Végre suli. Már nem is tudom hány hete nem voltam. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy beteges módon szeretek suliba járni. Habár bevallom, ez a fura szeretet egyre inkább csökken. Asszem ez csak az év végi kimerülés. Annyira furcsának tartom hogy 2 hónap és vége. Még csak most volt szeptember. Hihetetlen. 

Mindegy. Holnap nem tudom lesz-e blog, mert vlogolni fogok. Ez lesz a harmadik. Minden hónapban egy. Éppen hogy belefér.

A szünet egész jó volt. Boldi kétszer is itt aludt. Elősször megbeszélve, aztán másodjára csak úgy betoppant és közölte, hogy itt alszik. Na jó, azért nem így történt. Alapból locsolkodni jött, és nem hiszitek el, de megtanult egy verset a kedvemért. Még régebben küldtem neki egy Odaátos locsolóverset amit az egyik Odaátos csoportba raktak ki, erre megtanulta. Hát az agyamat eldobom. No comment. Utána meglocsolt a Beyonce parfümmel (anyumnak nagyon megtetszett) aztán itt izélt, hogy megy a busza meg ilyenek, de mindketten tudtuk hogy úgyis itt alszik. Nagyon jó volt majdnem 4 teljes napot vele tölteni. Nem is nagyon csináltunk semmit, egész nap feküdtünk és Szökést néztünk, beszélgettünk, meg elvoltunk. Nagyon jó volt. Boldival minden nagyon jó. Én tudom hogy minden bejegyzésbe leírom, és már marhára unalmas lehet, de én tényleg nagyon szeretem és úgy érzem napról napra csak egyre jobban erősödik ez az érzés. Néha annyira elkap ez a "szeretem Boldit" érzés, hogy már a sírás határán vagyok. Komolyan. Rendesen érzem hogy mindjárt elsírom magam, annyira nagy ez az érzés. 

Na akkor áttérek a mai napra. Laza 3 (?) hét után újra 4-kor felkelni nem volt a legfaszább dolog, de végülis egész jól bírtam. Sajna éjjel vagy 5x kimentem wc-re, és tök nehezen aludtam mindig vissza, szóval nem volt túl jó éjszakám, de mindegy. Reggel vagy 40 percen keresztül sminkeltem, egyszerűen olyan lassú voltam hogy fú. A hajamat befontam, és mostantól így is fogom mindig hordani (?), mert nem akarom már vasalni egyáltalán. A szünet alatt kb. 4x raktam rá intenzív hajpakolást, jobb is lett a helyzet, sőt, vágtam is egy kicsit a végéből, szóval most már csak annyi a dolgom, hogy nem vasalom. Csak mert már undorítóan nézett ki véleményem szerint. 

Boldi nem jött nulladikra, mert ugye gyakorlatos nap volt, ezért egyedül voltam egész reggel. Azaz majdnem. A városi buszra várva Vivivel meg Rolival beszélgettem. Azon röhögtünk, hogy Roli mondta, hogy adjam be a telómat egy olyan izére. Ahol pénzt adnak érte. Mire rámtört rendesen a röhögőgörcs, mert ezért a bánatért szerintem 5 forintot nem fizetnének. Apropó. Ma megrendeltem az új telóm. Nem hittem volna hogy valaha is ilyet fogok írni, de megértem ezt a napot is. 1-4 nap és meg is jön, hát én olyan boldog vagyok. Végre lecserélem ezt a retket. Huawei P8 Lite. Ááá, annyira várom. 

Szóval azon az abszurd ötleten röhögtünk ott Vivivel, mert szerintem ha bemennék egy olyan boltba a telómmal, azon nyomban ki is küldenének miután jól kiröhögték magukat. A buszon nagyon sokan voltak, szóval beültem egy csávó mellé és hallgattam a zenét, csak a telóm ma ultra nagy faszba vágta magát és még gyakrabban fagyott le mint szokott. 

A buszról leszállva Rolival az oldalamon bementünk a suliba, aztán felmentem a másodikra és leültem a földre. Előtte köszöntem Tuzinak is. Unatkoztam, szóval elmentem wc-re meg ilyenek, semmi extra. Mikor már kezdtünk egyre többen lenni és végre megérkezett Csenge is, hát tiszta jó volt. Levágódott mellém a földre és közöltük egymással, hogy milyen jó végre együtt. Már vagy 3 hete nem láttuk egymást. Az előadás óta igazából. Persze facebookon minden nap beszélünk, sőt skypeoltunk is, de akkor is. Szinte 10 percet se voltunk együtt, már közölte is velem, hogy a 3 hét alatt ennyit nem röhögött. Hát dettó. Habár mikor egyszer Boldival voltam, annyira rámtört a röhögőgörcs, hogy olyat még nem látott a föld. Meg Boldi se. Hát én azt hittem megpusztulok a röhögésbe. Na mindegy. 

Matektanárnő egy rövid farmerruhát vett ma fel (?), mire csomóan beszólogattak neki, hogy "mit hisz, hogy 40 fok van?" ami szerintem kicsit geciség, de tanárnőnek nem nagyon esett le a dolog. Mivel 2 hétig nem voltam suliba, ezért azt se tudtam mi a bánatról volt szó, ugyanis magamhoz hűen egy büdös szót nem pótoltam be. Hogy mit fogok én kezdeni magammal azt őszintén nem tudom, mindenesetre nagyjából megértettem az óra végére a feladatot. A matekfüzetem betelt, az utolsó lapra préseltem rá kb. 3 oldalnyi dolgot, szóval szerintem tök ügyes vagyok. Az elején ilyen nagy szétfolyt számok meg minden, aztán rájöttem hogy nincs több lapom és annyira összesűrítettem a dolgokat hogy azt elolvasni nem lehet. Az unalmas matek után Csengével szó szerint rohantunk a boltba. Vettünk mindenféle jót, elköltöttem a maradék pénzemet is kajára, hát grat magamnak. Becsöngetés után értünk vissza a suliba, és valamikor ekkor közölte velem Csenge, hogy témazárót írunk bioszból. Jó tudni. Szerencsére a biosztanárnő nem volt, sőt, nem is lesz egész héten, ezért bejött a német tanárnő és szabadfoglalkozás volt. Majdnem. Elősszöris meghallottam a teljes nevemet, ezért odanéztem, hogy mégis mit akar tőlem a német tanárnő, mert eddigi 3 évem alatt egy szót nem váltottam vele. Mint kiderült, azt akarta megkérdezni, hogy szoktam-e beszélni Rachaellel. Gyászosan bólintottam egyet (mert nem szoktam), aztán visszafordultam Csengéhez. Időközbe tanárnő kiosztott lapokat, de nekünk pont nem jutott, szóval ott kunyeráltunk lapot. Mivel mi hiányoztunk Csengével, ezért megkellett írnunk a március 15-ei beszámolót. Mármint nem azért kellett megírnunk mert hiányoztunk, hanem azért, mert hiánoyztunk akkor, amikor a többiek megírták. Értitek. Fél oldalba le is írtam a dolgokat, például hogy majdnem leájultam a szinpadról meg ilyenek, toltam ott a rizsát, aztán a következő 5 percbe Csengét idegesítettem, aki még nagyba írt, de én egyfolytába beszéltem hozzá hogy összezavarjam. Már ott ordított hogy kussoljak, én meg csak beszéltem tovább. Utána az előttünk ülő Csabi elkérte a lapjainkat hogy elolvassa a fogalmazásunkat, de Csenge nem akarta hogy az övét elolvassa (?), én viszont nem bántam, szóval odaadtam. Ezután azt figyeltem meg ahogy Csabi kivesézi és kiröhögi az egész fogalmazásomat Tomival. Még a felénél se tartott amikor visszaadta, mert hogy "uncsi" ugyanis "csak tényeket közlök". Úristen! Szemétláda. Időközbe más is történt, ugyanis a telóm már a legvégét járja és teljesen meghalt, nem mozdult semerre. Boldi valamilyen rejtélyes oknak köszönhetően csinált egy facebook chat csoportot aminek a tagjai: Boldi, Csenge meg én. Amúgy jó kis csoport, folyton írkálunk oda minden faszságot. Na, és abba a csoportba írkált Csenge az ő telójáról Boldinak, hogy nekem meghalt a telóm és hogy tiszta ideges vagyok meg ilyenek. Kicsit túljátszotta magát mert olyanokat írt már Boldinak hogy "mindjárt kiküldik a teremből" stb. Nekem már a könnyem folyt a röhögéstől. Beillesztem a beszélgetést:

 

Csenge: Szandinak le van fagyva a telója :'(

Boldi: szegény :(

CS: Igen az :(

Le van fagyva teljesen

Tiszta ideg

B: mondjad neki csókoltatom

CS: Most még idegesebb lett

Mindjárt szétveri az asztalt

Meg a telóját

B: nee

CS: Pedig dee

Már rá is szólt a tanár

Mindjárt kiküldik a teremből

B: nyomja 15 másodpercig a bekapcsolót

ÉN: Szia kicsim nagyon ideges vagyok

B: nyugodj meg cicám! :*

 

Szóval vicces volt. "Biosz" után irodalom jött. A terembe befelémenet ofő megállított, hogy adjam oda Rachaelnek a húsvéti ajándékát az osztálytól, amit már szünet előtt odaakart adni neki, de mivel nem voltam ott fordítóként, ezért nem adta oda. Na, hát itt essek három részre ha értem ezt. Ofő nem beszél amúgy rosszul angolul, folyton dumcsizik Rachaellel, szóval ezt nagyon nem értem. Na mindegy. Az egész osztáy szeme és füle hallatára elmotyogtam Rachaelnek hogy ezt az osztálytól kapja, aki felordított hangos amerikai hangjával, hogy "köszönöm szépen", mire mindenki ott ájuldozott, hogy de aranyos. Aha. Az. Utána mentünk tovább az anyaggal meg ilyenek, ja, meg kivittem neki az igazolást. Ennyi történt irodalmon.

