Vasárnap van, 16:51. Boldiért 4-re jöttek, azóta meg csak gépezgetek. Elég sok mindent kell most átgondolnom igazából. 

Tegnap vagy 3 órán keresztül takarítottam a szobámat. Ilyen nem nagyon szokott előfordulni, szóval Boldi tényleg megváltoztat. Lol. 4 körül ért be a busz, szóval lesétáltam a buszmegállóba és megvártam. Nehézkés volt a leszállás, mert nem tudta hogy pontosan hol kell leszállni, ugyanis nem látott ki a retkes ablakból. Végül csak sikerült neki, de elmesélte hogy a legelső megállónál leszállt az egyik lábával, aztán látta, hogy a semmi közepébe van és gyorsan visszaugrott. xd 

Eléggé izgultam, szerintem jobban mint ő, szóval mire végigsétáltuk a 20 perces utat, közöltem vele, hogy "én inkább kint megvárom". Mikor beláttam, hogy ez egy elég szar ötlet, bementem én is. Hát elég fura volt Boldit az én környezetemben látni. Nagyonis. Ahogy beértünk, odajött mindenki hozzá, szóval végülis egyáltalán nem volt gáz és kivételesen egyik családtagom se gondolta úgy, hogy megszégyenít. Még anyám palija is odajött és kezetfogott Boldival. Boldi természetesen mindannyiunknál magasabb, így mindenki felnézett rá konkrétan. Tesóm közölte vele, hogy "mekkora vagy", anyum nyomatta a szövegeit, hogy "örülök hogy itt vagy" (azért elég jófej volt most), én meg csak álltam ott egy fél percig, aztán berontottam a szobámba. 

Anyum közölte velünk, hogy "nem fog zaklatni minket" meg ilyenek, szóval gyorsan behúztunk a szobámba. Itt Boldi felkapott az ölébe, és áá, egyszerűen nagyon jó volt ott látni a szobámba. Olyan gyorsan eltelt ez az egy nap. Bárcsak visszatekerhetnék az elejére. Annyira jó volt. Felraktam tegnap a karácsonyi égőket az ággyal szembeni ablakomra (ne kérdezzétek miért, egyszerűen megtetszettek), szóval csak az világított a szobába, egyébként semmi más. Így feküdtünk az ágyamba és órákon keresztül csak beszélgettünk, csókolóztunk, egyszerűen nagyon nagyon jó volt. Aztán elkezdtük nézni a High School Musicalt. Az első felét csöndbe néztük végig, de folyton elröhögtem magam Boldi arckifejezései láttán (nem tetszett neki túlságosan, maradjunk annyiban). A film második felébe meg ilyen nagyon hülye pózba vágtuk magunkat és úgy néztük tovább. Én feküdtem a hátamon keresztbe az ágyon, Boldi meg mellettem, csak ő féloldalasan feküdt. Így néztük a filmet, közbe ettük a gyros-os csipszet a popcornnal (együtt a kettőt. annál jobb nincs, esküszöm). Időközbe teljesen megbolondultunk mindketten. Tisztára behülyültünk, ott szivattuk egymást. Boldi elkezdett etetni, de folyton tömte belém a popcornt, egyszerre egy csomót, nekem meg már konkrétan nem fért bele a számba. Meg véletlenül beleejtette a popcornt a hajamba. Közbe ott szivattuk egymást hogy "te fogyatékos, a filmet lessed ne engem", mire mondta, hogy "kussolsz", meg ilyenek, de ilyen halál komoly fejjel meg hansúllyal. Nagyon vicces volt. Aztán az utolsó számnál megkért, hogy énekeljek (?), de nem akartam hogy közbe lássa az eldeformálódott, erőlködő fejemet, így ráhajtotta a fejét a mellkasomra én meg a feje fölött ott énekeltem a HSM - Breaking Free című számát, azaz csak az elejét, utána zavarba jöttem. (Közbe mutogattam is az ég fele meg ilyenek.) Boldi aztán felült, rámnézett és ilyen tök komolyan mondta, hogy jó vagyok meg ilyenek. Hát tom. Nem hiába énekelek annyit egész áldott nap. A rapp tudásomat meg még nem is hallotta. Eldobná az agyát.

Igazából alig hagytuk el a szobámat. Konkrétan reggel fél 7-kor mentünk aludni, de az is egy külön történet, mert nem úgy terveztük.. Jaj nekem... (Igen, ennyiből már úgy nagyjából ki lehet következtetni hogy nem igazán bírtunk magunkkal.)

Hmm, miket csináltunk még. Elkezdtük nézni A szökést is, és nagyon tetszik neki. Én annyira izgalomba jöttem, hogy az első 15 másodperc után meg kellett állítanom és rendesen becsukott szemmel kellett lenyugtatnom magam, mert egyszerűen annyira szeretem azt a sorozatot, hogy az nem normális. Ma reggel is megnéztünk még egy részt, azaz dél fele, szóval összesen 2 részt néztünk meg, és aki ismer az tudja, hogy ez számomra nevetséges eredmény. Én nyáron mikor néztem, egymás után megnéztem 10 részt kb., szóval ja. Boldi mondta hogy várjam meg, ne nézzem nélküle, de nem tudom hogy vissza tudom-e tartani magam. A cél elérése érdekében (-->nem Szökés maratont tartani) úgy gondoltam, elkezdek egy új sorozatot, szóval miután megírtam ezt, megnézem a Making a Murderer című sorozatot. Mármint az első részét. Talán a másodikat is. Igen, az is börtönös. Igen, igen, betegesen szeretem a börtönnel kapcsolatos dolgokat. Lásd: A szökés, Orange is The New Black, The Jinx, ezekmellett folyton ilyen krimi könyveket olvasok, most is a Halálsoront olvastam Stephen Kingtől ami börtönben játszódik, nyáron órákig néztem youtubeon börtönös dokumentumfilmeket, stb... Egyszerűen nagyon lekötnek a börtönök. Meg úgy maga a bűnügy meg a krimi dolog nagyon érdekes szerintem és imádom. Belegondolok hogy milyen lehet rendőrnek lenni meg ilyenek, milyen lehet kimenni egy helyszínre és meglátni a holttestet, főleg egy brutális gyilkosságnál, hát én nem tudom hogy képesek aludni. A boncmesterek meg pláne. Rohadtul tisztelem azokat az embereket. Vajon mi motiválhatta őket hogy boncmesterek legyenek? Vagy hogy rendőrök? Mondjuk szívesen kipróbálnám, de a harmatgyenge lelkem nem hiszem hogy elbírná viselni. Na, hát úgy terveztem hogy ebben a bejegyzésben leírom hogy mi történt a hétvégén Boldival, erre itt pofázok a börtönökről. 

Volt egy kis balhé is sajnos. Beszélgetés közbe mondta, hogy kérdezzek tőle valamit, bármit, akármit amire kíváncsi vagyok, én meg hosszas gondolkodás után megkérdeztem tőle, hogy mit szeret bennem. Erre komolyan mondom, 20 perc múlva is ugyan ott ültünk és gondolkozott. Ez hihetetlenül rosszul esett. Csak azt tudta mondani, hogy mindent, de engem nem elégített ki ez a válasz. Nem is tudom mire vártam. Igazából csak szerettem volna egyszer az életben hallani, ahogy kimondja. Ő rengeteg írásomat elolvasta, azaz kisebb részleteket, ahol 100%-os őszinteséggel leírom az érzéseimet. Ezeket felfedtem neki, pedig nem azért íródtak. De mégis megmutattam neki. Én tőle soha semmilyen konkrétumot nem kaptam, hogy most akkor MIÉRT szeret vagy MIT szeret, és tudom hogy ezt éreztetni kell, és érezteti is, de én hülye egyszerűen csak nagyon akartam hallani ahogy kimondja azokat a dolgokat amiket szeret bennem. Megkérdezte, hogy én tudnék-e erre válaszolni, mire hihetetlenül megráztam a fejem, hogy már hogy ne tudnék? Órákon keresztül tudnám ecsetelni a dolgokat amiket szeretek benne. Olyan szinten megbántott ezzel, hogy el is sírtam magam, és inkább elmentem fürdeni. Utána elment ő fürdeni, és mikor már mindketten bent voltunk a szobába, egyszerűen gyászos volt a hangulat. Én nagyon megbántva éreztem magam, mert hát milyen válasz az, hogy mindent? Főleg miután megkérdezte, hogy "nem hiszed el ugye? még mindig nem hiszed el hogy szeretlek?" vagy valami ilyesmi, belegondoltam a dolgokba és tudatosult bennem (ekkor kezdtem el könnyezni), hogy nem, tényleg nem hiszem el. Hogy hihetném el? Mégis hogy? Évekig hajtottam utána, évekig szerettem tiszta szívemből, ő meg teljesen leszart. Semmiféle érzelmet nem mutatott irántam. Sose tudtam hogy esetleg miket kedvel bennem, melyik tulajdonságaimat szereti vagy úgy alapjáraton, mi az, ami miatt barátok voltunk? Sose beszéltünk ilyenekről. Aztán hirtelen a semmiből kitalálja, hogy ő szeret, én meg higyjem el. Csak úgy, mindenféle magyarázat nélkül higyjem el, hogy ő szeret. Ez most nekem olyan, mintha Jared/Justin hirtelen betoppanna és így közölnék velem, hogy hé, amúgy szeretlek. Ugyanolyan a helyzet körülbelül. Értük is megvagyok halva, de tudom hogy ők nem szeretnek, mert hát azt se tudják ki vagyok (szomorú, tudom), és ha hirtelen közölnék, hogy szeretnek, hát tuti nem hinném el. És most ezt sem hiszem el. 2 évig nem érzett irántam semmit, aztán hirtelen igen, de miért? MIÉRT???????????? Mit szeret bennem? Vagy miért szeret? Egyszerűen csak hallani akartam ahogy egyszer az életben nem én öntöm ki valakinek a szivem, nem én mondom el az érzéseimet őszintén a másik ember szemébe, hanem fordítva. És mikor ez nem történt meg, akkor tényleg nagyon fájt. Nem elég, hogy nagyon sok írásomat elolvasta, de még azon az ominózus pénteki napon is a szemébe mondtam őszintén mindent. Azóta is őszintén elmondok mindent, bármi van elmondom neki, elmondom neki mindig hogy mennyire szeretem a szempilláit, a száját, az izmait, egyszerűen mindenét. Ő meg... áhh, hagyjuk. Nem akartam elrontani a hangulatot meg semmi, szóval inkább megpróbáltam túltenni magam ezen és úgy voltam vele, majd máskor foglalkozok ezzel a témával, most nem fogok emiatt itt izélni. Most hogy ezt leírtam egyébként, megint itt könnyezek, mert tényleg rosszul esett.. Miért van az, hogy Boldi okozza számomra a legnagyobb boldogságot, és mégis ő tud a legjobban megbántani? 

Ja igen, ezután kezdtük el nézni A szökést. Mielőtt elindítottam volna a részt, megfogta a csuklómat és hirtelen elkezdte sorolni a dolgokat, és minden egyes felsorolt dolog után megcsókolt, és nem azt mondom hogy nem estek jól a szavai vagy hogy nem hittem el őket, de olyan írtózatosan elkeserítőnek és szomorúnak tartottam, hogy nagyjából fél óra kellett neki ahhoz, hogy ezeket kimondja, hogy majdnem elbőgtem magam kínomba. Az egyik felem tudja, hogy Boldi szeret, de a másik felem meg nem tudja elhinni. Az agyam elhiszi, a szivem viszont nem, vagy valahogy így. Vagy fordítva. Nem is tudom. A lényeg, hogy elhiszem hogy szeret, de mégse. Már miért szeretne? Pont engem? Áhh. Hagyjuk. Igen, megint sírok. Megyek nézem a sorozatot. Majd mindjárt folytatom. 

Na vagyok. Lenyugodtam. Amúgy egyáltalán nem hargaszom Boldira meg semmi. Szóval ezután már szóba se jött a dolog meg minden olyan volt mint előtte. De ettől függetlenül tényleg bánt egy kicsit. 

Na, egy kicsit vidámabb vizekre evezve. Kb. fél 5 fele elhatároztuk hogy aludni fogunk. Igen ám, csak hogy nem úgy alakultak a dolgok, és valamiért 2 órával később aludtunk el. Hát igen. Elvoltunk. Maradjunk annyiban. De ezúttal NAGYON elvoltunk. Kb. 2 órán keresztül. Minden elképzelhetőt képzeljetek el most. Vagyis inkább ne. Inkább próbálom a viccesebb dolgokat leírni, minthogy most itt ilyen komolyan leírnám. Szóval Boldi ott mondogatta az alsóinkra célozva, hogy "ezek maradnak, ezek tuti maradnak", aztán 5 perccel később meg már elveit eldobva tépkedte a cuccost. Én meg ott izéltem, hogy "aha, tuti maradnak, vettem észre". Meg úristen, hát én szerintem ezt a bejegyzést privátra fogom állítani vagy nem is tudom. Na mindegy. Szóval ez a hülye teljesen megbolondult és ott izélt (nagyon vicces volt amúgy), hogy "naa, egy kis cumi" meg ilyenek. Hát nagyon bolond. Közbe én ott vonaglottam meg minden bajom volt már, nem is figyeltem arra hogy mit mond, mert közbe ott munkálkodott, csak néha random eljutottak a fülemhez ilyen kifejezések, hogy "kóstold meg" stb, és ott szakadtam a röhögéstől. Aztán mikor hirtelen elindultam lefelé, így teljesen ledöbbent és kérdezte hogy "mit művelsz", aztán mikor leesett neki, olyan boldog lett. Tök aranyos volt. 

Miután végeztünk mindennel, beszélgetüttünk még egy kicsit és megállapítottuk, hogy nem vagyok teljesen tiszták. Vagyis.. ma vagyunk 1 hónaposak. És kurvára gyorsan haladunk. De nekünk nem tűnik gyorsnak egyáltalán... Na mindegy. Nem aludtunk túl sokat, kb. 3 órát. Miután felébredtünk, mondtam neki hogy kimegyek wc-re, de valójában reggelit csináltam neki, szóval megleptem és tökre örült neki. Anyám meg ott izélt, hogy miért nem csináltam neki normális reggelit, miért műzlit és joghurtot vittem.. Jézusom.. Aztán megnéztünk ugye még egy Szökés részt, beszélgettünk stb. Amúgy anyám teljesen megvolt menve és folyton bejött. Merthogy kész az ebéd stb. De bekopogott meg minden, csak nem várta meg a választ, hogy "gyere", hanem a kopogás után fél másodperccel bedugta a fejét, mi meg ilyen látszólagos kényelmetlen pózba, izzadtan hevertünk, mert olyan gyorsan kb. lehetetlenség volt normális pózba vágódni. Boldi meg ilyen viccesen mondta az egyik alkalom után, hogy "anyud egy kicsit....gyorsan benyit". xD Anyum az itt megterítette az íróasztalomat kajával, kajak olyan volt mint valami étterem vagy nem is tudom, szóval Boldival itt ettünk az ágyamon. Kajálás után leengedtem a redőnyt és hát igen. Hagyjuk is inkább. A lényeg hogy most a hétvége alatt rengeteg belső poént kifejlesztettünk Boldival, és mégjobban megszerettem. Komolyan nincs olyan dolog benne, amit ne szeretnék. Egyszerűen mindent imádok benne, rajta, vele kapcsolatban.. Mindent. 

Az jutott eszembe egyébként most fürdés közbe, hogy régebben ha arra gondoltam, hogy nekem majd valaha ilyet kell csinálnom, rendesen elszörnyedtem. El nem tudtam volna képzelni hogy én valaha is képes leszek ilyenekre, mert rohadt szégyenlős vagyok meg minden. De Boldi egyszerűen el tudja érni hogy ne legyenek gátlásaim, hogy ne legyek szégyenlős stb. Tudom hogy már írtam ezt, de az a legmegdöbbentőbb a számomra, hogy utána se kínos egyáltalán. Egyáltalán. Nem kerüljük a témát meg semmi, beszélünk róla meg ilyenek és szerintem ez annyira jó. Én nem akartam egyáltalán elsietni a dolgokat Boldival, de mint már a kapcsolatunk előtt is megjósoltam, ha a közelébe vagyok, egyszerűen nem tudok parancsolni magamnak. Nem tudom azt mondani hogy nem. És én ezt megjósoltam már ősrégen. Amúgy az egyik beszélgetéskor megkérdeztem tőle, hogy ő már csinált-e ilyeneket mással, és azt mondta hogy nem. Ez azért tök jó szerintem.

