Reggel arra ébredtem, hogy az egerem rágcsál valamit. Ja igen, még nem is szóltam. Egerem van. Még nem neveztem el, de szívesen várom az ötleteket. Mondjuk rövid időn belül halott lesz, szóval talán jobb ha nem kezdek el kötődni hozzá.

Mivel végre működik a telóm, sikerült normálisan sminkelnem a zseblámpa segítségével. Végre. Csak mert az utóbbi pár napba úgy néztem ki mint aki még életébe nem sminkelt.

Nagy vígan felszálltam a buszra és rögtön az volt az első dolgom hogy elkezdtem zenét hallgatni. Hát, meghallgattam 2 számot, erre kikapcsolt az mp3. Pedig egész este töltőn volt és azóta nem használtam. Szóval most vagy megbolondult, vagy elfelejtettem töltés után kikapcsolni és egész éjjel bevolt kapcsolva. Hát remélem inkább az utóbbi. Így a majdnem félórás utat néma csöndbe töltöttem el, és mégcsak gondolkozni se tudtam semmin, mert azt csak zenével tudok. Pl. ha szól a zene, elképzelek ilyen szituációkat meg ilyenek, de ha nem szól semmi, csak a busz zúgását hallom, akkor csak ülök és nézek ki a fejemből. Nagyon jó volt. Élveztem.

A városba beérve elmentem a boltba és konkrétan csokin kívül semmi mást nem vettem. Suli után meg virslispapucsot ettem. Komolyan elkéne kezdenem egészségesebben enni, mert ennek hosszútávon nem lesz jó eredménye. Jövőhéttől nem eszek ilyen szarokat!!! (?)

1. óra előtt ültem a tesiöltözők előtti padon, amikor kijöttek a tornateremből a 12.D-sek. Ezzel természetesen tisztában voltam, ugyanis A) Régebben István néha odajött, B) Este Dani miatt próbáltam memorizálni az órarendüket. Én már nagyba izgultam, szóval ott fésűlködtem meg minden, aztán kijöttek, és wow. Nagyon meg se tudtam nézni magamnak Danit, mert végig egymás szemébe néztünk. És nem volt rajta szemüveg! Hát az első gondolat ami végigfutott a fejemben az az volt, hogy milyen marha aranyos. Szemüvegbe is, de anélkül meg.. hát eszem megáll. Olyan kis aranyos. De amúgy nem mosolygunk meg semmi, csak úgy nézzük egymást. És ez egész napra érvényes. Már kb. bement az ajtón amikor még mindig egymást néztük, mindkettőnk törzse ilyen fura pózba volt, aztán bement én meg a kikészülés szélén álltam. Statisztikán nem történt semmi érdekes, felszólított egyszer tanárnő és kivételesen tudtam is a választ, szóval boldogan hagytam el a termet. Kicsit amúgy összefolyik a nap mert tök fáradt vagyok, és az eddigi 20-25 sort egy kerek órája írom, mert néha csak úgy megállok és meredek magam elé. Na. Szóval. Biosz előtt nem tudom mi volt, szerintem semmi. Legalábbis nem emlékszem semmire. Bioszon meg most ilyen tök érdekes dolgokat veszünk, és rájöttem, hogy nincs is hónaljam! Meg ölem sincs! Ezek nem is testrészek. Ezt előbb megpróbáltam tesómnak elmagyarázni de csak nézett hogy mi bajom van. Mellesleg mióta tegnap mesélt valamit tanárnő, azóta folyton azt csinálom. Méghozzá ezt: lenyelem az összes nyálat a számból, úgy hogy teljesen száraz legyen, aztán citromra gondolok és érzem ahogy kispriccol a nyál a számba. És elvileg ha ezt a folyamatot tükörbe nézzük, akkor tisztán látszik ahogy szökőkútszerűen kispriccol a nyál a szánkba. Azóta folyton ezzel szórakozok, mert tök jó. - Mondta a 17 éves Szandra.

Matek előtt gondoltam lemegyek a szekrényemhez, hátha összefutok Danival. Nem hiszem hogy normális ez amit művelek. Tudom hogy ezt szó szerint ugyanígy leírtam tegnap is, de tényleg így gondolom. Már saját magamat nézem hülyének. Szóval éppen indultam le, mikor tanárnő szólt, hogy a koliba leszünk teremcsere miatt. Odamentünk a kolihoz, szóval a folyosó másik oldalára és beszélgettünk Csengével. Aztán láttam hogy jön velem szembe egy 12D-s, és mondtam Csengének, hogy "szerintem valahol itt lehet a koliba Dani..." erre megfordulok, és a folyosó végén, a koli bejáratánál ott állt! Én meg azzal a lendülettel vissza is fordultam, és ilyen szemekkel közöltem Csengével, hogy tényleg ott van: O_O 

Ő meg mondta, hogy az nem is ő. Ezután vagy 3 percig próbáltam meggyőzni, hogy az tuti ő. Csakmert ilyen 3 cm-eres alakot láttunk. De én felismertem, és tudtam 100%-osan, hogy az ő! Aztán majdnem szívbajt kaptam, mert jött a matektanárnő és ott magyarázott valamit de nem hallottam, és azt hittem már éppen azt közli, hogy mégsem itt leszünk. Aztán megjött ofő is, aki Daniékkal volt, és én minden áron elakartam menni Dani előtt, de mi még nem indultunk el, és ha előbb bemennek Daniék, akkor nyilván nem fogom látni! Ez kb. fél perc leforgása alatt történt, de én olyan feszült voltam, hogy az valami megdöbbentő. Aztán hálisten minden összejött, mert ofő leállt beszélni valakivel, a matektanárnő meg elindult a bejárat fele, szóval én rögtön előre is rohantam. Csenge mellettem haladt, de aztán helyet cseréltünk hogy közelebb legyek Danihoz (?). Aztán eljött a perc. Azaz előtte még lenéztem a földre, ahol ott ült egy srác és integetett. Na, neki visszaköszöntem, aztán elmentem Dani mellett, de nem néztem rá, egyrészt mert nagyon zavarba voltam és éreztem hogy néz, másrészt meg majdnem rámcsapódott az egy tonnás ajtó, és arra kellett figyelnem hogy agyon ne nyomjon. Csenge közölte bent, hogy végig engem bámult (!), és ezután egész matekon olyan boldog voltam! Nem is történt semmi konkrétan csak rámnézett, de tökre felpörögtem és csak vigyorogtam. Közöltem is Csengével, hogy ilyenkor lekéne lőni, mert annyira izé. Most vagy 5 percig kerestem ide egy szót de nem találtam. Szóval ilyenkor annyira izgatott leszek hogy ott remegek a padon ülve, meg dobálom magam, és közbe vigyorgok meg csapkodom a lábam a földhöz stb. Fú, hát nem is tudom mi ütött belém de egyszerűen tök jó kedvem lett. Értettem is a matekot, Dani bámult, egy tökéletes napnak néztem elébe. Amúgy nem. De egész jó volt. Szóval holnap írunk matekból dogát, és értem is. Azzal majd kijavítom az egyes tézémet. Amúgy nem tudom pontosan hanyas lett a tézém, de rámerem tenni a nyakamat hogy egyes. 

Matek után lementünk az öltözők elé ahol első óra után is ültünk, és Csengével tanultuk a törit. Meg Rachellel. Azaz Csenge magyarázta nekem, Rachel meg próbálta megfejteni hogy miről beszélünk. És hogy én mit csináltam? Megbolondultam ismételten, és ki miatt? Hát Dani miatt, mert mit adott az isten? Egy folyosón voltunk megint, és amikor ez tudatosult bennem, na, abban a pillanatban a történelemre összpontosított maradék figyelmem is eltünt. Szóval nem volt messze tőlem, pár méterre állt és asszem 3 sráccal beszélgetett. Elősször szinte háttal állt nekem, aztán mikor én megfordultam és észrevettem hogy ott van, belenéztem a szemébe. Visszafordultam Csenge felé, majd kb. 1 perccel később újra hátranéztem, és akkor már velem szemben állt! Erre mondta Csenge, hogy azért állt oda, hogy engem lásson. Ezután az egész szünet abból állt, hogy én 1 percig háttal ülök Daninak, utána meg ilyen sejtelmesen hátrafordulok és egymásra nézünk. Csenge meg magyarázta a törit, és akárhányszor megfordultam, megcsapott. Rachellel közöltem Csenge utasítására, hogy a kiszemeltem ott áll, mire azt mondta, hogy már akkor leesett neki a dolog, amikor elkezdtem legyezgetni magam. Ja. Akkor jó. Aztán Rachellel is beszélgettünk a töriről, hogy tanult-e már Abraham Lincolnról (Csengével mi úgy nevezzük, hogy Ábrahám) stb. Én meg folyamatosan hátrafordultam, és próbáltam nem hátrafordulni, de nem ment. Aztán az egyik haverja beállt elé szóval nem láttam, mire mondta Csenge, hogy Dani folyton kihajolt és úgy lesett xD Olyan ari. Amúgy kb. ez az egyetlen egy eset az eddigi rohadt életemben hogy valaki olyan viszonozza a flörtölés jeleit aki nekem is tetszik. Úgy értem hogy EGYÉRTELMŰEN viszonozza.

Na most megint volt egy kis szünet mert Kasza Tibi dalszöveget ordítottam torkom szakadtából. 

Visszatérve: sok palival volt már dolgom, valljuk be. De olyan még nem igazán volt, aki nekem megtetszett, és aztán kb. rögtön neki is bejöttem és így párhuzamosan tetszettünk egymásnak. Általában az van, hogy én hónapokig bámulok reménytelenül egy palit, aki a lehető legnagyobb mértékben leszarja a fejemet. Lásd: Norbi. Vannak különleges esetek, mint Máté, hogy nem tudom eldönteni mi van (azaz volt), mert néha néztük egymást, néha köszöntünk, néha bámultuk egymást, de ez mindig ilyen "háát, most nem tudom mi van..." dolog volt. Aztán ott van Boldizsár is, akit én a 2 év alatt nem tudtam megfejteni, szóval ebbe bele se mennék. Mert hogy Boldinál mi számít flörtölésnek és mi nem, azt csakis ő tudja. Sőt, szerintem még ő sem. 

De most Daninál egyértelműen és 100%-osan látom és tapasztalom, hogy feltüntem neki. És hogy érdeklem. Beszarok ha aztán kiderül hogy nem is engem néz, csak így kattog a szeme és azt hiszem emiatt hogy rámnéz. Meg mivel a Viktor/Luca/Klau társaságba tartozik, lehet hogy ott engem nagyba kibeszélnek meg minden, és azért bámul folyton, hogy "na, ott az a szerencsétlen". Azért csak nem. Legalábbis őszintén remélem. Akkora szégyent. Szóval visszatérve, nagyon fura ez most nekem de tök jó. Mert Dani tényleg ilyen tök jó pasi, és nem nagyon fogom fel hogy tényleg feltüntem neki. Nem tudom hogyan kéne azt definiálnom, hogy "folyton bámul". Bejövök neki? Vagy tetszek neki? Hát nem tudom. Mindenesetre ez most ilyen furán jó. Mert tényleg ilyen 10/10-es pasi és én csak úgy elkezdtem bámulni kb. 2 hete, mert feltünt a karizma meg az állkapcsa, de kb. ennyi, ehhez nem fűztem semmit mert már hozzászoktam hogy akárki megtetszik annak egyenlő vagyok a levegővel. Lásd, példának okáért, Norbert. Erre azt veszem észre hirtelen hogy ő is bámul. Bele néz rendesen a szemembe. A lelkemig hatol a tekintete. 

Egyszerűen olyan izmos. Ilyen igazi pasi. Istenem, befoghatnám már végre, tudom. És fogalmatok sincs arról mennyire van egy tizes skálán bűntudatom Boldi miatt. De basszátokmeg, igazán léphetne már valamit az a nyomi. Mármint Boldi. Nem fogok rá várni a végtelenségig. Pl. kilencedikbe eszembe nem jutott volna más pasival szemezni, most meg már Boldi mellett volt vagy 10 kiszemeltem, csak ebben az évben... Ha lépne valamit vagy mutatná hogy tényleg akar valamit akkor elhinném és akkor csak vele foglalkoznék, nem foglalkoznék mással. De hát Boldinál soha se lehet tudni. 

Amúgy kíváncsi vagyok Danival valaha fogunk is kommunikálni, vagy csak bámulni fogjuk egymást fapofával. Ha meg igen, remélem normális és nem derül ki róla hogy ilyen full gyökér. Hát egy világ dőlne össze bennem. Norberto is full jól néz ki aztán kiderült hogy egy geci. Na jó, nem derült ki, mert még mindig nem ismerem, de igenis az, tapasztalataim alapján. De mondjuk Norberten látszik hogy ilyen kis magának való depesszív ember. Dani meg ilyen kis kedves. Vagy mi. Aztán kiderülne hogy szabadidejébe gyilkol meg ilyenek.

Töri előtt odamentem tanárnőhöz és elmeséltem neki hogy mikről beszélgettünk Rachellel. Mármint Abraham Lincolnnal kapcsolatban meg ilyenek. Nehogy azt higyjétek hogy saját akaratamból mentem oda. Rachel küldött oda. Habár nem értem teljesen hogy miért. De tanárnő nagyon boldog volt, megsimogatta a hátam. Kicsit kirázott a hideg utána. Mindenki más meg ilyen érdeklődve figyelte hogy mit beszélek én a tanárral, csak mert általában bemegyek, leülök, aztán kicsöngetnek és kimegyek. Nemhogy még leállok beszélgetni vele xD

Bocsánat ha ez a bejegyzés kicsit szétszórt. 3 órája írom, van hogy tartok egy félórás szünetet, szóval ja.

Tesi előtt vártuk a tanárnőt hogy menjünk a szparira. Ott ültem a padon, Csikszi meg odaállt fölém és vagy 10x megkérdezte hogy mi a bajom. Egyszerűen annyira kezd irritálni. Eddig nagyon birtam meg imádtam de mostanába herótom van tőle, és ahogy meglátom inkább el is megyek. Most is leordítottam a fejét hogy hagyjon már békén és ne kérdezgesse félpercenként hogy mi a bajom, mert kurvára nincs semmi. Útközbe Rachellel beszélgettem arról, hogy a töritanár 2 év után még mindig nemtudja se a nevemet, se azt, hogy abba az iskolába járok. Ezen nagyon röhögött. Ja, és azt mondta, hogy ez "szörnyű".

A szparin nem futottunk úgy, ahogy megigérte (!), vagyis futottunk, de nem állatok módjára. Így is leizzadtam mint a szar. 

Mikor visszamentünk ugye jött a 20 perces szünet. Elmentem Boldi előtt aki a padon ült, de nem vett észre. Peti viszont igen, és odaszólt Boldinak, hogy "jön Szandi", vagy valami ilyesmit, szóval rámnézett Boldi is és köszöntünk. Ezután felmentem az ügyvitelis terem elé és leültem, de annyira unatkoztam, hogy megkérdeztem Zsófit nem akar-e menni valamerre. Mondta, hogy nem (?), szóval elindultam egyedül. Felmentem a harmadikra, gondoltam megkeresem Csengét vagy valami, de fullra kivolt halva a harmadik emelet. Vagyis nem volt kihalva, csak egy osztálytársam se volt ott. Mert a másik csoportnak nyelvtana volt. Csak Vivi volt ott meg a pasija. Ja, meg összefutottam Lottival és a másik Vivivel, akik tőlem kérdezték, hogy hol lesznek. Hát, ezt én sem tudtam. A másik Vivi a pasijával smárolt éppen amikor elmentem mellettük, és odaszólt, hogy tudom-e, hogy hol lesznek. Odamentem és mondtam hogy nem, meg hogy én nem is velük vagyok, csak úgy bolyongok folyosóról folyosóra. Ezen elkezdtek egyszerre (!) röhögni. Aztán indultam volna le, mikor mondta Vivi, hogy "te nem leszel olyan mint Luca?" Ezt nem értettem szóval visszakérdeztem. Na, szóval úgy értette, hogy ugye Klau meg Viktor folyton állnak együtt és ölelkeznek meg ilyenek, Luca meg áll melletttük és nézi őket. És erre kérdezett rá Vivi, hogy nem maradok-e ott bámulni őket. Erre mondtam ilyen viccesen, hogy "ja de, na, mehet is a műsor", mire ismét felröhögtek, egyszerre. Nagyon aranyosak amúgy. Esküszöm összeillenek. 

Gondoltam visszamegyek akkor a terem elé, nem járkálok tovább mint egy félőrült. Ahogy sétáltam le, a fél osztályom jött velem szembe, hogy nem tudom-e esetleg, hogy hol lesz órájuk. Úhh. Ezután elmentem Brendon mellett, aki odahívott. Aztán megkérdeztem, hogy "miaz?", mire mondta, hogy "semmi". Ott maradtam kicsit dumálni, de Máté egyébként végig ott volt egy emberrel mellettem. Ahogy meglátott, kb. fél perc se kellett és elhúzta a belét. De kedves. Egy előző szünetbe meg jött velem szembe és úgy köszönt, hogy "szia". Chööö. 

Ezután már tényleg visszaakartam menni a terem elé, de időközbe ugye elmentem megint Boldi meg Peti előtt is. Ja, meg Gyúrós Johnny előtt is, habár ezt nem tudom miért említem. Boldiék rám néztek, szóval odamentem és mondtam Boldinak, hogy holnap ne felejtsen el kockás ingbe jönni. Mondta, hogy a fejébe volt, hát kétlem, de mindegy. Ráparancsoltam, hogy szigorúan fekete nadrágba jöjjön, mire ott hisztizett, hogy ő nem akar. Peti ott kérdezte hogy miről van szó, mire mondtam, hogy ha akar, ő is csatlakozhat a Kockás Ingesek Klubjához. Azt mondta, hogy nem. Utána ott álltam egy jó 3 percet néma csöndbe, írtózatosan kellemetlen volt, Boldi szart a fejemre, Peti meg nézett maga elé, én meg néztem őket, hogy most mégis mit csináljak, nem jutott eszembe semmi, ha meg hirtelen fognám magam és elmennék, az is kínos lenne. És ekkor olyan történt, amire sosem számítottam volna. Peti megmentett. Ugyanis megkérdezte, hogy "miújság Szandi?", én meg hirtelen fel se fogtam a kérdést, annyira ledöbbentett hogy ilyen kedvesen hozzámszólt. Mondtam neki hogy nemsok, aztán megkérdezte hogy milyen órám lesz. Esküszöm olyan jól esett hogy ilyen kedves volt, hogy majdnem elsírtam magam, mert Boldi konkrétan telibeszarta a fejemet, és ha Peti nem szólal meg, akkor még kínosabb lett volna az egész, és elájultam volna. Amúgy nem tudom miért volt most ez ilyen kínos. És azt sem értem Boldi miért nem szólalt meg. De mindenesetre hálás vagyok Petinek, és sose hittem volna hogy valaha ezt írom. Utána beláttam hogy ez menthetetlen és valamilyen megfogalmazhatatlan ok miatt ez a beszélgetés a gyökereitől el van rohadva. Ekkor döntöttem úgy, hogy közlöm velük: "na jó, én most megyek, mert ez nagyon kínos. sziasztok". Elősször kicsit elröhögték magukat, aztán döbbenten néztek utánam. Én meg félig röhögve, félig meg ledöbbenten sétáltam fel, mert nem nagyon tudtam hova tenni ezt az egészet. 

Fent elfoglalták a helyem, szóval elmentem a mosdóba kínomba. Ott álltak a tizedikes lányok és elkezdtek súgdolózni ahogy elmentem közöttük, hát ennyit vettem csak ki az egészből: "milyen hosszú a haja!". A mosdóba aztán tükörbe néztem majd fél másodperccel később kimentem. Igazából csak azért mentem el mert nem tudtam mit kezdeni magammal ott. Én egyszerűen nem birok egy helybe maradni, nekem mindig járkálnom kell vagy csinálnom kell valamit. Kivéve ha gépezek, akkor 10 órán keresztül képes vagyok egy helyben feküdni. 

Ügyvitelin leírtunk a füzetbe 4 diát, utána activityztünk. Nagy szar volt, aztán ki is csöngettek. 

Angol óra előtt ültem a padon és ettem, amikor feljött a lépcsőn Gergő meg Peti. Tök aranyosak voltak, odaköszöntek aztán beálltak a radiátorhoz amit tőlem 3 lépésnyire volt. Aztán feljött Boldi is, köszönt aztán felment, szerintem nem vette észre Gergőéket különben szerintem odament volna. Mert én nyilván nem érek annyit hogy odatolja a képét. Egyik nap ilyen kurva jó minden, a következő nap meg leszar. Úgy szeretem néha. Annyira összezavar. Utálom.