Amint kiléptem a teremből már meg is láttam Boldit a lépcső kiálló izéjén, szóval odarohantam és a nyakába ugrottam, mert habár tegnap este taliztunk utoljára, akkor is nagyon hiányzott már. 

Sokat nem tudtunk együtt lenni, mert mennem kellett tesire. Kint voltunk a szparin, szóval míg tanárnőt vártuk a porta előtt, addig még egy kicsit együtt voltunk és Klaudiáék előtt tettük a fejünket. Ez egyébként egy hazugság, mert nem tettük a fejünket, csak azt csináltuk amit mindig, de valamiért boldogsággal önt el, ha ezt Klaudiáék látják. 

Tesin egész órán futottunk, de úgy, hogy 2 perc futás, 1 perc pihenés, én meg teljesen meghaltam az óra végére. Az oda meg vissza út unalmas volt, azaz Csengével beszélgettünk és ennyi. Ja, amúgy egész órán töltőn volt a telóm, mert Boldi ide adta a hordozható akksiját, az enyém ugyanis teljesen lemerült míg próbáltam behozni valamit. Hát igen, ennyitől lemerült. Ja, és rájöttem, hogy full fölöslegesen adja ide, mert oké hogy felmegy 30%-ról 90%-re, de utána 5 perc alatt vissza is esik, szóval mindegy. Ez a töltő halott. Az egész teló halott.

Na, most vagyunk túl egy hatalmas vitán Boldival, szóval nincs nagyon kedvem folytatni az írást. Jó, azért nem volt annyira hatalmas, de ez most elég komoly volt. Ezt onnan tudom, hogy úgy raktuk le a skypeot, hogy "szia", és nem mondta ki egyikünk se, hogy "szeretlek" vagy hogy "jóéjt", csak mérgesen odavágtunk egy sziát és ennyi. Mindegy. Nem érdekel ez most. Vlogolni sincs kedvem. Szarok rá.

Tesi után hittan jött. Az előtte lévő szünetbe Boldival voltam, lejött a hittan teremhez és ott beszélgettünk. A nagy ölelkezésbe véletlenül pofán könyököltem egy csajt, szóval eléggé szarul éreztem magam utána.

Hittanon úgy volt hogy dogát írok a Trueman Show-ból (igen, egy filmből), de át tettük holnapra. Amúgy megkérdezte tanárnő hogy holnap vagy jövőhéten akarjuk-e megírni, erre Jedló ott izélt, hogy holnap, mert ő annyit készült rá. Hogy lehet egy filmből készülni? Én nem értem. Na mindegy. Ezenkívül nem volt semmi az órán, Csengével azon röhögtünk hogy milyen vicces lenne ha össze pillanatragasztózná az ujjait (mind az ötöt). (?)

Pénzügyből dogát írtunk. Az előtte lévő szünetbe Boldival voltam, úgyhogy sokat nem készültem a dogára, de Csengével összefogtunk és valamit összehoztunk. Nagyjából 15 perc alatt végeztünk is az egésszel, utána egész órán beszélgettünk, de ilyen full hangosan meg minden, tanárnő meg nem szólt. Habár nem lepődöm meg, Dorka tanárnő szeme előtt ott fordulgat minden dogánál hátra és ilyen hangosan súgja a válaszokat, tanárnő meg leszarja. Szerintem úgy van vele, hogy csináljuk csak nyugodtan, majd érettséginél szopni fogunk a 0 tudásunkkal.

A 20 perces szünetbe Boldival voltunk az alagsorba és a sajtos melegszenyáját ettük, amit annyira szeretek, mondjuk most más sajt volt benne. Utána megettük a műzliszeletemet meg ettünk gumimacit is, szóval jó szünet volt. Ja, mikor sétáltunk le a lépcsőn, hajszálhíján beleütköztünk Daniba. Hát nem mondom, elég gázos szitu volt. Ez a Danis sztori még mindig nagyon érzékeny pont nálunk, pedig lassan 4 hónapja. Multkor is visszaolvastam neki a nagy vallomásom előtti napot, mármint amit írtam ugye, és mondtam neki egy pontnál, hogy azt inkább nem olvasom fel, mert rosszul érintheti (Danis rész volt). Aztán felkapta a vizet merthogy én elolvastam (?). Aztán csomószor ha köszön Dani vagy valami akkor látom rajta hogy izél. Vagy ha csak ránézek Danira már látom ahogy figyel. Jaj istenem. Engem nem érdekel Dani. Már.

A teljes számviteli órát azzal töltöttem el, hogy imádkoztam a drága Jézushoz hogy ne kerüljek sorra, mert ilyen táblázat kitöltős faszság volt, aztán azt se tudtam mi a bánat van. Szerencsére megúsztam, de nem sokon múlott, rendesen felordítottam, hogy "köszönöm Istenem, köszönöm hogy szeretsz!", páran meg furán néztek rám. Nem értem miért. Amúgy most olyan szar kedvem van. Én annyira nem szeretek rosszba lenni Boldival. Így hogy lesz holnap vlog? Az lesz március utolsó napja. Annyira készültünk már rá meg minden, de így hogy? Így hogy szálljak fel a buszra úgy hogy közbe videózok? Hát gyászos jelenetet csak nem veszek fel! Akkor nem lesz vlog? De én akarok. De így nem. Akkor mindegy. Nem érdekel. Kajak nem. Leszarom az egészet.

Utolsó óra statisztika gyakorlat volt, ahol nem volt semmi, unalmas volt az egész, telóztam végig aztán ennyi volt, utána mentem apumhoz ahol szintén nem volt semmi érdekes. Azaz mondta hogy ma megrendelhetem a telót, aminek annyira örültem hogy majdnem sírtam, aztán valahogy sikerült rábeszélnem egy cicára is (?), szóval lesz kiscicám. Hát, elég fura nap volt.

Megyek aludni. Ha tudok. Komolyan sírni tudnék. Én nem akarok így aludni. Basszameg. 

 

Istenem, mióta akarok már írni, el nem hiszitek. Most hajnali 1 van, fél perce raktuk le Boldival a skypeot, nincs semmi dolgom, végre meggyógyultam, időm is van, szóval végre megírom ezt az oly régóa halogatott bejegyzést. 

Sok pótolni való van, az már egyszer biztos, de akkor folytatnám ott, ahol abbahagytam. 

Ugyebár a legutóbbi bejegyzés utáni napon ott aludtam Boldinál. Szokás szerint jó volt, minél többször megyek oda, annál megszokottabb lesz a dolog és már annyira nem is kínos a dolog mint volt. Habár az anyja még mindig nem kedvel szerintem, de mindegy. Mikor kajálásnál ettem egy fél tányér levest majd elutasítottam a másodikot egy "köszönöm, tele vagyok" felkiáltással, látnotok kellett volna azt az arckifejezést amit levágott. Örökre retinámba égett az a jelenet.

Boldival minden rendben egyébként, holnap jön és itt alszik, ezért is gondoltam hogy most már bepótolom a lemaradást, hogy aztán a holnapi napról ha úgy van, tudjak külön írni. Mikor ott voltam, felidegesítette az anyját azzal hogy nem ment le rögtön amikor szólt neki, csak egy kicsit később (khm, éppen valaminek a közepébe voltunk, aztán...), ezért Boldi szavaival élve "levette rólunk a kezét" és nem csinált nekünk vacsorát. Boldival megoldottuk ezt a problémát ugyanis lementünk és csináltunk tejbegrizst, azonban sejteni lehetett volna már akkor, hogy velem valami baj van, ugyanis kb. 5 kanál után feladtam és nem tudtam megenni. Ilyen az emberiség történetében még soha nem fordult elő az én esetemben, ezért teljes melankóliába estem és elfogott a szégyenérzet. Egyébként egész ottlétem alatt volt egy fura érzésem, mert elég nehezen tudtam nyelni és az orrom is furán viselkedett. Miután másnap hazajöttem, viszonylag korán, 4 óra fele (kicsit összebalhéztunk), éppenhogy beraktam a lábamat a házba, rögtön kijött minden tünet rajtam. Attól a pillanattól kezdve nagyjából 8 napon keresztül küzdöttem a mandulagyulladással, és csak pár napja sikerült végre meggyógyulnom. Szóval nem is voltam iskolába már két hete. Leginkább ezért nem volt blog, meg hát itthon nem csináltam semmit csak feküdtem és gyógyulgattam. 

