#3532016.02.15. 18:14, szandi
Már vagy két órája leültem azzal a céllal, hogy "na, én ezt most leírom", de nem igazán visz rá a lélek. Egyszerűen folyton kerülöm a WordPadet, pedig tényleg leakarom írni meg minden, de nem egyszerű dolog ez.
Na mindegy, belekezdek. Még edzeni is akartam ma (!), de nincs túl sok kedvem. Ugyanis elhatároztam, hogy mától kezdve figyelek arra, hogy mit eszek, és újra elkezdek edzeni. Hát, egyik se nagyon jött eddig össze, de legalább csokit nem ettem még ma. Csak egy kicsit. Szóval szerintem jó úton haladok.
Kezdeném akkor a hétvégével, ugyanis most elég eseménydús volt. Utána majd leírom részletesen a mai napomat is. Addig lesz vagy este 10, (most van fél 8), szóval jobb, ha belekezdek.
Boldi szombat este 9 körül érkezett meg hozzám. Ahogy kiértem a kapun, az utca végén megláttam egy sötét kocsit és hallottam hogy dübörög max. hangerőn a zene. Nem tudtam hova tenni a dolgot, mondom ezek tuti nem Boldiék, hát Boldi apukája nem hiszem hogy maxon ilyen zenét hallgatna... szóval gondoltam ez tuti nem Boldi lesz. Ott babráltam a kulccsal, amikor hirtelen egy alak közeledett a kapu felé, én meg már éppen elakartam futni, hogy ne lássa az az ismeretlen ahogy ott szerencsétlenkedek, amikor megláttam, hogy az Boldi. Aztán mondta, hogy Dávid felhozta, így már nagyjából értettem a zenés dolgot is. Mondta, hogy vasárnap délután 5-kor jön érte Dávid, de később aztán nem így lett, szóval 6 körül jött érte az apukája másnap. Boldi írtó aranyosan viselkedett szokásához híven, bement anyumékhoz és kezet fogott anyám palijával meg megpuszilta anyumat (ehhez képest mi Boldi szüleivel 500 méterről köszönünk egyet), tesómhoz is bement és megkérdezte miújság, és ez annyira elérzékenyítette a szívemet, hogy majdnem elsírtam magam. Utána bevonultunk a szobámba, és itt beszélgettünk meg ilyenek. Alapból várni akartunk éjfélig az ajándékok átadásával, de mindenáron azt akartam hogy megnézze már a vlogomat, azt viszont csak az ajándékozás után lehetett volna, mert a vlogba tisztán kivehető a fejem mögött a háttérbe az ajándéka. Szóval mi már 13-án átadtuk az ajikat. Nagyon szép pillanat volt ez kapcsolatunk történetében. Nem tudom miért fogalmazok így, ne kérdezzétek. Örülök hogy egyáltalán tudok írni valahogy. Szóval elősször én adtam oda neki az ajándékomat, ami ugye az a kis könyv amin már vagy három hete dolgozok (a lényeg hogy összeírtam 60 dolgot amit szeretek benne, illetve beleragaszottam egy csomó képet). Szerintem egész fasza lett, szóval már kíváncsian vártam a reakcióját. Nagy nehézségek árán aztán a kezébe nyomtam (nagyon izgultam, itt ugráltam össze-vissza), ő meg elkezdte lapozgatni. Nagyjából negyed órán keresztül tartott a dolog. Itt ültünk az ágyam szélén, ő szépen lassan lapozgatott, és minden egyes oldalért kaptam egy puszit, ami tök cuki volt tőle. Aztán tökre elérzékenyedett, odafordult hozzám és megkérdezte, hogy "sírni ér?" és kajak látszott rajta hogy mindjárt elsírja magát. Ahogy így lapozgatta csöndben és nézegette a könyvet, és ahogy láttam rajta hogy tényleg tetszik neki és elérzékenyült, természetesen én is elérzékenyültem és hang nélkül elkezdtem sírni, de nem olyan természetellenesen ahogy szoktam, hanem csak éreztem hogy folyik a könnyem és közbe mosolygok, és ilyen full boldog voltam. Én nem is tudom hányszor fogom még leírni életem során, de én tényleg nagyon szeretem Boldit... eszméletlenül.
Szóval az ajándékom nagy sikert aratott, hála a jó istennek, mert már féltem hogy esetleg túl nyálas vagy ilyenek. Aztán ideadta ő is az övét, ami állítása szerint az enyém után elég béna, de igazából valljuk be, ha egy faágat kapnék Bolditól, én még annak is örülnék... Elősszöris adott egy ilyen Celebrations csoki izét, na, hát remélem írnom sem kell hogy azóta boldogan elfogyaszotttam.. Mikor átadta a dobozt, hát már attól teljesen elérzékenyültem és a nyakába ugrottam, hogy köszönöm. Aztán adott egy borítékot, aztán mondta, hogy "itt egy ezres". (?) Kinyitottam a borítékot, és öcséém! Hát én teljesen ledöbbentem. (Nem ezres volt benne.) Szóval egy fénykép volt a borítékba, amin ő szerepel, ÖLTÖNYBE, a kezébe ott egy lap amire rá van írva, hogy "love you" (azóta egy kicsit összeszólalkoztunk azon, hogy kell-e oda "I" betű vagy nem, szerintem igen, de mindegy), és tisztán kivehető, hogy a háttér szerkesztett xD Egy ilyen kőfal a háttér. Hát azóta a kép kikerült a szobámba, de gondolom ez elég egyértelmű. Szóval egyszerűen nagyon megörültem ennek a képnek, és lehet gondolni hogy juj de nyálas meg ilyenek, hogy magáról csinál olyan képet ahol egy Love You-s lapot tart, de én ennél aranyosabb dolgot még sose kaptam senkitől. Egyszerűen imádom azt a képet, folyton odanézek rá és reggel is öltözés közbe mosolyogva néztem. Imádom. Annyira helyes rajta, és az az öltöny meg minden... Aztán még gépen küldött át 3 képet, kettő öltönyöset meg egy olyat ahol rendes ruhába van, és áá. Sírok. Aztán átadott egy hatalmas nagy lapot. Nem értettem mi az. Csak egy dátum volt az elején, és ki lehetett nyitni mint egy könyvet. Egyszerűen nem tudtam hogy mi lehet az. Aztán elkezdtem olvasni, és rájöttem... Szóval Boldi tisztában van azzal hogy én szinte minden nap írok már évek óta, habár a blogról nem tud, csak azt, hogy wordpadbe gépelgetek. Na, és folyton mondogatom neki, hogy egyszer ő is leírhatná a napját, mert tökre kíváncsi vagyok hogy ő hogy írná le, és azzal poénkodtunk, hogy tuti annyiból állna az egész, hogy "reggel felkeltem, mentem suliba, hazajöttem és most megyek aludni". Erre most 3 lapon keresztül leírta az egyik napját, amit ha szeretnétek vagy ha majd lesz elég időm és lélekjelenlétem, begépelek ide is, és ahogy olvastam, csomószor felröhögtem, mert tök viccesen fogalmaz. Meg le is döbbentem, mert egész jól fogalmaz, kajak jó volt olvasni. Eskü leírom ide is majd a hétvégén. Úgy is lesz időm, mert Boldi sítáborba lesz. Na. Ezt megcsinálom kajak.
Szóval az ajándékozás nagy sikereket aratott. Ez volt életem első valentin napja, és hát.. tartogatott még meglepetéseket. Csak hogy rejtélyesen fogalmazzak.
Ajándékozás után felfeküdtünk az ágyamra és megnéztük a szinte másfél órás vlogomat. Amikor vége lett, közölte, hogy a legközelebbi már youtubera megy, de ezt őszintén kétlem, szóval mondtam neki, hogy ne élje bele magát. A vlog megnézése után elvoltunk, beszélgettünk meg ilyenek, néztünk egy kis Szökést stb. Ettünk palacsintát is. Azaz hoztam be 6 db palacsintát, én ettem egyet, Boldi ötöt, szerintem ez így elég sokat elárul a méretbeli különbségünkről... Kb. reggel 5-kor mentünk aludni, és már 8 körül fel is ébredtünk, leginkább miattam, mert kimentem pisilni, aztán meg elkezdtem hangosan rágcsálni a néma szobába Boldi füle mellett a megszáradt pogácsát.
Szóval akkor most jöjjön az amire mindannyian vártunk.. én személy szerint már több mint két éve... Na.. Hát igen.. Nem igazán tudom hogy ezt most hogy írjam le meg mennyit írjak le, de igazából ez egy mérföldkő az életembe vagy mi, szóval ez egy elég nagy dolog, és elég fura lenne ha erről egy szót sem ejtenék itt, ahova kb. mindet leírok. Jó, a Boldival kapcsolatos dolgok 60%-át nem írom le, de erről úgy érzem, mégis muszáj. Szóva ja. Lefeküdtünk. Hát elég fura leírni. És akkor most jöjjön egy kis magyarázkodás:
Igen, még csak 2 hónapja vagyunk együtt, és lehet hogy ezt sokan korainak tartják meg mittudomén, de mi nem. És ez a lényeg szerintem. Én ezt a dolgot mindig is vele képzeltem el, és egy cseppet sem bánom. Egy pillanatig nem bántam meg és nem is fogom soha. Én már több, mint két éve szeretem, szóval nekem ez nem csak két hónap. Neki talán igen. De én érzem rajta hogy szeret. Fura bevallani, de tényleg érzem és látom hogy szeret, és hogy ő nem csak erre hajtott meg ilyenek, egyszerűen meg se fordult a fejembe ilyen. Mert ő nem olyan.. tudom. Ismerem nagyon nagyon jól. Lehet hogy várnunk kellett volna még, sőt, én a kapcsolatunk elején elhatároztam, hogy tuti várok legalább fél évet, hát öö, nem igazán jött össze a terv. Ettől függetlenül nem bánom. Nem a legromantikusabb módon történt, nem is tartott sokáig, egyáltalán nem olyan volt mint a filmekben, de nekem tökéletes volt. Egy dolgot se változtatnék rajta, nekem így volt jó ahogy volt. Engem nem érdekelnek a körülmények, engem csak az érdekel hogy vele legyek. És ezt megmondtam neki is. Csak még közelebb kerültünk ezáltal egymáshoz és csak még jobban megszerettem, ami már nevetséges, mármint hogy mennyire lehet egy embert szeretni. Mert sose gondoltam volna hogy valaha egy embert ennyire fogok szeretni... és arról se mertem volna soha álmodni hogy engem majd valaha valaki ugyanígy viszontszeret.. Pláne Boldi.. Úgyhogy: nem bántam meg, tökéletes volt és fasza, szóval minden okés. Gondolom most kíváncsiak vagytok a mocskos részletekre, hát nem nagyon lesznek. Én amúgy tökre fostam ettől, hogy jaj majd szétfogok szakadni meg elvérzek és ott halok meg a fájdalomba, de egyáltalán nem fájt, csak utána egy kicsit, de teljesen elviselhető volt. Rengeteg ilyen dolgot olvastam a neten hogy többször kellett próbálkozni meg bőgtek a fájdalomtól (?), én esküszöm hogy szinte meg se éreztem, Bolditól kérdezgettem, hogy "na? most mi van? mi történik? sikerült?". Hát a vérzős rész az bejött, mert kb. a homlokomig véres voltam, de mindegy. Mi ezen is csak röhögtünk igazából. Egy cseppet sem volt kínos a szituáció, tényleg. Egy kicsit se. Meg azt is olvastam hogy az első az mindig szar, de nekem hálisten nincsenek ilyen szar élményeim, esküszöm jó volt. (Boldi szerint "lesz majd jobb is" (?)). Utána meg ott kérdezgette hogy jól vagyok-e meg elmondta hogy mennyire szeret, és én is elmondtam hogy mennyire szeretem, aztán néztünk egy kis Szökést. Komolyan, tökéletes Valentin napom volt. Én mondom.