Angolon kaptam a két oldalas fogalmazásomra egy kisötöst. Hát én olyan szinten kiakadtam hogy az csak na. Egy órát baszakodtam vele erre egy kis ötöst kapok. Mellesleg azt mondta hogy nagy jegyet kapunk rá, ezért is dolgoztam vele meg minden, erre mikor közölte, hogy kaptam egy kisötöst, így megrándult az arcom. De végülis kigyűlt ezáltal a 3 kisötösöm, szóval megkaptam a nagyot. Meg kaptam még egy ötöst a füzetemre, mert hogy "tökéletes". Na de akkor is.

Hittanon meg folytattuk a filmezést és Csengével azon röhögtünk, ami amúgy nem is volt vicces, de hát na. Akkor vicces volt, de ha jobban belegondolunk, amúgy nem az. Szóval azon röhögtünk, hogy lehet hogy mikor meghal valaki, akkor Isten csettint egyet. És mi van ha éppen csettint egyet és én meghalok, mondjuk a wc-n ülve. És akkor kopogna anyum 2 óra múlva, hogy mi a rákot csinálok, benyitna, én meg beleestem volna a wc-be. Vagy ha pont akkor csettintene Isten amikor Danival szemezek. Azt hinné Dani hogy rámnéz és elájulok. Közbe meg meghaltam. Meg hogy anyum lehúzna a wc-n. Hát nem vagyunk normálisak. 

Ezután képzeljétek, felmentem a másodikra a szekrényhez (ma kaptunk lakatot meg kulcsot is, eddig nyitva állt, bárki csinálhatott bármit vele), amikor felértem a lépcső tetejére, és megláttam hogy Boldi jön ki a wc irányából. Mellesleg még óra volt, mert tanárnő 10 perccel előbb elengedett minket. Mekkora véletlen lehet ez? Ha éppen nem megyek fel rögtön hanem előbb leülök a padra, vagy ha lassabban pakoltam volna a terembe vagy mittudomén, akkor fullra lekéstem volna. Mekkora véletlen lehet már ez, hogy pont akkor léptem fel a másodikra, amikor ő jött ki a wc-ből? Ilyen ledöbbenten közöltem vele, hogy "Szia Boldi, hát te meg?" ő meg mondta hogy órája van csak kijött wc-re. Ami mondjuk egész logikus, ha jobban belegondolunk. Aztán mutattam neki hogy végre van lakat, meg megbeszéltük hogy neki még lesz órája én már mehetek haza, aztán elment. Jó sokat beszéltünk ismét. Oké, órára kellett mennie, de akkor is. Áhh. 

Ezután leültem a földszintre a padra. Odajött Boldi osztálytársa akinek már nem volt több órája és elkezdtünk beszélgetni, aztán elkisértem a vonatállomáshoz. Eddig azt se tudtam hogy van itt vonatállomás. Szeretek Dáviddal beszélgetni, tök jó fej. Ez amúgy nem Boldi-haverja-Dávid. Visszafele majdnem eltévedtem, de aztán ismerősnek tűnt a környék, mert nyáron arrafele sétáltunk Istvánnal... Chö... Mikor ugye reggel jöttek ki az öltözőből Daniék, akkor István csak úgy elrohant mellettem, én meg utánaüvöltöttem, hogy balfasz. Na jó nem, csak Csengének mondtam, aki nagyon röhögött ezen. Ja, utána meg kijött Dani, de én akkor már álltam mert elfoglalták a helyem (időközbe felmentem a szekrényemhez), és ahogy így elsuhant mögöttem, akkor is rámnézett. Hát beszarok.

Ezután elmentem a pékségbe meg rágót venni, majd hazajöttem. Ezután már nem történt semmi. Hazajöttem és vártam hogy Dani bejelöljön, de Csenge szerint a nevemet se tudja. Hát akkor nyomozza ki! Dáviddal folyton megbeszéljük ezeket a csajozós/pasizós dolgokat, és megnyugtatott, hogy ő is vagy 5 vasat tart a tűzbe. Akkor jó. Mondjuk ő pasi. Na mindegy. Ja, meg mondta, hogy nehogy én merészeljek lépni, várjam meg míg Dani lép. Szóval most azt várom hogy mondjuk bejelöljön vagy köszönjön. Vagy mosolyogjon. Vagy valami. Mert eddig tényleg csak ilyen fapofával néztük egymást, és mivel háromszor magasabb mint én, ugye lentről látom a szemeit és néha a szemüveg kerete eltakarja a szemét, ami kicsit zavaró. Na mindegy. Most megyek. Végre megírtam ezt. Ma valamilyen írói válságban szenvedtem vagy nem tudom, de rég nem volt ilyen. Holnap a 300. bejegyzés következik emberek, remélem jó szar nap lesz, mivel péntek 13. Alig várom. 

 

Kb. negyed órával ezelőtt értem haza, de mivel most anyámék nincsenek itthon és tesóm nincs a szobába, rögtön kihasználom az alkalmat hogy nyugodtan írhassak. Mikor hazajöttem és tükörbe néztem, rendesen elgondolkodtam azon, hogy "én most kajak egész nap így néztem ki?". Hát, ezek szerint igen. Nem mondom hogy örülök neki. Amilyen jól éreztem magam tegnap a bőrömbe, ma éppen az ellenkezőjét tapasztaltam, és konkrétan sírni tudtam volna amiatt hogy hogy nézek ki. Hát ja. Még jó hogy ma semmi, de semmi kontaktusom nem volt Boldival. Mondjuk valamilyen szinten sajnálom ezt mert kajak hiányzik. Pedig nemrég beszéltünk. Mellesleg kíváncsi vagyok mi a véleménye a rajzomról. Beszarok ha meg se nézte... Kinézem belőle hogy elfelejtette hogy szóltam, ő meg nem hiszem hogy magától olyan vígan nyitogatná a számológépét. 

Tegnap már fél 9-kor lefeküdtem aludni (!) és pár szám meghallgatása után el is aludtam. Nem tudom mi volt ez a hirtelen rámtörő álmosság, mondjuk lehet köze van ahhoz, hogy 5 órát ha alszok éjjelente. Ja, az lehet. Ehhez képest reggel mikor felébredtem, olyan voltam mint akit agyonvertek. Egyszerűen semmi kedvem nem volt semmihez. Ugye tegnapelőtt visszakaptam az alcatel telómat, mert anyum pasija megcsinálta, és azon ugye van zseblámpa. Na, én mindig zseblámpával sminkelek, mert kurvajó meg minden, de tegnap valamiért megint elromlott (?) ezért ma full sötétbe sminkeltem ismét.. Hát látszik... 

Erről jut eszembe. Tegnap tesi előtt miközbe vártuk a tanárnőt hogy menjünk a szparira, a padon ültem az osztálytársaim között. Éppen az mp3-mal bajlódtam meg próbáltam kibogozni a fülhallgatót, amikor hallottam hogy Niki aki fölöttem állt, elkezdett röhögni. Felnéztem rá, hogy mi a faszt röhög, amikor így közölte a mellettem ülő Patríciáékkal, hogy "vicces hogy mindenki telón hallgatja a zenét, te meg azzal a kis mp3-mal nyomatod". Hát, érvelhettem volna órákig, hogy ez a megállapítás miért is nem vicces és hogy én miért mp3 segítségével hallgatom a muzsikát, de úgy döntöttem, leszarom. Annyit mondtam, hogy "aha, hát ez van". Szerintem ez nem vicces. Tudjátok mi lenne a vicces? Ha kiverném a fogait. Na, azon esküszöm még én is röhögnék. De most tényleg nem értem ez miért "vicces". Mikor telóm volt akkor is ezen hallgattam, kb. 9. óta ezen hallgatom mert most mit merítsem a telóm? mellesleg tök praktikus, pici szóval mindenhol elfér, ráfér 10.000 zene, semmi negatívumot nem tudok benne találni. Szal nemtom mi a fasz vicces ebbe. Szerintem foglalkozzon magával és menjen el fürdeni, mivel az egész osztály azon van elszörnyedve, hogy milyen büdös. 

Ma Vivivel vártuk a nulladikos városi buszt, amikor láttuk, hogy nem a megszokott csotrogány busz jön, hanem egy tök modern. Na, itt történt egy kis kellemetlenség, ugyanis nem volt a kezembe a bérlet, mert ugye mindig hátul szállok fel ott meg nem kérik. Rögtön pánikba estem és előredobtam a táskát, ott kutattam a bérlet után, de nem találtam sehol, szóval így felordítottam, hogy "bazdmeg" és közbe ilyen idegbeteg fejjel vertem a táskát. Ekkor felnéztem a buszra és Mátét láttam, aki az egészet végignézte. Hát fasza mondhatom. Végül meglett a bérlet, Vivi meg hova ült le? Na vajon hova? Máté elé. Tegnap is előtte ültem, ma is. Ez az én sorsom. Mellesleg Vivi ült belülre, én meg nem is tudom, asszem kilencedikbe ültem utoljára belül, szóval olyan szar volt hogy csak na. Örültem mikor végre megérkeztünk. Amúgy volt hely Brendon mellett is, de valahogy nem akartam mellé ülni. Mostanába fura a kapcsolatunk. Remélem pénteken is ez a busz jön, mert akkor talán hallanánk is Boldival azt, amit a másik mond. Az nem lenne rossz. 

Vivi leszállás után elment a coopba, de én a plázás boltba akartam menni szóval elváltak útjaink. Útközbe összefutottam Lillával aki eljött velem boltba és annyi kaját vettünk, hogy úristen. Míg vártuk hogy kinyíljon a bolt, addig megérkeztek Lucáék is mögöttünk, és annyira idegesít mikor Klaudia bámul, és mikor ránézek, elkapja a tekintetét. Egyszerűen feltudnám pofozni. Annyira irritál már, nem csak ő, hanem Luca is, hogy az valami hihetetlen. Tudom ,most volt egy rövid időszak ahol megint kezdtünk jóba lenni, és most miattam romlott meg ez megint mert konkrétan rájuk se nézek. De mikor visszaolvastam hogy márciusba mi történt, újra eszembejutott és azóta megint undorodom tőlük, szóval rám ne mosolyogjanak meg semmi. Nem érdekel. 

A suliba beérve huh, hát észrevettem hogy a 12.D-sekkel vagyunk egy folyosón. Na ez hülyeség hogy észrevettem, mert tudtam. Lol. De na. Egyszerűen Dani az úgy néz ki mint valami görög isten! Nagyon jól néz ki. Igazából mikor felértem nem láttam sehol, szóval elmentem wc-re. Így van. Ilyen áldozatokat hozok. Ez már azt jelenti nálam, hogy TÉNYLEG tetszik. És éppen ahogy sétáltam a mosdó felé, egy nagy dugó keletkezett. Természetesen rögtön kiszúrtam Danit, mert vagy 3 fejjel magasabb mindenkinél (kb. akkora mint Boldi) és egymásra néztünk. De a dugó miatt nem sikerült egymás mellett elmennünk szóval nagyon nem is történt itt semmi, csak annyi hogy egymásra néztünk.

Matekon elkezdtünk egy új anyagot, nagyjából értem is most. Holnap írunk is belőle dogát (?) szóval remélem jó lesz. Ezen kívül egész órán ettem. 

Óra után Csengével elmentünk a boltba, mármint neki kaját venni, nem nekem. Nekem volt bőven. Ahogy mentünk ki az ajtón, jött velünk szembe Norbert, de még csak rám se nézett. Azért hívom Norbertnek, mert most haragszok rá, ugyanis nem néz rám szinte soha. Régebben folyton rámnézett, mostanába nem. Tegnap meg nekemlökte a heverját. Szóval most Nobert. Ha nincs bajom vele akkor Norbi, ha meg éppen az "imádom Norbit" időszakomat élem, akkor Norby. Ha meg vicces hangulatomba vagyok, akkor Noberto. De jó hogy ezt is tisztáztuk. Szóval Csenge közbe pont mesélte hogy mit álmodott, én meg próbáltam levegőhöz jutni, merthát nem minden nap megy el Norbert mellettünk, főleg ha egy kerek hétig nem jön suliba, szóval ja. Nagyon nem mertem ránézni (?) de azért ismét megállapítottam hogy jól néz ki. Miután végeztünk a boltba felmentünk a harmadikra, aztán a mosdóba. Mert Csenge megakarta csinálni a haját, én meg elakartam menni Dani előtt. Istenem, egy igazi pasizógép vagyok. Főleg ezekkel a világmegváltó tervekkel, miszerint "elmegyek előtte" meg "nem mertem ránézni". Le kéne állítanom magam. Pff. Szóval ahogy sétáltunk a mosdó fele, pont akkor jött ki Dani a wc-ből és így elmentünk egymás mellett. Hát komoly volt az is. Amúgy matekon közöltem Csengével a hírt, miszerint "új kiszemeltem van". Már meg se lepődött, esküszöm csak röhögött. Még ha tudna Boldiról is... 

Bioszon a nyálelválasztásról meg ezekről beszéltünk, és rögtön eszembejutott, hogy amikor meglátok valami jó palit, rögtön beindul a nyálelválasztás a számban. Vagy lehet hogy teljesen félreértettem az órai anyagot, de én ennyit szűrtem le belőle. Merthogy az azt jelenti, mármint a nyálelválasztás, hogy megjön az étvágyunk. Hát nekem kurvára megjön olyankor, szóval szerintem helyes következtetést vontam le. Óra után beálltam szigorúan azzal a teremmel szembe, ahol Daniéknak volt órájuk, Csenge meg beállt mellém. Ja, meg Rachel is. Szóval ott álltunk hárman, amikor kinyitódott az ajtó és ott állt Dani a tanári asztalnál valami füzettel. Hát nagyon cuki volt, a füzet teljesen eltünt a kezébe. Na mindegy. Szal Csengének próbáltam megmutatni és elmagyarázni hogy kiről beszéltem, mert mikor matekon meséltem neki róla, nem nagyon tudta hirtelen, hogy a több száz Dani közül én éppen melyikre vetettem ki mérgező hálómat. Nos, most megmutattam neki, és elég elkeserítő volt a reakciója, ugyanis közölte, hogy "háát.. nem valami nagy izé.." Hát kíváncsi vagyok Rachel mit gondolhatott rólunk, ott álltunk a teremmel szembe, én ilyen rajongással néztem be a terembe, Csenge meg ilyen fapofával. Aztán mikor kijött Dani, nem nézett rám mert nem vett észre, ekkor mindketten végigmértük, majd Csenge közölte, hogy "hát, nem rossz." Maradjunk annyiban, hogy a nap végére annyiszor elismételtem neki, hogy milyen jól néz ki Dani, hogy ő is bevallotta ezt. Ja, annyit még hozzá kell fűznöm, hogy mielőtt kijött volna Dani a teremből, odajött Rachel kérdezni valamit (lemegyek-e vele befizetni a kaját) meg Kitti, hogy mit adjon Lucának karácsonyra. A húzás miatt ugye. Hát én olyan ideggel küszködtem amit nem kívánok senkinek, mert mindenképpen látni akartam a fekete, izomkidudorító pólóban Dani izmait. Így hát elküldtem mindkettőt. Persze nem úgy, hogy "takarodjmá, izmokat kell lesnem". Rachellel közöltem, hogy "yes yes, later", Kittinek meg "majd gondolkozok rajta és majd értesítelek". Ezután elmentünk a mosdóba és mikor visszaértünk, Dani nem ment le, hanem még mindig ott volt! Mert azon a lépcsős leláton ott állt Klau meg Viktor, ott smároltak, illetve Luca. Meg Dani. Mert ők ugye egy társaság, ugyanis Dani az Viktor (szerintem) legjobb barátja. Később kicsit belegondoltam, hogyha lenne valami köztem meg Dani között, akkor írtó kellemetlen lenne az egész Lucáék miatt. De ilyen nem lesz, szal nyugi. Ezután visszaálltunk Csengével a régi helyünkre ugye, és még az üvegajtón keresztül is csomószor kihajoltunk Danival (!) hogy egymásra nézzünk. Egyszer kihajoltam hogy megnézzem magamnak a karjait, amikor ő is pont kihajolt és ilyen tök izé volt xD Aztán mindketten elkaptuk a tekintetünket. Amúgy Daninak olyan kedves arca van. Nem ilyen fapofával közlekedik mint egyesek (Boldi, Norbi, István, Máté) hanem kajak ilyen kis kedvesen. Nem mosolyog meg semmi, csak nemtom, na, értitek. Remélem. Amúgy hozzá kéne szoknom hogy az ilyen felsorolásokból kihagyom Mátét. Meg Norbit. Meg Istvánt. Ugyanis Boldin kívül egyikkel se nagyon kommunikálok. Mondjuk Danival se. De Danival azért kicsit igen, mert folyton összenézünk, az meg már kommunikálás. Szerintem. Csenge közbe végig azon röhögött, hogy milyen feszülten állok és nézem Danit kitágult szemekkel xD 

Irodalom órán nem volt semmi, óra elején odajött hozzánk Rachel és  velünk beszélgetett. Mert úgy ülünk hogy Réka + Zsófi, és előttük mi Csengével, és így négyen szoktunk folyton dumálni. 

Óra után elmentünk Rachellel megnézni hogy mikor fizetik be a kaját, aztán meg hirtelen nem tudtam hogy milyen óránk lesz szóval követtem a többieket. Aztán leesett hogy tesink lesz, szóval vissza kellett rohannom a tesicuccért. Nem rohangáltam eleget tegnap Boldi miatt, á dehogy. Kell nekem a tesicucc miatt is. 

Tesire nem vittem cipőt mert ma a bakancsba mentem, szóval ilyen titokzokniba tesiztem. Nagyon jó volt, csúszkáltam mindenfele. Óra első felében gyakoroltuk azt a kézis forgást, a másik felében meg osztályozta a tanárnő. Én nem jutottam sorra mert utolsó vagyok a névsorba. Amúgy Csiksziből már kezd elegem lenni. Nagyon uncsi már ez a dolog, hogy összeakar hozni a főnökével. Az elején még vicces volt de azóta minden nap ezzel basztat, és ma már megmondtam neki hogy akadjon már le végre erről a témáról mert nagyon nem vicces már. Erre most tesin miközbe osztályozott a tanárnő mi ültünk a földön egymás mellett. Így ültünk: Panna, én, Csikszi, Klaudia és előttünk Rachel. Ez kicsit bonyi, mert én egyszerre beszélgettem az összessel (!). Panna azt mesélte, hogy hogyan dobott kapura (amit amúgy láttam, mert a szemem előtt csinálta), Csikszi Rachelről kérdezgetett, hogy most akkor mi a szexuális beállítottsága, Klaudia ilyen nyávogó hangon megkérdezte hogy mit adjon Rachelnek karácsonyra mert ő nem ismeri, Rachellel meg mondjuk nem beszélgettem, csak néha egymásra néztünk és ilyenkor felvonja a furán a szemöldökét meg mosolyog, én meg ilyen kínosan nézek vissza rá. Szóval. Klaudiának elmondtam hogy Rachel szeret írni, így valami szép tollat vagy jegyzetfüzetet adhatna neki, mert annak biztos örülne. Ezután vártam hogy elforduljon, de bámult tovább. Csikszivel közöltem, hogy nem az én dolgom Rachel szexuális beállítottsága, és nem is kívánok ehhez többet hozzáfűzni. Ezt természetesen nem értette meg, mert miért is értené, végülis 3 napja próbálom bekussoltatni a főnökös témáról, nem tudom miért hittem azt hogy felfog egy mondatot. Ott erősködött hogy mondjam el neki, de én meg nem akartam, mert most mit pletykáljak Rachelről meg mit híreszteljem hogy milyen neműeket szeret??? Nem az én dolgom! Mellesleg ott ült előttem, azért nem hülye, mikor meghalja azokat a szavakat hogy "blog" meg "pánszexuális" azért csak leesik neki hogy róla suttogunk! Jaj írtó gáz volt. Klaudia meg végig ott bámult. A másik oldalamon meg Panna beszélt valamit, kitudja mit. Ekkor Rachel megbökte a kezem (nevem is van, köszönöm szépen), én meg azt hittem mindjárt beszól, hogy tudja ám miről beszélünk és hagyjuk abba, de csak a labdámat kérte el (?). Hát nemtom. Persze jó hogy vannak emberek akikkel társaloghatok, de néha jó lenne mondjuk egyetlen egy szünetet vagy órát egyedül eltölteni. De nem. Nincs ilyen. Még wc-re se tudok elmenni nyugodtan mert követ Rachel. Na mindegy. Sorakozónál Vivi éppen mesélt valamit arról, hogy ő most diétázik, amikor hirtelen a tanárnő olyat ordított, hogy azt hittem leszakad a plafon. Eldarálta nagyjából így a dolgot, de tényleg így volt, fel se fogtam mit mondott: "nahátköszönhetiteksajátmagatoknak, nemtudtokviselkedni, ígyhátholnapegészóránfunk, viszontlátásra." Kajak csak így ledarálta 3 másodperc alatt a dolgokat és mindeki csak lesett. Amúgy nem tudom miért akadt ki. Nem figyeltem. Lehet ezért.

