta, hátha észreveszi magát. 
- Anyum parasztosan beszél. Ez elsőre lehet, hogy gáz, de mikor élőbe hallod, megpusztulsz a nevetéstől. Nem direkt beszél így, mivel parasztok köztt lakunk, ezért eltanulta tőlük szerintem, vagy nem tudom, de olyan, mintha nem tudna rendesen beszélni. Szokott olyan mondatokat, kifejezéseket mondani, mint pl.: A kurva anyáDOT, megtaposlak, teszlek apádhoz, stb. Na, és hogy ezzel mi a gáz? Az, hogy Petra folyton kiparodizálja anyumat. Jó, az elején én is benne voltam, viccesnek tünt hogy eljátsszuk a szituációkat ahogy anyám habzó szájjal kántálja hogy megtaposlak, de azért egy idő után uncsi, meg azért szarul esik, én sosem szidom vagy parodizálom ki az anyját, pedig lenne rá okom. Na mindegy.

Még rengeteg van, de ennyi elég. Tehát elhihetitek, elég idegesítő. Jahm, és ez még semmi. Ma, mikor megettem az alufóliába csomagolt sajtoskiflimet, nos, igen, akkor történt a következő konfliktus. Ugyanis az alufóliát felcsavartam úgy, mint egy spanglit, és ő rögtön elkezdett röhögni rajta, hogy " HÖHÖHHHÖ spangli" én meg fapofával mondtam, hogy "ja, spangli, de én inkább kidobnám, ha egy igazi lenne a kezembe" ő meg erre: "miért?" mire nekem ez volt a válaszom: "mert én nem akarok egy drogos kurva lenni."
Ezen ő úgy felkapta a vizet, hogy egész nap alig szólt hozzám, és mindenen kis beszóláson felkapta a vizet. Tudniillik, a nyáron megbeszéltük, hogy majd középsuliban talán kipróbáljuk a spanglit, vagy valami hasonlót, de csak egyszer. Beleegyeztem, ő azonban folyton azzal jött, hogy ő majd egy drogos lesz, és hogy ő arra fog spórolni. Az elején viccből mondta, de aztán már komolyan. Nem tartom ezt egyáltalán viccesnek, hiszen ez elég szánalmas egy 14 éves lánytól. A biológia könyvünkben van egy hajléktalan alkoholistáról egy kép, mire ő rámutatott és odasúgta : ott a jövőm. Magamba gondoltam : hát akkor büszke lehetsz magadra. Szánalmas.
Erőltetett. Az egész ember. Kezdem unni a poénjait, hogy engem utánoz, és irigy is vagyok rá, mert jobban néz ki mint én. A poénjai egyszerűen szánalmasak, nem is viccesek és erőltettek. A röhögése idegesítő, mint aki fuldoklik. Mondok neki valami nem túl kedveset (lásd: a drogos) erre ő felkapja. Hát kéremszépen, szerintem egy jó barátnő ilyenkor nem megharagszik, hanem visszaszól valami durvábbat, és jót röhögnek rajta. Hmm, érdekes. Kezd megromlani a kapcsolatunk, minden nap egyre jobban. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége. 

Viktor: És amúgy hogy vagy?
Én: Rosszul. Fáj mindenem, úgy érzem kívül - belül összetörtem. Kihasználtnak érzem magam, hiszen az vagyok. Kihasználtál. Egyedül vagyok, mert nincs senkim. Mindenki egyedül hagyott. Zavaros a gonolkodásom, mintha körülvenne ezer méteres körzetben a füst. Elárultnak érzem magam, elárultáll, pedig én bíztam benned. Törékeny vagyok - inkább voltam, és eltörtem. Eltörtem, mint egy pohár, amit elejtenek. Ezer darabban fekszem a földön, és csak bámulok ki a fejemből. A sírás határán állok, nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Sírnom kell, mert szomorú vagyok és magányos. Nevetnem kell, mert megbíztam benned. Aggódom miattad és magam miatt is. Kettőnk miatt. Kész vagyok feladni a harcot ellened, hiszen már nincs miért küzdenem. Szánalmasnak érzem magam. Bosszantó ez az érzés. Távolinak érzem az együtt megtett utat, mintha abba a bizonyos ködbe vesznének az emlékekkel együtt. Keserű érzést érzek a számban. Elutasítottnak érzem magam: hidegvérrel elutasítottál, nem gondoltál a következményekre. Hogy hogy érzem magam? Üresnek. Az eddig lelkemben, testemben betöltött űr után ismét ürességet érzek. Legyőzöttnek érzem magam, mintha egész végig egy kemény harc részese lettem volna. Tudtam, köztünk sosem fog működni a dolog: de legalább kipróbálhattuk volna. De nem, te elutasítottál, én meg beletörődtem a sorsomba. Ezek után nem tudom, hogy fogom magam újra jól érezni. Mit is kérdeztél? Hogy hogy érzem magam? Undorítóan magányosnak.

E helyett természetesen csak ennyit írtam:
Megvagyok köszi, és te hogy vagy? :)