Nagyon vártam már  a reggelt, ezért tök korán lefeküdtem aludni este. Nagyon vártam már hogy Boldival legyek. Igazából nem tudom mi van most, néha jó vele, néha nem, néha érdekel, néha nem, fogalmam sincs mi van, a lényeg, hogy ma már tökre izgatott voltam. Ma a kb. 1 hónapja vett pólómat vettem fel, amit eddig nem mertem (?). Azért nem mertem, mert tele van hangulatjelekkel, és féltem hogy esetleg gyerekes vagy ilyenek. Aztán rájöttem, hogy kit érdekel, nekem tökre tetszik szóval felvettem. És csomóan meg is dicsérték, szóval ja. Nemtom mit fostam. A lényeg hogy szürke alapon vannak ilyen mindenféle hangulatjelek, ehhez egy sima fekete nadrágot vettem fel meg a conversemet. A buszra felszállva mosolyogva leültem Boldi mellé, aki megkérdezte hogy miújság. Ezután megkérdeztem hogy jobban van-e, mert ugye szarul volt szerdán, mondta hogy nem annyira, de ezt ilyen intelligens szóval fejezte ki, várjunk, hogy is mondta.. Ja, megvan. "Nem kifejezetten". Én meg ott ámultam hogy milyen okos. Ezután próbáltunk beszélgetni de mindketten beláttuk hogy fölösleges próbálkoznunk, tényleg semmit nem értettünk abból amit a másik mond annyira zúgott a busz, szóval feladtuk és csak ültünk csöndben. Mikor leszálltunk még mindig nem szólaltunk meg, sőt, kb. csak akkor kezdtünk el beszélni amikor a suliba leültünk a padra. Egyébként annyira jó érzés volt tudni hogy úgymond miattam jött be, hiszen tényleg nem volt kötelező neki, és oké, azért jött be végülis hogy törizzünk, de mégcsak elő se vettük a törikönyvet, szóval ennyit erről. A 45-50 perc alatt egy szót nem tanultunk, végig beszélgettünk. Szóval ez fura. Mert év elején a számológépemet se volt képes behozni, pedig tényleg kellett volna. Most meg csak úgy bejön beszélgetni.

Megakartam neki mutatni a pólómat, de ahhoz le kellett vennem a pulcsimat, ami kicsit nehézkésen ment, így majdnem mindkettőt levettem, ő meg olyan zavarba jött attól, hogy kilátszott a hasamból kb. 10 centi, hogy elfordította a fejét (?). Én meg ott röhögtem, hogy most már idenézhet. Úr isten. Nagyon aranyos volt. Amúgy szinte végig sapkába volt. Levette a kabátját de a sapkáját nem. És rohadt jól nézett ki, ahogy állt és vette le a kabátját, én így végignéztem rajta ő meg azt nézte ahogy őt nézem, aztán így összemosolyogtunk. Amúgy neki is tetszik a pólóm. Megkérdeztem tőle hogy ő melyik a hangulatjelek közül, mire arra mutatott, amelyik ilyen unottan néz maga elé. Hát ezt nagyon eltalálta. Amúgy olyan sok hangulatjel nincs, van ilyen nyelvkinyújtós, sírva röhögős, vigyorgós meg ilyen unott. Ja, meg ilyen szerelmes. Én szerintem a sírva röhögős és a szerelmes vagyok. Boldi meg határozottan az unott. Próbálom időrendbe írni a dolgokat, de nem nagyon megy, szóval össze-vissza írom. Mutattam neki a telómon a közös összeszerkesztett képeimet Jareddel (<3), mire kiröhögött. Aztán ő is elővette a telóját és mutatott pár képet, és ez a szemtelen mutatott egy olyan képet, hogy utána esküszöm azt hittem faképnél hagyom. A kép nyári, egy buliba készült és két csajt karol át, de elég fura kép, mert a csajok háttal állnak, Boldi meg átkarolja őket de ő meg a kamerába néz.. Szóval ez egy elég fura póz, és amikor ezt megmutatta, láttátok volna a fejemet. Azt hittem arconcsapom. Mondjuk én is úgy éreztem magam mintha valaki arconcsapott volna. Egy ásóval. Csak egy hümmögés hagyta el a számat, utána meg vagy 3 percig nem szólaltam meg, mert annyira megrázott ez a látvány. Oké, tudom hogy azt írtam meg úgy is gondolom hogy azt csinál amit akar, mit bánom én hogy kit hág meg, de akkor is, ilyen hirtelen, reggel fél 8-kor ilyen látvánnyal szembesülni nem éppen a legjobb érzés, szóval kicsit szivenütött. Amúgy az is eszembe jutott hogy ez egy ilyen visszavágás. Vagy nem tudom. Mert mikor én mutattam azt a Jaredes képet, ugye így lapoztam a Messenger albumba, és ott volt egy kép, amit Balázs küldött. Na és azon a képen egy női segg látható (?) ahogy egy pasi ölébe ül. A lényeg hogy ilyen ritka perverz kép, nem is tudom miért nem töröltem ki, mondjuk azt sem értem Balázs miért küldözget nekem ilyeneket, de mindegy. Mert miután (gondolom) meglátta, utána mutatta a csajózos képet. "Gondolom"? Hát nagy valószínűség szerint meglátta, ugyanis elég feltünő volt egy hatalmas női segg a képeim között! Ahogy egy pasinak pucsít! Lehet azt hitte én vagyok. Úr isten. Na mindegy, a lényeg hogy egy kis idő után túltettem magam rajta, de kajak tökre elszomorodtam hogy ő más csajokat fogdos meg ilyenek. Aztán belegondoltam később, hogy én is azt csinálom. Mármint nem más csajokat fogdosok. Hanem pl. smároltam Istvánnal is meg minden. A "meg minden" alatt azt értem hogy különböző pasikra nyáladzok 0-24-ben. 

Vagy 10x elmentem, mert elakartam kérni valamelyik értelmi fogyatékos osztálytásomtól a fizika füzetet, de vagy nem volt rendesen vezetve, vagy ott se volt nekik, szóval akárhányszor megérkezett az egyik, odarohantam, hogy van-e füzete. Amúgy nem jutott eszembe Panna neve, szóval ezt mondtam Boldinak: "odamegyek Izéhez és elkérem tőle, pill", Boldi meg sírva röhögött. Vizet tölteni is elmentem. Szóval össze-vissza járkáltam, szegény Boldi meg csak ott ült. Később eljátszottam azt ahogy ül, aztán mondta hogy ha ő engem akarna eljátszani akkor azt úgy tenné, hogy össze-vissza rohangálna. De kedves. Aztán elkértem Vivitől a füzetet, aki hála istennek vezeti is rendesen, és visszaültem. Amúgy nem tudom mit izélek, másnak legalább van füzete, nekem az sincs. Szóval próbáltam lefényképezni a lapokat hogy majd tudjak puskázni, de a vakum ilyen hülye, szóval csak nagy fehérség látszódott a képeken. Ekkor Boldi megszánt, nem hagyta hogy tovább szerencsétlenkedjek, ezért mondta hogy majd ő lefényképezi nekem. Odaadtam neki a telefonomat, ő lerakta a földre a füzetet a két lába közé és próbálkozott, de nem jött össze. Ezután a kezembe nyomta az ő telóját, bekapcsolta rajta a vakut, és így sikerült hát lefényképezni kb. 6 oldalt. Szóval én világítottam a földre lerakott füzetet, Boldi meg fényképezte. Időközbe ugye én is behajoltam oda hogy tudjak világítani, és így megtámaszkodtam a térdén. Rendesen fogtam a térdét, és úristen, olyan természetesnek hatott, egyáltalán nem volt fura vagy kellemetlen hogy hozzáérek hirtelen. Aztán jött a tesitanárnő és ilyen vigyorogva odaszólt, hogy "puska?" én meg mondtam hogy "neeem", Boldi meg röhögött. Amúgy tanárnő párszor elment előttünk és mindig rám vigyorgott. Ilyen sejtelmesen. Tudjátok, ahogy a nők szoktak. Ahogy a tesitanárok szoktak a diákokra, akik éppen pasiznak. Vagy valami olyasmivel próbálkoznak. Aztán megköszöntem Bolditól a segítséget, és olyan aranyosan mondta hogy nincsmit, meg alapból tök aranyos volt hogy így felajánlotta meg minden. Belegondoltam hogy tegnapelőtt még fullra az volt a tervem hogy én elfogom mondani neki, és ahogy ezt így elképzeltem miközbe fényképeztük a füzetet, rendesen elkapott a gyomorgörcs, mert én kurvára nem merném. Soha a büdös életbe nem lennék rá képes. Egyszerűen képtelen lennék rá, nem jönnének ki a szavak. 

Amúgy én folyton megkérdeztem tőle hogy nem akar-e törizni, mert hát azért jöttünk be, de mindig mondta hogy nem. Ja, és amikor végre levette a sapkáját, így megrázta a haját meg igazgatta, én meg teljesen belemerülve néztem, mit néztem, bámultam, éppenhogy a szám nem volt nyitva, és ekkor így rámnézett és ezt mondta: "miért bámulsz?" Azt az égést... Erre felkaptam a vizet és mondtam, hogy jó, akkor mostantól rá se nézek. Nagyjából fél percig ment, utána ismét ránéztem. Mi az, hogy mit bámulom? Nézett már tükörbe?

Aztán elkezdett megint verni a műanyag telóhátlappal, én meg kikaptam a kezéből és elkezdtem verni őt. Aztán tök hirtelen arconvágott a sapkájával (?) mire elvettem a sapkáját és én is elkezdtem ütögetni meg minden, ott mosolyogtunk meg röhögtünk egymásra, szerintem írtó cukik lehettünk. És azok is voltunk, mint később Vivi elmondta. Mármint tesin. Nem jött csak úgy oda és közölte velünk, hogy cukik vagyunk. Tesin odajött és mondta, hogy folyton odanézett és hogy milyen arik voltunk és tökre összeillünk meg ilyenek, a szívem meg közbe ilyen millió darabokba tört, de hát, csak a szokásos... Ezek a testi kontaktusok Boldival teljesen kikészítenek, mármint csak az ahogy ilyen viccesen megcsap a hátlappal vagy ahogy meglök, ááá. Meg amikor támaszkodtam a térdén, annyira jó érzés volt. És az maradt meg a legjobban, hogy egyszerűen annyira természetes volt, egy szót se szóltunk róla, hogy "haha, hogy támaszkodok" vagy "mit támaszkodok" vagy ilyenek, egyszerűen mintha ez ilyen mindennapi lenne.... 

Aztán képzeljétek, még volt kb. 10 perc az óráig, de tanárnő odaszólt az osztályomnak hogy menjenek öltözni. Én ugye az osztálytól fél padnyira voltam, szóval közel, és amúgy az osztálytársaim végignézték ahogy pl. vakuval világítunk össze-vissza, mert Boldi szerint "nem tudom egyenesen tartani a kezem, össze-vissza rángatózok" (?). Na, akkor is felénk figyeltek meg minden. Mikor meg jöttünk be Boldival a suliba, Fanni ott ült a padon és én 100%osan megvagyok győződve róla, hogy az osztályom nagyrésze azt hiszi hogy mi együtt vagyunk... Hát geci... Már bocsánat a kifejezésért.... de nem is csoda... Néha még én is azt hiszem... Szóval a tanárnő odaszólt az osztálynak hogy menjenek be, aztán bement a tanáriba, ami pont velünk szembe volt. Amikor az ajtóhoz ért megfordult és ránk nézett, és ilyen SEJTELMESEN mutatta nekem a kezével, hogy menjek én is. De ezt olyan "ne pasizz, öltözz" féle stílusban, de Boldi pont nem látta, mert az a nyomi valami másra figyelt.. Úgyhogy mikor közöltem Boldival hogy "mennem kell", nem értette mibajom, mert még volt vagy 10 perc. De sajna tényleg mennem kellett mert már a tanárnő is szólt. De amúgy mikor intett akkor közbe mosolygott. De jó. Még a tesitanárom is azt hiszi hogy együtt vagyok Boldival. Most őszintén: van még valaki ezen a Földön aki nem hiszi azt? Én úgy megverném Boldit. Hát hogy lehet ilyen nyomorult. Istenem.

Aztán elindultunk, de én otthagytam a táskámat (???), ezért szólt, hogy nem ártana mondjuk azt is hozni. Gyorsan behajítottam Tuzi mellé, hogy "vigyázzon rá". Aki amúgy már át volt öltözve. Boldival elsétáltunk Klauék előtt (!), és tök menőnek éreztem magam Boldival az oldalamon. Ugye tegnap írtam hogy kb 80% hogy Dani elsétál előttünk, hát nem sétált, és már fullra azt hittem hogy megint nem jött suliba. De igazából örülök hogy nem látott minket együtt Boldival. István viszont jött és látott minket, és csodák csodájára köszönt. Szegény. Szóval Boldi odament az osztálytásaihoz a padhoz, ahol mindig gyülekeznek ugye a büfés asztalok melletti padon az üvegablak másik oldalán, én meg mentem fel a másodikra a tesicuccomért. Ahogy jöttem le, ugye elsétáltam a padon ülő D-sek előtt, de nem nagyon néztem rájuk, még Boldira se, csak úgy mentem, amikor hallottam, hogy valamelyik osztálytársa nagyon hangosan beordítja Boldi nevét, de nem azt, hogy Boldi, hanem a családnevét, amit most érthető okok miatt nem írnék le. Most nem tudom pontosan miért, de lehet hogy azért ordította ezt be, mert meglátott engem, és gondolta szól Boldinak, vagy nem tudom. Azt se tudom ki volt az. De pont amikor elsétáltam előttük, akkor ordította el magát valaki hangosan. 

Tesin játszottunk mindenfélét. Kidobónál pl. egyszer elősször dobtak ki, de következőre meg már csak én maradtam "élve" (?). Csak úgy tértem ki a labda elől, mint a Mátrixba. Mondjuk nem láttam azt a filmet, de asszem ott hajolgatnak össze-vissza. Na, az voltam ma én.

Rachel amúgy ma nem jött suliba, mert valami Audi kiállításon volt vagy mi. 

Matek előtt egy folyosón voltunk Norbiékkal, de eskü nem igazán hatott meg. Futólag ránéztem, megállapítottam hogy igen, jól néz ki, és ennyi. Ja, meg a nap folyamán csomószor rámnézett, de gondolom a pólóm miatt. Kb. mindenki rámnézett, azaz a pólómra, mondjuk elhiszem, elég feltünő. Tele van nyomtatva hangulatjelekkel. 

Matekon szerintem nem volt semmi. Legalábbis tényleg semmi nem rémlik. Annyira emlékszem hogy nem matekoztam mert betelt a füzetem, szóval egész órán csak ültem és nézelődtem. Meg Csengén röhögtem, ugyanis Tuzival folyton versenyeznek. Ők a legjobb matekosok és folyton valamelyikük beüvölti a választ. Tanárnő most kifejezetten Csengét szólította fel hogy oldja meg a feladatot, erre Tuzi folyamatosan beüvöltötte a dolgokat. Csenge már forrt a dühtől, szóval átordított a terem másik végébe, hogy "BEFOGOD A POFÁDAT". Aztán mondta nekem hogy mindjárt beleállítja Tuziba a tollát. Nagyon vicces volt. Amúgy miközbe ezt gépeltem majdnem meghaltam, mert egybe lenyeltem egy mandarint. Itt ordítottam hogy "ANYAA", ő meg csapkodta a hátamat, tesóm röhögött nekem meg közbe folyt a könny a szememből.

Matek után ugye fizika volt, de ugyanabba a terembe szóval nem pakoltam el meg semmi. Elmentem szünetbe a büfébe, de nem történt semmi izgi, szal nem futottam össze mondjuk Danival vagy ilyenek. Sajna. A péntek az nem valami Danis nap. 

Fizikán jelentkeztem hogy ugye javítót akarok írni. Én voltam az egyedüli, szóval el is felejtett teljesen és már nagyba mondta az órai anyagot amikor én még mindig ültem az üres lap fölött, ugyanis nem mondott feladatokat, csak ideadta a lapot. Vagy 5 percig jelentkeztem/ordítottam, de nem figyelt rám. Aztán végre rámnézett és közöltem vele, hogy jó lenne monjuk, nem is tudom, ha adna valami feladatot amire mondjuk jegyet adhatna. Erre mondta, hogy írjam le amit tudok (!). Olyan meghökkent fejet vágtam, hogy Luca elkezdett röhögni (?). Réka közölte, hogy "majd lesúgja az egészet", de helyette ideadta füzetét és szinte az egész füzetet kimásoltam. Aztán a tanár észrevette és odajött, belém meg belém fagyott a szar is, így is ott remegtem. Elvette a füzetet és hátrament, eskü azt hittem a dogát is elveszi vagy rögtön ráírja az egyest, de nem. Aztán hátrament a terem végébe én meg előkaptam a telóm és a Boldi által fényképezett puskákról írtam. Nos, nem lettek valami éles képek (kösz Boldi) szóval kicsit nehézkésen ment, de ment. Majdnem megint lebuktam, mert ugye az ölembe volt a teló, és nem vettem észre hogy jön a tanár, szóval megint odajött és megkérdezte hogy mi van az ölembe. Én meg így keresztbefontam a lábam és a két lábam közé dugtam a telót (na jó, ez kicsit furán hangzik), szóval nem vette észre. Mikor kivittem, azt mondta hogy ötöst tuti nem fog rá adni mert hogy puskáztam, szal max. négyes lesz, aztán utánam üvöltötte, hogy jó a pólóm.