Aztán Boldi elaludt (?), én meg ott néztem ahogy alszik. (Illetve röhögtem azon, hogy néha beremeg. Kajak néha így rándult egyet a keze vagy a szája. Írtó aranyos volt.) Aztán én is elaludtam, és kb. 2 óra alvás után felkeltünk. Aztán már csak a készülődés volt mert jöttek érte a szülei. Ők nem jöttek be, Boldi éppenhogy beugrott az autóba és már el is mentek. Nem tudjuk mikor lesz legközelebb ilyen, mert az anyjának az a terve, hogy havonta csak 1x engedi meg hogy egymásnál aludjunk (?), szóval ja. Nemtom. Szerintem jobb lenne minden második héten vagy valami ilyesmi. Havi 1 az elég kevés, így is csak a suliba tudunk pár percet találkozni. 

Így a bejegyzés végére még annyit, hogy az elmúlt 1 hónap volt életem egyik legjobb hónapja, ha nem a legjobb. Azt tapasztalni minden egyes nap az elmúlt egy hónapban hogy valaki mindig ott van, valakit mindig érdekelsz, az valami elképesztően jó érzés. Főleg ha az a valaki egy olyan ember, akit már évek óta szeretsz... 1 hónap, habár számomra jóval többnek tűnik. Számomra már lassan 26 hónapja tart ez, ami eszméletlenül sok idő. Remélem 1 hónapnál még ezerszer több lesz. 

Amúgy tesóm is folyton benyitogatott ilyen faszságokkal, ami elég gáz volt. Később megkérdezte, hogy "ti mit szoktatok amúgy csinálni amikor bemegyek és csak úgy fekszetek?" én meg: "hát izé. beszélgetünk!". 

A végére még gondoltam beillesztem az egyik értelmes beszélgetésünket Boldival facebookon, szerintem nagyon szórakoztató:

 

B: mizujs?

É: nemsok

 és veled?

B: semmikül

micsi

É: writingolok

van mit

B: huha

ki kérdezte ?

É: :D 

apám

B: én?

É: mi te?

nem szól minden rólad

B: én vagyok az apád

de igen

B: akkor ez elég komoly vérfertőzés volt

pfuujj

am nem

1általán nem szól minden rólad

B: attól hogy a fazék lábas, a tyúk nem eszik tojast

É: pff

B: látod milyen hülye vagy?

É: nekem érthetően ha kérhetem

nem értek balfaszul

 

B: *kép a bicójáról*

É: fasza

B: neki nincs

É: neked sincs

 

B: lehet hogy el kene beszelgetnunk

É: miről?

B: hogy az iskolaban mivel fűtenek

és mekkora szamla lehet

É: téged kéne bedobni már a tűzbe

B: ránkférne

jot tenne a kpcsinknak ha elégnék

É: 1 hónap elég volt úgy gondolod?

B: nem, de égni jobb lehet

gondolom

É: égsz te eleget

B: melletted nem nehéz

 

Na. Kicsit későn kezdek el írni. Konkrétan 23:44 van. Yee. Na mindegy. Amúgy az asztalnál ülök. Az elmúlt 2 évben nem blogoltam asztalnál, mindig csak az ágyban fekve. De fura. Elég álmos vagyok amúgy, de ezt még megírom természetesen. Korán kelek holnap mert el kell készülnöm, rendet kell raknom meg minden, mert délután 5 fele jön Boldi. Jó későn. De megmondtam neki, hogy egész éjjel fent leszünk, ha akarja, ha nem. Ő ennek annyira szerintem nem örül, tekintve hogy reggel korán megy dolgozni. Így járt. 

Ugye az volt a tervem, hogy reggel meglepem Boldit a buszon... Szerintetek összejött? Hogy jött volna össze? Az ébresztő szólt, igen, csakhogy kinyomtam, és félálomba beállítottam egy órára későbbre. Amúgy esküszöm olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam rendesen kinyitni a szemem. Ez a fő oka a dolognak. Sőt, az egyetlen. 

A buszon beültem leghátulra és egész úton olvastam. Leszállva a buszról elmentem a boltba és vettem fornettis pogácsát, majd elmentem a suli mellett lévő olcsó boltba és vettem mentost meg csokit matekra. (Ezek aztán a roppant érdekes információk. Ha ezt majd visszaolvasom 10 év múlva, szerintem elalszok olvasás közbe.)

1. óra tesi volt, ahol tanárnő osztályozta a fekvőtámaszt. Míg sorra kerültem, addig Panna fárasztott. Esküszöm vagy 20 percen keresztül beszélt, de megállás nélkül úgy, hogy én egész idő alatt meg se szólaltam, csak bólogattam és a vádlimat nyomogattam. (Boldi folyton nyomogatja és mondja, hogy "úhh, az a vádli", és tessék, tudtam én hogy nem hiába edzettem rá annyit a nyáron). 10 fekvőtámaszt csináltam, viszonylag szabályosat, úgyhogy kaptam egy ötöst. Ezazz. Igazi testépítő leszek úgy érzem. 

Tesi után felbotorkáltam az elsőre. Kiszúrtam a velem szembe jövő Csengét (felmentett tesiből) aki ott kérdezgette tőlem, hogy "biztos hogy itt leszünk?" én meg "miért ne lennénk itt?" Aztán kiszúrtam Boldit is, szóval odamentem hozzá. Közölte, hogy "milyen elegáns vagyok ma" (fehér ing volt rajtam), aztán ott beszélgettünk meg ilyenek. Az ujjamra húzott valami karikát, mire elérzékenyülve mondtam, hogy "igen". Ezen elkezdett röhögni. Órán dicsekedtem Csengének, hogy megkérték a kezem. Ezaz. Férjes asszony leszek. Az a vicc, hogy meg se kérdezte vagy szóba se hozta, csak én vágtam rá, hogy igen. Lol. Amúgy valamiért úgy érzem most, hogy az összes plüssállat engem bámul, és rendesen félek. Te jó ég. Matekon másik terembe voltunk, én meg kikéreckedtem vizet tölteni (az ajtóba még Csenge is gyorsan odahajította az övét), aztán az óra hátralevő részében csokit ettünk Csengével. 20 perc alatt megettünk egy tábla csokit, de rájöttünk, hogy szünet nélkül is menne kb. 5 perc alatt. Ez elég elkeserítő. De olyan fini. Kedvencünk a LU kekszes milka. Hmm nyami. De ennék most. 

Matek után még mindig egy folyosón voltunk a D-sekkel. Ahogy kiértem a teremből, Boldi ott botorkált össze-vissza az ajtónál, nem tudom mit csinált, de aztán odamentem hozzá majd a folyosó másik végére sétáltunk az osztályához. Ott elvoltunk szokásosan, de több szögből is figyeltek minket. A lépcsőfordulóba Gergőék néztek (Boldi szerint ez meglepő, mert ők leszarnak általában minket), a folyosó jobb oldalán meg Csikszi és Kitti beszéltek feltünően rólunk. Ezt onnan tudom, hogy Csikszi felénk mutogatott vékony, csontos karjával, Kitti meg mosolyogva nézett minket. Halál biztos vagyok benne hogy a magasságbeli különbségeket diskurálták. A fejemet rámerném tenni. Ma nagyon Boldis hangulatom volt, meg igazából tegnap is. Igen. Ez a két nap valami nagyon fura volt. Alapból odáig vagyok érte, de ebbe a két napba aztán végképp. Egyszerűen le nem szállok róla, folyton bújok meg puszilgatok meg mindent csinálok már. Szegény. Megjósoltam neki, hogy nem ő fog felelni töriből, aztán miután jól megtapogattam az alkarját, elváltak útjaink. Fizikán Csengével rajzoltunk, azaz a kockás füzet kockáira rajzoltunk X-eket de úgy, hogy egyet mindig kihagytunk. Remélem értitek mire gondolok. Ő óra végére befejezte, habár vagy 5x elcseszte. A végére egy kész pánik alakult ki, mert nekem még volt kb. 30 kockám amiket ki kellett öltenem, de már csak 3 perc volt az órából. Csenge ott mondogatta, hogy "már csak 2 perc... már csak 1 perc..", én meg a pániktól elfelejtettem hogy hogyan kell X-eket rajzolni, szóval nem sikerült befejezni, így csöngetéskor elhagyta a torkomat egy ilyen morgásszerű hang, amin Csenge percekig röhögött, én meg mérgelődtem. Szó szerint 45 percen keresztül X-eket rajzolgattam, hát már mindenhol csak azokat látom. Fizika után Boldival megint találkoztunk. Felültünk a harmadik emeleti lépcsőforduló radiátorára és ott kajáltunk meg beszélgettünk. Az a 15 perc seperc alatt eltelt, szóval mikor becsöngettek, rendesen ledöbbentünk mindketten, mert kb. 5 percnek tűnt. Bedének az a mániája valamilyen érthetetlen oknál fogva, hogy nekem úgy köszön, hogy "szia Boldi", Boldinak meg úgy, hogy "szia Szandi". Ez most sem volt másképp. Nagyon vicces. Csak nem értem miért teszi ezt. Már bent voltak a terembe, habár a tanárnőjük még nem volt ott, de Boldi beakart menni. Hát igen, beakart VOLNA menni, de nem tudott, mert nem engedtem. Egyszerűen nem engedtem el, csak ölelgettem tovább. De idegesítő lehetek, te jó ég. 

Azt elfelejtettem amúgy írni, és már nincs kedvem visszamenni az elejére hogy bepótoljam. Szóval reggel anyám meg tesóm bejöttek a szobámba és itt csinálta anyum a haját. Közbe én ugye hallgattam Justin Bieber - No pressure című számát és rappelgettem magamba stb. A végén az lett belőle természetesen, hogy elrappeltem az egész számot anyumnak, aki első alkalomkor folyton belepofázott, szóval tiszta idegesen rontottam a laptophoz hogy előlről kezdjem. A második alkalommal már tökéletesen ment minden, de nem nagyon dobták földhöz magukat. Pedig annyira büszke vok magamra. De amúgy már ott ordítozott a végén hogy haladjak a buszhoz, ugyanis 6:50-kor megy a busz, én meg 6:48-kor még vörös pofával nyomattam a rappet. 

Irodalom órán írtunk a füzetbe Az ember tragédiájáról, de a fogyatékos osztályom miatt ofő tiszta ideges lett, mert egyszerűen nem tudnak tempóra írni, folyton visszakérdeznek, hogy "mi?", és harmincszor el kell ismételni egy mondatot. Mondjuk néha én is lemaradtam, szóval nemtom mit pofázok itt.

Angol előtt kivételesen nem találkoztunk Boldival. Ja de. Lol. Szünet elején ott ültem az ötös terem előtti padon Tomival és házit írtam, aztán megjelent Boldi. De nem beszéltünk sokat mert ment tesire öltözni. 

Angolon folytattam a rajzomat. Azaz befejeztem, aztán új célommá tűztem ki, hogy minden X-et kiszinezek pirosra. Még itthon is csináltam. Tiszta függő lettem. De meglepő módon lenyugtat. Majd megmutatom ha kész leszek vele. 

Csapatmunkába kellett amúgy dolgozni órán, szóval Fanni kizáros alapon mellém ült. A saját szobánkat kellett jellemeznünk a másiknak, annak meg le kellett írnia. Fanni azt mondta, hogy "double door", de én ezt úgy értettem, hogy "dumbledore", szóval ezen röhögtünk egy csomót. 2 és fél év alatt ez az első, hogy Fannival röhögünk valamin. 

Most volt itt egy kis szünet, mert HSM dalszövegeket tanultam. Holnap azt nézzük Boldival, és nem akarok beégni. Persze a legtöbb számhoz tudom a dalszöveget, de azért jobb így, hogy átnéztem őket.

Töri előtt mindenki nagy tanulásokba volt a témazáró miatt. Én is leültem a töri teremmel szemben lévő illetve a tesiterem mellett lévő padra és olvasgattam céltalanul a füzetet. Boldi írt fészen, hogy most jönnek vissza a szpariról, hol vagyok. Megírtam neki aztán odajött. Beszéltünk kicsit meg szorított a töri miatt, aztán felment. A dolgozat nem ment túl jól, szóval hagyjuk is. 

Óra után odamentem a kőfalhoz, mert Boldival megbeszéltük, hogy suli után ott maradunk még. Leginkább azért, mert nekem 1 óra múlva ment a buszom, szóval ott maradt velem. #BoyfriendGoals 

A kőfalnál voltunk egy jó órát, és megállapítottuk, hogy sokkal jobb délután, mint reggel korán. Valamiért a természetes fénynek volt ehhez köze szerintem. Egyszerűen nagyon jó volt ott vele lenni. Nem igazán tudom kifejteni hogy miket csináltunk, csupán azt, amit folyton, szóval "elvoltunk". Egészen 40-ig. Akkor gondoltam úgy, hogy menjünk a buszmegbe, mert ugye 5 perc múlva ment a buszom. Csakhogy akkor esett le, hogy a kabátom még a szekrénybe van. Gyorsan kiakartam keresni a kulcsot a táskámból, de nem találtam sehol. A táska teljes tartalmát kiborítottam de egyszerűen nem találtam a kulcsomat. Az iskola már teljesen üres volt, egyik osztálytársam sem volt már ott, így senkitől sem tudtam elkérni a kulcsot. Én nem találtam az enyémet. A kabátom a szekrényembe. 5 perc múlva megy a buszom. Mi a faszt csináljunk? Hát pánikolva felmentünk a szekrényhez, de nem tudom miért. Boldi próbálta feltörni a zárat, én meg mondtam neki egy idő után, hogy menjünk a buszmegbe, akkor megyek kabát nélkül. Ideadta a pulcsiját, de inkább nem vettem fel, mert szó szerint leér a vádlimig, de most legalább itt van még egy pulcsija, amivel aludhatok. (Visszaadom neki, nyugi. Habár nem szivesen.) Kicsit fáztam megmondom őszintén, nem voltam túl melegen felöltözve. Boldi kikisért a buszmegállóba, ott még beszélgettünk egy 10 percet (késett  a busz), aztán felszálltam és az ablakból integettünk stb. Tök romantikus volt. A hazafele úton kiolvastam a Stephen King - Halálsoron című könyvet amit pár hete kezdtem el olvasni, és öcsém. Nagyon, nagyon, nagyon jó könyv. Borzasztóan megérintett. Bemásolnám most a kedvenc idézemetet a könyvből. Ez a könyv utolsó mondata, és a hideg rázott mikor olvastam: 

 

˝Mindnyájan meghalunk, tudom, hogy nincs kivétel, de néha, ó, Istenem, olyan hosszú a halálsor.˝

 

Tényleg mindenkinek BORZASZTÓAN ajánlom ezt. Boldi azt mondta, szívesen elolvasná, ha lenne rá ideje, de nincs, szóval nem fogja. Kár. 70 Stephen Kingből 1 pipa. Hétfőn elmegyek a könyvtárba és kiveszek még egy SK könyvet. Még nem tudom melyiket, majd random az egyiket megfogom és elolvasom. Határozottan ő a kedvenc íróm Martina Cole és John Green mellett. Az ő műveik egyszerűen hihetetlenül megtudnak érinteni. 

Itthon leginkább csak gépeztem, azaz egyszer el is aludtam közbe, szóval szerintem megyek is. Remélem jól fog sikerülni a holnap. Azaz a ma. Mert már elmúlt éjfél. Upsz. Kicsit félek az egésztől, az az igazság. Elég undormányul néz ki a fürdőszobánk mert még újítás alatt áll, lassan 2 éve (?), szóval ja. Meg attól is félek hogy anyám beéget. Szokásához híven. Áá, nem tudom mi lesz itt, de nagyon fosok. Azért várom is. Holnap ilyenkor már Boldival leszek. <333333

 

Elég fárasztó amúgy ez a mindennapi blogolás. Egyszerűen vannak napok amikor semmi kedvem nincs írni. De elhatároztam, hogy minden nap fogok, szóval tartom is magam ehhez. 