Hétfőn jöttem ugye haza Bolditól és már eléggé beteg voltam. Másnap - kedden - azonban mennem kellett fellépni a március 15.-ei városi ünnepségen. Nem mintha annyira számított volna a szerepem, mégis menni akartam mindenáron, ezért betegen el is indultam. Boldinak nem kellett jönnie egyébként, ettől függetlenül amikor felszálltam a buszra, ott ült leghátul és értetlenkedve kérdezte, hogy "mit keresek ott" (?). Direkt eljött miattam. Hogy miért, azt nem tudom. Hogy megnézze a nagy szereplésem? Vagy mi? Na mindegy, ettől függetlenül nagyon nagyon örültem neki. De. Nem volt hangom. Így egész nap úgy kommunikáltunk, hogy ő beszélt, én meg a telóm jegyzeteibe írtam vagy pedig mutogattam. Amúgy volt hangom, de nagyon fájt ha beszéltem és nyelni se tudtam fájdalom nélkül, ezért maradtam annál a módszernél. Szarul éreztem magam nagyon, de úgy voltam vele, valahogy túlélem ezt a napot, főleg hogy Boldi itt van, így pláne. Nagyjából egy órát vártunk a buszmegálló várótermébe, mert 10-re kellett a művházba menni de korábbi busszal mentünk. Szar volt az idő, szar volt a közérzetem, minden szar volt magyarul. Háromnegyed 10 fele aztán elindultunk a művházhoz, ahol Boldi beült a nézőtérre és végignézte a főpróbát meg minden, komolyan mai napig nem értem miért erőltettem a dolgot mikor tényleg SEMMI szerepem nem volt. Nagyon szarul voltam. A szar idő miatt a művházba volt a műsor, egyébként kint lett volna a Kossuth szobornál. A próba alatt viszonylag jól voltam, aztán jött a főprodukció. Egy ideig nem volt semmi gáz, álltam ott mint egy fa, tátogtam a dalokra meg ilyenek, aztán a vége fele hirtelen nagyon elkapott a rosszullét, szédültem, hányingerem volt és úgy éreztem mindjárt elájulok. Ezért a mellettem álló Csengéhez fordultam és odasúgtam, hogy "rosszul vagyok", mire ő annyit válaszolt, hogy "ne, nem halhatsz meg", aztán elfordult. Közbe a közönségből Boldi nézett, mindenki a szerepébe volt, a TV-sek vették az egészet, én meg arra gondoltam: tessék, egyszer fogok szerepelni a tv-be, és akkor is elájulok. Mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Csenge kezébe nyomtam a kamu mécseseket és kisétáltam a szinpadról, műsor közbe. A színfalak mögött a rendszergazda miután meglátta a sápadt képemet a maga mögött lévő székek felé biccentett, az én számat meg elhagyta egy halk "rosszul vagyok" féle nyögés. Levágódtam a székre és néztem a műsort, közbe tök szomorú voltam hogy nem vagyok ott a többiekkel és állok a koromsötét művházba miközbe égnek a kamu mécsesek és egy hegedű énekére tátogok. Mindegy, gyorsan túltettem magam rajta és kiosontam a mosdóba, ahol a tükörbe nézve szabályszerűen megijedtem, mert ilyen sápadtan még soha nem láttam magam. Egy ideig ott kóboroltam össze-vissza, aztán mikor végre vége lett mindennek, megkerestem Boldit aki már az ajtóba várt és majdnem a karjaiba zuhantam. Ezután gyorsan elhagytuk a rendezvényt. Előtte gyorsan elköszöntem Csengétől meg minden, de rajta kívül nem kérdezte meg senki hogy jól vagyok-e vagy ilyenek. Kicsit rosszul esett, de később rájöttem, hogy azért nem kérdezte meg senki hogy hogy vagyok, mert senkinek se tűnt fel hogy elhagytam a szinpadot. Következő héten mikor nem voltam suliba, Csenge írta fészen hogy ofő végre rájött hogy lementem a szinpadról és ott kérdezgette hogy mi történt pontosan. Na mindegy.

Ezután Boldival elmentünk a buszmegállóba, de vártunk vagy 1 órát a buszra mikor aztán felhívtam anyumat hogy vagy utánam jön kocsival, vagy ott halok meg a tizes kocsiállás előtt. Boldi szegényem, egyem az édes szivét, annyira aranyos volt. Ott vigyázott rám meg minden, egyszerűen annyira fura érzés mégis annyira jó, hogy van valaki aki tényleg jóban-rosszban ott van velem és tényleg törődik velem. Elmondhatatlan érzés.

Anyum aztán értünk jött és egyúttal hazavittük Boldit is, habár hatalmas kerülő volt meg minden, de én mondtam, hogy no problem. Közbe ott haldokoltam a kocsiba, kajak kivoltam teljesen, azt se tudtam hol vagyok. 

Ezután következett a jóóó hosszú betegeskedésem, ami alatt voltam 1x a háziorvosnál és vagy 10x a kórház fül-orr-gégészet részlegén, ahova már lassan hazajártam. Nem volt semmi komoly, egy kis gyulladás meg fertőzés, semmi olyan amivel a szervezetem ne tudott volna megküzdeni szerencsére. Viszont nagyjából 10 gyógyszert írtak fel, amiket tisztességesen be is vettem, viszont ez napi 30 gyógyszert jelentett kb. ami nem hiszem hogy teljesen egészséges. Ez meg is látszódott, mert nagyjából a 4. gyógyszeres nap végén annyira fájt a gyomrom hogy azt hittem komolyan hogy meghalok. Ezután döntöttem úgy, hogy nem szedem tovább a gyógyszereket, csak amit nagyon muszáj, és jobb is lett.

Betegségem egyik legszarabbik napján történt egy nagyon izgalmas dolog. Szóval éppen a délutáni szundimból keltem fel, amikor hallottam hogy valaki kopog az ablakomon. Nem voltam tudatában annak hogy egyedül vagyok otthon, mert mikor elmentek akkor pont aludtam és nem ébresztettek fel. Fogtam a kulcsot és kimentem, de nem láttam senkit az ajtóból, ezért éppen mentem volna a papucsomért hogy kimenjek a ház elé, amikor hirtelen felbukkant Boldi feje a ház sarkánál. Napszemüvegbe. Snapbackbe. Beteg szivem majdnem megis állt, de mindegy. Direkt eljött suli után hozzám, és úristenem, én nem hiszem el ezt az embert. Még reggel írtam neki hogy de ennék kiwit, erre hozott egy csomag kiwit. Pendrive-on elhozta a Fargo teljes 1. évadát nekem, illetve mivel aznap volt a névnapom, kaptam csokit is. Habár a névnapomról én teljesen elfeledkeztem, és Boldin kívül senki nem is emlékezett rá. Én nem tudom mit tettem hogy őt megérdemeltem, de nagyon boldog vagyok miatta. Sajnos nem tudtunk nagyon beszélgetni meg semmi, nekem minden második szavam az volt, hogy "fáj" meg hogy "rosszul vagyok", ő meg csak puszilgatott és ölelgetett. Aztán kicsit el is szundítottam az ölébe, ő meg csak tűrte vagy fél óráig hogy ott horkolok. Elviselte a kócos undortó sminknélüli beteg pofámat is, és én nem tudom hogy csinálta. Röviden tömören, ismét bebizonyította hogy ő a legjobb és jobbat nem is kívánatnék nála. És nem is kívánok.

Más: apum is megérkezett pár napja, úgyhogy mostantól rendszeres látogatója leszek. Boldi nem tudom mikor lesz bemutatva, félek is ettől, majd meglátjuk.

Nagyjából ennyit szerettem volna most így bepótolni, tényleg igyekszem mostantól rendszeresebben írni, mert már hiányzott az írás. A suli is hiányzik, nagyon fura hogy nekem most ilyen 1 hónapos szünetem van. 

Most vagyok túl egy 1 órás edzésen (!), szóval most tök büszke vagyok magamra. Itt nézegetem már a karizmomat, hátha látom már a változást (nem látom). 

Vasárnap délután fél 7 van (vagy ez már este?), és valójába már tegnap leakartam írni a napomat, de Boldival skypeoltunk, szóval gondoltam majd ma megírom.

Szóval tegnap volt a nagy fellépésünknek a napja. Reggel Boldival bementünk nulladikra mint szinte minden nap, és már próbáltam felkészíteni magam arra a látványra ami tudtam hogy várni fog, de rájöttem, hogy erre a látványra nem lehet felkészülni. És megszokni se lehet soha. Szóval az elmúlt lassan 3 év alatt számtalanszor leírtam hogy Boldi mennyire jól néz ki öltönybe, és ismét csak ismételni tudom önmagam, mert egyszerűen nem hiszem el hogy egy másik emberi lény ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem. Maga a tökéletesség. Nincsenek szavak rá. Én meg mellette mint valami nem is tudom mi. Mai napig nem sikerült rájönnöm hogy mi a lófaszt lát bennem. Na mindegy. Szóval elég frusztrált voltam a nap során, és nem a fellépés miatt vagy ilyenek, mert valljuk be, sok szerepem nem volt, hanem Boldi látványa miatt, mert akárhányszor megláttam, én azt hittem hogy... hát én inkább le se írom hogy mit hittem mit teszek.