Irodalom előtt hátul mentem fel, hátha összefutok Boldival, de már bent voltak a terembe. Viszont Dávid folyton kijött és ott járkált össze-vissza, szóval egyszercsak odajött és megkérdezte mizu. Elkezdtünk beszélgetni, és már vártam a kérdést, ami aztán jött is: mi van Boldival. Azaz ezt mondta: "látom jóba vagytok Boldival". Erre mondtam, hogy "már egy ideje". Amivel mondjuk tisztában van, de mindegy. Aztán mondtam neki, hogy akárhányszor beszélünk 10000% hogy szóbahozza Boldit, szóval mondta hogy akkor ezentúl nem fogja. Na-na-na. Én ilyet nem mondtam. Amúgy kérdezte hogy tetszik-e nekem valaki meg ilyenek. Kajak már vagy 2 napja ezt kérdezgeti. Vajon Boldi felbérelte hogy érdeklődjön? Mert eddig teljes mértékben leszarta Dávid a fejem... Kb. kilencedikbe beszélgettünk utoljára normálisan.. Max egyszer vagy kétszer tizedikbe, és akkor hirtelen két egymást követő nap odajön és ilyenekről érdeklődik. Mondtam neki hogy "hát vannak jó palik aztán ennyi, semmi komoly", mert nem ment el az eszem hogy közöljem vele azt, hogy "hát ja, van pár, pl. Boldi, aki mellett 2 éve nyomorgok, vagy Norbi, aki csak akkor néz rám ha valami feltünő ruhadarab van rajtam, ja, meg ott van Dani is, aki néz, és itt ki is fúlyt a történet, szóval ja". Kérdezte hogy melyik busszal megyek stb, és nagyon fura mert eddig tényleg leszarta a teljes létezésemet, most meg itt érdeklődik. Remélem Boldi küldte ki kérdezősködni meg ilyenek. Lol. Na hát ebbe még belegondolni is vicces. Boldi majd pont ilyeneket csinál.

Aztán feszített még egy kicsit végül elment. Mert most nagy edzésekbe van. Kilencedikbe ilyen kis pufi volt most meg tényleg elég izmos. Erre mondtam, hogy én is szoktam néha edzeni, mire kiröhögött.

Irodalom órán bent volt valami tanárnak készülő csaj, szóval ofő fullra másképp viselkedett. Rendesen tanított meg minden. Általában meg vagy 20 perc elmegy az órából osztályfőnökis dolgokkal meg a tanítás alatt is folyton röhögünk. Szóval nagyon fura óra volt.

Irodalom után angol jött. Lementem az ötös elé és leültem a padra. Fannival angoloztunk amikor láttam hogy Boldi Petivel jön le a lépcsőn, szóval gyorsan felpattantam és elindultam, de úgy, hogy ők azt nem látták hogy én miattuk megyek. Nem néztem rájuk meg semmi, kinéztem az ablakon stb, aztán ahogy a lépcsőre értem felnéztem rájuk, ők ugye jöttek le és Boldi olyan szinten rám mosolygott hogy utána a wc-be ott vigyorogtam magamnak. Tényleg rendesen mosolygott, sőt, még Peti is. Olyan nem is tudom, áá. Jó volt.

Aztán visszamentem angolozni Fannihoz. Azaz ő kérdezgetett tőlem ilyen szabályokat én meg próbáltam rájuk válaszolni. A doga egész jól ment, szinte az összeset megcsináltam fél óra alatt, de volt egy feladat amin tényleg negyed órát ültem mert egyszerűen nem ment :O Szerintem el is csesztem az egészet. Mikor ki kellett vinni tanárnő megkérdezte hogy hogy ment, mire mondtam, hogy az egyik feladat nagyon nem ment, valszeg rossz az összes, mire gyorsan megnézte az első mondatot és mondta, hogy az jó lett. Hát, a többi nem hiszem, de remélem azért ötös lesz. Amúgy ilyen 3-as Conditionalba kellett írni a mondatokat és hirtelen nem jutott eszembe hogy az hogy van, szóval csak tippeltem össze-vissza... 

Ezután jött az utolsó óra, a töri. Kivételesen senki nem tanult mert ugye előző órán témazáró volt. Én Csengével meg Zsófival beszélgettem, a padon meg pont Norbi ült és néha rámnézett. A póló miatt, feltételezem. Ezt onnan sejtem, hogy ott mutogatott a fejével felém és közbe odasúgott valamit a haverjának. Én meg ilyen kínosan pislogtam vissza rájuk. Na, és itt történt egy nagyon izgi dolog, de nem Norbival, hanem Danival!

Ekkor már azt hittem hogy ma már nem is fogom látni, kezdtem beletörődni, erre láttam hogy jönnek ki az öltözőből az oszálytársai. Mire ez nekem leesett, már láttam is Danit kijönni, szóval éppenhogy értesíteni tudtam Csengét. Mondtam neki, hogy "jön, nézd hogy köszön-e", aztán visszafordultam (kicsit sem volt feltünő), beálltam a fal elé és. Uh. Viktorral jött, ugye Klau pasijával, és ahogy sétált el előttem (elég messze volt) végig egymás szemébe néztünk, aztán valamiért elkezdtem mosolyogni! Nem tudom miért, egyik pillanatba még ilyen fapofával nézek a szemébe ahogy mindig, aztán hirtelen elmosolyodtam. Nem tudom ki köszönt elősször, de köszöntünk, és nagyon aranyos volt, mert alig nyílt ki a szája, de mégis köszönt. Hallani nyilván nem hallottam mert egyrészt hangzavar volt, másrészt szólt a sulirádió, harmadrészt meg tök messze volt, de láttam a száját mozogni, és úgy mozgott, hogy "szia". Ezután odafordultam Csengéhez, mert féltem hogy megint hallucinálok, amikor ilyen ledöbbenve mondta, hogy "ez tényleg köszönt!", és jobban le volt döbbenve, mint én. Ezután olyan boldog voltam, hogy egész órán vigyorogtam a semmibe. Mutattam Csengének, hogy a pólómon jelenleg az a hangulatjel vagyok, amelyiknek a szemei helyén szívek vannak. 

Töri után volt egy órám a buszig, szóval leültem a padra. Odajött Balázs és mondta, hogy menjünk be a wc-be és hát, na, hadd ne írjam le mit csináljunk, mire én ott forgattam a szemem és mondtam hogy nem. Erre elkezdett szivatni, hogy így már nem is vagyok olyan szép meg már nem jövök be neki, ja, és hogy töredezett a hajam. Na, hát az utolsó kijelentésén jobban felvoltam háborodva, mint magán a szexuális ajánlaton, szóval ja. Utána láttam Vanesszát lejönni a lépcsőn, és mondtam Balázsnak, hogy "na, jön a csajod", és ezúttal nem tagadta le, hanem elkezdett vigyorogni, felállt, közölte hogy szurkoljak neki, majd mosolyogva elment. Hát azt nem tudom hogy miért kellett volna szurkolnom, de szurkoltam. Amúgy mikor elsétáltak előttünk Klaudiáék, Balázzsal ugye pont beszéltünk és ilyen ledöbbenve néztek egymásra Lucával. Le is olvastam Klaudia szájáról, hogy "úristen". Mármint amiatt hogy Balázzsal vagyok. Mondjuk nem igazán értem ezt a heves reakciót a részükről. Legalábbis mikor jóba voltunk azt se tudták ki az a Balázs. Szal nemtom mit hüledeztek.

Utána odajött Viktor és egészen a buszig beszélgettünk. Csináltunk közös képet is, ez az első közös képünk, pedig már vagy 13 éve ismerjük egymást. Csodás kép lett, nekem csak a negyed arcom látszódik, neki meg bevan csukva a szeme. Én valamiért senkivel se tudok jó közös képet összehozni, ez tény. Ezután már nem volt semmi, hazajöttem és várom a hétfőt. LEGYEN MÁR HÉTFŐ. Amúgy remélem rámír a hétvégén Dani. Mármint. Mostmár igazán írhatna. Hiszen már köszönünk. És ha akar valamit akkor csak fog írni. Nem csinálhatja ezt a végtelenségig hogy köszön meg néz aztán ennyi. Valamilyen oka csak van ezeknek a dolgoknak, még ha nehéz is elfogadni ezt. Mármint azt, hogy egy ilyen jó palit érdeklek. De akkor miért nem ír? Én tutkó nem írok. Én már léptem azzal hogy bejelöltem. Na mindegy. Most tök jó kedvem van. Végre egy jó nap. Áááá. Hétfőt. Most. 

6. rész

Még várni akartam kicsit az írással, de tesóm hálisten átment a másik szobába, szóval kihasználom a lehetőséget. (A "kiment" alatt azt értem, hogy ráordítottam, hogy "TAKARODJÁ MÁ KI HE".)

Végre azt írhatom, hogy egy jó napon vagyok túl. Őszintén mondom, ez a nap tényleg jó volt. 

Tegnap már 9 körül lefeküdtem aludni, egyszerűen annyira fáradt voltam hogy majdnem összeestem. Szóval több mint 8 órát aludtam, és azt hinné az ember, hogy ez jó, de valójában nem. Nagyon szar volt, mert hozzávagyok szokva ahhoz, hogy keveset alszok, így meg hogy aludtam 8 órát egyhuzamba, alig bírtam felkelni. Igazából nem tudom mi az összefüggés, gondolom ez, de kitudja. A lényeg hogy nem voltam valami fitt. Azért elkészültem valahogy aztán ja. Amúgy nem értem ezt most minek írtam le. Mármit ezt az egész szöveget, mert ebbe semmi, de semmi érdekfeszítő nem volt. Na mindegy. 

Ma megint a Converse-be mentem, és olyan jó volt!! Ááá, legyen már tavasz. Azaz ne, mert akkor közelebb vagyok a nyáriszünethez. Szóval jó ez, csak legyen jobb idő. Na. Ez a helyes megfogalmazás. Mindenki kérdezgette hogy nem fázok-e, hát esküszöm ha még valaki felteszi ezt a kérdést azt megütöm, mert hadd döntsem már el én hogy fázok-e vagy sem. Ha fázok akkor majd felöltözök. Ezzel a kérdéssel esküszöm úgy fel lehet idegesíteni hogy simán át tudnék ütni a falon. 

Első óra előtt odamentem Csengéhez beszélni. Ez a tesiöltözők előtt volt, de nem esett le, hogy Daniéknak éppen tesi van nulladikba, csak egy idő után, és amikor leesett, nagyot koppant. Konkrétan fogtam magam és beültem az öltöző mellé a padra. Szó szerint az ajtó mellé. Mellém meg természetesen Csenge ült. Mellette meg Panna ült. Ja, egyébként tegnap amiatt izgultam hogy Klauék tudják. Nos, most már nagyjából az egész osztályom tudja, szóval ja. Annyira diszkrét tudok lenni, hogy az elképesztő. Egyszerűen a dikszréció leghalványabb fokozata nem található meg bennem. Ott sikítgattam Csenge arcába, hogy "mindjárt kijön, ÚRISTEN!" Ezt természetesen Panna is meghallotta, és ott kérdezgette hogy kiről van szó. Csenge jó fej volt, mert nem mondott semmit, én meg csak annyit mondtam, hogy "valaki". Időközbe természetesen beálltak vagy huszan elém, így tiszta idegbe voltam, hogy amikor majd elsétál Dani akkor szart se fogok látni belőle. Elém állt Réka meg Zsófi, mellém pedig, közvetlenül az öltöző bejáratához pedig Rachel. Gondoltam egy katasztrófa közeleg, és ez se fog összejönni, de pont mikor kezdtek kijönni a teremből Daniék, akkor Zsófiék pont elmentek a büfébe! Szóval előttem nem állt konkrétan senki. Hát én úgy megörültem. Mondtam Csengének, hogy nézze Danit, mert nem lesz rajta szemüveg. Rachel meg Panna pedig végignézték az egész bénázásomat. Jó, nem bénáztam kivételesen, de olyan hűhót csaptam amiatt, hogy Dani kijön a tesiteremből (szemüveg nélkül), hogy az elképesztő. Panna ő tudta legalább, hogy egy pasi miatt vagyok kiakadva ilyen magas szinteken, de Rachel mit hihetett? Mondjuk biztos rájött hogy mibajom, ugyanis ott legyeztem magam meg minden. Aztán jöttek ki sorba a D-sek, és mind a négyen őket néztük. Csak én meg Csenge tudtuk hogy kit kell keresni, Panna ő meg próbálta megfejteni, hogy melyikről van szó. Rachel pedig nem tudom mit csinált. Aztán kb. 7.-nek kijött Dani, de nem piros pólóba volt hanem valamilyen csíkos pulcsiba (?), szóval megkérdeztem Csengét, hogy "mi a szar ez a pulcsi?" ő meg ettől kezdve azt hajtogatta folyamatosan, hogy "de aranyos szemüveg nélkül" és hogy "olyan jó a fejének a formája". Amúgy tényleg. Aztán elért hozzánk, és komolyan mindenki lélegzetvisszafolytva várta a fejleményeket. Itt már nagyjából a 2 méteres körzetben mindenki minket figyelt szerintem, és úristen, mint valami lassított felvétel, úgy közeledett a megtestesült Izom az irányomba, és úú. Szóval én ültem ugye a padon, ő meg elment a pad előtt. Elősször nézett maga elé, de látni lehetett rajta hogy ilyen feszült. Aztán rámnézett, elkapta a tekintetét, majd ismét rámnézett. Én meg végig bámultam a szemét. Még be se ért az ajtón (!), elkezdtem tapsolni. Hát itt már valószínűleg Rachel is tudta hogy mi a szitu. Oké, szóval megint rámnézett ÚGY, és én is ránéztem ÚGY, és Csengével ettől kezdve ott mondogattuk, hogy rámnézett, méghozzá ÚGY. Le kellett vennem a pulcsimat annyira kivert a víz, a többiek meg ott röhögtek. Felnéztem Rachelre is, hogy mi van vele, és ott mosolygott. Én meg teljesen kivoltam készülve. Aztán jött Zsófi is, és megkérdezte hogy mi történt, mert ott legyezgettem magam és olyanokat suttogtam magam elé, hogy "úúr istenem". Zsófival helyet cseréltünk, egyrészt azért, mert olyan izgalmi állapotokba kerültem hogy mozgásra volt szükségem, másrészt meg tudtam hogyha kijön Dani akkor elfog sétálni mögöttem, és hátha letapiz vagy ilyenek. Na jó nem, csak viccelek. Csak látni akartam ahogy ki jön vagy valami. Amúgy olyan kutyaszarszag van a szobámba. Most úgy megcsapott hogy beleszédültem. Miért?

Ott vártam türelmetlenül hogy átöltözzön, amikor már becsöngettek. A tanárnő még nem jött, szóval még mindig volt remény, de kevés. Még egy lélek se jött ki az öltözőből, és pont amikor szólt valaki, hogy "jött tanárnő", akkor jött ki Dani az ajtón. Elsőként. Lehet direkt sietett hogy lásson. Vagy hogy mondjuk beérjen első órára. És itt egy olyan fura dolog történt, hogy azóta se tudom pontosan, hogy miért, és mi, és hogy hogyan. Magyarul: gőzöm sincs mi történt. Az egyik percben még álltam Csenge meg Zsófi fölött, beszéltem velük, aztán valaki üvölt egyet, hogy "JÖTT A TANÁR". Csengéék gyorsan magukra kapták a táskát és elindultak, én meg még ott álltam és szuggeráltam az öltöző ajtaját. Aztán jött ki Dani ugye, de ez engem váratlanul ért, mert pont akkor jött ki, amikor közelebb mentem a padhoz és odanyúltam a táskámért. Még így is sikerült egymásra néznünk, mondjuk ez nem meglepő, ugyanis ott álltam az öltöző ajtaja előtt, ha akart volna ha nem, akkor is összenéztünk volna, de ahogy hajoltam le, még akkor is néztük egymást. Aztán elkaptam a tekintetemet és fogtam a táskám, ekkor ő mögöttem volt kb., na és ekkor hallottam egy mély férfihangot megszólalni: szia. Engem ez olyan mélységesen ledöbbentett, hogy amikor Csengének késve leesett hogy ott megy Dani, és ilyen izgatottan hátranézett és mondta, hogy "ott van!", én teljesen lesápadva pislogtam rá. Most nem tudtam eldönteni hogy most Dani köszönt, vagy a körülöttünk lévő 40 emberből köszönt valaki egy másiknak, vagy hogy mi történt, de én betudtam valamiért annak, hogy Dani nekem köszönt. Bementünk a terembe és még mindig robot módjára közlekedtem, egyszerűen teljesen levoltam döbbenve. Aztán pár perccel később odafordultam Csengéhez és mondtam neki ilyen halkan, hogy "köszönt". Erre mondta, hogy "dehogyis". Én meg mondtam, hogy "de, igen. szerintem. azt hiszem". Erre azt mondta, hogy csak hallucinálok. Ami egyébként teljesen elképzelhető. Nos, azóta se tudom hogy köszönt-e vagy sem, de később még lesz erről szó.

