Ma Boldi ugye nem jött suliba (ment egyetemet nézni), szóval elég uncsi napom volt. Azóta egyébként kibékültünk, nagynehezen megbeszéltünk mindent, szóval ja, nincs gáz. Tiszta szar volt egész nap úgy lenni, hogy mi most rosszba vagyunk. Nem tudtunk sehogy kommunikálni mert nekem nincs telónetem. Egyszer ugyan hívott, de nem vettem fel, mert csak később vettem észre. Itthon már skypeoltunk rögtön és habár az elején fura volt, végül megbeszéltünk mindent. 

1:22 van. Elnézéseteket kérem, ha esetleg eddig azt hittétek, hogy elköltöztem (csak mert úgy befejeztem be az előző bejegyzést, hogyha éjfélig nem lesz bejegyzés, akkor az azt jelenti, elköltöztem.) Szóval nem, nem költöztem el, csupán nem volt semmi időm írni, mert mióta hazaértem kb. csak Boldival skypeolok. 

Szóval a napom elég unalmas volt. Nagyon nincs kedvem részletezni, mert már nagyon késő van és álmos vagyok, viszont mégse akarok írás nélkül lefeküdni. 

Reggel a boltba vettem egy tábla milkacsokit, egy kinder buenót, majd a büfébe egy hatalmas nagy szendvicset. Ezeket mind betoltam még 6. óra előtt, szóval szerintem jó úton haladok az elhízás felé. Ma végre kirúzsozhattam magam, hosszú idő után elősször, és őszintén mondom, nagyon jó érzés volt. Már hiányzott. Mióta Boldival vagyok, azóta a reggeli sminkelésnél ez a lépés valahogy kimarad, mert teljesen fölösleges, Boldi által úgy se éli meg a nap végét (vagy a szünet végét). 

Tesin megint helyettesítés volt, az a debil páwa tanár jött be, aki mostanába olyan sapkába nyomul, ami olyan, mint egy paróka, és az egész iskola azon szakad. Ezt az órát sajnos nem pofázta végig, így talajgyakorlatokat végeztünk. Előre bukfencezni tudok tökéletesen, nincs is azzal semmi gond, de hátrafele egyáltalán nem tudok. Valahogy pont a sor elejére kerültem, így az egész osztály szeme láttára szégyenítettem meg magam, mert egyszerűen semmi lendületem nem volt, csak eldőltem. A tanár már elvörösödött fejjel masszírozta az orrnyergét, mindenki más meg csak röhögött (aztán 2 próbálkozás után elfutottam inkább onnan, mert nagyon csúnyán nézett rám). Miután szinte az egész osztály úgy bukfencezett, mint én, ott prédikált, hogy mi lesz majd, hogyha a gyerekünk meg kér majd minket, hogy mutassuk meg neki, hogyan kell bukfencezni. Nos, akkor majd elküldöm a gyerekemet a búbánatba, hogy hagyjon a faszságaival. 

Tesi után hatalmas nagy tanulásokba volt mindenki az irodalom témazáró miatt. Matekon szintén mindenki tanult. Megkértük tanárnőt, hogy ne matekozzunk, de nem ment bele. Ettől függetlenül nem szólt érte, ha valaki tanult. Csengével minden 5. perc olvasás után közöltük egymással, hogy "szart se tudok", aztán ettük tovább a csokit. Megkínáltam tanárnőt is, de nem kért, viszont azt mondta, hogy aranyos vagyok. 

Óra után Csengével felrohantunk a könyvtárhoz, hogy kikölcsönözzük a könyvet, hátha tudunk belőle pár hasznos infót szedni dogaírás közbe. Erre nem bevolt zárva? Lol. Tanárnő beengedett minket a terembe, ahol mindenki nagyba tanult, Csenge teleírta puskákkal az egész testét ÉS a padot, én meg ott hajtogattam kétségbeesetten, hogy "én nemtok semmit!!". Pedig amúgy tanultam rá, tényleg. Tegnap este itt tanultam. Nagyon durván tolom. 

A dogáról annyit, hogy szerintem egész jó lesz. Írtam 3 oldalt, nagyjából minden lényegeset beleírtam, szóval kíváncsi leszek, hogy milyen lesz. A 15 perces szünetbe is bent voltunk és írtunk, ez viszont nem érdekelt rajtunk kívül senkit, szóval a folyosókon nagyba szólt a zene. Egész héten ilyen ősrégi (kb. 5 éves) számok szóltak, amiket mi Csengével IMÁDUNK, szóval ott, dogaírás közbe elkezdtünk tátogni meg táncolni, ja, meg azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha felállnék a padra és ott nyomatnám. Irodalom témazáró közbe ilyeneket műveltünk. 

Miután végre túlestem a hülye irodalmon, jött az angol. Ugye tudtam hogy felelni fogok, ettől függetlenül sokat nem tanultam rá, sőt, egyáltalán nem, csak óra előtt olvastam el egyszer az elég silányan kidolgozott tételemet. Órán aztán le is feleltem ötösre, szóval ennek örülök. Habár így is csak 4,5-re állok (múlthéten még 4,85 voltam.. sírok.)

Órán valamiért mindenki rosszul lett, de kajak, kivéve engem. Tanárnő megkérdezte, hogy kik nincsenek rosszul, mire kb. ketten raktuk fel a kezünket. Bármi is az, remélem engem messziről elkerül.

Ezután jött a 20 perces szünet, ahol egyébként nem ártott volna átolvasni a törit, de csak ültem ott a padon és lestem ki a fejemből. Néha ránéztem a telómra, hátha hív Boldi, de nem hívott. Órán Tuzi felelt le egy erős egyesre, de amúgy nem értem, egy csomó mindent elmondott erre karót kapott. Hát, ez van. Nemsoká én is szopni fogok belőle, érzem. Óra után aztán ott bolyongtam egy ideig a folyosón, de ezúttal nem a 2:45-öst vártam meg, hanem a sima 2 órásit, mert ezúttal nem hazajöttem, hanem apum házához. Céltalan bolyongásom alatt megláttam Boldi osztálytársát Lacit, aki full idegbe volt, szóval nem nagyon lehetett vele beszélni. Egy idő után kirohant az udvarra telefonálni, és még idegesebben jött vissza, szóval konkrétan abból állt a beszélgetésünk, ahogy ő magyarázza nekem, hogy "az ilyen embereket válogatott módszerekkel ölné meg", én meg mondogatom, hogy "nyugi van". 

Apumnál a -50 fokba voltam nagyjából 3 óráig. Kitakarítottam egy kicsit meg ilyenek, a nagy unalomba meg levágtam a hajam. Egyik percbe bánom, a következőbe meg nem. Nagyon gusztustalanul nézett ki. Végülis olyan sokat nem vágtam belőle, de azért látszik. Meg sokkal egészségesebb lett. Majd visszanő. 

Na, majd vasárnap este írok, mert akkor talizok Boldival. Addig is, legyetek jók. 

 

Nagyon gyorsan túl akarok esni az íráson, mert minél előbb leakarok feküdni aludni. Elősször leírnám a napomnak a végét, aztán ugrok majd át az elejére.

Szóval itthon nagyba gépeztem, kajáltam, amikor hirtelen bejött anyám, és itt prédikált, hogy "ennyi lesz köztünk az össz komunnikáció?" stb. Mert hazajöttem, odaszóltam egy halit aztán be is zúztam a szobámba. Ez a rutinom mostanság. Mondjuk eddig is ez volt, max. néha odamentem és megkérdeztem mizu, de mostanába valahogy azt a lépést is kihagyom. Érthető okok miatt, véleményem szerint. Hiszen kinek van kedve olyan emberekkel beszélgetni, akiket rühell? Ja, meg akik rühellik. Hát, szerintem nem sok embernek, ezért ahogy csak tehetem, úgy kerülöm ki őket. Nemhogy még oda menjek beszélgetni. Aha. Egyébként is, mégis miről beszéljek velük?? Főleg anyám pasijával? Anyámmal meg aztán végképp. Nem is tudom. Eddig is mindig csak a szart kaptam tőle, minden áldott nap legalább egyszer odaszólt valami bántót, de valahogy leszartam, úgy viselkedtem mint akit nem hat meg és ugyanúgy dumáltam vele. De most valahogy más. Most már úgy érzem hogy nem engedhetem hogy így beszéljen velem, és ezért is kerülöm. Egyszerüen ránézek és elkap a hányinger. Szóval itt prédikált, hogy ők most elmennek, de majd nemsoká jönnek, és ha estig nem változok meg (???), akkor kirak a házból. Konkrétan kirúgott. Hát ja. De ezt így halál komolyan mondta, hogy nem fog kivenni a suliból, nem fog csinálni semmit, egyszerűen csak összepakolja a cuccaimat és kirakja őket a ház elé, én meg aztán mehetek velük arra, amerre látok. Mennyire szomorú lehet az életem, ha erre azt írom, hogy örültem neki? Esküszöm hogy elmosolyodtam. Persze nem tartozik legnagyobb álmaim közé hogy apum házába legyek minusz X fokba télen, fűtés, víz, áram és pénz nélkül, de hát alkalmazkodni kell a körülményekhez. Komolyan örülnék ha kirakna. Nem érdekelne az, hogy fáznék, büdös lennék, unatkoznék, éhen halnék esetleg, vagy magányos lennék. Magányos? Ugyan. Ennél jobban már nem megy. Én csak örülnék hogy megszabadultam tőlük. Az áramot valahogy be lehet kapcsolni azt tudom, mert apum nyáron ott mutogatta, hogy ha nagyon kell áram akkor valamit meg kell nyomni, de nem emlékszem rá teljesen. Majd megoldom. Víz... hát, az kicsit nehézkés lesz, illetve a fűtés is, mert befagy a lyukam. De mégis ezerszer boldogabb lennék ott, mint itt. Meg mégis mi az, hogy változzak meg estig? Majd pont 3 óra alatt fogok megváltozni. Vagy ő ezt most hogy gondolta? Hogy hazajönnek, én meg majd odamegyek dumcsizni meg minden? Mert arra váhat. Egyszerűen nem is akarok megváltozni. Úgyis mindenért levagyok hordva, mit érdekel már engem hogy éppen mi miatt. Boldinak is írtam a híreket, aki nagyon nem vágta földhöz magát hogy a barátnőjéből hajléktalan lesz. Annyit írt, hogy beszéljem meg velük, ami nagyon aranyos meg minden, de ezekkel az állatokkal nem lehet normálisan kommunikálni. Ha nagyon akarnám, akkor talán menne. Talán odamehetnék bocsánatot kérni (a semmiért), könyöröghetnék hogy ne rakjon ki, de minek? A bocsánatkérés nem lenne őszinte, és mégis miért könyörögjek azért, hogy ne rakjon ki? Rakjon csak ki. Én annak csak örülök. Habár kicsit furcsa lesz hajléktalanként élni az életemet, de hát ez van. Mondjuk nem leszek hajléktalan, mert lesz tető a fejem fölött. Na mindegy. Majd lesz valahogy. Mindenesetre nem fogok most ezért izgulni. Ja, csak annyit még erről, hogyha holnap nem lesz bejegyzés, akkor annak meg lesz az oka. (Igen. Ha holnap nem lesz bejegyzés éjfélig, akkor az azt jelenti, hogy kiköltöztem és nincs netem. De visszatérek hamarosan. Elmegyek majd a könyvtárba vagy valami. Habár eléggé elkeserít már előre, hogy nem lesz bejegyzés és megszakad az eddigi szakadatlan folyamat.)