Öltözés közbe vétettem egy hatalmas hibát, ugyanis a fehér ingemet rosszul gomboltam be, így konkrétan elvolt csúszva az egész és minden lehetséges módon ferdén állt rajtam. Ez nekem csak a következő órán, hittanon tűnt fel, és hát nem túlzok ha azt mondom, hogy majdnem elsírtam magam. Ugyanis én vagy kétszer végigsétáltam a sulin hogy felvigyem a tesicuccom, elmentem Boldi előtt is (aki mondjuk rám se nézett mert nem vett észre, de amúgy ez volt a nap egyetlen pontja ahol láttam), Balázs mellett is (aki odaszólt, hogy ma is maradok-e suli után, mire mondtam hogy ja), Brendonnal is leálltam beszélgetni, szóval tök vígan masíroztam félregombolt inggel a suli folyosóit. Aztán mikor pár perccel később hittanon leesett, hogy ki előtt haladtam még el, hát majdnem lesűlt a pofámról a bőr. Ugyanis amikor jöttem le a másodikról, a suttogó radiátoránál ott volt Máté meg két haverja, és feltűnően néztek. Konkrétan bámultak. Én nem nagyon néztem rájuk, meg mellettem ott volt a kémiatanár is, és esküszöm még ő is rámnézett ilyen furán. Azt hittem hogy Máté azért bámult annyira, mert végre leesett neki hogy kit veszített, aztán hittanon rájöttem, hogy valószínűleg azért bámult, mert éppen hálát adott a jóistennek hogy nem jött össze egy ilyen szerencsétlennel, aki még az ingjét se tudja normálisan begombolni. Hittanórán éppen azon agyaltam, hogy én szégyenembe inkább kiiratkozok a suliból, amikor tanárnő berakott egy interjút egy palival, aki elvileg meghalt, de feltámasztották, és elmesélte hogy mit látott a halálba. Nos, én nem tudom mi van a halálban, viszont azt tudom, hogy mi van a szégyenben. Nem magyaráznám meg inkább részletesebben, és tényleg nem kívánok senkinek ilyet. Egyszerűen úgy égett a pofám! Úr istenem... Mondjuk volt már párszor ilyen. Pl. amikor a zoknit ráhúztam a nadrágomra és úgy voltam egész nap. Az is fasza volt. Úr isten hogy nézhettem ki... Hittanon gomboltam be újra, de ez már nem változtat a tényen: el lettem könyvelve életképtelennek! 

Pénzügyi előtt egy folyosón voltunk Daniékkal, szóval ennek örültem. Éppen a wc-be indult amikor én felértem, szóval beálltam egy olyan pontra egyedül, ahol tuti észrevesz és tuti egymásra nézünk. Erre mit ad az isten? Odajön Rachel. Meg Csikszi. Csikszi ott ölelgetett, hogy ne haragudjak rá meg ilyenek, Rachel az meg csak állt ott és nézett, ami mindennél félelmetesebb. Tervem ígyhát kudarcba fulladt, ott maradtam és ilyen bánatos képpel meredtem magam elé, miközbe Csikszit hallgattam. Aki amúgy azt kérdezte, hogy Rachel milyen magyar kajákat szeret. Na, ennél a kérdésnél láttam a közeledő Dani alakját, szóval Csikszi azt hihette, hogy rohamom van, mert ott igazgattam magam meg köhögtem, meg olyanokat mondtam, hogy "hát. khm.k hm izé. khmkhm." Aztán mikor Dani odaért mellém, lenézett rám, bele a szemembe, én meg közöltem vele: "evett már gúlyást". Ezt a mondatot Csikszinek szántam, de konkrétan belemondtam Dani szemébe, szóval kicsit furán jött ki a dolog. Kicsit nagyon. Ezután úgy döntöttem mindenkinek az lesz a legjobb, ha én elbújok a wc-be, mert a nagy szégyent már úgy voltam vele, nem tudom tovább elviselni. "Evett már gúlyást". Ezigen. 

Miután lenyugodtam egy kicsit a mosdóba, ami nehezen ment ugyanis tükörbe néztem és csak mégjobban elszomorodtam, úgy döntöttem visszamegyek. Csikszi már eltünt azóta szerencsére, sőt, Rachel is, szóval végre volt 5 perc nyugtom. Szentül megvoltam győződve arról, hogy Dani bement a terembe, mert ugye egy folyosón voltunk és őket már beengedték. Éppen néztem magam elé boldogtalanul és azon agyaltam, hogy mekkora egy szar nap ez (0 kontakt Boldival, úgy nézek ki mint egy hajléktalan, szégyent hozok magamra minden ötödik percben, Norbi levegőnek néz...), amikor oldalranéztem és megláttam Danit! Nem ment be a terembe, hanem ott állt egy szekrénynél. Azért vettem észre egyébként, mert körülötte ott voltak a kilencedikes csajok és kitünt Dani nem csak a magasságával, hanem azzal is, hogy pasi. Ott állt mellette egy alacsonytermetű fiú, akire elősször azt hittem hogy lány, és már kezdtem megijedni. Kicsit megjött a kedvem, mert Danival elkezdtünk szemegetni, kajak folyton összenéztünk pedig a folyosó két oldalán álltunk körülbelül. Aztán odajött megint valaki, nem tudom már ki, de mire elment és visszanéztem, Dani már nem volt ott. Brühü. 

Pénzügyin dogát írtunk, aztán a következő szünetbe fogtam magam és beálltam oda ahol előzőleg Dani állt, hogyha kijön a teremből, összenézzünk. Nem hiszem egyébként hogy teljesen normális vagyok, de nem baj. Úgy voltam vele, legalább ennyi boldogságom legyen a napba. Ott álltam már jó 5 perce egyedül, és senki nem jött ki a teremből. Aztán odajött Csenge, hogy miért állok ott az osztálytól elkülönülve, fél folyosóval arrébb, mire elmondtam neki a nagyszerű és összetett tervemet, miszerint "várom hogy egymásra nézzünk". Nos, a szünet végére rájöttünk, hogy Daniék már marhára nincsenek bent, szóval ja, én aztán várhattam volna estig hogy kijöjjön onnan. Amúgy a 20 perces szünetet Csengével végig beszélgettük és röhögtük, egyszerűen annyit röhögtem hogy úristen. Pl. éppen meséltem neki azt amit az előbb ide leírtam, hogy két különböző helyről néztük egymást, amikor így mutattam neki, hogy "pont ennél a szekrénynél állt", és amikor ez így leesett, rácsaptam a szekrényre és ilyen elámulva néztem rá. Mert akkor esett le, hogy előzőleg ott állt Dani. Azta. Wow. Meg mondtam Csengének, hogyha összevesznénk Danival, akkor fognám a szemüvegét és rálépnék. Aztán megpróbálta utánzoni István testtartását, ami kicsit nehezen ment, de olyan vicces volt hogy esküszöm le kellett guggolnom mert azt hittem bepisilek. Amúgy ezt nem rosszból meg semmi, csak Istvánnak ilyen kurva széles válla meg háta van, de a teste többi része ilyen kicsi. Meg ilyen görnyedve jár. Na mindegy. Meg hogyha Istvánnal vesznék össze, őt simán letudnám fejelni xD De azon röhögtem a legnagyobbat amikor ugye azt mondtuk hogy levenném Dani szemüvegét és rálépnék, ő meg ott botorkálna meg tapogatózna, hogy "Szandi hol vagy? szivem ne haragudj", merthogy a szemüveg nélkül nem látna semmit és nekimenne a szekrénynek. 

Számvitelin Csenge magyarázta el az egyik táblázat kiszámítását mert azt nem nagyon értettem, amikor tanárnő ránk szólt. Amúgy előzőleg közölte két osztálytársammal akik röhögőgörcsöt kaptak, hogy "röhögjenek nyugodtan, ő tudja milyen hogyha nem lehet abbahagyni és nyugodtan nevessék ki magukat", de minket meg lebaszott amiért az órai anyagról (!) beszéltünk.

Statisztika előtt Rachellel befizettük a menzáját aztán óra előtt Lillával beszélgettem. Órán nem volt semmi izgi, mármint statisztika gyakorlaton. Óra után indultam le hogy ugye megkeressem Balázst, de nem volt sehol úgyhogy leültem egy padra. Beraktam a fülhallgatót meg az mp3-at a kabátom zsebébe. Ez később egy fontos infó lesz, csak azért írom. Aztán odajött egy 10.-es fiú (?), és elkezdett beszélgetni velem meg minden. Jó fej amúgy. Meg elkezdi: te sportolsz valamit? Mire mondtam, hogy ha az sportnak számít hogy néha videókra ugrálok a szobámba, akkor ja. Erre mondta, hogy a testalkatom alapján azt hitte volna hogy rokizok vagy mit csinálok. Hát ezen jót röhögtem és közöltem vele, hogy én az első 5 percbe kitörném valamimet. Aztán előkerült Balázs is, de ugye látta hogy mással vagyok. Nos, írnám azt, hogy "ezért elment", de nem írom ezt, mert Balázsról beszélünk. Szóval odajött, megállt fölöttem, nyomott egy cuppanós puszit a homlokomra aztán elment. Mikor aztán elköszöntem ettől a sráctól elmentem Balázs előtt is, aki utánam ordította, hogy "megint nem csókolóztunk", mire visszaordítottam, hogy "majd legközelebb". Se. Kint belenyúltam a zsebembe de nem találtam sehol a fülhallgatót/mp3-at, szóval visszamentem mint egy debil a suliba és visszamentem a sráchoz, aki azóta is ott ült a padon. Közöltem vele hogy nem találok valamit, tuti kiesett a zsebemből, mire bemászott a pad alá (!) meg ilyenek, szóval tök jó fej volt. Meg mondta hogy majd körülnéz, mert én időközbe rájöttem hogy mindjárt elmegy a buszom. Aztán kint megint megnéztem a zsebemet, és benne volt. Pedig előtte eskü nem volt. Hát kezdek megveszni, semmi kétség. Csengével amúgy azt beszéltük szünetbe, hogy nem normális az amit művelünk, hogy naponta új kiszemeltünk van meg ilyenek. DE! Szerintem ezzel semmi baj sincs. Mármint hogy bejönnek. Nem csinálok egyikkel se semmit. Na jó, Istvánnal smároltam. De ennyi. Most az hogy Danival szemezek, nem zavar senkit. Meg az se hogy Norbiért rajongok. Már-már betegesen. Szerintem ez senkit nem zavar. Max. Norbit. Boldival meg nem tudom mi a jóistent csinálunk, mert 2 éve ismerem, 2 éve tart "ez", de még azóta se sikerült megállapítanom hogy most mi az az "ez". Mi ez, ami köztünk van. Remélem azért valaha kiderül. De tökre hiányzott ma a napomból. Meg úgyis tudja mindenki aki legalább 3 bejegyzést elolvasott eddig, hogy akár maga Jared Padalecki is elém állhatna, akkor is Boldit választanám... (Asszem...Jared azért mégiscsak Jared...)
Ja, és mostantól minden bejegyzés este 8-tól lesz elérhető. 100% hogy előbb megírom, de csak 8-kor lesz publikálva, mert akarok valamiféle rendszert. Vagy mi. Szóval minden nap 20:00. 

 

Még mindig nem léptem ki abból a facebook chat csoportból, ahova Brendon volt olyan kedves, és összezárt a volt imádatommal és az ő csajával. Igazi felüdülést jelent, amikor hallom hogy írtak, megnézem, és éppen azt olvasom századjára, ahogy Máté becézgeti a nőjét. Nem is értem miért vagyok még benne a csoportba. Hiszen nem is megyek moziba. Kilépni viszont nem akarok, mert akkor tuti írkálják, hogy "dik, ez miért lépett ki?" vagy pedig: "ez eddig is itt volt?". Szóval maradok, de már meg se nyitom az üzeneteket. Tegnap egyébként elfelejtettem írni, de miközbe vártam a buszt suli után, megláttam a buszmegállóba egy csajt. Nagyon ismerősnek tűnt de hirtelen nem tudtam hova tenni, amikor hosszas gondolkodás után leesett, hogy az Máté csaja! Hát lestem olyat. Nem valami szépség azt kell hogy mondjam. Nem szeretek megszólni másokat de tényleg levoltam döbbenve hogy Máté ezzel a csajjal van együtt. Az orrán van valami fura anyajegy vagy mi, hát valami írtózatosan kellemetlen ránézni. Szegény. Vagyis nem szegény, hiszen Mátéval jár. Chö. Na mindegy. Ott bámultam szúrós szemmel, az meg azt se tudta szerintem hogy ki vagyok.

Tegnap este a drágalátos édesanyám közölte velem, hogyha holnap tornacipőbe merészelem elhagyni a házat, agyonver. Hát, ez engem nem tántorított vissza semmitől, ugyanúgy tornacipőbe mentem, de beraktam a táskámba azért a bakancsomat, hogy hazafele feltudjam venni. Mert ugye nekem nincs jobb dolgom annál, minthogy +5 kilót cipelnjek a táskámba. Így se fértem el egész nap. Komolyan mondom, mintha ovis lennék, úgy viselkedik velem. Nem teljesen mindegy milyen cipőbe megyek? Mellesleg tényleg az iskola 80%-a még tornacipőbe járkál! Miért olyan rohadt nagy probléma az????? Ma hazafele a buszon átvettem a csizmát, és míg hazasétáltam, teljesen megsültem benne. Ugyanis volt vagy 30 fok kint. De jó. Köszi anyu. 

Szóval ma végre felvehettem a Luke Hemmings-es ingemet, és egész nap olyan menőnek éreztem magam! Full úgy néztem ki mint Luke, csak a fekete vans helyett fehér converse volt rajtam. Kajak úgy éreztem magam mint Luke. Jó volt. Már csak kamu pc kellett volna a számhoz. Mondjuk abban a szent pillanatban ki is vágtak volna a suliból, szal talán jobb hogy az kimaradt. Mellesleg tényleg, az osztályomból 13-an (!!!!!!!!) jöttek oda megdicsérni. Mármint az inget. Szóval mostantól hivatalosan is ez a kedvenc ruhadarabom. Legszivesbben minden nap felvenném. Ja, és a 13 ember mellett volt még egy, Boldi! Na, erről majd később. Tök izgi.

Reggel direkt korábban keltem. Ennek oka nyilván az, hogy mióta megvettem az inget erre a keddi napra készülök, mert arra gondoltam, ha Boldi és Norbi meglátnak benne, rögtön rájönnek, hogy szerelmesek belém. Egyébként remélem hogy tisztában vagytok azzal, hogy ilyenkor csak poénkodok. Bár a régi olvasóimnak biztos leesik, de ha valaki most tévedt fel ide és ez az első bejegyzése amit elolvas, kicsit megrökönyödhet, hogy mi a fasz. 

A tusvonal tegnap ugye kb. 3 perc volt, hát ma volt 30 (!). Sehogysem akart sikerülni, de aztán végül csak összejött valahogy... Nagynehezen... 

Anyum tegnap végre vett bérlettartót (én mindig elfelejtettem), szóval nagyjából 2 és fél hónap után lett bérlettartóm is. Ezaz. 

Mikor felszálltam a buszra, rögtön megláttam... Mátét. Hát ööö. Kicsit elszörnyedtem én is. De aztán megláttam Boldit is, pont előtte ült. Hát kicsit vicces látvány volt így látni őket, de gyorsan túltettem magam rajta. Rá se néztem Mátéra, csak ilyen menőn levágódtam Boldi mellé, és remélem Máté látta, hogy milyen jól elvoltunk Boldival egész úton. Mondjuk néha hátrapillantottam, de magába roskadva ült és nézett ki az ablakon. Szóval nem mondanám hogy túlságosan meghatotta. Boldihoz az volt az első mondatom, hogy "nincs is hideg". Hát, ezzel egyetértett, szóval ezt is megbeszéltük. Amúgy nem igazán tudom felidézni hogy miről beszéltünk, mert full álmos voltam. Ja, meséltem neki a tegnapi angolórát, hogy senki nem röhögött a fogalmazásomon (igenis elmondom ezt mindenkinek, mert engem ez nagyon mélyen megérintett.) Ezután azt is elmeséltem neki, hogy miről szólt a fogalmazásom, de nem nagyon értette. Azt kérdezte, hogy idézem: "hogyan függ össze ez a sorozat a fogalmazásoddal?". Aha. Jó. Látom figyelt. Aztán idéztem neki egy részletet a fogalmazásomból, mire fapofával ült tovább. Hát most vagy tényleg nem vagyok vicces, vagy a körülöttem lévő emberek nem értik a dolgot, de én ismételten ott szakadtam a röhögéstől. 

A suliba beálltam az asztalokhoz, de annyira zsúfolt volt, hogy el se fértünk. Aztán odajött és közölte, hogy "ez nem jó", szóval arrébb mentünk (a legvégére) és találtunk egy üres padot. Vagyis asztalt. Hát ez ilyen sötétített részen van, szóval ilyen félhomályban álltunk és beszélgettünk. Mellesleg úgy döntött hogy szívfájdalamakat okoz nekem reggel 7 órakor, mert nem elém állt be, az asztal túloldalára, hanem mellém. Én gyorsan előkaptam a számvitelit, mert házit kellett írnom, ő addig megnézte az új osztályképet. Miközbe írtam a házit, lekaptam a kabátomat, erre olyan dolog történt, hogy wow. Szóval nem nagyon figyeltem akkor Boldira, nagyba írtam a számológépbe a számokat. Amúgy észrevettem hogy remegett a kezem. Azigen. Szóval éppen nagyba számoltam, amikor éreztem hogy Boldi néz. Ránéztem és közölte, hogy "jó az inged". Hát. Miután túltettem magam a sokkon, megköszöntem neki. Azután ezt mondta: "szólhattál volna hogy kockásba jössz, akkor én is a kockás ingembe jöttem volna". Na, itt kicsit elgondolkoztam azon, hogy az milyen hülyén jött volna ki, ha én tegnap este ráírok és csak úgy a semmiből közlöm vele, hogy ma mi lesz rajtam. Akkor valószínűleg nem az lett volna az első gondolata, hogy na, akkor én is kockásat veszek fel, hanem az, hogy ki a halált érdekel. Szóval ezt nem tudom pontosan hogy értette. Mindenesetre megbeszéltük (!!!), hogy pénteken mindketten felvesszük a kockás ingünket. Így van. Igaz, hogy akkor ugyanúgy fogok kinézni mint ma, de mit számít? Boldival egyen ruhába fogunk jönni! Ráparancsoltam, hogy ő is fekete nadrágot vegyen, én meg direkt felveszem a Vans-et, szóval tényleg ugyanúgy fogunk kinézni! Csak izé. Neki nem piros-fekete az ingje, hanem ilyen narancssárgás. Vagy zöld. Ezt nem tudom pontosan, mert az anyukája facebookján van egy kép Boldiról egy narancssárga kockás ingbe, de Boldi ma valami zöldről magyarázott. Tök jó kedvem lett hogy ezt így megbeszéltük. A következő elhatározásom az, hogy ráveszem, vegye fel a piros Adidas-os pulcsiját, ami utoljára kilencedikbe volt rajta. Ha meg nem, akkor adja nekem. Azzal aludnék. Halál komolyan. Vagyis nem azzal, hanem benne. Lool. Ki se mosnám soha. Habár egy idő után akkor ilyen rothadó szagot árasztana ami nem lenne túl kellemes.

Ezután vagy háromszor, három különböző időpontban megkérdeztem tőle, hogy kölcsönadja-e a számológépét, mert én az enyémet otthon hagytam. Tényleg azt hittem hogy itthonhagytam, mert nem találtam sehol, aztán most láttam, hogy a csizma miatt nem láttam. Na mindegy. Szóval mikor elsőre megkértem rá, kajak nyúlt volna be érte a táskájába, de időközbe úgy gondolta, a kezembe nyomja a 30 kilós táskáját, szóval azon röhögött, hogy nem birom eltartani (?). Így elterelődött a beszélgetés és nem adta ide. Mielőtt indultam volna, akkor kértem meg megint, merthogy témazárót írtam matekból 0. és 1. órában, na, akkor adta ide. Most majdnem úgy írtam az adta szót hogy atta. Huh. 