A suliba beérve rögtön mentünk fel a harmadikra, mert még megkellett írnia egy 10 perces bioszdogát. Azaz a doga nem 10 perces, de ő 10 perc alatt megírta. Míg vártuk a tanárnőt addig odaadtam neki a Tangle Teezert, és tökre örült neki meg minden, habár mondta hogy "ez drága" stb. De azért örült neki, komolyan ki se lehet(ett) robbantani a kezéből, egész nap fésűlte magát (valójában a fejét vakargatja, mert szerinte jó érzés, de mindegy). 

Amíg ő a dogát írta, addig én kicsit felfrissítettem a sminkem, ami nálam ismét annyit jelentett, hogy előkaptam az emberekkel teli folyosón a hatalmas, kétoldalas tükrömet és ott sminkeltem. Amúgy láttam Mátét öltönybe, mert Boldi a C-sekhez ment be dogát írni, és haha! Nevetséges! Hol van ő Bolditól!!!!!!!!!!!!!!!!!! MESSZE!!! NAgYOn mEsSzEE!! 

Miután Boldi megírta a dogát, elkisért a művházba mert nekem mennem kellett 7:45-re próbálni, szóval ez egy rendhagyó nulladik volt. A művházba egy ideig nem tudtam hova kell menni és nem is segített senki, szóval végül a hangokat követve megtaláltam az öltözőt. Helyem már nem maradt, ezért természetesen Csenge cuccaira pakoltam az enyéimet és levágódtam a helyére. Nagyon fasza kis öltöző volt, szinte az egész fal bevolt borítva tükrökkel, szóval olyan volt, mintha valami időhurokba kerültem volna. Ilyen kéne nekem itthonra. 

A hölgyek már nagyba vették fel azt a ruhát, a színek a piros-fehér-zöld köpenyeket vették magukra, én meg álltam ott és lestem magam a tükörbe, mert konkrétan semmi dolgom nem volt az égvilágon. Egyszer elpróbáltuk az egészet, de a próba előtt és után természetesen megálltam a színpad közepén és az üres nézőteret nézve elképzeltem, hogy egy nap majd én is szinpadra állok és megmutatom tehetségem... Aztán rájöttem hogy ilyen soha nem lesz.. de hazafele kajak ezen gondolkoztam végig miközbe hallgattam a zenét, hogy milyen fasza lehet már ott kint állni és énekelni...(vagy rappelni)

Ott volt a rendszergazda is, aki a vetítést kezelte, és tök jó fej volt. Igazából eddig nem bírtam, mert egyrészt ki van gyúrva mint az állat és azt hiszi ő itt az isten (olyan 30 év körüli lehet), mindig úgy közlekedik mintha ő lenne maga a megváltó, a másik meg hogy multkor beszólt nekem meg Boldinak, hogy "menjünk szobára". De most jó fej volt, szólt hogy ahova beálltunk oda pont belát a nézőközönség, úgyhogy menjünk hátrébb stb. Aztán sorban érkeztek az iskolai diákjai. A szinpad jobb oldalán voltunk mi Csengével és a kirakott székeken ültünk. Pont ráláttunk egy ajtóra ahol özönlöttek be a diákok, és pont megláttam Boldit is, aki az istennek se akart észrevenni, pedig ott fókuszáltam rá meg minden. 

Aztán Réka elmondta az üdvözlőszöveget, megszólalt a himnusz majd a Kossuth induló. Csengével azt beszéltük tegnapelőtt, hogy milyen vicces lenne ha beosonnék a hangtechnikushoz, kicserélném a CD-t és a Kossuth induló helyett Justin szólalt volna meg.. Tiszta fasza lett volna. Na mindegy. Nem történt ilyen sajnos. Nekünk, azaz a statisztáknak, azaz a jelentéktelen embereknek csak az első dal elejénél kellett bevonulnunk, szóval vagy 3 percig csak ott álltunk a szinpad oldalán és vártuk, hogy végre megmutathassuk tehetségünket. Csenge tisztára izgult (?), én meg az ingemet igazgattam, mert a mellrésznél a két gomb között így kidudorodott és fullra belehetett látni oldalról, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele, a melleimet azért csak nem vágom le emiatt, szóval tiszta ideg voltam (habár Boldinak tetszett a dolog természetesen... ahogy azt többször említette.. azt mondta, hogy ha röhögök, akkor mégjobb, mert így ugrálnak a dolgok.. úr istenem). Aztán bevonultunk a szinpadra. Én voltam a sor elején, szóval a közönség engem pillantott meg elősször. Amint beálltam a helyemre rápillantottam az elsötétített közönségre és próbáltam megkeresni Boldit. Aztán rájöttem hogy pont olyan helyen ül, ahol nem lát, szóval ja. De mikor kicsit mozdultunk akkor megláttuk egymást és ott vigyorogtam a szinpadon. Később Boldi megkérdezte, hogy küldtem-e puszit. Hát nem küldtem. De szerinte olyan volt. Te jó ég. Kétszer játszottuk el az előadást, másodjára már ott voltak a tévések is meg minden. Gyerekek, benne leszek a tv-be. Egy apró kis pont leszek a televízói képernyőjén, de akkor is. Ott leszek. Én erre annyira büszke vagyok. Amúgy szerintem nagyon tré volt az előadás... Rövid is volt, értelmetlen, de hát nekem aztán nyolc. Én úgyis csak álltam ott meg énekeltem. Amúgy az első előadásnál amikor a színek ott táncoltak, Rebeka majdnem fejbeverte Karolinát, és ezt annyira viccesnek tartottam valamiért, hogy rendesen elröhögtem magam a szinpadon, Csenge meg amint meghallotta és meglátta hogy röhögök, rögtön ő is csatlakozott. Egyszerűen szörnyű volt, annyia kellett röhögnöm hogy az elképesztő, alig birtam visszafogni magam.

Miután vége lett a második fellépésünknek is, mindenki visszament egy csoportkép után az öltözőkbe és ott csináltunk képeket meg ilyenek, megbeszéltük a dolgokat stb. Mindenesetre szép emlék marad. (?)

Irodalom órára pont visszaértünk, de természetesen nem irodalmaztunk hanem ofővel megbeszéltük a dolgokat. Az óra előtti 20 perces szünetbe Boldival voltam, aki nekem adta az egyik szenyóját (olyan fini) és megdicsért, mert szerinte "én voltam a legügyesebb" (ismét kiemelném hogy az égvilágon semmi szerepem nem volt). De azért milyen aranyos már. Órán miután megbeszéltük a dolgokat és agyon lettünk dicsérve, tanárnő bekapcsolta a gépet meg a kivetítőt és mondta, hogy hallgassunk zenét. Berakott ilyen ősrégi francia zenéket (?), aztán Csenge is rakott be egy francia zenét, én már nem értem mi folyik itt és miért hallgat mindenki franciát. Csenge az teljesen megszállotja lett a dolognak. Mondjuk vannak jók. De én leginkább a nyelvet szeretem. Annyira szépen cseng. Mikor voltunk Boldi osztályával színházba és a Szentivánéji álmot néztük, szólt benne egy szám ami annyira megtetszett mindenkinek, hogy az egész osztály azt hallgatja. Az a címe, hogy "formidable", nagyon jó szám. Még nekem is tetszik. Ezt is beraktuk tegnap, erre Fanni hirtelen felállt és megállította (!), majd berakta Enrique Iglesiastól (tuti nem így kell írni de lusta vagyok utánanézni) a Bailandot... Amúgy az se rossz szám de kicsöngettek a refrén előtt szóval tök mindegy. 

Szünetbe Boldival voltam aztán angolon eluntam az életem. Nem is tudom már mit csináltunk, de alig vártam hogy kicsöngessenek.

Ezután... azt hiszem életemben elősször, elmaradt a töri!!! Hát ilyen se lesz többet. Csupán azért maradt el, mert a töritanárnővel együtt készültünk a műsorra, és ez volt az ajándéka tőle. Mivel én mindenáron a 14:45-tel akartam menni, ezért volt 2 szabad órám. Az első szabad órámban ott ültem a folyosón és lestem ki a fejemből. Előtte való szünetbe Boldival voltam, aki a szünet végén felment órára, én meg ott maradtam és hát, oda jött a régen nem látott barátom is, Balázs. Aki elősször puszikat küldözgetett a levegőbe, majd nyomott egy puszit az arcomra és berohant az öltözőbe átöltözni tesire (?). A szünet végén megint odajött és leült, de ilyen full közel volt hozzám és ott magyarázott, hogy hagyjam el Boldit meg ilyenek. Amúgy tudom hogy ezeket poénból mondja de akkor is. Meg ott puszilgatott. Én persze elhúzódtam meg minden. Aztán elment, Boldi meg megérkezett aki látta a fejemet és mondta, hogy "most mondjam, amíg még itt van Balázs és megtudja ütni" (?). Ezért inkább megvártam míg Balázs egyben kimegy az iskolából. Boldi nem nagyon örült a dolognak, eléggé ideges volt aztán hangosan felordított, hogy "fúj", amikor mondtam neki, hogy agyjon egy puszit az arcomra ő is. Ezután ott voltunk 1 óráig a kőfalnál, ELVOLTUNK aztán mentünk a buszhoz. Megkérdezte hogy nem megyünk-e sétálni aztán megyek későbbi busszal, de inkább hazajöttem. Holnap megyek hozzá és ott alszok, szóval már tökre várom. Majd írók róla. 