1. óra statisztika volt, és most nagyon értem ezt a számolgatós dolgot szóval ebből tuti ötöst írok majd. Sajnos majd csak jövőhét után írunk, addigra meg ofő kiküldi a bukásleveleket. Mert ha az e-naplóba valami piros, szóval 2 egész alatt van az átlagunk valamiből, akkor bukáslevelet küld, hiába, hogy még csak november van, és mondjuk van olyan tantárgy, amiből még csak egy jegyünk van. Szóval nekem azt hiszem 3 levél fog jönni. Ja nem, most ráírtam ofőre facen, hogy írja be az irodalom jegyet. Így már csak kettő levél fog jönni, statisztika gyakorlatból mert egyes lett a tézém, illetve fizikából, mert abból is még csak egy egyesem van. De már mindkettő javítása útban van, ugyanis holnap írok fizika dogát, meg majd a statisztika dogám tuti 5-ös lesz mert ezt nagyon vágom. És egyes lenne. Besírnék.

Ezután biosz jött. Nos, szünetbe beengedtek minket a terembe, szóval ott voltam bent és ettem a mandarinomat. Egész nap a suliba csak mandarint ettem mandarinnal. Azaz Zsófi egyszer adott egy fél csokis-kókuszos gofrit. Itthon meg már megettem egy csomag csipszet és rakott krumplit. DE EZ NEM LÉNYEG. Legalább virslispapucsot nem ettem ma. (Hiányzik.)

Órán tanárnő behozott egy emberi testet, de nem igazit, hanem ilyen bábut. De csak a derekáig, szóval alsó végtagjai nem voltak. Erről mesélte múltórán, hogy mikor vette, egy ugyanilyen babát féláron árultak, annyi volt a különbség, hogy fekete volt. Mármint a bőrszine. De cink már. Ezért árulták féláron. Szóval behozta ezt a babát és miután írtunk a füzetbe vázlatot, kiszedte a belsőszerveit meg ilyenek. Aztán padsoronként kikellett menni és kilehetett venni a cuccost. Mikor mi mentünk ki, hát én egy kicsit megfogdostam a nem tudom mit, azt hittem rá hogy szív, de miután a kezembe nyomtak egy másikat, hogy "tessék, itt egy szív", rájöttem, hogy amit előbb fogtam, nem is az volt. Miután megállapítottam idén már körülbelül századjára hogy kibaszott undorítóak vagyunk, mármint mi, emberek, inkább leültem. De most kajak. Hát hogy tud abba a kis bélbe annyi kaja beleférni? Milyen tág lehet már? És mi van ha annyit eszek hogy szétreped vagy ilyenek? Akkor baszhatom. Úristen. Aztán Csengével azon röhögtünk hogy milyen vicces lenne ha odaállnék Dani elé és így "lecipzároznám" a bőrömet, kivenném a szivemet és így mutogatnám neki, hogy "CSAK ENNYIT TUDOK ADNI, EZ MINDENEM AMIM VAN, NEM ELÉG EZ NEKED?" xdddd Amúgy meg kell jegyeznem, nagyon jó hátsója volt annak a bábunak. Ezt most nem azért mondom mert egy perverz vagyok és ilyen műanyag bábukra izgulok, de tényleg tök formás volt. És ezt többen be is üvöltötték, szóval. 

Úúú, a biosz utáni szünet. Hát az is komoly volt nagyon. Következzen hát részletesen a második találkozásom Danival ezen a napon. Biztos nagyon izgi nektek erről olvasni.

Szóval tudtam hogy egy  folyosón leszünk, ő a koliba, én meg valahol a 17-es környékén, szóval magyarul: a folyosó két végében. Reménykedtem benne azonban, hogy elől jön fel, így el fog sétálni előttem. Csengével beálltunk elősször jobbra. Majd balra. Majd jobbra. Majd megláttuk ahogy sétál a kolitól felénk (!) szóval a wc-re, na, ekkor beálltunk megint a másik oldalra. Ott ugráltunk mint a hülyék, Rachel meg követett minket. Mikor jött visszafele Dani, éppen jobb oldalon álltunk. Csenge a szekrénynek nekitámaszkodva, mellette Rachel, előttük pedig én. Mellettem meg.. Dorka. Merthogy odajött. Ezáltal eltakart engem. Meg Danit előlem. Szóval konkrétan kiálltam a körből a folyosó közepére, hogy lássuk egymást. Úristen. Na mindegy. Amúgy itt megint túlzásokba estem és levettem a pulcsit, ismét, mert leizzadtam, ismét. Rachel már kezdi felismerni a tüneteket, mert már mosolyogva nézett. Csenge unottan, Dorka pedig érdekődve, hogy mi a bajom és miért ugrálok. Ja, most jut eszembe. Panna is ott volt. Közbe valaki mondta a törit, én meg ahogy láttam hogy jön Dani, Dorka felé fordultam és megkérdeztem tőle tök random, hogy mikor volt a keleti kérdés... Csak azért vetemedtem erre, mert ha Dorka felé fordulok akkor az azt jelenti, hogy Dani felé is, és ha majd mellém ér, konkrétan csak fel kell néznem, már a fejemet nem kell arra fordítanom. Nem tudom ezeket az összetett terveket hogyan tudom egyrészt kitervelni 2 perc alatt, másrészt meg megvalósítani. De összejött. Ahogy láttam a közeledő alakját Dorka mögött, nagyon nehéz volt nem végig őt bámulni, mert egyszerűen olyan jól néz ki. Nem csak a teste a jó, hanem a feje is írtó aranyos, és úúú. Szóval Dani már írtó közel volt amikor feltettem Dorkától a kérdést, hogy "mikor volt a keleti kérdés". Dorka erre azt mondta, hogy "honnan a faszból tudjam". Én erre bólintottam egyet, na, és ekkor ért Dani mellénk, felnéztem rá, ő lenézett rám, majd lenéztem a földre, és basszátokmeg, megint hallottam egy köszönést. Nem is tudom hogy hogyan sikerült az agyamnak kapcsolnia, de még mikor ott volt, konkrétan a köszönés (?) után fél pillanatra beordítottam, csak úgy, magam elé, a semmibe, hogy "szia". Társaságunk összes tagja felém pillantott, hogy kinek köszönök és miért, és miért ordítok. Ezután ránéztem Csengére, lesápadva, és közöltem vele, hogy "hallottad?". Erre mondta, hogy nem hallott semmit és hogy tényleg hallucinálok meg beképzelek dolgokat, és senki más nem tudta bizonyítani azt a tényt, miszerint Dani köszönt nekem. De én hallottam! Már másodjára! Úristen, azért csak nem hallucinálok. Az nagyon gáz lenne. De esküszöm az életemre hogy hallottam. Most főleg. 1. óra előtt nem voltam biztos benne, de most aztán százszázalékosan tudom hogy hallottam valami köszönést! Én magam elé meredtem sápadtan, közbe olyanokat mondtam, hogy "úristen, köszönt", Csenge olyanokat mondott, hogy "hallucinálsz, ez nem jó", Panna mosolyogva nézett, Rachel szintén, Dorka meg nem hagyott békén, vagy 5 percig kérdezgette hogy kiről van szó. Kiszedte belőlem, bocs. Gyenge voltam. Azt mondta nem ismeri, viszont Klauékkal jóba van, szóval remélem nem jut el ez az információ hozzájuk. Mondjuk, mit bánom én. Hiszen Dani köszönt!!!!!!!!!!!!!!! Vagy nem. Nos, ez már részletkérdés igazából. Mondjuk azt, hogy köszönt. Lécci.

Matekon kaptunk egy feladatot hogy oldjuk meg, tanárnő meg közbe a leghátsó padba ült és javította a dolgozatokat. Mindenki csinálta a feladatokat, én meg csak mosolyogtam magam elé, aztán néha hátrafordultam és aki éppen visszanézett rám, arra rámosolyogtam. Rachel visszamosolygott kedvesen, Dominika meg ilyen értetlenkedve nézett rám. Aztán Csenge felémfordult és mondott valamit, én meg ilyen mosolyogva néztem vissza rá, és elkezdett röhögni, hogy kicsit para amit művelek. Itt már úgymond szabadfogalkozás volt, volt aki a feladatokat csinálta, volt aki hátrament tanárnőhöz és a dogáját várta, én meg gondoltam elmegyek wc-re mert na izé, hát női dolgok. Hátramentem tanárnőhöz aki éppen javított, és ez a semmit nem mondó beszélgetés zajt le köztünk, ami később azonban nagyon fontos lesz:

 

É: Tanárnő, kitetszett már javítani az enyémet?

Tanárnő: *motyog maga elé ilyen számításokat*

É: Na mindegy. Akkor gondolom nem. Kimehetek a mosdóba?

Tanárnő: Igen.

 

Szóval kimentem. A wc-n ültem éppen, amikor bejött Vivi és elkezdtünk beszélgetni. Úgy, hogy mindketten wc-n voltunk. Na mindegy, nem ez a lényeg. Közölte, hogy tanárnő pipa rám, mert kérés nélkül kimentem!!!!!!! Ezután felháborodva mentem vissza, és tanárnő felháborodva mondta, hogy nem mehetek csak úgy ki. Ezután mondtam neki, hogy én nem mentem csak úgy ki, előtte megkérdeztem, és ő megengedte. Erre mondta, hogy ez nem igaz, ő ilyenre nem emlékszik. Magamból kikelve magyaráztam és csapkodtam a padot, hogy én márpedig megkérdeztem. Amúgy ő ezt nem ilyen bunkón mondta szóval nem volt szigorú, csak úgy mondta. Szóval tök jó fej, ilyen viccesen mondta hogy ilyet nem szabad, én meg mondtam, hogy hát de megkérdeztem. Ő meg csak tagadta, hogy ilyen nem történt. Ezután egy csomóan felszóltak, hogy tényleg megkérdeztem, de ő nem hitte el. Ezután leültem vele szembe és néztem ahogy javítja a dogákat, majd egy 5 perces csönd után megszólaltam: "tanárnő, ez a feltételezés, miszerint én engedély nélkül kimentem, mélyen megsértette az érzéseimet. fájt." Erre páran felröhögtek, tanárnő meg mondta, hogy "ő nem nézte volna ki ezt belőlem". Hát tisztára rosszul esett, mert tényleg megkérdeztem. Sose csinálnék ilyet hogy csak úgy fogom magam óra közbe és kimegyek. 

Utána kijavította a dolgozatomat. Ez az a doga ugye, amikor elültettek Csenge mellől a hátsó padba és szinte az összes feladatot puskáról írtam le. Aznap még írtam is, hogy "lehetséges, hogy hibátlan lesz", és... majdnem. Egy hibám lett, azért, mert nem egyszerűsítettem valamit. Tanárnő mondta, hogy eddig ez a legjobb dolgozat egy hibával (!!!!!!!!!!!!). Nem csak én, mindenki ilyen döbbenten nézett. Hát de jó vagyok már. Tiszta jó.

Még nem is említettem. Én azt hittem, hogy pénteken írjuk a töri témazárót, de kiderült, hogy ma. Szóval egész nap mindenki tanulta a törit. Kivéve engem. Na jó, matekon azért átnéztem meg Csenge is felmondta párszor a dolgokat, szóval csináltam VALAMIT, de volt aki tegnap 5 órát tanult meg egész nap a könyvet bújta, és akkor így elgondolkoztam azon, hogy mi a lófaszt művelek az életemmel. Mert hogy semmi értelmeset, az is biztos.

Matek után jött a töri. Mindenki ideges volt. Az oszály 99%-a a történelem témazáró miatt, az a maradék 1% (én) pedig amiatt, hogy egy folyosón leszünk Daniékkal. Szóval ismét ott ültünk mint első óra előtt, az öltöző előtti padon. A legutolsóra ültem, annak is a szélére. Mellém leült Rachel és ott tanultunk. Aztán odalranéztem és ott állt Dani, tőlem kb. 2 padnyira, szóval viszonylag messze, de nem túl messze, így is tökéletesen kivehető volt a szépen feszülő bicepsze. Úristen, ha bedurrantaná, milyen szexi lenne. Úristen, ha már alap állapotba ilyen fasza, milyen lenne akkor. Éppen ezen agyaltam (tényleg) amikor Csenge odajött és beállt elém. Előttem Csenge, mellettem Rachel, a másik oldalamon pedig, jó pár méterrel arrébb Dani. Természetesen rengeteszer Dani felé néztem és ú, volt egy pillanat. Egy gyönyörű szép pillanat, ami így zajlott: én felé nézek, ő felém néz, bele egymás szemébe, hosszú ideig, aztán ilyen lassan elfordítom a fejem és belenézek a füzetbe. Csenge ezt végignézte, és utána elérzékenyülve mondta, hogy "milyen aranyos". Meg hogy "milyen kis okos", mert kajak belevolt merülve a töribe, ott tanult. Én meg mit csináltam? Fogtam a füzetet, de csak álcaként. Amúgy nem fért rá a padra, azért állt a pad előtt. Szóval na. Hogy magyarázzam. Van a pad. Azon ültek emberek. Ő nem fért el rá, szóval beállt az emberek elé, de úgy, hogy felém volt fordulva, és mellette álltak még páran, ők mind töriztek. Az egyik srác akivel beszélt amúgy a szomszédom. Lol. Amúgy miközbe mi ilyen szerelmesen pillantgattunk egymás irányába, addig a háttérbe (szó szerint) István mély depresszióba volt esve. Legalábbis szerintem. Mert ilyen tök szomorú fejet vágott. Habár ha jobban belegondolok mindig olyan fejet vág. Mindenesetre sajnáltam. Egy kicsit. Egyszerűen olyan jól néz ki Dani. Ez aztán a gyors témaváltás. De tényleg, nagyon, nagyon jól. A stílusáról full Máté jut eszembe, a magassága meg a testalkata viszont ilyen Boldis, csak izmosabb verzióba. A feje meg ú, hát nagyon édi. Ilyen kis szőke feje van. Meg az a szemüveg. Nagyon ari. Aztán becsöngettünk és bementünk. Itt tömegnyomor alakult ki szóval nem tudtuk nézni egymást, azaz elhaladtam előtte de belevolt merülve a töribe, itt kicsit meg is haragudtam rá (?). A dolgozatról annyit, hogy talán jobb lett volna ha tanulok is valamit, de majd legközelebb. De tényleg.

Óra után mindenki a dogáról beszélt, hogy milyen nehéz vagy éppen könnyű volt, hogy mire mi volt a válasz, én meg csak úgy elvarázsolva lépkedtem a folyosókon. Azt hiszem írtam nyáron valami olyasmit, hogy "Tervek a 2015/2016-os évemre", és tisztán emlékszem, hogy valami olyasmit írtam alá, hogy "nem hagyni hogy a palik elvegyék az eszemet és befolyásolják a tanulmányi eredményemet". Nos. Ezt most olyan szinten nem tudom értelmezni hogy meg se próbálom.

Tesin átmentünk a szparira. Útközbe Rachellel beszélgettem, órán meg játszottunk végig. Uncsi volt. Mikor visszaértünk a suliba, elősször felvittem a táskámat a gépes termekhez ahol következett az ügyviteli, aztán felmentem a szekrényemhez. A suli bejáratával szembeni padon ott ült Boldi mg Peti, de ne nem történt semmi. Mikor jöttem le már nem voltak ott, hanem ott voltak ahol egy hete, az öltöző előtti padon, ahol ugye előzőleg én ültem és ahol Boldival két héttel ezelőtt töriztünk. Ezek az öltöző előtti padok nagyon kedveltek mostanában. Elmentem előttük de nem néztem rájuk, csak úgy mentem előre, aztán hallottam hogy utánam köszönnek. Megfordultam, köszöntem, majd indultam volna tovább, amikor megint köszöntek, szóval gondoltam ez egy jel arra, hogy menjek oda. Ha meg nem, akkor az gáz, de mindegy. Azért odamentem. Attól függetlenül hogy tudtam, múlthéten milyen kínos volt az egész. Ahogy odaértem Boldi megkérdezte hogy miújság, aztán elkezdtünk beszélgetni. Ők ketten ugye ültek egymás mellett a padon, én meg álltam előttük. Mondtam nekik, hogy "jaj ne, most megint jön az a kínos csönd mint a múltkor", és ott röhögtek. De most jól elbeszélgettünk, igaz a hangzavar miatt nem is hallottuk egymást párszor. Rendesen fókuszálnom kellett Peti szájára hogy nagyjából tudjam miről van szó, ezen röhögtek is. Ja, meg egyszer beszéltek valamiről, amit én azt hittem hogy értek, szóval vagy 3 percen keresztül meséltem nekik valamit ami ahhoz a témához kapcsolódik. Mikor befejeztem, Peti elröhögte magát, hogy mi a rákról beszélek, Boldi meg ilyen értetlenkedve nézett, hogy mi bajom. Ekkor jöttünk rá, hogy két teljesen különböző dologról beszéltünk. Boldi megkérdezte tök hirtelen, hogy "akkor holnap 0.?" én meg mondtam hogy igen. Peti meg csak lesett. Haha! Hát ő nem jöhet. Megtiltom. Közöltem Boldival, hogy ma írtam meg a tézét töriből, mire azt mondta, hogy nem baj, akkor majd tanul ő. Beszarnék ha nem jönne holnap. Esküszöm az életbe nem szólnék többet hozzá. Amúgy tudom hogy tegnap ilyen nagy elhatározásaim voltak miszerint holnap elmondom neki, és képzeljétek, a levelet is megírtam nagyjából, de nem. Én biztos hogy nem. Hát nem ment el a józan eszem. Nem fogok hülyét csinálni magamból. Amúgy most segget csinálok a számból, de mindegy. Én nem tudom mi bajom van nekem, de néha annyira akarom és tökre megtenném, máskor meg ha fegyvert fognának a fejemhez, akkor se. Szóval ja. Hagyjuk is ezt a témát, de ha még egyszer valaha azt írom, hogy "én tuti elmondom neki holnap", akkor azt ne vegyétek egyszerűen figyelembe, mert úgyse fogom. Tapasztalat. 