Boldival kicsit szar hangulatba váltunk el tegnap este, mert ismét  skypeoltunk, és tudom hogy csak jót akart, de akkor is felbaszott. Szóval az volt a lényeg, hogy már lassan éjfél volt, én meg 4:40-kor keltem a reggel, szóval folyton mondogatta, hogy menjek aludni. Én meg mindig mondtam, hogy "még 5 percet maradok" meg ilyenek, és az első 15 alkalommal bele is ment, aztán éjfél előtt 10 perccel meg mondta, hogy most tényleg menjek, mire mondtam, hogy az a 10 perc mit számít már. Erre ott folytatta, hogy korán fogok kelni meg minden, menjek aludni, szóval felkaptam a vizet és mondtam, hogy jó, akkor megyek, csövi. Mire ott forgatta a szemeit, hogy akkor hisztizzek. Mire mondtam, hogy nem hisztizek, csak nem tudom mit izél már azért a 10 percért. Mintha annyit számítana. Szóval eléggé furán váltunk el. Reggel nem is írtam neki, pedig minden reggelemet úgy kezdem, hogy megírom neki hogy jóreggelt (mert ugye én kelek mindig előbb), de most nem írtam. 

Kb. 4 órát aludtam összesen, de ehhez képest elég fitt voltam, sminkelés közbe ott énekelgettem Troye Sivan dalokat. Úristen, hallgassátok meg tőle az Ease című számot... Hát reggel 1x meghallgattam, és utána egész nap az ment a fejembe. Amúgy én minden zenével úgy vagyok, hogy elősször nem tetszik annyira, aztán minél többet hallgatom, annál jobban megtetszik, a végén meg már ilyen full megszállott leszek.

Reggel nem volt egy ismerős arc sem a buszmegállóba, szóval egyedül ácsorogtam ott. Boldi írkált olyanokat, hogy mindjárt indul a busz meg hogy vár a szokásos helyen, de csak megnéztem és ennyi, nem írtam rá semmit. A buszon már minden normális volt amúgy, nem volt semmi kínos hangulat vagy ilyenek. Megállapítottuk, hogy nagyon beteges tud lenni néha, mert folyton tiszta erőből megszorítja a kezem ami már néha fáj, vagy van amikor olyan erősen ölel hogy már úgy érzem mindjárt kettétörök, meg folyton mondogatja hogy verjem meg. (?) Meg néha csók közbe ilyen durvábban magához húz meg ilyenek. De ez egyáltalán nem zavar. Szerintem tök szexi. Jó, az annyira nem, mikor már érzem hogy nem jut elég vér a kezembe, de olyankor csapkodni szoktam, hogy engedjen el, de sürgősen, ha nem akarja hogy kórházba kerüljek. Utazás közbe egyszer mondta, hogy "Gergő ma nem jön suliba", mire hirtelen összezavarodva fordultam hátra és összeráncolt szemöldökkel pislogtam rá a mögöttünk Gergőre, aki ilyen "mi a faszt lesel" fejjel nézett vissza rám. Aztán visszafordultam Boldihoz és értetlenül néztem rá, mire mondta, hogy "azt nem mondtam hogy nincs itt, csak azt, hogy suliba nem jön". Ment kézizni. Azért. Rögtön Máté jutott eszembe, esküszöm. Ahogy szóbajött a kézi, rögtön Mátéra gondoltam, hogy akkor tuti megy ő is. Rá fél percre Boldi közölte, hogy "Máté is megy", én meg ilyen "igen?". Meg jóval később az egyik szünetbe mondtam Boldinak, hogy én álmomba néha beszélek, mire mondta, hogy "ott ordítanád Máté nevét alvás közbe", én meg ilyen WTF fejjel néztem rá. Teljesen rávan kattanva erre a Mátés témára, legalábbis folyton felhozza, hogy "még mindig nem mondtad el hogy miért nem bírjátok egymást" stb, de az az igazság hogy nem is nagyon akarok neki erről beszélni, mert teljesen fölöslegesnek tartom. 

A suliba Boldival odamentünk a kőfalhoz, szóval elhaladtunk a padok előtt is, ahol Dani teljesen belevolt temetkezve a telefonjába. Szerintem láthatta hogy jövünk, így "elbújt", vagy nemtom. Mindenesetre nem köszönt, pedig általában szokott. Nagyon sajnálom őt egyébként. Tényleg. Annyira kis aranyosnak tartom még mindig. Csenge szerint tegnap az egyik szünetbe végig engem bámult. Jól kibasztam vele. Ott szemezgettem vele hetekig, aztán bejelöltem, elkezdtünk köszöngetni, szóval adtuk egymásnak nagyba a jeleket, erre mit vesz észre? Hirtelen együtt vagyok Boldival. Jó nagy köcsög vagyok. De egyébként nem is nagyon lépett semmit, szóval ő baja. Mondjuk ennek egy kicsit örülök. Milyen gáz lett volna már, ha pont akkor írt volna rám vagy valami, amikor Boldival éppen folytak azok a nagy beszélgetések.. Hát a nagy stresszbe tuti elájultam volna párszor. Jólvan ez így. Sose cserélném le senkire se Boldit. Csak azért sajnálom Danit is, mert biztos egy nagyon kedves srác, mellesleg jól is néz ki, és áá. Meg valahogy látom a szemeibe mikor ránézek, hogy ilyen szomorú. Vagy csalódott. Nem tudom. Ja, és nagyon jó karizmai vannak. A Boldiéival vetekszik. 

Boldival elhelyezkedtünk a kőfalnál, aztán egy laza háromnegyed órás romantikázás következett, és ez kellett nekünk. Egy nyugodt hely. Egész héten csak ilyen fura csókjaink voltak az emberek miatt, de most, hogy ott voltunk kettesbe, nem volt ott senki más, azért sokkal jobban elengedtük magunkat. A legközelebbi ember hozzánk kb. 5 méterre volt (aki Dani volt, szegény, egyem meg a kis szivét), szóval ez már haladás az eddigiekhez képest. Még mindig nem olyan mintha pl. a szobájába lennénk kettesbe, de ez van. Hát mit is mondhatnék, amit még nem írtam le eddig? Boldit megcsókolni a világon a legjobb érzés... de tényleg. Egyszerűen.. olyan.. nem is tudom megfogalmazni. Olyan finom. Ez most nagyon furán hangzik amúgy. De esküszöm finom, és egyre csak többet akarok, és esküszöm hogy ki se akarok szállni a szájából soha, mert annyira jó, hogy az leírhatatlan. Ahogy liftezik közbe a gyomrom meg minden... valami eszméletlen jó.

Időközbe azt vettük észre, hogy Dóri meg Panna folyton felénk néznek (a padon ültek) és vigyorognak. Ezt igazából Boldi vette észre, mert az egyik ölelkezésnél összeakadt a tekintete Dórival. (?) Elég kellemetlen volt a továbbiakban úgy folytatni a dolgokat, hogy ők mosolyogva bámultak 5 méterről. 

Boldinak szerintem az életcélja az, hogy tönkretegyen, mert olyan komoly csók technikákkal bombázott meg kora reggel, hogy azt hittem, ott tépem szét a kockás ingjét. Komolyan mondom, megöl. Kikészít. Közbe ott simogattam az izmait, az meg néha így random befeszítette, nekem meg komolyan olyan érzésem támadt, mintha a mennyországban lennék. Egyszerűen olyan hatással van rám, hogy azt szavakba se lehet önteni. Rendesen érezni a vibrálást köztünk. Hihetetlen jó. 

Becsöngetés után ő felment én meg mentem a kettes teremhez, de előtte az ajtóba az osztálytársaim szeme láttára még elköszöntünk. Hehe. 

Nagy valószínűség szerint megfogok bukni statisztikából, amire ma órán ébredtem rá, szóval most halálfélelmem van. Én el nem merem mondani anyámnak, mert tuti Bolditól tiltana el vagy ilyenek. Mellesleg még jól agyon is verne. Szóval nem tudom mi lesz ebből. Fogggalmam sincs. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen fosul állok belőle. Annyira nem hat meg engem személyszerint, mert félév, meg kijavítom évvégére stb, csak anyám ezt valamiért halál komolyan veszi, mintha ezen múlna az életem, szóval ja. 

Statisztikán amúgy miután kiosztotta tanárnő az egyes dolgozatomat, táblákat szerkesztettünk. Lényegében az volt a feladat, hogy az osztály tanulóit kellett besorolni magasság szerint. Feltette az ominózus kérdést, miszerint "ki a legalacsonyabb az osztályban?", mire esküszöm nektek, a fél oszály kb. 0,5 másodperc alatt beordította a nevemet, én meg csak pislogtam ott. Tanárnő megkérdezte, hogy hány centi vagyok, mire büszkén (valójában szégyenkezve) mondtam, hogy 155 centi vagyok. Erre Fruzsi előre ordított, hogy "de cuki alacsony vagy", én meg ilyen fapofával visszanéztem rá. Hát igen. Én vagyok 155, Boldi meg van vagy 185-190, szóval igen, el lehet minket képzelni, tessék csak nyugodtan. Enyhén begörcsöl néha a nyakam vagy a lábam amikor a közelébe vagyok, maradjunk annyiban, Boldinak meg lassan gerincferdülése lesz, annyit hajolgat. Veszélyes egy kapcsolatban élek, az már egyszer biztos. 

Boldival amúgy úgy beszéltük meg, hogy holnap nem megyek be nulladikra, mert nekem nincs neki meg van, és 15 percre fölösleges, de szerintem mégis bemegyek és meglepem. Igaz, hogy fél 12 van és még a bejegyzés felénél se tartok kb, illetve még enni is akartam (?), de szerintem tényleg megteszem. Gyorsan be is fejezem az írást, aztán megyek, enni majd eszek valamikor... holnap délután. Jah. 

Ja, jut eszembe hirtelen. Még mikor a kőfalnál voltunk Boldival, az óra végén a tesiöltözőből jöttek ki ugye a 12.D-sek, mi meg Boldival ott nagyba faltuk egymást, szóval szegény Dani valószínűleg az egészet végignézte... Illetve István is. Ami nem tudom ki a halált érdekel, de gondoltam megosztom. 

Statisztika után biosz jött. A lépcsőn felfele menet találkoztunk Boldival, így félreálltunk és egy 3 mondatos beszélgetés után el is váltak útjaink. Biosz előtt a teremben elkezdtem enni a fejméretű pogácsamat, nagyon fini volt egyébként, tuti veszek holnap is. Kb. 130 forint volt, és kurva nagy. Kajak akkora mint az arcom. Ami elég nagy. Nem csak képletesen. Lool. Poén. Bioszon tanultunk rendesen, de a tanárnő egyenletes hangjától rendesen elálmosodtam, szóval ott kellett kényszerítenem magam arra, hogy el ne aludjak. Ezt úgy próbáltam elérni, hogy tiszta erőből elkezdtem csipkedni magam meg ilyenek, de sokat nem segített. Csenge az óra egyik pillanatában hozzámszólt, én meg így rendesen rázkódtam egyet. Ja, amúgy jut eszembe, statisztikán Réka elém ült mert dogát írt, és tőlem kért segítséget. Lediktáltam neki egy csomó mindent, és Csenge tök büszke volt rám, hogy nem buktam le meglepő módon, és hogy elég bátor voltam. Egyébként belül haldokoltam, annyira izgultam, de nem mutattam ezt. Miután végre kicsöngettek bioszról, kábán kitántorogtam a teremből, majd Csengével lementünk a büfébe hogy vizet vegyek, ugyanis én itthon hagytam az üvegemet. Matekon kaptam egy kisötöst, mert Csengéről lemásoltam a helyes megoldást, szóval kigyűlt a nagyötösöm. Ezaz. Rámfért. Órán beszélgettem Brendonnal meg Boldival is. Brendon portás volt ma, reggel taliztunk is a buszról leszállva. Úgy nézett ki mint aki egy percet sem aludt, végül kiderült, hogy aludt, nagyjából 2 órát. Facebookon azt ecsetelte, hogy mennyire fázik ott és hogy ott van előtte a laptopja. Elhozta a laptopját a suliba, miközbe portás volt. Hát igen, bemutatom Brendont. Aztán írta, hogy mindjárt elkezd walking deadet nézni, mire közöltem vele, hogy csatlakozok én is. Boldival meg arról beszéltünk, hogy hol talizzunk. Természetesen a karifánál, hol máshol. Én azt hittem hogy tegnap lebontják, mert hát dec. 6 meg minden, de Boldival meglepő módon vettük észre, hogy még mindig ott van, annyi különbséggel, hogy nem világítanak az égők. Mikor odaértem kicsöngetés után a karácsonyfához, Boldi még nem volt ott, szóval leraktam oda a táskát, majd odamentem Brendonhoz, aki pár méterre volt a tanárinál portás. A kis fehér laptopján ott gépelt, nagyon vicces volt. Közölte ismét hogy fázik, én meg közöltem vele, hogy nagyon csini, mire azt mondta, hogy "tudom". Ezután hátrafordultam és megláttam Boldit, aki vigyorogva nézte a jelenetünket Brendonnal. (Brendon ül a mini padon, előtte a fehér laptop, félig alszik körülbelül, én meg előtte állok és magyarázok.) Végül elköszöntem Brendától (Boldi nevezte így el), és odamentem Boldihoz. A padra leülve közöltem vele, hogy kaptam egy matek ötöst, majd beszélgettünk tovább stb. Aztán odajött egy srác meg egy csaj, hogy arrébb mennénk-e hogy odaférjenek, szóval arrébb mentünk. Időközbe elhaladt előttünk a fizika tanárom is, aki Boldinak elvileg matekot tanít, ha nem tévedek, és értetlenkedve nézett ránk, hogy "ti ismeritek egymást?". Becsöngetéskor Boldival mindketten vágtunk egy szenvedő fejet, mert az a legrosszabb hang amit ilyenkor hallani lehet. Tényleg. Egyszerűen borzalmas. Mellesleg sietnem is kellett, mert törim volt és ha arról kések, engem keresztrefeszít a tanárnő az egész iskola szeme láttára. Boldi elköszönésnél úgy markolt bele (erősen) a hátsómba, hogy mögöttem ott volt vagy 6 fiú, sőt, lehet hogy tanárok is jártak arra, szóval teljesen meglepődtem ettől a heves gesztustól, mert tegnap még szinte hozzámérni se mert. Lehet csak nagyon felvolt izgulva. Na mindegy. (xddddd) Rohanva elindultam a töriteremhez, és amikor jó messziről kiszúrtam, hogy már bementek, azt hittem agyvérzést kapok. Félénken bekopogtam majd benyitottam, de hálistennek még tanárnő a szertárba volt, szóval csak Csenge röhögő arcát láttam, aki az arckifejezésemen röhögött (tényleg nagyon fostam). Törin hosszúesszét írtunk, de csak gyakorlásképpen szerencsére, viszont holnap tz-t írunk. Yee. Tanárnő egyszer megállt a padomnál és elkezdte olvasni a félig megírt esszémet, én meg hirtelen nem tudtam hova tegyem a kezem, szóval így a levegőbe tartottam és közbe remegtem. (?) Nagyon ijesztő az a tanár amúgy. Előtte Klaudiánál állt meg és teljesen lecseszte, hogy milyen faszságokat írt, rendesen én éreztem már gázul magam, szóval nagyon féltem hogy az enyémhez mit fog szólni. Hálistennek nem volt semmi baja vele csak annyi, hogy kötőjel nélkül írtam le az Osztrák-Magyar Monarchiát. 

Töri utáni szünetbe nem találkoztunk Boldival, mert csak a hosszúszünetekbe szoktunk, legalábbis mintha ez a szisztéma kezdene kialakulni. Így ott ültem a padon és nem nagyon csináltam semmit, azaz Csengét röhögtettem, aki 3 méterre állt és azt nézte, ahogy a középső ujjammal vakarom a homlokomat meg ilyenek (?). Nekem amúgy hogy van pasim? De most tényleg? 