Mikor írtam a házit, megkért hogy magyarázzam el neki... hát próbáltam, de nehéz olyasvalamit elmagyarázni, amiről gőzünk sincs, szóval közöltem vele, hogy "hát, ezt összeadod meg azt is, azt meg kivonod, aztán ennyi". Ő meg folyton visszakérdezett, hogy "de miért?" meg "mi az a mérleg?" én meg ott dadogtam, mert gőzöm sincs. 

Ja, meg úgy gondolta, hogy szétszedi az egyetlen működőképes tollamat. Darabokra. Szó szerint vagy 15 darabra szedte szét, én azt se tudtam hogy ilyen sok részből áll egy toll. Aztán megparancsolta (?) hogy rakjam össze. Én beleéltem magam, koncentráltam hogy minden alkatrész a helyére kerüljön, Boldi meg kiröhögött. Szeretem. Látom ő is. Aztán azt mondta, hogy konkrétan egyiket se raktam jó helyre (!) úgyhogy összerakta ő. Kb. fél perc alatt. Sajna nem figyeltem hogy hogyan rakta össze, mert időközbe kicsatolódott a melltartóm (hát igen, ez egy jel), szóval azzal baszkuráltam. Ugye az utolsó asztalnál álltunk ami mellett egy rács van. A rács túloldalán ott vannak a tesiöltözők meg a padok. Na, hát a pad előtt jó pár méterre ott állt István és folyton felénk nézett. Konkrétan felénk volt fordulva és pislogás nélkül meredt ránk. Aztán csomószor bement az öltözőbe, ami ugye kb. 20 centire volt tőlünk, ezáltal elhaladva a rács előtt. Meg előttünk. Ott sóhajtozott meg minden, de se én, se Boldi nem nagyon foglalkoztunk vele. Én azért nem, mert nem érdekel István a sóhajtásaival, Boldi meg azért nem, mert azt se tudta ki az. 

Mikor mondtam, hogy megyek, megkérdezte ilyen tök aranyosan, hogy cserélünk-e helyet. Mert valamiért belül akart lenni. Mondtam hogy persze, szóval arrébb álltam, ő meg betolatott. Szó szerint. Még mondta is, hogy "betolatok". Jaj istenem. Aztán felmentem az elsőre ahol már bent voltunk, és éppen akkor értem be amikor tanárnő azt kérdezte, hogy én hol vagyok. Tök vidáman bementem és elkezdtem integetni neki, mire a kezembe nyomta a témazárót. Nos. Csenge ma nem jött suliba, de úgy voltam vele, tuti megtudom írni jól. Aha. Hát a következő 2 órában ne tudjátok meg mennyire eluntam az életem. Elősször megpróbáltam megcsinálni a feladatokat, de szó szerint nem tudtam semmit! Teljesen leblokkolt az agyam, szóval amit tudtam megcsináltam, a többit meg hagytam. Ezután lefeküdtem aludni. Szó szerint aludtam. Talán ha nem alszok el, akkor megtudtam volna írni jól a dogát, csakmert amikor felébredtem, szó szerint már tanárnő súgta le a válaszokat. Hogy lehetek ekkora béna. Na mindegy. Szal ez egyes lesz. De kiszámoltam, így is hármasra állok, szóval nem nagyon érdekel. Ez aztán a hozzáállás. Pff. Mikor már úgyvoltam vele, hogy menthetetlen a helyzetem, gondoltam bekrémezem a kezem, csak hogy már szinte teljesen kifogyott a vaniliás kézkrémem. De én minden áron hidratálni akartam a kezeimet, így tiszta erőből nyomtam, meg csaptam, meg mindenfélét csináltam a tubussal. Hát, a maradék ki is jött, azaz kirepült, konkrétan alattam minden tiszta kézkrém volt. Mindeki nagyba számolt, halálos síri csönd van a terembe, engem meg elkapott a röhögőgörcs, mert elképzeltem magam külső szemmel, ahogy ott vörös fejjel nyomkodom a tubust, aztán a benne lévő krém úgy ahogy van, kispriccol. Kértem Dominikától zsepit, és a földre feküdve töröltem a drága kézkrémet. Utána még percekig ezen röhögtem. Ezenkívül sokmindent nem csináltam, megírtam az angolházit, bámultam Boldi számológépét, szagolgattam Boldi számológépét, aludtam ismét, ittam, néha ilyen állati hangok hagyták el a számat ("ahhhhjjjjjjjjjgrrrrhhh"), szóval mindent egybevetve, nagyon izgi órák voltak. Ja, meg egyszer kimentem a wc-re, de nem azért mert kellett vagy ilyenek, hanem annyira unatkoztam a nagy semmittevésbe, hogy úgy voltam vele, nekem valamit csinálnom kell. Az előttem ülő Klaudia (nem az, egy másik) összetolt két széket és arra feküdt rá, konkrétan mind a két órát végigaludta (!) mert elvileg laktózérzékeny, erre reggel tejet ivott vagy mi, szóval tiszta szarul volt. Mindenki más meg írta a dogát, szaladgált, puskázott, tényleg csak én vagyok ennyire rettenetesen béna. 

Pénzügyi előtt nem igazán emlékszem mit csináltam. Szerintem csak ültem a padon. Órán meg Csabi mellém ült (?) és azt hittem dumálni fogunk vagy valami, de végig aludt. Én meg egy post it-re rajzoltam Boldinak. Aztán beleragasztottam a számológépjére. Gondoltam meglepem. Az van ráírva nagy betűkkel, hogy KÖSZI! meg egy mosolygós fej. Utána oda van írva, hogy (Szandi vagyok egyébként), majd ez alá lerajzoltam magamat ilyen ultrakicsinek, és magam mellé őt, hatalmasnak. Boldira sapkát is rajzoltam, illetve mellé rajzoltam egy BMX-et. Ami nagyon nem hasonlít egy BMX-re, szóval zárójelbe odaírtam, hogy "bicód (?)". Rajzoltam két szövegbuborékot, az egyiket hozzám ("köszi"), a másikat hozzá ("szivi"). Szóval, remélem tetszett neki, sokat dolgoztam vele. Kár hogy nem láttam az arcát mikor meglátta.

Irodalom előtt nagyjából háromszázszor végigmentem a sulin hogy visszaadjam Boldinak a számológépét, de mintha felszívta volna a föld, nem találtam sehol. Ez egyébként minden egyes szünetbe így volt ezután. Szó szerint minden szünetemet azzal töltöttem, hogy egy számológéppel a kezembe járkálok. Biztos nem néztek hülyének. 

Ugye van az a srác akiről írtam, Dani. 12D-s, István meg Viktor (Klau pasija) osztálytársa. Na, hát nagyon fura egy gyerek, mert vannak napok amikor folyton egymára nézünk, és vannak napok amikor én nézem, de ő nem, vagy pedig fordítva. Hát ami ma történt, ilyen még nem volt, szóval nagyon ledöbbentem. Éppen sétáltam az elsőn, kerestem Boldit ugyebár, aztán megláttam Danit. A szekrény mellett állt én meg elsétáltam előtte, ez tényleg nem volt több pár másodpercnél, de ránéztem, mert hát na, azért elég szemrevaló, és ami nagyon meglepett, hogy ő is engem nézett, de bele a szemembe. De végig egymás szemébe bámultunk, aztán mintha elmosolyodott volna egy kicsit, de csak ilyen nagyon szeliden, én meg szintén, és utána így tökre dobogott a szivem. Mert ez volt az első ilyen tényleges összenézésünk. Eddig is folyton egymásra néztünk, de ez ilyen huzamosabb ideig történt és közbe ha úgy vesszük, mosolyogtunk. Vagy valami olyasmi. Hát, durva volt. Aztán eszembejutott hogy éppen életem szerelmét kergetem a folyosón, talán nem kéne másik csáveszra ránéznem, de hát na. Olyan jó pali. Kajak tisztára jól néz ki. Csak mondjam el Csengének. Teljesen kiakad majd. Épp most írt rám. Lool. 

Irodalom órán dogát írtunk az Apostolból, hát tegnap este elolvastam este a rövidített változatát szóval volt amit tudtam, szerintem nem lett rossz. Habár én nem írok többet ilyet mert akárhányszor azt hiszem hogy jó, mindig szar lesz. 

És végre elérkezett a régóta várt szünet! Amikoris egy folyosón vagyunk Norbiékkal. Hát. Ja. Csakhogy én megint elmentem Boldit keresni, meg még úgy se voltak fent. Mire visszaértem (a számológéppel a kezemben) megláttam, hogy beengedték őket a terembe. Egy kissebbfajta szívroham után leültem Csabi mellé beszélgetni. Tomi se jött ma suliba, ők meg összevannak nőve, ezért egész nap síri csöndbe játszott a telóján. Máskor meg Tomival ülnek egymás mellett síri csöndbe, és játszanak a telójukon. Szóval gondoltam megkérdezem mizu vele, tök jól eldumáltunk, aztán lementem a büfébe. Vettem egy rothadó almát, aztán be is csöngettek.

Juj, most rakott ki Vanessza egy képet fészre. Vagyis az egyik osztálytársa rakott ki egy közös képet Vanesszával fészre. Vanessza nem az ismerősöm. Más se hiányzik nekem. Szóval erről jutott eszembe, hogy tegnap éppen bementem a mosdóba hogy rendberakjam a fejem, amikor kijött Vanessza a wc-ből és csak úgy kiment! Meg se mosta a kezét! Hát milyen undorító már! Úristen!

Szóval angol előtt vártuk a tanárt, amikor hirtelen oldalranéztem és megláttam Viktort. Meg Rolit. Ja, meg Mátét, de az kit érdekel. Éppen mentek be abba a terembe, amibe nekünk kellett volna. Aztán kiderült hogy teremcsere van, szóval mentünk az ötösbe. Órán a könyvekről beszéltünk, aminek én nagyon örültem. A csoportba hárman szoktunk olvasni: Rachel, én, és a tanárnő. Ez tanárnőt nagyon elszomorította, hát megértem. Én ugye imádok olvasni meg minden, szóval én örültem nagyon ennek a témának. Tanárnő ott kérdezgette hogy kinek mi a kedvenc könyve meg ilyenek, ami kicsit nehézkés volt ugyanis volt olyan, aki még soha, életemében egy könyvet se olvasott. Ez számomra elképzelhetetlen. Ezután közölte Lotti, hogy szerinte az olvasás "unalmas". Láttátok volna a fejemet. Azt hittem beszólok valamit, rendesen visszakellett fognom magam. Házinak feladta, hogy mindenki írjon egy 150 szavas fogalmazást a kedvenc könyvéről. Nos, az enyém 450 szavas lett, és két könyvről is írtam, szóval ja. 

Angol után feladtam azt, hogy megtaláljam Boldit és beletörődtem abba, hogy soha többé nem fogom látni. Esküszöm annyiszor körbejártam az elmúlt szünetekbe a folyosót, hogy csak na, és nem volt sehol. Néha láttam pár d-st futkározni de ennyi. 

Miután becsöngettek, az órából (számviteli) elment 20 perc azzal, hogy termet kerestünk, mert a miénkből száműztek minket, és mindegyik másba voltak. Aztán úgy volt, hogy leszünk a harmadikon az egyik terembe, és mikor felértünk, akkor tudatosult bennem, hogy egy folyosón vagyunk Norbival! Kajak előtte gondoltam arra, miközbe sétáltam fel a lépcsőn, hogy na, a nagy tervem fuccsba ment, nemhogy belémszeretni nem fog, de még látni se. Erre ott volt. Láttam. Hát, elsétáltam mellette, ledobtam a táskám aztán elmentem mosdóba. Mikor jöttem visszafele, ő ugye egy 5 fős társaságban állt, közvetlenül a fal mellett. Előtte ott állt az egyik haverja, aki amúgy fullra hasonlít rá, na és ... ahogy sétáltam el a haverja mellett, nem néztem rá Norbira csak úgy mentem egyenesen mert tök zavarba jöttem (?), erre fogta magát Norbi, és nekemlökte a haverját! Ekkor így rájuk néztem de utána el is kaptam a tekintetemet, annyira ledöbbentett ez az újfajta kommunikáció Norbival. Nem tudom pontosan miért is lökte nekem a haverját, és miért is nem ő jött nekem, de hát ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem. Azért már ennek is örülök hogy ennyire feltűntem neki, hogy nekemvágja a haverját. Mellesleg utána párszor egymára néztünk, ami már régóta nem történt meg (mióta elkezdtem zaklatni lol.)

Ez a szünet is sikeres volt, úgy érzem. Mellesleg az egész osztály arról beszélt, hogy tegnap ki kit húzott a karácsonyi húzáson. Csomóan megkérdezték hogy kit húztam, mire én rögtön rávágtam hogy kit, és mire visszakérdeztem, hogy te? ott izéltek, hogy hát izéé. Jaa, hogy ez titok lenne. Okés. Amúgy tegnap Dórit húztam, az egyiket a három közül akivel nincs bajom, szóva ezzel eléggé megvoltam elégedve, azonban ma odajött Fanni hogy van-e kedvem cserélni Vikire. Volt. Mert Vikiről tudom hogy szereti a sminkeket pl., de Dóriról annyira sokat nem tudok. Rachelnek is húznia kellett ma, és Tuzit húzta. Hát ez nagyon érdekes lesz, mert nem hogy Rachel, de még én se tudnék Tuzinak mit adni. Természetesen ez is az én feladataim közé tartozik, mert bármi ami Rachellel kapcsolatos, az rögtön velem is kapcsolatos, szóval. Na mindegy..

Számvitelin felszólított a tanárnő hogy mondjam el a táblázatot, de valamit félreszámoltam, szóval lefújogtak (?). Ezután tökéletesítettem még egy kicsit Boldi rajzát.

Tesi előtt úgy voltam vele, na, én most tényleg odaadom Boldinak. Hát ja, az volt a terv. Ismét nem találtam sehol, minő meglepetés, de megláttam Réka paliját Martint, aki Boldi ostálytársa és megkérdeztem, hogy hol a drága fennvaló jóistenbe van Boldizsár, és hol volt az elmúlt 5 órában. Azt mondta, hogy valahol a másodikon van. Felmentem, de nem volt sehol! Egy D-s se! 

Tesin átmentünk a szparira, ahol tanárnőt sikeresen felidegesítettük, mert vagy 10 percen keresztül öltöztünk. Ezért futottunk 10 percig. Egy élmény volt. Utána mehettünk is öltözni vissza, én meg mehettem haza. De ugye miért is mentem volna? Húztam vissza a suliba, és előttem sétált Fruzsi, Klaudia meg még valaki, de eskü nem jut eszembe ki. Ja de. Niki. Lol. Na, és hirtelen Fruzsi így betoppant mellém, de nem szólalt meg. Én kivettem a fülhallgatót a fülemből és így ránéztem, mert tényleg azt hittem akar valamit, erre rámnézett és ilyen kedvesen mondta hogy miaz? Ezután végigbeszéltük az utat, és eskü 2 éve járunk egy osztályba de még egyszer nem beszélgettünk. Amúgy ő húzott engem. Legalábbis ezt csiripelték a madarak (Csikszi).

A suliba aztán ugye leültem és vártam a buszt. Odajött Rodrigez, tudjátok, a lófarkas pali, Noberto osztálytársa, hát sokat nem beszéltünk mert tök zavarba volt, vagy én nem tudom, de elég fura volt. Aztán láttam ahogy István kimegy cigizni az egyik osztálytársával. Chö. Pólóba. Ekkor vettem észre, hogy mekkora bele van. Visszament, ekkor köszönt, de direkt felémvette az irányt és arra ment le. Mert két lejárata is van az alagsornak és a haverja ment ott amelyik ugye közelebb van a bejárathoz, István meg hirtelen vett egy éles kanyart és elindult felém. Azt hittem hirtelen hogy odajön, na mondom Isten ments, de szerencsére lement a lépcsőn. Amúgy így mosolygott. Hát nemtom mit mosolyog. Engem hagyjon. Aztán odajött Rodrigez pár nyomi kilencedikes barátja meg ilyenek, ott nyomták a hülyeségeiket én meg csak imádkozni tudtam hogy menjenek el addigra amíg Boldi le nem jön a lépcsőn. El is mentek addigra, de ekkor betalált Viktor, majd Réka. Balázs csodával határos módon nem. Habár mikor egyik szünetbe kerestem Boldit, akkor észre se vettem, de elmentem az osztálytársai között. Ekkor elémugrott hirtelen és megölelt (?) meg elkezdett puszilgatni (?) én meg visszaöleltem meg minden, de közbe ott állt mögöttem Norbi szóval kicsit fura volt. Hé, mit írtam? Ott állt mögöttem Norbi??? TÉNYLEG! De várjunk már. Ez mikor volt? Hiszen én számviteli előtt láttam elősször. Vagy ezekszerint nem? Hát én nem tudom mi mikor történt, a lényeg hogy ott volt mögöttem Norbi közvetlenül a fal mellett, amikor Balázs úgy döntött hogy vagy 2 percen keresztül ölelget meg puszilgat. Én meg csapkodtam a hátát a számológéppel.

Szóval visszatérve. 14:20-kor kicsöngettek, 14:25-kor meg be. Hát, rengeteg D-s elhaladt előttem, de Boldi nem. Kajak már 14:35 volt, amikor Boldi meg Peti rohantak le a lépcsőn ész nélkül. Hogy ezek mit csináltak ott fent, az egy nagyon jó kérdés, de én mindenesetre örültem, hogy Boldi előkerült. Ugye rohantak a terembe, de Boldi természetesen nem vett észre, holott ott ültem a szeme előtt. Na mindegy. De Peti észrevett, az ég áldja meg. Nem tudom miért, talán azért, mert ész nélkül csapkodtam a padot és üvöltöttem Boldi nevét. Boldi erre se mutatott semmi féle reakciót, de Peti ilyen furán hátranézett, hogy ki ez a debil. Gondolom rögtön én jutottam elősször eszébe, ki más csinálna ilyet, szóval nagyon nem döbbent le mikor meglátott, sőt, inkább ilyen "jaaa" fejet vágott. Aztán szólt Boldinak, hogy "hé, amúgy a nőd ott veri magát a padhoz", habár a "nőd" megnevezésben nem vagyok teljesen bíztos, helyettesítsük inkább a "zaklatód" szóval. Igen, ez találóbb. Ekkor Boldi hátrafordult, meglátott, elvigyorodott és köszönt. Aztán indult tovább. Én meg teljesen ledöbbentem, mert most kajak azt hitte hogy azért verek ekkora feszkót hogy köszönjön? Hát nem, szóval elordítottam magam, hogy "BOLDI, A SZÁMOLÓGÉP!" mire leesett neki és odajött. Végre. A kezébe nyomtam és közöltem vele, hogy rajzoltam neki valamit, majd nézze meg. Erre megkérdezte (már elindult közbe), hogy "amúgy hogy sikerült". Nos, én azt hittem hogy a rajzot kérdezi hogy hogy sikerült, szóval mondtam, hogy "szerintem kurvajó lett". Később miközbe sétáltam a buszmegbe, akkor esett le, hogy szerintem a dogámra értette. Na mindegy. 

Ezután hazajöttem. Fogalmazást írtam. Aztán ezt írtam. Egész nap írok. De tényleg. Még suliba órán is írok. Szünetekbe házit. Itthon néha házit, amúgy meg blogot. Közbe facebookon is írok. Írásból áll az életem. Lool. 

Nemsoká 300. bejegyzés, és már nagyon készül a meglepi!!!! Ami amúgy nem is lesz meglepi, de mindegy. Én nagyon élveztem, szóval remélem majd tetszeni fog. Péntekre várható, yeee. 

 

Hosszú nap volt a mai. Igazából már rég készen lennék a bejegyzéssel, csak 40 percen keresztül beszélgettem Csikszivel telón, és csak most sikerült letenni, szóval itt vagyok. 

Na, most vagyok itt. Azóta fürdeni is voltam. Anyum végre vett borotvát, szóval nem érzem magam úgy mint egy őserdő. Vagy mint egy férfi. 