 

É: Na, most ez nem is kínos.

B&P: Jaja.

*1 perc néma csend, kínosan nézzük egymást*

Peti: Na, elszóltad magad.

 

Aztán becsöngettek, és ahogy Boldi állt fel és így befeszült az izma, kicsit elgyengültem. De azóta jól vagyok. Ők bementek (utoljára, mert Boldi ott húzta az időt), én meg felmentem, és elköszöntem tőlük. Peti olyan kedves mostanába. Most is tök hangosan meg kedvesen mondta, hogy "szia", de azért néha látom a szemébe azt az undort amit régebben minden egyes alkalommal láttam. Hm.. Érdekes....Fölöttébb érdekes...

Úristen, István most cserélte le a profilképét. Mit képzel? Tök jól néz ki rajta. Na jó, annyira azért nem. Tisztán kivehető a fehér ing alatt lévő hájréteg. De azért aranyos. Jaj mit bántom? De tényleg. MI BAJOM VAN NEKEM????

Ügyviteli első 20 percében írtuk a kivetítőről a dolgokat, utána meg játszottunk. Azt játszottuk hogy dúdolni kellett egy adott számot, a többieknek meg ki kellett találni a szám címét. Én nem mentem ki, de amúgy tök vicces volt. Ez ugye ilyen gépterembe van, szóval egy sorba van vagy 6 gép. Az egyik oldalamon Rachel ül, a másik oldalamon meg Dorka, Dóri és Patrícia. Na, hát Dorka dogát írt, de a másik kettő egyszerűen úgy kikészített. Azt akarták minden áron hogy Rachel menjen ki és énekeljen az osztály előtt meg ilyenek, és engem basztattak ezzel. Aztán csak elérték a céljukat, szívből sajnáltam Rachelt. Én sose mernék kimenni énekelni az osztály elé. Na jó, de. Igazából de. Múltkor is énekeltem a Titanic főcímdalát. Azaz tegnap. Vártuk hogy kicsöngessenek számvitelről, én meg a táblának nekidőlve énekeltem tiszta hangosan a Titanic zenéjét, de nagyon nem zavart senkit. 

Szóval Rachel kiment, de nagyon nehézkésen indult, most nem tudom pontosan miért. Vagy a zenén gondolkozott, vagy zavarba volt, mindenesetre gondoltam segítek neki, szóval magasba lendítettem a kezem és beüvöltöttem, hogy "whooooo!" Ezen mindenki (!) elkezdett röhögni, Dóri a padot verte annyira röhögött, szóval ja, ezt is elmondhatom magamról, hogy egyszer az életbe az egész osztály röhögött valamin, ami a számból jött ki.Nem tudom hogy a támogatásom miatt, vagy csak mert eszébe jutott a szám, de elkezdett énekelni. Aztán megtapsoltuk meg minden. Amúgy nagyon vicces tanárnő, mert nem tud angolul de azért próbálkozik, tök aranyos. Pl. elkezdi mikor kiment Rachel: "song you singing?" mikor meg befejezte, hogy "bjúútifúúúl". Most Csengével István profilképéről beszélünk, és erről eszembejutott hogy amikor tegnapelőtt beszélgettem telón Istvánnal, írta Csenge hogy kérdezzek rá Danira xddddd Erre mondtam, hogy tuti lecsapta volna a telefont, hogy "a kurva anyád". 

Óra után ahogy elsétáltam az előtt a terem előtt ahol Boldiék voltak, Boldival egymásra néztünk, de csak futólag. Utána az angolterem előtt odamentem a radiátorhoz, mert valamiért elvitték onnan a padot (?), és ráültem a radiátorra. A lábam nyilván nem ért le, szóval ott lógattam, Rachel meg állt mellettem. Aztán nagyon meglepődtem, mert odajött Dávid. Mármint nem az a Dávid akivel tegnap beszéltem, hanem Boldi haverja Dávid, akivel kilencedikbe jóba voltam meg minden. Hát időközbe megláttam hogy Boldi mászik fel a lépcsőn, és nagyon izgultam hogy odajön-e, szóval egyáltalán nem tudtam koncentrálni és ez a beszélgetés folytatódott le köztünk Dáviddal:

 

Dávid: Hány órád van ma?

Én: Angol.

Dávid: Mondom HÁNY órád?

Én: Itt, az ötösbe.

Dávid: Te hülye vagy? HÁNY ÓRÁD VAN MA?

Én: Ja! Nyolc.

 

Ekkor már Boldi is ott volt, és pont halhatta, ahogy Dávid lehord a fekete földig, hogy milyen béna vagyok. Amúgy Boldi elősször oda se akart jönni, rámnézett, rám mosolygott aztán már félig felrakta a lábát a lépcsőre, amikor észrevette hogy ott van Dávid, és akkor jött oda. Szép, mondhatom. Ha egyedül állok oda se tolja a képét. Szóval én ültem a radiátoron, lógattam a lábam, előttem Dávid állt, mellettem meg a radiátor mellett a falnál Boldi. Idézem magunkat.

 

Dávid: Na és van már pasid?

Én: Nincs. Na és neked van már pasid?

Dávid: Igen van. Boldizsár.

Boldi: Igen. Együtt vagyunk. 

Én: Na, fasza.

 

Amúgy azt kellett volna mondanom, hogy van. Vagy valami kértértelműt, például: talán. De mindegy. Amúgy mit érdekli ez őt? És pont Boldi előtt kell feltenni ezt a kérdést? Kíváncsi vagyok milyen fejet vágott Boldi mikor feltette Dávid a kérdést és amikor válaszoltam. 

Ezután még ott beszélgettünk, majd Dávid felment. Boldi ott maradt még beszélgetni. Egyszercsak láttam hogy jön fel a lépcsőn Gergő meg Peti, és szóltam Boldinak hogy ott jönnek. Odanézett, és ahogy utána mentek fel a lépcsőn Petiék, Peti hátranézett és egészen amíg fel nem ért a másodikra, egymás szemébe bámultak ilyen tudjátok, ilyen pasisan... Mármint Peti meg Boldi... Peti majdnem el is esett annyira nézte Boldit, és ez ilyen pasis összenézés volt, amiből én szart se értettem. De tényleg. De nem ilyen fapofával, hanem így vigyorogva. Istenem, pasik. Sose fogom megérteni őket. Mégis mi lehet az üzenet? Mire gondoltak mikor egymásra néztek? Mert kommunikáltak, az biztos. De hogy miről, azt nem tudom.

Aztán kettesbe maradtunk ugye Boldival. Leköcsögözte Dávidot, majd közölte, hogy "mindenki egy köcsög". (?) Ezután ilyen ledöbbent/szomorú fejet vágtam, és mondta, hogy "te nem", de ezt ilyen kedvesen. Aztán felhoztam neki, hogy mi az, hogy nem bírt bejönni miattam a multkor nulladikra hogy ugye visszaadja a számológépemet, főleg hogy egy tz előtt álltam, most meg csak úgy bejön tanulni. Erre ott magyarázkodott, hogy van hogy kocsival viszik ki a buszmegbe vagy mittudomén, egy mukkot nem értettem, de összeakadt a nyelve meg ilyenek, szal tuti hazudott. Mondtam hogy jóvan nem érdekel, aztán megláttam Bécyt, és mondtam Boldinak, hogy ott a régi zaklatóm aki anno simogatta a bokámat. Erre mondta Boldi, hogy most ő akarja megsimogatni. Már kezdtem megörülni hogy komolyan gondolja, de csak viccelt. Kár. Utána ő is elment, és ahogy ment fel a lépcsőn láttam hogy Rebeka meg Fanni róla beszélnek. Én meg ott sóhajoztam.

Angolon ugyanaz volt mint előző órán annyi különbséggel, hogy Rachel megint ki ment énekelni.. szegény. Ki is írta előbb facebookra, hogy idézem: "I got asked to sing in front of the class twice today. Hungarians like my voice. Hungary's Got Talent: here I come #AmIFamousYet"

Hittan előtt mandarint ettem, órán meg Csengével röhögtünk minden hülyeségen. Tanárnő rám is szólt, hogy "Szandi, héé", én meg mondtam, hogy "jó, rendben, befogom". 

Ezután hazajöttem, és azt hiszem más nem is történt. 

Szóval összegezve, ez egy jó nap volt. Dani köszönt kétszer is (??????????????????), meg bámultuk egymást, ami olyan jó, mert olyan helyes, és tökre örülnék ha rámírna vagy valami. Végülis ha TÉNYLEG köszönt és nem csak beképzelem (ha mégis, az egy kicsit aggasztó), akkor az már egy jó jel. De akarok én tőle valamit? Mi van Boldival? Miért nem mondom el neki? És ha most Dani tényleg majd rámír vagy beszélgetni fogunk aztán lehetne valami, akkor mi lesz Boldival? És miből gondolom hogy Dani akar egyáltalán valamit? És mi a rákot csinálok amúgy? Áhh, mindegy. Megpróbálok úgy élni, hogy lesz ami lesz. Ha úgy kell lennie, akkor úgy lesz. Ha meg nem, akkor nem. 

Nem tudom amúgy mit hadoválok itt. Most megyek aludni szerintem. Írtó álmos vagyok megint és holnap megyek Boldihoz nulladikra. Várom már. És 80% hogy Dani el fog sétálni előttünk mert arra lesz órája. Kíváncsi vagyok köszön-e. Na, akkor már tényleg megfogom tudni állapítani, és nem fogom levenni róla a szemem, hogy tényleg lássam hogy köszön. Jajj. És ha azt hiszi hogy Boldival együtt vagyunk mert ott ülünk a padon és tanulunk? Istenem, mit művelek. Megyek inkább tényleg.

5. rész

Tegnap miután elküldtem a bejegyzést, bejelöltem Danit. Ez volt kb. 6-7 órakor. Teljesen pánikba voltam esve hogy nem jelöl vissza, komolyan azt hittem hogy nem is fog és már bebeszéltem magamnak mindent. Aztán 10 órakor, mikor éppen egy videót néztem amit Brendon küldött (valami ritka gusztustalan volt, komolyan itt öklendeztem) amikor jött egy értesítésem. Dániel hivatalosan 22:04 perckor visszaigazolt! Hát én olyan boldog voltam. 

Ja, István. Hát pár perc írásos beszélgetés után nemes egyszerűséggel felhívott telefonon, és vagy 50 percen keresztül dumáltunk. Pontosítok, ő dumált, én hallgattam. Komolyan annyira leakartam néha rakni. Csak magáról tud beszélni. Aztán a vége fele kezdett izgi lenni a beszélgetés, és pont ekkor döntött úgy anyám, hogy bejön. Szóval míg István az érzéseit ecsetelte és a csókunkra emlékezett vissza, addig anyám direkt pakolászott és közbe nézett. István meg várta a választ, én meg csak: aha, aha. Mert hát hogy beszélhetnék vele ilyen dolgokról, mikor a fél család bent van a szobámba? Aztán megbeszéltünk egy találkozót szombatra, de én ma lefogom mondani. Én bele se gondoltam hogy mire mondok igent, csak úgy rávágtam. Aztán megbeszéltük hogy ma 1. óra után feljön hozzám, de az se jött össze mert én boltba mentem helyette. Egyszerűen nem akarok már Istvántól semmit. És ma meg is fogom írni neki. Vagy hívjon fel és akkor elmagyarázom neki. Most írtam Istvánnak, hogy "amúgy gondolkoztam". Hát tessék. Ez a hét a lezárások hete, ugyanis ma lezárom Istvánnal remélhetőleg VÉGLEG a dolgot, pénteken meg Boldival. Na erről majd később, így is a szívroham kerülget ha erre gondolok. Most szakítottam Istvánnal. Képletesen értem. Szegény. De nem szegény. 17 napig le se szart. Mindig ezt csinálja. Egy hónapig leszar kb. aztán meg mintha mi sem történt volna, talizni akar meg minden. Hát velem ne. Meg amúgy is, most mit húzzam az agyát? Sose fogom őt szeretni. Bármennyire is próbáltam nem tudom magam elképzelni vele. Ezt most meg is írtam neki és most tök nagy bűntudatom van. Úristen, ezt írta: "szerintem is jobb lesz így". Ennek emlékezetkiesése van, vagy mi? Csak mert tegnap ilyenkor azt ecsetelte a telóba, hogy ő többet akar tőlem. Na, mindegy. Hát ennyi volt Istvánnal. Kicsit azért megkönnyebbültem.

Ma miközbe vártuk Vivivel a városi buszt, hirtelen felémfordult és közölte velem, hogy lefeküdtek Norbival. Mármint nem az én Norbimmal, úr isten. A pasija-Norbival. Nem tudom ezt nekem miért kellett megtudnom, de oké. Láttam hogy várja a kérdéseimet, szóval feltettem pár kérdést meg ilyenek. Mondjuk tényleg kíváncsi voltam kicsit. Annyira beleélte magát hogy az csak na. Hadd ne fejtsem ki. A lényeg hogy más se hiányzott nekem reggel fél 7-kor, mint Vivi (részletes) szexuális életét hallgatni. Meg elkezdi: "ez olyan, hogyha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni". Hát ez fantasztikus. Tényleg. Kíváncsi vagyok én valaha fogok-e ilyeneket mondani. Nem valószínű, tekintve hogy mostanába meglepően sokat agyalok azon, hogy zárdába vonulok. Komolyan azt osztályom 90%-a nagyba éli a szexuális életét meg minden, én meg olyanokon izgulok hogy vajon Boldi ott lesz-e a buszon, vagy hogy Dani jön-e suliba. Na mindegy. Amúgy Vivi azt mondta, hogy.. na jó, írtózatosan furcsa ilyeneket leírni, egyrészt mert megkért rá, hogy ne mondjam el senkinek, én meg leírom 30-40 embernek, másrészt meg nem igazán gépeltem még be ilyen szavakat. A lényeg, hogy Vivi mondta, hogy Norbi, hát, hogy fogalmazzak szépen, jóistenem... A hátsó bejáraton szeretne bemenni. Vagy mi. Jézusom. Boldi ilyet mondana kettétörném a kezét. Nem mintha aggódnom kéne amiatt hogy ilyen kívánságai lennének felém, de mindegy. 

Aztán felszálltunk a buszra, végre. Már esküszöm kezdtem gáznak érezni magam, mert Vivi ott nagyba mesélte hogy minden hétvégén ott van Norbinál és !ElVaNnAk! én meg közbe mit csinálok hétvégén? Alszok. Egész végig. Szóval már örültem hogy végre a buszon vagyok. Megláttam Boldit, leültem mellé és tök jó kedvem volt hogy végre beszélünk meg minden. Aha. Hát szó szerint idézem a buszon folytatott ÖSSZES beszélgetésünket:

 

B: szia

É: szia

B: miújság?

É: hát, nemsok, veled? 

B: velem se.