A Szökés rész után aztán megint belecsaptunk a lecsóba, hát én nem is tudom mi lesz itt később. Ez már ezerszer jobb volt mint az első, hát én utána úgy kidőltem hogy azt hittem ott halok meg. Nagyon durva volt. Mármint nem Boldi, hanem úgy az egész helyzet. Így full elálmosodtam. Boldi ott beszélt hozzám én meg csak néztem ki a fejemből mosolyogva. (?) Aztán megbeszéltük hogy alszunk egy kicsit, szóval fél órára beállította az ébresztőt és aludtunk egy kicsit. Arra keltem hogy folyik a nyálam és Justin Bieber szól, szóval a nagy meghökkenésbe csak egy halk suttogás hagyta el a számat: "Justin..."
Mint kiderült, már kétszer szólt az ébresztő, de én egyikre se keltem fel, viszont Boldi igen, szóval berakta Justin Bieber - No Pressure-jét és abban a szent minutumban felébredtem. Hát igen. Ez jelent valamit. Aztán csak beszélgettünk meg ettünk stb. Amúgy olyan jó hogy Boldival tényleg bármit meg lehet beszélni. Egyszerűen bármit. És egy kicsit se kínos. Tudom hogy ezt folyton leírom, de tényleg így van. Annyira fura. De tök jó. Ilyen full részletesen kiveséztük a dolgot és szerintem sokkal jobb így mint hogy néma csöndbe feküdnénk egymás mellett kínosan feszengve.
Hát akkor ennyit a hétvégémről.
Akkor most jöjjön a mai napom, csak úgy vázlatosan. Habár az elején azt írtam hogy részletes lesz, de mindegy.
Amúgy reggel mondtam anyumnak hogy vegyen ma műzlit, mert reggelente full éhes vagyok és tökre ennék műzlit, de sosincs itthon. Szóval most kimegyek és megnézem hogy vett-e. Ha nem, akkor kiverem a balhét. Na, itt vagyok, ettem egy kis műzlit. (Nem lett balhé. De nem a legjobb ez a műzli, azt kell hogy mondjam.)
Tesin tanárnő osztályozta a talajgyakorlatot, ami nekem kettes lett, ugyanis nem tudok hátrabukfencezni és fejen állni se egyedül, szóval ez kicsit elszomorított. Ezen kívül nem volt semmi érdekes, próbáltam normálisan csinálni a bemelegítést meg ezeket, mert én ugye most "edzek" meg minden.. (?)
Óra után nem találkoztunk Boldival, mert még nem jöttek vissza a szpariról, szóval felmentem egyből a harmadikra. Matekon nem volt semmi, tanárnő ma ilyen farmer ruhába volt, meg ilyen magasított csizmába, hát elég érdekes volt, de tök bátor hogy ilyet fel mer venni. (Nem éppen a legvékonyabb.) Emellett folyton ránk szólt Csengével, sőt, már úgy kezdi az órát, hogy "Csenge meg Szandi a pad két végébe ülnek", köztünk meg már ilyen 2 méter van, de még mindig beszélünk. De folyton ránk szól, pedig más is beszél. Elég idegesítő. Habár biztos mi is azok vagyunk. Anyum amúgy ma pakolt nekem szenyát, pedig sose szokott. Nem véletlenül. Nem a legjobbak. Ja, meg Csenge reggel ment boltba és hozott nekem kakaót, szóval azt ittam egész nap, de csak kortyonként, mert tök gyorsan elfogyott. Egyébként töri tézét írtunk a következő órába, ezért mindenki nagyba tanult, köztük én is, aki természetesen nem készült túl sokat a dologra... Ezt szeretném Boldira kenni de igazából simán tanulhattam volna mielőtt jött volna vagy miután elment, de nem igazán vitt rá a lélek. Viszont folyamatosan Quizletezek, mert holnap angol szódoga, és már egy csomó szót megtanultam, szóval fasza gyerek vagyok.
Szünetbe rohantunk le Csengével a töri terem elé, megbeszéltük hogy NEM megyek oda Boldihoz, max KÖSZÖNNI, de nem maradok ott semmiképp, mert abból nem tanulás lesz, nekem meg kellett mindenféle információmorzsa amit csak elkaphatok a levegőbe. (Ennek a mondatnak nem hiszem hogy túl sok értelme van.)
Boldi még nem volt a padon, szóval Csengével rögtön mentünk is a teremhez, viszont útközbe szóltam neki, hogy maradjunk már a büfés asztaloknál, mert ott van hely és tudunk normálisan tanulni. Aztán kijött Boldi a teremből és odajött, hát én teljesen ledöbbentem azon hogy milyen jól néz ki. Pedig már lassan hozzászokhatnék, de nem tudok. Egyszerűen eszméletlen jól nézett ki, és olyan jó illata volt, meg olyan puha a szája, és én teljesen kikészültem. Hol érdekelt engem abban a pillanatban a töri. Hát sehol. Szóval Boldi inkább el is ment és hagyott minket tanulni. Ezután Csengével rájöttünk, hogy szar ötlet volt odaállni, mert így nem halljuk a többieket tanulni, azaz nem tudunk új infókat beszippantani magunkba. Szóval ő beállt a nagy tömegbe hogy hallgatózzon, én viszont egyrészt nem akartam a nagy tömegbe menni mert agyonnyomnak, másrészt meg inkább ott csöndbe olvasgattam (=nézelődtem és odaszóltam a tesitanárnőnek, hogy jóétvágyat kívánok.) A töri tézék előtti hangulatot sose felejtem el, egyszerűen az egész osztály meg van menve, mindenki tanul, mindenki évszámokat ordít vagy kétségbeesetten kántálja, hogy "nem tudok semmit" (az utóbbi lennék én.) Habár itthon egy percet nem tanultam a tézére és a suliba is max. fél óráig ha olvastam, úgy érzem TALÁN meglesz a hármas, aminek annyira örülnék szerintem, hogy elsírnám magam. Nagyon fura volt, folyton felordítottam magamba, hogy "hé, ezt tudom". Szóval remélem hármas lesz. (Aztán egyes lenne. Hát akkor is besírnék.)
Számviteli előtt aztán végre taliztunk Boldival rendesen is. Ismét ott a C-sek között álldogáltunk, tiszta frusztrált voltam mert az egyik oldalamon ott volt Vanessza és blőeh, hát herótom van attól a csajtól. Pedig egy szót nem váltottam vele. Amúgy nem tudom mi történt Boldival, de esküszöm az átlagnál is jobban nézett ki. Pedig alapból nagyon nagyon nagyon NAGYON jól néz ki, de ma egyszerűen mégjobban. Na vajon miért. Amúgy olyanokat mondogattunk folyton hogy "de ki vagy ma simulva" stb. Tök vicces volt.
Nyelvtan előtt ismét ugyanott taliztunk Boldival, de a vége fele felidegesített az egyik hülye "poénjával" ami szerintem nem is volt poénos, inkább kicsit bántó, szóval felkaptam a vizet, ő meg ott esedezett a bocsánatomért. Amúgy nem haragudtam rá meg semmi, csak felidegesített, mert szerintem kurvára nem volt vicces az amit mondott.
Irodalom előtt aztán nagyon izgi dolog történt. Szóval Boldival ott álltunk a harmadikon a lépcső kiálló izéjénél. A másik ilyen kiálló izénél pedig Klaudia meg Viktor állt. Hát, Boldival szokásosan ott ölelkeztünk meg ilyenek, csupán azt csináltuk, amit az elmúlt 2 hónapba szinte minden szünetbe. Persze tudjuk hogy ez a házirend szerint tilos, meg max. 30 centiméter közel lehetünk egymáshoz (?), de ezt így senki se tartja be. Ha végigsétálunk egy folyosón akkor legalább 10 ilyen pár van, akik ott falják egymást ész nélkül. Na, mi egyek vagyunk közülük. Ha tanár van a közelbe akkor általában visszaveszünk persze, de ha eddig esetleg észre is vett volna minket egy tanár, akkor A) mosolyogva nézett minket B) szépen megkértek minket hogy legyen meg a távolság és ennyi. Eddig még nem volt olyan hogy lebasztak volna minket azért mert ott csókolózunk a suliba meg ilyenek. Egészen mostanáig. Egyszercsak elsétált az üvegajtó mellett az egyik tanárnő, aki minket nem tanít, csak párszor volt bent helyettesíteni. Csenge úgy hívja, hogy a Teknős asszony, mert beszéd közbe így kidugja a nyelvét, meg amúgy a feje is hasonlít egy teknősre. Na mindegy. Az meg ilyen tök agresszívan odavágtatott és ott visítozott torka szakadtából mint egy nem normális, hogy azonnal hagyjuk abba meg ilyenek, meg hogy "nektek ez jó? hogy ennyi ember előtt kell ezt csinálni?" stb. Hát már nem azért de a kutya nem foglalkozott velünk csak ő. Aztán a nagy ordítozás után elment, én meg így rávigyorogtam Boldira, Boldi meg vissza rám, amikor az a bolond visszajött és ott ordított a fejemtől pár centire, hogy "ne vigyorogjál mert most viszlek rögtön az igazgatóhelyetteshez". Jézusom. Teljesen kikészült. Aztán végre elvonult, kb. mindenki minket nézett, mi meg csak röhögtünk egyet. Pesze kicsit kínos volt, de na, ez várható volt. Utána volt köztünk egy csomó távolság és tök vicces volt úgy beszélgetni. Miután lement odamentem az osztályomhoz és beálltam Dóri meg Panna mellé, de nem kifejezetten hozzájuk, csak úgy oda a falhoz, amikor Dóri megkérdezte, hogy mi volt ez. Ez a kevésbé kedvelt Dóri, teszem hozzá. Elmondtam neki nagyjából, aztán meg megkérdezte, hogy téliszünetbe aludtunk-e együtt Boldival. (???) Hát mikor volt már a téliszünet? Ez hogy jön ide? Mondtam, hogy igen, meg azóta még párszor, aztán meg egy laza 3 percnyi más témáról beszélés után hirtelen megkérdezte: "na, és dugtatok már?" Én meg eddig nem figyeltem rájuk, ott nézelődtem, de mikor meghallottam a kérdést ilyen tágranyílt szemekkel néztem rá, hogy mi a fasz. Mondtam, hogy erre nem akarok válaszolni, mire elkezdi: "szóval igen. na és jó volt? hányszor?" Úr isten! Aztán hálisten jött ofő. Hát én teljesen kikészültem.
