Kivételesen most nem akarok aludni délután, szóval próbálom valahogy ébren tartani magam. Bele is kezdenék akkor a mai napba.

Boldival bementünk nulladikra szokásosan, ezúttal viszont vittem töltött paprikát. Azt fogyasztottuk el fél 8-kor az iskolában, hát kicsit sem néztek hülyének minket az emberek. A büfés asszonyok akik megmelegítették nekünk a kaját, ott hüledeztek, hogy "úr isten" stb. Boldi kb. 10 perc alatt benyomott két gombócot, én még utolsó óra után is azt ettem. 

Valamikor kajálás után következett be a balhé kitörése, ami az egész napunkra kihatott. Ugyanis én ott ölelgettem meg puszilgattam Boldit szokásosan, ő meg csak állt ott. Konkrétan ennyi történt, de ez engem annyira kiakasztott, hogy utána egész nap nem szóltam hozzá szinte. Már egy jó ideje ezt csinálja amúgy, hogy szinte alig CSINÁL valamit, csak úgy van ott, meg mikor skypeolunk és mondjuk ölelgetem a pólóját vagy mondok neki valami olyat, akkor csak mosolyog. Régebben meg nem ez volt. Kb. egy hete csinálja ezt. Csak eddig valahogy nem tűnt fel ennyire. De ez volt a pont az i-re, vagy mi, mert egyszerűen olyan szarul esett hogy én tényleg ott puszilgatom a karizmát ő meg csak áll ott és néz. Úgyhogy ezután a nap további részébe nem szólaltam meg csak ha nagyon kellett, nem volt köztünk szinte semmilyen kontaktus mert egyszerűen nem akartam hogy legyen. Miután elmondtam neki hogy mi is a bajom, nagyon aranyos volt és tényleg nehéz volt visszatartani magam, mert ott puszilgatott és ölelgetett, de elég gáznak érzem azt hogy csak azután csinál ilyeneket miután felvilágosítottam rá. Én nem azt mondom hogy éjjel nappal csókoljuk egymást meg lógjunk egymáson, de azért ha ölelgetem vagy puszilgatom akkor ne álljon már úgy ott mint egy hülye, hanem akkor ő is csináljon valamit, ha meg nem akar akkor szóljon és kész. Mert ez így írtó gáz. Tudom hogy sokszor túlreagálom a dolgokat, de ezt nem érzem úgy hogy túlreagálnám. Oké, talán nem ártott volna ha hozzászólok néha kedvesen, de nem tudtam, egyszerűen annyira idegesített az egész, és valahogy így akartam visszavágni neki, hogy bebunkózok meg leszarom a fejét. Az egyik oldalam, a kemény oldalam így állt a dolgokhoz, próbált minél flegmább meg bunkóbb lenni, a másik oldalam viszont annyira megsajnálta Boldit hogy az hihetetlen, mert tényleg annyira szomorú lett, ahogy azokkal a nagy bociszemeivel nézett rám és várt valamilyen reakciót, én meg csak néztem rá fapofával. De egyszerűen elegem lett. A kedvem így ezzel el is baszódott, nagyon rossz volt hogy egész nap szinte semmi kontakt nincs köztünk Boldival. Ezt nagyrészben magamnak köszönhetem, de végülis az ő hibája is, mert nem a semmi miatt akadtam ki. Egyszerűen annyira szar volt, esküszöm hogy érzem azt az érzést ami akkor elkapott, az a "tejóég mit csinálok én itt mikor láthatólag ő nem akarja hogy ezt csináljam", tényleg olyan volt mintha csak úgy ELVISELNE aztán ennyi. Rendesen mérges voltam rá. De mellette sajnáltam is, mert tök rossz volt hogy miattam volt szomorú. Szóval egész nap ez a két oldal harcolt bennem, mert tényleg nagyon szeretem Boldit és ritka szar volt úgymond nélküle ez a nap, de egyszerűen annyira mérges voltam rá amiatt.. mert már egy hete ez van kb. Az jutott eszembe hogy nincs is túl sok különbség a járásunk előtti időszak meg a mostani időszak között.. na mindegy.

Statisztikán kiosztotta tanárnő a kettes témazárómat, ami azért lett kettes, mert másfél órás alvással írtam. És mégcsak nem is a nagy képleteket vagy szabályokat rontottam el. Nem. Szimplán nem tudtam két számot összeadni az elején normálisan, így az egész borult. 

Bioszon folytattuk az érdekes dolgokat, mostanába tényleg figyelek is mert érdekelnek a dolgok. Mikor pl. a vörösvérsejtről meg ezekről volt szó akkor majd elaludtam. Na mindegy. Tanárnő beakarta írni a googleba hogy szakállfertőzés, helyette beírta az URL cím helyére, hogy "www.szakállfertőzés" és megnyomta az entert... Hát nekem folyt a könnyem a röhögéstől.

Biosz utáni szünetbe Csengével előkaptuk a főttkajánkat. Ő tejfölös rizst evett, amiről még sosem hallottam így megkóstoltam (nem volt rossz), én meg a töltött paprikámat. Dorkáék ott kérdezgették, hogy miért eszünk főttkaját. Na vajon miért. Nagy gondolkodás szükséges hozzá. Csengével meg megbeszéltük tegnap hogy ma ugyanúgy öltözünk fel, legalábbis nagyjából, mire arra is rákérdeztek, hogy ez miért van így. Úr isten. 

Matek elég unalmas volt most, leginkább figyeltem meg ilyenek. Illetve tanárnő elkezdett mesélni a szóbelizésekről mert ő is szóbeliztet, erre még kb. be se fejezte a mondanivalóját mire Luca elkezdi: "na, akkor hogy jött ki a végeredmény?" Erre kb. mindenki ilyen "ezt nem mondod komolyan" fejjel nézett rá. Hogy a faszba lehet ilyen gyökér?

Matek után töri jött. Boldit kiakartam kerülni, semmi kedvem nem volt vele lenni. Ehhez képest természetesen lejött hozzám, de egész szünetbe csak álltunk némán egymás mellett. Azaz... történt egy JÓ dolog végre. Ugyanis hirtelen meghallottam Justin hangját!!! Mondom ilyen nincs. Ránéztem Boldira tágranyílt szemekkel, aztán odarohantam Csengéhez, hogy értesítsem. Ezután Boldival átáltunk egy ilyen hangszóró alá hogy jobban halljuk, ugyanis ilyen kurva halkan szólt. Boldogan mosolyogva meredtem magam elé, amikor hirtelen a szám közepénél megállították a zenét és beraktak valami mást, sokkal hangosabban... Az ideg a szemeimben... el nem tudjátok képzelni.. Egyébként a Love Yourself szólt. Boldi érdeklődött is a címe iránt, de szerintem csak azért hogy kiengeszteljen. Ez nem jött össze neki, ugyanis ugyanúgy leszartam a fejét, majd közöltem vele, hogy "nem muszáj itt lennie, elmehet nyugodtan", ugyanis nem hiszem hogy túl szórakoztató volt ott állni mellettem némán. Persze nem ment sehova. Lehet kicsit túlzásba vittem a bunkóskodást de esküszöm hogy jólesett. Egyszerűen visszaakartam vágni neki valahogy. Lehet nem így kellett volna de ez van.

Órán Tina felelt, és most látszódott a legjobban hogy igenis pofára megy az osztályozás. Ugyanis Tina nem tudott lószart se, erre megkapta a kettest. És nagyon sok olyan felelő volt már aki ennél jóval többet tudott és egyest kapott. Most írnám azt hogy lásd: én, de rossz példa lenne mert én tényleg egy mukkot nem tudtam. Na mindegy. Amúgy tanárnő még mindig full beteg, esküszöm nem értem miért jár be ha kb. állni nem tud a lábán. Feleltetés közbe hirtelen megszólalt, hogy "nagyon rosszul van a sok antibiotikumtól", aztán hirtelen fogta magát és kirohant az osztályból inni. Vagy 5 percig távol volt, Csengével már azon gondolkoztunk hogy mi van, ha megfulladt vagy valami és a terem előtt döglődik. (Csenge szavaival élve.) Ezen annyira kellett röhögnöm, hogy az elképesztő, mert elképzeltem hogy tanárnő feje ott a csap alatt és folyik rá a víz. Nagynehezen aztán visszatért, lihegve, leizzadva, én nem is tudom mit csinálhatott, mindenesetre nem bírtam abbahagyni a röhögést mert még mindig láttam magam előtt az elképzelt képet, így folyton elfordultam, mert féltem hogy szemberöhögöm. 

Tesin röplapdáztunk, azaz elkezdünk megint mindent az alapoknál. Esküszöm minden évbe ez van. Én természetesen Bettivel kerültem össze, aki egyszer tiszta erőből hasba vágott a labdával, szóval ezután kicsit nehezen kaptam levegőt. Megérdemeltem szerintem. 

Tesi után a 20 percesbe Boldival voltam az alagsorba, de ilyen gyászos még sose volt köztünk a hangulat. Ismét felidegesített, mert elmondta csomószor hogy ő mennyire szeret, mire ráordítottam, hogy "jólvan, ezt nem mondani kell", és kajak majdnem elsírta magát... Na mindegy. Nincs kedvem kifejteni ezt bővebben. A lényeg hogy még mindig nem jutottunk előrébb a dologba, ő próbált kiengesztelni én meg próbáltam figyelmen kívül hagyni hogy mennyire édes. 

Ügyvitelin dogát írtunk. Tuzi lesúgta a felét, a másik felét meg üresen hagytam és így adtam be. Erre tanárnő odajött, hogy miért nem tudom kitölteni a maradék részeket, ha azok kellettek volna ahhoz, hogy a kitöltött részeket kiszámoljam. Aztán megkérdezte hogy Tuzi súgta-e le, mire Tuzi vigyorogva (?) mondta, hogy nem, tehát fullra lebuktunk de mindegy. Legkevésbé sem érdekelt. 

Ügyviteli utáni angolszünetbe odamentem Viktorhoz és vele bsezéltem, mire hirtelen odatoppant Boldi... Ez is elég kínos volt, mert Boldival szinte meg se szólaltunk, Viktor meg kínjába elkezdte a telóját nyomkodni. Szerintem ő is érezte a dolog kellemetlenségét szóval egy idő után elment. Angolon a falon lévő plakátokat olvasgattam miközbe tanárnő valamelyik nyomingerrel beszélt. Aztán hirtelen felszólított, hogy térjek vissza a földre meg ilyenek, mire közöltem vele, hogy itt vagyok ám, csak a plakátokat olvastam...amiket gondolom azért raktak ki hogy elolvassák őket... Hát ennyit erről.

Angol után jött egy hittan. Óra előtti szünetbe Boldi ismét odajött és próbált kiengesztelni, én meg csak néztem rá fapofával. Aztán előhúzott valahonnan, fogalmam sincs honnan egy tábla csokit, mintha a farzsebéből húzta volna elő, de nem értem hogy akkor hogy ült.. Esküszöm ezen agyaltam hogy mégis honnan húzhatta elő. Na mindegy. A lényeg hogy a kedvenc csokimról van szó. Megköszöntem meg minden de utána megforgattam a szemem sóhajtva. Mert milyenmár hogy csokival próbálja visszavásárolni a szerelmemet. Erre vágott egy annyira elkeseredett és szomorú fejet, hogy az valami elképesztő, majd megkérdezte olyan szomorúan hogy én így még soha nem hallottam, hogy "most miaz?". Hát ez a reakció tőle engem annyira elgyengített hogy az csak na, megfogtam gyorsan a kezét és mondtam hogy "nincs semmi, köszi szépen" és ekkor tudatosult bennem hogy mekkora egy retek ember vagyok, de hát erre már párszor rájöttem. Szegény Boldi, istenemre esküszöm hogy nem tudom mit szeret bennem. Tényleg nem tudom. Ezután megöleltem meg megpusziltam és annyira elfogott a bűntudat az egésznapi viselkedésem miatt, hogy majdnem elsírtam magam.

Hittanon filmet néztünk, és amíg tanárnő a géppel baszkurált, addig én előkaptam a töltött paprikámat, mert gondoltam most elfogyasztom a maradékot szépen csendben míg tart a film. Aham. Elő is vettem, fel is nyitottam az ételhordót meg minden, ott szaglásztam a kaját meg mosolyogva néztem magam elé, amikor hirtelen Rékát hallottam magam mögül megszólalni, hogy "tedd már el azt a paprikát". Erre hátrafordultam és mondtam neki, hogy "hát de miért? olyan finom!", majd ránéztem Csengére aki alig bírta visszatartani a röhögést. Aztán felnéztem és tanárnő Csenge állítása szerint már vagy 3 perce pislogás nélkül, meredten bámult. Én visszanéztem rá, kezembe a kanállal, mire megszólalt, hogy "mintha egy menzába lennénk!" és ott magyarázott, mire azt válaszoltam, hogy "nem ettem belőle", mire azt mondta, hogy "az egész tanteremben érezni lehet az illatát!!!", én meg: "csak megnéztem mennyi van még benne". Ami egy hazugság volt, mert megakartam enni. Így egész órán a kajámmal szemeztem. Csenge amúgy egész órán ezen szakadt, de tényleg, mikor én már kb. el is felejtettem a dolgot ő még mindig röhögött és az asztalt csapkodta könnyező szemmel, majd közölte velem, hogy "még soha életébe nem röhögött ennyire". 

Kicsöngetés után Boldi már ott várt a terem előtt, én meg szépen elfogyasztottam a maradék töltött paprikámat. Boldi szerint "nagyon édes volt ahogy ettem", de szerintem annyira nem. Aztán odajött az osztályfőnöke és ott magyarázott Boldinak hogy mostanába milyen fáradtnak néz ki meg hogy szedje össze magát. Jézusom. Emiatt magamat kezdtem el hibáztatni, szóval már megint elindult egy gondolatmenet a fejembe aminek nem kellene, de nem tehetek róla. Mindegy. Talán Boldinak jobb lenne nélkülem. Vagy nem is tudom. Hagyjuk. 

Majd jövök. Ja, holnap megyek körmöshöz, szóval még faszább lesz az írás. Ezaz. 