 

* kínos csönd, általában ilyenkor hoz fel valami témát, most meg csak ült *

 

É: amúgy tök vicces hogy Peti mindig észrevesz, te meg csak mész előre *viccesen*

B: hát van ez így *fapofával*

 

Na, itt kaptam fel a vizet és itt döntöttem el, hogy én nem próbálkozok tovább. Akkor némuljon el, mit bánom én. Egész úton dühösen meredtem magam elé, mert annyira felidegesített azzal, hogy egyszerűen nem szólalt meg! Máskor tényleg folyton beszélünk vagy legalább néha monduk valamit, de most végig csak ült csöndbe, én meg már tiszta ideg voltam, komolyan magamba már megfogalamztam a szöveget amivel majd elküldöm a búbánatos picsába, mert hogy én már kurvára unom a hangulatváltozásait, az is biztos. Egyszerűen annyira mérges voltam rá, hogy bele se gondoltam, hogy esetleg valami bántja. Akkora egy köcsög ember vagyok. Na mindegy. Szóval amikor leszálltunk, még mindig nem szólaltunk meg (!). Én dühösen trappoltam előre, ő meg egy hang nélkül követett. Aztán mondta, hogy tegnap látott a 0. utáni szünetbe menni a boltba (?) és hogy mostanába nem szoktam menni. Hát, de, szoktam, csak nem vele. Itt próbált beszélgetni, de én csak lehurrogtam egy egy szavas válasszal, hogy "ja". Aztán beálltam az asztalokhoz, már nagyba felkészültem a szövegre amit eldarálok, miszerint "ELEGEM VAN HOGY EGYIK NAP ILYEN VAGY, A MÁSIK NAP MEG OLYAN, MI BAJOD VAN NEKED???". Azt hittem oda se jön, mert most mit nyomorogjon ott tovább velem? De odajött, és komolyan mondom vagy 5 percig néma csöndbe álltunk! Ilyen bánatos képpel nézte az oszálytársait, komolyan én éreztem magam kellemetlenül hogy odajött. Ekkor mondtam neki, hogy "amúgy nyugodtan odamehetsz". Erre azt mondta, hogy "nem akarok én már sehova se menni", de ezt olyan hangsúllyal, hogy majdnem megszakadt a szivem. Megkérdeztem tőle hogy mi a baj, mondta hogy semmi, de végül kiszedtem belőle annyit, hogy otthon van valami gáz. Úgy láttam nem akar erről beszélni szóval hagytam, ezután magamat szidtam fejben, hogy én meg még leakartam baszni szegényt amiért nem szólt hozzám. Pedig csak egyszerűen szar kedve volt, szomorú volt erre én rá voltam dühös. Istenem. Tényleg egy szar ember vagyok. Mondtam neki hogy nem nagyon tudok mit mondani erre, de ne szomorkodjon, majd megoldódik meg ilyenek, meg hogy mosolyogjon. Halványan elmosolyodott aztán ismét csak nézett maga elé. Annyira sajnáltam, és úristenem, úgy kellett visszafognom magam hogy ne közöljem vele akkor, hogy én szeretem és rám számíthat meg ilyenek. (Attól függetlenül hogy vagy tízszer elátkoztam a buszon azt a napot amikor megismertem.) Ekkor, pontosan ekkor döntöttem el, hogy én pénteken ha törik, ha szakad, én elmondom neki. Komolyan, esküszöm hogy pénteken én elmondom neki. Én ezt már nem tudom csinálni tovább gyerekek. Tényleg nem. Még egy hetet nem birok így ki. Én már annyira belefáradtam ebbe az egészbe, hogy ha most pénteken nem mondom el neki, akkor soha. Megkérdeztem, hogy pénteken bejön-e nulladikra, mire mondta, hogy nem tudja, és megkérdezte, hogy jöjjön-e. Erre megvontam a vállamat, hogy nekem mindegy. Utána olyan aranyos dolgot mondott, idézem: "bejövök és majd törizünk". Mert mondtam neki hogy témazárót fogok írni belőle. Hát. Én tudom hogy most ott van Dani meg minden. És hogy most érte vagyok megpusztulva meg ilyenek. De ilyenkor annyira nem érdekel. Se Dani se Norbi se senki. Ilyenkor egyszerűen bármit megtennék azért hogy Boldival mi együtt legyünk és hogy szeressen ő is úgy ahogy én őt, és uhh. Én nem tudom hogy lehetséges az hogy valaki egyszerre okozza a legnagyobb örömöt meg a legnagyobb fájdalmat. Na mindegy.

Amúgy egyszer rácsaptam az asztalra tiszta erőből, amikor már megint elnémultunk mindketten, és ráüvöltöttem, hogy mosolyogjon már. Erre elkezdett röhögni azon, hogy hogy rácsaptam az asztalra. Meg mondtam neki, hogy nagyon rossz így látni hogy szomorú, és tök aranyosan elmosolyodott. 

Aztán odajött Dávid, felrakta a fejét a padra, és közölte, hogy ő alszik. Senki sem hívta oda, de mindegy. Aztán megkérdezte hogy "mi van velem", mire megkérdeztem, hogy "beteg vagy?" mert ilyen rekedtes volt a hangja. Amúgy írtó fura azt írni hogy Dávid. Senki se hívja így. Senki. Mindenki a családnevén hívja. Aztán becsöngettek és elindultam. Integettem Boldinak és hátraszóltam, hogy "ne szomorkodj", mire ő ilyen aranyosan rám mosolygott, Dávid meg vágott egy ilyen "ez a szerencsétlen még mindig próbálkozik?" fejet. Dejó. Aztán ahogy sétáltam fel a lépcsőn az elsőre, úristenem. Kit láttam meg? Danit!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Egymásra néztünk, nekem leesett az állam, ő meg ment a teremhez. Ahogy felértem beállt egy bizonyos pózba, futólag egymásra néztünk aztán ahogy elhaladtam előtte, éreztem hogy néz. Amikor odaértem az osztályomhoz, olyan eksztázisba voltam esve hogy nem is gondolkoztam azon hogy esetleg valaki meghallja, konkrétan odamentem Csengéhez és beleüvöltöttem az arcába, hogy "ITT VAN!!!!!!". Ezt Klaudia meg Luca meghallották, na és ekkor jöttek rá szerintem hogy nekem bejön Dani, mert a nap hátralevő részének minden percében engem figyeltek és analizáltak.

Dani... Hát, úristen. Én annyira boldog voltam hogy végre jött suliba. És annyira jól nézett ki, hogy csak úgy néztem. Tudjátok, az jutott eszembe, hogy Dani = Boldi + Máté, mert a stílusa full Mátés, de a testalkata meg Boldis, és akkor a feje meg Danis. Jaj, hagyjuk. 

Na. Hát reméltem hogy úgy kezdhetem ma a bejegyzést, hogy "végre egy szuper nap!", de nem. Idézem saját magamat tegnapról: "Azt hiszem menstruálni fogok hamarosan." illetve "Egy kibaszott médium vagyok.". Utóbbi mondatom ma is ismét bebizonyosodott, ugyanis első mondat ma be is következett! Halljátok, tényleg előre látom a jövőt. Vagyis nem látom, csak megérzem. 

Reggel vártuk Vivivel a városi buszt. Általában 20 percet kell várni rá, nos, 30 perc után még mindig semmi nyoma nem volt a busznak. Vivi attól félt, hogy nem fognak tudni találkozni a pasijával óra előtt, én pedig attól, hogy nem fogok tudni leülni Boldi mellé és nem lesz időnk beszélni a suliba. Rengeteg várakozás után aztán megérkezett. Mármint a busz. Csakhogy nem a megszokott, így elől kellett felszállni. Ja, és tele is volt, így álltunk. Vivitől kérdezgettem fél percenként, hogy "látod Boldit valahol?" ő meg mindig mondta, hogy "nem". Aztán mikor végre megérkeztünk és sétáltam a hátsó kijárat felé, majd megláttam Mátét, na, akkor tudatosult bennem, hogy ma Boldinak nincs is nulladikja. Basszameg. Annyira keverem ezt az A meg B hetet. Nem fogja fel az agyam hogy hogyan is működik ez. Szóval Boldinak holnap lesz nulladika. Örülnék ha ezt megtudnám jegyezni végre. Ja, amikor Mátéhoz értem, köszöntünk. Én úgy hogy heló, hüvösen, ő pedig úgy, hogy szia, viszonylag normálisan. Aztán megakadt a sor én meg ott álltam Máté fölött, hát írtó kellemetlen volt. 

Boltba nem volt már időm elmenni, szóval rohantam fel a teremhez. A lépcsőfordulónál megállított Bécy, régi udvarlóm, akivel nem beszélünk mióta lehordtam a fekete földig, erre most ott próbált megölelni én meg ott lökdöstem. Tiszta bolond az az ember. Matekon tanárnő kiosztotta a témazárókat, hát, remélem mondanom sem kell hogy egyes lett. Elkezdi tanárnő: "le voltam döbbenve". De ari. Hát megnyugtattam hogy a következő dogám jobb lett, csak javítsa ki. Megkért hogy szedjem össze a dogákat, és mikor Dorkától szedtem be, az ott izélt, hogy miért lett egyes meg hogy szedjem össze magam. Úr isten! Kb. hetente ha 1x beszélünk és így kioktatott. Láttátok volna a fejemet.

Szünetbe elmentem boltba aztán vissza is mentem, mert ugye duplamatek volt. Csenge mind a két órán témazárót írt, szóval egyedül üldögéltem és oldottam a feladatokat. Sőt, egyszer Tuzi félreszámolt valamit és senki nem vette észre, csak én. Vagy 20x átszámoltam hogy aztán nehogy beégjek hogy én számoltam félre. De igazam volt, szal tök büszke voltam.

Ezután jött a pénzügyi a hármasba. Rohantam le mint egy félőrült, mert emlékeztem hogy ilyenkor elhaladnak előttünk a 12.D-sek. A lehető legrosszabb helyre ültem le, de mindegy. Ki csodálkozik ezen. Konkrétan szart se láttam. Egyrészt mert ott volt előttem agy asztal (?), másrészt meg Rachel beállt elém. Ott ültem egyébként ahol a D-sek szoktak nulladik előtt. Mellettem volt az az üvegablak, és amellett meg a büfés asztalok ahol Boldival szoktunk állni. Ott volt egy kis rés és ott figyeltem az embereket, a sorban elhaladó 12D-seket, minden idegszálammal arra koncentráltam hogy ott legyen Dani és megpillantsam, de nem. Kajak nem jött. Feltudjátok ezt fogni? Csak mert én nem. Amúgy a büfés asztalnál állt egy pali és mivel ugye folyton arra néztem hogy lássam az elhaladó embereket, szerintem azt hitte hogy őt lesem. Mert csomószor rámnézett és így elmosolyodott. Én meg csak ilyen fapofával néztem vissza rá. 

Pénzügyin végig az irodalmat tanultam, holott a tanárnő ott állt előttem. De nem szólt semmit. Közbe írtam ami a ki volt vetítve meg minden de csak az irodalomra összpontosítottam, mert milyen meglepő, tegnap egy szót nem tanultam. Az óra utolsó 10 percében tanárnő mondta hogy foglaljuk el magunkat, hát nem túlzok ha azt írom hogy az egész osztály irodalmat magolt. Még csak nem is tz vagy ilyenek, de nekem muszáj javítanom. 

Most megnéztem egy Justin Bieber koncertvideót, és rájöttem, hogyha én valaha is eljutnék egy koncertre, nem csak az övére, hanem úgy bárkijére, én nem tudnék viselkedni. Itt mindenki tök nyugis a közönségbe, csak úgy lazulnak, buliznak... Hát én megőrülnék, ott bőgnék meg verném magam a földhöz. 

Most, hogy ezt is megbeszéltük, jöjjön az irodalom. Rohantam volna fel pénzügy után hogy tanuljam, mert egy szót nem tudtam Petőfi forradalmi költészetéről, erre annyit hallok, hogy mögöttem valaki ordít, hogy idézem: "szendi". Összeráncolt szemöldökkel néztem hátra, hogy ki a jóisten ez és ki vagy mi az a szendi, mert valaki tényleg őrült módjára üvöltött ezt. Aztán rájöttem hogy Rachel az, és engem keres. Megkért hogy menjek el vele az irodába hogy megkérdezzek valamit, mire hátrafordultam és mondtam Csengének, hogy "ennyit a tanulásról". Erre Csenge közölte, hogy "de geci vagyok". Miután elintéztük Rachel dolgát, mentem volna fel tanulni, erre odajött Csikszi. Utána beengedett minket ofő a terembe, hogy tanuljunk. Nos, ezt mindenki másképp értelmezte. Én például a füzetem felett izzadtam és próbáltam memorizálni a dolgokat, Csenge meg teleírta a szöveggyűjteményét, a kezét, és a padot is puskákkal. Hát engem már a gondolattól is kirázott a hideg hogy tele van puskával a padtársam egész teste és felszerelése. Tanulás közbe arra gondoltam, én is beleírok egy szót a szöveggyűjteménybe, méghozzá azt, hogy "rapszódia", de nem mertem. 

Ofő minden padsor első emberének odanyújtott 5 papírt hogy húzzon ki egy tételt és a kihúzott tételt fogja az egész padsor írni. Én megfenyegettem Lottit, hogy jobban jár ha a szerelmi költészetet húzza, és nem hiszitek el, de kajak azt húzta. Mondjuk később hátrafordult és mondta, hogy ahogy ofő nyújtotta a lapokat, látta hogy melyik a szerelmi költészetes. Szóval mázlim volt, mert azt tudtam a legjobban. Írtó kis betűkkel írtam több mint egy oldalt, szóval azért szerintem lesz egy négyes remélhetőleg. Ahhoz képest hogy csak óra elején kezdtem el tanulni viszonylag jól tudtam.

Itt még mondhatni nem viselt meg annyira az a tény, miszerint Dani lóg az iskolából. De miután túl voltam a dolgozaton, olyan mérges voltam. Ajj he. Hát komolyan mondom. Igazán jöhetne már. 

Angol előtti szünetben ugye egy folyosón vagyunk Norbiékkal. Csenge pont Norbival szemben állt, szóval gondoltam odamegyek hozzá. Ott voltunk mi egy társaságba: Csenge, Zsófi, Panna és én. Mellettünk, szó szerint mellettünk pedig Norbi társasága, és Norbinak háttal álltam. Próbáltam részt venni a beszélgetésben, de folyton hátra kellett néznem hogy megfigyeljem Norbi lábait. Omg ilyen közelről valami elképesztőek. Kár hogy ma nem a fekete tapadós nacimat vettem fel. Na majd jövőhéten. Mielőtt visszamentem a terem elé, mondtam Csengének hogy nézze meg rám néz-e Norbi, és később mondta, hogy rámnézett! Futólag. Nagyjából fél másodpercig. Na de akkor is! Yee! 

Angolon tanárnőnek az az ötlete támadt, hogy minden órán lesznek emberek akiknek pontot ad, és a pontok alapján a hónap végén majd kap mindenki egy órai munka jegyet. Még nem dolgozta ki a dolgokat rendesen, de azt mondta holnapra megcsinálja. Lehet egyest is kapni meg minden. Ezt azért csinálta hogy motiváltak legyünk és jelentkezzünk órán. Ami bejött amúgy, és tök ideges vagyok emiatt, mert eddig csak én jelentkeztem (vagy ordítottam be a választ), most meg egy csomóan, és tanárnő csomószor nem szólított fel, szóval szúrós szemekkel néztem magam elé. Kiadott egy feladatlapot amin volt vagy 5 feladat. Míg a többiek az elsőt ellenőrizték én megcsináltam mind az ötöt (?). Ja, és míg mondjuk az A feladat megoldását olvasta valaki, én már akkor jelentkeztem a következőre, hogy észrevegyen. Nagyon beleéltem magam. Ha meg helyettem valaki mást szólított fel, rácsaptam a padra. Amúgy kaptam is egy pontot óra végén. Tök jó.

Számviteli előtt beálltam a szekrényemhez és... hát, csak álltam. Jó volt. Nagyjából három percig. Aztán odajött Csikszi meg Csenge, ja meg még valaki. Ki is? Ja, Rachel. Majdnem elfelejtettem sziámi ikremet. Amúgy a d-sekkel voltunk egy folyosón, de az egész D osztály a suttogóba ült a padon. Aztán becsöngetés után másztak fel a lépcsőn, de mivel engem körülvettek az emberek, észre se vettek. Mármint a d-sek. Amúgy mikor megláttam az emeletről az egy emelettel lentebbi padon ülő KOCKÁS INGET VISELŐ Boldizsárt, kis híján szívrohamot kaptam. Esküszöm. Őt figyeltem a Csikszi és Rachel közötti 3 centis résen. Nem csak őt, hanem a szerencsétlenkedését is, mert valamiért lement a lépcsőn, aztán rájött hogy fent lesznek és ilyen halálvággyal mászott fel. Komolyan még a szeme is csukva volt. Valamilyen rejtélyes oknak köszönhetően észrevett és köszönt, lehet azért mert teljesen kihajoltam a kis résen. Csenge ekkor mondott valamit Boldiról, aztán innentől kezdve kb. csak róla volt szó. Ugye Csenge nem tudja hogy én 2 éve szerelmes vagyok (?) Boldiba, csak annyit tud hogy barátok vagyunk. És mondta ilyen viccesen, hogy lehet hogy Boldi azt mondja a haverjainak hogy mi együtt vagyunk. Hát a szivem majdnem megszakadt, mert azt nem kell nekik mondani, így is azt hiszik. Nem csak ők, a fél iskola. Meg elkezdi Csenge: lehet, hogy Boldi titokba szerelmes belém. Láttátok volna azt a fancsali képet amit vágtam. Az a sírás/röhögés közötti állapot. Huhh. Kemény volt. Aztán bent mondta hogy emlékszik hogy 9.-be mennyire bele voltam zúgva Boldiba. Ekkor visszakérdeztem, hogy "ezt ő honnan tudja?" mire mondta, hogy az egész osztály akkoriban arról beszélt, hogy én hogy hajtok Boldi után. De jó. Tökre örülök. Mondjuk annyira nem érdekel. Mondtam Csengének hogy Boldi a legjobb barátom, mire mondta hogy de ari. Ja, meg így megjegyeztem, hogy "szerintem amúgy tök jól néz ki", mire azt mondta Csenge, figyeljetek, készüljetek a katasztrófára: "szerintem egyáltalán nem". Hát őő, most próbáltam leírni, megfogalmazni azt, amit akkor éreztem, de képtelenség leírni. Azt a magas szintű sokkot még nem tapasztaltam életem során. Eddig mindenki azt mondta akárkivel beszéltem Boldiról, hogy tök helyes meg jól néz ki meg minden. Erre Csenge ezt mondta! Én meg ott hüledeztem. Szó szerint. Hát ilyet. Még Csikszi is azt mondta Boldira hogy jól néz ki!!!!!!! Még anyum is. Ja meg elkezdi Csenge: "amúgy ti hogy hogy nem vagytok együtt?" mire ezt válaszoltam: "hát. nem tudom. ez egy jó kérdés". Ami ezt illeti, ez egy igazán fantasztikus kérdés. Na, majd holnap megkérdezem Boldit. 