Angol előtt kétségbeesetten mentem oda az angolcsoportomhoz, hogy valaki adja oda a háziját, mert nem csináltam meg, de senki más se, szóval kicsit lenyugodtam.
Boldinak ezután már nem volt több órája de megvárt, szóval míg én osztályfőnökin voltam addig ő kint várt. Órán a márc. 15-ére gyakoroltunk, aztán óra után Boldival leültünk egy padra és ott beszélgettünk meg ilyenek. Aztán buszoztunk, hazajöttem és ennyi, ezután már nem volt semmi. Most megyek skypeolni vele meg quizletezek közbe, aztán fürdök és alszok. Holnap jövök.
#3522016.02.13. 11:43, szandi
Na, hát megint nem írtam egy ideje, de ez van. Kedden vlogoltam, szerdán, csütörtökön meg pénteken pedig nem írtam (?). Igazából nem történtek velem világmegváltó dolgok, legalábbis semmi olyan, ami miatt kedvem támadt volna írni, szóval ja.
Tegnap valentin nap volt a suliba, ami azt jelenti, hogy lehetett kérni zenét a sulirádióba illetve leveleket írni és azokat bedobni a portánál lévő dobozba, amit majd a sulirádiósok kivisznek a cimzettnek. Reménykedtem benne, hogy Boldi valamelyiket megcsinálja nekem, úgyhogy tiszta izgatott voltam egész nap. A 15 perces szünetbe Boldival ott álltunk a harmadikon a lépcső kiálló izéjén és beszélgettünk, amikor feljött Nikó meg MM a 11.C-ből egy nagy dobozzal, amik tele voltak levelekkel. Odamentek az osztálytársaimhoz és kiosztották a leveleket, ezt én ilyen sunyiba, az üvegajtó mögött elbújva néztem, szinte már remegve az izgatottságtól, hogy vajon ki kap levelet, és vajon én kapok-e. Boldi aztán mondta, hogy ne nézzem már őket olyan izgatottan, mert már kezd bűntudata támadni, hogy ő nem írt nekem levelet. Hát fasza. Ezután kicsit elszomorodtam, de mindegy. Tök jó lett volna ha ír valami cuki kis üzenetet vagy valami. De nem. Hát akkor mindegy. De még Szilvesztertől se kaptam vagy valami. Ami mondjuk teljesen hidegen hagyott volna, de akkor is örültem volna neki. Tényleg bárkitől örültem volna egy nyomorult levélnek, ami nem tudom mennyit árul el rólam, gondolom elég sokat. Ezért nem kezdtem el hisztizni meg semmi, hát most mi van ha nem kapok Bolditól levelet, nem olyan nagy dolog az. (De azért jó lett volna, nem mondom.) Becsöngetés után Boldi ugye lement, én meg odamentem Csengéhez, akinek a kezébe volt egy levél! Úristen, hát én elsírtam magam. Komolyan elsírtam magam. Név nélkül érkezett, és ilyen tök ari dolgokat írt benne a pali, hogy "köszönöm hogy vagy" meg "van egy srác a suliba akinek mindig feldobod a napját" stb. Én meg miután elolvastam a levelet, felnéztem Csengére, ő meg teljesen ledöbbent, mert folytak a könnyeim. Aztán ordítottam egyet (?), hogy "nekem miért nem írt Boldi levelet????", majd bementem irodalom órára, ahol dogát írtunk, én viszont egyáltalán nem tudtam a dogára koncentrálni, egyszerűen éreztem hogy nyomja valami a mellkasomat, szóval doga közbe elkezdtem sírni, leginkább a levelen, mert annyira romantikus és édes volt, és olyan jól esett volna, ha Boldi is ír valami ilyesmit. Csenge doga közbe rám nézett, én meg visszanéztem rá ilyen vörös, felpuffadt szemekkel, mire elkezdett röhögni (?) meg vígasztalni, hogy ne sírjak.
Pár órával később, angol órán kimentem mosdóba, mert éreztem hogy valami nincs rendjén, és igen, megjött, szóval most már meg van az oka annak, hogy miért sírtam el magam egy rohadt levelen. Ez egyébként suli után a pizzázóba esett le, miközbe Boldival éppen ettük a pizzát. Rendesen hallottam ahogy forognak a fejemben a fogaskerekek, aztán mikor végre összeraktam a képet, tapsoltam egyet és közöltem Boldival hangosan, hogy "HÁT EZÉRT BŐGTEM ÉN! MERT MEGJÖTT!", mire kicsit ledöbbent, de aztán bólintott egyet.
Egyébként nem mondom hogy túl boldog voltam amiatt, hogy megjött, ugyanis ott, a wc-n ülve kezdtem el átkozódni, hogy miéééért? Óra után mérgesen rohantam Boldi felé, és közöltem vele, hogy "van egy szörnyű hírem", mire azt mondta, hogy "számított rá". Az jó, mert én nem. Ő teljesen jól fogadta a dolgot, én viszont azt hittem kinyírom magam. Na mindegy. Ugyanebben a szünetben felmentünk a harmadikra a lépcsőfordulós radiátorra, és ott beszélgettünk meg ilyenek, ő meg egyfolytába az óráját leste. Csengével már reggel arról beszéltünk, hogy vajon Boldi kérni fog-e nekem számot stb. A 15 percesbe ugye nem szólt semmi nekem, levelet se kaptam, szóval már csak ebben a 20 percesben reménykedtem. Boldi egyfolytába az óráját nézte meg olyanokat mondott, hogy "nem tetszik ez nekem", én meg játszottam a hülyét, de nem vagyok hülye, annyira, szóval összeraktam a képet. Aztán becsöngetés előtt 1 perccel, amikor már lehetetlenség volt hogy lejátsszanak nekem egy számot, akkor Boldi idegesen közölte velem, hogy megfogja ölni Bedét. Ugyanis Bede olvasta fel a rádióba az üzeneteket, és őt kérte meg Boldi, hogy rakjon be nekem egy számot. Csakhogy nem rakta be, szóval Boldi ideges volt, én meg szomorú, mert tök jó lett volna, ha szól csak nekem egy szám, úgy, hogy bemondják a nevem stb. De hát mindegy. Egyébként Boldi útközbe közölte velem, hogy Justin Bieber - What Do You Mean című számát kérte nekem, mire akkorát ordítottam a folyosón, hogy szinte mindenki rámnézett. Mennyire jó lett volna már, ha hirtelen hallom hogy "Ezt Boldi küldi Szandinak", vagy valami ilyesmi, aztán meg megszólalt volna Justin! Hát én tudjátok mit csináltam volna? Elsírtam volna magam! Valószínűleg. Csenge szerint sikítottam volna egy akkorát, hogy az egész iskola meghallja. Hát az is elképzelhető. Áá, olyan jó lett volna. A kurva picsába. Na mindegy. Ez van. De azért a gondolat is szép volt. Még ha csak előző órán is jutott eszébe. (?)
Suli után Boldival elmentünk megint kajálni ugyanoda, mi már ott ilyen törzsvendégnek számítunk, még akkor is, ha csak most mentünk harmadjára. Ez volt az első alkalom, hogy egyszerre benyomtam egy fél pizzát, szünet nélkül meg minden. És ez ilyen nagy pizza, csak úgy szólok. Boldi megkérdezte tőlem, miközben éppen toltam be magamba állat módjára a kaját, hogy "ööö... izé.. a lányoknak ilyenkor jobb az étvágyuk nem?" én meg ilyen "nem látod?" fejjel néztem rá.
Ma jön egyébként hozzám, de csak este, mert dolgozni van délután. Szóval kb. 9 körül ide ér, aztán megmondtam neki szépen, hogy nem alszunk egy percet se, mert ki kell élvezni az együtt töltött időt, ugyanis most egy hétig nem fogunk találkozni, mert megy sítáborba. Örülök neki nagyon. Pfff. Pontban éjfélkor odaadjuk egymásnak az ajikat, aztán megnézzük a másfél órás vlogomat majd Szökést nézünk stb, tök jól el leszünk, nagyon várom már. Boldival minden olyan jó. Az ajándékomat egyébként nem sikerült tökéletesre megcsinálni, de ez van, már nincs idő variálni rajta, ilyen marad.
Ez most egy elég silány és semmilyen bejegyzés volt, de gondoltam írok már valamit. Megpróbálok többet írni tényleg, de valahogy semmi kedvem írni miután fáradtan hazaértem, mert mindig álmos vagyok és áá. De majd igyekszem megint. Tényleg.
#3512016.02.08. 18:17, szandi
Hát a mai nap elég érdekes volt. Legalábbis Boldi szempontjából. Ugye írtam az előző bejegyzésbe, hogy most nem vagyunk túl jóba, mert eléggé megbántott azzal a Dávidos dologgal. Tegnap este skypeoltunk, de csak keveset és szinte alig beszéltünk, azaz ő próbálkozott, de én még mindig a sértett fázisba voltam így nem igazán foglalkoztam vele. Azóta kibékültünk már amúgy, de még mindig bánt, és nem bánom hogy most hisztiztem két napig. Azaz nem is hisztiztem... csak megvoltam bántva. És még mindig megvagyok, de inkább megpróbálom túltenni magam rajta.
Szóval ma Boldi portás volt, azaz ügyeletes, de fent. Tehát a tanárinál. Ahol tavaly is volt, meg ahol én is voltam. A fenti portásnak ugye az a feladata, hogy kihívja a diákok által keresett tanárokat. Ami ennél is fontosabb az az, hogy a fiúknak öltönybe kell lenniük.
Jól olvastátok.
Míg a sértett fázisba voltam, na, már akkor elgondolkoztam azon, hogy mégis hogyan tudnék rá úgy haragudni, ha látni fogom majd öltönybe. Főleg, hogy közölte, fekete csőnadrág lesz rajta. Jajahm. Jól olvastátok.
Hívott ugyan nulladikra, de elutasítottam a felkérését, így nem mentem. Ja, amúgy kihagytam a reggelt. Szóval tegnap telekentem a hajam kókuszolajjal és egész nap rajta hagytam, majd este lemostam. Legalábbis azt hittem. Konkrétan négyszer mostam meg a hajam, utána meg vizesen befontam. Reggel ahogy kiengedtem a fonatokat, akkor tudatosult bennem, hogy a fél hajam még mindig tiszta kókuszolajos, szóval egy kicsit pánikba estem. Volt még 5 percem a buszig, így természetesen nem tudtam megmosni. Persze azért megpróbáltam. Így a csap alá dugtam a fejem és elkezdtem mosni a fejem búbját, hogy legalább egy kicsit lemossam róla az olajat. Aztán még szárítottam is, és ezt mind 5 perc alatt. Sokat nem segített, de legalább már nem állt csomóba a hajam a kókuszolajtól. Így egész nap a zsíros részeket a fülem mögé tűrtem. Fantasztikusan néztem ki, mit ne mondjak. Vagy százszor elismételtem Boldinak, hogy én ma hajat mosok. Ha ezt megírtam, megyek is megmosni. Holnap amúgy nem hiszem hogy lesz blog, mert vlogolni fogok megint. Boldi ideadta a go prot.