 

Írjak vagy aludjak? Ez itt a nagy kérdés. Tegnap amint hazaértem, levágtam a táskát a sarokba és lefeküdtem aludni. 3 órával később felkeltem, aztán meg már semmi kedvem nem volt konkrétan semmihez, csak tovább aludni, így nem is írtam. Nem mintha olyan sok minden történt volna, konkrétan 6 órám volt aztán jöttem haza. Na jó, most van 5 óra, 6-kor jövök, nekem muszáj aludnom legalább egy órát. Telezabáltam magam úgyhogy full rosszul is vagyok. Oké, hatkor kelek, megírom ezt, aztán edzek is. Oké. Igen. A terv megvan. 

Itt vagyok.. fél nyolc van. Tiszta kóma vagyok. Nem hiszem hogy edzeni fogok. Szerintem megpróbálok összedobni itt valamit, fürdök, aztán alszok tovább...

Nem tudom mikor, de valamikor majd összeszedem magam és komolyan visszatérek a "minden nap részletesen leírok mindent" dologhoz):

Boldi ma délutános volt, szóval reggel nem együtt jöttünk. Így óra előtt kivételesen az osztálytársaimmal együtt várakoztam. A héten szóbeli vizsgák folynak, és tök fura belegondolni, hogy két éve én is ott szóbeliztem. Két éve? Vagy három? Hát én nem tudom. Nincs kedvem gondolkozni. A 27-esbe volt óránk, és azon a folyosón sosincsenek padok, de most voltak, mert ugye ott folytak a szóbelizések déltől. Elmentem wc-re ahol összefutottam Zsófival (azaz konkrétan bejött utánam a wc-re) és vele beszéltem pár szót. Mostanába folyton zakuszkás kenyeret eszek, nem tudom írtam-e róla és lusta vagyok visszanézni, a lényeg hogy már egy csomó embernek az osztályból elküldtem a receptjét, mert mindenkinek nagyon ízlik stb. Visszamentem a terem elé és elkezdtem enni a zakuszkás kiflimet, amikor megérkezett Klaudia, Luca, Csenge meg Zsófi. Zsófiékkal félrevonultunk hogy egy másik padnál demonstruálni tudjuk a tegnapi történéseket. A lényeg hogy van az a Rodrigez, aka Laci, aka a lófarkas végzős. Sokat írtam már róla. Na, és tegnap míg vártam Csengét hogy kijöjjön az utolsó óráról, Laci odajött és Csengéről kérdezgetett. Aztán megérkezett Csenge is, erre Laci aka Rodrigez hirtelen közbevágott a beszélgetésünkbe, idézem: "szólhatok én is valamit?", majd felállt, Csengéhez ment, belehajolt a képébe és megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve találkozni valamikor suli után. Ekkor érkezett meg Boldi, aki értetlenül forgolódott, mert én nagy izgatottan ráncigáltam le mellém, hogy "figyeld, figyeld Boldi, ezt nézd". Ezután nem csak Rodrigez, de Boldi és én is Csengét néztük meredten és vártuk a válaszát. Csenge teljes pánikba esett és dadogott össze-vissza, idézem: "nem tudom.. én nem... nem hiszem.. nem tudom.. nem.. nem tudo.. nem hiszem". Rodrigez ekkor megszólalt, és én ennél kínosabb szituációt még nem éltem át (mármint kívülállóként): "ez.. elég kínos.. én most inkább elmegyek", és elrohant. Ezután Csenge megsemmisülve ült, én meg ott magyaráztam nekik, hogy "teljes mértékben átérzem Rodrigez szituációját, én is sokszor égtem be így, teljesen átérzem a dolgot", ők meg nem értették miről beszélek. De én igen. Ugyanis a héten lesz Máté szülinapja, pénteken, hogy pontos legyek. És mindannyian emlékszünk hogy tavaly ilyenkor mi történt... Nem folynék bele...

Szóval ezt a kínos szituációt demonstruáltuk Zsófinak, mármint a Rodrigezeset, nem a Mátésat. Igazából én demonstruáltam a nagyrészét, mert én voltam Rodrigez/Boldi, Zsófi csak ült az én szerepemben, Csenge meg ugye saját magát játszotta el. 

Matekon mostanába tök aktív vagyok, csak úgy szerzem a pluszpontokat, szóval már csak kettő kell, és meglesz a nagyötös. Tök faxa. Egyébként én vagyok a végleges házifelelős, nem tudom mennyire tudtok róla. Az elején még csak úgy kedvességből felajánlottam, hogy majd én lefényképezem a házit, mert hát ott volt kéznél a teló meg kicsit kínos volt a csönd amikor tanárnő megkérdezte hogy "ki fényképezi le a házit?" és vagy 3 percig senki nem szólalt meg... Erre ma már konkrétan odajött a padomhoz tanárnő a könyvével, hogy fényképezzem le. Előbb ugye lefeküdtem aludni, és álmomba jutott eszembe, hogy kikéne rakni a csoportba a képet, szóval tiszta idegbe borultam hogy most ezért fel kell kelnem.

Bioszon tök érdekes dolgokról volt szó, olyan dolgokról, amik engem illetnek. Például pattanások meg mitesszerek. Amúgy én pár éve még azt hittem hogy a kettő ugyanaz. Na mindegy. Apropró pattanás, tegnap éreztem hogy nagyon lüktet a homlokom szóval egy pontban elkezdtem nyomkodni tiszta erőből, és ez olyan fos ötlet volt, hogy az csak na, mert most felvan dagadva az egész pofám. Mellesleg pénzügyön tükörbenéztem és láttam hogy már kinyomható állapotban van, szóval ott órán elkezdtem nyomkodni magam, utána meg ott korrektoroztam, de ezt mind titokba, hogy tanárnő ne vegye észre, Csenge meg ott röhögött. De a kinyomás után csak még rosszabb lett a helyzet, mert még jobban feldagadt és bepirosodott, szóval én már teljes letargiába voltam esve hogy miért történik ez velem. 

Azt bánom a legjobban abban hogy tegnap nem írtam, hogy nem bírtam írni Justin szülinapjáról.. Mert tegnap volt neki <3 Facebookon soha nem osztok meg semmit, konkrétan október óta nem csináltam semmi nyilvánosat (akkor is csak kiírtam hogy "VÉGRE ODAÁT, 4 HÓNAP SZÜNET UTÁN", és ezt se értem teljesen hogy miért írtam ki), erre tegnap megosztottam egy Justinos videót. Hát igen. Azóta csak úgy jönnek rá a lájkok. Azon röhögtünk Csengével, hogy milyen vicces lenne ha még Justin is belájkolná. Szóval én olyan komolyan vettem Justin szülinapját, hogy még a sajátomat, sőt, még Boldi szülinapját se vettem soha ilyen komolyan. Egyszerűen egész nap azon kattogott az agyam, hogy neki most szülinapja van, és esküszöm emiatt tök jó kedvem volt. Mellesleg életcélommá tűztem ki, hogy a sulirádióból Justin szóljon. Ezért hajlandó voltam bármit megtenni. Ráírtam Brendonra, aki ugye tudomásaim szerint sulirádiós, hogy Justin szülinapja alkalmából tegyen már be minden hosszú szünetbe 1-1 számot tőle, mire azt írta, hogy neki már nincs beleszólása a rádiózásba. Ezután ráírtam MM-re, a másik rádiósra, hogy tegye már be lécci, mert Brendon már nem rádiós, mire ő azt írta, hogy de rádiós, csak már nem jár be. (?) Tudjátok, sok nehéz dolgot tettem már meg életem során, de talán az egyik legmegerőltetőbb az volt, amikor egy 17 éves srácot próbáltam arra rábeszélni, hogy Justin Biebert nyomasson a sulirádióba. Mondjuk elég gyorsan belement, azaz annyit írt rá, hogy "megoldjuk ;)", és igen, a kacsintós fej is ott volt, amit Boldi annyira nem értékelt, de mindegy. El is küldtem neki 2 Justin számot nagyon nagyon hosszas gondolkodás után (Love Yourself & No Pressure). Tegnap a 15 perces szünetbe Boldival voltam ugye, és olyan izgatott voltam hogy ÚRISTEN. Erre nem szólt. Oké, gondoltuk nem baj, majd a 20 percesbe. Erre a 20 percesbe nem hogy Justin, de semmilyen szám nem volt, mert a szóbelik miatt nem szólhatott a zene. Összefutottam MM-mel, aki mondta, hogy majd ma berakja, erre ma sem szólt. Teljesen elvoltam keseredve ma, Boldi ott vígasztalt mert már a sírás szélén álltam, és nem viccelek. Hát nem hiszem el, minden szarfos zenét beraknak, de hogy Justint beraknának, hát nem is tudom, mintha valami lehetetlen dolgot kértem volna. Meg mikor Rolinak mondtam tegnap a buszmegállóba a dolgot (ugyanis minden egyes emberrel közöltem hogy Justin szülinapja van és a sulirádióba ő fog szólni), ott izélt, hog akkor ő nem fogja hallgatni meg beleveri a fejét a padba hogy elájuljon és ne hallja a zenét. (?) Ezt annyira utálom.. mármint ezt az elítélést, hogy jaj, Justin Bieber, és akkor most őt utálni kell. Boldi is ilyen amúgy. Tiszta cink. De Boldi legalább bevallja már hogy van egy-két jó száma. De fogadjunk hogyha nem tudnák hogy Justin énekli a számot akkor tuti tetszene nekik. Csak alapból negatívan állnak a zenéhez is mert jaaj Justin.. Szánalom komolyan mondom. Na mindegy. Szóval remélem Justin 23. születésnapja előtt megélem még hogy ő szóljon a sulirádióból...

Szóval visszatérve a bioszra. A pattanások meg a mitesszerek után átvettük az égési sérüléseket is, és én teljesen ledöbbentem amikor megtudtam, hogy a harmadfokú égési sérülés már nem is fáj, mert konkrétan elégtek azok a micsodák, amik a fájdalomért felelősek. Én kajak azt hittem hogy az ilyen elviselhetetlen nagy fájdalommal jár meg ilyenek, erre nem érzel lófaszt se. Ami mondjuk elég logikus, hogyha szénné ég mondjuk a kezed akkor nem érzel semmit. Na mindegy. Kajak ott hüledeztem hogy miiicsodaa. Ja, meg óra elején tanárnőre rájött az ötperc és az óra anyagától teljesen eltérő témáról magyarázott ott, és az lett a vége hogy az egész osztály lement alfába. Legalábbis az volt a terv. Én olyan szinten lementem alfába hogy majdnem el is aludtam. Ennek majd utanajárok, mert szerintem nem annyiból áll hogy lenyugszol meg ilyenek.. Én valami olyasmiről hallottam hogy visszafele kell számolni meg elkell képzelned a lelki szemeid előtt a számokat ahogy megjelennek. Vagy mi. Majd utánanézek. Előbb alvásnál megpróbáltam és kajak vagy 5 perc alatt elaludtam. Mondjuk lehet csak azért mert fáradt voltam és már járás közbe is simán eltudtam volna aludni.

Irodalom órán is figyeltem, és most az orosz realizmust vesszük és esküszöm hogy tetszik. Mindenki ott izélt hogy úristen mekkora faszság az egész, de nekem tetszik. Mármint az nem tetszik nekik hogy ugye a főszereplő mindig meghal a végén meg hogy ilyen fura dolgok történnek mint például életre kel az orr stb. Hát nekem nagyon tetszik. El se hiszem hogy az órai anyagról írok. Megváltoztam... Amúgy Boldi hív skypeon de most ignorálom... geci vagyok tudom.. de most belejöttem ebbe és már csak a háromnegyed nap van hátra.. még beakarom ezt fejezni. Az a baj hogy már rég készen lennék csak teljesen elkalandoztam vagy ötször.

Tesi előtt leültem a bejárattal szembeni padra. Mellettem ott ült Klaudia meg Luca, aztán megjött Boldi is végre. Sokat nem tudtunk beszélni mert jött tanárnő és mentünk ki a szparira. A szparin nem volt semmi, játszottunk, aztán jöhettünk is vissza. Én rohantam előre, mert ugye hosszú szünet következett és hallani akartam a sulirádiót. Tök hiába amúgy, mert nem szólt Justin, de mindegy. A 15 percből kb 6 percet ha együtt voltunk Boldival, mert elősszöris későn engedték ki óráról vagy nemtom, másodszor meg még fel kellett rohanni a másodikra hogy befizessen valamit, de aztán kiderült hogy csak fél 1-től van nyitva, szóval mehettünk megint le az alagsorba, addigra meg már a fél szünet elment, szóval szünet végén közöltem vele, hogy "ezaz, tudtunk beszélni 3 percet". 

Hittanon bejött hozzánk két külföldi ember. Azaz csak annyit hallottunk, hogy jön hozzánk egy francia meg egy olasz pasi, és rögtön az egész osztály izgalomba jött. Aztán mikor bejöttek, Csengének ott magyaráztam, hogy "tuti a szemüveges a francia, tuti!", és igazam lett. Amúgy Teize-ről vagy miről adtak előadást, igazából nem is nagyon figyeltem arra amit mondanak, inkább arra, HOGYAN mondják... Angolul beszéltek ugye, és az angolcsoportomból két srác fordított, Damján meg Szabi. Azaz... Damján fordított, de Szabi meg se szólalt egész idő alatt, csak ott állt vigyázállásba, szóval fogalmam sincs mit keresett ott. A francia pali annyira aranyos volt, főleg amikor mosolygott, így eltüntek a szemei. nem tudom már melyik volt 21 éves, de a másik 24 volt, és úristen, az a francia akcentus.. Hát én teljesen kikészültem... Az olasz pali annyira nem érdekelt, de hogy az a francia pali milyen édes volt... Fúú.. És kedden is jönnek.. EZAZ!

Hittan után Boldival voltam és kb. 5 percig csak a francia paliról áradoztam ő meg ette az almáját. De amúgy nem jött be egyáltalán a pali meg semmi de az akcentus!!!!!!!!!!! Úr isten!!!!!!!!!!!!!!! 

Pénzügyön ugye a pofámat nyomkodtam meg ilyenek, ezenkívül figyeltem, szerintem életemben elősször. Egész kedvesnek tűnik ez a tanárnő. 