A pénteki "átbaszlak titeket" dolog után anyámék elmentek. Este hazaértek, de úgy be voltak baszva, hogy ezentúl kétszer is átgondolom ha piához nyúlok. Nem mintha eddig olyan rettenetesen berúgtam volna. Mondjuk legutóbbi ivászatom során sikeresen végigsmároltam az éjszakát. Na mindegy. Hagyjuk ezt a témát. A lényeg, hogy hazaértek full részgen, aztán egy hatalmas balhé kerekedett ki az egészből. Anyám úgy támadt rám, hogy én feküdtem az ágyba, laptoppal az ölembe és gépeztem. Így kezdett el üvölteni. 3 órával később még mindig abban a pózban voltam, és még mindig ugyanúgy üvöltözött. Hát, ilyen szombat éjszakát se kívánok senkinek. A lényeg, hogy másnap bocsánatot kért meg ilyenek, de amúgy kurvára leszarom. Azt is hogy üvöltözött, meg azt is hogy bocsánatot kért. Mindenfajta gusztustalan dolgot vágott a fejemhez, meg tesóm fejéhez, aztán meg úgy csinál mintha mi sem történt volna. Már az is szóba jött hogy a hónap végén kiküld minket apumhoz, meg minden szar. Ekkor kicsit megijedtem, de tudattam volna hogy másnap úgyse lesz az egészből semmi. Másnap felléptem apumra skypeon, aki mondjuk 1 hónapig leszarta a fejünket, de mindegy. Egyszerűen nem tudom miért nincsen normális családom. Tényleg nem értem. Bolond az összes.

Tegnapelőtt, azaz szombaton ráakadtam egy dokumentumsorozatra. Pewdiepie barátnője, Marzia említette az egyik videójában, és gondoltam utánanézek, mert tök érdekesen hangzott. Hát, azt kell hogy mondjam, itt vagyok két nappal a sorozat felfedezése után, és már ki is végeztem az összes részét. Jó, mondjuk csak 6 részes, szóval nem volt nagy munka, de wow. Hát mindenkinek ajánlom aki bírja az ilyeneket. A lényege az egésznek, hogy igaz történet alapján készült egy bizonyos ember életéről, Robert Durst-ről, akiről azt feltételezik, hogy 3 embert ölt meg. A dokumentumfilm készítői sikeresen készítettek vele interjút is, szóval nagyon hidegrázós ahogy elmeséli hogy hogyan darabolta fel a holttestet. Annyit meg kell hogy említsek, hogy igenis mutatják a holttesteket is, úgyhogy aki nem bírja az ilyet, az ne kezdjen bele. Én se bírom az ilyet, szóval nem tudom miért kezdtem bele, de az az igazság, hogy nem voltam tisztában azzal, mire vállalkozok. Régebben folyton néztem ilyeneket az ID Discovery-n, de azok is folyton megráztak, merthát azért mégiscsak igaz sztorik, meg gyilkosok meg emberek akiket megöltek, stb. De arra mondjuk nem számítottam, hogy az első rész első 2 percében mutatnak egy feldarabolt hullát, szóval mondhatni kicsit beszartam. Konkrétan felordítottam és kiléptem az egészből. Utána mind a 6 részt ilyen ultrakicsi ablakba néztem, mert folyton fostam hogy mutatnak még többet. Hát, mutattak is, szóval jó ötlet volt. Mindenesetre ajánlom, mert tényleg nagyon nagyon jó, és az utolsó rész kb. utolsó pár perce olyan szinten ledöbbentő, hogy konkrétan végigfutott az egész testemen a hideg, és tiszta hatása alatt vagyok. Olyannyira, hogy alig aludtam valamit. Próbáltam Boldira vagy Norbira gondolni, hátha megnyugodok, de nem jött össze. Nem tudom miért hittem azt, hogy azért mert rájuk gondolok, megfogok nyugodni. Csak mert miattuk még egyszer nem voltam nyugodt. Lillának reggel meséltem erről, és elvileg ezen a héten nálam alszik és annyira megtetszett neki, hogy azt akarja, nézzem meg vele megint. Én nem tudom mennyire fogja ezt bírni a lelkem, de oké. Nem is csoda hogy nem vagyok normális. Folyton ilyeneket nézek. Az AHS se valami guszta ha már itt tartunk. De ott legalább tudom hogy az kamu. Itt viszont kajak mutatták a rendőrségi fotókat a holttestekről meg minden. Ja, amúgy a sorozat címe: The Jinx. Gondoltam ez hasznos információ lehet. Youtubeon van előzetes, és mindenki halálra dicsérte, imdb-n is szinte max pontot kapott, szóval ja, nagyon jó. Mondjuk tegnap este, miután már mindenki elaludt és éjfél körül én is úgy döntöttem, nem ártana aludni is, akkor kicsit paráztam. Konkrétan nem mertem kimenni a wc-re, feloltottam minden lehetséges lámpát, és a biztonság kedvéért a zseblámpát is. Nem tudom mit hittem, hogy majd Robert Durst előugrik a semmiből, vagy mi? Tekintve hogy egy másik kontinensen van, egy börtönben. Na mindegy.

Ma reggel tusvonalat akartam húzni, ezért 20 perccel korábban keltem. Mint később rájöttem full feleslegesen, mert valamiért 3 perc alatt sikerült tökéletesre meghúzni mindkettőt. Máskor meg ott szerencsétlenkedek és már szinte véresre törlöm a szemem, annyiszor elrontom. Ma a sminkem, hát, nem akarok nagyképűnek hangzani, de szerintem nagyon jó lett. Amúgy előbb ettem gyrost, és most itt büdösödik a hagyma mellettem. Nagyon guszta ez az orrfacsaró bűz. Rendesen meghozza az ihletem.

Reggel miközbe nagy beleéléssel vasaltam a hajam, anyám bejött és ott magyarázott, hogy az egyik valaki aki szokott engem látni a buszmegbe, beszólt anyumnak, hogy "öltöztessen fel engem normálisan", merthogy "miért járok novemberbe tornacipőbe". 

Namármost. Szerintem ez full kamu. Mármint miért menne oda egy ezer idegen anyámhoz, hogy ezt így közölje vele? Szerintem ezt anyám csak kitalálta, mert nagyon szúrja a szemét, hogy converse-be meg vansbe járok novemberbe, és ezt folyton szóvá is teszi, csakhogy én leszarom. Ezért szerintem úgy döntött, hogy ezt hazudja, hátha meghat. Hát, nem igazán hatott meg. Nem tudom mit várt, ha azt leszarom amit ő mond, akkor majd az érdekelni fog amit egy ezer idegen pofázik?

Ha meg tényleg igaz ez, akkor az ÍRTÓZATOSAN gáz, hogy valakinek ennyi szabadideje van, hogy ezzel foglalkozzon. Meg hogy ez a legnagyobb baja, hogy én milyen cipőbe járok novemberbe. Ezt nagyon birom amúgy. Mi olyan rossz abba, ha én novemberbe tornacipőbe járok? Nincs -100 fok, hó sincs, sőt, néha még a nap is süt. Vagy bundás télicsizmába kéne járnom? Úgyhogy annyira nem hatott meg. Ha akarok akkor papucsba megyek, senkinek semmi köze hozzá. Anyám meg megtanulhatná már, hogy legkevésbé az érdekel, amit mást gondol rólam. Sajna azt nem mondta el hogy ki volt ez a felháborodott falulakó, szerintem azért, mert hirtelenjében nem tudott kigondolni egy kamunevet. De ha valóban igaz, sajnálom hogy nem mondta el a nevét vagy valamit, mert tuti közöltem volna az illetővel, hogy foglalkozzok a saját dolgaival. Utána meg a képébe nyomtam volna a mezítelen lábamat.

A buszon szinte végig Halsey-t hallgattam. Tegnap este fedeztem fel az albumát, és wow. Nem írok most róla többet, majd tervezek még egy olyan albumos bejegyzést, ahol Lana Del Rey, Halsey, Justin Bieber, 5 Seconds of Summer albumokat jellemzek. Ja, meg One Direction. Annyi jó szám, olyan kevés idő... *sóhaj*

Miután leszálltunk Vivivel a buszról, elmentünk boltba. Vettem Tuc-os milkacsokit meg ilyen oregánós/paradicsomos olaszos izét. Ez aztán az értelmes körülírás. Amúgy nem tudom ezt miért éreztem úgy hogy le kell írnom. Ki a jó istent érdekel hogy mit zabáltam ma.

1. óra tesi volt. Előtte Lillával beszélgettem ugye a dokumentumsorozatról meg az AHS-ról. Tesin meg ismét kézilabdával idétlenkedtünk. Párszor megdicsért tanárnő és olyan jól esett, hogy magam is meglepődtem. Nem értem amúgy, kb. 3 éve mindig gyakoroljuk a kézit, de még egyszer nem játszottunk. Általánosba pont fordítva volt, egyszer sem gyakoroltunk ilyen lépéseket meg minden, csak mindig játszottunk. Mindig úgy élveztem. Nagy játékos voltam ám az akkori időkben. Régebben azt hittem, hogy mivel Máté is kézizik, meg én is kéziztem, ezért valamilyen szinten egymásnak vagyunk teremtve, de hát ez nem így jött össze. Mindig élveztem amúgy a játékot. Kivéve amikor egyszer tőből letört a mutatóujjamon a köröm, mert az egyik debil osztálytásam olyan erővel dobta nekem. Utána megtéptem. Régi szép idők.

Tesi után direkt elterveztem, hogy majd körbesétálok a sulin és direkt hátul megyek fel, hogy lássam Boldit és esetleg váltsunk pár szót. Ennek a kivitelezése nagyon nehéz volt, ugyanis Rachel egész nap a nyomomban lohol, mármint a szó szoros értelmében kell ezt venni, és ha követ Boldihoz is, akkor abból sok jóra nem számíthatok. Szóval mondtam Rachelnek miután átöltöztem (rám várt az öltözők előtt), hogy a harmadikon leszünk, de én most nem arra megyek, hanem másmerre. Egyébként azt nem értem, hogy ha nem tudja hol leszünk, miért nem követ mást. Miért pont engem. Ugyanabba az osztályba járunk. Ahhoz meg nem kell sokat beszélni hogy felsétáljon a harmadikra. Szóval ezt nem értem teljesen. Amúgy kiderült róla, hogy pánszexuális. Pontosan nem tudom hogy ez mit jelent, szóval bocsánat ha nem túl tág az ismeretem ezzel kapcsolatban, de valami olyasmit jelent, hogy neki mindegy mi az, ő beleszerethet. Szóval lehet akár nő, férfi.. Na, itt megakadtam, mert több lehetőség nem jut eszembe. Transzfesztita? Vagy mi? Kutya? Macska? Annyira nem érdekel hogy utánanézzek, de Dóri pénteken azzal poénkodott, hogy milyen lenne már, ha Rachel belémszeretne. Több se hiányzik a boldogságomhoz, csak az, hogy a lány amerikai cserediák osztálytársam belémszeressen. Na, szóval mondtam Rachelnek hogy nem egyfele megyünk, amit fel is fogott, de egy ideig nyilván egy útvonalon kellett mennünk. Mivel a d-sek akkor jöttek vissza a szpariról, a teljes tervem fuccsba ment, mert én valamiért azt hittem, hogy ott fog ülni a radiátoron Boldi. Hogy ezt miért hittem, azt nem tudom. Szóval már nekem tökmindegy volt hogy kivel megyek. Rachel amúgy azt hiheti hogy valami nagy híres ember vagyok a suliba, pedig nem. De most is ahogy sétáltunk fel (Rachel mögöttem volt végig) nem viccelek, vagy 40 embernek köszöntem! A 3 perc séta alatt. Még én is ledöbbentem. Szó szerint ennyi hallatszik belőlem: Szia! szia. szia!! szia. heló. szia. hali. szia. szia. szia. Hátrenéztem, Rachel meg csak úgy nézett. Amúgy időközbe Boldi is befáradt a suliba, konkrétan szinte neki mentem, tök ari volt. Azaz elősször megláttam Petit, aztán gondoltam, na, akkor Boldi is itt lesz, én konkrétan fél lépéssel mögötte jött Boldi.

Ugye ekkor jöttem rá hogy a hosszasan kitervelt tervem hiábavaló. 

A harmadikon Csengével beszélgettünk meg Rebeka mesélt a műkörméről, elvileg azért nem akart suliba jönni, mert akkora rakták az időpontot. Mármint a műkörmöse. Hát én teljesen megértem. Matekon ettem végig meg összefoglaltunk, mert holnap témazáró. Jó tudni. 

Töri előtt Csenge felmondta nekem az egész leckét, aztán elrohant, merthogy megakart kérdezni valakitől valamit. Engem meg ott hagyott. Utánaordítottam, hogy "várjon meg, mert el kell sétálnom az ex előtt", úgyhogy bevárt. Amúgy az ex ezesetben István lenne, és tudom hogy az "ex" az nem a legpontosabb megnevezés, de valami olyasmi. Akivel egyébként 9 napja egy szót nem váltottam. Még csak nem is köszöntünk. Azaz egyszer talán. 

Csenge mint később kiderült, jól tette hogy felmondta nekem az egész leckét, ugyanis Lotti sikertelen felelése után a tanárnő kihívta őt. 4-esre felelt le, időközbe meg csomószor rámnézett ilyen kétségbeesett fejjel, hogy segítsek neki, de rossz emberhez fordult, ugyanis annyira elkezdtem izgulni, hogy ott rázkódtam meg ilyenek, szóval a tanárnő folyton rámnézett. Már vártam a percet mikor szólít meg, hogy hagyjam abba a súgást. Úgy érzem cserben hagytam Csengét. Én tényleg próbáltam súgni, de na. Én nekem nem megy ez. Múltkor úgy nem mertem elővenni a puskát a tolltartómból, hogy a tanárnő a terem végében állt, háttal, és valamit olvasott... Szóval ja. 

Számviteli előtt egy nagyon jó dolog történt. Szóval a szituáció töri után történt. Sétáltam fel a másodikra, de megláttam Boldit meg pár haverját. Melléjük beálltam kb. 2 méterre, mert beakartam várni Csengét. Boldival időközbe folyton egymásra néztünk meg egymásra mosolyogtunk, nagyon jót tett szivemnek ez a gesztus. Aztán Boldiék elindultak felém, hogy ugye a teremhez menjenek, ezáltal elmentek mellettem is. Pont ekkor ért Csenge is mellénk, de ő engem nem vett észre, Boldi viszont igen. Ígyhát Boldi odajött, megkérdezte hogy miújság, mondtam hogy semmi. Ekkor közöltem vele, hogy amúgy egy folyosón leszünk, szóval elindultunk együtt. Ez kicsit hülyén jött ki, amit szóvá is tett, idézem: "engem vártál?". Erre mondtam hogy "nem, barátnőmet vártam". Ami nem hazugság, de elég hihetetlennek hangzik, mivel ott voltam vele, a barátnőm meg nem volt sehol. Na mindegy. Aztán a lépcsőknél Gergő, Dávid meg Peti az alagsor irányába mentek (!), és odaszóltak Boldinak, hogy "gyere már", vagy valami ilyesmit. Ekkor Boldi felémfordult, és mondta, hogy: "én akkor most ide lemegyek", én meg mondtam, hogy "oké, szia", és mentem tovább a másodikra. Kicsit csalódott voltam, gondoltam talán most tudtunk volna beszélni vagy valami, meg amúgy sem értettem miért mennek le az alagsorba, mikor a másodikon vannak. Már indultam fel a lépcsőn, amikor Boldi odaszólt, hogy "nem jössz?", én meg rávágtam, hogy "de." 

 

É: De izé. Nem zavarok?

B: De. De azért gyere.

 

Hát, ezt is megbeszéltük. Amúgy nem hiszem hogy zavartam volna, mert akkor nem hívott volna le. Vagy mi. De tök jól esett hogy lehívott magával. 

Boldival rengeteg emlékem van már, de a mai a kedvenceim közé tartozik. Leértünk, körbenéztem kicsit, mert nem igazán szoktam ide le járkálni, aztán levágódtam egy padra. Amire Boldi azt mondta, hogy "fura". Mármint a pad. Nem az, hogy levágódtam rá. Aztán fogta magát és leült mellém (!), én meg ott kapkodtam a levegőt. Éppen mikor Boldi ült le mellém, akkor Peti kérdezett tőlem valamit, de nem értettem, mert éppen akkor suhant el Boldi Péter és köztem, szóval ja. De valami ilyesmit értettem: "mi a helyzet Szandi?" Nem voltam ebben biztos, ugyanis ez Petihez kedves. Túlságosan is kedves. Visszakérdeztem, hogy "tessék?", de mire válaszolt volna, Boldi belepofázott valamit. Boldi ma nagyon nem akarta hogy Petivel akár egy szót is váltsak, mert egyszer pont elsuhant köztünk, aztán pont mondott valamit, majd következett a harmadik. Szóval Boldi büszkén mutogatta a házidolgozatát, amit egy ilyen tartóban tárolt. A tartóval Boldi elkezdte csapkodni a lábamat (?), aztán pár perccel később Peti kezébe került a tartó. Ekkor Peti valamilyen oknál fogva úgy döntött, ő is elkezd ütlegelni azzal, és nem tudom mi ez a mánia a gépészeknél, hogy verik a nőket, de elég fura. Ekkor Boldi kikapta Peti kezéből a tartót, és közölte egy újabb lesújtott ütés után, hogy idézem: "ezt csak nekem szabad". Hát szerintem ez olyan szinten aranyos beszólás volt, hogy csak ott mosolyogtam.

Közbe mellettünk ott volt egy random asztal, csak úgy, a folyosó közepén, arra volt felfeküdve Dávid és írta a házidolgozatát. Hát nem ari Boldi? Otthon megírja, tök jól megcsinálta (gondolom), Dávid meg teljes erőbedobással, izzadtan ott igyekezett az iskola folyosóin megcsinálni. Hát ha magamat hasonlítanom kéne az egyikhez, határozottan Dávid lennék. Dávid egyszercsak rámnézett és így elkezdett vigyorogni, én meg így visszamosolyogtam rá, mire megkérdezte tőlem (2 méterről arrébb), hogy "mivan". Erre közöltem vele, hogy "semmi". Boldi érdeklődve figyelte kibontakozó beszélgetésünket, de annak itt vége is szakadt. 

Boldi megkérdezte tőlem, hogy: "mutassak Vincés képet?", de én ezt úgy hallottam, hogy "mutassak vicces képet?", szóval mondtam, hogy persze. A kezembe nyomta a telót, de egy kép volt megnyitva a kutyájáról (Vince, ugye), és ott értetlenkedtem, hogy "most ebbe mi a vicces?" xD Aztán megbeszéltük a félreértéseket, és ott maradt a teló a kezembe. Egyrészt azt kívánom, bár ne maradt volna, másrészt meg örülök. Szóval Boldi megengedte hogy lapozgassak a képei között. Ezt úgy kell érteni, hogy én ilyen bátortalanul akartam lapozni egyet, de közbe gondoltam magamba, hogy mi van, ha szól, hogy ne lessem a képeit. Nem tudtam hogy ő engem néz, úgyhogy meglepődtem mikor mondta, hogy nézzem nyugodtan. xD Kicsit össze is rezzentem. Na mindegy. Szóval lapoztam egyet, ő nézte velem együtt, és ott volt egy selfie (!) én meg talán kicsit túl sokat időztem el a képen... Igen, talán... Konkrétan 3 percig lestem azt a képet, ahol egy sziklán ül és olyan jól néz ki, hogy omg. Aztán leesett, hogy nem ártana lapozni is, mert kicsit fura lehet hogy a ráközelített fejét bámulom percek óta. Szóval tekertem egy csomót, volt pár kép a kutyáiról stb, aztán.. Aztán volt két közös képe Grétivel. Hát a szivem az kicsit megfájdult, de nem baj. Mikor a Grétis képek jöttek, na, ahogy meglátta őket, elfordult Peti fele és neki kezdett el magyarázni valamit, én meg csak ültem ott és nagyokat nyeltem. Aztán ő még mindig Petivel beszélt mikor én hátradőltem a padon és még vagy 3x végiglapoztam a képeit. A selfieken elidőztem egy kicsit, aztán ráközelítettem Gréti fejére meg ilyenek, hát nem mondom hogy nem fájt, de na. Aztán visszanyomtam a kezébe. Utána azon röhögött ismételten, hogy nekem nem ér le a lábam a padról, ha egyenesen ülök. Ő meg ha egyenesen ül, még akkor is kényelmesen leér a lába. Ezen mindig nagyon jókat röhög. Aztán volt egy laza 3 perces néma csend, amiután egyszerre akartunk megszólalni. Nagyon vicces volt, mert szó szerint egyszerre kezdtünk el beszélni. xD Megengedte hogy elősször elmondjam én (!). 