A suliba érve felakartam menni a tesicuccomért, de Boldival összenéztünk, úgyhogy elindultam felé. Hát enyhén szivenütött a látványa. Több okból is. Egyrészt baromira szomorú fejet vágott, egyszerűen szörnyű volt látni azt a szomorú fejét. Másrészt meg.... hát igen... az öltöny... De erre majd visszatérek még párszor...
Tegnap amúgy mondta skypeon, hogy visszanézte a vlogomat, elolvasta az írásaimat meg minden, és komolyan kezdtem már megsajnálni. Nagy geciként viselkedtem szokásomhoz híven. De ezúttal TÉNYLEG megbántott. Én nagyon szeretem Boldit és nagyon rossz volt ilyen szomorúnak látni, főleg hogy tudtam, hogy miattam ilyen szomorú, mert bunkóskodok vele és flegmulok. Ettől függetlenül nem akartam már rögtön megbocsájtani neki stb., így egészen az utolsó szünetig bunkó voltam. Így visszagondolva kicsit bánom, mert istenem, hát most nem követett el halálos bűnt, de akkor, abban a pillanatban egyszerűen nem tudtam normálisan viselkedni. Még ha rossz is volt szomorúnak látni (miattam), akkor is úgy éreztem, hogy ezzel visszaadom neki. Vagy mi. Így 1. óra előtt kb. 10 percet voltam ott, de szinte semmit nem beszéltünk, alig értünk egymáshoz, mert amint ő próbált közeledni, én ilyen furán elhúzódtam stb... Tényleg gázul viselkedtem, de akkor nem érdekelt.
1. óra tesi volt ahol talajgyakorlatokat végeztünk. Óra elején mikor futottunk, Boldi bejött a lelátóra (a lelátó bejáratának a másik oldalán van a tanári) és ott integetett. Aztán bemelegítésnél ismét bejött, de nekem fel se tűnt. Karolina kezdett el szólítgatni, hogy nézzek fel, aztán felnéztem, Boldi meg ott állt az ajtóba és nagyokat rágva a szenyájából nézett körül. Természetesen mindenki felnézett a lelátóra, így tanárnő is odanézett és közölte Boldival, hogy "ki lehet menni", mire Boldi mondta, hogy "jó", de nem mozdult. Erre tanárnő mondta, hogy "de most", mire Boldi integetett egyet nekem (majd tanárnőnek) és kiment. Aztán a mellettem álló Fanni kezdett el kérdezgetni Boldiról, hogy hanyadikos meg mi a teljes neve (?).
Tesi után (ezúttal nem sikerült fejen állnom...) megint odamentem Boldihoz de ismét az előző dolog játszódott le, így becsöngetésnél rohantam is inkább matekra. Ahol tanárnő vagy 120x ránk szólt, mert folyton beszéltünk. Úgy, hogy külön padba ülünk. Mármint Csengével. Aztán Csenge megelégelte és ott ordított tanárnővel, hogy nem csak mi pofázunk hanem mindenki, miért mindig ránk kell szólni. Ami amúgy tök igaz. Mindig ránk szól. Amúgy a mai nap nem az én napom volt kinézet szempontjából. Nem elég, hogy a hajam tiszta kókuszolajos volt, amit kb. minden emberrel közöltem is, nehogy azt higyjék, hogy igénytelen vagyok. Nem. Ez nem elég. Ehhez társult még az is, hogy kaptam anyumtól egy pólót, de túl kicsi, viszont én mégis felvettem. Nekem igazából fel se tűnt addig, amíg Csenge nem világított rá a tényre. Aztán azon röhögtünk nem normális módon, hogy milyen vicces lenne ha megrepedne a hátamon. (?)
Óra után megint meglátogattam Boldit, de egyrészt ott volt Dávid, Bede meg az ofője (?), másrészt folyton jöttek emberek stb, így ismét nem volt semmi. Még beszélgetés se nagyon. Annyiból állt a szünet, hogy Boldi kétségbeesetten néz engem, én meg idegesen nézek magam elé és fújtatok. Azátn mikor végre elment mindenki, Boldi magához akart húzni, én meg éppen hajlandó lettem volna arra, hogy visszaöleljek, és ne csak álljak ott mint egy fasz, erre a mögöttem lévő irodából nem ki jött az igazgató? Így Boldi lehunyta a szemét és megremegett az idegtől, én meg közöltem vele, hogy "na mentem", aztán idegesen eltrappoltam.
Törin nem volt semmi, a márc 15-ös műsorról beszéltünk aztán meg Jedló felelt ötösre. Tanárnő az egekig magasztalta, hát azt hittem mindjárt feláll és megcsókolgatja vagy minimum szentté avatja. Biztos jó érzés lehet ötösre lefelelni töriből. Én nem tudhatom. milyen az az érzés.
Óra után, azaz a 15 perces szünetbe fel se mentem Boldihoz, egyszerűen olyan szinten elegem volt. Csenge ott kérdezgette hogy miért nem megyek, mire rávágtam, hogy "mert nem", meg "leszarom". Erre mondta, hogy "de flegmába vágtad magad".
Szerintem meg kell am jönnie vagy nemtom. Tiszta fasz vagyok megint az emberekkel.
Számvitelin nem volt semmi. Elültünk a helyünkről közvetlenül Klaudia meg Luca elé, mert a mi helyünkről nem láttuk a rajzot. De nekem folyton vissza kellett futnom a terem másik oldalára mert vagy a füzetemet hagytam ott, vagy az eredménykimutatást (asszem az a neve.)
Óra után ismét nem akartam odamenni Boldihoz, így beálltam a nyelvtan terem elé és ott beszéltem Rékával pár szót, aki folyton rám köhögött. (?) Elmentünk wc-re, mert nekem pisilni kellett ő meg vizet akart tölteni, amikor is visszafele pont összeakadt a tekintetem a tízmillió méterre lévő Boldival, így kicsit gáz lett volna ha nem megyek oda. Szóval odamentem, de full hiába, mert megint nem volt semmi értelmes. Legalább annyit elértünk, hogy kicsit megöleltük egymást, erre nem odajött Peti? Faszom. Hát az ideg. Na mindegy. Sok másra nem is emlékszem erről a szünetről, csak hogy megint elég hidegen váltunk el. Ez volt a leghidegebb elköszönés, mert közöltem vele, hogy "na mentem szia", ő meg ilyen összeráncolt szemöldökkel, ÍRTÓZATOSAN SZOMORÚ TEKINTETTEL mondta, hogy "..szia.." Hát annyira kis szomorú volt. Csak akkor leszartam. Istenem. Szegény. Akkora fasz vagyok. Később mondta, hogy az egész napja egy nagy szar volt, meg a tegnapi is, és az egészről én tehetek. Azaz ő, mert ő pofázott Dávidnak, szal magának köszönheti. Most nem tehetek róla hogy magamra vettem. Igenis zavar, inkább kimutatom minthogy magamba folytsam és úgy csináljak, mintha minden rendben lenne, mert nincs minden rendben, ugyanis kurvára bassza a csőrömet hogy Dávidnak ilyeneket mondogat.
Irodalom előtt a 20 percesbe megint odamentem hozzá, és ez volt a békülős szünet. Igazából nem beszéltük meg a dolgot, mert azt már megbeszéltük párszor, csak az abból állt, hogy ő elmondja a hosszú monológját, én meg bólintok egyet. Szóval nem beszéltünk semmi ilyesmit, egyszerűen egyrészt már untam ezt a dolgot és nem akartam rosszba lenni vele, másrészt meg öltönybe volt...... (Lehet azt hiszitek hogy ez egy szar indok... de nem az...)
Szóval hirtelen fogtam magam és megöleltem óvatosan, aztán visszaölelt óvatosan, majd megcsókolt óvatosan, én meg óvatosan visszacsókoltam, és utána ott mosolygott és megjött az életkedve, és rögtön nekem is jobb kedvem lett. Egyszerűen nagyon fura nekem hogy így tudom befolyásolni Boldi hangulatát... Mert ez eddig fordítva volt.
Amúgy töltöm az új sorozatom (Fargo) 2. részét, és előbb 80%-on volt most meg lecsökkent 78%-ra :O
A fontos közleményem után akkor folytatnám is tovább. Utána odajött Dávid ismét, és egész jó fej volt, megfogta a karizmomat és elismerően bólintott egyet, ami jól esett az ő részéről, mert ő ilyen nagy gyúrós. Megkínáltam a Győri Édesemmel Boldival meg egymást etettük vele (?). Ez már határozottan annak a jele, hogy kibékültünk. Amúgy Boldi folyton a kajámat zabálja. Folyton csórja. Tök édi. Amúgy kaptam tőle egy snickerst. Épp most eszem.
Szóval ez a szünet végre jól telt. Itt tudatosult bennem, mármint a béküléskor, hogy mennyire szeretem.. Oké amúgy is tudom, de akkor nagyon éreztem. Amikor végre 2 nap után megcsókoltam rendesen és megöleltem erősen, ahogy belenéztem a szép szemeibe... Annyira szeretem...
Irodalom után Boldi kint várt a lépcső kiálló izéjén, pedig már hazamehetett volna. Lekisért az elsőre, ahol angolom volt, és ott álltunk hárman (Csenge is csatlakozott). Csenge megkért, hogy segítsek neki a németháziba, de míg kitalálta hogy mit fordítsak le, addigra pont becsöngettek, szóval nem lett az egészből semmi, így idegesen elrohant, Boldi meg kiröhögte. (?)
Na, és akkor azt hiszem most jött el az ideje annak, hogy hálát adjak a jóistennek amiért ilyen palival áldott meg. Egyszerűen a kurva életbe nem fogom felfogni hogy mivel érdemeltem ki ezt. Leírhatatlanul jó nézett ki. Mármint szó szerint leírhatatlanul. Nem tudom megfogalmazni. Nem találom a szavakat. Egyszerűen... Én tudom hogy azt írtam tegnap, hogy mostantól nem lesz semmi ha egymásnál alszunk, mert túl gyorsak vagyunk stb.. de tudjátok mit szarok bele az elveimbe... hát azt hittem ott tépem szét rajta azt a zakót meg az inget. Én nem is tudom gyerekek. Én annyira kész voltam hogy azt hittem elájulok. Az az elegáns cipő, vele az a fekete csőnadrág, ahhoz a fehér ing, a zakó meg a nyakkendő, a szürke órája a kezén, na meg az a tökéletes arc, haj... illat... én nem.. én szerintem kikészültem.
Huh. Hát. Nemtudom hogy valaha túl fogom-e tenni magam azon hogy Boldi mennyire tökéletes.. nem csak külsőleg de belsőleg is.. Még ha vannak is hibái azokat is imádom.. nagyon.
Szóval angolon nem volt semmi érdekes, azaz folyton az órámat igazítottam, mert mindig megfordult. Tanárnő meg azt hitte, hogy azért nézem, mert sietnék ki, szóval egyszercsak felszólított, hogy "do you want to meet your lover? because you're always looking at your watch", mire mindenki elkezdett röhögni, én meg mondtam, hogy "nem, csak mindig megfordul". Hogy basszad meg. Eskü nem az időt néztem. Ennek van egy másik magyarázata is, méghozzá az, hogy nem tudom leolvasni az órát, de azt inkább nem mondtam el hangosan az angolcsoportom előtt.