Szünetbe ugye nem szólt zene a szóbelik miatt, így Boldival némán ettük a zakuszkás kiflimet. Szomorú voltam. Talán holnap...

Utolsó órám számvitel lett volna de elmaradt, azaz próba volt helyette. Esküszöm többet próbálunk a dalokra mint magára a műsorra. Kegyetlen szarok vagyunk, de hát ez van. Tanárnő végső elkeseredésében már Rachaelhez fordult, hogy nem-e énekelne velünk, mert ő legalább tud valamennyire. Valamiért beültetett engem mellé (?), amit mondjuk nem értek, mert csak énekelni kellett, de mindegy. Tök aranyos volt azért ahogy ott próbálta elolvasni a dolgokat, egész ügyes. Viszont a "kényszerzubbony" szót nem értette, szóval megkérdezte hogy az mi, mire elmagyaráztam neki, hogy az egy olyan izé, amibe az őrülteket rakják. Erre megkérdezte, hogy mégis mi a halálról szól ez a zene. 

Ezután elmaradt az utolsó órám így Boldival voltam kb. 25 percig. Felkísértem a harmadikra ahol ugye gyakorlata volt egészen délután 6-ig talán, nemtudom pontosan meddig. Aztán hazajöttem és zabáltam, na majd holnap jövök (?), mostmár visszahívom.

 

Csütörtökön írtam utoljára, és az nem is volt olyan rég. Ettől függetlenül azóta nagyon sok minden megváltozott..

Igazából írni akartam róla, de valahogy mégse. Most se a történtekről akarok írni, mert egyszerűen nem akarok. Vagyis akarok, de nem tudom. Ennek így most semmi értelme, de mindegy. Boldival nincs baj, vele minden oké, habár a dolog vele kapcsolatos. Ettől függetlenül az a bizonyos dolog csak még közelebb hozott minket egymáshoz szerintem, és rájöttem hogy bármekkora szarba is kerülhetek vagy kerülhetünk, mi tényleg számíthatunk egymásra. Felnőttek módjára oldottuk meg a problémát mindenféle segítség nélkül, mondjuk Dávid elég sokat segített, de rajta kívül senki, és ő is csak a fuvarozásba. A többit Boldival ketten oldottuk meg, nem pánikoltunk, nem kaptunk sokkot (habár ő egy kicsit igen), hanem megoldottuk a dolgot. Remélhetőleg. Legalábbis minden tőlünk telhetőt megtettünk a dolog érdekében. Én már csak imádkozni tudok hogy ne legyen baj.

Ennyit a dologról. Természetesen engem is megviselt meg meghatott a dolog, és én is ideges vagyok miatta, de Boldi még nálam is jobban. Ma úgy köszöntött a suliba, hogy a sok idegeskedéstől meg stressztől már fáj a hasa (?), úgyhogy ott simogattam neki egész nap. Az elmúlt pár napba olyan aranyos dolgokat mondott, hogy az elképesztő. De tényleg. Mikor a gyógyszertár után ott ültünk a kastélykertbe és elmondta hogy ő mennyire boldog velem és hogy velem minden jó, még ez a rossz dolog is jó, és hogy csak én tudom megnyugtatni és hogy én vagyok a mindene meg ilyenek. Hol mertem volna én arra gondolni hogy Boldi valaha nekem ilyeneket fog mondani.. Hát sehol. Én komolyan mondom nektek, hogy habár még 3 hónapja se vagyunk együtt, olyan, mintha már évek óta együtt lennénk. Egyszerűen a mindenem ez az ember... Nem tudom most miért nyáladzok itt róla, de olyan régen tettem. (Előző bejegyzés) Ma hazafele pont ezen agyaltam, meg mondjuk úgy egész nap, hogy MENNYIRE szeretem mindenét. Egyszerűen mindenét. Jézusom, ugyanezeket írtam le az előzőekbe is, de mindegy. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Imádom puszilgatni, ölelgetni, és egyszerűen egész nap csókolnám mert annyira finom kis puha szája van, és én komolyan eltudnám sírni magam emiatt. Mint amikor itt a múltkor. Hát az örökre megmarad. Hajnali nem tudom hány óra volt, itt égtek még a karácsony fényeim, ő meg feküdt az ágyamba, én mellette térdepeltem és csak beszélgettünk, aztán valamiért elhallgattunk, asszem elaludt (?) vagy nemtom, de csak néztem, aztán annyira néztem, hogy elsírtam magam. Túl sok érzelem tört úrrá rajtam, egyszerűen annyir elkapott a szeretet hogy csak sírni tudtam, mert máshogy nem tudtam kiadni magamból, hogy mennyire szeretem. Ő meg azt se tudta mi a fasz bajom lett hogy hirtelen elkezdtem bőgni. Mert nem csak szipogtam halkan, hanem így csecsemő módjára elkezdtem bömbölni, de vagy negyed órán keresztül sírtam úgy, ő meg csak ölelt meg vígasztalt, én mge csak azt hajtogattam egyfolytába, hogy mennyire szeretem. 

Na mindegy. Akkor áttérek a mai napra. Ahhoz képest hogy most itt taglaltam hogy mennyire szeretem, tegnap tökre felidegesített, így ma úgy döntöttem reggel, hogy nem megyek be már csak azért se nulladikra. Ezzel a hisztis, nyafogós, hirtelenharagú énemmel kéne kezdenem valamit, aztán teljes boldogság lesz. Én tényleg nem tudom mit tehetnék ezellen, de egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Na mindegy. 

Egész napomat az éhség jellemezte. Habár ettem kakaós győri édest, nem volt elég. Ugyanis tegnap anyum csinált izét. Mi az. Zakuszka. Vagy mi. Hát gőzöm nincs mi az, de kurva finom. És esküszöm nektek hogy egész nap azon agyaltam, hogy de megenném. Már rendesen elképzeltem magam ahogy belépek a házba, majd a konyhába, előveszem a kenyeret és megkenem vele, aztán beleharapok.. Rendesen éreztem ahogy összefut a nyál a számba. Boldinak minden egyes szünetbe ott hisztiztem, hogy enni akarok zakuszkát, de akkor még nem tudtam a nevét, se azt hogy mi az (mondjuk azt még most se), szóval Boldinak halvány lila gőze se volt arról, hogy én tulajdonképpen mit is akarok enni, mert csak azt hajtogattam, hogy "enni akarok olyan izét". 

Reggel Vivivel beálltunk a plázához hogy cigizzen. Azt hittem hogy egyet fog max, erre még kb. el se szívta az elsőt és már mondta is, hogy "egy még belefér". Te jó ég. Én meg ott próbáltam kikerülni a füstöt ilyen mátrix mozdulatokkal. Nem mintha láttam volna valaha a mátrixot, de asszem ott vannak ilyen nagy hajolgatások. Közbe a hétvégén történtekről beszéltünk, mert ő az egyetlen akinek így elmeséltem a dolgokat. Nem mintha ő lenne a világ legmegbízhatóbb vagy legkomolyabb embere, sőt, talán a lehető legszarabb embernek meséltem a dologról, de akkor ő tűnt a legjobb és egyetlen lehetőségnek.

Egyébként ma a lyukas nacimat vettem fel, mármint azt, amelyiknek mindkét térdénél van két lyuk. Nem tudom igazából hogy miért, mert esett egész nap szinte az eső és tök hideg volt, de mindegy. Reggel jó ötletnek tűnt. 

Miután Vivi elszívott egy fél doboz cigit, bementünk a suliba. Gyorsan átöltöztem tesire, aztán ennyi. Nem tudom miért írom ezt ilyen részletesen. Tesin leginkább Bettivel beszélgettem, ezenkívül kaptam egy kettest kötélmászásból. "Kötélmászás" Azért írtam most idézőjelbe, mert amit én leműveltem, az semmilyen szempontból nem nevezhető mászásnak, mert csak öt másodpercig lógtam a kötélről. Ezt viszont olyan komolyan vettem, hogy meghúztam a bal karomat, szóval könnyezve engedtem el a kötelet. Mikor tanárnő közölte velem, hogy kettes, Csabi hirtelen megszólalt, hogy "ez nem is volt 5 másodperc, csak 3". Tanárnő erre közölte vele, hogy "volt az 5 is", én meg közöltem vele, hogy "vegyen vissza" és "álljon le". Miután gyorsan átöltöztem, a nagy méregbe kiakartam kerülni Boldit és semmiképpen se akartam vele találkozni, erre miközbe elhaladtam a büfés asztalok mellett meghallottam, hogy valaki a nevemen szólít. Hát nem is tudom, a méreg egy 0,01 másodperc alatt elszállt, és már azt se tudtam hirtelen hogy hol vagyok. Ilyen nagyon szomorúan közölte velem, hogy fáj a hasa a stressztől, mire mégjobban meglágyult a szivem és a továbbiakban ott simogattam a hasát meg puszilgattam össze-vissza mindenét. Aztán mentem matekra. Ahol kaptam egy plusszpontot, és ennyi volt a nagy matekóra. Illetve megint én fényképeztem le valamiért (????) a házit, szóval nekem kellett ma beraknom a facebookos Házi csoportba. De hogy ilyet se csinálok többet, az is biztos. Itthon Vivi írta a csoportba, hogy mikor rakom ki a képet? mire írtam, hogy mindjárt. Igazából rögtön kiraktam volna, csak a telómnak kell egy kis idő, míg betölti a dolgokat, szóval még 10 perc után se volt kint a kép. Ekkor VIvi rámírt privátba, hogy mikor rakom ki. Hát úgy felidegesített. Igen. Ennyi a történet. Ezért voltam ideges. Szerintem nekem valami mentális problémám van hogy minden kis apró dolog felidegesít annyira ,hogy már kb. remegek. Ezt orvosolni kéne valahogy úgy érzem. Hosszútávon ez nem jó. Hova fog ez fejlődni? Legközelebb mi lesz? Megütöm Boldit ha valami olyat mond ami nem tetszik? Vissza kéne vennem. Majd utánanézek a neten.

Töri előtt odamentem Boldihoz és a padon beszélgettünk meg ilyenek. Egész nap olyan kis szomorú volt, látszott rajta hogy ideges meg minden. Én is az vagyok tényleg, de nem tudom, annyira mégse. Mindent megtettünk a dolog érdekében, most hiába idegeskedjük halálra magunkat, attól nem lesz jobb. De olyan fos volt így látni. Ahogy azokkal a nagy barna boci szemeivel pislogva néz. Ááá. Meghalok. Itt halok meg ebben a pillanatban. Törin nem történt semmi, az eleje meg a közepe tök uncsi volt, aztán a vége fele elkezdett érdekelni a dolog úgyhogy figyeltem. Számviteli előtt Boldival voltam, és kb. az egész napi együttlétünket jellemzi az, hogy folyton a nyakába voltam bújva. Annyira jól nézett ma ki. Jó, amúgy is nagyon jól néz ki, de ma nagyon nagyon. Teljesen végem volt. Én már nem is tudom minek írom ezeket le. Tök unalmas lehet. De tényleg csak annyit kívánok mindenkinek hogy egyszer érezze azt egy ember iránt amit én érzek Boldi iránt. Mert annál jobb esküszöm nincs. 

Számvitelin tanárnő kiosztotta a dolgozatokat, nekem meg hármas lett. Az előző meg ötös. Yeeee! Javító tendenciát mutatok. Habár még egyiket se írta be. Órán amúgy Réka megkérdezte, hogy segítek-e neki az angolházijába, és persze, szivesen, ha mondjuk egy-két feladatról van szó. Erre elémtolta a könyvét meg a füzetét, hogy fordítsak le neki egy egy oldalas szöveget... Nyilván már nem mondhattam azt, hogy bocs mégse, szóval az elkövetkezendő 3 órában azt csináltam. Szünetekbe persze nem, mert azokba Boldival voltam. Mondjuk.. egyik szünet végén mikor elbúcsúztunk Boldival, még kb. el se ment Boldi Réka meg már jött, hogy "gyere fordítani" azért álljon már meg a menet. Ilyen se lesz többet. Azért az oké hogy 1-2 feladatot megcsinálok vagy SEGÍTEK, de az milyen már hogy lekell fordítanom egy egész oldalas szöveget? 

Nyelvtanon eluntam az életem meg angolt fordítottam az utolsó 3 percbe, szünetbe meg Boldival voltam. Ugyebár. Irodalom órán az éneklést próbáltuk a márc 15-ére, és hát valami förtelmesen hangzunk. Itt volt egy vicces történés, ugyanis én valami olyasmit hallottam, hogy a hittantanárnő férje fog majd gitározni nekünk az ünnepségen, nekünk meg majd arra kell énekelni. Na. És az eddigi próbákon egy olyan dalra próbáltunk, ami ugye rendes. Szóval értitek. Nem csak a háttérzene van hanem az éneklés is meg minden, csak a gitár helyett hegedű van. Ma meg már a gitáralapra énekeltünk, én meg azon agyaltam egész éneklés alatt, hogy hogyan tudta a hittantanárnő férje felvenni ilyen jó stúdióminőségbe a gitározását. Ezt a dal végén meg is kérdeztem Csengétől, amit az előttünk ülő Dóri is meghallott, és mindketten hatalmas nagy röhögésbe törtek ki és ott szakadtak a röhögéstől, hogy ez már hogy lenne a hittantanárnő férje, ezt a netről töltötték le, mármint a gitáralapot. Erre azt mondtam, hogy "ja" és megvontam a vállam. Óra végén aztán Dorka panaszkodott a gitárra, hogy "ez egy szar", mire ofő ott magyarázott, hogy most már nem mondhatjuk le, mert hogy mennyit dolgozott ezen a hittantanárnő férje hogy ilyen jól felvegyék a gitárt meg minden. Erre Csenge meg Dóri is ledöbbenve fordultak felém én meg büszkén felordítottam, hogy "MONDTAM!!! MEGMONDTAM!!!". 