A szparin öltözésnél Panna közölte pont akkor, amikor Klaudiák bejöttek, hogy "olyan aranyosak vagytok Boldival, főleg hogy te ilyen kis pici vagy, ő meg ilyen magas". Én ilyenkor csak mosolygok, nem nagyon mondok semmit, max. megköszönöm, de az úgy milyen már, hogy köszi? Fura. Órán csak játszottunk, de nem volt valami szórakoztató a számomra, szóval leginkább csak szenvedtem. Visszafele sétálva Boldi írt, hogy foglaljam le a kőfalat, mire írtam, hogy nem tudom, mert még a suliba se vagyok. A lépcsőn felfele sétálva pont jött velem szembe, szóval megfordult és jött velem fel a másodikra a szekrényemhez. Ott bepakoltam a cuccaimat aztán keresésnek indultunk, hogy mégis hová tudnánk leülni. Mindenhol voltak konkrétan, és gondoltuk hogy az alagsorba is lesznek, de azért lementünk, hátha. Meglepő módon volt hely, nem volt zsúfolásig tele, szóval az egyik padra leültünk és beszélgettünk meg minden. Aztán jöttek ilyen gépész tanárok akik összemosolyogtak Boldival (?) meg ilyenek. Boldi mesélte, hogy a tesitanárommal voltak ma, és tanárnő ott izélte Boldit, direkt a nevén szólította egy csomószor merthogy ismeri általam és tud mindent. Szinte.  Ugyebár. Mert ő vígasztalt meg stb. Szóval Boldi ott mondogatta Petinek, hogy "hé, tudja a nevem".  xdd Aztán az alagsorba megláttam az egyik közgés tanárnőmet Boldi egyik gépész tanárával (együtt vannak) és azon röhögtünk Boldival, hogy még ők is az alagsorba járnak le romantikázni. Egyébként nem romantikáztak csak álltak egymással szembe és beszélgettek, de akkor is. Milyen arik már. Boldival becsöngetés után váltottunk egy nagyon fájdalmas arckifejezést, mert ezután már tudtuk hogy többet nem találkozunk a nap folyamán. Teljes pánikba rohant a töriteremhez, mert arról ő sem akart késni, de persze ő is elkésett, szóval az ajtó előtt még gyorsan megcsókolt aztán berontott. Ügyvitelin csak írtunk a kivetítőről meg beszélgettünk. Időközbe fel se tűnt, hogy Rachel nem ül mellettem, csak akkor vettem észre, mikor tanárnő megkérdezte, hogy hol van. Erre azt válaszoltam, hogy honnan tudjam. Elővettem ilyen kis lapokat és unalmamba elkezdtem rájuk írkálni hogy JUSTIN BIEBER <3 meg ilyenek, mikor hirtelen a mellettem lévő Dóri (a kevésbé kedvelt Dóri, aki reggel végigbámulta a smárolásainkat Boldival) kikapta a kezemből a lapokat és elkezdett rá rajzolni... Szerencsére még időben letudtam tépni a Justin Bieber feliratot. Nem mintha szégyellném, nem erről van szó. Büszke rajongó vagyok. Csak véletlenül azt írtam a Bieber helyett, hogy Bieer. Nem tudom mi van velem hogy nem tudom leírni szerencsétlennek a nevét. Mindenesetre egy idő után visszaadta, és ez szerepelt a lapon: BOLDI + SZANDI = <3 Sokáig!! :) By: Dóri + egy halom szív

Hát igen. Láttátok volna a fejemet mikor megláttam. Kényszeredett mosollyal megköszöntem tőle (?), aztán inkább elraktam a lapokat. Ügyviteli után angol következett. Óra elején vettem észre, hogy nem raktam be a felszerelésemet valamiért, de tanárnő nem szólt érte semmit, így egész órán rajzolgattam. Még mindig nehéz felfognom hogy hogy járhat pl. Kitti ebbe az angolcsoportba. Hát hülye mint a segg. Ezt most nem azért mondom hogy bántsam, de tényleg. Egyszerűen egy mondatot nem tud összerakni. Na mindegy. Igazából nem érdekel. Csak a fél óra azzal ment el, hogy tanárnő próbált segíteni neki összerakni azt a mondatot konkrétan, hogy "What is your opinion about....?" Most szerintem ez egy emeltszintű angolcsoportba nem olyan nagy elvárás. Kitti meg csak ott hebegett-habogott és vagy 50x elismételte, hogy "nemtudom, nemtudom, nemtudom". Aztán megnéztük a jegyeket is, és ismét nem azért mondom hogy most magamat izéljem, tényleg én vagyok az egyik legönutálóbb ember ezen a földön, de nekem van az egész angolcsoportba a legjobb átlagom. Konkrétan 1 db négyesem van, a többi mind ötös. Erre elkezdi tanárnő: "ebből még lehet ötös." Mi a fasz??? 4,85-re állok!!! Jó hogy már meg nem buktat. Közbe amúgy megérkezett Rachel is, de nem tudom hol a bánatba volt. Igazából meg se kérdeztem mert annyira nem érdekel. Alig beszélünk már. Hát ez van. Most miről beszéljek vele? Ő se próbálkozik. Neki kéne, ő a cserediák, neki kéne megtanulnia magyarul. Na mindegy.

Hittanon rámtört ismételten a röhögőgörcs Csenge miatt. A keresztelkedésről volt szó, és mondta tanárnő, hogy bárki megkeresztelhet bárkit, ha annyit mond, hogy "XY, megkeresztellek téged", vagy valami ilyesmi. Csenge ekkor közölte, hogy ő nincs megkeresztelkedve, szóval kereszteljem meg. Én így is tettem, koncentráló fejjel közöltem vele, hogy én most megkeresztelem őt. Ezután ott örültünk, hogy ezaz, most megvan ő is keresztelkedve, mire tanárnő mondta, hogy "ez csak akkor érvényes, ha halálközeli élményben van része az illetőnek". Ekkor ránéztem Csengére ilyen "nabazdmeg" fejjel, mire ő kb. 0,05 szekundum alatt megfogta a tollát, rámnézett mosolyogva, majd úgy csinált, mintha torkon szúrta volna magát. Hát belőlem olyan szinten kitört a röhögés, hogy azt hittem ott halok meg. Látni kellett volna azt a boldog arckifejezést neki, közbe a toll a kezébe... Hát sírtam. 

Óra után még volt fél órám a buszig, szóval össze-vissza járkálgattam a suliba. Elmentem a pékségbe is de nem volt olyan mini pogácsájuk, de határozottan megérte elmenni, ugyanis... Uhh. Jó. Szóval. Amint beléptem a pékségbe, éreztem hogy valami történni fog. Aztán míg néztem az árukat, hirtelen megcsapta a fülemet... Justin Bieber - Sorry szólt a rádióból... Hát én olyan boldog voltam. 

A buszmegállóba Rolival beszélgettem, közbe facebookon Csengével, Brendonnal meg Boldival. Hmm, azóta nem is nagyon történt semmi, hazajöttem és azóta gépezek meg ilyenek. Szombaton 100% hogy jön Boldi, szóval tökre izgulok már meg minden. Habár ismét elég érdekesen váltunk el skypeon. A kurvaéletbe. Nekünk nem szabadna ilyen késői órákban skypeolnunk. Vagy nem is tudom. Szerintem velem van a baj. Mindenen felkapom már a vizet. Tiszta kiállhatatlan vagyok. Még csak nem is nézek ki jól. Én nem tudom mit akarhat tőlem Boldi. Bolond szegény. 

 

Képzeljétek, tegnap megírtam a bejegyzést, át is olvastam, aztán elfelejtettem kirakni. xD Ez lefekvés után jutott eszembe, mikor már félálomba voltam, így arra gondoltam, leszarom, majd reggel kirakom. Aha, hát ismét elfelejtettem, pedig bevolt kapcsolva a gép, de csak Halsey-re dúdolásztam sminkelés közbe. Valahogy teljesen elfelejtettem. Ilyen még sose fordult elő. Hát igen. Elég szar napom volt tegnap. Rájöttem amúgy (úgy, hogy kiszámoltam), hogy még jó sokáig nem kellene megjönnie, szóval fogalmam sincs akkor mi bajom volt tegnap. Általában olyankor vagyok ilyen kiálhatatlanul hisztis. Boldival este skypeoltunk, de akkor is folyton felidegesített, végül már elege lett a hisztijeimből, szóval felkapta a vizet. Így egy jó ideig egyikünk se szólalt meg, csak síri csöndbe ültünk és lestük a laptopot. Végül nem volt gáz, sőt, úgy köszönt el, hogy befeszített mindkét karjával (nem magától, előtte kérlelnem kellett háromnegyed óráig), szóval elég békésen aludtam el. Hihetetlen karizmai vannak gyerekek. Eszméletlen. Az a gyengepontom. Azzal egyébként tudna fenyegetni is.

Ma reggel tusvonalat húztam, kb. 2 hónapja elősször, szóval RETTEGTEM. De nagyon gyorsan sikerült viszonylag normálisakat húzni, szóval hálistennek azzal nem volt probéma. Hárman is megdicsérték. 

Reggel miközbe ültem a másik faluba tartó buszon, hirtelen egy nagy csattanást hallottam. Miután leesett, hogy a telefonom esett ki a zsebemből, gyorsan felálltam és felvettem, de azt a szégyent nem kívánom senkinek. Nagyon cink volt. Egy jó percig le se esett hogy a telóm csúszott ki. A képernyővel lefele esett le, de esküszöm nem paráztam amiatt, hogy betörik, ugyanis már be van törve. Lool. Ennél jobban meg már úgy se baszódhat el, szóval nyugodt szívvel álltam fel és vettem fel. 

A buszmegállóba Rolival beszélgettem, aki elmesélte, hogy tegnap látott minket együtt Boldival valamelyik szünetbe, és percekig rajtunk röhögött, mert "nagyon vicces, ahogy folyton lábujjhegyre állok, Boldi meg a derekát kitörve hajol le". Értem. Biztos vicces lehet abból a szemszögből. Rolival egyébként még ősrégen megbeszéltük hogy majd valamelyik hétvégén iszunk, és ismét feljött a téma, szóval szerintem hamarosan bebaszok. Ami mondjuk lehet hogy nem túl jó ötlet a szilveszter után, de a pálesz az pálesz, az nem pezsgő. Meg itt lakunk pár utcányira egymástól, szóval nem kell majd hazakocsikázni meg ilyenek. Majd hazatántorgok. Igenis beakarok baszni, mert meg kell ünnepelnem a Boldis dolgot. Nem igazán ünnepeltem még meg, szóval itt az ideje. Ezen a hétvégén ELMÉLETILEG itt alszik Boldi, szóval talán az utánavaló hétre jó lenne beiktatni... Kint a minusz 2000 fokba... Esküszöm várom. (!)

A buszra felszállva megláttam Brendont, szóval beültem mellé. Egyébként biztos említettem már, de azért leírom még egyszer: Boldi ma délutános volt, szóval nem arról van szó hogy helyette beültem Brendon mellé vagy ilyenek. (?) Brendonnal végigbeszéltük az utat, aztán zúztam a pékségbe, ahol bűnbe estem és konkrétan 600 forint értékében vettem egészségtelen pékárut. Tegnap egyébként hosszú idő után elősször, ismét edzettem, majd ettem csipszet, tortát és popcornt. Most pedig vettem egy szelet pizzát meg egy virslispapucsot. Én nem is tudom mit erőlködök az edzéssel egyébként. Betántorogtam a suliba, a bejáratnál külön odafigyelve, hogy orra ne essek, mert ott kifejezetten csúszós a talaj. Előttem a C-s banda ment, tehát Brendon, Roli, meg persze Máté, akiről megállapítottam, hogy igen, még mindig jól néz ki, de leszarom, bassza meg magát. Meg a csaját. Roli a bejáratnál majdnem szaltózott egyet, és őszintén félek hogy egyszer én is arra a sorsra jutok, csak magamat ismerve, valszeg nem csak majdnem, hanem ténylegesen szaltózni fogok. Mint egyszer kilencedikben. Olyan erővel akartam leszállni a buszról, hogy a magassarkú csizmám beleakadt egy srácnak a táskájába és konkrétan lezuhantam a buszról. Örök emlék marad. Miután betántorogtam a suliba (itt most véletlenül azt írtam, hogy csuliba), felmentem az elsőre és mivel nem nagyon akartam ott állni Klaudiával meg Lucával szembe, ezért gondoltam felmegyek a lépcsőfordulós radiátorhoz. Ott, a félhomályban elkezdtem enni a pizzámat, de volt rajta vagy 300 olívabogyó, azt meg nem szeretem, szóval a retkes kezemmel ott túrkáltam a kajába. Reggel 7 órási pizzazabálásomat Vivi szakította félbe, majd jött is tanárnő. Tegnap ugye írtam hogy majd megoldom valahogy a matekdogát. Nos, nem oldottam meg, egy cseppet sem, full üresen adtam be a lapot. Sajnálom. Így is hármasra állok, szóval annyira nem izgat. Egyébként egész dolgozatírás alatt a pizzámat ettem. Kicsit idegesített hogy hideg, de hát nem volt mit tenni. Kicsit furcsán néztek rám amikor az olívabogyókat dobáltam vissza a zacskóba. Tanárnőt nagyon nem zavarta, azaz egyszer rámszólt, de látta rajtam hogy nem hat meg, szóval beletörődött. Időközbe ott írkáltam Boldinak (aki még nagyba aludt), hogy "éppen dogát írunk, azaz én eszem a pizzát", mire tanárnő rámszólt, hogy ne puskázzak. Ekkor rendesen rámjött a röhögőgörcs, mert nagyon viccesen nézhettem ott ki: full üres volt előttem a lap, egyik kezembe ott a pizza, a másik könyékig el van rejtve a táskába és vigyorogok. Igen, biztos hogy puskáztam. Aztán a néma csöndbe Csenge hirtelen tüsszentett egy hangosat, és vagy fél percig nem szólalt meg senki. Gondoltam megszakítom ezt a kínos csöndet, így normális hangerővel (ami a néma csöndbe írtó hangosnak tűnt) előre szóltam Csengének (elültettek minket) hogy "egészségedre", ami nagyon viccesen jött ki.

Óra után Tomi a kezembe nyomott egy hatalmas zacskót, amibe valami nehéz izé volt, és megkért, hogy rakjam le a padjára. Csengével próbáltuk megfejteni hogy mi lehet benne, és ez kb. az egész napunkat jellemezte. Ott szaglásztuk már meg minden, mert nem mertük nyilván kivenni, csak tapogattuk stb. Bioszon meg is kérdeztük Tomit, aki nem válaszolt rá, csak azt mondta, hogy "tippeljetek még lányok". Ez a történet hittanon folytatódott, ahol már mindenfélére tippeltünk (kosárpalánk, wc csésze, kosárlabda (?), dísztárcsa..) Végül csak elmondta hosszas kérlelés után, hogy darts tábla..  Biosz előtt egyébként egy folyosón voltunk Csenge kiszemeltjével, aki szintén Tomi, szóval Csenge ott izgult meg minden. Nos, nyilván folyton Tomi felé néztünk és fordultunk, csakhogy Tomi előtt ott állt Levi, a régi osztálytársam, és folyton összeakadt vele a tekintetem, ami írtó kínos volt, mert olyankor csak néztük egymást fapofával, hosszú másodpercekig, majd elkaptuk a tekintetünket. Szerintem azt hitte hogy őt lestem. Vagy nem is tudom. De nagyon gáz volt. Aztán azon röhögtünk Csengével, hogy Tomi ilyen 3 percenként levette a kabátját majd visszavette, majd hirtelen a pulcsiját is levette (!). Erre mondtam, hogy milyen vicces lenne, ha hirtelen a pólóját is lekapná, de csak így tök nyugodtan, mintha mi sem történne, szóval ezen röhögtünk a továbbiakban. (?) Rachel ilyenkor általában áll mellettünk és néz minket, néha röhög rajtunk, mert mi már a falnak vagyunk tekitámaszkodva vagy éppen a földön guggolva röhögünk.