Mikor kimentem a teremből, Boldi ott várt, és valójában mindketten tudtuk hogy megvár, de egyikünk se mondta ki. Persze amikor rendesen órája van és max. 1 órát kéne várnia rám akkor nem vár, de így, hogy 3 órával előbb hazamehetett volna, nem meg várt? Erre varjatok gombot. Nem mintha bántam volna. Ezután a kettes elé kellett menni, azaz a töri terem elé, mert próbáltuk a márc 15.-ei ünnepséget. Boldival óra előtt (sőt, még becsöngetés után is, mert egy ideig nem jöttek a tanárnők) ott voltunk a büfés asztaloknál, és kb. fél percenként közöltem vele, hogy milyen jól néz ki, és ő is velem, hogy milyen jól nézek ki, ami tudom hogy nem igaz, de mindegy. Mert tényleg nem néztem ki jól. Meg amúgy se nézek ki jól, de ma különösebben fosul néztem ki. Mindegy, ez van. Aztán órán elmondták a szövegeket az emberkék, elénekeltük párszor a dalt aztán mehettünk is dolgunkra. Niki kapott egy iphone 6-ot, erről bővebben nem is szeretnék írni, mert már gyülekeznek a könnyek a szememben. Boldi lecserélte a háttérképét rám (?), szóval én is lecseréltem a háttérképét rá. Ezt így meg is beszéltük óra után a büfés asztaloknál, ahol egy csók után (mindketten áthajoltunk az asztalon, azaz én kb. feküdtem rajta), a mögöttünk lévő Réka elkezdett ordítani Bedének, hogy "látod, ők még szeretik egymást!" (?). Ezután Boldival oda fordultunk és Réka kiakadását hallgattuk, aki olyanokat ordított torka szakadtából nekünk, hogy "ez el fog múlni" meg ilyenek. Erre Kitti ott izélt, hogy "kedves vagy Réka", Bede meg Boldival röhögött valamin, amit én nem hallottam, mert Bede Boldi fülébe súgta. Réka teljesen kiakadt amúgy. De közbe mosolygott, szóval nem tudom hogy most tényleg kiakadt vagy csak poénkodott. Aztán Boldival felmentünk a cuccaimért a szekrényhez, de itt történt egy nagyon durva dolog. Ugyanis. Éppen a lakattal baszakodtam, amikor hirtelen megcsókolt. De tök váratlanul meg minden. Szóval éppenhogy sikerült kinyitni a lakatot, még el se engedtem, ő meg hirtelen tiszta erősen megcsókolt és bumm, hát ami a gyomromba lejátszódott az nagyon komoly volt. Esküszöm a világ legjobb érzése. Hihetetlen jó volt. Ezt csinálhatná gyakrabban. Aztán meg én ilyen csillagokat látva kutattam a szekrénybe és olyanokat mondogattam, hogy "jaj nekem.. jaj..", ő meg csak állt ott. Aztán mentünk a buszmegbe, majd a buszon sikerült egymás mellé ülnünk szóval az utat végigbeszéltük. Próbáltam minél alaposabban megfigyelni, mert nem tudom mikor lesz legközelebb így. Jó soká. Addig meghalok szerintem. Habár mondtam neki hogy ha legközelebb jön hozzám, akkor így jöjjön, nem mintha sokáig rajta maradna, de na. Azért tök jó lenne.
Leszállás után vettem egy pizzát a pékségbe, és én úgy döntöttem, hogy az egészséges életmódot illetve az edzést átrakom jövőhétre, remélem ez nem zavar senkit. Holnap jövök, mindjárt lejött a sorozatom, aztán megyek lemosom a zsírt a hajamról.
#3502016.02.07. 12:14, szandi
Péntek óta halogatom az írást, de egyszerűen nincs kedvem. Nem tudom mi van velem... Egyszerűen soha nincs kedvem írni. Na mindegy.
Szóval vasárnap van ma, én meg éppen a pénteki napomat tervezem leírni. Hogy ebből mi lesz, azt nem tudom. Nem hiszem hogy valaha is csináltam ilyet, hogy 2 nappal később írtam le a napomat, de azért most megpróbálkozom vele.
Hétfőn nem mentem be Boldival nulladikra, mert neki órája volt, nekem meg a szparira kellett mennem 7:50-re, szóval semmi értelme nem lett volna. Ez volt az első alkalom hogy a szparin vagyunk hétfőnként, és nem mondom, elég szar. Hidegbe kisétálni nem a legjobb, de nemsoká jönnek a szép idők és akkor már nem lesz annyira vészes. Én elképesztően várom már a jó időt. Tényleg el sem tudjátok képzelni hogy mennyire. Hogy miért?
- Nem kell hordanom ezt a nagy macikabátot, amibe olyan vagyok, mint egy szumós
- Végre hordhatom a Vans-t meg a Converse-t, sőt, terveim között van hogy veszek még egy Vans-t, mert ez már két éves lesz, és kezd kicsit kinyúlni, meg a cipőfűzője így elvékonyodott (?)
- Mikor felkelek, akár nulladikra megyek akár nem, már világos lesz és nem kell zseblámpával világítani amikor kilépek a házból
- Boldi újra előveszi majd a szekrény mélyéből a térdnadrágokat meg a snapbackeket... ja, és természetesen a trikókat...
- Mindenkinek sokkal jobb lesz a kedve ha szép az idő
- Bármikor elmehetünk Boldival sétálni, nem fogunk megfagyni
- Az a bizonyos "tavasz" illat
- Többet lehetek kint Buksival
- Több természetes fény, nincs már az a nyomasztó "mindig sötét van" dolog
Hát én már nagyon várom. Ha ez eddig nem esett volna le.
Egyébként most nem vagyunk túl jóba Boldival. Kicsit haragszom rá. Mesélte tegnap, hogy Dáviddal ugye mentek dolgozni, és Dávid faggatta, hogy hogy-hogy nem jön hozzám meg ilyenek, mire mondta Boldi, hogy nem lehet minden hétvégén a szülők miatt meg ilyenek, meg amúgy is gyorsan haladunk... Hát az utolsó 4 szó verte ki nálam a biztosítékot. De basszameg, ha ilyet mond, legalább ne mondja már vissza nekem. Az a leggázabb hogy neki le sem esett, hogy ezt nem kellett volna, csak miután számon kértem, akkor mondta, hogy neki ez most esett le. Igazából lehet hogy szokásomhoz híven túlnagyítom a dolgot, de ez őszintén böki a csőrömet. Oké, azt megbeszéltük Boldival a multkor hogy tényleg gyorsan haladunk, de ezzel mindketten okésak vagyunk, de akkor is. Most ezt miért kell elmondani Dávidnak? Mi a bánat köze van Dávidnak ehhez? Ez a dolog elindított bennem egy folyamatot, szóval az elmúlt fél napban leginkább azon agyaltam, hogy vissza kéne venni. Persze nem magam miatt, mert felőlem aztán... na mindegy, szóval arra akarok kilyukadni tulajdonképpen, hogy mostantól ha találkozunk hétvégén (azaz megyünk egymáshoz vagy egymásnál alszunk) akkor nem lesz semmi, mert akkor majd nem kell azt mondania másnak, hogy gyorsan haladunk. Tudom hogy marha gyerekes ez a gondolatmenet, de ez most engem olyan szinten felbaszott, hogy nem is érdekel. Nem lesz majd akkor semmi, és akkor nem fogunk túl gyorsan haladni. Ezt persze neki nem így fogom mondani, hogy "azt mondtad gyorsan haladunk, hát tessék, akkor most nem fogunk", hanem csak mondani fogom majd, hogy most nincs kedvem meg inkább nem szeretném stb. Pedig de. Ez itt a probléma. Hogy nagyon nehéz lesz nem belevetni magam az örömök óceánjába (?), de meg kell próbálnom. És nem csak emiatt. Szóval tényleg úgy gondolom hogy gyorsan haladunk, de ez engem eddig nem zavart. Csak most gondolkoztam el ezen kicsit komolyabban. Igazából engem az zavar, hogy Dávidnak így panaszkodik. Mi a rák köze van Dávidnak ehhez? Én se mondom Csengének ezt! Sőt, semmit se mondok Csengének konkrétan! Semmi ilyesmit legalábbis. Meg mondjuk mást se. Szinte alig beszélek neki Boldiról. Max. a ciki vagy az undorító sztorikat mesélem el neki, hogy röhögjünk egy jót. (Amikor pl. összefikáztam Boldit véletlenül, vagy amikor kifújtam Boldi orrát stb). Oké, Vivinek meséltem pár dolgot, de Vivi az... hát Vivi az Vivi, ő igazából teljesen leszarja, neki csak a pasija létezik és ennyi. Kicsit megbántam hogy neki elmondtam dolgokat, de egyrészt nem kötöttem Boldi orrára (ha most Boldi nem szólt volna erről, akkor engem is hidegen hagyott volna), másrészt meg Vivi tényleg nem számít úgy... Dávid meg igen. És nagyon rosszul esett hogy ezt így (el)mondta Dávidnak. Mert én se kötöm Csenge, vagy bárkinek az orrára, hogy Boldival most éppen mi van. Jó, Dórinak meg Laurának írtam egy dologgal kapcsolatban, mert tanácsra volt szükségem. Szóval azt muszáj volt, mert kétségbe voltam esve meg minden.
Mindenesetre utána gyorsan leraktuk a skypeot, azóta meg egyszerűen nincs kedvem beszélni vele. Facebookon általában úgy köszönünk reggelente, hogy jóreggelt meg egy szív vagy valami, most meg csak annyit írt, hogy írjak, ha felkeltem. Írtam is, aztán meg rögtön azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem ma találkozni, mire írtam, hogy inkább hagyjuk a mai napot. Egyrészt jobban szeretem ha egy programot napokkal előtte megbeszélünk, hogy feltudjak készülni rá, másrészt mára már szőttem terveket (oké, nem világmegváltó tervekről van szó, csak hajpakolást akarok feltenni meg albumokat hallgatni max. hangerőn és ordítani a dalokat, szal magyarul lányos napot tartani), harmadrészt meg tényleg ez az első olyan alkalom ebben az életben, hogy nem akarok találkozni vele. Sőt, beszélni se nagyon. Eddig is folyton felkaptam a vizet minden szar miatt, de fél óra múlva már teljesen elfelejtettem és nem volt semmi gáz. De ez most nagyon betett. Szerintem ennyire még nem sértett meg. Vagyis.. nem is megsértett, mert nem mondott semmi rosszat vagy csúnyát, egyszerűen csak hogy ezt így elmondja Dávidnak, mikor megbeszéltük még az elején hogy mi nem vagyunk olyanok hogy kiteregetünk mindent mások előtt... Meg az egész hangsúly meg a fogalmazás olyan, mintha ez őt zavarná, mármint hogy gyorsan haladunk. Hát, akkor mostantól nem fogunk. Aztán látta hogy nem nagyon válaszolgatok, szóval felhívott telefonon, de ott se voltam valami bőbeszédű. Mondta, hogy a szülei mondták neki, hogy mennek fel a Mátrába kutyát sétáltatni, és mehetnék én is velük, és a szivem majdnem megszakadt, mert ez az első hogy a szülei meghívnak valahova meg minden, de valahogy mégse akarok menni, szóval mondtam, hogy nem. Menjen csak a szüleivel meg a kutyákkal, én el leszek itt. Tényleg normálesetben simán mentem volna, hát milyen jó ötlet már meg minden, de most egyáltalán nem akarok menni. Meg hát itt is örültem volna ha előbb szólnak. Most egy igazi hisztis picsának tűnhetek, és nem is védem meg magam, mert tényleg az vagyok, de tudjátok mit, nem érdekel. Nem érdekel. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan fogom majd visszafogni magam ha együtt alszunk vagy valami. Hát én nem is tudom. Leütöm magam vagy valami.