Angolon egész aktív voltam, Rachael meg úgy döntött hogy inkább elül mellőlem. Hát igen. A nagy barátság. Boldinak ezután már nem volt több órája, de megvárt, szóval tök édes volt. Ehhez képest én basztam bejönni nulladikra. Istenem. Hát grat magamnak. Ezután volt még egy próbám, amit végigszenvedtem szöveg híján, aztán mentünk Boldival a suttogóba és vártuk a buszt. Ja, nem is írtam. Irodalom órán az éneklés után tanárnő mondta, hogy a pendrive-ján fent van a Jégvarázs: Partiláz, szóval megnéztük!!!!!!! Szerintem én voltam az egyetlen aki tudta a szöveget. Meg aki itthon, saját akaratából letöltötte és megnézte. Többször is. Hát én annyira boldog voltam.

A buszon Boldival nem sikerült egymás mellé ülnünk, szóval alig tudtunk beszélni valamit. Meg aztán itt is volt egy kis balhé, de ezek a minibalhék olyan szánalmasak, hogy gyorsan túltseszük magunkat rajtuk. A buszmegbe Vivivel dumáltam, aztán hazasétáltam és ettem rizseshúst, most meg megyek és eszek zakuszkát. Áhh nyami. Majd holnap jövök. Asszem. Nemtom. Valamikor jövök.

Ja, és tessék, hát nem tudom minek rakom ki, de annyit ígérgettem már. Nem kell nézni a zsíros hajam.



 

Húú, szóval elősször kezdem a negatívumokkak, ha nem bánjátok:

- Max. másfél órát aludtam az éjjel, szóval olyan fáradt vagyok, hogy az valami hihetetlen. Képtelen vagyok a kommunikálásra, előbb a buszmegállóba Vivi kérdezte tőlem, hogy miért nem talizunk hétvégén Boldival, mire azt akartam neki mondani, hogy "szombaton dolgozik, vasárnap szülinapozik", de a vasárnap helyett folyton más napot mondtam. A végén már minden napot felhasználtam, már tiszta idegbe voltam, mert nem bírtam kimondani azt, hogy "vasárnap", de a fejembe ott volt. 

- Anyumnak ma van a szülinapja, szóval itt van nyolcszáz ember és itt hangoskodnak, szóval lehet hogy majd írás közbe annyira idegesíteni fog az egész, hogy abbahagyom és inkább megyek aludni.

Hát, ennyi negatívum lenne, szerintem ez egész jó arány hozzám képest. Elég sok mindent kell bepótolnom úgyérzem, pedig nem is írtam olyan rég, viszont elég forgalmas 2 napon vagyok túl. Leginkább a tegnapról meg a mai napról szeretnék írni, mert kedden nem volt semmi, legalábbis nem emlékszem semmire. 

Amúgy ebben a pillanatban létrejött még egy negatívum, ugyanis tesóm bejött hozzám tanulni. Jaj de jó. Istenem, ez kellett már csak ide. 

Na, akkor kezdeém a tegnapi nap fontosabb eseményeivel.

Valamiért elősször az jutott eszembe, amikor leégettem magam. Hát igen, valahogy az ilyen dolgok egész könnyen megmaradnak. Szóval a dolog számviteli előtt történt. Utána lett volna még egy statisztika gyakorlatom, de ofő elengedett, mert mondtam, hogy megyek színházba és ha időben el akarok készülődni, akkor muszáj elmennem az utolsó óráról. Így számviteli volt az utolsó. Gyorsan óra előtt odaakartam menni a szekrényemhez, hogy kivegyem a kabátomat meg a sálamat, mert kicsöngetés után konkrétan 5 percem volt arra, hogy eljussak a buszhoz. A nagy sietségbe nem néztem meg hogy milyen szám van a szekrényen, csak automatikusan odamentem az egyikhez, mert gondoltam, hogy az az enyém. (Nem az volt, hanem a mellette lévő, de mindegy.) A 45-ös szekrény helyett a 46-oshoz mentem, ahol ott állt Klau pasija Viktor, egy csomó 12.D-s illetve Dani. Szegény, pici Dani. Odamentem nagy vagányan és mondtam, hogy "bocsi, ideengednétek?" mire mondták, hogy persze, aztán Danira néztem és köszöntünk. Aztán mikor megláttam a lakatot és rájöttem hogy az nem az enyém, majd felnéztem a szekrény számára és tudatosult bennem, hogy ebből sehogysem fogok jól kijönni, láttam leperegni a lelki szemeim előtt az eddigi 17 évemet. Kínosan felröhögtem, hogy "ja, ez mégse az, ha-ha", aztán elrohantam a 45-öshöz, mire ott mindenki elkezdett szakadni (Dani is). Hát ehhez inkább nem fűznék hozzá semmit, igazából megmondom nektek őszintén, hogy én már le se döbbenek az ilyeneken. 

Aztán az óra utolsó 10 percébe én olyan idegállapotokba kerültem, hogy az elképesztő. Ugyanis Boldit előbb elengedték, és megbeszéltük, hogy ő foglal nekem helyet a buszon. Muszáj volt elérnem azt a buszt, mert oda kellett még adnom neki a táskámat is stb. Ezt elmagyarázom gyorsan. Szóval délután 5-re visszakellett mennünk a városba a művház elé, mert onnan indult a színházas busz. Ugyan azt írtam az előző bejegyzésbe hogy én tuti nem fogok Boldinál aludni meg ilyenek, mégis ez történt (ez nem túl meglepő, valljuk be). Így oda kellett adnom neki egy nagy szatyorni cuccot illetve a sulis táskámat, hogy hazavigye, mert a színház után rögtön odamentem hozzá, és így tudtam jönni ma suliba, mert ott voltak a cuccaim. Hát ne haraudjatok ha ennek így semmi értelme. A lényeg, hogy el kellett érnem azt a buszt. Az utolsó választ le se írtam, csak becsuktam a füzetet és már indulásra készen álltam, mint sokan mások is, amikor tanárnő közölte kicsöngetés előtt fél perccel, hogy most mindenki leveszi a kabátját, előveszi a füzetét és leírja normálisan a feladatot... Hát én teljesen kiakadtam... Aztán ott győzködte mindenki tanárnőt, hogy mindenki leírta tisztességesen, szóval elengedett, de ez sem volt bonyodalom mentes. Miért is lett volna az. Fel voltam pakolva mint egy szamár és úgy indultam neki a buszmegállónak. A buszra felszálltam, felmutattam a bérletemet aztán levágódtam az egyik négyes ülés ülésébe, ahol Boldi foglalt nekem helyet. Mellettem Boldi ült, velem szembe meg Gergő. A mellettünk lévő négyes ülésbe meg Dávid ült, aki kilopta a zsebemből a mentost (?). Oké, a megállónál aztán Boldi kezébe nyomtam a hátitáskám, így nála volt két hátitáska meg egy nagy Pull&Bear-es szatyor tele olyan cuccokkal, mint: 500 ml kókuszolaj. Nagyon furcsa volt táska nélkül közlekedni, csak egy H&M-es szatyor volt nálam, amibe a fontosabb dolgokat vittem, pl. smink, teló stb. Átmentem a másik buszmegállóhoz hogy megvárjam ugye a csatlakozásom, amikor rájöttem, hogy nincs a zsembembe a bérlet. A szatyorba se volt, konkrétan sehol se volt, így arra gondoltam, tuti a táskámba maradt. A buszmegállóba ott ült a padon Ervin, akivel már nagyon régóta nem beszéltem, szóval leültem mellé és meglepő módon teljesen jól elbeszélgettünk, jó fej volt meg minden, habár szegény kicsit el van tájolódva, mert megkérdezte, hogy miért nem vagyok jóba Klauékkal... ez a történet egy éves lassan, de mindegy. Aztán elkezdte szidni nekem Lucát, hogy Luca tök flegma, nem tud normálisan köszönni és folyton olyan búvalbaszott fejet vág, mire közöltem nemes egyszerűséggel Ervinnel, hogy ő is ugyan ilyen. Ezt nagyon nem vette a szívére azt kell hogy mondjam. A buszon vettem jegyet, aztán a következő megállónál felszállt tesóm is. Ránéztem, aztán kinéztem az ablakon, mert valahogy nem jutott el az agyamig hogy az tesóm, szóval egy kis fáziskéséssel ordítottam egy nagyot, hogy "KRISZTA" (ott állt mellettem). Leült a négyes ülésbe hozzánk, aztán hazafele is együtt mentünk ugye, mivel hát egy házba lakunk meg minden, Ervin meg csatlakozott hozzánk. Habár ő nem jött haza hozzánk, hanem egy bizonyos utcába lefordult, de mindegy. 

Itthon lezuhanyoztam, újra megcsináltam a sminkem, kivasaltam megint a hajam, felvettem a fekete tapadós egyberuhámat balerínával, szóval készen álltam az indulásra. Úgy volt, hogy anyum palija levisz megint a faluba, erre nem indult el a kocsi. Szóval az ott idegeskedve rugdosta a járgányt, én meg csak álltam ott mellette és kezdtem egyre kínosabbnak érezni a szituációt, mert aztán valamiért elkezdte nyomkodni a telóját, csak úgy a semmiből, de közbe ott szidta az atyaúristent meg rugdosott amit csak ért. Ezért inkább bementem. Közbe egyébként fejlemények történtek a bérlet üggyel kapcsolatban, ugyanis írtam Boldinak, hogy hozza már el, mire írta, hogy nem találja sehol a táskába. Ekkor már úgy kezdtem sejteni hogy valami nem stimmel. Aztán felhívott telefonon és mondta hogy már elindult a buszmegbe, mire mondtam, hogy itt meg nem indul be a kocsi. Valamikor ekkortájt döntött úgy drága édesanyám hogy beront és elkezd visítani, hogy vegyek fel harisnyát. Ja, hát a harisnya egyébként jó ötlet volt, nekem nem jutott volna el az agyamig, de mindegy. Viszont ezt közölhette volna normálisan is, de az ott ordított, mert én ellenálltam és mondtam, hogy nem fogok harisnyát felvenni. Aztán mondta, hogy akkor vegyek fel nadrágot, és majd a buszon átveszem a ruhát. Ezt mégis nem tudom hogy gondolta, de mindegy. Ezt a nagy ordítozást Boldi végighallgatta, szóval gondoltam elég is lesz, így belemondtam a telóba, hogy "na én ezt most lerakom", és kinyomtam. Tiszta bolondokháza volt, én mondom. Aztán kihívtak hogy segítsek lökni a kocsit (?), így ott a kis koktélruhámban toltam egy tíz tonnás kocsit. Végül csak beindult valahogy az a tragacs, szóval beültem anyum palija mellé, miközbe anyum hátulról tolt minket. Hát no comment. Utálok anyám palijával együtt menni bárhova is, mert folyton hisztizik valami miatt, most is ott motyogott, hogy "nem elég beteg anyád, áá nem". Hát igen, valószínűleg nagy hatással lesz az egészségügyi állapotára (csak náthás, de mindegy) az, ha fél percig tolja a kocsit. Hát csodálkozom hogy kórházba nem került emiatt.. Istenem ez az ember.. Természetesen én voltam a hibás mindenért, valószínűleg azt hiszi hogy én babráltam meg a kocsit csak azért, hogy ő ideges legyen, vagy nemtom mi a faszt gondol ilyenkor, de úgy képentörölném, hogy az elképesztő. Mint az őrült, úgy száguldott a kocsival, esküszöm ilyenkor így átfut rajtam a gondolat, hogy most fogok meghalni. Hálistennek nem történt ilyen, szóval kirakott a buszmegtől pár méterre és elhajtott, viszlát köcsög. Elmentem gyorsan a boltba és vettem vizet aztán mentem vissza a buszmegállóba, ahol Boldi hívott újból. Elmondtam neki hogy már a buszmegbe vagyok, és későbbi elmondásai alapján nagyon vicces volt számára az egész szituáció, mert egyik pillanatban még a nagy ordítozást hallja a telóba, 5 perccel később meg már ilyen halál nyugodt hangon közlöm vele, hogy "itt vagyok a buszmegállóba". A rohadt harisnya miatt a ruha szanaszét álljt rajtam, a melltartó lecsúszott a derekamig, szóval nem éreztem valami jól magam a bőrömben, de hát ez nálam megszokott. A buszon vennem kellett jegyet, teljes jegyet méghozzá, mert ha ellenőr jön és nincs nálam a diákom, szétbassza  számat nagy valószínűség szerint, így nem kockáztattam. Ahogy sétáltam Boldi felé, ő rendesen végigmért, és én is őt, aztán megállapítottuk hogy milyen jól néz ki a másik, és ezt a következő 10 órában félpercenként közöltük is egymással. A buszról leszállva elsétáltunk a művházig. Egyébként baromi csini lehettem a koktélruhába meg a szumókabátomba. Csoda hogy Boldi ott helybe nem tépte le rólam.. istenem.. a szerencsétlenség megtestesítője: én.

A művház előtti buszmegállóba gyülekezett mindenki. Ott volt egy csomó D-s, egy csomó 10-es stb., szóval volt itt mindenki. Ervinnel kedvesen összemosolyogtunk meg minden, örülök hogy megint szóba állunk egymással, kíváncsi vagyok meddig fog ez tartani.