Bioszon filmet néztünk a kézről. Hát, voltak gusztustalan részek, nem mondom. Sok undorító dolgot láttam már életem folyamán... nem egy dokumentumfilmet néztem, ahol rendes holttesteket meg levágott testrészeket mutattak meg minden anyám kínja. Még élőbe is láttam egyet. (Jó, az le volt takarva, de na.) A Walking Dead se valami szép látványú sorozat. Szóval ki gondolta volna, hogy majd pont egy kézátültetéses videó fog a hányinger szélére sodorni? Jézusom, meg a pali a kézátültetés után nem szedte a gyógyszereit, szóval ott ROHADT a keze! Hát FÚJ!!! Aztán meg mutattak egy öreg nőt, aki újra fiatalos kezeket akart, ezért a hasából kiszívták a hájt és befecskendezték a kezébe. És ezt mind mutatták! Én azt hittem lefordulok a székről. Időközbe egyébként volt valamilyen műsor a bemondóba, mondták, hogy hamarosan minden osztályterembe bemegy egy pap stb. Ekkor elkezdte tanárnő: "vegyétek elő a könyveteket és nyissátok ki, legalább tűnjön úgy mintha csinálnánk is valamit". Aztán bekopogott a papbácsi két kilencedikes sráccal együtt. Elmondott egy áldást vagy szentelést, ki tudja mit, majd hirtelen előkapott egy liter szenteltvizet, és ott fröcskölt minket. Hát olyan szinten rámjött a röhögőgörcs, hogy az valami borzasztó, és muszáj volt visszatartanom. Miután kimentek, tanárnő ott ordított, hogy ez a mi szegénységi bizonyítványunk hogy ilyen pofátlanul röhögünk stb. De hát na. Nem tudtam visszatartani, mert előtte pont beszéltük POÉNBÓL Csengével, hogy milyen vicces lenne, ha ott fröcskölnének minket szenteltvízzel, és nekem meg így kiégne tőle a bőröm és ott füstölne xd Meg hogy bejönne a pap és egyből rám nézne meg rám mutatna, hogy "távozz körömből, te sátán gyermeke" stb. xDD Mikor meg kimentek, a két diák közül az egyik filctollal felfirkált valamit az ajtófélfa tetejére, én meg odasúgtam Csengének, hogy "nézd, hogy rongálja az iskolát". 

Ekkor már Boldi is ébren volt, szóval váltottunk pár szót fészen. Ja, amúgy hármas lett a biosz témazáróm. Mi az isten. Nagyon ledöbbentem, esküszöm azt hittem egyes lesz, mert csak tippelgettem össze-vissza. 

Irodalom órán folytattuk a filmet, de a végére sajna elaludtam. Komolyan. Szóval a 2 és fél órás (?) filmből láttam és felfogtam kb. 30 percet. 

Tesi előtt vettem Boldinak csokit (az egyik kedvencét, mogyorós mazsolásat), mert ma van a névnapja. Ez egyébként reggel jutott eszembe a buszon ülve. Hálistennek. Tesin amúgy az a tanár volt, aki multkor is helyettesítette tanárnőt, tudjátok, akivel kimentünk a szparira és a vasgolyókat dobáltuk. Az a bolond. Na, igen, az. Hát ennél viccesebb tesiórán én még nem voltam. Elősször is futottunk pár kört, közbe meg minden tapsolásnál kellett pár gyakorlatot csinálni, például 3 fekvőtámasz stb, aztán futni kellett tovább. Ezután mondta, hogy most megfogjuk mi mutatni neki, hogy hogyan tudjuk vezetni a kosárlabdát stb, mert kíváncsi rá. Nos, ebből nem lett semmi, mert ezután a szó legszorosabb értelmébe 30 percen keresztül magyarázta a kosár szabályait. Az elején még mindenki állt, aztán folyamatosan ültek le az emberek. Mindenki értetlenkedve nézett körül, hogy most mégis mi a fasz van, mert egyszerűen nem állt be a szája. Csak állt ott a kosárpalánk előtt a labdával és beszélt, beszélt, beszélt, mi meg két oldalon felsorakozva ültünk és lestünk ki a fejünkből. Én személy szerint fel se fogtam miket magyaráz, csak annyi esett le, hogy a szabályokat ecseteli meg ilyenek. De én nem hiszem hogy most arról ennyit lehet beszélni :O Vagy igen? Te jó ég. A nagy unalomba a két hülye megtalálta egymást, ugyanis Csenge csatlakozott hozzám a földre és kész, hát én annyit még soha nem röhögtem tesin. Mert mondta hogy direkt ott teszi az agyát a tanár, mármint ott mutogatja az izmait stb (egy ilyen 30 körüli paliról van szó), én meg így elképzeltem hogy lerakná a labdát és ilyen szexisen lehajolna érte, jól bepucsítana nekünk és mondaná közbe, hogy "ez itt a labda lányok", aztán Csenge hozzátette, hogy ilyen szexisen vonaglana fel a guggolásból. Hát én ahogy ezt elképzeltem teljesen meghaltam. Szó szerint mindenki csöndbe ült és nézte unottan a tanárt, csak mi ketten szakadtunk ott a röhögéstől. Miután fejezte a magyarázást, ráébredt, hogy már nincs idő kosarazni, ezért elkezdtünk kidobósozni. Ismét elkezdte mondani a szabályokat. Én eddigi életemet úgy éltem le, hogy úgy tudtam, a kidobónak két szabálya van: 1) vigyázz, hogy ne dobjanak ki, illetve 2) próbáld meg kidobni a többieket. Hogy ez az ember hogy volt képes ezt is annyi percen keresztül magyarázni, számomra rejtély. Végül maradt a játékra kb. 3 percünk, de mindegy. Kicsöngetés után engedett ki minket, szóval én idegbetegen, fénysebességgel öltöztem át, mert Boldi ekkor írt, hogy nemsoká megérkezik a suliba. Öltözés után felmentünk Csengével gyorsan a szekrényekhez, majd beálltam a bejárathoz, mint egy elmeroggyant. Komolyan, egyedüli emberként álltam az ajtó mellett mozdulatlanul. Mindenki nézte hogy mi bajom van. Végül megérkezett Boldi is, és lementünk az alagsorba, de ott nem volt hely, így felmentünk az elsőre, de ott se volt, egyszerűen mindenhol voltak. Szóval megálltunk nemes egyszerűséggel a lépcsőn. Itt Boldival közöltem, hogy "hoztam neki valamit", szóval elővettem a csokit és mondtam neki, hogy boldog névnapot. Tökre megörült neki, szerintem nem számított rá, én meg örültem hogy örül, szóval mindketten örültünk. Ez a harmadik év, hogy felköszöntöm. Ő a három év alatt egyszer se köszöntött fel. Lool. Sírok. Talán idén megérem azt is. Utána Boldi leállt a lépcsőfokra én meg ott maradtam, szóval ismét egymagasak voltunk és ott puszilgattuk egymást. Ez hiányzott nagyon tegnap. Komolyan. Nekem erre van SZÜKSÉGEM. És agyfaszt kapok ha nem kapom meg. Pl.: tegnap. Hát igen. Aztán mögötte hirtelen feltűnt Szilveszter, aki rámnézett, aztán mikor meglátta hogy Boldival vagyok, gyorsan elkapta a tekintetét és elzúzott. Mikor Boldi észrevette Szilvesztert, ott puszilgatott meg minden. De köcsög. Szegény Szilveszter. Aztán becsöngettek, szóval én mentem hittanra, ő meg nem tudom hova. Megbeszéltük hogy majd a 20 perces szünetbe találkozunk és megesszük a csokit. Hittanon több dolog is történt. Elősszöris, a kivetítőn nagybetűkkel szerepelt, hogy BOLDIZSÁR, mert a három napkeleti bölcsről volt szó, szóval nagy büszkén, mosolyogva néztem a kivetítőt. Az osztálytársaim természetesen a név láttán és hallatán rögtön rám asszociálódtak, így éreztem magamon a pillantásokat. Amúgy mikor kimondta tanárnő a Boldizsár nevet, rendesen ugrott egyet a gyomrom. Mi is volt még.. Ja igen, tanárnő megfenyegetett minket Csengével, hogy szaktanárit ad. (?) Elméletileg beszéltünk.. meg röhögtünk... hát én ezt nem nézem ki magunkból, szóval nem tudom mi baja volt. Amúgy Csenge elkezdte firkálni a kezemet. Rárajzolt egy csillagot majd köré írta, hogy CHRISTO (Odaátosok érteni fogják) meg ilyen hülyeségeket. Erre fogtam magam, és nagy betűkkel ráírtam az ő kezére, hogy "JUSTIN <3 BIEBER", de a Bieber helyett Bieder-t írtam véletlenül. (?)

Óra után Boldival találkoztunk a suttogóba. Én értem oda elősször, és ilyen még nem volt, szóval izgatottan vártam. Aztán meg is érkezett, és anyám, ahogy sétált felém ilyen menőn, közbe szólt a sulirádióból egy tök jó szám (meg kell tudnom melyik volt az), és így teljesen a végét jártam. Nagyon jól nézett ma ki Boldi. Ááá. Mondjuk mindig. De ma valamiért nagyon nagy hatással volt rám, szóval csak ott néztem kb. tátott szájjal, és arra gondoltam, anyáám, milyen palim van. Leült mellém és elkezdtük enni a csokit meg minden, a háttérbe ott volt a szép karácsonyfa (most láttuk utoljára), a mögöttünk lévő hatalmas ablakon keresztül láttuk ahogy embertelen módon hullik a hó, és tiszta hangulatos volt. Kajálás után ott romantikáztunk, amikor hirtelen az összes tanár úgy döntött hogy elsétál előttünk. Éppen amikor az angoltanárom sétált el, én hülye belenéztem a szemébe, ő meg mosolyogva odajött és közölte, hogy üljünk távolabb egymástól. Boldi, mintha csak egy zsák szar lennék, ellökött magától (???), én meg ott értetlenkedtem. Aztán vagy 4 tanár állt meg közvetlenül előttünk, így tiszta idegesen mentem fel a másodikra, mert még szünetekbe se tudunk normálisan egymással foglalkozni. Istenem. Kezd nagyon elegem lenni. Amúgy anyum hozott be most szilvásgombócot, de tiszta nyers. Hát én ezt nem eszem meg. Ez a nő mostanába elfelejtette hogy hogyan kell főzni. Esküszöm jéghideg az egész és ilyen nyúlós. Szerintem meg se főzte csak kiolvasztotta és kész. Jézusom. Egyet megettem és most tiszta hányingerem van.

Pénzügyön nem történt semmi. Az utánavaló szünetre nem nagyon emlékszem az a helyzet... Esküszöm nem rémlik mi volt. Szerintem Boldival voltam, de nem biztos. Én kajak nem emlékszem.

Ezután nekem még volt egy gyakorlatom, előtte meg egy nyomorult 5 perces szünet. Abba találkoztunk Boldival, de nagyon felbaszott. Ott ültünk lent a földszinten a bejárattal szembeni padon. Ezzel nincs is semmi gond, ott ölelkeztünk stb.  Aztán hirtelen kijött a hármas teremből az igazgató, Boldi meg teljesen megfeszült és elkezdte ott suttogva mondani, hogy "dőlj rá a karomra", hogy ugye az igazgató ne vegye észre... Nem is csináltunk amúgy semmi olyat, tényleg annyi volt hogy az egyik kezével átkarolt. Nem hiszem hogy most emiatt valami baj lett volna. Az oké hogy az angoltanárom ránk szólt, mert akkor nagyon egymásba voltunk bújva, de most tényleg nem volt semmi olyan.. Hát nagyon felidegesített. Ém mérgelődtem, Boldi értetlenkedve nézett, az igazgató meg az udvaron lévő kilencedikeseket nézte, akik egy szál pólóban hógolyóztak, majd közölte, hogy "az ilyenek haljanak ki". Aztán megkérdeztem Bolditól becsöngetés után, hogy felkísér-e, mert neki ezután gyakszi jött, tehát még volt 20 perc szabadideje, mire közölte, hogy nem. (!!!) Úgyhogy elindultam egyedül, mire leesett neki hogy felkaptam a vizet, ezért mondta, hogy csak viccelt.. Aha... Na mindegy. A teremnél láttam, hogy már mindenki bent van, de mondjuk ez nagyon nem zavart. Végre valahára üres volt az egész hely, csak egy srác volt ott senki más, szóval Boldival végggggggggre valahára smároltunk egy jót, de ez se volt a legjobb mert ott beszélt közbe (?), hogy haladjak órára. (?) ?(?()? (?)? (??(?) A nagy smárolásba a szemébe hullott a haja, meg így teljesen ki volt pirosodva, hát azt hittem levetem magam onnan a másodikról. Közölte két csók között, hogy "messze van még az a holnapi nulladik", és áá, ezt így lihegve mondta, hát én inkább fogtam magam és bementem a terembe. Ott elnézést kértem a tanárnőtől a késésért, aki mondta, hogy semmi baj, Rachel meg ilyen izésen nézett rám, hogy "ejnye". Chö. Amúgy szerintem nekem is szanaszét állt a hajam meg tiszta piros voltam. Hát ez van. Órán Csengével beszélgettem, hülye képeket küldözgettünk egymásnak, aztán kb. ki is csöngettek. Boldival ezután már nem találkoztunk, de a nap hátralevő részében beszélgettünk fészen meg képeket küldözgettünk egymásnak, most meg mindjárt skypeolunk. Holnap végre kettesbe leszünk remélhetőleg egy kis ideig 0. órában, szóval azt már várom. 

 

Most kevésbé vagyok megfagyva mint tegnap, szóval már ezért is hálát adok, de úgy az egészet összevetve, nem volt valami jó napom.

A tegnapi sokkal-sokkal-sokkal jobb volt. Szerintem hamarosan megfog jönni. Ezt onnan gondolom, hogy megint felkapom a vizet szinte minden kis apróságon. Figyelmeztetnem kéne Boldit, hogy ilyenkor ne vegyen rólam tudomást, mert ez nem a valódi énem. Egyszerűen a legapróbb dolgokon felkapom a vizet és sírni tudnék miattuk. Előbb is azért kezdtem el  pityeregni, mert anyum kihívott hogy kész a kaja, én kimentem, és közbe meg nem is volt még kész, szóval vissza kellett jönnöm. 

Szóval leginkább a hülye hangulatom miatt volt szar napom. Mondjuk nem nevezném egyáltalán szarnak, csak kevésbé volt jó. Alapból mióta együtt vagyunk Boldival minden napom jó, szóval a "szar" kifejezés nagyon is helytelen. Elnézést. 