Számvitelin röhögtünk, de most már kicsit elegem van hogy nem tudom min. Még direkt gondoltam is arra, hogy na, ezt megjegyzem. Ja, megvan. Azt hiszem. Jaaaa igen. Meséltem neki hogy Rebeka kilencedikbe összeakart jönni Boldival, mikor tudta jól hogy nekemis bejön. Erre mondta Csenge, hogy milyen lenne már, ha ő most odamenne Danihoz/Norbihoz (mostanába ez elég kérdéses) és ott ismerkedne velük, miközbe tudja hogy nekem ő(k) kell(enek). Ebből fakadt a röhögés, mert mondtam, hogy soha többé nem szólnék hozzá és órán ott szórnám rá az átkokat latinul. Mint egy sátánista. Meg feketére változna a szemem. Ő meg szenteltvízzel locsolna hogy védje magát, engem meg égetne a szenteltvíz és ott üvöltenék fájdalmamban. Meg ráírnám a padra hogy Csenge és áthúznám. Hát ilyeneken röhögünk mi.

Óra után mentünk át a szparira. De tanárnő helyett egy tanár jött, akivel eddig még nem is voltunk tesin. Hát egy élmény volt... Úristen, remélem soha többé nem leszünk ezzel a tanárral. Mondjuk néha vicces volt, de amúgy egész végig ORDÍTOTT! Kezdjük azzal, hogy már az indulás nehézségekkel volt teli, mert a szünet közepén indultunk el (!), volt aki még ebédelt vagy éppen máshol volt. Mikor ezt közölték vele, azt mondta, hogy "nem érdekli". Amúgy egy kb. 28-30 éves férfiről beszélünk. Egész jó felsőteste van, de kb. itt ki is fújt a történet. Ilyen páwa haja van. Na mindegy. Szóval elindultunk, de ő rohant. Ilyen futólépésbe ment, és folyamatosan ordított, hogy "haladjunk hölgyeim". Mi Csengénel ott voltunk az elején szóval nagyjából bírtuk a tempót, de közbe röhögtünk is meg minden, szóval mire odaértünk folyt rólunk a víz. Ott kaptunk kb. 2 percet hogy átöltözzünk (?) és közölte, hogy kint leszünk, szóval vegyünk fel pulcsit/kabátot. Én kabátot vettem fel, hát gyönyörű lehettem ahogy a szumó kabátomba rohangáltam. Miután futottunk 6 kört (!!!!), úgy döntött, hogy mi most akkor súlyt fogunk dobni. 3-4 kilós vasgolyókról beszélünk. Kb. negyed óráig csak magyarázott a dobás szabályairól meg ilyenek, ja, meg hogyha súlydobó versenyre megyünk mik a követelmények. Nem hiszem hogy ez bármelyikünk fejébe megfordult volna, de mindegy. Aztán fel kellett állni 4 embernek egymással szembe. Mikor nekem kellett dobnom, elősször fel se tudtam emelni egy kézzel a labdát, kettővel kellett. Mikor meg eldobtam, akkor ordított a tanár, de akkorát, hogy rendesen összerezzentem, mert kiderült, hogy nem is dobni kell, hanem gurítani vagy mi... Fel se fogtam a feladatot. Utána egyenként kellett "dobni." Oké, hát ismét sikerült hülyét csinálni magamból, de mindegy. Ugyanis ahogy mentem a helyemre, ahonnan dobnom kellett, Tuzi éppen akkor gurította felém a labdát. Vagy golyót. Vagy mit. Én meg kiraktam a lábam hogy megállítsam. Hát ez nem volt túl jó ötlet, mert nem gondoltam bele hogy egy 4 kilós vasgolyóról beszélünk, szóval olyan szintű fájdalom hasított bele a lábamba hogy majdnem összestem. Felordítottam egy "ÁÁÚÚÚ"-t, aztán a lábamat átölelve sikítoztam tovább. Mindenki röhögött, a tanár meg fogta a homlokát és ordított, hogy megmondta tisztán, ne csináljunk ilyet. Ezután fogtam a golyót könnyes szemmel és dobtam egyet, de annak a súlya vitte az enyémet is, szóval konkrétan majdnem orraestem. A tanár megint ordított hogy "EZT NEM HISZEM EL". Mindenki más meg röhögött, mert közbe ilyen fura sírós hangokat adtam ki. Amúgy eskü könnyes volt a szemem. Nem csak a szégyentől, a fájdalomtól is. 

Ezután nem volt több órám ugye. Csengével sétáltunk ki a szpariról amikor a tanár előreszólt, hogy akinek nincs már több órája, az mehet isten hírével. Később mondtam Csengének, hogy "na szia Csenge, megyek isten hírével", de ezt ilyen szarkasztikusan, aztán megfordultunk és ott állt a tanár. Jaa. Hoppáá.

Leültem a szokásos helyemre a suliba és vártam ugye a buszt. Hirtelen odajött Rachel és mondta hogy ő is a buszt várja, szóval kb. fél óráig beszélgettünk. Tök érdekes dolgokat mondott Amerikáról. Mesélte hogy az egyik barátnőjének a szülei a 9/11-es épületekbe dolgoztak, de aznap pont közbejött valami szóval nem mentek dolgozni. Mekkora mázli már. Ez úgy jött fel, hogy megkérdeztem hogy volt-e már a 9/11-es emléképületnél, mert én nagyon nagyon elakarok menni oda. (Volt már amúgy. Dejó neki..) Kiderült hogy nézi az Odaátot (de csak a kilencedik évadig látta), és hogy ő is hallgat Halsey-t!!!! Szóval tök jól elbeszélgettünk. Én meg annyira beleéltem magam a beszélgetésbe, hogy néha tök gyorsan akartam beszélni, túlságosan is gyorsan, szóval néha így összeakadt a nyelvem. Néha mutattam neki hogy "egy pill", és megfogalmaztam a fejembe a dolgot. Mert tök izgalomba jöttem hogy ő is hallgat Halsey-t stb. Aztán ment a buszhoz, ekkor odajött Viktor meg az egyik haverja. A haverja az olyan mint valami 5 éves, tökre felidegesített. Néha szoktam vele beszélni meg a boltba is összeszoktunk futni, de úgy felidegesített most. Ott basztatta Viktor haját meg minden miközbe mi beszéltünk. Meg ott állt előttünk. Simán le is ülhetett volna, így csak takarta a kilátást. Aztán megláttam hogy jönnek le a D-sek a lépcsőről, mármint a 11D-sek, és mondtam Viktornak, hogy "na ne, mindjárt meglátom az inges Boldit és elsírom magam". Aztán meg is érkezett Boldi. Kivel? Na vajon kivel? Petivel. Gondolom ő eszetekbe se jutott. Elsétáltak előttünk, de nem vettek észre. Azaz pontosítok: Boldi nem vett észre. Peti ő igen, kedvesen hátrafordult és köszönt. Ezt Viktor nem látta, szóval ebből egy nagyon vicces párbeszéd alakult ki:

 

Viktor: Na?

Én: Köszönt.

Viktor: Boldi?

Én: Nem, a haverja.

 

Viktor itt tényleg sírva röhögött. Aztán Peti leült a 3 méterrel arréb lévő padra, Boldi meg eléállt. Gondolom ekkor közölte Peti Boldival, hogy én amúgy ott voltam, mert ahogy ránéztem Boldira, ő röhögve nézett rám. Na, hát ez egy nagyon szép pillanat volt, mert egymásra néztünk, köszöntünk, azaz tátogtunk egy sziát. De még mindig bámultuk egymást! Mosolyogva! Azaz ő szakadt a röhögéstől. Én meg mosolyogtam. De végig egymás szemébe néztünk. Aztán intett egyet a kezével, de nekem a kezem a zsebembe volt, szóval egy kis időbe telt míg kivettem, de mikor kivettem, még mindig egymást néztük. Szóval csomó ideig csak egymás szemébe bámultunk. Amúgy szerintem az egész kb. 5 másodperc volt, de mindegy. 

Utána tovább néztem Boldit, Boldi nézte Petit, Viktor meg nézte ahogy nézem Boldit. Aztán megkérdezte, hogy "még mindig csak beszéltek?" én meg: "ja". Mire ő: "hát az elég szar." Mire én: "hát ja". Ezután valami olyasmit magyarázott Viktor, hogy lehet hogy Boldi is ugyanúgy érez mint én, csak nem meri bevallani mert ő is azt hiszi amit én, hogy csak barátok vagyunk. Szóval valami ilyesmiről magyarázott, amikor így megkérdeztem tőle, hogy "szerinted akkor mondjam el neki?" Erre azt válaszolta, hogy igen. Na, itt eljátszottuk a szituációt, hogy ő Boldi, és esküszöm már így izgultam. Mi lenne még akkor. Pff. Aztán mondtam Viktornak, hogy most ő legyen Szandi, én meg leszek Boldi, mire vagy 2 percig gondolkozott a szövegen, végül közölte, hogy "hát, a te szereped a legnehezebb". Hogy ez mennyire igaz. Aztán éppen erről beszéltünk amikor jött az egyik csaj barátnője és belevágva a szavamba (!) elkezdte ölelgetni Viktort. Viktor felállt és elkezdett beszélgetni vele, én meg felkaptam a vizet. Mikor újra leült hozzám és mondta, hogy "na, igen, szóval...", nem szólaltam meg. Pár perc múlva hajlandó voltam megszólalni, ekkor közöltem vele, hogy "ja igen, hol is tartottam mielőtt valaki beleszólt a mondanivalóba?" Viktor elkezdett röhögni, gondolom azt hitte hogy poénkodok, de nem poénkodtam. Amúgy mivel megjött tiszta ideg vagyok meg szomorú, meg minden bajom van. Hazafele a buszon hallgattam One Direction - If I could fly meg Justin Bieber - Purpose című számokat és majdnem sírtam! Miközbe ültem a buszon, és ettem a virslispapucsot. Jaj. Mert elképzeltem Boldit az ingbe meg minden. Minden bajom van már. Rohadék pasik.

Most megyek mosogatni mert anyám itt fenyegetőzik. Majd jövök holnap. 
JA várjunk csak. Most jut eszembe valami. Miközbe ültem Rachellel a padon suli után, ugye jöttek ki a 12D-sek az alagsorból. Amikor láttam hogy István sétál ki onnan, nem tudom miért, de valamiért odaüvöltöttem, hogy SZIA ISTVÁN, ő meg ilyen ledöbbenve (de mosolyogva) köszönt vissza. Én nem mosolyogtam, csak úgy köszöntem. Nem tudom miért. Ez kb. az első kommunikációnk 17 napja. Szép. 
Később: Rámírt. Na jó. MIT TETTEM???????? Én csak köszöntem!!! De MIÉRT?! MIÉRT ÍRT RÁM???? Ja, amúgy Danit bejelöltem. Igazából szerintem jobb lenne ha lefeküdnék aludni, mert éber állapotban meggondolatlan döntéseket hozok. 
 

3. rész

 

 

Ekkora szerencsétlen egy napot. Hát valami förtelem volt. Amúgy péntek óta akárhányszor megfordul a fejembe valami negatív az életemmel kapcsolatban, hogy "jaj de fos volt ez a hétvége" vagy "jaj de nincs kedvem élni", akkor tök nagy bűntudatom lesz ugye a pénteki történések miatt. Hogy van aki szívesen lenne a helyembe meg minden, és hogy tök szerencsés vagyok hogy a legnagyobb bajom az, hogy mittudomén, nem tudtam mit kezdeni magammal a hétvégén. Szóval megpróbálok kevesebbet panaszkodni meg minden, mert más problémáihoz képest ezek szó szerint semmik. Úgy se fog menni amúgy. De azért megpróbálom.

Szóval ez a nap tényleg nagyon nagyon szar volt. Kezdjük azzal, hogy az egész hétvégém szar volt, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően végig Danira gondoltam. Amúgy most olvastam egy cikket arról, hogy a One Direction 2 éves szünetre megy. Azt tudtam, hogy 1 évig szünetelni fognak, na de KETTŐ? Ezt közöltem tesómmal is, és mikor ott tartottam a meséléssel, hogy "2 évig nem fogjuk hallani Harry Styles hangját ÉLŐBE!", na, hát akkor kezdtem el SÍRNI! Ezért sírok! Azt hiszem menstruálni fogok hamarosan. Ha már emiatt elbőgöm magam. Na de azért valljuk be, ez egy elég szomorú hír. Tegnap néztem online az UK X-Factort és fellépett a 1D, hát hogy én itt milyen feszkót levágtam. Egyszerűen úgy szeretem őket. 5 éve kezdtem el szeretni őket, kb. 2 évig odáig voltam értük aztán 2 évig ilyen semleges, nem foglalkoztam nagyon velük de azért szerettem őket, és idén kezdtem el megint imádni őket. Betegesen. Arra jöttem rá, hogy akármit megkedvelek/megszeretek, azt egy idő után már betegesen űzöm. De tényleg. Egy újabb példa erre Dani. Ugyanis nem túlzok ha azt mondom, hogy egész hétvégén ő járt a fejembe! Az ahogy néztük egymást, az izmos karja, az állkapcsa, meg úgy minden, és már bele voltam betegedve abba, hogy hétfő legyen. Hát kár volt várni. Na mindegy.

Szóval hétvégén a legnagyobb dilemmám az volt, hogy bejelöljem-e facebookon. Szerintem ez már egy lépés, így nem akartam, mert nem akarom azt, hogy azt higyje, én teperek utána vagy ilyenek. Azt akarom hogy ő jelöljön be. Csenge szerint jelöljem be, tesóm szerint is, Laura szerint is, szóval mindenki szerint, de én mégse akarom. Azaz akarom hogy ismerősök legyünk, de csak úgy, ha ő jelöl be. Mert akkor hátha elkezdenénk beszélgetni vagy valami. Úgy voltam vele, hogyha hétfőn is szemezni fogunk úgy mint eddig, akkor ma bejelölöm. Ha a péntek nem lett volna, kajak bejelöltem volna a hétvégén, de miután látott minket együtt Boldival és már nem ÚGY nézett rám, na, hát kicsit kétségbeestem.

Térjünk át a mai napra. Erre a csodálatos, fantasztikus, eseménydús napra.

Nagyon korán keltem hogy extra jól nézzek ma ki, és ez nagyjából össze is jött, tökre megvoltam elégedve a sminkkel is meg úgy mindennel. Egyszerűen fantasztikus hangulatom volt. Hát, sokáig nem tartott. Már annyira vártam hogy suliba legyek és lássam, mert bevallom néha el kellett időznöm azon, hogy eszembe jusson az arca. 

Reggel elmentem a pékségbe és vettem sonkáspapucsot. Ennyit arról, hogy ezen a héten egészségesen táplálkozok és edzek. Majdnem összejött. Nagyjából 7 órán keresztül működött is, aztán felkeltem az ágyból. Míg szénhidrátokkal teli élelmemet fogyasztottam, párszor majdnem megfulladtam, mert Csengével annyit röhögtünk. Bár tudnám min. 

Ma a csizmámba mentem és elfelejtettem tesire cipőt vinni, így át sem öltöztem, csak leültem a padra. Csengének nem kellett bejönnie de bejött, szóval egész tesin mi ültünk és Rachellel tanultuk a magyart. Rachelnek van egy ilyen magyar füzete és abból kérdezgettük. Aztán odaült hozzánk Rebeka meg Lotti és a pénteki történésekről beszéltünk. Hát, ennyit még sose beszéltem politikáról, és kajak mindeki tökre tisztába volt hogy melyik ország melyikkel van jóba, meg milyen bombázások vannak stb, én meg csak ott néztem, hogy mi a fasz, mert tök olyan volt mintha valami filmbe lennék ahol éppen zajlik a világháború. 

Ezután kicsöngettek. Meg kell jegyeznem, nagyjából eddig tartott a jókedvem, ezután már csak lefele ment a lejtőn. Szóval ahogy sétáltam fel a harmadikra Rachellel a nyomomban, észrevttem, hogy a másodikon a szekrényemnél ott állnak a 12.D-sek. Természetesen testrészeimet 180 fokosan kifordítva kerestem a két méteres szemüveges Dánielt, de nem láttam. Fent közöltem Csengével a hírt, aztán kitaláltunk egy nagyon hosszú, bonyolult és jól átbeszélt, kidolgozott tervet: lemegyünk a másodikra, és betesszük a szekrényembe a kabátomat. Ez meg is valósult, csakhogy Danit még mindig nem láttuk sehol. Itt kezdtem kicsit kétségbeesni, de azért még mosolyogtam. Gondoltam biztos wc-n van vagy valami. 

Matekon új anyagot vettünk, és lehet hogy figyelni kellett volna mert szart se tudok, de MUSZÁJ volt töriházit írni. Miután azt megírtam, az óra hátralevő részét azzal töltöttem, hogy Rachelnek írkáltam össze magyar káromkodásokat, mert megkért rá. (?)

Egyrészt levagyok döbbenve azon, hogy mennyi magyar káromkodás létezik, másrészt meg azon, hogy én az összeset ismerem.

Miután kicsöngettek rohantam le, ugyanis tudtam, hogy egy folyosón leszünk Daniékkal, méghozzá egy padon fogunk ülni! Erre a pillanatra vártam péntek óta. Szóval nagy mosolyogva mentem le, Csengét magam után húzva pedig leültem egy padra. A mellettünk lévő padon a 12D-sek voltak, és azt kell hogy mondjam, a szünet utolsó fél percében még mindig reménykedtem, hogy hátha betoppan. De nem. Még mindig nem adtam fel, arra gondoltam, lehet hogy versenyen van vagy keringőpróbán, tuti mindjárt megérkezik. Reményem egyre halványult...