Valamiért felkaptam a vizet, szóval a telómat nyomkodtam (beraktam a Házi csoportba a házit, mert én fényképeztem le), közbe megérkezett Bede meg Réka is. Boldi egyébként végigakarta vlogolni a napot, de otthon hagyta a go prot. Hát ennyit a vlogolásról. Két busz jött, egy nagy meg egy kicsi. Valamiért a D-sek kapták a kicsit, szóval mindenki háborgott. Mikor megérkezett a nagy busz, páran lázadásképpen felszálltak rá, de aztán lekergették őket onnan. (?) A mini buszra gyorsan felszálltam és leültem egy helyre, ugyanis Boldi mondta, hogy "üljél le valahova". Így én ezt tettem. Erre közölte, hogy üljünk át máshova. Istenem. Ezért vagy 2 percig megállt az egész sor, de mindegy. Ugye elől ülnek a bénák, hátul a menők, középen meg a semmilyenek, hát mi a középső és a hátsó kategória között voltunk. A másfél órás út szerintem nagyon szórakoztató volt, sose felejtem el. Egyszerűen úgy átmennék abba az osztályba, de tényleg. Olyan viccesek meg jófejek. Amikor mi megyünk osztálykirándulásra, full néma az egész busz, mindeki fülesen hallgatja a zenét vagy halkan beszélget. Itt??? Te jó ég, hát én teljesen ledöbbentem. Mindeki ordított, röhögött, hallgatta hangosan a zenét (?), énekelt (?), szóval tök jó volt a hangulat. Én komolyan úgy éreztem hogy megtaláltam a helyem. Hányszor elképzeltem ezt eddigi 2 év során hogy a D-sekkel legyek, bárhol konkrétan, és összejött. Mögöttünk volt Kevének egy ilyen bluetooth hangszórója amit rácsatlakoztatott a telóra, szóval ilyen full hangosan szóltak a zenék, illetve a google fordítóba beírkáltak ilyen hülyeségeket amiket hangosan kimondattak azzal a fordítós hanggal. Hát az valami eszméletlen vicces volt. Pl. amikor felszállt a töritanáruk, kiakarták mondatni a fordítóval, hogy "holnap felelünk történelemből?" de a google fordító nem érzékeli a kérdőjelet, szóval kijelentő módba hallatszott a mondat, és annyira vicces volt. Meg amikor felszállt pár végzős csaj, ilyenek szóltak: "gyertek hátra lányok". Hazafele meg amikor Terényi leszállt, akkor meg ez szólt, de egymás után vagy ötvenszer: "szia Terényi". De ezt képzeljétek el azzal a google fordítós női hanggal. Kibaszott vicces volt. Meg az elején ilyen fos számok szóltak, ilyen bulizósak, aztán egyre jobbak jöttek. Szóltak ilyen 5 éves számok is, de tök jó volt, aztán mikor beértünk Pestre meg már csak magyar számok szóltak, leginkább wellhello meg halott pénz. Boldival nem is nagyon beszélgettünk, csak hallgattuk a többiek hülyeségét meg a zenét, és annyira jó volt. Meg amikor szólt a Halott Pénz- van valami a levegőben, és az a rész következett, hogy "smárolni lehet de, az nem csók, szeresd azt, aki valamivel megfog, a szexben az ölelés a legjobb", akkor Boldival így összenéztünk, mire Bede felordított az utolsó mondat után, hogy "nem", mire mindenki elkezdett szakadni. Amúgy ezt nem úgy kell elképzelni hogy csak hangosan szólt a zene... nem.. Full hangosan ordította mindenki a dalszöveget, kivéve mi Boldival. xd De tényleg. Megfordultam csomószor mert nem hittem el hogy kajak éneklik. És nem ilyen fogyatékosan hanem így rendesen beleélve magukat a dologba. Gergőn sírtam a legjobban, ahogy így nézett ki az ablakon mintha valami videoklippbe lett volna és ott nyomatta. Boldival közbe megettünk egy 7days-t meg egy szenyát, párszor hátrajött az osztályfőnökük és ott beszélgetett mindenkivel, szóval tényleg nagyon jó volt. Ezerszer jobb volt ez a kis kirándulás mint az eddigi 2 kirándulás összevetve. Nálunk mindig szar a hangulat, mindenki elvan, itt meg annyival másabb volt minden, és tök jó lehet minden nap ezt tapasztalni. 

Leszállásnál az osztályfőnökik mindenkit visszaküldött a buszra kabátért, mert Peti pl. egy szál ingbe szállt le. Boldiról még nem is írtam részletesebben. Fura. Szóval kibaszott jól nézett ki. Oké, mehetünk tovább. Na jó, nem. Szóval az a tapadós fekete gatyó meg cipő volt rajta ami akkor amikor portás volt, ehhez vett fel egy kék kockás inget, ezt betűrte, ehhez nyakkendő meg zakó. Oké, most már mehetünk tovább. 

A Nemzeti Színházba mentünk ahol még nem voltam ezidáig. Szerintem nagyon szép, ott gyönyörködtem benne. 7-kor kezdődött az előadás, addig elmentem a lányokkal wc-re. Igazából hárman voltunk lányok, Réka, Eriknek a csaja, meg én. Kicsit feszengve közlekedtem a ruhába, mert nem szoktam ilyenekbe lenni, ööö, soha konkrétan, de Boldi annyiszor megdicsért, hogy már kezdtem elhinni hogy annyira nem nézek ki bénán. A Szentivánéji álom című darabot néztük. Egy szünet volt, az is kb. negyed órás. Szünetbe Boldival kicsit körbesétáltuk a színházat és a kilátást néztük meg egymást, tényleg nagyon romantikus volt. Egyszerűen eszméletlen jól nézett ki, és amikor egy pontba közölte velem, hogy milyen gyönyörű vagyok, akkor így nagyon elérzékenyültem.. de tényleg... Hadd ne kelljen megint kifejtenem a Boldi iránt érzett érzelmeimet...úgyis tudja mindenki.

A darab nem volt rossz, habár nem értettem szart se. Na jó, nagyjából azért értettem, de ha valaki megkérne, hogy magyarázzam el neki, akkor nem menne. Most spoilerek következnek, aki a közeljövőben megszeretné nézni akkor az ne olvasson tovább, de a lényeg hogy az elején valamelyik szereplő fogott egy pisztolyt és így belőtt a közönségbe, én meg valamiért azt hittem hogy igazi (?), és olyat rázkódtam, hogy Boldi ott röhögött. Ma ezt amikor elmeséltem Csengének, azon röhögtünk, hogy milyen vicces lett volna, hogy amint meglátom a pisztolyt, felálltam volna és ordítottam volna, hogy "MERÉNYLŐ!!! MINDENKI MENEKÜLJÖN!!". 

A műsor után kimentünk a színház elé és Boldival elsétáltunk, mert mutatni akart valamit. Hát valami olyasmit mondott, hogy "milyen szépen tükröződik a vizen", de hogy mi, azt nem tudom, és valahogy nem is láttam azt amit ő, vagy nemtom, de nem nagyon értettem mit kell nézni. Míg ő a táj szépségét ecsetelte, aminek a nagyrészét nem is értettem a mellettünk elhaladó hangos vonat miatt, addig én azon agyaltam, hogy felkéne menni a hajó orrához (mert volt ott egy hajó) és eljátsszani a Titanic jelenetét... Boldi nem támogatta az ötletemet, mert szerinte "nem szabad odamenni". Pedig tök fasza lett volna. Ezután visszamentünk a többiekhez, de a többiek már nem voltak sehol, csak mi voltunk ott az egész Nemzeti Színház előtt egy pár idegen emberrel egyetemben, szóval én teljes pánikba estem mert azt se tudtam hol vagyunk, Boldi meg ott nyugtatgatott, hogy csak nem mennek el nélkülünk. Hát nem sok kellett hozzá amúgy, de mindegy. A hazafele úton megbeszéltük hogy alszunk, de igazából csak elszundítottunk pár-pár percre. Egyszerűen nem akartam lemaradni a sok faszságról ami körülöttünk zajlott, annyira viccesek voltak, hogy az hihetetlen. Pl. azt hiszem Kevének volt egy ilyen zöld lézere, amivel ilyen kurvamesszire eltudott világítani, szóval az elhaladt emberek elé odavilágított, azok meg érthetetlenül nézték a zöld pontot. Aztán kocsikhoz is világítottak, ami engem kicsit aggasztott, mert mi van, ha a vezető azt hiszi hogy az egy fegyvernek a lézere vagy valami, elrántja a kormányt aztán neki annyi. De tudomásaim szerint nem történt ilyen. Aztán elaludtam kb. 10 percre, valamit Justinnal álmodtam ha jól emlékszem. Boldi valami olyasmit mondott hogy ott tapogattam az ablakot (?), szóval akkor tuti Justinos álom volt. Hazafele is szóltak természetesen a zenék, de egyre szarabbak. Boldival leszálláskor elköszöntünk mindenkitől aztán elindultunk hozzájuk. Nagyon fura volt szerda este fél 11-kor hozzá menni. Ki voltak halva az utak, sehol nem volt kb. senki, mi meg az út közepén sétáltunk. Rögtön eszembejutott hogy lekéne feküdni a földre, mint a Szerelmünk lapjaiba, de Boldi szerint "túl hideg volt". Bazzeg, itt amúgy egyre durvább a buli, már nagyon érzik a dolgot. Bunyós Pityu szól éppen. Vajon meddig tart ez? Csak mert reggel fél 5-kor kelek.

Útközbe teljesen szétfagytam a kis ruhámba, meg nem tudom anyum mit izélt a harisnya miatt, az a negyed mm-ernyi anyag sokat nem segített, de mindegy. Megérkezve hozzájuk már mindeki aludt, legalábbis senki nem jött ki, szóval ilyen néma csöndbe közlekedtünk. Elmentünk fürdeni, de Boldinak az volt a terve, hogy mi együtt fürdünk, nekem viszont nem jött be ez az ötlet, úgyhogy hosszas kérlelés után végre kiment a fürdőből, de közbe ilyen szomorú kiskutya fejet vágott. Tök ari volt. De akkor sem. Ott van egy ilyen kibaszott nagy tükör a fürdőbe, nem fogom ott bámulni a pucér testem, azt meg pláne nem akarom hogy Boldi lássa. Mondjuk ez a mondat úgy ahogy van faszság, mert fél órával később látta, de na, akkor sem egy tükör előtt látta, tiszta világosságba! Majd egyszer igen, de tegnap nem akartam. Miután végeztem a fürdéssel és már öltöztem, hirtelen benyitott (?) és leült a fürdőkád szélére a tükörrel szemben, én meg vele szemben álltam, aztán ott izélt, hogy "a tükör a barátja". Chö. Aztán felöltöztem rendesen és mondtam, hogy most menjen ő fürdeni, de eljátszott engem, hogy "neeem, menj már ki, szégyenlős vagyok" stb, pedig ő nagyon nem az, de mindegy. Direkt szivatott. Hát ez engem nagyon nem tartott vissza, főleg hogy ő már kigombolta az ingjét és ott volt az egész hasa, én meg ilyenkor nem is tudom szavkaban kifejezni hogy milyen érzelmek törnek úrrá rajtam, egyszerűen ilyenkor csak földhöz akarok csapni valami  törékenyet, vagy nem is tudom. Levettem róla az inget meg a nadrágot, és nemtom ezeket minek írom le, de most ehhez van kedvem. Szóval már csak egy száll boxerbe állt előttem, erre kigergetett. Chö. Végülis megérdemeltem, mert előbb énis kikergettem, de egyszerűen annyira ki voltam készülve. Annyira jó pali. Hihetetlen hogy tényleg az enyém. Egyszerűen mindene annyira tökéletes. Minden testrésze maga a tökéletesség, és én csak nézni akartam órákig, habár tudom hogy képtelenség betelni a látványával. 

Fent elkövettem egy végzetes hibát, ugyanis befeküdtem az ágyába és mire visszaért kb. el is aludtam. De azért próbáltam ébrentartani magam. Egy szál törölközőbe tért vissza, amire rá volt írva, hogy "nyilas", aztán levette (!) és felhúzott egy boxert, hát én nem is tudok ehhez már mit hozzászólni. Fun fact: van egy szív alakú anyajegye a seggén. 

Aztán befeküdt mellém az ágyra és hát igen, a többit hagyjuk. Ez volt kb. éjfél - fél egy körül, és össz-vissz ha másfél órát aludtunk, de még talán annyit se. Nem volt könnyű éjszaka, sajna negatívan értem ezt. Inkább nem írom le hogy mi volt, a lényeg hogy Boldi valami miatt nagyon nagyon elszomorodott és vagy fél órán keresztül vígasztaltam, hogy ne izéljen emiatt meg nagyon szeretem stb, és én még kajak nem láttam ennyire szomorúnak meg idegesnek. Fél óra után kicsit meguntam a hisztijét, ami tök oknélküli volt amúgy, szóval egyik percbe még ilyen kedvesen simogattam az arcát és mondogattam neki hogy "nyugi", a következőbe meg fogtam magam, a fal felé fordultam és közöltem vele, hogy "jó, akkor hisztizzél reggelig, én mentem aludni, jóéjt". Ezután vagy 5 percig ott izélt, tök aranyos volt, hogy "naa, nemár, abbahagytam, jó? hallod? abbahagytam", én meg: "nem érdekel, jóéjt", ő meg: "de Szandiii" én meg: "mondjad csak, nem érdekel, én alszok". Aztán csak odafordultam végül. Jó volt végülis az éjszaka, de neki jobb volt, maradjunk annyiban. Hehe, ezek a rejtett utalások. Istenem. Nemhogy leírnám. De nem. Én valahogy nem tudok begépelni ilyen szavakat. xD

Amúgy a vége fele már kicsit tényleg zavart AZ A BIZONYOS DOLOG, szóval mikor reggel fél 6-kor szólt az ébresztő, fogtam magam és fél óra alatt elkészültem, megcsináltam a sminkem, a hajam, felöltöztem, ő meg időközbe végig az ágyba feküdt és nézte a plafont (?). Itt nagyon fos volt az egész, egyikünk se szólalt meg. A szüleivel egyáltalán nem is találkoztam, mert mikor hazaértünk MÁR aludtak, reggel meg MÉG aludtak. Ismét kilopóztunk a házból és másfél óra alvás után indultunk a buszmegállóba a bérletem nélkül, ő kielégülve, én kevésbé, és egy elég kellemetlen 25 perces séta következett, ugyanis néma csendbe telt az egész. A buszmegállóba ott volt Gergő, Dávid meg még pár osztálytársa Boldinak. Megkérdeztem Boldit hogy feltud-e váltani egy kétezrest, mert nem akartam azzal jegyet venni, mire a kezmbe nyomott egy ötszázast, hogy azzal fizessem ki a jegyet, ami 465 ft. Nem akartam elfogadni a pénzt, mert a színházat se engedte kifizetni stb., szóval nagyon felidegesített. Tudom hogy csak jót akart, de akkor is. A buszon végig aludtam, arra keltem hogy Boldi megcsókol és közli, hogy jóreggelt. Egyébként tök jó volt így Boldival együtt suliba menni, habár jobb lett volna ha mondjuk nem is tudom, BESZÉLÜNK is közbe valamit, de most elég kínos volt a szituáció. Na mindegy. 4 perc volt még becsöngetésig, én meg első órába témazárót írtam másfél óra alvással, nulla tanulással, kielégítetlenül. Így kezdődött a csütörtöki napom. 