Amúgy ettől függetlenül még imádom mint a szart meg minden, szóval időközbe nagyba készül a valentin napi ajándéka. Teljesen DIY az egész, lényegében vettem egy A5-ös keményfedelű füzetet (100 laposat) és nagyon faszául elkezdtem csinálni. Beleírok 60 dolgot amit szeretek benne, beleragasztok képekeket, pár emléket meg ilyenek, szerintem kurvajó lesz, csak ilyen kreatívan akarom megcsinálni, így egy oldal elkészítése kb. 20 perc, de nem baj. Még van 6 napom rá, amit mondjuk nem tudom hogy fogok kivitelezni, de meg kell oldanom.
Ennyit arról, hogy leírom a pénteki napom. Igazából tök gyorsan eltelt a nap, ami a sulit illeti. Bementem órákra, azokon vagy figyeltem vagy Csengével röhögtem, de egy dolog közös volt mindegyikben: rúzsoztam. Ugyanis szinte minden szünetbe Boldival voltam, és utána természetesen rúzsozni kell. Egyik csókunk után Boldinak tiszta rózsaszín lett a szája (meg a szája alatt és fölött), és le se jött neki, szóval tök viccesen nézett ki.
Suli után rögtön mentünk is pizzázni. Ugyanoda mentünk ahova a multkor, csak most másik asztalhoz ültünk, konkrétan a bejárat melleti kétszemélyesbe. A pincérnők feltünően kedvesek voltak, komolyan annyira vigyorogtak hogy már kellemetlen volt nézni. Boldi szerint a borravaló miatt. Hát nemtom. Szerintem bejött nekik Boldi. Multkor ugye ketten ettünk 1-1 pizzát, ami szar ötlet volt, mert én kb. a háromnegyedét meghagytam, szóval most egyet vettünk és kétfele osztottuk. A pizzát kb. 10 perc alatt meg is hozták, pedig multkor várni kellett vagy egy órát rá, szóval amikor megláttam hogy közeledik a pizza, rendesen felordítottam és mutogattam, hogy "AA!". Emlékszem a multkor kajálásunkra, amikor mindketten halálra izgultuk magunkat, olyan szinten, hogy enni se tudtunk normálisan. Hát az egy nagyon kellemes mégis kellemetlen emlék. Alig beszéltünk mert annyira izgultunk meg minden. Régi idők. Most meg ott zabáltunk meg pofáztunk közbe. De mégis romantikus volt, mert néha megfogta a kezem meg néha felvette azt a csábos fejét, ami azt jelenti, hogy féloldalasan mosolyog és ilyen nagyon igézően néz... én meg lefordulok a székről... Balfasz mivoltomhoz méltóan egy fél pizzát se tudtam megenni, így az utolsó szeletet átdobtam Boldinak. Tök gáz amúgy, itthon simán megtudnék enni egy egész pizzát is, de valahogy máskor sose megy. Esküszöm még mondtam is Boldinak, hogyha lenne valami sorozat akkor seperc alatt megenném. Mert itthon is azt csinálom ha eszek: berakok valami sorozatot vagy youtube videót, aztán úgy eszem meg a kaját, hogy fel se tűnik. Ott meg ugye koncentrálni kell hogy hogyan egyek meg ilyenek, szóval nem megy. Vagy valami ilyesmi. Igazából nem tudom mi a fasz bajom van olyankor. Nálunk az egy belső poénnak számít, hogy én mindig ilyen nagyon apró falatokat veszek a számba bármiről is legyen szó, és azt percekig rágom, míg ő egy szelet pizzának a felét betömi egyszerre a szájába és még meg se rágta, de már tolja be a következőt. Volt amikor meg kellett állnia szegénynek és vagy 10 percig nem evett, csak hogy valamennyire utolérjem. De amúgy mikor itthon eszek akkor se zabálok ész nélkül, én mindig csak ilyen kis mennyiséget rakok a számba, mert kicsi a szám, aztán nem akarok megfulladni.
Most jutott eszembe amúgy a matek óra. A matek óra az egybe van amúgy? Vagy külön? Matekóra. Matek óra. Nem tudom megnézni a google-ba mert torrentet töltök és ilyenkor nem tudok netezni (?). Szóval matekon én oldottam meg egy feladatot, de nem a táblánál, csak úgy szóban. Ugye én az ajtó melletti padsor első padjában ülök, szóval legelől, és mindenki aki ismer tudja, hogy nekem ilyen nagyon halk hangom van. Csengével folyton azon röhögünk, hogy amikor ordítok, még akkor is halk vagyok, és hogy amikor beszélünk, 95%-ban a másik fél nem hallja hogy mit beszélek és mindig visszakérdez. De nem azért mert szégyenlős vagyok vagy ilyenek, egyszerűen ilyen a hangom. Szóval ott oldottam nagyba a feladatot, tanárnő is kb. bele volt bújva az arcomba hogy halljon valamit, amikor hátul így csomóan elkezdtek beszélni, mert azt hitték hogy éppen nem csinálunk semmit, ugyanis nem hallották a hangom. Ekkor tanárnő rájuk szólt, hogy "figyeljetek már, Szandi éppen oldja a feladatot", mire valaki megszólalt tök hangosan, hogy "igen?", de ilyen full ledöbbenten. Erre mondta tanárnő, hogy "igen, csak most halkan beszél, mert beteg". Hát én annyira kész voltam. Annyira röhögtem hogy fu. Ekkor összenéztünk Csengével és megszólaltam, hogy nem vagyok beteg, nekem alapból ilyen a hangom. Nagyon vicces volt.
Visszatérve akkor a délutánra. Nagyon jól éreztem magam Boldival. Egyszerűen nagyon jól. Viszont legközelebb már én is akarok fizetni. Ezt előre leszögezném. Pizzázás után elmentünk a Rossmannba, hogy nézzünk nekem szemöldökceruzát, és multkor is ugyanez volt. Ismét nem volt szemöldökceruza, szóval én teljes idegbe voltam. Viszont vettem körömlakklemosót meg körömlakkot. Boldival választottuk ki. Nagyon egyedi szín lett. Vörös. Szeptember óta vörös/piros a körmöm, szóval mindegy. Azaz most 1 hétig kék volt, mert kifogyott a piros, de csomóan mondták, hogy fura vagyok kék körmökkel. Azaz csak én mondtam ezt, de mindegy. Időközbe amúgy tökre belejöttem az írásba, nemtom feltűnt-e.
Ezután meg csak sétáltunk órákon keresztül a városba. Nem is tudom mennyi ideig, azt se tudtam hány óra van, mert teljesen elveszett az időérzékem. Csak sétáltunk és beszélgettünk, néha megálltunk pihenni mert én elfáradtam meg pisilnem is kellett, szóval egyszerűen nagyon nagyon nagyon jó volt. Ez az egyik kedvenc emlékem Boldival. Nála volt végig a go pro, de elfelejtette, pedig tudtunk volna fasza képeket is csinálni. Ha jobban belegondolok, tényleg körbesétáltuk kb. a várost. Te jó ég, nagyon sokat sétáltunk, de annyira jó volt. Mindenféléről elbeszélgettünk, egyszerűen sosem volt csönd. Tökéletes volt. Egyébként rákérdezett Martinra (a szilveszteres Martin), én meg nagynehezen elmeséltem neki, mire mondta, hogy örül, hogy nem lett vele semmi, mert akkor most mi nem lennénk meg ilyenek. Olyan aranyos volt. Úgy szeretem. Annyira rossz hogy most is "rosszba" vagyunk. Utálom ezt. De tényleg rosszul esett ez. Na mindegy. Szóval nagyon jó volt. Ezt gyakrabban megismételhetnénk szerintem. De jó lesz majd ha szép idő lesz, istenem. Hát én besírok. Nagyon várom. Kb. 6-ig voltunk talán? Nem nagyon tudom. A lényeg, hogy egy busszal mentünk, de ő leszállt előbb, hogy megvárjon egy másik buszt, én meg egyenesen jöttem haza, mert a szomszéd a buszsofőr és kirakott az utcába. A buszon végig csókolóztunk, szóval nagyon jó lezárása volt a napnak. Tényleg egy nagyon nagyon jó nap volt Boldival.
Hát, ennyi lenne. Majd jövök holnap elméletileg.
#3492016.02.04. 19:23, szandi
Na. Hát igen, tegnap se volt blog, bocs. Én letettem arról az elhatározásomról, miszerint minden nap blogolok.. Hagyom ezt. Akkor írok amikor kedvem van és kész. Különben csak egy erőltetett szar lesz az egész.
Este 7:20 perc van, és kb. 7-kor értem haza. Ezt mindjárt ki is fejtem bővebben, csak elmegyek fürdeni. Na, itt vagyok.
Szóval tegnapelőtt este Boldival beszéltünk kicsit Grétiről. Azaz én hoztam szóba, hogy nem-e hiányzik neki, mert már október óta nem beszéltek. Aztán a vége fele hozzátettem, hogy "tuti bejött neked", de ezt így mosolyogva. Aztán mikor mondta, hogy "talán", hát én nem is tudom. Sejtettem hogy tényleg tetszett neki, de valahogy így hallani a szájából.. rendesen szivenütött. Szóval inkább mentem is aludni, és az elkövetkezendő 12 órában folyamatosan azon agyaltam, hogy Boldinak tetszett Gréti. Rögtön elkezdtem magam a szarabbnál szarabbul érezni, hogy ugyan mit akarok én Bolditól, mikor Gréti ezerszer jobb és szebb nálam, stb. Ilyen pozitív gondolatok suhantak végig az agyamon, és tiszta depresszióba voltam egyszerűen esve. Nagyon elkeserített. Aztán másnap a suliba Boldi mondta, hogy milyen jól nézek ki, mire rávágtam, hogy "de nem annyira, mint Gréti". Ezután rögtön levágta hogy mi a bajom, szóval megnyugtatott hogy az már régen volt meg nem volt köztük soha semmi, ja, és mikor mondta, hogy "soha nem cserélnélek le senkire", akkor finoman szólva megállt a szivem. Kicsit megnyugtatott, de akkor is, ez a Grétis téma nálam örökké fájdalmas lesz, akárhány hónap is telik el, akármit is mond, mert soha se fogom elfelejteni hogy mennyire rossz volt látni mindig a közös képeiket meg mindent. Szörnyű volt. Szóval ez kicsit érzékeny téma.