Becsöngetés előtt pár perccel Boldi megint elkezdett ütögetni, ezúttal a telója gumi hátlapjával, majd a lábával kezdte el lökdösni a lábamat. Én is visszalöktem, szóval ott lökdöstük egymást a lábunkkal, és közbe így összemosolyogtunk. Szerelmes szívemnek több se kellett, azt hittem ott halok meg a boldogságba, szóval jót is tett a csengő. Szinte az egész D osztállyal egyetemben indultam fel a másodikra, de mondjuk azóta se sikerült rájönnöm, miért voltak két emelettel lentebb. Boldival mi ketten mentünk legelől, és tényleg bárhol mehetett volna, bármelyik haverjával vagy osztálytársával, ő ott jött mellettem, és aa. Mögöttünk sétált a csürhe, szóval minket követtek, de Boldi majdnem besétált az első emeltre, mert azt hitte, az a második. (?) Fent ahogy bementünk azon az ajtón, ott állt az üvegajtónál Rebeka és minket nézett. Nagyon nézte Boldit, gondolom köszönni akart neki vagy valami, de ez nem jött össze, mert szerintem Boldi rá se nézett. Ők ekkor már bent voltak a terembe, szóval bementek, és Klaudiának meg Lucának sikerült pont azt elkapniuk, ahogy Boldival összemosolyodtunk és elköszöntünk, én meg ilyen szerelmesen meredek magam elé miközbe sétálok Csengéékhez. Hát sok mindent nem beszéltünk Rékáékkal, mert konkrétan csak mosolyogva meredtem magam elé, és úgy dobogott a szivem, hogy wow. Nem kezdeném el most megint jellemezni a Boldival való kapcsolatomat, hogy ez most mi ami most van meg ilyenek, mert nem akarom. Szóval lépjünk is tovább.

Számvitelin tanárnő kiosztotta a dogámat (4), aztán újabb táblázatokat töltöttünk ki. Nyelvtanon nem történt semmi, azaz kijavítottam az egyes dogámat egyesre. Ehhez már tehetség kell. De esküszöm tanultam rá, szóval ilyen ledöbbenve kérdeztem vissza, hogy "most komolyan? hát ezt nem hiszem el". Tanárnő meg ilyen halál komolyan kérdezte, hogy tudtam-e egyáltalán hogy doga lesz, csakmert egy értelmes mondatot nem írtam. Komolyan le vagyok döbbenve! Ott tanultam óra előtt, meg fel is mondtam meg minden! Sőt, miközbe írtam, arra gondoltam: igen. igen, ez jó lesz. Aham. Hát mégse.

Irodalom óra előtt Csikszivel röhögtük szét az agyunkat, mert most az a nagy terve, hogy bemutat a főnökének aki egyébként 26 éves, és összehoz vele. Én amúgy kínomba röhögtem, mert Csikszi ezt halál komolyan gondolja. Most is azért hívott hogy erről meggyőzzön. Jaj ne. Mikor közöltem vele most a telóba, hogy én nekem nem jön be a pali meg ne beszéljen vele miattam, rendesen elkezdett sírni!

Nyelvtanon amúgy tanárnő teljesen ki volt akadva, mert pénteken valahogy szóbajött az, hogy ő a felvételi írásakor olyan szoknyát hordott, amin átlátszott a fekete bugyija. Szóval ez volt a téma pénteken irodalomórán, és ő ezt annyira a szívére vette, hogy állítólag egész hétvégén ezen agyalt, sőt, még a szoknyát is elővette, hogy megnézze, mert állítása szerint neki tuti nem látszódott át semmije. Én ebből kimaradok, mert nem hogy tanárnő ruhájára, még a felvételi írására se emlékszem. Szóval teljesen ki volt készülve, hogy ez neki nem esik jól, meg hogy nem hiszi hogy ez egy egészséges kapcsolat tanár-diák között, ha ilyenekről beszélnek stb. 

Irodalom előtt pedig éppen sétáltam fel a lépcsőn, amikor tudjátok ki jött szembe velem? Norbi! Esküszöm azt hittem már meghalt, vagy valami baja van, mert egy hete láttam utoljára suliba, illetve facebookra se posztolt ilyen faszságokat. De szerencsére nincs baja. Mikor megláttam, azt hittem szívrohamot kapok, úgyhogy rohantam fel a harmadikra hogy elmeséljem Csengének a hírt. Mondtam, hogy nézze meg a szívverésem, mire mondta, hogy ő nem érez semmit. Itt kicsit kétségbeestem, hogy nem dobog a szivem, de aztán rájöttünk, hogy rossz oldalon nézi. Aztán ő is ledöbbent, hogy mennyire dobog a szivem. 

Angol előtt megláttam Viktort a padon ülve és odamentem hozzá. Rachel azt hitte ott leszünk, de nem ott voltunk, szóval követett és leült mellénk. Ami kicsit fura volt, mert mi ott beszélgettünk meg röhögtünk Viktorral (meg Rolival), ő meg csak ott ült. Jaj. Viktorral amúgy összebalhéztunk, merthogy facebookon ilyen 4 óránként válaszol. Én tényleg mérges voltam, de ő ott röhögött (?). Amúgy ott állt tőlünk fél lépésnyire Máté. Egyszer összeakadt a tekintetünk, de félrenéztem. Nem bírtam a szemébe nézni.

Angolon írni kellett egy történetet amíg pár ember dogát írt. Megadott 3 közmondást és azokat bele kellett építeni a sztoriba. Bármilyen történetet lehetett írni, és elősször nem jutott semmibe eszembe, de aztán ilyen blogolósra írtam az egészet. Szerintem kurvajó lett, de mikor felolvastam, senki nem röhögött. Amúgy nem magamtól olvastam fel, de én voltam az első aki végzett, szóval tanárnő rögtön lecsapott rám. Még Rachel se röhögött! Szerintem tök szellemes meg vicces volt az egész, ott röhögtem olvasás közbe, erre nem is röhögtek. Vagyis egyszer, de azért, mert félreolvastam valamit. Olyan szomorú voltam ezután, hogy senki nem értékeli a humoromat, hogy az csak na. Mondjuk átfutott az agyamon, hogy mivel az angolcsoportom 80% egy szót nem ért angolul, lehet azért nem röhögtek. De pl. a tanárnő és Rachel értenek angolul, és mégse röhögtek! Én meg ott szakadtam! Saját magamon! Hova süllyedek. 

Csenge amúgy küldött tegnap egy vidit, ahol egy csaj megmutatja hogy hogy borotválja az arcán a szőrt. Mióta megnéztem a videót, azóta észrevettem, hogy full szőrös az arcom! Olyan vagyok mint egy MAJOM! De azért nem fogom leborotválni vagy ilyenek. De nagyon zavar. Órán tépkedtem kicsit de majdnem behugyoztam a fájdalomtól. Lehet Boldi ezért nem jön össze velem, mert szőrös az arcom. 

Osztályfőnökin bejött egy csaj és kikellett tölteni egy telefonnal kapcsolatos kérdőívet. Mivel nekem most nincs használható telefonom, ezért a kb. 40 kérdésből ha 10-re tudtam válaszolni. Fasza. Csengével amúgy nagyon röhögtünk órán, de már nem tudom min. Ja de. Betti tesin közölte velem, hogy utálja ofőt, de ezt ne mondjam el senkinek. Erre én elmondtam Csengének. Hát nem én vagyok a legmegbízhatóbb ember, valljuk be, de ezután olyat röhögtünk Csengével, mert elképzeltük a következő szituációt: Csenge visszamondja ofőnek, hogy Betti utálja őt. Ekkor ofő számonkéri Bettit, hogy mi ez a pletyka, Betti meg amikor ráeszmél, hogy lebukott és beárultam, hátrafordul, közli velem, hogy "kösz a bizalmat", és köp egyet. Hát én ezen annyira röhögtem, hogy rosszul lettem. 

Ezután álltam a buszmegállóba vagy fél órán keresztül és hallgattam a zenét. Ja, meg vettem virslistáskát. A buszmegállóba hallgattam nagy lazán a zenét, mikor odajött valami csaj és ott magyarázott nekem. Elősször le sem esett hogy hozzám beszél, hallgattam tovább a zenét (de közbe néztem őt), de aztán leesett a tantusz és kihúztam a fülhallgatót. Az egyiket. Azt hittem az időre kíváncsi vagy hogy melyik buszra várok vagy ilyenek, erre elkezdett ott magyarázni, hogy látta már messziről hogy milyen szép vagyok, meg hogy milyen hosszú a hajam és hogy érdekelne-e ilyen modell casting stb.. Hát elküldtem rögtön hogy engem hagyjon az ilyenekkel xd 

Ja, meg mikor mentem a pékségbe, jött velem szembe egy pasi. Valami 40 éves körül lehetett, és esküszöm nem tudom ki az, de mégis. Szóval egymásra néztünk és láttam hogy felismer, és én is felismertem, szóval köszöntünk, de gőzöm sincs azóta se hogy ki az. Itt kattog az agyam azóta is, hogy ki lehet az, mert tudom hogy ismerem valahonnan, de nem tudom hogy honnan. 

Na, majd holnap jövök. Bye

 

Hát csak ki kellett ejtenem a számon azt, hogy "unalmas", és rögtön felfordult az egész életem. Na jó, ez azért egy NAGYON erős túlzás. De tényleg, tegnap itt panaszkodtam, hogy milyen unalmasak a napjaim, nem történik semmi se, erre ma mit ad az isten? Csomó minden történt. Na jó, annyira nagyon sok minden azért mégse. De határozottan pörgősebb volt ez a napom, mint az eddigi 4. 

Kivételesen egyedül vagyok a szobába, az égvilágon senki nem zavar . Anyámék elmentek szóval tesóm átment a szobájukba tévézni. Fura ez csönd. Nem vagyok hozzászokva. 

Mellesleg most tökre van kedvem blogolni is. Persze mindjárt elájulok a fáradtságtól, de nem érdekel. Tényleg vártam már hogy hazajöjjek és ezt leírjam. Ismét egy csoda.

Kezdeném is. Szóval a reggel nem voltam biztos benne, hogy Boldi ott lesz-e a buszon, mert engem teljesen összezavar ez az A meg B hét, de azért reménykedtem. Amikor felszálltam és megláttam, leültem mellé. Az elején írtó fura volt minden, alig beszéltünk és nem nagyon értettem hogy most miért. Megkérdeztük ugye hogy miújság, mondtuk hogy semmi, hideg van, aztán kb. 10 percig meg se szólaltunk. Végül Boldi drága, egyem a kis szívét, felhozott pár témát és arról beszéltünk egy kicsit. Ha tőlem függött volna, egész úton néma csöndben ülünk, mert semmi téma nem jutott eszembe. Az utolsó 5 percbe meg már úgy megeredt a nyelvünk, hogy konkrétan leszállás közbe is csak mondta a magáét. De tényleg. Pár emberrel mögöttem szállt le és odáig elhallottam ahogy magyaráz (nekem). Nagyon beleélte magát. Amúgy a buszon közölte velem, hogy nincs is nulladikja. Nos, körülbelül 2 másodperc kellett míg lepörgettem a fejemben a dolgokat, és a képébe üvöltöttem: "akkor én se megyek be, és akkor dumcsizhatunk egy egész órát!" Hát azt a fejet látni kellett volna. Az az ijedtség ami tükröződött a szemeiben. El is kezdtem röhögni annyira vicces volt. Ő még mindig abban a hitben él, hogy nekem van nulladikom, habár múltkor kimagyaráztam magam, hogy ez amolyan korrep, szóval nem kötelező. Mikor mondtam neki, hogy milyen ijedt fejet vágott, mondta, hogy dehogyis, nem azért, hanem ő úgy tervezte hogy törizni fog végig. Hát itt kicsit elszomorodtam és mondtam, hogy "ja, oké, jólvan" és letettem a tervemről. Éppen azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan bújjak el előle a suliba (mert ugye nekem sincs nulladikom, de ő ezt nem tudja), amikor elkezdte mesélni hogy mit vesznek töriből. Idézem: 

 

B: Olaszország és Németország kialakulását kell tanulnom.. ti azt már vettétek?

É: Ja. 

B: És tudod? Mondd azt lécci hogy igen.

É: Hát. Ja. Mer?

B: Mert akkor elmagyarázhatnád most.

 

És ekkor esett le a tantusz! Azt akarta hogy ott maradjak vele tanulni. De az a hangsúly ahogy mondta hogy "mondd azt lécci hogy igen", és közbe megbökött a könyökével... Én meg épp bevágtam a hisztit, mert hogy elutasított.. (De aztán kiderült hogy ugye mégse.) Amúgy meg kurvára nem tudtam mi az az Olaszország és Németország kialakulása, csak úgy rávágtam hogy tudom. Hogy azért mégse nézzen hülyének. Holott az vagyok.

Mint már oly sokszor említettem, mióta olvasom a régi bejegyzéseket teljesen kivagyok készülve, szóval eme történések után nemes egyszerűséggel majdnem elkezdtem bőgni, annyira jól esett. És az elém tárulkozó lehetőségek is nagy örömmel töltöttek el. Éppen magam elé nézve mosolyogtam és próbáltam visszaszippantani az orromból csordogáló takonyt, amikor leesett valami és konkrétan éreztem ahogy lassul a szívverésem és lesápadok.

Ezt nem így terveztem, nem akartam erről írni, de hát mindegy. Szóval az a nagy világmegváltó tervem amit pár napja szövegetek, az az lett volna, hogy én jövőhét pénteken elmondok Boldinak mindent.. Gondolom nehéz volt ezt kitalálni.. pff.. Szóval a lényeg hogy nagyon komolyan kiterveztem már minden részletet, hogy milyen ruha lesz rajtam, milyen ruha lesz rajta (mondjuk ebbe nekem nem nagyon van beleszólásom), mit fogok mondani, hogyan fogok viselkedni stb. Sőt, több lehetséges verziót is kidolgoztam. Persze a legfőbb dolog ami a szemem előtt lebegett mindig az volt, hogy kettesbe legyünk. Hogy ne legyen körülöttünk tömeg, tényleg kettesbe legyünk és legyen elég idő ahhoz, hogy mindent eltudjak mondani neki. Mondjuk ahhoz három óra se lenne elég de mindegy. Az utóbbi dologról, miszerint vagy fél órán keresztül kettesbe leszek Boldival, nos, erről teljesen lemondtam, mert suli közbe mindig ott vannak a haverjai, 0. előtt meg csak 15 percünk van. Erre mikor leesett ma, hogy konkrétan majdnem egy kerek órát kettesbe leszek Boldival a kihalt folyosókon, olyan szinten elképedtem, hogy vagy két percig csak néztem magam elé bágyadtan, mert arra gondoltam: ezt a sors akarta így, ez a sors ajándéka, megajándékozott egy órával, tessék, ki kell használnom. Eljött az idő. Ilyen gondolatokkal bombáztam magam, majd végül úgy döntöttem, lesz ahogy lesz. Gyorsan lenyugtattam magam és próbáltam poénkodni Boldival (megjegyzem, sikeresen, ott szakadt a röhögéstől, mert úgy ültem mint egy pasi (?)).

Most hogy elolvastam ugye a bejegyzéseket, teljesen átértékeltem a helyzetet, és tényleg próbáltam élvezni a pillanatokat, mert mostanába (nem ezen a héten, hanem előtte) annyira magától értetődőnek vettem hogy ilyen a kapcsolatunk. Szóval tényleg tök boldog voltam, egyszerűen örültem hogy mellette ültem meg hogy együtt sétálunk a suliba. Ezek az apró dolgok, amikhez már hozzá vagyok szokva, fel se tűnnek már milyen sokat jelentettek egykor.

Most is sokat jelentenek, de már hozzájuk vagyok szokva.

A lényeg hogy a suliba beérve teljesen üresek voltak a padok, nem töltötték fel őket szokásosan a D-sek. Csak pár ember ült szétszórtan. Boldival elmentünk a büfés asztalok irányába, majd megkérdezte, hogy "hova menjünk", mire mondtam, hogy "hát vagy ide, vagy üljünk le", mire mondta, hogy "igen, inkább üljünk le". A szivem nagyon elkezdett kalimpálni, mert elképzeltem, hogy talán ez lesz az a nap, és ezek az utolsó nyugodt perceim ebben az életben. Kiválasztottunk egy szimpatikus padot (ami annyit jelent, hogy én levágódtam random az egyikre, Boldi meg követett), majd leültünk. Boldi úgy maradt ahogy bejött, kabátba meg sapkába, én meg levettem a kabátomat. Egyébként nagyon jól áll neki az a kabát. Konkrétan ez volt az első mondatom hozzá mikor felszálltam a buszra. Megköszönte. Aztán most a padon megdicsértem a cipőjét is. Megköszönte. Aztán a pulcsiját is. Megköszönte. Aztán szakadtunk a röhögéstől, merthogy konkrétan minden ruhadarabját megdicsértem. Közölte velem, hogy az egész szettje új. Pff, mintha nem tűnt volna fel. 

Kezdjük a kabáttal. Sima fehér, szürke mintákkal. Hasonlít a régihez. Természetesen jól áll neki.

A sapkája maradt a régi, a kék-zöld Vans ami 9. óta rohad a fején.

Új nadrág volt rajta, de a nadrágok jellemzésében sosem voltam jó. Nem mintha olyan gyakran jellemeznék nadrágokat. De a lényeg, hogy jó. Neki minden jól áll, maradjunk annyiban.

A pulcsija... Úr istenem. Hát a pulcsija. Jó, az volt az utolsó rúgás a gyönge kis lelkembe, egyszerűen mikor megláttam a pulcsiját azt hittem elájulok. Semmi extra, de Bolditól nem is kell semmi extrát várni. Sima szürke kapucnis, cipzáros pulcsi, de olyan jól áll neki, hogy jaj. 

A cipője meg Vans, ami elvileg téli. Ja, meg magyarázott valami olyasmiről is, hogy a lábnyomata a hóba ilyen különleges lesz, vagy mittudomén. A lényeg hogy ott bólogattam mint aki érti.

Kb. 20 perc után mondta, hogy ő most levetkőzik. Ekkor minden figyelmemet rászenteltem, nem mintha eddig bármi másra figyeltem volna. De az a paraszt csak lehúzta a cipzárt, én meg tök csalódott voltam, mert azt hittem elkezd majd sztriptízelni vagy valami... Kb. 20 perccel később aztán felállt és levette teljesen a kabátot, én meg úgy néztem mint aki ki van éhezve. Mondjuk ez nem tér el nagyban az igazságtól. Ha tőlem függött volna most teljes mértékben ki lennék elégülve. A lényeg, hogy mikor elősször megláttam az új pulcsiját, teljesen lehidaltam, aztán vissza ült mellém, de ilyen kurva közelre, konkrétan alig volt köztünk hely, én meg azt hittem, én tényleg azt hittem, hogy ott halok meg. Most itt sírok. Egyszerűen annyira jaj. Úgy hiányzott ez az érzés Boldival kapcsolatban. Ez a "megvagyok pusztulva érte" érzés. Nem tudom mi a fasz van velem. De akkor a padon rájöttem hogy jöhet akár Norbi vagy István, vagy bárki, én soha a büdös életbe nem fogom túltenni magam Boldin... Mindig valahogy visszakerülök hozzá... És ilyenkor mikor így beszélünk, akkor tudatosul bennem hogy úristenem, hát én még mindig szeretem. Az "így beszélünk" alatt azt értem, hogy nem a folyosón összefutva kb. 3 percet, hanem amikor tényleg hosszú időn keresztül csak egymásra figyelünk és beszélgetünk, és jaj istenem. Én nem értem miért sírok most. Teljesen kivagyok készülve minden elképzelhető módon. Én annyira szeretem azt a gyereket hogy wow. Csakhogy ezt teljesen elfelejtettem, és ahhoz hogy újra emlékezzek erre, az kellett hogy elolvassak mindent a kezdetektől. Nos, elolvastam, és most jobban szeretem mint valaha. Természetesen tudtam az egy óra alatt, hogy bármikor megszólalhatok és elmondhatom neki a dolgokat, de annyira tökéletes volt minden, hogy nem akartam elrontani. Mellesleg úgy bevoltam szarva mint még soha, és akárhányszor arra gondoltam, hogy esetleg a következő mondatom az lesz, hogy "Boldi, beszélnünk kell", elkapott a hányinger. Ígyhát csöndben maradtam. Tudom, egyszer eljön az idő amikor nincs visszaút, de ma nem akartam elcseszni semmit. Annyira tökéletes volt ez a szűk egy óra. Egyszerűen tökéletes. Csak ott ültünk a padon Boldival és beszélgettünk, na meg töriztünk, és istenem, úgy hiányzott már ez. Talán tavaly volt utoljára ilyen, hogy rendesen elbeszélgetünk, idén még nem nagyon szerintem.