Amúgy abba a 4 percbe kibékültünk, azaz nem is békültünk ki, csak így hirtelen minden normális lett (?), nem is értem mi van ilyenkor velünk. A témazáró nem tudom hogy sikerült, nem is emlékszem szinte rá mert teljesen máshol jártam, valahol mélyen éppen aludtam. 

Óra utáni szünetbe Viktorral beszéltem pár szót, aztán Boldi jött és adott egy szenyát. Ezt kb. egész nap ettem, mert nem bírtam egyszerre megenni, hát ez van. Biosz előtt bemehettünk a terembe, ott ettem a szenyát meg Csengének ecseteltem, hogy álmos vagyok. Ezt ma legalább százszor. 

Biszon egy ilyen full értelmetlen videót néztünk a veséről, vagy mondjuk lehet hogy volt értelme, csak én nem fogtam fel. Egyszerűen egész nap csukódott le a szemem. Óra után Csengével leültünk a folyosóra és hirtelen odafordultam hozzá, mert hát lány vagyok, és még senkinek se meséltem erről, Csengével meg azért elég jóba vagyunk, szóval felé fordultam és csak ennyit mondtam: "elmondok valamit". Erre RÖGTÖN levágta a dolgot, meg se kellett konkrétan szólalnom. Azóta ezzel poénkodik, hogy "más ember lettem" meg "megvagyok rontva" és "büdös kurva vagyok" (?). Jaj istenem, egyszerűen imádom Csengét. De tényleg. És ezt annyira értékelem, hogy nem izélt ott, hanem ilyen nyíltan megkérdezte hogy "fájt? milyen volt?" aztán meg így poénra vette az egészet és még ezen is csak röhögünk. 

Matekon jelentettem hogy Klaudia meg Tomi portásak illetve ügyeletesek, aztán meg figyeltem és feladatokat oldottam, tiszta fasza gyerek vagyok. Ja, meg ettem, de tanárnő rámszólt, hogy tegyem el a szenyát. Eddig még sose szólt rám. Szóval ez kicsit fájt. 

Matek után töri jött volna, DE elmaradt!!!!!!!!!!! Életem egyik legszebb emléke a mai töri óra. Ugyanis nem történt meg!! Mert mentünk hangversenyre a művházba. Így szünetbe kint gyülekeztünk az udvaron. Boldival beszélgettem meg ilyenek, de láttam hogy Dominika és Keve rólunk beszélnek. Később elmondta Dominika, hogy csak arról beszéltek hogy milyen ari hogy Boldi ilyen tök magas én meg ilyen alacsony vagyok. Aztán Boldi mondott egy tök izét szóval hangosan felordítottam hogy BOLDIIIIII és közbe megcsapkodtam, mire Kitti is ott sasolt. Az a csaj folyton minket les, aztán meg mindig mondja hogy "de szerelmesek". 

Utoljára a mi osztályunk ment át, szóval a művházba pont a leghátsó sorba kerültünk. Borzasztóan unalmas volt az előadás, szinte mindeki aludt. Én is próbáltam, és már majdnem elaludtam, amikor Csenge felébresztett, hogy kelljek fel, mert az igazgató minket néz. Aztán elmesélte, hogy míg csukott szemmel feküdtem a széken, addig ő ott szórakozott velem olyanokkal, mint: szemkiszúrást imitált és integetett az arcom előtt (?). Aztán azon röhögtünk, hogy milyen vicces lett volna ha épp kinyitom a szemem és pont ott lett volna az ujja, ő meg az ijedtségtől kiszúrta volna a szemem (?). 

A hangverseny után mentünk vissza a suliba tesire, de időközbe már becsöngettek órára így nem kellett átöltöznünk. EZAZ! Így felmentünk a tornaterem lelátójára és én Csengével beszélgettem. A másik oldalamon Luca ült, aki egyszercsak felémfordult és megkérdezte, hogy mikor csöngetnek ki. Klaudia portás ugye, szóval egész nap egyedül kóválygott. 

"Tesi" utáni szünetbe Boldival voltam, aztán ügyvitelin meg nem volt semmi. Azaz elővettem az angolkönyvem hogy megnézzem volt-e házi, erre megtaláltam benne a bérletem. Hogy az hogy a büdös picsába került oda, fogalmam sincs, de nagyon örülök neki. Egész nap amiatt idegeskedtem hogy minden iratom eltűnt. 

Szünetbe megint Boldival voltam, aztán angolon míg feleltek, én lefeküdtem a padra és szó szerint elaludtam. Arra keltem hogy tiszta nyál az egész kézfejem.

Szünetbe elmentem boltba csokit venni, mert nagyon megkívántam, mostanába a kekszes-barackos boci a kedvencem. Hittanon próbáltunk ofővel meg a hittantanárnővel, de most csak a zenéket énekeltük el, a szövegeket nem mondták el a többiek. Viszont olyan komolyan veszik az egészet, hogy az hihetetlen. Mármint az éneklést. Nem hiszem el. Mintha az életük múlna ezen. Soha nem lesz tökéletes éneklés ebből hiába ordítanak. Egyszerűen nem tudunk szépen egyhangúan énekelni. Aztán az óra közepén hirtelen benyitott a töritanárnő és ott ordítozott velünk, hogy takarodjunk haza ha nem tudunk normálisan énekelni. (?)

Óra után Boldi kint várt a padon és ideadta a cuccaimat, én meg visszafizettem neki a buszjegyet, amit nagyon nem akart elfogadni, de ráerőszakoltam. Na. Aztán egy ideig még ott beszélgettünk majd ment autocadre, én meg a buszhoz. 

Majd holnap jövök. Bocsi hogy a vége ilyen kapkodós, de megyek fürdeni gyorsan mert mindjárt skypeolunk. Ja, most jövök rá, hogy nem is tudunk skypeolni, mert itt ilyen hangosan szól a zene és nem hallanánk egymásból semmit. Fasza. 

 

Jól bekajáltam, ittam jó forró teát (szóval mindjárt szétsülök), úgyhogy készen állok az írásra. Komolyan mondom, egész nap eszembejutott az a gondolat, hogy de jó lesz majd hazajönni és végre írni. Most csak az az egyetlen egy dolog zavar, hogy tiszta dzsuva a laptop. Na mindegy.

Mikor is írtam utoljára? Csütörtökön. Másnap nem mentem suliba, mert szarul is voltam meg semmi életkedvem se volt, szóval úgy voltam vele, hogy én tuti nem megyek be oda nyomorogni. És ekkor kezdődött el a még nagyobb nyomorgás, mert péntektől egészen vasárnap estig ki se mozdultam a szobámból. Jó, egy kicsit túlzok. Egyszer kimentem az udvarra hogy lemossam a körömlakkot (bent nem lehet, mert szétverik a fejem az acetonszag miatt), és akkor így rendesen ledöbbentem, hogy "azta, ilyen a friss levegő? ilyen a természet?". Olyan voltam, mintha egy barlangba lettem volna egy évig bezárva. Egyszerűen szörnyű volt. Még csak nem is élveztem. Nyáron ha napokig csak fekszek a sötét szobába, hát tök jól elvagyok, nem is akarok kimenni, nem akarok konkrétan semmi mást csinálni, csak bent lenni és feküdni, mert annyira élvezem. Most viszont a tehetetlenség miatt voltam egész nap ágyba. És nem a betegség miatt, mert hát csak egy kicsit náthás voltam, attól még nem lettem fekvőbeteg. Nem. Egyszerűen ki nem tudtam menni mert szar idő volt, meg amúgyis, mit csináljak kint? Nézzem a füvet? Buksival se lehet semmit csinálni, mert amint elengedem, olyan gyorsasággal ki is szökik. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, untam a gépezést, olvasni nem volt kedvem, az időjárás is rontott az egészen, Boldi is hiányzott, szóval elég fos hétvégén vagyok túl. Már rendesen felüdülés volt számomra hogy ma kiléptem a házból és emberek között voltam meg ilyenek. 

Boldival a "békülés" után már minden faszántos volt, folyton beszéltünk meg küldtük egymásnak a képeket, szóval az volt kb. a nap legjobb része. Itt egy kis részlet, amin egy csomót röhögtem: "most bejöttünk kicsit pihenni, úgy fúj a szél, hogy az téged kb odébbrakna :D de nem vinne sehova, mer nem engedném."

Hát milyen édes már? Amúgy elkezdtem kínomba Sims 4-ezni, és ez a nagy hobby se fog sokáig tartani, érzem. A Sims-sel mindig úgy vagyok, hogy játsszok kb. 4 napot, de azt folyamatosan, szinte megállás nélkül, aztán vagy fél évig eszembe se jut. Aztán megint eszembe jut, megint játszok egy pár napig, és utána megint leszarom. Így vagyok a GTA-val is. Ezzel kapcsolatban van egy nagyon vicces sztorim. Szóval tesóm bejött és nézte ahogy játsszok, én meg így tökre beleéltem magam és ott magyaráztam neki, hogy "figyeld, ez Boldi, ez meg én vagyok, ez a szobánk, ez meg a gyerekünk szobája lesz majd ha megszületik" stb. Erre tesóm ilyen full felnőttes hangon megszólalt, hogy: "Boldi tudja hogy te miket csinálsz?" Olyan jót röhögtem.

Úgy volt, hogy Boldi vasárnap este ér haza, de mivel szar idő volt, ezért már reggel elindultak, így este tudtunk már skypeolni. Végre. Nagyon jó volt végre látni. Vagy 4 órán keresztül beszéltünk, és már tényleg NAGYON hiányzott, és alig vártam, hogy végre élőbe is láthassam. Ezért úgy döntöttem hogy meglepem és bemegyek nulladikra. Mert hétfőnként neki van, de nekem nincs, és sose megyek be. Most viszont megakartam lepni meg már látni is akartam. 

Ez a nap több szempontból is jó volt. Ugye láttam végre Boldit. A másik dolog meg, hogy végre felvettem a Vans-t!!! Tudom hogy még csak február 22.-e van, de LESZAROM! Én olyan boldog vagyok. Már november óta nézegetem a köpönyeg.hu-t hogy mikor lesz végre jó idő, és ez a nap is elérkezett, ugyanis 12 fokot mondtak! Csenge egyébként ugyanolyan cipőt vett amilyen nekem van, szóval ma ikerbe toltuk. 

Reggel viszonylag könnyen sikerült felébrednem, szerintem ez leginkább Boldi miatt volt, meg amiatt, hogy tudtam: VÉGRE FELVEHETEM A VANS-T!!!!!!!! YEEEEE! Újra önmagam lehetek. Hát valami eszméletlen jó érzés volt kimenni a házból. Már undorom volt rendesen. Mellesleg már nem is volt vaksötét, lábamon ott volt a Vans, tudtam hogy nemsoká látni fogom Boldit, szóval minden tök fasza volt. Hát én már elmondhatatlanul várom a tavaszt. Akkor mi lesz majd??? Olyankor mindig tele vagyok életkedvvel és örömmel. Amúgy nem. De most igen. Érzem. 

Direkt egy megállóval előbb szálltam le, hogy Boldi ne is számítson rám. Így eltudtam menni a faszábbik boltba, mert a másik megállónál a bolt az ilyen lepukkadt, és a pogácsán és az egyfajta ízesítésű orbit rágón kívül mást nem is nagyon lehet ott kapni. Fő célom a mentolos mentos beszerzése volt, konkrétan két boltba is voltam de egyikbe se volt, szóval tiszta bánatba estem. Gyorsan túltettem magam rajta igazából. A buszmegállóba megettem egy fornettit miközbe anyám egyik régi piás haverja a buszmegállóból bámult (de a nyaka ilyen 180 fokba kivolt fordulva). Mikor aztán megjött a busz, hátul fel is szálltam rá, és hát Boldi feje aranyat ért. Oké, mindig aranyat ér a feje, de most nagyon. Meg is lepődött meg örült is neki, szóval elértem a célom. Én meg csak örültem hogy örül meg hogy végre látom. Egész út alatt rágóztam egyébként, amit kb. sose szoktam már csak néha, de ha rágózok is, azt olyan feltűnően, hogy olyan nincs. Kb. már kijön az állkapcsom a helyéről, olyan intenzitással rágok. Közbe ilyen jó kis cuppogós hangokat adok ki. Nagyon guszta. Nem tudom írtam-e már, de nagyon jó volt végre látni Bolit meg megcsókolni meg minden. Jó, nem voltunk olyan sokáig távol egymástól, de nagyon rossz volt már, és annyira jó volt végre vele lenni. 

Elkisértem a szparira, mert ott volt nulladikja, ott elvoltunk, aztán visszasétáltam a suliba. Azaz előbb elmentem és vettem menost. Mentos függő lettem. A suli előtt találkoztunk Csengével meg Pannával, Csengével meg rögtön egymás mellé vágtuk a lábainkat és összehasonlítottuk a cipőinket. Hát igen, az övé még friss, még új, az enyém már lassan két éves. Ettől függetlenül nincs túl nagy különbség, az enyém kicsit kopottabb de ennyi, ugyanúgy ott a hátoldalán a piros felirat meg nem lyukas stb. Fanninak az osztályomból kb. 2 hónap után szétszakadt meg ilyenek (ettől függetlenül hordja, sőt, egész télen azt hordta, nem is volt csizmája). Na, azt nem tudom hogy sikerült neki. Mármint ilyen rendes lyukak voltak rajta. Fogalmam sincs mit csinált vele. Direkt szétszúrkálta vagy mi a fasz? Na mindegy.

A suliba leültünk Csengével a tesi öltözők előtti padra és ott beszélgettünk, és annyira belefolytunk a témába (tuti valami faszság volt amúgy), hogy fel se tűnt, hogy már mindenki bent van az öltözőbe, csak mi trécselünk kint. Ez csak akkor esett le nekünk, amikor tanárnő rám (!) ordított, hogy haladjak be öltözni. 