 

Ma már nagyon nyáriasba toltam, ugyanis nem elég hogy a térdénél lyukas nadrágot vettem fel. Nem. Ez nem elég. Mellé még fel is hajtottam a szárát (másképpen hülyén néz ki), ehhez pedig a fehér alacsonyszárú conversemet vettem fel a kockás ingemmel meg bőrkabáttal. Reggel a buszmegállóba a vlogolós Milán nagyon megnézte a lábszáramat, gondolom furcsállta hogy miért van kint a lábam nagyrésze minusz 20 fokba, de mindegy. Amúgy ez nem igaz, mert tök jó idő volt, egyáltalán nem fáztam, max. a kezem egy kicsit.

Ma se Roli se Vivi nem jött nulladikra, így egyedül ácsorogtam a buszmegbe és Boldival kommunikáltam messengeren illetve zenét hallgattam. Aztán megjött Viktor akivel nagyjából 3 mondatot sikeresen váltottunk egymással és már jött is a busz. Nos, ez egy elég szar utazás volt véleményem szerint, ugyanis Boldi olyan szinten felidegesített, hogy azt hittem megcsapom. Éppen azt magyaráztam neki, hogy Justin tegnap kezdte el a világkörüli túrnéját és hogy mennyire elmennék meg ilyenek. Amúgy ez tényleg így van. Tegnap skypeon is könnyes szemmel néztem a koncertjegyeket a november 8-án megrendező bécsi fellépésére, és kicsit elkeseredtem mikor láttam hogy 70 ezer forinttól kezdődnek az árak. Mivel most megvan, ezért mindenért sírok, nálam ez ilyen alap, úgyhogy itt könnyeztem szó szerint a kamera előtt, hogy én menni akarok Justin koncertjére, aztán meg Boldival együtt szidtuk, hogy hogy lehet ilyen köcsög (mármint Justin), hogy sose jön Magyarországra. Ekkor mondtam, hogy "Jared se fog soha, még a közelünkbe se, mert oké Justin énekes, turnézik meg minden, de Jared miért jönne a világ másik végére?" na, a mondat felénél kezdtem el sírni kb, és kajak ott sírtam hogy "sose fogok találkozni Jareddel", Boldi meg próbált megnyugtatni. Szóval a buszon is valami ilyesmiről beszéltünk és mondtam neki, hogy ne legyen féltékeny egy világsztárra, azaz Justinra (mert már ott vágta a pofákat), de hozzátettem azért, hogy Jaredre azért lehet, mert Jaredet TÉNYLEG szeretem, majdnem annyira, mint őt. De aztán hozzátettem természetesen hogy csak viccelek (am nem) és hogy őt szeretem a világon a legjobban, mármint Boldit, nem Jaredet (?). Ezt amúgy halál komolyan mondtam, ilyen nagy szentimentálisan és romantikusan mondtam neki, hogy "téged szeretlek a világon a legjobban", mire tudjátok mit mondott? TUDJÁTOK??? Ezt: "jó".

Ez természetesen teljes mértékben felháborított, ezért az út hátralevő részén nem szóltam egy szót sem csak mérgesen néztem ki a fejemből. Azaz párszor megszólaltam, mert ott mondogatta hogy "naa, csak viccelek, én is téged szeretlek a világon a legjobban", és állítólag csak azért mondta azt, hogy "jó", mert "kíváncsi volt a fejemre". Úristen! Megveszett??? A vallomására én is csak annyit mondtam ezek után, hogy "jó", meg hogy "hagyjon békén és ne szóljon soha többé hozzám". Tiszta ideg voltam basszameg. Hogy mondhat ilyet? Leszarom hogy poénból mondta. Akkor is szarul esett. Ilyen békésen sétáltunk be a suliba majd a kőfalhoz is, hát én olyan ideg voltam hogy szét tudtam volna verni a fejét. Na jó, azt azért nem. De eléggé mérges voltam bevallom. A kőfalnál passzív-agresszív viselkedésemet továbbra is folytattam és úgy voltam vele, hogy én mától kezdve örökre így fogok viselkedni és soha többé nem szólok hozzá. (?) Éppen idegesen csapkodtam a telót a kőfalhoz, mert folyton lefagyott meg minden lófasz baja volt már, amikor Boldi beállt mögém. Amúgy végig próbált kibékíteni de leszartam. Szóval beállt mögém és átkarolt, én meg továbbra is csak a telefont vertem két kézzel, amikor így a fülemnél elkezdett beszélni és valami olyasmit mondott, mint: "ne haragudj kicsim, tudod hogy csak vicceltem, én is téged szeretlek a világon a legjobban és soha senkit nem szerettem még így mint téged, és nem is fogok. ez a 3 hónap volt eddig a legszebb 3 hónap az életemben, nagyon szeretlek" stb. Hát szavaitól teljesen elgyengültem és elérzékenyültem szóval ezekután heves smárolásba kezdtünk, de olyan szinten hevesbe, hogy utána ott lihegtünk. Hát igen, gyorsan változnak a dolgok nálunk. 

Boldival olyan dolgokat csinálunk ott az iskola folyosóin hogy azokat inkább le se írom, meg nem csak ott, de már mindenhol. Az a vicces hogy ezekből senki más nem vesz észre semmit mert olyan jól csináljuk. Tiszta bolondok vagyunk de imádom. Imádom hogy vele bármit lehet csinálni, bármilyen durva dologba benne van, bármit meglehet vele beszélni, rengeteget lehet vele röhögni, egyszerűen annyira szeretem hogy ilyen a földön nincs. Ma van 3 hónapja hogy ilyen módon az életembe lépett és minden negatívum ellenére ez volt az eddigi életem legszebb 3 hónapja, és ezt neki köszönhetem. 

A nagy balhék meg smárpartik illetve szerelmi vallomások után kifáradva indultunk órára. Azaz egyikünk se órára ment, ugyanis ő ment az osztályával fogászatra nekem meg mennem kellett 8-ra a Kossuth szoborhoz próbálni. Együtt indultunk el, szóval ott sétáltam a D-sek között és úgy éreztem én is az osztály tagja vagyok. Habár az osztály 99%-a észre sem vett és azt sem tudták hogy ott vagyok mert szinte leghátul baktattunk Boldival, de mindegy. 

A Kossuth szobornál már ott volt az egész osztályom, szokás szerint utolsóként érkeztem meg. Egy kocsiba belehetett hajítani a táskánkat, de már csak a földön volt hely, így én a retekbe raktam az enyémet. Ezen se csodálkozik senki. Ezután kb. másfél órán keresztül a szobornál gyakoroltunk, hát az életemet eluntam de mindegy. Mellesleg még kb. 9 óra se volt de kb. már csak olyan 30%-on volt a telóm. Pedig alig használtam. De mivel megint van telónetem ezért gyorsabban merül. Kéne szereznem olyan hordozható töltőt de nem akarom arra pazarolni a pénzem. Szóval a próba tök lassan telt de legalább szép idő volt. Próba után visszamentünk a suliba de valamiért Csengével a sor elejére kerültünk, így mi vezettük az egész osztályt. Azon röhögtünk hogy milyen vicces lenne ha elmennénk teljesen máshova és az egész osztály vakon követne minket. Meg az út közepén közlekedtünk már jó 3 perce amikor leesett nekünk hogy talán kicsit a szélére kéne menni ugyanis egy egész osztály életét veszélyeztetjük. 

A suliba egész korán visszaértünk, konkrétan még volt vagy fél óra az órából = lyukasóra!! Nekünk szinte soha nincs lyukasóra, úgyhogy tök jó volt. Csengével kiakartunk menni a suli mellett lévő boltba hogy csokit vegyünk, de nem voltunk biztosak abban hogy kimehetünk, így inkább vettünk a büfébe, a duplájáért kb. Erre sétáltunk vissza a harmadikra amikor a szemünk láttára ment ki Vivi meg Jedló a suliból, tehát simán kilehetett volna menni meg minden. Na mindegy. Ettől függetlenül kimentünk és vettünk csipszet is, azaz én, mert hát nincs jobb dolgom mint elkölteni a pénzem mindeféle egészségtelen kajára. Amúgy vagy negyed óráig vitatkoztunk azon hogy mit vegyünk, azaz vegyek, mert amit én akartam az neki nem tetszett, ami meg neki kellett az nekem nem tetszett, mondjuk az én pénzem volt, de mindegy. A végén tejfölös hagymás csipszet vettünk majd távoztunk. Amúgy két napja begöndörítem a hajam hajvasalóval de amint kilépek a házból kidobja a hajam. Szóval nagy szar az egész. A suliba visszaérve még lézengtünk egy kicsit a folyosón, azaz Csenge eltünt egy kis időre, nem tudom hova, én meg addig elővettem a folyosón a nagy, duplaoldalas tükrömet és elkezdtem sminkelni, Betti meg csak lesett. Amúgy Csenge is volt műkörmösnél de teljesen elbaszták a körmét mert ilyen nagy vastag lett az összes, szal ilyen karvaj (ez nem tudom milyen jé) körme lett. Tegnap odament Tuzihoz és így mutatta neki, hogy "nézd hogy elbaszták", mire Tuzi azt mondta, hogy "ő nem ért ehhez". Ezen valamiért nagyon jót nevettem. 