Reggel egyáltalán nem vártam azt, hogy kimenjek a házból, mert rettegtem hogy ismét szarrá fagyok. Nos, a busz ISMÉT késett, mellesleg hideg is volt, zenét se tudtam hallgatni, minden bajom volt már korareggel. Fő problémáim közé tartozott Boldi sapkája, ami ugye most már az enyém, ugyanis felvettem, de tiszta hülyén éreztem magam benne. Valahogy nem az én stílusom a neonzöld sapka, meg nagyon nem is illett az összeállításomhoz, mert a sálamon kívül minden fekete volt (a sál is nagyon sötét bordó), szóval kissé világított a fejemen a sapka. Vivi nem azzal a busszal jött, így kénytelen voltam Boldinak irogatni fészen, hogy "hülyén nézek ki!!!", aki erre azt írta, hogy "nem hiszem". (?) A buszmegállóba Viktor idegesített fel, mert odajött, adott puszit, aztán odament két másik csajhoz, szal teljesen leszarta a fejem. Hát akkor menjen is azokhoz, mit bánom én. Fffuu. A buszra felszállva elősször Gergőt láttam meg, aki miután meglátta a sapkámat, elmosolyodott, így visszamosolyogtam rá. Nagyon aranyos volt. Aztán megláttam Boldit is és leültem mellé. Nos, a mai nap folyamán Boldi elég sokszor kihúzta a gyufát, szóval most próbálok úgy írni róla, mint aki nem haragszik rá. Nagyjából végigbeszéltük az utat, aztán az út közepe táján közölte, hogy amúgy ott ül előttem Brendon, és esküszöm az istenre hogy fel nem ismertem volna, mert új kabátja van. Mellette az alvó Dávid ült, akinek leszálláskor nem is akartam inkább látni a reakcióját a sapkámra (biztos sírva röhögött volna vagy valami) így inkább előtte leszálltam gyorsan. A suliba beérve Boldi odament a D-sekhez és lekezelt velük, én addig tisztes távolságba megálltam és nézelődtem, amikor hirtelen meghallottam, hogy Bede tiszta eksztázisba esve ordít, hogy "SZANDI ELLOPTA BOLDI SAPKÁJÁT". Ezután természetesen azok is odanéztek, akiket amúgy hidegen hagyott az, hogy neonzöld sapkába virítok ÉN, aki általában full feketébe jár. Ezután kínosan, szégyenkezve sétáltam oda a büfés asztalokhoz, és úgy éreztem, megsemmisültem. Amúgy nem. De akkor se éreztem túl kényelmesen magam abba a sapkába. Mármint nagyon kényelmes ha a viseletét nézzük, jó meleg, de ha elképzelem magam, hogy hogy nézek ki, kicsit gáz. De ez van. Nagyon szeretem azt a sapkát, nem csak hogy Boldié volt és nekem adta, de még jó meleg is, Boldi szerint meg aranyos, szóval nem nagyon izgat hogy hogy nézek ki. (Amúgy de. De épp próbálom vígasztalni magam.) 

Boldi velem szembe állt meg az asztalnál, amit kicsit furcsának tartottam. Mármint. Miért nem mellém állt? (Igen, készüljetek fel, hogy most minden létező dologba belefogok kötni, nagyon sajnálom, ez van.) Ezen aztán gyorsan túltettem magam, de rövid időn belül ismét ideges lettem, mert egyszerűen nem volt hajlandó megcsókolni! Én ott csücsörítettem meg minden, de az csak fogta a kezem az asztalon és mosolygott. Én meg mint egy nem normális, mint valami fogyatékos, ott csücsörítettem csukott szemmel. Aztán végül csak megszánt, gondolom látta a szemembe azt, hogy mindjárt megcsapom, így megcsókolt, de közbe megint azt csinálta mint tegnap: nem a csókra koncentrált, sőt, nem is rám, hanem azt figyelte, hogy kik vannak körülöttünk. Ezt onnan tudom, hogy a(z igen rövid) csók közbe kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy mögém pislog. Hát anyám. Ezután felkaptam a vizet és elvettem a kezemet is, mire ott izélt, hogy "naaa, miaz?" én meg megmondtam neki, hogy felejtse el azt, hogy mi ma egymáshoz fogunk érni, nézze csak nyugodtan hogy kik vannak körülöttünk. Tudjátok, szerintem ha éppen nem lennék idegbeteg a női dolgok miatt, akkor is felháborítónak tartanám ezt. Aztán megpróbálta nem figyelembe venni azt, hogy éppen kik vannak körülöttünk, szóval végül sikerült egy két normális csókot váltani, sőt, még szemezni is tudtunk kb. 10 másodpercig, utána ismét elkezdett forgolódni. Utána felkisért az elsőre, ahol az ajtóba aztán sikerült egy normálisat csókolózni, de az se volt az igazi, egyszerűen éreztem rajta hogy ilyen full izé. Frusztrált. Vagy mittudomén mi baja volt. Nem tudom mi a rák baja van egyébként. Oké, én se szívesen smárolok ott a sok ember előtt, de azért az mi már hogy még csak egy puszit se kapok úgy, hogy ne nézne előtte körbe??? Meg tökre fél a tanároktól. Mégis ki a halált érdekel??? Eddig még egyszer sem szóltak ránk. Eddig nem is volt ilyen baja!!!!!! Úr istenem. 

Matekon direkt ott dobáltam a sapkámat, csak hogy Klaudiáék jól szemügyre tudják venni. Aztán kiderült, hogy tanárnőnek ma van a szülinapja, így hirtelen mindenki beordította, hogy boldog születésnapot, ő meg tök boldog lett, szóval majdnem elsírta magát. Mikor kiderült, hogy csak 35 éves lett, elismerően bólogattam, mert az tök jó. Nem néz ki annyinak. Matekból ismét szart se értek, holnap meg doga, de megoldom valahogy, nyugi. Nem tudom hogy, de megoldom. Duplaóra volt ugye, szóval Csengével az volt a tervünk, hogy szünetbe kimegyünk a boltba. Csakhogy nem volt elég pénzünk csokira, így adósságba keveredtünk, és Tomitól kértünk 60 forintot. Emiatt végül hagytunk neki egy kocka csokit, és összefirkáltuk a csokispapírt is. (Beleakartam írni hogy "JUSTIN", de Csenge elrántotta, így csak annyi olvasható ki, hogy "JUST") Ezenkívül ismét csomót röhögtünk meg képeket is csináltunk. A képek nagyon viccesek lettek, mert Csenge mindig lefényképez titokba, én meg a képeket visszanézve jövök rá arra, hogy tiszta görbén ülök, és olyan vagyok mint egy ősember, ugyanis a hajam eltakarja a fél testemet, így olyan, mintha egy nagy, görbe, szőrös valami lennék. 

Duplamatek után pénzügy jött. Óra előtt gondoltam biztos talizunk Boldival de nem így lett, szóval csak ültem ott a padon, miközbe Bede meg Keve (mindketten Boldi osztályából) ott ölelgették a barátnőjüket (Rékát meg ugye Dominikát), és tökre elkeseredtem, mert Boldi meg tökre leszart, és olyan jó lett volna ha ő is odajön vagy valami. Na mindegy. Pénzügyre nagyon nem emlékszem, azt hiszem csak írtunk a füzetbe. 

Pénzügy után gondoltam, na, majd most tuti talizunk. Hát, nem taliztunk, szóval így ott álltam egyedül a folyosón. Időközbe megláttam Krisztit, régi osztálytársunkat, aki év elején ment el (nem másik suliba meg semmi, csak úgy elment a suliból és most a teszkóba árulja a karácsonyi égőket), és szó szerint az egész osztály utálja. Max. 1-2 ember van akik hozzászólnak és ennyi. Most is ott állt közöttük és tette a hülye fejét. Ofő mikor meglátta, majdnem szívrohamot kapott, de aztán számomra érthetetlen okokból megengedte, hogy beüljön órára. Én ugye az ajtó mellett ülök, szóval ott álltam a helyemen és néztem az osztálytársaim arckifejezését, akik bejöttek az ajtón és elhaladtak mellettem. Nagyon vicces volt látni azt az undort az arcukon. Ebben legalább mindannyian egyetértünk. Mikor elment évelején, mindenki nagyon boldog volt, mert egyszerűen kiállhatatlan az a csaj. Nem rémlik hogy írtam erről, amit annyira nem értek.. (???) Néztük tovább egyébként a filmet, ő meg beült leghátra. Ja, jelentésnél Tomi ott szenvedett, nagyon nem tetszett neki hogy Kriszti is beült órára. Idézem:

 

Tanárnő: Köszöntök mindenkit.

Tomi: Mindenkit? Tanárnő, biztos, hogy MINDENKIT köszönt?

Tanárnő: Igen, miért? Lemaradtam valamiről?

Tomi: Áá.. nem.. de MINDENKIT köszönt?

Tanárnő: Tomi, jól érzed magad? Beteg vagy? 

 

Ezután Tomi csapkodva hátrament a helyére, ahol egyébként ott ült Kriszti. Ezért fogta magát és a cuccával együtt elült mellőle. (!) Nagyon vicces volt. 

Irodalom után arra gondoltam, na, most már aztán tuti talizunk Boldival, de nem. Ja, amúgy töri tz-t írt 2. órában, szóval írtam neki fészen, hogy sok sikert meg minden. Arra válaszolt még 2. óra után és ennyi. Irodalom után se találkoztunk egyébként, így odamentem Csengéékhez, azaz a németesekhez és velük beszéltem, de folyton a telómat néztem, hogy vajon Boldi írt-e. (Nem írt.) Időközbe észrevettem, hogy Norbi ott áll mögöttem, és kicsit letaglózódtam, mert azért még mindig jól néz ki. Nagyon. Ugyanez volt Danival is. Megláttam ma, köszöntünk, és így wow... Azért azt nem tagadhatom le, hogy jól néznek ki, na. Amúgy szünetbe Zsófi mondta hogy kóstoljam meg az Oreós milkáját, mert szerinte rossz. Hát, megkósoltam, és majdnem elhánytam magam. Nem tudom milyen csoki volt az, vagy hogy mi baja volt, de valami szörnyű volt. Angolon feladatokat oldottunk meg ilyenek.Tanárnő az óra végén feltett egy kérdést, hogy mondjunk egy mondatot a barátnőnkről/pasinkról, de az égvilágon senki nem tette fel a kezét. Én személy szerint azért nem, mert hirtelen elfelejtettem, hogy nekem olyanom is van. Ugyanis teljesen leszart. Pff. (Tudom hogy most BORZASZTÓAN túlreagálom a dolgot, de NAGYON mérges voltam.) Óra után aztán végre valahára írt, méghozzá ezt: "kis karifa?" Mi az, hogy KIS????? Ezt én úgy értelmeztem, hogy "odajössz kicsit a karifához?" Miért csak KICSIT? Miért nem sokat? Vagy valami? Miért kellett oda az a "kis" szó??? Természetesen odamentem, leültem mellé a padra és próbáltam normálisan viselkedni, de nem jött össze. A mellettem lévő padon Peti ült, aki néha érdeklődve figyelt oda, ugyanis egyik pillanatba csapkodtam a táskámat meg emelkedtem fel, merthogy "én inkább felmegyek", a következőbe meg Boldi nyakába temetkezve nyögtem (a jó illata miatt), végül megint csapkodtam a táskát stb. Szóval a probléma az volt, hogy Boldi megint nem csókolt meg! Csak ültünk ott mint a haverok, annyi különbséggel, hogy az egyik kezével átkarolt, a másikkal meg fogta a kezem. Komolyan úgy felidegelt, hogy azt hittem elsírom magam. Folyton néztem a száját, enyhén célozgatva a dologra, és tuti leesett neki, hát hogyne esett volna le, de nem csinált semmit. Ilyenkor megforgattam a szemem és elnéztem a másik irányba. Ezt megismételtük vagy négyszer, aztán megkérdezte, hogy "most mibajom". Ezután csak ránéztem ilyen "ezt most nem kérdezheted komolyan" fejjel, szóval kaptam egy harmatgyenge szájrapuszit. Azta. Köszi. Látta, hogy nagyon nem hatott meg a dolog, szóval adott egy erősebbet, és kajak nem lett volna ezzel baj, ha észre nem vettem volna, hogy megint nézelődik csók közbe!!!!!! Hogy lehet ilyen pofátlan??? Ezután közöltem vele egy kissé túl hangosan, hogy "na jólvan, hagyjuk, ez nem megy", mire ott próbált kiengesztelni, de leszartam. Még bocsánatot is kért szegény. Ott mondogatta hogy "sajnálom" meg minden, én meg nem haragudtam rá meg semmi, csak nem értettem hogy mi baja. Eddig nem volt ilyen problémája. Szünet előtt nem okozott ez gondot neki, csak tegnap óta van ilyen baj. Adott még egy puszit, de megint felnézett, szóval nemes egyszerűséggel közöltem vele, hogy "hagyjuk, de tényleg, mert már így is tiszta ideg vagyok". Ott próbált megnyugtatni, és tudtam hogy túlreagálom meg minden, de ez egyébként még most is bassza a csőrömet. Mindenki ott ölelkezett meg smárolgatott stb, csak mi ültünk ott mint két hülye. Nem azt mondom hogy most állandóan smárolnunk kell meg ilyenek, de fullra az jön le mintha szégyellne vagy nemtudom. Állandóan körbenéz meg ilyenek. És tudom hogy nem ez a helyzet, de most tisztára fel van borulva az agyrendszerem, szóval bebeszélek már minden hülyeséget. 

Számviteli nem volt túl érdekfeszítő szokásosan. Réka előreszólt megint, hogy fogjuk be a szánkat, mire Csenge kikelt önmagából és ott ordítozott, hogy "hallod Réka bazdmeg hagyjál már békén" meg ilyenek. Utána azon röhögtünk Csengével, hogy ő folyton ott mérgelődik hogyha beszólnak és egész órán emiatt idegeskedik, én meg halál nyugodtan ülök tovább és ugyanúgy beszélek meg röhögök tovább. xD

Számviteli utánra beszéltük meg Boldival a következő talit, de nem tudtam hogy hol leszünk tesin, így megbeszéltük, hogy majd fészen értekezünk. Végül kiderült hogy a szparin leszünk, így írtam neki hogy a bejáratnál vagyok. Odajött, és elindultunk az alagsorba, amikor Bede megkérdezte tőlem, hogy láttam-e valahol Boldit. (Ott állt mellettem.)

Az alagsor is természetesen ilyenkor volt tele. Habár sikerült egy üres padot találnunk, a velünk szemben lévő padon ült 2 srác meg 1 csaj és ott figyeltek minket. Persze ez nagyon idegesítette Boldit, így gondoltam jóvan, akkor eszek inkább, szóval ott ettem a kekszemet mérgesen. Nagyon idegesítő ez egyébként. Szinte hozzámérni se mer ilyenkor. Nagyon felbasz. Tudom hogy ő nem ilyen. Szóval nem azért nem csinálja mert nem meri vagy mittudomén. Csak gondolom azért mert nem akar mások előtt vagy ilyenek. De csak suliba tudunk ilyenkor találkozni, akkor mostantól nem fogunk egymáshoz érni mert őt zavarják az emberek? Fasza. Na mindegy. Leszarom. (<--- nagyon kezdek bedühödni) Amúgy rámterítette a pulcsiját, mert majd megfagytam, ami tök ari volt tőle azért. Becsöngetés előtt 3 perccel elindultunk visszafele, mert attól tartottam hogy már elmentünk. Amikor a lépcsőről láttuk, hogy még mindig ott van az osztályom, hirtelen megfogta a karom és visszahúzott, hogy még maradjunk ott, így a lépcsőn álltunk a továbbiakban. Én 2 lépcsőfokkal feljebb, így voltunk egymagasak, és így PRÓBÁLKOZTUNK a csókokkal, nem túl sok sikerrel. Mögöttem közvetlenül Klaudiáék voltak, és tudom hogy ez nem fontos meg ilyenek, de én imádom mikor látnak minket együtt. Vivi később mondta a buszon, hogy Norbival azon mosolyogtak, hogy milyen aranyosak vagyunk, merthogy ott álltam a lépcsőn és így ölelgettem Boldit stb. Már az osztályom nagyrésze kintvolt, mi meg még mindig ott voltunk a lépcsőn, szóval gyorsan felvettem a kabátom. Tanárnő már csak rám várt, de én még minden áron akartam Boldinak egy puszit adni, szóval ott, a tanárnő szeme láttára elcsattant egy csók. És leszarta. Látod Boldi? Leszarják. Nem fognak kirúgni emiatt. 

A szparin tanárnő tanácsokat adott azoknak akik bukásra állnak, és nagyon furcsa, mert idén nem vagyok köztük. Esküszöm fura érzés. Rég nem volt ilyen. Óra után Bettivel sétáltam vissza a suliba, akivel néha váltottunk pár értelmetlen mondatot és ennyi. A suliba aztán volt 1 órám a buszig, így össze-vissza járkálgattam. Kicsöngetés után pont a szekrényembe pakolásztam, amikor megláttam Boldit. Nagyon ari volt amikor meglátott, így felcsillant a szeme. Odajött, aztán arrébb mentünk kicsit a szekrénytől és ott ölelgettem. Én rájöttem amúgy hogy kurva idegesítő lehetek. Folyton ölelgetem. De nem tehetek róla. Muszáj. (Ha már csókot nem kapok...)