Az öltözőbe beérve kemény dolgok fogadtak. Elősszöris minden jelenlévő a hangosan artikuláló és magyarázó Rebekára összpontosította teljes figyelmét, ugyanis: Rebeka pénteken.. hát én nem is tudom hogy kell ezt megfogalmazni. Kitetováltatta? Betetováltatta? A lényeg, hogy a szemöldöke most már tetoválva van. Hát bevallom csak így kettőnk között, hogy nekem egyáltalán nem tetszik, se a formája, se a színe, habár azt mondta, hogy majd ha leesik a var (?) meg ilyenek, akkor jobb lesz. Hát a saját érdekében ajánlom. Ez volt egyébként a nap sztorija, kb. harmincszor hallgattam végig az egészet akarva-akaratlanul is, akárhova fordultam Rebeka mozgó száját láttam ahogy azt ecseteli, hogy "nagyon fájt neki". Szerintem ezzel fogok álmodni. A nap másik nagy sztorija, ami egyébként már egész múlthéten sztori volt, csak én valahogy teljesen lemaradtam az egészről szokásomhoz híven, az az, hogy Lotti szakított a pasijával, Zsoltival. Na, hát ez még nem olyan nagy pletyka, megesik az ilyen, azonban Lotti úgy viselkedik Zsoltival, mint valami kutyával, Csenge állítása szerint Lotti nyelvtanon (külön nyelvtancsoportba vaygunk) ott mondogatta hogy "hát leszarom Zsoltit, már elegem volt belőle, leszarom", stb. Hogy hogy lehet egy ember ilyen szívtelen azt nem értem meg soha, de Csengével ezután olyanokat írkáltunk egymásnak facebookon, mint: "szegény Zsolti, olyan kis aranyosnak tűnik" mire én: "hát igen.. hogy készült valentin napra is szerencsétlen.." (mert egyszer pont meghallottam hogy az egyik osztálytársával a valentin napról dumálnak, és Zsolti ott magyarázott, hogy "reméli, nem jön meg a mikulás"). Ez volt a múlthét sztorija. A mai nap sztorija viszont az volt, hogy hétvégén volt egy nagy parti egy szórakozóhelyen, ahova mindketten mentek, természetesen külön. Amúgy nem tudom miért Lotti meg Zsolti kapcsolatáról írok tíz perce és miért nem arról hogy mi volt ma velem, de mindegy. A buliba Zsolti folyton odament Lottihoz és ott táncolt neki (?) mire Lotti mondta, hogy hagyja őt békén stb, de Zsolti nem állt le, csak táncolt tovább. (?) A teljes sztorit nem hallottam, mert rendesen körbeállták Lottit az öltözőbe, de a következő dolog amit meghallottam, hogy Zsolti ott ordított Lottinak, hogy "te fasszopó csicska kurva", vagy valami ilyesmi, mire Lotti fogta magát, és beleöklözött Zsolt arcába. Ezután Zsolt eltünt egy kis időre, majd visszatért, ismét ott ordította Lottinak a szebbnél szebb kifejezéseket, mire Lotti ismét ököllel arcba vágta, mire Zsolti megint eltünt. Aztán harmadjára is feltünt, és megint ott ordított, mire Lotti mondta neki, hogy "te megakarsz halni bazdmeg?" (Ezen nagyon hangosan felröhögtem. Pedig nem is nekem mesélte. Én csak hallgatóztam.) 

Aztán elvileg Zsolti valamilyen számomra érthetetlen ok miatt elkezdte Rebekát fogdosni, majd gyomorba vágta Lottit, hát lehet hogy amúgy nem is ez volt, de én valahogy így raktam össze a sztorit. Mindenesetre 99%-ban biztos vagyok abban, hogy nem teljesen így volt, mert elég furán hangzik hogy egyik pillanatba még Rebekát molesztálja, aztán hirtelen gyomorba vágja Lottit. Szerintem nagyon félreértelmeztem a dolgokat. Habár kitudja. Ezután jött tanárnő hogy menjünk, de a sztorinak még nem volt vége, szóval próbáltam Lotti közelébe maradni, hogy megtudjam a dolog végkimeletét, de ez nem jött össze, szóval többet én sem tudok. Mikor ezt elmeséltem később Boldinak, külön kiemeltem, hogy "kérlek mi sose verekedjünk", mert egyrészt meghalnék, mármint komolyan meghalnék ha ő megütne, másrészt az nem lenne túl faszántos, mert ha nem is halnék meg, akkor ő halna meg, mert megölném. 

Tesin kötelet másztunk, hát remélem írnom sem kell hogy nem tudok kötelet mászni, szóval inkább hagyjuk is. Viszont egyszer azt hittem én jövök a sorba, szóval nagy lazán elindultam (akkor elősször és utoljára), hogy na, én most megyek és felmászok a tetejére, amikor hirtelen rámszólt Panna, hogy ő jön. Mi a fasz? Nem teljesen mindegy ki ki után jön? Hol vagyunk? Az oviba? Rendesen megforgattam a szemem aztán mondom jó, akkor menj, mássz! Mássz!!!! Mássz keresztül a plafonon is! Én nem tartalak vissza.

Ezután a remek tesi után felmentem a harmadikra, ahol Boldi már várt. Ott volt az a nyomorult teknős tanárnő aki multkor ott visítozott velünk, ezért szinte egymáshoz se értünk Boldival, ami kicsit frusztráló volt. 

Matekon próbáltam figyelni meg minden, mert holnap duplaórás témazáró nekem meg még csak egyeseim vannak, és ha ez is egyes lesz, én halál komolyan mondom hogy felkötöm magam. Sokat nem segített ez az egy óra matek, mert egyrészt tanárnő nem is nagyon magyarázott semmit, csak Rebeka hiányzásával foglalkozott, közbe meg Tuzi ott szerencsétlenkedett a táblánál. Ha megírtam ezt, megyek és átnézem a matekot meg megtanulom az irodalmat, mert holnap írok belőle kb. csak én, és ötösre szeretném. Szóval ez a matek nem volt túl szerencsés sajnálatos módon, egyszerűen azt se tudom mi van most, valami vektorokból írunk, de van ott kör meg háromszög is, én nem értek már semmit... Pedig nem is csinálok semmit matekon, nem telózok, nem beszélgetek már Csengével se csak ha valami fontos közölni való van, az óra nagyrészében írok, de mégse értek egy mukkot se. Szerintem hülye vagyok.

Matek után jött egy töri... egy igen emlékezetes töri. Óra előtt át se néztem semmit, mert pénteken nem voltam és nem pótoltam be a lemaradást, de úgy voltam vele, majd ma elkérem Csengétől aztán kész, úgy se fog engem feleltetni mert nemrég feleltem írásba. 

Oké, szünet tök jó volt, Boldi lejött hozzám és vele beszélgettem meg megettük a csokimat (majdnem kidobtam úgy, hogy még volt benne két kocka!!!). Aztán órán tanárnő kiosztotta a témazárókat, amire nem is tanultam kb. semmit, de azért úgy éreztem hogy egész jól sikerült. Nem tudom hogy, de hármas lett, szóval én olyan boldog voltam, hogy majdnem összepisiltem magam örömömbe. Csengének is kettes lett meg az előttünk ülő Csabinak is, emiatt valamiért mégjobban örültm a hármasomnak, egyszerűen majdnem sírtam örömömbe. Ilyeneket mondtam Csengének mint: "hát én eszméletlen okos vagyok. milyen jó vagyok már. hármas lett!!! én olyan boldog vagyok! én vagyok a világ legboldogabb embere!" Időközbe tanárnő a névsort nézte, kereste a következő áldozatot, de még csak meg se fordult a fejembe hogy engem esetleg kihívhat, esküszöm meg se fordult a fejembe. Én csak örültem a hármasomnak, egyszerűen megtudtam volna csókolni tanárnőt (?) örömömbe. Erre éppen amikor kimondtam, hogy "én olyan okos vagyok!", akkor meghallottam a nevemet. Hát azt a fejet szivesen visszanézném. Az a döbbenet a képemen. Rendesen éreztem ahogy kifut a vér a fejemből. Természetesen amikor ott vagyok órán, figyelek, van vázlatom, sőt, talán még tanulok is, akkor fix hogy nem hív ki... Hát tudtam már abban a pillanatban amikor meghallottam a nevem hogy egyest kapok, ugyanis lófaszt se tudtam. A témazáró után két leckét vettünk, az egyiken ott voltam de nem tanultam meg, a másiknál meg nem voltam ott és be se pótoltam még, szóval tudtam hogy ez karó lesz. Mondta, hogy feltesz 5 kérdést, ahányat tudok, olyan jegyet kapok. Aham. Oksa. Az első kérdés után közöltem vele, hogy nem voltam múltórán és nem pótoltam még be, mire mondta, hogy ez a múltórai óra előtti anyag. Hát ezután ott próbált ordítani velem, de nem sikerült neki, mert beteg és alig van hangja. De ott magyarázott, hogy miért kettesekkel bukdácsolom végig az évet, meg kezdhetnék valamit magammal meg ilyenek. Amúgy most írtam egy hármas tézét de nem baj. Jó tudom az nem egy ötös de hozzám képest az kurva jó. Főleg hogy alig tanultam rá, csak órán figyeltem. De inkább nem szóltam semmit. Aztán még ott kérdezgetett tovább, én meg ugye nem tudtam válaszolni, mert azt se tudtam mi a bánatot kérdez, szóval csak pislogtam rá, aztán leültem az egyesemmel. Utánam feleltek még hárman asszem, mindannyian négyeseket meg ötösöket kaptak, és annyira elszomorodtam, mert ha ott lettem volna múltórán akkor tuti tudtam volna valamit. Én annyira örültem annak a nyomorult hármas témazárónak, erre most kaptam hozzá egy egyest. Nagyon jó. Tisztára elszomorodtam. Óra után megvártam Boldit míg kiér teremből, aztán elmeséltem neki hogy mi volt. A suttogóba leültünk egy padra és kb. egész szünetbe erről beszéltünk, egyszerűen úgy elszomorított. Pedig már elképzeltem hogy majd a nyakába ugrok, hogy HÁRMAS LETT A TÉZÉM BAXOOOOOD. Erre ilyen bánatképpel mentem oda. 

Számvitelin is dogát írtam, de ez szerintem egész jól ment. Két táblázat volt, és a lényeg hogy egy-egy számolásnál ugyanannak az eredménynek kellett volna kijönnie. Hát, kiszámoltam mindent, de ezekszerint szarul, mert nem ugyanaz lett az eredmény, de megnyugtat, hogy szinte senkinek se. 

Rájöttem most hogy én többet akarok tanulni. Kajak. Eddig hazajöttem és sose tanultam, mindig reggel pakoltam be stb. De mostmár változtatni akarok ezen mert tényleg javítani szeretnék. Szóval már mától kezdve tanulok. Most is ha ezt megírtam, megyek és tanulok meg bepakolok, házit írok stb, mert év elején tök motivált voltam, tele is voltam jó jegyekkel, most meg már így leszarom az egészet és kb. bukásra állok matekból, pedig év elején kb. csak négyeseim meg ötöseim voltak. Szóval ja. Ez az új tervem. Szurkoljatok. Minden nap hazajövök és rögtön tanulok. Vagy mi.

Számviteli utáni szünetbe Boldival voltam. Egyébként minden szünetbe, szóval az jó volt. Nyelvtanon szokás szerint nem történt lószar se, de tényleg, az az óra annyira unalmas, hogy az elképesztő. A 20 perces szünetbe Boldival szokásosan a harmadik emeleti lépcső egyik kiálló izéjén voltunk és tanultunk. Azaz én tanultam irodalmat, mert dogát írtam kövi órába. A teknős nő megint ott szaladgált össze-vissza, szóval nem nagyon értünk ismét egymáshoz, de egyszercsak feltünt hogy a nőcike mellett ott van Vivi meg a palija, pár lépéssel arrébb Keve meg Dominika, Dóri meg a palija stb, szóval mindenhol ilyen smároló emberek voltak, szóval a nagy idegbe fogtam Boldit és így tiszta erőből lesmároltam. Aztán meg mintha nem történt volna semmi, tanultam tovább. 

A doga szerintem egész jól ment hozzám képest. Komolyan ezt is simán megtudtam volna írni négyesre vagy ötösre ha itthon tanulok. De nem tanultam rá semmit csak óra előtt, így lesz kb. kettes vagy hármas, szóval ja. Itt vannak a bajok. Ezen kell változtatni úgy érzem. De szerintem ez már határozottan jó jel. Hogy beismerem meg elhatározom hogy változtatni akarok ezen. Mint amikor nyáron elkezdtem edzeni. Az elején kurva nehéz volt, aztán belejöttem és imádtam csinálni. (Egészen addig, amíg majdnem le nem bénultam.)

Szünetbe megírtam gyorsan az angolházit, aztán Boldival beszélgettem. Egyébként neki már nem is volt több órája, szóval 2 órát ott várt miattam. Milyen édes már. Angolon nem történt semmi érdekes, párszor válaszoltam a feltett kérdésre aztán ennyi. 

Szünetbe felmentünk Boldival a harmadikra. Az osztályomat már beengedte ofő a terembe, szóval mindenki bent volt, csak a szerelmesek voltak kint (meg Csabi, aki a telóján játszott valamivel). Időközbe be is csöngettek, ofő viszont késett vagy negyed órát, szóval az tök jó volt. Csabi amúgy pont velünk szembe állt és kb. végighallgatta az egész dolgot, ami csak utólag esett le, de mindegy. Szóval Boldi drága ráébredt, hogy holnapután megyünk színházba az osztályával, nekem meg csak most szólt, szóval nincs ruhám meg semmi. Na mindegy. Nem ez a lényeg. Azt megoldom. De mikor ilyen perverz hangsúllyal elkezdte súgni a fülembe, hogy "későn lesz vége a színháznak" meg "nem kéne buszoznod olyankor" illetve "ott aludhatnál", na hát akkor kiakadtam! Oké, ez egy nagyszerű ötlet, de kicsit bonyolultabb ennél. Ugyanis. Hogyan viszem el a cuccaimat hozzá? A könyveimet? Csakmert másnap suli van. A másik meg hogy nem hiszem hogy a szülei annyira örülnének nekem. Szóval ez egy elég fos ötlet ha jobban belegondolunk. Akkor már szerintem inkább hétvégén legyünk együtt amikor nem csak pár órát vagyunk együtt, hanem akár egy egész napot. Mert így odamegyek, alszunk (?), felkelünk, megyünk suliba és ennyi. Hétvégén meg tudunk filmezni, sorozatozni, csomó dolgot tudnk csinálni. Szerintem.