Kicsöngetés után leültünk Csengével a földre és beszélgettünk amikor feljött hozzám Boldi. Kért egy szenyát (nem hozott kaját suliba) én meg adtam neki, de pár szünettel később pont láttam ahogy a büfébe vesz egy hamburgert xD Amúgy Boldi nagyon sokat eszik. Folyton felzabálja a kajám és ő is mindig megkínál de sose merek enni nagyon mert hát az ő kajája.. őt ez egyáltalán nem érdekli xd mondjuk engem se zavar. Csak tök vicces. 

3. és egyben 1. óránk matek volt, de Águsz még mindig beteg, szóval megint összevoltunk vonva a másik csoporttal. Szabadfoglalkozás volt, szóval Csengével csipszet ettünk meg zenét hallgattunk, azaz könyörögtem hogy hallgassuk meg Shawn Mendes - Stitches című számát mert mostanába folyton az megy a fejembe. Csengének beleragadt a fogába egy ilyen zöld izé a csipszről úgyhogy az óra utolsó 20 percében az egyik hegyes tollammal próbálta kiszedni (?), én meg addig a tolltartómat teljesen kiürítettem és vagy 5 kiló szemetet dobtam ki belőle.

Következő óra töri volt. Boldival lementünk az alagsorba és ott hülyéskedtünk olyanokkal mint például: harapdáltam az állát. Ugyanis most szakállat növeszt (?) de csak az állán nől szőr. Na mindegy. Egyszer ott puszilgattam az arcát de így nagyon sokszor egymás után ő viszont semmilyen reakciót nem mutatott csak nézett előre, aztán hátrafordultam és ott állt az ügyviteli/statisztika tanárnőm összefont karokkal és a teljes nevem kimondása után hozzátette, hogy "viselkedjek". Tőlünk fél méterre amúgy Balázs meg Vanessza már lassan utódokat nemzettek, Vivi meg a pasija szintén egymás szájába voltak, én meg csak megpusziltam Boldi arcát és már odajön egy tanár. Hát igen. Tipikus.

A töri órák mostanába elég izgalmasak, leginkább azóta mióta Hitlert vesszük, mert én nagyon szeretem őt. Azaz na. Hát ez egy elég balfasz megfogalmazás volt. Úgy értem hogy szeretem ezt a témát, de nem a történéseket meg ezeket csak úgy magát a témát mert leköt és érdekesnek tartom. Olyannyira, hogy hétfőn beírtam a googleba hogy "Hitler érdekességek" és róla olvastam vagy egy óráig. Tudtátok hogy csak egy heréje volt? Meg hogy soha senki előtt nem mutatkozott meztelenül? Azon gondolkoztam, hogyha esetleg Hitlerből kéne felelnem akkor ezeket tuti elmondanám. Egyébként mivel félig német vagyok ezért azzal poénkodtunk Csengével meg Boldival hogy milyen durva lenne ha kiderülne hogy Hitler a rokonom. Így mutatná apum a régi családi képeket és ott lennék Hitler ölébe meg ilyenek. Aztán nagy büszkén bevinném a képet tanárnőnek ő meg ott szúrna le vagy minimum leprásként kezelne onnantól fogva. 

Töri után tesi jött. Alighogy kiértünk a teremből, a tesitanárnő már ott várt minket és mondta, hogy tegyük be a táskánkat az öltözőbe, és csak váltócipőt hozzunk magunkkal, ugyanis megyünk a rivális iskola tornatermébe meccset nézni. Felmentem gyorsan a szekrényemhez hogy kivegyem a tesicuccomból a cipőt, utána meg elmentem mosdóba és ekkor tudatosult bennem hogy kissé átáztam. Semmi baj, sokszor volt már így, mindenkivel megesik, ez van. Gondoltam gyorsan cserélek meg minden... aha. Megláttam Boldit az egyik teremnél szóval odaköszöntem, utána meg éppenhogy leértem a lépcsőn már mentünk is ki a suliból, tehát nem tudtam már mit csinálni. Így tiszta idegesen masíroztam leghátul, egyedül. Nem mintha amúgy ilyen hatalmas nagy folt lett volna vagy ilyenek, de azért zavart. A sportcsarnokba átvettük a cipőt utána meg bementünk oda ahol elvileg a meccs volt. Leültünk a padokra, de aztán engem felállított Csabi a helyemről, hogy "keressek egy másik helyet mert ez az övé" (?), így bepréselődtem Csenge mellé. Egyébként röpimeccs volt, vagy valami olyasmi. Az egyik csapat a 11. évfolyamos fiainkból áltak, köztük Boldi osztálytársai, a másik csapat meg ismeretlen emberekből állt. Halál uncsi volt az egész, az elején még csak gyakoroltak meg bemelegítettek, na, engem ekkor talált el kétszer is a labda, pont fejen, de igazából senki nem lepődött meg ezen. A nagy meccs kb. 10 percből állt, és a "mi" csapatunk akárhányszor pontot kapott, tagjai összeborultak és ilyesmi hangot adtak ki: "őőőőőőőőmiiiii". De folyamatosan. Páran már be is ordították hogy kuss legyen. A pihenőnél a másik csapat kapitánya vagy vezetője vagy mije ott bíztatta őket meg ilyenek, a mi csapatunk vezetője meg ott ordított torka szakadtából a fiainkkal, hogy "mi a bánatot művelnek". Mintha ezen múlna az élete vagy nemtom.

Visszafele történt egy nagyon vicces dolog, ugyanis mögöttünk jött egy másik osztály és Csenge azt nézte, hogy ott van-e közülük az egyik barátnője. Én halál nyugodtan, csöndben sétáltam mögötte, ezúttal nem "együtt" voltunk, igazából szinte fel se tűnt hogy ott van. Aztán egyszercsak így felfigyeltem rá mert nagyon nézett hátrafele. Akkor tűnt ugye fel hogy keres valakit. Ekkor észrevettem hogy kezd rossz irányba menni és nem egyenesen, hanem jobbra megy, egyenesen egy parkoló kocsi felé. Ekkor szólaltam meg nyugodt hangon de mégis elég hangosan, hogy: "Csenge, neki fogsz menni a kocsinak", és éppen hogy kimondtam a mondatot, düss, nekivágódott tiszta erőből. Az egész osztályunk szakadt a röhögéstől, még akik nem látták a jelenetet azok is röhögtek, mert azok csak annyit hallottak ahogy mondom hogy "Csenge, neki fogsz menni a kocsinak", majd egy nagy "DÜSSS" hangot. Egyszerűen MINDENKI ezen röhögött, nagyon vicces volt. 

A suliba visszaérve rögtön beakartam célozni az öltözős wc-t hogy segítsek a bajomon, erre Rachel bevágódott elém aztán vagy 10 percig ott volt! Én meg már tiszta ideg voltam. Boldi amúgy egy ilyen előadáson volt, szóval nem tudott odajönni szünetbe, ezért felmentem a gépes termekhez. Aztán írta hogy kijöhettek egy kicsit szünetre szóval odamentem hozzá, de kb. 5 perc se volt az egész és már mentek is vissza.

Ügyvitelin írtunk a füzetbe, aztán az óra végén olyat játszottunk, hogy egy hőlégballonba vagyunk de túl sokan vagyunk, így egy embert ki kell dobni onnan. Hát ez elég brutális gondolatmenet de mindegy. Tanárnő szétosztott kis lapokat amin foglalkozások szerepeltek és mindenki ki kellett menjen az osztály elé és pár mondatban érvelnie kellett amellett, hogy miért ne dobják ki, miért fontos ő és a foglalkozása stb. Én eredetileg állatidomító voltam, de Lillával cseréltem (ő akart) így lettem műsorvezető. Mikor kimentem, úgy kezdtem az egészet, hogy "sziasztok", de nem tudom miért köszöntem az osztályomnak mikor már 6 órája velük voltam összezárva, mindenesetre mindenki elkezdett ezen röhögni (?). Aztán mondtam nekik, hogy én azért vagyok fontos, mert ha valami történik a világba akkor azt tőlem tudják meg, de így utólag belegondolva ez nem is igaz, mert nem híradós voltam hanem műsorvezető, szóval teljesen félreértelmeztem a foglalkozásomat, de mindegy. Ja, meg hogyha nem dobnak ki, akkor mindenki szerepelhet a műsorba. Végül nem derült ki hogy kit dobunk ki, mert kicsöngettek, de szerintem Tuzi lesz az (utcaseprő).

Óra után Boldival voltam egy kicsit a büfébe, ekkor ette ugye a hamburgerét, aztán mentünk is órára. Angolon nem volt semmi, unalmas volt mint a szar. Amúgy az előző 2 órán bingóztunk, és az első alkalommal teljesen félreértelmeztem ismét a feladatot és ész nélkül ordítottam hogy "bingó", a többiek meg nem értették hogy mi bajom van. A második alkalommal aztán végre rájöttem (a második kör végén). 