Ezután megbeszéltük, hogy majd óra után megint talizunk kb. 5 percre. Addig ott uncsiztam, elmentem a pékségbe meg a takarítónővel dumcsiztam, azaz ő dumált nekem arról, hogy milyen büdös a szemét, én meg bólogattam, miközbe ettem a pogácsám. Odajött Szilveszter is, akiről asszem nem is írtam részletesen. Szóval Szilveszter egy kilencedikes srác, aki teljesen rám van kattanva. Mióta együtt vagyunk Boldival meg mégjobban, folyton irogat hogy milyen gyönyörű vagyok stb, Boldi meg már enyhén szétakarja verni a száját. Olyanokat írkált, hogy ő depressziós lett amiért nekem barátom lett meg ilyenek. Nagyon sajnálom egyébként szegényt, de ettől függetlenül lassan szólni fogok neki, hogy hagyjon békén. Mondjuk már szóltam neki párszor, de nehéz a felfogása. Szóval ma odajött, de csak ilyen 2 méterről mert hozzámszólni, nagyon vicces volt szegény. Miután elment, rá 5 percre egyszerre ért oda hozzám Csenge meg Boldi, szóval kicsit fura szituáció alakult ki, mert mindketten hozzámjöttek, én meg ott ültem a padon és néztem mindkettőjükre. Így Boldi leült a bal, Csenge meg a jobb oldalamra. Köszöntek is egymásnak ami szerintem tök ari volt. Csenge beletemetkezett a telójába, Boldival meg közöltem, hogy itt volt Szilveszter, aki ezután azt mondta Szilveszterre, hogy "fogyatékos". Nagyjából 3 perc után mennie is kellett órára, és ekkor tudatosult bennünk, hogy ő holnap délutánra megy suliba, szóval holnap szinte nem is fogunk találkozni. De jó. Issstenem... Na mindegy. Aztán Csengével röhögtünk embertelen módon, de már olyan szinten hogy azt hittem kidőlök. Ezután elmentünk a buszmegállóba ahol csatlakozott hozzánk Vivi is. A buszon mp3 és fülhallgató híján elővettem a Stephen King könyvet, és középiskolai pályafutásom alatt elősször olvastam a buszon. Elősször hülyén éreztem magam és elakartam tenni, mert éreztem a fura pillantásokat, végül úgy belemerültem a könyvbe, hogy teljesen leszartam. Persze a legizgibb résznél kellett leszállnunk, szóval nem voltam túl boldog mert teljesen beleéltem magam a sztoriba, és kíváncsi voltam, mi lesz a vége. Leszálláskor Viktor ismét semmibe vett, szóval idegesen trappoltam Vivivel a buszmegállóba. Ezután következett egy nagyjából 20 perces Sex Talk ugyanis Vivi az teljesen beleélte magát a dologba. Elősször is megkérdezte hogy Boldival lefeküdtünk-e már, és ha még egyszer valaki ezt megkérdezi tőlem, megmondom neki, hogy igen, és olyan jót dugtunk, hogy azt nehéz a földnek tartani. Hát komolyan mondom az eszem megáll, mi a lófasz közük van nekik ehhez, de most tényleg... Na mindegy. Aztán elkezdte mesélni hogy ő hogyan elégítette ki Norbit a szájával (ezt egy leegyszerűsített szóval fejezte ki, amit nem vagyok hajlandó leírni) stb. Konkrétan az egész szexuális életét elmesélte részletesen, én meg csak ilyen tágranyílt szemekkel bámultam rá, magamba meg mormoltam az Üdvözlégyet, mert ez még az én lelkemnek is sok. Kb. ennyi érdekes dolog történt ma. Finoman szólva ratyi napom volt, de ez van, a holnapi még ratyibb lesz, szóval örülök hogy legalább ennyi történt ma. Eléggé szar kedvem van most, valszeg azért mert meg kell jönnie, de nagyon felbasz. Felbasz, hogy felbasz minden. Megyek inkább. 

(Istenemre esküszöm, hogy megírtam ezt a bejegyzést, de elfelejtettem kirakni. Mekkora balfasz lehetek?)

 

Úgy érzem a halálomon vagyok. Konkrétan nem érzem a lábujjaimat. Esküszöm úgy felvannak dagadva, hogy nem merek rájuknézni, ugyanis félek, hogy elokádom magam. (Ismét.) Inkább bele is kezdek a napomba, talán mire a végére érek, addigra képes leszek járni.

Boldi egyik legokosabb döntése volt, amikor ideadta az Adidas pulcsiját... Komolyan mondom, örökké bánni fogom azt a napot amikor berakom majd a mosógépbe. Sajnos egyszer muszáj lesz. Addig is próbálom kiélvezni. Egyszerűen hihetetlenül jó érzés belebújni és érezni az illatát egész este. Éjjel is megébredtem, beleszagoltam a pulcsiba és elkapott egyfajta nyugalom és seperc alatt visszaaludtam. Imádom. Ennél már csak az jobb, mikor élőbe fúrom bele az egész fejemet a nyakába és csak szaglászom.. (olyan hangokat kiadva, mint egy kutya). Komolyan, Boldi illatánál jobbat én még soha nem éreztem...

Most, hogy részletesen kifejtettem egyik beteges mániám egyikét, úgy érzem ideje belekezdeni a napomba.

Szóval éjjel valami írtózatosan nagy faszságot álmodtam. Pontosan nem emlékszem arra hogy mi volt. Azt hiszem egy meleg pasi voltam, és volt még egy meleg pasi, aki mindenáron együtt akart lenni velem, de én meglepő módon Boldiba voltam szerelmes. Volt valami fokhagyma is az álomba, de erre nem emlékszem túl tisztán. (?)

Boldit pedig annyira megérintette a Csillagainkban a hiba, hogy konkrétan ugyanazt megálmodta, csak úgy, hogy mi vagyunk a főszereplők, és én halok meg. (Nem is lepődök meg ezen.) Annyira röhögtem mikor elmesélte, mert mondta hogy álmába én feküdtem a halálos ágyamon, ő meg a tesója meg ott álltak fölöttem. Aztán Matyi közölte velem, hogy "olyan gyönyörű vagy Szandi", mire én azt válaszoltam, hogy "tudom". (?) Erre Boldi elkezdett engem puszilgatni meg ölelgetni, hogy "nagyon imád" és "örül hogy végre beismertem". Hát már folyt a könnyem annyira röhögtem a telóba. Azért a telóba és nem skypeon, mert új terveim közé tartozik hogy frissítem a win8-at win8.1-re majd win10-re, de hát miért is jönne össze nekem bármi is elsőre, így napok óta ezzel baszakodok (és még mindig win8-am van, igen.) Így Boldival messengeren kellett beszélnünk, ami elég szar volt, de hát legalább beszéltünk. Miután elköszöntünk 11-kor, az volt a tervem hogy még kiolvasom gyorsan a Stephen King könyvet, de meglepő módon álmos voltam (pedig 2-kor keltem), így inkább feleküdtm aludni, és Boldi pulcsijába temetkezve mély álomba szenderültem. Habár ez hazugság, mert rohadtul nem volt mély, folyton megébredtem. Egyszer megébredtem és csak arra tudtam gondolni, hogy mindenáron csokit akarok enni, MOST AZONNAL, szükségem van rá, szóval elhatároztam, hogy reggel elmegyek és veszek. Komolyan, percekig csak feküdtem itt az ágyba nyitott szemmel, és arra gondoltam, hogy szükségem van csokira. Nem tudom ez mennyire normális dolog. 

Reggel fél 6-kor keltem, mert kivételesen nem kellett hajatvasalnom (befontam), így viszonylag sokat aludtam. Nem is azzal volt a baj hogy álmos vagyok, hanem azzal, hogy majd megfagytam. Komolyan mondom, az én szobámba van a leghidegebb, és senki nem érti, miért. Habár nekem van egy elméletem, de nem nagyon beszéltem még róla senkinek. Szóval szerintem azért van az én szobámba a leghidegebb, mert szellemek vannak itt. Hát igen. Ez az én elméletem. Amúgy most ismét nagyon gyorsan írok, mert szilveszter előtt leszedtem a műkörmömet. Körömvágóval. Ne tudjátok meg mennyit kinlódtam, de végül sikerült, és annyira nem is fájt. Esküszöm szerettem, csak már nagyon le volt nőve és folyton beleakadt a hajam. Úgyhogy szeretnék majd megint, csak annyi az össz. hátránya hogy nagyon lassan tudok írni vele. 

Azt hittem hogy ma nem is fogok tudni írni, mert tegnap egész délután és este fogyatékoskodott a laptop és nem töltött be, és mikor hazaértem még mindig nem volt jó, szóval már mindenféle átkokat szórtam, merthogy "4 hónapja egy alkalommal se hagytam ki a blogot, nem hiszem el hogy most eljött ez a nap is", de hálistennek újra működik, amit Boldival úgy közöltem, hogy: "MÜXIK".

Boldival reggel öltözés közbe beszéltem, hát nem volt túl boldog, mert ott ült a szokásos helyünkön, és én nem voltam ott. Milyen ari már. Anyám reggel ott értetlenkedett, hogy mégis mi van rajtam, majd nagyjából 15x elmondta, hogy "undorító a pólóm" meg ilyenek. Komolyan mondom, azt hittem hogy a fejébe vágok valamit. Hát hagyjon már békén. Szombaton meg elmentek a balfasz palijával bulizni, és kérdés nélkül elvette a Rimmel Kate Moss rúzsomat, a kis drágámat, és úgy felbaszott. Mármint ha megkérdezi akkor jóvan, nagynehezen de belemegyek, de hogy lehet ilyen pofátlan hogy kérdés nélkül elveszi? Szóval én is elloptam a szempillaspirálját. Mondjuk azóta vissza adta a rúzst (miután szépen megkértem rá), de én nem adtam vissza a spirált. Nos, így járt. Úgy irigylem Boldit a hosszú szempillái miatt. Ezt számtalanszor el is mondom neki, ő meg csak értetlenkedik, hogy most az miért jó. 

Reggel mikor kiléptem a házból, esküszöm azt hittem hogy inkább vissza is fordulok, mert olyan rohadt hideg volt, hogy rendesen beleszédültem. Tesóm sikeresen tönkretette az mp3-mat, meg ugye a fülesem is tönkrement, így nem hallgathattam fél órán keresztül Justin angyali hangját, ami nagyon elkeserített. Így csak ültem ott néma csöndbe, mint egy néma, mert Vivi zenéthallgatott, mással meg nem tudtam kommunikálni. Néha Boldi írt valamit néha meg Csenge, de míg visszaírtam, az beletelt vagy 5 percbe, mert a telóm se teljesen ép, szóval ja. Kicsit frusztráltan hagytam el a buszt. Úgy volt, hogy a tesi a szparin lesz, csakhogy Boldiék is ott voltak, így senki se tudta, mi lesz pontosan. Természetesen én teljesen beleéltem magam hogy most együtt leszünk a D-sekkel a szparin, és hogy milyen menőn fogok majd futni Boldi előtt stb. Aha. Pff. Elmentem a suliba hogy elhozzam a tesicuccom (igen, ott hagytam, igen, 2 hete ott büdösödik, igen, abba tesiztem), majd elmentünk Vivivel boltba, ahol végre valahára megvettem a Szent Csokoládét. Ezután elmentünk a szparira, de folyton megkellett állni útközbe, mert Vivi nem bírta meggyújtani a nyomorult cigijét. Egyébként nem teljesen értem miért cigizik, a multkor azt magyarázta hogy valamilyen gyógyszer miatt abba kell hagynia. Hát mindegy, nem nagyon érdekel amúgy, csak kicsit felbaszott mikor 3 lépésenként meg kellett állni. A szparira beérve nagy mosollyal az arcomon közöltem a többiekkel, hogy csövi van, aztán az a bizonyos mosoly le is rohadt finoman szólva az arcomról, amikor valamelyik agyhalott a sok közül közölte velem, hogy "fordulhatok is vissza", mert a suliba leszünk. Hát szinte agyvérzést kaptam, ezért gyorsan leültem Panna mellé a padra, mert esküszöm azt hittem elájulok. Tőlem 2 méterre, bent a terembe Boldi nagyba tesizett, láttam magam előtt ahogy emelgeti a súlyokat (amik amúgy nincsenek is a szparin) meg ahogy ott izzad (valszeg csak ült egész órán), és rendesen elszomorodtam. Panna kérdezgette hogy mit kaptam Bolditól karira meg ilyenek, szóval azt elmeséltem neki, aztán csupa kedvességből visszakérdeztem, hogy ő mit kapott a palijától, pedig higyjétek el, annyira nem érdekelt. Még a nevét se tudom. Tudom, nagy geci vagyok. Hát ez van. Aztán nagynehezen visszaindultunk a suliba. Útközbe majdnem kettétörtem a hidegtől és az előttem sétáló Bettit figyeltem, aki egy 5mm-eres kis jégfolton majdnem kitörte a nyakát (Csikszi olyan szinten kiröhögte, hogy azt szomorú volt hallgatni). A suliba megláttam Tuzit aki nagyba át volt öltözve, így odaordítottam neki hogy BUÉK, majd bementem a lányöltözőbe, ahol komolyan mondom ott volt a fél osztály. Persze egyik se írta volna ki a csoportba vagy valami hogy a suliba leszünk. Áá dehogy. Elsőként Luca bánatképét láttam meg, hát rendesen elkeserített a látványa, olyan bénán lesett ki a fejéből. Átöltöztem majd bementem a tesiterembe, ahol Betti fárasztott olyan mondatokkal, mint például: "durva reggel volt", amikre csak kínosan bólintottam egyet. Közbe Fanni elmesélte tanárnőnek, hogy Boldiék tesitanára kiment a teremből és ott ordítozott Fanninak, hogy "WHAT ARE YOU DOING HERE? WHAT ARE YOU DOING HERE?" amin nagyon jót röhögött mindenki. Egyébként magyar a tanár, szóval isten tudja miért kántált angolul. Tanárnő közölte, hogy a D-sek voltak rossz helyen, így mostantól mi leszünk hétfőnként, szerdánként és péntekenként a szparin, aminek a legkevésbé se örülök. Még ha a D-sekkel lennénk, esküszöm nem bánnám hogy -100 fokba kell kisétálni a szpariig, de így elég fos. A tesi szokásosan nem volt túl érdekes, elősször futottunk majd bemelígettünk, végül ilyen ovisoknak kitalált játékokat játszottunk, mint például: kidobó. Bemelegítés közbe talicskázni kellett vagy mi. Én Dorkával kerültem össze, és mindketten jobban láttuk ha csak ő tol engem és én őt inkább nem, mert valószínűleg kórházba kerültem volna, így a csuklóm teljesen meghalt. Komolyan, néha még most is lüktet. 

A másik, 11. osztályosoknak kitalált játéknál, azaz a fogócskánál meg (ahol terpeszbe kellett állni ha megfogtak) hirtelen Luca jött oda (mert engem természetesen 0,03 mp alatt megfogtak és ott terpsztettem), hogy "felszabadítson-e". Hát jóhogy, szóval felszabadított, és ez elég szép gesztus volt tőle. Mármint hogy átbújt a testével a terpeszem alatt. 

Jóval kicsöngetés után tanárnő ki is engedett minket, ahol rekordidő alatt át is öltöztem. A büfé előtt elhaladva Mátéba botlottam bele, akivel kelletlenül köszöntünk egymásnak. A hétvégén megváltoztatta a profilképét egy közös képre a csajával, és nagyon kedves voltam, mert belájkoltam. Szerintem egy jó ember vagyok. A harmadikra felérve lepakoltam a táskát aztán visszamentem a másodikra hogy bepakoljam a tesicuccomat, kabátomat meg sálamat. Ott voltak a 12.D-sek, és emlékszem egykor ez a dolog még mennyire meghatott. Hát, már nem, szóval zúztam is vissza. Matekon bedugtam a telómat tölteni, mert anyum kedves élettársa ellopta a töltőmet és egész éjjel nála volt, így tökre lemerülve hagytam el a házat. Megkaptuk a matek segítő valamit, azt se tudom mi az, 2400 ftot kellett fizetni érte és olyan vastag, hogyha azzal fejbevernék valakit, meghalna. Az óra nagyrészében Csengével röhögtünk, leginkább azon, hogy rájöttünk, tanárnő valójában egy sátánista. (Ennek oka az, hogy az egyik megoldás 66 volt, és ha mellé rakunk még egy 6-ost, akkor az már 666.)