Áttérve akkor a reggelre. Boldival megbeszéltük tegnap, hogy ma ne a szokásos helyünket foglalja, hanem a leghátsót. Így is tett, szóval egész út alatt zavartalanul csókolóztunk. Azaz volt egy kis gond, méghozzá a busz, mert össze-vissza ugrált, így mi is ugráltunk, és csomószor lefejeltük egymást meg ilyenek. De azért tök jó volt. Ez volt eddig talán a legkedvencebb reggelem Boldival. A suliba beérve megláttam Fannit egy piros-fekete kockás ingbe (amilyen nekem is van, csak ez crop ing), és majdnem lehidaltam, mert én is azt vettem föl. Meg Csenge is. Szóval ma az osztályból három lányon volt szinte ugyanolyan ing. Fasza. Boldival ezután odamentünk a kőfalhoz és lepakoltunk meg ilyenek. Mindig sokk hatásaként ér amikor leveszi a kabátját, mert ilyenkor így alaposan végigmérem, és feltudnék sírni mint egy újszülött csecsemő, annyira jól néz ki. Egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mennyire jól néz ki. Hányszor leírtam már, de tessék, leírom újra: én még soha életembe nem láttam Boldinál szebb embert. Komolyan mondom. Egyszerűen mindene tökéletes. Ezt 2 év után is ugyanígy gondolom. Csak álltam ott nekidőlve a radiátornak és néztem, néztem és néztem, egyszerűen nem tudtam betelni a látványával, és még mindig nem hiszem el, hogy az enyém, szóval csak ingattam ott a fejem mosolyogva, és próbáltam feldolgozni. Nem nagyon ment. Kb. csöpögött a nyál a számból, de mindegy. 

Tegnap mesélte, hogy töltött paprika náluk a kaja. Nekem meg az az egyik kedvencem, szóval mondta, hogy hoz. Elősször azt hittem hogy poénból mondja, de aztán leesett, hogy tényleg hozni fog. Szóval előkapta a két ételhordót és röhögve elsétáltunk a büféig. Az osztálytársaim mind minket néztek, Fanni meg is kérdezte, hogy mi az, a büfébe meg Viki szólt oda, hogy "pörköltet esztek?". A büfés nénik megmelegítették a kaját, azaz bocs. Betették fél percre a mikróba, aztán visszaadták. Szóval mikor visszaültünk a kőfalra és megkóstoltuk, akkor döbbentünk rá, hogy jéghidegek. Na de mindegy. Boldi előkapott egy-egy kanalat, sőt, még kenyeret is hozott (?), szóval ott kajáltunk reggel fél 8-kor a suliba a kőfalon ülve töltött paprikát. Folyton összeröhögtünk, mert nagyon vicces volt, de közbe jó is, szóval áá, egyszerűen az egyik kedvenc emlékeim közé tartozik. Miután megettük meg elvoltunk még becsöngetésig. Megint azzal szórakoztunk, hogy ő egyenesen áll teljesen, én meg próbálom megcsókolni. Ez eddig nem jött össze, de most igen. Ugrottam egy akkorát, hogy csak na, és sikerült egy harmatgyenge puszit adnom neki. Nagyon vicces volt. De legalább sikerült. Viszont elfáradtam. 

Becsöngetéskor ő felment én meg leültem a padra Tomi meg Csabi mellé. Nagyon nem foglalkoztak velem, sőt, szerintem fel se tűntem nekik (?), szóval mindegy. A terembe Csengével köszöntünk, hogy "csá", aztán elültetett minket tanárnő, mert pár ember dogát írt az első két padba, mi meg ugye a második padba ülünk. Az első padsor első helye viszont üres volt, szóval odaültünk. A padon valamiért ott volt egy zöld növény, és nem tudtam hova tenni, szóval kb. a számba lógtak egész órán a levelei. Egyébként jövőhéten ilyenkor, azaz csütörtökön, akik javítani akarnak írhatnak dogát, szóval jól meg kell tanulnom az egész füzetet, hogy legalább egy négyest írjak. 

Óra után biosz jött. Ilyenkor tanárnő beenged minket a terembe, szóval a padnál ülve ettük Csengével a fekete erdő Boci csokit, amire tegnap azt írta, hogy "elég szar, de majd te megeszed". Itt ismét elültettek minket, ezúttal az első padsor leghátsó padjába, és Csengével megállapítottuk, hogy ez a nekünk való hely. Bárcsak ott ülhetnénk örökké. Kajak tök jó takarásba voltunk, beszélgettünk, ettünk, stb. Mondjuk ugyanezt csináljuk elől is, szóval végülis mindegy. 

Boldi reggel a buszon a kezembe nyomott egy fekete alkoholos filcet. Nos, ennek is van egy története, ugyanis Csengének az a mániája, hogy órán firkálgatja a kezemet. Multkor rárajzolt egy keresztet, mire odafordultam hozzá és ilyen fapofával közöltem vele, hogy "éget". Tegnap meg amőbáztunk a kézfejemen. Azóta is ott van, pedig fürödtem meg kezet is mostam jópárszor. Néha ő is megengedi hogy írjak vagy rajzoljak rá valamit, de nem szokott ez túl gyakran előfordulni, szóval Boldi ma adott egy alkoholos filcet, hogy éljem ki magam Csengén. Aha. Hát pont a fordítottja lett, mert bioszon Csenge ott firkálgatta alkoholos filccel a kezemet. Rárajzolt egy szivet és beleírta hogy Csenge, de nem látszódik semmi, csak egy nagy paca. A csuklómra meg egy kis szivet (az egész jó lett), mellé meg nagybetűkkel, hogy JUSTIN, és az I betűre egy szivet. (Ezt én kérvényeztem.) Miután ráírta, feltünt nekünk, hogy kezd szétfolyni az írás a bőrömön, szóval ezután azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha hirtelen az egész karom befeketedne. (?)

Időközbe, azaz a jelenben, mikor ezt írom, összevesztünk Boldival. Istenem, miért van folyton ez? Miért kell mindig balhéznunk? Áhh. Amúgy annyi a lényeg, hogy mondtam neki, hogy 8-kor kereken megyek tanulni. Alapból nem voltam túl vidám az itthoni dolgok miatt meg minden, de aztán valamiért elkezdtem olvasni azokat a kigyűjtött vicces idézeteket amiket a 300. bejegyzés alkalmából összegyűjtöttem, és párat beillesztettem neki. Itt röhögtünk meg minden, egy kis ideig teljesen elfelejtettem hogy amúgy mi is van, szóval mikor közölte, hogy "kicsim, fél 9 van..", akkor teljesen letaglózódtam. Ezután konkrétan elküldött tanulni, szóval felkaptam a vizet, mert annyira felbaszott ezzel. Majd megyek tanulni ha akarok. Mondtam neki, hogy majd fél óra múlva megyek és tanulok, addig még olvasgatom ezeket mert tök viccesek és végre jó kedvem van egy kicsit. Erre ott mondta, hogy ő csak jót akar nekem meg ilyenek. De nem érdekel basszameg. Majd tanulok ha akarok. Úgy utálom amikor megmondják hogy mit csináljak. Most természetesen teljesen elment a kedvem a tanulástól és valószínűleg ki se fogom nyitni a redvás füzetet. Ha nem szólt volna egy szót se, 9-kor szépen elvonultam volna tanulni és akkor nem lett volna  a balhé. De nem. Neki szólnia kellett mindenáron. Hiszen azon a fél órán múlik az életem!!!! Uhh. Ezután természetesen tökre felkaptam a vizet, és mondtam, hogy "jó, akkor megyek is tanulni, szia", mire megkérdezte, hogy "most haragszol?" Erre rávágtam, hogy "igen, mert majd én azt tudom hogy mikor akarok tanulni menni, nem kell nekem mondogatni", meg "végre jó kedvem volt, erre sikeresen elbasztad." Ezután mondtam neki, hogy ma már nem is leszek, aztán viszontlátásra, egy harmatgyenge szeretlekkel el is köszöntünk majd kinyomtam a skypeot a rákba. Ő közbe ilyen szenvedő, szomorú arckifejezéssel nézett, én meg ilyen full flegmán, de tudjátok mit, nem érdekel. Esküszöm nem érdekel. Elegem van. Örüljön. Eltakarodtam. Holnap és holnapután nem találkozunk, és komolyan elment az egész kedvem a vasárnaptól is. Leakarom mondani. Nem érdekel. Nem érdekel. Kurva ideges vagyok most, mert utálok Boldival ilyen szar hangulatba elválni, nem akarok vele rosszba lenni, de mégis mérges vagyok rá. Áhh. Inkább folytatom a napom mesélését úgy, mintha ez most nem történt volna meg.