Hmm, miről is írjak még hirtelen. Most csak arról írok, ami random eszembe jut. Ma volt az a tehetségkutató vagy mi a művházba. Boldival meg Csengével mentem el és tök jó volt. Fellépett Vanessza is (akit Csenge elnevezett Kurvesszának), és mindketten a reakciómon röhögtek, mert én ott forgattam a szemem meg ilyenek. Vanessza mondta az előadás végén lévő mini interjúba, hogy "nem kap levegőt", mire megszólaltam, hogy "hálisten". Csak sajna ez egy kicsit hangosan sikeredett, szóval csomóan felémnéztek. (Köztük Gyúrós Johnny is.) Kb. 14:30-tól egészen 17:00-ig ott voltunk, szóval elég sokáig tartott, de szerintem jó volt. Az előadások között voltak jók is, habár most egy sem jut eszembe. Ja de, a kedvencem az Bede volt, aki Zámbó Jimmy-t énekelt. Az egyik rapper srác meg folyton azt mondta a szövegébe, hogy "basztatnak", és ilyenkor így megfagyott a levegő a művházba és mindenki az igazgatót meg az igazgatóhelyettest nézte. Réka volt egyébként az egyik műsorvezető, és minden előadás után feltettek pár kérdést az előadóktól. Az egyik srácon paróka volt, és Réka megkérdezte, hogy "megfoghatom a parókád?" mire a srác azt válaszolta, hogy "mást is megfoghatsz", mire Bede (Réka pasija) hirtelen megjelent a szinpadon és ilyen fenyegető tekintettel mérgette a srácot. Az egyik csaj meg The Pretty Reckless-t énekelt, de komolyan mondom, hogy megbecstelenítette a számot. Utána meg Demit énekelt. Hát normális? Azt hittem kirohanok. Mi baja a kedvenceimmel? Miért csinálta ezt? Vanessza ott vergődött a szinpadon, ami tánc lett volna, hát nemtom, ilyet én is tudok szerintem. Amúgy nem, mert tuti kitörném valamimet, de akkor se valami nagy cucc hogy ott ugrálgat a levegőbe. Amúgy az egyik oldalamon Boldi, a másikon Csenge ült, és folyton egyszerre kezdtek el mindketten beszélni hozzám, én meg egyszerre csak egy dologra tudok koncentrálni, szóval össze-vissza kapkodtam a fejem, hogy most ki mit mondott. Meg azon röhögtünk ezután (hárman), hogy milyen vicces lenne ha Csenge kezét fognám meg véletlenül műsor közbe. Amúgy tök szívesen jelentkeznék én is ide. Boldi szerint rappelnem kéne. Hát szerintem is egyébként. De énekelni is jó lenne. Amúgy ha fizetnének se lépnék fel, mert nem szándékozom tönkretenni a maradék másfél évemet ebben az iskolában. De azért tök jó lenne. Mindig is szerettem énekelni meg rappelni, egyszer úgy kipróbálnám hogy sok ember előtt énekeljek. Am tuti elájulnék vagy valami. Boldi előtt is remegve rappeltem. Beni is fellépett amúgy, akinek eddig sötétbarna haja volt, de most foltokba kiszőkítette (?). Na, ő táncolt, de tánc közbe hirtelen lement spárgába! Odafordultam Boldihoz, hogy mondjam neki, tanulhatna Benitől, de ő meg ilyen értetlen fejjel nézte Benit (aki ott ült spárgába a szinpadon és közbe mosolygott a közönségre).
Reggel amúgy Boldival a kőfalnál voltunk, és ma az a nagy köpeny (megint nem jut eszembe a neve...) volt rajtam. És mindig azzal szórakozik, hogy az alá benyúl és úgy fogdossa a seggem, mert úgy nem látja más. És ott álltunk a félhomályba, ő meg a köpenyemen kívül fogdosott. Amúgy olyan fura azt írni hogy köpeny. Mintha valami varázsló lennék. Na, és akkor mondtam neki, hogy "benyúlhatsz". Hát látni kellett volna azt a fejet neki. Rendesen láttam ahogy lepereg előtte az élete. Egy pontra fókuszált vagy fél percig, mert nem tudta hova tenni ezt a kijelentésemet, mert nem esett le neki, hogy hova is nyúlhat be. Hát valami nagyon vicces volt. Amúgy Boldival folyton kikészítjük egymást. Nagyon durva. Azaz van amikor vicces, de van amikor így sziven akarom döfni magam, hogy lenyugodjak a picsába. Mert egyszerűen olyan jól néz ki, hogy sírok. És akkor még mellé ahogy csókol meg minden. Jézusom. Amúgy nem is adta nekem a Vans sapkát. Pedig kajak azt hittem. De valamelyik nap szólt, hogy rég nem látta, és hogy majd vigyem vissza. Én meg ott mondtam, hogy "dehogy, hát az enyém", és ezt így halál komolyan mondtam, mert kajak azt hittem hogy nekem adta. Szóval ott vitáztunk ezen vagy öt percet, mert nem tudtam eldönteni hogy most poénkodik vagy komolyan mondja, szóval én azt hajtogattam, hogy "az enyém" ő meg hogy "nem, az enyém". Végül ma visszaadtam neki. De eskü azt hittem hogy nekem adta. Hát full úgy adta ide. Na mindegy. Amúgy se hordtam soha, mert kibaszottul hülyén áll.
Ma már jött Csenge suliba, habár úgy volt, hogy nem jön, mert valami dagadás keletkezett a szemhéján (?). Ma van egyébként a névnapja, de elfelejtettem neki csokit venni, szóval majd holnap veszek neki. Mikor felköszöntöttem (én voltam az első, yee), megölelt, és tök jól esett.
Bioszon ugye tanárnő néha behozza azt a műanyag babát, aminek ki lehet venni a belsőszerveit. Én meg nem figyeltem hogy mit mondott tanárnő, csak annyi jutott el az agyamig, hogy ezt mondja: "Ugye múltórán bent volt Józsi, ti meg kijöttetek és megnéztétek", én meg ilyen összevarodottan odafordultam Csengéhez és megkérdeztem tőle, hogy "ki az a Józsi? és miért néztük meg?" mire mondta, hogy "az a műanyag baba te hülye". Hát én sírtam a röhögéstől amikor leesett a dolog. Meg vettük az aranyeret (?) és azon röhögtünk valamiért Csengével, hogy milyen vicces lenne, ha az orromba lenne aranyerem, és ott lógnának ki az orromból az erek, én meg ott nyomkodnám vissza őket beszélgetés közbe. (???)
Töri előtt Boldival voltam, és minden töri előtt ott hisztizek, hogy tuti én fogok felelni, ő meg próbál megnyugtatni, hogy tuti nem. Hát, eddig ez bejött, most viszont nem. Ugyanis tanárnő az én nevemet mondta... nem megmondtam? Geci. Nem megmondtam. De igen. Tegnap előtt írtam is asszem. Hát tessék. Eskü elmehetnék jósnőnek vagy valami. De hála a drága jóistennek, aki ezek szerint legalább egy kicsit letekint rám, nem szóban feleltem, hanem írásban. Egyébként szart se tudtam, mert olyan leckét kérdezett, amit lassan két hete vettünk, én meg azt kurvára nem néztem át, csak a múltórait, szóval tiszta faszságokat írtam, Betti meg nem segített semmit, ezúton is kösz szépen neki. Óra után megsemmisülten kerestem fel Boldit, hogy közöljem vele a hírt, miszerint végre feleltem. Egyébként annyira nem hat meg hogy most egyest kapok, eskü nem. Amúgy kicsit nehéz volt a dogára koncentrálni mikor tanárnő ott visítozott a többiekkel (mert szart se tudtak ők se). Legalább túl vagyok a felelésen, most már nyugisan mehetek be órára. Amúgy nem, ettől még felelhetek, de mindegy. Azért kicsit nyugodtabb vagyok. Szóval Boldi felkeresésére indultam, akit meg is találtam a harmadikon a wc-kkel szembeni padon. Éppen evett. Megdöbbentő módon. Egész nap zabál. Nem csoda hogy 81 kiló. Habár nem látszik rajta, szal ennek a mondatnak nem volt túl sok értelme. Mellette ott ült Ervin, aki kedvesen köszönt (??!?!?levagyok döbbenve?!?!?!?), én meg miután visszaköszöntem neki, elmagyaráztam Boldinak remegve, hogy feleltem, és hogy egyes lesz, de nem baj, mert túl vagyok rajta. Ő meg csak evett, rágott, nagyokat nyelt, aztán elkezdett röhögni, mert időközbe Keve nekem jött véletlenül, én meg ilyen flegmán ránéztem (nem direkt). Aztán ott nagyba vártam a reakcióját vagy valami, tudjátok, hogy nem is tudom, talán MONDJON VALAMIT, erre a másik oldalán ülő Petire nézett és valami olyasmit mondott neki, hogy "ne pofázzá má amikor beszélek" (Peti egyébként meg sem szólalt). Ezután felkaptam a vizet és lerohantam. (?)
Tesin floor balloztunk, és én álltam be kapumba. Nem tudom pontosan hogy miért. Csenge beállt mellém a kapuba (?) és ott röhögtünk minden faszságon, Panna meg, aki a csapatomba volt, olyan halál komolyan vette a játékot, hogy az elképesztő. Ezzel egyébként egyedül volt, mert mindenki leszarta a játékot, csak ott lökdösték össze-vissza a labdát, Panna meg ott ordított nekem, hogy "védjem ki a támadást", meg folyton a nevemet ordította akárhányszor a kapu közelébe került a labda. (?)
Az angol szódogám amire kb. semmit se tanultam és megvoltam róla halálosan győződve hogy max. kettes lesz, NÉGYES lett!!! Oké, négyes alá alá alá alá alá, de akkor is, négyes. Tiszta boldog voltam miatta. Tegnap meg kiosztotta tanárnő a számviteli gyakorlat dogámat, amiről ugye azt írtam, hogy fullra elszámoltam mindent és fos lesz, erre ötös lett. Szinte hibátlan. Hát elsírom magam menten.
Ezután elmaradt ugye a hittan a tehetségkutató miatt és mentünk Boldival meg Csengével át a művházba. A műsor után Csengéért jöttek, mi meg Boldival elsétáltunk a szpari felé, mert ott van egy olyan autó, amilyet Boldi szeretne... az a miata vagy mi. Kajak ott álltunk percekig egy idegen autójánál és azt néztük. Egyszerűen olyan izgalomba jött Boldi hogy az hihetetlen. Esküszöm elkapott a féltékenység. Egy autó miatt. Aztán ilyen nagy smárpartiba keztünk a kocsi mellett, és tök vicces lett volna, ha a tulaj kiordít a házból, hogy takarodjunk a bánatba. Erre Boldi azt mondta, hogy ő meg visszaordítaná, hogy jöjjön le és menjenek egy kört. (?) Ezután mentünk a buszhoz, ahol ott volt Máté, Brendon meg még páran. Szerencsére egymás mellett tudtunk ülni, pedig elég sokan voltak. Mármint Boldival. Hát, sokat nem beszéltünk az út alatt, mert a hétvégén gondolkoztunk. Végül arra jutottunk, hogy holnap pizzázunk.