Törin a tanárnő kihívott a táblához (!) és Csenge megsúgta a választ. Csakhogy rossz választ súgott, de utána jóra javítottam ki, szóval nem volt baj. Amúgy esküszöm a töritanárnővel álmodtam. És pont azt álmodtam hogy hozzámszólt és kérdezett valamit, én meg nem tudtam a választ. Megálmodtam a jövőt. Egy kibaszott médium vagyok. Amúgy csak ilyen lapokat kellett sorrba rakni és felragasztani a táblára, szóval nem felelés volt vagy ilyenek. És kaptam 3 pontot. *örömkönnyek*

Ja, hogy írjak Boldiról is. Mikor mentem le törire, pont akkor ültek le Petivel a padra. Peti észrevett, szerintem szólt is Boldinak, de míg Boldi megfordulhatott volna, addigra én már rég a padon ültem Danit várva. Töri után pedig a büfébe álltak be éppen Petivel, ezáltal konkrétan elsuhantak előttem. Boldi megint nem vett észre, megint Peti szólt neki, így tök aranyosan köszöntek mindketten, én meg hátraszóltam, hogy "sziasztok". Egy folyosón lettünk volna ugye, de nem beszéltünk egy árva szót sem. Én Lillával meg Rachellel beszélgettem, Boldiék meg csak kb. a szünet felébe jöttek fel, és akkor is leültek a radiátorra. Szóval ma azon kívül hogy "szia-sziasztok" egy szót nem váltottunk.

Számvitelin dogát írtunk, én meg volt amit nem tudtam, azt Csenge próbálta lesúgni, de annyira feltünő volt, hogy úristen. Aki csak egy kicsit is ismer az tudja, hogy én és a puskázás az két külön dolog vagyunk, egyszerűen ha csak arra gondolok egy csalnom kell kiver a víz és elfog a bűntudat. Erre Csenge mit csinál? Szó szerint előttünk állt a tanárnő, Csenge meg lökdösött a kezével és ciccegett, hogy figyeljek már rá, mert én csak néztem a padot meredten. És izzadtan. Remegve. Aztán felnéztem a tanárnőre, ő meg belenézett a szemembe, majd elmosolyodott. Hát több se kellett, ledobtam a tollat a padra és összefont karokkal ültem, közbe remegett mindenem és elkezdett viszketni a testem (!). Csenge meg még mindig lökdösött, és már annyira feltünő volt hogy azt hittem elsírom magam. 

Ezután nyelvtan következett, de én azt hittem hogy irodalom lesz, így rohantam fel a harmadikra. Már ott álltam jó 5 perce, amikor feltűnt, hogy csak én állok ott egyedül. Egyébként a szemben lévő teremből pont a 12D-sek szállingóztak ki, szóval lehet ezért nem tűnt fel a dolog egy ideig. A folyosó másik végén meg a D-sek álltak, mármint Boldiék, és ahogy odanéztem csak annyit láttam, hogy Boldi&Dávid egymás mellett állnak, és Boldi ilyen haverosan átkarolja Dávidot. Olyan ari volt. 

(Ja: mikor mentem fel a harmadikra, Norbert éppen jött le a lépcsőn és rámnézett. Durva volt.)

Már kezdtem aggódni hogy teremcsere van vagy ilyenek, amikor láttam hogy jön fel Tina és Csikszi. Csikszi odajött és megkérdezte hogy mi a baj, mire mondtam hogy semmi. Erre mondta, hogy mit ácsorgok ott, nyelvtan lesz. Ja, jó. Mondta hogy "szét vagyok csúszva" és "beteg leszek", mert állítása szerint levoltam sápadva és a hangom is rekedt volt. Szerintem ez csakis annak volt köszönhető, hogy kezdett tudatosulni bennem: Dániel nem jött iskolába.

Ezután lementem a nyelvtanteremhez, ahol ugye elősször pillantottam meg Dánielt és izmos karját pár héttel ezelőtt. Kis remény még mindig élt bennem, hátha mégis jött csak eddig elkerültük egymást, de nem. A szünet végére olyan elkeseredés lett urrá rajtam, hogy szó szerint azzal szórakoztam, hogy vertem a fejemet a szekrénybe. Rachel figyelmesen nézte hogy mit művelek, ekkor elhaló hangon közöltem vele, hogy a palim nem jött suliba és most szomorú vagyok. Azt mondta erre, hogy "oooh, okay". Nyelvtanon szinte egész órán feküdtem (úgy, hogy a tanárnő ott ült az én asztalomnál, velem szembe) vagy pedig az ablakon néztem ki bánatosan. Csomószor észrevettem hogy Rachel nézi a nyomorgásomat, olyankor lélektelen tekintettel pislogtam vissza rá, mire ő bíztatóan rám mosolygott. Ezután visszafeküdtem a padra. Ja, amúgy óra előtt, mikor éppen vágtam magam a szekrényhez, odajött Balázs és megkérdezte, hogy szerdán maradok-e suli után. Mondtam hogy ja, aztán megsimogatott és közölte, hogy akkor majd csókolózunk. Általában ilyenkor mosolyogva vagy viccesen mondok valamit, de most csak mondtam ilyen leverten, hogy "jó". Rachel vajon mit hihet. Istenem. Na mindegy. Csak azért írom ezt mert előbb éppen közöltem vele hogy a palim nincs a suliba, erre odajött egy pali és simogatott. Na mind1. Ennél rosszabb már aligha lehet a szerelmi életem. Ja várjunk, olyanom nekem nincs. 

Nyelvtan után már tényleg irodalom jött, hát én egész szünetbe álltam a lépcső kiálló izéjénél és a telómat nyomkodtam. Nem mintha olyan érdekes lenne, igazából egész végig a képeket szortíroztam, csomó szart kitöröltem meg minden. Kb. az összes D-s elment mellettem és köszönt. Én tökre elhittem hogy majd jön Boldi is és odajön meg beszélünk, de nem láttam. Biztos hátul ment le. Petivel. Esküszöm összevannak nőve. Közbe néztem Klaut meg Viktort ahogy smárolnak. Arra gondoltam: "Dani, ezek mi is lehetnénk. De te nem jársz iskolába". 

Egyszerűen fel vagyok háborodva. Mi az, hogy nem jön iskolába? Miért? Magyarázatot követelek. Azok után, amiken keresztül mentünk? Ezt érdemlem? Ha holnap se jön suliba, én nem tudom mit csinálok. Komolyan mikor már 100%-osan megvoltam bizonyosodva arról, hogy nincs iskolába, hát nagyon szomorú lettem. Esküszöm még az időjárás is borús lett. Tiszta sötét volt kint is és bent is. Ez már nem az első alkalom hogy befolyásolom az időjárást. 

Irodalmon nem volt semmi. Holnap tz. De nem nagyon érdekel.

Angol előtt odamentem Viktorhoz beszélni. Beszéltünk nagyjából 4 mondatot, aztán elment (?), én meg ott álltam egyedül mint egy hülye. Aztán odajött Roli meg az egyik haverja, de Roli csak felbaszta az idegrendszeremet, szóval inkább lementem a terem elé. Angolon barkobáztunk, és tudom hogy nem így kell leírni ezt a szót, de mindegy. Én meg Barnabás voltunk az egyetlen aktív játékosok, szó szerint csak mi jelentkeztünk, ezért kaptunk egy-egy kisötöst. A többiek nem tudom hogy lehetnek ekkora szerencsétlenek, de ezt most halál komolyan kérdezem. Ilyen full alapkérdéseket kellett volna feltenni hogy "itt a szobába?" vagy "piros színű?" stb. Amúgy én se jókedvembe játszottam, hogy jaj de muri, hanem láttam tanárnő arcán hogy mindjárt A) elsírja magát B) elkezd ordítani. Szóval inkább megállás nélkül jelentkeztem. Végülis kaptam egy kisötöst szóval megérte.

Osztályfőnökin tanárnő kivetítte mindenkinek a jegyieit. Egy élmény volt megint hallani a suttogásokat meg a nevetéseket a nevem láttán. Lassan hozzászokhatnának. Olyan másfél év után. Réka is előreordított valami poént a nevemmel kapcsolatba, mire ilyen írtózatosan flegmán hátraszóltam, hogy "most úgy teszek mintha ezt meg se hallottam volna". Nem érdekel hogy bunkó voltam, kurvára unom már ezeket a "vicceket". Még jó hogy Boldi nem tudja. Halálomíg cikizne vele.

Amúgy ofő most megint háborog, merthogy irodalmon még ki se csöngettek ő meg még beszélt, amikor mi már kimentünk a teremből. Hát. Én nem tudom. Én csak mentem neki a vakvilágnak, nagyon nem tűnt fel semmi.

Ezután nem volt több órám, szóval beálltam a büfés asztalokhoz a félhomályba. Amúgy az egész suliba ilyen sötét volt az időjárás miatt. Feloltották a lámpákat is meg minden, tök hangulatos volt. Vagyis lett volna. Ha lett volna valami hangulatom. De egyrészt nagyon fáradt voltam mert szinte nem aludtam semmit, másrészt tök ideges voltam hogy Dani nem jött suliba. Ezt vártam már mióta (3 napja) és ezt kapom. Köszönöm szépen Dani. 

Hát, sok mindent nem tudok már írni. Hazajöttem azóta meg zabálok és gépezek. Tanulni is kéne de tényleg semmi kedvem. Én csak aludni akarok. Áááá. Olyan semmilyen hangulatom van. Csak aludnék egész nap. Lilla amúgy nem aludt itt a hétvégén, majd csak pénteken fog. De amúgy tényleg egész hétvégén aludtam. Tesóm már mondta is, hogy "te mindig alszol?", sőt, Csenge is írta, hogy "te már megint aludtál?" Mert néha random fogom magam és lefekszek egy órára aludni aztán két órával később megint lefekszek aludni. Tényleg semmi kedvem semmihez. Reggel tök jó kedvem volt, azt hittem majd Dani jön aztán lesz itt minden, de nem. Nemtom mit kell betegeskednie. Chöööö. 

Na, amúgy itt a kövi rész. Majd jövök holnap. Remélhetőleg valami jóval.
 

2.rész
 

A félreértések elkerülése végett szeretnék tisztázni egy dolgot: nem vettem egeret. Nincs egerem. Azaz van, de nem saját akaratomból. Egy betolakodó egérről van szó, aki valahol a szekrényem mögött lakik. Csak gondoltam szólok, mert Laura azt hitte, hogy vettem egyet. 

Péntek 13 van. Tudtam: bármilyen szar is lesz ez a nap, amint hazajövök, jobb lesz, ugyanis ma jelent meg Justin Bieber - Purpose és One Direction - Made in the A.M albuma. És tudtam, hogy amint meghallgatom ezeket az új számokat, újjáfogok születni. Éppen most töltöttem le illegálisan mindkettőt, bár lehet ezt nem kéne hangoztatni. De! Büszke vagyok magamra, mert kb. 1 hete kiszivárgott mindkettő, de nem hallgattam meg. Megvártam a hivatalos megjelenést, szóval ja. Eddig egy számot hallgattam a One Direction albumról, majd tuti írok róla bővebben is valamikor. Meg természetesen Justin albumáról is. Meg még vagy százról.

Amúgy most éppen hallgattam ugye a 1D albumát és torkom szakadtából üvöltöttem a Drag Me Down/Perfect dalszövegét tesóm bánatára, erre anyám bejön, hogy kussoljak. Meg pakoljak össze. Hát már egy kis boldogságom se lehet? De persze ha tesóm vagy 20 percen keresztül énekeli a Violettát meg itt táncol akkor az nem baj. Kajak általába hazajövök, befekszek a gép elé és kb. ki se nyitom a szám. Most elénekeltem két nyomorult számot mert olyan boldog voltam hogy végre új album, erre a jó kedvemet is el kell baszni azzal, hogy kussoljak. 

Na mindegy. Akkor a napom. Ahhoz képest, hogy péntek 13 van, annyira nem volt szörnyű. Kifejezetten jó se volt, de hát na. Amúgy láttam egy képet instán, hogy a péntek 13 olyanoknak már meg se kottyan, akik alapból szerencsétlenek. Nos, ez én lennék. 

Tegnap este 20:40 körül kikapcsoltam a laptopot és gondoltam lefekszek aludni. Valamiért telón bekapcsoltam a wifit, pedig nem szoktam, és hirtelen láttam hogy jött egy üzenet Bolditól. Konkrétan a laptop kikapcsolása után 2 perccel írt rám. Természetesen úgy viselkedtem mintha maga a Megváltó írt volna, itt remegtem meg minden bajom volt. Tök fölöslegesen. Mellesleg kb. 5 perccel később még mindig remegtem, de már az idegességtől. Az üzenet: egy kép a kutyájáról. Hosszas gondolkodás után, hogy mégis mit írhatnék erre, ezt írtam: de aranyos. És egy ilyen szmájlit ahol a sárga figurának szivek vannak a szeme helyén. Megfordult a fejemben hogy nem írok rá semmit, hát bárcsak úgy tettem volna. Ugye tökre megörültem hogy írt, ezért gondoltam nem hagyom veszni a beszélgetést (mert ő már nem írt erre semmit, természetesen), ezért küldtem neki egy matricát. De nem csak egy random matricát, hanem amiről csomót beszéltünk, hogy milyen vicces. Elküldtem neki, erre ezt írta vissza: "xd". Hát azt az idegességet ne tudjátok meg. Kb. akkor éreztem utoljára ilyet mikor István felbaszta az idegrendszerem. Egyszerűen olyan mérges voltam hogy nem képes azon a rohadt xd-n kívül mást írni. Küldhetett volna ő is egy matricát. Vagy mittudomén. Mi a fasznak ír rám? Miért küld képeket a kutyájáról? Legközelebb esküszöm, akármit ír, nem írok vissza. Vagy pedig egy xd-vel kiszúrom a szemét. Teljes mértékben fel voltam háborodva a viselkedése miatt, ezért inkább kikapcsoltam a wifit és lefeküdtem zenét hallgatni. Tesómmal közöltem, hogyha random fuldokló hangokat vagy szipogást hall, akkor az én leszek. Alig birtam elaludni, olyan ideges voltam. Egyszerűen nem fogom fel miért ír rám ha nem is akar beszélni. Azért hogy elküldjön egy képet a kutyájáról? Azt kb. 8 órával később, a buszon is megmutathatta volna. Minek küldte el? Ha aztán nem is beszélünk? Miért ilyen bonyolult MINDEN Boldival kapcsolatos dolog? Miért nem megy vele legalább egyszer valami könnyen? Vele mindig minden olyan marha bonyolult. Még egy ember nincs az életembe aki ilyen, hogy rámír aztán meg nem is beszélgetünk. Akkor MINEK írt rám??? És miért szúrja ki a szemem egy xd-vel?? Kisbetűvel! Ami a leghitványabb két betű ezen a földkeregségen, mert konkrétan azt jelenti, hogy marhára nem vicces és kurvára leszarja, csak azért írja le, hogy írjon valamit. Áhh. Kifogtam a legbarmabb barmot ezen a világon. Ilyen dolgokon agyaltam és már a sírás szélén álltam, amikor aztán végre elaludtam. Reggel mikor felébredtem annyira mérges voltam Boldira, hogy úgy voltam vele, be se megyek nulladikra. Vagy ha be is megyek, nem veszem fel a kockás inget, leszarom. Pesze felvettem. És nulladikra is mentem. Ez van. Vagyis akartam, csakhogy nem jött a busz. Mármint az, amelyik levisz a másik faluba. Negyed óra késés után gondoltam na, én erre nem várok tovább, mert ha anyum levisz még gyorsan akkor elérem a Boldis buszt. A buszmegbe állt két öreg nő, és nem tudom pontosan miért, de közöltem velük, hogy "hát, én nem várok tovább, viszlát". Ők meg ilyen kínosan mondták, hogy jólvan. xD Amúgy amikor reggel kiléptem a házból olyan köd volt kint hogy nem láttam semmit! És nem csak köd volt, füst is, szóval jó büdösen ültem le Boldi mellé. Mit számít? Szóval anyum levitt a faluba és elértem a buszt. Még jó hogy hazamentem, különben azóta is ott várnám a buszt. Leültem Boldi mellé és én úgy voltam vele, hogy bunkó leszek. Olyan leszek, mint ő szokott lenni facebookon. Hát ez a tervem akkor fulladt kudarcba, mikor ilyen aranyosan megkérdezte, hogy miújság. Ugyan mi lenne? Tönkreteszel, de amúgy tök jó minden. Azért próbáltam távolságtartóbb lenni, de nem mondanám hogy összejött. Láttam hogy nem fekete nadrágba jött ahogy mondtam neki, szóval ott forgattam a szemem, mire mondta, hogy ő ratyi. Aztán valami olyasmiről magyarázott, hogy ő sokkal inkább marad ratyi, minthogy normális legyen. Nem tudom mik voltak ezek a filozófikus gondolatok Bolditól, de nagyon nem értettem hogy mire akad kilyukadni. Meg folyton leratyizott engem is. Ez tavaly ilyen belső poén volt, hogy folyton ratyiztuk egymást, aztán most megint elkezdte. Erre mondtam, hogy azóta vagyok ratyi, mióta őt ismerem. Igazából néha nagyon élvezem ezeket a poénokat és tényleg jók, de vannak napok, mint például a mai, hogy annyira nem hatnak meg. Mert kezdek belefáradni hogy Boldival egy helyben toporgunk és az idő nagyrészében csak felidegesít. Nem tudom. Hagyjuk. A buszról leszállva megkérdezte, hogy megyünk-e boltba, én meg mondtam, hogy nem. Idén még nem is voltunk, és tavaly mindig nagyon szívesen mentem, de most semmi kedvem. Amúgy is, tavaly csak azért jártam boltba, hogy még +5 percet együtt tölthessük, most meg alapból odajön az asztalokhoz, szóval alapból beszélgetünk. Ez most is így volt, odajött, aztán én levettem a kabátom és azzal szórakoztam, hogy kigombolom az ingemet és újra begombolom. Vagyishát. Ezek nem gombok, hanem ilyen patentek vagy mi. Szóval így szétszakítottam magamon az inget aztán újra bepatentoltam. Hát ennek szerintem az égvilágon semmi értelme, mármint se a mondatnak, se a cselekvésnek, de én nagyon élveztem. Aztán ráordítottam Boldira laza 5 perc után, hogy vegye már le azt a kabátot, mert sok értelme nem volt felvenni a kockás inget, ha nem is látom. Aztán levette, és ahogy ilyen lassan cipzározta ki a kabátot, én ilyen elámulva, szinte nyitott szájjal, pislogás nélkül lestem, ő meg röhögött a fejemen. Hát ha ezek után nem esik le neki a dolog, én nem tudom mit csináljak. Konkrétan folyt a nyálam miközbe néztem, és tuti hogy észrevette, mert röhögött rajta. Ha ezekután nem esik le neki, hogy nekem kurvára bejön, akkor tényleg sötét mint az éjszaka. Kajak elkezdett gyorsabban dobogni a szivem ahogy ott vetkőzött. Hát az ingje valami eszméletlen. De nem naracssárga, sőt, nem is zöld, hanem kék. Így az enyém piros volt, az övé meg kék, és ajj. Olyan arik lehettünk. Lehetnénk. Na mindegy. Aztán átmentem az ő oldalára hogy szemügyre vegyem, és mondtam, hogy tök jó, csak a sapkát vegye le, mert írtó hülyén néz ki. (Nem vette le.)