Biosz után matek jött. Kivételesen egy percet se matekoztunk, csak megbeszéltük a keddi pizzázást (a 100. óra miatt buleeeeeet csapunk). Csengével felesbe rendelünk majd egy pizzát, de konfliktushelyzet alakult ki, ugyanis ő hawaii-s pizzát akart, én meg sajtos sonkás kukoricásat. Végül én győztem. Érvem az volt, miszerint "gyümölcs nem való pizzára". Aztán elszabadult a pokol. Tanárnő ott beszélgetett a többiekkel, Csenge meg odajött hozzám. Én közöltem vele csak úgy a semmiből, hogy tökre leborotválnám a fejem, mert akkor újra kinőne a hajam és sokkal szebb meg dúsabb lenne. Ebből persze embertelen röhögés lett, mert mondta, hogy milyen vicces lennék kopaszon, és hogy lenne egy ilyen szar műanyagparókám is. Időközbe meg már nőne vissza a hajam, szóval ilyen full tüsi hajam lenne a paróka alatt, és tesin futás közbe lerepülne rólam, rá valakinek az arcára. Meg Boldi smárolás közbe véletlenül lehúzná a parókát és ott kérdezgetné, hogy ez mi a szar, én meg ott magyarázkodnék, hogy "nem akartam hogy ezt lásd". xd Vagy alvásnál lecsúszna a fejemről és valahogy rákerülne Boldi fejére, és arra kelnék, hogy Boldi fésülgeti a parókát a fején xddddd Ilyeneken szakadtunk, de már olyan szinten, hogy nagyon. 

Óra után véletlenül pont megláttam Boldit a suttogóba a padnál, szóval odamentem. Hát ja, elvoltunk meg minden. Most valahogy nincs kedvem részletezni a Boldis dolgokat. 

A töri viszonylag gyorsan eltelt. Tesin kimentünk a szparira. Ezek elég uncsi órák voltak. Ezután következett a 20 perces szünet, szóval miután bepakoltam a cuccokat a szekrényembe, odaakartam menni Boldihoz, mert tudtam hogy hol lesz órája. Éppen sétáltam arra, amikor megláttam, hogy jön velem szembe. Ránéztem, de nem nézett rám csak akkor, amikor már kb. egymás mellé értünk, de nem ismert fel! Ráköszöntem, hogy szia, mire rámnézett megint és elkezdett szakadni a röhögéstől. Ezután leültünk a padra és elvoltunk megint. Én zabáltam a pogácsámat meg ilyenek. Velünk szembe ott állt a falnál Gergő, Dávid és Peti. Mondtam Boldinak, hogy "jé, pont ők a legjobb haverjaid, nem?" mire ilyen tök büszkén rájuk nézett és mosolyogva mondta, hogy "de igen", és ezen annyit röhögtem, mert tök vicces volt. 

Ügyvitelin írtunk a füzetbe leginkább, én meg az alkoholos filccel rajzolgattam. Felírtam nagybetűkkel, hogy PURPOSE (aki kitalálja hogy ez mi, annak jár egy kekszes milka). Éppen azt szinezgettem meg minden miközbe magamba dúdoltam a számot, amikor Dorka odaszólt, hogy mit rajzolok. Erre mondtam, hogy csak úgy firkálgatok, de az ott erőszakoskodott, hogy "de mit?" meg "de mutasd már", szóval a végén a pofájába toltam, hogy nesze nézzed bazdmeg, ezt rajzoltam. Örüljé. Fú de felbaszott. Óra végén játszottunk még kb. 5 percet ilyen pletykásat, azaz hogy tanárnő felolvas egy hosszú szöveget egy embernek, annak meg tovább kell adni a következő embernek. Hát elég silányan teljesítettek, de azért vicces volt. 

Angolon nagyon vicces dolog történt. Szóval egész órán feleltünk a Housing tételből, amire ugye egyest kaptam, mert nem írtam meg időbe (fullra elfelejtettem). Elősször felelt Viktor, majd Szabi. Állítólag 1 perc alatt kellett volna elmondaniuk az egy oldalas tételt (én ezt még mindig nem értem... ez LEHETETLENSÉG), de mindketten fejenként vagy 20-20 percet beszéltek. Az utolsó 3 percnél tanárnő közölte, hogy én következek. Nagyon jó fejnek bizonyultak egyszer az életben az angol csoporttársaim, mert egy csomóan feltették a kezüket és ott kérdezgettek tanárnőtől mindenféle hülyeséget, hogy húzzák az időt. Tök jó fejek voltak. Aztán végül csak fel kellett állnom, de már esküszöm csak 1 perc volt az órából, viszont ez az asszony nem fogta fel azt a tényt, miszerint mindjárt ránkcsöngetnek. Így hát felálltam és elmondtam egy mondatot. Pont amikor kimondtam az utolsó szót, csöngettek egyet, mire mindenki elkezdett röhögni és tanárnő mondta, hogy "majd holnap folytatod". Igazából sokat nem tanultam rá, majd improvizálok. Az megy nekem. (És egyes lenne...)

Utolsó óra hittan volt. Elég unalmas volt, ismét csak ettem meg röhögtem Csengével. Hétfőn vettem mézes győri édest, és ma fejeztem be. Durva vok. Óra után megakartam keresni Boldit, de nem volt rá szükség, mert amint kimentem a teremből, megláttam a padon ülve. Odamentem hozzá és beszélgettünk egy kicsit, de egyébként neki órája volt, csak kijött (?). Nagyjából 10 percet voltunk ott, és tök jó volt... Áhh, miért kell folyton vitáznunk, nem értem. Most olyan szar hogy rosszba vagyunk meg hogy ilyen fosul váltunk el. Tiszta szar. Kajak megint elment a kedvem. Pedig előbb egész jó volt. Még az se hatott meg annyira hogy kivágtak ebből a retek házból. Na mindegy. Holnap még suliba se jön.. fasza. Inkább megyek is. Utána amúgy nem volt már semmi, Rolival meg Vivivel jöttem haza és velük dumáltam meg ilyenek, semmi extra. 

Most megyek befonom a hajam, aztán elolvasgatom még párszor a jegyzeteimet, mert holnap ugye tz-t írunk Az ember tragédiájából. Majd holnap jelentkezem (elméletileg).

 

23:07. Jókor kezdek el írni. Igazából most raktuk le Boldival a skypeot, én meg aludtam délután egy jó másfél órát, szóval most még simán felefér (mondjuk ettől függetlenül kurvára álmos vagyok, de hát ez van.)

Ihletem ismét nem sok, de majd időközbe hátha megjön. Szerintem írás iránt érzett semleges érzéseimet mostanába annak köszönhetem, hogy alig alszok, és hullafáradtan szerintem senkinek nincs kedve írni. Most, hogy aludtam egy kicsit és nem érzem úgy magam, mint aki bármelyik pillanatban kifekszik, így annyira nem is vészes a helyzet. Életkedvemmel az a helyzet, hogy már egy kicsivel jobb, leginkább annak köszönhetően - ismét -, hogy aludtam. Szerintem. Itthon még mindig nem szól senki hozzám, de hát ez van, igazából ennek csak örülök, addig is békén hagynak. Nagyon várom már a vasárnapot, mert Boldival elmegyünk apum házába és ott el leszünk kettesebe. Igaz, hogy nincs áram/víz, konkrétan semmi, de nem baj. Megoldjuk valahogy. Elvileg főzünk is majd meg minden, habár tényleg érdekel hogy áram nélkül ez hogy fog menni. Majd megkérdezem drága édesanyámat. A kulcsot is el kell még kérnem tőle, valószínűleg szemen döf vele, de ez van. A cél érdekében bármit. Holnap el is megyek szerintem és kicsit rendet rakok vagy valami, mert nem tudom apum milyen állapotokba hagyta ott a házat. Mindeképpen meg kell érdeklődnöm hogy hogyan tudnék áramhoz jutni... Víz nem lesz, az tuti, szóval az egy külön kérdés hogy hogy fogok mondjuk pisilni. Mondjuk van kinti wc, de a kézmosás meg ezek.. Mert ugye apum most németbe van, és ilyenkor kb. halott az egész ház. Mindenesetre már várom nagyon.

Napom legunalmasabb része általában a reggel. Ezekről nem is nagyon szeretek írni, mert hát nem történik igazából semmi érdekes: felkelek, sminkelek, felöltözök, hajatvasalok, kimegyek a buszmegbe, felszállok a buszra, leszállok, megvárom a következőt, időközbe néha beszélgetek valakivel aztán már ott is vagyok a buszon. Ez ma sem volt másképp.

Egyébként van egy végzős srác, Milán, aki 12.D-s (Dani osztálytársa) és egy utcába lakunk. Szinte minden nap egy busszal megyünk. Nem vagyunk beszélőviszonyba, de mindig köszönünk egymásnak. Na, ő elhatározta pár napja, hogy vlogolni fog, amolyan "út az érettségiig" féle vlogokról van szó, és már 3 napja folyamatosan tölti fel a vlogokat, ami szerintem nagyon jó. Már tegnap is írni akartam erről, de semmi kedvem nem volt semmihez, szóval kihagytam. A videók nagyon egyszerűek, telóval lettek felvéve és max. 3 percesek, semmi extrák tényleg, de nekem nagyon tetszenek. A második videóba vagy fél percen keresztül felgyorsítva látható Dani, ahogy valamilyen gépész izén ott nemtom mit csinál. (Köszönjük ezt a részletes leírást.) Csengével természetesen PERCEKIG röhögtünk ezeken a videókon, mert feljött, hogy lehet, hogy fel sincs gyorsítva Dani része, csak alapból ilyen gyorsan mozog. Hát besírtam. Meg az első videóba mutatják Viktort, Klau pasiját, aki épp eszik. Erre Milán megkérdezi tőle, hogy "mit eszel?", mire Viktor mit csinál? BEFESZÍT! Jézusom! Úgy felbaszott! Hogy lehet ekkora egy egocentrikus öntelt majom? Kérte valaki hogy mutassa a lufi izmait? Hát kétlem. Na mindegy. Igazából nem ismerem meg semmi, csak mivel Klau pasija, ezért jó hogy irritál. Visszatérve a videókra, én nagyon élvezem őket, és minden nap már tűkön űlve várom, hogy feltöltsön egyet. xD Ja, meg Csengével azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha az egyik videóba benne lennék a háttérbe és mondjuk éppen bambulnék vagy aludnék a buszon nyitott szájjal. Meg hogy az is milyen vicces lenne ha kirúgnák Milánt a suliból amiért ott videózik, és akkor csinálna egy búcsú videót ahol az igazgatóiba van meg ilyenek. xD 