Mellesleg tiszta szarul voltam egész órán, hányingerem volt meg fájt a fejem és ugyanez volt tegnap este is. Tegnap már 8-kor mentem aludni annyira szarul voltam. Ugyanez volt most is. Hittanon végignéztük a Trueman Show-t, nagyon tetszett, aztán elemeztük is meg minden, de olyan szarul voltam hogy azt hittem behányok. Mikor kicsöngettek Boldi már ott várt az osztály előtt és odamentünk a kőfalhoz. Tiszta fosul voltam, de egy idő után jobb lett. Boldi egyszercsak tök komolyra váltotta a szót és megkérdezte, hogy kérhet-e valamit. Erre ugye rögtön rávágtam, hogy persze, mire azt mondta, hogy csak annyit kér tőlem hogy soha ne hagyjam el... Hogy gondolhat ilyet??? Soha semmiért és senkiért nem hagynám el... Ő a mindenem már lassan 2 és fél éve... soha soha soha nem lennék képes őt elhagyni...
Aztán a 15:35-tel mentünk, aztán hazajöttem és ennyi. Holnap fellépés, tökre izgulok, remélem nem rontom el a szöveget (főleg hogy nincs is szövegem, mert csak állok a háttérbe és tátogok a dalokra). 

 

Szóval, már hétfő óta írni akarok, de sose visz rá a lélek. Egyszerűen TELJESEN elment a kedvem az írástól sajnos. Ez van. Azért írok, mert úgymond muszáj, de nagy kedvem nincs hozzá.

Most is inkább emlékezetesebb dolgokat írnám le.

Tegnap volt ugyebár nőnap. A nulladikos buszra vártam éppen, amikor Roli mondta ugye boldog nőnapot, én meg megköszöntem stb. Aztán megkérdezte, hogy Boldi mondott-e már valamit, mire azt mondtam, hogy "nem, de valószínűleg nem is fog, szerintem azt se tudja milyen nap van", mire elkezdtek Vivivel röhögni. Mondjuk én nem poénból mondtam de mindegy. A buszon Boldi nem mondott semmit, de igazából ha leszarta volna az egészet az se érdekelt volna, mert számomra nem annyira fontos "ünnep" ez. Miután leszálltam a buszról Brendon odajött és váltottunk pár szót, aztán megfordultam Boldi irányába, aki éppen akkor lépett le a buszról majd a kezembe nyomott egy csokrot, és idézem mit mondott: "boldog nőnapot kedvesem", én meg tisztára bekönnyeztem. 3 szál rózsát kaptam (mert 3 hónap lesz holnap) és annyira szép, és annyira boldog voltam, és ááá. Mondjuk egy dolgot nem értek, hogy hol tárolta a buszon. Ezt nem is mondta el, de kíváncsi vagyok hol volt egész utazás alatt és hogy nem nyomódott szét. Ezután egész nap hurcoltam magammal mindenhová, direkt kiraktam a padra stb. Mondjuk még jó. Hát nem is teszem le a földre vagy ilyenek. Egyik szünetbe Niki odajött és elkezdi: "már neked is van gazod?" én meg azt hittem hogy fogom a fejét és beleépítem a falba, hát normális ez? Ezt gondolom poénból mondta, de mikor látta azt a gyilkos tekintetet amit levágtam, akkor mondta gyorsan, hogy "amúgy szép". Én az egész "beszélgetés" alatt meg se szólaltam, szóval gyorsan elhúzta a csíkot. 

Egész héten nem volt matekunk, mert tanárnő hiányzik, gondolom beteg vagy nem tudom. A lényeg hogy hétfőn a másik csoporttal voltunk összevonva, ami nagyon szar volt, mert az a tanárnő egy hatalmas sznob és olyanokat mond, mint például: "táblatörlést kérek" és elvárja hogy valaki kimenjen és letöröje neki a táblát. Addig ő az iphone-ját nyomkodja. Állítólag órákon kiadja a feladatokat aztán a laptopján nézeget ruhákat stb. Nem is nagyon beszélget meg semmi. Ezerszer inkább maradok Águsszal. (Azaz Ágota tanárnővel.) Ő folyton beszélget velünk meg tök jó fej, és nem is magyaráz olyan szarul.

Tegnapelőtt volt egy nagyon kínos beszélgetésem a drágalátos édesanyámmal. Hogy én mennyire rühellem azt a nőt, el nem hinnétek. Na mindegy. A lényeg hogy ismét a szex téma felől érdeklődött és természetesen teljesen kiakasztott. Esküszöm hogyha normálisan odajött volna valamikor és szépen nyugodtan megkérdezte volna, minden további nélkül válaszolok neki. De multkor is ott tesóm előtt nagy ordítva kérdezte meg, jó hogy nem válaszolok. Most ismét berontott és ilyen idegbeteg üzemmódba kapcsolva itt ordítozott, hogy "MEGTÖRTÉNT??? MEGTÖRTÉNT??" stb. Hát észnél van? Milyen anya ez? Na mindegy, nem folynék bele, de teljesen kiakasztott, ebből az egészből megint azt szűrte le hogy majd kiteszi a szűrömet ha betöltöttem a 18. évemet, mert most neki az a baja konkrétan hogy nem fordultam hozzá rögtön és nem mondtam el neki meg nem kértem tőle segítséget. (?) A segítséget nem tudom hogy értette, szerintem 17 évesen nagyjából tudom hogy hogyan működnek a dolgok, de mindegy. Az meg valós hogy majd csak úgy saját akaratomból elmondom neki. Aha. Pont neki. Ha esetleg normális anyám lenne akkor talán. De neki biztos hogy nem. 

Ma már átmentünk a művházba próbálni. Nagyon uncsi volt mivel nekem kb. semmi szerepem sincs, így csak állok ott a háttérbe és énekelek = halálra unom magam. Az egészet kétszer próbáltuk el, és komolyan már szinte mindenkinek tudom a szövegét. Multkor azon kaptam magam, hogy Csikszi (azaz Petőfi) szövegét mondom, hogy "rajta magyar…. nem, nem… Szikra Feri barátom azt javasolta, hogy változtassam meg.. nem szeretem, ha beleszólnak a verseimbe, de most igaza van…" stb. Pénteken lesz az előadás, kétszer adjuk elő a sulinak, egyszer meg majd az egész város előtt 15-én, kedden. Én annyira felesleges vagyok ott, hogy csak na. Ha nem mennék, az se tűnne fel senkinek.

Hát nem is tudom mit írhatnék még. Tökre fáj a fejem meg álmos vagyok, gondolom azért mert ma megjött. Ahhhj. Amúgy tegnapelőtt angolon a körmömet néztem az ölembe az óra elején míg tanárnő valamit írkált. Felállt és rámszólt, hogy "ugye nem telefonozunk?", mire mutattam neki, hogy csak a körmeimet nézem. Hát, itt essek össze ha tudom hogy ezt most minek írtam le. Csak úgy eszembejutott. 

Ma amúgy szó szerint futottam a busz után. Azaz nem utána, csak a buszmegbe. Szerencsére megvárt a buszsofőr, de kajak vagy 2 percig rohantam, teljesen leizzadtam míg odaértem. Mert a bőrkabátot vettem ma fel, idén elősször, és a másik kabátba maradt kb. minden cuccom és úgy indultam el. (?)

Rendeltem amúgy Boldinak egy fekete Tangle Teezert, holnap kell megjönnie. Lehet fura hogy egy fésűt veszek a pasimnak, de folyton az enyémet használja és mindig mondja hogy "milyen jó" meg hogy "ő is venni fog egyet", szóval gondoltam meglepem.

Tök fura hogy holnap már 3 hónap. Egyrészt kevésnek tűnik, másrészt meg már soknak. Azon gondolkoztam ma, hogy még csak most volt az hogy Norby meg Dani után vágyakoztam. Vagyis na. Rajongtam. Vagy mi. Értitek. Tisztán emlékszem hogy folyton róluk írkáltam meg ilyenek. És az több mint 3 hónapja volt. Te jó ég, mintha tegnap lett volna. 

Hittanon mostanában a Truman show-t nézzük és tök jó film. Lehet hogy az én életem se valódi, és körülöttem minden és mindenki kamu. Lehet hogy valójában én is egy híresség vagyok. Úristen. Lehet most is kamerák követik a gépelésemet. Sziasztok!

(Aki látta a filmet az érteni fogja hogy mit magyarázok.)

Hát, ekkora alja bejegyzést rég nem írtam, de most ennyire futotta.

 

Most már műkörmökkel élem az életem, mellesleg olyan hosszúakkal, hogy ilyen hosszú még sose volt nekem. Minden második szót félregépelek, és az eddigi beírt szöveget is vagy 2 perce írom, de mindegy, azért megpróbálok írni.

Vasárnap van. Mára nincs semmi tervem, csak feküdni akarok és sorozatokat, filmeket meg videókat nézni. Azaz szívesebben lennék Boldival, de dolgozik. 

Tegnap suli volt ugye. Máté szülinapja. Nem köszöntöttem fel sehol. Igazából eszembejutott, hogy ez talán bunkóság, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg fel se tűnik neki. 

Tegnap rövidített órák voltak, így fél 12 körül végeztünk. 

Ezt amúgy reggel 9kor kezdtem el írni, és most jelenleg délután fél 5 van... Valahogy mintha nem lenne kedvem írni, nem?