Aztán végre megjött ofő is, aki ott izélt, hogy majd ő is elhozza a férjét és ott fognak csókolózni a folyosókon (?). Órán nem volt semmi, az ünnepségre gyakoroltunk meg énekeltünk. Óra végén tanárnő megkérdezte Bolditól, hogy "tetszett-e neki az éneklés". Hát Boldi ott se volt, mert míg folyt az óra addig teljesen máshol tartózkodott, de azért azt mondta, hogy nagyon jók vagyunk. 

Ezután Boldival odamentünk a kőfalhoz mert még volt kb. 20 percünk a buszig. Ott csókolóztunk, írjuk le szépen, amikor jött az a pali, a számítógépes ember, nemtom mi a neve.. ja igen, a rendszergazda, aki ilyen tök fiatal, kb. 26 év körüli, és ahogy elsétált mellettünk, mi ugye visszavettünk a dologból, erre odaszólt, hogy "menjetek szobára, nem lenne ott jobb mint az iskolába?" meg ilyenek. Úristen. Amúgy igaza van. Na mindegy. Aztán mentünk a buszmegbe, de nagyon szerencsétlen helyet fogtunk ki. Aztán azzal az ötlettel állt elő, hogy leszáll velem a faluba és sétáljunk meg ilyenek. Ez a hirtelen támadt ötlet nagyon tetszett, szóval leszálltunk és sétáltunk a napsütésbe egy csomót, megmutattam neki a fámat amit az osztályommal ültettünk még nyolcadikba, a régi házunkat, a sulimat, a temetőt (?), aztán a játszótérnél ragadtunk le ahol elkezdtünk hintázni. Csináltunk fasza kis képeket is a határba, nagyon viccesek lettek. Boldival még egyetlen egy normális képem nincs azt kell hogy mondjam. Úgy értem egy olyan, amire azt mondom, hogy na ez igen, ezt kiraknám bárhova. Egyszerűen mindegyiken olyan fosul nézek ki, hogy elképesztő. Na mindegy. Tök jó volt amúgy csak úgy sétálgatni meg hintázni stb, a végére már megint teljesen kikészítettük egymást, szóval ilyen vérben forgó szemekkel búcsúztunk el. Itthon azt hittem leleszek baszva három dolog miatt is: 1) Vans cipőbe hagytam el a házat februárban. 2) 2 órával később értem haza a megszokottnál. 3) Nem raktam rendet tegnap a ruhásszekrényembe, és olyan, mintha összehányták volna ruhákkal. De egyik miatt se lettem lebaszva, sőt, anyum megengedte hogy szerdán ott aludjak Boldinál, nem mintha én akarnék, de ő azért megengedte. Most megyek tanulni (!!!), majd jövök holnap. 

Hétvégén amúgy megnéztem a Lolitát, és úristen, az lett az egyik kedvenc filmem. Mármint az 1997-es verzió. Láttam a korábbit is, a fekete-fehéret, de az nem tetszett annyira. Angolul néztem amúgy, szóval megakarom majd magyarul is, meg a könyvet is elakarom olvasni, de ááá, imádom. NAGYON. 

Basszátokmeg, azt álmodtam, hogy valaki feltörte a blogot és kiírt minden fontos információt rólam, minden eddigi említett ember teljes nevét meg ilyenek, és mikor felkeltem, azt hittem hogy igaz, szóval teljesen ki voltam készülve. Nagyon komoly volt.

Hétfőn írtam utoljára. Túl sok érdekes dolog nem történt velem ezalatt a pár nap alatt. Tegnap Boldi bejött a suliba elköszönni tőlem, de már előttevaló este furán váltunk el skypeon. Nem is tudom már tulajdonképpen hogy kinek mi volt a baja, a lényeg hogy fél óráig skypeoltunk de úgy, hogy meg se szólaltunk kb, úgyhogy mondtam, hogy én inkább megyek aludni, mert nem fogok itt tovább néma csöndbe ücsörögni. Aztán küldött egy képet borotválkozás közbe, és írta, hogy "ezzel kívánok jóreggelt" és egy puszi jel, én meg csak annyit írtam rá, hogy "nagyon jó". Ez tegnap reggel volt. Aztán a buszmegállóba full véletlenül küldtem neki egy szivet, mire rögtön válaszolt is egy szívvel, így rákérdeztem, hogy "hogy-hogy fent vagy már?" mert hát neki elég lett volna jóval később felkelnie. Mire azt írta, hogy "nem vagyok fent, csak az alvástól is elment a kedvem". (?) Erre rákérdeztem, hogy mi a baj, mire azt írta, hogy semmi. Erre azt írtam, hogy jólvan, akkor ne írd le, és ennyi. Aztán a suliba a hittan előtti 20 perces szünetbe éppen álltam Csengével a kávégép mellett, tiszta beleéléssel énekeltem a sulirádióból szóló zenét, amikor... Na jó, ezt ki kell fejtenem részletesebben. Muszáj. Szóval ott álltunk, beszélgettünk, amikor hirtelen ismerős dallam csapta meg az elágazó füleimet... Mikor leesett, hogy a One Direction - Perfect szól, teljesen kikeltem önmagamból, ott énekeltem nagyon hangosan meg ráztam magam (?), Csenge meg közölte, hogy rám önti a forró kávéját, ha nem hagyom abba. Rögtön összeesküvés-elméleteket szőttem az agyamba, hogy ezt tuti Boldi kérte nekem, mert hát a sulirádiósok SOHA nem raknak be ilyen JÓ számokat, mindig ilyen hülye mulatós zenék szólnak meg ilyenek, nagyritkán vannak jó számok, de az, hogy One Direction szóljon, olyan még az iskola történelmében szerintem nem volt. Így természetesen nagyon megörültem neki. Egyébként nem Boldi volt. Itthon ráírtam Brendonra, hogy ki volt az és miért, amikor írta, hogy ő nem is volt ma suliba, szóval fogalma sincs, de valószínűleg kérték, mert ők ilyet nem raknak be. Pff. 

Visszatérve, tehát ott énekeltem meg minden, amikor megjött Boldi. Csenge rögtön el is húzta a csíkot, szóval Boldival kettesbe maradtunk. Úgymond. Mert ugye körülöttünk ott volt az egész osztályom. Nekem esküszöm nem volt semmi bajom, tök jó kedvem volt, szólt a One Direction meg minden, és az elején nem is volt semmi baj. Aztán eszembe jutott a facebookos beszélgetésünk, és megkérdeztem tőle, hogy mi volt a baja? Hát nem kellett volna megkérdeznem, mert elmondta, én meg felkaptam a vizet, és azóta kéremszépen szinte egymáshoz se szóltunk. Ugyanis az volt a baja, hogy én azt írtam a képére, hogy "nagyon jó" (?), meg ilyen hülyeségeket mondott, hogy az is zavarta hogy azt mondtam, hogy megyek, mert néma csöndbe nem ülök ott tovább.. De basszameg... hát de most mit üljek ott csöndbe ha úgy se beszélünk? Akkor inkább mentem aludni. Igazából több dolgot is mondott, de esküszöm nem értettem hogy most mi van. Aztán hirtelen közölte, hogy ne menjek a rossmannba, mert fölösleges. Hát én esküszöm azt hittem hogy megbolondult. Hogy jött szóba a rossmann? Nem is akartam oda menni! Jézusom. Ezzel csak még inkább felidegesített, mert megkérdeztem, hogy miről beszél, mire elkezdi: semmi, hagyjuk. Te jó ég! Ezzel az egész dologgal úgy felidegesített, hogy a szünet hátralevő részét felváltva vagy veszekedve, vagy néma csöndbe töltöttük el (=ő próbált ölelgetni meg puszilgatni, én meg néztem magam elé bambán). Közöltem is vele szépen, hogy "de jó lesz most neked, 5 nap nélkülem, 5 nap a hülyeségeim nélkül, tök jó lesz! élvezd ki!", mire ott forgatta a szemeit. Ezt nem csak úgy mondtam, té nyleg így gondoltam.. legalább 5 napig nyugta lesz tőlem, mert már olyanokat mondogatott, hogy kezdi megutálni magát mert folyton megbánt.. Hol itt a logika???? Akkor ne bántson meg??? És kész??? Ezért nem kell utálnia magát... csak ne bántson meg és ennyi. Mert ha rossz kedvem is van, az csakis miatta van, mert valamivel megbántott. És habár tudom hogy nem direkt, meg nem úgy gondolta, akkor is bánt, és most nem tudok úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. 

Röviden és tömören, halvány lila gőzöm sincs hogy most mi miatt vagyunk rosszba, de azóta szinte alig beszéltünk. Ausztriába ugye nincs már telónete, így facebookon csak pár szót beszéltünk. Igazából most már fordult a kocka és nem ő van megsértődve, hanem én. Mert bármit ír, egy szóval válaszolok meg ilyenek. De nem érdekel. Nem akarom zavarni. Síeljen csak. Vagy mit csinál. Nem kell velem foglalkoznia aztán kész. Én csak megkönnyítem a helyzetét azzal hogy békén hagyom. Áhh istenem. Káosz. Egyébként nagyon hiányzik. És tisztában vagyok vele hogy egy kiállhatatlan nyomorék csicska vagyok, de nem tudok ezen változtatni. Több mint 24 órája nem láttam és nagyon hiányzik, főleg hogy a búcsúzkodás is egy nagy kalap szarral volt egyenlő, mert úgy viselkedtem mint egy balfasz, és szinte vissza se öleltem meg semmi, olyan szinten ideges voltam. Pedig mit meg nem adnék most hogy megölelhessem. Nagyon hiányzik. Pedig téliszünetbe volt hogy egy kerek hétig nem találkoztunk. Na azt nem tudom hogy a bánatba csináltuk. Most már 24+ óra után úgy hiányzik, hogy azt elmondani nem tudom. Én féltem attól hogy majd megunjuk egymást mert folyton együtt leszünk meg minden. De nem. Egész nap ilyen kóma voltam, bántott hogy ilyen fosul váltunk el, meg hiányzott is, és áá, most megírtam neki hosszasan hogy sajnálom hogy egy hisztis kurva vagyok, megpróbálok változtatni ezen és hogy nagyon szeretem. Bazdmeg. Amúgy én attól féltem az elején, hogy az lesz Boldival is, mint az eddigi hatalmas kapcsolataimmal, hogy megvagyok halva értük egy csomó ideig, aztán miután megszerzem őket, akkor így elmúlik a varázs. Eddig mindkét balfasz exemmel ez volt, és féltem hogy Boldival is ez lesz, de nem ez lett.. Még mindig tart a varázs, *megnézem gyorsan*, 2 éve és 4 hónapja, azaz 867 napja tart ez, sőt, még régebb óta, mert bár én 2013. október 4-étől számítom a dolgot, már szeptember végén ráírtam facebookon, sőt, már előtte megtetszett, szóval már tényleg kilencedik legeleje óta tart ez, és egyszerűen még számomra is elképesztő, hogy valakit ENNYI időn keresztül szeressek, tényleg ugyanúgy, sőt, ha nem jobban. Tényleg elképeszt. 

Nem tudom mi volt ez a random nyáladzás, de hiányzik Boldi, beteg vagyok, szóval nézzétek el. Amúgy Boldi átadta a nyálával a bacilusait, így mindketten full náthásak vagyunk. Én persze jobban, mert a miniatűr szervezetemet jobban megterheli a betegség mint Boldi állat testét (nem tudok egy állatot se hasonlítani hozzá, talán egy medve). 

Tök éhes vagyok, de itthon csak székelykáposzta van, amivel alapjáraton nem is lenne baj, csak ez olyan sós, hogy konkrétan ehetetlen. Szóval nem tudom mi lesz így velem.

Holnap nem igazán akarok suliba menni, mert tényleg elég fosul vagyok, egyre fosabbul, tehát sok értelmét nem látom annak, hogy a suliba ott szenvedjek. Akkor már inkább itthon. De a suliba legalább valahogy eltelik az idő, itthon meg kész kínszenvedés lesz az egész. Néha elgondolkozom azon, hogy mi értelme van az életemnek, aztán szomorúan rájövök, hogy semmi, mert semmi értelmeset nem viszek véghez. De kajak. Csak úgy vagyok a világba. Na mindegy. Amúgy olyan aranyos dolgot írt most Boldi: "nem vagy hisztis nyomorult! úgy szeretlek ahogy vagy, és mindig is úgy foglak! <3" 

Hát, talán az ilyenért megéri élni. Egyébként ezeken kívül nem sok dologért éri meg. Tényleg csak miatta, aztán ennyi, vége is a listának.

Bárcsak ne lennék egy ekkora hisztéria. Annyival boldogabb lennék. De az vagyok sajnos.

Nem tudom mit írhatnék még. Emlékeztek amikor még minden nap részletesen leírtam mindent? De jó is volt. Majd egyszer lesz olyan is. Majd.

Olyan fura visszaolvasni pár nem túl régi bejegyzést. Úgy értem hogy pl. október-november. Ezek most voltak, tényleg pár hónapja, de így visszaolvasva olyan, mintha kb. 1 éve történtek volna. Nagyon fura hogy milyen gyorsan megváltozik minden. Akkor tökre megvoltam halva Norbiért. Aztán tessék. Mondjuk ez most egy elég béna példa volt.

Jaj de utálok beteg lenni. Egyszerűen szörnyű. Annyira piros az orrom, hogy az már vicces. 

Matekból amúgy a második félévbe még csak egyeseim vannak, szóval jó lenne hétvégén gyakorolni rá, mert kedden témazáró. 

Mik ezek a random témák, nem tudom, de most megyek és megnézem Boldi vlogját, akkor talán jobb lesz. Nem tudom. Úgy csinálok mintha egy hónapja nem láttam volna, pedig tegnap láttam. De komolyan nagyon hiányzik. Meg szerintem lázam is van. Mondjuk ez nem tudom hogy kapcsolódik ide. 

Megyek inkább. Majd valamikor jelentkezem valami értelmessel is... (?)