Na, akkor visszatérve a mai napomra. Az előbb magyaráztam, hogy minden reggelem ugyanolyan, erre most esik le, hogy ma történt kivételesen valami. Lol. Szóval ott álltunk Vivivel meg Milánékkal a buszmegállóba és vártuk a 40-es buszt. Az késett egy csomót, és már azt hittük nem is jön. Aztán írt Boldi egy SMS-t, hogy már úton vannak és hogy álljak előre, mert másik busz lesz. Egy egész normális busz jött a régi tragacshoz képest, szóval Boldival megállapítottuk, hogy jöhetne mindig ez. Habár nekem hiányozna a régi, mert kilencedik óta azzal megyek nulladikra, és rengeteg emlék köthető hozzá. Tényleg rengeteg. Kint még szinte full sötét volt, szóval Boldival kb. alig láttuk egymást. Boldi hirtelen csak úgy közölte velem, hogy "gyönyörű vagy" én meg köpni-nyelni nem tudtam, mert A) rohadt módon nem vagyok az, B) Boldi szájából ilyet hallani még mindig elég... szívbemarkoló, maradjunk annyiban. Mivel késett a busz, ezért kb. 10-re értünk be a városba, azaz volt nagyjából 5 percünk a suliba együtt. Ja, de még leszállás előtt történt egy nagyon viccse dolog. Előttünk ült Dávid, aki hátrafordult miután megállt a busz, hogy megyünk-e vele boltba. Ezt a kérdést Boldi nem értette, szóval vagy háromszor visszakérdezett, hogy "mi?", a végén meg Dávid elordította magát, hogy JÖSSZ BOLTBA BAZDMEG? De ezt ilyen kurva hangosan, idegbeteg fejjel. Nagyon vicces volt. Nem mentünk boltba, hanem mentünk rögtön a suliba, fel a másodikra. Hát ott megtörtént Boldival az első komolyabb vitánk. Vagyishát.. ezt se mondanám vitának. Csak kicsit összeszólalkoztunk, méghozzá egy hatalmas hülyeség miatt. Szóval éppen csókolóztunk, de mostanába ilyen új trükköket mutat, én meg ilyenkor teljesen kikészülök mert annyira JÓ, hogy nem birom ép ésszel felfogni. Na, ez most se volt másképp, ismét mutatott egy új technikát, én meg hirtelen nem tudtam hova tenni azt, hogy ez mennyire JÓ, hogy így elkaptam a fejem és a földet néztem. Igazából arra koncentráltam, hogy el ne ájuljak. Erre Boldi megkérdezte, hogy most mi van, mert szerintem azt hitte hogy nem tetszett vagy valami bajom lett, merthát végülis hirtelen fogtam magam és elrántottam a fejem. Ő teljesen félreértette a helyzetet. Én a kérdésre úgy válaszoltam, hogy nincs semmi, de közbe mosolyogtam, de ő meg nem, folyton csak kérdezgette, hogy most mi volt ez. Én meg nem akartam közölni vele, hogy konkrétan le kellett nyugtatnom magam, hogy ne tépjek le róla mindent hirtelenjében, ezért azt mondtam ugye, hogy nincs semmi. Ezután már én lettem ideges, hogy miért nem tudja felfogni, hogy nincs SEMMI, miért kell megkérdezni százszor. Nem is tudom már hogy volt pontosan, a lényeg, hogy így elkaptam a kezemet is és zsebre tettem, mire megint ott izélt, szóval egy jó 2 perces néma egymást-bámuljuk-fapofával dolog után közöltem vele szinte sírva, hogy "grat". Erre ott háborgott, hogy "mi grat? mi grat???" én meg: "semmi! mit kell fennakadni ilyenen, nincs semmi és kész", mire mondta, hogy "én akadok fent mindenen???" Végül jött a tanárnőm, szóval egy gyors puszival elköszöntünk, de kajak azt hittem elsírom magam. Egyszerűen nagyon fura mostanába ez a dolog. Én nem akarok vele veszekedni meg haragba elválni. De úgy fel tud idegesíteni. 

Így hát matekon csak bevágódtam a padba aztán szinte egész órán a történéseken agyaltam. Még csokit se ettem. Nem is nagyon emlékszem az órára.

Ezután biosz jött. Hát én rendesen azt hittem hogy elalszok. Esküszöm el kellett fordulnom tanárnőtől, le kellett hajtanom a fejem és be kellett csuknom a szemem egy fél percre, hogy legalább egy kicsit pihenjek, különben azt hittem, hogy rendesen levágódok és elalszok. Éreztem ahogy így dőlt el a fejem. Szörnyű volt. Fél percenként ásítottam is, minden bajom volt egyszerűen. Én voltam a világ legboldogabb embere, amikor végre kicsöngettek.

Az első irodalom óra valahogy teljesen kiesett. Utána tesi következett volna, de tanárnő elkérte mert pénteken témazárót írunk, így helyette volt még egy irodalom. Szünetbe, a két irodalom óra között ott álltam egyedül a folyosón és vártam Boldit, mert tudtam hogy ők is a harmadikon lesznek. Tele volt a folyosó, valamiért nagyon sokan voltunk, így kb. ki se látszódtam az embertömegből a nagy magasságommal, Boldi mégis kiszúrt és odajött. Nem beszéltünk meg konkrétan semmit szavakkal, de pillantásokkal is megtudtuk állapítani a dolgokat, szóval ezután már nem volt semmi gáz. Becsöngetés után ofő trappolt el mellettünk, aki pont látta ahogy Boldi megölel, és odaszólt Boldinak, hogy "de szeretiii", mire Boldi rámnézett, és mondta, hogy "hát igen". Aztán már a fél osztályom bent volt az osztályba, mi meg Boldival még mindig ott voltunk, mire ofő odaszólt, de nem is nekem, hogy menjek, hanem Boldinak, hogy "Boldizsár, menjél órára". Nagyon vicces volt. Az ajtóba meg így közölte velem ofő, hogy "nagyon szép gyerek, jól választottál". Csengét hallottam a háttérbe, aki megszólal, hogy "mi a szar", és kész, hát nagyon nevettem. De milyen ari már. Am tom hogy jól válaszottam. Tisztába vok vele. Azóta Boldit azzal szivatom, hogy milyen szép gyerek.

Ezen az órán befejeztük végre Az ember tragédiáját, és komolyan tetszik a mű. Holnap megszeretném nézni megint. Youtubeon fent van. Mondjuk csak pár jelenetet akarok. Elolvasni kellett volna amúgy, de hát na. Stephen King izgibb. Azzal egyébként nem haladok túl sokat. Hazafele olvastam egy kicsit, de olyan álmos voltam, hogy inkább elraktam és aludtam. Ja, órán egyébként nagyon vicces dolog történt. Szóval Dóri ott próbálta kinyomni a kézkrémet a tubusból, de nem nagyon jött össze neki. Közvetlenül fölötte állt ofő. Csengével csak mi ketten láttuk azt, amit Dóri csinált, mert csak mi láttunk rá, szóval a szemünk így fel-le ingázott ofőről Dórira. Aztán Dóri hirtelen rábaszott egyet a tubusra, amiből a fél tartalom kispriccolt  a pólójára. Csengével rögtön elkezdtünk szakadni a néma terembe, mire tanárnő megkérdezte, hogy azon röhögünk-e, amit mond, mire mondtuk, hogy nem. Erre beordította Réka, hogy "ne aggódjon tanárnő, ők mindig ilyenek". De olyan vicces volt. Hát milyet rávágott már. Aztán tiszta dzsuva lett az egész pólója. Meg az a fej neki. Hirtelen nem tudta mi történt, csak úgy leste a krémes pólóját. 

Óra után megvártam Boldit, akivel aztán lesétáltunk az alagsorba. Ott leültünk egy padra, de nem bírtunk konkrétan semmit csinálni, mert a pénzügy tanárnőm ott sétálgatott (ügyeletes volt) és nagyon ránk tapadt, folyton megállt és lesett minket. Egy kicsit vicces volt azért, mert akárhányszor elfordult, gyorsan váltottunk egy csókot aztán visszaültünk alaphelyzetbe. 

Hittanon csokit zabáltunk Csengével, illetve tanárnő az óra első 3 percében odaszólt, hogy "szét fog robbantani minket". Csenge ezután ott háborgott nekem, hogy miért mindig csak ránk szólnak. Nos, nem akartam még jobban felidegesíteni, szóvval inkább nem mondtam, hogy mi beszélünk és röhögünk a leghangosabban, és valószínűleg ezért szól ránk minden tanár. Ja igen, óra végén tudatosult bennem, hogy kurvára átáztam, szóval Csengével elmentünk a wcre. Még azt a tragikus történést is, miszerint tiszta undorító volt az egész altájam, még ezt a dolgot is eltudtuk poénkodni. Pedig ez egy elég gusztustalan dolog, mégis ott röhögtünk a következő órán ezen. Mert ilyen nagy lepel volt rajtam, és valahogy, kitudja hogy, az is olyan lett, Csenge meg nem hitte el, szóval megmutattam neki, mire mondta, hogy "és így csöpögne belőle a vér". xddddd

Következő szünetbe elmentem wc-re, hogy még egyszer megbizonyosodjak róla, hogy nem látszódik semmi. Hálistennek fekete nadrágot vettem fel. Mikor kijöttem a wc-ről, Boldi ott állt a táskámmal szembe és lesett ki a fejéből. Odamentem aztán lementünk megint az alagsorba, ahol ugyanaz történt mint az előző előtti szünetbe: megvártuk míg tanárnő elfordul, aztán nyomattuk. 

Statisztika gyakorlat előtt Boldival ismét kicsit összekaptunk, mert közöltem vele, hogy valszeg megfogok bukni statisztikából, mire ott izélt, hogy nem kéne. Na ne mond. Szóval mentem is inkább órára. A dogáról ne beszéljünk, ma elhatároztam hogy hétfőtől kezdve újra tanulok. Hát igen, sok sikert nekem, röhögjetek egy jót így estére a nyomoromon. Óra után Boldival megbeszéltük hogy talizunk még egy 20 percet amíg nem jön a buszom, szóval lent már várt a kőfalnál. Ott elvoltunk, de az a 20 perc kb. 5 percnek tűnt. Időközbe jöttek le az osztálytársaim, Dominika pl. odaszólt, hogy "nincs szex a folyosón", más csak normálisan elköszönt. A buszmegállóba Boldival azzal szórakoztunk megint, hogyha teljesen kiegyenesíti a lábát és hátát és TELJESEN egyenesen áll, akkor még ugrálva se érem el a száját. Nagyon vicces hogy mindig ilyen görnyedten áll, én meg a lábujjhegyemen. 