Evezzünk kicsit szebb vizekre, mert már tényleg úgy sírok mint egy dankóros. Szóval, ugye egyszercsak lekapta a sapkáját a fejéről, majd ilyen szexin megrázta a haját. Termszetesen írnom sem kell, hogy nagyon durva volt ezt végignézni. Elősszöris megkérdeztem tőle, hogy ma kivasalta-e a haját, mert hát nem igazán látszott. Habár az utolsó mondatot nem közöltem vele, mert tuti kiakadt volna szegény. Vasalta, mire megkérdeztem hogy most konkrétan kié is az a hajvasaló. Mert azért elég durva lenne ha lenne egy saját hajvasalója. Erre azt válaszolta, hogy nem tudja, csak úgy van. De az a hajrázás. Úr istenem. Boldi miért ilyen szexi? Egyszerre szexi meg aranyos is, és én elképzelni se tudom hogy miket tennék vele.

Az első 20 percbe csak beszélgettünk, és mondta, hogy amikor becsöngetnek, akkor vegyük elő a törit xD Kb 5 perc késéssel elő is vettük (semmi kedvünk nem volt hozzá) és elkezdtünk tanulni. Ugye várta hogy én elmagyarázzam neki. Hát aha. Jó vicc. Ez a kettes leckébe volt, mi meg az ötösnél tartunk, meg amúgy se vagyok a történelem valami aktív tanulója, szóval kicsit vicces volt. Néha random 3 perces néma csöndet tartottam, mert próbáltam felfogni azt, ami le van írva, és átfogalmazni úgy, hogy Boldi is megértse. Boldi párszor fordítva fogta a térképet, néha random elejtette a füzetemet (de bocsánatot kért), párszor majdnem kiverte a kezemből a könyvét (?), azt hitte Olaszországra hogy Oroszország stb... Amúgy Boldival egy élmény tanulni. De tényleg. Nagyon jó volt. Nem csak vicces, de maga a tény, hogy tanulunk, tök jó volt. Viszont folyton visszakérdezett, hogy "de hát miért?" mire nem tudtam válaszolni, mert hát honnan tudjam??? Nem voltam ott!

Néha amúgy mikor nagyon meguntuk, kicsit elterelődött a téma a töritől és tök másról beszéltünk. Közbe az ő kezébe ott volt a füzetem, a könyve meg ott volt a kezembe, szóval a látszat megvolt. Éppen magyaráztam neki valamit a törivel kapcsolatban, amikor hirtelen megszólalt, hogy "jó a cipőd". Erre teljesen lefagytam, konkrétan a szavam is elállt, szó szerint, és ilyen fapofával néztem rá, mert hát miez?? Egy dicséret? Úr isten. Olyan értetlenül néztem rá hogy erre még ő is felfigyelt. Megköszöntem, aztán közöltem vele, hogy amúgy már vagy egy hónapja ezt hordom, ha nem kettő. (Ugye a fehér alacsonyszárú converse) Erre azt mondta, hogy "nem baj, attól még jó". Aztán jöttek ugye szóba a szettek, mondta hogy rajta az egész mindenség új, mire mondtam, hogy rajtam is, mire megdicsérte, hogy jól néz ki. Vagy valami ilyesmit mondott, nem igazán tudom visszaidézni ugyanis akkora lelki traumán estem át. Boldi sose szokott ilyeneket mondani, szóval nagyot néztem, de tök jól esett. Aztán random megkérdeztem tőle, hogy felvehetem-e a sapkáját. Mert visszaolvasva rájöttem, hogy 9.be amikor még semmi kapcsolat nem volt szinte köztünk, az volt a nagy vágyam, hogy egyszer felvegyem. Gondoltam miért ne? De előtte a nadrágokról beszéltünk, szóval kicsit viccesen jött ki. Boldi közbe amúgy a sapkájával játszott.

 

É: Szóval ez a nadrág ami most rajtam van, kivételesen nem hosszú rám, hanem pont jó. Felpróbálhatom? *ekkor a szemmel a sapkára mutatok, mert időközbe én még a törikönyvet bújtam*

B: Mit? A nadrágomat?

É: Úr isten! Nem! A sapkádat!

 

Itt elkezdett röhögni meg magyarázni, hogy milyen értetlenül kérdezek, és hogy kb. összefolyt a két mondat ezért nem nagyon értette hogy mit akarok felpróbálni. Hagytam hogy kiröhögje magát, közbe tovább olvastam a törit. Ki is ment a fejemből hogy én felakartam próbálni a sapkát, magyaráztam tovább a törit, mikor felém nyújtotta, hogy "tessék". A törikönyvet olyan gyorsasággal vágtam le magam mellé, hogy csak úgy csattant. Éppen próbáltam felvenni a sapkát (és arra gondoltam könnyekkel küszködve: a kilencedikes énem most nagyon boldog és hálás lenne), amikor Boldi elrontotta a pillanatot és közölte, hogy vigyázzak, mert tetves a sapka. Erre mondtam, hogy még nem az, de majd az lesz, ha felveszem. Szerintem nagyon romantikusak vagyunk. 

Felvettem és Boldira vigyorogtam, aki szintén elvigyorodott, és ez egy nagyon szép pillanat volt, mert mindketten vigyorogtunk egymásra. Ami mostanába elég ritkán fordul elő, valljuk be. Ismét bezsebeltem egy dicséretet (mi van ezzel a gyerekkel ma, nem értem) ugyanis azt mondta, hogy "esküszöm jól áll, tök jó". Mondtam hogy megnézem magamat a tükörbe, mire megkérdezte, hogy mégis hol találok tükröt, mert időközbe felálltam. Erre mondtam, hogy a fürdőbe. Mosdót akartam mondani, csak valamiért fürdő jött ki, Boldi meg ott szakadt a röhögéstől, hogy már hogy lenne az iskolába fürdő. Jaj de vicces. Elindultam hát a sapkával a mosdó irányába, elhaladva egy csomó ember előtt akik értetlenül bámultak rám. Hát megértem. Pár osztálytársam is ott ült és ilyen kitágult szemekkel néztek, hogy mégis mi a lófaszt művelek, ugyanis ilyen könnyes szemekkel simogattam a bolyhot a fejemen és közbe mosolyogtam. A tükörbe belenéztem és rájöttem, hogy Boldi vagy vak, vagy csak kedves akar lenni, mert úgy néztem ki mint egy ovodás. Mondjuk ő is úgy néz ki benne mint egy ovodás, de mindegy. Levettem és elszomorodtam, hogy hülyén nézek ki benne, és úgy sétáltam vissza. Tök messze voltunk egymástól Boldival, amikor egymásra néztünk és mindketten elkezdtünk szakadni a röhögéstől. Mikor visszaértem kiderült, hogy azért röhögött annyira, mert ilyen nagy vidáman mentem a mosdóba fejemen a sapkával, aztán ilyen tök letörten jöttem ki, a sapka meg a kezembe lógott. xD Én meg nem tudom pontosan min röhögtem, egyszerűen megláttam Boldit röhögni és nekem is röhögnöm kellett. A kurva életbe, hogy nem szagoltam bele a sapkába. Nagyon utálom most magam ezért. De most már azt is elmondhatom, hogy 2 év után a fejemen volt a sapkája. Lassan már mindegyik sapkája volt a fejemen. Habár, ha jobban belegondolok, TÉNYLEG mindegyik sapkája volt már a fejemen. Volt a Nike SB feliratos, volt a piros Vans, meg most ez. Omg.

Olyan jó volt Boldival tanulni meg beszélgetni mindenféléről, hogy az az egy óra úgy elrepült, mintha kb. 5 perc lett volna. Boldi elővette a telóját és írt Petinek hogy hol lesznek (én megtudtam volna nézni, mert leírtam az órarendjét, de nem akartam beégetni magam), és ahogy megnyitotta a messengeres ablakát, lecsekkoltam kikkel beszélt. És amin nagyon megdöbbentem, hogy ott voltam a sorba. Kb. az utolsó voltam, és én hétfőn írtam neki, szóval hétfő óta kb. 4 emberrel beszélt. Az egyik az anyukája volt, a másik Peti, a harmadik az egyik osztálytársa, a másik kettőt meg nem tudtam kivenni, de tuti nem Grétike volt, vagy bármilyen más csaj. Ennek nagyon megörültem. Boldival megbeszéltük hogy máskor is csinálhatnánk ilyet, és remélem komolyan is gondolja. Egyszerűen annyira jól összejött ez a reggel, és nem is terveztem. Egyet nem értek. Hogyha tudta, hogy neki nincs nulladikja, akkor miért jött be? Azt mondta erre mikor megkérdeztem, hogy azért, mert tanulni akarta a törit. Szerintem ez hülyeség... Ezért korábban kelni meg buszozni egy csomót hogy aztán tanulhasson a suliba... Hát nem tudom... Jövőhéten tuti nem lesz ilyen, mert akkor tényleg lesz nulladikja, de talán 2 hét múlva. Annak nagyon örülnék, mert tényleg baromi jó volt. 

Mikor eltettük már a töricuccot, levette a telójáról a kék gumihátlapot és elkezdett csapkodni vele. Erre én elkezdtem csapkodni őt, de az egész telefonnal, szóval abbahagyta. 

Nekem ugye tesi volt az első órám, szóval onnan meg se kellett mozdulnom, ugyanis pont az öltözők előtt ültünk. Viszont fel kellett mennem a szekrényemhez a tesiccucért, meg beakartam tenni a kabátomat is, ő meg odaakart menni az osztályához, mert nem tudta hol lesz. A d-sek mindig a földszinten gyülekeznek és utána együtt mennek órára (???) szóval ő odament, én meg fel a szekrényekhez. De ahogy sétáltunk el az osztálytársaim (meg Luca) előtt, mindegyikük végigmért minket, és egyszerűen annyira jó volt. Mellesleg útközbe megköszönte hogy töriztem vele, én meg mondtam, hogy szivesen. Erre mondta, hogy szerinte hatásos volt, mire mondtam, hogy szerintem meg nem. Merthogy egy értelmes mondatot nem tudtam kibökni a törivel kapcsolatban, az is biztos. De legalább próbálkoztam. Lol. Mikor elváltak útjaink ( :'(((((( ) ilyen tök mosolygósan köszöntünk el, és amikor az osztályához értünk azok is mind végigmértek minket, és ajj. Szerintem minden egyes D-s és E-s ember amikor meglátott minket, arra gondolt: mikor jönnek már ezek össze? Legalábbis ilyen unott fejeket láttam. 

Ma nem jött Klaudia suliba szóval Luca egész nap csöndben állt és nézett maga elé. Hát ő baja. Én oda nem mentem az biztos. Nem érdekel hogy most köcsög vagyok, sose fogom elfelejteni hogy ők miket tettek velem, szóval pont leszartam hogy ott ácsorog magányosan. Ugyanis senki sem szólt hozzá. 

Tesin megint kézi volt, kapura dobtunk meg ilyenek. Viszont tele voltam adrenalinnal a Boldival való találkozás miatt, így futottam mint egy versenyló. 

Matekon feladatokat oldottunk (én is!) meg Dorkával Rachel segítségét kérve írtuk meg az angolháziját. Mármint Dorka háziját. Mert megkellett címezni egy levelet, én meg nem szoktam túl gyakran angolul leveleket címezni, még magyarul se, szóval kellett a vérbeli amerikai segítsége.

Norbi ma se jött suliba, szóval matek után ki se mentem a terem elé. Általában kimegyek hogy lássam, mert egy folyosón vagyunk ilyenkor és mindig elsétál előttem, így láthatom közelről kb. 3 másodpercig. Ez ma sajna elmaradt, szóval ki se mentem. Szünetbe megírtam az angolházit, órán meg Csengével elveszítettük a józan eszünket, mert olyan szinten röhögtünk mint még soha. De halál komolyan mondom, szerintem én még soha nem röhögtem ilyen erősen. De szerintem még ő se. 

Az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül leborítottam a tolltartómat a padról és kiborult az egész tartalma(?). Tomi segített felszedni, aztán szépen visszapakoltam a cuccokat amikor megtaláltam a kettétört vonalzómat. Ezt odamutattam Csengének, és mondtam neki, hogy "ez fegyvernek is minősülhet". Ekkor robbant a bomba. Csengével túl nagy a képzelőerőnk, az a baj. Ezért lesz minden beszélgetésünkből előbb utóbb röhögőgörcs.

Megpróbálom idézni. Úgy képzeljétek el, hogy minden egyes mondat után sírtunk a röhögéstől. Volt hogy 2 percig próbáltam kinyögni egy mondatot, de nem ment, annyira kellett röhögnöm.

 

É: Ez fegyvernek is minősülhet, figyeld.

Cs: Amúgy igen. És ezzel szúrnád le a töritanárt. Kimennél felelni és így düss. 

É: Neee. Aztán sorba leszúrnék mindenkit az osztályba.

Cs: Megbolondulnál. Ott szúrkálnál engem is, hogy "szar padtárs vagy".

É: Ja, aztán mennék a börtönbe.

Cs: "A B****n merénylője", így hívnának.

É: Nee. De tegyük fel hogy téged életben hagylak. Akkor jöhetnél meglátogatni a börtönbe.

Cs: Ja. De te időközbe megbolondulnál és így tikkelne a szemed, meg fejelgetnéd az üvegablakot ami köztünk van.

É: Az a baj, hogy ezt tényleg el tudom képzelni. 

Cs: Én is amúgy. Tudod van az a kis rés az üvegablakon, ott bedugnám a kezem, hogy "tessék Szandi, hoztam neked valamit", te meg belevágnád a kezembe a vonalzót.

É: Igen. Meg ott köpködném az üvegablakot.

Cs: Ja, így mondanád hogy "kösz a semmit* aztán köpnél egyet.

É: Tiszta terrorba tartanám az egész börtönt.

Cs: Leszúrnád az őröket is meg minden. Egy ilyen vasizével nyújtanák be neked a kaját.

 

Ez még folytatódott hosszú, hosszú perceken keresztül. Konkrétan az egész osztály tök nyugodtan ült, nézték a kivetítőt (valamilyen kísérletekről néztünk videókat), mi ketten Csengével meg ott vertük a padot és fuldokoltunk. Mindenki szúrós szemmel nézett ránk hogy hagyjuk már abba, a tanár is ránk szólt, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Esküszöm folytak le a könnycseppek az arcomon. Én még soha életembe nem röhögtem ilyen erősen szerintem.

Egyszer sétáltam le a lépcsőn amikor oldalra néztem és ott állt Máté. Mármint a lépcsőn. Engem nézett. Azért is néztem oda, mert éreztem hogy valaki néz, amúgy fel se tűnt volna. Ránéztem és köszönt, aztán visszaköszöntem. Fura volt.
Amúgy a büfébe mentem. Vettem egy rántotthúsos szenyát, és éppen mikor mondtam hogy mit kérek, Nikó haladt el mellettem és beüvöltött a büfés néninek, hogy ne szolgáljon engem ki. (?)

Irodalom óra előtt az egész osztályba az volt a téma, hogy Niki milyen büdös. 9.-be rengeteget írtam Nikiről, mert rávolt teljesen akadva Boldira. Na, hát róla van szó. Igazából már 9. óta ilyen büdös, de mostanába nagyon durván. Erre az izzadságszagra gondolok. Mert ahogy sétál a folyosón, szó szerint húzza maga után a bűzfelhőt, és mindenki rögtön fuldoklik, olyan magas szinteken az. Szóval ez volt a téma ettől a szünettől fogva. Ofő ahogy odaért hozzánk, közölte, hogy "tesitek volt? vagy miért van ilyen büdös?". Bent a terembe meg kinyitották Fanniék az összes ablakot hátul (hátul ül Niki is) és mikor tanárnő közölte, hogy csukják be, mert hideg van, mondták hogy tuti nem, inkább megfagynak, mert annyira büdös van ott hátul. Előlre hozzánk hálisten nem terjedt el. Mikor ofő befejezte az irodalmazást, Fanni mondta neki, hogy "tanárnő tessék egy előadást tartani a tisztálkodásról", tanárnő meg tökre zavarba volt meg minden. Párszor hátranéztem Nikire de nem tudom leesett-e neki hogy róla van szó. Aztán most ugrok egy kicsit az időbe, töri előtti szünetben vagyunk amikor már az a téma, hogy valaki írt egy levelet Nikinek. Nem igazán értettem miről van szó, aztán felmentem a szekrényhez és mire leértem elfoglalták a helyem szóval leültem egy másik padra Dorina mellé. Aztán odajött Dóri és mondta nekünk, hogy azért sajnálja Nikit, mert milyen szarul eshet már neki a levél is meg minden. Szóval rákérdeztem erre a leveles dologra, és valamelyik osztálytársunk, azt hiszem egy másik Dóri, írt kézzel egy levelet Nikinek, hogy nagyon zavaró szagot áraszt és hogy fürödjön meg. A levelet meg elvileg Csikszi adta oda Nikinek. Niki meg el is olvasta angolon, ugye előző órán, de nemtudom mi volt a reakciója mert nem vagyunk együtt angolon. 

Namármost, hát tényleg elég bántó lehet hogyha valaki így felhívja a figyelmedet arra, hogy büdös vagy. Ha velem ilyen történne, vagy ha én lennék Niki helyébe, tuti kiiratkoztam volna a suliból. De tényleg. Annyira égne a pofámról a bőr. Oké hogy igaz meg minden, de ez elég nagy bunkóság volt, mármint ez a leveles dolog, meg hogy egész nap ilyen utalásokat tett mindeki arra, hogy milyen marha büdös. Na mindegy. Szóval most ez volt a napi sztori az osztályba. 

Mellesleg van pasija Nikinek. Több mint egy éve. Komolyan mondom már csak nekem nincs. Na, megint témánál vagyunk, na de most tényleg! Nem magamat akarom isteníteni vagy ilyenek, de Boldi igazán örülhetne hogy odáig vagyok érte! (?) Mert azért nézek ki valahogy néha, meg nem vagyok büdös meg semmi. Ez ugyanígy vonatkozik Norbertre is. Az is teljes mértékben leszarja. Erre ott van Niki, büdös mint a szar, meg nem is valami szép se kívülről se belülről, erre több mint egy éve van pasija. Kajak még ha jó lenne a belsője és kedves lenne vagy vicces, vagy valami, aszondom jóvan, biztos beleszerett a belsejébe vagy valami. De belülről is annyira idegesítő, hogy az valami elképsztő. 9. óta nem birom, azt hiszem írtam is 9.-be a gólyanap után, hogy már van is akit nem birok, az pedig Niki. Hát az azóta se változott. Erre itt vagyok én, néha nézek ki valahogy, néha nem, részletkérdés, belülről meg szerintem egész oké vagyok.. Most tartok ott hogy belsőleg már nagyjából sikerült elfogadnom magam és szerintem néha igenis vicces vagyok, meg néha kedves is. Néha. Erre tessék. Hát Boldit néha úgy felvilágosítanám! Hé Boldi, szeress!

Angolon amúgy feküdtem a padon. De azért csináltam a feladatokat meg beordítottam a válaszokat. Viszont szó szerint kivoltam feküdve. Tanárnő kiadott egy feladatot, de én már akkor megcsináltam amikor még nem is kellett, szóval ott feküdtem a könyvön és néztem magam elé. Hátrajött hozzám, gondolom megakarta nézni hogy miért nem dolgozok, de odajött, látta hogy kész és így megsimogatta a karomat és mosolygott. xD

Törin feleltünk aztán mentünk tovább az anyaggal. Ja amúgy szerintem benyelt valami vírust a gépem vagy nem tudom, de a blogomon ilyen szexhírdetések jelennek meg folyton... Kicsit zavaró.. 

Órák után 1 kerek óráig ültem a suliba mint egy hülye. Vártam azt a redvás buszt. Akartam írni egy kicsit a telómba, mármint valami helyzetjelentést amit majd ide bemásolok, de azon a gagyi telón utálok írni, szóval végül csak ennyit írtam. "Kurvára unatkozok."

Az 1 óra alatt sok nem történt, Balázs smárolt Vanesszával (mellettem), a másodikon folytak a szalagavató próbák, a portásnéni azaz Jabba meg minden bejövő emberrel elkezdett ordibálni... csak a szokásos...

Angol előtt amúgy Viktorral beszélgettem a padon ülve (Rachel is odajött, de mindegy) és elmondtam neki hogy megtaláltam a szerelmeslevelet amit írtam neki még 8.-ba xD Azt mondta mutassam majd meg neki, hát mindenképpen megfogom mert nagyon vicces. Amúgy kurvára nem az mert akkor szar volt, de most már kicsit azért vicces...
Meg miközbe beszélgettünk, láttam hogy Boldi jön le a lépcsőn, a lépcső meg pont a pad mellett van, szóval tökéletesen egymásra láttunk. Ahogy sétált le, a lépcső közepe táján egymásra néztünk, és én nem értem miért, de tökre elkezdett vigyorogni. Én elősször csak mosolyogtam rá kedvesen, aztán láttam hogy ő mennyire elvigyorodik, szóval én is elvigyorodtam. De kajak ilyen full boldog volt az arca. Olyan aranyos volt.