Az órák gyorsan elteltek, utána meg Boldival sétáltunk a városba míg vártuk a buszt. Azaz jött egy korábbi, de nagyon sokan voltak, szóval mondtam hogy én tuti nem fogok azon nyomorogni, így megvártuk a következőt, ami csak egy óra múlva jött. Addig elvoltunk, sétálgattunk meg beszélgettünk.

Miután leszálltam a buszról rögtön megcsöngettem anyumat, hogy akkor jöjjön értem, mert ugye mentünk az egyik barátnőjének az esküvőjére. Nem hívott vissza vagy 10 percen keresztül, szóval úgy voltam vele, hogy jó, akkor megyek és megkeresem egyedül az éttermet. Meg is találtam. Habár anyum figyelmeztetett hogy egy lepukkant parasztházba lesz a mulatság, azért kicsit ledöbbentem. A kaput egy pali nyitotta ki, de meg se szólalt meg semmi, később láttam hogy amúgy ő a mosogató. Bementem de nem láttam sehol senkit, csak két hosszú asztalt megterítve. Az egész helyiség elég kicsi volt, de viszonylag szépen ki volt diszítve. Én arra számítottam hogy ott lesz majd mindenki, de kajak senki nem volt ott. A konyhából kijött egy nő és tőle kérdeztem meg hogy hol van mindenki meg hogy jó helyen járok-e egyáltalán, aki mondta, hogy 2-re jönnek a vendégek, most a művházba van mindenki és az esküdést nézik vagy mit... Szóval ahol kimondják hogy igen vagy nem. Gondoltam akkor én leülök az asztalhoz és megvárom őket. Első dolgom az volt, hogy megnézzem, van-e wifi, erre nem volt. Úristen. Na, gondoltam, itt se leszek akkor sokáig, és milyen igazam lett. Aztán végre visszahívott anyum hogy mindjárt jön a palija értem. Fasza. Az meg is érkezett és mondta, hogy ott a csomagtartóba a váltóruhám, menjek be és öltözzek át. A wc-be át is öltöztem, aztán a falon lévő levehető tükröt levettem hogy megnézzem magam rendesen, ne csak a fejem tetejét lássam, de utána már nem bírtam rendesen visszarakni, szóval egész ottlétem alatt azon paráztam, hogy mi van ha leesik és eltörik, és engem kérnek majd számon. Nagy nehezen kitopogtam a magassarkúmba, aztán beültem a kocsiba és mentünk a művházhoz. Aminek amúgy semmi értelme nem volt, mert be se mentünk anyum palijával, csak ott álltunk a kocsinál. (?) Amíg ő cigizett meg az élet nagy dolgain merengett, addig én a lábamat próbáltam lefényképezni különböző pózokban Boldinak. Aztán kijött egy csaj és elkezdtek beszélgetni anyám palijával, én meg folytattam az előző tevékenységemet. Egyszercsak azt vettem észre hogy a csaj engem néz, mármint azt hogy mit csinálok, mire én rögtön normális pózba vágtam magam és zsebre vágtam a telóm mert megijedtem. xD 

Ezután körbekocsikáztunk a falun, de úgy, hogy közbe mindenki ráfeküdt a dudára és embertelenül nyomta egészen az étteremig. Ott aztán beült mindenki a helyére, mivel olyan kicsi volt a hely hogy másképp nem lehetett elférni. Egyik oldalamon tesóm, másik oldalamon anyum ült, velem szembe meg egy srác, aki egész idő alatt depressziós üzemmódba váltott és a földet bámulta. Én szinte egész nap nem ettem semmit, mondom tartogatom a pocimat, mert aztán majd itt istenesen bezabáok. Lényegébe csak a kaja miatt mentem. Meg is hozták lassan az első fogást, de kicsit csalódtam, ugyanis hurka volt. Hurka. Mellette volt egy pár darab fasírt, abból szedtem két darabot meg hozzá egy kis franciasalátát. Esküszöm hogy finom volt, de direkt nem ettem sokat, mert gondoltam biztos lesz még majd egy csomó minden. Ez volt kb. 3 órakkor. Nagyjából 4 óra körül hoztak sütiket meg tortaszeleteket, abból is ettem egy picit, habár nem értettem teljesen hogy miért össze-vissza hozzák a fogásokat. Nagyjából 5 órakor kezdtem megelégelni hogy még mindig nincs kaja. Tiszta éhes voltam már, unatkoztam mert nem volt wifi és tesómon kívül nem is tudtam senkivel beszélni, szó szerint csak ültem ott és lestem ki a fejemből. Anyum megkérdezte a velem szemben ülő srácot, hogy miért olyan szomorú, mire az azt válaszolta, hogy "hát én azt hittem lesz még kaja". Kb. fél 6-kor mondtam anyumnak, hogy kérdezzen már rá hogy mikor lesz kaja, mert éhen döglök. Az egyik pincér pali anyum palijának a keresztapja volt, szóval amikor az odajött az asztalunkhoz, anyum megkérdezte tőle, hogy ugye mikor lesz már valami normális kaja. Erre azt válaszolta, hogy "8 óra fele". A velem szemben ülő srác arcából kifutott a vér aztán a széket majdnem fellökve felállt és átült egy másik asztalhoz, ahol az öccse ült. Közölte vele is a hírt, aki beborult szinte az asztal alá, a tesója meg ott ütögette a hátát támogatásképpen. Én csak meredten bámultam a jelenetet, de közbe éreztem hogy kezd könnyezni a szemem. Mellettem tesóm azt kérdezgette, hogy mi történt, miért remegek, a másik oldalamon anyum meg olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy már folyt a könnye, olyan viccesnek találta a szituációt. 

Na, ekkor közöltem vele, hogy én megyek haza. Egyébként a borzalmas hír kiderülése előtt kimentem az udvarra tesómmal, hogy lőjön pár képet rólam Boldinak, de egyrészt tele volt az udvar trágyával (?) meg ilyen régi alkatrészekkel, így a háttér valami förtelmes, a képeken rendesen kivehető a lószar. A másik meg, hogy tesóm keze folyton beremegett így az összes homályos lett. A képek megtekintése után visszanyomtam a kezébe a telót, hogy "nesze itt van ez a szar is, engem hagyjatok békén" és elkezdtem befelé rohanni, de közbe a cipőm sarka teljesen belemélyedt a lótrágyába, szóval bent azt tisztogattam. Közbe egyébként tesóm jó ötletnek tartotta hogy fényképezzen, szóval van vagy 10 kép rólam ahogy sétálok el mérgesen, ha gyorsan nézem őket akkor olyan mintha valami gif lenne. Találtam egy macskát az udvaron, szóval miután egyetlen barátom, azaz tesóm is bement, mert felkapta a vizet amiért azt mondtam neki, hogy "mindjárt 11 éves vagy és nem tudsz egy rohadt képet csinálni". A macskával összehaverkodtam, esküszöm évek óta egy macskához se volt semmi közöm, szóval kicsit furán méregettem. Egész cuki volt, ott dörgölőzött hozzám meg fejelgette a lábam, szóval elkezdtem simogatni meg ilyenek. Csináltam pár képet is róla, az egyik képen pont belenyal a tenyerembe. Később Boldinak meséltem skypeon, hogy "tök érdes volt a nyelve", ő meg szerintem nem értette hogy mi bajom. Amúgy amikor felálltam hogy kinyújtóztassam a lábaimat, mert már vagy negyed órája guggoltam a magassarkúmba és már kezdtem érezni hogy mindjárt elájulok, akkor hirtelen elkezdett a cica fuldoklani. De kajak, ott öklendezett egy csomó ideig én meg csak lestem tágranyílt szemekkel, mert nem tudtam mit csináljak. Arra gondoltam, tessék, itt fog meghalni a szemeim előtt, aztán mindenki engem hibáztat, hogy megöltem. Komolyan mondom, nem tudtam mit csináljak: verjek egyet a hátára vagy esetleg nyúljak le a torkán??? Szóval csak lestem. De aztán jobban lett.

Visszatérve. Miután rájöttem hogy még jó sokáig nem fogok enni, közöltem hogy engem azonnal vigyenek haza. A menyasszony most úgyis leszarja hogy ott vagyok-e vagy sem, azt se tudja ki vagyok, egy szót nem váltottunk egész ottlétem alatt. Most mit nyomorogjak ott hajnali 1-2-ig? Úgyhogy hazahoztak. Kifele menet mindenki kérdezte hogy hova megyünk, és mindenki ilyen furán nézett hogy már megyek is, de leszarom. Olyan jó volt végre hazaérni. Lefürödtem, kajáltam végre valahára, habár nem volt a legjobb, mert én esküvős kaját akartam enni, de mindegy. Skypeoltunk Boldival kb. 11-ig, és kajak szívesebben csináltam ezt minthogy ott legyek és nézzek ki a fejemből szombat este. 

Anyum azt mondta hogy majd csomagoltatnak kaját nekem, de ebből nem lett semmi. Kajak erről álmodtam amúgy, rendesen megálmodtam hogy majd kimegyek reggel és nem lesz ott kaja. Az okát nem tudom, tesóm szerint valamilyen balhé volt emiatt (?). 

Ezen kívül nem történt velem semmi tegnap, ma is csak feküdtem meg aludtam meg gépeztem, szóval nincs valami izgalmas életem. Majd jövök valamikor.