Az ablakból még szerelmesen integettünk egymásnak (én puszit is küldtem, ő nem, de gondolom nem akarta hogy a buszon mindenki azt lesse, ahogy egy 2 méter magas izomtömeg ott küldi a puszikat).

A buszon ugye olvastam egy kicsit aztán aludtam. Hiányzik a zenehallgatás. Nagyon. :'(

Itthon ugyebár senkivel nem beszéltem csak ilyen 1-2 szót, szóval fasza. Öröm itthon lenni. Hazafele leszálhattam volna és megvárhattam volna a csatlakozást hogy kihozzon a ház elé, de inkább sétáltam, hogy minél később érjek haza. Ez azért elég sok mindent elárul, nem?

Boldi pénteken nem jön suliba, aminek egyáltalán nem örülök, de hát ez van. Úgy volt eddig, hogy majd elmegyünk hétvégén pizzázni, de most változott a terv és ugye megyünk apumhoz. Azaz a házhoz. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fogunk mi ott főzni. Az még oké hogy lesz áram, mert azt belehet kapcsolni, de hogy hogy fogunk pl. elmosogatni, azt nem tudom.

Na, majd jövök holnap. 23:50, viszonylag gyorsan befejeztem, és nem is lett olyan fos. Örülök.

 

Hát mostanába valahogy teljesen elment a kedvem az írástól. Pedig annyira szerettem régen írni. (Pár napja.) Most meg egyszerűen arra gondolok, hogy írnom kell, és rendesen keresem a kifogásokat, hogy hogyan bújhatnék ki előle. De nem. Írni fogok. Csak nem mindegy, ha azért ír az ember mert élvezi, vagy azért, mert úgy érzi, muszáj. Ennyit erről.

A mai napom ismét elég borzasztó volt. Egyszerűen a szar hangulatomat Boldi felé irányítom, aki semmiről se tehet, és előre látom, hogy én fogok tönkretenni mindent, szokásmhoz híven. Egyszerűen minden kis apróságon felkapom a vizet, és legbelül tudom hogy hülyeségek, de akkor is zavarnak és úgy érzem, hogy hisztiznem kell. Pedig tudom hogy nem kéne, de mégse birom visszatartani. Itthon kb. hozzám se szólnak. Egyszerűen áhh. Nem írom le szó szerint ugyanazt amit tegnap is. Hagyjuk. 

Reggel majdnem lekéstem a buszt. Már rendesen futottam utána. Fasza mondhatom. Jól indult a reggelem is. A városi buszon Boldi mellé ültem, de igazából sok minden nem történt. A suliba beálltunk a büfés asztalokhoz és ott beszélgettünk meg ilyenek, itt kivételesen minden oké volt és nem volt semmi baj. Ahogy Dani szomorúan köszönt és elhaladt mellettünk, nem bírtam visszatartani és megszólaltam, hogy "istenem, szegény", szóval az egésznek az lett a vége, hogy elmondtam Boldinak a Danis dolgot nagyjából. Csak úgy felszínesen, semmi komoly részletet. Nem mintha olyan sok komoly részlete lenne a dolognak, mert az össz. dolog ami történt kettőnk közt az annyi volt, hogy random köszöngettünk egymásnak. De milyen aranyos már Dani, hogy ezek után még mindig ilyen aranyosan köszön. Ha én a helyébe lennék tuti teljesen beflegmulnék. Mondjuk lehet csak én vagyok ilyen flegma picsa, hogy minden szaron felkapom a vizet és minden miatt beflegmulok. Mindenesetre még mindig marha szimpi Dani, és tök szivesen odamennék hozzá beszélgetni (???). Kajak ilyen dolgokon agyaltam. De csak úgy barátilag. Megkérdezni hogy mizu meg ilyenek. (???)

István is elhaladt előttünk, akivel már jóideje semmi kapcsolatom nem volt hála a jó istennek. Ma lett 18, hát én nem írtam neki, miért is írtam volna? Ő se írt. Pedig akkor épp kavartunk. Vagy mi a bánat volt az amit műveltünk...

Tudjátok most döbbentem rá hogy tulajdonképpen mi is a bajom Boldival. Most. Miközbe Istvánról írtam. Az a bajom, hogy nem vígasztal meg. Igen. Tudja jól hogy itthon nem stimmel konkrétan SEMMI, és nem foglalkozik vele. Látja rajtam hogy van valami bajom, a nap folyamán csomószor megkérdezte, hogy mi a baj, pedig tudja jól hogy mi. És nem csinál semmit. Brendon előbb vígasztalt meg mint ő. Pedig nagyon jól esne ha mondjuk mondaná hogy minden rendben lesz vagy valami. De semmi. Mikor mondtam neki hogy mi a baj, akkor se mondott rá semmit csak úgy nézett. Nagyon rosszul esik. Miért esik minden rosszul mostanába? Egyszerűen nagyon rosszul esik, hogy tudja jól, hogy van valami bajom, és nem foglalkozik vele. Én csomót vígasztaltam Magic miatt, folyton rákérdezek hogy hogy van, ő meg teljesen leszarja a problémáimat. Segíteni azon úgy se tudna, nem is azt kérem, csak mondjuk azt, hogy megöleljen és megvígasztaljon, vagy valami... Mindegy...

Matekon kivételesen csináltam is valamit, talán azért, mert elültettek Csenge mellől és nem röhögök egész órán. De ez csak egy feltételezés. Két pluszpontos feladatot meg is csináltam, de nem lettek jók tanárnő szerint (?), szóval mérgembe inkább kimentem pisilni. Hát igen. Az ideg. Miután visszatértem meg előkaptam a SK könyvet és elkezdtem olvasni, de Csenge folyton megzavart, szóval max. 1 oldalt ha olvastam. 

Pénzügyi előtt Boldi ismét felidegesített, azaz inkább csak elszomorított. A hármas terem előtt ültünk a padon, ők meg onnan jöttek ki. Boldi odajött, igen, de csak úgy állt ott mellettem és nem csinált semmit. Kajak mintha csak valami random ember lettem volna. Nem fogta a kezemet, nem csinált semmit, csak állt úgy ott. Aztán mikor elkezdtem mesélni neki valamit, hirtelen beleszólt, hogy "ott megy Peti", vagy valami ilyesmit. És mégis ki a halált érdekel??? Aztán meg se kérdezte hogy mit akartam mondani vagy ilyenek. Ha ez nem lenne elég, utána 2 perccel közölte, hogy ő megy. Erre mondtam ilyen flegmán, hogy jó, akkor menj, és leültem. Ő meg elment. Utána ott ültem a maradék 7 percbe egyedül, és néztem az osztálytársaimat, akiknél mind ott voltak a pasijaik és foglalkoztak velük, ott fogták egymás kezét, beszélgettek, EGÉSZ SZÜNETBE, én meg ott ültem mint valami nyomorult, mert Boldi 2 perc SEMMI után felment. 

Pénzügyön nem volt semmi. Feladatokat oldottunk, én meg azt számoltam, hogy hanyadik óra után hány perces szünet jön. Óra végén nagy büszkén mutattam Csengének, mire közölte, hogy az egészet félreszámoltam... Nem voltam túl boldog...

Irodalom előtt elmentünk Csengével a büfébe hogy vegyek magamnak egy akkora szenyát amekkora az egész fejem. Persze pont ilyenkor futottunk össze Boldival, aki láthatta ahogy kifizetem a 3 kilós szenyát. Csenge felment, mi meg Boldival beálltunk a büfés asztalokhoz, de elég távolságtartóan viselkedtem, mert még mindig bántott hogy előző óra előtti szünetbe 2 perc után faképnél hagyott. Gondolom leesett neki hogy valami bajom van, mert ott kérdezgette egy csomószor, hogy mi bajom van. Nos, azt mondtam hogy semmi, de ne ítéljetek el, nő vagyok. Jó hogy ezt mondtam. Meg mondta hogy tesije lesz, mire mondtam ilyen flegmán, hogy "akkor menj is gyorsan öltözni" meg ilyenek. De baszki. Tök szarul esett hogy 2 percet ott állt az előbb mellettem aztán otthagyott. Ismét elég bénán váltunk el, ő ilyen tök szomorúan nézett rám, én meg ilyen fapofával...

Irodalom órán kiderült, hogy kirakták a csoportba a táblázat folytatását, de én eskü hogy nem kaptam róla értesítést, így nem csináltam meg. Mondjuk ha jobban belegondolok, ha kaptam volna értesítést, akkor se csináltam volna meg, szóval ez az egész bekezdés tárgytalan. 

Irodalom után angol jött. Én a folyosón álltam és hallgattam ahogy Dorka meg Csikszi beszélnek valamiről (azaz próbáltam megfejteni hogy miről beszélnek). Ja, közbe elővettem a szenyát is, mert mondom Boldi már úgyse fog megkeresni, akkor nyugodt szívvel tömöm a pofám. Aha. Amint haraptam egyet, Boldi a szart is belémfagyasztotta, mert hirtelen megjelent mögöttem, én meg csak egy nagy árnyékot láttam. Elraktam gyorsan a kaját, aztán a szünet végéig elvoltunk, viszonylag normálisan. Azaz szerintem ez volt a legjobb része a napnak ami kettőnket illeti. Egy csók után közölte, hogy nagyon szeret, én meg tökre ledöbbentem hogy ezt csak így random közli, de tök jól esett. Kivételesen. 

Angolon jól lelettem baszva, és igen, két egyest is kaptam. Angolból. Ezaz. Ezt nem kommentálnám. Szégyen vagyok. A szégyenek legszégyene. Egyszerűen gusztustalan vagyok.

Angol után számviteli jött. Erre a szünetre nem emlékszem, és nincs kedvem gondolkozni mert minél hamarabb beakarom fejezni ezt a szart. Amúgy megjött. Remélem érezni rajtam.

Számvitelin Csengével röhögtünk embertelen módon valamin, de nem nagyon rémlik az, hogy min. Hát igen. Csak a szokásos.

Tesi előtti szünetbe Boldi lejött hozzám, szóval lementünk az alagsorba ahol Klaudiáéktól 2 padnyira voltunk. Sokat nem tudok írni erről, elvoltunk és kész, hagyjuk is, esküszöm nincs kedvem írni.