A buszmegállóba megláttam Zsófit (ez nem az osztálytársam Zsófi, hanem az általános iskolás osztálytáram Zsófi), akihez rögtön odamentem és mondtam neki hogy sajnálom a mamáját meg részvétem, mert Viktor mondta angol előtti szünetbe hogy múlthéten meghalt. Mikor ezt közölte Viktor nagyon ledöbbentem, aztán felhoztunk pár emléket róla. Hát nem voltak valami kellemesek, azt kell hogy mondjam. Viktor elmesélte hogy egyszer az arcába fingott, én meg elmeséltem hogy anyámat is meg engem is ott kurvázgatott folyton. Isten nyugtassa.

Zsófi meg majdnem elsírta magát, ilyen bánatosan nézte a földet és tökre megsajnáltam. Nagyon kínos volt amúgy mert nem tudtam mit mondjak, szóval csak álltam ott. 

A buszra felszállva rögtön elkezdtem hallgatni a zenét, aztán kb. 2 szám után kikapcsolt az mp3-om ugyanis lemerült.. És még félúton se voltunk.. Nagyon ledöbbentem mert tegnap este töltöttem, szóval egy ideig csak így néztem az mp3-at:   :O

Leszállva a buszról összefutottam anyám palijának a rokonaival, köztük Palcsi, régebben írtam róla. Hát írtózatosan hülyén nézett ki azzal a kalappal a fején. Szegény. 

Itthon anyum ilyen nagy boldogan bevezetett a konyhába, hogy végre főzött valami finomat is (mert múltkor panaszkodtam hogy mi ez a sok szar. na jó, szebben megfogalmazva) és tényleg finit főzött szóval nagyba mentem volna zabálni, amikor elkezdte a balhét... Apum kb. 1 hónapja nem keresett minket se telón se skypeon, 4-én volt a szülinapja de fel se lépett skypera vagy ilyenek, én meg nem tudtam felhívni mert nincs pénz a telómon (anyuméról se tudtam mert nincsenek jóba és nem akarta hogy felhívjam). Szóval ott izélt most nekem hogyha holnapig nem lép fel apum skypera akkor lemegy a házába és elad mindent a tv-jétől kezdve mindent.. Meg hogy ha nem küld pénzt neki, merthogy megint elköltötték minden szarra a pénzüket, akkor a hónap végén ő, tesóm meg én kiköltözünk németbe, a paliját meg elhagyja... Hát én belevágtam a szavába (kezemben a kajával), hogy én biztos nem megyek, ezért nem fogom otthagyni a sulit, nekem le kell érettségiznem stb. Aztán bementem a szobámba és zabáltam. Erre követett, és ott magyarázott, hogy mondjam meg az osztályfőnökömnek hogy kifogok iratkozni meg ilyenek. Ez bolond. Aztán szépen felfeküdtem, ettem, bekapcsoltam a laptopot amikor bejöttek üvöltve a házba a pasijával. Mert időközbe kiment. Ott ordibáltak kint az ajtó előtt, de esküszöm nektek, az első ordítánál tudtam, hogy ez kamu. Odafordultam tesómhoz, aki könnyezve nézte a tévét (nagyon komolyan vette), és ezt mondtam neki miközbe a villával mutogattam: "hallgasd már, ez kurvára kamu! ezt csak eljátsszák!" Erre elkezdett ordibálni velem hogy nem vagyok normális hogy azt hiszem kamuból veszekednek. De szentül megvoltam győződve arról, hogy ez nem lehet igaz, ezt csak eljátsszák. Annyira hallani lehetett a hangjukon hogy csak kamuznak, meg anyum palija folyton csapkodta a kezével a szekrényt, mire anyum ordított vele, hogy ne csapkodja már. A következő pillanatban anyum csapta rá a kezét a szekrényre, majd megszólalt: "ne csapkodj megmondtam!" Erre a palija elkezdi: "te csapkodtál most he!" Úr isten. Én bent megpusztultam a röhögéstől olyan szarok voltak. Aztán benyit anyám és elkezdi: "lányok, ma veletek alszok. én nem alszok ezzel". Úristen, ott forgattam a szemem, tesóm meg nagy pánikba volt esve hogy mi folyik most. Aztán kiment anyám palija a házból, bejött anyám a szobába és megint kezdte a magáét, hogy mondjam meg ofőnek hogy kifogok iratkozni. Erre mondtam, hogy én biztos nem, meg ha ők mennek, én maradok. Erre kérdezte, hogy mégis hol fogok lakni? Mire azt válaszoltam, hogy majd odaköltözök Boldihoz. De tényleg. Azért csak befogadna. Ha mondanám neki hogy anyám megveszett és nincs hol laknom konkrétan, tuti befogadna. Éppen azt ecseteltem belemélyülve, hogy "úristen, mik lennének ott...te jóég..." amikor így közölte hogy csak basztattak minket... Hát nagyon gáz ez szerintem. Vagyis én leszarom mert úgy se vettem komolyan. Mikor igazi a balhé akkor se veszem a szivemre. De tesóm már ott bőgött. De gecik. Úristenem. Merthogy megbeszélték ketten, a két balfasz, hogy ránk ijesztenek.. Ekkora nyomorultakkal hogy hozhatott össze a sors, nem értem...

Na mindegy. Most mennem kell tejbegrízt csinálni mert egyrészt akarok, másrészt tesóm rámparancsolta. Habár nem értem mit parancsolgat nekem. Na, majd hétfőn jövök. Remélem gyorsan eltelik ez a hétvége.

 

Egyszerűen olyan unalmas, monoton és egyhangú volt ez a hetem meg ez a napom is, hogy az valami förtelem... A legizgibb dolog a tegnap reggelem volt, amikor ugye elaludtam. Azért ez elég szomorú. Ma beszélgettem Viktorral pár percet a folyosón, és mikor megkérdezte hogy mizu, konkrétan akkor esett le, hogy unalmas vagyok, mert nem tudtam neki mit mondani! Általában mindig mesélek neki valamit hogy mi történt vagy Boldival kapcsolatban esetleg, vagy Mátéval, de most szó szerint csak álltam ott és közöltem vele, hogy SEMMI! Ugye akkor döbbentem rá arra hogy unalmas vagyok, szóval kiöntöttem neki a szívem hogy egyszerűen annyira monoton és szar most az életem hogy az fáj... Főleg most hogy ugye visszaolvastam a bejegyzéseket, minden nap volt valami izgi, vagy Boldval, vagy bárkivel, mindig volt ami miatt törhettem a fejem vagy ami mondjuk bármiféle érzelmet kiváltott belőlem... Mostanába annyi a napom, hogy reggel felkelek, elmegyek suliba, lézengek egész nap mint egy hülye, nem csinálok nagyon semmit, hazajövök, blogolok aztán alszok. Nagyvonalakban. Oké, itthon nem is várom hogy ilyen izgi dolgok történjenek, de a suliba legalább... Régebben mindig történt valami, most meg egyszerűen semmi. Bemegyek a suliba és egész nap ott vagyok az osztályommal, velük beszélek néha vagy csak állok a folyosón, órán meg csak ülök. Régebben meg folyton jártam a folyosókat, beszélgettem Boldival, Viktorral, bárkihez odacsapódtam, tök jól elvoltam mindig. Hát én ezt annyira szomorúnak és elkeserítőnek tartom hogy mindjárt sírok. A szünet előtti hetek még tök jók voltak, aztán most, a szünet után, mintha nemtommi lenne. Ez a hét valami szörnyű volt. Nem történt kifejezetten semmi rossz, de jó se, egyszerűen unalmas és monton volt. Még Norbi se dobta fel a napjaimat, mert nem is jár iskolába... Pedig tényleg folyton arra gondolok hogy remélem jön már suliba meg de látnám már. Erre nem jön szinte egész héten. Még István se bassza az idegrendszerem mert kb. 1 hete nem is beszéltünk. Ja, és ő se jár iskolába. Mi a szar? Mátéval meg néha köszönünk, néha meg nem, pl. ma is köszöntünk de mintha valami temetésen futottunk volna össze... Egyébként gőzöm nincs miért hozom fel mindig Mátét az ilyen felsorolásokban. Eddig se volt vele túl sok kapcsolatom most meg aztán végképp nincs. Boldival meg hát annyi kapcsolatom volt ezen a héten mint Jared Padaleckivel, szóval nagyjából semmi. Hétfőn beszélgettünk egy kicsit, na, az jó volt viszonylag, aztán ennyi. Tennem kell ez ügy érdekében. Mármint az unalmas életem ellen. Ugye a tervem ami jövőhéten következik be (?) majd tuti izgi lesz, szóval azt már várom, ha másért nem is, hát azért hogy végre történjen VALAMI és ne csak úgy legyek a semmibe. Hittanon konkrétan azon gondolkoztam hogy mi értelme az életemnek. Nem voltak a fejemben öngyilkos gondolatok meg semmi, egyszerűen szimplán elgondolkoztam azon, hogy miért élek. Mert hogy lószart se csinálok az is biztos. Eddig szent tervemnek és küldetésemnek hittem hogy megszerezzem Boldizsár elérhetetlen szívét, de most már az se visz lázba. Norbi jelenleg kb. az egyetlen aki tényleg úgy igazán lázba hoz és úgy vagyok vele hogy tényleg VÁROM hogy lássam meg ilyenek. Erre nem jön suliba. Hát szép mondhatom. Egyszerűen annyira unott és semleges lettem hogy az valami elképesztő. Mintha évről évre egyre jobban rohadnék! Rohadok! Jövőre mi lesz? Melegítőbe járok suliba vagy mi?

Most hogy ezt így leírtam, jöjjön a roppant érdekfeszítő napom... Ami olyan unalmas volt hogy konkrétan leírni sincs kedvem, de mindegy. 

Ja amúgy végigblogoltam 2 hónapot. A szeptembert meg az októbert is, minden egyes sulis napon írtam, és erre tök büszke vagyok. Vagy valami olyasmi.

Reggel nem történt semmi érdekes. Mondjuk ez az egész napomra vonatkozik. Statisztikán mentünk tovább az anyaggal aztán óra végén kiosztotta a témazárókat. 

Amúgy most valamilyen oknál fogva meghallgattam a Cuki - Cuki vagyok című számát (ne tagadd, te is ismered) és most ez megy a fejembe. 

Erről most eszembejutott Drake - Hotling bling vagy blink című számra. Lusta vagyok megnézni mi a rendes címe. Egyszerűen olyan jó az a szám, de nem tudom teljesen élvezni a buszon, mert örökre beleégett a retinámba az a debil tánc. 

Bioszon dogát írtunk. Óra előtt egy végzős nyomi sráccal beszéltem akivel még a pótvizsgán barátkoztam össze. Tényleg minden fura alakot összeszedek. Óra elején meg még vagy 10 percig ismételtünk meg mindenki nagyba tanult. Ekkor tanárnő odafordult hozzám, ugyanis míg mindenki tanult meg beszélte meg a dolgokat, én csak ültem és meredten bámultam a lapot. Megkérdezte hogy azért nem ismétlem át, mert annyira tudom? Erre mondtam, hogy nem, azért nem ismtétlem át, mert nincs nálam a könyvem. 

Írtam most Laurának hogy milyen uncsi minden stb, szal konkrétan leírtam a rövidített változatát annak amit az előbb írtam, erre azt válaszolta, hogy "beteg leszel". Szerintem valamit nagyon félreértett vagy nem tudom de nem értem hogy kapcsolódnak ezek össze :o

Mondjuk látom ebben fantáziát. Lehet tényleg beteg leszek. Agybeteg.

Reggel amúgy elmentem suli előtt boltba és összefutottam Klauval meg Ervinnel. Mostanába nagyon jóba lettek. Pff. Ha meg ott van Klaudia Ervin közelébe, akkor Ervin kb. leszar. Mondjuk máskor is, szóval mindegy.

Matekon kivételesen aktív voltam. Meg ettem. 

Töri előtt ültem a padon és tanultuk Csengével a törit amikor feltűnt egy tök helyes pali. Amúgy ez hazugság mert már vagy szeptember óta feltűnt csak nem nagyon foglalkoztam vele. Mondjuk most se. A lényeg hogy nagyon jól néz ki és István osztálytársa. Ja, meg Klau pasijának a haverja szóval folyton ott lóg Lucáékkal, ezért is tűnt fel. Nagyon durván helyes   És ilyen kis aranyos. És folyton egymás szemébe nézünk ilyen hosszú ideig aztán elkapjuk a tekintetünket. Most 2 emberrel mellettem ült és éppen kitörtem a nyakam hogy nézhessem az izmos karját, amikor felém nézett és így egymásra néztünk. Aztán mikor felálltam, mert mentünk be a terembe, láttam hogy a könyvből felemeli a fejét és így végig engem nézett. Mellesleg annyit azért hozzá kell tennem hogy pont olyan a teste mint Boldinak, csak kicsit izmosabb, mert gyúr. De tényleg olyan. Áh istenem, mit is erőlködök. Telejesen felesleges lenne bejelölni meg írkálni neki, mi a fasznak? 

Törire se vittem valamiért a könyvem (?) és tökre bevoltam szarva. De szó szerint rettegtem, mert ha olyan a kedve a tanárnak, akár meg is üthet. De aztán csak kaptam -5 pontot. Mert a füzet hátuljára írkálni kell ilyen pontokat, vagyis ha jó megoldást mondunk kapunk, ha meg rosszat akkor elveszünk stb. Eddig volt 5 pontom, hozzáírtam ma 3-at (?) és elvettem 5-öt, szóval van 3 pontom. Másnak ilyen 40-50 pontja van de mindegy. Engem hálistennek sose szólít fel mert a nevemet se tudja...

Amúgy lassan minden órán kihúzzuk nála a gyufát és olyankor nem visítozni szokott, hanem eljátssza a nagy megbántottat, nem szól hozzánk meg ledarálja az anyagot. Ma is ez volt. 

Töri után mentünk a szparira. Kidobóztunk utána takarodtunk vissza a bánat iskolába. Visszafele hallgattam a zenét és éppen Troye Sivan - Wild című számának a vége szólt amikor odaértünk a suli elé. Tök filmbeli volt az egész, egyszerűen tök szép pillanat volt. Szóval szólt a zene, néztem a sulit, amögött kisütött a nap...El is érzékenyültem kicsit.

Ezután felvittem a táskámat a terem elé és a kabátommal/tesicuccommal felmentem a szekrényemhez. Szépen lassan sétáltam, mert 20 perces szünet volt és egyszerűen tudtam hogy a terem előtt csak elunom az életem. Reménykedtem hátha összefutok valakivel, BÁRKIVEL, akivel esetleg beszélgethetek vagy valami, hogy azért mégse álljak abba a nyomorult 20 percbe a terem előtt, némán... Hát össze is futottam, méghozzá Boldizsárral. Ott voltak az öltözők előtt, nekem meg pont el kellett ott mennem. Persze rögtön kiszúrtam vagy húsz méterről. Ott állt Petivel meg Gergővel. Nem tudtam hogy odamenjek-e vagy se, de mindannyian felém voltak fordulva meg engem néztek, sőt, még mosolyogtak is, de én persze végig Boldi szemébe néztem és ő is az enyémbe. Szóva odamentem, és Boldival pont egyszerre kérdeztük meg szó szerint ugyanazt: "miújság?" Szép pillanat volt. Asszem. Ja, és új kabát volt a kezébe. Miután túltettem magam ezen (nem igazán ment) folytattuk a beszélgetést (merthogy mikor kiszúrtam a kabátot, elnémultam), de nem tartott valami sokáig. Hirtelen az osztálya elindult fel. Peti meg Gergő elmentek, elköszöntek tőlem (meg Bolditól (?)), és gondoltam, hát nembaj, Boldi biztos ott marad velem beszélni, azért mégiscsak hétfő óta nem beszéltünk... Erre közli, hogy ő megy, mert nem tudja hol lesznek. Erre mondtam neki, hogy a másodikon lesznek (ott a szekrényem, és láttam hogy Ervin ott kóborolt), de mégis elment! Hát jólvan akkor. Kb. 3 percet ha beszéltünk. Mellesleg 20 perces szünet volt de mindegy...Meg se kérdezte hogy tegnap miért nem voltam nulladikon. Konkrétan semmi értelmeset nem beszéltünk. Szeretem mikor ilyen jóba vagyunk. Ugye írtam hogy mostanába hidegen hagy meg nem igazán érdekel... Hát miután tegnap is vagy éjfélig olvastam a kibaszott bejegyzéseimet, ahol ott nyáladzok Boldiról, teljes letargiába estem a mai """"beszélgetés"""" után. Esküszöm olyan szinten megviselt az egész helyzet hogy ügyviteli doga közbe azt hittem elbőgöm magam. Na, legalább végre valami reakciót kiváltott belőlem, de megint kilencedikbe éreztem magam, mert akkor volt az a hobbim, hogy egész órán könnyezek miatta. Jaj istenem mekkora hiba volt visszaolvasni a sok írást róla... Kajak megbántam... Ha nem olvastam volna vissza akkor előbb utóbb talán túlteszem magam végre rajta, hiszen már így is alig volt valami... Erre én balfasz visszaolvastam majdnem mindent és most úgy érzem magam mint egy hülye. Na mindegy. Holnap remélhetőleg nem alszok el és megyek vele a buszon. Majd meglátjuk mi lesz. Lehet elkezdek megint remegni mellette vagy ilyenek. Ki tudja. Amúgy annyira jól nézett ki. Olyan nagyon jól. Teljesen ki vagyok most készülve. De tényleg. Egyszerűen nem tudom mi a lófaszt csináljak Boldival. Tönkretesz. Van amikor megpusztulok érte (az elmúlt két évem) és van amikor nem érdekel (az elmúlt 1 hét), és az lenne a kérdésem, hogy vajon mikor lesz már ennek vége. Mert már nagyon unom. 

Angolon tanárnő felültette Rachelt a padra (?) és az volt a feladat hogy kérdezzünk tőle. Engem szólított fel elsőként (???), mire mondtam neki, hogy "tanárnő, én már minden lehetséges kérdést feltettem neki", de így is kérdeznem kellett. Chö.

Amúgy tanárnő még óra elején megkérdezte Racheltől, hogy van-e kedvenc színésze vagy színésznője, mire Rachel mondta, hogy nincs. Rá 3 perccel később Rebeka jelentkezett hogy van egy kérdése. Tanárnő felszólította, erre megkérdezte ugyanezt (!), és mikor mondták neki, hogy ezt már kérdezte tanárnő, teljesen le volt döbbenve! Úr istenem.

Hittan előtt ugye Viktorral beszélgettem. Órán meg arról beszéltünk, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy Mária úgy lett terhes, hogy nem érintkezett férfival. Hát nyilvánvalóan megáldotta a Szentlélek. Csengével ezen tanakodtunk, hogy ez mekkora faszság. De most tényleg. Hogy lenne már terhes úgy hogy nem is feküdt le senkivel? Hogy áldhatná már meg a jóisten? De ezt most halál komolyan kérdezem. Van olyan aki ezt elhiszi? Mivel ugye a 3. nevem Mária, ezért Csengével azon röhögtünk hogy engem is megáld majd a Szentlélek, mert más nem nagyon fog. Aztán írtunk egy ilyen mondatot a füzetbe: "Szentlélek lelke beleszált Máriába." Erre mondtam Csengének, hogy a Szentlélek szó helyett képzelje oda azt, hogy Norbi. Aztán ezen szakadtunk. "Norbi lelke beleszált Máriába". Lool. 

Csenge most írta hogy milyen sok udvarlóm van. ÉS MIT KEZDJEK VELÜK, HA PONT AZ NEM UDVAROL, AKINEK KÉNE. 2 éve próbálok rájönni arra, hogy az olyanok, akik akár csak egy icike picikét is tetszenek, azok miért szarnak le. Azóta se sikerült rájönnöm. Számomra ez az élet nagy kérdése, és ha leszállna közénk az Úrjézus, tutkó ezt kérdezném meg tőle. Erre szerintem még ő sem tudja a választ. Egyszerűen ilyen szerencsétlennek születtem és kész.

Ezután mentem a buszmegbe Csengével, Rékával meg Zsófival. Aztán odajött Tomi, Dóri, majd Rachael (?), és olyan volt mintha valami osztálytalálkozó lett volna a buszmegálló közepén xD A buszon álltam, ami nagyon fura volt, mert már vagy egy éve nem álltam buszon, és annyira begörcsölt a karom a kapaszkodástól, hogy azt hittem leszakad. Hát, ennyi volt az érdekfeszítő napom. Megyek, még érdekesebbé teszem. Ez alatt azt értem hogy fürdök, majd éjfélig olvasok tovább. Bye