Lőhettünk volna mondjuk egy képet vagy valami, hogy azért legyen egy emlék arról, hogy mindketten ingbe voltunk, de mivel Boldiról volt szó, ezért hagytam az egészet. Ezután elmeséltem neki a reggeli balesetemet, de annyira röhögtem hogy folyt a könnyem. Boldi előtt még soha nem röhögtem ilyen erővel. Ő meg csak nézett, mert A) nem volt ott (hálisten), nem volt neki olyan vicces B) nem értette mit mondok, annyira röhögtem. Konkrétan az asztal alatt guggoltam. Egyébként az volt a balesetem röviden, hogy siettem a buszhoz és megbotlottam a laptopkábelbe ezáltal a laptop le, én meg elesetem. Vicces volt. Egy kis ideig a szívroham kerülgetett mert azt hittem hogy eltörtem a laptopot. Mármint ketté. De hálisten semmi baja. Nekem sem lett semmi bajom az eséstől. Szóval ezen röhögtünk, mert a vége felé kezdte kapizsgálni hogy mit magyarázok.

Ja, ezt kihagytam. Szóval ahogy mentünk be a suliba, velünk párhuzamosan jött Dani (!). Ránk nézett, hát rögtön hallottam a harangokat a fejemben. Aztán ahogy álltunk az asztaloknál Boldival, elment mellettünk Dani és rámnézett, de most csak ilyen futólag. Tegnap tényleg bámult, most meg csak úgy futólag rámnézett, és ez az egész napra vonatkozik. Szerintem azt hiszi együtt vagyok Boldival vagy valami. Szerintem biztosan. Na neee. Vagy csak bebeszélem magamnak. De esküszöm zavar, hogy ezt hiszi. Máskor örülök hogy "jaaj, hát azt hiszik hogy együtt vagyunk Boldival, dejóó", most meg ilyen "neemááá" van bennem. 

Utána mondta hogy mennie kell órára, elköszönt, de utána még ott maradt és vergődött, hogy nem akar menni. Lehet valami visszajelzést várt, hogy "ne menj" vagy ilyenek, de mondtam, hogy "jólvan, szia". 

Ezután leültem egy padra és elmentem a boltba. Vettem egy csomó kaját aztán a maradék fél órában hallgattam a zenét. Az osztálytól 3 paddal arrébb. Na mindegy. Aztán nem kapcsoltam ki az mp3-at, csak úgy bedobtam a táskába, és 2 órával később vettem észre, fizikán! Úristen. De még mindig szól, szóval szinte alig merült. Szerintem tegnap tényleg az volt a baj hogy egész éjjel bekapcsolva hagytam.

Tesi előtt amúgy Norbi ott állt tőlem pár lépésnyire, és folyton rámnézett. Esküszöm csak akkor néz rám ha a kockás ing van rajtam. Ha nem az van rajtam, akkor le se szar. 

Tesin játszottunk. Ja, meg egyszercsak annyit hallok, hogy valaki énekel. Mondom mi a szar? Oldalranézek, és annyit látok, hogy Rachel dalra fakadt. Csukott szemmel, mutogatva énekelt. Minenki mosolyogva nézte, de rám meg rámtört a röhögőgörcs (?). Véletlenül ránéztem Lucára, és láttam hogy ő is próbálja visszatartani a röhögést, és kicsit összenevettünk. Csak egy kicsit. Klaudia egyébként ma nem volt suliba, pedig én direkt arra gondoltam, hogy mivel úgyis egész nap Viktorral van, csomószor odaszokott menni Dani is, és akkor látom. Hát ez nem jött össze. 

Matek előtt nem találtam Csengét (felmentett tesiből) szóval már kezdtem kétségbeesni. De szerencsére jött, hát én úgy megörültem neki! Aztán elmentünk a mosdóba, mert láttuk hogy ott áll a wc-től pár méterre Norbi. Mondtam Csengének, hogy én elsuhanok előtte, de ezt olyan szó szerint vettem hogy konkrétan hozzáértem a TESTÉHEZ! Volt egy csomó hely a másik oldalon, simán közlekedhettem volna normálisan is, erre konkrétan rámászok. Hát nem tudom mi ütött belém, Csenge meg mondta a wc-be hogy teljesen le volt döbbenve hogy mit csinálok. xD Mikor kimentünk, megbeszéltük hogy én megyek elől ő meg nézi hogy rámnéz-e Norbi. Azt mondta, hogy csak futólag nézett rám. Aztán hátranéztem utoljára, és pont engem nézett, méghozzá bele a szemembe. Ennek az ingnek hatalma van.

Matekon dogát írtunk, de tanárnő elültetett. Az utolsó előtti padba. Látom bízik bennem. De így is megoldottam, konkrétan 3 különböző helyről súgtak. 4 feladat volt, abból az elsőt tudtam magamtól, a másodikat Dominikáról másoltam le, a harmadikat a 4 paddal előrébb ülő Csengéről, a negyediket pedig Vivi írta rá egy puskára. Megmerem kockáztatni, hogy hibátlan lesz a dolgozatom. 

Ja, szegény Dani. Mindig utólag jut eszembe. Miután rámnézett Norbi, ugye mentünk vissza a teremhez, de én teljes mértékben fel voltam dúlva, mert nem minden nap néz rá az emberre Norbi. Nagy kipirulva legyezgetem magam, magyarázok Csengének, hogy "fúú, ezt nem hiszem el", erre felnézek, és ott van mellettem Dani! Elsétáltunk egymás mellett, nekem meg fel se tűnt. Amikor feltűnt, konkrétan rámutattam (!!!), és azt ordítottam (!!!), hogy "NÉZDMÁR!". Hát a lényeg hogy nem vagyok feltünő. Egyébként a heves reakciót annak köszönhettem, hogy teljes egészében levoltam döbbenve hogy ott van Dani. Egyáltalán nem számítottam rá. Mellesleg még Norbi hatása alatt voltam! 

Ezután bementünk a terembe, mert beengedtek minket, és tényleg nem volt más tervem csak az, hogy leüljek és átgondoljam az elmúlt 3 perc eseményeit, ugyanis annyira zakatolt a szivem, hogy azt hittem ha nem ülök le és nyugodok le, szívrohamot kapok ott, fizika előtt. Ez nem jött össze, mert Lilla odahívott hogy magyarázzam el neki az angolt, de mivel még mindig nem tettem túl magam a történéseken, ezért ott dadogtam meg szegény kérdezett valamit én meg csak így néztem őt, de nem fogtam fel mit mondott és nem is mondtam semmit, csak néztem.

Fizika első felében Csengének súgtam le a dolgozat válaszait mert dogát írt. Nekem se ártott volna javítani, de mindegy. Ezután az óra maradék 30 percét szó szerint azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam és lefejeltem a padot. Mozdulatlanul töltöttem el konkrétan a fél órát, aztán mikor kicsöngettek, olyan voltam mint egy zombi. 

Irodalom előtt lementem a büfébe, mert fizikán Csenge megkínált a pogácsájával és tökre megkívántam. Szóval lementem, és éppen próbáltam nem pofákat vágni a büfésnénire, amikor oldalranéztem, és láttam a közeledő Dani alakját! Ekkora mázlit! Ahogy közeledett felém így magam elé néztem, de amikor már ott volt mellettem felnéztem rá, és rám nézett. De már megint csak ilyen futólag. Mondjuk lehet azért mert éppen JÁRT, és mondjuk nézni akarta hogy hova megy. De ma fullra bebeszéltem magamnak hogy teljesen letett rólam, mert látott minket együtt Boldival. 

Aztán hátul mentem vissza a harmadikra, és még a lépcső felénél sem voltam, amikor megláttam a radiátoron Gergőt. Majd Petit. Ekkor tudtam, hogy ott lesz Boldi is. Gergő meg Peti rámnéztek, és pont láthatták hogy sóhajtok egy nagyot. Odaköszöntem nekik, aztán mentem is volna tovább, de Boldi csinált valamit, nemtudommit, de megijedtem, szóval rá néztem ilyen fejjel:  ők meg röhögtek. Aztán mentem tovább. Odamentem volna szivesen, csak tegnap is olyan kínos volt hogy inkább nem kockáztattam. Eskü mostanába Gergő meg Peti kedvesebbek velem mint Boldi. Mindig olyan kedvesen köszönnek meg mosolyognak. 

Irodalom órán bejött egy nő és előadást tartott a drogokról meg a cigiről. Hát engem egyik se érint szóval eluntam az életem. Kiderült egy csomó osztálytársamról, hogy már drogoztak, és ezen teljesen ledöbbentem mert nem gondoltam volna. És akkor anyámnak még van képe hisztizni mert nem pakolok össze a szobámba. Nemtom mit csinálna ha cigiznék, drogoznék meg egy nap terhesen jönnék haza. Az a legnagyobb bűnöm hogy éjjel nappal gépezek. Szóval én szerencsésnek mondom magam hogy a legnagyobb "függőségem" az a gépezés. Ja, meg a pasik. Hát azt se hagyjuk ki szerintem. 

Töri előtt odamentem Viktorhoz beszélgetni, de gyorsan vissza is mentem a töri terem elé mert még átakartam nézni az anyagot. Norbiéknak elmaradt a tesijük, mint később rájöttem azért, mert szalagavatóra próbáltak. Törin Lilla felelt, egyesre, eztán mentünk tovább az anyaggal. Ja, várjunk. Volt még töri előtt egy angol is. Kicsit szétszórt ez a mai nap. Tegyük be a péntek 13-nak. Angolra nem vittem felszerelést, mert este rámírt Fanni hogy mi a házi, én meg kivettem és leírtam neki, aztán elfelejtettem visszarakni. Ezért szinte egész órán békénhagyott a tanárnő, és nem is szidott le, mert "előfordul". Hát, ennyi ötössel jobb is hogy békénhagyott. Így hát volt 45 percem a semmittevésre. Néha persze felszólított, olyankor a kivetítőről kellett kitöltenem egy szöveget vagy ilyenek, de az ment. Vagy ha valaki nem tudott egy szót, beordítottam. Egyébként meg annyira uantkoztam, hogy írtam két teljes oldalt Daniról. Kézzel. Most beszkenneltem ide, hogy lássátok ti is az órai munkámat. Írtam pozitív/negatív dolgokat, kérdéseket, szabályokat, sőt, még rajzoltam is. Apropó rajz. Bolditól megkérdeztem, hogy tetszett neki a rajz, és azt mondta, hogy nagyon. 

Itt az órai munkám:    1  2

Töri után odajött Szabi, akivel régen együtt jártam haza, mármint amikor apumhoz jártam. De mostanába nem járok apumhoz, mivel itt sincs, szóval nem is szoktunk beszélni soha. Éppen mentünk Csengével a kijárat felé amikor odajött és belesúgta a fülembe, mármint Szabi, hogy "egyébként nagyon jól nézel ma ki". Erre Csenge mondta később, hogy "ez az ing csábít." Ebből én annyit értettem, hogy "csá", szóval mondtam, hogy "csá". Főleg hogy ő ment ki éppen az ajtón. Ezen nagyon röhögtünk miután leesett a dolog.

Míg vártam a buszt a suliba, odajött Boldi osztálytársa Laci és vele beszélgettem. Aztán odajött Balázs, és ott idegesített, hogy miért nem jövünk össze Lacival, Lacival meg ott érveltünk, hogy azért, mert nem. Aztán Balázs hisztizett egy sort, hogy mennie kell próbálni, majd elment, de előtte még megsimogatott. Mint egy kutyát.

Miután egyetlen beszélgetőpartnerem is elhúzta a csíkot, 35 percet ültem ott néma csöndben és meredtem magam elé. Én nem is tudom hogy lehet olyan ember akinek én szimpatikus vagyok. Egész nap nem csinálok mást, csak meredten nézek magam elé. 

Ezután vettem 2 db virslispapucsot (!) és mentem a buszhoz. A buszmegállóba beállt mellém egy srác, Márk, és köszönt. Én is visszaköszöntem, aztán megláttam a kezébe egy rózsaszín táskát, és így kitágult a szemem. Mondta, hogy "nyugi, nem az enyém", én meg megnyugodtam. 

Azóta meg nem volt semmi. Ettem. Sokat. Jövőhéttől edzek, leszarom. Ez már nem állapot ami itt megy. Egész nap eszek aztán nem mozgok szinte semmit. Folytatni akarom az edzéstervemet amit a nyáron elkezdtem. Kb. 1 hónapig csináltam és tökre jó volt, azon kívül hogy majdnem lebénultam. 

Holnap elvileg itt alszik Lilla. Remélem gyorsan eltelik ez a hétvége, esküszöm alig várom már a hétfőt hogy lássam Danit. Most nagyon megvagyok halva érte. Egyszerűen még mindig nem fogja fel az agyam hogy egy ilyen pali engem néz! (?)

Ja. Tényleg. Ez a 300. bejegyzés. Hát, írnék most itt egy hosszú szöveget hogy mennyire szeretem ezt a blogot és hogy mennyit segített, illetve hogy mennyit köszönhetek neki, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy soha a büdös életbe nem gondoltam volna 2012-ben, hogy 3 évvel később is itt leszek még, és napiszinten fogok blogolni. Ezáltal a blog által megtaláltam az egyetlen dolgot amit szívből szeretek csinálni, méghozzá az írást, és az volt életem legjobb döntése, amikor elkezdtem írni ezt a blogot.

Remélem lesz 600. is. Én mindenesetre még legalább 2 évig itt leszek, az tutkó. Ha csak meg nem halok vagy ilyenek. Akkor nyilván nem. 

Mivel se a 100., se a 200., bejegyzés alkalmából nem készültem konkrétan semmivel, ezért gondoltam, hogy most igenis csinálok valamit. Hát, nem nagy dolog igazából, a lényeg, hogy ugye elolvastam az eddigi összes bejegyzést 2015. agusztusával bezárólag, és azon kívül, hogy kezdtem már herótot kapni a saját írásomtól, néha sikerült szívből felnevetnem. Ígyhát nagyjából 8-10 bejegyzésbe összegyűjtöttem az elmúlt 300 bejegyzés legviccesebb, legmeghatározóbb vagy legmaradandóbb idézeteit. Elősször csak a legviccesebbeket akartam, csak később jutott eszembe hogy más is jöhet, szóval kb. a 100. bejegyzéstől kezdve kezdtem el ilyen szentimentális, mélyebb jelentésű idézeteket összegyűjteni. Vagy mi. A lényeg, hogy én kurva sokat röhögtem néha, és mostantól kezdve mindn nap kirakok egyet. Szóval ma kirakom az elsőt, aztán hétfőn a másodikat, kedden a harmadikat és így tovább. Tehát a következő 10 bejegyzés aljában ott lesz egy link ami elvezet az idézetekhez. Ezek nem fognak külön menüpontba kikerülni, szóval tényleg csak azok olvashatják ezeket el, akik most ebben a pillanatban is olvasnak és megtalálják a linket.

Remélem tetszeni fog valamennyire. :) 

1. rész