Tesin se volt semmi, kényszerítettek a játékra szóval ott kinlódtam. Tesi után már nem volt több órám, szóval egy órát ott nyomorogtam mint egy balfasz, aztán odajött Boldi meg Csenge. Boldival elkezdtünk veszekedni, azaz nem mondanám veszekedésnek, csak szimplán megint felbaszott, ugyanis átkaroltam az egyik karommal, ő meg mondta, hogy "nem fura ez így?", merthogy elvileg hülyén állt a karom. Eddig semmi baja nem volt ezzel, netmom most hirtelen miért gondolta ezt furának, szóval levettem onnan a kezem és bevágtam a durcát, hogy jó, akkor nem érek többet hozzá stb., mire ott izélt, hogy nem érti mi bajom van. Aztán mennie kellett órára, de ott izélt, hogy nem megy be mert velem akar lenni, végül nagy szomorúan elment, én meg ott ültem és sóhajtottam egy nagyot. Csenge azután közölte velem, hogy azt hitte, egész végig csak néma csöndbe ülünk egymás mellett Boldival, mert nem hallott semmit. Ezen elég jót röhögtem. Aztán elmentünk büfébe, röhögtünk, szal elvoltunk, végül a busz indulása előtt 2 perccel ordítottam egyet a suliba, hogy MEGY A BUSZOM, szóval rohantunk, de végül késett is vagy 10 percet. Hát igen, ennyi volt a fasza napom. Azóta itthon SENKI nem szólt hozzám, Boldival folyton összeszólalkozunk és fura az egész. Inkább megyek fürdeni aztán alszok, semmi, de semmi kedvem nincs élni. Fasza.

 

Na, hát tegnap este kellett volna ugye megírnom az aznapi blogot, de egyrészt teljesen kiment a fejemből, másrészt meg 10-kor kidőltem, és csak 12 órával később keltem fel. Már kezd kicsit elegem lenni ebből a nyomorult betegségből. Pihenek egy csomót, alszok egy csomót, iszom a sok teát, szedem a C vitamint, a robitusint, algoflexet, orrsprayt is használok, már lassan egy gyógyszertárat lehetne nyitni a szobámból, és még mindig marha szarul vagyok. Fasza. Nem tudom hogy fogok így meggyógyulni holnapra. (Sehogy.)

Mindenesetre gyorsan túl akarok most esni ezen, mert kitaláltam egy tök jó ajándékötletet Boldinak valentin napra, és tudom hogy majd csak 14-én lesz, de jobb, ha most elkezdem és nem hagyom szokásomhoz híven az utolsó pillanatra. Szóval a kicsit sem egyedi ötletem az, hogy összeírom azt a rengeteg dolgot amit szeretek benne. De ezeket valamilyen kreatív formában szeretném megmutatni neki, szóval azon még agyalok. Csak mert multkor ugye volt az az összeszólalkozás hogy nem tudta elmondani mit szeret bennem, én meg sírtam... Na, és miután azt megbeszéltük, megkérdezte, hogy én mit szeretek benne, de nem válaszoltam rá, mert még mindig bántott a dolog. Sőt, még mindig bánt, de mindegy. És ezért gondoltam erre az ötletre. Így most az a tervem hogy összeírom azokat a dolgokat. Hát jó sok lesz, már előre látom. Nem a legegyedibb vagy a legérdekesebb ötlet, de szerintem örülni fog neki.

Tegnap reggel bementünk ugye Boldival nulladikra. Egy teljesen másik busz jött, szóval elől szálltam fel. Ami mondjuk nem tudom ki a halált érdekel, de mindegy. Sokat nem beszélgettünk, mert egyrészt ez a busz hangosabb volt az előzőnél is (pedig nem hittem volna hogy az leheteséges), másrészt pedig ismét minden bajom volt. Hálistennek a suli nyitva volt, mondjuk nem teljesen értem, hogy miért hittem azt, hogy nem lesz nyitva. Mindegy. Így beálltunk a szokásos helyünkhöz, a kőfalhoz. Hát, nem számítottam arra, hogy sírni is fogok, de hát Boldival soha sem lehet tudni, mi fog történni. Szóval Boldi tök romantikusba vágta magát, ami azt jelenti nála, hogy ilyen extra elbűvölően néz bele mélyen a szemembe, közbe meg mondja, hogy "nagyon szeret", én meg ilyen tágranyílt szemekkel, sápadtan pislogok vissza rá, mert ilyenkor lazán rámjön a sírhatnék, és vagy 2 percig meg se szólalok,  ami egy idő után egy kissé kínos, de nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok megszólalni. Ilyenkor általában megcsókolom vagy megölelem, és utána közlöm vele, hogy én is nagyon szeretem. Na, és ezzel eddig nincs is gond. De most így megkérdezte, hogy "tudod ugye? hogy mennyire szeretlek?" én meg ugye nem tudom, de ezt nem mondhattam a szemébe, így mondtam, hogy "aha". Hát ezt nagyon nem vette be (ismer), ezért ezután teljesen megkattant és azt hajtogatta, hogy "de tudjad" meg "miért nem tudod? nem hiszed el?" stb. Én meg próbálom elhinni meg felfogni, de nem megy, szóval ez van, nem erőltetem a dolgot. Biztos hülyének néztek most, de ez van. Akárhányszor mondja, hogy szeret, nem nagyon hiszem el. Nem azt mondom hogy hazudik vagy ilyenek. Csak így meghallom ahogy mondja, és oké, közbe így kettéreped a szivem a boldogságtól meg minden, de áá. Nem tudom megmagyarázni. Nem ÉRTEM egyszerűen. Vagy NEM TUDOM, hogy MIÉRT? Ezt már a multkor nagyon hosszasan kifejtettem... Eddig én a kőfalon ültem ő meg előttem állt, de ekkor leszálltam és elkezdtem sétálgatni, mert mondta, hogy ezt fejtsem ki neki. Így beálltam a kőfalra lerakott cuccainkhoz, és azokat basztatva kezdtem el a monológomat. Igazából EGYÁLTALÁN nem akartam belefolyni ebbe vagy erről beszélni. Valami ilyesmit mondtam neki: "Mégis hogy hihetném el hogy szeretsz? Hogy? Elmondom neked hogy ez most milyen érzés. Most gondolj bele abba, hogy.. várj.. te nem szeretsz egy hírességet se.. Ajj.. Na mindegy. Ez most nekem olyan, mintha Jared kötőjel Justin hirtelen odajönnének és így közölnék velem, hogy szeretnek, úgy, hogy eddig teljes mértékben leszartak, holott én nem normális módon szerettem őket 2 éven keresztül. (Igazából Jaredet még csak 1 éve szeretem, Justint meg pár hónapja, de mindegy - a szerk.) Na, ugyanez a helyzet veled is. 2 éven keresztül szerettelek úgy, ahogy még soha senkit, de te teljesen leszartál. *itt kezdtem el sírni* Még annyira se szerettél, mint egy barátot, hogy esetleg a szünetekbe rám írj. Még nyáron se írtál soha. *Itt már egyre jobban sírtam, mert eszembe jutott a sok-sok szenvedés, a nyári visszaszámlálások, a hiányérzet, a fájdalom, hogy mennyire fájt hogy nem írt..* Egyszer sem írtál egész nyáron, ami 2 és fél hónap Boldi, két és fél hónapon keresztül leszartál, akár meg is halhattam volna, nem is tudtál volna róla. Ilyen szinten nem érdekeltelek. És akkor hirtelen közlöd velem, hogy ja, amúgy szeretsz. És akkor ezt higyjem el." A monológom alatt néha így összezárta a szemeit, mintha fájdalmai lennének, és utána meg mondta, hogy nagyon sajnálja hogy ilyen volt, meg tudom jól hogy ő soha senkinek nem ír. Na és? Változtat ez valamin? Ettől függetlenül ugyanúgy szenvedtem, ugyanúgy fájt, és hiába kér bocsánatot, nem tesz semmit. Végül annyiba maradt a dolog, mert becsöngettek. Beraktam a cuccaimat a szekrénybe és kivettem a tesicuccot, majd lefele menet még elmondta párszor hogy szeret és hogy higyjem el, majd mondta, hogy "imádlak.. mindennél jobban", én meg őszintén remélem, hogy egyszer tényleg el is fogom ezt hinni neki. 

Kiderült, hogy sétálni megyünk tesin, szóval mehettem vissza a szekrényhez. Már mindenki órán volt, tiszta üresek voltak a folyosók. Aztán hirtelen megláttam Boldit, aki kétségbeesetten jön felém, hogy tudom-e, hogy hol vannak, mire a mellettünk lévő teremre mutattam. 

Tesin tehát elmentünk sétálni. Én nem tudom tanárnő miért tartotta azt jó ötletnek, hogy a minuszokba körbesétáljuk a várost, de ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem. Mindenesetre én nem élveztem túlságosan, mivel csak mégjobban megfáztam szerintem, de mindegy. A fél órás sétálást egyedül töltöttem el, ami igazából nem zavart, legalább nem kellett beszélnem, így kíméltem a torkomat. Vagy mi. Meg folyton belebújtam a sálamba, hogy ne a hideg levegőt lélegezzem be. Elvoltam. Próbáltam nem megfulladni.

Visszatérve odamentem Csengéhez meg Zsófihoz a padhoz, akik fel vannak mentve tesiből, ezért sétálni sem jöttek. (?) Ott hagytam náluk a táskámat, szóval azt felkapva mentem fel az elsőre, de előtte még háborogtam kicsit, mert Csenge elmesélte az álmát, amibe egy csomó mindenki benne volt, csak én nem. Az elsőn Boldival voltam, mert egy folyosón voltunk. Ilyen hosszú köpeny volt rajtam, aminek nem tudom a nevét, és Boldi folyton benyúlt alá és úgy fogdosta a seggemet, és azon röhögtünk, hogy lehet hogy full átlátszó és mindenki látja. Megvan. Kardigán. Az a neve. Ja, meg azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha csók közbe összeakadna a tekintetem Petivel. (?)