Amúgy a tehetségkutató alatt képzeljétek Csenge kiszemeltje pont Csenge másik oldalára ült! Nem csak Csenge került tiszta izgalmi állapotokba, hanem én is. Sőt, még Boldi is. Kajak ott örült. A poén az, hogy egymás mellett ültek órákon keresztül, és egymáshoz se szóltak. Ennél nagyobb poén meg az, hogy Tomi ráírt Csengére úgy, hogy ott ült mellette, és így beszélték végig a műsort. Facebookon. Pedig egymás mellett ültek. Hát eszem faszom megáll.
A buszról leszállva megkellett várnom ugye a csatlakozást, addig meg elmentem a pékségbe és vettem két pizzát. Mármint két szelet pizzát, nem két teljes pizzát. Az egyiket balfasz életemhez méltóan az ajtóba kiejtettem a kezemből, és a földre esett. Nem baj, itthon megettem. Előtte kicsit megtisztogattam, de na. Hát most 300 ft-ot nem dobok csak úgy ki. Amúgy kb. fél másodpercet ha volt a földön, mert olyan gyorsan felkaptam. Közbe meg ordítottam egyet, hogy "jaj".
Itthon aztán anyám meg a palija megint kioktattak, merthogy undorítóan nézett ki a ruhásszekrényem. Hogy ők azt honnan tudják és hogy ez őket miért érdekli ennyire, azóta se sikerült rájönnöm, viszont a palija ott izélt, hogy "ennyire igénytelen nem lehetek". Hát, ezek szerint mégis, szóval kuss. Jaj, de várom azt a napot, mikor eltakarodok innen a búbánatba.
Most megyek körmöt festeni. Majd jövök valamikor.
#3482016.02.02. 19:11, szandi
Őszintén megmondom, nem terveztem ma az írást. Sőt, lehet nem is lesz túl értelmes vagy összeszedett az, amit írni készülök, de Boldival most valamiért 20 perce nem szólalunk meg skypeon (?), szóval gondoltam írok egy kicsit.
Éjjel aludtam nagyjából 2 órát, ennek okait most nem fejteném ki, de kibaszott szar volt. Csak hogy szépen fogalmazzak. Szóval egész nap zombi módjára közlekedtem, méghozzá kabátba, mert a fáradtságtól elkezdtem fázni. (?) Rendesen számoltam már vissza az órákat és a perceket, hogy mikor jöhetek végre haza. Szörnyű nap volt. Egyszerűen borzalmas.
Rájöttem amúgy arra, hogy azért unom mostanába az írást, mert minden nap ugyanúgy írok le mindent. Leírom sorba hogy melyik órán mi volt, melyik szünetbe mi volt, és ez kezd kicsit monotonná és unalmassá válni. Szóval most megpróbálom úgy leírni a dolgokat, ahogy eszembejutnak. Vagy valami ilyesmi. Igazából szerintem amint ezt befejezem, megyek is aludni, pedig mécsak 7 óra lesz, de nem nagyon érdekel.
Holnap se lesz valami jó napom, mert Boldi csak a 3. óra után jön be suliba és este 6-ig bent lesz gyakorlaton, Csenge meg nem is jön suliba, mert megy orvoshoz a gerince miatt. Szóval szerintem lazán végig fogom szenvedi a napot. Pont tegnap írtam, hogy milyen fos lenne ha Csenge nem jönne suliba, erre tessék. Biztos el leszek majd másokkal, de nemtom, valahogy most semmi kedvem mással beszélni. Igazából a fáradtság miatt már hülyeségeket írkálok, szóval nézzétek el. Nem lettem ilyen antiszoc egyik napról a másikra, egyszerűen csak mindjárt elhalálozok a fáradtságba. Itthon elkezdtem nézni egy youtube videót, de a felénél bealudtam, és nagyjából fél órát szundítottam, majd arra keltem, hogy Csenge ész nélkül irogat. Megnéztem, és olyanokat írkált, hogy "NE ALUDJ" meg "ÉBREDJ FEL". Hát, bejött. Mert direkt megkértem arra, hogy ne engedje hogy aludjak, mert akkor megint fent leszek egész éjjel.
Na jó, nem birok nem sorba haladni valahogy. Muszáj lennie valamilyen sémának. Amúgy mindig úgy szoktam blogolni, hogy közbe meg van nyitva az órarend és az alapján írom le hogy mik történtek. Most Boldi figyeli ahogy írok. Nagyon zavaró. De azért ari. Amúgy lehet nem is engem les. Csak azt látom hogy ilyen meredten nézi a képernyőt.
0. és 1. óra matek volt. 0.-ba gyakoroltunk, első órába meg írtunk egy dolgozatot, amiről nem is szeretnék több szót ejteni, köszike.
Pénzügyin is dogát írtunk, de tudtam :O Szóval szerintem az ötös lesz. Habár az egyik táblázatot teljesen elbasztam, de szerencsére Csenge leellenőrizte nekem és szólt, hogy javítsam ki. Így elég retekül nézett ki a dogám, mert átvolt húzva szinte minden és fölé volt írva a helyes megoldás, de nem baj, mert szerintem ötös lesz.
Irodalom órán nem volt ofő, ugyanis beteg!!!!! Ennek valamiért nagyon örülök. Mondjuk szerintem mindenki, így annyira nincs bűntudatom. Így bejött a hittantanárnő és hittanoztunk. Ezért elmarad csütörtökön a 8. óra hittan, viszont ez engem nem érint, mert Csengével megyünk és megnézzük a suli Ki Mit Tudját. Vagy mit. Van annak egy pontos megnevezése is, de azt biztonsági okokból nem írom le. Mintha olyan híres ember lennék úgy írom ezt. Lol.
Angolon egy lett csaj jött be és tartott kiselőadást a kultúráról meg ilyenek. Nagyon érdekes volt szerintem. Sok tényre felvilágította a szememet. Olyan tényekre, amik számomra tök természetesek. Pl. hogy a magyarok szinte mindent megköszönnek. Viszont azon meglepődtem, mikor azt mondta, hogy a magyarok nagyon udvariasak. Szerintem egyáltalán nem. Amúgy ez ilyen interaktív óra lett volna, de Viktoron kívül kb. senki nem szólalt meg.
Számviteli előtt Csengével elmentünk hogy vegyünk jegyeket a ki mit tudra, de végül nem vettünk, mert Csenge megijedt a tömegtől (?). Eközbe kétszer elsétáltam Boldi mellett úgy, hogy oda se mentem, sőt, csak futólag néztem rá. Csenge szerint egy köcsög geci vagyok, de direkt csináltam ezt, mert mondta, hogy "tanulni fog, szóval ne talizzunk", vagy valami ilyesmi. Hát jó, akkor tanuljon, szal nem mentem oda. Aztán teremcsere volt, így elsétáltunk megint Boldi előtt, na mondom jóvan, nem birom ki, szal odarohantam és mondtam neki, hogy sok sikert a dogához, mire elkezdte igazgatni a hajam, mert hogy kint volt a fülem. Hogy lehet ilyen??? Ott bíztatom, támogatom, erre a fülemet izéli. Úhh. Az ideg. Közbe a háttérbe hallottam ahogy Peti mond valamit, hát inkább fogtam magam és elmentem. Vagy negyed óra elment az órából, mert nem találtunk sehol termet. Végül visszamentünk oda, ahol eredetileg lett volna óránk, mert kiderült, hogy lesz még egy ilyen előadás. 4 kiselőadás volt. Az összes angolul volt. Volt Ming, az egyik végzős cserediák Bangkokból vagy honnan, az nem volt rossz. Aztán volt Gyuri, aki nem cserediák meg semmi, szal nem teljesen értem miért csinált kiselőadást angolul, és hogy ezt nekünk miért kellett végighallgatni. A poén az, hogy az egyik közeli kastélyról csinált kiselőadást, ami egy külföldinek biztos érdekes, de a teremben tartózkodó 50 ember közül 2 volt külföldi. Aztán volt valami tizedikes Ervin, aki annyira izgult, hogy a nagy idegességbe ott rángatózott a keze, csomóan kiröhögték, én meg majdnem elsírtam magam, hogy hogy lehet ilyen kis szerencsétlen. Szegény. Istenem. Szegény. Amúgy ő az internetről csinált kiselőadást, és kiderült, hogy van egy ilyen oldal, ahol megrendelhetem pl. azt, hogy megöljenek. Hát mi a fasz? Nem is tudtam hogy létezik ilyen. Ennek utána kell néznem. Végül jött Rachael, és huszadjára is végighallgattam a prezentációját, hát már rendesen unom. Kajak most hallottam vagy negyedjére.
Végülis jó óra volt, legalább nem számviteliztünk.
Tesi előtt Boldival voltam a 20 perces szünetbe, és mondtam neki, hogy becsöngetés előtt 5 perccel szóljon, hogy menjek öltözni. Szólt is , csak én leszartam, szóval volt fél percem átöltözni. Órán tanárnő leosztályozta azt a gerendázást. Csak nem a gerendán. Mert rájött hogy mi túl balfaszok vagyunk ahhoz és valószínűleg valaki kórházba került volna. Így a padokat felfordítottuk és azokon csináltuk a gyakorlatokat. Én hármast kaptam, pedig kajak azt hittem egyest kapok, mert egyszerűen semmi nőiesség nincs a mozdulataimban, ott trappoltam a padon meg párszor le is borultam onnan. A gyakorlat bemutatása közben ránéztem Csengére, hátha biztat egy kicsit vagy valami, erre tisztán leolvastam a szájáról ahogy odasúgja Rékának, hogy "ez mi a szart csinál?" Hát én olyan jót röhögtem ezen. Miután hármast kaptam rá, Csengével a mozdulataimon röhögtünk, mert ő eljátszotta hogy hogy csináltam a gyakorlatokat, és kurva vicces lehetek.
A többi szünetbe leginkább Boldival voltam. Boldi szerint Peti közölte vele, hogy ő a mi gyerekünk. Hát, szerintem Peti kezd megveszni, de kitudja.
Tesi után nem volt több órám, szóval elmentem gyógyszertárba meg boltba. Vettem menost meg étcsokis kinder buenót. Most ettem elősször ilyet. Nem rossz. A suliba el is fogyasztottam, miközbe Dani szomin köszönt. Boldinak amúgy elmeséltem mindent ami Danival kapcsolatos, azaz a legtöbb dolgot, mert rákérdezett. Ezzel kapcsolatban van egy tök vicces sztorim. Szóval ott ültünk az alagsorba, és így random megkérdezte, hogy "az előbb az a gyerek a lépcsőn Dani volt-e". Na, hát én nem tudom miből gondolta hogy én pontosan emlékszem arra, hogy az ezer ember között ott volt-e Dani a lépcsőn... Mindenesetre gondolkodás nélkül rávágtam, hogy "nem, Dani itt van gyakorlaton" és a mellettünk lévő terembe mutattam. Erre felhúztuk mindketten a szemöldökünket, majd mondta, hogy "de tudod már".
Na, hát bocsika hogy ma ilyen foscsó a bejegyzés, de örülök hogy legalább ennyit összehordtam. Csákány.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