A dolgozatom (aminek a megírására egyáltalán nem emlékszem) egyes lett, és mikor ledöbbenve megkérdeztem Csengétől, hogy "ez most melyik", azt válaszolta, hogy "ez az, amikor azt mondtad, hogy nem érdekel és nem írtál semmit". Értem. Nos, már csak egy kérdésem van, méghozzá az, hogy hogy a búbánatba fogok én leérettségizni. 

Matek után elmentünk Csengével gyorsan a mosdóba, csak hogy gyorsan megnézzük hogy hogy nézünk ki, és mint december 10.-e óta annyiszor, ismét megfordult a fejemben az a gondolat, hogy vajon Boldi látáskárosult-e. Oké, kontaktlencsés, de szerintem komolyabb a baj. 

Lent megláttam a padon Boldit, szóval Rachelt faképnél hagyva odarohantam hozzá és leültem mellé. Köszöntem Petiéknek is, aztán áá. Boldi tiszta romantikus volt a reggel. Komolyan. Ilyen szerelmesen pislogott meg minden, én meg tisztára elvoltam ájulva tőle. Csak a szokásos. De amúgy Boldiba nagyon imádom, hogy tényleg minden oldalát megmutatja nekem. Van ez a szerelmes, romantikus oldala, amikor puszilgat meg romantikus dolgokat mondogat, van az az oldala, mikor közli velem, hogy "a főribanca vagyok" (?), van a komoly oldala, van a vicces oldala, stbstb, estig tudnám sorolni, és egyszerűen imádom. Én tényleg nem hiszem hogy lehet valakit már ennyire imádni. 

Amúgy Boldi elmondta Petinek ugye, hogy szerintem ő utál engem, azóta meg folyton ezzel szivatnak. Boldi most is odafordult Petihez és közölte vele, hogy "hé, köszönj már Szandinak, mert még a végén azt hiszi hogy utálod", mire Peti ott köszöngetett, de amúgy esküszöm még mindig azt hiszem hogy nem bír.. Egyszerűen olyan fura nézése van. Becsöngetés után aztán mentem törire. Ja igen, a töri. Hát az vicces volt. Az óra nagyrészében tanárnő mindenféléről beszélt, aztán hirtelen elkezdett törizni. Az első bökkenő az volt, hogy felszólított (!), de nem a nevemen, mert ugyebár azt nem tudja, hanem csak így felémbökött, én meg éppen valami teljesen máson agyaltam, szóval hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztán megismételte a kérdést, én meg valamiért tudtam a választ (?), szóval rávágtam, hogy a kiegyezés 1867-ben volt, mire kaptam 3 pontot (!). Csenge hátrahőkölt a nagymértékű tudásom hallatán, én meg pláne, szóval egy ideig azon agyaltam, hogy nálam okosabb ember a földön nincs. A következő bökkenő az volt, hogy megszólalt az ébresztőm, de úgy, hogy tanárnő közvetlenül ott állt a táskám mellett. Nagyjából fél pillanat alatt leesett a dolog, gyorsan benyúltam és kinyomtam, de szerintem nem hallotta meg... Nem tudom hogy, de szerintem nem, különben tuti beszólt volna valamit. Utána még vagy negyed óráig dübörgött a szivem, annyira befostam. 

Nem is mondtam még. Ma másképp volt a hajam. A frufrumat nem betűrtem a fülem mögé, hanem felcsatoltam. Csenge szerint "fura", Boldi szerint meg "aranyos". Szerintem egész jó. Aztán lehet hogy tiszta bénán nézek ki. Na de mindegy.

Töri után egy folyosón voltunk Boldiékkal, de ő természetesen nem volt ott. Gondoltam hogy a suttogóba lesz, de nem akartam a nyakára járni meg ilyenek, így nem mentem oda, de írt fészen hogy "zsibongó?" (mert amúgy az a helyes elnevezése), így szinte futva el is indultam. Ahogy elhaladtam Gergőék előtt, ők ilyen nagy hangosan odaordították, hogy SZIAA, csak hogy szivassanak. Visszaköszöntem, aztán leültem Boldi mellé. Folytattuk az előző tevékenységünket, de nagyon vicces volt, mert mondta, hogy miközbe ott ölelgettem mint egy nem normális, neki összeakadt a hátam mögött a tekintete 2 sráccal és egy ideig farkasszemet néztek. xDD Hát az nagyon vicces lehetett. Becsöngetés után együtt indultunk fel a másodikra. Ők már bent voltak a terembe, szóval ő is bement, de előtte még adott egy puszit. Már éppenhogy be nem ment, amikor odaszóltam, hogy "még egyet", szóval röhögve visszajött és adott még egyet. 

Számviteli végén megállapítottuk Csengével, hogy az óra tartalmának a 99%-át nem értettük, aminek okai: A) végigbeszélgettük és röhögtük az órát B) nem is nagyon érdekel a dolog minket. A mögöttünk ülő Réka meg Zsófi folyamatosan előreszólnak, hogy "fogjuk be" meg "ne röhögjünk", és már kezd elegem lenni. Ők is folyton pofáznak. Meg mi az hogy ne röhögjek?? Ezt nem lehet irányítani! Csak úgy megtörténik! Főleg nálam. Csengével azon röhögtünk, hogy én már lassan minden mondatán röhögök. Amúgy komolyan már a sok röhögéstől megfájdult az oldalam. Csenge szerint "ki fog alakulni valami tumor" (?), hát ezen is röhögtem vagy fél órát, szóval sokat nem segített.

Ezután nyelvtan jött, ami ugye régebben tök sokat jelentett, mert ÁÁÁ EGY FOLYOSÓN VAGYOK DANIVAL, de most esküszöm nem érdekelt. Mondjuk jó hogy. Beszarnék ha még mindig érdekelne. Így hát tőle jó távol álltam meg és Dorka kérdéseit próbáltam elhárítani, aki mindenáron tudni akarta, hogy lefeküdtünk-e Boldival. Ma éjjel azért fogok imádkozni, hogy felvilágosodjak e dologgal kapcsolatban: MIÉRT olyan fontos ez neki? De most tényleg. Mármint első alkalommal se válaszoltam a kérdésére csak nagyokat pislogva néztem rá, de utána még feltette vagy háromszor! Most ő jobban fog ettől aludni vagy mi? Hát hol a búbánatba kérdeznék én ilyet BÁRKITŐL is? Kurvára nem az én dolgom. Utána meg Rachel mesélte hogy miket kapott a kamu szüleitől karácsonyra meg ilyenek. 

Máté most küldött facebookon egy Candy Crush Saga meghívót. Mit képzel? Ez most egy szexuális felkérés? (Csak viccelek. Nyilván nem az. Ezt nagyon jól tudjuk ugyebár, tapasztalatból.)

Nyelvtanon megoldottunk kb. 5 feladatot, utána annyit hisztizett az csoport, hogy abbahagytuk a nyelvtanozást. Ismételten az a kérdésem, hogy hogy fogunk így leérettségizni, mikor tényleg semmi értelmeset nem csinálunk órán. Az 5 nyomorult feladat megoldása után már csak beszélgettünk, azaz szokásomhoz híven én csak néma csöndbe ültem. Rájöttem amúgy hogy én az eddigi 2 és fél év alatt szinte meg se szólaltam órán. Mármint ha valaki ül mellettem akkor igen, de úgy értem hogy az órához nem szóltam még hozzá szinte soha. Szerintem ofő fel sem ismerné a hangomat ha a sötétbe hozzászólnék. Óra közepe táján feltűnt mindenkinek, hogy hull a hó (Patrícia szerint szakadt, de én nem nevezném annak), úgyhogy páran arra próbálták rábeszélni ofőt, hogy legyen hószünet. Nos, szerintem ofőnek ebbe nincs túl sok beleszólása, és azt se hiszem hogy most 3 hópehely miatt nem lesz iskola, de inkább csöndben maradtam. 

Óra után a harmadikon voltunk. Én beálltam a lépcső tetején lévő kiálló izéhez, aminek 3 éve nem tudom a pontos megnevezését, és vártam Boldit. Merthogy előttem sétált el az egész osztálya, csak ő nem. Aztán gondoltam írok neki, mert már esküszöm hiányzott (!), mire válaszolt, hogy "mindjárt". Rá 2 percre ott is volt, szóval a szünet hátralevő részét ugyanúgy töltöttük el ahogy az eddigieket, csak most állva. Közbe Csikszi meg Betti rólunk diskuráltak, ezt onnan tudom, hogy amikor összeakadt a tekintetem Csikszivel, elkezdett integetni meg vigyorogni. Velünk szembe közvetlenül a másik kiálló izénél ott állt Klaudia meg Viktor, a végén meg csatlakozott A Gyetyatartó is, remélem nem kell leírnom a rendes nevét, szerintem így is leesett hogy kiről van szó. Boldival tök jól elvoltunk. Megmondtam neki hogy egyenesedjen ki teljesen (mert a falnak nekidőlve állt, hogy felérjem), mert kíváncsi voltam hogy vajon úgy megtudom-e csókolni. Nos, nem. Egyáltalán nem. Ha nem hajolna le vagy támaszkodna neki a falnak hogy alacsonyabb legyen, nos, akkor esélytelen lenne hogy megcsókoljam. Ott ugráltam meg minden mint valami debil, szóval a végén megszánt és végre lehajolt. Mikor lement a lépcsőn, felnézett a kiálló izére és küldött egy puszit, én meg visszaküldtem (ez ilyen szokás nálunk, főleg skypeon). Nos, ezt a nagyon nagyon nyálas jelenetet az egyik Dóri (a kevésbé kedvelt Dóri) végignézte, és ott vigyorgott, én meg ilyen "mit lesel" stílusban visszanéztem rá. Irodalom órán folytattuk Az ember tragédiáját, és most hogy figyeltem, valami át is jött. Leginkább a pucér nők ahogy ott táncolnak megfékezhetetlenül, de hát na, elég bonyolult mondatok vannak a filmbe. Vagy rajzfilmbe. Vagy mi az.

Óra után lementem az angolterem elé, ahonnan pont Boldi jött ki. Felmentünk a lépcsőfordulóba és leültünk a radiátorra. Lentről Rebeka meg Kitti bámult minket kifolyó szemmel, és halál biztos vagyok benne, hogy Kitti épp azt ecsetelte Rebekának, hogy "már mindenkinek van pasija csak neki nincs". Ezt onnan tudom, hogy ezt a mondatot naponta háromszázszor elismétli, akárhányszor meglát két embert akik együtt vannak. Megbeszéltük Boldival hogy mindketten a 35-ös busszal megyünk, szóval majd 8. óra után találkozunk "lent". A "lent" alatt pontosan nem tudom mit értett, de igazából ő se. (Rákérdeztem.)

Angolon tanárnő megkérdezett pár embert, hogy hogy telt a szünet meg a karácsony, de engem pont nem. Pedig most menőzhettem volna és beletehettem volna minden mondatomba, hogy BOYFRIEND. Ez van. Rachel ugye mellettem ül ilyenkor, és kicsit unom már a fejét. Folyton suttog maga elé dolgokat amiket ő nagyon viccesnek talál (utána ott szakad), de én egyrészt nem HALLOM hogy miket motyog, másrészt ha visszakérdezek és elmondja hangosan, rájövök, hogy nem is vicces, de nem akarok bunkó lenni, szóval kényszeredetten röhögök. Ezután tanárnő megkérte Rachelt, hogy meséljen az amerikai karácsonyról. Én nem tudom hogy most minden amerikainak ekkora torka van vagy csak Rachelnek, de olyan hangerővel beszél, hogy rendesen fáj hallgatni. 

Óra végén Rachel mondta, hogy kikéne vennie a cuccait a szekrényemből, szóval kiakartam keresni a kulcsom, de nem találtam sehol. Végül elindultunk kulcs nélkül. A szekrényemhez befordulva Boldiba botlottam bele, és úgy meglepődtem, hogy a nagy meglepettségbe szájoncsókoltam. (?) Odamentünk a szekrényemhez, azaz mellette van egy pad és oda pakoltunk le. Rachellel együtt. Én ott nagy pánikolva pakolásztam ki a táskám teljes tartalmát hogy meglegyen a kulcs, Rachel türelmetlenül állt, Boldi meg nem értette mi bajom. Időközbe odajött Nina is, volt osztálytársam, és megkért, hogy adjam át Pannának, hogy várja meg órák után. (Ezt egyébként elfelejtettem elmondani Pannának.) Végül meglett a kulcs, kinyitottam a szekrényt, Rachel elvette a kabátját, én meg odarohantam Boldihoz. Mielőtt nagy smárolásokba kezdtünk volna, gyorsan kiköptem a rágót, ami nagyon viccesen jött ki. Mondta, hogy amúgy rájött hogy nem is lesz 8. órája, de megfog várni. Hát elsírom magam mindjárt. Hányszor vártam én rá????? És most ő várt rám. Ezt is megértem. *hisztérikus bőgés*

Ofőin csokit ettem Csengével (amúgy matekon is) meg röhögtünk, ezenkívül nem nagyon emlékszem semmire. Mikor kicsöngettek, Boldi ott várt és áá, az a látvány. Megtudnám szokni. (Amúgy nem hiszem hogy valaha hozzáfogok szokni.)

Ezután lementünk a suttogóba és ott voltunk kb. fél órát. Kettesbe, a kihalt suliba. Nagyon jó volt. Egyszer nagyon röhögtünk, mert smárolás közbe véletlenül kinyitottam a szemem, ő meg ilyen tágranyílt szemekkel nézett mögém. (Folyton nézte hogy kik vannak körülöttünk, mert állítása szerint paranoiás.) Balázs is elhaladt mellettünk, ami nagyon vicces volt szintén, mert elősször ránk se mert nézni, aztán meg ilyen nagy bénán köszönt.

Utána a buszmegállóba a nagy szemezgetésbe hirtelen az egyik busznak a kipufogó izéje egy hatalmasat szólt, szóval így összerezzentem, ami ismét vicces volt. Ami már nem volt vicces az az volt, mikor nem jött a busz, csak egy helyettesítő valami, ami miatt lekéstem a csatlakozásom. Legalább sikerült Boldi mellett ülni, de velünk szembe ült két csaj mert csak négyes ülésbe tudtam foglalni helyet. Így egész úton nem volt semmi, mert Boldi ismét paranoiásnak érezte magát (???) és zavarták az emberek. Ami mondjuk engem is zavart, mert nem szivesen cserélem ki a szám teljes nyártartalmát a Boldiéra egy busznyi ember szeme láttára. Boldi idegesebb volt mint én amiatt, hogy most 1 órát várnom kell a következő csatlakozásra, de engem annyira nem hatott meg. Leszállásnál még gyorsan megcsókoltam aztán mentem ki a -100 fokba. Hát nem tudtam mire vállalkozok. Nem mintha amúgy magamtól vállalkoztam volna erre, de mindegy. Vivivel elmentünk a boltba ahol vettem gyrosos csipszet (csak úgy), aztán szinte 1 órát ott voltunk kint a hidegbe, és ez a busz is késett. Leesett az első hó bazdmeg, és a volán teljes rendszere felborul. Természetesen a faluba még sétálnom kellett 20 percet a sötétbe. Komolyan, mikor hazaértem, azt hittem pillanatok alatt meghalok. Csak fetrengtem az ágyba és fájt mindenem, kajak még a kulcsot se tudtam elforgatni a zárba. Azóta jobb a helyzet. Igazából már vagy 4 órája elkezdtem ezt a bejegyzést (időközbe voltak skypeolási szünetek stb), de még mindig felvannak dagadva a lábujjaim. Jézusom. Holnap felveszek vagy 3 zoknit. 22:25 van, nekem meg nulladikom van és kb. 4-kor kelek, szóval jobbnak látom, ha most elteszem magam holnapra. (Előtte még megnézem a twittert meg az instagramot.)