Matekon matekoztunk, még abba a szerencsétlen fél órába is matekoznunk kellett. Én személy szerint azzal szórakoztam, hogy próbáltam érezni az ízeket. Mert ott volt előttem az oreós milka, és nem éreztem az ízét. Nem kívánok senkinek sem ilyen érzést. Az óra nagyrészében hátradöntött fejjel, befogott orral voltam, mert folyton fújkáltam az orrsprayt. Lehet amúgy hogy abba nem is orrspray van, hanem sima víz. Mert volt vagy 5 spray-em, és emlékszem hogy multkor az üresekbe vizet raktam, de nem tudom már miért. És lehet hogy ez is olyan. Nagyon örülök neki ha az elmúlt pár napban vizet fújkáltam az orrlyukamba.

Tanárnő amúgy mostanába nagyon izé, folyton ordít. Csengével kb. 2 szót váltottunk gyorsan óra elején, és már ránk szólt, hogy azonnal üljek a pad másik oldalára (?). Ezen az órán amúgy tök jók voltunk Csengével, tényleg nem beszéltünk meg semmi, viszont az osztály többi része igen, szóval tanárnő már néha teljesen kikelt önmagából, és kajak ijesztő volt. Amúgy egyáltalán nem szigorú meg semmi, szóval kicsit vicces volt ahogy ott próbál ordítani, de nem tud. 

Ezután a szünetbe megint Boldival voltam. Elvoltunk, beszélgettünk, de a háttérbe folyton hallani lehetett, ahogy Bede üvölt, hogy "fúúj, undorító" meg "gusztustalanok vagytok". 

Fizikán kisírtam a lelkem körülbelül, annyira röhögtem. Óra után el is akartam mesélni Boldinak, de teljesen elfelejtettem. Viszont hazafele sétálva eszembejutott, és majdnem kitörtem a nyakam a jeges úton, annyira röhögtem. Szóval a történet annyi, hogy ugye van az a vlogolós Milán. És mondta Csenge hogy nekünk is elkéne kezdeni vlogolni. Erre mondtam, hogy "igen, de a te telóddal", mire mondta, hogy "hát nem is a te szaroddal, annak olyan szar az első kamerája hogy csak két pixelt lehetne látni és nem tudnának megkülönböztetni minket". Ezután amúgy csináltunk egy videót az ő telójábal, de még nem néztem vissza. Sok nem történik benne, csak annyi, hogy mögöttem pont ott van a fizika tanár háttal, én meg huzogatom a szemöldököm meg ráközelítek a hátsójára. Aztán a nagy röhögésbe tanárúr odajött és így ráütött az ujjával a fejem tetejére (?), mire megkérdeztem Csengétől, hogy "hallottad hogy hogy kongott az ürességtől?"

Kicsöngetés után már nem volt senkinek se több órája, így Boldival odamentünk a kőfalhoz. Most volt az értekezlet ugye a félévikkel kapcsolatban. Szinte teljesen üres volt a suli, én meg attól féltem, hogy kifognak minket kergetni (?), mert egyszer mesélte Vivi, hogy őket is kizavarták Norbival. Ilyen nem történt szerencsére. 10-kor csöngettek ki és a 11-es busszal mentünk. Random megkérdeztem Boldit, hogy nincs-e kedve eljönni, mire mondta, hogy menjek el én. Nekem full úgy jött le hogy ő nem szeretne idejönni, szóval azt nem nagyon értettem. Nem csak ebből szűrtem ezt le, hanem még később is mondtam neki, és akkor is azt mondta, hogy menjünk hozzá. Írt is az anyjának facebookon, aki azt írta, hogy inkább ne menjek, mert "abba a mocsokba ne vigyen" (?), így már éppen hívni akartam anyumat, hogy mehetünk-e oda, amikor Boldi mondta, hogy inkább menjek el hozzá vasárnap.. Így megyek hozzá vasárnap, azaz holnap valamikor délelőtt és este meg jövök haza. Délután meg nem lesznek otthon a szülei mert mennek moziba, szóval kettesbe leszünk. Juj. Amúgy Boldi mondott valamit, hogy "majd akkor vasárnapra.......", mire mondtam, hogy "jó, én meg leborotválom addigra a lábam". Tök vicces volt. 

Remélem holnapra kicsit jobban leszek. Már a torkom is kezdi. Nem vagyok túl boldog emiatt. Jó lenne ha nem fuldokolnék ott. Ma pizza lesz itthon a kaja, és örülnék annak is, ha érezném az ízét. :'( :'( 

 

Teljesen kiment a fejemből az írás. 19:13 van. Esküszöm semmi kedvem írni. Igazából semmihez sincs semmi kedvem. Legszivesebben csak enném tovább a csokigolyókat. 

A szar kedvem már reggel megvolt, de nem tudtam pontosan mi bajom van. Egyszerűen csak rossz volt a közérzetem. Hiányzott Boldi és csak arra tudtam gondolni, hogy látni akarom. Aztán mikor találkoztunk, komolyan mondom teljesen megváltozott a hangulatom. Itthon baszódott el a leginkább a kedvem, ugyanis anyám itt ordított velem szokásához híven, hogy én mekkora egy geci vagyok, amiért Boldit egész ittléte alatt nem engedtem ki a szobámból.. Már bocs de... Egyrészt Boldinak van saját szabad akarata, ha kiakart volna menni, kiment volna. Másodsorban pedig nem tudom mit várt, hogy majd kiviszem beszélgetni? Jó, biztos vannak családok ahol ez így működik, de a legutolsó dolog amit szeretnék az az, hogy Boldi anyámmal beszélgessen, ugyanis az az asszony bolond. Nem érdekel ki mit gondol, anyám tényleg nem normális, és én nem akarom hogy Boldi vele beszélgessen. Igazából meg se fordult ez a fejemben, hogy én most kivigyem Boldit hogy ők dumáljanak.. Hiszen Boldi se vitt le a szüleihez. Azaz kajálni igen, de akkor se beszélgettünk semmit. Boldi se mondta hogy ő most kiszeretne menni vagy ilyenek. Meg alapból nem értem ezt az egész felháborodást. Rendesen itt ordítozott emiatt, hogy én mekkora egy gennyláda vagyok, meg nem kell őt szégyelnem stb. Hát de igenis szégyenlem. Ez van. Nem tud viselkedni, egyszerűen 100% hogy megszégyenített volna. Igazából csak akkor esett le, hogy talán ki kellett volna vinni Boldit, amikor az előbb itt üvöltözött miatta. Komolyan míg Boldi itt volt, sőt még utána se gondoltam erre. Aztán miután jobban belegondoltam a dolgokba, akkor jöttem rá, hogy ez ilyen tudatalatti dolog volt. Apumnak pl. tök szivesen bemutatnám, habár a beszélgetés az kicsit bonyolult lenne, mert ugye apum nem tud magyarul, Boldi meg németül, de akkor is nyugodt szívvel mutatnám be őket egymásnak, és majd fogom is. Szóval a lényeg, hogy anyám ebből akkora balhét vert, hogy azt nehéz volt a földnek tartani. Én közbe itt ittam a teámat és elgondolkoztam azon, hogy mégis mi értelme van az életemnek. De tényleg. Ismét rádöbbentem, mint már annyiszor, hogy Boldi az egyetlen ember/dolog az életemben, ami egy kicsit is érdekel. Semmi más az égvilágon. Max. még apum. De ennyi. Rajtuk kívül senki nem érdekel. Ha ők nem lennének én nyugodt szívvel nyírnám ki magam, merthogy annak hogy én élek semmi értelme sincs, az is biztos. Egyszerűen mindenkitől a szart kapom, minden áldott nap levagyok hordva a fekete földig olyan dolgokért, amiket a legtöbb esetben el sem követtem. Nem kívánom senkinek hogy minden nap azt hallja az anyjától hogy mekkora egy szar ember vagyok és hogy amint betöltöm a 18 évet kifog tagadni és kitesz a házból. Nem kell engem kitenni. Meg se kell várni azt a 18. életévet. Amint visszajön apum németből, én leköltözök hozzá, ha akarja, ha nem. Merthogy én nem fogok itt tovább nyomorogni, az is biztos. Már csak pár hónapot kell kibírnom, ezzel együtt max. 4-et, aztán viszontlátásra, balfaszok. Egyszerűen semmi életkedvem nincs. Ismét előjött ez az énem. Mondjuk mindig ott van a felszín alatt valahol. Csak mikor Boldival vagyok akkor teljesen megfeledkezem róla, mert az az egyetlen időszak amikor tényleg boldog vagyok és ennyi. Ha ő nem lenne, én tényleg végeznék magammal. Ezt most halál komolyan mondom. Rajta kívül engem senki se szeret, és még azt se tudom teljesen elhinni. Nem túl kellemes érzés azt érezni, hogy mindenki utál. 

Mindegy, hagyjuk. Olyan szinten el vagyok most keseredve, hogy az hihetetlen. Egyszerűen nem értem miért születtem ilyen nyomorultak közé. Boldival skypeoltunk, de időközbe anyám megint elkezdett visítani (ezúttal tesóm miatt), szóval gyorsan elköszöntem Bolditól egy "öö, megyek olvasni" felkiáltással. Egyébként neki mondtam, hogy szar kedvem van meg hogy nem akarok itthon lenni, de annyit írt rá, hogy értelek. Miután leraktam elmentem fürdeni, megvártam míg anyám befogja a száját, aztán írtam Boldinak, hogy "ittvagyok", mire írta, hogy "ennyivolt?". Aha. Jó. Erre írtam aztán, hogy "jó akkor nem vagyok". Azóta próbál hivogatni meg írkál 2 különböző helyen, hogy "?", mert nem veszem fel és nem írok vissza. Tessék. Akkor nem vagyok. Örüljön. "Ennyivolt?" Édes istenem. Mit keresek én még itt a földön, esküszöm nem tudom. Majd ha ezt megírtam felhívom vagy nemtudom. Elegem van már mindenből. 

Akkor írnék a napomról is. Habár semmi kedvem, de ez van. 

Kb. éjfél körül mentem aludni, addig Csengével beszélgettük facen. Pár órával később már keltem is, de igazából sok kedvem nem volt hozzá. Rájöttem útközbe a buszmegálló fele, hogy ma járt le a telóntem, szóval már azom sincs. De jó. Így nem is tudtam válaszolni Boldi jóreggelt üzenetére, meg Csenge "elestem" üzenetére sem. Hát, ez van. A buszon beültem leghátulra aztán miután váltottunk Vivivel pár mondatot, ő bedugta a fülest (mázlista) én meg aludtam egy jót. A buszról leszállva elmentem a boltba ahol vettem milkát matekra meg mentost. Tesóm kabátjába voltam ugye, mert az enyém még mindig a szekrénybe volt és a kulcsomat még mindig nem találtam meg. Semmi kedvem nem volt végigkérdezgetni az osztálytársaimat hogy melyiknek van kulcsa, így inkább ki se vettem a tesicuccom és egész tesin ültem. Még egyszer játszhatom ezt el, aztán egyest kapok. 4-esre zárt le tanárnő félévkor, ami hozzám képest egy kiváló eredmény, ugyanis tavaly ilyenkor a felszereléshiány miatt éppenhogy meg nem buktam. 

Matek előtt Csengével lementünk a büfébe vizet venni neki, amikoris megláttam a büfétől pár méterre a tesiöltözőknél Boldit. Odamentem hozzá, és rögtön sokkal jobb hangulatom lett. Mondta, hogy Magic beteg nagyon, és már nincs sok hátra neki, szóval most ő sem túl boldog. Becsöngetéskor feltűnt, hogy Csenge meg se várt (később kiderült, hogy nem látott sehol és azt hitte felmentem nélküle), így egyedül másztam vissza a harmadikra. Kiderült, hogy teremcsere lesz, így sétálhattam vissza ugyanoda, a büfé melletti teremhez. Ezaz. Ott tanárnőnek az volt az első mondata, hogy "azonnal üljek el a terem másik végébe", mert csak nekünk lett egyes a dogánk Csengével. Így elültem, de igazából megoldottuk így is a dolgot. Átdobtam neki a csokit, megosztotta a telónetet, ugyanúgy beszélgettünk... szóval ja. Azt mondta tanárnő, majd ha jobbak lesznek a jegyeink, visszaülhetek. Arra azt hiszem várhatunk. Csenge amúgy végig olyanokat ordított oda, hogy "HIÁNYZOL" stb. xdd Nagyon vicces volt. 

Óra után leültem Boldi mellé a padra és elmeséltem neki a szörnyű hírt, miszerint nincs padtársam. Aztán odajött Dávid és közölte velem, hogy "szia Boldi", Boldival meg közölte, hogy "szia Szandi". Ezen nagyon jót röhögött mindenki csak mi nem, mert nem nagyon értjük, hogy miért csinálják ezt. Közbe Boldi mellett Peti laza 5 perc (!) alatt felfalt egy HATALMAS hamburgert, ami szerintem elég szép teljesítmény. 

Boldival kifejlesztettünk egy belső poént, amit inkább nem írnék le, de ha majd visszaolvasom valaha, tuti tudni fogom ennyiből: zsebkendők a táskában. Hát igen.

Egy unalmas töri után éppen másztam fel a másodikra, amikor megláttam Boldit. Ő rámnézett, aztán félrenézett, majd leesett neki hogy kit látott, és újra rámnézett. Nagyon vicces volt. Felmentünk együtt a másodikra és leültünk a padra. Csakhogy kiderült, hogy ott lesz a C-seknek órájuk, szóval míg mi ott beszélgettünk meg minden, ott mászkált körülöttünk Máté. Én természetesen akaratlanul is végigmértem, mire Boldi ott kérdezgette, hogy "ki van ott?" meg ilyenek. Aztán becsöngetésnél pont egymás mellé kerültek Mátéval, én meg így gyorsan végignéztem rajtuk.. Hát ja. Mindkettő nagyon nagyon jó pali. Boldi azért SOKKAL jobb. De Máté se rossz. Boldival az ajtóba elköszöntünk, aztán már félig elvoltunk szakadva egymástól amikor még gyorsan visszafordultam és adtam neki még egy puszit. Ekkor már kb. 5 osztálytársa állt mögöttünk és ott ciccegtek, hogy "az ajtóba kell ezt csinálni" meg ilyenek. xD Leginkább Peti. Hát Peti csak fogja be szerintem.

Számvitelin nem történt semmi érdekes. Rajzoltam egy fát a füzetembe. 

Nyelvtan előtt Lillával meg Jedlóval voltam, de sok kedvem nem volt ott lenni. Tényleg semmi kedvem nem volt ma senkihez. Egyedül Boldival meg Csengével akartam max. kommunikálni és ennyi. Lilla holnap találkozik a pasijával elősször 2,5 hónap után, szóval közölte velünk, hogy "rá fér már egy kiadós kúrás". 

Nyelvtanon 2 dolgozatot is írtunk. Az egyiket ki is javította, egyes lett, de valahogy leszarom. Ez aztán a hozzáállás. Gratulálok magamnak. 

Nyelvtan után irodalom következett. Boldival voltam egész szünetbe, a lépcső tetején lévő kiálló izénél voltunk. Egy csók után hallottuk hogy a mellettünk lévő üvegablakon valaki kopog, szóval odanéztünk, és Dominika, Dóri meg Keve ott integettek ilyen vigyorogva. Te jó ég. Később pedig Szilveszter mászott fel a lépcsőn, mire Boldival mindketten ránéztünk, bele a szemébe, aztán akaratlanul is röhögtünk egyet. Szegényke. Amúgy Boldi ma felvette a kedvenc nadrágomat. Annyira szeretem azt a szürke nadrágját. Egyszerűen tökéletes.

Ezután nem találkoztunk már többször mert neki már nem volt több órája, nekem meg még 3 is volt, szóval ja.

Irodalom órán mentünk tovább Az ember tragédiájával. Tanárnő felkapta a vizet amikor a táblázatrajzolással gondok adódtak. A kedvencem az volt, amikor Kitti megszólalt, hogy ő nem tudja megcsinálni a táblázatot, mert neki nem kockás a füzete. Mégis kinek kockás az irodalom füzete? 

Óra után Csengével kimentünk a suliból és vettem virslispapucsot a pékségbe. Hogy miért, ne kérdezzétek. Csak úgy megkívántam. Angol előtt döbbentem rá, hogy mi szódogát fogunk írni, én meg szart se tanultam. Halljátok, tényleg neki kéne fognom rendesen tanulni. Vagy valami. Ugyanis megírtam most az első egyes angol szódolgozatomat. El vagyok keseredve teljesen. A szégyen legalja vagyok. Amúgy egymás dolgozatát kellett kijavítanunk. Az enyémet Lotti javította, de én össze-vissza írtam mindent, szóval folyton hátrafordult, hogy most akkor ez hogy van. (A 40 szóból kb. 6 lett jó..) Én a Viktorét javítottam, és nem is az a lényeg hogy szinte hibátlan lett, hanem az, hogy a díszpárna (cushion) helyett odaírta 5x hogy cusson, cussion stb (ezeket aztán áthúzta), majd a végére odaírta, hogy "kusön" és hogy "nem tudom hogy kell leírni". Mikor megérdeklődtem tanárnőtől, hogy most akkor erre adjak-e pontot, mindeki elkezdett röhögni. (Nem kapott rá pontot.) 

Tanárnő aztán jóval kicsöngetés előtt megengedte hogy elmenjünk, szóval ezután ott csöveltem a folyosón és ettem a maradék virslispapucsom. Aztán a németesek is megjöttek, úgyhogy Csenge megmutatta a beszélgetését egy 10.-es sráccal aki tegnap ráírt. Az is egy vicces történet. Szóval az a srác ott próbált ismerkedni, Csengének meg semmi kedve nem volt. Írta nekem közbe, hogy "megkérdezte hogy mi a hobbim", mire írtam neki POÉNBÓL, hogy "írd azt hogy szabadidődben tehenet fejsz", mire az a hülye meg is írta nekixddddd Erre azt válaszolta a srác, hogy "vannak teheneteitek?" xdddddddd 

Osztályfőnökin folytattuk az irodalmazást, szóval nem történt semmi. Egyébként én vagyok a hetes. Ennek annyira nem örültem, főleg törin nem, ugyanis nem mertem kimenni. Egyrészt nem tudtam mennyi a pontos létszám, meg hogy ki hiányzik, szóval ott remegtem a tanárnő mellett. Irodalmon meg ott töröltem a táblát mint egy jó hetes, Csenge meg összeráncolt szemöldökkel nézte hogy mit művelek.

Boldival megint skypeolunk amúgy és mondta, hogy rosszul esett neki hogy nem válaszoltam a hívására meg semmi. Hát sajnálom. Most megint én érzem szarnak magam. Istenem. Ő hányszor bántott meg. És egyszer se kért bocsánatot. Na mindegy. Hisztizzen akkor emiatt.

Óra után elakartam menni EGYEDÜL a vietnámiba venni hajbalzsamot meg rágót, illetve a könyvtárba, hogy kivegyek egy új Stephen King könyvet. A végén hárman mentünk, ugyanis jött Lilla meg Csenge is. Hajbalzsam nem volt de fogkrém igen, szóval miután azokat megvettem, elindultunk Lillával ketten a könyvtárba. Ott kivettettem egy random SK könyvet (Újjászületés) aztán mentünk is kikölcsönözni. Lilla Az ember tragédiáját akarta kivenni, de kiderült hogy már 2 éve lejárt a könyvtári kártyája (?), szóval tiszta ideg volt egész úton, mikor 800 ftot kellett befizetnie. Ott káromkodott egész úton, én meg csak forgattam a szemem. xd 

A buszon elkezdtem olvasni a könyvet, de végül inkább aludtam. Kb. 3 oldalt olvastam el, de eddig nagyon tetszik, be is másolok egy kis részletet, ez konkrétan az első pár sor, és engem nagyon megfogott. A végén majd ott lesz.

A csatlakozásra várva majd a buszról leszállva Vivivel ismét Sex Talk volt (nem tudom mi ez a nem normális elnevezés a részemről). Ezúttal én is hozzá tudtam szólni a témához, és habár nem vagyok az a mindent kiteregetős típus (könyörgöm, még ide a WordPadbe se merem leírni), azért most kicsit belelendültem xd Vagyis Vivi is olyan nyíltan beszél ezekről hogy a végén már én is. Tök fura volt így megosztani egymással az ilyen dolgokat. De mivel ő már jóval tapasztaltabb ezért jó volt hallgatni a tanácsait meg ilyenek.

Itthon anyám balfaszkodott, azóta meg nincs életkedvem. Megyek, viszlát.